Miután hazajöttünk a "nyaralásból" (képtelen vagyok elhagyni az idézőjelet), szerdán szinte egész nap pakoltam, mostam. Délután elugrottunk a Lidl-be vásárolni, mert nem volt itthon kb semmi és boldogan vettük tudomásul, hogy megint két stikeezt kaptunk egy helyett. (€20-ként jár egy ajándékba, €32-t fizettünk, de kettőt nyomott a kezembe a pénztáros - apró örömök haha.)

Csütörtökön Bray-ben voltunk: a játszót ezúttal kihagytuk, egyből hátra mentünk vidámparkozni. Onnan lesétáltunk a partra, ahol Peti kitalálta, hogy szeretne árulni valamit és innentől egész délután azon agyalt, vajon mit áruljon a ház előtt egy kis asztalnál... Mivel jó későn mentünk, a kavicsozás után már nagyon éhesek voltak a fiúk, úgyhogy beültünk a kedvenc helyünkre és ettek egy scone-t ketten, majd utána már mentünk is haza, hiszen igy is fél 4 volt, mire hazaértünk. Délután Pipi folyamatosan beadezett, rájött ugyanis, hogy azt kell árulni 10-20 centért darabját.

Pénteken délelőtt nem voltunk sehol, mert fél 3kor randink volt Hugoékkal a Herbert Parkban. Egy babysitterrel voltak a gyerekek, mert Vicki idéntől visszamegy dolgozni, miután a legkisebb gyerkőc Pajával egyidős és végre elkezdheti az ovit szeptembertől. Fél 3tól 4ig tartott a buli, az idő nagy részében a játszón marhultak a gyerekek, majd átmentünk labdázni a zöld részre is. Vicces volt amúgy, hogy a játszó tele volt St Brigid's-es gyerekekkel, Pipi lépten-nyomon ismerősbe botlott, úgy tűnik csak mi vagyunk ilyen mászkálósak, mindenki másnak megfelel a Herbert Park hehe. Este megnéztünk egy Cseh Tamás interjút, baromi jó volt, csak a szivem facsarodott bele, hogy atyaisten, lassan 25 éve, hogy megismertem a dalait, hát hová rohant el ez a rengeteg év...?! 
Szombaton nagyon jó napunk volt, szép napsütésre ébredtünk és viccből bevetettem az ötletet, hogy menjünk Glendalaugh-ba, T. pedig valahogy elsőre beleegyezett, szóval yaaay. Azért megyünk ritkán Wicklow-ba, mert azért annyira nincs közel és a gyerekeknek nem túl izgi, nincs ugyanis játszótér sehol, csak a vizesésnél egy kis nyomi, de oda meg tök sok a belépő, nekem legalábbis kissé rablásnak tűnik, hogy elmenjünk egy vizeséshez és ezért kifizessünk több, mint €20-t (plusz a kaja, mert ha már ott vagyunk, nyilván kell egy kis fagyi, egy kis sült krumpli stb). Szóval tök örültem, hogy most végre eljutottunk a hegyekbe és T. nem akadékoskodott, hogy igy-úgy a gyerekek, ne menjünk. 10 körül indultunk, fél 4 körül értünk haza, az odaút 1,5 óra volt, a visszaút 1 óra (ekkor a haláluncsi N11esen jöttünk, azért volt rövidebb), szóval úgy tisztán 3 órát töltöttünk Glendalaugh-ban, amivel csúcsot döntöttünk, ennyit még sosem voltunk ott. Mivel nincs ugye játszótér, megérkezés után letelepedtünk egy kis tisztásra és labdáztunk, frizbiztünk, távolt ugrottunk, tök jó volt. Mivel a gyerekek éhen akartak halni egy idő után, vettünk három adag sültkrumplit, 4 kolbászkát meg egy hamburgert, ezt ettük ebédre... Hazaindulás előtt a fiúk kisirtak egy-egy fagyit is, teljes volt hát a napunk. Mikor hazaértünk, befejeztem a reggel elkezdett gulyáslevest, igy meleget vacsoráztunk és kb el is ment a nap.
Amilyen jó volt amúgy a szombatunk, olyan fos volt a vasárnap... Szép időnk volt, meleg és nem esett, de mikor lecuccoltunk, hogy indulunk valahová, kiderült, hogy a kocsi akksija totál lemerült, mert szombat délután óta égve maradtak a lámpák... T. gyorsan hivta a biztositót, akik kiküldtek egy szerelőt és mig ő várta a fickót, én elsétáltam a fiúkkal a Herbert Parkba gyalog. Kb egy órát maradtunk, a játszóra be sem néztünk, mert irtó sokan voltak, helyette bicajoztak kicsit a gyerekek és húztunk is haza. A szerelő kb eddigre ért oda a kocsihoz, gyorsan bepöccentette és mivel ekkor egy óráig nem szabadott leállitani a motort, elmentünk vásárolni a Lidl-be... (Szerettem volna Howth-ra menni, hiszen az messze van, ehettünk volna lángost ebédre, nem kellett volna főznöm, de a fiúk leszavaztak, ezért maradt a vásárlás, hogy legalább azt kipipáljuk...) Vásárlás után hazatűztünk, gyorsan összedobtam egy kis csirkemellet héjában sült krumplival, a délután maradék részét pedig takaritással töltöttük. A nap persze egész nap sütött, gyönyörű időnk volt, bárhová mehettünk volna, szóval kissé csalódott voltam, hogy ilyen hülyén elszúrtuk ezt a napot.
És akkor pár kép a jobban sikerült szombatról:

 

 

Glasgow 08.15 - 08. 22 - Bevezető

Az idei családi nyaralásunk ezúttal tehát nem Irországban volt, hanem Skóciában.
Elöljáróban annyit leszögeznék, hogy Skócia nem gyerekeknek való vidék és nem azért, mert nincs mit csinálni ott a kicsikkel, neeem, hanem mert az ember megőrül, hogy nem jut el bizonyos helyekre, mert a gyerekek halálra unnák magukat az odaúton és őket azért annyira nem nyűgözné le az út végén váró természeti szépség sem. Úgyhogy egy az egyben kihagytuk Loch Ness-t meg a Highlands-et is, amit nagyon sajnálok, de be kellett látnunk, hogy vannak határok, ha az ember gyerekekkel utazik, hiszen egy 3 meg egy 7 évessel nem lehet megugrani azt, amit kettesben lazán megugranánk... Ettől függetlenül remek kis hetet töltöttünk Skóciában, szuper hely és ha ezek után valaki megkérdezi, hogy hova menjen nyaralni gyerekekkel, Dublinba vagy Glasgow-ba, paradox módon gondolkodás nélkül fogom az utóbbit mondani, mert a skótok sajnos fényévekkel előrébb járnak sok szempontból, mint az irek. Például rájöttek arra, hogy ha nem akarjuk, hogy az emberek a fél életüket kocsiban töltsék, akkor széles utakat és a városközpontot elkerülő autópályarendszert kell épiteni. Például leesett nekik, hogy ha valahol sokat esik az eső, akkor olyan helyeket kell biztositani a családoknak, ahol tető van a fejük felett, jól szórakoznak és mégsem egy sötét játszóházban fulladnak meg több száz magukkal... Szóval ja, szörnyű volt látni, hogy Dublin milyen elmaradott Glasgow-hoz képest. (Az emberekről, Irország fő vonzerejéről persze nem tudok nyilatkozni, egy hét nem sok, fogalmam sincs, hogy kedvesek, barátságosak-e a skótok és nyilván azt sem tudom, hogy az egészségügy és az oktatás jobb-e, mint itt, vannak-e értelmes délutáni foglalkozások a gyerekeknek stb, de azt már egy hét alatt leszűrtük, hogy 1) a közlekedés sokkal flottabb 2) a szórakozási lehetőségek sokkal széleskörűbbek, mint Irországban 3) a boltok kinálata szintén sokkal szélesebb és 4) (bár ez nem a fejlettséggel kapcsolatos, de azért pozitivum) Glasgow sokkal olcsóbb, mint Dublin...) 
Amúgy a vicc az, hogy mindig mikor szóba került, hova kéne költöznünk Európán belül, a UK-t lazán kihúztuk az országok közül, mondván áh, London élhetetlen és egyébként is, az egész sziget Irország pepitában, csöbörből-vödörbe, minek mozdulnánk arra, de most, hogy láttuk, hogy hoppá, Glasgow azért nem Dublin, nagyon nem, eskü még az is megfordult a fejemben, mi lenne, ha csak egy szigettel költöznénk közelebb Európához... (És sajnálkozva gondolok a Brexit miatt Irországba áttelepülőkre, hogy pofára fognak esni, mikor rájönnek, hogy ez az ország nagyon nem az, amit eddig megszoktak.)
Ennyit tehát izelitőként, lássuk, miből élünk, merre is jártunk Glasgow közelében augusztus harmadik hetében, az Úr 2017-es esztendejében.

Gyors hétvégi (meg hétfős)

A hétvégén persze folytatódott a változékony idő, de azért igyekeztünk kimozdulni kicsit. Szombaton Rathfarnham-on voltunk, de megint hol esett - hol nem. Vasárnap a Kukacos játszón kötöttünk ki, ahol végre nem eredt el az eső, igy rengeteget labdáztunk, szaladgáltunk a játszó előtti nagy réten, szóval klassz volt. Hétfőn, mivel végképp esős volt az idő, elugrottunk a Mr B's-be, ahol a fiúk ugrálóváraztak és másodpercenként visitva ütköztek egymásnak kismotorral, tehát jól elvoltak. A játszóház után beszaladtunk a Dealz-be, a Tescoba és a Penneys-be is, utóbbiból Paja kapott egy akciós Paw Patrol-os pizsit és húztunk is haza pakolni, másnap indultunk ugyanis Glasgow-ba "nyaralni".
Képek:

Paja és Pipi gyakorló füzetei

Még Amerikából

Újabb tesós szerzemény

€3 volt €7 helyett

Ez csak a kezembe akadt

Die Woche (7 - 13 August)

A hetünk egész jó volt, isssszonyú sűrű, de pont ezért klassz. Egész héten 10 körül indultunk és 3 után értünk haza, aztán TV nézés - ebédfőzés, egy kis sakk, pakolás vagy hasonlók, Skype Anyuékkal és hello, máris 6 óra lett, mehettünk vacsorázni, majd fürdetni, altatni. Ráadásul rövid hetünk volt: hétfőn bank holiday volt, igy összesen négy munkanap volt a héten, igy azért ki lehet birni.
Hétfőn tehát T. nem dolgozott és bár nem terveztünk semmi különöset, mivel a gyerekek fél 8kor kivertek az ágyból, 9kor elindultunk a Russborough House & Gardens-be. Napsütésben indultunk, de mire odaértünk, olyan fekete felhők lettek, amik ha otthon lettek volna az égen, azonnal felkerültek volna a FB-ra meg a szeretlekmagyarországra, "Jön a Végitélet" cimmel... Annyi időnk volt, hogy kiszálltunk a kocsiból, elsétáltunk pisilni, számoltunk tizig és el is kezdett esni. Mit volt mit tenni, beültünk a teázóba, ettünk egy-egy sütit, mi felnőttek ittunk két-két csésze teát és reménykedtünk, hogy eláll, mielőtt a gyerekek leejtettek volna valami törékenyt az asztalról. Kb 20 perc után imáink meghallgatásra kerültek, elállt az eső, indulhatott a nap. A labirintusban kezdtünk, ami baromi nehéz volt, hiába volt térképünk, volt vagy 15 perc, mire megtaláltuk a labirintus közepét jelző oszlopot... (Közben persze végig attól rettegtünk, hogy újra elered az eső, de csak szemerkélt.) Kitalálni hasonlóan bonyolult volt, mit ne mondjak, nem lett a kedvencem a hely. A labirintus után játszóztunk kicsit, majd nekivágtunk az erdei sétának, ami azért volt izgi, mert az úton végig fairy-ket keresgéltünk. (Utólag kiderült, hogy ehhez is volt térképünk, hogy biztosan mindegyik tündér házát megtaláljuk, de T. elfelejtett szólni, hogy azt kövessük... Na mindegy.) A fiúk baromira élvezték a keresgélést, annak ellenére, hogy mindkettő tanyázott egyet-egyet a sárban, mert iszonyú csúszós volt az út. A fairy-k után visszamentünk a játszóra kicsit, majd mi Petivel még egyszer bemerészkedtünk a labirintusba (nem vagyok normális), de mivel eddigre újra totálisan beborult az ég, inkább fogtunk magunkat és elindultunk haza, mielőtt elkap a zuhé. Itthon pizzát rendeltünk ebédre, szóval főznöm sem kellett, hurrá.

Kedden T. már dolgozott, igy a fiúkkal hármasban vettük be Bray-t. 

A nagy vidámparkot sajnos már szerelték szét, úgyhogy az idén először kimaradt brühühühű... Helyette a játszón kezdtünk, ahol repeső szivvel hagytam, hogy Peti hozzácsapódjon egy kislányhoz, majd elsétáltunk a hátsó kis vidámparkhoz, ami szerencsére egész nyáron nyitva van, hétköznap is. A fiúk a Kukacon kezdtek, majd Peti felszaladt az ugrálóvárba (Palika ettől megijedt, mert volt a közepén egy nagy Spongya Bob, aki ki-becsukta a száját és tényleg baromi para volt), Palika pedig bungee trambulinozott életében először (sajnos inkább előre-hátra lengett, mint fel-le ugrált, szóval legközelebb ezt hanyagoljuk). Utolsónak a vizes dodzsemet választották és meglepő módon szépen testvériesen megosztoztak a kormányon is. A vidámpark után beültünk enni egy scone-t, majd mivel baromi hideg volt, a partot ezúttal csak távolról csodáltuk meg, le nem mentünk kavicsot dobálni. Visszafelé a kocsi felé még egyszer beugrottunk a játszóra, majd szépen indultunk is haza. Hazafelé bementünk vásárolni a Lidlbe, ahol nagy volt az öröm, mert kaptunk két stikeez-t, egy almát meg egy banánt. (Istenem, de boldog az a kor, amikor még feldobja a napod egy körömnyi tapadós kis gumidarab.) A délután a szokásos mederben folyt: ettünk, sakkoztuk, elvoltunk. Hogy még tökéletesebb legyen a nap, félig meghallgattuk az Ózt, ami Pipinek borzasztóan tetszett, öröm volt látni, hogy izgul, mi történik vajon a szereplőkkel.

Szerdán újra Lucan-ban kötöttünk ki, ezúttal a régóta betervezett St Catherine's Parkba mentünk. Jó nehezen lett meg, már majdnem feladtam és elmentünk a Griffeen Valley Parkba, az úgyis bejött múlt héten, de az utcsó pillanatban mégis ráleltem a bejáratra, mert király vagyok. Ez a játszó sajnos annyira nem tetszett Pipinek, mint a GV, nem tudom, miért, lehet, hogy csak rossz passzban volt. Ennek ellenére itt is sokáig maradtunk, mert Pajának bejött a hely, igaz, amikor egy 1,5 év körüli gyerek kivette a kezéből a kislapátot, sirni kezdett... (Bahhhh, nem tudom, hogy fog ez a gyerek az oviban érvényesülni, oké, én is ilyen mamlasz voltam, de ő mégiscsak fiú! Hogy keményitsem meg...?) A délután kisértetiesen hasonlitott a többire, sakkoztunk, Ózt hallgattunk és Pipi kikönyörögte, hogy süssünk cookie-t.

Csütörtökön megint a világ végére mentünk, Malahide-ra. A játszótéren kezdtünk, majd miután a fiúk mindent kipróbáltak, átsétáltunk a kávézóhoz. Mivel a gyerekek nem kértek semmit, mert rá voltak izgulva a Toot toot train-re, felkaptunk egy vizet és húztunk is a megállóhoz, hátha jön a kisvonat. Jött is, 10 perc várakozás után, igy felpattantunk és körbepöfögtük a várost. Vicces volt, attól eltekintve, hogy szana-szétfagytunk, mire visszaértünk a kastélyhoz. Mivel ekkor már elég későre járt, kicsit sétáltunk még, csináltam pár fotót a fiúkról a kastéllyal a háttérben, majd elindultunk haza. Hazafelé  beszaladtunk egy Sparba venni némi kaját, mert mindhárman éhen akartunk pusztulni, majd a rögtönzött ebéd után húztunk is haza. Este T. pingpongozni ment, igy enyém volt az esti műszak, de cserébe kaptam egy mozit, úgyis rég láttam bármit.
Pénteken egyikünknek sem volt kedve messzire menni, úgyhogy csak a Kukacos játszótérre mentünk, majd mivel teljesen üres volt a hűtő, beugrottunk Nutgrove-ba is. Ha már ott voltunk, körbejártuk a szokásos boltokat: a Dealzből Paja kapott egy újabb Writing füzetkét, a Penneysben vettem egy körkefét, egy Paw Patrolos pizsit Palikának meg egy-egy hosszú ujjas pólót mindkét gyereknek, a Holland and Barretből pedig szereztünk aszalt ananászt, mert Pipi rájött, hogy imádja. Ezután már csak a Lidl volt hátra, ahol kaptunk 3 újabb Stikeezt, két epret meg egy tököt (ez nagyon szkeri húúú (Palika)). Este moziba mentem Gyöngyivel, a Maudie-t néztük meg, ami klassz volt, de jobb lett volna, ha nem a végén döbbenek rá, hogy a film igaz történetet dolgoz fel. Baromira élveztem amúgy a szabad estét, csináltam egy csomó fotót és ezerrel nosztalgiáztam, hiszen a gyerekek előtt azért nem évi egyszer jártam a Temple Bar-ban, mikor ideköltöztünk és még nem volt kocsink, többször megfordultunk erre, itt ismerkedtünk a várossal (hol máshol? ez A város)...
Egyéb képek:

Sosem fogom megérteni, hogy lehet szeretni az Oreo-t, mikor létezik Pilóta is

Még egy a műtétről

Azt hiszem, nem hangsúlyoztam eléggé, Peti mekkora sztár volt az egész műtéttel kapcsolatban. Mondogatta, hogy fél, hogy aggódik, de soha, egy szóval sem hisztizett, szenvedett, panaszkodott, egy könnyet nem ejtett sem előtte, sem utána. Becsülettel segitett cserélgetni a gézlapot reggel-este, abszolút fegyelmezetten tűrt mindent, a készülődést, a várakozást, a műtétet magát és az utána következő csökkent mozgásteret is. A meglepő, hogy nem fogcsikorgatva, nem-akarok-csalódást-okozni hozzáállással vészelte túl ezt az egészet, hanem tényleg könnyedén, nevetgélve, kiváncsian. Szóval wow.   

Bár ezúttal nem mászkáltunk, mint a mérgezett egerek, jó volt otthon. Megint - immáron 3. éve - nehéz szivvel jöttem haza és azóta is utálok itt lenni. Úgy érzem 5-6 évre volt kalibrálva az irországi létünk, most már csak kinlódunk jó ideje. Szép volt, jó volt, köszönöm, ennyi. Olyan, mint egy elmúlt szerelem. Együtt vagytok még, bizol benne, hátha jobb lesz egyszer, de a szived mélyén tudod, hogy minden szóban ott van az, hogy vége, nem illetek össze. Elemészt az irigység, vágyom haza, hiányzik a magyar sokszinűség és eredetiség és görcsbe rándul a gyomrom, hogy a gyerekek már mit veszitettek ezalatt a 3 és 6 év alatt. (Oké, nyilván nyertek is a vámon, de most szenvedek és durván kibillenni látom a mérleg nyelvét.) Ma elolvastam az Örökké óvodás maradok utolsó fejezetét, amikor a ballagó nagycsoportosok ott aludtak az oviban és a szivem megszakadt, hogy a gyerekek egy szót sem értettek az egészből. Ballagó ovisok? Ottalvás az oviban? Dadus néni? Hát szerencsétlenek egy körjátékot nem ismernek. Nem esznek levest / meleg ételt a társaikkal az oviban vagy a suliban, nem teritenek közösen a legjobb barátjaikkal, nincs játszótér (de még tesiterem sem), ahol rohangálhatnának a barátaikkal, nem esznek friss idénygyümölcsöt és -zöldséget, nem rohadnak a strandon / az udvaron a medencében nyáron minden hétvégén, nem alhatnak kinn a csillagos ég alatt, nem korcsolyáznak, hógolyóznak télen, nem járhatnak úszni, sakkozni, tornázni, tömegsportra és persze nem láthatják a nagyszüleiket, az unokatesóikat amikor csak akarják... A szülinapjukon csak tőlünk kapnak ajándékot, névnapjuk nincs is, a családi ünnepségeken sosem vagyunk ott... Kimaradunk mindenből, az van.

A második itthon töltött (nnna, ez izgi volt, ma azt mondtam Petinek, hogy "Otthon van a Kackac, nem itt...", mire korholó képpel közölte, hogy ITT vagyunk otthon, Magyarország nem otthon, az Magyarország, úgyhogy rosszul mondom*) hetünk elég rosszul indult ugye a  fülfájásom miatt. Mivel hétfőn tényleg iszonyú fülfájásra ébredtem (és éjjel alig aludtam ugyanezen okból kifolyólag), nem mentünk sehova, itthon döglöttünk, vártam, hogy teljen a nap és mehessek végre a dokihoz.
Kedden T. délelőtt itthonról dolgozott, hogy 12.15-re mehessek a Medicus-hoz. Hálistennek megint meg tudott gyógyitani a doktornő, bár sok mindent nem csinált: kitisztitotta a fülem pár éles szerszámmal, bekenegette és máris jobb lett... Emellett persze felirt egy fülcseppet meg egy krémet is, amit becsülettel ki is váltottam hazafelé a tádááám a lengyel patikában, mert hogy itt ilyen is van ám, lengyel patika haha. Mivel nagyon örültem az újdonsült fülemnek (ami amúgy most nem is gombás fülfertőzéstől fájt, mint kiderült, nem volt nyoma semmiféle gombának) miután hazaértem és T. elment dolgozni, elvittem a fiúkat a Kuflis játszótérre, hiszen baromi rég jártak szabad levegőn. Sajnos ez a játszózás nem sikerült túl jól, mindkét gyerek nonstop hisztizett valami miatt, úgyhogy kb fél óra szenvedés után összeszedtem őket, bosszúból elvittem őket a Tescoba vásárolni és közöltem, hogy ha csak egyszer is rájuk kell szólni valami miatt, ugrott az esti mesenézésük, úgyhogy kushadtak rendesen végig... (Hát de most komolyan bakker. Erről majd irok bővebben, csak sosincs meg az ihlet.)

Szerdán, miután esett az eső, a coolock-i Leisureplexbe mentünk, mondván ott van ez meg az a vicces játék - hát erre átépitették az egészet és természetesen a vicces játékot lehúzták a rötyin... Na sebaj, azért igy is jót játszottak a fiúk, Pipi hozzácsapódott valami rosszgyerekhez, Palika meg rám tapadva hősködött. Mivel a játszóház mellett volt egy BK, el nem itélhető módon ott ebédeltünk, a fiúk fish fingerst kaptak sült krumplival, én meg a szokásos wrap-et. Délután beugrottunk nagyvásárolni a Merrion Tescoba és viszonylag jó hangulatban zártuk a napot.

Csütörtökön szinte a földig lógott az eső lába, de bátrak voltunk és bevállaltuk Dun Laoghaire-t. A játszón kezdtünk, ahol találkoztunk Bee-vel és a kis csapatával, de már jó ideje úgy érzem valami miatt berágott rám, igy nem csapódtunk hozzájuk inkább. Amikor elkezdett csöpögni az eső, elsétáltunk a teázóba enni egy scone-t, de mire megettük, elállt, úgyhogy visszatértünk a játszóra még pár percig, de mivel elég nedves volt, mentünk is vissza a kocsihoz. Mielőtt beszálltunk volna, még lesétáltunk a vizhez, ahol ismét találkoztunk Bee-vel (haha), kinos mosolygások közepette váltottunk pár szót, majd siettünk is a kocsihoz, hogy saaaajnos lejárt a parkolócetlink, mennünk kell... (Tényleg lejárt egyébként, rossz időpontot jegyeztem meg, úgyhogy még jó, hogy nem clampeltek le.)

Pénteken nagy vállalkozásom volt: egészen Lucanig mentünk egy játszótér miatt, de megérte, nagy volt, új és izgalmas, a gyerekek alig akartak hazajönni, annyi minden volt, hogy azt sem tudták, hova szaladjanak. Egy régi fémcuccokal teli retró játszó ráncait varrták amúgy fel, telepakolták friss famászókákkal, csúszdákkal és középre betettek egy nagy homokozót is, ami itt nem nagy divat, úgyhogy a fiúk nagyon örültek neki. Bár jó későn értünk haza, miután T. megjött, négyesben még elugrottunk a Tesco-ba vásárolni és kaptunk magnélküli (jaj, mondjuk ez gyanús) görögdinnyét, szóval egészében véve jó kis napunk volt.
Szombaton reggelre Palika benáthásodott, hurrá, nem is tudtam, mi hiányzik a nyárból. Délelőtt a Phoenix Parkba mentünk, ahol csak kétszer kellett bebújnunk a babaházba az eső elöl, amúgy tűzött a nap, mint az őrült. Délután Pajával elugrottunk a Nutgrove-ba, a Penneysben vettünk zoknikat, a Dealzben pedig elemeket meg Palikának egy Writing cimű füzetkét, amit 3 éves kortól ajánlanak, ehhez képest a felétől simán szavakat kéne irni bele, úgyhogy azt a felét meghagyjuk Pipinek azt hiszem, úgysem a legszebb az irása, legalább gyakorol. Hazafelé beugrottunk a Lidl-be is, szóval jó későn, 6 után értünk haza. Este T. búcsúbuliba ment: Hőn szeretett Gyulánk, az utolsó magyar Googler mentsvárunk ugyanis Tokióba költözik... Ezzel lezárul egy szakasz az életünkben: Gyula volt ugyanis az utolsó nagy öreg magyar a Cégnél (T. mellett), a kezdő csapat tehát ezáltal szétfoszlott, egy ember már nem csapat... (Oké, Anna marad még, de ő a legmegbizhatatlanabb ember, akivel valaha találkoztam. A többiek, Peti (Párizs), Viktor (Hongkong), Zoli (Sunnyvale), Márti (Pest), Gábor (Pest) mind elmentek. És most Gyula is bedobta a törölközőt. Brühühühűűű. Nyilván jött azóta ezer magyar a Céghez, de huszonpárévesek, gyerek nélkül és a legtöbbről süt a hűűűű, istenkirály vagyok, hogy a Google-nél dolgozom fél éve, szóval nem vagyunk egy korosztály, na...) Gyula amúgy ránk (vagyis a gyerekekre) hagyományozott egy csomó mindent: kaptunk egy sakk-készletet, egy kisérletes készletet, egy elekromos készletet, egy csomó zsirkrétát, temperát és három €10-€20-s ajándékutalványt...

Vasárnap, mivel megint csöpögött, Howth-ra autóztunk ki, lángosért. Mire odaértünk, elállt az eső, igy lesétáltunk a kikötő végéig meg vissza, hogy legalább egy kicsit levegőzzünk. Ebédre lángost ettünk, pontosabban a fiúknak még volt pörkölt tarhonyával, ők azt ebédelték, nekünk viszont maradt a lángos, úgyis fel kéne még szednünk pár kilót (nem). A délutánt sakkozással töltöttük, Pipi ugyanis teljesen rákattant: ami durva, hogy nem tudom megverni, pedig gyerekkoromban rengeteget játszottam...
Ez volt a hét, képeket még tűzdelek később.         

* Pipi hozzáállása érdekes amúgy a két országhoz, szerinte a fő különbség közöttük az, hogy Magyarország régi, Irország meg új, hiszen modernebbek az épületek (haha), de egyébként egyik este azt is kijelentette, hogy Magyarország sokkal érdekesebb, mint Irország... (Eskü, hogy előtte nem szövegelek, hogy Dublin milyen hihetetlenül sivár Pesthez (de bármelyik vidéki városhoz) képest (is).)