Június 18-24 - Az utolsó sulihét Pipinek

Hétfőn T. szabit vett ki és elautóztunk Skerriesbe. A malmoknál kezdtünk, először tizóraiztunk, majd körbementünk a kiállitáson. Innen a tengerpartra vezetett tovább az utunk, ahol egy kicsit megfagytunk ugyan, de jót mászkáltunk. Olyan 2-3 körül indultunk haza, szóval miután itthon megebédeltünk (Anyu babalevest főzöttt jaaaaaj, imádom), még el tudtam vinni Pipit Coder Dojora is, ne maradjon már le a mi kis kirándulásunk miatt.

Kedden délelőtt elvittem Anyut Bray-be, mert az volt a terve, hogy felsétál a kereszthez, de mivel nagyon szar idő volt (két méterre alig láttunk előre, olyan pára volt és szemerkélt az eső), lebeszéltem róla és inkább a Cliff Walk-on hagytam kicsit érvényesülni. Én hazajöttem, harmadszor is bementem a bankba (természetesen sikertelenül, mert megint belekötöttek valamibe), hazahoztam a fiúkat a suliból - oviból és vártuk, hogy Anyu is hazaérjen Bray-ből Dart-tal. Este T-vel még elmentünk egy búcsú-Sandycove sétára kettesben, mert Anyu másnap sajnos már haza is repült.
Szerdán tehát délelőtt elszaladtunk a Merrion Tescoba, kimentünk Poolbeg-hez még egyszer, majd délután az 5-ös géppel Anyu haza is ment Apu után.

Csütörtökön Pipiék kirándultak, a Butlers Chocolate Factory-ba mentek. Én negyed 12re mentem GP-hez, hogy a végére járjunk, miért is vagyok folyton álmos és fáradt és miért is ébredek minden reggel bedugult orral. A doki miután meghallgatott, levett tőlem vagy 6 cső vért és kedélyesen utamra engedett. Mivel épp dél körül járt az idő, T. felajánlotta, hogy ebédeljek vele a Cégnél és igy is tettünk, életünkben kb először kettesben ( = gyerek(ek) nélkül) ettünk benn. (Mondanom sem kell, isteni volt.)
Pénteken - mivel egyre jobban fostam a bárányhimlőtől miután kiderült, hogy Dev (akin ugye pénteken jöttek ki az első pöttyök és már kedden suliban volt) már bőven jár iskolába - Pipit itthon tartottam, nem ment suliba. Délelőtt elmentünk a Kukacos játszóra (ami vicces volt, istenem, pedig régen csak kettesben jártunk mindenhova), T. pedig miután délután itthon volt, elment elintézni az EHIC kártyáinkat. (Egy hét alatt kipostázták a kártyákat, de 3ból 1 volt jó, a másik 2n elirások voltak, Peter pl Peyer volt és az én nevem sem jól szerepelt...)
Szombaton Pipit elvittem 9re focira (kitalálta, hogy ő mostantól nagyon szereti a focit és egy kis csapat felajánlotta, hogy vigyük el egy-két alkalommal, hogy megnézze, tetszik-e neki tényleg), majd miután szénné fagyva hazaértünk negyed 11kor, elautóztunk a Kuflis játszótérre, hogy Palika is mozogjon egy kicsit. Délután - a reggeli edzésen felbuzdulva - elmentünk focilabdát venni a világ végére és nagyjából ennyi is volt a nap.

Vasárnap, mivel jó időt jósoltak, elmentünk a Newgrange Farm-ra és jah, tényleg meleg volt, majdnem meggyulladtunk a napon. Ezúttal annyira sajnos nem tetszett a hely, oké, hogy farmról van szó, de halál dzsuva volt minden és ez kifejezetten idegesitett. Jó, ahol állatok vannak, ott kosz is van, de attól a homokozónak meg a játszóházszerűségnek nem kéne halál piszkosnak lennie. Emellett szerettünk volna enni egy-egy sütit, ehhez képest a pulton két nyamvadt scone-on kivül nem volt semmi. Mivel a gyerekek éhen akartak halni, javasoltam, hogy együnk egy levest (ha már süti nincs), de ezen meg T. rágott be, hogy fúj, nehogymár meleg levest együnk harminc fokban... Végül megvettük az egyik scone-t, elfeleztük és a fiúk ettek egy-egy felet, mi meg nyeltük az éhkoppot. (Utólag irtam is a FB oldalukra is, hogy vasárnap 2kor vajon miért összesen egy fajta levest és két darab scone-t kinálnak a látogatóknak... Pfff.) Na mindegy, miután hazaértünk, jól bepizzáztunk és izgatottan vártuk az elkövetkezendő napokat, hogy Peti vajon elkapta-e a bárányhimlőt.

További programok Anyuékkal

Vasárnap - hétfőn tehát Belfastban voltunk ötösben, kedden pedig T. már haza is ért. Kimentem elé a reptérre busszal, de aznap már nem nagyon csináltunk semmit.

Szerdán délelőtt kivittem Anyuékat megfagyni Dollymountra (figyelem, június 13-án kabátban mászkáltunk a parton), majd este elmentünk sörözni a Waterloo-ba.
Csütörtökön délelőtt a St Enda's Parkba mentünk Anyuékkal - még sosem voltak gyerekek nélkül - és miután sétáltunk egy jót, meghivtam őket sütizni. (Anyu persze nem kért semmit, bahhhh, de Apuval azért megeszegettünk egy-egy szelet tortát.) Délután T.-vel elszaladtunk a Tescoba meg a lengyel boltba kettesben (fél nap szabit vett ki, mert GP-hez is kellett mennie) és próbáltunk egy közös bankszámlát nyitni, de az idióta AIB persze visszadobta a kérelmünket, mert nem a nevemre szóló számlát vittünk, hanem a nevemre szóló ir állampolgársági papiromat, amin szerepelt a cimem is, szóval bekaphatják háromszor.

Pénteken 3/4 1kor Palikának summer concert-je volt és mivel Apu gépe csak 5kor indult, hárman mentünk megnézni, Apu, Anyu és én. Szegénykém nagyon zavarban volt, egy sort sem énekelt, csak izgett-mozgott-vigyorgott, de sebaj, majd jövőre jobb lesz. Ettől függetlenül nagyon cuki volt amúgy Palika, büszke volt magára, hogy már neki is van koncertje és nagyon örült a koncert utáni "jutalomnak" is, Elaine-től ugyanis kapott egy könyvet és egy macit, akit Hugo húgáról azonnal el is keresztelt Madelaine-nek. (Madelaine Bear egyébként nagyon nagy becsben él azóta is, ami vicces, mert soha, egyik gyerekem sem szerette a plüssöket.) Délután Anyu kikisérte Aput a reptérre, nekem meg volt még egy kétségbeesett kisérletem a számlanyitásra, de mivel most sem stimmelt valami, nyilván nem tudtam megnyitni a számlát... Este jött egy sms a sulis Whatsapp csoportba, hogy Dev bárányhimlős, én pedig erőst elkezdtem parázni, mi van, ha Pipi elkapja vagy elkapta, hiszen július 4-ére szól a repjegyünk haza... Este mivel gyönyörű idő volt, kivittem Anyut Seapointhoz naplementét nézni, szóval asszem kimondhatjuk, hogy elég sűrű napunk volt.
A hétvége csendesen telt: szombaton csak a Phoenix Parkba mentünk ki focizni, vasárnap meg Palikát Anyura hagyva elvittük Petit Lorcan bulijába Dundrumba, mi meg elautóztunk sétálni Dun Laoghaire-be. Mivel Pipi délelőtt csak moziban meg a Mekiben volt, délután elvittük a Herbert Parkba is kicsit sétálni és ezzel véget is ért ez a hét.

Június 10-11 Belfast

Vasárnap - hétfőn tehát Belfast! Már régen kifundáltam, hogy két legyet ütök egy csapásra: 1) mutatok Anyuéknak egy kicsit többet a szigetből, mint Dublin és 2) elviszem a fiúkat a W5-be. Kapóra jött hát ez a hétvége és nekivágtunk a kalandnak.
Vasárnap fél 10kor indult a vonatunk Belfastba a Connolly station-ról. Darttal sajnos nem értünk volna oda időben (9kor indul az első Dart haha), igy taxiztunk, de mivel öten nem fértünk be egy taxiba, igy két taxival mentünk: Anyu és Peti az egyikben, Apu, Palika és én a másikban. A vonatút eseménytelenül telt, kb 2 óra alatt felszaladtunk Északra, a fiúk hol rajzolgattak, hol olvasgattak, hol meg a tájat bámulták. Miután megérkeztünk, a Central Station-tól elsétáltunk a központba, hogy vegyünk Hop On Hop Off jegyeket, majd onnan elgyalogoltunk az indulási állomáshoz. Útközben benéztünk a St George's Market-ra, de nem nézelődtünk sokat, igyekeztünk, hogy elérjük a legközelebbi buszt. Felpattanva a Hop On Hop Off-ra körbeszáguldottunk a városon, jártunk a Titanic Quarter-ben, megnéztük a hires mural-okat, elmentünk a Stormont Castle-hez stb stb stb, majd a Botanikus kertnél leszálltunk, hogy pihenjünk egy kicsit. Mivel itt a fiúk már nagyon nyafogtak, hogy ők fagyizni szeretnének, vettünk nekik egy-egy fagyit és piknikeztünk kicsit a füvön. Nem volt meleg, de jó volt üldögélni kicsit a zöldben. Egy idő után realizáltuk, hogy a következő buszt el kell érnünk sajnos, mert az az utolsó és ha lemaradunk, csak taxival jutunk el a szállásunkhoz és az ugye nem olcsó mulatság a délutáni csúcsforgalomban. Hálistennek rövid várakozás után megjött a busz, mi felpattantunk és elmentünk a végállomásig. (Az eredeti terv az volt, hogy a végállomáson felszállunk a következő buszra és azzal elmegyünk megint a Titanic Quarter-ig, ahol a szállásunk volt de sajnos ugye az utolsó busz után ritkán indul még egy...) Mit volt hát mit tenni, busz helyett a városközponttól elsétáltunk a célunkhoz. Nem volt nagy séta, de nem volt rövid sem, de a fiúk (és Anyuék) becsületére legyen mondva, szépen tűrték a megpróbáltatásokat, úgy 20-30 perc alatt meg is érkeztünk a Queen's Road-hoz, ahol az egy éjszakára bérelt lakásunk volt. A tulaj várt minket, körbemutogatta a lakást és adieu miénk volt a világ. Mivel nem volt sok kajánk már, leszaladtam venni ezt-azt a ház alján lévő Sparba, úgyhogy fél 7 körül szépen meg tudtunk vacsorázni és kezdhettük tervezni a másnapot. A fiúkat 9 körül tettük el aludni, Anyuék 3/4 9 körül még elindultak körbenézni kicsit a környéken, majd mivel teljesen belelkesedve jöttek vissza, milyen szép és izgi minden, Apu még visszament velem is sétálni kicsit. Fél 11 körül értünk vissza, ekkor már erősen alkonyodott, nem akartunk tovább kinn kóvályogni.
Hétfőn jött a fő program: Anyuékat feltettük a Hop On Hop Off buszra újra azzal az utasitással, hogy ha érdekeset látnak szálljanak le, nézelődjenek, majd szálljanak vissza újra és találkozunk 4kor a Big Fish-nél, mi pedig a fiúkkal bementünk a W5-be. Ez a hely egy 10 év alattiaknak való Csodák Palotája, a fiúk teljesen odáig voltak érte. Azt hittem pár óra alatt végzünk, majd elmegyünk ebédelni valamit és 4kor találkozunk Anyuékkal, ehhez képest 3/4 4kor épp hogy ki tudtam őket rángatni, hogy ne késsünk el a randiról... A 4 szintből tulképp csak 2 szinten vannak látnivalók, de jó sok, egy percet sem unatkoztunk. (Annál is inkább, mert pl Petinek egyszer csak kiesett egy foga is haha, mert hát miért ne... Ez volt amúgy a 6. elvesztett foga amúgy asszem.) Mivel ebédelni nem volt időnk, csak egy-egy cookie-t vettünk a W5-ben, miután 4kor összefutottunk Anyuékkal, besétáltunk a városba enni egyet a Mekiben. Palika itt már kicsit kiakadt, nagyon fáradt volt, sirt is, hogy ő nem birja tovább, de szerencsére elbolonditottam, úgyhogy mikor végeztünk a kajálással még utolsó erejét összeszedve elgyalogoltunk a vasútállomásra, nem kellett cipelni egy percet sem, sőt, olyan jó kedve kerekedett, hogy útközben egy szobor mellé is odapenderült, hogy fotózzam le legyek szives... A hazaút szintén lazán telt, olvasgattunk, nézelődtünk, majd 9 körül már itthon is voltunk. Visszafelé hálistennek kifogtunk egy nagy taxit, igy együtt jöhettünk, ezzel sem volt gond. Jó sűrű, aktiv volt ez a két nap, de megérte: én utoljára 2009-ben voltam, a többiek meg még soha, szóval bár nem volt egyszerű leszervezni a dolgokat (óóó bár Anyuék beszélnének angolul, jelentősen könnyebb lenne az élet), azért szerintem elvoltunk, király kis hétvégénk volt.

Képek:

 

T. Amerikában, Anyuék itt

Bár hétfő bank holiday volt, számunkra nem volt szabinap, mert T. délelőtt repült Amerikába (igen, egyszer volt Lengyelországban, egyszer Magyarországon, most meg San Franciscoba ment, remek ez az év, mindig mondom). Hogy jól teljen a nap, a fiúkat kivittem Seapoint-ra homokozni és bár többen fürödtek, mi azért maradtunk a parton és árkot ástunk. (Már lekerült a széldzseki rólunk, ez is valami...) A hét további pár napja elillant (Pipiéket szerdán a "nagy melegre való tekintettel" elvitték a Merrion Square-re Teddy Bear Picnic-re (ő a kis Lidl-es Stawberry-cskét vitte)), annál is inkább, mert csütörtökön este 10 körül megjöttek Anyuék. Hogy kiélvezzük az ittlétüket, mentünk, mint a mérgezett egerek mindenfelé, hol hármasban, hol ötösben. És hol merre is jártunk?

Hát a péntek konkrétan kis gixerrel kezdődött, miután ugyanis leadtuk a fiúkat, indultunk volna Bray-be, de a kocsi nem indult: lemerült az akksi... Hogy ne vesszen kárba a délelőtt, eldartoztunk Dun Laoghaire-be sétálni a mólón és a People's Parkban, élveztük, hogy végre egyszer szabadon, gyerekek nélkül mozoghatunk... Délután hivtam a biztositónkat, hogy inditsák be a kocsit, igy is lett: egy óra múlva jött egy fickó, aki nagy örömködések közepette bebikázta a Skodát és közölte, hogy szerezzek új akksit, mert ez már a halálán van. Szuper. A bebikázás után autóztunk kicsit, hogy feltöltődjön az akksi tökéletesre, majd este, 9 körül elmentünk Apuval és Pipivel naplementét nézni Seapoint-hoz. Mivel az ég felhős volt, naplementét persze nem láttunk, de igy is poén volt kicsit a tengerparton ücsörögni sötétedéskor.
Szombaton délelőtt elmentem az autószerelőnkhöz akksit venni (itt nincs ám olyan, hogy besétálsz a Tescoba és veszel egy akksit, áh, ez Nyugat), de sajnos elhajtott a fickó, hogy szombaton ők nem szerelnek, nyitva vannak ugyan délig, de ilyen munkákat nem vállalnak. (Vajon mennyi idő lehet egy autószerelőnek kicserélni egy akkumulátort? Öt perc is? Bahhhhh!) Mivel sejtettem, hogy ez lesz, gyakorlottan átálltam a szerelőnk melletti garázshoz (két autószerelő műhely van egymás mellett), ott is megkérdeztem, mi a pálya, mire ők hálistennek mondták, hogy hagyjam csak ott a kocsit, megnézik és majd hivnak, ha kész. Igy is lett, elmentem inni venni, benéztem egy-két üzletbe, vettem Apák Napjára két parfümöt (Apuét hazafelé kilopták a bőröndjéből, csak mondom, hogy rohadna ketté a keze az összes csöves enyveskezű reptéri dolgozónak), majd úgy másfél óra múlva hivtak, hogy kész, mehetek vissza a kocsiért. Mint kiderült, semmit nem csináltak az autóval, azt mondta a fickó, hogy nem kell új akksi, úgyhogy megúsztam egy fillér nélkül a dolgot, hurrá. Mivel ekkor már 11 körül volt és Palika hivatalos volt egy házibuliba, az autószerelős buli után nem mentem már haza, hanem egyenesen Sian-ék házához hajtottam, mert azt beszéltük meg Anyuékkal, hogy ha nem végzek időben, ők elhozzák a buliba Palikát, én meg majd csatlakozom. Vicces módon, én végül előbb értem oda, mint ők, mert Kevésbé Partyarc gyermekem kitalálta, hogy ő nem akar bulizni és kész, passz és hát eltartott egy ideig, mire Anyuék és A Partyarc gyermekem meggyőzte, hogy jó lesz az, menjen. (Úgy volt hajlandó eljönni, hogy kitalálta, hogy ő majd csak enni fog... Awwww...) Végül tényleg jó volt a buli, attól eltekintve, hogy iszonyú meleg volt, de komolyan, 22 fok itt már kánikula, hőség, megrohadás, úgyhogy mindenki izzadt és kinlódott a napon, nem győztük kenni a gyerekeket naptejjel... Volt egy meghivott bohóc vagy mi, aki a műsora után arcfestést is vállalt, Pipi kapott a karjára egy sárkányt, Palika meg... no ő természetesen nem kért a testfestésből haha. 
Képek a fergetegparty-ról:

 

A buliból 2re értünk haza, gyorsan ebédeltünk, majd hogy kihasznájuk a hőgutát, elmentünk Seapoint-ra vizezni. Rengetegen fürödtek a tengerben, mi megint csak homokoztunk persze, annál is inkább, mert a "nagy meleg miatt" borzasztóan nézett ki a viz: valami undi hinár nőtt benne és olyan volt, mintha sűrű mocsárban lépkednél, Peti arcára rendesen ki is ült az undor, mikor meglátta és kijelentette, hogy ő ugyan bele nem megy ebbe a mocsokba... (Sosem láttam még ilyet amúgy, mióta itt vagyunk, nem is értem, mi történt...) Homokozás után a fiúk kisirtak maguknak egy-egy fagyit, de ami vicces, amint leültek a padkára megenni, úgy elkezdtek fázni, hogy Apu kénytelen volt rájuk teriteni a kabátját, mert vacogtak, olyan hideg volt.
Képek:

Hát igy.

Május utcsó hete

Ha minden igaz, ez volt az a hét, amikor végre-valahára beköszöntött hozzánk a tavasz nyár.

Kedden olyannyira meleg lett (egész 18 fok haha), hogy mig Peti playdate-n volt Hugoval (bepótolandó, hogy Hugo nem tudott jönni a buliba sajnos), mi Palikával kimentünk Sandymount-ra homokozni. Csütörtökön - mivel névnapom volt - T. meglepett azzal, hogy áthivta Artúrt vigyázni a fiúkra este, mi meg elmehettünk sétálni a Dun Laoghaire-i mólóhoz. Bár azt irtam, beköszöntött a nyár, ez igy azért elég túlzás, mert fél 9 körül azért nem volt az a balzsamos este, mint ahogy az ember naivan elképzeli - ergo eléggé fáztunk andalgás közben, de sabaj, igy is jól esett a séta és hogy kicsit ki tudtunk mozdulni kettesben.
A hét további apróbb hire, hogy Pipivel fodrásznál jártunk és hogy Peti Coder Dojon kapott egy pólót haha. (Ennyire izgalmasak a napjaink, na.)
A hétvégén szombaton Tallaght-ban voltunk, hogy cipőt vegyünk Petinek, vasárnap meg délelőtt Rathfarnham-on játszóztunk, délután meg Eszteréknél jártunk, grillezni és kitárgyalni, hogy vettek egy házat a világ végén sajnos, úgyhogy ez ilyen kvázi búcsúparty volt, mert basszus vagy másfél óra az út tőlünk az új házukig, szipp. Mázlink volt, mert jó idő volt, elvoltunk a kertben jó sokáig, szóval gonoszság ide vagy oda,  én azért valahol sajnálom, hogy még messzebbre költöztek, mert igy még jóval ritkábban fogunk tudni találkozni...