December 24 - 27

Ahogy megjósoltam, 24-én nem csináltunk semmit igazán. Délelőtt elmentünk a Kukacos játszóra, a fiúk hintáztak, csúszdáztak, jól elbeszélgettünk, de nem maradtunk sokáig, elvégre tél van. Délután takaritottunk kicsit, főztem (ebédre nem tudom, mit, vacsira gm pizzát sütöttem, de elég gáz lett sajnos) meg sütöttem pár csokis macaron-t is. Hozzánk évek óta már ugye 25-én reggelre érkeznek az ajándékok, szóval tényleg nem volt semmi extra Szenteste, azon kivül, hogy kitettünk egy kekszet meg egy pohár tejet Santa-nak (meg répát a szarvasoknak) nem igazán telt másképp az este.

25-én reggel tehát nagy volt izgalom: éjjel valahogy a fa alá kerültek a vágyott dolgok, szóval a fiúk teljesen felpörögve jöttek ki a szobájukból. Idén mindenki négy-négy ajándékot kapott, ami teljesen elég volt, sőt, sok is, ha engem kérdeznek, de ami a legjobb: mindkét gyerek teljesen odáig volt, ezúttal ugyanis minden nagyon betalált, roppantul örültek mindketten mindennek. Peti megkapta a Lego Great Hall-t (ezt sajnos elég hamar összerakta, 1-2 óra alatt kész is volt, de sebaj, imádja szétszedni is és újra összerakni haha), kapott egy Untamed T-Rex-et, egy logikai játékot (olyasmit, mint a Babylon torony) meg egy Tom Gates könyvet. Palika kapott egy Lego Monster Truck-ot, egy KidiZoom kamerát (neki ez a legleg, napokig mindenhova vitte magával és kattintgatott nagyon cukin), egy kék Casio órát és egy gyorsasági játékot. Én kaptam egy KeepCup-ot, egy új telefont (hurrá, az előző valahogy elkezdett rossz képeket csinálni), egy új tokot hozzá illetve 6 fürdőgolyót. T.-nek vettem egy könyvet, egy pénztárcát, egy parfümöt, illetve ő még rendelt magának egy új tabletet is, de azt ugye ő intézte magának. Idén is volt amúgy közös aji: ezúttal egy retro játékos konzolt vettünk, ami mondjuk főleg Petinek és T.-nek nagy szám, na de sebaj. Este, hogy kipihenjük a nap fáradalmait (hahaha), elautóztunk Mr Tilly házához megcsodálni a fényeket, klassz volt.

26-án, szerdán délelőtt Dollymount-ra mentünk sétálni. Gyönyörű idő volt, úgyhogy nem mi voltunk az egyetlenek ezzel a remek tervvel, szóval voltunk páran a parton, de nem volt vészes, jót sétáltunk, Palika nonstop fotózott, én meg folyton pattogtam, hogy senki se lépjen kutyaszarba. Délután odaadtuk a gyerekeknek a Nagyitól jött ajándékokat - két BrainBox, egyik Állatos, a másik Számolós - de kicsit felhúztuk magunkat, milyen béna már ez a játék, 10 mp alatt el sem olvasod az infot, ami egy kártyán van (Peti Állatosa 8+-os, az nagyon beteg), nem hogy megjegyzed (ne adj isten megtanulod)...
27-én, csütörtökön délelőtt Rathfarnham-on játszóztunk (illetve Palika ugye fotózott), majd mivel rég voltunk sütizni, beültünk scone-ozni is a kastély melletti kávézóba és én a magam részéről elájultam, hogy egy scone, egy szelet torta, egy gm csoki és egy americano meg egy tea €17 volt... A délután várakozással telt: este ugyanis jöttek Anyuék, pont úgy, mint tavaly ilyenkor.
Hát igy, ennyi volt 2018 karácsonya röviden és tömören.

Karácsony előtti hét

Elég nagy buli volt, főleg azért, mert T. kedden és csütörtökön szabin volt. (Pénteken is, de az nem volt akkora móka ugye.)
Kedden mig a fiúk oviba / suliba voltak, a St Enda's Parkba mentünk kávézni és sütizni (én persze csak egy csokiszerűséget kaptam, oh, lovely), majd hazafelé bementünk vásárolni a lengyel boltba és otthagytunk egy vagyont. Szerdán - mivel annyi erőt éreztem magamban, hogy majd' kicsattantam - besétáltam a városba. Mivel az előző heti O'Connell-es túrám nem volt túl jó, ezúttal a Graftonon mászkáltam, ami egy fokkal kulturáltabb, mint a Henry street és társai. Mivel gyalog voltam, nem akartam túl sok mindent cipelni, igy nem nagybevásároltam, csak pár dolgot szedtem össze, többek között a Tigerből, ahol a karis cuccok €1-ra voltak leárazva, hurrá. Csütörtökön tehát megint T.-vel kettesben mászkáltunk, ezúttal Dun Laoghaire-ben. Benéztünk a Penney's-be (nem vettünk semmit, ócska volt, sokan voltak, fúj), a Tesco-ba (kari pulcsit kerestünk, de nem találtunk), két-három kis büdös kinai boltba, a Tigerbe ismét és végül a Starbucks-ban kötöttünk ki, ahol megint csak kávéztunk egyet és sütiztünk, bár ugye az én brownie-mat túlzás sütinek nevezni ismét csak, inkább egy kis kocka csoki volt. Bahhh.
Pénteken délelőtt elvittem a fiúkat oviba / suliba, az oviban leadtuk az ajándékokat is, majd rohantam bevásárolni az Aldiba és a Lidl-be. Mivel Petiék 11.55kor végeztek (aki dolgozik, elképzelésem sincs, mit csinál amúgy, de hagyjuk), eléggé kellett sietnem, hogy odaérjek, végül délre értem oda érte - kb utolsónak haha... A suliból épp hazaértünk, indulhattunk is a kórházba: T.-t ugyanis el kellett vinnünk colonoscopiára & gastroscopiára, yaay. T.-t pontban 1kor hagytuk ott a kórház bejáratánál, indultunk vissza Pajáért az oviba. Bár a kórház és az ovi között egy kilométer van kb, fél 2re épp odaértünk érte, akkora dugó volt ugyanis, hogy lépésben haladtunk az út legalább felén... A délután várakozással telt, mikor mehetünk már végre T.-ért: végül fél 7kor indulhattunk érte, szóval 7re tokkal-vonóval itthon is voltunk. A doki első ránézésre azt mondta, hogy vagy cöli vagy IBS a gond, ő az utóbbira tippel, de pontos eredmény majd csak két hét múlva lesz, boldog új évet.
Képek:

St Enda's Park GM kinálata

St Stephen's Green SC 

Minden óvónő kapott egy-egy ilyet a bonbonok (és elfek) mellé

A suli / ovi ajándékai 

Néha igy süt a nap, suli előtt szoktak focizni a fiúk

Kari falucskám carol-singers-ekkel

Ja és akkor a hétvége: Szombaton Pipi lázasan (38) kelt, de semmi más tünete nem volt. Nem fájt semmije, kicsit hányingere volt, de ennyi. Délelőtt T. elvitte Palikát a Herbert Parkba, én takaritottam és főztem a Legozo Pipi mellett, majd ebéd után elkezdtem gyúrni T.-t, hogy ugyan menjünk már el az EPIC Santa Experience-re (nyertük a jegyet), mert Peti már nem lázas és ő is akar menni. T. persze ezen kiakadt, hogy fúj, mit képzelek, beteg gyereket rángatni stb stb, de végül nagy durcásan, mártirként eljött ő is, pedig a végén már mondtam, hogy inkább ne is jöjjön, mert csak elrontja az élményt. (Jó mókának indult a dolog, mi?) A hely végül iszonyú jónak bizonyult, a fiúk először irtak egy levelet Santa-nak, majd találkoztunk Mrs Claus-szal, akivel készitettünk mágikus rénszarvas eledelt és aki szépen el is beszélgetett a gyerekekkel (csak mi voltunk benn nála, szóval tényleg abszolút személyes volt a dolog). Mrs Claus után bemehettünk Santa-hoz, aki szintén szólt egy-két szót a fiúkhoz (nagyon durva volt, mindenki név szerint szólitotta a gyerekeket, Palika többször rá is kérdezett, honnan ismerik őt?) és megajándékozta őket egy-egy nagy macival és egy-egy Cadbury selection box-szal (szörnyű vagyok, ez mi magyarul?). Miután végeztünk a karácsonyi résszel, megnézhettük a múzeumot is, ami szintén fanatsztikus volt: totál digitális, interaktiv, ráadásul most a termekben el volt dugva egy-egy levél Santa-nak, amit különböző országokból származó gyerekek irtak és igy megismerhettünk egy csomó nemzetközi szokást is (hogy pl Ukrajnában pókokat is tesznek diszként a fára stb) - Peti imádta az egészet, de Palika sem unatkozott, ő a bélyegzésért volt odáig teljesen, extázisban szaladgált körbe-körbe, hogy "jaj, de jó ez a múzeum, jaj, de jó ez a múzeum", nem győzött betelni az élménnyel. Összegezve: baromi jó volt a program, 1.5 órát voltunk benn, de akár 2.5-et is ellettünk volna, ha nem kell sietnünk a parkolás miatt. Este a nap megkoronázásaképp átpakoltam a konyhát: most külön vannak a gluténmentes és gluténes kekszek, rágcsák, lisztek és végre átlátható, mi van itthon és mi nincs.
Ma, vasárnap egész nap esett, úgyhogy itthon voltunk, Peti orra elkezdett folyni és köhög is, de láza hálistennek tegnap reggel óta nem volt. 
Holnap 24-e, Szenteste, a fánk már áll jó ideje, ma felkerültek az utolsó fények is a lakásba, most elmegyek ajikat csomagolni és tádááám, kész is vagyunk, holnap még takaritunk egy keveset, esetleg sütök valamit és eszünk. Más nincs tervben.

Hümm

- Ezek clean-ek?
- Paja, nem tudnád ezt normálisan mondani?
- Are these clean?

GM élet

Furcsa mód már nem hiányzik a kenyér. A sütikkel eddig sem volt gond (isteni muffint, piskóta jellegű sütit, pogácsát, mézeskalácsot, kekszet, islert, palacsintát tudok sütni már) és ugye az ebédjeink kb eddig is gm-ek voltak (főzelék / leves sűritéséhez mindig is cornflour-t használtam, a hús, a zöldség, a rizs pedig eleve gm), de a kenyér jó ideig gondot okozott, mert nem tudtam elképzelni, mégis mi az istent vacsorázzak, ha már nincs kedvem a száraz, morzsálódós előrecsomagolt kenyérhez. Aztán úgy egy hónapja valahogy leszoktam a kenyérről... Volt, hogy egy hétig nem ettem abszolút és fel sem tűnt. Most találtam pár egész jót, úgyhogy most kezdek visszaszokni a kenyeres vacsikra, de úgy általánosságban egész jól megvagyok nélküle is, ha kell.
Itt Irországban amúgy talán kicsit könnyebb dolgom van, mint otthon, mert itt ugye a sima kenyér is szar, nem az a finom, puha, otthon megszokott magyar kenyér (normális kifli, zsömle nincs is), a péksütik is sokkal rosszabbak, mint otthon (Fornetti nincs, a pogácsát, kakaós csigát, túrós batyut, kürtös kalácsot stb stb szintén nem ismerik) és cukrászsütik sincsenek igazán (mindig ezen röhögök, hogy az itt kapható tortákat simán megsütöm itthon magunknak, ha akarom, mert két piskótalap közé bármikor be tudok kenni egy kis lekvárt vagy csokikrémet - na most ha dobostortát vagy Eszterházy tortát kéne sütnöm, hát abba már tuti beletörne a bicskám, még a búzalisztes verzióba is), na szóval igy, hogy nincs nagy kisértés, nem nehéz ellenállni...
Ami mondjuk zavar, az a lelki oldala a dolgoknak: néha eszembe jut, hogy mi lesz, ha öreg leszek vagy mit tudom én, háború lesz és rohadtul nem lesz sima étel sem, nem hogy gm... Néha ettől komolyan elfog a rettegés, elképzelem, hogy rákos leszek emiatt és kiráz a hideg. Emellett ha elmegyek egy kávézóba és azt látom, hogy a sok hetven-nyolcvan éves emberke is boldogan eszegeti a szendvicseit és keni meg vajjal a scone-ját, tök rosszul esik, hogy bakker, ezek itt mind ehetnek bármit és ez olyan természetes nekik, mint a levegővétel... Hogy van, aki egész életében ehet bármit, hogy nem kell figyelnie minden egyes vásárláskor, mit vesz le a polcról, hogy nem kell olvasgatnia az összetevőket, hogy nincsen korlátozva ilyen alapvető szinten, hogy mit és hol eszik... Na ez mondjuk rohadt szar.     

December egyéb

Na nézzük az egyebeket...

Betegség fronton:
- Pipiben sajnos bújkál valami, november végén egyik szerdán azzal jött ki a suliból, hogy fáj a füle, úgyhogy aznap nem tudtunk zongoraórára menni. Másnapra teljesen jól lett, aztán a torka kezdett el fájni, aztán folyt az orra, majd megint a füle fájt - minden nap más jött. Igy ment egy két hétig, mig most hétfőn hivtak a suliból, hogy nagyon fáj a füle, lehet haza kéne jönnie... Isteni. Haza is hoztam, azonnal foglaltam neki időpontot a Medicus-ba, majd másnap délelőtt el is vittem. Hálistennek kiderült, hogy nincs durva fülgyulladása, de sajnos teljesen tele van az orra takonnyal és ezt a füle is megérzi... Kapott három féle gyógyszert - ebből végül csak két fajtát használunk, de úgy tűnik javul a dolog (koppkopp), kevesebbszer panaszkodik a fülére, szóval remélem ennyi volt a dolog...
- T. 21-én megy gasztroenterológiára, ahol colonoscopiát és gastroscopiát is végeznek majd meg persze vért is vesznek tőle, hogy kideritsék, mi okozza a hasi panaszait... A doki egyelőre IBS-re gyanakszik, hát meglátjuk. (Én szemét módon titokban drukkolok a lisztérzékenységnek, hogy kevesebb felé kelljen figyelni a főzéskor és azt már ismerjük ugye, túlélhető.)

Szerencse fronton:
- Ebben a hónapban nyertem egy-egy családi belépőt a Dalkey Castle Santa Tour-ra és az EPIC Museumba is.
- A magyar Mikulás bulin nyertem egy €60-s kineziológiai vouchert is - na ezzel nem tudom még, mit kezdek...
- És bár nem ez a hónap, de november 23-án T. vett €12-ért kaparós sorsjegyet és azzal nyertünk egy free sorsjegyet, €4-t meg €20-t. Igy megy ez.

Súly fronton:
- Bár nem nagyon látszik meg, de egy hónap alatt fogytam 2-2.5 kg-t, ami nem sok, de mondjuk nem is fogyókúrázom. Reggelire és uzsira továbbra is édes sütit eszem, este pedig rágcsálok is, de talán összességében nem eszem annyi felesleges cuccot, mint ezelőtt, ez a titok. Tudom, hogy még most is túl sokat rágcsálok baromságokat, de soha nem vagyok éhes és hát sajnálom, édesszájú vagyok, nekem kell az esti szaloncukor adagom, na. Mostanában reggelente 57.5 és 58 kg között mozgok, ami király szerintem, bár persze a legjobb az lenne, ha 54.5-55 kg között lennék, vagyis 3 kg-tól el kéne még búcsúznom. Mondjuk mindjárt megyek ki két diós kiskifliért meg egy maréknyi tortilla chips-ért - ez kell a lelki nyugalmamhoz, ennyi.

Karácsony fronton:
- Egész jól állunk, a lakás már pompában úszik, az ajándékokat már kitaláltuk és megvettük (még pár dolgot várunk azért), a gyerekek kaptak egy-egy karis pulcsit és már megvettem az oviba / suliba is az ajikat. 

Egyéb fronton:
- A gyerekek továbbra is járnak zongorázni a Furcsa Bácsihoz, én pedig továbbra is magyart tanitok. Jó lenne több tanitvány, de hát ugye ki az a hülye, aki magyarul akar tanulni haha.
- A héten kaptunk otthonról csomagot, hurrá! Az ilyenkor szükséges beigli mellett (ami nem gm, de nem baj, mert nem is szeretem) kaptunk szaloncukit, egy rakás gm cuccot (kókuszgolyó, isler, diós kiskifli, nápolyi stb) meg lekvárokat. Hawaii van. 

December eddig

Tudom, július elején letapadtam irásilag, de erősen tervezem, hogy folytatom, úgyhogy ime egy kis összefoglaló decemberről.

Ami a programokat illeti, a hónap a sulis Christmas Fair-rel kezdődött szombaton. Először elugrottunk Farmleigh-re, hogy karácsonyi hangulatba kerüljünk (minden évben vannak kötelező karácsonyi köreink és ezek közül Farmleigh egy: nincs sok minden, de hangulatos és szeretjük). Szokás szerint a szánnál kezdtünk, ahol a fiúk irtak egy-egy levelet Santanak, majd pózoltak egyet a rénszarvasokkal. Ezután elsétáltunk az udvarhoz, ahol be lehetett öltözni régi ruhákba (ez mondjuk vicces volt, mert nyilván nem vetkőzöl neki, szóval a kabátra öltözöl, úgyhogy mindannyian úgy nézünk ki a fotókon, mint a szumósok => kivéve persze Palikát, aki ilyen mókákban sosincs benne...), majd megnéztük a "karácsonyi vásárt", ahol vettünk házi eperlekvárt és morgolódtam egy sort, mert nem volt semmi gm harapnivaló. (Ja, bocs, volt, mogyoró bazmeg, hát egyen mogyorót az, akinek hét anyja van, mig mindenki más kétpofára tömi a fánkocskákat és a hotdogot...) Végül nagy tanakodás után a fiúk kaptak hotdogot, majd miután végeztek, elsétáltunk a kávézóba, ahol én is kaptam valamit: egy nagy kocka citromos-szedres állitólag gm sütit (ez az egy féle süti volt amúgy nyilván és ez is a többi nem gm süti között figyelt, szóval eh). Miután mindenki evett valamit, véletlenül összefutottunk Santa-val, akivel persze csak Pipi fogott kezet, majd a szarvasokat érintve kikeveredtünk a Phoenix Parkból és meg sem álltunk a suliig. Itt Pipi kapott egy könyvet (Awful Auntie), majd miután megtudtuk, hogy a raffle húzás csak 2 óra múlva lesz, hazamentünk ebédelni, délután pedig előszedtük a karácsonyi cuccainkat és elkezdtük dekorálni a lakást.
Vasárnap délelőtt Rathfarnham-ra mentünk játszózni (ezer és egy éve nem voltunk játszón és ez is baromi rizikós volt, mert a gumiboritás csúszott, mint az állat), délután pedig elmentünk vásárolni Nutgrove-ba. Mig én a Lidl-ben garázdálkodtam, a fiúk a Homestore-ban vettek Petinek egy asztali lámpát az irasztalára, mert eddig nem volt csak egy gyengécske és szegény csak vakoskodott ott leckeirás közben.
Csütörtökön Mikulás volt - a gyerekek szokás szerint csak egy kevés édességet kaptak meg egy-egy könyvet. (Peti: The Ice Monster, Palika: At the beach Scratch and Sketch könyv) Az édességek között persze nem lehetett csoki Palika miatt, úgyhogy ezeket kapták (az adventi kalendárium csokis azért, de körömnyi a csoki benne és nem is eszik naponta hehe):

Péntek délelőtt T. szabin volt, úgyhogy tettünk egy kört az IKEA-ban. Bár csak ágynemű huzatért mentünk, végül sikerült €100-t elkölteni (törölközők, hosszabbitó, lábas, mittudoménmi), majd beugrottam a kisbolt részbe is mandulatortáért (istenem, gm, micsoda öröm) meg rösti-ért (mint kiderült, az is gm). Ezeken kivül vettünk 1 kg fagyasztott fahéjas csigát meg két forralt bort és egy doboz kekszet, szóval itt is kiszaladt úgy €15-16... Miután bepakoltunk a kocsiba, T. felvetette, hogy nézzük meg a karácsonyfákat, hátha veszünk kivételesen élő fát és mit tesz isten, valóban vettünk fát hosszas-hosszas válogatás után. (€30 volt, de ebből €20 levásárolható márciusig hurrá - egyébként most olvastam, a világon nálunk a legdrágább a fenyőfa - mármint akkor, ha nem az IKEA-ba veszed nyilván.) Délután Pipi playdate-n volt Hugo-éknál, igy miután hazahoztam Paját az oviból, nem kellett még egyszer nekiindulnunk - hálából az egyik forralt bort és a kekszet odaadtuk Hugo-éknak, akik roppant hálásak voltak, még aznap este meg is itták, küldtek róla fotót is.

Szombaton délelőtt véééégre elvittük a hulladékainkat a Poolbeg-hez (ott van egy MÉH telep-szerűség), majd ha már ott jártunk, szépen kiautóztunk a tengerhez is. Sétáltunk egy keveset - nem sokat, mert rohadtul fújt a szél és megfagytunk - majd mikor jött egy mobil kávés, T. vett egy kávét és egy teát, de az a szerencsétlen olyan lassan készitette el ezeket, hogy mire kész lett, már ömlött az eső, szóval kénytelenek voltunk erőltetett menetben visszarohanni a kocsihoz - és még igy is teljesen eláztunk... Délután szintén programunk volt: nyertem egy családi jegyet a Dalkey Castle Santa tour-jára és oda mentünk. Az igazat megvallva még sosem voltunk ilyen fizetős Santa bulin, mióta itt élünk, de egyszer mindennek eljön az ideje ugye. A tour jó volt, interaktiv meg minden, Peti mondjuk lelkesebb volt, mint Palika, ő boldogan kiabálta be a válaszokat, ha kérdeztek valamit, de Palika is egészen élvezte a dolgot, figyelt, tapsolt, nevetett, amikor kellett. A műsor végén Santa mindenkinek adott egy-egy kis ajándékot: Pipi egy DIY slime-ot kapott, Palika pedig egy kifesthető karácsonyfa diszt. Hazafelé Mr Tilly háza felé kanyarodtunk, hátha meg tudjuk nézni a kidekorált házát, de sajnos pont ezen a napon jött Santa (Harley-n haha), úgyhogy rengetegen voltak, mi pedig úgy döntöttünk, akkor ennyi, majd visszatérünk egy nyugisabb hétköznapon. Mr Tilly háza helyett a Beckett hidat csodáltuk meg végül: Karácsony alkalmából ugyanis néhány középületet gyönyörűen megvilágitanak a városban, hurrá.

Vasárnap szintén nem maradtunk program nélkül: Pipit T. elvitte Aoife party-jára a JumpZone-ba, mi meg Palikával fogtuk magunkat, buszra szálltunk és elmentünk a magyar Mikulás buliba. Jó kis nap volt, 11re értünk oda és 3kor jöttünk el... Volt egy kis gyerek foglalkozás, némi kézműveskedés (mézeskalács sütés és karidisz készités), volt pár árus (összesen egy doboz tarhonyát vettem meg Palikának egy pogit, vizet meg egy adag gulyáslevest) illetve persze jött a Mikulás is, aki megajándékozta a gyerekeket. (Szokásos magyar Miki csomagot kaptak a kicsik, klassz volt.) Volt egy gyerekelőadás is, de mi épp azalatt gulyásleveseztünk - vagyis Palika, mert én ugye nem ehettem a nokedli miatt... Bahhh! Na mindenesetre jó buli volt, tetszett, csak mire hazaértünk, hulla fáradt voltam. Amig mi buliztunk, T. befaragta a karifánkat a talpába, úgyhogy felállitottuk a fát - igaz, a dekoráció még nem került rá...
Szerdán bebuszoztam a városközpontba vásárolni (egy éve (!) nem jártam ott igy), de nem volt egy jó élmény: öreg vagyok én már a Henry street-hez, tiszta ideg lettem a rengeteg embertől és attól, hogy persze nem kaptam semmit, amit akartam, úgyhogy sorra fordultam ki a boltokból, mert hányingert kaptam a tömegtől...
Csütörtökön Pipinek karácsonyi koncertje volt, ami tök jól sikerült szerintem, hiába, már nagyok. Úgy volt, hogy T. nem tud jönni, mert tanit épp, de hálistennek végül megoldotta és ő is ott volt.
Pénteken Palika nagy napja volt: az oviban ugyanis meglátogatta őket Santa és kapott tőle egy távirányitós autót. Teljesen oda meg vissza a dologtól szegénykém, olyan kis cuki, hogy még igy elhiszi ezt az egészet.
Szombaton iszonyú mocsok időre ébredtünk: szakadt az eső és rettentőre fújt a szél, úgyhogy nagyjából egész nap itthon voltunk, kivéve, hogy ebéd előtt elszaladtunk Nutgrove-ba. Mig T. beugrott a Dealz-be, én a fiúkkal a Homestore-ban tomboltam (Peti vetetett velem egy tök klassz kis karácsonyfa dekort), majd beugrottam a Lidl-be is pár dologért. A nap további részében a lakást dekoráltuk: a fiúk megkapták a műfenyőnk tetejét és azt diszitették fel (ez bekerült a szobájukba), mi pedig a folyosót és a nappalit csinositottuk tovább.

Vasárnap Google Party-n voltunk, ami miatt a fiúk már egész héten be voltak zsongva, rettentőre várták. 11től 1ig tartott az első "turnus", mi erre mentünk, mint mindig. Santa-nál kezdtünk (mint mindig haha), de mivel irtó sokan voltak, nem voltunk benn nála túl sokáig, csak elmondták a fiúk mit szeretnének, kaptak két kis ajándékot (Pipi: nagy puha maci (Freddie); Palika: kis bűvészdoboz), majd gyors fotó és hello. Kiérve már meg is kaptuk a képet, amit most nem teszek fel, mert roppant vastag rajta a karom sajnos. (Tényleg.) Santa után bevetettük magunkat a kézműveskedésbe. Készült két karácsonyfa gömb (műhavat, csillámport meg mindenféle bogyót lehetett beletenni az átlátszó alapgömbbe), három kistányér (Petié tök jó lett, Palikáé... hát... olyan kis ovis) és egy bevásárlótáska. Az asztalok mellett volt egy műanyag rénszarvas, aminek az agancsára ha sikerült rádobni egy-egy karikát, választhattál egy kis ajándékot. Pipi egy fidget spinnert választott (de miért???), Palika meg egy szarvasagancsot világitó piros orral. Az emelet fő attrakciója a selfie mirror volt - itt ki volt téve pár kellék (felfújható gitár, napszemcsi, kalap stb) és ezeket cserélgetve négy képet csináltak rólad gyors egymásutánban. Mikor megkaptuk a kész képeket, Peti nem győzött ámuldozni, hogy milyen jól néz ki a fotókon - kicsit sem exibicionista ám a drágám haha. Olyan dél körül lementünk kajálni (a fish fingers hálistennek gm volt, szóval én is ettem), majd ebéd után kértem egy kávét és átsétáltunk a gumicukros asztalokhoz. Miután mindkét gyerek kapott egy-egy zacskó gumicukrot, még dekoráltak egy-egy mézeskalácsot, de mivel már mindketten hulla fáradtak voltak a tömegtől, inkább felmentünk T. asztalához összeszedni a cuccainkat. Útközben megálltunk csocsózni és videókonferenciázni egyet, de 1kor pontban leléptünk. Mivel az ebéd nem volt túl sok és az eső sem esett, felvetettem, mi lenne, ha továbbmennénk Dun Laoghaire-be lángosozni és igy is tettünk. Bár én ugye nem ehettem semmit, jól sült el ez a kis túra: T. és Peti lángost ettek, Palika meg hotdogot. Délután, hogy feltegyük az i-re a pontot (na jó, inkább azért, mert már eléggé elkezdett hullani a fa) feldiszitettük a karácsonyfát, szóval életünkben először már Szenteste előtt (pontosabban 16-án) itt áll a fa teljes pompájában a sarokban.         
Aktiv napjaink vannak, nem?

Christmas Concert 2018