Szociális életünk...

... meglehetősen heves mostanság, hogy úgy mondjam.
Palikával például voltunk Josh-éknál, egy péntek délután meg összefutottunk pár anyukával a Herbert parkban. A piknik ötlete Nicola anyukájától származott, aki Sao Paolo-ból jött Dublinba a nyáron és két gyönyörű fiúgyermek fogorvos anyukája. Rajtunk kivül Felix, Tenghis és Hugo is ott volt a parkban, szóval mig mi vidáman kávézgattunk a hidegben, a fiúk fociztak ezerrel. Nicola-ékkal ezen a héten is találkoztunk: csütörtökön, spanyol után átjöttek hozzánk és egészen 7ig itt nyomultak. Pipinek jó hete volt egyébként, kedden ugyanis Hugo-nál volt playdate-n, fél 7 után ért haza... A múlt hétvégén Palikának megvolt az első iskolás party-ja is, Sam 5 éves lett, igy Science Party-t szerveztek neki Malahide-on. (Kicsit furcsa volt ez a party, mert mindenkit meghivtak, amihez mi nem vagyunk hozzászokva, szerintem felesleges huszoniksz gyereket beszervezni egy party-ra, mi tuti nem igy fogjuk csinálni, ráadásul ez a Malahide is kicsit megdöbbentő volt, hiszen egy óra autóútra van a sulitól, de ennek ellenére egész jól sikerült kis buli volt: Palika roppantul élvezte és legalább én is tudtam beszélni pár szülővel az osztályból.) A gyerekeken kivül kivételesen nekem is volt találkám a héten: egyrészt Aware meeting volt szerda este, másrészt meg egy volt gimis osztálytársam valami konferencia miatt itt volt pár napot Dublinban és összefutottunk egy kávéra.
Ami az egészségünket illeti, küzdünk; szegény Palika köhög, mint az istennyila még éjszaka is, őt szerintem jövő héten el kell vinnem orvoshoz, biztos, ami biztos, én meg úgy tűnik, lassan, de azért kászálódom ki a fülgyulladásból. Hallani most épp jól hallok, de valami scar van még mindig a dobhártyámon, hát nagyszerű, tényleg. (Az emlitett október 7-i hétfőn kivül 11-én és 18-án is voltam a Medicusban, isteni, tényleg, mivel egy-egy ilyen látogatásra az egész délelőtt rámegy a fos forgalom miatt.) T. is kezd rendbejönni hasilag, ő hétfőn volt tüdőröntgenen, hogy repülhet-e Amerikába csütörtökön, de eredmény csak 3 hét múlva lesz (LOL), szóval ment...
A sulival amúgy minden oké: Palika szép titokban megtanult olvasni (ma rendszeresen azzal szórakoztatott, hogy felolvasott ezt-azt, amit látott, én meg csak pislogtam), Petiék osztályába meg jött egy magyar kislány, Jázmin, aki egy szót sem beszél angolul és Ms Atkins megkérte Pipit, üljön mellé és forditson neki, ha kell. (Nyilván kell, úgyhogy a barátai elnevezték Petit Google Translate-nek, mert mindene Google-ös és ugye fordit. Ha-ha.) Az új suli amúgy szuper, a sports hall sajnos még mindig nincs kész, majd talán őszi szünet utánra, de pl jött mobil farm is a gyerekekhez, először a kicsikhez, aztán a nagyokhoz, két külön napon, tök ötletes szerintem.
Ahogy tehát emlitettem, T. csütörtökön megint elrepült az USA-ba, ezúttal SF-ba. Jövő pénteken jön, ami izgi, mert szombaton meg ugye mennénk Dungarvan-ba Eszterékkel, feltéve, ha nem pukkan le addig egyik gyerek sem...
Hogy legyen valami poén az egyedüllétben, igyekszem mindenféle izgi dolgot csinálni a fiúkkal: például kidekoráltuk már a lakást Halloween-re, néztem egy csomó filmet (pl Adrift, He is not that into you) és a hétvégén sem unatkoztunk: szombaton moziba mentünk és megnéztük a Toy Story 4-et (vicces volt, nekem tetszett, bár csak a Toy Story 1-et láttam vagy 10 éve), majd ebédre én egy Bunsen-ben vett hamburgert, ők meg fish&chips-et ettek. Vasárnap, vagyis ma, a Botanikus Kertbe mentünk, mint mindig ilyenkor október végén és megcsodáltuk a szép őszi természetet, megnéztük a Tökkiállitást meg részt vettünk a Maths Week-en. Palikának idén kifejezetten bejöttek a feladatok, nagyon élvezte, hogy gondolkodnia kell, úgyhogy alig lehetett elrángatni a különböző matematikai fejtörőktől. A Botanikus Kert után beugrottunk az IKEA-ba ebédelni és ha már ott voltunk vettem pár könyvkitámasztót is, mert nagyon idegesitett már, hogy dőlnek-borulnak a könyveink.
Igy telnek hát a napjaink, holnap már megint hétfő lesz, durva.
Képek:

Imádom logika

Palika kapott egy shoebox appeal szórólapot és hazafelé elgondolkozik:
- Ha én szegény lennék, eladnék pár dolgot... Vagy egy nagyon-nagyot és drágát vagy sok kicsit.

Hétfőnk

Hűha, jó sűrű napunk volt... Délelőtt elvittem T-t gasztroenterológiára, ahol jól megijesztették, hogy lehet azért vannak most a hasi problémái, mert tüdőgyulladása van... Ráparancsoltak, hogy vegye komolyan a betegséget és próbáljon pihenni, hátha akkor javul az alfele is... Ha nem, jöhet a FODMAP diet, amiben az a vicc, hogy megjegyezhetetlen haha, totál random dolgokat lehet enni, lehetetlen kitalálni, mi mehet, mi nem. Ehhez képest a gm diéta tök jó, nem ehetsz árpát, búzát, rozst, zabot és ezeknek a különböző változatait és hello. Ha nem lenne ez a keresztszennyeződéses hülyeség, halál könnyű lenne az egész, már nem is nagyon kivánok meg búzás cuccokat, van elég gm kaja a piacon.

Na szóval a gasztron kivül jártam ma a fülésznőcinél is, aki ismét kitisztogatta a fülem és irt egy beutalót egy private ct-re, mert a dobhártyámon van egy duzzanat és nem tudja, hogy a gombától van-e vagy azért, mert belülről, a középfül irányából nyomja valami... Remek. Most egy hétig csepegtetnem kell és irt fel tablettákat is, pénteken még ellenőriz és ha nem csökken addigra a duzzanat, akkor mennem kell megint ct-re. (Azért irom, hogy megint, mert áprilisban is voltam ugye.) Hogy odaérjek a Medicusba fél 3ra, mindkét gyereket 1.30kor vettem ma fel és tűztünk is. Mig én benn voltam a doktornőnél, ők kinn olvasgattak, nagyon cukik voltak, komolyan.
A két orvos persze nem volt elég mára, este még Petivel elmentünk a St Conleth's Nyilt Napjára is, ami megdöbbentően izgalmas volt. A sulit úgy kell elképzelni, mintha a szülők és a gyerekek által elképzelt ideális iskolát összegyúrták volna. Amint bejutottunk az épületbe, a gyerekeket lekapcsolták rólunk és egy treasure hunt keretében körbevezették őket a suliban, benézhettek a különböző termekbe, kisérletezhettek a Science Lab-ban, kaptak édességet a büfében (!) és apró pizzafalatokat az ebédlőben (!), majd miután keresztül-kasul járták az épületet, bevezették őket a tesiterembe, ahol kosarazhattak, labdázhattak vagy csak beszélgethettek. (Mivel Peti osztályából 5-6 gyerek volt, jól eldumálgattak egymás között, annyira, hogy mikor 1.5 óra után megtaláltam Pipit, teljes extázisban ugrott a nyakamba, hogy please, please, please ez legyen az iskolám a mostani után, naaaa légyszi légyszi!) Amig a gyerekeket lefoglalták, mi egy nagy előadóban meghallgathattuk az igazgató köszöntő beszédét, egy jelenlegi és egy volt diák gondolatait a suliról és egy szülő véleményét a helyről. Az igazat megvallva, mikor végeztünk, kicsit úgy éreztem magam, mint aki előtt elhúzták a mézes madzagot, mert minden annyira tökéletes volt ezen az estén, minden klappolt, minden pozitiv volt, de és itt jön egy óriási DE nagyon kétlem, hogy bejutnánk, mert összesen 40-45 gyereket vesznek fel egy évfolyamba és most volt itt vagy 300 szülő... A 40-45 helyből eleve több, mint a fele betelik előre (tanárok gyerekei, volt diákok gyerekei, jelenlegi diákok testvérei elsőbbséget élveznek), a maradék 20 helyre meg van 300 jelentkező... Őőőő... Hát szép lenne, na. (Ja és persze az évi €5500 se semmi, amibe kerül, de ez még a kisebbik gond, ha bejutnánk, megoldanánk...) Mondjuk álmodozni lehet... Holnap beadom a jelentkezési lapot a kötelező €80-val... Hátha, hátha...

Hétvégénk

Furcsa egy hétvége volt ez, az már biztos. (Mondjuk mióta nincs két fülem, minden napunk furcsa.) Mindkét napon a Herbert Parkba mentünk focizni délelőtt, ami már eleve izé, mert hétvégén nem szeretem a Herbert Parkot, idegesit, hogy végre nincs forgalom, mind a négyen itthon vagyunk és ahelyett, hogy valami izgalmasat csinálnánk, a legközelebbi parkig jutunk csak, de sebaj, most kibirtam, mert mindkét délután mennünk kellett valahova...
Vasárnap a reptérre mentünk, mert utánaolvastam, hogy otthon mindenkinek a Canesten cseppet ajánlják gombás fülgyulladásra, itt viszont semmiféle gombaölő nem kapható (!), csak a Canesten krém, amivel törölhetem a hátsóm, mert nyilván nem jut el a gombáig (már azon filóztam, mivel higitsam fel a krémet, hogy cseppenthetővé váljon - asszem anno jobban kellett volna figyelni kémia órán, mi mivel léphet kölcsönhatásba stb), na szóval pénteken pofátlanul feltettem egy kérést az irországi magyarok csoportba, hogy hozna-e nekem valaki Canesten cseppet Magyarországról... Hálistennek sokan jelentkeztek, leghamarabb vasárnap jött vissza valaki, aki vállalta, hogy hoz nekem cseppet, ha kimegyek érte a reptérre. (Mármint a cseppért, nem a nőért.) Igy is lett: 1re mentünk oda, 1.15kor nálam volt a szajré, hurrá. (Hogy miért nincs Irországban gombaölő oldat, ne kérdezze senki, ez olyan rejtély, mint hogy miért nincs csak homeopátiás (haha) köhögéscsillapitó gyerekeknek és tengervizes orrspray ahelyett, hogy mondjuk Nasivin vagy ilyesmi lenne... Elvileg még Petinek is 3 évet kéne várnia az orrcseppel, 12 év alattiaknak ugyanis nem kapható orrcsepp... Hát ezért jövök én mindig vissza 2 kilónyi gyógyszerrel...) A sikeres akció után a reptérről egyenesen a Beshoff Brothers-hez mentünk, ahol a fiúk és én kaptunk fish & chipset, T. meg beszaladt a Burger-be magának valamiért. A könnyű ebéd után az egész délutánt pakolással töltöttük, T. ugyanis rájött, hogy rohadt sok cuccunk van és mániákusan elkezdte kipakolni a szekrényeket, hogy az évek alatt felhalmozott javaink felétől megszabaduljunk. (Mondjuk király, csak épp megmoccanni sem lehet most a nappaliban...) 
Szombaton Herbert után Oscar party-jába volt Peti hivatalos. Fél 1re mentünk a St Andrews Community Hall-hoz és bár láttunk egy asztalt, hogy reserved for party, látni nem láttunk senki ismerőst... Hálistennek pár perc múlva befutott Oscar anyukája és nagynénje, de kicsit weird volt az egész, hogy a fél 1kor kezdődő party-n 12.40kor még az ünnepelt sincs ott. Na sebaj, 5 perc múlva befutott Oscar és a kisöccse, úgyhogy hárman kimentek focizni az udvarra, én meg nem igazán tudtam, mit csináljak, menjek-maradjak, mert ez itt úgy tűnt, mint egy playdate, nem mint egy party és kicsit kinosan éreztem  magam emiatt. 1 előtt pár perccel befutott Lorcan, úgyhogy innentől négyen fociztak, én pedig mivel lejárt a parkolásom, visszasiettem a kocsihoz és hazaszaladtam. Egy óra múlva, Palikával felfegyverkezve visszamentünk, ekkor már Rory is ott volt - Oscar viszont nem... Mint kiderült, a foci után bejöttek enni és pár perc múlva rosszul érezte magát, úgyhogy az apukája bevitte a kórházba, hogy megnézzék, minden oké-e. Hát a szivem megszakadt, komolyan. Egyrészt Oscar miatt, mert nem szabadna olyannak megtörténnie a világon, hogy egy 9 éves gyereknek a születésnapján be kell mennie a kórházba a party-járól, másrészt meg az anyukája miatt, akinek ott kellett maradni a party-n, hogy a többi gyerek ne érezze még ennél is furcsábban magát... Oké, csak Peti, Rory és Lorcan volt ott (ezt sem értem amúgy, miért csak ennyien jöttek el? nem akarok vészjósló lenni és könyörgöm ne legyen igazam, de bakker, lehet, hogy ennek a kisfiúnak ez az utolsó szülinapi party-ja...), de gondolom nem akarta még jobban megbolygatni a kedélyeket. Látni, hogy a party asztalon ott van a fel nem vágott torta a meg nem gyújtott gyertyákkal, hát atyaég, asszem kevés szomorúbb dolgot láttam ennél életemben. És a durva, ha engem igy megvisel a dolog, mit érezhetnek a szülők, a rokonok, a kistesó...? Délután aztán Oscar anyukája küldött egy képet, hogy már otthon van, de akkor is. Ilyennek nem szabadna történnie soha, senkivel! 

Szeptember vége - október eleje pontokban

• T. tehát 16-tól 24ig Chicago-ban volt. Mig ő nem volt itthon, mi mindenféle izgit - vicceset csináltunk, pl voltunk könyvtárban, majd a fiúk sütiztek egyet az Avoca-ban (itt van tőlünk 10 percre egy, de sajnos nem árul gm sütit, mint a malahide-i, viszont van még vagy 2-3 kávézó mellette, lehet legközelebb azokba ugrunk be, hátha én is ehetek valamit). A hétvégén szombaton Bray-ben voltunk, ahol a szokásos körökön túl ettünk is egy pubban (!), a fiúk sima sausage & chips-et választottak (nagyon autentikus!), én meg levest ettem, nem volt rossz, vasárnap meg moziztunk és megnéztük a Secret Life of Pets 2-t, ami mind a hármunknak nagyon tetszett, de tényleg, jó kis rajzfilm volt. A nap megkoronázásaként vettem a Subway-ben egy gm szendót illetve a Scoop-ban egy gm crepe-t, mindkettő finom volt, úgy tűnik bővithetem a Hol Ehetek? listámat.    
• A cimben emlitett időszak fő jellemzője amúgy ez a rohadt fülgyulladás, aminek nem tudom, mikor lesz végre vége, de már nagyon várom nyilván. 
• Peti elkezdett spanyolra járni, csütörtökönként 2.30-3.30ig, ez azt jelenti, hogy ezen a napon egy kicsit lazábban lehetünk Palikával, mert a többi nap elég gagyi: Palika fél 2kor végez, 1.45 körül hazaérünk, majd 2.15kor indulhatunk újra el a suliba... Igy, hogy Peti fél 4ig van egy nap, 1.5 órát vagyunk itthon, nem felet a két séta között. Szar ez igy is úgy is, de napközi ugye nincs.
• Pénteken Petinek volt egy rövidke playdate-je Hugo-val - úgy tűnik kiharcolják, hogy ebben az iskolaévben minimum két hetente tuti találkozhassanak a sulin kivül is. 

Képek:

Tsundoku

Grecsót én vettem, az angol nyelvű könyvtári, a többi meg kölcsönben van nálam.

Betegségeink

Avagy október a Nagy Zuhanás hónapja.
Ez az időszak nem úgy fog bevonulni a történelembe, hogy makkegészségesek voltunk, az már tuti.
1) Palika elkezdett köhögni, mint mindig ősztől - tavaszig, kapja a Becotide-t rendesen, ami itt €20 hogy csessze meg, rablás.
2) Petinek fáj a torka on-off, hol lázasnak érzi magát, hol köhög, hol a füle fáj, hol meg ugye a torka.
3) T. szeptember közepe óta köhög, állitólag tüdőgyulladása van, ami csak úgy mellékesen derült ki, mikor elment a Blackrock Clinic-re azzal, hogy egy hete semmi nem marad meg benne: eszik - wc, eszik - wc és csináltak neki egy vérvételt és egy ct-t (€550 jelzem), ami a hasánál nem mutatott ugyan semmi furcsát, a tüdejénél viszont igen... Most antibiotikumozik és remélhetőleg elmúlik a tüdőzörej, ami után nekiállhatunk felderiteni a sűrű wc-re járás okát is - mert €550-ért annyit birt mondani az orvos, hogy szedjen Immodiumot...
4) Anyu pajzsmirigy göb vizsgálata áll, volt ugyan augusztusban biopszián, mert az ultrahang szerint az egyik göb hideg, ami ugye rosszindulatú is lehet, de miután értékelhetetlen lett a lelet, most "kivár", mert nem akarja újra megszúratni magát a rossz élmény miatt, pedig kéne...
5) Apu tüdejében vizet találtak egy tüdőszűrő alkalmával, kapott rá antibiot, állitólag felszivódott a nagyja, de egy hónap múlva kontroll kell. Ugyancsak ő még augusztus végén talált a heréjében egy csomót, ami miatt ő is volt ct-n - ennek az eredménye 10-n lesz meg. Anyu szavaiból úgy vettem ki, hogy az urológus mindenképp műtétet javasol, úgyhogy mivel Apu régóta szenved az aranyerével, úgy döntöttek, megpróbálják egy füst alatt azt is elintézni (annál is inkább, mert ha nem csak aranyér van ott, hanem valami rosszindulatúbb dolog, akkor azt a ct kimutatja majd és akkor egy altatással, egy műtéttel talán megoldható minden probléma - gondoljuk mi pozitivan).
6) Amig T. Amerikában volt, én természetesen megint náthás lettem, ami megint köhögésbe fordult és miután a fülem is elkezdett sajogni, aznap, mikor hazaért, elmentem a Medicusba, ahol kaptam antibiot, amit el is kezdtem és igy egy nap múlva teljesen elmúlt minden bajom - a második napra, csütörtökre viszont beütött a krach, a fülem még jobban elkezdett fájni, jött az ólmos fáradtság és vele együtt a részleges füldugulás: igen, drága gomba barátunk újra visszatért. Péntekre, 27-re totálisan bedugult a fülem, mintha egy poharat tartanék rajta és bár október 1-jét, 2-át már dugulás nélkül töltöttem, mert pénteken, vasárnap és kedden is kitisztogatta a dokinő a fülem, 3-tól újra romlani kezdett a helyzet és szombatra megint teljesen bedugultam, visszatért a gomba, hogy rohadna ketté. Hétfőre már van időpontom újabb tisztogatásra, de bevallom nem viselem valami hősiesen a dolgot, mert baromira unom, hogy 1.5-2 nap kivételével nem hallottam semmit az elmúlt majd' két hétben és olyan álmos vagyok, hogy napi 24 órát simán tudnék aludni.
Hát igy.