Kezdetek 33

Huh. Jó rég. Sietős napok vannak mögöttünk és előttünk.
Csak tőszavakban, magamnak, hogy majd vissza tudjak emlékezni... 
Csütörtök délután úgy volt, hogy moziba megyünk, de óriási dugó volt a Népligetnél, ezért nem jutottunk el a Művészig. Bementünk a Lurdyba, hátha megy a Melinda, Melinda - persze nem ment - így elmentünk billiárdozni. 3-1-re győztem.

Pénteken elmentem kikérni az E111-est, majd körbejártam a számomra ismertebb üzleteket. A-val megnéztük a Mr és Mrs Smith-t, érdekes módon, tetszett, csak a hátam ment szét a sok üléstől, pedig nem is volt kényelmetlen a szék, csak egyfolytában izegtem. Nem bírok én már 2 órát egyhelyben tölteni! Este elmentünk Metróba és Auchanba, de alig vettünk valamit.

Szombaton elmentem könyvtárba Francia útikönyvekért, közben találkoztam V-vel, akit ezer éve nem. Elmentünk az esküvőre a világ végére, majd lógtunk a Corában a fogadásig, ami csak 8-kor kezdődött. 11-kor már eljöttünk, mert Anyuék macskáját és kutyáját meg kellett etetni, mert ugye ők a Balcsin. 2 körül feküdtünk.

Vasárnap 8-kor elindultam a Balcsira, 1-re ott is voltam - vonattal. Ebédeltünk, majd a Nagyvázsonyi várat néztük meg és a Postamúzeumot. (Mindkettőt mindenkinek.) Este még lementünk a partra nosztalgiázni és Balatont nézni, majd már

Hétfőn reggel jöttem haza, útközben vettem egy szinte használhatatlan Franciaország térképet - Dél-Franciát akartam, de állítólag olyan nincs - és itthon mostam kettőt. Este megterveztük, hogyan megyünk és ismét csak fél-3/4 1 körül kerültünk ágyba.

Ma 7-kor keltünk, már sikeresen nekivágódtam a ház előtt álló diófa törzsnek, jól lehorzsolta a lábam - van rajta egy kb 2 darab cekaelem nagyságú vöröslő, dudoros folt... Ma még vásárlás, bepakolás, programtervezés.

A hülyeségek amiket tapasztaltam az elmúlt napok során: (csak válogatás)
- Az OEP-ben olyan vadkan ügyintézőhez kerültem az E111-el, hogy majd felöklelt reggel 9-kor, pedig nem is bénáztam, mindenem ott volt, ahogy kell - az ilyen minek dolgozik emberekkel?
- Budapesten az ötemeletes könyvesházban SINCS Dél-Franciaország térkép, sőt, sima Franciaország térkép sincs.
- A Skálában végkiárusítás van - a legolcsóbb fürdőruci 9000...
- Egy tízszer nyolc centis útiszótár kb 2000 forint...
- A metróban csak magyarul mondják be, hogy felújítás van - amelyik külföldi nem olvasta még a peronon a hirdetést elégedetten próbál helyet foglalni a Deáknál.
- A Nyugati aluljáróban kb másfélszer annyiba kerülnek a cuccok, mint a Westend egyes üzleteiben.

Csakhogy könnyebb legyen a dolgunk...
1, Tegnap este óta valami éktelen nyávogást hallottunk a kert vége felől. Kisebb gondunk is nagyobb volt, mint egy kis macsek harc, úgyhogy hagytuk az egészet, Marci megvan, akkor baj nem lehet. Ma reggel még mindig nyávogás ezerrel, hátramegyek, erre egy kétöklömnyi cica nyifog a fa tetejéről lefelé. Nosza, visszarohantam egy székért, amire állhatok és ötpercnyi egyensúlyozás, káromkodás után leszedtem csórikámat a fáról, de valami asszem nem stimmes vele, mert össze-vissza dülöngél és be nem áll a szája, folyamatosan nyávog. Adtam neki egy szelet sonkát meg egy kis tejet, nem tudom, mit kezdhetnék még vele...

2, Marci teljesen k.o. A változatosság kedvéért most nem f*sik, hanem valszeg szorulása van. Nem eszik, csak iszik, mint a kefekötő és iszonyatosan rosszkedvű. Ha odamegyek, dorombol, ez állítólag annak a jele, hogy fájdalmai vannak... Mit csináljak vele???? Két csepp hashajtót cseppintettem a fél lityós itatójába, ivott belőle, remélem nem ártottam vele sokat neki. Duzzadt a hasa és kemény... Miért van ennek mindig problémája az emésztésével???? És persze mindezt most. Holnap hajnalban indulunk...

Kezdetek 32

Kezdünk hasonlítani az angolokhoz. Mindenki az időjárásról beszél. A TV-ben, a buszon, az utcán, a kávézóban, a bevásárlóközpontokban, bárhol....
Fiúk, most ismerkedjetek. A téma adott.

Az előbb a Híradóban mutatta, hogy verte szét a termést a jégeső szerte az országban. Idős, sokat látott bácsik fordultak el a kamerától, hogy ne mutassa a TV, hogy pityeregnek, mert oda minden. Előtte pedig mutatták a potyókaszilva nagyságú jégdarabokat az inas, cserzett és duzzadt izületű kezeikben. Szipp. Szegények...

Egyébként végre olvasok. Az eső kihozta belőlem a jobbik énem. Bár valószínűleg a napon is olvasnék. 15-ös faktorú naptejjel bekenve. A lábam fenn lenne egy széken... A madarak csiporognának... Enyhe szellő néha-néha rámfújna... Időnként limonádét kortyolgatnék... Ahh... :) Álmodik a nyomor... Mit képzelek én? Július közepén nap? madarak? fény? Egyébként EZT olvasom. 

Rohangálós egy nap. Már MOStam, felMOStam a fürdőszobát és a konyhát, elMOSogattam, kiMOStam a kádat és a csapot, kiMOStam egy befogós színű pólómat és egész nap álMOS vagyok. Kicsit fáj a fejem.
Tegnap nagyon jó volt a Széchenyiben. Elég borsos a belépő, diák nincs, viszont tényleg gyönyörűen felújították és a víz nagyon-nagyon jó. Jól leégett a vállam meg a hátam, annak ellenére, hogy tegnap azért még nem volt az a hajde meleg meg tűző nap.

Sikerült megtudnom, hol lehet E111-es nyomtatványt szerválni, holnap még azt kell szerezni meg meg kell kötni a biztosítást, eurót kell venni meg fürdőruhát (nekem) meg még pár cuccot meg kaját.
Anyuék holnap mennek a Balcsira, vasárnap szeretném őket meglátogatni, úgyhogy a vonatjegyet is ildomos lenne megvenni elővételben (!) meg feltöltőkártyám sincs, azt is szerezni kell még... Meg a gyógyszerek... Kész anyagi csődben leledzem.

Kezdetek 31

Az előbb kaptam egy sms-t Sz-től, akit 12 éves korom óta ismerek, nyaranta minden évben együtt töltöttünk 4-5 napot, 2-t nála, 2-t nálunk, de kb 4 éve nem hallottam felőle... A múlt héten filóztam rajta, hogy felhívom, mikor Aranyvirágom nem volt itthon, de feltételeztem, hogy úgyis más már a mobilszáma, ezért egy áh, legyintéssel le is beszéltem magam. És erre tessék. Ő ír. Hogy találkozhatnánk, ha szeretnék.

Egyébiránt nem tiszta számomra, miért Graz felé vezet Velencébe az út MINDEN EGYES útibeszámolóban. Mikor az hosszabb. Mikor át kell vágni az Alpokon. Mikor az osztrák autópályák valszeg elég borsosak. Nem értem, nem értem, nem értem. Hasznos link a VELENCÉBE készülőknek.

És a megunhatatlan pláza-információs pult:

Látogató: Hello, hol lehet bögrére hímeztetni?

Látogató: Hol van Jókai Mór?
Infós: A Kerepesi temetőben.
Látogató: Ja, ja, a Jókai Mór sétány?

Látogató: Ezek az utcák itt hogy vannak? Vagy mik ezek az utcák?

Látogató: Hol van a Rossmann?
Infós: Az aluljáró szinten, a metró bejárat felé.
Látogató: Akkor jobban járok, ha metróval megyek?

Látogató: Hol lehet anyagra gravírozni?

Látogató: Van itt valami bőrüzlet?
Infós: Bőrruházatra gondol?
Látogató: Nem, bőrkabátot szeretnék venni.

Látogató: Van a Media Marktban Keravill?

Látogató: Hol van az a nagy fal, amelyikről esik a víz?

Látogató (fiatal lány az anyukájának): De anya, hát itt semmi nem gagyi, ez a WestEnd!

Látogató: Elnézést, a ballon az első emeletről indul?

Látogató: Körömfestéssel kapcsolatos szórólapjuk van?
Infós: ???
Látogató: Hát ilyen díszek a körömre...

Látogató: Elnézést, megnézné, hogy milyen adatokat tart nyilván rólam az APEH?
Infós: ???
Látogató: Hát a gépbe' nem tudja megnézni?

Telefonáló: Te csak telefonos információ vagy, vagy pedig el is tudsz mondani valamit?

Látogató: Hol vannak táskaboltok?
Infós: Nagyon sokféle van, milyet szeretne?
Látogató: Amit reklámszatyor helyett lehet használni.
 
Látogató: Van a West Endben Hilton nevű üzlet?

Látogató: Mennyibe kerül az a ló**sz felfelé?
Infós: A ballonra gondol? 3000 Ft per fő.
Látogató: Hármunkat nem vinnének fel 5000-ért?

Látogató: Ebben a várban hol mérik a legfinomabb kávét?

Látogató: A hidroplán mikor megy fel?
Infós: A városnéző ballonra gondol?
Látogató: Én hidroplánnak hívom...
 
Látogató: Hol van x bolt?
Infós: Ezen a szinten, baloldalon.
Látogató: A múltkor a jobb oldalon volt, erre biztosan emlékszem.
Infós: Nem lehet, hogy a múltkor a másik irányból jött?
Látogató: Nahát, tényleg!

Látogató: Hol van New York?
Infós: Az Egyesült Államokban.
Látogató: De a New York üzlet?
Infós: Olyan nincs, csak New Yorker üzlet, ezen a szinten a jobboldalon.
Látogató: Na ugye, hogy tudja!

Látogató: Hol van a Mini Miszter?
Infós: Ön biztosan a Mister Minitre gondol.

Látogató: Szia, hol van egy Pannon bolt, ahol a számlámat tudnám rendezni?
Infós: A házon belül csak viszonteladók vannak, de a WestEnddel szemben, a Váci út túloldalán van egy Pannon bemutatóterem, ott el tudod intézni.
Látogató: Az itt a házban van?
Infós: Nem, a Váci út túloldalán.
Látogató: Az hol van??
 
Látogató: Elnézést, hol vannak a kocsmák?

Látogató: Ez itt van információ?
Infós: Igen.
Látogató: Barátom keresni valamit.
Infós: Melyik üzletet?
Látogató: Egy szép lány kellene neki.

Látogató: Van valami nagy szupermarket?
Infós: Igen, a Match.
Látogató: Csak az az egy van?
Infós: Igen, de az elég nagy.
Látogató: És Smatch nincsen?

Látogató: Elnézést, most fújtam ki az orrom. Megnéznéd, hogy nem ragadt-e valami az arcomra?

Kezdetek 30

Voltunk állatorvosnál, a doki azt mondta egy gyönyörű hős ez a macsek, meg sem nyiffant, mikor megkapta a szurit a combjába... Éreztem ezt a rezignáltságot már itthon is, amikor "Igenis!" hajtotta meg a fejét és besétált a macskaszállító kosárba...

Amúgy már rég nem itthon kéne lennem, de lekéstem a buszt...  Ilyen sem fordult már elő velem rég, el is hárítom azonnal, hogy késve indultam volna és azért nem értem el a járművet; ugyanúgy indultam, mint máskor, ugyanolyan ütemben gyalogoltam és az orrom előtt húzott el 13-kor a busz, holott 15-kor kéne jönnie, általában pedig 20-kor jön. Van viszont egy igen kecseg vezető, ha jól emlékszem, pont ennek a 11-es járatnak a sofőrje, aki mindig olyan arcot vág, mintha az ő fizetéséből vonnák le, ha diákot kérek tőle, no hát tőle ez is kitelik, hogy előbb elmegy, mint a menetrend szerint kéne. Azért ezt nagyon utálom. 14-re ott álltam a buszmegállóban, a sárga busz meg már rég árkon-bokron túl volt. Francegyemeg. 

D-vel végül beültünk a Corvin kávézójába, moziba persze nem mentünk, de jó volt csak beszélgetni, beszélgetni, beszélgetni... Vele sosem érzem azt, hogy jaaaj, menjünk már haza, uncsi az egész... Teljesen természetesen képesek vagyunk 4-5 órát dumálni egyhuzamban mindenféléről...

Ma egy éve van nálunk Marci.

Ott ült az út közepén, fehérlett az éjszakában... Mire visszatolattunk hozzá, kiugrottunk a kocsiból, addigra bement az árokba, de két cicc és már rohant is hozzánk... Felkaptam, hazahoztuk ide (akkor még nem itt laktunk)  és bezártuk a fürdőszobába reggelig, amikor Apu idejött hozzá és megetette. Aztán két-három nap múlva mi is ideköltöztünk...  Végignézte az összes káromkodással színezett lapraszerelt bútor összetákolását... A beköltözést... Kiskorától kezdve imádja két kézzel megragadni a karomat és rágni... Egyszer télen, mikor vastag pulcsi volt rajtam egy ilyen erőteljes kirohanásnál belémtört a foga. Persze tejfog volt még, de olyan mulatságos volt szegény, ahogy csak lesett, hogy hááát.. kitört a fogam... aztán kiköpött egy kb 5 miliméteres kis fehér valamit, mintha épp csak Bud Spencerrel harcolt volna az imént...

Tegnap néztem egy fél részt a Barátok köztből, vagy két hónapja nem láttam egy részt sem, nem is tudom pontosan, épp mi a para...
A lényeg a lényeg, hogy a 15 évesen k*rvásra festett Noémi lezuttyan az András lánya mellé a Rózsában, hogy "Rég volt ilyen ócska napom." Erre a lány, akinek ugye kb 2 hónapja haltak meg a szülei autóbalesetben - ezt még én is tudom: "Pont ezt akartam én is mondani." Ennyit a gyermeki szeretetről.

Az elemzőkre úgy érzem nem hagyatkozhatom, hiszen senki sem objektív. Próbálok a saját paraszti eszemmel reagálni a dolgokra, igyekszem tisztességesen felmérni, melyikük, melyik oldal a korrektebb, de most úgy érzem, egy kicsit elvesztem a megfelelő háttértudás nélkül.
Amit eddig látok: Orbán javasol, Gyurcsány ezt megkérdőjelezi, Orbán tiltakozik, Gyurcsány mosolyog.
Orbán Viktor néha belevág Gyurcsány szavába, Gyurcsány viszont csendesen hallgatja a másikat.

Kezdetek 29

Fél órája fenn vagyok... Éjfélkor feküdtem le....
A Macska kettő óra 23 perckor Catherine Earnshaw gyermekkori szelleméhez hasonlóan kopogott az ablakon, hogy engedjem már be, mert megfagy...
...merthogy esett az eső...
...pedig mondtam neki, még 11-kor, hogy jöjjön be. Nem jött. Inkább felkeltett 2-kor, mikor amúgy is alig aludtam el, mert az életemben eddig látott össz-vissz két-három horrorfilm egyes jelenetei tolakodtak be folyton a gondolataim közé...


6.20-kor csörgött az telcsi, felkeltem, mondván, hogy a kőműves korán jön. Most 9 elmúlt és még sehol senki. Másodpercenként ásítok. A Macska az előbb becsinált a szobába (!) a szőnyegpadlóra 3 helyre és a konyhába is sikerült tartogatnia valamennyit.
Csináltam csinálni akartam neki egy kis rizst, mert ezt mondta ugye az orvos, erre úgy leégettem, mint még soha, semmit. Most minden ablak ajtó nyitva áll, hogy az áldott huzat megküzdhessen a macskasz@rszaggal vegyes égés szaggal. 

Jah, amúgy azt álmodtam, hogy a Galaxis útikalauz stopposoknak könyvet akartam megvenni valami ócska antikváriumban, de 1604 forint volt, azt meg sokalltam érte... Hiába no, smucig vagyok.

Kezdetek 29

Még mindig azon tökölünk, hová menjünk az álomutazásra... Aranyvirágom mindenképp valami hűvösebb, "különlegesebb" (ami persze szerintem iszonyat drága) tájékra menne, pl Anglia, Skandinávia, Dánia, én meg Olaszországot, Törökországot vagy Franciaországot preferálnám. Nem látom még, mi lehetne a közös megegyezés... "Mert akik élnek azok délnek mennek, akik haldokolnak északnak..." - hiába mondom neki, nem érdekli...

Amúgy nem itthon ebédeltünk, úgyhogy ma is megmenekültünk a főztömtől. Délelőtt voltunk az Iparművészetiben (tervezte Lechner Ödön)  és megnéztünk a kártyás és az órás kiállítást. Az órás is jó volt, de engem a kártyás egyszerűen elbűvölt. De komolyan...

Miután vitustáncot jártam az elmúlt napokban az örömtől, hogy megvan az angol abszolutórium meg pszichoból is össz-vissza egy évem van hátra (az összesen olyan 15-18 tanegység) ma ismét lehangolódtam, hallva egy-két ízes sztorit az államvizsgák szívatós világáról, a laissez-faire hozzáállású konzulenseknek köszönhető oltári pofáraesésekről.

Ma voltam Nagyapánál. Szeretek hozzá menni, mert meg van győződve róla, hogy 30 éves vagyok és olyan megnyugtató felvilágosítani, hogy neeem, Nagypapa, nem vagyok még 30, csupán 25. Ilyenkor olyan fiatalnak érzem magam.  Nagyapában azt is szeretem, hogy az szokta mondani, hogy Impol rádió. Az Info helyett persze. De Ő legalább hallgatja az Impolt.

Voltunk biciklizni a temetőben:
- Odass, jobbraaaa....
- (Aranyvirág erősen balra néz)
- Jobbraaa, jobbraaa, jobbraaa... Ott egy rohadt nagy Mária...
- Nincs is!
Pedig volt. Egy 1,5 méteres Mária (esetleg szimpla angyalka) szobrot láttam ma először a református temetőben. Mik vannak!

Szóval ma végre megkezdődött a tűzfalunk újjáépítése, amire oly rég epedve vártunk. Nagyon reménykedem, hogy pár napon belül végeznek, szerencsére az egyik pali Anyu régi játszópajtása volt (általában Ki nevet a végén-t játszottak, mint megtudtam), úgyhogy ha van benne egy cseppnyi nosztalgia, már a régi jó barátságra való tekintettel sem fog itthagyni minket a sz@rban, hogy hetekig húz egy pár napos melót.
Mondjuk kéményünk már nincs, (a viszonylagos tisztasággal egyetemben) sikeresen megszabadultunk tőle. Béke poraira. Bár egyenlőre a porai a konyhára helyesebb.

No. Mindenesetre évek óta először 9 ELŐTT voltam bevásárolni, nagyon furcsa volt, tök sokan voltak. Áru persze alig, mert "még nem pakoltunk ki". Úgyhogy ismét százezer kilométert futva próbáltam pulykahúst keríteni a Macskának, aki - mivel a változatosság gyönyörködtet - még mindig f*sik... Sajnálom nagyon szegényt persze, de azért be vagyok rá rágva is, mert mindig az alma elég trottyant. Jó, jó, sürgős, nem ér oda, de akkor is.

Kicsit kezd káoszosodni az ügy, immáron négy darab autó áll a házunk előtt és a békés kis otthonunkban összesen heten dolgoznak (+ egy Macska alszik). Mondjuk ne szóljak egy szót sem, az előbb még öt autó volt előttünk, ugyanis G. A. (akiről azt érdemes tudni, hogy gégemikrofonja van és a környék legrendesebb szakija és naponta vagy három liter kávét gurít le a torkán, igen, a gégemikrofonos torkán) hozott pár cserepet is... 
Ezek az ácsok amúgy borzasztó ügyes teremtmények. Lenn áll egy szaki és felsom egy cserepet, a másik meg ELKAPJA. Durva. És mindezt vagy tíz méter magasságban. Én egy frizbit alig kapok el, ezek meg...

Kezdetek 28

Ma beirattam az utolsó jegyemet is a Világ Végén Vége után fél kilométerrel. Alig találtam oda, kb 6 embertől kérdezősködtem, hol, merre és szerintem ha a 6-ból 2 tudta az irányt, sokat mondok. Nem értem, ha nem tudok valamit, akkor bevallom, nem kamázom és küldöm el a másikat, hogy húzzon bőrt... Az egyik a keresett utcától 100 méteren belül azt tanácsolta, gyalogoljak vissza a HÉV-pótló busz megállójához, szálljak fel, menjek egy megállót vissza és gyalogoljak sokat-sokat, akkor leszek ott. Fél óra. Ehhez képest mentem előre 80-100 métert és ott volt az utca... Vagyis. Csak azt nem fogom, komolyan, hogy akkor minek utasítgat. Mondaná, hogy gőze sincs.

Láttam a Le a fejjelt. Az ellenségeimnek sem kívánom. Borzasztó rossz volt. Egyetlen vicces beszólás / tett / arc sem volt benne, erőltetett volt az egész, kb. mintha a Szeszélyes évszakok utáni kis humormorzsákat néztem volna 90 percben... Már ott tartottam, hogy kijövök a teremből (SOHA nem akartam még kijönni moziból... na jó... egyszer... 5 évesen... A csillagok háborújáról...) de tudtam, hogy kinn esik az eső. A sztori lapos volt, a poénok ultragagyik, ráadásul azt sem tudtuk meg, mi lett a csótánnyá változtatott Garas Dezsővel. Az valahogy lemaradt a film végéről... És Kamarás Iván ismét remekelt. Ha feleannyira lenne jó színész, mint amilyen macsónak beállítják, nem elégedetlenkednék, eskü... De így... ppppfffff... Egyszóval sz@r volt. De legalább nem áztam el. Az is valami. Szeretem Pestet, mikor ilyen mediterrán. Egyik pillanatban tűz a nap - a következőben ömlik az eső - aztán a következő percben ismét süt a nap és meg lehet fulladni a párától.

Aztán kerestem egy Reno-t vagy Humanicot és az istennek nem jutott eszembe, hol vannak... :( Úgy rémlett, a Móriczon van egy Humanic vagy Reno, de nem volt. Végigcsorogtunk a hetessel az Erzsébet hídon de akkora volt a dugó, hogy pszeudo-ateizmusom ellenére majdem imádkozni kezdtem, hogy én istenem, jó istenem, csak most ne szakítsd le a hidat... Ez régi parám, hogy egyszer majd leszakad valamelyik híd és ippeg ott leszünk rajta, autóban persze, hogy végképp esély se legyen a túlélésre.

Aztán a Nyugatinál kaptam egy 1,5 decis Cola light-ot. Utálom a kólát. A termékmintákat viszont imádom. Úgyhogy kénytelen voltam kapni egyet. Ez a 1,5 deci addig tartott, míg legyalogoltam a Nyugati aluljáróba, végig-végig az árusok között egészen a metróig, majd leslattyogtam, vártam egy metrót és elutaztam a Kálvinig. A biciklibolt közelében dobtam ki a kukába a dobozt. Kár volt. Mert bár a tartalmáért nem voltam oda, a doboz jól nézett ki...