Kezdetek 45

Annyira idióta dolognak tartom, hogy ha végre van egy új, magyar vagy esetleg nem túl kommersz film a TV-ben, azt olyan időpontban vetítik, hogy normális ember biztosan ne tudja megnézni. Ma pl EZ van, ami érdekelne. Háromnegyed egykor kezdődik. Éjjel. Hülyék. Kicsinálták Kenny-t.

A kertszomszéd sztorija tovább gyűrűzött, állítólag 9-en laknak egy házban, nemrég költöztek (mi jöttünk ide másfél éve) és hóts*ggek, szóval megvan az ő gondjuk is, nem hiába szól náluk ezerrel az örökbecsű és megy a gond, megy a gond, megy a gond (halkulóban) Csonka dingdong Banditól...

Ma rájöttem, hogy a lakberendezés mégiscsak férfi meló...
Kérdőívtöltögetés ellenében ma ugyanis az egyetemen a lányok Gyöngyöt kaptak (meg 4 db Always termékmintát - eskü, mint ötödikben... Akkor kaptam utoljára kis zacsiban rózsaszín betéteket használati utasítással....), a fiúk meg Lakáskultúrát vagy WécéGurut. Mikor cserélni akartam egy Gyönggyel a kezemben egy Lakáskultúrára, a nő rámszólt, hogy nemodabuda, lányoknak csak a pletyka jár... Mondjuk mindent megoldunk alapon jött egy külföldi srác és miután azt hazudtam neki, hogy az én újságomban jó nők vannak, lelkesen cserélt velem újságot, mondván lakberendezés - rossz; jó nők - jó.
Vadkapitalizmus. Érdek. Ösztönélet.

Nem tudom kiverni a fejemből azt a szegény feje tetején már jócskán kopaszodó palit, aki a Gyömrői úton ma a zuhogó esőben, az araszoló kocsikat tovább lassítva tolta a lerobbant Lada samaráját...
Ugyanis egy idióta beszorult a gyorsforgalmi hídja alá, így neki köszönhetően bár fél 6-kor elindultunk haza, 7.50-kor léptünk be a kapun. Ömlő esőben. 

Az eső teszi. Mint ezt is...
- Beázott a cipim.
- Melyik?
..
- ???
- A fél.

Ja, ma A-val lógtunk és megnéztük a Földreszállt boszorkányt. Lehet, hogy Nicole Kidman frigid meg unalmas szerető, de mint színésznő, szerintem jó. Az Órákban is tetszett. Pedig pont az ellentétem... Magas és szőkés és semmi cicije. Ja, a film felejthető volt. 1 vagy 2-szer nevettem fel szerintem, pedig vígjáték állítólag. Szar volt a sztori, na. 

Kezdetek 44

Nem sokat haladtam Frommal, ellenben tegnap voltunk a Prágában. Kivételesen nem A-val mentünk, hanem Aranyvirágommal. A poén az volt, hogy először majdnem a Kotyogóba vezettem be a kis csapatot, mert nem ismertem fel a bejáratot. Aztán laptoppal megnehezítve elsétáltunk az Astoriáig, ahol vettünk sajtburgert - 350 Huf / 2 db - és realizáltam, hogy ha már gyorskaja, akkor már inkább a Burger King. Astoriától elballagtunk a Ferenciekre (ezen a távon alig-alig szóltunk egymáshoz, mivel szinte maximum szájról olvashattunk volna, akkora a Rákóczin a zajterhelés), megállapítottuk, hogy itt sem lesz lakásunk; a Puskinból szerváltam Pesti Estet, majd betértünk a fülledt Jégbüfébe, ahol vettünk két sütit, végül visszasétáltunk a kocsihoz a Kálvinon túlra bősz jövő tervezés közepette. Ja, tegnap voltunk 6 év 10 hónaposak. Lassan megtanulunk írni. 

Ma reggel meg elmentünk libegni. Előtte ugyan kicsit összekaptunk, de ez mellékes... A Libegő a szokásos szoci hangulatban várt minket, bár az első pofont azzal mérte az orcánkra, hogy diákjegy - nincs. Vagyis van, de csak 18 év alatt. Köszönjük.
Aztán elmentem pisilni. A kb fél négyzet méternyi - befelé nyíló - WC-ben sem akasztóka, sem hely, ellenben brunyatócsa és firkák az ajtón. Az előttem kijövő nőci nem húzta le a WC-t így kellemes ájer is hívogatott befelé. Jó, jó, fizetni nem kellett, dehátakkoris.
Maga a felfelé út nagyon szép, nem lengtünk ki, nem álltunk meg (csak másodpercekre :) és megkönnyebbülve állapítottuk meg azt is, hogy a nagykutya is él még, akit mindig lesünk úgy félúton. Nagytestű, barna-fehér bernáthegyi. (?) Gyönyörű. 
A hegyen a jól ismert kép fogadott: vattacukor árusok, törökméz, kürtöskalács, perec... És rengeteg ember.
Felcaplattunk az Erzsébet-kilátóba, mert hogy azt meg felújították és most már a csúcsába is fel lehet menni, ahol kb 3 ember fér el kényelmesen (amikor ott voltunk, vagy 8-an szorongtak fenn), dehát ez van, ahogy Máté Petya mondaná, várni kell.
Minden nagyon szép volt, minden nagyon jó volt, a felújított kilátó nekünk csak két tekintetben okozott csalódást:
1: A környék nevezetességeit bemutató plakátok a legalsó szinten csak FRANCIÁUL vannak kiírva.
2: A kétirányú csigalépcső (hogy KÉT lépcső van, az egyiken csak fel, a másikon csak le lehet jönni) jó ötlet, de ha annyi külföldi jön ide, amennyi, igazán ildomos lenne jelezni, MELYIK melyik, vagyis hol lehet fel, illetve lejönni, különben a hely - a tömeg miatt is - kisebb Bábel tornyává válik. Mint ma is. 

Ezen kívül. Esküszöm, nem vagyok ilyen elégedetlenkedő, de még egy dolog volt, ami elrontotta a szájízünk...
A "honfitársaink"... Az a kb harminc-negyven fős fiatal felnőttekből álló társaság narisárga pólóban, senior felirattal a hátukon... Undorítóan, szégyenletesen viselkedtek, már nekünk esett szarul, mit műveltek. Ha valaki közülük neadjisten olvasna, akkor innen üzenném, hogy legszívesebben - a többi kirándulóval együtt - egyesével tekertük volna ki a nyakukat lassan, nyugodtan.
Hótrészegen ordítoztak, káromkodtak, gajdoltak, amit el lehet képzelni. Maxi hangerőn. A természet lágy ölén. Köszönjük.
Magamutogatni nem itt kell. Senki nem volt rájuk kiváncsi. Próbáltunk úgy tenni, mintha leszarnánk őket, de azért a Normafáig tartó sétánk feléig volt egy kis feszültség bennünk... Miattuk. Utálom az ilyet. Amikor el KELL viselnünk dolgokat, amit nem akarunk.  
Mindegy, túlélük, deazértmármégis.
Libegő után elmentünk az IKEÁba, (amiről csak jókat írhatok, de ma ilyen napom van, hogy jó dolgokról nincs kedvem írni, vettünk rengeteg tükröt és néhány egyszerű mécsest. Ilyet. Most már van 10 belőle... 
Aztán vacsiztunk, majd elmentünk az Obiba, aztán haza - ahol olyan hangzavar várt , mintha legalábbis egy romalakodalom lenne a kertünk végében. Borzasztóra berágtunk - miután a házon BELÜL is üvöltött a zene - majd Drágaságom felhívta a rendőrséget, hogy küldjenek ki valakit, mert azért már mégis, miért kell nekünk a saját házunkon BELÜL hallgatni Lajcsit és a többi hasonszőrű szart. A rendőrség 10 percen belül kijött - zene kicsit lehalkult - de miután elmentek, a kedvesszomszédok elkezdtek átkiabálni, majd később petárdázni.. 
Az esethez hozzátartozik, hogy MINDEN héten ez van. Minden hétvégén ezt kell hallgatnunk. Utálom. Utáljuk. Mindenki utálja. És nem merünk, tudunk SEMMIT tenni... 


És:
- A hülye Alonso fog nyerni, mindjárt megnyeri az egészet...
- Miért baj, ha megnyeri? Kinek drukkolsz?
- Raikönnennek.
- De mér'?
- Hát mert a hülye Alonso spanyol. Ez meg finn.
- ????
- Finn... érted... finnugor... ősök... 

Kezdetek 43

Ja, az elmúlt időszak legjobb tévéhíre, hogy holnap... Holnap, HOLNAP:
Igeeeeeeeen, Szomszédok!!!!!!!! Julcsi, Tyúkanyó, Mágenheim, Deziré, Alma, Lenke néni, Taki bá, az erdészek, az anyátlan Feri (akiről később kiderül, hogy mégsem árva, csak a Hacser Józsa az anyja) és a magyar-ének szakos Jutka meg a többiek!!!

És ha még egyszer valaki azt mondjasugalljaérezteti, hogy mézes tejját kéne innom, akkor szólok, hogy egy, a mézre allergiás vagyok; kettő, ha lázam van, a teját is képes lennék kihányni minden további nélkül, úgyhogy nem kockáztathatok. Marad a rakott krumpli kólával.
Neeehem ahakarok holnap suliba mehenni... 12-től 17.15-ig lesz egy likam... Öt óra éhesen, lázasan, esőben... Na neeeeeeeem. 

A hétvégi program még függőben, rájöttem, hogy egy független változót - nevezetesen az esőt - is be kell kalkulálnom és ez bonyítja a dolgot. Kis 2x2-es táblázatban össze fogom hamarosan foglalni, mik a választható opciók. Tervezés éljen.

A magentáról meg nem is beszélve. Mi az, hogy magenta színű gomb? Ilyen szín nincs. Van sárga, kék meg cinóberpiros. Magenta. Ez kitaláció.
Mondjuk engem kb 1 éve világosított fel egy kis rüfke egy fehérneműboltban arról is, hogy a rózsaszín és a pink két külön szín. Mert én 24 éves koromig azt mertem hinni, hogy az ugyanaz... 

Egyébiránt helyzetjelentés rólam:
A gombóc a torkomban nem fonnyadt még el, sőt, nagyobb, mint valaha. Nem vagyok sem ideges, sem feszült, szép az élet trallala, nem idegi alapon van gégedagadásom, hanem nem tudom miért. De eléggé idegesít, mert rágondolok és hányingerem lesz, hogy biztos komoly az ügy, bár a reggeli erőteljes torokfájás ad némi reményt. Lázam nem igazán van, 37 körül stagnál. Nem tudom, mi ez.

Sikeresen Kifestettem a körmöm. Hibajavítófehérre. A bal hüvelykujjam körme ugyan nem tökéletes, de legalább csíkos.
Én nem tudom amúgy más hogy van vele, nekem mindig körömkifestés után kell mennem pisilni, akkor jut eszembe, hogy sürgősen kell valami a táskámból, hogy szeretnék a hajamba túrni...
Talán ezért festem a körmöm max. vasár- és ünnepnapokon. 

Egyik barátnőm kb fél éve költözött új lakásba. Mesélte, hogy megtudta, hogy az alatta lévők elköltöztek, így hát mikor zajt hallott lentről, lement nézelődni... Látott ott pár ismeretlen pasit, nagy virgoncan megkérdezte tőlük, hogy heheee, ti vagytok az új lakók? Erre a pasik rezzenéstelen arccal közölték, hogy neeem, mi a régi bútorszállítók vagyunk...

Kezdetek 42

7 óta itt ülök a gép előtt, hogy jelentkezni tudjak az óráimra (amikre rég jelentkeztem, de valami miatt a jelentkezés érvénytelen lett, az etr fórumban rákérdeztem, vajh' miért, erre az üzemeltető kitörölte, mire megkérdeztem, mégis miafrancérttöröltedkikecccseg?, mire azt mondta, erre már válaszolt, azért, mire mondtam, de nem, mire mondta, hogy de igen, mire mondtam, nem, nem arra válaszolt, de erre ezeddig nem jött reakció - hmm), de 25 perce semmi, nem tudok belépni, vagy azt írja, hogy túlterhelt a rendszer és semmi sem történik, vagy belépek, egy lépés után 4-5 percet várok - továbblépek - ismét 4-5 percet várok - 5 rohadt lépcsőt zongorázok végig így, de már mire ott lennék a folyosó végén, egyszer csak kiírja a képernyőre.... "Kijelentkezés sikeres." Háthogy a píííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí. (kifütty) Ezt eddig 3x játszottuk el.

Ezt csak azért, hogy kicsit jobb kedvem legyen... :)



Hát nem tudom, mi van velem, kb egy hete olyan vagyok, mint akit megcsípett a cecelégy, ha 3 mp-ig nem szólnak hozzám vagy nem történik semmi, a fejem a bögyömre hullik és szinte már hortyogok. Nem értem, miért vagyok ilyen hullafáradt, mikor semmit sem csinálok.
Ezen kívül 3 napja együtt élek egy kedves, szégyenlős, elpirulós herpesszel a szájam jobb szélén, annyira nem zavar a kis szimbionta, csak néha fáááj. Utálom az ilyet. Apu azt mondta, haragszom valakire, azért jött ki. Ezt ő hallotta egy éjszakai természetgyógyász műsorban és el is hiszi. Úgyhogy most jókislányságból házi feladatként töröm az agyam, kire harizom. Csak ne bóbiskolnék el mindig a nagy fejtörés közepette... Kripli lettem. Nincs mese.

Tegnap voltunk Szentendrén, megnézni az országos amatőr lövészversenyt, amiről linket sajna nem találtam. Pedig volt verseny, tuti, merottvoltunk.
3 pálya után meguntuk a felhajtott "füles" miatt Mikiegérre hajazó keményközésű (sic!) alakokat és bementünk a központba sétálni és korzózni a Dunapartra. Szokás szerint ettünk fagyit, szokásunktól eltérően viszont nem vettünk lángost.

Aztán hármasban L-el elmentünk bobozni Visegrádra és miután kétszer egymás után fék nélkül lecsúsztunk a két pályán, a nagy tömegre való tekintettel hazamentünk dartsozni majd Aranyvirágom anyukája következett, akinek végre megmutogattuk a Franciaországi képeket.
Anyuék még mindig nem nézték meg. A Marci nagy örömére 11-re már itthon is voltunk és belealudtunk a Fahrenheit 9 / 11-be... 

Egyébként aki nekem hitelt érdemlően bizonyítja, hogy az ELTE tanárainak olyan különleges gyűrűik vannak, amik leesnek, ha kiírják, hogy mikor tartják az első órát és hol, akkor szóljon és nem nyafogok többet. Eskü.

Most már lassan befejezem...
Csak még annyit, hogy nem értem, miért érzi bárki - még akár egy indexőrző alkalmazott is, hogy attól, hogy valaki az ELTE hallgatója, már alacsonyabbrendű, mint önmaga és hogy felnőtt embereket úgy lehet kezelni, mint ahogy azt ők teszik.
Szomorú, dühös és keserű vagyok.
Utánunk az állam fejpénzt fizet, amiből ők kapják a fizetéseiket, mégis úgy viselkednek, mintha szívességet tennének, ha válaszolnak (válaszolnak? röhej. nem válaszolnak, mert nem tudnak csak, akkor mondja már! szólnak oda az utánam következőnek - mintha én ott sem lennék...) arra kérdésemre, hogy HOL AZ INDEXEM???????????


Lehet, hogy az egész élet ilyen, de nem tudom, aki utálja az embereket, minek végez ilyen munkát. Aki ismer, tudja, hogy ha tőlem ezredszerre kérdezik meg ugyanazt a hülye kérdést, akkor is normálisan és cseppet sem sértőn tudok válaszolni. Nem értem, hogy akkor aki ilyen munkát választott és akitől nem hülyeségeket kérdeznek, az miért nem képes arra, hogy emberszámba vegye a hallgatókat.

Komolyan fel vagyok háborodva. És tudom, hogy nem vagyok egyedül.
De az egész intézmény egy óriási fantom, ide-oda küldözgetnek, cseszik el a napjaimat (és mindenki napját!) sorbanállással és stresszel - és semmi, de semmi nem történik, rohangálok helyrehozni az Ő általuk elkövetett hibát, de mindenhol azt kapom, hogy ez nem az ő asztaluk, nem tudnak segíteni. Vagyis bocs, hülye vagyok. Amit kapok, az ez: Nincs itt az indexe. Kész, passz, ennyi. Semmi jó napot, elnézést, próbálja meg itt és itt, viszlát.
Aki itt tud köszönni, szerintem felkerülhetne az egyetemi nagy Akikre büszkék vagyunk falra. 

Kezdetek 41

A nap jóhíre: Nem találják az egyetemen a BTK-s indexemet!!!!

Reggel negyed 9-re (!!!!!!!!) mentem D-hez, az egész délelőttöt végigbeszéltük, mint két pletykás vénasszony utolsó éves egyetemista jelmezben, ettünk szőlőt meg piskótát meg meleg tejját, mert irtó hideg volt még hajnalok-hajnalán, mikor odaértem.

Aztán bementem az egyetemre, ahol négy helyen álltam kb 15-15 percet sorban és kiderítettem, hogy ad1: elhányták az indexem (szerintem tuti valamelyik takarítónő volt vagy munkás, mert feltételezem, hogy nem valami modellügynökség még-nem-befutott-szépségek-felkutatásáért felelős részlegének túlbuzgó alkalmazottja nyúlta le a szaki kis képemmel a szaki kis indexem), ad2: minden további ügyemmel forduljak ezentúl a PPK-hoz és ad3: nem működik az olcsókávé automata, mert bedobod a zsét és alul kiesik mind egy szálig. Még ez a szerencséje.

Voltunk ma moziban!!! Végre megnéztük a Melinda & Melindát, hálistennek mindkettőnknek nagyon tetszett.... Hiába, Woody-t mindig is komáltuk.

Ja és amúgy megint (vagy harmadszorra)  az Állatfarmot olvasom. Vicces, hogy az 1984-en már gimi alatt túl voltam, ezt pedig már bőven egyetem alatt vettem kézbe először... Talán azért, mert idegesített a könyv elején a grafika... Egy disznófejű ember egyenruhában, napóleoni pózban. Szerintem szörnyen rémálmot keltő...

D-nél reggel megnéztük a szalagavatónkat videón, mert késhegyig menő vitát folytattunk arról, ki-kivel táncolt párban és végül kik voltak azok a szegény lányok, akiknek nem jutott fiú... Mindenesetre váltságdíjat lehetne kérni azért a kazettáért. 

Mindenesetre én a hétre még szabadságot adtam magamnak, nem megyek be sehová, sem óramegbeszélésre, sem követelményismertetésre, se semmire, mert százszor feltettem a kérdést az etr-en, hogy valaki illetékes elvtárs nyögje már be, könyörgöm, hogy 5-től vagy 12-től van suli, de senki le sem sz@rt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy toll mindenki fülébe, le vagytok ejtve és különben is. Állítólag az IZU romokban hever (mondjuk ez nem újdonság, öt év alatt abszolút megszokta már a szemem a folyosókra kitolt, megsárgult iratokkal teli bazinagy üveges ajtajú szekrényeket meg az itt-ott feltűnő létrákat plusz a sittet.... mi az nekünk...) tehát ez is csak megerősített abban, hogy a félév - nálunk 12-én kezdődik. Legalábbis nálam...
Ötödévesként istenkirálynőnek érzem magam, hiszen fél lábbal már kinn vagyok...

Eddig úgy tűnik egyetlen kivétellel mindenhová bejutottam, amiről ismét lecsúsztam, az meg olyan kurzus, amire 20 hely van és vagy 90 jelentkező. Egyenlőre nem izgulok, van ezen kívül egy félévem, ha most nem megy, bejutok jövőre és kész, ha meg jövőre sem jutok be - no olyan aztán nincs. Olyan nincs, mert az hülyeség. Bejutok. Ja.
A jó hír: Ma megkaptam a beosztást, hol fogok próbatanítani.
A rosszabb hír: A nyóckerben. Remek.

- Rajzolj a hátamra és megmondom, mi az franciául.
- Hülye vagy. Egy szót sem beszélsz franciául.
- Jó, akkor megmondom görögül.

Tulajdonképpen az sem érdekel, ha visszakeresnek az IP cím alapján és feljelentenek hitelrontásért...
Ha beidéznek, azzal fogok védekezni, hogy csak az emberiséget, a naiv botladozó 17 éveseket és a sznob szülőket szerettem volna felrázni a következő mondatommal:
Könyörgöm, ha jót akartok magatoknak és gyermekeiteknek, NE az ELTE-re gyertek, mert ez egy... egy... egy... szemétdomb, egy hombár, aminél még egy éppen elvetett marokkó csomag is szervezettebb, rendezettebb.

Ad 1: NINCS INDEXEM. ELTŰNT, ELVESZETT, ELNYELTE A FÖLD.
Ad 2: MA SZÓ NÉLKÜL, HOPP, TÖRÖLTEK AZ ETR-BEN KÉT KURZUSRÓL, HOGY MIÉRT AZT CSAK A JÓISTEN, DE INKÁBB A BÉNÁZÓ ETR-ES PROGRAMOZÓK TUDJÁK.
Ötödévesen töröltek. Holnap versenyjelentkezés. Együtt az elsősökkel, másodikosokkal és a többiekkel. És igen, előfordulhat, hogy egy gyorsabb internet kapcsolattal rendelkező kis harmad-, negyedéves járni fog egy órára, amiről én ugye lecsúsztam, mert a gépem nem volt elég gyors.
Röhej.

Kezdetek 40

Nyírtunk füvet (végre) és voltam Nagyapánál (szintén végre). Nem szeretem a fűnyírásos délutánokat, van ugyan egy speciális hangulata a dolognak (már a fűnyírásnak), de mondjuk fél méteres füvet szerintem még Bob, Gondoland főkertésze sem szívesen vágna... Nagyapához sem igazán szeretek menni sajnos, mert rémisztő, hogy elmúlik az élet, hipphopp, szegény a múlt szombaton volt 79 éves és ez bizony meg is látszik rajta... Próbált aranyos lenni ma is, mint mindig, például figyelmeztetett, hogy nincs olyan távolság az országban, ami rövidebb lenne, mint amennyi idő alatt megváltozhat az időjárás, úgyhogy legközelebb mindenképp pulcsiban jöjjek, mert majd jól megfázom. Neki.

Fú. Az előbb találtam egy blogot egy négy hetes kislányról. Az apuka a születése óta nyomon követi, hogyan fejlődik a kicsi, fotókkal illusztálja, vicces sztorikat ír stb stb. Visszamentem a blog elejére és ott link volt a szülés alatt készült fotókkal! Ez szerinntem azért dúrva. Lehet, hogy én vagyok prűd, de én tuti nem egyeznék bele, hogy a férjem kitegye a netre a szülésem alatt készített képeket... Sőt... Assem engedném, hogy fotózzon... Mi több... Apás szülést sem szeretnék... Ezen mondjuk időnként szoktam agyalni - mármint, hogy szeretném-e, hogy benn legyen a szerelmem a szülésnél vagy sem és még nem döntöttem biztosan...
Hiszen persze, az jó, hogy ott van, fogja a kezem, törli a homlokom, bíztat, ilyesmik; de mégis... Nem akarom, hogy azt lássa, hogy sz@rul vagyok... Nem akarom, hogy szenvedni lásson... Nem akarom, hogy lássam az arcán a döbbenetet és a sajnálatot és azon idegeskedjem, hogy talán, ha mosolyogva szülnék, jobb lenne neki... Asszem kicsit hasonlítok az elefántokra. 

Manapság egyre több helyen látom ezt a mondatot: A férfiak megnézik a nők fenekét és azt gondolják: "Húúúúúú, micsoda segg!" A nők is ezt gondolják, de közben a pasi arcába néznek.

Nagyapát ezért is szeretem:
- Papi, mikor estél le a székről, tegnap vagy tegnapelőtt?
- Igen. 

El vagyok ájulva a dilettánsságon. Vagy egy órája böngészem az egyetem honlapjait, az etr-t és az olyan alapkérdéseimre nem találtam választ, hogy 1: holnap lesznek-e órák 2: fel kell-e vennem az indexem, ha már nem kell beíratkoznom (vitustánc az örömtől) 3: miért írja a rendszer, hogy tartozom egy valag zsével, mikor tudtommal ez nagybaromság, nem tartozom én senkinek, de legfőképpen ennek a kócerájnak nem...