Magyarország április 10 - május 1 - Part 2

Hétfőn tehát Nagyinál ébredtünk és rövid Húsvétozás meg locsolás után (Nagyitól kaptak a fiúk ezt-azt: Palika egy tűzoltós kis puzzle könyvet, egy fürdősót meg egy Bogyó és Babócát kapott, Pipi meg egy Minion-os matricás füzetet, egy fürdősót meg egy összerakható karton markolót, közös ajándékként meg megkapták a nagy Bogyó és Babócás könyvet - tőlünk csak édességeket kaptak idén is, semmi játékot), szóval egy rövidke ünneplés után T. takaritószerekkel és tiszta ágyneműkkel felfegyverkezve lelépett a Balzac utcába, én meg a fiúkkal elmentem a Városligetbe játszóterezni. T. tesója egy porszivót is kölcsönadott, de persze azt is meg kellett szervezni, hogy azt ők kocsival elvigyék a lakásba, majd el is hozzák, mindezt Húsvétkor, hát köszi, hiszen ekkor már cseppet sem biztunk a lakás kiadójában... 10kor amúgy irt egy mail-t (semmi bocs, hogy nem voltam elérhető), hogy küld egy takaritónőt 11re, de lehet tippelni, odaért-e... Segitek: NEM. T. tehát 2ig takaritott a lakásban, mi 1ig voltunk a Ligetben (trambulinoztunk, játszóztunk, sétáltunk kicsit a Hősökön, szelfizgettünk, szagoltuk a Bárányfesztivál illatait, szóval csak a szokásos), majd miután a Nagyinál megebédeltünk, megvártuk Andrisékat (hárman jöttek csak locsolni, ő, Dávid és Anti, T. tesója nem is jött, mondván ő lány), fél órás szenvedés után (Antika sajnos egyre gázabb ahogy nő, most is elkezdte hülyézni Palikát meg orditozott össze-vissza) kb fél 5kor elindultunk a Balzac utcába végre. A konyhában találtunk két tiszta lepedőt meg 3 türcsit (ágyneműt még mindig nem kaptunk hahaha), a "takaritónő" tehát ennyit csinált: leb*szott egy zacskót a konyha egyik székére valamikor 2 után... Este még irtam a lakás kiadójának, hogy köszönhetően annak, hogy ilyen királyok vagyunk és kitakaritottunk, végre beköltöztünk, de innentől nem voltam hajlandó vele kommunikálni, megirtam a lakás review-ját előre, hogy a tulaj egy s*ggfej és ennyi. Az este poénja amúgy az volt még, hogy 5.15kor beléptünk a lakás ajtaján, 5.30kor pedig feljött az alattunk lakó, hogy a férje nagyon beteg, legyünk már olyan jók és csendesen legyünk, mert nagyon zavarja őket a zaj... (Szuper kis inditás, mi? Have fun - they said...)
Kedden délelőtt nem toltuk túl a programot, a közeli Szt István parkba mentünk játszózni. A nagy hajót sajnos elvitték, igy a hintákon és a zipline-on kivül nem nagyon maradt semmi izgi, de a fiúknak igy is megfelelt, nem panaszkodtak egy szóval sem, csak engem evett meg az unalom a homokozó szélén ülve és szana-széjjel fagyva. Mivel ekkora már 12 fokra lehűlt a levegő és a szél is fújt, nem maradtunk sokáig a játszón, elsétáltunk a Donut Library-ba, ahol vettünk egy-egy fánkot és megtizóraiztunk. Mivel a kiszolgáló csaj ismét szörnyen tenyérbe mászó volt (Peti húszszor kérdezte meg, melyik fánk milyen, mi van benne, egyszer sem válaszolt... egy fantázianévből gondolja én ki fogom találni, hogy mi van belül és milyen máz van a fánkon? mégis mennyiből tartott volna válaszolnia egy gyerek kérdésére? vagy egy 6 éves már nem is ember!? ezen kivül kérünk négyen négy fánkot és bazmeg két tányérra teszi. wtf? mondom én, hogy a gyerekeket nem számolta...), na szóval le is tettem a nagy esküt, hogy én többet nem próbálkozom ezzel a hellyel, fos, ahogy van, már 2015-ben sem volt szimpi. Ebédre a szemközti Teca konyhájából hoztunk kaját, ami nem volt rossz, hozta a szokásos szinvonalat. Mivel ebéd után Paja még mindig nem kakkantott (vagy reggel szokott vagy ebéd után és már hétfőn sem volt semmi), kezdtem beparázni, mi lesz, mivel ilyenkor leguggol, próbálkozik, majd sir, hogy nem tud kakilni és ennyiben maradunk... Ha nála egy nap kimarad, már gáz van, mert onnantól már nem mer kakilni, mondván, hogy fájni fog. (És hát persze fáj is, mert minél később kakil, annál keményebb lesz...) A kaki-para ellenére, hogy mozogjunk, délután is kimozdultunk, méghozzá a Bóbita játszótérre, ami kb 15 perc volt gyalog. Itt a játszón kissé elszomorodtam, mert Irországban sehol sincs ilyen eredeti és szép játszótér... Belémhasitott, hogy itthon mennyi kreativ és ügyes ember él és ehhez képest pl az irek mennyire... egyszerűek. Nyilván felesleges általánositani, biztos van sok kreativ ir is (bár szinte minden hires irójuk, költőjük gyűlölte Irországot és előbb-utóbb lelépett innen, szóval úgy tűnik innen szökni kell, ha kicsit is kreativ vagy), de úgy a hétköznapokban elképesztő, mennyivel több eredeti ötletről hallok-olvasok magyar oldalakon, mint iren... Na mindegy. A lényeg a lényeg, hogy egy órányi játszózás után útba ejtve a Spart hazasétáltunk, majd este azon tanakodtunk, mit is kezdjünk Palikával, ha másnapra sem kakil. Ezen a napon amúgy arra ébredtünk, hogy felújitás van valahol a házban, igy valami ütemes fémes dobogás keltett. A gyerekek rettegve kérdezték mi ez, T. meg kapásból odavetette nekik, hogy ez az alattunk lakó Vaspapucsos Néni, aki épp indul fel hozzánk, ha hangoskodnak. Na, ez a név innentől naponta többször szóba került, óriási poénok születtek, ez az egy tuti jó emlékként fog megmaradni erről az otthonlétről.
Szerdán - vagyis másnap - vicces dologra ébredtünk: konkrétan esett a hó. Nagy, kövér pelyhekben. A fiúk teljesen odáig voltak. Palika pl még soha nem látott havat, Peti is kb 3 éve télen, mikor februárban itthon voltunk még Paja születése után... 8-tól kb 10-ig tartott a csoda, onnantól szimpla esőbe csapott át a dolog és hát egész nap zuhogott, sőt, egészen csütörtök estig... Egyébként ha az idő napos is lett volna, akkor sem tudtunk volna menni sehova, mert sajnos fokozódott a kaki gond, Paja már kb fél óránként guggolt le és sirt, hogy nem megy a dolog... (Vasárnap volt utoljára, hétfőn és kedden este kapott Guttalaxot, kedd és szerda reggel pedig Laevolac-ot is. Mindkettőből annyit, ami egy lónak is elég lenne...) A délelőtt tehát kaki-csalogatással telt, Palika kapott két fél kúpot, de mindkettő kijött egy az egyben kb egy-egy óra elteltével. Kaki persze sehol. Olyan 1kor megelégeltem a dolgot, eldöntöttem hát, hogy ha már itthon vagyunk és van rá lehetőség, irány a kórház... A Madarász utcában kezdtünk, mert az volt közelebb, de mint 45 perc várakozás után kiderült, ott semmit sem tudnak kezdeni a dologgal, mert a nővér, aki a beöntéseket szokta végezni nyugdijba ment és nem vettek fel helyette mást... Őőőő.... Egy hentes kinézetű fickó foglalkozott hát velünk, felirt egy bélmozgatót, ami 2-3 nap múlva hat és viszlát, hazaküldött, majd megoldódik a dolog alapon. Hát, nem voltam nyugodt... Ennek ellenére nekivágtunk a Köki-nek, mondván legyen már valami jó is a napban: T. bevásárol a Tescoban, a kölykök meg ugrálnak kicsit a Kackac-ban, hátha az majd beindit valamit... A Klinikáknál járva - mivel Palika megint elkezdett sirni, hogy kakilni kéne, de nem megy - úgy döntöttünk, nem adjuk fel a dolgot, jön a Nagyvárad tér, szépen bemegyünk a Heim Pálba is, hátha ott megoldódik a dolog. És igy is lett. 15 perc alatt sorra kerültünk (nagyon durva! 15 perc! Dublinban még sosem kerültünk orvos elé 3 órán belül, soha) és egy kedves doktornőhöz fogadott, aki mosolygósan, nyugodtan hallgatott minket végig, majd adott Pajának egy kúpot meg egy kis teát és felküldött minket gyalog a 3. emeletre, hogy beinduljanak a dolgok. A kúp és a séta negyed órán belül megtette a hatását, nagy sirások közepette Paja végre-végre kakilt és boldogan mehettünk vissza a doktornőhöz búcsúzkodni. Mint kiderült, a dokinő egy hetet a Heim Pálban, egy hetet Limerick-ben dolgozik, hát ja, kicsi a világ és vannak furcsa életek... Miután ilyen szépen megoldódott a Palikás problémánk, megkönnyebbülten szárnyaltunk vissza a metróhoz a reggel óta ömlő esőben, majd némi Fornettivel feltankolva zúztunk a Köki-be végre. Innentől minden a terv szerint alakult: mig T. Tescozott, mi Kackacoztunk, hogy a gyerekek kiugrálják magukból az egész napi feszkót. Jó későn, fél 7 körül értünk haza, nem volt egy jó nap ez sem... Hazafelé amúgy kettéváltunk, T. és Pipi ugyanis leszálltak a Klinikáknál, mert ott kaptunk T. tesójától három meleg pulcsit - mi ugyanis nem vittünk olyan ruhákat, amik 6-8 fokban elég melegek lettek volna... A fiúknak (meg magamnak is) konkrétan 3-3 hosszú ujjas pólója és 1-1 gatyója volt, ebben nyomultak végig, úgyhogy kb már hánytam az egyhangúságtól, miközben a bőröndben ott lapult vagy 5-6 rövid ujjas, vékony ing, rövidgatyó, szandi... (Tulképp egy egész bőröndöt feleslegesen vittünk full tavaszi cuccokkal...)  
Csütörtökön folytatódott az eső, szintén egész nap ömlött - iszonyú lehangoló volt, bevallom. Az otthonlét felénél tartottunk és a jászberényi állatkertes és a Római Partos napon kivül még nem volt egy jó napunk, amit közösen, vidáman töltöttünk volna... Mintha egy nagy, fekete felleg hömpölygött volna felettünk nonstop, nagyon szorongató volt, tényleg. Mindenesetre hogy javuljon az összkép, erre a napra kimenőt kaptunk: miután a Westendben felvettük a Libriből az online rendelt mesekönyveket (Cidrimókus és Cidrimókus születésnapja), a fiúkat 11 körül leadtuk a Nagyinak és este 6ig szabadok voltunk. A Klinikáknál kezdtünk, T.-nek ugyanis be kellett adnia egy dokinak két cd-t a korábbi MRI-jairól. (A megérkezésünkkor, hétfőn járt ugye a neurológusnál, leadott neki egy cd-t, akkor azt mondta a nő, hogy megnézeti valami nagy nevű radiológussal és jelez, de miután egy hétig nem hallottunk az eredményről, T. kedden már irt neki, hogy hello, most akkor mi van, mire kiderült, hogy a másik két cd is kell, anélkül el sem kezdte az elemezgetést a radiológus... Hát b*zmeg. Hogy erről miért nem szólt, az rejtély...Vesztettünk egy hetet konkrétan...) Na szóval fél 12től fél 1ig ültünk a kórházban, hogy leadhassuk a cd-ket (és becsúsztathassunk egy 20 ezrest a boritékba, hogy a doki ránézzen a felvételekre - számla persze nuku, ez mind zsebre ment!), az alaphangulat tehát megvolt a day out-hoz... Miután a kórháznál végeztünk, elsétáltunk a Corvin Plázába (éljen az eső), megebédeltünk (gyros tál - más nem is nagyon volt), majd 2-ig kolbászoltunk a boltokban, mert más ötletünk nem volt, mégis mit kéne csinálnunk ömlő esőben Pesten. A kolbászolás eredményeképpen kaptam két adidas cipőt: egy feketét és egy piros-feketét, Pipinek meg vettünk egy Fila szandit. (Ez amúgy nagy lett, nyilván.) Miután feltankoltunk cipőkből (és felfedeztük, hogy a Corvin Plaza alján van egy Hervis és egy Decathlon is), nekivágtunk az Arany János utcának (még mindig esőben) és beültünk a Toldi moziba. A Testről és Lélekről-t néztük meg, tetszett, érdekes volt nagyon, bár nem az a világos, jó hangulatú film, az tuti. (És nem csak a vágóhidi jelenetek miatt...) A film után a még mindig szemerkélő esőben hazasétáltunk, hogy letegyük a cipőimet, de útközben még beugrottunk egy cukrászdába, sebtiben ettünk egy-egy sütit, én ittam egy kávét is és loholtunk is tovább, mert ekkor már fél 6 volt és a Nagyihoz 6-ra igérkeztünk a gyerekekért. Kis késéssel, negyed 7 körül értünk a Pöttyös utcához, felkaptuk a kölyköket és siettünk haza, mert T. fél 8ra beszélt meg egy találkát egy volt kollégájával, sietnie kellett hát, hogy odaérjen.
Pénteken délelőtt Pipivel jelenésünk volt a SOTE sebészetén, hogy bemutassuk a kukiját, hogy működik. Viszonylag gyorsan, kb 10 perc várakozás után sorra kerültünk, a dokinő megnézte, hogy már egész jól hátrajön a bőr és abban maradtunk, hogy minden okés, nem kell műteni, hurráéljen. Mivel gyönyörűen sütött a nap először a héten, a Klinikáktól lesétáltunk a Corvin Plázáig, útbaejtve a Grund játszóteret, majd visszavittük a szandit a Deichmann-ba és csak azután metróztunk haza. T. 1 körül elindult találkozni egy volt tanárával, mi pedig a fiúkkal egy rövidke pihi után elsétáltunk a Bóbita játszótérre. Bár a nap sütött, irtó hideg volt, igy homokozás helyett próbáltam a nagy mókuskerék felé terelni a gyerekeket - hálistennek sikerrel. Hazafelé az Ipoly utcán át mentünk, egy spa előtt eladtam Palika egy zenélős játékát, majd húztunk haza, mert fél 5-re a tesómékhoz mentünk, a Szobi utcába. (Még jó, hogy gyalog 15 percre laktunk tőlük.) Elég sokáig maradtunk, ehhez képest a tesóm meg Sebi haza is kisértek minket, mert náluk a fürdés jóval későbbre esik, igy legalább mozgott egy kicsit Sebi is. Húsvétra amúgy kaptunk tőlük egy könyvet (Palkó és Apa) meg egy 3D-s puzzlet is, mindkettő bejött, jó választás volt.
Szombaton délelőtt rábeszéltem a népet, hogy a közeli Szt István Park helyett a Batthyányi-nál lévő Rumini játszótérre menjünk. Újra sirtam egy kört, hogy Irországban bezzeg miért nincsenek ilyen játszók, majd veszekedtem egy sort Petivel, aki a rengeteg játék ellenére nonstop nyaggatott, hogy kergetőzzünk. Bár én még az életben nem láttam szülőket, akik a játszótéren fogócskáznak a gyerekükkel, mindketten futkároztunk vele 10-10 percet, de természetesen ennyi nem volt neki elég, csak mondta, mondta, mondta, hogy dededede, menjünk mégmégmégmég kergetőzni, én meg úgy éreztem, nincs még egy ilyen kifacsaró, erőszakos gyerek a világon... 1,5-2 órát maradtunk a játszón amúgy, 1 körül indultunk haza, majd a Lehel Piacon vettünk ebédet és rohantunk enni, mert utána mentünk Gáborékhoz, vagyis T. volt kollégájáékhoz (akivel csütörtök este kettecskén is találkozott ugye). Gáboréknál két kislány van, egy 5 és egy 2,5 éves, kb 10 perc után már vigan játszottak együtt a gyerekek a gyerekszobában, cukik voltak nagyon. 6ig maradtunk kb, fél 7 volt, mire hazaértünk, pontosabban nekem 7, mert még a Sparba is beszaladtam némi kajáért.
Vasárnap dél körül Anyuék jöttek hozzánk (pont egy héttel ezelőtt találkoztunk), délelőtt igy nem mentünk sehova, csak takaritgattunk. Mi T.-vel 1 körül leléptünk (szabad program), hagytuk, hogy Anyuék unokázzanak, mi meg legalább kettesben lehettünk. Először kisétáltunk a Margit szigetre (kicseszett hideg volt, a hidon azt hittem lefújja a fejem a szél), megállapitottuk, hogy szana-széjjel van túrva, majd visszasétáltunk a Jászaira, ahol felültünk a 2-es villamosra és végigzötyögtünk egészen a Közvágóhidig. (Úgy a Nemzeti után kezdett zúzósabb lenni a közönség, addig egész jó volt.) Mivel a Közvágóhidnál tök hideg süvitett be a villamosajtón (meg nem is volt ott semmi látnivaló), le sem szálltunk, csak visszavillamosoztunk a Ferenciekhez. Ott végigsétáltunk a Váci utcán, egészen a Vörösmarty térig, ahol legyalogoltunk a Duna partig, majd visszacsalinkáztunk a Deákra, ahol az Erzsébet téren végre megpihentünk. Mivel itt szemerkélni kezdett az eső, felkerekedtünk és lesétáltunk az Oktogon át a Jászaiig, ahol beültünk ebédelni a Szerájba, hogy visszapótoljuk a sétával elveszett kalóriákat haha. Hazafelé szerettünk volna valami sütit venni, igy végigsétáltunk a Pozsonyi utcán, de sajnos csak az Édesmindegy meg a Donut Library volt nyitva (meg a Briós, de ott már semmi nem volt), igy kisebb kerülővel (össze-vissza cikáztunk az utcákon, hátha találunk nyitott cukit) értünk haza, újabb kilométereket téve a lábainkba... (Végül a Sommer cukrászdában vettünk pár sütit a Hollán Ernő utcában és igy értünk haza 5 körül.) Mikor beléptünk a lakásba, csodálkozva láttam, hogy a gyerekek meg Anyuék sehol, felhivtam őket - és meghallottam, hogy mindketten otthon hagyták a telefonjaikat! Én olyan mérges lettem hirtelen, hogy el sem tudom mondani. Idegen környéken, két idősödő nagyszülő két örökmozgó-rohangáló gyerekkel kinn kószál a hidegben és nincs náluk telefon.. Sirni tudtam volna az idegtől, annál is inkább, mert ismerem a fiúkat, sokszor az én harmincas energiám is kevés hozzájuk, ha nekilódulnak, nem hogy két nyugdijaskorúé! Végül nem birtam otthon ülni, nekivágtam a Szt István parknak, majd elmentem egészen a Vigszinházig, be-belesve az utcákba, hátha meglátom őket, de semmi, majd T. hivott 3/4 6-kor, hogy hazaértek, minden oké... Otthon megettük a sütiket a nagy ijedtségre, majd Anyuék el is szivárogtak, jöhetett a fürdés-vacsi-alvás kombó.
Folyt. köv.  

Magyarország április 10 - május 1 - Part 1

Vagyis az első hetünk, amit én a gyerekekkel Anyuéknál, T. pedig a Nagyinál töltött.
Hétfőn tehát érkezés után kettéváltunk: mi hárman hazaautóztunk, T. pedig fogott egy taxit és tűzött először Nagyihoz, majd a neurológushoz, mert 12-re volt időpontja. Mi hazaérkezés után gyorsan megebédeltünk, a gyerekek bicajoztak kicsit (Anyuék vettek Pipinek egy új bicót (!), Palika meg megörökölte Peti kisebb bicaját, csak épp kapott rá pótkerekeket a Decathlonból), majd Anyu elment tanitani, mi meg mindhárman lefeküdtünk csendespihenőzni. Bár először mindkét gyerek tiltakozott, a hajnali kelés megtette a hatását, öt perc múlva mindnyájan aludtunk. Másfél óra után én ébredtem először, kiszöktem inni egy jó kis otthoni tejeskávét, majd keltettem a fiúkat is, nehogy este gond legyen. 4 előtt pár perccel elindultunk autóval Anyu elé a Tanodába, ahol - mivel a termek ezúttal Peti nagy bánatára foglaltak voltak - kinn az udvaron fociztunk, játszottunk kicsit. Gyönyörű idő volt (a legszebb a 3 hét alatt), igazi tavasz, kabát és pulcsi nélkül voltunk kinn, isteni volt. Az udvari rohangászás után elmentünk fagyizni, mondom én, tök tavaszi hangulatban úsztunk, (azt hittük) miénk a világ... Az ágyon ezúttal nem keresztben, hanem normálisan, hosszában aludtunk éjjel, igy ugyan kissé zavart a lyuk a két matrac között, de legalább nem lógott le és ki a lábam egész éjjel...
Kedden meglehetősen lazára vettük a figurát, annál is inkább, mert Anyu nem volt otthon egész nap: Sebire vigyázott reggeltől estig. Délelőtt az udvaron voltunk, Peti fűrészelt, Paja gereblyézett (imád gereblyézni), majd miután Palika végre kakilt (a repülés mindig bekavar), délután elmentünk a Forgách-ba, ahol Apu locsolt, a gyerekek szöszmötöltek (= két percenként hajba kaptak, ki használhatja a kiskapát), én meg a magam részéről alig vártam, hogy eljöjjünk, mert unatkoztam, nem birom a kertet, na, úgy érzem magam mindig ott, mint egy partra vetett bálna, esetlen vagyok és várom what's next. No tehát next elmentünk a könyvtárba, ahol szokásomhoz hiven kivettem 5-6 gyerekkönyvet, majd beugrottunk a Sparba beszerezni az első magyar cuccokat (málnás Apenta, mogyorós pufi, pufi, mint olyan, Túró Rudi, kalács, Mizo kakaó, mignon, franciasaláta miegymás). Estére megjött a szél és innentől hát hogy mondjam nem volt túl tavaszias az idő...
Szerdán reggel 9-re mentem laborba, levették a vérem (12 ezer huss), majd mivel Pipi kézfeje rettentően nézett ki (ekcéma, de valahogy elfertőződött, úgy nézett ki, mintha koszos lenne és viszketett is neki), elmentünk egy bőrgyógyászhoz 2-re, akit még kedden találtam. (Bőrgyógyászt bazi nehéz keresni amúgy, mindegyik gagyinak tűnik, mert a honlapjukon nyomják az ilyen bőrfiatalitásokat, olyan kozmetikai kezeléseket, szóval nehéz megállapitani, melyikük profi és melyikük kuruzsló.) Na mindenesetre akinél végül voltunk, egy gyerekbőrgyógyász volt, nem volt túl alapos, de nem volt bunkó sem, adott két krémet, egyet Pipi kezére, egyet az arcára és ennyi, kb 5 perc bentlét után megint könnyebbek lettünk 16 ezerrel... (Nem is értem, hogy otthoni fizuból hogy élnek túl emberek, hogy fizetik meg az orvosokat, nagyon durva.) Mivel ekkor még csak negyed 3 volt, visszasétáltunk a Westendbe, megtettük a szokásos köreinket (DM, Rossmann, Lego bolt, Spar), majd eladtam Palika egyik alig használt cipőjét és ha már ott voltunk, bementünk egy játékboltba is, mert miért ne. Itt épp ingyenes csillámtetkót csinált egy lány a gyerekeknek és mivel nem állt senki sorban, Peti is kapott egyet, mert szintén miért ne. (Éljen az egyenlőség, a lényeg, hogy neki tetszett.) Hazafelé vettünk kürtőskalácsot és Fornettit (ezek szintén elengedhetetlenek, ha otthon járunk), majd 4 körül szépen hazavonatoztunk. Peti sajnos a vonaton hagyta a vicces sapkáját (valószinűleg beesett a szék és az ablak közé), hát igy jártunk, ilyenje sem lesz egyhamar. (Volt rajta egy ilyen mókás szélforgó és rá volt irva, hogy Noogler...)
Csütörtökön végre izgibb napunk volt: elautóztunk a jászberényi állatkertbe. Imádom ezt a helyet, nagyon aranyos, sok az állat, akiket látni is lehet, könnyen bejárható és sosincs tömeg. Ezúttal három bemutatót is elkaptunk, úgyhogy fogtunk tatut, megfigyelhettünk egy formabedobózó hollót és végignézhettük az oroszlánok etetését is. Izgi volt, a gyerekek is imádták. Ebéd gyanánt lángosoztunk, majd mivel mi már délutáni alvásidőtől függetlenül létezünk, 3 körül indultunk haza, nem kellett sietnünk sehova. (Palika már a kocsiban sem alszik, ez van.) Délután tettem egy Rossmann, DM, Spar kört újra - egyedül, mert nem tudok betelni az itteni választékkal, rengeteg ideig el tudom nézegetni ugyanis a cuccokat és ember legyen a talpán, aki ezt végig tudná várni.
Pénteken délelőtt itthon lébecoltunk, (nagy áldás az udvar, mindig van mit piszkálgatni), délután pedig elugrottunk a Római Partra sétálni, kavicsozni és persze enni egy hekket. Hétfő után ekkor volt a második legjobb idő, hűvös volt, de tűzött a nap és nekünk már ennyi elég volt a boldogsághoz. A parton iszonyú sokan voltak amúgy, egy tűt nem lehetett leejteni, de ami a legidegesitőbb volt, hogy a hömpölygő embertömeg között ide-oda cikáztak a bicajosok. Értem én, hogy kell nekik is hely, amit nem értek, hogy miért nincs külön bicikliút vagy nem tudom, bármi, ami elválasztja a gyalogosokat a bicajosoktól és nem az van, hogy egy pillanatra nem lehet elengedni egyik gyerek kezét sem, mert azonnal elütik őket... Na mindegy. Ettől függetlenül jó kis délutánunk volt, a hekk mellé Anyu vett nekünk két óriáspalacsintát is, szóval teljes volt a boldogság.
Szombaton mig a fiúk Anyuékkal a Forgách utcában dolgozgattak, én meg elugrottam a Lidl-be pár Húsvéti csokiért meg pár alapvető cuccért, amire úgy gondoltam szükségünk lesz az új lakásban. Délután a Gyömrői Tóhoz gurultunk el, ahol játszótereztünk, majd mikor Palika bekakkantott (ezer adag hashajtó volt benne, nem csodálom, hogy igy sikerült, én voltam a hülye, hogy nem vittem pótcuccost), mi Apuval hazavittük, Peti pedig ott maradt Anyuval a másik játszón. Mivel még nem volt késő, gyors cserebere után Palikát visszaszállitottuk a játszóra, ahol még boldogan csúszdázott egy jó fél órát. 7 körül értünk haza, jó későn, de igy jártunk.
Vasárnap délelőtt Csokikeresést tartottunk a kertben (Paja csak keresett - talált, de nem evett csak egy Maoam-ot), majd a fiúk meglocsolták Anyut (Palika cukimód 2 hallás után megtanulta, hogy Zöld erdőben jártam..), ebéd után pedig összepakoltam a cuccainkat (2 bőrönd, 2 hátizsák és egy nagy szatyor kajákkal) és beautóztunk a Balzac utcába, az airbnb-n lefoglalt ideiglenes lakásunkba. Fél 5 körül érkeztünk meg, T. már ott volt és hát konkrétan kétségbeestem. Az egy dolog, hogy iszonyú sötét volt a lakás, két hétig kit érdekel, majd max két végéről égetünk minden lámpát, de totál dzsuva volt mindenhol. T. direkt előre megkérdezte, a fickó azt mondta, hogy peeersze, van ágynemű meg törölköző meg WC papir meg ilyen alap dolgok - ehhez képest az egyik szobában fenn volt ugyan az ágynemű az ágyon, de gyűrötten és érezhetően használtan, a másik szobában meg a franciaágyon keresztbe volt téve két sima lepedő és hello. Türcsi egy szál sem, a szennyestartó fullon, a föld csupa sár és hajszál, porszivó sehol, a mop a vödörben olyan fekete, mint a hajam, a hűtő ragad a kosztól, durva volt, na. T. amúgy 4-kor beszélt a fickóval telefonon, akkor azt igérte, hogy estére minden oké lesz, ehhez képest folyamatosan próbáltuk hivni, vajon mikor jön, de mindig kinyomott... (Kezdem amúgy azt érezni, hogy betegesen steril életet élünk, 2015-ben pont igy jártunk a Kárpát utcában, lehet, ez a normális és mi vagyunk finnyásak?!) Na mindenesetre egy órányi téblábolás után meghoztuk a döntést: irány Nagyi, ágynemű nélkül és koszban ugyanis nem tudjuk lefektetni a két gyereket... Én és a fiúk tehát átcuccoltunk a Pöttyös utcába, T. meg maradt, remélve, hogy megérkezik a tulaj és tudnak beszélni. Ahha, ahogy azt elképzeltük... Nem jött senki, sőt, utól sem tudtuk érni az illetőt, úgyhogy 9-kor szépen T. is átmetrózott a Nagyihoz és ő is nálunk aludt. Kiváncsi vagyok egyébként mi van akkor, ha valaki külföldön, egy ismerősök nélküli városban jár igy. Este megnéztük, az airbnb visszautalja a pénzt, ha koszos a lakás, ahova mész és megpróbál új helyet találni, na de bakker, annak mennyi az esélye, hogy találnak egy minimum két szobás apartmant két centire a Nyugatitól?! Sokat filóztunk amúgy, mi legyen, jelentsük-e a dolgot vagy sem, végül úgy döntöttünk, kivárunk...        
Folyt. köv.
És ez még csak az első hét volt, innentől jött a mélyrepülés...

A hétvégén szombaton aktivabbak voltunk - nyilván, hiszen akkor még nem pakoltunk és az idő... Nos az időjárás rémisztően jó volt. Nem is értettem, mi van. Reggeltől estig tűzött a nap, egy felhő sem volt az égen, a szél nem fújt, mi pedig rövidujjasban is izzadtunk. (16 fok volt haha, nagyon furcsa, Magyarországon 16 fokban még borzongok, itt meg már kellemetlen volt a hőség, ez vajon miért van?! Na mindegy, a lényeg, hogy csodás idő volt.) Hogy kihasználjuk a szuper időt, felmerült, hogy elautózunk Glendalough-ba, de végül a Corkagh Park mellett döntöttünk, mert az előbbi ugyan gyönyörű, de nincs játszótér, ráadásul fél 11 körül indultunk és attól tartottunk, hogy mindenki Wicklow-ba megy és nulla parkolóhelyünk lesz a tónál...

Na szóval először is T. kicserélte Palika bicjának a kerekét és repülhettünk is kirándulni. A Corkagh Parkban a kis farmon kezdtünk, ami ugyan nem nagy, de legalább ingyenes és van kb minden: tyúk, kakas, malac, barika, páva, strucc és papagáj. Miután minden állattal váltottunk pár szót, átsétáltunk a tóhoz, ahol a kis büfében sajnos csak csokik / chipsek voltak, semmi scone vagy süti, igy iszkoltunk is tovább a Fairy Trail-hez. Mikor végeztünk tüncikkel, leálltunk focizni és buborékfújózni a nagy réten, majd mentünk tovább a játszótérre. (A játszón kicsit idegbajt kaptam, mert volt egy nagy csúszda, aminek a tetejénél minden gyerek, kicsi és nagy is simán beelőzte Palikát, aki csak topogott ott szerencsétlenül, egyre hátrébb és hátrébb lépegetve, úgyhogy a végén kénytelen voltam felmenni és rendet tenni a sok kis disznó között, hogy bazzeg sorállás van. Az igazat megvallva Pajára is mérges voltam, hogy miért ilyen kis tehetetlen, persze én is ilyen voltam, de akkor is, nagyon szar látni, hogy ilyen kis béna és mindenki átgázol rajta.) Na mindegy, a csúszdás affér ellenére nem volt rossz ez a játszózás, de mivel már 2 óra volt, mentünk haza, mert kezdtünk éhen halni. Hazafelé beugrottunk a Lidl-be, vettünk sült krumplit meg csirkefalatkákat és ezt ebédeltük, hát ez van, egészséges életmód hurrá. Vacsira T. sütött palit, miközben eladott egy gitárt is, hiába no, tudunk élni.

este 8.15

Vasárnap nem akartunk ugye nagy programot, mert csomagolnunk kellett, igy csak a Herbert Parkba mentünk el bicajjal. A nagy játszót ezúttal kihagytuk, csak a kicsire mentünk, hátra, majd a tóhoz, de miután Peti majdnem beleszédült a vizbe, inkább húztunk haza. A nap további része a pakolásról szólt, nem tudom, mondtam-e már, mennyire rühellek csomagolni és méricskélni, hogy ne lógjunk túl a megengedett a súlyon... Mivel hajnali járattal mentünk ugye, délután 5-8 között leadhattuk a bőröndöket a reptéren, úgyhogy ezúttal ezt ki is használtuk: T. fél 7 körül kiautózott a repülőtérre és becsekkolta a cuccainkat, hogy reggel már ne kelljen sorbaállnunk. A fiúkat kicsit korábban, 8 körül már ágyba parancsoltam, negyed 9re már aludtak is, én pedig jó korán, fél 11kor bújtam ágyba, hogy legyen még némi időm aludni, mielőtt 3.15kor megszólal az ébresztő...  

Gyorsan próbálok pötyizni valamit a hétről, mert holnap már pakolás lesz, hétfőn meg ugye hajnalok-hajnalán repülünk. (Fél 4kor kell indulni itthonról brühühühühü.)
Na tehát alapvetően jól telt a hét, vagyis hát semmi különös nem volt, zötyög az élet. A babysitter kétszer volt, hétfő és szerda délelőtt 10-12 között, én mindkétszer az Insomniában töltöttem ezt az időt (pontosabban kb 45-45 percet, mert mindkétszer fél 11után indultam el itthonról és hazafelé a Tescoba is beugrottam azért, biztos, ami biztos), lazultam, bámultam magam elé és gondolkoztam meg persze kicsit olvasgattam is. A hétfő elég sűrű volt egyébként, suli után Matilda kiverte Peti egyik mozgó fogát (egyszerűen behúzott neki egyet, amitől a fog elengedte magát - néha annyira szeretnék sulit változtatni, komolyan, ahogy olvasom, máshová csupa angyalka jár, itt meg az a standard, hogy a gyerekek ütik-vágják-csépelik-fojtogatják egymást, csak úgy poénból), majd jógára mentünk ugye, mondván 3 hetet most úgyis kihagyunk. Mig Pipi jógázott, mi Pajával Krisztiéket boldogitottuk, majd jóga után is maradtunk még egy kicsit játszani, kell a jó társaság mindenkinek.
Kedden és csütörtökön délelőtt Pajával egy-egy vadiúj játszót fedeztünk fel, az egyik a Samuel Beckett Civic Centre-nél volt (a világ végén, a Trojan GA-val szemben), a másik meg a Ranelagh Gardens Park-ban (két centire tőlünk). Imádom az új játszótereket, a játékok szinte még ragadnak a festéktől, a szinek még erősek, vidámak, szóval jó érzés egy frissen nyitott játszótéren mókázni, na... Mivel Ranelagh közel van hozzánk, játszózás után még maradt időnk beugrani a Swan Centre-be is, ami egy iszonyú ócska bevásárlóközpont, életemben eddig kétszer voltam ott, de most jól jött, mert Dunnes-be akartam menni és tudtam, hogy ott van a legközelebbi.   
A hét utolsó munkanapja, péntek, elég érdekesen alakult, mert Petiék előbb végeztek, délben, de nem mentünk akkor érte Pajával, mert már korábban megbeszéltük, hogy Vicki, Hugo anyja fogja elhozni őt a suliból és még mielőtt elutazunk, lesz egy jó kis playdate-jük a fiúknak. Suli után tehát a Herbert Parkba ment a bagázs focizni, szaladgálni, majd onnan visszamentek Hugoékhoz és én csak 4-re mentem hozzájuk Pipiért kocsival. Állitólag jó volt a buli, Peti hullafáradtan ért haza, szegény azt sem tudta, hány óra van, teljesen eltévelyedett, hol is tartunk, vicces volt. Mi amúgy Palikával Dun Laoghaire-ben voltunk délelőtt, scone-oztunk, kávéztunk és természetesen játszóztunk is, ahogy szoktunk. Mikor hazaértünk, nagyon fura volt, hogy nem kell Pipit összeszednünk, kongott a ház az ürességtől, Palika szépen kirakózgatott én meg csak lestem, hogy hűha, meglehetősen csendes a lakás Pipi őrültsége nélkül...
Ennyi volt hát a hét, éltünk-éldegéltünk, túléltük.

Virágzik a cseresznyefa

A világ legszomorúbb száma

Na hát annyira megbizható az ir meteorológia, hogy a beigért egész hetes esőzés helyett tök szép idő volt végig.
Oké, a tök szép az azért túlzás, mert pl kedden fél óra Windy Arbour-os játszóterezés után úgy döntöttem, hogy húzunk a Nutgrove SC-be inkább, mert úgy nagyjából megfagytam, Palika fejéről meg folyton lefújta a szél a sapit... Amúgy is dolgunk volt: hétfőn este rendeltem két játékot az Argosból (egyet a tesóméknak, egyet Mártiéknak, akikkel csütörtökön találkoztunk) és ezeket ugye fel kellett vennünk. Ha már ott voltunk, vettünk ezt-azt a Tesco-ban is (pl €1-ért egy szép csokrot - 75%-al le voltak értékelve az Anyák Napi virágok), illetve beugrottam gumicukros multivitaminért is a Holland and Barrett-be. (Nem hiszem, hogy ér valamit, de a gyerekek szeretik, tényleg finom.)
Szerdán régi barátunk, a Gázos Ember jött, igy egész délelőtt nem tudtunk sehova menni: 10 után jött és negyed 1ig itt volt. Kicserélt valami ventillátort a fűtésünkben, de mellette ezer évig telefonált egy barátjával, úgyhogy már azt hittem az agyam elmegy. Suli után iszonyú sokáig maradtunk, volt vagy 3 óra, mire hazasétáltunk, de mivel T. fél 7ig volt benn, délután elsétáltunk a Tesco-ba cheesecake-ért, hogy gyorsabban teljen az idő... Este valamilyen homályos oknál fogva megnéztük az Annie Hall-t és megállapitottuk, hogy WA idősebbkori filmjei jobban tetszenek, ez van.   

Csütörtökön T. sztrájkolt, nem ment dolgozni (szerdán durva dolgok derültek ki a késői meeting-en, jaj istenem, iszonyúan nem mind arany, ami fénylik, de erről nem irhatok), helyette elmentünk a Nutgrove-ba megint, átvenni az új szemcsijeit. Mivel nem volt rossz idő, mi Pajával játszóztunk a Loreto Parkban, T. meg átsétált a Specsavers-hez, majd egyszer csak találkoztunk a Lidl-ben. Gyors vásárlás, majd haza. Délután Gyuláékhoz voltunk hivatalosak: ott találkoztunk Mártiékkal, akik 4 napra visszajöttek látogatóba Dublinba. Nem voltunk sokan, Márti, Andor, a babájuk, Gyula, Ádám meg mi négyen. Fél 6ra mentünk, fél8ig maradtunk, igy is csúszott a fürdetés-altatás kombó. Palika tündéri volt, uralta a terepet, vidáman csevegett mindenkivel, Peti viszont eléggé zavarban volt, mert a baba arcán volt egy tűzfolt és nagyon félt, hogy el fogja kapni a "skarlátot"... Hiába magyaráztam neki, hogy ez nem kiütés, nem fertőző, nem hitte el és feltűnően kerülte a babát, elég ciki volt. (Tisztára hipochondriás, durva.) 

Pénteken úgy volt, hogy jön a babysitter, de fél 10kor hivott, hogy láttam-e, hogy busz- és DART sztrájk van, 20 perce áll a megállóban és sehol semmi, a taxik pedig nem állnak meg neki, nem tud jönni... Na én olyan ideges lettem, hogy hihetetlen. Az amúgy is nevetséges Dublin Bus sztrájkol bazmeg, de a legjobb, hogy figyelmeztetés nélkül. Mert ők ilyen kemények. Az évi 40-45 ezres fizetésük ellenére. A vicc az egészben (hú, de jót röhögtem), hogy ők tulképp nem is sztrájkolnak, hanem a Bus Eireannt-t támogatják, akik egy hete nem dolgoznak, úgyhogy egy hete áll az ország a dugóban, mert nem járnak a távolsági buszok... És itt ez nem olyan ám, hogy oké, nem járnak a buszok, van helyettük metró, troli, villamos, fogaskerekű, mit tudom én mi, hanem a Dublin Bus és a DART A Tömegközlekedés. Kész. És erre van képük előzetes figyelmeztetés nélkül nem dolgozni és több tizezer ember napját tönkrecseszni azzal, hogy nem tudnak dolgozni menni... És ez igy belefér... Na szóval mindegy, változott a terv, babysitter ugye nem jött, mi tehát Palikával játszóztunk. A Stannaway Parkba mentünk, Kimmage-be, ahol most épült egy új játszó, azt néztük meg. A forgalom elég durva volt, de kibirtuk, igyekeztem a kis mellékutakon repeszteni, sikerült elkerülni a legrosszabb utakat, büszke is voltam magamra, mennyire a tenyeremben van már a város. Délután úgy volt, hogy Emre-hez megyünk playdate-re, de mikor hazaértünk a játszóról, hivott Emre anyja, hogy a kislánya skarlátos, most mennek az orvoshoz, inkább toljuk a talit... Őőőő... Mint kiderült, a másik skarlátos - két esetet irtak ugye - szintén Pipiék osztályában volt, Emre. Klassz... Mintha a hülye busz sztrájk nem lett volna elég jó hir erre a napra. Suli után amúgy nem maradtunk sokat ezúttal, mert Matilda totál kattant volt, fellökte Petit többször is, nekem meg most ehhez nem volt idegem, úgyhogy szóltam Petinek, hogy húzzunk haza. Útközben beugrottunk egy cheesecake-ért a Tescoba, a lelkére kötöttem, hogyha Matilda igy üti-vágja, akkor ne játsszon vele, mig meg nem embereli magát és hello, siettünk haza. Mivel T. már fél 5re itthon volt - lelépett előbb, de azt mondta ő volt benn egyedül a csapatából hahaha - visszasétáltam egy kóláért a Tescoba, mert az kellett a cheesecake-hez és boldogan konstatáltam, hogy balzsamos az este, nem volt se hideg, se meleg, a szél sem fújt, szóval tök kellemes kis programban volt részem ezzel a kis gyaloglással.
Szombaton délelőtt Bray-ben kezdtünk. Volt egy €10-s Sealife voucherem, ami 30-án lejár, úgyhogy úgy gondoltam jobb elhasználni, hiszen 10-én ha minden jól megy, elrepülünk. Rögtön a Sealife-hoz gurultunk hát, ahol iszonyat tömeg volt, mert épp megérkezett egy olasz kamaszcsoport, de vagányak voltunk és azért bementünk, mert nem volt kedvem egy órát várni, mire a csoport végez. Mivel elég drága volt a belépő igy is (€12,5 a felnőttjegy, €9,5 a gyerek, de ahhoz képest, hogy milyen kicsi az egész, rablás, négyünknek €44-ért ezer jobb helyet tudok, de Peti valami oknál fogva szereti), T. kinn maradt és csak én mentem be a két fiúval, mondván fél óra alatt úgyis átszaladunk az egészen. Nagyjából igy is lett, bár azért szándékosan próbáltam nem rohanni: megnéztünk mindent á-tól z-ig, egy etetést is kivártunk és tengeri csillagot is simogattunk, de még igy is végeztünk elég hamar, úgyhogy a Sealife után még átsétáltunk játszózni is, sőt, játszózás után még a tengerpartra is lementünk kavicsot dobálni. Mivel a már emlitett olasz csoport a Sealife után átgyalogolt fagyizni, mi ezt ezúttal kihagytuk, mert nem volt kedvünk végigvárni, mig 30-35 fiatal végez a fagyisnál. Hogy mégis legyen valami treat, hazafelé beugrottunk a Lidl-be és egy gyors bevásárlás keretében vettünk jégkrémet is, amit ebéd után meg is ettünk. Mivel T. szemcsije valahogy nem volt tökéletes, délután visszavitte a Nutgrove SC-be lecsiszoltatni, majd este még elment pingpongozni is, ezen a napon tehát nem volt túl sokat itthon, hogy úgy mondjam.
A vasárnap kisebb problémával indult: a fiúk egyöntetűen a Herbert Parkba akartak menni, én meg megmakacsoltam magam, hogy nem, mert nem szeretem... Gondoltam ha már végre ezerrel süt a nap és gyönyörű idő van, ne szórakozzunk már a Herbert parkkal, menjünk valami izgi helyre kirándulni, ne már oda, ahova bármelyik délután el tudunk sétálni még akkor is, ha lóg az eső lába, mert 10 perc gyalog, de mindhárman Herbert Parkozni akartak, én meg forrongtam haha (tudom, tudom, 1st world problem). Végül Paja bicaja oldotta meg a dolgot: kipukkadt a kereke... Totál lapos maradt, hiába pumpáltuk fel. Herbert Park tehát ejtve, hurrá... Végül közös megegyezéssel a Marlay Parkba mentünk, ami jól sült el, mert összefutottunk Emma-val, Pipi osztálytársával és Baluékkal, T. egy kollégájával is, akik három gyerekkel voltak ott, szóval volt buli rendesen. Peti és Emma már nagyok, ők ketten ezerrel szórakoztatták egymást, T. Baluval, én meg a feleségével beszélgettem, mig a négy kisebb gyerek ott sertepertélt körülöttünk, vicces volt, tényleg. Jó sokáig maradtunk, volt vagy 2 óra, mire hazaértünk. Ekkor gyorsan összedobtam az ebédet, majd mivel Peti lábáról már majdnem leszakadt a cipő (hiába van egyszerre 4 pár cipője, csak egyet hord, nyilván), ebéd után T. elvitte Pipit a Dunnes-be és vett neki egy egyszerű sportcipőt, legyen már mibe járnia szegény gyereknek... Negyed 5 körül értek haza, én 5kor indultam moziba, fjúúú jó kis aktiv hétvégénk volt, most látom. Fél 6kor találkoztunk Gyöngyivel a Savoy előtt, az 5.50es The secret scripture-t néztük meg. Jó volt kimozdulni, mozizni egyet, de a film sajnos nem volt egy nagy szám. Oké, nem volt iszonyú rossz, de a vége totál nevetségesen giccses volt, imádkoztam, hogy jaj, csak ezt ne, jaj, csak ezt ne, de bizony de. (Spoiler: Ráadásul a papot alakitó fickó túl szép volt, a főhős szerelme meg nekem nem jött be abszolút, úgyhogy nagyon vágytam egy Tövismadarak-szerű plátói-romantikus szerelemre, de sajnos nem az lett belőle, szipp...) Na mindegy, fél 9re már itthon is voltam, megnyertem hát az altatást, ami jól ment, annál is inkább, mert Pipi lógós foga (a 4. már) egyszer csak kipottyant magától...
Hát ez volt a hét, még néhány random kép:

"Kissé" mozog ez a fog

Stikeez-ek visszatértek!

Szoktam csodálkozni, miért hizom. Haha.

Csak két gyors vicces:
Egyrészt nagyon nevettem múltkor, mert Matilda anyukája mondta, hogy egyetlen szót tanult meg eddig magyarul tőlünk és az a HAMA. (Haha, most is röhögök.) Felvilágositottam, hogy ez nem egy magyar szó, ezt csak Palika használja az étel helyett valami oknál fogva. (Ne kérdezzen senki, a TV dió, az étel hama, hát igy. (Néha háma, ha nagyon tisztán akarja mondani.)
Másrészt esténként, lefekvés után Paja minden este ezzel a történettel szórakoztatja Petit az ágyban: "Egyszer belekakiltam a kádba, jött egy boszorkány, nem tetszett nekem, jött egy (és innentől mond, mindent, ami eszébe jut, Lego, takaró, ablak stb, de a lényeg, hogy semmi sem tetszett neki)." És ezt igy minden este. Már előre kuncog, mikor nekikezd; ha esetleg elfelejtené, Peti figyelmezteti, hogy mondja a kis meséjét. Tegnap este mondjuk tényleg vicces volt, mert azt mondta, hogy "Egyszer belekakiltam a kádba, jött egy boszorkány, nem tetszett nekem, jött egy fej, láb nélkül, gurult, nem tetszett nekem, stb stb stb" Szerintem oltári.