Utolsó hétvégénk a nyár előtt 1

Igy hétvégére eléggé letruttyant az idő, de még igy is meleg van, 20 fok körül, de szerda óta hol esik, hol nem, úgy óránként változik, épp mit húzunk. Nincs valami fényes kedvem, sőt, jó szar kedvem van, de hagyjuk is, leirom inkább, mi volt eddig, mióta utoljára bejelentkeztem.
Szerdán tehát Pipi megkapta a második bizijét - és ahogy sejtettem, nyilván megkaptuk, milyen iszonyúan sokat hiányzott. A durva, hogy a 29 napot januártól szedte össze, tehát 6 hónap alatt 6 hetet nem volt suliban. (Zárójelben jegyzem meg, hogy egy évben 183 napot van iskola / óvoda, ő tehát 365 napból 154 napot volt intézményben, 9től 1.30ig. Ha dolgoznék, mégis hogy a jó életben oldanánk meg 211 teljes napon és 154 délutánon a felügyeletét, mikor €600 a napközi havonta és minimum €10-t ki kell csengetni egy iskolázatlan babysitternek is? (És akkor Palikáról ugye nem esik szó, pedig ő még rosszabb, mert neki csak napi 3 óra jár ingyen 183 napon keresztül, a többi napot / órát oldja meg mindenki, ahogy tudja...)) Na mindegy, nem morgok, élem továbbra is az aranykalitkában az életem, csak egyre jobban unom, hogy azért van négy diplomám, hogy kakis fenekeket törölgethessek és percenként adjak vagy vizet vagy almát vagy egy rice cake-t valamelyik gyereknek...
Csütörtökön szintén remek napunk volt, Palika ugyanis megint szorulással küszködött, hétfőn kakilt utoljára és igy csütörtökre már igazán stresszesek voltunk, mert hiába ivott meg kb egy üveg Guttalaxot meg két deci Duphalac-ot, az istennek nem sikerült kakilnia. Fürdés előtt kapott hát Microlax-et, ami miatt fél órán keresztül sikitva orditott, de nem azért ám, mert próbált nyomni, hanem mert alig birta visszatartani a visszatarthatatlant... Végül negyed 8kor nagy nehezen a bilin ülve termelt, majd mikor megkérdeztem, hogy nah, fájt-e, akkor lazán közölte, hogy jah, nem... Őőőő... Hm.

Pénteken esett az eső, igy elérkezett az idő, hogy elszáguldjunk a Nutgrove-ba valami ajándékot lőni Hugo-nak a szülinapjára és megigazittatni Paja másik szemcsijét, amit nem akart hordani, mondván nyomja a fülét. Ha már ott voltunk, beugrottunk a Dealz-be is ezért-azért, majd siettünk haza főzni. Suli után Peti buliba volt hivatalos, Lorcan party-jába mentünk 3-ra a David Lloyds-ba. T. kivett fél napot, itthon maradt Pajával, én meg persze hoztam-vittem Pipit, közben pedig eltársalogtam az osztálybeli anyukákkal. Nem voltunk sokan, kb 8-10 gyerek és szülő volt, de pont jó volt ez igy, mert a normálisabbak voltak ott, se Matilda, se Dev, se Ivan nem volt meghivva, szóval nem volt őrület, dráma meg verekedés. Miután hazaértünk a buliból, az estém annak szenteltem, hogy kideritsem, mégis hol a fenében van a 14-én feladott sportdirect-es rendelésem, de miután közölték, hogy nem találják a csomagot, irtam nekik, hogy akkor villámgyorsan utalják vissza a pénzt, fel ne adják a csomagot még egyszer, hogy újra induljon a 4-5 munkanap, mire kihozzák, mert direkt lenge cuccokat rendeltem, amiket Magyarországon hordtunk volna, szóval ha később ér ide, mint hogy mi hazamennénk, az nem jó, mert július végén Irországban én már törölhetem velük a fenekemet... (Még jó, hogy egy teljes estém ráment a válogatásra csesszék meg. Soha, soha többet sportsdirect...)

És akkor elérkeztünk a szombathoz: délelőtt a Marlay parkban voltunk, ahol már ezer éve voltunk utoljára ugye. Útközben meg mikor odaértünk, esett valami aprószemű eső, de hamarosan elállt, úgyhogy fél 1ig játszóztunk, hintáztunk, csúszdáztunk, sárkányoztunk. Ebédre bolognait ettünk. majd ebéd után indultunk is Petivel, mert 2-től volt Hugo bulija... (Ez egy ilyen hétvége... Amúgy meg milyen már, hogy szinte minden ismerősünknek május - júniusi a gyereke...) A party háznál volt, mint tavaly is és hát áááá őrület volt. Vicki szerzett egy óriási bouncy castle-t, ami elfogalalta az egész udvart és egy 10 perces körbeadogatós játékon kivül (amin Peti nyert két óriási party szemüveget haha), a gyerekek rohangáltak, trambulinoztak és ugráltak a bouncy castle-ban, én meg percenként szivbajt kaptam, melyik fog leesni és melyik fogja beverni a fejét a betonba... Egyetlen szülőként maradtam amúgy, mindenki más csak bedobta a gyerekét és futott (sőt, Loulounak a húga, Ivannak az öccse is ott volt, aki 3 éves és nem beszél angolul), hát mit ne mondjak, lazák, én összefostam volna magam, ha otthagyom Petit (vagy esetleg Palikát is jézusom!) egy ilyen balesetveszélyes helyzetben... Ezen a party-n sem voltak iszonyú sokan, bár ugye Hugo-ék négyen vannak tesók, az eleve sok, de meghivottként kb 10 gyerek volt, szóval összesen csak úgy 14-en lehettek, dehát áááhh, nagyon durva volt. Sajnos Dev és Matilda is ott voltak ezúttal, úgyhogy most élőben láthattam milyenek szülők nélkül és jaj, borzasztó. Matilda konkrétan 2 órán keresztül lökdösött, rángatott és gáncsolt ki, akit csak látott, de persze ha bárki visszaadta neki a bántást, akkor elkezdett sirva hisztizni, hogy óóó, őt megütötték. Nem akartam neki mondani, hogy bazmeg csodálkozol? Az első 10 perc után mondtam Petinek, hogy kerülje el, mert most meg van hülyülve, ne menjen a közelébe, Pipi nem is ment oda, de jött Matilda magától is, csak hogy beleköthessen... Úgy sajnálom Petit, hogy ilyen gyerekek között van, komolyan, ő annyira kis jólnevelt, szabálykövető, nyugis... Ennek ellenére hálistennek amúgy jól érezte magát, ami főleg azért is volt, mert Hugo ezúttal nem volt vad, normálisan szaladgált, ugrálgatott, be volt sózva, nyilván, na de nem vitte túlzásba, nem lökdösődött, verekedett, nem bántott senkit. Na mindegy, túlvagyunk ezen is szerencsére... Holnapra még nincs tervünk, az időjárást sem tudom, T. épp pingpongozik, most próbálom bepótolni azt a hetet is az irással, mikor Anyu itt volt, szóval áh, van még itt mit irni.

Bizonyitvány - senior infant

Szerintem még sosem volt ilyen dzsuvás...

Hogy ne csak Peti vicces szavairól beszéljek már mindig, megemlitem, hogy Palika egyik mókás jelzője a kjútika, ami ugye cute - cutie - cutie + kicsinyitőképző.

Ilyen csodásak az esték - 10-11 körül

Szerda van, pont egy hét múlva repülünk haza, nagyon durva. Megint itt a nyár, elképesztő.
T. sajnos nem kapta meg a külsős állást, mert valakit már akkor majdnem felvettek, mikor ő interjúzni kezdett. A hét másik rossz hire, hogy Gyuláék költöznek, még hozzá Japánba... Nagyon szomorú, fogynak a barátok mellőlünk, lassan senki sem tart ki itt ennyi ideig, mint mi. A kezdő Googler csapatból (2008-ban 7-8 magyar volt még csak, azóta van vagy 27-28) már csak Anna meg T. van itt, mindenki más elszivárgott már, elég gáz. Petiéknél is nagy a fluktuáció: Sanjith-ék januárban elköltöztek a világ végére, szeptembertől az ottani suliban fogja folytatni, Grace-t átteszik magánsuliba, Emre-t pedig 2-3 hete se szó se beszéd kivették a suliból... Ez a sztori amúgy elég para, Emre apja török diplomata, az anyjával pedig elég jóban voltunk, mert Ella, Emre kishúga Palikával kezdett a Gateway-ben. Mindig próbált playdate-ekre hivni, ha irtam neki, azonnal visszairt, most megkérdeztem, mi történt, hogyhogy egyszer csak elköltöztek egy az egyben, de sajnos nem válaszolt... Remélem nincs bajuk.  

Aktivitás szempontjából amúgy jól alakul a hét, hétfőn délelőtt volt a babysitter (Palika teljesen meggyógyult, vasárnap délelőtt már csak kis hőemelkedése volt, 37.4 körül, délutánra pedig még az is lement), én pedig besétáltam a St Stephen's Green-be, mert olyan gyönyörű idő volt. Elég erőltetett menet volt, fél 11kor indultam, 11re értem be, majd negyed 12kor már indultam is haza, hogy 3/4 12kor még beugrohassak a Tescoba kenyérért és délre haza is érjek... (11-negyed 12ig benéztem a Dunnesbe, a H&M-be és a Zarába, vettem Petinek egy rövidujjast a H&M-ből, majd beugrottam a Disney store-ba is és vettem Lorcan-nak egy Gift Card-ot, mert pénteken lesz a bulija - mondtam én, hogy egy rohanás volt az egész, de istenuccse jól esett!)

Kedden délelőtt Pajával Dun Laoghaire-ben jártunk, a People's Parkban. A kávézóban kezdtünk, ő sütizett, én kávéztam (= reggeliztem), majd játszóztunk kicsit. (Palika megtanult felmászni a nagy csúszdára, hurrá.) Fél 1re értünk haza, akkor gyorsan bedobtam egy csirkemellet a sütőbe, majd negyed 2kor indultunk a suliba Pipiért. Mivel nem tudtunk maradni suli után játszani (a kis zöld füves terület le volt zárva), hirtelen elhatározással úgy döntöttem irány Bray, most vagy soha! (Hétköznap 3 után már nem érdemes nekivágni, főleg, ha szép az idő, mert óriási a dugó... Most negyed 3kor indultunk, de az utolsó 1 km-t igy is lépésben tettük meg, fél 4 volt, mire leparkoltunk.) A fagyizóban kezdtünk, majd mikor azt megették a parton, lementünk a vizhez kavicsozni és homokozni. Innen a vidámpark következett, Peti csak a trambulinra akart felmenni, Palika pedig ment egy kört a Convoy-on, majd a Kukacos hullámvasúton is. (Utóbbiba beszálltam mellé, mert még nincs 110 cm.) A vidámpark után leültünk kicsit a fűre piknikezni, majd a fiúk kergetőztek párat. (A parton amúgy találkoztunk a Gateway egyik óvónőjével: nem mondom, hogy nem volt vicces, amikor ránk köszönt, hogy Hey Peter and Paul! én meg azt sem tudtam, hogy ki ő...) Fél 6kor indultunk haza, kis kerülőúton, mert először felmentünk a Cliff Walk elejére nézelődni, rácsodálkozni a tengerre a magasból, majd volt fél 7, mire beestünk a romos lakásba hulla fáradtan. Ekkor T. nekiállt palacsintát sütni, úgyhogy azt ebédeltünk - vacsoráztunk, a sült csirkemellet meg csak úgy megettük natúran, köret nélkül.

Súlyos téma

Na szóval már irtam ezer éve, hogy zavar a súlyom, mert nem vagyok én ehhez hozzászokva, hogy 60 körül táncoljak, úgyhogy amikor már a sokadik nap reggelén (!) voltam pizsiben 59,5 kg körül, szépen elkezdtem kevesebbet enni és irni a kalóriákat. Kb egy hétig irkáltam, mit eszem, majd meguntam, mert bazisok idő volt és nem is voltam pontos (a házikosztot mégis hogyan irjam be?), de a kezdő lökést megadta, hogy megláttam, mennyi felesleges szart rágcsálok el naponta, úgyhogy megálljt parancsoltam és abbahagytam a túlzott eszegetést. Félreértés ne essék, most is eszem mindent, reggelire pl maradt a fánk / muffin / Balaton szelet, de a délutáni és esti zabálásokat erősen leredukáltam. (Most már csak egy maréknyi mogyit eszem meg este 11kor, nem egy fél zacskónyit.) Mozogni nem mozgom többet, mint eddig (igaz, 2-3 hete esténként 3 percig emelgetem a csipőm, mig a fiúk megnézik az aktuális Mindenhol megy a bácsi videójukat (Where the hell is Matt - mindig másikat néznek, most kedvencük az ö, vagyis a 2016-os, de a fádödéjszt is szeretik, az a 2012-es), de sokkal tudatosabb vagyok a lépéseimet illetően is, mióta kaptam egy Garmin Vivosmart órát, szóval napi 8-12 ezer lépést teszek meg átlagosan, ami nem sok, de nem is durván kevés szerintem. (Főleg úgy, hogy a sulikör ehhez hozzájön, mert ha tolom a babakocsit, akkor nem számol az óra ugye.)
Tehát a lényeg: pár napja már 57,4 vagyok stabilan, ami nem sok, 2 kg minusz, de tekintve, hogy nem mozgok sokat és nem is fogyózom, szerintem király. A cél persze továbbra is a bűvös 54 kg, de ha két gyerek után, lassan 40 évesen 56 kg lennék fixen, bevallom, már akkor is nagyon örülnék. (annak ellenére is, hogy tudom, ha izmos lennék, nem számitana a kg, de érted, 54-56 kg azért menő lenne, akárhogy nézzük).
És akkor illusztrációként egy Előtte kép (mert ugye lábfixált vagyok, mert az a legvastagabb rajtam és ezért úúúútálom, ovis korom óta (komolyan)):      
   

A hétvége azért kicsit jobban sikerült, mint vártam. T. bevállalta, hogy őrzi itthon Paját (ha itthon kellett volna maradnom vele megint, szerintem szombat délelőtt meghaltam volna az ingerszegénység következtében), mi meg Petivel mászkáltunk szana-széjjel az ir hőségben.
Szombaton Bray-ben voltunk, vasárnap pedig a Dollymount beach-en, a Kite Festival-on. Mindkét nap jó volt, tetszett nagyon, Pipi aranyos volt, egyszer nem kellett rászólnom semmiért.
Szombaton amúgy történt egy kis baki: Miután végre-végre leparkoltunk Bray végében, már a hegy tövénél (sehol máshol egy deka hely nem volt), visszasétáltunk a fagyisokhoz, kértünk egy vaniliát és fizetném ki - erre a pénztárcám sehol. Mivel kisebb táskával mentem, mint mikor Palikával indulok valahova, nyilván a másik tatyóban maradt a pénz az összes iratommal együtt... A néni persze - elvégre Irországban vagyunk - odaadta a fagyit ingyen, szóval végülis jól jártunk (nem). Visszasétáltunk hát a kocsihoz, a kesztyűtartóban találtam €2-t (és megfogadtam, hogy €20-20-t eldugok majd a táskáimban ilyen esetekre - bár ez elég nehéz lesz, mert úgy kb sosincs nálam készpénz), abból Pipi felült egy választott játékra a kis vidámparkban, majd innentől a parton töltöttük az időt, az legalább ingyen volt. Peti tök cuki volt egyébként, nem pattogott, nem hisztizett, hogy nincs pénzünk, elsőre elfogadta, hogy ez van, eskü engem jobban zavart a dolog, mint őt... A szél eléggé fújt, igy nem volt hőség, sőt, a viz kifejezetten hideg volt szokás szerint, nem is engedtem Pipit sokáig pancsikolni, nehogy megint bekapjon valami szarságot... A part után pikinikeztünk a füvön egy kicsit, majd a másik - a homokos - partszakaszra is elgyalogoltunk, hátha ott melegebb a viz. Itt Peti kapott egy kis zacskó chipset egy nénitől, majd miután azt elmajszolta, indultunk is haza. A kocsi közelében épp Coca Cola Zero-t osztogattak, igy én sem maradtam treat nélkül, igy kell élni, én mondom. Fél 4 körül értünk haza, jó fáradtan, de 5 körül még elugrottam a Tesco-ba vásárolni, mert megint üres volt a hűtő... Mikor 6 körül jöttem hazafelé, alig jutottam be a házunkhoz, mert egyrészt ezer fok volt, mindenki kinn kocsmázott és támolygott, mint egy zombi filmben, másrészt meg Robbie Williams koncert volt az Avivában és emiatt ezren hömpölyögtek az utakon... (Nem mondom, hogy nem fostam, hogy na, ha valamikor, hát most fogják lefűnyirózni / felrobbantani az embereket a lakásunktól 100 méterre.) Fél 9kor irt Gyöngyi FB-n, nem megyünk-e moziba vagy pubba, mert nyüzsög a város (és tényleg), de mondtam neki, hogy kizárt, mozdulni nem tudok az egész napos programozásról és különben is, ne akkor menjünk már emberek közé, amikor lépni nem lehet az utcákon este 10kor sem. 
Vasárnap szintén aktiv volt, Pipivel 10kor indultunk el Dollymount beach-re, a 11kor kezdődő Kite Fest-re, de fél 11kor már csak úgy 800 méternyire a parttól tudtuk letenni a kocsit. A főútról minivonat vitt amúgy a fesztiválig, de nem akartunk azzal szórakozni, jobb volt ez igy, hogy nem függtünk senkitől. Mikor 3/4 11 körül kiértünk a partra (Peti megint csak nem nyafogott, nem is értem, mi ütött bele, szó nélkül caplatott velem a tűző napon), tisztára úgy éreztem magam, mintha legalábbis Spanyolországban vagy Portugáliában lennénk: mély, puha, meleg homok, szikrázó napsütés, kék ég és még kékebb tenger. (Igy ki lehetne itt birni a nyarakat hahaha.) Mivel az elsők között érkeztünk, volt időnk körbenézni anélkül, hogy sorba kellett volna állnunk bárhol, úgyhogy ha megyünk jövőre is, akkor is igy kell csinálni, most megjegyeztem, hurrá. Először tehát vettünk egy jégkását, majd Pipi beállt dobolni kicsit (volt egy óriási, 10 méter átmérőjű dob a parton és bárki beállhatott dübörögni kicsit, ha akart), ezután pedig megnézegettük a bodegák árukinálatát. (Pár fonott karkötő, csipogó kutya, vizipisztoly, takonylabda volt és persze sok-sok túlárazott sárkány - szóval semmi extra.) Miután nem vettünk semmit, átnéztük, mit lehet majd enni (pizza, sültkrumpli, hamburger, kávé, tea), majd Peti unszolására beálltunk a sárkány készitő sátorba és csináltunk egy szipi-szupi sárga sárkányt Petinek. Meglepő módon a kis házi sárkány nagyon jól repült, úgyhogy mig Pipi buzgón röptette, én leültem egy nagy kőre és boldogan figyeltem, milyen jól csinálja, milyen nagy már. Mikor megunta, pocsolyáztunk kicsit (épp apály volt, húzódott vissza a tenger, igy jó sok meleg tócsa volt a parton), majd hivott Eszter, hogy itt vannak ők is, majd fussunk össze. Igy is lett, 10 perc múlva találkoztunk, de csak pár percre, mert ők beálltak kézműveskedni, mi meg már azon túl voltunk ugye, úgyhogy Peti inkább kért egy sült krumplit és szépen leheveredtünk a napra ebédelni. (Le is pirult az arcom rendesen, pedig be voltam kenve - note to self: vennünk kell egy beach tent-et jesszusom.) Mikor végeztünk, elindultunk homokozni, majd  Eszter fél 2 körül hivott újra: belelépett egy injekciós tűbe (!), úgyhogy mennek haza, vagyis az ügyeletre... Na innentől kicsit meghalt a buli, egyrészt sajnáltam nagyon, mert ugye ráadásul terhes, nem is csak róla van szó, másrészt pedig ott álltunk a part közepén és még ki kellett jutnunk a homokból épségben... 2kor tehát kaptuk magunkat, óvatosan kioldalogtunk a fesztiválról és húztunk haza Apák Napozni, elég volt a hőségből lassan. Hazafelé beugrottunk venni T-nek két kis üveg Curiosity Cola-t egy kis boltba, majd fél 3kor már otthon is voltunk. Mivel hoztunk pótanyagokat a kézművessátorból, hogy T. meg Palika se maradjon ki a jóból, csináltunk nekik is egy-egy sárkányt, majd Peti beállitotta a diszkó lámpát, behúzta a függönyöket és megünnepeltük T-t. Pipi rajzolt / irt neki valami szépet, Palika szintén rajzolt egyet, tőlem pedig egy két órás kajakozást kapott a Grand Canal-on, ahová Artúrral mehet el majd az egyik hétvégén illetve kitöltettem a gyerekekkel egy kérdőivet, mit gondolnak róla, kinyomtattam és azt is hozzátűztem a kajak voucher-hez. A nap további része döglődéssel telt (iszonyú meleg volt a lakásban, kinn 24 fok volt, benn úgy 27), majd ennyike, véget is ért a hétvége.
Képek:

 És:

 

A múlt hetünk jó fos volt.
Ahogy irtam, Peti beteg volt, hétfőn, mikor mentem érte a suliba, már lázas volt, gyorsan hazasiettünk és megmértük a lázát, 39,2... Isteni. Semmi más tünete nem volt megint, se köhögés, se orrfolyás, se fülfájás, semmi. Csak a láz. Kedden-szerdán csak Nurofennel volt 37,5-38 között a láza, egyébként, ha épp nem volt benne gyógyszer, akkor feljebb ment. Csütörtökön már csak 37,3-al kelt és bár ezen a napon volt az osztálykirándulásuk Airfield-re, végül nem ment, mert azt mondta nem akar tejet inni, ott pedig kell... Gyanús nekem amúgy ez a betegség, nincs egy jó lázmérőnk, össze-vissza mutat minden szart mindegyik, most pl megmértem poénból neki is és magamnak is és 38 mindkettőnknek. Ahha. Szuper kis hetünk volt tehát, kinn ezerrel tűzött a nap, tombolt a 22 fok, mi meg benn rohadtunk úgy, hogy mindkét gyereket a csillárról kellett folyton leszedni, úgy unatkoztak... Mivel semmi kajánk nem volt itthon, kedden este elugrottam a Lidl-be (legalább addig nem szólt hozzám senki), szerda reggel (T. 11re ment) meg elszaladtam Palika szemcsijeiért a Nutgrove-ba, de kiderült, nem adják ki őket, csak ha ő is ott van. Kicsit sem voltam ideges ám, hogy feleslegesen csörtettem oda, de sebaj. Pénteken végre Peti ment suliba, mi Palikával végre kijutottunk, elmentünk a Kuflis játszótérre, majd utána benéztünk a stillorgani Tescoba is. Nem sokáig tartott viszont a szabadság: este fürdés előtt Paja elkezdett nyafogni, hogy nagyon fáradt, nagyon fáradt - igen, természetesen ő is belázasodott, 39. Szintén semmi más tünet, szóval a szokásos mese. Napok óta tervezgettük egyébként, merre töltjük a hétvégét, mert isteni időt jósoltak és erre tessék, hello, ennyit arról, hogy ezer évben egyszer a hétvégére esik a nyár Irországban... Jaj, nagyon csalódott voltam. (Paja amúgy jól volt, péntek este fáradt volt, de egyébként ennyi, nem látszott rajta sem, hogy hűűű, de kivan.)
Szóval ennyi a történet, semmi, de semmi nem történt szinte egész héten a betegségeken kivül persze meg azon kivül, hogy Paja szemcsit kapott... (0 dioptria, 1,75 cilinder)

Szerdai kép - itt még elkelt a sok ruha*...

* Ez cuki volt... Palikával lementünk a ház előtti kis zöld részre (5 nm kb), Petit fenn hagytuk, mondván jaj, hőemelkedése van. Megbeszéltük, hogy majd integet. Integetett is az erkélyről, majd eltűnt. 5 perc múlva jött ki vidáman az ajtón, két kis tállal a kezében: lehozott Pajának meg magának egy-egy tálka almás crumble-t... (A képen pedig épp egy darazsat figyelnek...) 

2017. június 18 - A nap, amikor először leégtem Dublinban

Két napja durván heatwave van, egy felhő sincs napközben az égen. 22-24 foknál nincs melegebb és a szél is lengedez, de azért megrohadunk, nyitott ablaknál alszunk és izzadunk a lakásban. 

Na jó képen nem feltűnő, de élőben igen

Megvagyok még, csak múlt héten Anyu volt itt, most meg Peti van itthon, mert szokás szerint lázas. Május 1 óta most lázas harmadszor minden egyéb tünet nélkül, megőrülök. A vérképe - még mikor otthon voltunk - jó volt, nem tudom, merre kéne elindulni, kell-e elindulni, de baromi gáz, hogy megint beteg. Palika (aka Vasember) még kitart, le sem irom, mikor volt beteg utoljára.
Élménybeszámolok ám majd a múlt hétről, most csak annyit jegyzek le, hogy mikor Pipi dühös Pajára, Mikropöttöm*-nek hivja, hát, nehezen állom meg röhögés nélkül, mikor nagy mérgesen rákiabál, hogy Te... te... te kis Mikropöttöm!

* Ha igazán, észveszejtően berág, akkor Mikropöttöm Fejű Palika, ami hát lássuk be, nem is állhatna távolabb a valóságtól...   

Anyu itt június 2 - 11 - part 1

Szóval a nagy csend oka, június 2 és 11 itt volt Anyu. Június 9-én volt a házassági évfordulónk, igy T. titokban kireptette meglepiként, úgyhogy nem mondom, hogy nem lepődtem meg, mikor pénteken 3 körül egyszer csak csengettek és itt állt az ajtóban... Szegény gyerekek sem jutottak szóhoz, Palika egyfolytában azt kérdezgette, hogy Te hogy jöttél ide?, Peti meg két napig azt hitte, hogy csak T. öltözött be Mamának haha... Izgi volt hát ez a hét, főleg úgy, hogy teljesen derült égből villámcsapásként ért.
Pénteken jött hát Anyu, délután, úgyhogy ezen a napon csak Poolbegre vittem ki, mert amúgy is ki kellett mennünk, mivel T.-nek vinnem kellett egy fehér inget az interjújához. Este, örülve a szabadságunknak, T.-vel elsétáltunk a Burger-be vacsorázni és beszélgetni, majd egy jókora kerülővel jöttünk haza, hogy lejárjuk a pluszkalóriákat. 
Szombaton délelőtt a Stillorgan Heath játszóra mentünk négyesben és mig T. Petivel sárkányozott, mi Anyuval és Palikával fociztunk meg játszóztunk. Délután T.-vel leléptünk Nutgrove-ba, egyrészt bevásároltunk a Lidl-ben, másrészt vettünk Anyunak egy fidget spinnert haha, harmadrészt meg hoztunk az Argosból egy vendégágyat, mert nemes egyszerűséggel nem volt elég ágyunk, hogy öten kényelmesen elférjünk. Estefelé, mikor már lefeküdtek a gyerekek, fellapoztam a Lidl újságot és rájöttünk, hogy épp van akciós vendégágy, konkrétan €60-val kevesebbért egy jobb tipus, mint amit délután vettünk... No, mit volt mit tenni, felkerekedtünk hát T-vel újra és eltűztünk Stillorgan-ba a Lidl-be, mert az még 10ig nyitva volt. Mázlink volt, volt még egy ágyikó, úgyhogy megvettük azt is és húztunk is haza, elvégre délután már vásároltunk a nutgrove-i Lidl-ben...
Vasárnap délelőtt Anyuval elvittük a fiúkat a Herbert Parkba, ahol játszóztunk és bicajoztak is sokat a gyerekek illetve találkoztunk Donal-lal, akivel Pipi körbefutotta a tavat... Délután szintén Anyuval a Riverfest-re vittük a kölyköket (ezalatt T. visszavitte az Argosba az előző nap vett vendégágyat), de iszonyú tömeg volt és emiatt elég rosszul éreztem magam, mert végig attól fostam, hogy mindjárt bomba robban valami idióta hátáról inditva... Roppant szarul volt megszervezve egyébként a fesztivál, mert a folyó mellett, a rakparton volt (nyilván), de az utat mellette nem zárták ám le, szóval egy nagyjából hat méteres sávon zajlott a dolog, amiből négy métert elfoglaltak az árusok meg a többi attrakció, igy egy két méteres kis sáv volt arra, hogy több ezer ember nézelődjön / szórakozzon / egyen-igyon / vásároljon. A fiúk összesen egy körhintára fértek fel (a többinél kilométeres sorok ácsorogtak, mesélte egy ismerős, hogy ők 80 percet álltak sorba a zipline-nál, amin 10 mp alatt lecsúszott a gyerek €5-ért...) és csak egy jégkását kaptak, mert máshoz egyszerűen nem volt idegem. Egy jó dolog volt amúgy a fesztiválon: az ingyenes cirkusz aréna, ahol egy elkeritett kis részen ki lehetett próbálni a labdákat, botokat, tányérokat, amiket a bohócok szoktak használni - na ez mindkét fiúnak bejött, ráadásul ez pont ingyen is volt. 6 körül értünk haza az őrületből és ezen az estén úgy rémlik nem is mentünk már inkább sehová, hiszen elég volt az izgalmakból aznapra...
Hétfőn bank holiday volt, vagyis nem volt suli. Délelőtt Bray-be mentünk ki, ami tök jó volt, imádom Bray-t. A játszón kezdtünk, majd fél óra után kettéváltunk: T. és Peti elmentek fagyizni jobbra, mi meg Anyuval és Palikával elmentünk enni egy scone-t balra. Miután észrevettük, hogy a hotel előtt már működik a vidámpark, nyilvánvalóan oda kellett mennünk és miután Pipiék csatlakoztak hozzánk, mindkét fiú felülhetett három-három attrakcióra. Az abszolút hit a Kukac volt, de Peti a vizes Bumber Boat-ot is imádta, szóval nagy volt a buli, Mivel a tenger mindig kihagyhatatlan, a vidámpark után még lesétáltunk kicsit a partra és kavicsoztunk, bár mivel elég hűvös volt, nem maradtunk sokáig, annál is inkább, mert 2kor kezdődött a mini maraton és féltünk, hogy nem jutunk haza a lezárások miatt. Óriási mázlink volt: 1.45kor értük a ház elé, szépen leparkoltunk, majd felmentünk, kinéztünk az ablakon és láttuk, hogy zárják le körülöttünk az utakat, már nem jöhetnek autók se ki, se be... 5 percen múlt, hogy haza tudtunk jönni és nem kellett valami távolabbi mellékutcában hagyni a kocsit... Na szóval a nagy kaland után megebédeltünk, majd láttuk, hogy már jönnek is az első versenyzők, úgyhogy szokás szerint lementünk a ház elé szurkolni nekik. Jó volt, egészen addig, mig el nem kezdett esni az eső és fel nem szaladtunk villámgyorsan, nehogy elázzunk, mint a több ezer szerencsétlenül járt futó...
Kedden délelőtt Anyuval és Palikával Dun Laoghaire-ben jártunk, de mivel nagyon fújt a szél, egy rövidke játszózás helyett inkább hosszasan sütiztünk egyet. Este Anyut kivittem Seapoint-ra, hogy megnézzük a naplementét és irtó mázlink volt, hogy elcsiptük, mert nagyon szép volt. Sokan úsztak is a tengerben egyébként, ami mókás volt, mert mi a parton kabátban majd' megfagytunk, de hát ja, ide születni kell...
Folyt. köv.

Olyan rég irtam élménybeszámolót, a múlt hétvégi kis betekintés előtt Peti szülinapi hétvégéjénél  hagytam abba, hogyan is vagyunk manapság. Na szóval:
Robognak a napok, a hetek, borzalom. Mindig csak azt veszem észre, hogy már csütörtök van és megint vége egy hétnek. Az elmúlt két hét (és tulképp egész május) gyönyörű volt, sokat sütött a nap, meleg is volt (viszonylag), úgyhogy egy-két nap kivételével minden nap kénytelenek voltunk maradni suli után játszani még kicsit vagy nagyot. Általában 3 - negyed 4 körül értünk haza, utána ebéd, a fiúknak egy kis TV és sittysutty, máris fél 6-6, amikoris Skype Anyuékkal, majd vacsi, T. befut, fürdetés, altatás és hello, vége a napnak. (Vicces, hogy hogy aggódtam, hogy jaj, majd meg kell kérni valakit jövőre, mikor Pipi már fél 3kor végez, hogy hozza haza őt a suliból, hiszen az Palika alvóideje pont, erre  kis disznó már január óta nem alszik délután... Mondjuk jó, jó a szabadság, de néha annyira jól esne egy kis szünet, egy kis szusszanás a nap közepén, hogy el sem tudom mondani.)
Ami a hétköznap délelőtti programjainkat illeti, Palikával többször voltunk a tengernél, Seapoint-nál és Bray-ben, párszor megjártuk a Kuflis játszóteret, egyszer-egyszer voltunk lángosozni és a Kukacos játszón, kétszer pedig a Nutgrove SC-ben. A babysitter néni összesen négyszer tudott jönni az elmúlt majd' három hétben és a négy alkalomból egyszer Pipi is itthon volt, mert hőemelkedés miatt nem ment suliba... Paja amúgy egyre cukibb angolból, már néha-néha szól Matilda anyukájához ezt-azt, pl Watch this! / This is poo / miegymás és ha megkérdezik hogy van, rávágja, hogy I'm fine. Most hétfőn voltunk az oviban körbenézni, mivel fél 4-től fél 5-ig volt Nyilt Nap, nyilván Peti is jött velünk. Bizom benne hogy ősztől most már nem lesz gond ovi-ügyileg Palikával, a csoport sajnos nagyobb lesz, mint ahová idén járt volna, itt már 16-an lesznek, na de reméljük a legjobbakat. Néha próbálok angolul beszélni vele, hogy szokja-szokja-szokja a nyelvet, most már nem tiltakozik hálistennek, de 98%-ban magyarul válaszolgat. (Igen, ez ilyen mókás, én dumálok hozzá angolul, kérdezgetem, ő meg magyarul reagál.)
Délutánonként - ahogy irtam már -, jó soká értünk haza az elmúlt két hétben, igy extra programjaink nem igazán voltak... Oké, egyszer Seapointoztunk hármasban* (jót pancsoltak a gyerekek a 12 fokos vizben), ma pedig elmentünk Dun Laoghaire-be egy Monopoly társasért, de nagyjából ennyi.
A Szülinapi és az Aktiv hétvége között volt még egy, Felemás hétvége, amikor Peti végig itthon volt, mert hőemelkedése volt (nem volt náthás, nem fájt semmije, de szombat-vasárnap 38-38,3 volt a láza, hétfőn meg 37.5.. Aznap nem volt suliban ugye, de kedden már vittük, azóta jól van (koppkopp.)) Ezen a hétvégén tehát Palikával egyedül mászkáltunk: T. szombaton elvitte vásárolni, én meg vasárnap kivittem Dollymountra, a Battle for the Bay rendezvényre, de sajnos rossz parkolóban tettem le a kocsit, igy fél óra süvöltő szélben való gyaloglás után fél úton a sátrak felé feladtam, hogy odasétáljunk a bulihoz... (Konkrétan megfagytunk, úgyhogy nem akartam még fél órát sétálni vele a bokáig érő homokban, hogy aztán egy órát sétáljunk vissza a kocsihoz.) Hogy valami jó is legyen a délelőttben, Dollymountról elautóztunk Howth-ra lángosért, ahol vicces módon megint összefutottunk Bencéékkel (szerintem ha megbeszélnénk egy találkát, nem jönne össze, de igy véletlenül bármikor tudunk találkozni hahaha).    
Aztán voltak "beruházásaink" is az elmúlt hetekben: Palika kapott egy piros rollert (elöl kettő, hátul egy kerékkel), egy narancssárga fidget spinner-t és vettem nyári cuccokat is a kölyköknek: Peti kapott egy farmert, három rövidgatyát, két pólót, Paja meg két rövidgatyát és két pólót. (A két-két rövidgatyó és két-két póló egyforma amúgy, imádom, hogy egyneműek haha.) Petinek rendeltem két sportcipőt és egy szandált, valamelyik csak jó lesz alapon, hát mondanom sem kell, egyik sem jó, mindhárom nyom mindenhol, feladom, kész, én többet ennek a kis Mauglinak nem veszek cipőt, mert úgyis kényelmetlen lesz, jár mezitláb... (Ja, Palika kapott egy ugyanolyan sportcipőt, mint Pipinek van, neki bezzeg kényelmes minden...)     
Mi van még...? Tegnap volt a névnapom, kaptam egy csokor rózsát, egy isteni citromos tortát és egy fitness órát (vagy mi ez), ugyanis újult erővel váltok életmódot, mert a múlt héten az egyik reggel (!) 59,8 kg-t mutatott a mérleg, én meg kishijján elájultam. A cél a szokásos 54 kg, ami úgy érzem, sosem fog összejönni brühühű. T. az életmódváltás mellett (ő ma kezdte, én hétfőn) interjúzik, eddig két helyen járt, az egyik állás Cégen belül, Svájcban lenne, a másik Cégen kivül, Dublinban, de azt mondja sajnos nem lesz meg egyik sem, mert mindkettő erején felüli, nagyon senior pozició. Hát igy. Nekem is össze kéne szednem magam, jaj, szeptember már nincs messze... 

* Itt volt egy nagyon érdekes jelenség: A fiúk ugye a tengerben pacsáltak, rohantak fe-le, elvoltunk, de mivel meleg azért nem volt, mondjuk 20 fok, fél óra vizezés után (amikor már alsógatyáig vizes volt mindkettő) visszaindultunk a partra, ahol a törölközőket hagytuk, hát mire odaértünk, akkora köd (?) lett, hogy az orrunkig nem láttunk... Először azt hittem, hogy füst, de a tenger felől jött, elég valószinűtlennek hatott, hogy felgyulladt a viz, de hát na. Nagyon durva volt, én még ilyet nem láttam, egy perc alatt fél méterre csökkent a látótávolság. Szóltam amúgy Petinek, hogy kérdezze már meg a helyieket, mi ez, ne engem nézzenek hülyének, de ő persze nem akart érdeklődni, mire Paja a kezébe vette a dolgokat: odaszaladt egy bácsihoz, rákiáltott, hogy What a köd? majd visszasprintelt hozzám, job done... Én úgy, de úgy röhögtem. Hát ez milyen cuki már, nem?  

Illusztráció:

Seapoint délelőtt

Bray délelőtt

Tesók

Dollymount és No Festival

A legújabb fidget

Hajmosás után

Ovi felé félúton

Zöld outfit a Kuflis játszón

Köd Seapoint-on

Paja figyel

Irish summer

Seapoint

Seapoint 2

Irish Summer 2