Egy ünnepélyes hét

A hétfői állapolgársági ünnepségem után sem telt unalmasan a hét. A kedd-szerda ugyan csendben elcsorgott, de a csütörtök már izgibb volt, ugyanis Petiéknek sportnapjuk volt a Herbert Parkban. Tavaly-tavalyelőtt még Palika is jött velünk erre a nagy napra, idén először viszont már oviba kellett mennie, ezért meg kellett a napot szerveznünk rendesen: először én elvittem Pipit a Herbert Parkba, majd T. Palikát az oviba, ezután viszont otthonról dolgozott, hiszen fél 2re érte is kellett mennie, nekem ugyanis végig ott kellett maradnom a sportnapon... Mivel arra számitottam, hogy meleg lesz (20 fokot igértek a besték), vászongatyában és egy szál kardigánban mentem meg szandiban, de természetesen iszonyú hideg volt, úgyhogy mondhatjuk, hogy az egész bulit átvacogtam. A másik vicces dolog az volt, hogy mig tavaly fél 1ig tartott a nap, idén fél 3ig (!) kellett ott lennünk, de úgy, hogy 10.30 és 12.30 között "lunch break" volt... Először azt hittem rosszul hallok, amikor pár sorverseny után Peti azzal jött oda hozzám, hogy most egy két órás szünetük van, szóval rá is kérdeztem a tanárnál, hogy mi van? nem snack time van, hanem lunch break? mire az bőszen bólogatni kezdett, hogy ja ja, a következő feladatok majd csak fél 1kor kezdődnek... Őőőőő... Oké... Na mindenesetre maga az az idő, mikor mozogtak a gyerekek jó volt, de a többi... Hát csöppet unalmas, hogy úgy mondjam. A napot amúgy négy szám eltáncolásával / eléneklésével kezdték (Pump it / YMCA ilyesmik - roppant vicces volt látni a 100 kilós igazgatónőt, amint teljes erőből nyomta, hogy Pump it - louder, pump it - louder - dallamtalanabb nótát szerintem keresve sem találtak volna haha, ráadásul szegény kölyköknek ezt a lehetetlenül nehéz koreográfiát kellett volna nyomniuk), majd jött pár verseny (futás, labdapattogtatás stb - pár érmet is kiosztottak, Peti pl kapott egy bronzot futásra, hurrá) és utána jött a már emlitett szünet.... Szünet után jöttek az ugrálóváras mókák, érmet itt már nem osztogattak, csak a mozgás öröméért ment a verseny. Mikor fél 3kor vége lett az egésznek, a gyerekek még egyszer eltáncolták a Pump It-et és rohanhattunk is haza, mert időközben elkezdett szemerkélni az eső és miután teljesen átfagytam, a hátam közepére sem kivántam egy alapos elázást.

A csütörtöki sportnap után Pipiéknek pénteken sem volt suli (hello, dolgozó szülők...), mert az iskola szavazóhelyiségként funkcionált, ezen a napon szavaztak ugyanis az irek az abortuszról. Ha már igy alakult, hogy Peti itthon maradt, T. meghivott minket a Céghez, úgyhogy Palikát kicsit hamarabb, már dél körül felvettük az oviból és bementünk kajálni és meglátogatni T.-t a munkahelyén. Ezek a látogatások nagyjából mindig azonos terv szerint folynak amúgy: ebéd, kitekintés a tetőről, egy pár izgibb helyiség bevétele (pl a lift külsejű tárgyaló nagy kedvenc) és haza. Ezúttal sem volt ez másképp: miután jól belaktunk, körbenéztünk itt-ott, én felmarkoltam néhány bio rágcsát és mehettünk is isten hirével.

Szombaton délelőtt csak egy kis játszóra ugrottunk el Goatstown-ba, délután ugyanis nagy programunk volt: Pipi születésnapi party-ja a JumpZone-ban. 12 gyerek volt ott Petin kivül, szóval 13an voltak, ami elég izé, de sajnos Hugo nem tudott jönni, mert pont ezen a napon volt egy meccs, ahol bevonulhatott a játékosok előtt és hát mivel irek, ezt nem hagyhatták ki... Mivel Palika sajnos még mindig nem ugrálhatott (5 év a korhatár és szigorúan betartják), T. és én is ott voltunk a party-n, ő videózta és felügyelte a gyerekeket (volt vezető, de mégis), én meg Pajáztam és beszélgettem a meghivott gyerekek szüleivel. A party 1,5 óra volt, ebből 1 óra volt ugrálás, fél óra kaja, amibe hálistennek már Palika is bekapcsolódhatott (azaz kapott pizzát meg egy kis szeletke tortát). Ami az ajándékokat illeti, idén a könyvek taroltak (Anish-tól megkaptuk az összes Diary of a Wimpy Kid-et, Donal-tól kaptunk 3 kötetet a How to Train your Dragon-ból, Wan-tól jött a Where is Wally? sorozat, Lorcan-tól pedig egy €20-s könyvutalvány), de emellett kaptunk Legot is (Oscar-tól ilyen sárkányos Creator-t, Lulu-tól meg egy másik Legot, amit már elfelejtettem, milyen) és hát sokan (Rory, Stefano, Aoife) adtak simán egy boritékban pénzt is, €15 és €25 között szórva... Evan-tól jött még amúgy egy Pie Face, Yoshiaki-tól meg egy távirányitós autó, Emma meg Pokemon kártyákat adott, bár utóbbiaknak sajnos már leáldozott hahaha. (A party cinkes sztorija volt egyébként, hogy Matildát végül nem hivtuk meg. Pipit próbáltam rábeszélni többször is, de végül hagytam, hogy ő döntsön, elvégre az ő bulija és most miért hivjon meg olyat, akihez nincs kedve, mert rendbontó... Jogos tulajdonképp.) Na tehát ez volt a party, 4.30-tól 6ig, szóval 7 volt, mire hazaértünk, vége is volt a napnak.

Vasárnap szintén bulis nap volt: délelőtt elvittük Pipit Donal bulijába, ami a Point-nál volt, egy moziban. Iszonyú sok gyerek volt (szerintem az egész iskolát meghivták) és elég béna volt sajnos, mert mire mindenki megkapta a popcorn-ját és üditőjét, már rég elkezdődött a film (Dog Show)... Peti az elsők között ment be a terembe, de már akkor túl haladt a vetités a reklámokon és a film első 10 percén is... A buli után csak "állófogadás" volt, kekszet és gumicukrot kaptak a meghivottak, szóval nem tartott soká a dolog: csak annyi időnk volt, hogy Palikával elautóztunk a St Enda's Parkba enni egy sütit és már rohanhattunk is vissza felvenni a Partyarcot. Mivel esett az eső egész nap, délután már nem mentünk sehova, ennyi volt a hétvége és ez az ünneplős hét.   

A nap, amikor ir lettem

Hosszas időhúzás után - aminek a fő oka a lustaság volt - november körül beadtuk az állampolgársági kérelmünket. (Vagyis T. már 2015 óta ir állampolgár is volt, de én és a gyerekek még nem.) Mivel azt irták, hogy 4-6 héttel hamarabb fognak értesiteni, mikor lesz az ünnepség (amin kötelező ottlenni), kicsit megnyúlt az arcom, amikor május elején megkaptam a levelet, hogy 21-én mehetek Killarney-ba, hiszen amilyen a mi formánk, T. épp aznap jött volna haza Magyarországról... Jött volna a helyes kifejezés, mert miután végiggondoltuk az opciókat (a fiúkkal utazom le a halál f*szára - 3.5 óra egy irányba és aznap ugye jövünk is vissza, hiszen suli-ovi van, ne hiányozzanak már többet egy napnál; keresek valakit, aki hajnali 6tól este 9ig tud vigyázni rájuk Dublinban; keresek valakit, aki az ünnepség alatt Killarney-ban tud rájuk vigyázni 2 órát), úgy láttuk, hogy a leglogikusabb, ha T. átteteti a jegyét és egy nappal hamarabb jön haza, mint tervezte... Hát szuper, mit volt mit tenni, T. hétfő este helyett már vasárnap este landolt Dublinban, de nem sokat tudtunk beszélgetni, a vonatom ugyanis reggel 7kor indult Killarney-ba a Heuston station-től, szóval nem akartam éjfél után feküdni, mikor nagyjából kiválasztottam, mit veszek fel másnap, már húztam is aludni.

Parkoló az ünneplőknek

Bár az előző napok időjárása elég klassz volt, az előrejelzések azt mutatták, hogy egész napos eső várható és igy is lett: onnantól, hogy fél 11kor leszálltam a vonatról (ja bocs, át is kellett szállni, mert közvetlen vonat nem jár Dublin és Killarney között) egészen addig zuhogott az eső, amig délután 5kor fel nem szálltam a hazafelé induló vonatra. (Bahh!) Mivel az ünnepség csak 1kor kezdődött (de a későbbi vonattal már neccesen értem volna el), azt terveztem, hogy majd nézelődöm a "városban", sétálok, vásárolgatok, gyönyörködöm a tájban, ilyesmi, de ez egyrészt az eső miatt hiúsult meg, másrészt pedig amiatt, mert Killarney egy akkora falucska kb, mint Hollókő, csak épp látnivaló nincs annyi. (A környék szép meg minden, de maga ez a kis falu egy utcás, fél óra alatt eljutottam gyalog az egyik végéből a másikba...) Végül nem tudtam mit tenni, a helyi Penneysben kötöttem ki és nézelődtem, majd átsétáltam a Tescoba venni egy szendvicset és miután "megebédeltem", úgy döntöttem elindulok gyalog az ünnepség helyszinére, hiszen nem lehet olyan messze... És milyen igazam volt! A rendezvény helyszine úgy 1.5 km-re volt a központtól, kinn a pusztában és az odavezető úton bizony keményen állt a forgalom. (Nem is értem amúgy, hogy az istenben gondolták, hogy egy pár ezer fős falucskába rángatnak el húszezer (plusz a vendégeik!) állampolgárságra vágyót ilyen jólvanazúgy alapon....) Na mindenesetre olyan 25-30 perces sétával megérkeztem a helyszinre, ahol hosszas sorbanállás következett, majd pontban 1-kor átvettem a papirokat, amik igazolják, hogy én már kérem nem csak magyar, hanem ir is vagyok. A papirka átvétele után még be kellett ülnünk egy ünnepségre, ami rövid és velős volt (úgy 20 percig tartott össz-vissz, volt zene és két emberke beszédet is mondott), majd agyő, mehettünk isten hirével. (Az ünnepségen amúgy állitólag 20 ezer körül voltunk, főképp lengyelek és nem európaiak, magyar szót én pl abszolút nem hallottam. Sok román is volt (akik lazán beelőztek miközben sorban álltunk pl tuti románok voltak) illetve a Brexit miatt sok angol is volt most, nehogy elveszitsék az EU-s tagságukat.) Miután végigültem az ünnepélyt, visszasétáltam a központba és mint aki jól végezte dolgát, egy véletlenszerűen kiválasztott helyen ettem egy fish&chips-et. (Neccesen elértem volna a 3as vonatot is, de nem akartam rohanni meg étlen-szomjan hazazötyögni 3.5 órán át...)

Ebéd után - ekkor kicsit lejjebb adta az eső - elsétáltam a Killaney National Park széléhez, de pár fotó elkészitése után már siethettem is vissza a vasútállomásra, hiszen el kellett érnem az 5 órás vonatot. Mondanom sem kell, hogy a vonat tömve volt, igy bár volt helyjegyem, kétséges volt, hogy eljutok-e az ülésemig, de mivel többen jártunk igy (mármint hogy volt helyjegyünk, azaz a nevünk szépen fel volt irva az ülésünk fölé) végül közös erővel elértük, hogy aki rossz helyen ült az máshova rendeződjön és indulhattunk haza. A vonaton wifi persze nem volt valami miatt, úgyhogy eléggé uncsi volt a hazavezető út, annál is inkább, mert késtünk is egy fél órát, de kibirtam, úgyhogy miután  az állomáson nagy nehezen taxiba szálltam (persze üres taxit sem volt könnyű szerezni) kb úgy 9 körül haza is érkeztem. Mivel iszonyúan fájt a fejem, nagy hejehuját nem csaptunk irré válásom örömére, de a szokásosnál azért vidámabban hajtottam le a fejem este, hogy végre ez is megvolt, ezt is kipipálhatjuk.

T. Magyarországon

Nem tudom, hogy jött ez igy ki, de május - június baromi sűrű minden szempontból. Nyaralás, tanfolyam, iskolai szünet, szülinapi party-k, T. hazarepül, majd megy Amerikába... Rohannak a napok, na, csak kapkodom a fejem.
T. tehát kedden, 15-én hazarepült a szombati osztálytalálkozójára. Mivel a fiúk már nagyok, ha T. nincs itthon, nem egy nagy tragédia, inkább poén, mert annak apropóján, hogy legyen már egy kicsit nekünk is jó, mindig kitalálunk valami vicceset: különleges, titkos programokat csinálunk (pl körbefutjuk a háztömböt este fürdés előtt), finom kajákat veszünk (pl Ben & Jerry jégkrém), szóval cincogunk, mig nincs itthon a macska.
A hét is ilyen lazán telt, mókáztunk, poénkodtunk és ez végre természetesen jött, mert megjött a "meleg", végre egész héten 18 fok körül volt az idő és nem esett és ez jelentősen javitotta a hangulatomat.

Coder Dojo

"Szabadságunk" megkoronázásaképp szombaton elmentünk a Glenroe Farm-ra, ahol akkor voltunk utoljára Pipivel, mikor Palika még meg sem született. Az elmúlt 4 évben szépen felújitották a helyet, lett pár új dolog, szóval szuper napunk volt. Lazán, 11 körül indultunk, dél körül értünk oda, ekkor gyorsan átszaladtunk a kiállitáson, majd szaladtunk is a fedett (!) játszórészhez (tető volt, de oldalra nyitott volt az egész, szóval járt a levegő, nagyon klassz volt), ahol először a fiúk másztak egy keveset, majd homokoztak egy kicsit. Innen az állatokhoz mentünk, majd miután szép komótosan mindegyiket megnéztük (Palika kedvence a malac volt, vissza-visszatértünk ahhoz a büdös állathoz, Peti pedig imádta a kecskéket (a tenyerükből etették őket), a barikákat (iszonyú puha volt a bundájuk) és a nyuszikat (folyton odaszaladtak hozzá)), elmentünk az állatsimogatóba, ahol kaptak a kezükbe kis nyuszikat, akiket lehetett dögönyözni. Az állatok után elmentünk sütizni (€10 alatt fizettünk, király volt), majd jöhetett a játszóterezés, ezúttal szabad téren. Mivel a játszótér mögött indult a fairy trail, természetes volt, hogy játszózás után végigjártuk és bár kicsit hosszabb volt a séta, mint gondoltuk, jól elvoltunk, útközben ettünk egy-egy banánt és jól elbeszélgettünk (vagyis főleg Peti beszélt Harry Potterről, de sebaj). Itt - mármint a fairy trail egy elhagyatott részén) amúgy átöltöztek a fiúk: eredetileg rövid gatyóban jöttek, de olyan hideg szél fújt, hogy itt közölték, hogy nem birják tovább, inkább felvették a hosszú nadrágjaikat, mert fáztak, pedig tűzött a nap durván. A fairy trail után már mindnyájan kivoltunk kissé, igy levezetésképp leültünk az állatok mellé és mig én befejeztem a kávém utolsó kortyait, a fiúk békésen rajzolgattak / szineztek, én meg azt hittem, megzabálom őket. A kézműveskedés után búcsúzóul körbejártuk az állatokat még egyszer, mindenki elköszönt a kedvenceitől és végül mehettünk haza. Fél 5 volt, mire hazaértünk, hullafáradtan, de nagyon jó kedvben.
Mivel szombaton eléggé kihajtottuk magunkat, vasárnap lazábbra vettük a figurát, annál is inkább, mert esett. Összesen a Nutgrove-ba mentünk el vásárolni és ennyi volt a program, a nap további részét szemrebbenés nélkül itthon töltöttük és vártuk T.-t, aki az esti géppel meg is érkezett.
Hát ennyike.

Midterm break

A szünet maradék két napjában Palika ugye ment oviba rendesen, mert ők nyitva voltak, Pipi meg itthon volt velem. Csütörtökön csak elszaladtunk a Nutgrove-ba vásárolni, mert a nyaralás után kellett ez-az, pénteken viszont sűrűbb volt a nap: délelőtt elmentünk a Dundrumba nézni Pipinek valami szülinapi ajándékot (összesen csak 4 illatos ceruzát meg egy boxolós tollat kért a Smiggle-ből), majd délután Hugo-val (és a három testvérével) elmentünk közösen bowlingozni a Leisureplexbe. Természetesen Palika is jött velünk, ő életében először bowlingozott, Pipi úgy negyedszer kb, de ennek ellenére ügyesek voltak, kis cukik. A bowling után még beültek két-két versenyautóba is a fiúk, majd siettünk haza, mert ezúttal este tanitottam.

Szombaton volt ugye Peti szülinapja, délelőtt Herbert Parkoztunk (összefutottunk Hugoval, akinek épp fociedzése volt, Pipi meg beállt mellé haha), de sajnos a játszózást félbeszakitotta a 12-es mellvizsgálatom, ahova oda kellett persze érnem. Sokat filóztunk, de végül mind a négyen mentünk, mert mig én benn voltam a dokinál, a többiek legalább igy elintézték a bevásárlást a rendelő melletti Tescoban. A nőgyógyász, akihez kerültem, egy meglehetősen furcsa 50es fickó volt. Először megvizsgált kézzel, nem talált semmit, nem volt csomó sehol, az ultrahanggal azonban kimutatta, hogy a bal mellemben három kisebb, a jobban pedig egy nagy ciszta van... Szuper. Bár azt mondta ne izguljak, én azért nem vagyok 100%-san nyugodt, mert a "nagy cisztám" elég nagy, 1 cm körüli és hát nem tudom, oké, bizzak az orvosban, de honnan tudja, hogy jóindulatú a dolog...? Azt mondta, fél év múlva elég egy kontroll, én azért otthon mindenképp el fogok menni egy másik dokihoz is, remélem még nem lesz késő khm. A fájdalom amúgy szerinte nem ettől volt (a vizsgálat idejére szerencsére már elmúlt a fájás, azóta jön-megy, de már nem olyan erős, mint akkor, mikor először éreztem), de hogy miért, azt nem tudta megmondani, konkrétan ötlete sem volt... Hát igy. Miután hazaértünk, felköszöntöttük Petit (elnézést, esküszöm, hogy a torta ronda, de finom volt és ő kérte, hogy ilyen egyszerű legyen, belül sincs krém (!), mert azt nem szereti), megkapta az ajándékait (idén nem kapott nagy dolgokat, mert tulképp a party a fő ajándék, kapott egy Tom Gates könyvet meg egy pár új Mario Kart pályát), a nap további része pedig csendesen telt: olvasással, pihenéssel, játékkal.
Vasárnap délelőtt a Marlay Parkban voltunk, de ennél izgalmasabb, hogy kiesett Pipi 7. foga, még hozzá a felső bal oldali második metszőfoga. (Már a jobb oldali is eléggé mozog, még nyár előtt ki fog esni tuti.)

Mini-nyaralás 05.06-05.09

Vasárnaptól szerdáig tehát Nenagh-ban voltunk. Hétfő bank holiday volt mindenkinek, a hét további napján pedig ovi ugyan volt, de a suliban midterm break volt. (Végülis ja, olyan rövid volt a húsvéti szünet is, gyorsan kellett még egy szünet... Ja és május 25 is szünet a szavazás miatt ÉS június első hétfője is... Eh.)

Mivel vasárnap a szállást csak délután lehetett elfoglalni, 3/4 úton megálltunk és megnéztük a Birr Castle-t. Egyszer voltunk már itt, mikor Peti 1,5 éves sem volt, azóta kibővitették a játszóteret hálistennek, úgyhogy nagyon menő kis programunk volt. Természetesen a játszón kezdtünk, ahol volt egy nagy gumidomb, majd megettük a szendvicseinket és bevetettük magunkat a parkba. Jóóóó sokat sétáltunk, mászkáltunk, egészen fél 4ig, majd mikor már jól kifáradtunk, elindultunk a szállásra. Az idő isteni volt, gyönyörűen sütött a nap és meleg is volt, mázlink volt, igaz, innentől már nem volt ekkora szerencsénk, egyre romlott az időjárás, de esni csak szerdán esett hálistennek, úgyhogy mondhatom, hogy tulképp kifogtuk a jó időt. Vacsira nem ettünk meleget, a közeli Lidl-ben vettünk bagettet és felvágottat és azzal voltunk el. Mivel a fiúk kikönyörögték, lefekvés előtt még kipróbáltuk a hotel usziját is, ami nem volt egy nagy szám, de ir szemmel nézve azért elment.

Hétfőn, miután megreggeliztünk (a fiúk először voltak reggelis helyen, imádták, mindketten Irish breakfast-ot kértek haha, Palika odáig volt a baked beans-től - reggelire mi mást is ennél hahaha), elmentünk a közeli játszóra (a hotel mögött volt pont, a zipline-t nagyjából egy az egyben le is foglaltuk egy órára), majd nekivágtunk a Lough Derg-nek. A célunk Killaloe volt, ahol felszálltunk egy kishajóra és tettünk egy egy órást kis utat a tavon. Elég hideg volt sajnos, bár ingben kezdtünk a fedélzeten, végül kabátban ültünk lenn a fedett részen, úgy fáztunk. A hajózás után kerestünk egy éttermet, de sajnos nem jól választottunk, mert oké, volt gyerekmenü (chicken bites & sült krumpli), de olyan lassú lassú volt a kiszolgálás, hogy azt hittük, ott halunk meg. 1 óra 10 perc várakozás után hozták az ebédünket, ami ennyi idő után nyilván már finom sem volt, gyorsan bekapkodtuk hát és siettünk is tovább, hogy minél előbb a hátunk mögött hagyjuk a helyet. Hazafelé még megálltunk egy szép kilátópontnál és ennyi volt a nap. Miután az első éjszakát nem olyan szobában töltöttük, mint amilyet lefoglaltunk, miután hazaértünk, átcuccoltunk az "igazi" helyünkre, ami végre jó tágas volt és tulképp két szobából állt: volt egy nagyobb szoba egy nagy franciaággyal és egy kisebb három egy személyes ággyal. (Az első éjszakát egy olyan szobában töltöttük, ahol két franciaágy volt és mivel T. horkolt, mint az állat, én alig aludtam, úgyhogy 3 körül átköltöztem a kádba (!), mert a fürdőszoba ajtaját legalább be tudtam csukni...) Amig én kipakoltam, T. elszaladt egy kis vacsiért, majd miután ettünk, jött is a fekvés, ennyi volt a nap.

Kedden délelőtt az usziban kezdtünk, de sajnos rosszkor mentünk, mert aquaerobics volt az öregeknek és vagy húsz-harminc 70+-os emberke mellett kellett szórakoznunk a gyerekekkel. Egy órát azért igy is maradtunk, majd elmentünk a templemore-i fairy trail-hez. Jó nagyot sétáltunk a parkban, ahol sajnos hol esett, hol nem, de mivel volt nálunk esernyő, olyan nagy gondunk nem volt a lombos fák alatt. A séta után a fiúk fagyit szerettek volna enni, de nyilván nem volt (vagyis volt, de csak 99, ami ugye a Mekis fagyi és hát brrrr), úgyhogy elhatároztuk, hogy visszaautózunk Nenagh-ba és ott keresünk igazi fagyit, az úgyis nagyobb város (laknak ott akár 10 ezren is), több az esélyünk. Igy is lett, fél óra alatt visszaértünk és miután gyorsan megnéztük a Nenagh Castle-t (sietni kellett, mert 4kor zárt), elindultunk fagyit keresni. Normális gombócos fagyinak természetesen nyoma sem volt itt sem (azt sem tudták, mit kérdezünk haha), úgyhogy végül egy Sparban vettünk 99-t, ami azért elég fancy volt, mert lehetett rá kérni háromféle feltétet, M&M-set, marshmallow-t ilyesmit. Miután fagyiztak a fiúk (én nem kértem, utálom a fagyit) visszamentünk a szállásra és jobb ötlet hijján lementünk vacsorázni a hotel éttermébe. Itt hálistennekjóval hamarabb jött a vacsi, mint előző nap és egész finom is volt. Vacsi után már csak a fürdés - mese - alvás volt hátra, eltelt a harmadik napunk is sajnos.
Szerdán, az utolsó napunkon már nem sok program várt: reggeliztünk, délelőtt még elmentünk a uszizni egyet, majd indultunk is haza. Mivel egész nap esett az eső, örültem, hogy nem a végére hagytuk a Birr Castle-t, semmi értelme nem lett volna odamenni esőben. Mázli, hogy erre a napra egy beltéri programot terveztem: hazafelé bementünk a Dunmore Cave-be, ami olyasmi volt, mint a Pálvölgyi cseppkőbarlang. Kb egy órás program volt, Palika ugyan nem volt elragadtatva, de Petinek bejött. A barlang után már nem álltunk meg sehol, 5 körül értünk haza, pont időben ahhoz, hogy rendeljünk egy pizzát és kipakoljunk még lefekvés előtt.
Nem volt sok ez a négy nap, de szerintem jól sikerült, amit lehet, kihoztunk belőle, bár mehetnénk sűrűbben...
További képek:

Birr Castle

Fairy trail

Nenagh

A keddi vacsim

Hello május

Brother love

Elsehiszem tavasz

A hét nem kezdődött túl jól, Paja ugyanis belázasodott. Semmi más gondja nem volt, nem folyt az orra, nem köhögött, nem panaszkodott, csak lázas volt. Mivel vasárnaptól mentünk volna egy mini-nyaralásra Nenagh-ba a húsvéti Kilkenny-s csorbát kiköszörülendő, eléggé izgultam, vajon addigra jobban lesz-e. Szokásomtól eltérően elvittem hát a GP-hez, hátha tud valami okosat mondani. Mivel mi GP-nk megint nem volt benn, egy bolgár nőhöz kerültünk, aki elég vicceske volt, közölte ugyanis, hogy biztos fáj Palika torka, hiszen piros és biztos étvágytalan is. Bár mindkettő kijelentését cáfoltam (megkérdeztem, nem fáj a torka és eszik, mint annak a rendje), kaptunk azért antibiotikumot, biztos, ami biztos. Csütörtökre hálistennek elmúlt a láz, innentől viszont azon paráztam, hogy bizti Peti is beteg lesz, hiszen ő a gyengébb láncszem, aki minden szart elkap mindig, de óriási mázlink volt: kihúztuk betegség nélkül és vasárnap el tudtunk menni Nenagh-ba. A héten Palika amúgy végig itthon volt, úgyhogy eléggé be voltam zárva, összesen pénteken mentünk ki egy kicsit játszózni a Herbert Parkba, mert akkor valami hőhullám érte el az országot, úgyhogy rövidujjasban nyomulhattunk végre megint. (Az április 19-re eső nyár után ugyanis megint két hét zimankó jött, áááááá.) Szombaton, mivel végre mindkét fiú jól volt, a nyaralás bevezetéseképpen elmentünk Bray-be örömködni: fagyi ugyan ezúttal nem volt, de minden más igen: vidámpark, kavicsozás, focizás ésatöbbi. A délután már a pakolás jegyében telt, este még elszaladtam a Tescoba venni szendvicsnekvalót és másnap 10 körül indultunk is.