Magyarország Július 4 - Augusztus 1 - Part 4

Magyarország Július 4 - Augusztus 1 - Part 3

A hétfő tehát kellemesen indult, egy jó kis gyomortükrözéssel, ami ugyan nem fájt abszolút, de hát elég kellemetlen volt, mert végigöklendeztem az egészet. (Nagyon mókás amúgy 5 percig nonstop öklendezni, de hálistennek hányni nem hánytam, mert előző este 6 után már nem ehettem és éjfélkor ihattam utoljára, szóval nem volt minek feljönnie...) Mivel Anyu nagyon aggódott, hogy fogom birni a dolgot, bejöttek Apuval elém Pestre és a vizsgálat után azonnal haza is mentünk, "pihenni". Én mondjuk nem voltam fáradt, sőt, fel voltam dobva, hogy túlvagyok az egészen, de azért boldogan "pihentem" egyedül, gyerekek nélkül egész nap. A fiúkat Anyu hozta haza délután: Nagyi kikisérte őket a KÖKI-be, Anyu meg átvette őket és hazavonatoztak.

Kedden délelőtt Kackacoztunk. Hárman mentünk, mig a fiúk őrültködtek, én ittam egy jeges kávét és unatkoztam. Egy körül Anyu bejött hozzánk: én átadtam neki Paját, ők hazamentek, mi meg Pipivel ebédeltünk egyet, majd elmentünk fogorvoshoz. Hálistennek a doki semmit nem látott Pipi szájában, igy neki nem is csinált semmit, nekem viszont két fognyaki tömés is kellett, amit szegény Petinek persze ki kellett várnia. (Teljesen jól elvolt amúgy, egyszer sem kellett rászólnom, édes nagyfiú...) Mivel a fogorvos a Városligetnél volt, miután végeztünk, elsétáltunk a Hősök terére és mivel Pipi nagyon szeretett volna, hát vizibicajoztunk egyet... Nem mondom, hogy nem döglöttem ki a nap végére, de klassz kis nap volt.

Szerdára hidegfront jött: iszonyú hideg lett és esett az eső... Ennek megfelelően nem is csináltunk semmit délelőtt, a fiúk elvoltak, nem volt semmi extra. Délután elmentünk Gyömrőre sétálni a tóhoz, illetve a fiúk játszóztak is egy keveset a tó melletti és a külső játszótéren is.
Csütörtökre megemberelte magát a nyár és egész meleg lett megint. Ezen a napon Budapest túrán voltunk ismét: a Citadellánál kezdtünk, a Vuk játszón, onnan felsétáltunk a Szabadság szoborhoz, majd le a Gellért-hegyen a csúszdákig. A felújitott játszó igen jól néz ki, de Palikát még sajnos túl kicsinek itéltem a szabad rohangáláshoz, úgyhogy jobb félni, mint megijedni alapon nem maradtunk túl sokáig. A csúszdaparktól lesétáltunk a Gellért térhez, onnan villamossal elmentünk a Deákra, ahol fagyiztunk egyet a Gödörnél. A Nyugati felé sétálva beugrottunk a Szent István Bazilikához, de mivel irtó sokan voltak, úgy döntöttünk, nem megyünk fel a toronyba, majd legközelebb.

Pénteken - mivel eddigre teljesen visszatért a meleg - elmentünk ötösben a Palatinusra, ami szokás szerint isteni volt, imádom ezt a strandot.
Szombaton délelőtt itthon múlattuk az időt, nem mentünk sehova, délután pedig elmentünk a ceglédi strandra, ahol találkoztunk Anyu nővérével és igy tulképp hatan "strandoltunk". A Palatinushoz képest a ceglédi strand iszonyú koszos és dzsuvás volt, szóval ezúttal elég nagy csalódást okozott... Ahhoz képest, hogy régebben csak ide jártunk szinte, rettentő sokat romlott a szinvonal - és a Palatinus a családi jegy miatt nem is sokkal drágább...
Vasárnap délután a Budai Várba kirándultunk. A játszón roppant jól érezték magukat a fiúk: Peti összejött egy kisfiúval, akinek a tesója (kislány) meg Palikát nézte ki magának, úgyhogy négyesben olyan jól elszórakoztatták magukat, hogy Anyuval csak pislogtunk. Miután jó másfél órát elvoltunk, kimentünk fagyizni a Halászbástyához, majd hazafelé ezúttal is megálltunk a Szent István Bazilikánál, ahova Peti és Anyu be is mentek. (Mi Palikával kinn maradtunk egy padon és Fornettit rágcsáltunk.) A nap nagyjából ennyi volt, mire hazaértünk, ismét jó késő lett és jól ki is döglöttünk.
Hiába no, fárasztó a nyaralás.
Folyt. köv. 

Már megint lassan két hónapos lemaradásban vagyok, beszarás.
Július 4 és augusztus 1 között Magyarországon vagyunk, majd beszámolok, most csak a legdurvábbat akarom irni: egy hónapja elmentem vérvételre a GP-hez, mert T. már jó ideje rágta a fülem, hogy csináltassak már egy vértesztet, miért vagyok mindig hulla fáradt és legnagyobb megdöbbenésemre a teszt az hozta ki, hogy lisztérzékeny vagyok. Én! A GP persze azonnal elküldött gyomortükrözésre, mert mint azóta kideritetettem, ez a protokoll: ha a tTG antitest értéked megemelkedett, akkor a következő lépés mindenhol az, hogy mehetsz biopsziára (a nyombélből ki kell csippenteni egy darabot hurrá) és ha az is pozitiv, na akkor kapsz végleges diagnózist. Mivel az ir rendszerben magánúton is csak 1.5 hónap múlva lett volna időpont a tükrözésre (és kb €600-ért nyilván), mondtam a dokinak, hogy én inkább itt járnék ennek a dolognak a végére és miután pénteken voltam gasztroenterológusnál, aki ugyanezt mondta, mint a GP, hogy KELL az a szar gyomortükrözés, ma reggel 8-kor bokáig fosva magam ott kezdtem a Margit hid Budai hidfőjénél és 8.20ra túl voltam az egész procedúrán, én, A Hős. A doktornő szabad szemmel amúgy nem látott még sok durvaságot, csak némi "kisimult redőt" (ami mondjuk összhangban van azzal, hogy nincsenek jellegzetes tüneteim, csak ez a fáradtság és a vashiányos vérszegénység - mert hogy ezt is kihozta a vérteszt, amire a GP rögtön rábukott, hogy ahhhha, a gluténérzékenység egyik tünete a vérszegénység!) szóval mindenképp meg kell várni a biopszia eredményét, de na, nem sok jövőt jósolok a kis fánkocskáimnak és pogikáimnak... (Főleg azért, mert egy ideje bakker tényleg fáj a hasam evés után, holott én aztán a vasat is meg tudom (tudtam?) enni (eddig).)

Oké, tudom, van rosszabb diagnózis is, de nem értem, miért kell lekicsinyelni, hogy ó, ki lehet azt birni, én is gm étkezem, tök jó. Hát ja, tuti ki lehet birni, nyilván (főleg, ha az ember maga választja a diétát, nem kötelezik rá), de én a magam részéről azért rohadtul nem szeretnék lemondani a lángosról meg a tejbegrizről meg persze a normális fehér kenyérről és ja, persze, meg lehet magamnak sütni / főzni otthon mindent, de akar a p*csa a pogácsától kezdve a kakaóscsigán át a mignonig mindent pótolgatni, utánajárni az alapanyagoknak, a recepteknek és magára sütni-főzni mindig. Szóval nekem speciel rohadtul nem vigasz, hogy vannak olyan marhák emberek, akik önként és dalolva mindenféle diagnózis és indukáció nélkül sanyargatják magukat, mert a kimondott diagnózisnál konkrétan zéró tolerancia van, ebből nem lehet kigyógyulni, szóval velük ellentétben egy valódi gluténérzékenynél nincs meg az az aranyló egérút, hogy ó, hát ennyi elég volt, most már inkább visszatérnék a normális étkezésre, mert uncsi már ez a sok fűrészpor...

Amúgy ami még idegel, a sok hókuszpókusz a témában, hogy kerestem gasztroenterológust és egy ismerős* kérés nélkül állandóan nyomja az alternativ orvosokat meg okosságokat, holott már kismilliószor kifejtettem minden fórumon, hogy nem hiszek a homeopátiában, a kineziológiában, a prana nadiban, a horoszkópban, a numerológiában, a tenyérjóslásban meg semmi ilyen humbukban, nekem az orvoslás az a gyomortükrözés meg a vérteszt, nem pedig a ráolvasás és a hadonászás meg kopogtatás a csakrákon. És unom. Megbántani sem akarom, de unom, hogy mindig ugyanaz a lemez megy, ami baromira nem érdekel, mert nem hiszek benne. 

* Katinak ismerős lehet a Titkosból, kire gondolok**, de pszt

** Mondjuk megvan a véleményem róla, tudom, gonosz vagyok, de Ági az a tipikus kalapács, aki mindenkit szögnek néz. Okos ő meg tájékozott meg roppantul alapos, szó se róla, de 45 évesen már kissé bele van kettyenve a munkanélküliségbe meg a gyereknevelésbe, mert ő nem az az ember, aki élvezi a háztartásbeliséget, neki - mint sokunknak - a kényszer szülte az otthonlétét és mivel iszonyú erőteljes személyiség, durván rákattant a saját és a családja allergiáira és étkeztetésére és mindenkit próbál meggyőzni, hogy hiába van jól, akkor is ilyen- / olyan- (vagy leggyakrabban) hisztaminérzékeny. Aha. Nyilván.

Magyarország Július 4 - Augusztus 1 - Part 2

Hétfőn vicces kis napunk volt: délelőtt bevonatoztunk a fiúkkal a KÖKI-hez, ahol találkoztunk Nagyival, aki hazavitte őket magához, én meg elmentem fogorvoshoz a Hősökhöz. Csináltattam panorámaröntgent, a doki mondta, hogy annyira nem rossz a fogaim helyzete, mint hiszem, csak épp jó lenne, ha használnék fogselymet, amivel engem kb a világból ki lehet kergetni. Úgy terveztem, hogy a fogorvos után mászkálok még kicsit Pesten, nézelődöm, vásárolgatok és estefelé hazamegyünk a kölykökkel, de hivott Anyu, nem akarok-e hazamenni és elmennénk strandra hármasban. Gyorsan telefonáltam a gyerekeknek, jó-e, ha a Nagyinál alszanak, ők boldogan beleegyeztek, én meg rohantam a Nyugatiba, hogy mehessünk Ceglédre, a strandra. Bár verőfényes napsütésben indultam haza, mire Monorra értem, teljesen beborult és elkezdett esni az eső... (Hiába no, ez a mi formánk.) Ha már nekiindultunk, természetesen nem adtuk fel a tervünket, elmentünk strandolni Ceglédre, ha esett, ha fújt. (Jelen esetben mindkettő.) Bár elég szutyok idő volt, zárásig maradtunk a melegvizes medencében áztatva magunkat, szóval maximálisan kiélveztük a gyerekek nélküli délutánt.
Kedden délelőtt Anyuval elmentünk Pipiékért és elvittük őket a Holnemvolt Parkba. Bár sokan mondják, hogy gáz hely, nekünk nagyon bejött, a fiúknak is nagyon tetszett és szerintem is sok jó ötlet valósult meg. Oké, nyilván nem egy Vidámpark, de ennek a korosztálynak teljesen okés. Voltak ingyenes dolgok - nem sok, de azért volt mit csinálni és voltak a zsetonos attrakciók, amiket erősen szűrtünk, mint mindig. A fiúknak a Vár jött be leginkább, nem hiába az volt a legdrágább... Rengeteg (valóban) interaktiv játék van benn és az igazat megvallva a gyerekeket cseppet sem érdekelte, hogy nem tudták, kik a mesehősök, akikkel játszani kell... (Olvastam egy olyan kritikát, hogy a mai gyerekek már nem tudják, ki volt Süsü, Doktor Bubó stb - őőőőőő... És? Pompom - akit ismertek a fiúk, semmivel sem villanyozta őket fel jobban, mint Vuk, akiről viszont nem tudták, kicsoda - micsoda.) All in all, nekünk nagyon bejött a hely, eredetileg a Future Park és eközött filóztunk, hova is menjünk és hát azt kell mondanom, szerintem jól választottunk.
Képek:

Szerdán Pipivel elmentünk meghosszabbitani a személyijét és elvittem fodrászhoz is. Délután egy gyereksebészhez voltunk hivatalosak Kispestre, úgyhogy előtte útbaejtettük a hires új vizes játszót is. Persze amekkora mázlink volt, nem volt túl jó idő, csöpögött az eső - miért is ne? kedden bezzeg megrohadtunk a Holnemvolt Parkban - de ennek ellenére a fiúk jókat mókáztak. Kicsit mondjuk téridegen volt ez a csillivilli játszó a lepukkadt épületek között, de sebaj, legalább valami új is volt a környéken. Az orvoshoz 3/4 6ra mentünk, mi voltunk az utolsók. Amiért mennünk kellett, az egy ciszta volt Pipi arcán...  Dublinban jártunk már vele 2 bőrgyógyásznál és a GPnél is, de úgy gondoltam, jobb, ha otthon is megmutatjuk valakinek. A doki nem nyugtatott meg sajnos, azt mondta előbb-utóbb ki kell műteni a bestét, ha akarjuk altatásban, de akkor sokat kell várnunk, ha viszont sima érzéstelenitésben is jó, akkor azt hamarabb is meg lehet oldani. Annyiban maradtunk, hogy megbeszéljük a dolgot és majd ha legközelebb otthon járunk, elintézzük az operációt, csak szóljunk azonnal, ha megvannak a repjegyek, mert több hónapos a várólista. (Sajnos most nem mehetett a műtét még akkor sem, ha lett volna időpont, mert nemrég volt bárányhimlős...)

Csütörtökön, mivel az emlegetett barihimlő már szinte teljesen elmúlt, elmentünk a Palatinusra négyesben Anyuval. Isssszonyú jól éreztük magunkat, imádjuk a strandolást, a vizet, a meleget, jáááááj, mennyire hiányzik is ez Irországból... A fiúkat ki sem lehetett vakarni a vizből, csúszdáztak a gyerek csuszikon, labdáztak, merülgettek, szóval szuperül érezték magukat. (Eddig mindig Ceglédre mentünk strandra, nem is értem, miért, mikor a Palatinus ezerszer nagyobb és szórakoztatóbb...)

Pénteken 11re mentem gasztroenterológushoz a Gastromedbe, aki sajnos megerősitette a GP javaslatát, miszerint a véreredményeim miatt meg kell csinálni a biopsziát is... Mit ne mondjak, nem voltam túl boldog a hirtől... A doki után szomorúan elvillamosoztam a Nyugatihoz, ahol találkoztam Apuval és Pipivel (Apu ugye bekisérte Petit), mert szerettem volna neki venni egy jobb szandált, mint a Reno-s, mert az kicsinek bizonyult. Mikor visszavittük a Reno-ba a szandit, közölték, hogy jaaa, hát pénzt ők vissza nem adnak, csak egy kártyát, amit levásárolhatok - hát cseszd meg magyarán mondva. Annyira utálom ezt a smucigságot, ha ezt tudom előre, meg sem vettem volna a szandit, elvből, de nem gondoltam volna, hogy van olyan üzlet még a XXI. században, aki nem pénzt ad vissza, ha valami mérethiba van. (Arról nem beszélve, hogy a nekünk szükséges méretből egyetlen egy tipusú szandi volt és blööööööeee - igy nézett ki!) Végül a CCC-ben találtunk egy elfogadható szandit, azt meg is vettük, majd örömünkben gyorsan beültünk sütizni is egyet a Westend legdrágább cukijába. Mivel ekkor már 5 körül járt, hazaindultunk, de persze a vonatról leszállva még elmentünk egy fagyizóba, hogy megkoronázzuk a napot...

Szombaton nagy programunk volt: bementünk hajókázni a Jászai Mari térhez. A tervünk az volt, hogy a 2kor induló Hófehérke hajóval teszünk egy szép nagy kört a Dunán, de miután fél 3kor még mindig ott álltunk várva Hófehérkét, feladtuk a dolgot és a következő menetrend szerinti hajóra lesz, ami lesz alapon felszálltunk. Nem jártunk rosszul, ez a hajó Dél felé ment, szóval jó sok látnivalónk volt és nagyjából tudtam is, merre járunk. A Nemzetinél szálltunk le végül, ott sétáltunk egy kicsit és szökőkutaztunk, majd felszálltunk a villamosra és visszamentünk a Jászai Mari térhez. Adta volna magát, hogy az Olimpia Parkban játszózunk kicsit és onnan megyünk haza, de mi 19re lapot húztunk: elsétáltunk a buszmegállóba és elbuszoztunk a Margit szigetre. Itt fagyiztunk meg sétáltunk egy nagyot - egészen a kis állatkertig, majd jó hosszasan visszagyalogoltunk a szökőkúthoz, ahol persze meg kellett várnunk a következő műsort. Jó későn, 6 után indultunk vissza a Nyugatihoz, ahol persze a MÁV megszivatott minket: felültünk 18.33as vonatra, majd 18.40kor közölték, hogy bocs, de a vonat nem indul... Átrohantunk hát a következő vonathoz (el lehet képzelni, hogy azon hányan voltunk), ami még vagy jó fél óráig nem indult, majd mikor végre meglódult, minden állomáson és megállóhelyen megállt és igy volt vagy 8 óra, mire végre leszállhattunk Monoron... (40 km-t 2 óra alatt megtenni azért kemény...) A nap fénypontjaként ezután még meg kellett állnunk Apuék egyik barátjánál, mert ő másnap elutazott Lengyelországba és egy hétre ránk bizta a papagáját, hogy vigyázzunk rá. Mit ne mondjak, jó későn értünk haza, de sebaj, nyár van..

Vasárnap itthon voltunk, jöttek ugyanis a tesómék. Egész korán, már fél 11 körül megérkeztek és bár mi délután 5 körül elindultunk Apuval és a gyerekekkel a Nagyihoz, ők még maradtak egy kicsit. A négy unokatesó nagyon jól elvolt amúgy: Palika és Sebi kb egyidősek, 3 hónap van közöttük, Peti és Vili pedig a két véglet volt: a Nagy Öreg és a Kicsi. Pipi imádja a babákat, totyogókat, úgyhogy mig ők egymást szórakoztatták, Paja és Sebi beült egy tál vizbe és vizipisztollyal locsolták egymást... Jó kis nap volt, na. Mint mondtam, mi 5 körül elindultunk a Nagyihoz, mert másnap 8ra mentem gyomortükrözésre és nem akartam még azon is stresszelni, hogy hajnalok hajnalán beérjek időben a Margit körútra. Ez volt hát a hét, jó sok mindent csináltunk, jó sok mindent elintéztünk, mert az volt a tervem, hogy a nyaralás első hetében lezavarunk minél több dokit, hogy az utolsó két hétre már csak a móka és kacagás maradjon.
folyt. köv.   

Magyarország Július 4 - Augusztus 1 - Part 1

Szerdán délután tehát - juhúúúú - hazarepültünk. Jó későn, 11 körül értünk haza, hiába no, igen  hosszú ez a hazaút. (2kor indultunk el itthonról.)
Csütörtökön  "ismerkedtünk a környékkel", elmentünk könyvtárba, Pipi kivett pár Tom Gates könyvet magyarul meg egyet angolul, vettünk nekem új telefonkártyát, mert a régi bekrepált és mivel Peti könyörgött, beugrottunk a Postára is és választhatott magának egy kaparós sorsjegyet. A poén, hogy egyet vettünk, mégis nyert vele, még hozzá 10 000 forintot, úgyhogy helyben ki sem fizették haha, át kellett slattyognunk a Lottózóhoz, ahol kiadták a nyereményt. Délután elmentünk a Forgáchba, illetve én elugrottam a Tescoba is és szokás szerint betermeltem jó pár jó kis magyar cuccot. Este az udvaron a fiúk jót vizeztek és élveztük, hogy nyár van, meleg van és otthon vagyunk.

Pénteken 3/4 1re mentem mell ultrahangra és a fiúk meg Anyu elkisértek. A nőci megerősitette a lengyel nődoki diagnózisát: igen, mindkét mellemben vannak apró ciszták, de azt mondta ne aggódjak, ebben a korban megesik már az ilyen... Khm. Az uh után kerestünk egy kis éttermet és megebédeltünk (úristen, de imádom a magyar kajákat meg hogy húsz méterenként van egy hely, ahová be lehet ülni enni), majd elsétáltunk a Nyugatihoz, ahonnan pedig elbuszoztunk a Margit szigetre. A gyerekek nem voltak elájulva a játszótértől, igy rövid idő után béreltünk egy kisautót és azzal nyomultunk körbe-körbe a sziget kis útjain. A kocsikázás után megnéztük-meghallgattuk a szökőkutat (na, ez nagyon tetszett nekik), majd természetesen fagyiztunk is, elvégre nyár van.
Szombaton bevonatoztunk Nagyihoz a KÖKI-re. Az volt a tervem, hogy veszünk mindkét gyereknek szandit, mert mindketten kinőtték már a tavalyit, de persze ez nem olyan egyszerű, ráadásul mintha idén a CCC, a Deichmann és a Reno kinálata is bénább lenne, mint eddig, szóval összesen Pipinek vettem egy párat a Renoban, ami kb jó volt és kész. A szandinézés után Nagyi hazavitte a fiúkat magához ebédelni, én meg elmentem a Bio-Hair-be levágatni a hajam. Ezúttal nem egyenesittettem ki, csak göndörre szárittattam a loboncom, de bevallom nem ájultam el a fodrász munkájától, mert bár kértem, hogy baromira sokat vágjon a hajam hosszából, miután megszáritotta, alig lett rövidebb, mint volt... Vizesen ugyan megkérdezte, jó-e a hossz, de bakker, mit tudom én, hogy megszáritva az meddig ugrik fel. Elég csalódott voltam hát, Nagyi meg is kérdezte, hogyhogy nem voltam végül fodrásznál, mire mondtam, hogy de, ez már az... Anyuékhoz 6 körül értünk haza, megvettük a kötelező kis fagyinkat a cukiban és ennyi is volt a nap.

Vasárnap nagy kirándulást tettünk: elmentünk a jászberényi állatkertbe. Sajnos ez a nap nem úgy sült el, mint szerettük volna, Pipi kivételesen teljesen jó arc volt, imádta az állatokat, rohant innen-oda, onnan-ide, de Palika... Nagyjából 10 perc után ő kijelentette, hogy haza akar menni. Elképzelésem sincs, mi volt a gondja, máskor szerette ezt az állatkertet, de most megkötötte magát és nem akart sétálni, nem érdekelte egyetlen jószág sem, csak enni vagy inni akart, de legfőképpen hazamenni... Az időjárás sajnos az ő malmára hajtotta a vizet, alig voltunk benn egy órája az állatkertben, elkezdett ömleni az eső... Egy eresz alatt találtunk menedéket, ott vártunk, hátha eláll és indulhatunk tovább. Jó 10 perc után enyhült is a zivatar, ekkor átmentünk az éjszakai állatokhoz - majd 2 perc múlva újra halljuk, hogy valami kopog - hát ja, megjött a jégeső is... (Lehet, Paja ezt érezte, ki tudja.) Na mindenesetre mikor újra elállt az eső, úgy döntöttünk, hogy itt az idő menni és bár úgy terveztük, hogy az egész napot Jászberényben töltjük (mondjuk megebédelünk, alaposan megnézünk minden állatot), végül 3kor már otthon is voltunk. A délutánt az udvaron töltöttük, hiába no, áldás, ha valakinek van kertje (és persze az sem hátrány, ha nem 20 fok a nyári maximum hőmérséklet haha).  
folyt. köv.

Július első napjai

A hazautazásunk előtti pár napon tetőfokára hágott az izgalom, vajon hazamehetünk-e? Bár tudtam, hogy semmit nem ér, de nonstop a netet bújtam, hogyan lehetne felgyorsitani a pöttyök száradását és próbáltam kitalálni, vajon fertőzőek-e még. Az utolsó hólyag pénteken reggel jelent meg, hétfőre-keddre már mind pörkösödött, de annyi helyen olvastam, hogy a barihimlő több hullámban jön, hogy nagyon aggódtam, mi van, ha még hétfőn vagy kedden is megjelenik pár pötty, mert azok már tuti nem pörkösödtek volna szerda délutánig...

Mindenesetre mivel péntek óta láztalan volt Pipi, hétfőn kisétáltunk a Herbert Parkba piknikezni és játszózni - mondanom sem kell, hogy a meleg kitartott ám, az elmúlt 10 év megmelegebb napjait éltük - kedden pedig elmentünk a GP-hez, hogy adjon igazolást, hogy repülhetünk. (Vagy ne adjon, ha nem repülhetünk haha.) Hálistennek mivel Pipinek nem volt láza és a pöttyei sem voltak már hólyagosak, Dr Flynn boldogan megirta az engedélyt (ő amúgy olyan, hogy ha veszélyt lát, tuti nem engedett volna repülni) és az én szivemről pedig akkora súly esett le ezzel, hogy elmondani sem tudom...
Szerdán, 4-én, délután tehát óriási izgalmak után hazarepülhettünk... (Tavaly nyáron voltunk legutóbb otthon, tehát nagyjából belehaltam volna, ha nem jutunk haza.)

Két kép :büszke:

Palika első csoportképe

Pipi bizije

A bárányhimlő hete

Hétfőn, mivel tartottam a barihimlőtől, Pipi nem ment suliba, itthon maradt velem. Elmentünk Sandymountra, mert elég meleg volt, vásároltunk, elvoltunk. Délután átvittem Hugoék-hoz, mert ők már túlestek a kórságon, gondoltam nagy veszélyt nem jelentenek már. Ezen a napon amúgy volt egy furcsa sztorink: Lulu anyja irt whatsapp-on, hogy a bátyját baleset érte és nagyon ciki, de pénzt kell gyűjtenie a kezelésére, adjunk már €200-t, ha tudunk... Elég gyanús volt a dolog, mert nem hivott, hanem csak irt, szóval jó ideig nem tudtuk eldönteni, mégis mi a fene van, ellopták a telefonját vagy mit tudom én, ilyesmi, de végül este hivott, hogy igen, ő irt és tényleg kéne a pénz... Mi baromi jó arcok voltunk és utaltunk neki €100-t, (azért nem €200-at, mert gondoltuk ez már úgyis veszett fejsze nyele, nem valószinű, hogy még egyszer viszontlátjuk ezt az összeget és akkor már inkább bukjunk kevesebbet), de az azért fura volt, hogy azt mondta a nő, hogy a férjének ne emlitsük a dolgot... Na mindegy, nem a mi ügyünk, de khm hát elég izé ez az egész...

Kedden Apu születésnapja volt, Peti megint itthon maradt, de a nap nagy hire, hogy minden óvintézkedésünk ellenére, délután 4kor Pipi mutatott egy kis hólyagot az alhasán, majd miután gyanús volt a dolog megvizsgáltam mindenhol és szomorúan láttam, hogy a hátán is van egy pötty, hurrá... Igen, utólért a bárányhimlő. Június 26-án, mikor július 4-ére szólt a nyári repjegyünk haza... Mit ne mondjak nem voltam boldog, sőt, majd' szétvetett az ideg. Este elsétáltam a Boots-ba rázófolyadékért és izgatottam vártuk, hogy alakul a dolog.
Szerdán délelőtt Palikát villámsebesen elvittem beoltatni. (Azt olvastam 1-2 napon belül még ér valamit az oltás, hát adtunk neki egy esélyt, €100 volt, de amit lehetett, meg akartam tenni azért, hogy haza tudjunk repülni és úgy számoltam, ha Peti megfertőzte Paját mondjuk már vasárnap, akkor az pont repülés előtt fog kijönni rajta vagy esetleg már otthon és hát nem akartam az otthonlétünk első két hetét karanténban tölteni...) Na szóval mivel úgyis ez volt az utolsó hét a suliból / oviból, miután Pipinek lőttek, úgy gondoltam Palikát sem szenvedtetem tovább, számára is befejeződött a tanév kedden. Mivel természetesen a hőhullám kitartott, hogy kicsit legyen már Paja levegőn, mikor T. megjött a munkából, azonnal elvittem a Herbert Parkba játszózni. Pipi egyébként nagyon jól viselte ezt az egész betegséget, láza szerencsére max 38-ig ment fel és nem is igazán viszkettek a pöttyei, néha egy-kettőre mondta, hogy nagyon rossz, de mondjuk ez úgy naponta ötször, ha elhangzott, nem nonstop szenvedett. A kedve is egész jó volt mindezek mellett, nem volt letört vagy ilyesmi, tényleg nagyon szépen tűrte a megpróbáltatásokat, hozzá sem ért a pöttyeihez.

Csütörtökön délelőtt visszamentem a GP-hez, aki nem átallotta azt mondani, hogy a vérképem alapján gluténérzékeny vagyok. Köpni-nyelni nem tudtam, mert sosem volt gondom az emésztésemmel hacsak azt nem számoljuk, hogy gyerekkoromban - úgy kb 20 éves koromig - baromira szorulásos voltam... Na mindegy, a doki a lelkemre kötötte, hogy amig nincs meg a biopszia eredménye, ne diétázzam, egyek normálisan, szóval ekkor még nem igazán változott meg az életem kaja-ügyileg, de már megjelent a fejem felett Demoklész kardja... Este elszaladtam a Lidl-be, ahol összefutottam Anish-ékkal és hát kb ennyi volt a nap, elég is volt ez a hir a hétre is.

Pénteken T. itthon volt, úgyhogy Palikával kirúgtunk a hámból: bár nagyon tiltakozott, de elmentünk Sandymountra vizezni. A héten egyébként sosem látott hőhullám söpört végig Irországon, 25-26 fok volt végig, megrohadtunk kb, úgyhogy eléggé szomorkodtunk, hogy pont most nem mehetünk ki Pipivel. Amennyi időt tudtunk, az erkélyen töltöttünk, na de azért jobb programot is el tudtam volna képzelni erre a forró hétre, mint a két négyzetméternyi erkélyen ücsörgést (plussz a stresszt, hogy vajon hazarepülhetünk-e)... Szipp. Szombaton Palikával a Marlay Parkba mentünk homokozni és játszózni kicsit, délután pedig elmentem tombizni a Merrion Tescoba egyedül. Mivel pénteken mindkét fiúnak névnapja volt - amit ugyan nem tartunk soha, de ez most egy kivételes év volt - ebéd után kaptak egy-egy apró ajándékot: Peti egy maze perselyt, Palika pedig kiegészitő kártyákat a Shopping List játékához.

Érdemes nézni a szép
"zöld" gyepet

Vasárnap National Play Day volt a Merrion Square-n és mivel kitartott a jó idő, Palikát elvittem megnézni, mit is takar ez a fesztivál. Először nem nagyon találtunk semmit, csak kóvályogtunk a tömegben, Paja meg folyton fagyiért könyörgött, úgyhogy végül beadtam a derekam, miután immel-ámmal festegetett egy kicsit egy nagy lepedőre, megkapta a jutalmát. A fagyi után kicsit gurulgatott a dombocskán a tér közepén, még egyszer körbejártuk a parkot, majd hazafelé vettük az irányt. A kapu közelében találtunk egy mini-golf pályát, amit Palika legnagyobb megrökönyödésmre ki akart próbálni. (Ő nem Peti, Peti tuti ki akarta volna próbálni, Paja viszont elég szerényke, soha semmi újat nem akar csinálni vagy legalábbis csak jó sok könyörgés után.) Ha már ilyen bátor volt Paja, hogy bevállalta a golfot, beálltunk a sorba és 5 perc várakozás után sorra is kerültünk. Palika becsülettel végigjátszotta a pályát, baromira tetszett neki az egész, azóta is emlegeti, ha eszébe jut, hogy ha lehet, menjünk még majd el mini-golfozni, mert nagyon jó volt.
Igy végződött hát ez a furcsa hét, ami vitte magával júniust is és ezáltal az egész első félévét 2018-nak.