Egyveleg

Reggel 8-kor indultunk el itthonról és pontosan 20.18-at mutatott az óra, amikor beléptünk a bejárati ajtónkon. Vagyis amikor visszaléptünk. A kis otthonunkba.

Az előbb telefonáltam és feltűnt, hogy Anyu ahogy mond egy mondatot, néhány szót erősen megnyom. Egy perc múlva nem bírtam tovább, rákérdeztem, mi van. Aszongya: Apád csikiz. Így. Hogy csikiz.

"Körömcipő." Ez milyen szó?! Körömcipő. Nézd a szádat egy tükörben is mondd ki ezt a szart szót... Azonnal kiszeretsz magadból... Én már hatodikban is utáltam osztálykirándulásokon a buszon énekelni, hogy szíp iz icicipi nííí cípííí... vagy szűűűűp üz ücüpücü nüü cüpűűű....Hülye tantónénik, beégetik a kölyköket maguk előtt. Én elbújtam és nem énekeltem ezt. Csúnya lett volna a szám közben. 

Mozi és stressz

Megnéztük tegnap a Pingvineket. Elemzés később, mert Aranyvirágnak sürgős játszani való kedve van.

Szóval. A Pingvinek. Kivételesen igazat adok a kritikáknak, nagyon jó LETT VOLNA a film, HA mondjuk értelmes kommentek mentek volna a jelenetek alatt, nem pedig idióta és antropomorf jujjuj,-de-fázom,-anyu-védj-meg-szerű ratyi, szolidaritásra apelláló megjegyzések. Mert szolidaritni lehet ilyen idegesítő alámondások nélkül is... Szerintem.
A képek és a jelenetek magukért beszéltek, felesleges volt túlspilázni és elnyálasítani ezt a jó kis alapötletet.

Ja. És a mozi.. Ugyanott néztük meg ezt a filmet is, mint a Hölgyek levendulábant. Háááát... A hely hagy némi kívánnivalót maga után... Csak annyit mondok, hogy a film 2/3-ánál elment a hang. Öt perc után az egyik néző kiment szólni, hogy bocs, de hang az óne. Jó. Rövid idő elteltével a kép is elment, majd világosság gyúlt a teremben (amit kihasználva az előttünk ülő pacák előszedte a HVG-jét és elkezdte olvasgatni)... Jó. Kis idő múlva visszajött ugyan a film, hangostul, képestül, ámde a villany égve maradt. Újabb két perc elteltével az
előttünk ülő fickó elkiáltotta magát, hogy "Villanyt!". Semmi. A fia, aki az előbb kiment szólni a hang miatt újra végigpattogott a sorokon és megkérte az illetékes elvtársat, hogy legyen szíves kapcsolja le avillanyt. És lőn sötétség végre. És a film folytatódhatott, ekkor már gixer nélkül. Fjú. 

Amúgy MD pénteken azt mondta, milyen aranyos, hogy nálunk az ablakban figyelnek a Mikulás csomagok. Szerintem ez nem aranyos, hanem természetes.
Ja, ma kaptam Nagyapától egy óriási dagadt csomagot, telis-tele DIABETIKUS csokikkal.  

Egyébként pedig Aranyvirágom tovább nyugtat azzal, hogy ha 5 percet töltök a gép előtt, sajnálkozva-csalódottan-szomorúan megjegyzi, hogy ÁLLANDÓAN számcsigépezem.
Tökéletesen ért ahhoz, hogy továbbhergeljen. Persze az én hibám, hogy húzható vagyok meg idegropi, de asszem az év ezen szakaszában ezt igazán megértőbben viselhetné. Hiszen épp ezzel jön ő is folyton. A poén pedig, hogy ő ma szinte egész nap a gép előtt ült. 

Mix

Az elmúlt hetekben négy zokonit is vettem / kaptam, ami állítólag 100% pamut. No most mivel használat előtt szokás szerint kimostam a zokonikat, megfogdostam őket, csak úgy véletlenszerűen... Eskü, hogy bennem több pamut van, mint a négyből kettőben összesen. Fogyasztóvédelem, hol vagy?!

EZT már reggel is megdöbbenéssel hallottam... Mennyire szerencsétlennek kellett lennie ennek a hat éves kissrácnak, hogy egy kocsiban ülve elüsse egy repülő?! Mint egy Monty Python jelenet, komolyan.. Csak épp itt a kisfiú tényleg belehalt az abszurd morbiditásba.

Tegnap ahogy utaztam a metrón, a mellettem ülő jó ötvenes fickó nem törődve a metró zsúfoltságával, azzal, hogy mindenki kényelmetlenül, félig lehúnyt szemmel próbálja túlélni a dolgosan eltöltött nap utolsó nyílt színi fázisát (nevezetesen a hazabékávézást) - elmélyülten olvasott. Ez még csak rendben is lenne, sőt; de ráadásul muksónk nem valami arany dombornyomásos címoldalú ponyvát bújt lelkesen, nem is a Sztárok, a k. anyátok! vagy a Ma hol folyt vér? című napilap betűit falta, hanem a Kincskereső Kisködmönt.... Amikor oldalra sandítottam, tisztán láttam, hogy ott tart, hogy a kis Móra Ferike úgy tanult meg olvasni, hogy az anyukája a párás ablakra ujjal felírta, hogy KINCS - persze fordított S betűvel... Egész elérzékenyültem, komolyan.

 

 

Az előbb brutális kegyetlenséggel megettem Tibor (Csokoládé) Miklóst, aki az ablakon keresztül próbált bejutni a lakásunkba. Jogos önvédelem volt, hiszen már a két ablaküveg között járt, szerintem csak perceken múlott, hogy nem hatolt be a lakásba is. Milyen világot élünk... 

Jujjok

Apu, ha káromkodik, azt szokta mondani, hogy "A kaporszakállú...." (És itt csúnya szavak tömkelege.)
Az előbb vizualizáltam ezt a dolgot. Elég abszurd, azt kell mondjam. Egyébiránt épp reggelizem. Másodszor. Merthogy ma már ágyba is kaptam reggelit.

EZ az ágy egész jó. Meg még talán EZ is... EZ pedig már majdnem Malmö. Jujj, vajon a tükröket hová tesszük majd fel? Jujj, vajon milyen ágyunk lesz, ha nem visszük magunkkal ezt a régit? Jujj, vajon a szekrényeket vigyük? Jujj, vajon milyen asztalon lesz a számcsigép?
Jujj. 

Ja és a legnagyobb jujj, hogy mi lesz a Marcival... Ha itthagyjuk, ki vigyáz rá, ki szól hozzá, ki simogatja, ki hallgatja a prippegését, ki énekel vele? Ha Apu, hát ő halálra fogja nyigázni. Az tuti. Konkrétan róla van szó:
 

Valami amúgy bűzlik a fríbloggal. Iszonyat lassú tempóban frissül. Ráadásul a számlálóm is bedöglött. Lehet, hogy a valós költözésünkkel együtt a kis blogom is költözni fog?

Volán meg lakás

Másfél éve járok be Volánbusszal Budapestre, hetente olyan 3-4 alkalommal; mivel vannak olyan napok, amikor korán kell bemennem és olyankor természetesen Aranyvirágommal megyek, kocsival hehe. Ez alatt a másfél év alatt körülbelül megismertem a buszvezetőket, így amint fellépek a járműre, már szinte nyomják a gombokat és már jön is a jegy a markomba, én pedig leperkálom a 103 forintot. A diákjegyért.

Hát ma reggel ezzel volt egy kis gondom. Nem nagy, igazán. Csak kicsi. Új sofőr gurította be reggel a sárga csúfságot a buszmegállóba. Én fel, mondom, mit kérek. A sofőr valami megmagyarázhatatlan gyűlölettel a
szemében - rámnéz. Elismétlem, mit kérek.
- "Osztán gondolOD, bemondásra megy a diák, mi?"
- "Nem, mutatom mindjárt, csak megszoktam, hogy ismernek a buszvezetők,
ezért nem készítettem ki..." - és közben lázasan kutatok a táskámban.
- "Hát osztán engem ismerSZ-e?"
- "Nem, de látja, keresem..."
- "No látod."
Előszedem, megmutatom, megnézi a KÉPEM, majd nyomja a jegyet. (Gy.k. Az számít van-e MATRICA, a kép lényegtelen...) Odacseszi a kezembe (mintha az ő fizujából vonnák le, hogy tanulójegyet kértem), megköszönöm illedelmesen, hangosan - reakció persze nuku.

Én tökéletesen megértek mindent. Be kell mutatni a diákot. Tudom. Ez így van. De könyörgöm. EZ milyen eljárás? Miért kell lépten-nyomon így beszélni a másikkal? Mire fel a kioktatás, a bunkózás, a paraszt beszéd? Miért nem lehet azt mondani, mutassa meg kérem a diákot. Ennyi. Semmi több. Miért kell az ilyen érzékeny lelkületű emberek (mint én) napját / reggelét / tökmindegy, így beárnyékolni?!
Emberek, Karácsony jön. Miért nem lehet kicsit kedvesebben, normálisabban, tisztességesebben beszélni egymással?! Hátha átragad az év többi részére is ez a hozzáállás... 

Ma voltam gyógyszertárban... Ez a másik. Nem tudom minek bürokratizálni egy vállalkozásban működő szervezetet... Végigállsz egy sort - a nő közli, hogy először fizess - persze egy másik sorban... Végigállod a második sort - fizetsz. Visszaállsz az előző sorba, végigállod a harmadik sort - és megkapod a hőn állított
gyógyszert. Ennyi idő alatt meg lehet halni, komolyan. 

Amúgy holnap megyünk megint megnézni a kiválasztott lakást és méregetünk, este pedig tervezgetünk, mit, hová... Szerdán valószínűleg aláírjuk a banknál a cuccost és arra rá egy hétre utalják a zsét. És akkor költözés jeeeee, 2 nappal Karácsony előtt...

Düh és vígság

Illetve. Akik még nem élnek együtt a párjukkal, örüljenek, mert addig jó, mert a mennyiségi találkákra mindig lehet hivatkozni (még ha ennek a mennyiségnek a 80%-a alvással is megy el) a minőségiekkel szemben.
Mert ugye az alábbi hárpulásomra, hogy ha velem nem, velük miért, a válasz egyszerűen és nagyszerűen jön: Mert veled élek, mert mindig veled vagyok és feltehetőleg mindig veled is leszek. Csakhogy az (ál)mennyiség és a minőség összevetése szar. 

Mert arra nincs idő, hogy bármi felesleges dolgot csináljunk KETTEN (értsd: IGAZÁN szabadidőset, hiszen jön a karácsony, jön a költözés, jön a mittudoménmi), de utolsó hárpia vagyok, mert nem engedem, hogy
találkozzon a "barátaival", akikkel valószínűleg karácsonyi ajándékokat fog felkutatni a városban. 

Visszatérve, azért jól végződött az este (vagyis az éjjel), bár durcaságom kitartott, a gerjedelem (vagyis amit
több, mint 7 éve érzek) erőteljesebb minden fáradt durculásnál hálistennek...

-------------------------------

Szóval Aranyvirágom kötötte az ebet a karóhoz, hogy a Miki december 6-ára virradó reggel jön, ezért, mert tudtuk, hogy akkor mi rohanunk el itthonról, mint a meszes, inkább megkértük, jöjjön 5-én este. Jött is,
kaptam tőle egy dévédét, rengeteg csokit meg kekszet meg egy dizájnos pendrájvot, amivel már el is büszkélkedtem a fénymásoló családnak az Oktogonnál.

Aztán asszem több Mikulás van, mert tegnap, mire hazaértem, az ablakban várt még egy csomi, amiben 4 csillivilli mécses, egy karácsonyi matrjóska fémdoboz és ismét csak csokik és kekszek garmada volt.
Aztán. Korántsincs vége. Este újabb Télapó ajándék érkezett, hosszú, elegáns gyertyák és két Smarties öntestkép formájában. Szerintem ez a Mikulás k*rva feledékeny vagy már szenilis, hogy egy évben háromszor jön, de csitt, nehogy jövőre ne legyen ilyen bőkezű...

Zsák zsák

Tök jó ez a statgép, csak épp azt a két dolgot nem találom benne, amiket néztem volt a másik statisztikában... Nevezetesen hogy mennyi ideig nézték az oldalad és hogy hányan adtak hozzá a kedvencekhez.... Lehet, hogy benne van valahol, de én nem találom.

Reggel Aranyvirágomnak melegítettem egy kis tegnap este készített teát és megrökönyödve hallgattam, hogy aszongya, ebbe biztos belepisilt a Marci éjjel, mert überrossz, sosem ivott még ilyen szart. Először átsuhant az agyamon, hogy hálátlan disznó, nem elég, hogy csináltam teát, meg is melegítettem; még ezek után ő fikkantja a finom kis tejjámat, ő, akinek annyi esze sincs, hogy fogmosás után köztudottan megfurul a tea íze... Erre az előbb. Kimentem én is teát inni, belekóstoltam és pöktem is ki azonnal a mosogatóba azt a löttyöt, amit én tea címszó alatt szolgáltam fel reggel szegénynek.... Tényleg überrosz volt. Valószínűleg az történt, hogy nem mostam ki jól a lábost, amiben főztem a teát. Khm.
Szombat este francia hagymakrémlevest csináltunk... 

Kicsiny korom óta zavarba ejt a kérdés, hogy vajon, mikor is jön a Télapó? Itt van már, hó a subája?
Otthon nálunk asszem mindig 5-én este jött és tett be az ablakba valami jót, bár az is lehet, hogy 6-án este... Aranyvirágom szerint 6-án reggel kell bedugni az ajit az ablakba, de szerintem az hülyeség. Olyan nincs, mert az hülyeség. A Miki este jön. 
Mikor 3-4-5 éves voltam, hozzám jött igazi Télapó is, bizony, házhoz; szakálla volt meg piros ruhája meg minden... Láttam korabeli fotókat is róla. Csak az nem tűnt fel, hogy jött vele Apu sofőrje is, a ppp.. Péter...
Ott vigyorog ő is a fényképeken. Legalább beöltözhetett volna Krampusznak vagy valami. Bármi. Alátét.
Aztán a végképp sokk akkor jött, mikor a Télapó néhány évvel később, gimiben az énektanárom lett, akit a fiúk megdobáltak hógolyóval egy télen, mire ő meg bezárt minket a terembe és ott hagyott. Néhányan
kimásztak az ablakon és szóltak a többi tanárnak, hogy mi kérem itt be vagyunk zárva. Aztán örökölt egy kis pénzt a fickó és otthagyta a gimit meg a hógolyóval dobáló fiúkat is. Meg engem is, aki még Télapóként
ismerte meg... Azért ez fájt.  

Ja, az értékbecslő a vevendő lakást kb másfél millióval többre értékelte, mint a vételár. Most ez jó most?

Visszatérve a Télapómra, kb 4 éve futottam vele össze véletlenül a Rendelő előtt utoljára, asszem épp megszereztem a jogsim, a tesóm megnősült, szóval volt neki mit újságolni. Aztán mikor megmondtam, hogy
ki lett a sógornőm, pikírten megjegyezte, hogy hát, B. biztosan nem a szépségéért vette el azt a kislányt. Ennyit a Mikulások jóindulatú nagypapaszerűségéről, ennyit a Télapóról.

Most egész rosszkedvem van, mert éhes vagyok, de mégsem; ideges vagyok, de mégsem; kaptam is ajándékot, de mégsem; várom is a hétvégét, de mégsem; el is jött Kis Térdszéli Katica, de mégsem... 

Szomorú

Ha lenne blográdióm, most azt adnám rajta, hogy táááám táááám tátááámtátáááááámtááááám. Tááááááám támtátáááámtátáááám tááááááááám. Táááááááámtátátátááááááááám, táááámtátátátááááám...



Tegnap ugyanis:
ELLOPTÁK A TELEFONOMAT! 

A poén, hogy biztosan tudom, hol történt a dolog, sőt azt is biztosan tudom, ki volt az. Szóval a nap röheje:
Egy 16 éves riherongy az Europarkban elcsórta a telefonomat, amit feltehetőleg olyan 10-12 ezerért már el is adott. Rohadna meg ott ahol van.

Asszem most csinálok egy szalmabábut és a házban fellelhető összes tűt akkurátusan beleszurkálom három mécses fényénél, szórok rá három fehér Marci és három fekete Zsóka szőrszálat és motyogok csúnyákat. Mentem. Van egy kis dolgom.


Nyugodj békében.

Remélem 7-kor csöngött szegénykém annál a kis luvnyánál és ő meg szívszélhűdést kapott a rémülettől szombat reggel hehehe. Azt is vizualizáltam már, hogy a szülei megtalálják nála a telcsim és jól felelősségre vonják és becsületesen visszaadják a jogos tulajdonosnak a készüléket (gyk. nekem). De ez csak álom...

Meg még az is lehet, hogy mikor elrohant vele a csajszi, be egy másik WC-be, jól lehúzta a rötyin. Az én telefonomat. A kurvaanyját a sunyi, undorító kis kamaszfejének, aki ennyit tud 16 évesen a becsületről,
tiszteletről, tulajdonról. Rohadjon meg.

Egyébként asszem van valami macskáéknál mostanság, ugyanis Marci - annak ellenére, hogy naponta 3x kell spriccantani a szájába valami baktériumölő szérumot a farklövése miatt - teljesen hülye vadóc; tegnap ahogy gyanútlanul ültem az ágyon (siratva a telefont ugye - ne felejtsük egy percre sem a csapást); Marcesz Vérmacskaként nekem rohant és lendületből megérintette a mancsával a nyaki ütőerem, jelezve talán,
hogy tudna ő, de nem akar, majd önnön merészségétől megrémülve beszaladt a cserépkályha mögé... Mostanság az nála a "ház". 

 

Egyébiránt ma egész nap plázáztunk, végigjártuk a Lurdy ház és a Duna Pláza üzleteit, illetve bekukkantottunk a tegnapi véres események helyszínéül szolgáló bevásárlóközpontba, az Europarkba is. 

Mindezek közben jártunk a Nemzetiben is, megnéztük a Plakátkiállítást, ami jó volt, bár kissé rövidke.

 

Ja, igen, és megnéztük 990 Ft-os DVD-n az Egészséges Erotikát is, amiről először azt hittem, azért fekete-fehér, mert Tescos. 

Rádió tv

Szerdán láttuk a Provokátort. Volt benne egy néni, aki sírva ette a zsíros kenyeret a kis kunyhójában és hüppögve mondta a riporternek, hogy százezer forintra lenne szüksége ahhoz, hogy megvegye azt a kis telket, ahol él és így állampolgársághoz jusson itt, Magyarországon. 10 perce  keresem a műsor elérhetőségét, hogy valamiképpen hozzájáruljunk ahhoz, hogy összejöjjön az a nyavalyás százezer - és semmi. Az MTV honlapján még egy nyomorult fórum sincs, a gúgölön semmi.

Azon kívül viszont:
"És vendégünk lesz egy kisgyerek, akinek a múlt héten hasmenése volt - épp itt az adásban..." M2 - reggeli műsor...
 
Nem tudom, elébe menjek-e Aranyvirágomnak, hogy együtt autókázzunk haza és az egymásra hangolódási időszakot már a kocsiban megéljük... Az mindig olyan jó, együtt ülni az autóban, szidni a nagy forgalmat,
beszélgetni a mivoltmaveledről, hallgatni a Kontrát (majd a Re-kontrát), tervezgetni, gondolkodni, lökdösődni, dörgölőzni, összejönni, lábnyomodban lépegetni, egy levegőt lélegezni... :)
Tegnap is... Az "új" kocsiban ugye egy ősrégi kazettás-magnó (a'la Szokol) van csak, így vagy rádiót hallgatunk (Klub rádiót vagy max Slágert - mert a többi alig jön be) vagy kazettát - ami ugye kissé
idegenül hathat 2005 végén... De nem is ez a lényeg... Tegnap este jövünk hazafelé a Prága után (merthogy ott is voltunk - majd elolvadtam a meghatottságtól) és mintha a Télapó húzná elő a legdrágább ajándékát a puttonyából - Aranyvirágom előszed a mellette lévő ajtózsebből.... egy... egy... kazettát. Egy MC-t. Egy rendes, 60 perces, szalagos, eredeti kazettát. És mi van rajta? Best of Bonnie Tyler. Azt hittem lefordulok az ülésről a nevetéstől meg a végtelen szeretettől, ami hirtelen elárasztott meghallva a totáleklipszofmájhárt
rég hallott dallamát.