Oldalak

2006. június 30., péntek

Ötödik-hatodik X



Elkaptuk a 6:3 végét és ismét megállapítottuk, hogy sármos egy alak ez a Cseh Tamás...

Szóval...

... tegnap meg akkora vihar volt, miután megjöttünk a telep-sétánkról, hogy csak na. Ezért most már csak 28,2 fok van itt előttem. De reggel 26 fokra keltünk, meg arra, hogy a Kópos teherautó árut hozott reggel hatkor. Minden reggel pontban hatkor bedöcög és meghozza a kenyeret vagy nemtudommit. Hatkor. Érted. Reggel. Ez csak azért gáz, mert éjjel fél 1-1 között is szokott jönni, akkor nem tudom, mit hoz, de azt is szoktuk hallani, mert akkor fekszünk le. Öt óra alvás után pedig igen bosszantó minden nap teherautózúgásra ébredni...

BK & BÚÉK

Reggel óta a So this is Christmas szövegű dalocska jár az agyamban. Reggel mosogatás közben nem tudtam megállni és félhangosan dúdolgattam is, cifrázva meg minden, erre AV döbbenten érdeklődött, mi is ez, mire csak annyit tudtam mondani, hogy hát ez a hümmhümmhümmhümmhüüüümmm ilyen hepinyújír... tudod... És erre volt képe azt mondani, hogy nem. Aztán persze, amikor már söprögettem, rájött, de azt mondta, szarul hümmögtem meg különben is, nem is ez a szöveg... Pedig nem is és igenis ez.

2006. június 29., csütörtök

BK

Aszongya az előbb Magdi néni: Alomars. Alomars.

Kiderült...

... hogy az egyik madártípus, ami itt varjog a lakásunk alatt / előtt / mellett az izé... Szarka... A vijjogó hang tulajdonosának kiléte viszont egyenlőre még mindig ismeretlen.

Érzelmek

A wiw nagy érzelemmester.

Ha már csak néhány levélnek maradt hely a postaládában, kétségbeesetten kiabál:

A postaláda hamarosan betelik!!!

Aztán, amikor már vége, kész, kaputt, nincs tovább, rezignáltan tudósít, felkiáltójelek nélkül:

A postaládád betelt. (Pont)

Ha ezt más is észrevette rajtam kívül, szóljon.

Arányok

Délelőtt beborult. A szél is fújt. A hőmérő digitális szála egészen 29.3-ig lekúszott. A ventillátor nem ment. Örömünnep, hawaii, csettintés: ez igen.

Ahogy indultam vásárolni, a lépcsőházban megcsapott a hűvös.

Ahogy kiléptem a házból, az utcán megcsapott a hűvös.

Ahogy betoppantam a Kaiser's-be, benn megcsapott a hideg.

Aztán el lehet képzelni visszafelé is a sorrendet.

Az ég továbbra is borult. A szél is fúj. A hőmérő 28,9 fokot mutat. A ventillátor megy. Szomorúság, Bukarest, morgolódás: megsülök.

2006. június 28., szerda

Ja...

Amúgy tegnapelőtt este éjfél körül levágtuk a hajam. Az igazság az, hogy még sosem volt ilyen rövid. Sokkal tisztább, szárazabb érzés. Mindössze a vállamig ér és ha rázom a fejem, a tincsek szabadon röpködnek a fejem körül. A legszerencsésebbek akár horizontálisan is.

Talán?

Nem tudom, nem rossz szűrés mellett működik-e az automatikus álláskeresőm, ha olyasmiket dob ki nekem folyton, hogy PQC vezető (???), öntőszerszám karbantartó, masszőr, targoncás, öntödei senior mérnök...

Retrospektíve

Mindazonáltal nem volt könnyű az államvizsga. Előttem aprították a népet, mint állat, aki kijött, mindenki csupa szörnyűséget mesélt, mi volt benn, úgyhogy néha úgy éreztem, jobb lenne lelécelni. Aztán arra koncentráltam, hogy a jövőben mennyivel szarabb lesz majd mondjuk szülni vagy mittudomén, meghalni és az erőt adott ahhoz, hogy be tudjak menni és meg tudjam védeni a szakdogám és el tudjam hebegni a tételemet...

A gáz, hogy ez még csak az egy negyede volt a szenvedéseknek, egy hét múlva jön még egy, majd januárban még kettő... Komolyan, mintha négyesikreket várnék, akik közül eddig még csak a legidősebb született meg... Eh...

Hehe

Mondom én, hogy érdemes regisztrálni magad az álláskereső honlapokon, hiszen például olyan betölteltetlen állásokról tudnak naponta beszámolni, ahová pölö "Fülilleszték technikus munkatárs"-at keresnek. Hehe.

Te, én úgy oda tudok illeszteni mindenhez egy fület, hogy öröm nézni.

Üzenetek

A piackutatóknak üzenem, hogy ne lepődjenek meg azon, hogy ezentúl a legmagasabb iskolai végzettségnek az "egyetem" szócskát fogom beírni.

Az álláskínálóknak üzenem, hogy ne lepődjenek meg, hogy ezentúl az önéletrajzomban a végzettség címszó alatt ott virít majd, hogy ELTE - XXX.

A munkaügyi elemzőknek üzenem, hogy ne lepődjenek meg, hogy ezentúl, ha nem lesz állásom, a diplomás munkanélküliek számát fogom gyarapítani.

Anyunak és Apunak pedig azt üzenem, hogy nagyon finom az a párizsiasan rántott hús és krumpli, amit az előbb szó nélkül felhoztak nekem, feltételezve, hogy semmi kaja nem várja itthon a rommáolvadt, de elégedett államvizsgázót. Éljünk mindnyájan.

2006. június 26., hétfő

!!!

Jajajajajaj. El is felejtettem eddig boldog születésnapot kívánni Apunak. Szóval:

Boldog 54. születésnapot Apu. (Torták, gyertyák, ajándékok oda.)

Semmiségek

Az előbb ettem egy fél liter gyümilevest egy befőttesüvegből. Már csak a hálós nejlontrikó hiányzott rólam.

Az előbb loptam egy epres Orbitot a Coopból. Vagyis nem is loptam, hanem csak eltettem, mert valaki óvatlanul ott felejtette a piros kosár egyik szegletében. Hehe.

Képrejtvény

Ki szerint ki ez?

Ugye nem tudjátok? Ugye senki sem tudja? Pedig ő...

Bezony ő... Néhány évvel fiatalabban, a jellegzetes dzsuis szemcsi nélkül...

K... P....

To handle the fact, discussed earlier, that learners must be able to learn a language from positive evidence only, the unmarked parameter settings in UG are always the most conservative, or restrictive, i.e. those which accurately represent the properties of some of the world's languages in the areas of grammar they concern, but which are able to be modified to reflect the grammar of other languages simply through the learner experiencing utterances (positive input) which trigger different (more marked) settings of a particular parameter.

Szerintem az ilyen (nem ritka) mondatokért jobb helyeken veszélyességi pótlék járna... K... P... Csak ismételni tudom A Nagy Peti szavait... K... P... K... P...

És Holnapután... Holnapután... Államvizsgajajj.

2006. június 25., vasárnap

Ma

... azon kívül, hogy tanultam látástól (11 óra) vakulásig (mostanáig), annyi izgalmas történt, hogy az ajándékba szánt felfújható gumikacsa rámszorult, miután nagy lelkesen magamra húztam. Amúgy dögmeleg, idegesség, tompa agy. És rohadt psycholinguistics.

City

Tegnap este bevetettük magunkat a Fesztiválvárosba. Röpke 10-15 perces keringés után sikerült (elég távol) leparkolni az első állomástól, a Lánchídtól. Miután átverekedtük magunkat a kolbászzabáló és melegszagú tömegen, a dunai szél simogatását élvezve (csöpp) végiggyalogoltunk a hídon, majd a lezárt Alagúton is, ahol volt pingpong, tollas, egykerekű canga meg még egy kevésbé sikeres breakelő fiú is. Miután visszagyalogoltunk az Alagút innenső végére, felmásztunk a Várba, ahol már az M1 forgatta a Kultúrházat. Távolról megnéztük a körülbástyázott Mátyás templomot, kikkukkoltunk a Halászbástyánál, de miután ekkor már igencsak ettek a szunyik, visszagyalogoltunk a Lánchídhoz, azon át, néztünk egy kis tángót meg kürtöskalácsgyártást, majd kocsival el a Citadellához. Ott vakuvillogás mellett bámultuk egy kicsit Pestet felülről, találgattunk, mi micsoda, kiültünk a Szabadság szobor tövébe, álmodoztunk egy kicsit egy jó pohár jéghideg vízről, majd hazaindultunk. Itthon még elkaptuk a Kultúrház Múzeumokéjszakájás különkiadásának a végét, úgyhogy ingyé' megtudtuk, hová nem mentünk be...

Köszönöm, hogy meghallgattak.

2006. június 24., szombat

Kaja

Este rendeltünk pizzát az Il Trenoból. Ahhoz képest, hogy 300 méterre van tőlünk az étterem, másfél óra volt, mire kijött a kissé elégetett pizza és az én furcsa fűrészporral meghintett Il Treno salim...
Mondtam, hogy együnk vajas kenyeret cseresznyével, ha már Anyuék hoztak egy fél kilót... (Cseresznyét.)

Állatok

Az egyik ez a Bundle-légy... Most lesz a Légy 2, de megálljuk és nem nézzük, mert a Légy 1 is elég borzasztó volt. Főleg akkor, amikor a hülye Féllégy véletlenül a Telehassal egyesítette magát és egy megnevezhetetlen szörnnyé átalakulva a csápjával (?) a fejéhez emelte a nőci kezében lévő puskának a csövét, hogy húzzadmármeg,aranyom,detüstént. Az meg alig akarta. Idióta. Az nem számított neki, hogy két perccel korábban a Féllégy lehányta a barátjának a lábát és a kezét és azok secperc alatt lerohadtak, mintha kromofágot öntöttek volna rá és az a szegény ember többet sem fogni, sem járni nem tudott azontúl. Áh. Hülye. Az nem számított. És ennek lesz most a második része. Hát nem.
Igazság szerint ezt a filmet vagy harmadszor kezdtem el nézni a múlt héten, mert megint azt hittem, hogy az a magyar Oscar-os Légy film lesz... Ideje lenne megjegyeznem, hogy az a film animációs és különben is csak 3 perc. Akkor többet nem kéne végignéznem ezt a szart.

A másik állat a napok óta minden este a házunk közelében lévő egyik fán víjjogó sirály. Hát ez szép mondat lett. Heavily premodified noun lett ez a sirály. Amúgy csak AV szerint sirály ez a mi madarunk, szerintem meg inkább csóka. Ugyan az életben nem láttam még csókát, de tulajdonképpen ezt a madarat sem láttam még, mióta itt dumál az ablakunk alatt, szóval ezzel az erővel akár csóka is lehet...

2006. június 23., péntek

VB

Kevés ellenszenvesebb reklám van szerintem a Pepsi VB-s reklámjánál. Csúnya, kövér vagy műmájer szereplők, idegesítő zene, undorító német szöveg... Jájj.

Különben pedig az egész foci vb hidegebben hagy, mint egy bögre Coop szőlő két pattanós jégkockával.

Csináltam ma néhány fotót egyébként, de nem találom a vezetéket, amivel át tudnám tölteni őket a gépre. Pedig áttölteném én, eskü. A bodzát is lefotóztam, az esőt is és Cint is. Különböző helyzetekben.

Amúgy...

... bár kinn a hőmérséklet állítólag 10-15%-al is csökkent, ez itt benn, a lakás mélyén nem igazán érezhető... Na jó, érezhető, de annyira azért nem: 28.9 fok van.

... ebédelek. Régóta gyúrtam Apu szójapörköltjére, ami eddig lefagyasztva várta a sorsát a mélyhűtőben, de ma dél körül úgy éreztem, eljött a pillanat, ki kell olvasztanom... Legalább egy szeletkét. Ki is olvasztottam. Most pedig megdöbbenéssel vegyes dühvel tapasztalom, hogy bár Apu megígérte, hogy olyan lesz, ez mégsem olyan pörkölt, mint amit a múltkor csinált, mert ebben nincsenek szójakockák, ez csak olyan narancssárga szósz. Azt hitte, ha beleaprít néhány paperkadarabot, nem veszem észre, hogy nincs benne kocka? Eh... Apu, Apu, ezért még számolunk. Ráadásul kénytelen vagyok még mindig tarajos szarvacskával enni a pörköltet, aminek a tarajai csak arra jók, hogy leszakadva homogenizálják a szarvacska tésztát, egységes masszává formálva azt... Jaj, nem, bocs... Arra is jók, hogy bedugaszolják a mosogató lefolyóját...

2006. június 22., csütörtök

Fájnöli...

... esik, ömlik, zuhog.

Délután már esett néhány öklömnyi csöpp, de az semmi nem volt ehhez a monszun-szerű függönyesőhöz...

Szóval éljen és hurrá.

Amúgy délután már beálltam a hűtőbe (magamra csuktam a hűtőajtót) és onnan szaglásztam ki az ablakon, mert valami perverz bokor vagy fa úgy döntött, hogy éppen most akar a házunk alatt virágozni. Talán bodza. Tudod, amit úgy kell elválasztani, hogy bo-dza.

Amúgy pedig ha szombat, akkor Múzeumok Éccakája vagy Alagút-buli.

Nyaff...

Az meg, hogy az egyetlen örömöm a mai napra annyi, hogy a Kópba néger zsömik érkeztek, azért sokat elárul.

1: Melegem van.
2: Nem tudok koncentrálni a tanulásra.
3: Melegem van.
4: Fáj a derekam a sok hasalástól /az idióta töröküléspózban való jegyzetelgetéstől.
5: Melegem van.
6: Sajnálom járatni a tíz éves vencsit egész álló nap, rettegek, hogy a motorja felmondja a szolgálatot és akkor az a vég.
7: Melegem van.
8: Még mindig nem tudom, mi leszek.
9: Melegem van.
10: A tegnap beszerzett szúnyogháló még mindig itt büdösködik.
11: Melegem van.
12: Éjjel vagy 5 szúnyogcsípést sikerült beszereznem, ezért viszketek, mint egy rühes.
13: Melegem van.
+1: Elegem van.

2006. június 21., szerda

Jajjmár

Mehelehegehem vahan...

Hehe

EZ alapján asszem én a Windows típusú csaj vagyok.

Tele vagyok hibákkal, de nem lehet nélkülem élni. És még ösmerem is magam...

Hehe.

Fosás...

Nem tudom elmondani, mennyire unom, hogy az általában hideg kezeim néhány napja forró verejtékben fürdenek és ragadnak, mint annakarendje.

Ezen kívül fosok az államvizsgáktól.
Fosok a tanárságtól.
De fosok az állásinterjúktól is.
És fosok, mert az előbb az egyik fórumban olyan rémtörténeteket vázolt fel valaki, hogy lehet kicseszni a pályakezdőkkel, hogy a fülem hárombaáll azóta, mióta beleolvasgattam, wát ár...

Rohadt, korrupt, hasznonelvű világ. Ha még egyszer meghallom azt a szót, hogy cég vagy multi, komolyan bekattanok. Franc essen az összesbe. Egyre inkább úgy érzem, 18 évesen el kellett volna mennem aktákat tologatni az asztal egyik végéből a másikba. Akkor ma már én lennék az atyaúristen.

De most őszintén: Ha úgyis mindenhol a gyakorlat számít és nem a papír, akkor minek ennyi embert felvenni a felsőoktatásba? Ha az többet ér, hogy valaki 18 éves korától kezdve egy irodában olyan munkát végez, amit más 5 éven keresztül (csak) tanul, akkor minek ez az egész színjáték? Ha az a meló érettségivel is elvégezhető, faxért fárasztottak minket ennyi éven keresztül; miért nem szólt senki, hogy egy sima érettségi plusz egy-két év gyakorlat jóval többet ér a munkaerőpiacon, mint a szakirányú végzettség gyakorlat nélkül? Kurvaéletmár.

2006. június 20., kedd

Különben pedig szegény Toller meg a sofjörje.
Az előbb meg vizespóló versenyt rendeztünk: AV fürdött, én felette teregettem, ő meg időnként sunyin rámirányította a hideg vizes zuhanyt. Én sikongattam, a fürdőszoba meg tökéletesen elázott. Hát így megy ez. Most meg várnak a tételeim, juhéjj.
A tegnapi csúcs 32.4 fok volt. Arra gondoltam, lassan belépti díjat kéne kérni azoktól, akik feljönnek hozzánk, mondván: A szauna egészséges, hát fizessék is meg.

Mostanság amúgy esténként 9 körül elmegyünk sétálni, körbejárjuk a telepet, mint a Kutya meg a Sümeghy, belesünk a lakásokba, tervezgetjük az életünket és hasonlók. Na jó, ma voltunk másodszor. De ha ez így megy tovább, szerintem holnap is megyünk. Itthon elviselhetetlen meleg van még este is. Nem tudom mit kéne lépni. Meg úgy általában is: Semmit sem tudok.

Ma bőrt húztam a fogamra és voltam egy másik suliban, ahová jelentkeztem és behívtak. Amint odaértem, fordultam is vissza... 2 X 1 óra 10 percet ugyanis nem vagyok hajlandó minden nap utazni semmilyen munka kedvéért. Akkor inkább borítékot ragasztok napi 8 órában vagy bármi. Alátét. Jó, lehet, hogy ez tapasztalatlanul hangzik, mert "minden munkalehetőséget meg kell ragadni fiam a mai világban", de nem érdekel. Nem létezik, hogy közelebb nincs semmi. Olyan széles lehetőségek állnak előttem, mint ide Makó vagy Jeruzsálem, egyenlőre gyakorlatilag mindegy, merre indulok el és hol. Csak jó lenne már tudni, merre induljak el és hol...

2006. június 19., hétfő

Jajajaj, de nehéz ez... :(

Mi legyek?

Mindenesetre a mai vicces hirdetés:

Quality Inspector kerestetik...

Érted...

2006. június 18., vasárnap

Nah, így, hogy öt óra óta (mióta itthon leledzünk) minden ablak tárva-nyitva, redőnyök lehúzva, a kiszkínai-kettóezeötszáé-vencsi meg folyamatosan üzemel, 29,1 fok helyett már 29,2 fokban ülünk... Úgy örülök.
Tegnap meg az volt, hogy este elmentünk Hidat ünnepelni. Lánchidat. Ettünk perecet, hallgattunk Mezzofortét, átsétáltunk a lezárt hídon, nézegettük a híd pillérjeire kifeszített fotókat, bámultuk a tűzijátékot, veszekedtünk, ilyesmik...

Ma meg végre voltunk otthon és Kapcsolat koncert is van este.

De én most inkább vacsorázom és visszaülök SLA theories-ni... Amúgy meg 29,1 fok van.

Dob + basszus

... ihlette az alábbi párbeszédet:

- Te, nekem sosem volt poszter a falamon...
- Nekem igen... Samantha Fox...

Szerintem ez vicces...

2006. június 16., péntek

Épp hallgatom a Danubiusos esküvőt.

Ezt komolyan nem hiszem el. Ez nem trendi, ez nem romantikus, ez egyszerűen szánalmas.
Nem tudom elképzelni, melyik marketinges idióta perverz agyából pattant ki ez a beteges - ötletnek sem nevezhető - baromság. Remélem a szerződés azt is tartalmazza, hogy legalább tíz évig nem válhat el az "ifjú pár" hehe.

Magyarországon nem az esküvők száma kevés, hanem a a válásoké sok. Hülyék. Ezt sem tudni.

2006. június 15., csütörtök

Már komolyan kezdtem aggódni a szembeszomszéd bácsi miatt, mert fél 12-ig ki sem dugta az orrát az erkélyre és ez nem rá vall... De jól van, az előbb láttam, megjött már, szerintem simán csak elaludt, mert este talán sokáig hallgatta az Impot. Mindenesetre örülök, hogy jól szolgál a kedves egészsége és újra kinn figyel az erkélyen állva....

2006. június 14., szerda

Azt is utálom, ha valaki a napja 99%-át az erkélyen állva tölti, hogy bekukkolhasson a szobánkba, ahelyett, hogy lemenne levegőzni és leülne egy padra a virágok között. Vén hülyék.
Úgy utálom, hogy a Szomszédokban mindig mindenki elfelejti a saját születés- és névnapját. Röhej.

2006. június 13., kedd

Jaj jaj jaj, tanulás helyett most éppen mogyorós Császári Csemegét rágicsálok és bámulom a zöldborsó színű új sablont. Milegyenmilegyenmilegyen?

Ja, tegnap este úgy volt, hogy újra tiszteletünket tesszük a szombati triangulumban, de miután az eső (wáteszörprájz) vadul elkezdett csöpögni a Hajóállomásnál, a háromszögből egy nyílegyenes lett Kálvin tér - Kisherceg a parton végpontokkal... Ennek ellenére kaptam fagyit a fülledt Jégbüféből, juhéj.

2006. június 12., hétfő

Életkép a 24-es villamosról:
Négy-öt tizenéves suhanc beszélget...

- ... höhöhö, hát azt a bűncselekményt nem én követtem el, höhö... azt a másikat, a rablást, na azt a bűncselekményt... én... de az nem eeez...
- De nem vagy 16...
- Nem hát, höhö...
- Az jó...

Khm. Welkámtudörílwörd. And have a nice day...

2006. június 11., vasárnap

Az előbb a házunk alatt sétált egy kíntornás. Na jó, kíntornája nem volt a muksónak, csak egy harmónikája, de ez így jobban hangzott.

Mikor láttuk, hogy nem úgy néz ki, mint Dubai hercege, T. berohant a spejzba, felkapott egy bort meg egy gatyát, hogy azt ő most leviszi neki, mert olyan szívhezszólóan játsza a beszamemúcsót, de aztán a harmadik emeletről visszafordult, hogy nehogymár egy '95-ös bikaveret adjunk egy csövinek (na nehogymár én meg a Lali emeljük ki...), úgyhogy a kezébe nyomtam egy addigra már kikészített olcsóbb asztalit (hja kérem, az évek...) és azzal szaladt le a bácsihoz, aki annyit tudott magyarul, hogy köszönöm,köszönöm,köszönöm...

Hát ilyen kalandjaink vannak...
Ja, meg az is volt, hogy belesétáltam a Ferencvárosi TV Gegesy-interjújába, mert annyira buzgón kutattam a legapróbb kolbászka után, hogy nem néztem az orrom elé...
De nem, nem vigyorogtam meg integettem. Sőt. A gátvédelemről sem állítottam, hogy az egy sepiciális dolog kérem...
Inkább csak mérgesen néztem. Hogy hol a kolbisz.
Tegnap elsétáltunk vagy három órát a Ferenciek - Deák - Kálvin triangulumban, majd miután ebédre csak valami pittyputty levest ettünk meg néhány palit, kitaláltam, (mit kitaláltam, kiköveteltemkihisztiztemkisírtam), hogy menjünk el a Ráday utcába, a látszat kedvéért nézegessünk könyveket, majd együnk pattanós kolbászt jó sok mustárral, műanyag villával meg semmiresemjó késsel, mert egyrészt én még sosem ettem olyat állva meg különben is, az olyan trendi, hogy nem érem fel az asztalt. Odamentünk - erre sehol semmi. Se kolbász, se mustár, se műanyag villa. Könyves stand is alig-alig, tömeg meg még úgyse. Úgy berágtam, de úgy, hogy miután végigandalogtuk az utcát, betértünk a linkelt cikk (nem a cinkelt lik/k/ hehe) egyik fotóján kacsintó Plusba és vettünk 3 pár debrecenit, amit aztán itthon a saját két kezemmel sütöttem meg (vagyis a folyosón állva egy villa /nem műanyag/ hegyével ide-oda görgettem, böködtem, közel /helyesebben távol/ harcot vívva a pattogó olajjal)...

Komolyan, még sült halat is ettem volna.

2006. június 10., szombat

Az igazat megvallva tanulás helyett épp állást keresek a neten.

Szerdán voltam egy meghallgatáson (behívtak juhúú, tudom, ez fél siker), jó volt meg minden, szimpatikus volt a főnök, tényleg szinte tárt karral fogadott mindenki, de az igazat megvallva én úgy megijedtem, hogy Tony Cifton / Andy Kaufman szavaival élve szarrádermedtem a szükséges befektetett energia és annak bérezésének aránytalanságán...

Úgyhogy most valami pénzes (vagy csóró, de legalább nem-belehalós) munkát keresek.

Megéri, hiszen találtam az előbb egy ilyet:

"SZERETNÉK MUNKÁT VÁLLALNI NYÁRON , NEM SOK IDEIG! Ha lehetne szentendrén legyen ez a munka!12 éves vagyok és elég megbizható! Heti fizetést 5000Ft alatt nem szeretnék. Nem túl nehéz munkát keresek!
Érdeklődni: XXXXXXX"

Hehehe. Ebből a gyerekből még lesz valaki...

2006. június 9., péntek

Rákaptam...

... erre a címadósdira. 25 perc múlva Varjúdombi mesék az emegyen. Jujj, el ne felejtsem. Rosszat akarok álmodni.

Én, a fogyasztó II

Maradjunk a túrónál.
A Pöttyös XXL-t megirigyelve, a Spar is úgy döntött, hogy megalkotja a saját XXL-es túrórudiját, így kidobott a piacra egy olyan rudat, ami épp olyan hosszú, mint egy normál darab, viszont kétszer olyan vastag... Mókás darab. És akkor megint eufémisztikus vagyok.

Én, a fogyasztó

Ma a Rossmanban kaptam egy TúróIce-t, mert otthagytam több ezer forintot olyan életbevágóan fontos dolgokra, mint kávé, müzli, tusfürdő, arclemosó, fogkrém-szájvíz tuinván. Na jó, ez kamu, a 285 forintos Signal fogkrémért is kaphattam volna jégkrémet a vacogó fogaim közé, de úgy jártam, mint abban az Örkény novellában az ipse, akit asszony egyszer leküld a közértbe...
Ja és a látásélességem színvonalának tökéletes bizonyítéka, hogy a tegnap kezembe nyomott Népszabi Foci VB melléklete címlapján figyelő kékes árnyalatú lasztit folyton meg akarom fogni, mert úgy észlelem, hogy egy tányér, amit ki kell vinnem a mosogatóba...
Mai izgi telefonbeszélgetésem:

(Zúg a telefonom. Ismeretlen szám. Sebaj, felveszem.)

- Hallo...
- Hello krp krp Éva vagyok, zavarhatlak egy kicsit?
- (Már itt gyanús volt a dolog, mert nem ismerek szinte semmilyen krp krp Évát, de optimista ember lévén válaszoltam:) Nem, mondjad csak...
- Te figyu, nincs meg neked véletlenül Anna Freud Elhárító mechanizmusok könyve?
- (3 éve szigorlatoztam személyiségből, nem gondoltam volna, hogy bármelyik ismerősöm is még vele foglalkozik, de próbáltam segíteni:) Húúú, annak idején a könyvtárból vettem ki, nekem nincs meg.
- A xy könyvtárból?
- Aha...
- Akkor ott is lesz, ugye?
- Hát remélem. Fénymásolt példány, nem eredeti.
- Jó. Akkor megpróbálom kivenni... És hétfőn akkor jössz, ugye?
- Hát te, én már végeztem... Nincs hétfőn vizsgám...
- Nem vizsgázni, pszichodrámára...
- Én sosem jártam pszichodrámára.
- Biztos?
- Biztos.
- De várjál, te akkor nem is XY vagy?
- Hát nem, én ZP vagyok.
- Ó. Akkor bocs, téves volt.
- Semmi baj. De a könyv tényleg ott van.

Hehe.

2006. június 6., kedd

Holnap lesz életem utolsó vizsgája az államvizsgák előtt. Aztán adieu egyetem. Fura... Már hozzámnőtt a tanulás... 20 éve nyomom az ipart mondjuk, úgyhogy nem csoda.