No és akkor a hétvége

Laza kis hétvégénk volt, tekintve, hogy nagyon hulladék vagyok az éjszakák miatt.
A péntek este jól megalapozta a hétvégét, rendeltünk ugyanis pizzát. Peti kapott garlic bread-et is, ami azért volt vicces, mert pizza alakja volt és igy Pipi azt hitte, ő is pizzázik. (Nem nagyon szereti amúgy, nem tudom, miért.)
Szombaton délelőtt AV és Peti elmentek a városba taxival. A lengyel bolt volt a cél (hehe), majd fagyiztak is állitólag és sétáltak, szóval jó kis Apa-Fiú délelőttöt rittyentettek. Délután Dun Laoghaire-be vittem Pipit, megnéztük a vidámparkot. Sajnos dodgemeztünk is, ami hibás döntés volt, mivel mindenki nekünk jött, hiába próbáltam kimaradni az ütközésekből, látva, hogy Peti halálra rémül a crash test dummy szerepétől... Ettől eltekintve jó kis délután volt, de kissé elrontotta a hangulatomat ez a dodgem-es élmény. Este négyesben elsétáltunk a Tesco-ba, jó volt, Paját nem kellett kivenni, nem is értem, hogy csináltuk, oda-vissza megmaradt a babakocsiban, pedig nem is aludt...

Vasárnap délelőtt AV meg Peti megint együtt voltak: mig én itthon főztem, ők elsétáltak a Herbert Parkba. Délután szintén a Herbert Parkban voltunk, de akkor már négyesben.
A hétvége felfedezése amúgy a Kakaós-kefires süti (esetemben natúr joghurttal), két tepsivel is sütöttem, szerintem nagyon finom, ennyit arról, hogy valaha is jó fenekem lesz...
És egy extra kép:

Awww

A régi kis laptopomat, amibe még 2012 tavaszán belefolyt a viz a butykosból a DUB-BUD útvonalon, Peti kikukázta a szekrényből és einstandolta.
- És mit csinálsz azzal a laptoppal, te?
- Skype-olok. Veled.
- De jó! Hivsz?
- Nem, irok neked. Azt irom, hogy Kedves anya! Nagyon köszönöm, hogy itt vagy velünk.

Kettő rövid

Jaj, kicsit olyan rossz kedvem van megint, szokás szerint a hülye alvás miatt. A NEM alvás miatt. Paja mostanában esténként olyan 9-fél 10 között alszik el, ébred éjfél körül, négy körül és hatkor napok óta már nem alszik vissza. Nappal sem alszik ám eget rengetően sokat: háromszor huny, sokszor 3x45 percet, de van, hogy 2x45-öt és egyszer 1,5 órát. Vagyis napközben maximum 3 órát nyom, éjjel meg 8,5-9,5 órát. Ez összesen 11,5-12,5 óra. Peti is ennyit aludt kb - de ő 7-8 hónapos koráig este 10től reggel 8-ig ébredés nélkül húzta a lóbőrt! Igy, hogy 6 hónapja egy éjszakát sem tudtunk normálisan átaludni, baromira hulla vagyok már azért. Azt hiszem, most értem el a fáradtság küszöbömet: bármelyik pillanatban el tudnék aludni.
És emellett folyton azt hallom, hogy óóó, XY 8-8-ig (esetleg 7-7ig) alszik éjjel és / vagy nappal 3-4 órákat szunyál egy húzásra (és nem egyszer egy nap! minimum kétszer!) és szétvet az irigység, hogy de ezt igy hogy?! HOGY???
Eh...

És most tök más.
Beleolvastam megint Anta blogjába és jéééézus, fel nem foghatom hogy lehet valaki ilyen megszállottan test-függő. Persze, én is szeretnék fogyni, mint mindenki, most 57-58 kg vagyok és jó lenne 54 közelébe kerülni, de mondjuk úgy nem ez a vágy tölti ki a napjaimat, hogy leadjak 4 kilót és tökéletesre formázzam magam. Ha maradok 57, hát maradok, lekakkantom. Nem folyok szét, nem nézek ki borzasztóan, ennyi. És ezen gondolkozom napok óta, hogy mi vezethet valakit, hogy biorobotként éljen annak érdekében, hogy jól nézzen ki. Csirkemellet és koktélparadicsomot enni nonstop? Semmi gyümölcs, főzelék? Proteinpor? És ez igy tényleg megéri?

Peti aprók

• Napok (hetek?) óta nem hajlandó se tepizni, se tv-t nézni. Sőt. Nintendo wii-zni sem. Ha bele is kezd, két perc sem telik el, abbahagyja.
• Nagy favoritja lett Demjén. Különösen az Iskolatáskát és a Mikor elindul a vonatot szereti. 
• Az oviban megszerette a Crunching, munching caterpillar-t. Ezt kérte névnapjára. Sosem kapott még semmit névnapjára, igy hozzácsaptunk neki egy LeapReader-t is, hátha beindul az angolja.
• Fosik a legyektől.
• Az estéink úgy telnek mostanság, hogy mig én megetetem és leteszem Palikát fél 9 és negyed 10 között valamikor, AV mesél neki, Krofátiáznak és beszélget vele kicsit az ablak előtt ülve. Mikor végzek, bemegyek hozzá, elolvasok egy mesét a Sün, akit meg lehet simogatni-ból, viszek be neki egy kis vizet, majd eljátszuk a Szomorú vagy vidám stb játékunkat* és kb negyed óra bentlét után kijövök. Ha nem hiv vissza, másnap kap egy Maoam-ot. Mivel már régóta nem alszik délután, elég fáradt ahhoz, hogy az esték 90%-ban ne hivjon be, igy fél 10-kor legkésőbb véget ér az aznapi műszak. (Palika éjfélkor, négykor, hatkor kel és hétkor végleg elkezdi a napot. Áh, cseppet sem vagyok álmos.)

* Végigkérdezem, hogy szomorú vagy vidám, boldog vagy boldogtalan, okos vagy buta, magas vagy alacsony, szép vagy csúnya stb-e. Az utolsó a büdös vagy jó illatú, erre úgy felel, hogy büdös, én megszaglászom és elájulok a bűztől. Ezen nagyokat röhög.

Egy gondolat bánt engemet

Azt hiszem, mindkét gyerekünk antiautista.

Kis nacionalista

- Miért nem ölelted meg a Laura-t, mikor odaadtad a lapot neki?
- Mert nem MAGYAR. Én csak magyarokat ölelek meg.

Looking for the weekend

A hét a múlt hetekhez képest meglehetősen egyszerűre sikeredett. Délelőttönként, miután leadtam Pepét az oviban, vásárolgattam Pajával: jártunk a Lidl-ben, a Stillorgan és a Nutgrove Shopping Centre-ben. Hétfőn délután a Herbert Parkban voltunk, kedden pedig a Seapoint-nál, a többi napon viszont csöpögött az eső hálistennek, igy itthon kézműveskedtünk és puzzle-ztünk. Ma délelőtt Dun Laoghaire*-ben jártunk, a kisjátszón, de délre haza kellett érnünk, mert egy fickó jött kifesteni a kádunkat, ami már botrányosan nézett ki.  
Pajika heti teljesitményei:

• Kedd éjjel 1,5 órán át nem birt visszaaludni, azt hittem, hogy megőrülök. 4-fél 6-ig hordozgattuk, mire végre kidőlt - majd 7-kor immáron végleg felébredt.  
• Ma reggel óta kinyomja magát hason - vagyis már tud olyat, hogy másodpercekig nem ér földet a hasa. Asszem ez a mászás kezdete... (Helyet változtatni már tud, mint egy kukac, 1 métert már megtesz, pörögve, forogva, kinlódva.)
• Meghaladta a 10 kg-t. Tegnap este 10050 gramm volt... 

* Dun Laoghaire:

A múlt hét

És az utcsó héthez érkeztem, behozom nagy nehezen magam...
Hétfőn délelőtt a Dundrumban jártam, majd a délutáni program a St Stephen's Green volt. Sajnos rengetegen voltak, de nagyon durván, igy nem tudtuk élvezni nagyon a játszózást, mert őrület volt. Szó szerint. Este Anyu volt a soros, a Seapointnál jártunk megint, klassz volt.

Kedden délelőtt a Supervalu-ba ugrottam be és ez a délelőtt azért is nevezetes, mert teddy bear picnic volt az oviban: mindenkit kifestettek (gondolom macinak), minden gyerek kapott egy muffint, egy pohár almalét, egy lufit, egy koronát és kiültek a két négyzetméteres udvarra piknikezni. (Két napig röhögtem, mikor eszembe jutott Peti macifeje.) Délután Dun Laoghaire-be mentünk, kiültünk a mólóra és elmélkedtünk az élet nagy kérdéseiről. Szikrázóan sütött a nap, meleg volt, szép volt, jó volt, hurrá. (Nem is tudom, mióta van nyár, de Nyár van, nagyon. Egy-egy borúsabb délután volt, mig Anyu itt volt, egy-kétszer csöpögött az eső, egyszer esett, de egészében véve süt a nap, meleg van és olyan, mintha egy normális éghajlatú országban élnénk.) Mikor hazajöttünk, még elvittük a gyerekeket a Herbert Parkba, majd hogy totál hullák legyünk este elautóztunk újra Dun Laoghaire-be és kisétáltunk egészen a világitótoronyig. Nagy poén ám a nyár itt, tekintve, hogy este 10-kor is csak alkonyodik, annyian sétálnak a tengerpartokon, ha jó az idő, mintha nappal lenne. Sőt. Talán többen is.

Szerdán ovi után gondoltam egy nagyot és Petit kivittem a Seapoint-hoz vizezni. Vicces volt, imádta a tengert, hiába, ő már ide született, úgy homokozott meg tapicskolt a jéghideg vizben, mintha legalábbis a Balcsinál lennénk. Amikor hazajöttünk, elzavartam Anyut szórakozni kicsit: vettem neki egy dart jegyet Dun Laoghaire-be és ő végre-végre kimozdult és elment sétálni kicsit egyedül meg enni egy fagyit. Délután szokás szerint Herbert Parkoztunk, piknikeltünk a hőségben, feküdtünk a füvön, ettünk-ittunk, mókáztunk. Este nem voltunk sehol, helyette ledőltem aludni haha.

Csütörtökön délelőtt a Park nevű bevásárlóközpontban jártam, mert még kedden a BSC-ben vettem Pajának két kis talpasnadrágot meg Petinek két trikót, de persze minden kicsi lett és a Park-ban van Mothercare, gondoltam biztos lesz nagyobb méret mindkettőből (mert a BSC-ben  nem volt). Jó soká értem haza, káromkodtam is eléggé, mert messze volt a hely, de ez nem akadályozott meg abban, hogy délután elautózzunk AV-vel Killiney-be is, még hozzá a tengerpartra. Mivel a szél beindult (végre haha), meglehetősen hűvös volt, de úgy éreztük, el kell búcsúznunk a tengerparti randiktól egy időre, ezért nem mehettünk máshová, csak viz mellé. Este Anyut vittem ki a dun laoghaire-i mólóhoz, ettünk egy fagyit, néztük a vizet, búcsúzkodtunk, jó volt, bár meglehetősen fújt a szél, igy cidriztünk is jócskán.

Pénteken délelőtt Petivel felültünk a rég igérgetett Hop on Hop off buszra, ami vicces volt, mert imád buszozni, de asszem egy időre kiégett a busz-reléje, mert baromi hosszú volt a túra. Oké, le is szállhattunk volna, de sürgetett az idő, nem akartam, hogy Anyu megbolonduljon otthon Palikával, igy is vagy 3 órát voltunk távol, mert két óra volt a kör és egy óra volt oda-vissza a buszút várakozással együtt a központig (no comment). Peti amúgy megdöbbentően viselkedett: végig ült az ölemben vagy mellettem, figyelt, nézegetett, kérdezgetett, egyszer sem állt fel vagy kezdett el hisztizni, hogy uncsi, semmi. Tök büszke voltam rá, hogy ilyen ügyes volt, hiába, a sok repülésnek is megvannak az előnyei. Mivel a buszjegy nem névre szóló volt, délután elküldtem Anyut is várost nézni és ment is, örültem neki. Mikor megjött, elvitte Palikát sétálni, AV Petivel kiment a Herbert Parkba, én pedig egyes-egyedül ezer év óta először elsétáltam a Tescoba, szürreális élmény volt... Este valakivel valahol jártam, de hogy hol és kivel, azt elfelejtettem...

Szombaton délelőtt Anyuval elmentünk a Rathfarnham Castle-hoz és megdöbbenve láttuk, hogy felújitják. A játszó hálistennek azért nyitva volt, de csalódott voltam, mert játszózás után meg akartam hivni Anyut egy scone-ra a teázóba. Hát, igy jártunk. Amikor a gyerekek lefeküdtek, elugrottunk a Dundrumba egy pendrive-ért Anyunak, majd rávettünk neki jó sok képet kis családunkról, hadd örüljön neki üres óráiban, mikor már otthon lesz, magányosan Apuval. Délután a St Stephen's Green-be mentünk játszózni Pipivel kettesben, mig AV itthon takaritott, Anyu meg Palikázott. Nem volt túl jó döntés ez a park, mert iszonyat tömeg volt, de mivel Brúnóék is ott voltak (nem véletlenül haha, egyeztettünk előtte), kénytelenek voltunk bevállalni. Nem sikerült jól a találka sem, mert két gyerek mellett egy tömött játszón nem lehet beszélgetni, de ez van, egyszerűen nem jön össze semmilyen normális tali mostanság velük, mert folyton dolgoznak, mig még itt vannak (július 14-én repülnek haza) és ugye Palkó miatt a mi időbeosztásunk is igen feszes. Este AV-vel utoljára kiautóztunk a Poolbeghez és elbúcsúztunk a nyár esti tengertől.

Vasárnap délelőtt hármasban elmentünk a Deer parkba, Anyu meg itthon Palkózott (what a surprise). Délután 5 körül indultam ki vele a reptérre, Peti is elkisért, aranyos volt. Életemben először voltam a reptéren kocsival, remegett kezem-lábam, megtalálom-e időben, de végül ügyes voltam és persze kiértünk. Jó volt, nagyon jó volt ez a három hét, az pedig különösen jól kijött, hogy nyárra esett ez a látogatás és tulajdonképp akár nyaralásnak is betudhatjuk ezeket a heteket, ha már ide vagyunk kötve egy szigetre és repülni nem szeretnénk idén... Szóval ismét csak annyit mondhatok: köszi Anyu.            

Szipp

Ma volt Pipi utolsó napja az oviban. Jaj. Jó, jövő héten is megy, sőt egész júliusban, mert summer camp-ek lesznek, de akkor is. Olyan öreg már. Van csoportképe is:

Sean, Bobby, Maya, Peter, Grace, Christian, Eve, Reece. Igy voltak ők egy csoport. (Hogy Petin miért van sapi, senki se kérdezze haha.)

Sosem hittem volna, hogy egyszer ezt mondom itt kategória

Esik az eső hálistennek. Esőszag van, borult az ég és áramlik be a hűvös. Juhúúúúúú*.

* Több napja (hete?) 24-25 fok van a lakásban, kibirhatatlan**. Öreg vagyok én már ehhez, hozzám tapad Palika, izzadunk, nyitott ablaknál alszunk, ideges vagyok, utálom.

** Okéoké, emlékszem én még, mikor harminciksz fok volt a Börzsöny utcában, de ez Irország kérem.

Vagány vagyok vagy vagány vagyok

Ma ovi után kivittem a kölköket a Seapoint-hoz. Én. Egyedül. Yay.

Még mindig régen

Keddnél hagytam abba. Délelőtt beugrottam a Supervalu-ba (vásárlás az élet ójeee), miután leadtam Petit az oviban, majd mikor hazahoztam, AV elé mentem a Céghez, mert amig Anyu itt volt, kedden és csütörtökön csak fél napokat dolgozott. (Nem azért, mert Anyu itt volt, hanem mert ezt javasolta neki az orvos.) Sajnos esett az eső, pontosabban csöpögött, igy csak őgyelegtünk Dun Laoighaire-ben, céltalanul. Kicsit mászkáltunk a pier-nél, de beijedtünk a felhőktől, bementünk a plázába, a Tiger-be, de nem találtunk semmi jót (kivéve egy tokot a fényképezőgépemnek), sétáltunk a főutcán, hátha lesz ott egy kis kávézó, beugrottunk ide-oda nézelődni, de semmit sem vettünk ám, mert nem is kerestünk semmit, sehová sem ültünk be, mert az egyetlen hely, ami nézett ki valahogy, tömve volt. (Jellemző: amint kifordultunk, hogy eh, nincs asztalka, két ir belépett, mondván eh, it is not packed hahaha.) Végül hogy emlékezetesebb legyen ez a langyos kis délután, a Costa Cafe-nál maradtunk, mert bár nem szeretjük az ilyen helyeket, legalább volt hely benn. Mikor hazaértünk, Anyu épp sétálni vitte Palikát, úgyhogy csatlakoztam, bár semmi kedvem sem volt, de sajnáltam szegényt. Az eső természetesen ismét nekikezdett, igy rövidre zártuk a sétát: Anyu a ház előtt az eresz alatt tologatta a babakocsit, én meg feljöttem bundás kenyeret csinálni. Este vigaszdijként kivittem Anyut a Poolbegre és azt hiszem innentől kezdve minden este kinn buliztunk valahol a tenger mellett.
Szerdán délelőtt a Stillorgan Shopping Centre-ben kezdtem: Tesco, Dealz, Dunnes. Délután Petivel a Merrion Square-en jártunk, Anyu pedig elvitte Paját a Herbert Parkba sétálni. Rég jártunk a Merrionon, főleg gyalog, igy bár a játszótér még nincs kész (felújitják teljesen) jókat marhultunk Petivel, legurult a dombról, bicajozott ezerrel és dumált-dumált-dumált. Este a változatosság kedvéért AV-t vittem ki a Poolbeghez, hát ezért nem tudtam én az eseményeket dokumentálni kérem, folyton úton voltunk.
Csütörtökön délelőtt mivel kifogytunk az ásványvizből, beugrottam a Tesco-ba, majd mivel Peti úgysem alszik már jó ideje délután, úgy döntöttünk, a kedvében járunk kicsit, igy AV szabad félnapján elvittük Bray-be fagyizni meg vidámparkozni kicsit. A parton ülve készült rólam egy kép, amin háttal vagyok, hááát, borzalom, fogyni kéne, fogyni kéne, úgy nézek ki, mint egy ténsasszony, borzalom, mondom én, borzalom. No mindegy, a lényeg, hogy Peti élvezte a soron kivüli kiruccanást, mindenre felült, amit a kis vidámpark kinált.

Pénteken nagy nap volt: bementünk a Céghez. Peti hetek óta ezt várta, csórikám, készittetett egy táblázatot is, amin követte, hányat alszik még... Jót marhultunk benn: billiárdozott, minigolfozott, kinéztünk a 11.-ről, felült a leprechaun székekre és persze ebédeltünk. (Itt volt némi konfliktus, mert úgy evett, mint egy disznó, amikor végeztünk, nagyjából egy tonna rizs maradt az asztal alatt és az almalét is kiöntötte, ehhh.) Délután Palikával és Anyuval (meg persze Pipivel) nosztalgiából elmentünk a Ringsend Parkba. Mióta ilyen posh környéken lakunk, mint Ballsbridge, még szembetűnőbb, milyen lepukkant a Ringsend: a játszó teli volt szeméttel, a csúszdák össze voltak festékezve - hát igen, sajnos a mély nép itt sem különb, mint otthon. (Mondjuk az is igaz, hogy bár a mosott ruhák kinn száradtak a házak között és a kutyák kinn ugattak az erkélyeken, senki sem kötött belénk...) Este AV-vel elugrottunk a Cornelscourt-ba, a Dunnes-be és bevásároltunk, mondván a hétvégét ne töltsük már ilyen földi kötelezettségekkel...
Szombaton délelőtt Anyuval és Petivel a St Anne's Parkban jártunk. Kifogtuk a kisvonatot, ami nagyon vicces volt és végülis 2,5 euró / fő áron körbe vitt a rózsakert és a játszótér körül. Vonatozás után hintáztunk kicsit, majd mivel Dollymount közel volt, kiugrottunk oda is, mert tudom, hogy Anyu mániája a tenger és otthon ugye nem jut hozzá... Ebéd után AV-vel elautóztunk az Irishtown Nature Reserve-ig, pontosabban Sandymount-ig és onnan elsétáltunk a Poolbegig. Jó kis lóduló volt, másfél órás séta oda-vissza, de legalább úgy éreztük sportolunk valamit haha. Mikor hazaértünk, kivittük Petit a Herbert-be, mert megigértük neki, hogy hamarosan leszereljük a pótkerekeket a cangájáról és felnőttként is bicajozhat. Hát mit nem mondjak, amint lekerültek a pótkerekek, ő bicajozott. Igy. Mindenféle sallang nélkül. Kezdetben lökésből indult: AV meglökte, ő tekert és haladt-haladt-haladt, majd öt perc múlva megtanulta, hogy kell egyedül is nekilendülni és azóta Tud Bicajozni. Nagyon menő szerintem. Este, mivel már untam Poolbeget, a Seapoint-hoz vittem Anyut tengerezni, igen, negyedszer ültem autóba, nem is értem, hogy nem estem össze a fáradtságtól.

Vasárnap délelőtt AV, Pepi meg én elmentünk a Cabinteely játszótérre, mert rég jártunk ott és szerettem volna, ha homokozik kicsit és alig van olyan játszó, ahol van homok... Teljesült a vágyam: Petit alig lehetett kirángatni a homokozóból, idén talán először érte homok becses kis kezeit, igy újdonság volt neki a dolog, alig akart kiégni a homok-reléje. Délután mivel nagyon álmos voltam, itthon maradtunk és aludtam, majd 5 körül elmentünk azért a Belgrave Square-re játszózni Petivel. Itt sajnos a Kis Disznó állásból (!) eldőlt a bicajjal (miután végigtekerte az egészet hiba nélkül, eh) és jól lehorzsolta a könyökét. Életében először lett sebikéje haha, sirt is veszettül szegény. (Mára már nem is látszik semmi.) Este AV-val is elmentünk a Seapoint-hoz, mint Anyuval szombat este, jó volt, imádtam ezeket a naplementéket, hiányzik is most, hogy nem mehetünk...

És akkor akinek köszönhető ez a nagy móka-kacagás-szabadság:

Még nagyon régen

Jajj, szétszednek a programok. Múlt pénteken végül jó idő volt (csak párszor kezdett el csöpögni az eső, de akkor bemenekültünk a kézműves sátorba haha), úgyhogy elautóztunk 4 körül a Céges Summer Party-ra. Nem sokáig, 6-ig maradtunk, de pont elég is volt, mert már gyűlt a tömeg és Peti is kezdett megzakkanni. Voltak ugrálóvárak, az emlitett kézművessátor, ahol csináltunk Petinek egy pólót (pontosabban festettünk neki egyet, de nem akarja felvenni, mert szerinte csúnya lett, pff), szólt valami hangos zene, voltak függőágyak, óriási babzsákok és kajapia. Volt négy étel- és négy ital voucherünk, az utóbbiakat felhasználtuk, enni viszont csak két hamburgert ettünk, mert Peti a nagy izgalomban alig ült meg a fenekén, egyszerűbb volt azt mondani, hogy már nem vagyunk éhesek. Jól sikerült kis party volt egyébként, igaz, nem ismertem senkit, de amúgy is Petit kellett felügyelni, mert pörgött, mint a propeller.

Szombaton Anyuval meg Petivel Dun Laoghaire-ben jártunk a People's Parkban, ami totál fel van túrva, de a játszó azért ott volt és üzemelt hehe. Mivel Peti nem aludt délután, AV-vel elvittük a St Anne's Parkba illetve kimentünk Dollymount-ra is mókázni, mig Anyu otthon Palikázott. Este rádöbbentünk, hogy még fél 10-kor is süt a nap, mert nyár van, hurrá, igy Anyuval extra programot találtunk magunknak, miután a gyerekeket lefektettük: kiautóztunk a Poolbeg-hez és ábrándozva meglestük a naplementét, ó. 

Vasárnap sajnos esett az eső, igy délelőtt csak vásárolni tudtunk a Nutgrove-ban. Szerencsére délutánra kisütött a nap, igy miután letettük Petit meg Palit ebéd után aludni (előbbi persze nem alszik már, csak fekszik az ágyán és pislog), AV-vel elmentünk Bray-be. Egy ideig a Cliff Walk-on mászkáltunk, majd mikor túl sárossá vált az út, visszafordultunk. Ittunk egy kávét / teát, ettünk egy sütit és sokat beszélgettünk a munkahelyi dolgokról meg a seizure-ről is, szóval kihasználtuk, hogy senki sem szól / sir közben. (Egyébként eléggé visszatérő témáink vannak, de ez van.) 

Hétfőn miután elvittem Petit oviba, beugrottam a Dundrumba és kicseréltem Palika sapiját nagyobbra, mert amit vettem az sajnos kicsi lett. (Surprise, surprise.) Kapott egy kis polipot is, rágcsálni: csörög-zörög meg tükör is van rajta és mivel úgy megtetszett, vettem egyet Sebinek is, király vagyok, na. Ezen kivül vettem magunknak egy csokor sárga tulipánt, mert ezen a napon volt a házassági évfordulónk és mivel Anyunak másnap volt a névnapja, ő is kapott egy csokor virágot. (Előrelátóan Apák napjára is vettem egy kis meglepit amúgy, szóval szórtam a pénzt rendesen, de mióta gyerekeim vannak, szeretek húsz legyet ütni egy csapásra.) Délután csak a Herbert Parkban jártunk, Anyuval meg a két gyerekkel kisétáltunk, majd AV is megjelent egy koffeinmentes latteval, tudunk élni, mindig mondtam. Este, hogy kihasználjuk Anyut, az esti babysittert, a gyerekek ágyba zavarása után megint kimentünk a Poolbeg-hez és készitettünk pár szép naplementés fotót, hát igen, ezzel nem lehet betelni.            

És akkor még pár fotó Palikácskáról:

 

És a virágokról:

Ja meg a múlt heti Howth-ról:

Meg Petiről a Herbert Parkban:

És izelitő a következő napokból*:

* Erről már csak később, felkelt Palika.

Nyár van nyár, röpke lepke száll virágra, zümmög száz bogár

Villámhirek a másik oldalról

Mellesleg meg Peti szombaton délután két perc alatt megtanult pótkerekek nélkül bringázni. Jó, oké, két percig azért tartott, mert nem tudott először elindulni és rá kellett jönnie, hogy csinálja, hogy meg is lökje magát és le se érjen a lába a földre.
Őstehetség, én mondom.

Villámhirek

• Palika nem hizott egy hét alatt, hurrá, igy ma is, mint múlt csütörtökön 9670 gramm volt fürdés előtt. 
• Ugyanő tegnapra végre növesztett egy fogat: a jobb alsó középső jött ki nagy nyűglődések közepette. 
• És még mindig Paja: tegnap a szemünk láttára átfordult hátról hasra: meglenditette méretes csülkét és hopp már hasra is perdült. A karja ugyan alul maradt, de sebaj, hason volt és kész. 
• Az élet szép.

No gyorsan

A hét.

Hétfőn bank holiday volt. Megint. MEGINT. Délelőtt Petivel elmentünk a Blackrock Shopping Centre-be cipőt nézni neki (ott van Debenhams, Mothercare és Next is, gondoltam valamelyikben csak lesz egy jó félcipő vagy szandi), de a Supervalu kivételével minden délben nyitott. DÉLBEN. Egy órán át szerencsétlenkedtünk, hogy kiderithessük, hogy a Mothercare-ben nincs 25-ös cipő abszolút, a Debenhamsban pedig igen kicsiny a választék az online-hoz képest. (A Nextben pedig egy fia cipő nem volt, grrr.) Mikor már úgy éreztem, minden kötél szakad, Peti talált egy neki tetsző vászoncipit, úgyhogy azt felmarkolva mégis elégedetten távoztunk, igaz, egy ilyen cipő otthon szerintem egy ötszázas a kinaiban, itt meg 20 euró, de mindegy. Délután össznépileg - AV nélkül azért - kivonultunk a Herbert Parkba, ahol Palkó aludt, Anyu Petivel focizott hehe, én meg felügyeltem mindenkit meg kiszedtem a szemöldököm.
Kedden AV félnapos volt, igy a gyorsan elillanó délelőtt után (Lidl-ben jártam, egyedül, igy extra illanós volt az ovis pár óra, főleg, mert utána beugrottam a rendőrségre is, hogy hitelesitsék Palkó születési anyakönyvi kivonatát és végre be tudjuk adni a családi pótlék igénylő papirkánkat) és miután elrendeztem mindkét gyereket, elmentem elé a Céghez. Elautóztunk kettesben a St Stephen's Green Shopping Centre-ig, vettünk Palikának egy sajnos kicsi nyári sapit a H&M-ben, megnéztük a matracokat a Mothercare-ben, vettünk pelust a Dunnes-ben (neeem, nem a gyerekekről szólt a délután) és végül beültünk a Bewley's-be kávézni meg sütizni is. Mivel AV-nek meglehetősen rossz napja volt, elég nyögve-nyelősen ment ez a "randi", úgyhogy másfél óra együttlét után inkább hazamentünk, mert éreztük, hogy nem sok jó sül ki abból, ha mi most kettesben vagyunk, mert konkrétan egymás idegeire megyünk. (A kávé meg a süti azért finom volt.) Mikor hazaértünk, Peti és Anyu elmentek a Herbert Parkba, de akkora eső kerekedett, hogy nem sokkal később AV-nek utánuk kellett mennie, hogy megmentse őket.
Szerdán délelőtt Palikát elvittük oltásra Anyuval és nagyjából ennyi is volt a napi programunk, mivel délután nem tudtunk Herbert Parkozni sem, mert esett az eső, fúj. Palkó a 6in1 szuri mellett (ami ugyanaz, mint az otthoni 4 hónapos korban adandó 5in1 plusz van benne Hepatitis B elleni vakcina is) megkapta az agyhártyagyulladás elleni oltást is, ami itt nem ajánlott, hanem kötelező hálistennek.(Azért hálistennek, mert olvastam az agyhártyagyulli következményeiről és hát khm... nekem kissé veszélyesebbnek tűnik, mint egy nátha.)

Csütörtökön délelőtt ovi után Anyuval és Palikával elautóztunk Bray-be, ahol andalogtunk a tengerparton, fagyiztunk és próbáltuk kitalálni, Palkó miért nyög egyfolytában. Délután megint közös programot szerveztünk AV-vel, mert fél napos volt: kiautóztunk Howth-ra és felmásztunk a szép kilátáshoz. (Gyerekekkel ez sajnos lehetetlen még, szerintem 7-8 éves kor alatt életveszélyes a terep.) Ez a találkánk jobban sikerült, mint a keddi, sokat beszélgettünk, sétáltunk, nevetgéltünk, szóval jól éreztük magunkat szabadon. Mikor hazaértünk, AV elszaladt a Tescoba tejért, majd kimentünk a Herbert Parkba is mókázni, mert egyrészt szuper idő volt, másrészt meg Peti szeretett volna némi Apa-Fiú programot is. 7 körül értünk haza, ekkor AV nekiállt palacsintát sütni, mi meg Anyuval gyerekeztünk egészen fürdetésig.

Ma péntek van, nincs ovi, igy délelőtt Petivel elmentünk a St Stephen's Green-i játszótérre, mert ott már piszok régen jártunk és mivel csak egy órára tudtam parkolócetlit venni, utána még elmentünk a Tesco-ba is vásárolni. Elvileg ma Summer Party van a Cégnél (summer hahaha, újra 14 fok van a tegnapi 20 után), hogy megyünk-e, időjárás-függő, bár szegény Peti nagyon be van sózva, imádja az ilyen happeningeket. Most kivételesen mindkét gyerek alszik (bár Peti szerintem csak úgy csinál), úgyhogy iszom is egy tejeskávét, mert Palkó mindjárt kel, hiszen lassan letelik a 45 perce jaj-jaj, nehéz az élet, igy jártunk.



Ja és +1:

Caught in the act

Hét meg a vége

Tyűha, jól lemaradtam. Igaz, múlt héten nem is voltunk sok helyen. A délutáni Herbert Park-özön megmaradt, de délelőttönként ovi után húztunk haza Palikával.

Pénteken az Airfield Farm-on jártunk, ami jó volt, jó volt, de nem volt frenetikus élmény. A kis beltéri játszóház-szerűség szuper volt, de azért nem túl jó úgy mókázni, hogy Palkó közben végig a kezemben van... Ezen a napon amúgy Peti kifejezetten fárasztó volt: mindent leejtett, mindent eltört, minden szempontból erőszakoskodott és hangoskodott, zajongott, rosszalkodott, ellenkezett. Vannak ilyen napjai, persze kinek nincsenek, de rég volt már ilyen, elszoktam tőle, hogy reggel 10-kor arra vágyjak, hogy legyen már este, mert megőrjit... A farmon amúgy bodzát is szedtünk, amint hazaértünk, meg is csináltam, mert alig vártam, hogy bodzalét ihassunk. Ehhez képest én balga 3 napig hagytam állni a cuccost és bepenészedett... Majdnem sirtam, most komolyan, hát hogy tehetett ilyet? Mindenesetre erre számithattam volna, nem is tudom, hogy képzeltem, hogy egy ilyen béna napon szedett bodzából fogok valami finomat kihozni.  

Szombaton délelőtt néptáncon voltunk, ami jó is lehetett volna, de nem volt, mert Peti nem igazán volt együttműködő ezúttal. Marhult, szaladgált, izzadt, fel volt pörögve, abszolút nem követte a lépéseket. Délután elvittem a Riverfest-re, ami megint csak csalódás volt, mert nagyon picike helyen rendezték és milliónyian voltak. Három gyerekeknek való körhinta volt (tulajdonképp ezért mentünk), ezek közül kettőre felülhetett az Úr, majd hazafelé egy fagyit is kapott, mert legalább 50 fok volt, gondoltam megérdemli, ha már ilyen gáz helyre elrángattam, ahelyett, hogy valami jó kis játszón múlattuk volna az időt. (Oké, jót akartam, de akkor is.) Mivel hamar végeztünk, nem haza mentünk, hanem a Herbert Park-ba, mert AV ott sétált Palikával. Mig én megetettem a már éhes dedet, Peti focizott, frizbizett az apjával, jó kis zárása volt ez a napnak, kimondhatom, hogy tök boldogok voltunk, na.

Vasárnap délelőtt Hosszú Csúzdáztunk, ami jó volt, bár eléggé lehűlt az idő, igy kissé aggódva cipelgettem Palkót a játékok között, nehogy megfázzon, mert akkor nekünk végünk, mint a botnak. Délután nem voltunk sehol, nem is értem, hogyhogy, nagyon rég volt már ilyen, hogy itthon töltöttük a hétvége egy fél napját. Este megjött Anyu (hurráhurrá) és mivel 19.15-kor szállt le a gépe, Peti még megvárhatta, mig hazaér, aminek mindketten szivet melengetően örültek. Bár volt egy-két döccenő és egyik napunk sem volt tankönyvi, egész jó hétvégénk volt megint, a hetünk pedig abszolút átlagosan telt, semmi extra, tényleg.