A 7 pontokba szedve

• Nem volt egy nagy szám, sőt, elég béna volt. 
• T. szerda délután hazajött munkából, mert fájt a torka és elkezdett köhögni és nála ugye ez sosem jó jel... Csütörtökön elment a GP-hez, aki felirt neki antibiotikumot, mert azt látta, hogy bakteriális eredetű torokgyulladása van és azt javasolta, hogy felváltja szedje a Nurofent és Paracetamolt, mert nem lehet láza. Na köszi. Jövő hét szerdáig kiirta, reméljük csütörtökön már mehet és nem lesz semmi gond. Egyelőre köhög és elég gyengus, de nem vészes.  
• Szinte egész héten szét vagyok esve, nem tudok koncentrálni, baromi idegesitő. Gondolom izgulok T. betegsége miatt vagy nem tudom.  
• Hogy jobb kedvem legyen, rendeltem egy ilyen lenge ruhát, de hogy hova veszem majd fel, még nem tudom... (Ja, különlegességképp vettem egy fél kilós édeskrumpli chips-et is (mármint sült krumplit), €3,5 volt, de sebaj, mulatunk hahaha. Ha meg már költés, vettem egy Bop It!-et is, valakinek biztos lesz party-ja mostanság, ha meg nem, majd Pipi megkapja a szülinapjára és megvettem a 52 és 65-storey treehouse-t is, talán Húsvétra.) 
• Tegnap megnéztem a The Danish Girl-t, nagyon tetszett. (Jaj, ez az Eddie Redmayne gyönyörű egy ember!) Kedd este a Tékasztorikkal múlattam az időt, na az viszont elég gagyi volt. 
• Szombaton egész nap esett az eső, ezért délelőtt nem mozdultunk ki sehova, délután is csak a könyvtárba mentünk el Pipivel, mert végzett mind az 5 könyvvel (!), amit múltkor kihoztam neki. Most megtaláltuk - többek között - a 78-storey treehouse-t, bakker 9 körül kijött, hogy elolvasta. (Délután 5re értünk haza és fürdött, vacsizott, Skype-olt is kétszer és persze Mariozott is emellett. Hihetetlen, milyen ütemben tud már olvasni és ami durva: érti is és vissza tudja mondani simán, miről olvasott.) A treehouse könyvek mellett nagy kedvence még Tom Gates, de sajnos annak csak egy kötete van meg a könyvtárban és azt már olvasta.  
• Jövő héttől állitólag lesz még egy magyar órám, hurrá. 
• A héten elkezdtem a 7-minute workout-ot, letöltöttem az app-et hozzá, elkezdtem a 70-day challenge-t, de már most volt nap, amit kihagytam hehe. 
• Vasárnap szintén nem nagyon mentünk ki, délelőtt elszaladtunk ugyan a magyar boltba elkölteni a €25-s nyereményünket, de levegőn ettől még nem voltunk... Délután körberollereztük a háztömböt, ennyi volt a mozgás a napra, elég is volt. 
• A suliban megint előkerült a Dev téma, szerdán mondta Peti, hogy szünetben Dev egyszer csak elkiáltotta magát, hogy Ivan húzzon be egyet Peti kukijába, aki persze igy is tett, de Pipi persze nem merte megmondani a tanárnak, mondván milyen ciki már arról panaszkodni, hogy tökön verték... Másnap mondtam Dev anyjának, hogy szóljon már rá a fiára, hogy viselkedjen, mert kurvára elegem van már belőle, ő állitólag le is szidta, hogy nem szabad ilyet csinálni, blabla, ehhez képest mikor kérdeztem Petit, volt-e vmi, azt mondta, hogy aznap csak egyszer ütötték pofon. Visszakérdeztem, hogy mi van?! Téged szoktak pofon ütni, mire mondta, hogy jaja, persze, többször is, de ő nem foglalkozik vele. Bakker kétszer voltunk már benn a tanároknál, hogy csináljanak valamit, mert nem normális, hogy pár idióta boxzsáknak használja a többieket meg folyton rondán beszél, mindig megigérték, hogy persze, jobban fognak figyelni, ehhez képest semmi változás három éve. Matilda is csak azért hagyta abba Pipi piszkálását, mert másokkal kezdett el játszani... A fő gond, hogy Hugo, Pipi legjobb barátja ezekkel a kis seggfejekkel játszik és igy ő is kényetelen a közelükben lenni. Mondjuk most már úgy berágtam, hogy most már azt javasoltam neki, hogy hagyja Hugo-t is veszni, ha ő ilyen rossz gyerekekkel akar lógni, tegye, mi nem fogjuk tudni befolyásolni, amit tehetünk, hogy Pipi másokkal kezd el játszani, akik normálisak. Az osztályban több baráti társaság van és mindenkinek van egy Legjobb Barátja is, Peti csapatában pl ott van Hugo, Ivan, Dev, Yoshiaki és Stefano, de közülük Dev-et és Ivan-t Peti utálja, mert folyton verekszenek és elrontják a játékukat. Elhiszem, hogy baromi nehéz neki, mert Hugo-t és Yoshiaki-t nagyon szereti, de valahogy meg kell értetnem vele, hogyha ahhoz, hogy ezzel a két gyerekkel játsszon, sajnos együtt kell játszania olyanokkal is, akiket nem szeret és akik bántják, akkor nincs mit tenni, vagy tűrni kell a barátok kedvéért vagy pedig beinteni mindnek és nyitni mások felé. A vicc az egészben, hogy miután szóltam Dev anyjának, milyen hülyén viselkedik a gyereke, visszairt, hogy sajnálja, de Peti meg párszor már próbálta kizárni Dev-et a játékból meg egyébként is azt mondta rá meg Ivan-ra, hogy crazy-k és Dev ezért sértve érzi magát, amire nem válaszoltam, pedig tudtam volna, például hogy bazmeg szerinted miért nem akar a fiaddal játszani Peti és vajon miért mondja rá, hogy crazy? Mondjuk azért, mert kérdés és előzmény nélkül képes arcon ütni bárkit, aki szembe jön? Mondjuk azért mert valaki ellentmond neki és ő azonnal elkezd üvöltve és káromkodva sirni? Hát komolyan. Oviban még csak-csak belefér ez, azt el tudom képzelni, hogy egy 3-4 éves gyerek ilyeneket csinál, de ez már évek óta iskola, 7 éves, 130 centis fiúkról beszélünk. Mégis 14-16 évesen mit fog csinálni? Na mindegy, nem lovalom bele magam még jobban, de baromira unom ezt a helyzetet, tegnap már körbeérdeklődtem, máshol van-e még hely, mert gáz, hogy a tanárok semmit sem tesznek igérgetésen kivül. 

Life with a toddler

- Honnan van az a labda?

- Rendelte apa az amazonrol.

- Az hol van?

- Angliában. Skóciában.

- És hogy jött ide?

- Iderepült.

- (egy oktávval magasabban a csodálkozástól) És akkor most már dublinban van skócia?

- Nem, a labda repült ide, nem az amazon.

- Hogy repült ide?

- Postán.

- És hogy repült be az ablakon? Nem is hallottam...

Hétvége

Huhhh, jó kis sűrű szociális hétvégénk volt, ahogy irtam, szeretem az ilyet.

Hurrikán szimulátor

Pénteken tehát szülinapi party-n voltunk a JumpZone-ban. Úgy terveztem, hogy mig Peti ugrál, Palikával elszaladunk egy közeli Dunnes-ba, de mivel iszonyú dugó volt és egyébként is minden szülő maradt kb, mi is maradtunk. Pipi elvolt egyedül, mi meg Pajával mászkáltunk, eszegettünk (egy szülő hozott egy nagy tál áfonyát és szőlőt, amiből Palika kicsipkedte a szőlőt) illetve persze beszélgettünk a többi szülővel. Halál ciki, hogy mindenki mindenkinek tudja a nevét, én meg örülök, ha azt be tudom lőni, hogy ki kinek az anyja... (Én vagyok az a tipikus anyuka, akinek tele van a telefonkönyve olyanokkal, hogy Rory's Mum, Aoife's Mum, Wan's Mum stb) Na szóval a party 4-fél 6ig tartott, elég is volt, mert nagy volt a nyüzsgés és már kicsit untam a small talk-ot az anyukákkal. (Legalább öten megkérdezték, kezd-e Paja ősszel a suliban, ami cuki, csak nyilván leszarják a válaszom, de az időjárásról beszélni meg persze még bénább lenne.) Negyed 7re értünk tehát haza, hulla fáradtan, mert suli után ugye egyből mentünk a buliba. (Jó volt amúgy a hely, nem csak trambulinozni lehetett, volt egy nagy foam pit meg lehetett kiütőzni, kosarazni (szintén trambulinon ugrálva), eskü, ha nem lenne ilyen messze tök szivesen járnék ide heti egyszer edzeni, tuti jót tenne a lábaimnak...)
Szombaton mivel esett, délelőtt nem mozdultunk ki, helyette főztem és vártuk, hogy indulhassunk Gabi szülinapi bulijába. 2kor kezdődött, 1kor indultunk és bár pedzegttem T.-nek, hogy örülnék, ha elvinne minket, végül csak hárman mentünk, ő meg itthon élvezte a csendet. A buli Dublin 15-ben volt, világ vége után két centivel, ráadásul esett az eső, úgyhogy marha jó volt odavezetni, káromkodtam is rendesen, mire megtaláltuk a helyet... (Az a baj, hogy arra rengeteg autópálya van és mivel egyszer rossz helyen jöttem ki a körforgalomból, el kellett mennem a következő lehajtóig, ott valahogy visszafordulni és újra stresszelni, hogy megint rossz helyen jövök majd ki a körforgalomból, mert amikor ennyi út van, a gps halál rosszul mutatja / mondja, mit kell csinálni, ráadásul ugye nem hússzal tötyörgünk, hanem mindenki nyomja neki, tehát idő sincs tökölni - aaaa, de gyűlölöm Blanchardstown-t, oda születni kell, eskü.) Na a lényeg a lényeg, 2.10re odaértünk, a fiúk bevetették magukat az őrületbe (iszonyú tömeg volt, iszonyú - kb 4-5 party zajlott párhuzamosan plusz a sima vendégek, sajnos Krisztiék ezt elrontották, 4 éves szülinapi bulit szerintem nem lehet egy ilyen helyre szervezni, mert még kicsik hozzá a gyerekek... 4 évesen még simán lehet otthon egy party vagy egy olyan helyen, ahol csak a party zajlik és nem nyitott a közönségnek a hely egyébként), én meg próbáltam túlélni. Szegény Kriszti sütött egy csomó pogácsát, muffint meg csinált kókuszgolyót is, de se hely, sem alkalom nem volt megenni, mert mindenki halál stresszben rohangált a kicsik után. (Én ugye azért nem, mert ott volt Pipi, aki azért nagyfiú, vigyáz Palikára.) 2től fél 4ig ment a játék, fél 4től jött a kaja, de az meg borzasztóra elhúzódott, nem is értettem, fél 4től fél 5ig (!) ették a sült krumplit és a kolbászkát meg persze a tortát. A fiúknak amúgy tetszett a dolog, én voltam  a gyenge láncszem, mert tudtam, hogy esőben-sötétben még haza is kell vezetnem. Végül mázlink volt, hazafelé jobban haladt a forgalom, negyed 6 körül haza is értünk, onnantól pedig már csak az esti rutin volt hátra, vacsi, fürdés, altatás.

Vasárnap, mivel még nem volt elég a jóból, elrángattam a jónépet a magyar családi napra. Senki sem akart menni igazán, de mivel esett az eső, úgy voltam vele, hogy bizony megyünk, mert nem fogok megőrülni bezárva a lakásba. Délelőtt tehát megint főztem, elvoltunk, ebéd után pedig nekivágtunk a programnak. Ismét 2re értünk oda a helyszinre (ez közelebb volt, Dublin 8, 20 perc alatt ott voltunk) és egészen 5ig ott voltunk. Rengetegen voltak, a program pedig tök jó volt, Peti nagyon elemében érezte magát, Palika kevésbé, na de majd jövőre. Vadadi Adrienn játékos foglalkozásán kezdtünk, ami annyit tesz, hogy T. Bécivel, én meg Palikával Eszterrel beszélgettem Peti meg a lányok meg pedig részt vettek a foglalkozáson. 1 óra után lementünk a földszintre, ahol még csak ekkor néztünk körbe, mert amikor megérkeztünk, nem volt rá időnk, mert kezdődött az emeleten a játék. Lenn volt két kézműves asztal, ahol lehetett csuhéj babát késziteni és gyurmázni, volt két árus, egy bio cuccos meg a magyar boltos, akinél csokikat, kolbászt (haha), rágcsát lehetett venni, volt arcfestés, volt egy kajás, aki székelykáposztát és marhapörköltet árult meg kolbászos kenyeret és volt egy "konyha", ahol a felnőttek ingyen teát és kávét kaphattak, a gyerekek pedig üveges vizet, banánt és mandarint. Nagyon jól meg volt szervezve az egész és ami különösen tetszett, hogy még 5kor is volt ingyen gyümölcs és viz, nem az volt, hogy mindenki betárazott az ingyen cuccból, jó lesz otthonra is alapon. Na szóval mig mi körbenéztünk, addig lement a néptánc foglalkozás és utána jött a tombola. Vicces módon nyertünk egy €25-s vouchert a magyar boltba, szóval számunkra abszolút pozitivan zárult a fesztivál... A tombolahúzás után volt egy egy órás bűvész műsor, az is jó volt, Peti az első sorban csápolt. A műsor után még lehetett volna tanulni pár bűvésztrükköt, de arra már nem maradtunk, mert Palika nagyon döglődött, inkább hazajöttünk. (Fél 12kor amúgy volt egy gyerekkoncert is, de arra ugye nem mentünk, mert túl korán volt.) Csakúgy, mint a múlt heti szinházi előadás, ez a családi nap is tök jó volt, tényleg, el vagyok ájulva, hogy ilyen hangulatosra meg tudták csinálni mindkettőt. Jó sok ismerős arccal összefutottunk, de a legtöbbet persze Eszterékkel dumáltunk, T. szerintem meg is halt volna, ha Béci nincs ott... De ott volt, úgyhogy neki is tetszett a nap, pedig ő aztán igazán nem az a szociálisan aktiv fajta. Jó fáradtan, fél 6 körül értünk haza megint, mint szombaton, úgyhogy ismét nem volt más hátra, mint a vacsi - fürci - alvás.
Jó kis hétvége volt, imádtam.
      

Ez már úszás alatt, Paja nagyon koncentrál*...

* Ez a legújabb mánia, logikai játék, mindkét gyerek odáig van érte.   

Január harmadik hete

Ez a hét nem volt olyan sűrű, mint az előző, nem is nagyon történt semmi. A legaktivabb napunk hétfő volt, annál is inkább, mert Pipinek nem volt suli (ezúttal továbbképzés volt a tanároknak...). Sokat gondolkoztam, mit csináljunk, hova vigyem, felmerült, hogy menjünk játszóházba, de miután megmutattam neki az EPIC múzeumot, azt mondta, hogy ő inkább most ide menne... Oké, mi sem természetesebb, indultunk is. Hálistennek volt egy adults go free voucherem, igy egy gyerekjeggyel bementünk ketten. (€7 volt, voucher nélkül €21 lett volna, jajj) A kiállitás nem okozott csalódást: tetszett mindkettőnknek, nagyon látványos volt az egész, tele interaktiv táblákkal.

Csalóka kép, süt a nap, de nagyon hideg volt

Mikor hazaértünk, épp annyi időm volt, hogy elkezdtem főzni az ebédet, majd mikor félig elkészültem, rohanhattunk is Palikáért. Hazaérve gyorsan befejeztem a kaját, megebédeltünk és 4re mentünk úszni. Mire hazaértünk, volt negyed 6, vége volt a délutánnak...

Kedd-szerda-csütörtök nem volt ilyen mozgalmas, mint a hétfő, tulképp nem volt semmi extra. Palikának és nekem elkezdett folyni az orrunk, ezért alig aludtunk, de a köhögés szerencsére eddig elkerült. A hét rossz hire, hogy T. számitógépe besz*rt, igy félő volt, hogy az elmúlt 2-2.5 év képei, videói, adatai elvesznek... Hálistennek sikerült megbütykölni végül, szerdán elszaladtam Dun Laoghaire-be valami külső adattárolóért, most napok óta folyik a mentés, egyelőre úgy tűnik, sikeresen. A hét további rossz hire, hogy megszűnt a stillorgani Tesco, vagyis a kajás épület ott van még, de a játékos bezárt... Megnéztem, sajnos nem költöztették át a játékokat a kaják mellé, tök csalódott vagyok.
Ma - pénteken - reggel vérvételen kezdtünk Pipivel a Medicusban... Ősszel ugye fájt a lába, aztán lett az a pukli a halántékán és a napokban megint panaszkodott, hogy nem jó a térde, néha kibicsaklik, gyenge, fáj. Mondjuk nem tudom, hogy egy vérvétel mit mutathat ki, de úgy gondoltuk, ártani nem árt, ha kérünk egy full blood test-et, évente a gyerekeknél is jó megnézni, minden oké-e és Peti tavaly  februárban volt vérvételen utoljára. Egy kis hős amúgy, meg sem nyikkant, ahogy levették a vérét a kis fiolákba, mondta is a doki, hogy szeretné, ha minden kis betege ilyen lenne. (Ezt Pipi tanára is szokta mondogatni, szóval hiszek nekik.) Azért mentünk egyébként a Medicusba és nem a saját dokinkhoz, mert az utóbbi azt mondta, hogy csak a kórházban csinálnak vérvételt gyerekeknek, ők ilyet nem vállalnak... őőőőő... Oké. Szóval maradt a Medicus, lengyel klinika, ők persze le tudják venni a vért gond nélkül. €65 volt amúgy ez a full blood test, szóval ha kiértékeltetem a GP-nkel, a végén pont annyira jövünk ki, mintha a mi dokinkhoz mentem volna én vérvételre (hiszen Petit ugye nem vállalták volna be). Mondjuk gondolkozom, hogy csak megkérek egy otthoni dokit, nézzen már rá a leletre, van-e valami riasztó, amivel foglalkoznunk kell, mert most €65-t nem szeretnk kifizetni a GP-nknek egy szempillantásért. (Elvileg felnőtteknél ez úgy van, hogy elmész a GP-hez, megkéred, hogy csináljon egy vérvételt, megindoklod, miegymás és kifizeted a €65-t, amiért ad lehetőséget a vérvételre. Pár nap múlva elsétálsz a nővérkéhez, leadod a véred, fizetsz €30-t érte. Újabb pár nap múlva visszamész a GP-hez, aki €35-ért kielemzi neked az eredményt és mehetsz utadra. Nekünk most ugye megvolt az első két lépés egyszerre, €65-ért, de hátra van még a kiértékelés, ami a mi GP-nknél €65 lenne, nem csak €35, hiszen ezzel a témával most megyünk hozzá először... Áhhh, rablás, komolyan.) A mai nap eseménye egyébként még egy party: 4re a JumpZone-ba vagyunk hivatalosak, Rory szülinapi party-jára. Azt mondjuk nem tudom, mit csinálok Palikával az alatt a két óra alatt, mig Peti bulizik, mert ahhoz messze van, hogy hazajöjjünk, viszont ugrálni csak 5 éven felülieknek lehet... (Lásd a nyári jó-e, ha egy kisgyerek trambulinozik kérdéskört...)
Holnap is aktiv napunk lesz egyébként, Gabi szülinapi party-ja lesz, amit már nagyon várunk, főleg Palika, hiszen neki ez lesz élete első party-ja! Úgy 2 hete hivta meg Gabi (neki 10-én volt a 4. szülinapja) és mikor mondtam ezt Pajának egy roppant szomorú beszélgetés zajlott le:

- Palika, figyelj csak, Gabinak szülinapi party-ja lesz jövő szombaton, akarsz menni majd?
- Én?!
- Igen, meghivott titeket, téged és Petit is.
- És lassúak is mehetnek arra a party-ra? 
  
Nem értem, miért gondolkozik igy magáról. Vagyis értem, de na, nem tudom, hogy segithetnék neki. Ez valahogy ilyen kistesó önbizalomhiány. Nyilván Peti mindenben jobb nála, okosabb, gyorsabb, ügyesebb és ő ezt érzi. De most hogy mondjam Petinek, hogy te, figyelj már, néha ha futóversenyeztek, hagyd nyerni Palikát... Néhányszor mondtam már neki amúgy, ilyenkor engedte is, hogy Paja nyerjen, de Palika sem hülye, látta, hogy Peti csak kedveskedett neki, egyébként viszont sokkal gyorsabb, mint ő. Próbálom nekik elmagyarázni, hogy az életben nem minden verseny, ne csináljanak mindenből azt, mert egyikük ebben jó, a másikuk meg abban, de piszok nehéz, mert mindkettő fiú, nyilván ugyanazok a dolgok érdeklik őket és nyilván ugyanolyan területeken szeretnének a legobbak lenni, de Palika szegény egyelőre persze mindenben vesztésre áll... Nehéz ügy amúgy, amig kisebbek voltak, nem volt ez gond, elvoltak, de ahogy Palika nő, egyre értelmesebb és egyre jobban érzi, hogy Peti előrébb tart, de ahhoz viszont még kicsi, hogy ezt elfogadja és emlékezzen, hogy nem lesz ez mindig igy, később lesz olyan amiben egyikük lesz jobb, a másikuk meg gyengébb és forditva...
Na mindegy, itt tartunk most, sűrű napok előtt állunk (ja, vasárnap meg Magyar Családi Nap lesz, gyerekkoncerttel, bűvésszel, játékokkal, vásárral), remélem izgi hétvégénk lesz.

Január második hete

Na és akkor vissza a kerékvágásba.
Az ovi és a suli 8-án, hétfőn kezdődött és ezen a napon Pipi elkezdtett úszásra is járni. 7 alkalom €70, hétfőn 4-4.45ig a Sportscoban. Ági és a két fia is jár, de Petinek rajtuk kivül is lett társasága, egy Rory nevű gyerek is ott volt ugyanis, akivel egy suliba járnak.
Ez a hétfői nap amúgy nagyon őrült volt: reggel ovi után beugrottam a kis Tesconk-ba, de nagyjából semmi nem volt, amit akartam. 10re értem haza kb, utána főzés, két adag mosás, mosogatás, 3/4 12kor elugrottam a Merrion Tesco-ba, az mégis nagyobb, mint a mi kis nyamvadt Tesconk, mire végeztem, egyből mehettem Palikáért. Oviból haza, gyors ebéd, rohanás Pipiért a suliba, onnan haza, majd negyed óra múlva indulás usziba. Úgy éreztem magam, mint pók a falon. (És akkor Anyu megkérdezi, mivel ütöm el az időm haha.)
Kedden nyugisabb nap volt, csak az esti órámra készültem, egyébként pedig végre ki sem mozdultam a lakásból reggel 10 és 1 között.
Szerdán Peti hasfájásra panaszkodott, úgyhogy itthon maradt... Hálistennek nem volt hasmenése, nem hányt, nem is tudom, mi volt vele, még jó, hogy itthon vagyok és ilyen esetekben nem kell szabit kivenni. (szájbiggyesztős szmájli) Mivel 11 körül láttam, hogy teljesen jól van, hogy haladjunk, elmentünk a Lidl-be vásárolni. Beugrottunk a Homestore-ba is Krisztinek venni egy kis ajándékot és a Bookstation-ba is benéztünk, ahol Buy 1, get 1 free akcióban ment pár könyv, köztük Pipi nagy kedvence, az X-storey treehouse. (Ez egy sorozat, nagyon rákapott, még karira rendeltem meg neki az első kötetet, de nem jött meg, ezért kapta a Stories for 8-year-olds könyvet, ami ugye nem tetszett neki nagyon, de utólag január elején ideért a 13-storey treehouse és azt meg egy nap alatt befalta...) Nem volt kérdés hát: megvettünk a sorozat 2. és 3. kötetét is, összesen €6-ért... Mivel elvásárolgattuk az időt, hétfőhöz hasonlóan megint kapásból mehettünk Palikáért, annyi időnk sem volt, hogy hazadobjuk a cuccokat.
Csütörtökön szülinapom volt. T. fél 10-re ment a kórházba valami vizsgálatra, de szólt, hogy ovi után mindenképp siessek haza, mert hozzák az új zongorát. (El nem tudom mondani, mennyire rühellem ezt az állandó rohadt zongoravásárlást. Hány, de hány délelőttöt / napot voltunk / voltam már itthon várva a futárt, hogy hozza vagy épp elvigye az aktuális zongorát.) Ovi után igy rohantam haza, le ne késsem a futárt, mert akkor még másnap is rostkolhatok itthon... 11 körül jött emberünk, de természetesen ő sem találta meg a lakást (Use the first lift on your right, 4th floor - nem fogom fel, hogy lehet ezt elrontani, de 10 emberből 1-nek sikerül megtalálnia, hova kell jönni...) Mire végre összefutottunk, T. is hazaért, mint kiderült, őt már vagy 5x hivta, mert az épületet sem találta... Bahh. Mikor elment, T. elvitt a Jervisbe megvenni a szülinapi ajándékomat. Mig ő ügyintézett, én elszaladtam venni egy Smyths utalványt, mert Peti party-ba lesz hivatalos és ezúttal nem volt kedvem ajándékon törni az agyam. Mikor végeztünk, hazafelé beugrottunk a Magyar boltba, majd ügyesen, épp időben, negyed 2re odaértünk Palikáért is az oviba. Ovi után főzés jött, majd T. elszaladt a Tescoba tortáért és virágért és ha már kiment, hazahozta Pipit is, hogy egyszer az életben ne kelljen Palikával szerencsétlenkednünk. Mivel T. ugye szabin volt, ebéd után, fél 4kor már ünnepelhettünk is, úgyhogy tortázás után megkaptam az ajándékaimat is: 5 pár zoknit - és egy Lenovo laptopot. A nap további részében T. a zongorát szerelte össze, én pedig a fiúkat próbáltam lekaparni a laptopról, amire még fel kellett telepiteni egy csomó programot, úgyhogy egyelőre érinthetetlen volt.
Pénteken délelőtt végre önszántamból maradtam itthon: egyrészt a dublinfox-on dolgoztam, másrészt pedig kókuszgolyót és tojásfasirtot készitettem a délutáni playdate-re: Yoshiaki-ékhoz voltunk ugyanis hivatalosak és attól tartottam, Pipi nem nagyon fogja értékelni a belengetett szusit... Mivel a sulinál nem lehet parkolni, miután hazahoztam Paját az oviból, megebédeltünk és gyalog elrohantunk Pipiért, majd hazatalpaltunk, autóba pattantunk és úgy mentünk Yoshiakiékhoz, immáron kocsival, mert tudtam, hogy 5-negyed 6 felé már egyik gyerek sem akar majd hazagyalogolni a sötétben. Mikor Pajával odaértünk a Gasworks-höz (ott laknak ugyanis Yoshiék, ráadásul pont abban az épületben, ahol mi laktunk 2010 októbere és 2012 májusa között), kiderült, hogy otthonhagytam Pipi Pokemon kártyáit, azok ugyanis az iskolatáskájában voltak, amit persze nem vittem magammal a playdate-re... (Peti a sulitól gyalog ment Yoshiékkal haza, csak Paja meg én szaladtunk haza az autóért, szóval esélye sem volt emlékeztetni a kártyákra.) Hálistennek nincs messze egymástól a két lakás: kocsival 25 perc alatt megjártam az oda-visszautat, roppantul élveztem, tényleg... 3/4 4-re értem vissza a kártyákkal, innentől volt egy kis nyugi: 3/4 5ig beszélgettünk Yoshi anyukájával, a gyerekek pedig játszottak és cserélgették a kártyáikat. Bár csak 5ig volt parkolásom, nem tudtam ellenállni a kisértésnek, hogy felmenjek a régi lakásunkhoz: nagyon durva, hogy szinte teljesen elfelejtettem, milyen volt a folyosó, az ajtó... Jó, 5.5 éve volt, de 1.5 évig ott laktunk, igy kitörölni az emlékeimből... Mivel hazafelé sem volt forgalom, negyed 6ra már otthon is voltunk és folytatódhatott az este.
Szombaton egész nap ömlött az eső, ezért őgy döntöttünk nem szenvedünk, nem megyünk sehova. Délután ugyan elugrottunk a Merrion Tescoba vásárolni, de ennyi volt, játszóházba vagy bármi más fedett helyre nem mentünk.
Vasárnap délelőtt mivel nem esett, elszaladtunk a St Enda's parkba sétálni és sütizni (a játszótér iszonyú hideg ilyenkor, ezért télen valahogy jobban esik a sima séta, ez van)... Délután különleges programunk volt: az irországi magyar szinház gyerekelőadását néztük meg. Bár nem számitottunk sok jóra, nem bántuk meg, hogy elmentünk: tök jó volt! A terem, ahol voltunk ugyan baromi hideg volt (kabátban ültünk végig és imádkoztunk, hogy ne fázzunk meg - nem jött be), de egyébként maga az előadás nagyon tetszett. A műsor után lehetőségünk volt a szinészekkel beszélni és játszani kicsit, majd a gyerekek ötösével felmehettek a szinpadra kicsit körülnézni a függöny mögé. A fiúk roppantul élvezték a dolgot: Palika ugyan itt-ott elvesztette a mese fonalát (olyan volt a szöveg, mint egy magyar népmeséé, szóval Pipi sem értett mindent*), de szépen, figyelmesen ülte végig az egészet, majd' megettem. Az előadás 3kor kezdődött, de volt vagy 5 óra, mire hazaértünk, szóval szépen eltelt a délután. Az este maradék részében Skype-al töltöttük az időt, a gyerekek lelkesen mesélték, milyen kalandban volt részük (értsd: szinházban voltak).

* az egyik szereplő felmutatott egy pogácsát és kérdezte, mi az... többen bekiabálták, hogy scone, majd mikor az egyik szinész próbálta rávezetni a gyerekeket, hogy mégis milyen pogácsa lehet ez, Pipi felkiáltott, hogy sajtos! hát ennyit az itteni gyerekek népmesei műveltségéről...

Szerdán Pipi poénból beállt a kirakatbabák közé... 

A régi házunk folyosója

Az előadáson

Amikor Anyuék itt voltak, mondták, hogy mindig röhögtek, mikor Skype-on panaszkodtunk, hogy plusz 2 fok van és isssszonyat hideg, mert otthon meg minusz 10 is van sokszor, de miután megérezték az itteni plusz 2-t (sosem voltak még itt télen), megváltozott a véleményük, mert ez a 2 fok nem az otthoni 2 fok a magas páratartalom és a durva szél miatt.
Ez jutott eszembe, mikor megláttam ezt a klippet, annyira jól mutatja, milyen az ir* tengerpart... Nem hőség és nap és forró homok és kacagás**... (Fogadjunk nem használtak szélgépet haha.)


* Oké, a klippet Skóciában forgatták, de az már majdnem itt van.
** Hasonlóképp, én sem tudtam elképzelni a Wuthering Heights kegyetlen valóságát, mikor olvastam... Na, most már el tudom. Újra elő is kéne szedni, tuti másképp olvasnám, mint amikor még elképzelésem sem volt, milyen ebben az állandó hidegben élni, ahol általában nyáron is borzongsz.

Utolsó napok hatosban

Miután pénteken hazaértünk Athlone-ból, utána már nem sokáig voltak itt Anyuék sajnos...
Szombaton búcsúzóul elmentünk a kukacos játszóra, de Apunak nem nagyon tetszett, mert "nagyon vészjósló". És tényleg mondjuk... Elég sötét, körben végig susogós fenyők vannak, de a gyerekek szeretik és közel van, úgyhogy kénytelenek vagyunk fenntartani a palettán. Délután - mivel Anyu szeretett volna venni ezt-azt az ismerőseinek-barátainak - elvittem őket a Nutgrove-ba vásárolni, T. pedig itthon maradt a fiúkkal zongorázni. A Dealz-ben, Tescoban, Tigerben megvettünk az apróságokat, amik kellettek, majd mentünk is haza, mert Anyuék nem akartak beülni velem kávézni sehova az ittlétük megkoronázásaként. Az este pakolással-búcsúzkodással telt, sajnos nagyon gyorsan eltelt ez a 12 nap amig itt voltak (főleg úgy, hogy este értek ide és vasárnap hajnalban már repültek is haza).
Vasárnap durván korán keltünk, a gép ugyanis 6.40kor indult haza, ami azt jelenti, hogy 3/4 5re ki kellett érni a reptérre... (Bahhh, irtó szemétség ez évek óta, a Ryanair és az Aerlingus is úgy repül Dublinból Pestre, hogy vagy reggel 7 előtt indul vagy este 11.55kor érkezik meg - és mostanság sokszor késik is, hát köszi, szállj le hajnali 1kor főleg kisgyerekkel...) A reptérre T. egyébként vitte ki Anyuékat, mert én nem nagyon szeretek / tudok a reptérre menni kocsival. (Nem tudok leparkolni a fél méteres helyekre.) Miután kiszomorkodtuk magunkat, hogy újra egyedül maradtunk, hasznossá tettük a napot: reggeltől-estig pakoltunk. A fő projekt a fenyőfa szétszedése és az ajándékok elpakolása volt (ezt mondjuk utálom a karácsonyban, hogy iszonyú nehéz helyet találni az új cuccoknak) és ha már nekiálltunk a lakás szétbombázásának, közben takaritottunk is és átszerveztem a könyvespolcokat és a gyerekszobában lévő játékosszekrényt is. Bár sütött a nap, csak egy fél órácskát sétáltunk a környéken, mert tényleg nagyon durván felforgattuk a lakást és idegesitett a kupleráj, nem akartam sokat távol lenni. Estére nagyjából kész lettünk, minden a helyére került, irtó büszke voltam, mert máskor még a szülinapomon is áll még a fa, most pedig január 7-re mindent elrendeztünk, hogy jól induljon az év. Hurrá.

Január 3-5 Athlone

Szerdától péntekig tehát az ország közepén henyéltünk, a Sheraton-ban, ahol már 2016 nyarán is voltunk.
Az út eseménytelenül telt, lazán, 10 körül indultunk és miután csak 3 körül lehetett átvenni a szobát, előtte mászkáltunk egy kicsit a városban. Nem volt túl jó idő, sőt, igy elsősorban az egyik helyi plázát fedeztük fel. (Többek között vettem Palikának egy világosbarna kordnacit €3-ért, nagyon cuki.) Miután az ottani BK elég lepukkant volt, keringtünk kicsit, merre is ebédeljünk és végül egy Mekiben kötöttünk ki, ami érdekes módon sokkal-sokkal kulturáltabban nézett ki, mint a plázás BK, nem is értem. Ebéd után végre elfoglalhattuk a szállásunkat: ugyanúgy, mint múltkor, megint egy jó kis tágas szobát kaptunk, jóóóóó magasan. Miután kipakoltunk, lementünk az usziba, aminek a vize sajnos egy icipicit hidegebb volt a kelleténél, de nem panaszkodom, azért igy is klassz volt kicsit kettesben áztatni magunkat. A vacsit ezen a napon nem vittük túlzásba: a közeli Dunnesbe ugrottunk be és két szendvicset szereztünk illetve rengeteg rágcsát.... Este megnéztünk egy Mrs Brown részt, majd éjfélig tévéztünk.
Csütörtökön hasonlóan lazák voltunk: reggeli után sétáltunk egy nagyon rövidet a városban, de miután megfagytunk, megint a Dunnesben és a plázában kötöttünk ki... Mivel szerettem volna sütizni egyet, beültünk a hotel kávézójába, de olyan rossz sütit választottunk, hogy ihajj. T. szerint megtestesitette, mi szar Irországban és igaza volt. Engem az bosszantott fel igazán, hogy ha már tömény vaj a krém a sütiben, akkor vegyék már a fáradtságot, hogy a 40 centtel drágább sótlan vajból csinálják. Oké, a vaj / margarin itt alapból sós és ha sütök, a tésztába én is simán beleteszem a sósat, úgysem érződik, de krémbe sosem tennék csak sótlan vajat, pedig nem is eladásra szánom a sütit, amit sütök... Na szóval a balul elsült sütizés után (amikor is újra elhatároztam, hogy hagyom a francba ezentúl az ir sütizőket, mert mind szar, eskü bármikor jobbat sütök itthon, mint amik itt kaphatók €5-€6-ért per szelet) hazasétáltunk és lementünk megint az usziba. Ezúttal rövidebb ideig maradtunk, mert tényleg hűvöskés volt a viz, nem akartunk megfázni. Fürci után úgy éreztük éhen halunk, igy elmentünk vacsorázni. Nem tudtuk, konkrétan hova menjünk, becsorogtunk hát a központba, a vár mellé és végignéztük az ott található éttermek / pubok kinálatát. Legszimpibb a Pavarotti's Restaurant volt, igy oda ültünk be. (A többi helyen a fish&chips-szel, steak-kel és burgerrel kimerült a kinálat és T. ezúttal nem akart hambizni (Ilyen helyeken ő csak azt tud enni, csirke ugyanis sehol sincs, csak hal vagy marhahús és egyikért sincs oda.)) A Pavarotti végül jó választásnak bizonyult: T. pizzázott, én pedig gombaszószos csirkét ettem édeskrumpli chips-szel. Vacsi után jó lett volna andalogni kicsit a városban, de sajnos olyan hideg volt, hogy fél perc után nem volt nagy hangulatunk hozzá. Hazafelé beugrottunk egy lengyel boltba, ami kiderült, hogy óóóóóriási: volt minden, mi szem-szájnak ingere, a legviccesebb pedig, hogy vettünk Pilóta kekszet, darált háztartási kekszet meg Balaton szeletet is, volt ugyanis egy csomó féle magyar áru is. Este megnéztük a Die Hard sokat a TV-n és egy kis pakolás után éjfél körül feküdtünk le.
Pénteken sajnos lélekben már otthon voltunk: fél 10 felé lementünk reggelizni, majd visszamentünk ejtőzni a szobába. Pakoltunk, tévéztünk, henyéltünk, majd fél 12kor kicsekkoltunk a hotelből. Mivel a hotel épülete egybenőtt a város második plázájával, ott is nézelődtünk még egy kicsit, vettem pár ajándékot a tesóm gyerekeinek meg Gabinak, majd fél 2 körül elindultunk haza. Mivel félúton megéheztünk, de nem találtunk semmi értelmes kajáldát a GPS-ben, egy benzinkútra gurultunk csak be venni pár péksütit és húztunk is haza, hogy sötétedés előtt hazaérjünk. Ez meg is történt, fél 4re már itthon is voltunk a gyerekek naaagy-nagy örömére. Mig nem voltunk itthon, hálistennek nem volt semmi különös, sokat játszottak, sétáltak, hiába no, végre nagyfiúk már, kevesebb velük a gond. 
Ennyi volt hát az év eleji pihenésünk, mázli, hogy megint eljutottunk valahova édeskettesben.       

Irish breakfast tojás és black pudding nélkül

Január 1 és Palika szülinapja

Ami az év első napját illeti, igyekeztem nem mosni és ha minden igaz, a szemetet sem vittük le... Délelőtt Anyuékkal (nyilván) Howth-ra mentünk, de olyan istentelen hideg volt, hogy nagyon keveset voltunk csak kinn, mert iszonyat szél volt és mellette befagyott a fenekünk is. Délután nem mentünk sehova, este viszont elvittem Anyuékat meg a gyerekeket megnézni Mr Tilly házát. (A fiúk igy már harmadszor voltak idén haha, de nem tudják megunni.) A bácsi megint otthon volt és bár tiltakoztunk, végül megint hozott a fiúknak valamit: két kis plüssfigurát, egy macit és egy rénszarvast. (Utóbbit Palika elnevezte Tüsszentőnek.) Miután a fiúk lefeküdtek, nekiálltam sütni, még hozzá Palika szülinapi tortáját. Csokis tortát kért és bár szivtam a fogam a csoki miatt, végül belementem: mascarpone-hoz kevertem egy fél tábla felolvasztott csokit és ez lett a töltelék meg a máz is. Eredetileg M&Ms-el akartam betakarni az egész  tortát, de túl soknak itéltem a csokit, igy csak körbepakoltam a szélét cukorkákkal és kész. Igy nem volt olyan látványos nyilván, de Palikának igy is tetszett és ez a lényeg.

Kedden, mivel úgyis rég jártunk játszóházban, úgy döntöttem, hogy a szülinapja alkalmából elviszem Paját kicsit ugrálni a Leisureplexbe. Ezúttal kivételesen Apu maradt otthon, mert az volt a terv, hogy mig Anyu vigyáz a fiúkra, mi T-vel bemegyünk a Tescoba meg a Lidl-be is vásárolni és igy délután már nem kell kimozdulnunk, ünnepelhetünk nyugiban. Igy is lett: befizettük a két fiút a játszóházba, Anyut otthagytuk, mi pedig átszaladtunk a Tescoba. Mivel Anyuról tudom, hogy eléggé rosszul érzi magát az ilyen helyeken (ki nem? T. is utálja, életében kb 3x volt... Én is utálom, nyilván, de nekem nincs választási lehetőségem, ha napok / hetek óta ömlik az eső vagy fúj a szél, nincs mit tenni.), Tesco után mondtam T.-nek, hogy én csatlakozom inkább Anyuhoz, menjen egyedül a Lidl-be és vásároljon egyedül. Játszózás-vásárlás után 1 körül értünk haza, ekkor ebéd, majd kis pihenés és közkivánatra 3 körül már tortáztunk is. Miután mindenki halálra dicsérte a sütimet, jöhetett az ajándékozás. A szülinapos ajándéka egy Magyar népmesék kártya, egy matricás-nyelvtanulós foglalkoztató füzet, egy Coji robot, egy marble run és egy nagy doboz fürdővizfestő pasztilla volt. (Utóbbi mondjuk közös Petivel, de sebaj. Ja, Nagyitól is kapott Paja valamit, de sajnos elfelejtettem, mit.) A délután-este játékkal, ünnepléssel, mókával telt, miután pedig lefeküdtek a gyerekek, nekiálltunk csomagolni, mert másnap T.-vel elutaztunk három napra romatikázni Athlone-ba...       

Szilveszter

A 2017es Szilveszter bizony igen felemásra sikerült.
Délelőtt tök jó volt, Anyuékkal elmentünk Braybe. Játszóztunk, néztük a hullámokat, ettünk egy-egy scone-t, ittunk egy-egy kávét, sétáltunk, egyszóval jól elvoltunk. 1 körül értünk haza, hullafáradtan, de miután Anyu előző este megfőzött, azonnal ehettünk. Ebéd után eléggé elitélhető (?) módon ledőltem a hálóban, mert nem volt azért könnyű a délelőtt, hideg is volt, nincs is közel Bray, kidöglöttem, na. Ehhez képest, úgy 2 perce feküdhettem, mikor hallom, hogy T. beküldi hozzám Palikát, hogy majd Anya olvas neked... Oké, végülis olvastam volna neki, azt lehet fekve, de miután Paja nem akart mesét hallgatni, csak bepillantott hozzám 10 másodpercre, utána ment is ki újra a nappaliba. Becsukom a szemem, hallom elkezdtek játszani a favonatokkal - majd újabb 5 perc után T. beviharzik, hogy mit csinálok... Mondom szerinted mit? Azt hittem játszotok... Mire ő: Neeeem, én mesélek, ők néznek és én még nem ültem le egy percre sem délelőtt óta. Köpni-nyelni nem tudtam, totál megsértődtem, hát milyen ez már? Elviszem a gyerekeket reggel fél 10től délután 1ig, aktivkodunk a szabad levegőn, amig ő itthon van és mondjuk ki- meg bepakolja a mosogatógépet és akkor tiz percet nem tud játszani a fiúkkal?! Hát bazmeg. És akkor olvasom, hogy más szintén két gyerekes anyuka barátnős hétvégére megy Barcelona-ba - hogy a jóistenbe'?! Meg délután 5től este 10ig dolgozik és minden estét apuka visz miután hazaér a munka után. Hát hogy...? Hogy tehetném én ezt meg?! Ah, na mindegy, nem mérgelődöm megint, megtettem ezt 31-én, jól el is csesztem vele az egész délutánt, volt a francnak kedve igy elbúcsúztatni ezt az amúgy is fos évet.
A nap tehát innentől kezdve nem volt túl vicces: hogy "hasznossá tegyem magam", elugrottunk a Merrion Tesco-ba bevásárolni T.-vel, de útközben egy szót sem szóltunk egymáshoz. Szerettem volna Stillorganba menni, mert reméltem, hogy elkapok valami akciót (tavaly is vettünk egy tök jó társast ott €3-ért), de igy nem volt semmi hangulatom hozzá, inkább mentünk ebbe a legközelebbi nagyobb Tesco-ba, de itt meg ugye nincs játékosztály. Mire hazaértünk, Anyu sütött sajtost, de iszonyú sós lett, mert miért ne. Hogy feldobjam a hangulatot, csináltam forralt almalét, amit főleg csak én ittam és vártam, hogy legyen már este és feküdhessünk le a picsába. Mivel sosem néznek a fiúk TV-t meg filmeket, kitaláltuk, hogy no majd most, Szilveszter alkalmából megnézünk közösen valami vicceset, de persze ez sem sikerült, mert elkezdtük a Finding Nemo-t, de 15 perc után a gyerekek egyesült erővel kérték, hogy ne, ne nézzük, mert bazi félelmetes... Igen, még Pipi is. Aki 7.5 éves. Na mindegy, a Nemo után belenéztünk az Égig érő fűbe is, de nem néztük végig, mert Palikát hogy úgy mondjam cseppet sem hatotta meg a sztori, nem érdekelte. Ekkor már 7 körül járt az idő, gyorsan vacsi, fürdetés, majd Paja fekvés, Pipi pedig buli. Mivel Petinek megigértük, hogy fenn maradhat 10-11ig, miután Palika elaludt, elkezdtük nézni vele a Reszkessetek Betörők-et, de csak egy órát néztünk belőle, mert ő még Mario Kartozni is akart kettőt, mondván majd máskor befejezzük inkább a filmet... (Ennyire film őrültek a gyerekek, hát ez van....) Olyan fél 10 magasságában virsliztünk, szörpöztünk, majd mikor Peti kb fél 11 körül lefeküdt, mi, felnőttek, megnéztünk egy Beugrót. Ez kb 3/4 12ig tartott, ekkor gyorsan előkaptuk a gyerekpezsgőt és éjfélkor szépen elénekeltük a Himnuszt, koccintottunk a (remélhetőleg boldog) új évre.
Hát igy és ennyi volt az év utolsó napja, pffff, az egyetlen jó dolog annyi volt benne, hogy Anyuékkal együtt tölthettük...

Két ünnep között

Szerdán, 27-én, nekivágtunk játszózni. A Killiney Hill-t szemeltük ki, mondván olyan gyönyörűen süt a nap, biztos jó móka lesz... Aha... Nagyjából 10 percet töltöttünk a játszón, olyan iszonyú hideg volt, hogy csonttá fagytunk ez alatt az idő alatt is. 2-3 fok volt, ami oké is, de a szél... Na az nagyon kemény volt, a real feel úgy minusz 8 körül volt. A dugába dőlt játszózás után elindultunk, hogy majd valahol sütizünk egyet, de győzött a józan ész: ahelyett, hogy fél 12kor besütiztünk volna, inkább elautóztunk egy Lidl-be és bevásároltunk. Oké, nem volt akkora flash, mint egy száraz scone, de legalább hasznosan telt a délelőtt. Délután nem csináltunk semmit, lógtunk, pihentünk. Este T. "elment pingpongozni" fürdetés után, ami persze nem volt igaz, mert Anyuék elé ment ki a reptérre, de a fiúk erről mit sem tudtak... Mivel Pipi pont karácsonykor nyafizott, hogy ő miért nem alhat soha mellettem, nem volt feltűnő, hogy "na jó, végülis karácsony van, legyen úgy, ahogy akarod" felkiáltással betoltuk a szobájukba a pótágyat, hogy ott aludhassak mellettük és persze hogy Anyuék meg a helyemen, a franciaágyon aludhassanak hehe. A repülőtérről 10 körül ért haza a csapat, ekkor még kicsit örömködtünk, pakolásztunk, majd éjfél körül lefeküdtünk, várva a reggelt, vajon mit szólnak majd a fiúk...

Másnap szokás szerint fél 8kor már fenn voltak a haramiák és miután felöltöztek, kivonultak a nappaliba játszani. Igen ám, de Anyu épp pisilni volt, épp annyi ideje volt, hogy visszasiessen a hálószobába és magára csapja az ajtót, de szemfüles Pipi persze kiszúrta, hogy libbent valami piros és innentől egymást biztatva próbálták rávenni magukat, hogy nézzék már meg, ki van a csukott ajtó mögött a hálóban... Roppant vicces volt hallgatni a diskurzust, ahogy találgatják, mi vagy ki lehet az (fő tippjük Santa volt nyilván a piros miatt) és az is mókás volt, Peti hogy próbálta rábeszélni Palikát, hogy ő kopogjon és ő lépjen be elsőnek az ajtón... (A Bátor Báty, mi?) Végül nem birtam tovább, belöktem az ajtót, ők belódultak és vidáman kiáltoztak, hogy de hát ez a Mama! meg a Papa! egyszóval issssszonyatosan cukik voltak. Mivel az ebédet már előző este előkészitettem, szabad volt a délelőttünk és miután tudom, hogy Anyu nagy tengerőrült, elmentünk Dun Laoghaire-be sétálni egy kicsit. Öten mentünk, ők ketten, a gyerekek meg én - és sajnos igy is neccesen fértünk el a kocsiban, nem is értem, Anyu hogy fért be a két gyerekülés közé hátra... Gondolkoztunk, hogy béreljünk-e kocsit, de a 7 személyesek nagyon drágák lettek volna, a béreljünk még egy kicsi kocsi ötletet meg elvetettük, mondván hogy néz az ki, hogy két kocsival megyünk játszózni... (Hosszabb utat tél révén nem akartunk bevállalni.) Na szóval ötösben elautóztunk Dun Laoghaire-be, ahol szépen sütött a nap, de elég hideg volt, konkrétan a szökőkút körül végig meg volt fagyva a viz a földön, amin Palika nyilván az első két percben eltaknyolt.... Annyira nem ütötte meg magát hálistennek, de sirt, ami mondjuk nem volt jó jel. A délelőttöt tehát a hideg ellenére játszózással, sütizéssel és sétával töltöttük, jó volt. Délután, mig Anyuék a fiúkkal játszottak, mi elszaladtunk T-vel visszavinni a Debenhamsba a két nagy pulcsit meg beszaladtunk a Supervaluba pár cuccért. Este, mikor a gyerekek megfürödtek, Apuék és én elsétáltunk a Waterloo-ba sörözni egyet, de annyira egyet, hogy kb egy órát voltunk távol összesen. Furcsa módon most először mentünk el egy pub-ba, mióta a gyerekek megvannak (előtte egyszer elvittük őket a Ferryman-be, a Liffey mellé), ebből is látszik, mennyire vagyunk nagy piások...

29-én, pénteken, a délelőttöt itthon töltöttük (megártott az előző napi három nekiindulás úgy tűnik), délután 2-re pedig fülészetre mentem, mert napok óta viszketett a jobb fülem és úgy gondoltam jobb megmutatni az ENT-s barátnőnknek, mint igy nekivágni az új évnek. Ezúttal nem gomba miatt viszketett egyébként, hanem valami irritáció miatt: kaptam antihisztamint (tablettát) illetve valami kenőcsöt is, hátha segit. A durva, hogy még most is viszket ezerrel, most már mindkét fülem, de ahogy megnézte, nincs benne semmi, egyszerűen a külső hallójárat bőre viszket valami allergia miatt. (Rohadt idegesitő egyébként, oké, a bedugulás rosszabb, de ez is szar.) Az ENT után beszaladtunk a Tesco-ba, majd siettünk haza, mert eszembe jutott, hogy ha ezen az estén nem megyünk be megnézni a város fényeit a központba, akkor már nem fogunk tudni menni, mert hétvégén nem járnak a buszok (járnak, de kb óránként), hétfőn pedig január 1, munkaszüneti nap, akkor aztán tényleg a fű sem nő, aztán pedig már ki tudja, fenn lesznek-e a fények. Szóval hazasiettünk és 4 körül Anyuékkal és a fiúkkal elindultunk a városközpontba. Már ott szarul indult a dolog, hogy a jéghideg buszmegállóban, sötétben álldogáltunk és a busz nem jött, majd mikor 20 perc után végre mégis, akkor hoppp - ahogy jött, tovább is ment, nem állt meg nekünk... Újabb 5-10 perc után jött a következő, amivel végre 10 perc alatt bejutottunk a központba, de itt jött a következő pofon: olyan sokan voltak a városban, hogy lépni alig tudtunk, egymás hangját csak üvöltve értettük. Szuper. Mivel a Lush az utca elején volt, Pipivel beszaladtunk (haha, ez túlzás, beoldalaztunk, mert fullon volt), vettünk egy fürdőgolyót meg egy fürdőzselét, mert fél áron voltak, majd siettünk is ki Pajáékhoz, akik az utcán vártak, hogy végezzünk és indulhassunk végre a célhoz, az Arnotts kirakatához, ahol minden évben izgalmas, mozgó Legokiállitás van ilyenkor. Ahhha. Bár tavaly 30-án voltunk Petivel és akkor még meg tudtuk nézni a kirakatot, most, 29-én már csak óriási SALE feliratok viritottak a Legok helyén... Ha azt mondom, hogy iszonyú csalódottak voltunk, nem túlzok. Fáztunk, a tömeg elviselhetetlen volt, ráadásul ötünknek oda-vissza a busz volt vagy €20 - tulajdonképp a semmiért. Hogy kicsit feldobjuk a fiúkat, elúsztunk a tömegben a Jervisig, vettünk nekik két gombóc fagyit, majd miután megették, elmentünk pisilni és indultunk is haza, mert két kisgyerekkel nem láttuk értelmét bevetni magunkat az őrülten vásárló tömeg közé... Nagyjából fél 7 volt, mire hazaértünk fáradtan, csalódottan, fejfájósan. Mivel Anyuék és a tesómék karácsonyi ajándékait még nem kapták meg a gyerekek, erre az estére viszont ráfért egy kis jókedv, fürdés előtt még bontogattunk kicsit: a tesóméktól Palika megkapta a Vuk-ot, Pipi pedig az Aranyásók kártyajáték első és második részét; Anyuéktól pedig szintén két könyv jött: Paja a Kippkopp és az évszakok-at, Pipi pedig a Leszel a padtársam?-at kapta meg. (Utóbbi kettő óriási siker, hiába no, én választottam őket haha.)

Szombaton a változatosság kedvéért nem T.-t hagytuk otthon helyhiány miatt, hanem Aput. Farmleigh-re mentünk, a Phoenix Parkba, sétálni és sütizni egyet. Imádom a Farmleigh teázóját, nagyon hangulatos, ahogy a kis tó ott hömpölyög a lábunk alatt, amig eszünk. Nem volt túl hideg, de nem is izzadtunk azért, szóval jó kis téli délelőttünk volt ötösben. Mivel pont időben értünk a házhoz, bemehettünk volna megnézni az épületet is (guided tour indult épp akkor, amikor beléptünk), de mivel rajtam kivül senki sem lelkesedett, hagytuk az egészet és inkább még sütizés után is sétáltunk kicsit. Ebéd körül értünk haza, ettünk, majd szusszantunk és 4 körül elindultunk Blanchardstown-ba, találkozni Eszterékkel. Elvileg az Eddie Rockets-ba ültünk volna be enni egyet, de mivel ott sorállás (!) volt, inkább a TGI Friday's-be mentünk. Bár a kajától nem voltam elájulva (sima hambit ettem, de irtó száraz volt szerintem), jobban jártunk, mint az ER-el, mert itt le tudtunk normálisan ülni, dumálhattunk kedvünkre és nem néztek ki két perc után, hogy húzzunk már. Na szóval 5-7ig vacsiztunk, beszélgettünk, majd negyed 8 körül hazaindultunk, mert Eszteréknél ott a kicsi, nem lehetett sokáig egyedül hagyni a mamával.
Igy teltek hát 2017 utolsó napjai, szokás szerint aktivan és nyüzsgősen.