Lédig

Mi a jó ég az a lédig? Darab? Mert van hálós és lédig narancs, de számomra a szövegkörnyezet és az ábra smafu, mert bizony fogalmam sincs, mi az a lédig.

Lédig, lédig, lédig. Plíz.

Mindennapok

Míg a zoknit nagyjából 10 másodperc alatt rugdalja le Az Ördögfióka, a kiccsimma már akár 5 másodpercig is fennmarad a lábán.

Ráadásképp hülyére röhögi magát, amikor adom fel rá, ilyen háhááá, mit erőlködsz, úgyis leszedem, amint nem fogod oda a talpamhoz nézés mellett.

Ügyes

Amúgy a múlt héthez még annyit, hogy voltam kétszer babakocsival és tömegközlekedéssel a központban, én, a Hős. Odafelé dartoztunk (három lifttel jutottunk el a vágányokig), új értelmet nyert a Mind the Gap kifejezés, visszafelé pedig mindkétszer épp elkaptam a buszt, ami oltári szerencse, tekintve, hogy fél óránként jár illetve hogy rólam van szó.

No de a lényeg, bár asszem maga a bejutás izgibb volt, mint a cél: Először egy toddler group-on vettünk részt, mérsékelt sikerrel, aztán pedig csak úgy nézelődtünk, vettünk ezt-azt, shopping spree, érted.

Címszavas hétvége - mert az idő mindig drága

Péntek éjszaka nagy dörgés-villámlással megjött a hó.

Szombat reggelre még csak pár centi fogadott, el is mentünk hát Blanchardstown-ba (hová máshova) vásárolni. Délután a fiúk sétáltak, én pedig kitakarítottam a lakást a-tól nagyjából ty-ig. Este megrendeltük a nagyszülők Mikulás ajándékát neten, majd korán lefeküdtünk.

Vasárnap belehúzott a hó, reggelre már jó tíz centi vastagon állt az előző nap leesett és jéggé fagyott első rétegen. A hókotrás, mint olyan, itt ismeretlen fogalom, ha minden igaz, a sóról sem hallottak még, el lehet hát képzelni, mi fogadott, mikor délelőtt lementünk sétálni. Sebaj, azért hősiesen törtük a jeget-havat s mi jó falat, csúszkáltunk a babakocsi után, megfagytunk, vörösödtünk. Elkészítettük a nagyszülők karácsonyi ajándékának egy-tizenkettedét, majd itthon szépen megebédeltünk, én főztem baracklevest meg rizses húst. Délután St Stephen's Green, szereztünk egy karácsonyi szettet az úrnak és beültünk enni-inni a kávézóba. Este tejbegrízt ettünk, küzdöttünk a Gyermekkel, aki egész nap másfél órát volt képes aludni, ennek megfelelően hulla volt, de ideges.

Miután 17 perc után most megint felébredt (ezt a 17 percet úgy nyertem, hogy 37-et ringattam, lásd kettővel ezelőtti bejegyzés), rövidre is zárom a beszámolót és megrángatom egy kicsit.

Való világ

Aztán a mai napig szoktam röhögni a szoptatós nyálságokon, hogy óóó, mikor a kis kezével megsimogatja a cicim miközben eszik, óóó, mikor mosolyog, ha meglátja a mellem stb stb stb.

No megmondjam mi a rögvalóság?

Ha kivillan a bögyöm, oltári hörgés veszi kezdetét, kéz-láb extatikusan kapálózik, szem mereven bámulja a célojjektuot, majd ha megkapja a vágyott ételt, az egyik karjával iszonyatosan elkezd püfölni, de erőből, vállból, miközben a másik kezével úgy facsarja a hajdan jobb napokat látott cickóm, mint a mesében a legkisebb királyfi, aki a kőből igyekszik vizet csavarni.

Fiatalok

Nem értem én ezt az új generációt. Ha nekem valaki csak egyszer hajszárítózná a hasam, miközben ringatná a hátsóm ÉS lágyan dúdolna valami sanzont, hát én tuti, hogy fél perc alatt elaludnék, nem tennék olyat, hogy fél óra után is csak kajánul vigyorognék két óriási ásítás között.

Irigy

Az egyik legszörnyűbb pillanat, mikor az ember rádöbben arra, hogy más gyerek 14-15 órát alszik naponta és a fenn létének 90%-át sem sírással, nyűglődéssel tölti.

Igenis utálok boldog baba-mama képeket nézegetni, miközben rólunk 6 hónap alatt nem készült egyetlen értelmes fotó sem, mert őfelsége állandó jelleggel ficereg, elégedetlenkedik, panaszkodik ha kézben van, ha hasal, ha a hátán van, ha a feje tetején, ha a kiságyban, ha a pihenőszékben, ha bárhol. Figyelmét egy percnél tovább semmi sem köti le, evés után, peluscsere után is sír, úgy érzem, a lelkem kiteszem neki ezüsttálcán, akkor sem jó neki semmi. Napközben maximum 40 percet képes aludni, de az már a maximum, ezt jó, ha háromszor eljátssza (manapság csak kétszer), egyébként pedig állandó jelleggel pofázik, harcol.

Utálom azt hallani, hogy más "élvezi" a babázást, mert én rohadtul nem élvezem, hogy a nap 24 órájából 13 azzal megy el, hogy vigasztalok és sírást próbálok meg leállítani; hogy akkor mehetek ki pisilni, mikor alszik; hogy nem tudok egy ebédet főzni magamnak, ha egyedül vagyunk itthon, miegymás.

Egyetlen örömem van komolyan, hogy legalább szép. Ha ennek a tetejébe még csúnya is lenne, hát tényleg kikészülnék.

Hát szóval

A hétvégérűl, mint olyanról nem írnék hosszasan, maradjunk annyiban, hogy nem úgy alakult, ahogy terveztük. Szóval csak a hollétünkről.

Pénteken átmentünk szocializálódni kicsit AV egyik kollégájához, ahol kicsit megöltük a bulit, mert ahol P. megjelenik, ott száj nem marad szárazon, úgyhogy míg ott voltunk, nem kezdődhetett el a kártyázás. P. meglehetősen jól bírta a felnőttközösséget, csupán egyszer sírt fel bánatosan, mikor valaki túl közel merészkedett hozzá és őfelsége megijedt, hogy behatoltak az intim szférájába (kb 1,5 méter). 1 órát majomkodtunk az idegen helyen, megszokott környezetben (lásd habtapi és csörgős könyv) pisztáciázva, míg hol AV, hol én szórakoztattam az urat, miközben asszem meggyőztünk mindenkit, hogy 30 évesen korai a gyermekvállalás.

Szombaton sétáltunk és felfedeztük az ország talán legjobban lepukkant Lidl-jét. Az igazat megvallva nem csóróságból járunk Lidl-be (amiatt is, de nem csak), hanem mert van néhány termék, ami a Lidl-ben tuti, máshol meg ócska. (Lásd csemegeuborka, wc papír, papírzsebkendő, mazsola - illetve kesudió)

Vasárnap voltunk gokartozni (állítólag 2 mp-et is javítottam a múltkori alkalomhoz képest), majd délután kimentünk a Phoenix Parkba, ahol bámulatos tehetséggel néztük az ömlő esőt valamint láttunk egy remekbe szabott szivárványt.

Hát ennyit kesudióhéjban.

Jellemző

Nálunk a hűtő is úgy nyöszörög a konyhában, mintha egy csecsemő sírna fel a szobájában.

Hát ez van

Program szempontjából tök jó ez a hét: kedden ugye uszi, tegnap meg bebuszoztam a központba vásárolni ezt-azt. Az a durva, hogy már mindenhol karácsonyi díszítés van, nem csak az üzletekben, az utcákban is...

Kicsit szomorú, de az idei december lesz az első, hogy nem megyünk haza... Tavaly előtt ilyen tájt mentünk haza Dániából és pakoltuk össze a lakást, költöztünk ide, akkor asszem két hetet töltöttünk otthon; tavaly pedig már a vizsgálatok miatt voltunk Pesten, én ha minden igaz szintén két hetet, AV egyet... Életünk egyik legemlékezetesebb időszakát töltöttük akkor otthon, sosem fogom elfelejteni: voltunk moziban, teázni a CD fűben, sétáltunk a városban, de ami a legjobb volt: fentről néztük a Főzelékfaló ablakán át a hömpölygő tömeget a téli Ferenciek terén és közben azt tervezgettük, mi lesz majd, ha... Még alig látszott a hasam, de már éreztük a mozgásokat, tudtuk, kemény legénnyel állunk szemben, hamar sötétedett, mi buszoztunk a hidegben, de nem érdekelt, tudat alatt éreztük, hogy most valami nagyon véget ér, de én személy szerint nem fogtam fel az egészet.

És eltelt egy év... Itt van egy örökmozgó, értelmes és gyönyörű, bár kissé hisztis hat hónapos a családunkban (tulajdonképpen miatta vagyunk Család) és kicsit szomorkodom, hogy nem mutatjuk meg neki, milyen is a kirakodóvásár a Vörösmarty téren, milyen a kivilágított Andrássy út, milyen finom a hurka, a kolbász és milyen jól esik a hidegben elgémberedett ujjakkal egy bögre forralt bort ölelni.

Persze minden rosszban van valami jó - jövőre, majd' 20 hónaposan sokkal jobban fogja mindezeket értékelni, mint most...

Sütőtökös-répás-na mi

P. mától nem vega...

A látszattal ellentétben VAN felső ajka

És ez még csak a szája...

Valamit valamiért

Mától nem keksz- és jelly bean hanem karamellás cheesecake szörny vagyok.

Asszem ma már megettem egy afrikai falu teljes lakosságának évi kalóriaszükségletét.

Vigyázat hosszú

No szóval a tegnapi nap sok újdonságot tartogatott.

Először is, P. megkapta a 6 hónaposan aktuális oltáscsoportját, ami elég kegyetlen volt: három szúrást kapott a két lábába, összesen nyolcféle oltóanyaggal. Mikor mondtam a nővérkének, hogy he-he van hely, hová szúrja a tűt (P. meglehetősen vaskos combokkal bír, főleg ahhoz képest, hogy születésekor két ropi volt a lábai helyén), akkor még röhögtünk, de délután, mikor másfél órán át sivíkolt, bárhogyan is próbáltam a kedvébe járni (ringatás, szoptatás, hordozgatás, danolászás, hajszárítózás) no akkor már nem volt annyira jó a buli. A nyűgi ellenére, AV rám parancsolt, hogy menjek el usziba, ha már úgy hárpiáskodtam érte, én pedig hosszas vívódás után végül is el is indultam. (Az uszodai kalandjaimról később...) Mikor hazaértem, P. épp szunyált, de olyan jó 15 perc múlva felébredt és elpanaszolta, hogy nincs jól. (Konkrétan remegett.) Szerencsétlennek forró volt az egész feje, az ujjai viszont jéghidegen kulcsolódtak a kezemre. (Ez pont ilyen drámai volt, mint a megfogalmazás.) Elveinket feladva, fél 9 helyett már negyed 9kor elvittük fürdetni, előtte viszont még megmértük a lázát, ami mint kiderült, 38,5 volt – azt hogy ebből le kell-e vonni fél fokot vagy sem, sosem tudjuk meg. Fürdés után mindenesetre kapott két kiskanál Calpolt, majd egy tisztességes vacsora után (ezt úgy bírom benne, láz ide, láz oda, enni köll) nagyjából 5 perc büfiztetés után negyed 10kor elaludt. Mivel nem tudtuk, mi vár ránk éjjel, rövidesen követtem, hja, azon szerencsések közé tartozom, akik a sarokban képesek elaludni az este jó este jó éneklése közben. Éjszaka többször felriadtam – no nem P.-re, hanem hogy épp most viszi le a fejünk felől a tetőt a szél és az eső – és olyankor átcsúsztam P. szobájába eldúdolni a mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán-t és csekkoltam, hol tart A Láz. Szerencsére hatott a rózsaszín lötty, úgyhogy mindig azzal tértem vissza, hogy már csak meleg az a buksi. Reggel már csak 37,3 volt a csepp hőmérséklete, ami azért már egész jó – főleg, ha ebből még le is kell vonni fél fokot (ezt ugye nem tudom, mert mindenki mást mond). All in all, nagyon bízom benne, hogy a Vasember túl van a dolgon, olyan kis Erőember, csak nem fog már ki jobban rajta az a sok szar oltás. Mindenesetre ha ennyi volt az egész, büszkén mondhatom: P. túl van élete első lázélményén és igazán hősiesen viselte a dolgot, éljen Ő.

A másik újdonság A Lázon kívül a már említett Uszodai Élmény. Jó rég óta hőzöngtünk már, hogy ebben az országban nem lehet sehol sem úszni tisztességesen, elhatároztam hát, hogy meglesem mit kínál a főváros tisztességtelen úszási lehetőségként a jónépnek. Mivel a kiszemelt uszi meg mi is dart közelben vagyunk, úgy döntöttem, darttal közelítem meg a helyszínt. Oké. Mákom volt, amint megvettem a jegyet, jött is a vonat és kb 10 perc múlva leszálltam a tetthelyen (tattort – ennyi maradt a német tudásomból, ez is csak tudjukmiért), ám ami a térképen tisztának tűnt, az életben igencsak zavaros lett, ergo az istennek nem találtam meg a helyet. Félvakon (nem volt nálam szemcsi), sötétben, szinte tapogatózva iszkoltam egyik irányból a másikba, közben persze elkezdett esni az eső, hát persze, miért ne. Ha lett volna más is az utcákban rajtam kívül, biztosan röhögőgörcsöt kapott volna a látványomtól, annál is inkább, mert mint egy megszállott káromkodtam sziszegve, hogy ebben a városban már nem lehet élni se meg hasonlók, még jó, hogy a hithű írek nem tudnak magyarul, mert istent is emlegettem, sajnos negatív értelemben... Aztán egyszer csak meglett a hely (szerintem akkor építették oda) és én beléptem. Próbáltam úgy tenni, mint aki ezredszer van ott, de miután levetkeztem, rá kellett döbbennem, hogy nem tudom hová tenni az utcai ruháimat, ugyanis voltak kis szekrénykék, de azokon kis lakatok lógtak és engem körbelengett az a halvány sejtés, hogy ezek nem az uszi lakatkái, ezek saját hozományok, hiszen olyan más mind. No bumm. Megszólítottam egy szimpinek tűnő lányt, hogy mondja már meg, hová tehetem a cuccaimat, mert nincsen lakatom, mire kedvesen, de sajnálkozva közölte, hogy hát ha nincs lakatom, sehová, mert hogy ha nincs lakatom, sehová. A beszélgetésünkbe (mind a két sorba) beleszólt egy másik lány is, akinek az egyik szeme erre nézett, a másik arra, de miután ő mélyír volt, nem értettem, mit akar ehhez hozzátenni, úgyhogy zavaromban ignoráltam szegényt, ami miatt azóta is lelkiismerefurdalásom van, mert tuti azt hiszi, a szemei miatt nem figyeltem rá, mint biztosan annyi más ember sem az évek során, pedig nem, egyszerűen nem értettem, mit mondott, pedig még az is lehet, hogy használható ötlete volt. Mindenesetre egy huszárvágással megoldottam a helyzetet, berámoltam a hátizsákomba a ruháim és bevittem a medence mellé a tatyót, hogy majd szemmel tartom, miközben lubickolok. Lubickra volt lehetőség, mert 6 sávos volt a medence és 25 méteres (he-he). A sávok nem voltak szélesebbek, mint egy otthoni uszi fél sávja, azaz ha két hasonló testalkatú ember akart elférni egymás mellett, mint én, bizony összeakadtak azok a karok, de sebaj, mert mikor beleereszkedtem a pisimeleg vízbe, rájöttem, hogy hohó, hát ez derékig ér. Vicces volt hát. Mondjuk ha már itt vagyok alapon nekikezdtem róni a hosszokat, mint később megtudtam a casual lane-ben (volt slow lane is, de abban szerintem visszafelé haladtak, ha a miénk volt a casual) és egészen 24-ig meg sem álltam. A 24 hossz alatt körülbelül 48x hagytam ki pár kartempót, hogy ne ütközzem össze a szembejövőkkel (no overtaking – szóval egy irányban nem volt gond), ennek ellenére élveztem a helyzetet, mondjuk többször nem fogok azon gondolkozni, hogy vajon miért nincsenek híres ír úszók és vízilabdázók... Mert érted. Könnyű úgy vageszkodni, hogy így aranyérem, úgy aranyérem itt-ott, ha otthon minden 50 fős falunak van egy 50 méteres uszodája... Itt az egész országban van három darab 50 méteres uszi, a többi ilyen picuri, 20-25 méteres, a standard sávszélesség fele szélességével. No mindegy is, az íreket nem az úszóbajnokai fogják kihúzni a slamasztikából, ez már bizonyos. Miután 7kor valami session kezdődött meg éreztem, hogy lejárt a magamra szánt idő, szépen felöltöztem, megzuhiztam és újra próbáltam megtalálni a dart megállót. Mondanom sem kell, nem volt meg, úgyhogy újra jöttek az aprószentek, de aztán egyszer csak megint ott volt az a kis szemét, én pedig felszálltam az éppen érkező vonatra. No most ez ismét hibás lépés volt, ugyanis a következő megállónál feltűnően sokat álltunk, de mondok, talán ez itt így szokás. Aha. Hát nem így szokás. Még jó, hogy a következő megállónál résen voltam, ugyanis ott voltam újra, ahonnan elindultam, ergo az a hülye vonat ment egy megállót az én irányomba, majd visszafordult és visszafelé kezdett el haladni. (Mintha elindulnál a Klinikákról a Népligetre, de miután eljutsz a Nagyvárad térig, ugyanaz a metró visszavisz a Klinikákra...) Itt már nagyjából röhögtem magamon, de türelmesen vártam az addigra tomboló szélben húsz percet, mire jött a következő vonat és végre valahára hazaértem a szeretteimhez. Bár az uszi helyzet hagy némi kívánnivalót maga után és a bénázásokat is kihagytam volna, jó volt ez a két óra kimozdulás, igazán jól éreztem magam, éljek én.

Szégyen és sötétség és kábulat

Mit nekem 21 év angol tanulás és 2 év anyanyelvi környezet...

Most döbbentem rá, hogy a butternut squash (ami gyanúsnak tűnt jó ideje, mert hát ki az a hülye, aki diókrémszerűséget ad négy hónaptól felfelé) az valójában sütőtök.

Egy világ omlott össze bennem.

(De most őszintén a butternut squash nem olyan olajos magv-szerű név?)

Hmmm

És hogy miért tartok hülyeségnek minden internetes szavazást?

Mert míg a zsűri lustanyunak adta a szakmai díjat, a legtöbb szavazatot kapott blog egy másik lett, ahol ilyesmi bejegyzések vannak. És nem kell félreérteni, nincs semmi bajom a szerzővel, a témával meg végképp, csak éppen... hát érti ezt mindenki, no.

Hát ezért nem nevezzük mi P.-t semmiféle babaszépségversenyre.

Délutáni idill

És asszem nem sokat tettem a helyzet javulása érdekében, mikor úgy véltem, itt az idő elkészíteni a Ded 6 hónapos tenyérlenyomatát, amihez szombaton nagy gondosan ki is választottuk a szerintünk megfelelő festéket... Történt ugyanis, hogy a "festékünk" - ami tulképp egy nagy szövegkiemelőhöz hasonlított míg ki nem dobtam a kukába - a gyerek kezén tökéletesen felszívódott, így miután levetkőztettem P.-t és nagy röhögések közepette (csikiztem, ahogy kidugott nyelvvel sikáltam a tenyerét a szövegkiemelővel) rányomtam a mancsot a szintén nagy gonddal kiválasztott méregdrága papírlapra, azon minden maradt, csak épp értékelhető tenyérlenyomat nem... (Rorschach elbújhat...) No sebaj, gondoltam még akkor, oké, ma nem lesz nyomatunk, ez van, majd szerzünk más típusú festéket (mondjuk a legegyszerűbb ún. gomb festéket) és le van zárva az ügy, de aztán rájöttem, hogy igen ám, de valahogy le is kéne még marni a kölyök kezéről a kéket, mert persze a festék, ami a papíron az istennek nem látszott, a tenyerén bezzeg ott virított, eltüntethetetlenül. Először szivaccsal próbálkoztam hát, gyengéden vízzel, aztán mosogatószeres vízzel a szivacs dörzsi felével, aztán beültettem a csapba a kölköt és néééézd, folyik a víz-et játszottunk, miközben egy tonna folyékony szappant nyomtam a tenyerébe. Szerencsétlen úgy nézett, mint aki épp azt kénytelen átélni, hogy az anyja megbolondult. A mostani állás szerint a tenyere már nem kék, de a hajlatokban (értsd ujjai köze) még továbbra is látszik, hogy itt ma Valami Furcsa Történt.

Kismalac

No most hogy érzékeltessem, nálunk milyen egy átlagos nap, ahhoz először mindenkit el kéne küldenem egy disznóvágásra. Mert olyan. Legalábbis ami a hangfrekvenciát illeti.

Szokásos

A péntek délután közös volt, mert AV kivett egy fél napot, úgyhogy elautóztunk a St Stephen's-be és vettünk ezt-azt az aznap 6 hónapos Cseppnek. Ő a félévfordulót úgy köszönte meg, hogy a megszokottnál is jobban megkettyent, 5 másodpercre sem lehetett letenni, mindig ment a nyűg. Ennek ellenére, mint mondom, kapott ezt-azt, konkrétan egy eufémisztikus fogkefét (azaz ínymasszírozót), egy pár cipőt (erről otthon kiderült, hogy kicsi, minek kapcsán felmerült bennünk, hogy kéne csinálni egy honlapot böte-lábak.hu címen) illetve sikerült felvásárolnom az ország teljes őszibarackot is tartalmazó bébiétel készletét (közelebbről vettem 5 db Boots-os alma-őszit). Hogy mi sem távozzunk élmény nélkül, beültünk inni egy teát / kávét a már múlt héten kipróbált új helyre, de sajna nem jól választottam, mert a kért forró csokiban megállt a kanál, úgy teli volt cukorral és bár én bírom az édeset, ez azért már nekem is sok volt. Délután meztelenkedett az ifjú, azaz puccosan letettem a habtapira pörögni-forogni (állítólag jót tesz nekik a meztelen lét), de ezt azzal hálálta meg a kis disznó, hogy először maga alá pisilt, majd megtisztelt egy adag sűrűbb termékkel is. (Miután általában két naponta van termelés, 47 és 3/4 órája volt, hogy produkáljon, de nem, ő pont azt a negyed órát nézte ki magának a Nagy Tettre, mikor nem volt rajta pelus... No mindegy.) Szóval az este nyögve-nyelősen telt, miután már nem tudtunk mit kezdeni az aludni képtelen gyermekkel, kimentünk az IKEA-ba rolót venni, 9-re értünk haza, úgyhogy volt vagy 11 óra, mire mindhárman beleestünk az ágyba, borzasztó volt, én mondom.

Szombaton új nap virradt, P. frissen és fiatalon ébredt így kapásból elmentünk Blanchardstown-ba, hogy még esetleg legyen parkolóhelyünk. (Valami isteni szerencsének köszönhetően volt.) Miután bevásároltam a Dunnes-ban, kicseréltük a pici cipőt a lenti példányra és szereztünk egy activity book-ot is, ami P. Hivatalos Félévfordulós Ajándéka. P. talán érezte, hogy már nem húzhatja tovább az idegeinket, úgyhogy délután angyallá változott, szépen elrágicsálta az új könyvecskéjét, gügyögött-gagyogott-gajdolt megállás nélkül. A könyvecskén kívül az egyik nagyitól kapott nagy szivacskockákat is, úgyhogy lehet, hogy a sok újdonság varázsa kötötte le ilyen fenemód, ki tudja. Délután kiautóztunk Dollymountra dagályt nézni, este pedig - míg AV elment egy koncertre - mi P.-vel meztelenkedtünk (pontosabban ő meztelenkedett, én meg néztem), majd játszottunk az új szerzeményekkel.

Vasárnap valami baromi hidegre ébredtünk, de mivel sütött nap, ki akartuk használni, így elmentünk a Phoenix Parkba megfagyni. P.-n síoveráll volt, ő nem fázott, mi annál inkább. Hazaérve P. megtízóraizott, majd nekiálltam ebédet főzni. Miután kész lett és meg is ettünk, a fiúk elmentek sétálni, én pedig kitakarítottam a lakást és csináltam pár palit, mert 4-re jött AV két kollégája babanézőbe. Attól eltekintve, hogy P. nem mert rájuk nézni és egyszer oltári üvöltésbe is kezdett, jól sikerült a buli, 6-ig babazsúroltunk. Este még kiautóztunk a Poolberg-hez, néztük egy kicsit a félholdat meg a tengert, majd 10kor eltettük P.-t másnapra.

Amilyen szarul indult (péntek), olyan jól ért véget ez a hétvége, szép volt, jó volt, végre.

Halad

Asszem mostantól nem kell többet takarítanunk, mert van, aki felnyalja és utána feltörli a padlót.

Sajnos, arra még nem jött rá, hogy ha el akar jutni a céljához, akkor hátat kell előtte fordítania neki... (Tekintve, hogy továbbra is csak hátrafelé képes közlekedni... Igaz, ha így halad pár nap és indulhat az El Caminora...)

Az első

Nem hittem volna, hogy egy hat hónapos kölöknek egyszer cipőt veszünk (ráadásul olyat, ami 9-12 hónapos korig jó haha), de a kényszer vezetett a lépésre (és nem az, hogy már felállt vagy jár)...

Az új csőrös ivópohár csak az arányok miatt került fel a képre.

Undor

Nem jöttem rá mi ez a gigászi t-rex a freeblog jel mellett, mondjuk nem is filóztam rajta.

Amin gondolkoztam helyette, hogy hogy a jó istenbe kéne rávenni a rühes felettünk lakó szomszédot, hogy ne rendezzen házibulit minden kicseszett péntek-szombat-vasárnap este.

35 körüli pár a franc essen beléjük, állapodjanak már meg a p*csába, ne bulizzanak minden rohadt hétvégén.

Tök ideg vagyok alapból, minden idegszálam rojtos, erre még azzal is húzhatom fel az agyam, hogy folyamatos dübbdübb jön felülről. Ráadásul baromarcú írek, akik hiába ömlik az eső és fúj orkán erejű szél, akkor is kitolják a rusnya képüket a tetőkertre, ami pont felettünk van persze és az erkélyünkre hamuznak meg röhögnek állandó jelleggel.

Mi az istennek kell mindig hangosan röhögni? Mi az istennek kell mindig hangosan zenét hallgatni? Mi az istennek kell hangosan bármit csinálni?

Ha lenne három kívánságom, leszarom, hogy rosszat nem szabad kívánni, akkor is azt kívánnám, hogy püffedjen fel a fölöttünk lakó infantilis kis pöcs.

Gondol

Még mikor múltkor jöttünk hazafelé valahonnan, akkor gondolkoztam el azon, hogy te jó isten, milyen rossz, hogy még előttem a szülés, hát ott bármi történhet, ki tudja, mennyire fog fájni, mi lesz, hogy lesz, erre beugrott, hogy úristen, hát már túl vagyok rajta...

Hasonlóképp, néha kiver a hideg veríték, hogy nem, nem, hát én soha nem kapok jogsit, nincs az a vizsgabiztos, aki engem átengedne, kész, vége, aztán eszembe jut, hogy hohó, hát vagy 10 éve van jogsim.

És... iszik

Szóval van ez a gondunk, hogy a kölyök nem iszik vizet az istennek sem, ami problémák egész spirálját vonja maga után (t.i. túl sűrű lesz a khm... vére...), úgyhogy már-már feladni voltam kénytelen a harcot és alma-körtelével itattam a napokban, amiben ugyan nem volt hozzáadott cukor, na de azért már mégis, mikor beugrott, hogy szerzünk neki egy csőrös poharat és láss csodát - bevált a dolog, mert mielőtt realizálná, hogy tulképp vizet iszik, már le is nyelt egy csomót...

(A módszer persze még meglehetősen gyerekcipőben jár, ugyanis elképzelhetetlen mennyiségű levegőt is nyel a víz mellett illetve minden második ivásnál félrenyel és bosszús szemekkel köhög vagy öt percig, de azért már látom a fényt az alagút végén...)

Még egy találós kérdés

Ha a gyerek előtt hever 5-6 drága és csillivilli játék meg egy szarrá gyűrt papírtörlő darabka, vajon melyik fogja lekötni a figyelmét perceken keresztül?

Helyes a válasz.

Csak a csend meg a zaj no azok idegesítenek

Mielőtt nem éreztem a bőrömön, el nem hittem volna, hogy gyerekkel valóban két opció létezik: vagy hőzöng és akkor a fél karodat odaadnád egy kis csendért vagy alszik és akkor attól őrülsz meg, hogy mindent csendben kell csinálnod.

Túlélsz, pöcök.

Egy találós kérdés

Miért van csak pár féle haj- és szemszín? Úgy értem, ha már változatosság, miért nincs pl zöld hajú vagy sárga szemű ember? Komolyan érdekel... (Ide onnan jutottam el, hogy miközben ringattam ÉS hajszárítóztam P.-t, eszembe jutott, hogy talán valahol azt olvastam, hogy ahol fekete egy macska szőre, ott hidegebb az állat teste... (Zárójelben jegyzem meg, ezt lehet, hogy csak álmodtam.) Innen beugrott, hogy vajon miért vannak akkor cirmos macskák és onnan már egyenes út vezetett a szóban forgó kérdésig... Hiába, van pozitív oldala is, ha az ember gyereke 6 hónaposan még képtelen magától elaludni és egy fél órás indiántáncot vár el minden egyes kis röpke alvása előtt...)

Szívemből szól

"Én azt hittem, a jó gyerekek csak amolyan városi legendák, akikkel beképzelt szülők dicsekedhetnek, közben meg mindenki ugyanúgy küzd, mint én. De nem. Igenis léteznek. Ráadásul itt élnek közöttünk. Van olyan, hogy egy gyerek órákig elvan és létezik, hogy egy gyerek alig sír." http://lustanyu.blog.nlcafe.hu/

A linket Létezőnél találtam és rajongó lettem.

Rinya

Már megint csak a rinya.

De mit csináljunk, miserable az élet. Per pillanat két okból.

1: Mióta itt vagyunk, nem volt ilyen fos idő. Vagy nem tűnt fel. Gyakorlatilag két hete nem voltunk sétálni igazán, mert vagy hurrikán jön vagy orkán van vagy ömlik az eső vagy orkán van ÉS ömlik az eső. Most épp az utóbbi. Az orkán és az eső.

2: P. megint egyfolytában bolond. Amint vízszintes FELÉ közelítünk vele, éktelen visításba kezd. Ha fájna valamije, gondolom nem múlna el attól, ha függőleges pozícióba rántom. Régebben esténként masszíroztam fürdés után, most meg sem tudom mondani, mikor volt utoljára ebben része, mert amint fürdés után leteszem a pelenkázóra törölgetni, azonnal hídba vágja magát és denevér hangon üvölt. Napközben csak kézben van el (ha elvan), éjjel felébred és van, hogy egy óra visszaaltatni. Utálok miatta már blogokat is olvasgatni, mert mindig olyanokba botlom, hogy Tündike 8-8-ig, Tibike meg 7-7-ig alszik. Bazzeg. És fogadjunk, ezek a Tündikék meg Tibikék nappal sem játszanak visítósat és ráadásképp alszanak is úgy jó 3-4 órát. Hogy a jó istenben lehet ekkora különbség gyerek és gyerek között? Eh.

IKEA-ból hazafelé

Előzmény: egy baromi nagy terepjáró valami irtó bénán hagyja el a kereszteződést.

AV kommentál: No, ezt fogadjunk, nő vezeti... Minek ilyen nőknek ilyen autó? Minek nőknek ilyen autó? Egyáltalán minek ilyen autó?

And now something completely different

Ami P-t illeti, nőttön nő.

Legújabb kedvenc tevékenységei közé tartozik az öt-tíz percen át tartó levegőkifújás (más néven berregés), a milton kapocs tánc és a nyelvöltögetés. Utóbbi elég para, mert bár rákerestem és semmi erre utaló jel nincs, de szerintünk azért csinálja, mert fáj a torka. Ezt erősíti meg az a tény is, hogy hétfőn reggel köhögve és szörcsögve ébredt, minek utána elvittük AZ orvoshoz és kiderült, hogy piros a torka is, de gyógyszert azt nem kaphat, mert láza nincsen. A biztonság kedvéért kétszer kiporszívóztuk az orrát, de "egy-két kósza fikán kívül" mást nem tudott produkálni.

A nagymozgásokat illetően már nagyon forog, a hasról hátra a sláger, ezen kívül pedig már hipergyorsan mászik - még mindig hátrafelé. A finommechanikája még nem olyan finom, inkább csapkod, mint mutat; mostanság rászokott arra, hogy tápszerezés közben teljes karral üti az üveget, úgy értem, nincs neki könyöknél behajlítva, hanem vállból nyomja, teljes erőbedobással. Ami a mozgással kapcsolatban nekem nagyon tetszik, ha hason játszik és meglát valami kívánatosat mondjuk a fenekénél, akkor világbajnok brékelőket megszégyenítő gyorsasággal villámgyorsan odafordul, két kézzel rácsap az áldozatra és elkezdi behammogni.

A hammogásról jut eszembe, holnap 6 hónapos lesz, úgyhogy egy új világ tárul ki előtte, jöhet a körte, a glutén és társai, igaz a múlt hét is hozott újdonságot számára, hiszen először kóstolt bébirizst és céklát is.

Nem tökéletes bezzeg anyukaként majdnem kihagytam, hogy a múlt hét hozott még egy jelentőset: a háromszögezést. Ez annyit tesz, hogy a gyermek fekszik hason majd kifeszített lábbakkal a fenekét az égbe nyomja, miközben a kezét szintén igyekszik kinyújtani. (A feje eközben a karjai között kolbászol.)

Miután a mi gyerekünkről van szó, hadd jegyezzem meg, hogy van új kedvenc szava is, még hozzá a Pipi. (Erre nem jöttünk volna rá, ha nem kap tegnap két új barátot, Röfi és Pipi (a képen az első és harmadik báb) személyében...)

It's not your fault you ruined my life

Mióta a múlt héten láttam a Született Feleségek otthon tegnap este leadott részét, azóta filózom ezen a dolgon... Igazság szerint a jövő heti epizód lesz az igazán húzós, amikor is bepillantást nyerhetünk a fairview-i gyilkos gyerek- és kamaszkorába. Én speciel kétszer is megnéztem azt a részt, mert úgy tűnik imádok szenvedni... Szóval nem célom a spoilerkedés, de annyira zavar ez az egész, hogy egy szerencsétlen azért válik gyilkossá, mert zord külső körülmények úgy játszanak össze, ahogy. Így, Anyaként meg különösen megérintett a dolog.

Tegnap este megnéztük az évad befejező részét is és bár a legötletesebb helyzetmegoldás díja Angie Bolen nevéhez fűződik, azért számomra a gyilkolós szál marad a legemlékezetesebb... Erkölcsi nullaságomat bizonyítandó: én futni hagytam volna a srácot...

November első hétvégje

Csak a szokásos.

Szombaton folytatódott a hétre jellemző szar idő, esett, fújt a szél, úgyhogy már rögtön az első etetés után elmentünk Blanchibe. Jártunk a Dunnesben, a Lidlben meg a Bootsban, ahol a viszonylag korai időpont ellenére is egymást taposta a jónép a karácsonyi díszek (!) között. Miután elég rosszul voltam (takony és társai) és későn is értünk haza, éljünk egészségesen jelszóval Burgereztünk. Délután míg a fiúk sétáltak, én céklapürét gyártottam, majd este hulladékként dőltem az ágyba, hát igen, már én sem vagyok a régi, nagyon kikészít ez a kórság.

Vasárnap azaz ma még szépen indult a nap, sütött a nap, örö é bódottá, úgyhogy kiccsaládunk férfitagjai újra sétáltak egyet, én pedig kitakarítottam a lakást és ebédet főztem. Ebéd után gyorsan elmentünk a St Stephen's Green-be melegítőt venni a fürdőbe, de útközben hogy hogy nem, P. kapott egy füles sapkát, egy kapucni nélküli nagypapa kardigánt és egy színezőt (!) is. Mivel a csapatvezetőnk egész jól tűrte a kis kirándulásunkat, beültünk teázni is (!) egy újonnan nyílt cafe-ba, úgyhogy hosszú hónapok után végre újra ehettünk vajas-lekváros scone-t teával... És hogy miért írtam, hogy reggel még szépen indult a nap? Hát mert azóta beborult, ömlik az eső és beköszöntött Thomas, a hurrikán.

Totó, segíts...

Modern nő

Nézem amúgy az America's Next Top Model-jét és mikor hétköznapi statiszták mellett pózol a sok modell-ígéret, nem tudom megállapítani, melyik az utca embere és melyik akar a külsejéből megélni. Tíz lányból öt kiharapja a pókot a sarokból. Most ezt így hogy?

Update: Rájöttem, nem a fejüket kell nézni, hanem a combjukat. Ha az vékonyabb, mint az én vádlim, akkor az a modell.

Csak úgy

Az eléggé nőies, ha reggelente a maci hasában lévő bébitükörben nézem meg, nem púposodik-e fel a hajam középen miután lófarokba kötöttem?

Befejezem a rinyát most már, de ezt egy karrierista vagy épp gyerektelen nő sosem fogja átérezni, milyen az, hogy nem jutsz ki a fürdőszobáig, hogy ellenőrizd a frizurád, mert inkább a Ded mellett ülve fésülködsz, miközben lábbal böködöd, hogy érezze hogy ott vagy, minthogy feleslegesen akár tíz másodpercig azt hallgasd, hogy hogy küzd, hogy magához hívjon...

Esték 2

És ha már esték, annyira azért nem kétségbeejtő a helyzet:

1. Hétfőn este, a fos napon, az utolsó kajálása után, 10kor nagy dühösen letettem P.-t a kiságyába és kimentem vacsorázni, mire öt perc múlva ott találtam a helyén egy kis gingerbread man-t álmában szuszogva (csokornyakkendő nem volt rajta).


2. Tegnap ugyan 1 óra 20 percig kellett rimánkodni neki, hogy aludjon el (11kor dőlt ki, régi időszámítás szerint az éjfél!), de ma reggel fél 10kor mentem be hozzá megnézni, mi van már. (fenn volt már, de egy nyikk nélkül explorálta a környezetét)

Hát így élünk mink.

Esték

Jó, mondjuk kicsit túloztam, kimoccantunk azért - esténként ugyanis kiautóztunk a tengerpartra, remélve, hogy legalább a kocsiban elalszik a Ded.

Ezek a kirándulások tegnap érték el a csúcspontjukat, tegnap este ugyanis ki is szálltunk.*

* AV megint beteg és nem mert köhögni / orrot fújni a kocsiban, nehogy felriadjon az Utód, ezért kiszállt, hogy versenyre keljen a tomboló hullámok fülsiketítő zajával

Noé hol vagy?

Amúgy az összezártságunkat fokozandó, vasárnap reggel óta esik az eső, ami még csak hagyján, de orkán erejű szél is fúj, ami végképp lehetetlenné teszi, hogy kimoccanjunk bárhová.

Az eső még nem is rettentene, de azt már nem vállalom, hogy lefújja az arcom a szél a helyéről.

Hülye idő, hülye szél.

A szóban forgó rosszcsont

...épp ártalmatlannak tűnik...

Amit addig nem tudsz, amíg nincs gyermeked

Nem én írtam ám, csak kaptam. (Az eredeti sokkal hosszabb, de kigyomláltam a legjobbakat...)

Az első 6 hónap

- úgy tűnik, az egész nap egy végtelen szoptatás.
- minden babazokninak szűk a szára és bevág.
- a legszebb ruha is csak 1x kerül sorra, azután kinövi.
- az egész terhesség alatt azt várod, hogy végre megint hason alhass. Szülés után a 2 irgalmatlan méretű csöcsöd miatt továbbra is csak ábránd marad...
- már nem szereted a vendégeket.
- egész nap várod, hogy este legyen és a gyerek aludjon, reggel meg azt várod, hogy mikor kel fel végre.
- kiderül, hogy mindenki tehéntejet ivott 2 hónaposan régebben.
- kiderül, hogy anyád nem tud semmit a babákról (már).
- anyósod még annyit sem.
- fél óra bohóckodás és cigánykerekezés után egy 2 mp-es mosoly teljesen reális egy babától.
- amelyik ruha lábközt nem patentos, az a gyerek emelésekor a nyakában gyűlik össze.
- egész nap otthon vagy, még sincs este meleg vacsora és kupi is van pluszban. És még fáradt is vagy.
- a babagondozással kapcsolatban nincs egyetlen téma sem, amiről ne adna teljesen eltérő tanácsokat a védőnő, az orvos és az anyósod.


6-12 hónap között

- 3 kanál lenyelt kaja után képes fél üvegnyit visszahányni, és még 3x lebukni magát napközben.
- a hányás mindig a kimenőbe felöltöztetés és az autós hordozóba betevés UTÁN következik!
- 1 óra cipelés után egy 6 kilós baba is 20 kilósnak tűnik.
- a legjobb játék a pillepalack. Minden más pénzkidobás.
- az is befér egy baba szájába, amiről azt hiszed, egy reklámszatyorba sem férne be.
- mindenen a bevarró címke a legérdekesebb.
- amíg a gyerek iszik a cumisüvegből, már lila fejjel és lélegzet visszatartva nézve őt rá kell döbbenned, hogy ő tovább bírja 1 levegővel, mint te.
- 1 fog arra elég, hogy piercinget lukasszon a mellbimbódba, és átharapja a nyaki ütőered.
- ha valamit 1 órán át pepecselsz, főzöl, minden edény koszos, turmixgép úszik, na akkor nem fogja megenni.
- a baba nem nyeli le a szájában lévő falatot, mielőtt veled szemben ülve eltüsszenti magát.
- amikor leülsz mellé a földre, ő ügyesen feláll beléd kapaszkodva, de tuti a mellbimbód a fogódzó.
- a körömvágást altatásban kéne végezni!! Olyan, mint futó vadra lőni..
- van, hogy 4 napig ki sem bontod a lófarokból a hajad. Kelsz és fekszel vele.
- rájössz, hogy a mikróba tett babakajás üvegből 40mp után kirobban az egész főzelék és mindent beterít.
- ha 1 szál hajad kilóg a copfból, akkor azt megtalálja és szép lassan kitépi.
- bármilyen földre ejtett morzsa vagy kajamaradék a szájában köt ki.
- vendégségben is képes pólón és melltartón át bekapni a bimbódat.
- nem csak anya haját jó szálanként húzgálni, ott van apa mellkas szőre is.
- igenis meg lehet enni egy 3 fogásos vacsorát 4, 5 perc alatt.
- a "de én ezt így csináltam" mondat egy idő után kiváltja belőled a nagyigyilkos indulatokat .
- ha bevásárlás után cipekedsz az emeletre, karodon gyerek, töködön is csomag lóg, akkor leejti a cumiját.
- a spejz úgy néz ki, mint egy bébiétel depó.

1 év után

- még mindig túl jóképű a férjed, túl jó szaga van az új parfümjétől, és biztos mindenki csak őt akarja. Pár féltékenységi jelenet, és totál hülyét csinálsz magadból. És ez még nem a vég, csak 1 éve vagy otthon. Lesz ez még rosszabb is.
- már nem zavar a kupi a lakásban, képes vagy nyugodtan ülni a szarkupac tetején, lábad alatt egy halom mosott és beszedett ruha, amit a gyerek elért az ágyon, és leszórt a földre. Oldalt egy pár üres flakon, amit kiszedett a kukából és odavitt neked a nappaliba. A konyhát beborítják a műanyag edények és fakanalak, amiket a szekrénybe beülve kihajigált. Esély nincs visszatenni, minek arra az 5 percre.
- a gyereked már 12 hónapos, csodásan feléri az asztalt. Igaz, nem látja mit ér el, de érzi, hogy valami húzhatót talált. Így szabadulsz meg az anyóstól kapott törékeny, de "csodálatos" lakásdíszektől, vázáktól, tálaktól, kaspóktól.
- eljött a fosztásidő. Minden, ami olyan anyagból van, ami kitartó munkával kikezdhető, és a szöszöket húzkodva kitéphető, az elkezd szétjönni. Ilyen pl. a padlószőnyeg, tapéta, a kutya bundája. (Ez utóbbi elég sokat nyüszít közben).
-eljött a nagy zajok ideje is. A földhöz csapkodás hangja már lószar ahhoz képest, amit a fakanál kiad, ha a konvektoron húzkodja végig. Mindezt fülig érő szájjal.
- az etetőszék kitűnően tolható a kövön, még a 20. kör után is érdekes elfoglaltság. Már akinek....
- nem hitted volna, hogy áhítattal fogod várni a napot, amikor először nézel meg egy teljes filmet. Az, hogy moziba is lehet menni, a vágyak netovábbja.
- eseményszámba megy, ha a fodrászig eljutsz és levágatod a hajadat...
- megtanulsz nyitott ajtóval szarni úgy, hogy közben valaki áll veled szemben és mereven néz téged.
- az ujjbecsípés 10. alkalom után sem riasztja vissza a fiókhúzogatástól.
- a kutyát megtaníthatod, hogy ne nyúljon a gyerek játékaihoz, de a gyerek a kutya jutalomfalatját fogja a legjobb ízűen rágcsálni.
- az idő múlásával egyre nagyobbak a lakásban a káresemények.
- mindenhonnan csak le- és kipakolni izgalmas.
- a homokozó lapáttal igenis ki lehet ütni egy ember szemét.
- a Hull a pelyhes szép dal, de 200-adik alkalommal már a Mikulás k. anyját. Még jó, hogy kivehető az elem a játékból.
- rájössz, hogy finom a pötidanon (Danoninó).
- a melegítőnaci a leggyakrabban használt ruhadarabod.
- úgy érzed, évek óta papucsban jársz.
- ha alszik, nem tudsz csörömpölni a mosogatógéppel, ha fent van, akkor meg tőle nem
tudsz belepakolni.
- a lakás növényállományát tekintve úgy érzed, a gyereked sosem lesz természetbarát.
- a nagyszülők gyakran ismételt mondata: "Én adnék neked, de az anyád nem engedi."
- ha hosszú levelet írsz, a modem zsinórja lesz a legérdekesebb húzható játék.
- nyaraláskor csak a hátad barnul le, ahogy derékszögben futkosol a parton a gyerek után.
- a gyereket nem érdekli, hogy 9600 forintot adtál ki egy 18-as cipőért.
- mire 1 éves lesz, jobb bicepszed van, mint aki évek óta gyúr rá.
- a legjobb haverjaid dobot, trombitát, szintetizátort és gitárt vesznek neki az első szülinapjára. Esetleg géppuskát. Persze nekik még nincs gyerekük.
- mindennek jó hangja van, ha elég magasról ejtik le.
-a leejtett játékot mindig visszaadja a földről egy hülye.
- a kutyának a legérdekesebb része a lihegő nyelv. Pláne akkor érdekes, ha elkezdi húzni és a kutya fura hangot ad ki.
- ahová a feje befér egy gyereknek, oda be fog jutni.
- minden általunk használt bevásárlókocsi lánca és tolókarja tiszta a vásárlás végére.

A későbbiek folyamán

- a tapadókorongos puskával legjobb a tv-re és apa homlokára lőni. Mindkét helyen ott marad.
- ha maszatos a gyerek szája, és nyúlnál felé a tömött buszmegállóban, az a kezeit a feje fölé rántva jajveszékel, hogy anya ne üss meg. . . mindezt úgy, hogy soha egy taslit sem kapott.
- csak akkor hagyd abba a telefonálást, ha a gyerek esését látva a vér is folyik.
- le lehet dobni a csillárt egy párnával.
- a legjobb móka a sütőbe bemászni.
- márpedig a pókember jelmezben kell bölcsibe menni 3 napon át. És fürödni is abban kell!!
- egyedül menni 2 gyerekkel a közértbe: mindkettő a bevásárlókocsi ülésében akar utazni.
- a parkolóban, amíg az egyiket kiveszed és átmész a másik oldalra, hogy kiszedjed a másikat is a gyerekülésből, a már szabad gyerek eltűnik az autók közt.
- mielőtt a kasszához mész, pakold ki a kotongumikat, a konzervnyitót, a műanyag vájlingot, az Action Man babát, a kisautókat egy félreeső helyen, meg mindazt, amit nem te tettél a kosárba.
- 2 gyerek a kosárban olyan, mint 2 polip. Amit a karjuk elér, azt megragadják.
- eddig nem hitted volna, hogy egyszer valaki a szemedbe nézve fog, tág orrcimpákkal, nagyokat nyögve szarni, fátyolos tekintettel. Mindezt szégyenérzet nélkül.
- nem tudod megmondani, mikor volt utoljára leengedve a hajad.
-2 év után azon gondolkodsz, hol az emberi türelem határa.

Bezzeg Anya leszek

Remélem valami korszakalkotóval áll elő ez a kölyök miután megjavul, mert megint kezd az idegeimre menni: álmos, karikásak a szemei, nyünnyög egyfolytában, de ha vízszintesbe teszem, visít, cézik és ha ringatom egy órán át (félúton a függőleges és a vízszintes közt) akkor sem alszik.

Reggel óta eddig sikerült 1 óra 20 percet szunyálnia, a maradék időben sírt, nyöszörgött felváltva. Ja nem, az előbb nevetett is. Kétszer.

Nem tudom mi van vele, lehet, hogy még egy foga jön (minimum a bölcsesség), lehet hogy holnapra megtanul járni (minimum vízen) vagy esetleg az is lehet, hogy Martin Luther King-ként fog szónokolni hamarost (minimum homokszínűen).

A legnagyobb vágyam manapság, hogy anélkül pisiljek, hogy nyöszörgést hallanék.

Megint gondolkozom azon, hogy az egykeség nem is olyan borzasztó...

7vége

A hétvége tehát felemásan futott ki. Szombaton voltunk Blanchiben, ahol agybajt kaptam a tömegtől, nem tudom, miért, mostanság idegbajos leszek, ha sok ember vesz körül és hát hétvégén a plázákban itt millióan vannak. A legidegesítőbb az egészben, hogy ebben az országban minden kicseszett parkolót alul terveznek, ezért sosem tudunk csak 5-10 perc keringés után megállni, akkor is nagyjából ezer kilométerre a céltól...

Blanchi amúgy a bögyömben van, mert 30 percre van kocsival, de az odavezető úton mindig dugó van kb és mikor van 2 óránk a teljes ügyintézésre és ebből több mint egy azzal megy el, hogy odavergődünk, akkor az azért szívás, lássuk be... Persze mehetnénk a központba is vásárolni, de egyrészt ott nincsenek home store-ok, másrészt oda sem egyszerűbb eljutni, mivel a központban is mindig dugó van, ráadásul ott még kevés parkoló sincsen, mert az egész központ akkora mondjuk, mint a tenyerem és ahol lehet inkább laknak meg árulnak valamit.

Szombaton tehát dühösen vásároltunk, majd délután sétáltunk ha minden igaz illetve lelkiekben készültünk az esti bulira, miután a házigazda szólt előre, hogy huhúúú, itt Halloween party lesz, rettegjünk. Miután nem szerettük volna, ha a nehéznek ígérkező éjszaka után P. hajnali 5kor kelt volna az óraátállítás miatt, már este átállítottuk az órákat és igyekeztünk már az új időpont szerint fürdetni, etetni, altatni... Úgy tűnik, bejött a csel, P. ugyanis vasárnap reggel 9kor ébredt, ami egész okés volt, igaz, szombaton napközben nagyjából két órát volt képes aludni összesen, ami azért elég kevéske.

Vasárnap tehát 9kor elég szar időre ébredtünk, majd miután nem volt mit tenni, kiautóztunk az X-musicba nézelődni. Ebédre Burger-t ettünk, majd délután szokás szerint sétáltunk, igaz, a séta vége már sajnos sötétben ért minket. P. napközben 12 óra alatt 1 óra 20 percet volt hajlandó aludni, már kezdtünk tőle megőrülni, mert látszott rajta, hogy álmos, dörzsölte a szemeit, ásítozott, nyűglődött, de az istennek nem aludt volna el. Tőlem lehetne fenn 12 órát is 12ből, de akkor legyen tényleg éber, nem az, hogy nyűglődik jobbra-balra az álmosságtól... Eh... Gyerekek... Mindenesetre este elmentünk még Dollymountra, akkor ráhúzott 50 percet az úr hálistennek.  Útközben láttunk egy csomó beöltözött gyereket kéregetni, az mondjuk vicces volt, de kicsit rémisztő is, mert pár év és talán nekünk is ki kell majd engednünk ezt a Csöppet a többiekkel este az utcára, ahol minden éjjel leütnek, megölnek minimum egy valakit... Áh, asszem mégiscsak jó, hogy még csak ilyen minyuri ez a gyerek...

No hát ennyi volt a hétnek a vége, jó volt, jó volt, de volt már jobb is, azt kell mondjam.

Aki érti, érti

Kevés undorítóbb szó van szerintem, mint a laktató...

Ebben benne van minden alantas emberi mohóság, fúj. Magamtól sosem mondanám ki, az tuti.