És mert baromi pozitiv vagyok

Azért történt pár jó dolog is múlt péntek óta:

• Két héttel ezelőtt szombaton - mikor én itthon ültem a beteg Pállal - T. és Peti eljutott a St Enda's parkba sétálni. Állitólag jó volt, csak úgy, mint a mi vasárnapi "kirándulásunk", amikor is elautóztunk a Blackrock parkba, leparkoltunk és darttal elzötyögtünk Dun Laoghaire-be, ahol hétvégente már üzemel a karácsonyi vásár. Nem volt sok minden, de hangulatos volt a kis házacskák között mászkálni, ráadásul kinn volt a lángosos is, úgyhogy Peti ebédjét könnyen megoldottam arra a napra. 
• Csütörtökön volt nálunk egy ismerős magyar anyuka a mindjárt 6 éves kisfiával és meglepő módon tök jól elvoltak a gyerekek: először Palika játszott a kisfiúval, aztán Peti is becsatlakozott. Nem maradtak sokáig, de jó volt látni, hogy ha akar, tud Paletta nyitni a gyerekek felé, nem egy örök magányra itélt gyerek, egyszerűen nem tud kommunikálni az angolul beszélő kölykökkel... 
• Pénteken T. szabin volt, igy a délelőttöt a Nutgrove SC-ben töltöttük. Nem csináltunk semmi extrát, főképp vásároltunk (Dealz, Tesco, Tiger, Dunnes stb), de ha már ott voltunk beültünk egy teára is a Starbucks-ba.  
• Szombaton jó kis napunk volt: bár baromi hideg volt, mivel gyönyörűen sütött a nap, elmentünk a Kukacos játszóra. Fél óra játék után úgy döntöttünk, jobb, ha sétálunk, mert a fiúk hozzáragadnak a fém mászókákhoz, igy andalogtunk még egy kicsit a parkban és húztunk is haza. Ebédre isteni karfiollevest főztem és ami a csúcs: Petinek is izlett, el sem akartam hinni. Délután diós kiskifliket sütöttem, szóval sikeres kis napunk volt. (Épp ezért esett nagyon rosszul, hogy vasárnapra Pipi belázasodott... Szegényke ment volna Ivan bulijába, szóval nagyon szomorú volt, hogy bukta ezt a party-t, ami pont a David Lloydsban lett volna, ami a nagy kedvence...)
• Aztán mi jó is volt még... Ma hortobágyi húsos palit készitettem ebédre (életemben először) és nagyon jó lett, mindenki odáig volt érte, hurrá. 
• Vesna (Matilda anyukája) a múlt héten elkezdett dolgozni, igy Matilda after school-ba megy suli után, ami azt jelenti, hogy nem marad délután játszani. Nagy kő esett le a szivemről, mert mostanság elég rosszban vannak Pipivel, igy legalább nincs konfliktus max. az iskolában... 
• 23-án múlt 19 éve annak, hogy T.-vel "járunk", nem ünnepeltünk nagyon, de csináltam egy kis cuki kavicsképet az előszobába. 
• Ami a téli cuccainkat illeti, végre megjöttek a sálak, szóval a fiúknak most már van télikabátjuk és sáljuk is (cipőjük még nincs a kis cinegéknek, Palikának rendeltem egy magasszárút, de még el kell érte menni a Debenhams-ba, Pipinek meg ötletem sincs, merre keressek). Én nem állok olyan jól, mint ők, csizma csak aranyáron van mindenhol (vagy ronda), a Debenhams-ból rendelt kabim pedig kicsit mintha bő lenne, úgyhogy rendeltem egy másik fazont, de az meg megakadt valahol*, úgyhogy most itt van egy télikabi, amit nem merek hordani, hátha jobb a másik, amit rendeltem... Én meg miközben várok, szétfagyok a szép szövetkabátomban. Mert hogy iszonyú hideg van, szokatlanul hideg, nem is értem. Én úgy vagyok a hideggel, mint más a kánikulával: gyűlölöm, ideges leszek tőle, utálom, fúj. (Legalább hó esne, az valami lenne, de ez a nedves jéghideg levegő, a 100% páratartalommal mindenhova beférkőzik, undoritó.) *Sikerült kideriteni, mi van: megrongálódott a csomag szállitás közben, úgyhogy visszautalták a pénzt... Pffff... Most rendelhetem meg újra, király. Azt mondjuk nem értem, erről miért nem szóltak, miért nekem kellett telefonálgatni / irogatni.     
• Mivel már baromi hosszú volt Paja haja, vágtam neki egy keveset belőle (úgy 5 centit haha), szóval most nagyon kis csinos, sokkal kulturáltabban néz ki és a göndörség is megmaradt (még).   
• A karácsonyt illetően T.-nek rendeltem két pulcsit (Debenhams-ból) meg egy parfümöt (McCabes Pharmacy-ból), de mindkettőért el kell még mennem. Pipi tanitónőjének és igazgatójának vettem egy-egy nagy bonbont; Palika két óvónénijének pedig két kisebb bonbont szereztem, mert ők még mást is kapnak (már vettem nekik egy-egy kis karifa diszt, de még szeretnék valami apróságot) és akkor van még Elaine, aki szerintem kap majd egy Mikulás virágot vagy egy Yankee Candle-t, még meglátom. Az iskolás- és ovistársak idén csak egy-egy kis képeslapot kapnak, Pipi már megirta a nagyját, én is kb kész vagyok az ovisokkal, de egy-két nevet még csekkolnom kell, jól irtam-e.  
• Múlt héten kellett visszaküldenünk egy nyilatkozatot, továbbra is akarjuk-e, hogy Paja jövőre a St Brigid's-ben kezdjen vagy lehúzatjuk a várólistáról... Bár egyre kevésbé szeretném, hogy jövőre kezdjen, azért azt irtuk, peeersze, maradjon csak a listán, hiszen egy év sok idő, még csomót változhat... (Agyilag tök oké, számol, ismeri a betűket, szépen szinez, fegyelmezett, érdeklődő, logikusan, gyorsan gondolkozik, de szociálisan elég félénk sajnos, nincsenek barátai, nem nyit senki felé az oviban, többnyire csak egyedül elvan csórikám.)    
• Tegnap sok év után újra tanitottam: egy ir lánynak magyart. Nem mondom, hogy egyszerű volt, de nagyon élveztem, heti egyszer fog járni állitólag. (Jó lenne szerezni még 4-5 hasonló tanitványt és akkor már úgy érezném, nem élek hiába, hozzájárulok a családi költségvetéshez...)            

Képek:

Paja téli verzió

Dunnes szerzemény 1

Dunnes szerzemény 2

Paja az ovi udvarán

Pipi Dun Laoghaire-ben

Betegségeink története

És hogy mi is történt múlt péntek óta? Hát sok minden nem, küzdünk a szemét betegségekkel, sorban.

• Palika tehát pénteken lázasan jött haza az oviból és ez a láz kitartott a hétvégén is: napközben egész jó volt, 38 körül, estére viszont 39-ig felszökött. Érdekes módon semmi más tünete nem volt: nem köhögött, nem folyt az orra, nem hányt, semmi. Hétfőn még nem ment oviba, keddtől viszont újra jár, hurrá. (Ma reggel persze megint elkezdett köhögni, de ehhh.) 
• Pipit hétfőn visszavittem a lengyel bőrgyógyászhoz, aki felirt neki még egy kenőcsöt (csak mondom, hogy a visit pénteken €100 volt, majd az antibio és a krém €40, hétfőn a visit ugyan ingyen volt, de a második fajta krémért megint fizettünk €30-t, befosok, komolyan...) és meghozta az itéletet, ezt ki kell vágni. Mivel gyerekeket nem műtenek csak úgy, kaptunk egy beutalót a kórházba, ha jól számolom, úgy 2020 körül majd kapunk is időpontot haha. Mivel T.nek van egy bőrgyógyász ismerőse (na jó, nem ismerőse, de volt már ezerszer nála, mert tele van anyajegyekkel), úgy döntöttünk, neki is megmutatjuk a böböt és igy is lett: szerdán 3.40re T. elvitte Pipit hozzá. Neki nyilván más volt a véleménye, mint az előző orvosnak, szerinte cisztával állunk szemben, aminek az antibio és a krémek konkrétan olyanok, mint halottnak a csók. Remek, végülis csak €70 volt plusz a doki €100-s vizitdija. Mivel hülye helyen van a böbünk, szerinte nem kell műteni (egyelőre), mert esetleg többet ártunk vele, ha kiszedetjük, mint ha marad... Ááááááááá. Pont ez kellett még, tényleg, nem mondom, hogy nem aggódom... 
• És hogy ne higyje senki, hogy vége a betegségsorozatnak: szombat este Peti nyűgösködött, kétszer is elkezdett sirni valami baromság miatt (bekentem az arcát, mert száraz volt: ezt most miért kell brühühühűűűű), szóval tudtam, hogy valami lesz és ó je, igen: vasárnapra 38 fokos láza lett, estére 39.4... Nála sem volt más tünet, csak a k. magas láz minden este. (Ja és egyszer hányt is, de csak egyszer és hasmenése sem volt, szóval nem bélrendszeri probléma volt ez...) Most szerda van, holnap talán már megy suliba, de hát na. Kezdem kicsit unni, hogy ha nem Palika, akkor Peti beteg, ha nem ők, akkor meg én. Esetleg többen egyszerre.  

Tegnap tehát voltunk Pipivel bőrgyógyászaton. Egy lengyel klinikára mentünk, vicces volt, mert a nő alig beszélt angolul... Kaptunk antibiotikumot meg krémet és ha jövő hétig ezek nem segitenek látványosan, akkor ki kell vágni a böböt... Nem vagyok boldog, azért mégis csak az arcáról van szó basszus.
Hogy ne legyen olyan egyszerű az élet, közben Palika is lebetegedett ám: 11kor hivtak az oviból, hogy sápadt, rosszul van és lázas. Először azt hittem, sirt és megint felszökött a láza, de mikor odaértem, láttam, hogy nem, ez most más: állitólag nem is sirt, de nagyon rosszul nézett ki és vacogott. 38.5 volt a láza, mikor hazaértünk, később felment 39.3ig is és szegény iszonyúan fázott. Mig mi Pipivel a bőrgyógyászaton voltunk, T. volt vele itthon, el is altatta, ami durva, mert lassan egy éve nem aludt délután... Az éjszaka ehhez képest egész jó volt, 2kor adtam neki Nurofent, mert megint 39 körül volt a láza, de most reggel óta jól van, zongorázgat, játszik.
Itt tartunk.

És a bűnös...

Nem tudom, mi van ezzel a héttel, de borzalom sűrű, holnap megint péntek, ez valami rontás esküszöm. Röviden mit intéztem a "szabad" délelőttjeimen és a rövidke délutánokon:

• Hétfőn délután elvittem Paját a GP-hez, hogy még mindig köhög... Igen, szeptember közepe óta, hol többet, hol kevesebbet, de köhög. Pár napja elindult az orra is, jó vaskosan, zölden (blőőőeee), ráadásul a száraz köhögés átváltozott hurutossá, szóval valami van... A doki nagy nehezen felirt antiobiot, mellette fújnom kell a Ventolint, mert néha azért szárazon is köhög, isteni tényleg.
• Kedden délelőtt elmentem a lengyel Fül-orr-gégészhez, segitsen már rajtam, mert én is köhögök éjjel-nappal (iszonyú szárazon, nulla hurut), folyik az orrom, a szemem és hát igy nem lehet élni, mire belenézett a torkomba, az orromba és azt mondta szerinte ez a stressztől van. (Mondjuk stressz alapú köhögés éjjel nincs szerintem, de ő tudja...) Próbált gégetükrözést is csinálni (nem mondta, mit akar, csak kihúzta a nyelvem és elkezdett lenyomni egy kis kamerát, én meg csak pislogtam, hogy mi az isten van), de mivel majdnem elhánytam magam, azt mondta menjek vissza egyszer és akkor majd megcsinálja valami enyhe szedálás után, hát nem is tudom... Felirt egy szteroidos orrsprayt meg valami borzalom izű szirupot, amit elalvás előtt kell bevennem (illetve ha megyek a tükrözésre az előtt... khm... a probléma, hogy baromira nem szedál le a cucc, ettől bizony én még öklendezni fogok, ha bedug valamit a torkomba) meg adott receptet egy gyenge antidepresszánsra is, hát kösz... Per pillanat nem érzem magam stresszesnek, idegbetegnek, most kezdjek el szedni egy Xanax-szerű gyógyszert?! Ne már... Meggyőződésem amúgy, hogy vmi allergia lesz ez, mert a vérképemben arra utalt egy-két adat, de nem tudom, hogy deritsük ki, mi a bűnös... Ha kinn vagyok, kevésbé köhögök, zárt térben iszonyú. Tök elszomorit egyébként ez a dolog, mert tényleg baromira megkeseriti a mindennapokat, hogy főleg esténként másodpercenként elkap egy-egy roham és kb hányásig köhögök. Szörnyű. 
• Szerda délelőtt visszavittem Pipi kabátját, amit a SportsDirect-ben vettem. Credit note-ot adtak a €32-ról, ami jó, hogy online is le lehet vásárolni... A SD-en kivül benéztem a Dunnes-be, a Tesco-ba, a Debenhamsba, a Zaraba, de összesen egy narisárga felsőt vettem a Dunnes-ből, semmi más nem tetszett meg. Délután megrendeltem a Debenhamsból a kabátot, amivel régóta szemeztem, remélem jó lesz. Ha nem, nem tudom, honnan szerzek vastag kabit, ami tetszik, kifogytam az ötletekből teljesen. 2.30-kor szülői volt (itt nincs nagy közös szülői, évente 1x van one-to-one szülői, amikor 10 perced van beszélni a tanárral, mi a 2.30-2.40es slot-ot kaptuk), T. tehát szabadnapot vett ki: négyen kocsival elmentünk Pipiért, majd én maradtam, ők meg mentek haza. A tanárnő agyba-főbe dicsérte Petit, mondta, hogy mindenben hiperszuper, ügyes, érdeklődő, szóval nincs vele semmi gond az égvilágon. Hurrá. Kb 8 percet voltam benn, nagyon rövidke volt az időnk sajnos, nem tudom, ha lenne gond, hogy tudtuk volna ennyi idő alatt megbeszélni.  A nap "vicce" volt még, hogy jött még egy zongora... Jól összevesztem miatta T.-vel, mert az egész kicseszett lakásunk már olyan, mint egy hangszerbolt: van profi dob, két zongora, egy szintetizátor meg úgy tiz-tizenkét gitár. Nem lehet úgy harmonikus lakásbelsőt kialakitani, hogy a másik felnőtt, akitől elvárható lenne, hogy pakoljon a gyerekek után, még nagyobb kupit csinál, mint a két fiú összesen. Megbolondulok, milyen rendetlen alapból és akkor még tetézi ezt azzal, hogy összevásárol egy csomó hangszert, ami ugye nem kétszer két centi helyen fér el, hanem konkrétan ural mindent. A fiúk falatnyi szobájába igy most bekerült egy tárolószekrény, szóval nagyjából bemenni lehet meg kifarolni, a fekete IKEAs tároló elé meg bekerült a szintetizátor, úgyhogy ha kell valami a tárolóról, mindent el kell mozgatni előle... Hogy hova fog kerülni a karácsonyfa, abba bele sem gondolok.  
• Ma délelőtt egy ismerős magyar lánnyal elmentünk Nutgrove-ba. Mivel Nagyi nem jött, nem tudott hozni két fontos gyógyszert, ami kellett volna nekünk, úgyhogy egy ismerőst kértem meg, hozzon nekünk ezt-azt Magyarországról, de mivel ők messze laknak, kellett egy "közvetitő", aki mindkettőnkkel találkozik... Ez a ma délelőtti lány volt olyan kedves és felajánlotta, hogy segit, mert ő úgyis összefut a másik csajjal, úgyhogy cserébe felajánlottam neki, hogy elviszem Nutgrove-ba, mert nekik nincs kocsijuk, anélkül meg elég nehezen jut el bárhova. Szóval délelőtt átvettem a gyógyszereket és vásároltunk. 
• Holnap Pipit előbb elhozom a suliból és elviszem bőrgyógyászhoz, mert kb egy hónapja nőtt a halántékára egy pattanás-szerű valami, ami úgy néz ki, mint egy bőr alatti félborsó és szeretnénk kivizsgáltatni, mégis mi ez... 
• És akkor már ott is tartunk, hogy hétvége, amikor is Pipi vásárolni szeretne, egyrészt szeretne valami stilusosat a Smiggle-ből és szeretné felmérni a Pokemon kártya terepet, milyen deck-et szeretne... 

O'Connell bridge-n állva várom a buszt...

Gondolom mindenki tűkön ülve várja, sikerült-e kabátokat szereznünk a hétvégén, úgyhogy örömmel jelentem be, hogy igen! Szombaton elautóztunk a Square-be és a H&M-ben vettünk két ilyen kabátot a fiúknak. Online sokkal többféle kabi volt, ebben az üzletben (ami a legnagyobbnak tűnt eddig, ahol van Kids részleg) összesen három fazon volt, amiből egy irtó hülyén nézett ki Pipin, szóval kettő közül választhattunk, egy fekete pufi és egy sötétkék (a leirás szerint sötétkék, az életben nem az, inkább dark teal, ami nem tudom, mi magyarul, tök ciki) decensebb fazon között. Ahogy a linken látszik, végül a decensebb jött velünk haza és mivel Palika kabija is elég kopott volt, ő is kapott egyet (asszem ez az első kabát, amit nem Petitől örökölt meg), szóval mulattunk... A két kabi €70 lett volna, de mivel volt 2 darab €5-s voucherünk a leadott használt ruciknak köszönhetően, csak €60-t fizettünk, ami egész jó, már csak nekem kéne beújitani valami meleg kabátot, mert a fekete szövetkabim szép, de megfagyok benne. A szombat tehát vásárlással telt, a H&M után benéztünk a Dunnesbe, majd a Debenhams és a Dealz játékrészlegét is átfutottuk, de mivel három fiúval vásárolni felér egy pokoli utazással, ennyi után jöttünk inkább haza, igy is tök hisztis volt mindhárom.
Vasárnap, hogy szivjunk némi szabad levegőt, felavattuk a kabikat, elmentünk a St Enda's Parkba sétálni, de mivel én szanaszét fagytam, rövidre vágtuk a dolgot, fél óra séta után beültünk sütizni hehe. Este moziba mentem Györgyivel: Stillorganban néztük meg a The Killing of a Sacred Deer-t.
Hát igy.     

Aprók

• Még mindig durván köhögök és a torokfájásom is visszatért, de durván: éjjel felébredek rá, hogy bazzeg, nem tudok nyelni. Egyik este beszélni is alig tudtam, mert nem mozgott a nyelvem. Emellett olyan iszonyú álmos vagyok reggeltől-estig, hogy botrány. Fáradtan kelek, alig élek napközben és legszivesebben 9kor lefeküdnék - de nem fekszem, mert akkor nincs életem.
• Nyilván Palika is újra kezdte a köhögést, ezúttal olyan jó vaskosan, hurutosan nyomja... 
• Az egész hétfő délelőttöm azzal ment el, hogy az iskolai cipősdobozba vásároltam cuccokat. Azt hittem sittysutty kész leszek fél óra alatt, ehhez képest aha, vagy tiz üzletből szedtem össze a dolgokat, nem is értem, miért vagyok ilyen béna, másnak ez tuti 10 perc és hello. 
• Vásárolgatás közben rádöbbentem, hogy a lányméretek kisebbek, mint a fiúk... Mivel a 6-9 éves korosztályt választottam, vettem két 7-8 éves méretű felsőt és basszus, akkorák voltak, mint a fiús felsőkből az 5-6 évesek. Mondjuk tök logikus, de még sosem gondoltam ebbe bele.
• Szerdán délelőtt találkoztam 3 másik anyukával (egy ir, egy lengyel és egy brit), beültünk kávézni egy közeli helyre, vicces volt, tök Desperate Housewives érzés volt. 
• Rájöttem, hogy szeretek itt lenni. Szeretem ezt az életet, ezt a hangulatot, ezt várost. (Télen könnyebb szeretni Dublint, mint tavasszal vagy nyáron, mert nagyon hiányzik a meleg, de ilyenkor otthon is trutyi az idő.) 
• Baromi hideg van egyébként, itt a tél. Napok óta 3-4 fokra kelünk, ami brutál hideg itt a nulla szigetelésű házak országában, hétvégére pedig minuszt igérnek, jajjj. 
• Még mindig nincs téli kabátunk. Se a gyerekeknek, se nekem. (Vagyis van, de a gyerekeké kicsi, az enyém vékony.) Ma voltam a Lidl-ben, mert érkeztek sikabátok, sinacik meg hótaposók, de basszus olyan vékonyak voltak a kabátok, hogy nem vettem, őszi cuccaink már vannak.     
• A heti film az Ernelláék Farkaséknál volt, amit láttam, jó volt, kicsit mondjuk megrettentem a hazaköltözéstől miatta, jaj, nagyon átbillentem, nem akarok hazamenni, jó, mi?!
• Holnap Hugo playdate, 26-án Ivan szülinapi party, szárnyal a szociális életünk.

Milyen világot élünk?

Ma vettem téli játszóterezéshez, tök vagány szerintem

Mai szerzemény Lidl-ből, Pipi felső, Pali sapi

Végre van tavaszi széldzsekijük

Régi kép, Pipiék osztálya... Ekkora a terem...

Peti helyesirása

Palika "Én és Pipi" cimű rajza

A shoebox tartalma

Halloween azaz midterm break - part 3

Szerdán hálistennek gyönyörű időnk volt, igy ki tudtunk menni játszózni a Phoenix Parkba. Sajnos Pipi és Paja is elkezdett köhögni (Peti szaftosan, Palika pedig szárazon, megint bedurrantak a hörgői, hurrá), igy nem szaladgáltak sokat, de legalább egy kicsit szabad levegőn voltak. A játszó után beültünk sütizni a kávézóba, de nem volt túl jó sajnos, mert egyrészt rengetegen voltak, másrészt meg szarok voltak a sütik. Sütizés után a gyerekek javaslatára benéztünk a Visitor Centre-be, majd dél körül indultunk haza ebédelni. Délután T. elugrott az X Music-ba meg Aldiba, este pedig elment pingpongozni Artúrral, szóval a nap második fele rám maradt, de sebaj, igy is nagy könnyebbség, hogy egész héten szabin van. Este, mielőtt elment volna T. pinyózni, gyújtottunk pár gyertyát a halottainkért (pl a hat nagyszülőért (kettőről nem tudunk, de valószinűleg ők sem élnek már)) és elmeséltük Pipiéknek, mi is ez a Mindenszentek, nehogy már csak Halloween-t kössék ehhez az időszakhoz... (Itt volt egy vicces, Peti ugyanis mindenképp akart gyertyát gyújtani Freddy Mercury-nak is, sőt, tulképp neki akart egyedül gyújtani... Khm...)
Csütörtökön nem volt nagy kedvünk menni sehova, igy összesen beugrottunk a Céghez felvenni a Debenhams-ból rendelt kabátot (kicsi lett, nyilván, 8 éves méret csessze meg és alig lehetett becipzározni), majd elautóztunk a Magyar Boltba pár cuccért. Ott eszembe jutott, hogy ha már kicsi a kabát, visszavisszük Pipivel és talán veszünk helyette újat, igy Palikáék hazaautóztak, mi meg bevetettük magunkat a városba. Először benéztünk a H&M-be, de kiderült, hogy nincs gyerekrészlegük (grrrr, ezt annyira utálom a H&M-ben, hogy folyton külön vannak a részlegek, tudja a fene, hol mi van), úgyhogy beszaladtunk a Debenhams-ba és visszavittük a kabit. Hoztunk helyette egy másikat, mert Petinek megtetszett, de nekem volt egy rossz érzésem, hogy vékony lesz... A Debenhams után benéztünk a Dunnes-be (itt kettő, azaz kettő fajta fiú kabát volt, ebből az egyik őszi... A Dunnes roppant szemét amúgy, lányruhákból mindig van vagy tiz sor, fiúból úgy kettő... Max. Már a babaméretnél is ez volt, de a 8-14 éves korosztálynál már igazán vérlázitó a különbség.), majd átszaladtunk a TK Maxx-be, amit nekem mindenki mindig ajánlgat, pedig egy fos: gagyi cuccok €60-tól felfelé, ráadásul olyan össze-visszaságban, hogy amint belépek az üzletbe, elkap az ideg... Itt sem vettünk hát semmit nyilván, csak elvesztegettünk úgy negyed órát. Végső elkeseredésemben, már hazafelé, elcaplattunk a SportsDirect-ig, ahol három féle kabit is találtunk és ahonnan el is hoztunk egy ilyet. (A vicc, hogy €32 volt! Itt €14... Normális?!) Mivel ekkor már majdnem fél 1 volt, beszaladtunk a Mekibe egy sült krumpliért, pisiltünk, majd beálltunk a buszmegállóba... 1kor (!) jött a buszunk, 25 perc után (T. szerint ez semmi, neki egyszer az volt kiirva mikor ment pingpongra egy hétköznap 7 körül, hogy 52 perc múlva jön a következő busz haha...), majd utána újabb 25 perc volt kb, mire hazaértünk. (Gyalog fél óra lett volna az egész, csak mondom.) A délután csendesen telt, nem csináltunk nagyon semmit, az igazat megvallva, nem is emlékszem, mi volt.

Pénteken ketté váltunk: Peti bement T.-vel a Céghez, mert Bring your kids to work day volt, de csak 7 éven felülieknek, Palika meg jött velem mókázni. A hosszú csúszdás játszón kezdtünk, de baromi hideg volt, igy nem maradtunk sokáig, majd átgurultunk Blackrock-ba és visszavittük az előző napon vett kabit a Debenhams-ba és felvettünk az oda rendelt széldzsekit. A Debenhams után vettünk ezt-azt a Supervaluban, majd tűztünk haza ebédelni. Pipiék fél 3 körül jöttek csak, nagy lelkesen, mert Petinek nagyon tetszett a délelőtt. Épithetett Lego-ból önjáró kocsit, tervezhetett Android figurát, branstormingolt valami fontosról és hasonlók. Egy fickó készitett vele egy interjút is, ezt T. is felvette és azt kell mondjam, baromi ügyes volt: 7 évesen úgy válaszolgatott a vadidegen kérdezőnek, mintha mindig ezt csinálta volna. Ráadásul angolul ugye. Azért ez nagyon durva szerintem, én 7 évesen tuti meg sem szólaltam volna egy idegen előtt még magyarul sem, nemhogy más nyelven. Hogy délután mi volt, arra megint nem emlékszem, menni nem mentünk sehova, az tuti.

Szombaton - kissé már unva az állandó mászkálást - Dun Laoghaire-be autóztunk ki, mert reméltük, hogy egy kis tengeri séta javit kicsit Palika köhögésén. (Megint köhög éjszakánként, tök kivagyok, otthon már biztos lenne valami hangzatos diagnózisunk, itt semmi, önszorgalomból elkezdtem megint fújni neki a Ventolint, hátha...) Az idő amúgy piszkosul lehűlt az elmúlt pár napban, eddig 10-12 fok volt, most 4-6 és azért ez a szél mellett elég combi... Én is elkezdtem egyébként újra köhögni és a torkom is fájdogál, marha nagy, tényleg, gyakorlatilag szeptember tizenvalahanyadika óta valaki mindig beteg... Na de visszatérve: sétáltunk kicsit a parton, majd beültünk a People's Park-ban a kávézóba enni egy scone-t. Meglehetősen siettünk, mert nem sok pénzt dobtunk a parkolóórába, de legalább nem éhesen indultunk haza dél körül... Délután - mivel szinte semmit nem aludtam éjjel Paja köhögése miatt - ledőltem aludni egy kicsit, ezalatt T.-ék takaritottak, majd mikor felkeltem, mostunk kettőt, sakkoztunk, kártyáztunk, miegymás.
Vasárnap megint szép időre ébredtünk és bár nem nagyon volt kedvem kimozdulni, végül elmentünk az Airfield Farm-ra, mert történt egy kisebb tragédia és a fiúkat ki kellett robbantani a sirásból. (Reggel 9kor szoktak fél órát telefonon játszani (negyed óra IPad, negyed óra IPhone, majd csere), de ma Palika amint megkapta az IPad-et, resetelte a Mario játékot, igy az összes már megszerzett pálya elszállt (asszem 9 pálya van összesen és 8 már kész volt...). Hónapok munkája ment igy tönkre, Peti dühében sirt, Palika meg azért, mert elvettük tőle a telefont és nem folytathatta a játékot...) Egy szó, mint száz, ki kellett őket zökkenteni a sipákolásból, a legegyszerűbb tehát az volt, hogy felpakoltam őket és nekivágtunk a régóta tervezgetett Airfield-nek. (T. itthon maradt és az IPhone-ról próbálta átszivni a pályákat az IPadre, sikerült is neki, úgyhogy most 4 pályát visszaszerzett, ez is jobb, mint a semmi...) Mivel Dundrum közel van, fél 11re ott is voltunk a farmon. A nap nagyon szépen sütött, de iszonyú hideg volt, áldottam az eszünket, hogy téli kabátban mentünk. A Woodland Walk-nál kezdtünk, amit most Halloween-esre formáztak, volt rengeteg tök, izgalmas hangeffektek, érdekes feladatok (keresd meg a boszorkány négy fekete macskáját, diszitsd fel a tortát stb), a gyerekek baromira élvezték. A séta után megnéztük az állatokat, onnan átmentünk a fedett játszórészhez, majd tök véletlenül besétáltunk egy BMW bemutatóra. Mivel volt játszósarok a gyerekeknek, ott ragadtunk, Palika szinezett magának egy álarcot, Pipi pedig bámulta a kocsikat és szerzett egy lekapargatható képet, aminek nem tudom, mi a hivatalos neve. Mig a fiúk elvoltak, ittam egy kávét, szóval én is jól jártam. A bemutatóterem után átmentünk a házba, ott is körbenéztünk, majd záróakkordként megengedtem a fiúknak, hadd másszanak kicsit fára a kertben. 1 körül indultunk haza, hulla fáradtan. Itthon megebédeltünk, de mivel nem volt itthon semmi, újra kocsiba ültem és elmentem bevásárolni a stillorgan-i Lidl-be. Ha már ott voltam, átmentem a Tesco-ba is, szóval három teletömött szatyorral jöttem haza fél 4után. Most lassan 10 óra, Palika már köhög, úgyhogy azt hiszem kivételesen én is korán fekszem, mert nagyon álmos vagyok, leszivott ez az elmúlt hét, főleg igy, hogy az éjszakáink is szarok.
Mindenesetre ennyi volt a szünet, holnaptól újra ovi - suli, bár ezt még meglátjuk ugye, lásd köhögés...  
Pár Airfield kép:

Halloween azaz midterm break - part 2

Hétfőn bank holiday volt - mondjuk hogy miért, azt nem tudom, mikor kedden volt október 31 - igy aznap még csendes volt a város. Braybe mentünk, de sajnos nem volt túl jó, mert félúton összevesztünk T.-vel és onnantól egész nap nem szóltunk egymáshoz egy szót sem. (Igazság szerint én sértődtem meg, mert a vidámparknál (tengerpart, sikság, millió ember) miután a fiúk felültek 2-2 cuccra, T. felment Petivel a kis hullámvasútra, nekem meg Palika lenn közölte, hogy nagyon kell pisilnie... Lázasan filózva mégis hova a fenébe vigyem pisilni amikor egy fa, egy bokor, egy semmi nincs se közel se távol, felszóltam T-nek, hogy pisilni megyünk, mire ő megkérdezte, hogy "A biciklit viszitek?" Oké, nem volt ez olyan durva mondat, de mikor visszatértünk (egy kocsi mögé beálltunk és mindenki szeme láttára pipilt Paja, ez van), mondtam neki, hogy úgy érzem, ez a szitu tökéletesen reprezentálja a családi életünket: ő hullámvasutazik a "könnyebb" gyerekkel, én meg mindig oldjam meg a kinosabb helyzeteket. Erre ő ahelyett, hogy elismerte volna, hogy ja, hát tényleg szar lehet pisilőhelyet keresni ott, ahol lehetetlen (ezt szerettem volna összesen hallani) közölte, hogy szerinte meg ez a helyzet csak azt bizonyitja, hogy nem vagyok ősanya, mert ha az lennék, egy ilyen szitu meg sem kottyanna, pisiltetnék stressz nélkül és hello. Az igazat megvallva az cseszte fel az agyam, hogy könnyen beszél nekem egy olyan, aki helyett mindig más (= én) oldom meg ezeket a dolgokat. Nyilván, mindig megoldom meg nem a világ vége ez, de ha valaki a partvonalról néz, az nekem ugyan ne okoskodjon már, mert mondjuk én sem szoktam lefikázni az ő munkahelyi problémáit... Na mindegy, jó szar nap volt, iszonyú rossz hangulatban telt a nap további része, igy jártunk.)

Kedden délelőtt - kissé oldottabb hangulatban, mint hétfőn - Rathfarnham-on jártunk. Nem játszóztunk sokat, mert be akartunk ugrani hazafelé a Homestore-ba is, hátha lesznek fityingekért Halloween-es cuccok, hiszen tavaly is maradt ez-az és azokat €1-€2-ért kiszórták és igy is tettünk, úgy fél óra kényszerjátszózás után fordultunk is Nutgrove felé. Sajnos idén nem maradt sok minden (talán a bank holiday napján kellett volna menni?), de igy is hoztam egy-két dolgot, ki tudja, hol leszünk jövőre és ahol leszünk, lesz-e Halloween-es dekor haha, jó előre gondolkozni. A Homestore után beszaladtam a Lidl-be pár cuccért, de csak összekapkodtam ezt-azt, mert a fiúk kinn vártak a kocsiban. Délután kicsit rástresszeltünk a Trick or Treat-re, mert még október elején szólt Hugo anyukája, hogy menjünk együtt és mivel Eszteréknél, állandó Trick or Treat partnerünknél most született meg a baba, rá is csaptunk a lehetőségre, hogy okés, menjünk, király lesz, legalább a környéken maradunk, nem kell átutazni az egész városon egy kis gyűjtögetésért és különben is, végre irekkel mehetünk, biztos autentikus lesz a dolog. No ehhez képest Vicki 2kor irt, hogy 4-re valami buliba mennek, de fél 6 körül ott lesznek a házunk körül, majd fussunk össze... Őőőőő, aha, no persze. Villámgyorsan elkezdtem hát szervezkedni, irtam Lulu anyjának, aki szintén erre lakik, hogy hohóóó, mi lenne, ha összetalálkoznánk 6 körül, vicces lenne együtt menni és ő hálistennek azonnal visszairt, hogy oké, rendben van, menjünk. Pipit nem hatotta meg a hirtelen társcsere, Lulut birja, úgyhogy izgatottan várta az estét. (Mi felnőttek mondjuk annyira nem voltunk oda a helyzettől, örök introvertáltakként rettegve néztük az órát, mikor kezdődik a kin, bekopogni vadidegenekhez, jézusom, ez maga a pokol, az is bolond volt, aki kitalálta... Oké, Petinek nem kell gardedám, ő megy a tömeggel, kiabál, élvezkedik, tudja a szabályokat, de Palikát még kisérgetni kell, gyere szépen, köszönjél, mondd, hogy trick or treat, deee, naaa, mondd már, köszönd meg a cukorkát, egyet vegyél, hehe, igen, ő nem szeret beöltözni, happy halloween - egy szóval roppant kinos az egész, de nyilván őt sem szeretnénk kihagyni a buliból.) Mivel a fiúk nem birtak magukkal, negyed 6 körül elindultunk... A Wellington road-on kezdtünk, az ovi utcájában, majd végigsétáltuk a környező utcákat és ahol ki volt diszitve a ház vagy a kert, oda beoldalogtunk, Pipi becsöngetett és vártuk a csodát. Eszteréknél könnyű volt gyűjtögetni, mert ők egy zárt neighbourhood-ban laknak, ahol 10ből 9 ház ki van dekorálva Halloween-kor, itt, az elitnegyedben viszont 20ból úgy 1 ház volt feldiszitve és sokszor oda is hiába kopogtunk, nem jött ki senki... Két utca bejárása után két-két cukorka kotyogott a két gyerek vödrében, de mielőtt elvesztették volna a kedvüket, találtunk egy környéket, ahol egymás után vagy három házba be tudtunk menni és ez feldobta az estét. Luluékkal negyed 7 körül találkoztunk az amerikai nagykövetség közelében és innentől együtt róttuk az utcákat az ázsiai különitménnyel, nagyon vicces volt. Kb 7ig sétáltunk a környéken, a vödröket teleszedtük és elmondhatjuk, hogy tök jó élmény volt az egész. Néha elkapott amúgy a sárga irigység, mert olyan lakásokba / házakba pillanthattunk be, amikről álmodni sem lehet... Volt olyan, amelyikben a márványpadlós, márványoszlopos hall (ahová beengedték a földi halandókat) nagyobb volt, mint sokak lakása és ahol a csillár többe került, mint a csóróbbak havi átlagkeresete. Érdekes volt, hogy sok háznál itt nem csak kinyújtották a csokis kosarat, hogy vegyetek gyerekek, hanem be lehetett menni az előtérbe, amit totál spooky-ra dekoráltak, szólt a zene, sok helyen ment a füstgép... egy szóval beleadtak apait-anyait, klassz volt, tényleg. Negyed 8ra értünk haza, ekkor T. rendelt egy pizzát a nagy ijedtségre, a gyerekek elmentek fürdeni, majd mikor végeztek, szépen megvacsiztunk és azon sopánkodtunk, milyen kár, hogy egy évben csak egyszer van Halloween...       

Arany

Mutatok Pajának egy képet 2013 végéről, amin Pipi van meg én, a hasam nyilván nagy.

- Nézd, ezen a képen te is ott vagy, szerinted hol?
- Az? Az én vagyok...? (mutat Petire)
- Neeem, hát az Peti... Na te hol vagy?
- ...
- Hát itt! (mutatok a hasamra)
- Megettél?!

Halloween azaz midterm break - part 1

A póksapkát az oviban csinálták

A szerzemény

Pénteken a suliban és az oviban is be lehetett öltözni. Peti csütörtök este kitalálta, hogy ő nem akar menni abszolút suliba, mert nem lesz ott Ms Mooney, helyette egy bossy segédtanár* lesz, akit ő utál és mit neki Halloween meg beöltözés, ő bizony nem akar menni és készpassz. (* Ms Mooney sosem szólt még rá semmiért, ez a banya meg már többször felállitotta olyan dolgokért, hogy a fejemet fogtam. Legutóbb azért mondta neki, hogy "This is your last chance...", mert victory lehet mutatott Matildának, az a kis hülye meg ezt megmondta a tanárnak. (Minek az embernek ellenség, ha ilyen barátja van.) Ismerem Pipit, tudom, hogy nem a középső ujját mutatta, nem hazudik, tényleg ennyit csinálhatott, de most komolyan ilyen miatt rászólni...? Bezzeg amikor belép a terembe és Matilda azonnal ráordit, az oké... Szóval eléggé elitélhető módon mondtam Petinek, hogyha ilyen miatt állitja fel a tanár, ne foglalkozzon vele, gondoljon arra, hogy ha megtudom, én tuti csak legyinteni fogok és az a lényeg én mit gondolok haha.) Na szóval a lényeg a lényeg, nagy nehezen rábeszéltem, hogy szarja le a bossy tanárt, ne engedje, hogy emiatt rossz kedve legyen, öltözzön be és mókázzon egyet a többiekkel. Igy is lett. Hogy a dolog ne legyen azért pofon egyszerű, a másik kölköm sem könnyitette meg a dolgunkat, ő ugyanis kerek perec kijelentette, hogy ő ugyan be nem öltözik, nincs az az isten. (Szerintem amúgy az oviban már kezdik azt gondolni, hogy Paja autisztikus, mert semmi messy play-be nem megy bele (pl nem fest), nem öltözik be, nem játszik senkivel... Khm... Ő a Furcsa Kisfiú.) Mivel ismerem, még szerdán a H&M-ben vettem neki egy fekete pólót I can see in the dark felirattal, biztos, ami biztos, ha nem akar sem Drakula, sem Batman lenni, azt felvette hálistennek, de igy is elég ciki volt, hogy ő volt az egyetlen, aki nem öltözött be... Na mindegy, túléltük, meg tudom, nem kéne emiatt szégyenkezni, nem is teszem, csak ahhh, furcsa, mikor az ember gyereke szándékosan ki akar lógni a sorból. Mig a fiúk oviban - suliban voltak, én beszaladtam a városba tombizni. A fő sikerem az volt, hogy a Dunnesban vettem magamnak két felsőt, Pipinek egy széldzsekit (8 éves méret és bakker szűköcske, de nem viszem vissza, jó lesz Palikának jövő őszre haha) illetve a Penneysben le volt árazva a simogatós Halloween póló, abból is vettem neki egyet-egyet, imádják. (€9 volt eredetileg, most a kettőt vettem €6-ért, hurrá!) A délután lazán telt, ha jól emlékszem ekkor sütöttük a bosziujjakat, de ez nem biztos.
Szombaton belevetettük magunkat a programokba... Még a héten összeirtam, hová szeretném mindenképp elvinni a fiúkat a szünetben, igy nem volt nehéz a döntés: ezen a napon a St Enda's Parkot pipáltuk ki a listáról, ahol épp madárijesztő kiállitás volt. Több,mint 30 madárijesztő sorakozott a múzeum előtt, nagy poén volt, tényleg. Mindnyájan kiválasztottuk a kedvencünket, szavaztunk is rájuk, majd átsétáltunk a tearoom-ba enni egy-egy sütit. Innen a kis múzeumba mentünk, ahol a fiúk szokás szerint rácsodálkoztak a kitömött állatokra és az akváriumra, majd fogócskáztunk kicsit és szépen visszasétáltunk a kocsihoz.

Gyönyörű volt a park, a nap sajnos nem sütött és néha esett is valami, de nagyon szép őszi napunk volt, nem is tudom, mondtam-e már, mennyire szeretem ezt a rozsdabarna évszakot. Délután kibeleztük (végre!) a tököt, T. pedig palit sütött, igy a vacsora is ki volt pipálva.
Vasárnap maraton volt az utcánkban, ami nagy stressz nekünk program szempontjából, mert körbe van zárva a házunk... Reggel sietve indultunk hát, hogy még ki tudjunk slisszanni, mielőtt lezárják a környéket és mivel dél felé nem tudtunk menni, úgy döntöttünk, hogy a Botanikus kertet vesszük célba, mert az ottani tök kiállitást öt-hat éve mindig megnézzük. Mivel éjjel volt az óraátállitás, nem volt nehéz korán érkezni és tulajdonképp áldottuk is a dolgot, mert igy simán volt parkolóhelyünk. (Mikor eljöttünk dél felé, már fullon volt a parkoló, annyi autót engedtek csak be, amennyi kijött, hát meg is bolondultam volna, ha ott kell állni a sorban és várni, mikor jönnek ki a látogatók, hogy mi bemehessünk...) Na de a lényeg, a tökök szokás szerint viccesek és eredetiek voltak, az idő pedig tökéletes volt egy kis botanikus kerti sétára: sütött a nap, nem volt hideg és a szél sem volt erős. A tearoom-ot ezúttal kihagytuk a buliból, mert iszonyú tömeg volt, mázli, hogy mivel korán érkeztünk, legalább séta közben nem zavart még a sok ember. Mire visszaértünk a házunkhoz, a Pembroke Road már le volt zárva persze, igy pont úgy, mint tavaly is, az egyik hotel előtt hagytuk a kocsit és gyalog sétáltunk haza, át a lezárt úton, vigyázva, nehogy akadályozzuk a futókat. Délután 5ig volt lezárva a környék, igy azután szaladhattunk csak el boltba, mit ne mondjak nem voltam túl boldog, de ehhh, kibirtuk.
Képek a napról:

Viccesek

- Peti, emlékszel, hogy volt egyszer egy vizálló kacsa formájú rádiónk?
- Igen, de még megvan.
- Csak nem működik.
- Akkor lehet nem is volt vizálló...?

(Paja mindig lehúzza a sapkáját a szájáig és úgy megy, hogy nem lát.)
- Palika, most vagy felhúzod a sapkádat vagy...
- Vagy le.

Halloween

Mivel lakásban lakunk, nem igazán tudjuk túltolni ezt a Halloween dolgot... Mivel elég hülyén sikerült ez a hét, nem volt nagy kedvem dekorálgatni, vásárolgatni, szóval idén nem sok újdonságot vetettünk be.
No majd jövőre...

Kicsit nyomik, de én csináltam haha

"No candy for you!"

Pipiék szobája

Szokásos ezer éves

Szokásos ezer éves 2

A sláger ablakdisz

Kis kiegészitők itt-ott

Jellemző dekor az utcán a suli felé

Csak nálunk volt "kidiszitve" az ajtó a házban

Állandó szereplőnk

Rajzolt tök

Zsákmány

Kész a faragás!

Tökös égősor

Ezek majd jövőre nyerik el értelmüket

Uzsonna: Csokis cupcake és almalé (szerintem hónapok óta nem ittak üditőt a fiúk, teljesen elfelejtettem venni haha)