Our Covid story

Nahát mert ilyen is van.

Az úgy volt, hogy Nagyi itt volt november 7-17-ig és mikor repült haza, T. azt javasolta, inkább menjen ki a reptérre Aircoach-csal, mert ő nem annyira érzi jól magát. Fájt a feje, fáradt volt, kicsit kapart a torka, néha tüsszentett egyet-egyet, de semmi komoly. Miután még pénteken is elég gyengus volt (elmúlt a torokfájás, de gyakrabban köhögött), kiváncsiságból csinált egy PCR tesztet (nekünk van itthon ám ilyenünk, a Cégtől kaptuk, lehet rendelni, amennyit akarunk), amit a UPS annak rendje és módja szerint el is vitt dél körül. 

Szombaton T. már elég fickós volt, úgyhogy elmentünk ágyat venni az IKEA-ba. Mivel a fiúk kikönyörögték és alig voltak az étteremben, ettünk is. Vasárnap, amig T. várt a szállitókra (kihozattuk az ágyat, mert nem fért be a kocsiba), én elvittem a gyerekeket a Loreto Parkba, de nem voltam túl fényesen: nagyon fájt a torkom, bedugult az orrom és fájt a fejem. (Na de ilyen az anyák élete, ha menni kell, menni kell.) Az ágy megjött dél körül, T. és a fiúk vidáman összeállitották, majd kevésbé vidáman, de estére át is rendeztük a szobákat, ahogy kell. Az éjszaka nem telt túl jól: átjött Palika és amellett, hogy totálisan be volt dugulva az orra, megmértem a lázát: 38.6. Isteni. Mivel a tesztet már kb el is felejtettük, hétfőn Palika itthon maradt, hiszen full lázas volt, Peti viszont ment suliba, mert ő volt az egyetlen legény a gáton, ő teljesen jól volt. Mig T. Palikát ápolta hétfő délelőtt, én nagybevásároltam, majd miközben tüsszögve pakoltam ki a cuccokat, T. egyszer csak megjelent az ajtóban és hitetlenkedő fejjel közölte, hogy hát úgy tűnik, ő bizony pozitiv. Viccesen megszagolta a kávésbödönt és ő lepődött meg legjobban, hogy nem érzett semmit. Az igazat megvallva totálisan megdöbbentünk ezen az eredményen, mert szeptember óta én már többször voltam beteg, háromszor teszteltem is és mind a háromszor negativ lettem... Akkor ezt most hogy?! (Eddigre T. köhögése és orrfolyása teljesen elmúlt, csak a szaglásvesztése utalt betegségre.) 

Keddtől tehát mindenki itthon volt, T., aki nem érzett szagokat, Peti, aki csak pislogott, miért kell itthon maradnia, mikor ő teljesen jól van, Palika, aki kb halálán volt, úgy köhögött és akinek hétfő éjjel az orra is vérzett és a hasa is nagyon fájt meg én, akinek fájt a torka és folyt az orra. A következő napokban mindenkit leteszteltünk: Én kedden délután elmentem a Ballaly Tesztközpontba (bár a foglalás nagyon nyögvenyelős volt, éjfél és egy között lehet foglalni időpontot összesen két nap múlvára, mert reggelre nagyjából minden időpont elfogy; maga a tesztelés nagyon flottul ment: kb 5 perc volt a parkolás - odasétálás - tesztelés - visszasétálás a kocsihoz, ráadásul kaptam egy doboz orvosi maszkot is haha, szóval tiszta haszon volt ez a buli), mivel még volt itthon PCR tesztünk, szerdán itthon csináltunk egy tesztet Palikának, délután meg a keddi jó tesztközpontos élményem miatt Petit is elvittem Ballaly-ba. Szerdára illetve csütörtökre megjöttek a tesztek eredményei: mindenki negativ. Hurrá. T. innentől maszkban mászkált itthon és főként a szobájában gubbasztott, szóval klassz volt, na. 

Mivel a HSE azt irta, a gyerekek december 1-jén, szerdán mehetnek iskolába, gondoltuk jó fejek leszünk és mielőtt visszamennének a suliba, megint leteszteljük őket. (Annál is inkább, mert Peti kicsit kezdett lepukkanni: szédült, fáradtnak érezte magát, kicsit bedugult az orra - na de nála ez nagyjából hetente - kéthetente előfordul pár percig-óráig, szóval nem gondoltunk semmi komolyra, Palikát meg a köhögése miatt amúgy is otthon tartottuk volna még pár napig...) Miután a Ballaly tesztközpont bezárt valami oknál fogva, hétfőn a Croke Parkhoz vittem őket tesztelni a nagyjából egészségesek teljes nyugalmával. Mivel a kezünkben voltak a múlt hét csütörtöki negativ tesztek, tesztelés után elvittem Palikát a GP-hez, adjon már valamit a köhögésére, mert úgy tűnik, nem covidos, de valami kórság csak eszi, mert aludni sem tud szerencsétlen a csúf köhögésétől. A GP meghallgatva a tüdejét, fejcsóválva közölte, hogy márpedig ez a gyerek covidos, ne higyjünk a tesztnek... Én is köhögtem eléggé, szóval magamra vettem a dolgot, gondoltam mindenki elkapta T-től, ez van.

Kedd reggel megint kicsit villámcsapás-szerűen ért a hir: Peti pozitiv, Palika viszont még mindig negativ... (No comment.) Újabb kör bezártság hármunknak (T. szabad volt már, neki ekkor már nem kellett karanténozni, hiszen épp felgyógyult)... Mivel volt még házi tesztünk, csináltam még egyet, UPC, másnap eredmény: én is negativ vagyok. (Mondjuk itt kicsit csalódott voltam, mert bahhhh, csak jobb egyszerre túllenni a dolgokon, mint egy hetes turnusokban, mert az mindig visszadob a start mezőre.) Mindenesetre a HSE újra irt, hogy december 7-ig karanténozzunk, aznap viszont már mehetnek a gyerekek suliba, ha nincs tünetük és Palika 6-i tesztje is negativ lesz (Petinek nem kellett már teszt, mert aki egyszer pozitiv, annak 6 hónapon belül nem csinálnak újabb PCR-t... Az első tünetektől 10 napig otthon kell maradni és ennyi, onnantól szabad a vásár, akkor sem kell többet karanténozni, ha close contact vagy... Nálunk ilyen a covid pass haha.)  

Na szóval 6-ra már elég jól volt mindenki, T. meg Peti már bőven hejehujáztak, icipici orrfolyás volt Palikánál meg nálam, a tesztközpont felé Paja ugyan mondta, hogy szédül, nekem meg furcsán fájt a fejem, de semmi durvaság, se láz, se brutál köhögés, úgy elvoltunk, úgy éreztük, lassan végre gyógyulunk ki a 2.5 hete tartó betegségünkből. Mivel általában 24 órán belül volt eddig mindig eredményünk, úgy számitottam, hogy kedd délelőtt megkapjuk a negativ eredményeinket és hurrá, szerdától végre mehetek dolgozni, Palika meg visszatérhet a suliba, nagyjából ezer nap kihagyás után. Aha... Ahogy azt elképzeltük. Kedd napközben újra kezdtem szarul érezni magam, de azt hittem, csak a stressz amiatt, hogy az istennek sem jön az eredmény... Hulla fáradt voltam, szoritott a fejem és mintha kicsit kevésbé éreztem volna a szagokat, de úgy gondoltam, biztos csak beképzelem. Aztán negyed 9kor este jött végre az sms: mindketten pozitivak vagyunk, Palika és én is... Vicces módon, mivel ezer éve voltak tüneteink, másnap hivtak a HSE-től, hogy péntekig karanténozzunk, utána pedig ha jól vagyunk, szabadulhatunk... És igy is lett. Szerdán délután-este nekem ugyan volt még egy tüsszentős-orrfolyós etapom, de másnapra elmúlt és csütörtök-pénteken már csak némi furcsa fejfájásom volt illetve hát totálisan elment a szaglásom és az izlelésem (!) is - és ez még ma, két héttel később sem sokkal jobb. (Mondjuk nem panaszkodom, a nulla szagláshoz-izleléshez képest jobban állok, tegnap óta végre érzek halvány illatokat és az izek is erősebbek végre, de azért még messze nem tökéletes egyik sem.) Palika, mivel péntekre (december 10) már teljesen jól volt, november 19 után végre mehetett iskolába - csórikám alig birt elaludni előző éjjel, annyira izgult; Peti pedig ugyan már kedden, december 7-én mehetett volna, végülis mégis itthon maradt még csütörtökig, mert kedden-szerdán a suli zárva volt Storm Barra miatt, ami nálunk, Dublinban nagyjából észrevehetetlen volt, szóval no comment.    

Ennyi volt hát a mi kis Covid sztorink, hosszú, de hálistennek könnyed. 

Az évezred rádöbbenése

Mikor megjelent Walliams Fing-je, csak röhögtünk, hogy a kirakatok tele vannak Fing - Fing - Fing feliratokkal. Nem is értettem, miért pont FING lett a könyv cime. 

Aztán pár napja realizáltam, hogy Palika a th hang helyett f-et mond még mindig sokszor és leesett! Fing = Thing gyerek kiejtéssel. OMG.

Bilingual gyerekszáj

Peti:

Rences = ráncos

Nyomós = puha

Ricster cirkusz = Richter

Tósz = Tóth 

Barkobázunk: "Nagyobb, mint egy hús?"

Lelkesen mutatja Magyarországon: "Nézzétek mekkora lepkendő!" (pillangó) 

Az egyik autó szélvédője alatt meglátja a rengeteg piros zacskós büntetést: "Húúúú, mennyi karácsonyi csomag!" (Mikuláscsomag) 

Egy barátnőmtől jövünk el, a kutyát simogatva köszön el: "Aztán... Szóljál majd, ha meghal ez a kutya..." (rákérdeztem, hogy ezt most miért mondta, mire megmagyarázta, hogy azt akarta mondani, hogy adjon majd hirt a barátnőm a kutyáról és ez az egy esemény jutott az eszébe, ami megtörténhet egy kutya életében...)

Útlevelet készitünk, a néni fotózza Petit, aki nem állt még készen a fotóra, igy az első kép nem sikerül túl jól... Megnézi, majd: "Hát... Legközelebb szóljál már, ha fotózol..."  

Palika:

Megüti magát, rákérdezek, jól van-e: "Hogyne... Sosem voltam jobban..." 

Hallom, hogy énekel a wc-ből: "Jajj de sokat kell törölni, jajj de sokat kell törölni..." (Kiment a ház az ablakon dallamára) 

Szava járása az igen helyett a Nem teljesen... Pl: "Palika, te morzsáztál oda? Nem teljesen..." 

A facsarintót (fenékbe csipést) boojum-nak hivja, ha fenékbe rúgja Petit, akkor az foojum...

Jógázik: "Release all your muscles on your fenék... Tense all your muscles on your fenék..." 

Jön egy rendőautó a házunk elé, figyeli az ablakból... Nem szállnak ki, úgyhogy megállapitja: "szerintem zoknit válogatnak"... 

Egyre ritkábban, de még mostanság is keveri néha a magánhangzókat... Igy néha olyanokat mond, hogy "Palaki" meg "Faki"

Egészen elképesztő neveket tud adni azoknak az állatoknak, amiket megszeret. Voltunk pl egy farmon, ott összebarátkozott egy kecskével, Shelf-el... A balatoni nyaraláson a háziak macskáját elnevezte Zsirnak (mert a nyakán hiányzott a szőr, mert állitólag rápattant az olaj, mig a konyhában ólálkodott), a Madárház két kecskéjét pedig Table-nek és Spoon-nak keresztelte.

Az Edda Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet dalszövege nála "Mi vagyunk a jók, mi vagyunk a szél..."

Csupa vicc az életünk, én mondom. 

Pörgés

Felpörögtek az események, csütörtökön délelőtt jelentkeztem egy félállásra, délután hivtak, hogy másnap 11kor be tudok-e menni interjúra, pénteken délután 5kor jött az email, hogy felvettek. Tegnap 4-7ig training-en voltam, holnap 9kor kezdek. Csak pislogok. 

Jó, mondjuk nem egy álomállás, nem kell hozzá agysebésznek lenni, egy játszóházban leszek felügyelő haha, de egyrészt 20 óra egy héten, másrészt végre bejelentett állás hurrá, harmadrészt meg ha végre eldöntöm, hogy oviban - általánosban szeretnék dolgozni gyerekekkel, akkor jól fog mutatni a CV-ben, hogy hivatalosan is volt már közöm a gyerekekhez. 

Kicsit be vagyok szarva azért, iszonyú rég dolgoztam hivatalosan heti 20 órát... (A tolmácsolás sajnos egy hónap alatt nem volt 20 óra, a magántanitás meg mégiscsak egy magányos dolog, nincs munkáltató, nincsenek kollégák... Jajistenem, hogy fogok én ebbe újra belerázódni?!) 

Annyira szuper napunk volt ma...

1) Az autó lengéscsillapitója (vagy abban valami gumi) beszart pár napja. Elvittük reggel a szerelőhöz, T. (aki mindenhez is ért) mondta nekik, hogy a gumipogácsákat kellene kicserélni, ami kb €140. Az autószerelő ránézett és azt mondta, hát itt ki kell cserélni az egész lengéscsillapitót, ami €400 lesz... Húztuk a szánkat, miután egy öreg autóról beszélünk, €400-nél többért amúgy sem lehetne eladni eleve, erre most beleölni €400-t hát azért nem túl oké... Na mindegy, hosszas tanakodás után rábólintottunk. Az előbb hivtak, hogy kicserélték a lengéscsillapitót, de még mindig szar és nyikorog, úgyhogy kicserélik a gumipogikat is (surprise-surprise), ami újabb €140 lesz... Hát bazdmeg. A legszebb az egészben, hogy van esélye, hogy összesen ezeket a gumikat kellett volna kicserélni €140-ért, ahelyett, hogy €540-t kidobunk az ablakon egy olyan autóra, amit el akarunk adni egyébként is úgy €400 körül... Báááááááá

2) A lakás, amiben 2012 óta élünk (pár hónap kihagyással) egyre gázabb... A wc ugye folyton eldugul; a biciklitárolóba többször betörtek már, három csomagunkat ellopták a postaládánk alól, de cctv-t többszöri kérésre sem hajlandók telepiteni; felettünk a tetőn (!) már kétszer volt buli, szombaton 29 vadidegen embert számoltunk meg a házban, akik részegen bulikáztak a lapostetőn, ami nem mellesleg iszonyú gyenge konstrukció; télen havonta €800 a gázszámlánk és közben bármit kérünk, le se szarják, nem is reagálnak a leveleinkre, de arra veszik a fáradtságot, hogy ma délelőtt irjanak, hogy vegyük el a lábtörlőt a lakásbejárattól (wtf!) és hogy szedjük le az ablakmatricákat, mert rondák. Hát bocs, de mi az anyád baja van?! Irtam a tenancy board-nak, hogy kérhet-e ilyen baromságokat a főbérlő, hogy szedjük le az ablakmatricákat és ne használjunk lábtörlőt, azt irták vissza, hogy dehogy, kizárólagos jogunk van a lakás használatára, úgyhogy bekaphatja. Azt javasolták, hogy jelentsük fel a főbérlőt (irtam pár példát, miket NEM oldanak meg hónapok - évek óta), de nem tudom, akarunk-e keménykedni. Mondjuk most már ott tartok, hogyha kidobnak a lakásból, mert túl problémásak vagyunk és mindig pattogunk olyan dolgokért, amikért az irek nem, mert nekik teljesen oké, hogy semmi szigetelés nincs, hogy a biciklitárolót nem lehet használni, hogy eltűnnek a csomagjaik néhanapján stb stb akkor legalább meglesz a seggberúgós motiváció, hogy összeszedjük magunkat és kiköltözzünk ebből a shithole-ból. 

3) Még májusban elküldtem a diplomáimat, az elvégzett tanegységeimet stb az Early Years Qualification Recognition központba. Másnap visszairtak, hogy nem tudják megnyitni a mellékleteket, küldjem újra. Nyilván azonnal újra küldtem, jpg mellékletekkel, ahogy kell. Oké. A napokban eszembe jutott, hogy mi van már, hogyhogy nem reagáltak még, tegnap irtam nekik újra, mire azonnal válaszolták kissé pikirt stilusban, hogy hát megmondták, hogy küldjem újra megfelelő formátumban a doksikat, úgyhogy még el sem kezdték a folyamatot... Mi van??? Kikerestem az elküldött leveleim között az e-mailt, képernyőmentésben visszaküldtem nekik, hogy hello, május 5-én elküldtem a kért jpg-ket, bekarikáztam a dátumot és a formátumot, hogy lássák, mire visszairtak, hogy hát ők ezt sosem kapták meg. Bazdmeg ezt is. Na majd mindjárt beveszem. Az én elküldött leveleim között ott van, náluk meg nincs... Nyilván. Újra küldtem nekik a dolgokat, ma jött a referencia szám és hogy szeptember 14-én adtam be a papirokat. Áááááááááááááááááá. Beszarok komolyan. Mi jön még mára? 

Annyira birom ezt a képet

 Kb 1983. Anyuval és a tesómmal (kisdobosnyakkendőben szigorúan) anyagokat nézünk. 

Palika, miután tizszer szóltam rá, hogy kezdje el a háziját irni

 - Jolly Grammar, Jolly Grammar (ez a könyv cime)... Aztán miért olyan jolly ez? 

Hát ez nem jött be...

... úgy kivagyok, mint a dög. Tegnap csináltunk egy PCR tesztet itthon (magamnak), ma jött eredmény, hogy negativ, de lehet nem voltam alapos a mintavétellel, mert rettentőre szenvedek. Mondjuk 1.5 éve nem voltam náthás, szóval lehet, hogy ez most egyszerűen valami mutáns nátha, de borzalom igy is úgy is. Szombat óta nem voltam kinn, mozdulni is alig birok, legszivesebben egész nap aludnék (vasárnapot kb végigaludtam, hétfőn kicsit jobb volt, de ma megint fél 12ig ágyban voltam (és nem netezgettem vagy tévéztem, konkrétan aludtam vagy bámultam magam elé) és délután is többször ledőltem 1-2 órára... A legidegesitőbb a percenkénti tüsszögés, mert nyilván nem mindig sikerül és akkor dől a könny a szememből és a durva köhögés. A legegyszerűbb mozdulatsor vagy két mondat után köhögök, mint az állat, rohadt idegesitő. Nem jön ám fel semmi, ez ilyen száraz ingerköhögés, amitől azt érzed, mintha a torkodat karmolná valami. És ha ez nem lenne elég, folyamatos hőemelkedésem van, 37.8-38 szombat este óta (most kedd este van), hol fázom, hol megrohadok és hasogat a fejem (azon belül is az arcüregem). Szóval báááááh, legyek már jól, mert millió dolgom lenne, ehelyett meg csak szenvelgek, szipp.     

Szeptember

Elkezdődött hát egy újabb tanév, nagyon durva. Peti ötödikes, Palika másodikos, én meg pislogok, hogy nőttek meg ennyire. 

Hétfőn, 30-án este érkeztünk amúgy Magyarországról, fél 2 volt, mire ágyba kerültünk, igy az iskolakezdés nálunk kicsit csúszott (kedden kezdődött a suli), hiszen nem volt az az Isten, hogy én hajnali fél 2kor nekiálljak egyenruhát kikésziteni, iskolatáskát előszedni stb Annál is inkább csúsztunk a kezdéssel, mert Peti betaknyosodott és mivel jó arcok vagyunk, nem akartuk bedugult orral suliba küldeni teszt nélkül ilyen covidos időkben... A kedd tehát a kipakolás mellett nálunk a tesztelésről szólt, igaz, mázlink volt, mert volt itthon egy tesztünk, amiért még aznap jött is a UPS, de ez azt jelentette, hogy csóri Peti még szerdán se mehetett, hiszen az eredményt (ami egyébként negativ lett) ki akartuk várni, mielőtt visszaengedjük a többiek közé. 

Egy szó, mint száz, Palika tehát szerdán, Pipi csütörtökön kezdte meg a harmadik covidos tanévét. Tavaly óta semmit sem változtak a szabályok, reggel csak a kapuig lehet kisérni őket (ez az első napjukon volt vicces, amikor egyedül kellett megtalálniuk az osztályukat és a termüket, na de azért van szájuk, hogy kérdezősködjenek, hova is kell menniük haha), délután pedig secperc alatt, maszkot viselve lehet felvenni őket. Palika tanára Ms Atkins, aki Peti harmadikos tanára volt, szóval ő kitaposott pályán van, mert ismerjük, Peti tanára pedig Ms Horan, akivel még nem találkoztunk, de állitólag elég szigorú és dúsgazdag. 

Ez az új tanév amúgy úgy folytatódik, mintha az előző véget se ért volna, amikor vettem ki a táskájukat a szekrényből, el se akartam hinni, hogy nem pár napja tettem csak be, brutál. Ami az iskolai előkészületet illeti, szerdán végre befizettem a kötelező €89 per fős iskolai hozzájárulást és miután aznap megérkeztek a könyvek is (újabb €146 hurrá) és megvettem a kért füzeteket is, igy csütörtökön már mindkét gyerek vihette is be a szükséges cumót. (Három könyv mondjuk még csak ma jött meg, szóval ezeket majd csak holnap adják be, de a többséget sikerült két napos csúszással prezentálnunk... Ja, Petinek még kell vennem egy ir szótárat, de psszt.)

Ami a szociális életünket illeti, mindkét gyerek osztályába jött 2-2 új gyerek, Petiékhez két lány, Palikáékhoz két fiú. Pénteken délután Herbert parkoztunk is egyet, Petiék osztályából kb tiz fiú találkozott a parkban, szóval asszem hivatalosan is kijelenthetem, hogy megkezdődött a 2021/2022-es tanév*.

* Számomra mondjuk szarul indult, mert már pénteken elég rosszul éreztem magam (torokfájás, fáradtság), szombatra még gázabbul lettem (orrdugulás, torokfájás, köhögés, tüsszögés), de azért még elmentem a fiúkkal a Tymon parkba játszózni, vasárnapra viszont már teljesen leverődtem: a fentiek mellett be is lázasodtam, úgyhogy kb egész nap feküdtem, 5ig pizsamában szédelegtem, alig csináltam valamit. Most full be van dugulva az orrom, alig kapok levegőt, de legalább a lázam jobb már, szóval remélem, hogy a jövő hetet már normálisabban kezdem, mint ahogy ezt a hetet befejeztem. Ámen. 

Oltás

Annak ellenére, hogy utálom OV-t és a sleppjét, mint a szart, be kell látni, hogy ezt az oltásos dolgot jól megszervezte. Lehet pattogni meg arcoskodni, hogy kinai meg orosz vakcinák, fúúúj meg egyébként is az  AZ meg a Jahnsen is szar (eye rolling), de én már nagyjából ott tartok, hogy szerzek egy kurva fat suit-ot és jelentkezem a GP-nél, hogy meghiztam és kérem az oltást, hogy végre hazajussak. 

Jelenleg itt tartunk:

Vagyis: még az első kategóriában is csak az emberek 81%-a kapta meg mindkét oltását... A héten már regisztrálhatnak az 50 éven felüliek - ami azt jelenti, hogy ha minden jól megy, egy hónapon belül beoltják a nagy részüket. Beirtam a kalkulátorba, hogy 41 évesen, mindenféle ronda kórság hiányában mikor kerülhetek sorra és hát siralmas, siralmas... A mostani állás szerint (aminél már csak rosszabb lehet, ha mondjuk késnek a vakcina szállitmányok), július közepe és vége között kapom valamikor az első oltást (valszeg Pfizert, mert az AZ-t és a Jahnsen-t nem adják 50 év alatt), a másodikat pedig ennek megfelelően augusztus közepe - vége felé... Sirok. És én még elmúltam 40! Nem huszonéves vagyok bazmeg. Eszméletlen micsoda töketlen banda ez itt, sokadszor állapitom meg. És a legjobb, hogy nem 50-60 millió embert kéne beoltani, hanem 3.5 milliót... A napokban ment a mellveregetés, hogy egy nap 40 ezer embert is beoltottak, well done, great job. Tökömkivan.  

Update: Szétcsesz az ideg, az elmúlt napokban vagy tucat gluténérzékeny emberkétől olvastam, hogy megkapta az oltást! Először azt hittem, biztos más bajuk is van, mert elvileg ugye a gluténérzékenység önmagában semmi, kell mellé cukorbetegség, pajzsmirigyprobléma, magas vérnyomás, kövérség stb, de neeeem, ez a tucat irta is, hogy csak gé... És a legtöbb huszonéves... Hivtam két GP-t is, akiknél regisztrálva vagyok, hogy héj, mi van már, mindkettő azt mondta, várjak a korosztályomra... Ehhez képest egy csomó huszonéves megkaphatja mondván, hogy lisztérzékeny... Hát cseszd meg. Én is és még idősebb is vagyok. UFF.   

Április

Április fő eseménye a 12-én esedékes mammográfiám volt. Életemben először jártam ilyen vizsgálaton és hát mit ne mondjak, nem volt kellemes. Nem volt annyira rossz, mint elképzeltem, de ha lehet, nem sűrűn ismételném meg az élményt. A vizsgálat amúgy komplex volt, először egy orvos látott és már ő megállapitotta, hogy valszeg nincs gond, de azért továbbküldött a mammográfiára. Miután azzal megvoltunk, még visszamentem egy ultrahangra, ahol csak a kérdéses mellem kérdéses pontját nézte meg egy szonográfus és ő is azt mondta, hogy ne izguljak, ez csak egy érzékeny ciszta, nincs vele teendő. Hát jó. Mondjuk ha rosszindulatú lett volna a dolog, nem tudom, mennyire örültem volna, ha ez egy hónappal a duzzanat felfedezése után derül ki, na de örüljünk neki, hogy nincs baj... 

A hónap második fele egyébként izgalmasabban telt, mint az első, mert április 12től végre feloldották az 5 km-es korlátozást (épp ideje volt, de persze mikor máskor oldják fel ezt a szart, mint a tavaszi szünet után haha), igy már a saját megyénkben (vagy 20 km-es körben) szabadon mozoghattunk. Ezt megünneplendő, szombaton Bray-be mentünk a fiúkkal, mig T. itthon dolgozott valamin. (Bray ugyan másik megye, de 20 km-en belül van a lakhelyünktől hálistennek.) Mondjuk jól jelzi, mennyire tele volt már a tökünk ezzel az 5 km-es borzalommal, hogy 23-án, pénteken T. kivett egy délelőttöt és elmentünk kettesben a Powerscourt Gardens-be. Ezer éve nem jártunk kettesben sehol, kellett ez már nagyon. A séta után megálltunk a Johnnie Fox fogadónál is, ami Irország legmagasabban fekvő kocsmája és legnagyobb meglepetésemre volt gluténmentes isler, ami engem a legboldogabb emberré tett a világon. Hogy a fiúk se maradjanak ki a változatosságból, szombaton a Corkagh park-ba mentünk (hurrá, hurrá, végre valami új!), ahol jót sétáltunk, játszóztunk és fagyiztunk, bár utóbbit beárnyékolta a tény, hogy Peti egyik mozgó foga beletört a fagyiban megbúvó gumicukorba... (Jellemző szegény haha.) Eddigre egyébként szerencsére beköszöntött a tavasz, csodálatos időnk volt, napos, langyos, szélcsendes. Az időjárás mellett a tavasz közeledtét az is jelezte, hogy a Herbert Park virágba borult: kinyiltak a cseresznyefák, amik mindig megmásithatatlanul mutatják, hogy vége a télnek, éljenéljen. Hogy megünnepeljük a szabadságunkat és a tavaszt, hétfőn, 26-án kivettük a fiúkat a suliból és elmentünk kirándulni. Miután egymástól függetlenül több cikkben is elénk került Ticknock, úgy döntöttünk, megnézzük, ha már itt van tőlünk egy köpésre. (Nem is értem amúgy, Ticknock a Dublin Mountains-ban van, ami Sandyfort-tól kb 10 perc autóút, de még valahogy sosem jártunk arra... Nem is nagyon hallottam róla - egészen mostanáig, amikor meg szinte mindenhol felbukkant...) Egy szó, mint száz, bár reggel a gyerekek már iskolai egyenruhában voltak, szóltunk nekik, hogy ácsi, ma nincs suli, mert ma kirándulunk... Fél 10 körül már ott is voltunk a parkolóban, túrára készen. Bár a legtöbb oldal, amit találtunk, könnyűnek minősitette a Fairy Castle kört, mi azért megküzdöttünk vele, annál is inkább, mert nagyon meleg volt. Mondjuk T. és Palika becsületére legyen mondva (ők a kevésbé túrázós alkatok), nem nagyon nyafogtak, bár szerintem magukban többször megfogadták, hogy először és utoljára járnak Ticknock közelében. Mikor végre felértünk a hegycsúcsra, felmerült, hogy ugyanazon az úton ereszkedünk vissza, ahol jöttünk és akkor tuti nem tévedünk el, de végül győzött a kalandvágy, úgyhogy egy nagyon szép, barna növényekkel szegélyezett úton mentünk vissza a parkolóig és igy megcsináltuk a teljes kört. Mivel eddigre már elég késő volt és éhesek voltunk, hogy megkoronázzuk a napot, elautóztunk még fish & chips-ért Clontarf-ra. Elég rendhagyó hétfőnk volt, meg kell hagyni, de kellett már egy ilyen kalandos nap nagyon mind a négyünknek... Másnap, 27-én T-nek szülinapja volt, sütöttem neki gm diós tortát, ami nyilván tejmentes is lett, hogy ő is ehessen belőle. (Elég táposak vagyunk, nem tudom, mondtam-e már...) Ajándékképp jégkásakészitő gépet kapott, aminek szerintem a fiúk jobbak örültek, mint ő maga, na de igy járt.   

És akkor beszéljenek a képek:

T. 41... 

Nem tudom, itt van-e még Pipinek foga

Powerscourt Gardens

Herbert Park és a cseresznyevirágzás

Ticknock

Bray... Csak a szokásos... 

Tavaszi szünet - március 26 - április 12

A régi szép időkben a Húsvétot Magyarországon töltöttük, idén viszont ez megint elmaradt sajnos. A szünetünk unalmas egyhangúságban telt, álmodozva a nyárról, amikor talán majd végre újra hazarepülhetünk. Mivel még mindig élt az 5 km-es szabály, nem igazán mozogtunk sokat, voltunk a Merrion Square-en (ami legalább már virágzik és gyönyörű), ott véletlenül találkoztunk Hugo-ékkal és Esterékkel, jártunk a St Anne's parkban és Rathfarnham-on, a Carysfort játszón, ahol Brúnóékkal futottunk össze (ők tavasszal végleg hazaköltöznek, ők a Bátrak) és persze nem mardhatott ki a Kuflis játszó és Blackrock sem. (Tyű, hogy unom már ezeket a helyeket, te jó ég!) A szünet tragédiája, hogy Peti sajnos elhagyta az MP3 lejátszóját (erős a gyanúm, hogy én dobtam ki véletlenül, mikor összeszedtem és kidobtam a szemetet a kocsi oldalzsebéből), illetve majdnem elvesztettük a focit is, mert Palika felrúgta a Phoenix Park-ban egy sufni tetejére, de 10 nappal később visszatértünk és Peti hősiesen két fal között felmászva megtalálta és lehozta... A szünet második hetében amúgy jártunk a St Edna's parkban, a Willie Pearse parkban, a Marlay parkban, Rathfarnham-on, Windy Arbour-nál és a Merrion Square-en is, mit ne mondjak roppant izgi.        

A Húsvét maga nyugisan és unalmasan telt, próbáltam ugyan feldobni némi sonkával és kaláccsal, de az utóbbi mondjuk elég szar lett, mivel gluténmentessel próbálkoztam és hát jaj. 

Azért a Nyuszi idén is eljött, igaz, kis puttonnyal... 

Itt mászott fel Pipi a fehér épület tetejére... 

Március vége

Nem is tudom, hol hagytam abba a nyafogást St Patrick körül... Talán a mellben csomóval... 

Le is lövöm a poént előre: állitólag jóindulatú a cucc, de figyelni kell rá. Hát isteni. Csak halkan jegyzem meg amúgy, hogy március 14-én fedeztem fel a duzzanatot és végül április 12-én (!) jutottam szakorvos elé, úgy, hogy a magánutat választottuk, vagyis jó mélyen a zsebembe kellett nyúlni, hogy ilyen hamar megvizsgáljanak... Ha az állami vizsgálatra várunk, hát szerintem az szeptember lett volna... Vagy január... Pfff. 

Na de nézzük sorjában március második felét... Peti március 15-én visszatért a jelenléti oktatásra, majd a másnapi Green Day után St Patrick napra itthon is maradt. Innentől bőszen járt iskolába 26-ig, amikoris megkezdött a tavaszi szünet. Hogy kicsit jobb kedvünk legyen, március vége felé vettünk egy szép adag műfüvet az erkélyre. Már jó ideje szemeztem vele, de valami miatt sosem jött össze. Na de most. Szerintem nagyon jól néz ki igy a kis falatnyi szabadságunk, végre ha jó idő lenne, ki lehetne ülni, nem az a sivár betonkoporsó várna kinn. Hogy valami vicceset a gyerekek is kapjanak, rendeltünk nekik Pop-it-et, ami a 2021-es év fidget spinnere, haha, igy nyilván kell nekünk is, kettő is. Nyilván. Ezen kivül egyéb pozitivuma a hónapnak, hogy felfedeztem a Cleverfoods-ot, ami gm és cukormentes sütiszerűségeket árul, igy rendeltem is némi ellátmányt, aranyáron, na de sebaj, még jó, hogy lehet kapni. 

Márciusi nyavalygás - csak a szokásos némi extrával

Vagyis egy éve megy ez a pokol. És ja, nekünk pokol, mert az 5 km limit, a ne találkozz senkivel és az iskola hiányából adódó állandó összezártság valami borzasztó már ennyi idő után. Bármit próbálok kitalálni, hogy jobban érezzük magunkat, nem lehet, mert be vagyunk zárva egy lakás negyedik emeletére, de ha ki is megyünk, ugyanazokat a köröket rójjuk egy év óta. Blackrock, Rathfarnham, Merrion Square, Herbert Park, Bushy park, St Edna's park, de az első kivételével egymás sarkát tapossuk folyamatosan, akkora a tömeg. Egy jó beszélgetés valakivel, akivel nem élünk egy háztartásban, mig a gyerekek játszanak; egy nyugis kávé sütivel; egy pár óra, mig egyedül lehetek... Egyszerűen nem jön össze és ez már nagyon durván rányomja a bélyegét az életünkre. Nem várok semmit és nem is várhatok. Nem is biztatnak a korlátozások enyhitésével, nem hogy nyárig, de nyár végéig se lesz itt könnyités és úgy nekimenni egy télnek... Öngyilkosság. Irország lakossága 4 millió körül van, ha a gyerekeket, nem oltakozókat levonjuk, kb 3 millió embert kéne beoltani és "szabadok" lehetnénk... Ehhez képest az oltható lakosság 10%-a kapta meg eddig a vakcinát. Ja bocs, a vakcina első adagját. A UK-ben egy nap alatt több embert oltottak be a hétvégén, mint Irországban összesen, január óta. Erre lehet gombot varrni. A 75+ korosztály oltása kezdődött meg a héten. 75 plusz bazmeg.    

Március 1-én amúgy Palika visszament a suliba, de Peti még 15-ig itthon volt. Délelőttönként vagy vásároltunk vagy bicikliztünk (általában a Harold's Cross-ig mentünk el, de egyszer bemerészkedtünk a központba is - kár volt), utóbbinak mondjuk örülök, mert rég ültünk biciklin, kell egy kis mozgás. Az idő amúgy nem igazán alkalmas bicajozásra még, 5 fokban azért nem olyan móka legfagyasztani az ujjainkat a bicikli kormányán. Persze örüljünk, jön a tavasz, hátha melegszik lassan az idő is... 

Peti tehát 15-én ment vissza a suliba, de ezt beárnyékolta a tény, hogy vasárnap este találtam egy mogyoró nagyságú kemény göböt a bal mellem alsó részén... A szabad hetem első napja tehát lázas orvoskereséssel telt, a kedd délelőttöm pedig egy elég béna ultrahang vizsgálattal... Összesen két helyen végeznek uh-t beutaló nélkül Dublinban, mindkettő dokinál jártam már és hát egyikük hülyébb, mint a másik. Végül felebaráti szeretetből a magyar dokit választottam a vihogós lengyellel szemben, de nem tudom, jól tettem-e, mert egyrészt nem adott semmi leletet, amivel továbbmehettem volna, csak csütörtök este küldött át valami tört angolsággal irt izét, miután már többször kérdeztem, hogy mégis, mi van már; másrészt meg jól rámijesztett, hogy ugyan nem sürgős, de az a mogyorónyi valami egyenetlen szélű és fúúúú, biopszia kell mindenképp, de ráér ám... (Igen, ennyire értelmes az ürge, egyik mondatával azt mondja, hogy nagy a veszély, a másikkal meg közli, hogy áh, nem sürgős...) Mivel a GP-hez csak péntekre kaptam időpontot (GP vagy szakorvosi beutaló nélkül nincs további vizsgálat, de az utóbbi ugye csak csütörtök este 11kor érkezett meg), a héten nem haladtunk tovább az ügyben, annál is inkább, mert szerdán St Patrick volt - és a gyerekek persze megint nem voltak suliban - szóval a fű nem nőtt kb sehol. A GP pénteken 2kor elküldte ugyan a beutalót látatlanban egy magánklinikára* (telefonos időpontom volt hozzá haha, €70, hello), azt hivtam is ma reggel, de azt mondták, majd visszahivnak, várjak türelemmel... Most itt tart az ügy, nekem az egész múlt hetem egy álló stresszben telt, mi az isten lesz és akkor arról még nem beszéltem, hogy fosok a mammográfiától meg a biopsziától is... (Amire nem tudom, mikor fog sor kerülni, de lassan megjön, hát marha nagy és ilyenkor eléggé fáj a mellem alapból is, mindenféle nyomorgatás nélkül is.) Egyébként ma kezdődött Peti második hete a suliban, ami jó ideig az utolsó lesz, mert péntektől tavaszi szünet van egészen április 12ig, de már rebesgetik, hogy a magas számok miatt (napi 500 körül), nem lesz egyszerű húsvét után megnyitni a sulikat újra, szóval tudjuk, hogy ez mit jelent ezen a szigeten: valószinűleg nem engedik őket vissza az iskolába szeptemberig, de akkor én eret vágok, esküszöm. Ja és hogy ne legyen cseppet sem egyszerű az élet, este Palika elkezdett szipogni és tüsszögni, szóval holnap már nem megy csessze meg, mert reggel még oké volt úgy- ahogy, de ma estére már elég ratyin nézett ki szegény és nem akarjuk, hogy legyengült immunrendszerrel összeszedjen valamit. Szóval minimum április közepéig volt 4 db gyerekmentes délelőttöm idén.  

* Azért magán, mert az államiban fél-egy év (!) a várólista a mammográfiára jelenleg. Magánban pár hét alatt be lehet jutni €450 fejében, igaz, ebben az árban állitólag már a biopszia is benne van, hurrá.  

Február vége

Midterm után bejelentették, hogy március 1-től az általános iskola első négy évfolyama visszatérhet a suliba. Ők lesznek a cuki kis kisérleti nyulak, ha nem ugranak meg nagyon a számok, március 15-én a második négy évfolyam is visszamehet, vagyis Petiék is újra járhatnak suliba. (Hogy utána 17-én máris itthon maradhassanak ugye, mert az St Patrick's Day és március 26-tól újra itthon maradhassanak, mert tádááám, tavaszi szünet... Ha minden jól megy, április 12-én folytatják a sulit ezután, de nyakamat rá, hogy nem mennek vissza, úgyhogy fel vagyok rá készülve, hogy Peti szeptemberig 9 (!) napot fog suliba járni - ha minden jól megy... Eh, sosem lesz ennek vége, sosem.) 

Midterm break - február 15-21

Hát mert nyilván, mikor nincs oktatás, akkor is köll szünet, mert ami jár, az jár. Pf. 

Hétfő még elég okés is volt, mert több hónapnyi küzdelem után végre úgy tűnt, megjött a tavasz... Napsütés, langymeleg, eskü, még jókedvem is volt. Rathfarnham-ra mentünk, játszózni, majd kerestünk egy közeli cache-t (nagyon ötletesen volt eldugva kivételesen), hazafelé beugrottunk mindenféle finomságért a Lidl-be és egész jól eltelt a nap. 

Kedden T. délelőtt szabin volt, igy együtt mentünk a Botanikus kertbe, ami szintén egész jó lett volna, de egyrészt sokkal hidegebb volt, mint előző nap (aka megfagytunk), mert nem sütött a nap abszolút, másrészt T. is elég feszkós volt, mert 1kor meetingje volt és haza kellett sietnünk, nehogy lekésse. (Hogy ilyenkor miért nem indulunk korábban, mint 10, az jó kérdés...) Ez a kedd amúgy Húshagyó Kedd volt, amit csak azért tudok, mert itt imádják a népek, Pancake Tuesday néven fut ugyanis és ezen a napon kötelező palacsintát enni. Mi is igy tettünk egyébként, én sütöttem pár gm palit, T. meg egy rakás simát és ez volt a vacsoránk (meg a másnapi reggelink is).

Szerdán a közeli Carysfort játszóra mentünk, de nem maradtunk sokáig, mert egyrészt kicsi a játszó, alig van valami, másrészt meg nagyon hideg volt a napsütés ellenére is. (Focizni persze nem tudtak a fiúk, mert a park közepén fű helyett valami undoritó mocsár volt némi bánatos kutyaszarral keveredve...) Hazafelé próbáltunk megtalálni egy cache-t, de nem volt ott, ahol kellett volna lennie (azóta pótolták), majd beszaladtunk a Supervalu-ba, mert szerettem volna anyagmaszkot venni magamnak, de nyilván nem volt egy darab sem, ennyit a terveim magasztosságáról és sikerességéről. 

Csütörtökön T. megint szabin volt délelőtt, igy négyesben mentünk a Deer Parkba. Először megpróbáltunk megtalálni egy cache-t (nem lett meg, viszont majdnem kutyaszarba nyúltam), majd átsétáltunk a játszótérre, ami hasonlitott egy katasztrófa sújtotta övezetben lévő játszóra: több volt a pocsolya, mint a szárazföld. Némi hintázás után szedtük a sátorfánkat, besétáltunk a parkba keresni még pár cache-t, de olyan erős szél volt, hogy kb sirva könyörögtem a többieknek, hogy adjuk fel és menjünk haza a fenébe, mert menten jégtömbbé fagyok. (T. végül véletlenül megtalálta a két kis dobozt: mindkettő úgy 5-6 méter magasan lógott egy-egy fán, úgyhogy bekaphatják haha.) Délután elmentem nagybevásárolni a Merrion Tescoba és nagyjából ennyi is volt a nap. 

Pénteken szakadt az eső egész nap, igy ki sem dugtuk az orrunkat, a fiúk játszottak, én jelentkeztem pár állásra (de minek?), délután pedig logopédiáztunk Palikával. 

Szombaton szintén szakadó esőre ébredtünk és ez délutánra sem változott, de mivel addigra legalább  elállt a szél, inditványoztam, hogy menjünk el sétálni egyet a környéken, mert becsavarodunk itthon. Mivel délelőtt már voltunk kinn (elugrottunk a Beshoff Bros-ba fish & chips-ért), Palikát elég nehéz volt rábeszélni a kimoccanásra, de végül sikerült és egy órácskát mászkáltunk a szitáló esőben, yaay.     

Vasárnap végre visszatért a tavasz: nagy vidáman nekiindultunk a Marlay parknak (7 km, de mondtam, hogy leszarok mindent), de nem tudtunk megállni, mert a parkoló fullon volt és a parkhoz vezető úton is végestelen-végig álltak az autók... Szóval sztornó. Visszafordultunk hát és végül a Loreto parkban kötöttünk ki, ami a Nutgrove SC mellett van, úgyhogy összekötöttem a kellemest a hasznossal, játszóztunk, majd beugrottam a Tescoba kigyóuborkáért, amire egy hete hiába vadászom (köszi Brexit). Mondanom sem kell, megint nem volt ubi a Tescoban, igy hazafelé megálltunk egy másik Tescoban és egy lengyel boltban is, de - ki lehet találni - egyikben sem volt... (Úgyanigy vagyunk amúgy a sós mogyival is, hiánycikk... Hetek óta nem tudok venni egyik boltban sem haha. Röhej, nem? Magyarországon élesztő hiány volt tavasszal, itt a kigyóuborka és a földimogyoró a hiánycikk... Tavasszal popcorn nem volt sehol hahaha.)         

Hát igy élünk. Képek:

Február fele

Hát február nem sokban különbözik eddig januártól... Ma, 15-én végre némi javulást tapasztalhattunk az időjárásban és hát bevallom, a hangulatom ég és föld ahhoz képest, milyen volt még mondjuk tegnap, amikor egész álló nap szakadt az eső és tombolt a szél, csakúgy, mint szombaton és mint az előtte lévő két hétből 10 napon át... Tudom, az időjárásnak nem kéne ekkora befolyással lennie az életünkre, de bakker, amikor ennyire be vagyunk korlátozva, hogy az egyetlen örömforrásunk, hogy némi friss levegőt szivhatunk naponta egy-két órára, akkor azért sajnos az időjárás baromi nagy szerepet kap. 

Február első hetében amúgy még jártam Louisa-hoz, de mivel a második héttől bevették oviba délelőttönként (talány, hogyan, hiszen csak az essential worker-ek gyerekeinek vannak nyitva az ovik), úgy döntöttem, délután nem megyek hozzájuk, mert ki tudja, mit szed össze az oviban a többiektől, nincs szükségünk arra, hogy hazahozzak valamit, akár csak egy náthát is. 

A hónap nagy eredményei amúgy, hogy 

1. Palikával elkezdett foglalkozni egy logopédus. Eddig két online óránk volt, meglátjuk majd, hogy megy a dolog, hálistennek a VHI az órák 75%-át visszaadja, szóval max €5-t bukunk alkalmanként. 
2. Vagy 10 év után elkezdtünk újra geo-cachingelni... Többször voltunk már cachelni, főleg itt a környéken, egyszer elvittem egyedül a fiúkat, kétszer meg négyesben tettünk egy nagy sétát, hátha találunk valamit. Távolabbra is merészkedtünk amúgy már: a St Enda's parkban hóban keresgéltünk, Poolbeg-en orkán erejű szélben, ma pedig a Rathfarnham Castle-tól nem messze találtunk egy klassz kis ládát. 
3. Mivel a könyvtárak zárva vannak, a fiúk viszont falják a könyveket és már kb mindegyik könyvüket tudják kivülről, kitaláltam, hogy osztályon belül cserélgethetnének... Eddig már Rania-tól, Nicola-tól és Donal-tól kaptunk könyveket, lassan fel kéne irnom, kitől mit kaptunk és kinek mit adtunk, mert ciki lenne elfelejteni...
4. Ha már könyvek, T.-nek megszereztem a Presser könyvet. Még karácsony után emlitette, hogy szeretné, úgyhogy kerestem valakit, aki megvette nekünk gyorsan Magyarországon, majd 1-2 nap múlva visszajött Dublinba. Január eleje óta az országban volt tehát csóri könyvecske, de az 5 km limit miatt az istennek nem jutott el hozzánk. Miután feladtam a reményt, hogy még idén messzebbre mehetünk, mint 5 km, megkértem az ismerőst, hogy lesz, ami lesz, adja fel postán a könyvet (anyuéknak december elején adtunk fel egy lapot, február 10-én kapták meg), de miután €9 lett volna postázni, megbeszéltük, hogy inkább találkozzunk félúton, úgyhogy egy ronda esős délutánon összefutottunk és megkaptuk a könyvet.    

Más egyébként nem nagyon történt eddig, Petiék egyszer véletlenül összefutottak Donal-lal, Rania-val és Noa-val egyszerre a Herbertben (mind ott volt véletlenül, senki nem beszélt meg semmit haha), Palika meg kétszer járt orvosnál: egyszer a szemölcsét kellett lefagyasztani, mert gigászira nőtt (nagyon gáz, ez már a második fagyasztás volt szegénynek, (az első után leesett, majd újranőtt, majd újra leesett és megint újranőtt, majd újra leesett és megint visszanőtt) de egyelőre nem nagyon látszik úgy, mintha negyedszer is le akarna esni az a rohadék), egyszer pedig a Swift Clinicre ugrottunk el, mert megint legurult a gym ball-ról és véletlenül a kezére ült és attól tartottunk, megint eltört a keze... Hálistennek amúgy törést nem mutatott a röntgen ezúttal, de biztos ami biztos kaptunk egy jobb kezes sint is (bal kezes már van három haha), ezt két napig hordta, majd rájött, hogy már nem fáj a keze és ennyike, azóta a szekrény mélyén pihen a sin, további bevetésre várva.    

Képek:

Palika

 - I will meggyújt it. 

- Mi?

- I am meggyújting it. 

- Mi? Anya, Palika ráütött az IPadre!

- Nem-nem, nem ütöttem rá... Az csak tapintás volt. 

- Mit hoztál? De jó! Repec! (perec)

Ha káromkodik: Aztafrancába! 

Amúgy pénteken volt az első logopédia órája, heti egyszer online foglalkozik vele egy magyar nő. Kiváncsi leszek. 

Január

A remény, hogy újranyitnak a sulik február 1-jén, január közepén elszállt, miután a miniszterelnök kijelentette, hogy St Patrick-ig nem mennek vissza a gyerekek normálisan iskolába. Március közepéig! Tavaly márciustól júniusig nem jártak, az 3.5 hónap kihagyás volt, ha igy haladunk, idén még többet fognak hiányozni, ami számomra egyszerűen értelmezhetetlen. Most napi 1000 körüli új beteg van, ma 23 halottal (március óta a covidban elhunytak átlagéletkora... na? láss csodát: 85 év! hogy hány ember halt bele eddig a különböző kezelések elmaradásába, arról nem szól a fáma... egy éve nincs rákszűrés!). Szóval most ott tartunk, hogy a legoptimálisabb esetben (!) március 22-én nyithat újra a suli, de miután március 29től amúgy is tavaszi szünet jönne április 9-ig, nyakamat rá, hogy április 12ig itt nem lesz iskola. Hányok, komolyan. Április 12! És még ez is csak tipp, HA megfelelően haladnak az oltással (ami nyilván nem lesz, mert már most késnek a szállitmányok és hát Irországról van szó, mint tudjuk). Ami a legszarabb ebben az egészben, hogy már 15-20 évvel ezelőtt is azon szenvedtek itt, hogy az egész országban 220 intenziv osztályos ágy van és azóta ez egy darabbal nem nőtt! Minden szarra van pénz, arra, amire igazán kéne (megfizethető (nem olcsó!) lakások, az egészségügy fejlesztése) természetesen senki nem költ. Hihetetlen. A fejlett Nyugat. Pfff. 

Az iskola hiánya mellett a másik kiakasztó dolog, hogy hasonlóan, mint sok más európai ország, az irek is kitették a pikket a nemzetközi utazásokra és a miniszterelnök kijelentette, hogy egész 2021-ben (!) nem fogják engedélyezni a repüléseket. Aki "essential" ok (temetés, más nincs is nagyon, szülés, esküvő nem számit) nélkül megy külföldre, az számitson arra, hogy €2000/főre fogják büntetni... 

A januárunk tehát a megszoritásoknak köszönhetően még januári mércével mérve is iszonyú sivár volt. Amig még "igazi" szünet volt, január 3-ig, addig még csak-csak elvoltunk, mert hiszen az Újév (Bushy park - borzalom tömeg, de sebaj, kell ez az 5 km-es limit akkor is, ha igy csak fullon lévő parkokba tudunk kimenni levegőt szivni) meg Palika szülinapja és az utózönge (Deer park - meg aranyáron mért gluténmentes pizza) azért klassz volt. 2-án, Paja szülinapján egyébként az ünnepelt kérésére nem mentünk sehova, egész nap itthon döglődtünk és ajnároztuk a Nagyfiút. Ami a tortát illeti, szokás szerint csokis volt, ami meg az ajándékokat illeti, Palika Petitől egy pénztárcát, Anyuéktól a Brúnó Budapesten sorozat Pest szive kötetét, Nagyitól egy kémiai kisérletes szettet, tőlünk meg egy gyerektabletot, egy Marios bögrét és egy GiiKER super cube-ot kapott (hiszen már olyan ügyes, hogy megtanulta kirakni a 3x3as kockát is karácsony körül). Petinek - mert nálunk szülinapkor a tesónak is jár valami apróság - egy Cluedo kártyajátékot és egy távirányitós Snitch-et adtunk (ami már vagy egy éve állt a szekrényben, mert anno még "valakinek jó lesz majd szülinapi ajándéknak" alapon vettük, de tavaly január óta ugye a szülinapi bulik is elmaradtak, hogy rohadna meg a covid, brühühűűű). Január legeleje után a szülinapom volt még izgi: rettegve elautóztunk a St Anne's Parkba (azért rettegve, mert kb 400 méterrel túlléptük az 5 km-t), ittunk egy-egy kávét és teát, a fiúk kaptak két cookie-t egy-egy kis zacskóban és sétáltunk egy nagyot. Hazafelé beugrottunk a Beshoff Bros-ba fish&chips-ért, ahol kiderült, hogy egész januárban 2 for 1 akció van, szóval 2 adagért €9-t fizettünk, yaaay, végre valami jó. (T. a Burger Kingből kapott egy menüt, mert ő halat nem eszik ugye.) Itthon tortáztunk (a M&S-ben vettem egy kávés-diós gm tortát magamnak, a többiek meg sima bolti csokitortát kaptak), majd jöttek az ajándékok: egy nagy üveg Yankee Candle, egy Regatta sál - sapka szett, kismillió körömlakk és egy slow cooker. Anyuéktól megkaptam a Vera-t (küldtek csomagot még decemberben, abban jött, de nem nyitottam ki) illetve küldtek egy nagy bögrét is meg a Dzsungel Könyve előadásra egy családi jegyet. Nem mondom, hogy ez volt álmaim szülinapja, de a körülményekhez képest azért nem volt borzasztó a nap. 

Na de szóval sivárság. A suli ugye nem nyitott ki, én viszont még jártam Louisa-hoz (egy hétig 8.45-13.15ig, majd váltottunk 9-12.30ra, mert T.-nek többett kellett dolgoznia), szóval a fiúk kocsi hiányában minden egyes napon a Herbert parkba mentek délelőttönként... Pont mikor mi a Dodder parton sétáltunk, ők a Herbert parkban nyomultak, de igy legalább én is kerestem némi pénzt (és nem voltunk 0-24 összezárva egy ideig). Az időjárás amúgy szintén nem igazán kedvezett nekünk: január 31 napjából úgy 15x tuti ki kellett kaparnom a kocsit a jég alól reggel, ami Magyarországon nem meglepő talán, itt viszont nagyon durva, mert elvileg ritka az, amikor télen 5-6 foknál hidegebb van (de 2021 persze ezt is megcáfolta, mert miért is ne). 

A hetek tehát tökéletesen egyformán teltek: január közepére beállt, hogy a fiúknak kb 2 online órájuk van egy héten: Petinek hétfőn 9-től 9.45ig hétkezdő órája van, csütörtökön 10.10től fél óra tánc, majd fél óra hétzáró; Palikának hétfőn 9.45-től 10.20-30ig van a hétkezdő óra, kedden 10.15től fél óra tánc, 14.05től meg 15 perc olvasás. Ezeken a zoom órákon kivül minden héten kapnak egy-egy feladatsort, amiben le van irva, melyik könyvből melyik oldalakat töltsék ki illetve mit csináljanak még extraként (Petinek pl volt verselemzés, rajzolás videó alapján, Palikának meg mindenféle videókat küld a tanitónője, magyarázatokkal, kis feladatokkal). A napjaink januárban tehát úgy néztek ki, hogy 8.40kor elindultam itthonról, 12.50 körül hazaértem, akkor elkezdtem főzni, 2-3 között ettünk valamikor, utána fél óra csendespihenő, majd tanulás Palikával, kis játék, 6tól nagyszülős Skype-ok, negyed 8 fürdés, 3/4 8-1/4 9ig esti screen time, utána 5 kör Mariokart, mese negyed 10ig, puszi-alvás, nekünk Terápia, kis netezés, fürdés, alvás, másnap előlről mindez. Hányinger komolyan.   

Mivel az idő elég gáz volt végig (szél, eső, jégeső) meg él ugye ez a hülye 5 km-es limit, hétvégén sem kirándultunk nagyokat, csak a közeli parkokba jutottunk el, a St Enda's Parkba, Blackrock-ba, a Bushy Parkba, ilyenek max - már ha épp nem szakadt az eső vagy fújt orkán erejű szél.

Hogy feldobjuk a minősithetetlenül fos évkezdést:

• vettem disznótorost a lengyel boltban (életemben először)                
• hótáncot jártunk, hogy ne csak hideg legyen már, hanem némi hó is (nem jött be) 
• jeget törtünk a Herbert park, Bushy park és Blackrock park kis tavában
• elkezdtünk heti rendszerességgel Skype-olni egy Franciaországban élő barátnőmmel
• rendeltem a fiúknak három pár Nike cipőt 
• T. néhányszor kihivta Hugo-t és Madeleine-t a Herbert parkba játszóterezni, sőt, egyszer Ester is jött, aki Palika kis szerelme (ezen a napon a két fiú délután átment Hugo-ékhoz is és játszottak az udvaron meg kinn piknikeztek (kaptak egy-egy szendvicset), hogy ne benn töltsék az időt, mert az ugye tilos (oké, találkozni is tilos még a parkban is, de na, mindennek van határa azta francába már)) 
• igyekeztem a slow cooker-ben főzni, mert az vicces
• ránk nem jellemző módon, háromszor is rendeltünk kaját a hónapban: mindháromszor fish & chips-et meg Burgert ettünk
• vettem egy nagy csokor tulipánt meg krizantémot a konyhaasztalra, a fiúk iróasztalára meg nárciszt
• 30-án megnéztük a Dzsungel Könyvét (én is most láttam először, a gyerekek meg még sosem voltak szinházban, mint olyan, szóval jó volt) 
• rendeltem magamnak kétféle új sampont (20-án rendeltem, február 7-én jöttek meg LOL)
• végre kaptam kis naptárat (heteken keresztül kerestem online (mert az üzletek nem árultak, mondván nem essential vagy nem tudom), végül T. megunta és aranyáron rendelt nekem egyet, ami úgy 1.5 hét alatt ide is ért) 
• elkezdtem olvasni a Verát és a Code Name: Bananas-t (mivel nácikról is szó van benne, T. nem akarja odaadni Petinek, mig egyikünk el nem olvasta, safe-e...)
• végignéztem a Bridgerton, a The Queen's Gambit, az Emily in Paris sorozatokat és az Instant Family-t, a The Other Boleyn Girl-t , a Rebecca-t, a Lady Chatterley's Lover-t (meg még talán pár mást is, nem emlékszem) 
• Peti megtanulta kirakni a 4x4-es, Palika a 3x3as Rubik kockát
• T. elkezdett haladó gitárórákat venni egy Thaiföldi fickótól
• ja és próbáltunk nem idegbajt kapni, mikor a rengeteg esőtől megőrült a tűzjelző és fülsiketitő (tényleg) hangon jelzett 30-án este fél 9kor, hajnali 3-kor és 4-kor... (a tűzoltók először 5 perc alatt értek ki, azután kb fél-fél óra...)

Hát ennyi. Eddig 2020 jobb volt, mint 2021, csak szólok.

Képek: 

Csak covid nyafogás

Utólag olyan viccesnek tűnik, hogy annak idején azt hittük, hónapokig is eltart majd ez a szar... Hónapokig? Hahaha. Épp ott tartunk, mint márciusban, csak most még az idő is gáz és mindenki sokkal feszültebb, idegesebb, türelmetlenebb... Márciusban még bennünk futkosott az izgalom, új virus, fúúú, pont az életünkben, világjárvány, lezárások, azta, most viszont nem maradt más, csak a kétségbeejtő valóság: ez már igy marad... Áldom az eszem, hogy nyáron hazamentünk, hogy egy hónapig újra élhettük az életünket, hogy találkozhattunk másokkal, hogy szabadon beülhettünk egy étterembe, hogy fürödhettünk a Balatonban... Magyarországról nézve talán nem is sejteni, milyen ez máshol. Mondjuk ebben a szutyok országban. Ahol március óta nem nyitottak ki a pubok normálisan (és áprilisig (!) nem is fognak), ahol március óta pár hétig dolgoztak összesen a fodrászok, ahol március óta sorba kell állni, ha be akarsz menni a Tescoba, ahol a nyári pár hét kivételével nem hagyhatod el a megyédet (sőt, nekünk már az is nagy szám, ha megyén belül mozoghatunk, ilyen utoljára novemberben volt pár hétig, azóta él megint az a fos 5 km-es határ)... Szóval ja, marha jól indul az év, tényleg, level 5. 

Elvileg január 6ig szabadon lehetett volna mozogni az országban (mondjuk akkor sem tudtunk volna menni sehova, mert a hotelek zárva vannak, ezt a rokonlátogatások miatt engedélyezték, de nekünk ugye nincsenek rokonaink az országban, akikhez menni kéne karácsonykor), de mivel december 20 körül nagyon megugrottak a számok (értsd a december elején jellemző napi 1-200 eset felment 900ig), a december 18-án kezdődő "mehetsz bárhova yaaay"-t december 22-én le is fújták, ennyi vót, úgyhogy december 30től megint be vagyunk zárva ebbe a kicseszett 5 km-es körbe. A boltok persze megint lehúzták a rolót, csak az élelmiszerboltok lehetnek nyitva, ruhát nem lehet venni, csak online, hiszen az nem essential, a szolgáltatások közül csak az alapvetőek működnek (pl a duguláselháritás, fodrászat ilyesmi megint nincs), találkozni senkivel sem lehet, a pubok meg már december 24 óta zárva vannak. Ami a legnagyobb érvágás, hogy annak ellenére, hogy többször nyomatékosan közölték, hogy az iskolákat ki KELL nyitni, mert a márciustól őszig tartó periódus katasztrofális volt, a sulik persze nem nyitottak meg január 6-án, a nyitást eltolták január 11ig, majd február 1-ig (bár én már kezdem feladni ezt is, ezek legközelebb St Patrick után engedik vissza a gyerekeket bazmeg). Ami brutál, hogy a bölcsik - ovik is bezártak, nem is értem, hogy nem omlott még össze ez az ország, eszméletlen.

A december 20tól jellemző 8-900 napi eset amúgy köszönhetően az édesdrága angoloknak két hét alatt felkúszott 7-8ezerre (mondjuk most már megint 3-4ezernél tartunk, csak pár napig ment ez a 7-8ezer), de ami pozitiv, hogy nem sok a halott, január közepéig, 15 nap alatt kevesebb, mint száz... (Az azért kemény, hogy otthon meg 1000 körüli esetre jut 100 halál.) 

Hogy még nehezebb legyen élet, a covid mellett itt a Brexit is (röhej, egyszerűen röhej, komolyan), szóval nem elég, hogy élőben nem tudunk megvenni egy csomó dolgot (hetek óta hajkurászok egy kicseszett zsebnaptárat, nincs!) és egyébként is egy rakás bolt tönkrement, az online vásárlást is csúnyán buktuk, mert egyrészt egy csomó angol cég már nem szállit Irországba (sőt, a GLS is leállt haha), másrészt meg ugyanaz a termék, ami eddig Prime-mal 1-2 nap alatt itt volt, most a vám meg minden szar miatt olyan 12-14 nap alatt ér ide, hát köszi, tényleg. És nem arról van szó, hogy olyan különleges dolgokat szeretnénk, neeem, egyszerűen a mindennapi élethez szükséges cuccokra lenne szükségünk (pl T. egy farmert szeretne, én egy csizmát meg egy naptárat) és nem, nem jutunk hozzá az istennek sem. Mintha folyamatosan térdig érő vizben kéne gázolnunk maszkban, olyan most az élet, eskü. Eh. 

Azon filózom, haza kéne menni. "Nem vár itt semmi téged..." (De most tényleg, minek vagyunk itt? Hónapok óta szarakszunk a kis 5 km átmérőjű rezervátumunkban, találkozni nem találkozunk senkivel, iskola nincs, T. március óta itthonról dolgozik, az idő fos, havi €1900-t kicsengetünk albérletre (és további €300-at a havi gázszámlára meg még további €1-200-t az egyéb rezsire), minden nap főznöm kell, mert nincs egy épkézláb kajaházhozszállitó cég, naponta frusztrálódunk épp mit nem tudunk megvenni, mert nincs - miért vagyunk itt, miért vagyunk itt, egyfolytában ez zakatol a fejemben. Komolyan, mit keresünk itt?) 

Apró

Palika meggyőződése, hogy a kölyök csúnya szó... Erre akkor jöttem rá, mikor múltkor a Deer parkban hihetetlenkedve és megbántva kérdezte, hogy "Mit mondtál?! Azt mondtad rám, hogy KÖLYÖK?????" (Pedig nem is mondtam, de mindegy.)