Egy napunk

No és akkor hogyan is telik egy napunk? Ime:
Palika 7 körül ébred (9 körül fekszik le és éjjel 1-2x felröfög, hogy enni szeretne - kivéve, ha nem 3x haha, mint az elmúlt 2 éjjel), eszik, majd mig én felöltözöm, beágyazok és fogat meg arcot mosok, ül a pihenőszékében vagy fekszik a kiságyában, nyökörögve. Mire reggeliznék, már sir, igy karban tartom egészen fél 9-9-ig, amikor is már kézben is sir (A karban tartás alatt megreggeliztetem Petit és megpróbálom rendbe tenni a konyhát.) 9-negyed 10 között valamikor felcuccolom magunkat (Peti uzsonnástáskája, Palika tápszere, az én kistáskám az iratokkal elengedhetetlen), felöltöztetem Palikát és a fogaim között tartva a szerelmet kocsikulcsot (true story) lemegyünk az autóhoz, hogy elvigyük Petit oviba. Palika az odautat (20-25 perc) végigsirja, mert bár hullaálmos, nem bir elaludni (Összeszámoltam, 27 lámpa van az otthonunk és az ovi között, 27 bazmeg. És itt nem ismerik ám a zöldhullámot, áh, dehogy, totál össze-vissza mennek a lámpák, de leginkább úgy, hogy piroshullám legyen, szóval ha el is aludna szerencsétlen gyerek, a következő pillanatban úgyis felébred. Úgyhogy aki előttem 40-45-tel mer tötyörögni az 50-es úton (amin én rendszeresen 60-nal tépek, hogy haladjunk, haladjunk már) annak az anyja már szerintem rég minden sarkon áll...). No szóval mire megérkezünk, Palika azért bealszik és alszik egészen 20 percet, mert mire hazaérünk és leállitom a motort, épp felriad*. Felcuccolok, leteszem a pihenőszékébe és mellette ülve iszom egy tejeskávét és eszem valamit, miközben egy kézzel nonstop piszkálgatom, különben nyikorog. Ezután összeütök valami ebédet (max 10 perc + sütés, főzés), szintén úgy, hogy mellette ténykedem fél méteren belül. Ha mákom van, fél 12 körül elalszik némi hordozgatás után, negyed 1-kor felébred, ekkor megetetem, felöltöztetem és lesunnyogunk a kocsihoz, hogy hazahozzuk Petit. (Ebben a 45 perces aranyidőben általában takaritok (például hétfőnként a fürdőszobát takaritom ki tetőtől-talpig), de volt már olyan is, hogy hajat mostam vagy épp fürödtem, isteni az élet, én mondom.) Ovi felé Palika szokásához hiven ordit, azzal bolonditva meg a dolgot, hogy hazafelé is sir, igy Petivel két szót nem tudunk váltani. (Inkább ne beszélgessünk, jó? - idézet tőle.) Itthon Palikát a karomban tartva előkészitem Peti ebédjét, én is próbálok enni (nem igazán megy), majd negyed 3 körül beküldöm Pipit a szobájába, hogy aludjon**. Ezután Palkót megetetem, játszunk (hahaha, felveszem, leteszem, próbálgatom, mikor van csendben) és ha álmos, elaltatom. Általában 3 körül szokott aludni, 3.45-ig. Ezidő alatt netezem, uzsonnázom valamit (vagy ebédelek) és imádkozom, hogy tovább aludjon, mint 45 perc, de mindig rájövök, hogy Isten nem létezik. Időközben AV megérkezik (még fél napokat dolgozik csak) és dumálunk egy keveset. Legkésőbb 3.45-kor Peti is felkel, ekkor mókázunk (ő mókázik, én cipelem a lassan 9 kilós Palikát***), kap némi uzsonnát és összecuccolunk, hogy lemenjünk a Herbert Parkba. Mostanság még jön velünk AV is, de sajnos nem lesz ez igy mindig, úgyhogy lassacskán egyedül kell majd hallgatnom a visitást, pontosabban Petivel, aki fülét befogva létezik már csak... Óriási sirások közepette (hiszen ahhoz, hogy el tudjunk indulni, le kell tennem annyi időre Palikát, hogy elmenjek pisilni, felöltözzem és betegyek Petinek egy üveg vizet) elindulunk és ha mázlim van, útközben Palkó elalszik. 45 perc múlva a sikongató gyerekek / sirályok felébresztik, ekkor kiteszem a fűre, nézegetjük egymást, amig nyökögni nem kezd, majd 6 körül hazaindulunk. Ha fáj a fülem már, hazafelé a Bondolinoban cipelem és csak úgy tolom az üres babakocsit. Itthon megvacsoráztatom Petit, bekapok két piritóst, 5-10 percekre lepasszolom AV-nek Palikát, összekészitem Peti másnapi tizóraiját és ruháját, rendet rakok, teregetek vagy hajtogatok, ha kell, etetem Palkót és 8-kor a nap fénypontjaként kiadom az ukászt, hogy lehet mosni a kádat, kezdődik a fürdés. Először AV fürdeti Petit, közben Palika lelkesen eszik, majd fél 9-kor megfürdetem őt is és némi dudelinezés és cipelés után 9 körül végre elalszik az Ifjabb Sarj. AV az altatás alatt Petit szórakoztatja: fogat mosnak, mesél neki, benn van nála, mig én végzek Palival. 9 körül átmegyek tehát Petihez, elmondom neki, mi történt vele ma és nagyjából 20-25 perc után kijövök azzal, hogy ha nem hiv be, másnap 3 gumicukrot ehet. Természetesen mindig behiv... Bevezettük, hogy ha csak egyszer kell visszamennem még akkor is kap 2 gumicukrot, de ha kétszer, akkor már csak 1 jár neki. Ha háromszor vagy többször hiv be, nem kap gumicukrot és rögtönzök még valamit, mit nem kap másnap. Igy, nagyjából 10 körül ő is elalszik, én pedig mehetek fogat és arcot mosni, hogy minél hamarabb lefeküdhessek és elfelejthessem, hogy a következő nap pont ugyanilyen lesz.

Update-ek:
* Ezen próbáltam a napokban úgy változtatni, hogy elmentem vásárolni, igy a 40 perc letelte előtt kivettem Palkót a kocsiból, áttettem a Bondiba és erősen reménykedtem, hogy továbbalszik. Eddig 50%-os a siker, egyszer folytatta az alvást, egyszer nem. De legalább bevásároltam ÉS nem sirt ez idő alatt.
** És akkor el lehet képzelni, mi van, mikor Peti sem együttműködő, mikor rosszkedve van... No az az igazi világvége, nem elég egy folyton nyafogó kicsi, neheziti a dolgom egy idegölő nagy is. (Akinek pedig 3 vagy több gyereke van, az nem normális.)
*** Tegnap rákerestem, hogy normális-e ez a folytonos karbanlét és kicsit felvidámodtam, hogy igen, más is küzd ezzel, valaki azt irta, hogy számolja visszafelé a napokat, mennyi van még a 6 hónapos korig, mert akkor állitólag elmúlik. (Ha-ha-ha.) Ugyanitt amúgy azon röhögtem, hogy valaki meg azt irta, hogy egyre nehezebben birja a cipelést, hiszen a gyermek lassan 5 kiló (!), hát nem tudja folyton kézben tartani - hát csezd meg és akkor én mit mondjak az egy hete 8490 grammnak**** mért gyerek mellől? Ez a másik. Oké, cipelem én, cipelem, de akkor legalább ne legyen már Góliát... Ezért szemét az Élet. Mert kész vagyok én hordozni, persze, ez hozzá tartozik állitólag, bár létezik olyan szerintem, hogy valaki nem igényel napi 16 óra testi kontaktust, de mindegy, de akkor miért nem tud annyi könnyebbséget adni a Sors, hogy ne egy 9 kilós gyereket kelljen folyton ciperészni?! Eh, szemét világ.
**** Az úgy megvan, hogy tegnap 6-9 hónaposokra való body-kat vettem Palikának, Petinek meg 5-6 évesekre való alsógatyókat? Végülis igy, hogy az egyik holnap lesz 4 hónapos, a másik meg 2 hét múlva 4 éves, ez teljesen reális, nem?

PP

Szerintem amúgy Palinak jön a foga, azért ilyen nyüzüge, de persze mindig van mire fogni, szóval hülyeség ez az egész. Peti amúgy érdekes módon teljesen visszafogja magát, most, hogy érzi, hogy gáz van, sőt, volt már többször is, hogy ő volt az egyetlen, aki képes volt felvidámitani. Emellett amúgy általában hasznos tippekkel lát el, javaslatokat tesz, mitől sirhat Palikácska (szerintem hánynia kell, de nem tud és ezért sir; szerintem jön a foga; szerintem az a baj, hogy áll az autó stb), szóval nem vagyok ám egyedül a bajban, ez az egy vigasztal. (Meg AV olyan lépései, hogy hoz nekem a Herbert Parkba koffeinmentes latte-t sütivel... Igaz, enni vagy inni már nem tudok ilyesmit, mert teli van a tököm kezem Palikával, de akkor is, kedves gesztus na.)
Ami még pozitivum amúgy, hogy Peti megtanult az ujjával csettinteni és mindig rácsodálkozom, milyen okos, mert például mikor mondtam neki az egyik este, hogy másnap olvasok neki a Sün, akit meg lehet simogatni cimű könyvből, azonnal rákérdezett, hogy nincs talán tüskéje annak a sünnek? (Még az életben  nem látott sünit szerintem, könyvben sem, élőben sem, szóval elképzelésem sincs, honnan vette, hogy a sünnek tüskéi vannak és szerintem az is csodálatos, hogy igy kapcsolt, hogy a simogatás lehetősége a tüskék hiányával van összefüggésben.) Emellett egyre több angol szót / kifejezést használ, a vicces, hogy ha rákérdezek, nem tudja, magyarul mit jelent, amit mond, de jó helyen és jókor, jól használja az angol szavakat és mondatokat. (Például mikor mondtuk neki, hogy most már vége az altatásnak, úgy tiltakozott, hogy no, no, this way - és rámutatott az ágyára. Meg amikor valamit nagyon óvatosan kell csinálni, a vigyázatos helyett egyre többször mondja, hogy very-very careful, ami szerintem tök aranyos, már hogy igy aktivan próbálja használni az elsajátitott dolgokat.) A Nagy Öreget egyébként meg tegnap beirattam egy katolikus suliba is, nem látok sok esélyt rá, hogy felvegyék sajnos, de hátha. Jobban esne, ha jövő ilyenkor eldönthetnénk, hová menjen, mint hogy kizárásos alapon odajutna, ahová a Sors akarja. (Olyan iresen jelentkeztem amúgy, a boritékba betettem a 20 euró application fee-t, ez olyan vicces, nem? Boritékban pénzt küldeni, jézus, Magyarországon edzett lelkem sikit, de itt ez a módi, rákérdeztem. (Amikor kihozták a raktárból a cuccainkat, akkor is ez volt: mikor felhordták a dobozokat a legények, felhivtam a főnököt, mennyi pénzt adjak a fiúknak, ő mondta, hogy 250 eurót, én meg a kezükbe nyomtam a lóvét és szevasz, semmi bizonylat, semmi aláirom, hogy átvettem, semmi az ég világon, a főnök megbizott bennem és az embereiben is, hogy nem csalnak és én is megbiztam a fickókban, hogy nem teszik zsebre a pénzt. Ez olyan hihetetlen ügymenet, nem?))

Azon filózom, hogy el kéne köttetnem magam

Szomorúan dagonyázom itt napok óta a rosszkedvemben. Minden nap alig várom, hogy este legyen, belehulljak az ágyba és reménykedem, hogy másnap fel sem kelek. Persze minden nap felkelek, még éjjel is, hohóóó, ennyit az én vágyaimról.
Siratom a gyerek(ek) nélküli napjainkat, elkapott valami kapuzárási pánik, utálok mindent és mindenkit magam körül, de legfőképpen azokat, akik olyan baromi boldogok a kettőt nem szóló gyerekeikkel, akik egy moccanás nélkül órákig képesek ülni egy babakocsiban öt évesen is. Igen, utálom a beszélgető, kávézgató anyukákat, a csendes gyerekeket, utálom, hogy nem lehetek negyvenes, öltönyös férfi, akinek eszébe sem jut, milyen szar is az élet valójában.
Tudom, minek az ilyennek gyerek - és milyen helyes ez a kérdés, tényleg, minek?
(Most amúgy főleg Palika a rosszkedvem oka: napok óta egy percre nem lehet letenni, mert sir. És ha azt mondom, hogy egy percre sem, az szó szerint úgy van. Elegem van, ő is olyan, mint Peti volt. Elegem van, hogy miután tisztába tettem, megnéztem, nincs-e melege, nem fázik-e, próbálom etetni, csak üvölt, üvölt, üvölt, enni nem eszik, csak vörös fejjel ordit, mint a sakál. Az elmúlt két napban amúgy már akkor is sirt, mikor a karomban volt, úgyhogy egy ponton úgy döntöttem, nem érdekel, beteszem a kiságyába és üvöltsön, mert ha nem hagyom ott, kidobom az ablakon vagy meghirdetem a gumtree-n fél kézzel. Fokozatosan lett ő amúgy ilyen, az elején beetetett, azt hittem, ő más, majd mikor egyre sirósabb lett, egy ideig foggal-körömmel kapaszkodtam a hitbe, hogy ő nem olyan lesz, mint Peti, próbáltam pozitivan állni a dolgaihoz (meg volt más aggódnivalóm is ugye) és már csak az önbeteljesitő jóslat miatt sem akartam látni a valóját, de az elmúlt hét meggyőzött róla, hogy megint kicseszett velünk élet, ha megnyertük, hadd vigyem alapon megint össze vagyok zárva napi 24 órában egy ilyen gyerekkel. És elegem van. És utálom a Sorsot és utálom a génjeinket és utálom, hogy nem tudom normálisan kezelni ezt a helyzetet és utálom, hogy most legalább még 1,5 évig ez alá a szar alá vagyok eltemetve és mire normalizálódna a helyzet, már vége az életemnek.
E-le-gem van!

Vegyes képek

Peti 3. szem lázban ég

Bray (Ő kavicsozik, én ülök)

Herbert Park

Peti a parkban

Pali a parkban

Nekem ezt hozta a nyuszi (már a fotókat a falra)

Palika kék

Peti műve (felragasztotta a falra a Lidl újságot és a Fogfájós Apát) 

A két pulcsi a két fiúnak

A két új szerzemény

És itt a tavasz!

Húsvét hete

Vagyis a múlt hét.

Hétfőn hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk meglocsolni Gyöngyiéket. Eredetileg én nem mentem volna, de mivel én voltam a sofőr, inkább felmentem én is. Nem maradtunk sokáig, épp csak meglocsolta a két fiú a három lányt meg dumáltunk pár mondatot és jöttünk is el. Hazafelé beugrottunk a Supervalu-ba pelusért meg három pizzáért és húztunk is haza Palikázni meg ebédelni. Délutánra kiderült az idő, igy úgy döntöttünk, elautózunk utoljára hármasban Bray-be és fagyizunk meg kavicsozunk egyet.
Kedden AV először ment dolgozni fél napra, izgultunk, mi lesz, de jól birta. Én, ovi után, kihasználva a palikátlanságot, beugrottam a Tescoba vásárolni. A délutánunk szabad volt, mert AV elvitte a Nagyit a Bewley's-be sütizni, hurráhurrá, buliztunk egy nagyot a fiúkkal. Mikor megjöttek, Palikát és Petit felnyaláboltam és elvittem autózni a Poolbeghez, mert Palesz nem akart aludni, igy viszont egy fél órát szunyált, ó, hát el vagyok ájulva tőle, tényleg.
Szerdán, az utolsó szabad délelőttömön elmentem a Lidl-be vásárolni, tudok élni, ez van. A Nagyi fél 2 körül ment ki a reptérre AV-vel, úgyhogy hihetetlen, de letelt ez a több, mint egy hónap, amit itt töltött. Ha igazságos akarok lenni, voltak jó dolgok az ittlétében (például az menő volt, hogy Petit egyedül tudtam vinni-hozni az oviból, nem kellett Palikát rángatni illetve sokszor főzött is), de jó, hogy végre egyedül vagyunk, hiszen ez az élet rendje, igy kell ennek lennie és kész, nem szeretek senkit kerülgetni a saját lakásunkban. Délután, mikor AV hazaért, elmentünk a Herbert Parkba frizbizni meg labdázni. Palikát felkötöttem, igy 2 órát aludt rajtam a hordozóban, szuper volt, csak utána nagyjából leszakadtak a tagjaim.
Csütörtökön, miután leadtuk Petit az oviban, Palival továbbautóztunk Churchtown-ig és vettem egy baby gym-et. Mivel szép volt az idő, délután megint Herbert Parkoztunk... Az igazság az, hogy ez a legegyszerűbb igy két gyerekkel, mert 10 perc gyalog, nem kell autózni, kipakolni-bepakolni a két törpét és egyébként is, kocsival elindulni bármerre 4 után totális képtelenség ebben a városban.
Pénteken - a változatosság kedvéért - délelőtt és délután is Herbert Parkoztunk, illetve hogy feldobjam magam, sütöttem egy almás pitét a romlásnak induló almákból.
Szombaton meglehetősen rossz idő lett, igy délelőtt a Nutgrove Shopping Centre-be mentünk - igen, igen, AV szemüvege miatt, amiből pár napja kiesett a lencse... 1,5 órán át szerelték neki, ezalatt mi bevásároltunk a Dealz-ben, a Tesco-ban és beugrottam a 2 Eurós boltba is némi szülinapi dekorért. Ebédre rántott húst sütöttem (még 7 körül bepaniroztam a húst, nem vagyok normális, igy amikor hazaértünk, már csak bele kellett dobni az olajba sitty-sutty) és hogy, hogy nem, összecsaptam egy kekszes sütit is, ami annyira nem lett jó, mint vártam, de nem is lett ehetetlen. Délután, mivel ömlött az eső, bevállaltunk egy Blanchardstown-t, mert nem volt mit tenni, Petit valahová el kellett vinni. Odafelé még nem volt gond, Palika szépen elaludt, majd ott is szunyált rajtam, mig Petit felültettem egy gagyi kisvasútra, ami a pláza közepén tekergett, de a hazafelé út bizony kemény volt: szerencsétlen úgy orditott, hogy borzalom. Szivem szerint megálltam volna,  hogy egy kicsit megetessem, de hol autópályán voltunk, hol pedig Dublin 1 mélyén, igy nem volt rá mód. Végül a Beckett hid előtt elégeltem meg az üvöltést, ölbe vettem és megitattam vele 90 mili tápszert, ami arra volt elég, hogy a maradék úton csendesebben sirjon... Az este egyébként hasonlóan üvöltősre sikerült: nem akart enni, nem akart aludni, nem akart karban lenni, egész egyszerűen orditott, mint egy sakál, szörnyű volt, azóta sem tudom, mi lelte (és leli azóta is). Az estét ennek ellenére szorgosan töltöttem: nagyjából elkészitettem AV szülinapi tortáját. 11-re lett kész és bár mindent beleadtam, mégsem lett jó sajnos. EZT a receptet követtem, hát kérem a krém totálisan folyékony lett. Abban biztam, hogy egy éjszaka a hűtőben segit rajta, de nem, ez a krém bizony úgy szar, ahogy van: finomnak finom, de teljesen folyós. (Mindegy, már nem fáj.)
Vasárnap délelőtt tehát annak rendje és módja szerint szülinapoztunk: megreggeliztük a folyékony tortánkat, felköszöntöttük AV-t és youtube-oztunk hármasban, mig Palika a délelőtti 45 perces alvását nyomta. Mikor felkelt, elmentünk a Herbert-be megnézni a modellező öregeket, hiába, úgy tűnik, ez már fix program marad. Ebédre krumplis-csirkés-baconos-sajtos finomságot csináltam, büszke voltam magamra nagyon, mert tényleg jól választottam, finom lett. Délután Gyuláékhoz voltunk hivatalosak, aminek először örültem, de aztán kissé elkedvetlenedtem, mert nem sült el túl jól a buli. Először is, mókás volt négyesben végigvonulni az utcán, mert Peti teljes feldobottságában totálisan bolond volt, kacsázott, bénázott, esett-kelt; Palika meg szokásához hiven üvöltött a babakocsiban. Mikor odaértünk, Kisebbik Sarjunk ugyan hálistennek elaludt rajtam, mert magamra kötöttem, de maradt még ugye a Nagy Öreg, akit folyton fegyelmezni kellett, mert folytatta az őrültködést, tök égő volt. Nem voltunk sokan, rajtunk kivül még három pár volt, gyerek nélkül persze, de igy is elég nyüzsis volt a buli, hogy megunjuk a dolgot, úgyhogy fél 7 körül már le is léptünk, csak azt vártuk meg, hogy AV-t felköszöntsék a többiek. Este Palkó megint előadta a sirós számát, úgyhogy mire 10-re mindketten elaludtak, totális rosszkedvben feküdtem én is le, mondván én nem is ilyen lovakat akartam, elegem van, kiszállok, utálom ezt az egészet, jaj.
Az esti depit éjjel amúgy sikerült kialudnom magamból, a baj csak az, hogy a jókedvű időszakaim meglehetősen kérész-életűek, mert lehet itt lebegni meg parádézni, de két gyerek az két gyerek, (három meg három haha) szóval baromi nehéz ez az egész és sajnos nem látom, hogy lesz-e ez könnyebb valaha...

Mostanság 2

Akkor szerdától folytatom.

Délután - a kakagond ellenére - elvittem Petit Herbert Parkozni. Bicajoztunk és játszóztunk is, ahogy kell, majd este nagy harcok árán (kúp - jáááj) megoldottunk az output problémát.
Csütörtökön délelőtt AV-vel ovi után elmentünk a Lidl-be meg beültünk enni egy sütit a cornelscourt-i Dunnes-be. Délután - attól való paránkban, hogy lassan mindenhová cipelhetjük magunkkal mindkét gyereket - elmentünk kettesben a St. Stephen's Green-hez és mig AV kiigazittatta a szemcsijét (ferde volt, őrület, még majd külön részletezem ezt a szemüveg-sagat), én vettem a két fiúnak egy-egy pulcsit a H&M-ben (kép később) és beugrottam a Dunnes-be joghurtért. Másfél órát voltunk csak távol, igy délután még belefért egy kis... igen, Herbert Park, yuck, úgy tűnik, ilyen ez a két gyerekes lét, folyton ugyanaz a park, ugyanaz a játszó, ugyanazok a fűszálak, ugyanazok a lombok, jaj.
Pénteken délelőtt a Nutgrove Shopping Centre-ben voltunk, mert megigértem Petinek, hogy egyszer elviszem a Mr B's Playcentre-be, de mivel a hétvégék kiesnek, mert akkor szülinapi party-k vannak, mindenképp egy ovimentes péntek délelőtt kellett mennünk. A nemrég nyitott hely sajnos eléggé lepukkant az elmúlt hónapokban, számomra totál csalódás volt az egész. Volt egy ugrálóvár, néhány kicsiknek való ride-on, egy mini labirintus mini csúszdákkal meg egy rakás neveletlen gyerek. Tudom, irtam már, de rühellem a rendetlen gyerekeket... Oké, biztos az a dolguk ennyi idősen, hogy rosszalkodjanak, de agybajt kapok, hogy Peti épit valamit, dolgozgat valamin serényen, a sok kis disznó meg szétrombolja a művét. Baromi idegesitő. Nem fogom fel, más kölyköknek miért élvezet a pusztitás és ilyenkor mindig nagyon aggódom, mert úgy látom, hogy a széllel szemben pisilünk. Van pár épitő-gyerek és milliónyi romboló. A szivem szakad meg, komolyan. (A Buzzbees-t is azért hanyagoljuk már jó ideje, mert ott is mindig igy jártunk: Peti megépitette a vasútpályát és azonnal rárepültek vagy öten, de nem azért, hogy vonatozzanak, hanem hogy szétszedjék a pályát. Mennyire frusztráló lehet már ez szegénynek.) No mindenesetre Mr B kiesett a kegyeim közül, ha legközelebb ilyen helyre vágyunk, megyünk a Leisureplex-be és kész, mert ott legalább nagy tér van, nagy labirintusokkal és ezer egyéb játékkal. Délután, mig a két gyerek aludt itthon, elszaladtam venni egy playmat-et a St Stephen's Green-nél (3 euró volt, alig használt, szuper), majd mikor hazaértem és felébredtek, elmentünk a St Anne's Parkba játszózni. Kicsit félrenyúltunk, mert már nagyban készültek a Battle of Clontarf-ra (3 napos fesztivál volt, ahol újrajátszottak valami csatát), igy alig tudtunk parkolni a sok vikingtől, de mivel szeretjük a helyet, szemet hunytunk a túlzott nyüzsi felett. Palikát megint a Bondolinoban cipeltem végig, jó volt, végig aludt.
Szombaton délelőtt mivel szépséges idő volt, elvittük Petit kirándulni. A Killiney Hill-re mentünk fel, jól birta, szépen felmászott a csúcsig egyes-egyedül, hátizsákkal. Sajnos látott pár méhecskét, amiktől teljesen beijedt, úgyhogy 10 percnyi bámészkodás után rohanhattunk le a játszóra, mert állitása szerint oda biztosan nem tudnak leszállni ezek a kis dögök... (Ugye? Ugye nem tudnak addig elrepülni? - Hogy miért fél igy tőlük azt nem tudom, nem volt még rossz tapasztalata.) Ezen a délelőttön amúgy megjött az online rendelt nagybevásárlásom is (előző este vagy 2 órán át válogattam a cuccokat - gyorsabb lett volna, ha kiugrom a Tescoba, de most már mindegy), úgyhogy kellemesen és hasznosan is telt az idő. Délután Blackrock-ban jártunk, a parkban, majd mivel Paleszmalesz nem akart aludni estefelé, elvittem még a Poolbegre is autókázni, hogy fürdés előtt még szunyáljon egy fél órácskát. Mig mi autóztunk, Petiék tojást festettek hehe, elvégre Húsvét volt vagy mi.
Vasárnap délelőtt még jó idő volt, igy húsvétozás után (Peti kapott egy robothalat, egy rakétát, egy doboz pattogós gyurmát meg némi csokit) kimentünk a Herbertbe megnézni, ott vannak-e az öregek a vitorlásaikkal. Mivel ott voltak, bámultuk kicsit őket, de miután Palika felébredt 45 perc után, jöttünk is haza, mert kitört a botrány. Délutánra beborult, elkezdett esni az eső, igy a Deer Park-os tojásvadászatot nem vállaltuk be... Odamentünk ugyan Petivel ketten, megnézni, milyen a Mad Hatters Tea Party, de mivel sáros volt minden, gondoltam ne tapodjunk már a fűben. Petit könnyű volt amúgy lebeszélni a dologról, ugyanis pont úgy, mint tavaly, idén is összefosta magát a Nagy Bácsitól (egy gólyalábon járó, óriási fejű fickó kóválygott a lelkes gyereksereg között), úgyhogy tettünk két kört a csészés körhintán és elkezdett rimánkodni, hogy vegyem fel (!) és menjünk haza, mert nagyon fél. (Szegény.) Mivel a Deer Parkos játszó egész jó (és a Nagy Bácsi messze volt, a tisztáson), maradtunk még egy fél órácskát hintázni, mert különben nagyon hosszú lett volna az este. Ezen a napon amúgy elvitték a rózsaszin ugrálós póninkat is, pörgött az üzlet rendesen.
Huh, király vagyok, már egész behoztam magam, már csak ez a hét van hátra program-beszámoló ügyileg.
(Képeket még teszek be, de most hulla vagyok, szar napunk volt.)

Művész úr

Peti egyébként irt egy verset húsvét hétfőre:
Locs-pocs - a locsolás.
Igen, ennyi.

Számok

Reggel 57,9 kg voltam, yay! Amennyit cipelem* Góliátot, lesz ez még 54 is, meglássátok.
Palkó amúgy mától 4-es pelust hord. (Mr Ropi pedig 5-öst, hahaha.)

* meg hajolgatok meg guggolok le meg állok fel vele

És tényleg

"És mikor az anyád hátára felkötve meghúzzák az állad alatt megkötött sapkád bojtját, hogy kitörik a nyakad, mikor szájzárad ellenére is belenyomják a szádba a csörgőt, mikor a lábadnál fogva vonszolnak körbe a lakáson, mint egy ló után kötött bűnelkövetőt a marhapásztorok fénykorában, mikor az orrodra hajolva és a fél fejed bekapva böfögik rád a fokhagymás sajtkrém enyhe odourját. És te csak nevetsz, megadóan tűrsz, mindent, bármit, mert a tettes a bátyád, a félisten, a bálvány, az imádott." (nyina)

EZEN sirni kell, de most tényleg.

Ket kicsi

Palika tegnap eleteben eloszor keresztbe teperte magat a kisagyban. Peti egy hetesen csinalta ezt csak mondom... Jaj, mit nem adnek erte, ha o nem ilyen sajtkukac lenne, mint Petko, jaj, mit nem. (A sirossagot mar buktuk, par napja Palkokanak csak kezben jo, amint helyeznem vizszintesbe, mar torzul is el a feje es rikacsol. Most azzal vigasztalom magam, hogy sebaj, ha o is ilyen seggcipeltetos lesz, legalabb megint hamar lefogyok.)
Ja meg azt akartam meg, hogy Peti jo ideje ejjel-nappal halandzsazik, mint a vizfolyas. Vicces, vicces a dolog elegge. Husvetra amugy kapott egy robothalat, akit egesz egyszeruen Krofatianak nevezett el. Tiszta Arany Janos ez a gyerek, nem?

Csupa káromkodás, elnézést

Istenem, csak ezt a három napot birjam ki anélkül, hogy rákos lennék a sok visszafojtott dühtől.
Csendélet 1 órakor: A karomban Palika ordit, Peti nyúz, hogy festeni akar és az ecsetet nem találja, AV valami levelet ir a gépén, Nagyi a konyhában késziti a kávéját és rákérdez, hogy nem fog leégni a tarhonya, amit feltettem Petinek? Bazmeg ott áll felette! Mennyiből tartana felemelni azt a kurva fedőt és megkeverni?! Ehelyett odabénázom Palikával, fél kézzel próbálom kavarni a (már persze épp odaégő) tarhonyát, miközben ő békésen néz.
Azt hittem, AV csak azért hasonlóan clumsy néha, mert férfi, de nem, ha igy nősz fel, nem csoda, hogy mindent a szádba kell rágni. Eh. Boldog húsvét, mi?

Mindemellett a faszom kivan már azzal, hogy percenként 50 kérés / javitás száll Peti felé.
- Kérek ecsetet!
- Légy szives, mondd, hogy légy szives...
- NE BAZMEG, NE MONDJA, LEFOSOM A LÉGY SZIVEST.
- Eszek egy kicsit.
- EszeM.
- MINDENKI TUDJA, HOGY AZ -IKES IGÉK E/1 SZEMÉLYBEN, TÁRGYAS RAGOZÁSNÁL -M ÉS NEM -K VÉGZŐDÉST KAPNAK ELVILEG, DE KI A SZART ÉRDEKEL EZ?
- (AV lelkesen) Ezt a playmat-et vettük Palikának.
- Ugyan, minek vettétek? Minek az?
- KURVA ANYÁDÉR', AZÉR'!

Mindent, mindent, mindent kijavit. Ezerszer. Tizezerszer. Elegem van. Én is tudom, mi a helyes, de ha Peti szarul mondja, magas ivből hányom le, különben minden beszélgetésünk egy kibaszott folytonos javitgatás lesz. (Mint ahogy most az is. Peti helyében már rég kussolnék, még jó, hogy őt nem ilyen fából faragták....)

Mostanság

No és akkor végre mostanság.

Hétfőn délelőtt AV jött velünk oviba, majd miután leadtuk Petit, elmentünk a Nutgrove Shopping Centre-be, mert végre-végre kész lettek a szemüvegek. Mig ő átvette a szajrét, én megjártam a Dealz-t, a Penney's-t (vettem egy farmert meg egy kardigánt 12 euróért haha, a Penney's az a hely, ahol kiszámolod, hogy 22 eurót kell fizetned, majd a pénztárnál kiderül, hogy minden cucc akciós úgyhogy csak 12-t kérnek - többször jártam már igy) illetve beugrottam a 2Eurós boltba meg a Tescoba is. Mivel reggel jó későn keltünk, nem volt időm reggelizni, igy biztam benne, hogy beülünk valahová kávézni, de mire végeztünk, fél 12 volt, úgyhogy rohanhattunk haza. (Palika otthon volt a Nagyival és nagyjából délben szokott ebédelni.) A gyors etetés után loholtam tovább Petiért, aki a fenti szépséggel jött ki az oviból, hiába, az én gyerekem. A délután csendesen telt, Petivel kiautóztunk a Poolbeghez és sétáltunk egy jót a világitótorony felé.
Kedden - azaz tegnap - délelőtt ovi után elmentünk a cornelscourt-i Dunnes-be, hogy megismételjük a múlt heti sütizést. A boltba csak úgy benéztünk, nem vásároltunk (hurrá) és fél 11-re már haza is értünk. Dél körül megjött a zongora, AV azonnal neki is állt összeszerelni, hogy mire Peti megjön, már ne legyen kupi. Hálistennek úgy tűnik, ez a hangszer megfelelő, bár nem sokat játszott még rajta a ház ura, de azt hiszem elégedett vele. 2 körül a Nagyi bement a városba (éljenhurrávégre), úgyhogy végre kipróbálhattuk, megy-e még a házasélet hehe. Délután sajnos nem tudunk sehová menni négyesben, mert Petinek egyrészt hőemelkedése lett (37,4) és nem akartuk kockáztatni az ovit, másrészt meg csórikámnak olyan szorulása van, hogy ihajj és vártuk, hogy jöjjön az ihlet és kakiljon. (Kapott már Guttalaxot, Laevolacot, amerikai szopogatós hashajtó cukorkát és este beleerőltettünk egy Microlax-ot is, de semmi még azóta sem, nagyon sajnálom szegényt...) Az este a kaki-gond miatt elég fagyosan telt, úristen, kérlek, hogy csak Palika ne legyen szorulásos, mert megőrülök.
Ma AV bement a Céghez megbeszélni pár dolgot, most ért haza pár perce. Aggódom, mert Peti még mindig nem termelt, gyakorlatilag szombat óta be van szorulva. Az idő egyébként jó ideje gyönyörű: süt a nap, 20 fok körül van, a szél se rezdül és természetesen nem is esik. Imádom.

Április második hete

Azaz április második hete.
Hétfőn délelőtt jött AV egyik ex-kollégája, aki azóta zongoratanár lett (haha, váltott meredeken) és mig ők dumáltak meg teázgattak, én átrendeztem Peti szobáját és elpakoltam ezt-azt. Délután, mig a fiúk aludtak (ó, régi szép idők, mikor Peti még aludt délután, hol vagytok ma már*...) mi elmentünk AV-vel az IKEA-ba és vettünk egy könyvespolcot meg Petinek kisasztalt. Mivel ezer éve akartam sütizni egyet, vettünk két mandulatorta szeletet és gyorsan behammogtuk, majd rohantunk haza pakolni. Ezen a napon átrendeztük a nappalit, hogy elférjen a (következő, talán már megfelelő) zongora és ahogy lenni szokott, jól kidöglöttünk a nap végére.

Kedden délelőtt Dealzben jártunk, a Stillorgan Shopping Centre-ben, mert szerettünk volna venni elektrosztatikus portörlőt meg egy partvist, délután pedig négyesben Herbert Parkoztunk. (Ez úgy nézett ki, hogy AV tologatta Palikát, én meg Petivel labdáztam.)
Szerdán délelőtt ovi után AV-val beugrottunk a cornelscourt-i Dunnesbe (rájöttünk, hogy az ovitól 5 percre van, éljen), mert kedden a Dealzben nem volt se portörlő, se partvis, majd miután itt sem jártunk sikerrel (úgy tűnik, az elektrosztatikus portörlő Irországban piaci rés) beültünk bánatunkban enni egy-egy sütit a bolt kávézójába. Bár egy tortaszelet önmagában 4 euró lett volna (4 euró basszus és nem ám olyan minőségű, mint egy otthoni cukrászdában árult valami), szerencsénk volt, mert kifogtunk egy olyan akciót, hogy 8 euróért kaptunk két sütit meg két meleg italt is, igy AV egy teát kért, én meg egy koffeinmentes latte-t ittam a répatortánk mellé. (Mondjuk a latte az itt isteni, otthon valahogy sehol sem tudnak ilyet csinálni, no de a süti kinálat, az itt botrányos, messze elmarad az otthonitól sajnos.) Fél 12-re értünk haza, 12-re jött AV két kollégája, Tim és Catherine, de épp megjöttek, én léptem is le, mert Petit ugye el kellett hozni az oviból. Tim mesélte amúgy, hogy kedden délelőtt ő szólt AV-nek, hogy menjen haza, mert szarul néz ki és olyan lassan megy, mint egy csiga... (Szomorú, de megnyugtató is egyben egyébként, hogy rengetegen mondták már, hogy AV borzasztóan nézett ki aznap, szóval reménykedünk, hogy mégsem epilepszia, jaj bárcsak, bárcsak.) Délután - immár szokásunkhoz hiven - elsétáltunk a Herbert Parkba, AV és a Nagyi Palikát tologatták, mi meg Petivel frizbiztünk és labdáztunk.
Csütörtökön délelőtt a Merrion Tesco-ban voltam és beugrottam a postára is. Délután, mivel Peti nem aludt, korán el tudtunk indulni a délutáni programunkra, igy úgy döntöttünk, kinézünk a Seapoint-hoz. Bár az idő nem volt a legjobb, szitált az eső és hűvös is volt, jól elvoltunk: uzsonnáztunk és szipkáztuk be a jó kis sós tengeri levegőt. Este Saverio jött hozzánk fél 7 körül és mig Palika aludt a folyosón (haha), Peti meg Wii-zett, jót zenéltek AV-vel. Mivel meguntam, hogy van egy csomó használaton kivüli cuccunk, a héten feltettem egy rakás holmit az adverts-re, amik közül az első áru (egy IKEA-s Karby szőnyeg) el is kelt ezen az estén, szóval hurrá, pénz is állt a házhoz.

A péntek hasonlóképp zsúfoltra sikerült, mint a csütörtök: reggel elvitték a második cuccot (a vasútpályánk felesleges darabjait), majd délelőtt Petivel és AV-vel kimentünk Bray-be fagyizni, mert ragyogó idő volt. Ezután AV-t fél 3-ra elvittem a Céges Orvoshoz, akivel megbeszélték, hogyan, milyen ütemben álljon vissza a munkába, majd mikor ott végzett, továbbálltunk Brúnóékhoz. Ez sajnos kicsit túl soknak bizonyult egy napra, mert AV feje a látogatás végére eléggé megfájdult, de sebaj, igy jártunk, meg akartam neki mutatni Brúnóék lakását, ők ugyanis júliusban hazaköltöznek (brühühü) és felmerült, hogy átköltözünk oda, mert szép a környék, nyugis és olcsóbb. Mondjuk miután kiderült, hogy villanyfűtés van, AV azonnal lefújta a dolgot, mert az első albérletünkben már kellőképp meguntuk, hogy vagy 500 euró lett a villanyszámlánk havonta vagy 16 fokban lézengtünk. (Nekem ilyen, hogy milyen fűtés van, sose jutna eszembe, hiába, jó a férfi a háznál.)

Szombaton miután beborult, délelőtt csak a Nutgrove Shopping Centre-ig jutottunk, mert AV szemüvege kész lett már pénteken (hurrá-hurrá), el kellett (volna) hozni őket és pont kapóra jött a szomorkás idő, az, hogy nem vágytunk ki sehova. Mig ő elhozta a szemcsiket kiverte a balhét, hogy az ezer évig készülő szemüvegei szarok, mi Tescoztunk és beugrottunk a Dealz-be, szóval a  napi bevásárlást is letudtuk. Ebédre Burger-t ettünk, de nem volt túl jó sajna. (Vicces ez, ha az ember x ideig nem eszik gyorskaját, utána tök undoritónak tűnik, ha újra megkóstolja...) Délután kisütött a nap, igy a St Anne's Parkban jártunk, négyesben: Palkót felkötöttem a Bondolino-ban és úgy buliztunk, nagyon jó volt. (Imádom ezt a hordozást, oké, oké, 8 kilót combi cipelni, de alszik benne Palika és általában nem ébred fel 40 perc után sem (pontosabban felébred, de visszaringatja magát).) 6-ra jött volna AV két kollégája, de tanulva a pénteki esetből, inkább lemondta őket, igy nem jött az alattomos fejfájás.
Vasárnap a magyar boltban kezdtünk, jól felhúztam magam, minden milyen kicseszett drága (a magyar bolti ár két-háromszorosa - és feltételezem, hogy ők nem a sarki közértben vásárolnak be, hanem nagykerben, szóval eh). AV fél 4-kor találkozott Artúrral, elmentek sakkozni (haha), én pedig megelégeltem, hogy az utazóágy elfoglalja Peti fél szobáját, úgyhogy úgy döntöttem, lesz, ami lesz, felnyalábolom és Petivel kettesben visszavisszük Blanchardstown-ba. (Ez azért nagy szám, mert még sosem vezettem Blanch-ig, csomó autópálya van arra, fúj.) Lindusék szerencsére otthon voltak, igy meg tudtuk ejteni a merényletet, 45 perc oda, 45 perc vissza, de legalább nem terpeszkedik a kiságy a szobában, ha már úgysem használjuk.
No hát szóval ennyi, haladok, haladok a dokumentálással, az élet meg zajlik, zajlik, aktivak vagyunk, az van.

* Bár próbálom úgy felfogni a dolgot, hogy igy legalább nem kell Peti alvásidejéhez igazitani a napunkat, mehetünk a délutáni programokra akkor, mikor akarunk...

TTT

Tudom jól, hogy nem lehet a gyerekeket összehasonlitani, de én eddig azt hittem, a Petinél oly megszokott cézés normális tevékenység, amit minden baba csinál. Ehhez képest, Palika az életben nem cézett még ki és tartok tőle, hogy ez a természetes, ez a normális és Peti izomzata baromi feszes volt, csak épp ez itt a kutyát sem érdekelte, hiszen itt nincs Dévény, TSMT, semmi.... A furcsa, hogy bár most úgy tűnik, Palika az "egészségesebb" ilyen tekintetben, Petihez képest eléggé le van maradva mozgásfejlődésileg, hiszen Peti ilyen korában már átfordult, pörgött a kiságyban, mint a motolla és nagyjából két hónaposan tartotta a fejét úgy hason, mint Pali most. Ezzel persze nem azt mondom, hogy egyik jobb, mint a másik, csak érdekes.

Április első hete

Hű, le vagyok maradva programilag rendesen.
Március utolsó napján, hétfőn délelőtt AV eljött Petivel és velem az oviba, majd miután leadtuk a kiskorút, elmentünk a Dundrumba venni neki még egy Mickey-s láncsboxot, mivel az elsőt ugye azonnal összetörte, ahogy megkapta. (A rollerre tette és mikor elesett, a műanyag megadta magát és elrepedt, hurrá.) Ha már ott jártunk, vettünk neki némi húsvéti meglepit is (kilőhető rakétát) és be is vásároltunk. Délután negyed 5-kor nekivágtunk a Herbert Parknak kocsival (!) no ez szar ötlet volt, ugyanis akkora dugó volt, mint a ház, igy a gyalog 10 perces utat vagy fél órán át gyűrtük kocsival, majd jól berágtunk és a park helyett inkább csak a környező utcákban rollereztettük Petit.
Kedden délelőtt ovi után a Stillorgan Shopping Centre-be mentünk, mert kifogyott az uborka készletünk és ubit csak a Lidl-ben lehet venni, majd beugrottunk a Dealzbe is néhány műanyag dobozért Peti játékainak. Ezen a napon rengeteget pakoltunk, óriásit haladtunk és hogy délután mi volt, azt elfelejtettem.
Szerdán Palika csendben három hónapos lett (ez akkor eszünkbe sem jutott szipp). Én délelőtt a Supervalu-ban vásároltam a változatosság kedvéért (lassan gyűlölök vásárolni, miután minden nap menni kell valami miatt, hol a tej, hol a kenyér, hol a szalámi, hol a pelus, hol a bármi fogy el érthetetlen módon), délután pedig jött a radiátor szerelő, mert igencsak sipolt a fűtésünk és azt igérte, megjavitja. (Azóta is sipol ám, hiába, Irországban vagyunk.) Délután amúgy volt egy körünk a Pearse Hardware-be és a sandymount-i kisboltba is, mert szükségünk volt pár elosztóra. Ezen a napon amúgy megjött a zongora utolsó darabkája is (Először a zongoraszék jött, majd a láb és a pedálok, aztán maga a zongi, amiről kiderült, hogy hibás és berezonál, mint a szar minden egyes leütésnél... Volt örömujjongás, hurrá, a harmadik zongorát is visszaküldjük! AV amúgy vett egy trombitát is (noooormális???), ami szintén ekkor érkezett meg és amit azóta sem tudott ám használni, no vajon miért.)
Csütörtökön hosszú napunk volt, délután ugyanis vérvételre mentünk a kórházba. Jó poén volt a dolog, utána ittunk egy-egy teát meg ettünk egy-egy sütit a volunteer cafe-ban és próbáltunk valami összefoglalót kapni a dokiktól, mi is történt valójában. (Mint kiderült, a GP-nek küldtek egy rövid jegyzetet, maga a beteg nem is nagyon kapja meg az ilyesmi papirokat (ez igy volt a terhesgondozásnál is, nem nézhettem meg a saját eredményeimet, haha), úgyhogy hivhattuk fel a GP-t, hogy ugyan küldje már el nekünk is azt a nyomorék másfél oldalt.) A kórház után beoldalogtunk a Square-be, mert lebeszéltük a Security-vel, hogy megnézhetjük AV elájulós videóját. Mókás volt, hogy az általában bunkónak tartott biztonságiak nagy örömködéssel fogadtak minket, mert mint mondták, nagyon aggódtak, mi lesz a baleset kimenetele. A videón amúgy alig látszik valami sajnos. Ami igen, az annyi, hogy AV húsz percen át próbálja a babakocsit betenni a csomagtartóba, majd telefonál és a kocsi oldalánál állva várja, hogy megérkezzen a babakocsi tulaja és megmutassa, hogyan kell jól összecsukni a kocsit, hogy beférjen. (Őt hivta AV mobilon utoljára.) 36 másodperc várakozás után egyszer csak mint a zsák eldől jobbra és kész. Szivet melengető volt látni amúgy, hogy kb azonnal odarohantak hozzá ketten, egy vásárló és egy biztonsági őr és másodpercek múlva már hivták is a mentőket. (Akik a 200 méterre lévő kórházból gondolom igen hamar kiértek...) A felvételen sajnos nem látszik, hogy elájult, beverte a fejét és attól jött a roham vagy a roham volt az első és attól esett el. Bár megfogadtuk, hogy a Square-t messzire elkerüljük, ha már úgyis ott voltunk, bementünk a Dunnes-be is vásárolni, ahol a visszajövetelünk óta nem jártunk.
Pénteken délelőtt a Carysfort játszótérre mentünk hármasban, mivel pénteken nincs ovi ugye. Délután a Herbert Parkban bicajoztunk Petivel kettesben, AV-hoz pedig jött két kollégája, Zsuzsi és Gábor. Mivel egy idő után úgy döntöttek sétálnak egyet, a parkban összetalálkoztunk velük és együtt, ötösben jöttünk haza.

Szombaton délelőtt Petit elvittem a blackrock-i játszóra és utána elugrottunk a Lidl-be is. (Mondom, hogy minden nap voltunk boltban, őrület.) Délután elvittem AV-t az X Musicba, hogy kipróbálhasson pár zongorát,  hogy tudja, milyet vegyen, mi meg Petivel elmentünk a Tymon Parkba bicajozni. Klassz volt, szép idő volt, Pepe suhant a tavak között, egész jó volt minden, csak aztán mikor visszaindultunk AV-ért, rádöbbentem, hogy nem tudom az utat... Fél órán át forgolódtunk egy totál kies ipari területen, ahol senki emberfia nem járt. Mire megtaláltuk AV-t, ő kockára fagyott az út szélén és jól megfájdult a feje is, ujjé.
Vasárnap szavazás volt, ezért eldobtam AV anyukáját a nagykövetségre, majd Petivel kimentem a Herbert Parkba, AV meg otthon volt Palikával. A parkban bicajoztunk, néztük a vitorlást eregető öregeket és élveztük a napsütést. Fél 3-ra elvittem AV-t egy lengyel klinikára, ahol ugyan teljesen kitisztitották neki a bal fülét, nem ért semmit, mert a hallása sajnos nem javult. (Gyakorlatilag azzal a fülével nem hallja a magasabb frekvenciákat egyáltalán.) A fülészet után bánatosan bevásároltunk a Tescoban, majd délután - mivel tényleg ragyogó idő volt - kimentünk újra a Herbert Parkba, ezúttal hármasban és rengeteget frizbiztünk, labdáztunk, lazultunk. (Peti azóta is mindig a Herbertbe akar menni, jajj, pedig én hogy unom azt a helyet.)
Amint tudom, folytatom a következő héttel, éljen, éljen, tudok netezni, egyedül vagyok a gyerekekkel, ez aztán az élet.

Eh

Amugy most meg Peti alvasa borult fel a valtozatossag kedveert. 10-kor fekszik, mint mindig es fel 7-7 kozott kel. Orulet. Mintha a 8-kor fekvok fel 5-5 utan mar nem aludnanak vissza. Ja es mindemelle eddig ugye aludt fixen 2-4-ig delutan, most mar 3 napja nem szunyalt delutan sem. Emiatt persze esik-kel, beuti magat, szeleskedik, benazik, nyugtalan.
Nem tudom, mikor lesz vegre vege ennek az egesz foszuhatagnak.

Back to normal

Lesz vajon meg egyszer az eletben, hogy akkor netezem, amikor akarok, akkor probalom meg etetni Palikat, amikor eszembe jut es ezert nem kell magyarazkodnom es egyaltalan lesz meg olyan, hogy valaha egyedul lehetek a sajat gyerekeimmel es nem hallja, latja minden rezdulesem meg negy plusz szem?
El sem tudja senki kepzelni szerintem ez milyen baromi idegesito, foleg, hogy eddig tokegyedul neveltem szinte Petit. Holnap mar 13-a viszont, meg 10 nap es mar csak egy felugyelom marad. No jo, oke, AV nem felugyelo, de ciki, nem ciki, mar azt is nehezen birom, hogy o itthon van. O nem szol bele semmi gyerekes dologba, csak ritkan, nem tesz megjegyzeseket, nem kerdezi, mit miert csinalok, csak maga a teny, hogy o is itt van, mikor nem szokott, faraszt. Maganyos farkas vagyok, ez van, egyedulletre vagyom, normalis eletre, amiben en ellatom a ket gyereket, az apjuk meg dolgozni jar 9-6-ig. November eleje ota eltelt ot honap, azota zokkent ki az ido es  az istennek nem akar visszaallni a helyere. Unom.

Cow & Gate

A "tejcsi" elmehet a búsba, ha két-háromszori éjjeli ébredés után életében először 10-6.45-ig aludt Palika. Furcsa módon azután, hogy este hajlandó* volt tápszert enni.

* Érdekes gyerek ez, inkább sir, hogy éhes, de nem kér tápszert. Szipp. Nem tudom, mi volt tegnap este, hogy mégis evett.

Couldn't agree more

Tudom, hogy erre az lenne a reakció, hogy nem lehet könyvből gyereket nevelni...
De pont jókor jött EZ a cikk.

Még egy...

És akkor még egy kép, ez ilyen nap, sötétitsd be ablak:

Ez Peti mostani szobája. (A falmatrica darabka csak véletlenül van ott, leszedtem már.)

Sebestyén

Ja és megszületett tegnap a tesóm kisfia.
Ime:

(Úgy tűnik, Anyuéknak csak fiúunokájuk születhet.)

All of us

Zsolozsma

Seapoint

PP

Tegnap megmértem Palit, 60 cm és 7970 gramm. Utána ránéztem Peti szivtipró fejére, filigrán alkatára és megint megállapitottam - immárom ezredszer - hogy ezek itt ketten lesznek a jövő Terence Hill & Bud Spencer párosa.

Miért király a magyar nyelv

Mert senki sem érti.
Tegnap jártunk a Herbert Parkban, ahol vasárnaponként néhány öreg bácsi összegyűlik és a tavon versenyeztetik a kis vitorlásaikat. Mivel már igencsak haza akartam menni, nem akartam megvárni, mig végeznek, ezért megigértem Petinek, hogy majd jövő héten is eljövünk és akkor hosszabb ideig nézzük őket. Ő persze tiltakozott, jó hangosan, imigyen:
- Dehát, dehát... Ezek a bácsik már olyan öregek... Lehet, hogy addigra már meg is halnak... 

Oszinte valaszt kerek!

Tevedek, ha nem tartom oriasi problemanak, ha egy kozel negy eves gyerek nem hagy ott csapot-papot ha megkerik valamire (vedd fel a zoknid pl) vagy nem teljesit minden piszlicsare parancsot ket masodpercen belul? Szerintem pont az lenne a szomoru, ha boffentenenk egyet es o azonnal csinalna, most nem?
Tok ketsegbe vagyok esve, mert AV es Nagyi szerint is teljesen gaz Peti viselkedese, AV szerint total failure a nevelesunk, Nagyi szerint meg elviselhetetlen felnott lesz belole. Utalom, hogy ilyen vegletekben gondolkoznak ezek itt ketten, Anyu megmondta, hogy Petit fogjak kipecezni bunbaknak minden gond miatt es tessek. Szegeny gyerek minden lepeset argus szemekkel kovetik es barmikor nem fogad szot, mindig jon az "en megmondtam" szemforgatas. Faszom kivan.
Vagy tenyleg igazuk van es en latom rosszul? Tenyleg le kene irnom csorikamat es elasnom magam, milyen fos nevelest vegeztem? Annyira szomoru vagyok, de komolyan.

Peti szöveg

Vicces, hogy azt tanultuk, hogy nem érdemes kijavitani a gyerekek beszédét, mert úgysem ér semmit az egész és lőn. Petinél a tegnap következetesen tennap, a felvidul felvidámodik, az éreztem pedig érzettem. Mókás amúgy, hogy ezek mellett olyanokat mond, hogy nézd, Palika hogy kortyol meg ugye ha nem hivlak be, akkor három gumicukor üti a markomat...
Elképesztő amúgy, milyen értelmes - hiába, az én sarjam - például én sosem gondoltam volna, hogy egy még-nincs-négy-éves tudja, hogy ha nem akar elfelejteni valamit, akkor ismételgetnie kell magában vagy hangosan az adott dolgot és hogy ha belezavarodik a mondanivalójába, akkor időt kér, mondván hadd gondolkozzam még ezen egy kicsit. 
Nagy mediátor egyébként, nálunk a támadt egy ötletem nagyjából óránként elhangzik és ilyenkor valóban tök értelmes dolgokkal áll elő, ráadásul olyanokkal, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon.
A dumája és a gondolkozásmódja mellett amúgy a kézügyessége is egyre jobb: végre részletesebbek az emberrajzai (azért ez is milyen már, hogy a gyerekek a világ minden táján kb egyidőben kezdenek el embereket rajzolni és hasonlóan csicsázzák a rajzaikat), szóval most már van hajuk és gombjuk is a emberkéinek.
Imádom.