Tádááám, el sem hiszem, behoztam magam.
A hét eddig jól sikerült, hétfőn Palikával Kuflis játszótereztünk, ma pedig mivel Peti megint nem volt suliban (sirok), mert reggel fájt a hasa és 37,4-es hőemelkedése volt (ezen jól összevesztünk T.-vel, mert én mondtam, hogy nyugodtan mehet suliba, kutya baja, ő meg jól lecseszett, milyen szivtelen dög vagyok - mondanom sem kell 9.05kor Pipinek már sem a hasa nem fájt, sem hőmije nem volt), na szóval mivel mindkét gyerek itthon volt és nem kellett Petiért hazarohanni fél 2re, elmentünk Bray-be játszózni és tengerezni. Eredetileg fagyizni is akartunk, de a Gino's sajna csak délben nyitott, igy az kimaradt, helyette hazafelé betértünk a Lidl-be és onnan hoztunk jégkrémet. Délután Pipivel bebuszoztunk a Grafton street-re, a Disney store-ba, ahol végre elköltöttük-  a még májusban Hugo-tól kapott - gift card-ot egy car launcher-re. Ilyenre. Bár ezer éve jártam arra, nem tudtam sokat nézelődni a Grafton street-en, azt láttam, hogy a Bewleys újra megnyitott, de ennyi, a Disney store-on kivül máshová nem mentünk be. Hazafelé átmentünk a Lush-hoz, ahol vettünk egy robotos fürdőbombát és egy fürdőolajgolyót, majd nekivágtunk az O'Connell bridge-nek, hogy ott szálljunk fel a 7-s buszra, de mivel túl messzinek tűnt a hid, inkább visszafordultunk félúton és a Suffolk street-et érintve sétáltunk el egy másik megállóba. Bár ez igy kerülő volt, azért mentem arra, mert igy le tudtam fotózni Pipit az ikonikus Molly Malone szobor előtt - és mert igy egy igen vicces találkozásban volt részem*.Végül 6 körül értünk haza ez után a meglehetősen izgi nap után, szóval sok mindenre már nem volt időnk.
Ma, szerdán a Deer Parkban játszóztunk Pajával, utána pedig beugrottunk a stillorgani Dealz-be. Most T. palacsintát süt, a gyerekek meg Wanda & the Alien-t néznek, szép az élet.  

* Szóval az úgy volt, hogy mikor tizenpár éves voltam, nagyon tetszett egy szépszemű fiatalember, aki nyert egy kocsit a Mindent vagy Semmit-ben. Kodaj Bencének hivták. Hétről-hétre (vagy napról-napra?) izgultam, nehogy kiessen, teljesen odáig voltam érte, okos volt, szép volt, hát mi kell még egy 10-12 éves kislánynak haha... Aztán most meg 2017-ben, 37 évesen készitek egy fotót a gyerekemről Dublinban, elteszem a kamerám és egyszer csak megszólit egy kellemes hang és Ott Van Előttem Gyerekkorom Szerelme. Nyilván felismertem, majd' 25 év távlatából is és Bridet Jones-ként persze köpni-nyelni nem tudtam, csak hebegtem-habogtam, szóval "kissé" awkward volt a szituáció, de ennek ellenére nem hagyott faképnél, 15-20 percet beszélgettünk, milyen Dublinban élni, mit keres itt (egy napra jött, állásinterjúra, kedden délután érkezett, szerdán délután repül el), majd mondta, hogy bejelöl Facebook-on és elbúcsúztunk (Peti pápá-val köszönt el, ez kifejezetten tetszett neki, de el volt ájulva az arcmemóriámtól is hahaha). Azóta ezen kattogok, milyen kicsi a világ, milyen furcsa az élet, milyenek a véletlenek, hogy ő egy napra jött Dublinba, mi pedig pont ezen a napon mentünk be a központba, még hozzá a Graftonhoz, ahol vagy 1-2 éve nem is jártam...    

A Nagy Csapat

Paja a Kuflidombon

A hires fotó...

Pipi ünneplése a Disney store-ban

Januári Bray

Hetünk vége

A hétvégénél hagytam abba. T. csütörtök este átment Gyulához dumálni, nekem tehát újra szabad estém volt. Pénteken délelőtt Pajával elautóztunk a Honeypark-hoz, Dun Laoghaire-be, ahol nemrég egy gyönyörű, modern játszótér épült, aminek egyetlen hibája volt: a két csúszdarendszere olyan bonyolult / nyitott / magas volt, hogy Palikát sehová sem mertem felengedni... (Ha jól meggondolom, talán Pipit sem engedtem volna szabadon ezen a játszón...) Hálistennek a játszó melletti park szép volt, Palika pedig kisigényű, igy 10 perc játszótéri kinlódás után inkább kisétáltunk a parkhoz kavicsot dobálni a tóba és megfagyni az 5 fokban. Délután Petivel Sanjith party-jába voltunk hivatalosak, mig Pipi bulizott a David Lloyds-ban, én elugrottam a Merrion Tescoba vásárolni, tiszta haszon volt a délután.

Szombaton délelőtt a Phoenix Parkra esett a választásunk, de szükség volt némi programváltozásra, mert a játszó, mikor odaértünk, be volt zárva. Nem derült ki, miért, a lényeg, hogy nem tudtunk bemenni... Mivel ha már ott voltunk, nem akartunk máshová elautózni, átsétáltunk a Visitor Centre-be, ahol megnéztük a kiállitást, majd kicsit rohangáltunk a labirintusban, a gyerekek kaptak egy citromos sütit (én direkt nem kértem semmit, rájöttem, hogy nem szeretem az itteni sütiket, minden tök csalódás egy vagyonért), majd mentünk is haza. Délután nagy közös vásárlást csaptunk, elmentünk Nutgrove-ba és mig mi Palikával a Lidl-ben nyomultunk, T. meg Pipi a Homestore-ban csellengtek. Peti kisirt egy lávalámpát, narancssárgát, nagyon dizájnos, most a sólámpával együtt adják a hangulatot a fekete térelválasztón, nagyon klassz.
Vasárnap a Herbert Parkban volt a lángosos fickó, igy ha már a hegy eljött Mohamedhez, "kénytelenek" voltunk odasétálni. Először játszóztunk kicsit, majd átmentünk a kacsás részre, ahol megkerültük a tavat és úgy mentünk vissza a piachoz, ahol emberünk is árult. Meglehetősen népszerű volt a lángos, előttünk ugyan csak egy emberke volt, utánunk viszont beindult a biznisz, mikor eljöttünk vagy 6-8an álltak sorba, ami nem rossz. Mivel Eszterék jöttek hozzánk délután vendégségbe, Palika "csendespihenője" elmaradt, T. meg Pipi takaritottak, én pedig szendvicseket gyártottam és gyümölcsrizst főztem, mert ezekkel vártuk őket nagy szeretettel. 4 körül érkeztek meg, 7 körül mentek el, úgyhogy mire a fiúkat ágyba nyomtuk, már elég késő volt, mint a bot hullottam az ágyba én is 11 körül. 
Igy, ennyi.

Tegnap hálistennek Pipi már nem sirt suli előtt, de azért egy hányingerem van-nal még bepróbálkozott. (Vagyis elhiszem én, valószinűleg tényleg úgy érzi, hogy hányingere van, na de emiatt nem maradhat itthon... Nem?) Délután hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk Walkinstown-ba, mert a lángosos fickó ezúttal kürtöskalácsot is árult, vettük is gyorsan két fahéjasat meg megszokásból egy sima lángost, jó volt, na.
Ma vettem egy L'Oreal alapozót meg szempillaspirált, mert elhatároztam, hogy idén szép leszek, valamint felfedeztünk egy új játszót, a Soldiers & Sailors játszóteret Monkstown-ban (hogy miért igy hivják, nem tudom, semmi nem emlékeztetett sem katonákra, sem hajósokra), fel is teszem gyorsan a Dublinfoxra Red & Yellow néven, mert a többi hasonló oldal mind belőlem táplálkozik, hadd röhögjek egy jót, ha átmásolják a játszót a saját oldalukra az általam kitalált névvel hehe. Ha már szépség és üdeség, kaptam az új telómhoz egy gyönyörű kékesszürke, matt tokot, szóval idén tényleg divatos leszek, nincs mese. Délután T. végre elvitte a hulladékudvarba a összegyűjtögetett limlomjainkat, szóval alakul, alakulgat ez a lakásrendezés, ha körülöttünk rend lesz, talán bennünk is rendezettebb lesz minden vagy nem.

Paja amúgy nagyon cukin elkezdett mindenkit becézni, mert ő ugye PaliKA. Peti tehát Petike, Nagyi tehát Nagyika, én pedig Anyaka lettem nála. De ma már azt is kérdezte, mikor lesz dióka? (A TV-t még mindig diónak mondja, ki tudja, miért.)

És a 60 éves magamnak:
Peti 6 éves 8 hónaposan: 21,6 kg
Palika 3 évesen: 16,5 kg

Mióta újrakezdődött a suli (9-én) Peti ma volt negyedszer, mert múlt héten 3 napot itthon maradt, mondván hányingere van. Attól tartottunk, hogy benyelte a hányós virust, de egyszer sem hányt hálistennek... Ehhez képest, minden reggel és este (meg néha napközben is) panaszkodik, hogy fáj a hasa, sőt, ma reggel konkrétan sirt, hogy ő nem akar suliba menni, mert olyan hányingere van, hogy itthon akar maradni. Értelmes választ nem tudott adni, miért nem akar iskolába menni, elkezdett hadovázni, hogy milyen nehéz a tanulás meg hogy bántja Matilda (az a Matilda, akit feleségül akar venni és akivel olyanok, mint két szerelmes héja), de látszott rajta, hogy csak valami indokot akar találni mindenáron... Reggel T. vitte végül suliba, beszélt Ms McDonagh-val és kiderült, hogy olvasásból négy csoportba osztották őket és mivel ő a top csopiba került, áttették Ms Hickeys-hez, aki egyrészt ugye idegen neki, másrészt meg állitólag jóval szigorúbb és komolyabb, mint Ms McDonagh... Ma visszatették az eggyel gyengébb csoportba, hogy Ms McDonagh-val maradhasson és lám, ma mosolyogva jött ki a teremből, nem volt gondja.
Az ismeretlen tanár mellett azért szerintem T. betegsége is eléggé megviselte szegényt, főleg, hogy hiába mondja, hogy nem, ő azért daddy's boy... Ráadásul 3 hét volt a karácsonyi szünet, annyi idő alatt a tanárok is elszoknak a sulitól, nemhogy egy kis 6 éveske... Plussz ugye most T. nem dolgozik, Peti tehát az egyetlen, aki "kimarad a délelőtti bulikból" és hát ezért féltékeny is rendesen...(Azt nem tudja, hogy mi Pajával kettesben megyünk el itthonról délelőttönként*, T. itthon van, tehát nem hármasban partyzunk.)
Szóval szipp. Szegényke, nehéz időszakban van, nagyon...

Kedden délelőtt például a Deer Parkban jártunk, ahol szép rügyeket fotóztam (itt a tavasz, 12 fok van, szélcsend és vastag felhőréteg ül rajtunk), ma meg a Carysfort Parkban voltunk, ami Palika szavaival élve a "Sima Játszótér". (?)

Oszt egyszer csak visszatérek...

A hetünk eddig (hétfő van egyáltalán?) sűrű volt, délelőtt kaptunk egy új mosógépet, mert az eddigi mosógépünk csúnyán bemondta az unalmast az egyébként is szerencsétlen múlt héten, úgyhogy ez az év számunkra eddig az Új Háztartásigépek Éve, mert ezen kivül idén már vettünk két porszivót is. (Ehhez hozzáteszem, hogy T. kicserélte a folyosón a csillárt, kidobáltunk egy csomó felesleges izét, vettünk ugye új teregetős kosarat, szóval öröm és boldogság van, van új mosó- és száritógépünk, Zanussi, érintős, hiperszuper, hurrá, alig várom, hogy holnap elkezdjem kimosni a felhalmozódott szennyest és hja, épül-szépül a lakás, de legalábbis tisztul, ahogy kell azt egy új évben.)
Délután, ha már délelőtt úgyis a mosógépes fickót vártuk és nem mentünk sehova, elhoztam Pipit a suliból és indultunk is tovább: elvittem a bagázst a Leisureplexbe játszóházazni, de ez nem volt túl jó ötlet, mert mindkét gyerek csetlett-botlott a fáradtságtól, még jó, hogy a nyakukat nem törték ki a nagy ügyetlenkedésben. (Paja azért jól beverte a fejét nyilván, de ez napi program.) Hazafelé persze egyik sem szunditott el természetesen, úgyhogy este elég kokik voltak, de feldobta őket, hogy végre odaadtam nekik a tesómék karácsonyi ajándékait. Peti kapott egy Rumini kártyajátékot és megkapta magát a Ruminis könyvet, Palikának pedig szintén egy társasjáték (Süniálom) és egy könyv jutott (Dönci és a varázstakaró). A játékok tök jók, kicsit ugyan bonyik, igy inkább Peti játszik a Süniálommal, Paja pedig csak pakolgatja a leveleket, de 1-2 év és belenőnek, szóval örülök nagyon, sosem hallottam még egyikről sem, pedig szuperek. Este elolvastuk a Döncit is, az is aranyos, végre nem Boribon vagy Baltazár, a méhecske fáraszt haha.
A nagy hir még, hogy T. nagy valószinűséggel már nem megy vissza dolgozni a Céghez, egyik szemem nevet, másik sir. (Ez nem 100%, de mondjuk 85%. Elege van. Utálja. Nyilván. Nem hibáztatom.)

Napjaink: Január második hete - január 9-15

Ez egy elég bénácska hét volt, bár beleesett a szülinapom is...
A hétfő még hagyján volt, délelőtt elmentünk Palikával a coolock-i Leisureplex-be megünnepelni Gabi és Palika szülinapját (Gabi január 10-i). Kaptunk egy szép könyvet (100 magyar népmese), illetve én kaptam előszülinapi meglepiként egy nagy doboz bonbont is, nagy volt hát a buli.
Kedden már kezdődtek a problémák: Pipi hasfájásra, hányingerre panaszkodott és mivel tartottunk tőle, hogy ez A Hányós-fosós Betegség, itthon tartottuk. (Nem hányt, nem fosott, 9.10kor már kutya baja sem volt, de akkor már mindegy volt...) Biztos, ami biztos foglaltam időpontot a GP-hez negyed 5-re (már régebben is mondogatta ezt a hasfájást), még hozzá ezúttal T. orvosához, Frankhez, a Hanover Medicalba. T. 11-re ment Tallaght-ba valami vizsgálatra, amiből persze megint nem tudtunk meg semmit, de legalább könnyes búcsút vett az ottani neurológustól, mert átkérette magát a "mi kórházunkba", a St Vincent-be. Délelőtt még annyi történt, hogy jött a mosógépszerelő, mert hiába állitottam 600as fordulatra a centrit, ha mostunk, már olyan hangja volt a mosógépnek, mintha egy helikopter körözne a mosókonyhában... Mondjuk az, hogy mosógépszerelő jött, enyhe túlzás, valami szakit küldött ide a főbérlő, aki - figyelem - valami madzaggal kötött fel valamit a gépben, jó' van az úgy alapon. (Ez hihetetlen amúgy, kik futnak itt szakember néven... Nem csoda, hogy ennyi a bevándorló, nem is értem, nélkülük hogy működne ez az ország, komolyan. Ahogy összeszedtük T-vel, még az összes szakember, akivel találkoztunk itt 8 év alatt egy oltári nagy kókler volt. Kijöttek, bütyköltek valamit, legomboltak vagy €200-300-t a kiszállásért a főbérlőtől, majd két nap múlva a megbütykölt cucc összeomlott, használhatatlanná vált. Na de ennyire ne szaladjunk előre...) Vissza Pipihez. Szóval negyed 5re mentünk dokihoz, aki nem győzte mondogatni, hogy T. a "kedvenc" betege, mert olyan myterious meg challenging... Őőő, köszi. Ami Petit illeti, ő is megerősitette a véleményem, hogy pszichoszomatikus nála a hasfájás és hozzátette, hogy ettől függetlenül persze valós a probléma, mert ő úgy hiszi, hogy a gond a Szorulás... Elég hitetetlenkedve nézhettem, mert azonnal elkezdte magyarázni, mi a tényállás. Az ilyen korú gyerekek unják, nem szeretik a WC-re járkálást. Kiszaladnak, potty és rohannak ki a fürdőszobából, anélkül, hogy normálisan kakilnának. A szülő csak azt látja, hogy oké, volt kaki, még hozzá elég lágy is (bocs, ez jut át a "gombócon"), nincs szorulása a gyereknek, minden rendben van, csakhogy ez a szenya keményebb kaki közben csak halmozódik, halmozódik és jönnek a tünetek: hasfájás, hányinger... A megoldás: hashajtás, kaptunk hát némi borzalmas izű gyógyszert, amit én önhatalmúan kicseréltem Duphalacra (ez az itteni Laevolac) és azóta ezerrel odafigyelünk, mennyit kakil szegény gyerek... (A hasfájás amúgy jelentősen javult, mióta centizzük a termelését, a hányinger viszont megmaradt, igy tehát valószinűleg idegi alapon van.)
Szerdán - mivel kedd este Guttalaxot is kapott - megint nem ment suliba Nagyobbik Sarjunk, helyette egészen 3-ig fél óránként járt WC-re szegény... T. ezen a napon dolgozott, pontosabban 11-től 5-ig bement valami ügyeket intézni, beszélni pár emberrel, nekem pedig ugye szülinapom volt. (Jó kis szülinap, nem mondom...) Mivel nem volt itthon sok kaja, 3 körül, mikor Paja csendespihenőzött volna, elmentünk Bray-be átvenni két ingyen könyvet egy ismerőstől, majd ha már ott jártunk, a fiúk kaptak egy-egy fagyit is a parton. Sétálni nem sétáltunk, mert hideg volt... Hazafelé beugrottunk a Lidl-be, Petinek vettem €1.49-ért egy vékony, szép piros mackófelsőt (ő mondjuk miután felvette, kijelentette, hogy "ez nem áll nekem olyan jól", pedig de) és nagyjából megvettem mindent, ami a bevásárlólistámon szerepelt (pl fehérrépa chips - aaaa, isteni). Miután hazaértünk, 10 perc múlva T. is betoppant és kezdődhetett az ünneplésem. Először tortáztunk, én capuccinos, a többiek pedig citromos tortát kaptak a Donnybrook Fair-ből, utána pedig ömlöttek rám az ajándékok. Kaptam egy nagy csokor vörös rózsát, egy többször használatos kézmelegitő párnácskát, egy baglyos hot water bottle-t (ez mi magyarul?), egy kis kozmetikai tükröt, egy smoothie készitőt (amitől Peti oda meg vissza van, azóta is folyton simogatja) illetve egy új telefont, Motorolát, mert az előzőnek, a Nexusnak keresztbe volt repedve a kijelzője és ez T.-t roppantul idegesitette... (Én mondjuk ellettem volna még vele évekig, de most már örülök az új telefonnak is, király.)
Csütörtökön délelőtt még oké volt, Peti ment suliba, mi Palikával végre eljutottunk a lógós játszóházba, ahol jót mókáztunk, majd bár 2 felé már hullafáradtnak éreztem magam, azért elmentem Tallaght-ba, a Square-be vásárolgatni. (Azért oda, mert bár messze van, de van egy csomó jó üzlet, Heatons, Debenhams, Dunnes stb és már eléggé bosszantott, hogy minden leárazásból kimaradok, mert nem jutok el egyedül sehová vásárolni...) Végül nem vettem sok mindent, Peti kapott egy tavaszi kabátot (€8 volt csak, egyszerű fekete, vékony) meg egy Lego Ninjago évkönyvet, Palikának vettem Lavera fogkrémet, ami után mindig kajtatni kell, magamnak pedig beszereztem 6 pár zoknit, mert azok úgyis mindig kilyukadnak, jó, ha sok van. Mikor 5 körül hazaértem, már akkor éreztem, hogy nem vagyok túl jól, hányingerem volt és ez az idő előrehaladtával egyre rosszabb lett. Egész nap nem nagyon ettem, reggeliztem, ebédeltem, pont ugyanazt, mint T. meg Palika, az uzsonna - vacsora viszont kimaradt, szóval elképzelésem sem volt, mi ez... Este 8kor már igazán szarul voltam, T. fektette le a gyerekeket, Peti pedig nem engedte, hogy felmenjek mellé altatni, mondván nehogy lehányjam. Jogos volt az aggodalom, negyed 9 körül ugyanis "végre" kijött minden, hánytam, mint a murányi kutya. Gyorsan befeküdtem egy nagy kád vizbe, ott majdnem elaludtam és bár forró volt a viz, vacogtam, mint a parancsolat, mert a lázam ekkor már 38,5 volt. Kijönni alig tudtam a vizből, olyan gyenge voltam, az egyetlen motivációt az adta, hogy egy idő után újra felkavarodott a gyomrom és a két pohár megivott vizet nem akartam magamra hányni, kénytelen voltam hát reszketve kimászni a kád szélére - és újra hányni. Hónapok (évek?) óta elször 10kor már aludtam, az éjszaka pedig nagyjából csendesen telt - attól eltekintve, hogy T. is nekikezdett a dolognak, igaz, neki nem felül jöttek ki a dolgok. (Ez annyira vicces amúgy, ilyen esetekben én mindig hányok, neki hasmenése van - hogy ezt mi határozza meg?) Eléggé aggódtunk, mert neki is felment a láza, 37.8-38ig, de hálistennek feljebb nem szökött.
A péntek ennek megfelelően kótyagosan telt: Petit nem tudtuk elvinni suliba, egyik ágyról a másikra dőltünk, hogy hogy éltük túl a napot (és hogy ők hogy élték túl?), elképzelésem sincs. T.-nek délután valami miatt vissza kellett mennie a GP-hez, hazafelé hozott mindenféle sós kekszet, azzal húztuk ki a napot. (Hurrá, a nap végén 56,7 kg voltam, haha, megy ez a fogyás, akaratomon kivül is...)

Szombaton már nagyjából a régiek voltunk, átszaladt rajtunk a kórság, úgyhogy délelőtt kivittük a kölyköket Seapoint-hoz. Kavicsoztunk, bámultuk a tengert, jó kis nyugdijas program volt, nem mondom. Délután próbáltam mosni egyet, mert már nagyon itt volt az ideje - de a mosógép miután úgy puffogott, mintha maga a Birodalmi Lépegető támadott volna meg minket, egyszer csak bedobta a törölközőt: elkezdett folyni, ott állt a vizben szegény, mint egy kisgyerek, aki bepisilt... Mig T. próbálta eltakaritani a romokat, mi a gyerekekkel leszedtük a fát - azzal a kisebb gixerrel, hogy Palika lebillent a fellépőkéről, pont rá az ágy keretére, úgyhogy egy akkora kékes pukli lett a homlokán, mint egy fél szilva. Szegény rettentőre sirt, nagyon sajnáltam, nyomtunk a búbra fagyott borsót - amiből később egy tálkával meg is eszegetett - és szerencsére a púp nagyjából eltűnt, bár még most, egy héttel később is sárgás szinű szegény gyerek fél homloka... Izgalmas az életünk, na.

Vasárnap már nem volt ilyen szerencsétlen: délelőtt a Blackrock Parkba mentünk és Peti kitalálta, hogy fújjunk buborékot, mert megtalálta a kardos bubifújót a csomagtartóban. Nagy poén volt, pont megfelelő volt a szélerősség, viszonylag kibirták vita nélkül, ki mikor fújjon, egy szóval jó kis délelőttünk volt. Palika csendespihenője alatt T. elment Tescoba, majd mivel pár cuccra a Lidl-ből is szükségünk volt, 4 körül négyesben oda is elautóztunk, hogy nyugisan fejeződjön be ez a hét és ne tajtékozva jöjjek haza, hogy én többet Pajával kettesben nem megyek vásárolni soha...            

Ennyi volt hát a múlt hét, elég vegyes, inkább szar, mint jó, na de innen már csak felfelé visz az út.

Esti beszélgetéseinkből

- (sóhajt) Hajjj, de jó lenne, ha látnátok, milyen leszek felnőttkoromban. (Épp arról beszéltem neki, hogy mennyire kiváncsi vagyok, milyen felnőtt lesz.)
- De figyelj, remélhetőleg azért fogunk látni, milyen leszel, ha felnősz...
- Tényleg? Háááát, ezt nem is tudtam! De jó! Azt hittem, addigra már meghaltok... Pedig én mindig ölelgetni szeretnélek! Még a csontjaidat is, ha már csak a csontjaid lesznek meg!

Őőő.

Napjaink: Január első hete - január 2 - 8

A hét szülinappal indult, Paletta 3 éves lett ugye. Peti elég rosszul tűrte, hogy nem ő van a középpontban, most is, mint tavaly, nagyon sértődős volt, egész nap nyafogott valami mondvacsinált ostobaság miatt, folyton megbántottan bújkált, ha viszont T. fotózni próbálta Palikát, direkt beállt mellé, hogy ő is rajta legyen a képen (nem mintha nem készültek volna közös képek is, de ő minden képen rajta akart lenni) pedig abszolút nem toltuk túl szegény Palika ünneplését, nem kivételeztünk vele, egyszerűen Peti hulla féltékeny volt és ez engem meglehetősen zavart, 2 körül veszekedtem is vele egy sort, hogy lehet ilyen iszonyú önző és gyerekes (khm), onnantól kicsit összekapta magát, de úgy összességében elég bosszantó volt a dolog. Mondjuk öröm az ürömben, hogy igy elkészülhetett ez a két vicces kép:

Épp mérges valami miatt...

Majd észreveszi, hogy fotózom... Ennyire volt komoly a gond...

A délelőttöt Dun Laoghaire-ben töltöttük: játszóztunk kicsit, ugráltunk a szökőkutaknál, néztük a tengert, egyszóval egy szokásos órácskát töltöttünk kinn a megfagyás határán. Ebéd után mig Palika csendespihenőzött, a fiúk feldiszitették a lakást pár bannerral, én pedig megsütöttem a szülinapi tortát. Egyszerű citromos tortát csináltam, mert Paja nem szereti sem a tejszint, sem a vastag krémeket. A torta szó mondjuk túlzás, ez a süti tulképp egy citromos piskóta volt citromos cukormázzal meg egy 3-as gyertyával és oké, biztos lehetett volna variálni jobban a dolgot, de biztosra akartam menni, ezt a sütit már ismertük, tudtam, hogy mindenki szereti, ezért esett rá a választás. Sütizés után jött az ajándékozás: Paja tőlünk kapott egy szétvágható fa-pizzát és egy hanggal távirányitható kishajót, Nagyitól pedig kapott egy (elfelejtettem mit, majd beirom, ha beugrik haha). Mi Petinek nem vettünk külön semmit (miért is vettünk volna?), Nagyi viszont hozott neki egy Paw Patrol-os bead készletet, mintegy "előszülinapi ajándékként". A délután pizzázással telt (Paja mindenkinek végtelen számú pizzát osztott ki) és bár készült egy vagon fotó, sajnos T. még nem utómunkázta őket, igy mutatni nem tudok egyet sem...  Az esténk ismét görbe volt (félig), megint elsétáltunk ugyanis a Waterloo-ba, mert úgy tudtuk, hogy Artúrékkal találkozunk, de miután fél órát "késtek", ellenőriztük és kiderült, hogy keddi randit beszéltek meg a fiúk, nem hétfőit, úgyhogy ballaghattunk haza... Bammm. Fájdalomdijként vettünk a Tescoban egy pizzát magunknak, amit otthon megettünk - de én éjfélkor, T. pedig hajnali 3kor kezdett el f*sni tőle... Nem tudjuk 100%-ra, hogy a pizza volt-e a bűnös, de nagyon gyanús, hogy igen, mert másnapra kutya bajunk nem volt, hálistennek be sem lázasodtunk és ami fontos, csak mi jártunk rosszul, se a Nagyi, se a fiúk nem betegedtek meg.

Kedden délelőtt hogy, hogy nem, nem voltunk sehol, legalábbis nem emlékszem semmire, délután viszont elvittem Pipit az RDS-be a Winter Funderland-ba. Elsősorban korcsolyázni szerettünk volna, mert Peti meg van (volt) őrülve a jégért, de mivel csak egészkor lehetett kezdeni a korizást, megvettük a jegyeket (oltári mázlim volt, a mögöttem sorbanálló fickó nekem adta a felnőttjegyét, mert az ő fia már nagy volt, beengedte korizni egyedül, igy a €15-s gyerekjegy mellé nem kellett vennem egy €16-s felnőttjegyet is (azért elég kemi, hogy €31 egy gyerek és egy felnőttjegy 45 perc korizásért, nem?)) majd elsétáltunk körbenézni. Pont arra volt időnk, hogy Peti ugráljon egyet egy trambulinon azzal a rugalmas köteles izével, már tiplizhettünk is vissza a jéghez, mert 3 óra lett. Kaptunk szép kék korikat és izgatottan vártuk, hogy bejussunk a pályára. Az izgalom egészen addig tartott, mig át nem estünk a kapun - a jég ugyanis iszonyú vizes volt, úgy csúszott, mint az istennyila. Mindenki a palánkba kapaszkodva lépegetett körbe, marha nagy élmény volt, tényleg. Mivel láttam, hogy ez nem fog menni, átevickéltünk a gyerekpályára, ami kisebb volt és talán kevésbé vizes, de miután láttam, hogy Peti kezd beparázni, visszamentünk a kölcsönzős részhez és kértünk egy cipőre szerelhető kétélű korit, hátha azzal jobban megy a dolog. Mikor visszatértünk a jégre, szereztem egy pingvint, amit odaadtam Petinek gyakorolni és végre én is próbáltam bátrabban megindulni, de pár méter után Pipi úgy döntött ő már nagyon tud és elhagyva a segitő pinvinjét, elindult csak úgy szabadon meglehetősen gyorsan - aminek az lett a vége, hogy kb 2 méter múlva elcsúszott és iszonyúan lefejelte a jeget. Elesett, hasra, majd leért a homloka is, ami vissza is pattant csórikámnak... Nem szokott sirni, de most mint a záporeső bőgött szegénykém, mert tényleg nagyon durvát esett. Vagy 5 percig vigasztalgattam, simogattam szegényt, majd mikor végre megnyugodott, kérdeztem tőle, menjünk-e, de mivel nem tud semmit feladni, nem-et intett, úgyhogy szereztem egy szánkó-szerű valamit, amire ráültettem és mintha havon siklanánk, tettem vele pár kört a pályán. Ez végre tetszett neki, de mivel még fájt a feje, 10 perc múlva inkább hazindultunk. Miután visszavettük a cipőinket, kértünk jeget a homlokára, úgyhogy bevittek minket az elsősegélynyújtó kóterbe, kaptunk egy zacskó gyógyjeget, felvették az adatainkat és elmeséltették, mi történt, hol, pontosan mikor stb. Hazafelé Peti kikönyörgött magának egy hotdogot és egy összecsukhatós lasztit, ezt a kettőt megvettük hát, majd hazasétáltunk, idén számunkra ennyi volt a Winter Wonderland. Itthon fájdalomdijként Pipi kibonthatta a már régóta a szekrényben lapuló Lego Technic dobozkát (még akciósan vettem ezer éve a Tescoban, gondolván jó lesz valakinek a szülinapjára), kapott forralt almalét és innentől jól volt, nem panaszkodott se fejfájásra, se szédülésre, se álmosságra, kicsit csendes volt ugyan, de nem volt semmi gondja. Este újra nekivágtunk a Waterloo-nak, ezúttal valóban találkoztunk Artúrékkal és csakúgy, mint Eszterékkel, velük is kártyáztunk meg persze beszélgettünk is egy csomót. Fél 12re értünk haza, hullafáradtan. Éjszaka volt némi izgalom, Pipi ugyanis átjött hozzám aludni (Palika már korábban átjött), mondván, hogy nagyon fázik és hányingere van... Én természetesen befostam, hogy akkor tuti agyrázkódása van, úgyhogy felkeltettem T-t, mit csináljunk, vigyem-e Pipit az ügyeletre hajnali 3-kor... Bár kicsit hányt is (nagyon kicsit), utánaolvastunk az agyrázkódásnak és végül úgy döntöttünk, lesz, ami lesz, várunk reggelig, mert 1-2 napja fájlalja a hasát szegény és egyébként is 38,5 a láza, lázat pedig meglehetősen ritkán okoz agyrázkódás... Hálistennek igazunk is volt, másnapra elmúlt a probléma, nem hányt, nem volt láza, igy nem szórakoztunk orvossal, annál is inkább, mert a feje sem nézett már ki borzasztóan, volt rajta egy pukli, de ennyi, innentől nem is emlegettük az esést.
Szerdán nem csináltunk nagy programot az éjjeli izgalmak után: a Merrion Square-i játszóra mentünk. Délután Nagyi elment a városba, T. pedig lelépett a Woodies-ba, mi tehát végre egyedül maradtunk a gyerekekkel itthon, amit jól ki is használtam, mostam, teregettem és elkezdtük hallgatni az Óz a csodák csodáját... (Úristen, hogy szerettem, kivülről tudtam az egészet anno!) 5 körül hazaért T., hozott egy új lámpát a folyosóra, felszerelte, majd megszerelte a fürdőszobai szagelszivót is, hasznos volt hát a délután nagyon.

Csütörtökön hajnalban Nagyi hazautazott, T. vitte ki a reptérre, de negyed 7-re már haza is ért (!), mi pedig a délelőttöt a Leisureplexben töltöttük a fiúkkal, mert csöpögött az eső. Iszonyú tömeg volt, rengeteg gyerek volt, letenni sem tudtuk a cuccunkat először, valahogy igy képzelem a poklot haha. T. mikor hazaértünk elment az ILAC-ba és vett egy vizes porszivót, mert eddigre Peti már lassan 2 hete köhögött (karácsony előtt kezdte) és elkezdtünk gyanakodni, hogy a lakás (vagyis a padlószőnyeg) pora lehet a ludas, mert ha elmentünk valahová, sokkal ritkábban / kevésbé köhögött, mint itthon... Ezen a napon (január 5) végre megjött Anyuék doboza, amit még december 6-án adtak fel Pesten, a legbosszantóbb, hogy 6000 Ft-os bélyeg volt rajta... 
Pénteken délelőtt esett, nem mentünk sehova, mert T. kiokoskodta, hogy a porszivó, amit vett, nem olyan, mint amilyet akart, úgyhogy lefoglalt használtan az advertsen egy olyat, amilyet szeretett volna és péntek délelőtt ugrott el érte. Mivel az eladó közel lakott Krisztiékhez, hozzájuk is beszaladt és visszakérte a babamérleget, mert otthon szüksége lesz rá valakinek. Miután délelőtt nem voltunk sehol, megebédeltünk, felkerekedtünk mindnyájan és elautóztunk Nutgrove-ba visszavinni a csütörtökön vett és ki sem bontott porszivót. Ha már ott voltunk, beszaladtunk a Tesco-ba is, de mivel Palika elég rohangászós volt, értelmesen nem tudtunk bevásárolni, csak tüzet oltottunk... Este T. Artúrral találkozott, az estém tehát ezer év óta először újra szabad volt...
Szombaton délelőtt nem tudom, hol voltunk, délután újra a Nutgrove-ba mentünk venni egy normál porszivót is... (Nem röhög. Az előző napon vett porszivó vizes porszivó volt, nem mindennapos használatra van kitalálva.) Az Argosból Pipivel átugrottunk a Clarksba is, ahol €15-ért vettem neki egy fekete sulis cipőt (€45-ről volt leértékelve) és a Dunnesból beszereztem egy ruháskosarat is, amit már régóta terveztem, mert a régi itt-ott eltört. Délután / este pakolásztunk, rendezkedtünk, de a takaritás másnapra maradt.

Vasárnap délelőtt jó hosszú programunk volt: elmentünk a Phoenix Parkba játszózni, de mivel mire odaértünk, elkezdett esni az eső, átmentünk inkább Howth-ra, ahol először ettünk egy lángost, majd átsétáltunk a játszótérre is mókázni. A hazaútra kaptam egy kávét, vidám volt hát a délelőtt nagyon. Délután először T. összecsomagolta a hazaküldendő dobozunkat (egy futárral hazaküldtünk pár dolgot: egy gitárt, egy erősitőt, pár könyvet, a babamérleget meg két nagy képet, olyat, mint ami a falunkon van, de véletlenül hármat (!) kaptunk belőle), majd miután elvitték a csomit, nem tudtuk tovább húzni, el kellett kezdenünk a takaritást. Először port töröltünk, majd vizes porszivóztunk és végül sima porszivóztunk. A új porszivónknak nincs zsákja és olyan, hogy látod, mennyi port szivott már fel és hát jézus... Kb egy négyzetméter kiporszivózása után megtelt a tartály! Kiderült, hogy a régi gép 400 Wattal szivott és a por nagy részét visszaeresztette a levegőbe (G kategóriás volt), ez most 800 Wattal sziv és A kategóriás, ami meg is látszik... Na szóval a lényeg a lényeg, a hét végére a lakás tiszta lett, Peti pedig érdekes módon szinte azonnal abbahagyta a köhögést, már megérte beruházni két porszivóba igy januárban...   

Szilveszter és Új Év Napja

Szilveszter - természetesen - ugyanolyan nap volt, mint bármelyik másik... Délelőtt a Killiney Hill játszóra mentünk megfagyni és mikor odaértünk, megdöbbenve vettük észre, hogy alig van parkolóhely, úgy tűnik fél Dublin itt kötött ki az év utolsó napján. Ettől függetlenül jót játszóztunk, hiszen volt zipline és Palika imádta a csúszdát is (én mondjuk frászt kaptam, nem értem minek kell három méter magas csúszdát épiteni totyogóknak, ami ráadásul itt-ott nyitott). Délután T. és én elmentünk Stillorganba beszerezni ezt-azt az esti "bulihoz", jártunk a Tescoban, a Dealzben és a Lidl-ben is, utóbbiban volt igazi csillagszóró, igaz egybe volt csomizva más hülyeségekkel (party poppers, here we come), de a lényeg, hogy kidobhattuk az ir borzalmat, szereztünk helyette jó kis hagyományos németet. A Tescoban akciósan vettünk egy Pingvines társast (€3 volt csak, pedig cuki), a Lidl-ben pedig szintén akciósan egy Earth cimű ismeretterjesztő könyvet (amit 1-2 héttel később egy üzletben magyar nyelven is árultak véletlenül hahaha), úgyhogy volt öröm, mikor hazaértünk a vásárfiákkal... Az este egyébként a szokásos mederben folyt: társasoztunk, csillagszóróztunk, majd fürdés, altatás. Miután Palika elaludt 9 körül, Pipivel kiszöktünk a gyerekszobából és négyesben megnéztük a Finding Dory-t. Ez volt Peti második egész estés rajzfilmje (az elsőt, a Shaun the sheep-et tavaly nyáron nézte velem moziban) és azt hiszem ezt végre értette... Fél 11 körül vége lett a rajzfilmnek, némi tutujgatás után tehát Peti is elaludt olyan 11 körül. Mi hármasban megvártuk az éjfélt, koccintottunk és szokás szerint fél 1kor ágyban voltunk, hiszen Paja szilvesztertől-új évtől függetlenül ébred ugye... (Ja, zéró petárda, zéró tűzijáték volt (legalábbis körülöttünk), totál kussban köszöntött be nálunk 2017...)

Vasárnap, vagyis január 1-jén Dollymounton kezdtük az évet. Farkasorditó hideg volt, de mi kitartottunk, ezúttal a fahidon áthajtva letettük a kocsit az út mentén és elsétáltunk a vizig. (Volt, aki úszott. Úszott!!! Mi kabátban, sálban, szárazon jéggé fagytunk, 1 fok volt és fújt a szél, mint a p*csa, erre van olyan hülye, aki bement a fagyos tengerbe... Brrrr....) Na tehát ahogy ezt ki lehet találni, nem maradtunk sokáig a szabadban, amint elértük a tengert, fordultunk is vissza, hogy gyorsan újra beülhessünk a kocsiba. Ebédre rántott húst ettünk, este pedig Eszterékkel beültünk a Waterloo-ba vacsorázni. T. szokás szerint burgert evett, én pedig szintén szokás szerint fish and chipset. Miután megvacsoráztunk, kártyáztunk is egy sort (UNO), de mivel Eszter anyukája másnap hajnalban repült haza, fél 11 körül szedelőzködtünk és hazasétáltunk. A fiúk állitólag jól birták, hogy Nagyi fektette őket (bár Paja sirt kicsit alvás előtt, hol vagyok már), hogy megkönnyitsem az estét, megengedtem nekik, hogy kibontsák Anyuék karácsonyi ajándékát (Peti kapott egy pici Legot és egy Apu által készitett dominót, Palika pedig egy Bogyó és Babóca könyvet (a karácsonyosat) meg egy összeszerelhető dinot), igy kicsit gyorsabban repült el az az óra, ami az elmenetelünk és a fürdetés között volt. Hát mit mondjak. Soha rosszabb évet, ha igaz a mondás, hogy olyan lesz az év, mint az első napja...

Ja és még egy fontos esemény erről a hétvégéről: Bár az eredeti sztori szerint Chippy-nek már 25-én nem szabadott volna nálunk maradnia, mivel mindnyájan úgy megszerettük ezt a kis játékot, T.-vel úgy döntöttünk, meghosszabbitjuk kicsit a mi kis Elfünk ittlétét, úgyhogy Szilveszterig még maradhatott nálunk Chippyke... Mivel azonban 2017-be már nem jöhetett át, Peti szépen elbúcsúzott tőle egy rajzzal...

Két ünnep között: December 26 - 30

Kezdem behozni magam blogilag (haha, ez a megjegyzés már nem aktuális, de ezt a posztot még 1,5 hete kezdtem, akkor úgy éreztem, sinen vagyok), bár elég vicces, hogy már mindenki fogyókúrázik és terveket sző, én meg még karácsonynál tartok. 25-én reggel tehát ajándékoztunk, a fiúk pizsama után szép gúnyát húztak, elvégre ünnep volt (fehér galléros póló szürke pulcsival - 24-én délután - este fekete-fehér kockás inget viseltek fekete mellénnyel, de Pajára 5 perc után ráömlött a panir liszt, úgyhogy csak rövid ideig voltak egyformák), de egyébként nem mentünk sehova egész nap, itthon punnyadtunk.
26-án, azaz hétfőn beleestünk egyfajta mérgezett egér szindrómába, ami kitartott egész héten: minden délelőtt mentünk valahová, négyesben és mire 1 körül hazaértünk, Nagyi megfőzte az ebédet, tehát ebédelhettünk is. (A gyerekekkel nem lehet birni egyszerűen, ha nem mennek ki, totál megzakkannak, igy inkább mászkáltunk, mert még az is jobb...) Romantikus kettes különprogramunk ezúttal nem volt sok, legalábbis ezen a héten, de ezt január első pár napján bepótoltuk: kétszer is elmentünk a Waterloo-ba, egyszer Eszterékkel, egyszer Artúrékkal. Na és akkor amerre jártunk:

Hétfőn egy laza Kukacos játszóval kezdtünk, de mivel irtó hideg volt és T. sem volt éppen toppon, nem maradtunk órákig, csak egy kis hinta, csak egy kis csúszda és hello. Mivel nem akartuk a gyerekeket elhalmozni 25-én reggel, Nagyi csak ezen a napon adta oda a gyerekeknek a karácsonyi ajándékát: Petinek egy Lego repülőt, Palikának meg egy Duplo vonatot. Este nagy izgalmakban volt részünk: a házunk előtt megállt egy busz, mert tömegverekedés volt rajta... Mint kiderült, nagy ünnepekkor "divat" verekedni az utcákon, hát nagy ész kell hozzá, az már biztos. 10-fél 12ig ment a buli, a rendőrök viszonylag hamar közbeléptek, de még igy is rossz volt nézni a dolgot.
Kedden délelőtt a Phoenix Parkba mentünk: először játszóztunk, majd beültünk enni egy sütit a tearoom-ba, mert a fiúk kitalálták, hogy éhesek. Én Palikával elfeleztem egy scone-t, Peti kapott egy muffint, T. pedig bepróbálkozott egy carrot cake-kel, de ez utóbbi annyira öreg volt, hogy magázni kellett volna, úgyhogy visszavittük, mondván ez mégis mi... Tuti karácsony óta ott állt, röpke €5-ért... Mivel a scone friss volt, T. becserélte arra a sütijét, de csak a két süti közti különbözetét kapta vissza, ami nekem fura volt, de hát igy jártunk. Hazafelé megnéztük a szarvasokat a parkban, majd mentünk is haza ebédelni. Délután, Paja csendespihenője alatt elmentünk T.-vel Lidl-be (vettem egy piros kotyogót, tök cuki illetve Pipiék kaptak egy gyurma alátétet vagy mit, Verdásat) és ha már ott voltunk, beugrottunk a Homestore-ba is, ahol T. talált végre zongoraletakarót (na jó, egy bordó asztali futót vettünk meg, amit később kettévágtunk és beszegtünk) és vettünk szivacsos felmosót, azt a tipust, amit ki lehet csavarni használat után. Nagyon hasznos kis cucc, én nem is tudtam, hogy ilyen létezik. Este T. még palit is sütött, szóval ez egy igen aktiv nap volt.
Szerdán délelőtt a Kuflis játszótérre mentünk, ahol a gyerekeket le sem lehetett vakarni a zipline-ról természetesen. Délután, mig én Paja csendespihenőjét felügyeltem, Nagyi bement a városba vásárolgatni, T. pedig elvitte Pipit fodrászhoz, mert már nagyon bután nézett ki szegény, már december elején le akartuk vágatni a haját, de nem jött össze ugye. Az estét egy kis autózással koronáztuk meg: mivel megigértem Petinek, hogy egyszer elviszem megnézni a dun laoghaire-i karácsonyi fényeket, úgy éreztem, előbb-utóbb mennünk kell, úgyhogy 5 körül felpakoltam őt is meg Paját is (utóbbit kár volt) és elmentünk Dun Laoghaire-be fényeket nézni. Mivel odafelé még láttuk, hogy forognak a gyerekkörhinták, boldogan rábólintottam a "hadd körhintázzunk majd" kérésre, de sajnos, mire leparkoltuk a kocsit, megvettük a parkolójegyet és odasétáltunk a vurstlihoz, harangozni kezdtek, hogy 6 óra, a szemétláda körhintaüzemeltető meg az ir jószándékot totálisan meghazudtolva ahelyett, hogy tekert volna egy utolsót az egyik játékon (ezek ilyen ósdi, kézzel hajtott szarok ám, €2-ért per menet per gyerek), inkább elkezdte betakarni fóliával a cuccokat és odakiáltott, hogy jöjjünk vissza másnap 12-kor, pedig rajtunk kivül még egy család állt ott szerencsétlenül, négy gyerekkel... (Ezen amúgy azóta is kattogok, esküszöm, nem emlékszem, hogy az elmúlt 8 évben ilyen történt volna itt. 100%-ra vettem, hogy 6.00kor még oké egy kör... Főleg úgy, hogy nem volt minusz sok, nem esett az eső, nem fújt a szél, csendes, rendes sötét este volt...) Na mindegy, gondoltam felviditom az elkámpicsorodott kölyköket, beülünk az Insomniába sütizni - hát kettőt lehet találni, igen, természetesen zárva volt már a kávézó. Őőőő... Itt már kezdtem elvesziteni a türelmem, városi lány vagyok, mi az, hogy 6-kor a fű sem nő egy fővárosban, még ha két ünnep között vagyunk is, a kocsmák bezzeg nyitva vannak meg az élelmiszer boltok is, hát nézze meg az ember, úgyhogy mit volt mit tenni, elvonultunk szépen a játszótérre ugrálni kicsit, de ott meg Palika volt totál kettyó, tehát 10 percet birtam és kirángattam őket, megfogadva, hogy én, egyedül, ezt a kettőt soha többet nem viszem sehova emberek közé egyszerre... Mivel Peti nem viselkedett bénán és az Eddie Rocket's nyitva volt, beugrottunk egy kis adag sült krumpliért, ami meglepően jó volt, legalább ennyi épkézláb élményünk volt az este... (Nem tudom, mibe mártották, de olyan apró szemcsék voltak rajta, mint a pizza alján szokott lenni, talán griz (?), na hát ez van, nekem ez újdonság.)   
Csütörtökön délelőtt a St Enda's Parkba mentünk sétálni. Tiszta sár volt minden, de olyan szinten, hogy először még pattogtunk a fiúknak, hogy ne menjenek a fűre, ne csúszkáljanak, aztán feladtuk, mert úgyis hiába, fejük búbjáig sárosak lettek tehát. Volt egy labdánk, az külön stresszes volt (Palika minden második rúgásnál elesett vagy azért, mert akkora luftot rúgott, mint a ház, vagy azért, mert félig rálépett a lasztira), de végül minden különösebb baleset nélkül megúsztuk a délelőttöt. Mivel a Phoenix Parkban kedden rosszul jártunk a sütizéssel, úgy gondoltuk megérdemlünk még egy extra tizórait, igy beültünk sütizni az itteni teázóba is, hátha jobb lesz. Jobb volt, igaz, teát ezúttal nem kértünk (ezek mellett a gyerekek mellett? haha... majd 5 év múlva), csak egy-egy sütit vettünk, amik ugyan iresek voltak, de legalább nem öregek... Délután T.-vel leléptünk a Nutgrove-ba már nem emlékszem miért, majd az este felmentünk a tetőre kipróbálni az ir csillagszórót (itt sajnos nem kapni igazi csillagszórót, hüpp), de borzasztó volt: nem szálltak belőle a csillagok, csak retináttépően világitott, füstölt, mint egy bozóttűz és egyébként is olyan istentelenül büdös volt, hogy ihajj. (Előre figyelmeztettek, hogy kinn gyújtsuk meg, nem beltéren, hát most már világos, miért.)    

Pénteken jó sűrű volt a nap: délelőtt Howth-ra mentünk sétálni, a kikötőhöz és teljes megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy a gyerekek megtáltosodtak, mindkettő tök cuki volt, nem rohangáltak szana-szét, fogták a kezünket és békésen sétáltunk a halászahajók részeit elemezgetve. Mivel piac nem volt és igy lángos sem, hazafelé beugrottunk a sarki kisboltba, a gyerekek kaptak egy-egy muffint, én egy fánkot, T. meg egy kólát, úgyhogy ezt majszolgatva és iszogatva autóztunk haza teljes lelki nyugalomban. Délután Pipivel bebuszoztunk a városba megnézni a karácsonyi fényeket és az Arnott's kirakatát. (Utóbbi mindig nagyon profi: ezúttal egy sztorit meséltek el a kirakatokban lépésről-lépésre és az egész interaktiv volt, ha a különböző ablakok szélén megérintettük a tenyér lenyomatot, elkezdett esni a hó a szereplőkre, kigyulladtak a lámpák körülöttük stb) Az Arnott's után besétáltunk a Jervis SC-be pisilni, ami szintén pöpecül fel volt diszitve (vicces, hogy a decembere eleje óta karácsonyi dekorban úszó városközpontba december 30-án jutottunk be először...), majd bementünk a Toymaster-be nézelődni. Itt Peti már nagyon kifáradt, úgyhogy hazafelé vettük az irányt, én pedig a falat kapartam látva micsoda akciók vannak mindenhol, amiket persze nem tudok kihasználni igy Pipivel együtt... Az egyetlen üzlet, ahova bementünk, a Lush volt, itt vettünk egy csillag alakú fürdőgolyót, egy Elf on the Shelf nevű fürdőgyurmát és egy elég fura szagú, de vicces állagú fürdőzselét. A fürdőgyurma nagy poén, lehet vele gyurmázgatni kinn és a vizben is, de a vizben egy idő után elmállik, habzik és nem mellesleg jó az illata is. A Lush-ból a Mekibe mentünk, vacsorázni, Peti kapott egy gyerekmenüt, szigorúan vizzel haha, én meg egy wrap-et, ami issssszonyú erős volt, én hülye rosszat rendeltem az óriási tapipadon. Elég későn, fél 7 után értünk haza, Pipi jól kidöglött szegény, de szó se róla, egyszer sem kellett rászólnom egész úton.
Na hát ennyike, ez volt a két ünnep köze, jó aktiv és fárasztó, hát ez is jobb, mint a semmi.
Még pár kép:
        

And now something completely different

Hipszter Pál