Szobatisztaság

Nemrég találtam egy 1-1,5 éve készült fotót, amin Palika büszkén ül egy bilin - no nem arról van szó, hogy szokásom bilin ülő gyerekeket fotózgatni, egyszerűen azért kaptam le, mert akkor ült életében először bilin, akkor volt rajta először alsógatyó. Ez ugye jól rég volt már, de Paja persze nem szobatiszta 1-1,5 éve, akkor és ott ügyesen bilizett egyszer-kétszer, de ennyi, miután volt olyan, hogy egymás után háromszor pisilt be, úgy döntöttem, hogy no ne, én ezt nem csinálom, padlószőnyeg van a lakásban, nincs kedvem folyamatos pisiszagban élni, vissza a startmezőre, vissza a pelust...
Az elmúlt 1-1,5 évben úgy 3-4x próbálkoztunk be a pelus levételével, mindig pont ugyanúgy jártunk, mint először, totál random szólt, hogy elmegy pisilni és amikor épp nem, hát akkor lehetett itatgatni a pisit a szőnyegből.
Tudom, sok szülő türelmesebb, törli a pisit bőszen 1-2 héten át, mig megszokja a gyerek az új rendszert, én viszont finnyásabb vagyok, mint az átlag azt hiszem, mert úgy gondoltam takarit a fene, majd ha megérik az úr a dologra és max 1-2x pisil be egy héten, levesszük a pelust és hello, szobatiszta a gyerek és hát igy is lett.
Most, hogy nyáron otthon voltunk, eleve bugyipelust vettem, azt le lehet tolni, mint a normál gatyót és kvázi olyan, mint egy alsónadrág, a pelus minden előnyével khm... Szóval ezzel kezdtünk, pár napig bugyipelusoztunk, de ha táncikálni kezdett, kértem, hogy üljön rá a wc-re vagy pipiljen ahová akar - a peluson kivül. Igy is tett, ügyesen pisilt-kakilt hol a bilibe, hol a wc-be, majd 1-2 nap után váltottunk a normál alsóra és azóta letettük a pelust. Egy kezemen meg tudom számolni, hány "balesete" volt eddig, úgyhogy azt hiszem kijelenthetem, ezt a projektet ügyesen abszolváltuk: a káposzta és a kecske is megmaradt, Paja szobatiszta lett*, nekem pedig nem nagyon kell takaritanom  utána, hurrá**.     

* Éjszakára még kap bugyipelust, ugyanezt a taktikát igyekszem ugyanis követni: hiszem, hogy ha elég későn vesszük le a pelenkát, nem kell majd éjjelente pisis lepedőket cserélnem. (Petinél is ez volt az elv amúgy, ő is elég későn lett szobatiszta - nappalra úgy 3,2 évesen, éjjelre pedig 4 éves kora körül.)

** Kicsit mondjuk tartok az ovikezdéstől, mert a Heim Pálban azt mondta a doktornő, hogy a székrekedéses panaszok az oviba kerüléssel erősödnek, még magyar nyelvű környezetben is, szóval nagyon-nagyon bizom benne, hogy a szeptember nem fog bekavarni és ki fog tudni szépen kéredzkedni a wc-re, mert ha nem és visszatartja és visszatér a kinlódás, hát én tuti agybajt kapok...

Itthon

Kedd este érkeztünk meg, azóta nyomjuk itt a szokásos ir nyarat. (szipp) Próbálok arra gondolni, hogy ez az utolsó nyarunk itt, de ettől sem lesz jobb kedvem, egyszerűen elképesztő, milyen fos itt igy: az eső folyton esik, minden nap be vagyunk zárva a negyedik emeleti kis lakásunkba, a fiúkat eszi az unalom, folyton veszekednek, én meg halál türelmetlen és ingerült vagyok velük. Részletesebben:  
A szerda egy az egyben pakolással telt. T. ugyan kitakaritott, elpakolt mielőtt megérkeztünk volna, de mivel engem az is idegesit, ha valami (szerintem) rossz polcon van a hűtőben, az ő pakolása nekem nem ért tulképp semmit, mert kezdhettem mindent előlről. Szobáról-szobára haladtam, először elrendeztem a cuccokat az én szájizem szerint, majd a meglévő rendbe beleintegráltam a bőröndjeink tartalmát. Ezen a napon nem mentünk sehova, elég volt nekem a reggeltől-estig tartó rakodás.
Csütörtökön - mivel esett az eső, csakúgy, mint szerdán - csak vásárolni mentünk, még hozzá Dundrumba: először beugrottunk a lengyel boltba, aztán pedig a Lidl-be, a napot pedig valahogy (= nehezen) kibirtuk. (Lengyel boltba azért mentünk, hátha kapunk barackot, dinnyét, szilvát vagy valami izes idénygyümit, de természetesen semmi nem volt, úgyhogy vehettünk a Lidl-ben aranyáron szart, most néztem, a műalma, amit vettünk új-zélandi, a műszilva chilei... Most komolyan, közelebbről tényleg nem lehetne?) 
Pénteken nagy vidáman kimentünk a Tymon Parkba, mert sütött a nap, de odaérve szomorúan tapasztaltuk, hogy ezerrel fúj a szél. Olyan hideg volt, hogy szétfagytunk, nem is maradtunk sokáig, max egy órát voltunk kinn, azért igy baromi hosszú a nap...
A hétvége sem telt másképp, strand, kisvasút vagy valami izgi kirándulás helyett szombaton délelőtt Rathfarnham-ra mentünk játszózni, vasárnap meg a Marlay Parkba. Mindkét helyen kb egy-egy órát voltunk, az ottlétünk alatt pedig úgy 3-4x kezdett el esni az eső, vicces volt, 10 perc játék, majd 5 perc gubbasztás a csúszdák alatt. Majd újabb 10 perc játék a már vizes játszón, újabb 5 perc esőszünet és igy tovább és igy tovább. Szombat délután még egyszer kimentünk amúgy, Howth-ra mentünk lángosozni (úgy nettó 10 percet töltöttünk kinn, mert (what a surprise!) ott is esett), vasárnap pedig T. sütött palit, hogy meglegyen a mindennapi nasink.
Képeket sehol sem készitettem, mert minek, úgyis mindig mindenhol esik - és az előrejelzések szerint ez már igy is marad augusztus végéig... (Amikor is kezdődik ugye a még csapadékosabb évszak, az ősz. Eh.)     
Ja és ha az időjárás nem lenne eléggé depressziv, a hétvégén megint bedurrant a fülem, de ezúttal másképp, most nem viszket, hanem fáj, mint a nyavalya, tegnap éjjel konkrétan fél óránként ébredtem arra, hogy megőrülök, úgy hasogat. Időpontot kedd 12.15-re kaptam a medicus-ba, addig Nurofenen élek. (És valszeg utána is, mert ez a fül gond nem múlik el egyik napról a másikra, ezt már megtanultam.)

Update: Irtam a babysitternek, mikor tud jönni - kiderült, hogy hát soha, mert kapott full time munkát egy suliban... Isteni.
Update 2: Mivel nem mentünk ma sehova, kókuszgolyó készitéssel töltöttük a délutánt...
Update 3: Megint rosszul lett valaki alattunk a kisebb kereszteződésnél. Kinéztem és egyszer csak ott feküdt valaki az úttesten... Mondjuk még az is lehet, hogy elütötték, mert az előzményt ugye nem láttuk. Egy idő után jött egy rendőrautó meg egy mentő is, de hálistennek jól volt a fickó, nem vitte el a mentő, csak a rendőrség kérdezte ki, mi történt pontosan. (Vittünk le amúgy neki vizet, szegény falfehér volt, de mosolygott, láthatóan nem sérült meg, csak nagyon megijedhetett.) 

Magyarország 06. 28 - 07. 25 - part 9

Szerdán tehát hazaértünk a kórházból. Pipit egész nap alig lehetett kirobbantani a TV elől, Palika meg persze hisztizett, hogy ő vajon miért nem tévézhet annyit, mint a bátyus... Apu délután fogorvoshoz ment vonattal, én vittem ki a vasútállomásra, majd hazafelé beugrottam a Sparba, Lidl-be, patikába venni mindenféle jót. (Pl steril gézlapot, Betadine-t - mi igy mulatunk.) Mikor Apu megjött a fogorvostól, elvitte Anyut és Paját jégkásázni és hát ennyi, ez volt a nap.

Csütörtökön, hogy legyen valami izgi, nem Anyu főzött, hanem rendeltünk egy közeli étteremből. Pipi hivta őket, elmondta, mit szeretnénk, lediktálta a telefonszámom, a cimünket, szóval profin megoldotta a dolgot. Délután Anyuék elvitték Palikát a ceglédi strandra, mi meg Pipivel élveztük a csendet: ő TV-zett orrvérzésig, én meg fagyiztam, csokiztam és néztem ki a fejemből. Ja a képről jut eszembe, a szomszéd garázst épit, igy volt a fiúknak némi látnivalójuk a nap folyamán haha...

Pénteken ismét Palikának volt extra programja (érdekes módon Pipi egész elvolt ezzel a semmittevéssel, hmmm), ezúttal ugyanis ő ment Nagyihoz, egyedül, sőt, mivel ragaszkodott hozzá, ott is aludt... A 10es vonattal mentünk, 11 körül ledobtam őt Nagyinál, én meg mentem is tovább, mert időpontom volt egy fogorvoshoz. (Annyira rossz, hogy mióta a megszokott fogorvosom elköltözött Svájcba, össze-vissza kallódok a fogorvosok között, mert egyik sem az igazi...) Na szóval Paja Nagyi, én meg fogorvos. Bár szerintem tuti van lyukas fogam, a doktornő nem tömött ezúttal, mindösszesen leszedte a fogkövet és lepolirozta a fogaimat. Elég hamar végeztem, úgyhogy szépen elsétáltam a Corvin Plazaba, majd onnan elvillamosoztam a Nyugatihoz, ahol ettem egy hotdogot a Burger Kingben, majd elgyalogoltam a Bio Hair fodrászathoz, mert amikor legutóbb ott jártam, tök jól levágták a hajam. Na ezúttal annyira nem jött be a hely: 4500 Ft-ért (plusz borravaló) egyenesre száritotta a hajam a csaj, levágni kb 1 centit, ha levágott belőle, pedig normálisan megmondtam, hogy mehet bőven, mert rühellem igy. A fodrász után célba vettem a Nyugatit, megkérdeztem Nagyit, hogy Paja továbbra is akar-e maradni, majd mivel a válasz igen volt, szépen hazavonatoztam. Otthon vicces volt Palika nélkül az este, hihetetlen, milyen más egy vagy két gyerekkel élni, ég és föld, te jó isten!

Szombaton mentem vissza ugye Palikáért: jó kis izgi programot terveztem neki erre a napra, de sajnos nem jött be. Egyrészt az időjárás szólt közbe, ugyanis esett, másrészt Palika sem volt túlságosan vevő a terveimre - bár az is lehet, hogy ez a kettő összefügg és azért nem akart mászkálni, mert zuhogott az eső... A tervem annyi volt, hogy mivel Palika mindenáron kisföldalattizni akart, vettem egy BKV napijegyet és gondoltam elmegyünk a Városligetbe, ahol ha akar vagy csónakázunk / vizibiciklizünk vagy felülünk a Road Train-re, ami körbevisz a Ligeten, majd visszamegyünk a Nyugatihoz, ahol eldöntheti, hogy vagy hajózunk a Jászai Mari tértől a Hófehérkén vagy megnézzük, milyen lett a Margitsziget. Ehhez képest, miután a kisföldalatti megvolt, feljöttünk a Széchenyi fürdőnél és szomorúan láttuk, hogy esik... Oké, vissza a kisföldalattira, Hősök tere, hátha zárt a Road Train... Átgyaloglunk a fél városon, hogy eljussunk a Műcsarnokig, mire kiderül, hogy vizes vb miatt nem jár a kisvonat... Pajánál itt szakadt el valami, itt kezdte el hajtogatni, hogy menjünk inkább haza... Újra kisföldalattira szálltunk hát, elmentünk a Deákig, majd mivel ott észrevette, hogy van piros metró is, eszébe jutott, hogy menjünk azzal is kicsit. Elmentünk hát a Moszkvára, majd itt vérszemet kaptam és felültünk a 4-6-osra is, elvégre napijegyem volt vagy mi a szösz. Bár kapacitáltam Paját, hogy szálljunk le vagy a Margitszigeten vagy a Jászain, mivel nagyon nem akart, nyilván engedtem neki és szépen visszatértünk a Nyugatiba, hogy onnan mehessünk haza. Hogy valami jó is legyen a napban, bementünk a Mekibe, ott Palika kapott egy McFreeze-t (ez ellen bezzeg nem tiltakozott), én meg kértem egy jeges kávét és amig be nem állt a vonat, ücsörögtünk, szürcsölgettük vidáman. Délután, mivel meglehetősen korán értünk haza, még elugrottam a Tescoba meg a Lidl-be és ennyi volt ez a nap is.

Vasárnapra persze visszatért a meleg, de ennek ellenére nem terveztünk semmi komolyat. Délután elugrottunk fagyizni a Kalmár cukiba, ami állitólag a legjobb a környéken (a sütik tényleg jók, fagyit nem ettem), illetve elmentünk a mellette lévő játszóra, ahol kb egy éve nem voltunk. Pipi nem csinált sok mindent (nem engedtük), de hintázni, zipline-ozni persze tudott, a csúszdára viszont nem engedtem fel, ne másszon. A nap rossz hire volt, hogy elkezdett fájni a fülem, de igy az egész kagyló, szóval ha bármi hozzáért, felszisszentem. Eléggé megijedtem, mert fülgyulladással repülni ugye borzalom, úgyhogy az estét a foglaljorvost.hu-n töltöttem, bizva benne, hogy hétfőn vagy kedden még valakihez el tudok menni SOS... Két orvos között filóztam, az egyik hétfőn tudott fogadni fél 3kor, a másik, akinél már voltam februárban és normálisnak tűnt csak kedden 11 körül ért rá, aznap viszont ugye már repültünk haza. Mindkettőt befoglaltam végül és vártam az ihletet másnapot, hogy alakul a fülem helyzete.
Hétfőn fél 11kor taláálkozóm volt a Westendben, mert eladtam pár könyvet, majd némi tébláb után átmentem a Duna Plázába, mert a fül-orr-gégész valahol arrafelé rendelt. Jó rég, vagy 15 éve nem jártam a DP-ban, nem is emlékeztem már, hogy ilyen idióta alakja van. Ebédre vettem egy túrós táskát meg egy vizet és vártam, hogy teljen az idő, mehessek végre a dokihoz. Fél 3ra volt időpontom, 2re értem oda, de mivel a doktornő már ott volt, behivott előbb, igy 2.20ra már kinn is voltam. 3 percet sem töltöttem benn amúgy, ránézett a fülemre, megtisztogatta, belenyomott vmi alkoholos (?) / gyógyszeres (?) gézdarabot és utamra engedett, jó lesz ez igy felkiáltással... (Hát ja, jó is lett pár napig, majd rosszabb, de ezt már irtam meg nem is ide tartozik.) Na szóval miután a recepción tököltek kicsit a számlával (vmi bizonylatot akartak adni, pedig eleve kértem, hogy számla kell, amin a nevem és a cimem is szerepel, de nagyon nem akart összejönni a dolog), loholtam is a vonatra, mert reméltem, hogy a délutánra még be tudok szoritani egy kis vizibicajozást a fiúkkal a Nádasnál, mert már napok óta terveztük. A dolog persze megint nem jött össze, mert bár tűző napsütésben, kánikulában indultam el a Nyugatitól, mire hazaértem, totál beborult, óriási felhők lettek és dörgött-villámlott... Szuper. Miután Peti géze elfogyott, Apuval kocsiba pattantunk és gyorsan elszaladtunk a patikába, ahol vettem még ezt-azt (Nasivin, Betadine stb) majd egész estig a bőröndökkel volt randim: bepakoltam. Odafelé egy 20 és egy 15 kg-s bőrönddel jöttünk, de mivel vettem egy csomó mindent, visszafelé már 20 és 18 kg-s lett a két bőrönd, igy én naiv gondoltam a 15 kg-s csomagot felturbózom 20-sra és minden oké lesz... Aha. Felugrottam a chat support-ra, vázoltam a helyzetet, 15 kg-ról szeretném upgradelni az egyik bőröndöt 20 kg-ra, mennyi lesz - mire a Ryanair kihozott nekem egy €68-s árat, ami röhej, mert €40-ért egy extra 15 kg-s, €45-ért pedig egy extra 20 kg-s bőröndöt tudtam volna venni, mikor becsekkolok. (De mondom, 2.5-3 kg-ról volt szó összesen, tehát nagyon nem akartam ezért egy vagyont kiadni, viszont nem szerettem volna a hátamon sem cipelni a plusz 3 kg-t, elég nekem a két gyerekre figyelni meg alapból az én hátizsákomban volt a laptop, a két IPad, a töltők, a pénztárcák, a mesekönyvek szóval a nehezebb cuccok...) Kb egy órát szarakodtam a chat supporttal, hogy magyarázza már el, hogy jött ki ez a €68, amikor áprilisban €14-t fizettünk ugyanezért a műveletért, de nem jött össze, csak az időm fecséreltem és jól felhúztam magam, hogy ilyen rondán le akarnak húzni... (Hazafelé az előttem ülő csajnál amúgy volt egy húzós kis bőrönd, egy bazinagy hátizsák és egy nagy oldaltáska... A gépen. És ezt ingyenesen hozta ugye fel, mert ami a fedélzeten van, azért nem fizetsz. (Hogy ez tuti több volt, mint 10 kg, arra a nyakamat teszem.) Nálunk volt egy Adidas hátizsák (20 literes asszem, lemértem, végül 6,5 kg volt), egy retikül a pénztárcámnak és az útleveleknek, a gyerekeknek meg volt egy-egy mini hátizsákja, ami összesen nem volt 3 kg, tehát 3-an mindösszesen 10 kg-t vittünk fel a gépre a megengedett 30 kg helyett (fejenként 10 kg ugye) és akkor azért akartak rólunk legombolni €68-t, mert a hátizsákomból 3 kg-t a bőröndbe át akartam tenni, hogy ne kelljen már felvinnem a fedélzetre, feladhassam már a reptérre való megérkezéskor... Mi van?! De mondjuk el is határoztam, ezentúl mi is hozzuk a kelet-európai hozzáállást, veszek egy kis gurulós bőröndöt, amit fullra rámolok mindennel hazafelé és lesz az meg az Adidas hátizsák a gépen szükséges dolgoknak és ha elveszik a kapunál a kis gurulóst (csak az első 90 gurulós vihető fel a fedélzetre, a többit elvehetik a kapunál és akkor a többi bőrönd közé teszik ingyen és bérmentve, nem €68-ért...), hát nem fogom sajnálni... Igy legalább a két kis gyerek hátizsákra sem kell odafigyelnem többet, hogy meglegyenek, a gyerekek sem "cipelik" és aggódni sem kell, beférünk-e a 20 és 15 kg-s bőröndökbe... Bekaphassák.) Miután a mérlegeléssel - rámolgatással jól elszállt az idő, éjfél után kerültem ágyba, meglehetősen felaljzva és idegesen a másnapi repülés miatt.

Kedden délelőtt, mivel már be voltam pakolva, nem sok dolgom akadt: összesen elugrottam a Spar-ba venni három túróst meg 3 zsömlét, szendvicsnek. Az idő ólomlábakon haladt, úgy éreztem, sosem lesz negyed 3, amikoris végre elindultunk a reptérre, mert a gép 17.10kor indult, én pedig kinn akartam lenni 3 körül... Bár a csomagleadás elég nyögvenyelősen haladt (egy darab pultot szántak a járatnak haha), a security-n átrepültünk, úgyhogy felszaladtunk játszani az emeletre kicsit, mert még nem volt kiirva a kapuszám. Mikor végre kiderült, honnan indulunk, odasétáltunk, majd nagyjából utolsónak szálltunk be a buszba, ami a géphez vitt. Hálistennek ezúttal pontosan indultunk - érkeztünk és az utazás alatt sem volt sok turbulencia, igy egész kellemes volt a hazaút: a fiúk telefonoztak, rajzfilmet néztek, én meg kávézgattam és olvastam. Itthon persze eső fogadott, mi más, de jó volt végre látni T-t, akitől egy nap hijján 4 hete búcsúztunk el a reptéren... (Ilyen ez a popszakma.)

Egyebek

Marian College uszi, ahová "járok"

Monori uszi medence

Monori uszi tanmedence

Épül a stadion Anyuék utcája mögött

Pipi rajzol (fejet-falba-ver-szmájli)

Mellesleg meg Maddie szeretne lenni a Sia klippekből

Felhők a park felett

 Ezt csak úgy találtam...

 Palika műve: A Vihar

 Végre elérte a Dublinfox a 3000 like-ot

Magyarország 06. 28 - 07. 25 - part 8

És akkor ime az utolsó etap: július 17-25ig.

Hétfőn, mivel szerettünk volna valami izgit csinálni az utolsó teljes napunkon, elmentünk Libegőzni ötösben. Palika még sosem volt a Libegőnél és mint kiderült, Anyu sem járt ott vagy 30 éve - de ez számomra csak akkor derült ki, mikor elsőként beszállt Pipivel a székbe és nem tudta lehajtani a korlátot... Ezek után én és Paja könnyedén felszálltunk, hiszen az egész pályát meg kellett állitani Anyu ügyetlenkedése miatt, szóval tulképp még jól is jött, hogy bénázott, mert igy nem kellett azon agyalnom, hogy fogom felpattintani Paját az ülésre magam mellé. A második széken mentünk hát mi Palikával, a sort pedig Apu zárta hátul, aki a tériszonya ellenére már rutinos libegő, hiszen harmadszor kisért el minket. Felérve a játszón kezdtünk, de mivel eddigre már 2 óra körül járt (ebéd után indultunk), Palika eléggé nyűgös volt, legalábbis ennek tudom be, hogy kétszer is hisztizni kezdett valami apróságon, de úgy, hogy én már ott tartottam, hogy kész, feladom, megyünk haza, nincs nekem ehhez idegrendszerem, hőbörögjön mindenki nyugodtan magában, én kiégtem, kész. Végül Palika persze megemberelte magát és még egy órát maradtunk a játszón (igaz, ebből kb negyed órát evéssel töltöttek). A játszótér után elsétáltam egy lángosért, majd bár elég meleg volt, felmentünk az Erzsébet kilátóhoz is, mert az ugye kötelező program a Libegő után. Felérve elkezdtük enni a lángost, de eskü életem legszarabb lángosa volt ez, konkrétan nyers volt a 3/4-e. Középen másfél centi vastag nyúlós tészta volt, a széle pedig ugyan megsült, de folyt belőle az olaj. (Ha rágondolok most is hányingerem lesz, pedig imádom a lángost... Ja és mindez 500 forint volt.) Miután igy lángos nélkül maradtunk, nem volt más hátra, felsétáltunk a kilátó tetejére és miután sebtében lőttem pár képet, rohantunk is le, mert a lényeg ugye a folytonos mozgás. Visszafelé Anyu Apuval libegett le, én meg persze megkaptam a két gyereket, mert Peti ragaszkodott hozzám, Palikát pedig nem mertem senkire bizni... Hazafelé Apu kidobott engem és Pipit a Nagyinál, ők pedig vitték haza Palikát Monorra.

Kedden jó korán, negyed 7kor keltünk, hogy a megbeszéltek szerint 7re beérjünk a Heim Pálba. Percre pontosan 7kor bejelentkeztünk, majd felküldtek minket az Urológiára. Vártunk, vártunk, nem jött senki, majd fél 8 felé elkezdtek szállingózni az édibédi anyukák a 2-3 év körüli kisfiaikkal. (Annyira furcsa egyébként számomra magyar anyukák társaságában lenni, jézus, teljesen mások, mint az irek. A legfeltűnőbb, hogy nonstop beszélnek a gyerekekhez, de tényleg nonstop. Janika, kérsz egy kis müzlikét? Itt a vizecskéd, ne tedd a szácskádba a kezecskéd, jajjj, figyelj mutatok valamit, olvasok neked, elhoztam négy kötet Anna Peti Gergőt, kiteszem ide eléd a lelkem egy aranytányéron.) Na de a lényeg: 8 előtt pár perccel, mikor épp elaludtam volna az álmosságtól, kiszól egy asszisztens, hogy I. Péter itt van? Hát neki az osztályra kellett volna menni 7-re... Elhebegtem-habogtam, hogy hát elnézést, lenn azt mondták ide jöjjünk, pedig úgy kezdtem, hogy műtétre jövünk, majd rohantunk le bejelentkezni újra, hogy felvegyenek az osztályra... Mikor lenn közöltem, hogy Pipi köhög kicsit (néha reggelente köhög, szerintem allergia, de ki tudja), természetesen nem vették fel, átküldtek az osztályra, hogy mutassam meg az anesztesnek. Oké, átszaladtunk, ott úgy fogadtak minket, mint az elveszett bárányokat, szóval egy ideje már kereshettek, pedig 7 óta ott voltunk ugye, majd mikor előkerült az anesztes, belenézett Pipi torkába, köhögtette kicsit és rábólintott a dologra, mehet a műtét. Ekkor visszarohantunk a kartonozóba, ahol végre felvették Petit, majd tűzhettünk át újra az osztályra, ahol a nővérke aláiratott velem egy csomó papirt és Pipi kapott egy ágyat. Ekkor olyan fél 11 körül járt az idő... A szoba kicsi volt, nem is tudom, milyen lehet, amikor 4 gyerek fekszik egy ekkora helyen (plusz ugye a szülők), de volt klima és TV is, a folyosón pedig egy kis hűtő, ahova be lehetett tenni ezt-azt. Hogy a késésünk miatt-e vagy csak úgy, de Peti harmadik volt a sorban, aki aznap műtétre várt, szóval jóóó hosszú nap állt előttünk, főleg úgy, hogy szegény gyereknek enni-inni ugye nem szabadott. (Vacsit még ehetett előző nap és fél 7ig ihatott vizet is.) Ahhoz képest, hogy 7re ott voltunk, Pipi fél 2kor kapta meg a nyugtató szirupot (amit titokban félig kiköpött haha, szóval kicsit aggódtam, nem fog-e pánikolni), szóval mondtam is neki utólag, hogy igazán büszke lehet magára, hogy nem nyafogott, hisztizett, hogy mennyit kell várni, kemény legény, de tényleg. (Én már azt hittem meghalok, szó szerint megevett az unalom és az ideg és ugye én sem ettem-ittam, ne kinozzam már szegény Pipit...) Na de a lényeg, negyed 3kor végre jött a műtőslegény és Petit karban bevitte a műtőbe. (Cukikám, olyan nagylegénynek képzeli magát, de közben meg ilyen picike még, hogy nem is hordággyal viszik műteni awwwww.) Mivel nem sok mindent tudtam volna csinálni az üres kórteremben, kihasználva az időt gyorsan elszaladtam a metróhoz venni vizet meg némi kaját magamnak, majd mikor 3/4 3-ra visszaértem, a szomszédos kórteremben lévő kisfiúk anyukái mondták, hogy már kijött az orvos, biztos mindjárt hozzák is vissza Pipit. És igy is lett, két perc nem telt el, meghozták - ezúttal hordágyon - majd szépen lefektették az ágyába és megkértek, hogy figyeljem a kijelzőket és szóljak, ha gond van. Hálistennek nem volt gond, aludt békésen, mintha mi sem történt volna, én meg forródróton próbáltam mindenkit értesiteni, hogy minden oké, túlvan rajta. Egy óra múlva bejött az orvos, elmondta, hogy minden oké volt, nem volt komplikáció, most várni kell, mig felébred és ha jól van, lassacskán elkezdhet inni és enni is. Elmesélte, hogy kezeljük, hogy vigyázzunk rá az elkövetkezendő hetekben-hónapokban, majd sajnálattal közölte, hogy mivel igy megcsúsztunk, nem javasolja, hogy hazamenjünk, inkább maradjunk egy éjszakát, az a biztos. Nem tiltakoztam. Pipi 4 körül kezdett ébredezni, vagyis mit ébredezni, egyszer csak kinyitotta a szemét és fenn volt, mintha csak elszunyókált volna délután. Először is megnézte a kukiját, majd egy perc múlva kérte, hogy kapcsoljuk be a TV-t, mert unatkozik. Igy is tettünk és innentől az elkövetkezendő 1,5 napot a Minimax-szal töltötte haha... Fájni nem fájt neki semmi, nem panaszkodott, nem sirt, nem szenvedett, sőt, azt kell mondjam még örült is, hogy egész délután feküdhetett és tévézhetett... Az egyetlen gondot az jelentette, hogy felállni ugye nem szabadott, de pisilnie kb óránként azért kellett... Mit volt hát mit tenni, kacsáztunk bőszen (a kacsát Peti amúgy következetesen gólyának hivja), de ez nem volt könnyű nyilván, egyszer szegény alá is folyattam a pisit, de jött a nővérke és sittysutty kicserélte a lepedőjét, szóval tulképp nem volt gond, csak hát kellemetlen volt az egész, na... Mikor megbizonyosodtam róla, hogy jól van, átszaladtam szólni a fő épületbe, hogy maradnék éjszakára, kifizettem a számlát, majd húztam vissza a Nap Hőséhez. Nagyi fél 6 körül eljött meglátogatni minket, hozott párizsit és barackos meg túrós fornettit (Peti ezeket kérte, hát istenem), majd negyed 7kor magunk maradtunk. Mivel korán keltünk, lelkileg fárasztó is volt a nap, olyan 9 körül Pipi szó nélkül elaludt, én pedig úgy 10 körül követtem a példáját, bár ez elég nehéz volt, mert az éjszakás nővérek nonstop a mellettünk lévő helyiségben trécseltek és nevetgéltek. Éjszaka Peti egyszer kelt fel pisilni, én ezerszer riadtam fel kb és ez kombinálva azzal, hogy a takaritónő fél 6kor (!) jött felmosni a szobát, hát nem volt túl nyerő. Jó, persze, nem szállodára számitottam, de hát na, mi a fenéért kell fél 6kor felmosni?! Na tehát fél 6kor keltünk, 6kor kihivott a nővér, hogy ránéz Pipi kukijára és leszedi a gézt róla. Igy is lett. Szegény Peti szerint ez a gézleszedés volt a legrosszabb, kapott is utána Cataflamot, hátha csökken a fájdalom. (Csökkent, ezt az egy adag gyógyszert kapta összesen az egész műtét előtt-után.) 7kor volt a vizit, majd miután minden oké volt, megkaptuk a zárójelentést, szabadon távozhattunk, viszlát Heim Pál. Aput 9re hivtam (nem tudtam, mikorra végzünk), igy egy kis időt még a szobában töltöttünk, majd mikor megérkezett a házi taxi, kisétáltunk az épület elé és hello, mehettünk haza.
A további otthon töltött napjaink innentől kezdve nyilván nem voltak túl izgalmasak, de azért belefért még ez-az...

Palika szavak

Jellemző.
Barakc - barack
Keck - keksz
Deszpent - Westend
Palatincsa - palacsinta
Kigula - strigula
Amúgy teljesen jól beszél, csak néha-néha felcseréli a szavak bizonyos hangjait. Hm. 

Magyarország 06.28 - 07.25 - part 7

Csütörtökön, hogy kipihenjünk a balatoni fáradalmakat, nem mentünk sehova igazán, csak Petivel mentem be a központba nézelődni. Eredetileg egy pénztárcát és / vagy pár irószert szerettem volna venni neki, de mivel semmi jót nem találtunk, egy blöböt kapott csak, vagyis egy vicces, nyomkodható stresszlabdát. Jártunkban-keltünkben elmentünk egy fodrászat mellett is, bekukkantottunk és mivel épp volt fél órája a fodrászlánynak, szépen gyorsan levágta Pipi haját, ami már kezdett igencsak hosszú lenni. Hazaérve Palika meglátta Pipi lasztiját és természetesen kijelentette, hogy neki is kell egy saját, úgyhogy mivel amúgy is vissza kellett szaladnom a Sparba, elvittem Palikát is és beugrottunk a kinaiba, hogy egye fene, válasszon ő is egy Saját Kislabdát... Ennyi volt a nap, semmi extra tényleg, megvoltunk, elvoltunk.
Pénteken Nagyi nap volt: mint múlt héten is, fél 1re bevittem hozzá a fiúkat. Mivel a Kökin szálltunk le, visszavittük Pipi szandiját a CCC-be (nyomta, mi más), majd ha már ott voltunk, a boltban fellelhető összes pár szandit ráadtam, válasszon, melyik nem nyomja. Nem túlzok, legalább 15 párt vittem oda neki, egyes fazonokat több méretben is, de mind kényelmetlen volt, vagy egy vagy kettő vagy három helyen nyomta mind. Esküszöm azt hittem felképelem. Egyszerűen nem hiszem el, hogy 15 párból mindegyiknél talál valami hibát, ilyen nincs. Átkocogtunk amúgy a Deichmannba is, ott újabb 5 párat felpróbáltunk, de ki lehet találni, milyen eredménnyel... Talált-süllyedt, ezek a szandik is nyomták. Itt feladtam, közöltem vele, hogy majd a Jó Édes Apja vesz neki szandált, ha akar, nekem itt lett elég, ha rajtam múlik mezitláb fog járni, mert engem többet igy nem fog szivatni, az tuti. Jó hangulatban értünk hát Nagyihoz, ott ledobtam őket és húztam vissza a Kökibe, hátha le tudom vágatni a hajam, de persze nem tudtam, mert a TrendZona-ban sokan voltak, másmerre meg nem akartam menni időpont nélkül.  Bementem hát a Tesco-ba, vettem Apunak ezt-azt a szülinapjára (még 26-án volt, de nem köszöntöttük még fel), majd átmentem a Reserved-be, ahol találtam egy szupi kis szoknyát. Ekkor gondoltam iszom egy tejeskávét, de sajnos csak a Costa Cafe-ba lehetett volna leülni, oda meg nem akartam menni, mert az van Irországban is, az összes többi kávés hely meg talponálló volt, hát köszi nem... Végül az éttermi szinten találtam egy Segafredo-t, ahol le lehetett ülni, kértem is egy americano-t tejjel, de mikor odatoltak elém 560 Ft-ért egy kis papirpohárban némi tejeskávét hát őőőő kevésen múlt, hogy nem küldtem vissza, hogy na ne már. Ezzel az erővel egy automatából is vehettem volna kávét 150 Ft-ért, az pont ugyanilyen és ugyanennyi lett volna... Na mindegy, nem volt nagy kedvem pattogni, úgyhogy csak leültem végre (még jó, hogy nem kértem további 600 Ft-ért egy sütit is, akkor kaptam volna agyvérzést) és próbáltam netezni kicsit a nemlétező wifivel. (Ez a másik, otthon sehol sincs free wifi vagy ha van is, nem működik, nekem egyszer nem sikerült csatlakozni egyetlen bevásárlóközpontban sem meg sehol, a telefonom meg nincs magától wifi.) 5re mentem vissza Pajáért, felkaptam és mig Pipit otthagytam, vele elmetróztunk a Nyugatiba, hogy mehessünk haza Anyuékhoz.       
Szombaton értelemszerűen mentem Pipiért és mivel ő már nagyfiú, vele nem metróztam vissza a Nyugatiba, a Kökin szálltunk fel és onnan mentünk haza. 5kor úszás volt, oda elvittem a délután folyamán, majd hazafelé bementünk fagyizni meg sétálni egyet a központba.

Ez a kép annyira jellemző...

Vasárnap délelőtt jöttek a tesómék (vagyis a tesóm meg Sebi, Vili és a sógornőm otthon maradtak), velük szórakoztunk, ebédeltünk. Ebéd után Sebi lefeküdt aludni, Pipiék meg telefonozással tölthették a csendespihenőt. Az úszás ezúttal 4kor kezdődött, mig én Pipivel usziban voltam, Anyuék a Forgách utcában szórakoztatták Sebit. Fél 6 körül Apu értünk jött az uszodához, elvitt minket a Forgách utcához, hogy elbúcsúzhassunk a tesóméktól, akik kb fél óra múlva indultak is vissza Pestre. Hazafelé beugrottunk az egyik cukiba jégkásáért, de Peti persze kiverte a balhét, miért kap Palika is egy deci jégkását, hiszen amig úszott, ő kapott egy gombóc fagyit is, mert Sebiékkel Anyuék ugye szintén beugrottak a cukiba.  
Ennyi volt a harmadik hetünk otthon, nagyon jól indult a Balcsival, de a vége azért eléggé lelaposodott, nem voltunk sehol, nem csináltunk semmi izgit. Na jó, persze nem panaszkodom, még igy is ezerszer jobb volt ez a pár nap is, mint ez a megfagyás, mióta hazaértünk.  

1-2 napja megy a vita ezen a cikken.
Linkeltem egy fórumban és jött a sok okos, hogy jaaaj, mindenkit érhet bárhol baleset, ők bizony leszarják ezt az ajánlást, továbbra is ugráltatják a 3 évest a trambulinon, nem kell mindent elhinni, amit a neten lehet olvasni (!).
Próbáltam rávilágitani, hogy,
1) azért a tudásfája és a BorsOnline nem hozható egy szintre egy orvosi kamara által végiggondolt, kitalált ajánlással
2) nyilván mindenkit érhet baleset, mindenhol, az utcán sétálva is, a cikk csak azt mondja, hogy ha egy 3 éves üti meg magát ugyanott és ugyanúgy, mint egy 7 éves, akkor a 3 évesnek valószinűleg nagyobb baja lesz, mint egy 7 évesnek, egyszerűen azért, mert gyengébbek a csontjai
3) nem mondtam, hogy mindenki azonnal dobja ki a trambulint a kertből, bugyolálja be a gyerekeit, ne engedje mozogni őket, kösse a székhez, ott nem lehet bajuk (de)
4) annyit irtam, hogy hello, ez csak egy figyelemfelhivó cikk, hogy 6 év alatt kifejezetten figyeljünk, ha a gyerek trambulinozik, mert nem érettek még teljesen a csontjai és ha egy 7 éves esik rosszul, lehet megússza kisebb sérüléssel, mig ha egy 3 éves, akkor lehet, hogy eltörik a combcsontja...
ehhez képest kb nekem esett mindenki, hogy áh, ez felesleges pánikkeltés, hülyeség erre figyelni, ugráljon csak a 6 év alatti is pont úgy és annyit, mint a 6 év feletti, mert milyen jót tesz nekik a mozgás, nem fognak elhizni, nem kell ezt az ajánlást olyan komolyan venni.
Tök felhúztam magam.
Olyan ember is beszólt ("Hát náluk 3 éve van trambulin és még nem történt baleset." meg "Ja, inkáb ültessük a tv elé őket, hagy nézzék a sok ócska reklámot...") aki mindekinek azt papolja, hogy jaj, be kell tartani minden ételajánlást a hozzátáplálásnál, mert allergiás lesz a gyerek, ne egyetek húst, mert az árt és hiába irtam, hogy hello, ez pont olyan orvosi ajánlás, mint a kajás, most irjam én is mindenkinek, hogy adjatok csak glutént 5 hónaposan, hiszen az én gyerekeim sem lettek allergiások, hoppá, nem kell ezeket a hülye túlóvatos szabályokat betartani? Mert érted, ültessük a tv elé a trambulin helyett? Most komolyan, rég megette a fene, ha egy Palika korú gyerek csak egy kicseszett trambulinon tud mozogni és nem tudunk neki alternativákat adni, hogy ne hizzon el...Pfff.
Birom, hogy minden laikus anyuka okosabbnak hiszi magát egy orvosokat tömöritő egyesületnél és a saját példája alapján (minket sem ért még baleset) általánosit, hogy akkor tuti mást sem fog.
Hihetetlen komolyan.
Nyilván mindenki azt csinál, amit akar, de ha felhivom a figyelmet valami valós veszélyre, aminek tényszerűen bizonyitott oka van (mármint hogy a gyerekcsont könnyebben törik), akkor miért kell ezt meghazudtolni egy egyéni kis fos példa alapján és gúnyolódni, hogy a tv biztos jobb, mint a trambulin?!
Bahhh, most határoztam el újra, hogy redukálom a fb időmet, mert teli van idiótákkal.

Magyarország 06.28 - 07.25 - part 6 - Balaton

Július 10től 12ig tehát a Balatonnál töltöttük az időt. Anyu július elején felhivta a vendégházat, ahol egyszer, vagy 5 éve nyaraltak Apuval egy hetet és mázlink volt: volt 3 üres napjuk, úgyhogy mehettünk. Hétfőn 10 körül indultunk és mivel Apu utál autópályán menni, úgy 2 körül értünk Kőröshegyre. Egyszer álltunk meg, Agárdon, ahol kiszálltunk enni egy kicsit és elmentünk jégkásázni meg pisilni az egyik étterembe. A fiúk egész jól birták az utat, bár 3 óra után Palika eléggé elkezdett pattogni meg rugdosni (!), hogy érjünk már oda, de 10 perc szenvedés után hálistennek bealudt, szóval nem volt vészes. Ez a nap volt amúgy a legmelegebb az otthon töltött majd' 4 hetünkből: az autó hőmérője 37 fokot mutatott szinte végig, úgyhogy szidtam rendesen a klima nélküli kocsit, azt hittem megrohadok a hátsó ülésen a két gyerek között... Mindenesetre egyszer csak végetért a kin, megérkeztünk. Mivel még sosem nyaraltunk magánháznál úgy, hogy a tulaj is jelen lett volna, kicsit aggódtam, milyen lesz ez a 3 nap, de szerencsére nem sok vizet zavartak az ott lakók, megérkezéskor láttuk őket 10 percet és kész, onnantól teljesen olyan volt a nyaralás, mintha csak mi laktunk volna ott. (Ők laktak a ház alsó szintjén, mi a felsőn.) Miután megérkeztünk, kipakoltunk, pihentünk kicsit és fél 4 körül nekivágtunk a strandnak. Nem tudtuk pontosan, hova megyünk, igy keringtünk egy keveset a környéken, de végül rátaláltunk a szántódi szabadstrandra, ami tökéletesnek bizonyult. Volt öltöző, wc, játszótér és egy nagy árnyékoló a viz mentén. (Az étterem / büfé sajnos nem volt nagy szám, fagyi, lángos pl nem volt, de hát ez van, nem lehet minden tökéletes.) Amint odaértünk, Pipi már rutinosan vetette bele magát a habokba, amint átöltözött már rohant is a vizbe, Pajával viszont voltak gondok: megkötötte magát és kijelentette, hogy ő bizony bele nem megy a vizbe és punktum. Fél órát lubickoltam Petivel Palika orra előtt, hátha megjön a kedve, de neeeem, úgy volt vele, hogy amit mondtam, megmondtam, ő ma száraz marad, mi meg csináljunk, amit akarunk... Hm. Köszi. Végül minden erőmet bevetve (zsarolás, könyörgés, kérés, parancsolás, rábeszélés stb) rávettem, hogy beletipegjen a vizbe - és milyen jól tettem, innentől ki sem lehetett vakarni... Olyan 6ig maradtunk a parton, akkor összeszedelődzködtünk és indultunk fagyizni a révhez. A fagyi után fotózkodtunk egy kicsit, majd elindultunk sétálni, de Paja olyan fáradt volt, hogy egy lépést sem akart tenni, úgyhogy hamarosan indultunk is vissza a szállásra. Mire felértünk, elkezdett fújni a szél, a fák hajladoztak, dörgött-villámlott, de egy csepp eső nem esett, igy le sem hűlt az idő, pont jó kis balzsamos esténk lett. (Utólag olvastam, hogy Siófokon (meg egy csomó más helyen az országban) micsoda pusztitást okozott ez a hirtelen jött vihar...) A gyerekek 9re elaludtak, mi meg hármasban csodáltuk a villámlásokat a szuperül beépitett kis teraszról, szóval idilli volt a buli, na. Anyu fél 10 körül kitalálta, hogy kéne egy kis süti, úgyhogy Apu igazi lovagként rendelt is három tortaszeletet egy közeli étteremből, hogy tökéletes legyen az esténk.
Képek:      

Másnap, kedden, megint jó melegre ébredtünk. Mivel nem akartam, hogy egész nap strandoljunk (nem is birtuk volna), úgy döntöttünk, hogy átkompozunk Tihanyba, úgyis rég jártunk arra. Igy is lett, 10 körül nekivágtunk a kompnak (Palika megint bedobott egy gyengus "én nem akarok kompozni" hisztit, de végül megint rábeszéltem persze) és szépen átmentünk Tihanyba. Odaérve nem igazán tudtuk, merre facsarodjunk, ezért némi téblábolás után jutottunk csak el addig, hogy oké, menjünk fel kisvonattal a központba, a kikötőnél úgysincs semmi. Mivel épp nem állt benn kisvonat, egy turistabusz viszont pont indult felfelé, arra pattantunk fel végül és 10 perc alatt fel is jutottunk a város végéhez. Leszállva a fiúk azonnal kértek egy-egy jégkását (fűűű, de utálom amúgy a jégkását, mindig leisszák magukat vele és sosem jön ki nyilván semmiből a rózsaszin pötty), majd miután azzal végeztek, elindultunk fel, át a városon az apátság felé. Útközben vettünk egy hűtőmágnest (utólag bánom, hogy a levendulás szappannak ellenálltam), majd 15-20 perc múlva izzadva érkeztünk meg a központba, az apátsághoz. Mivel a kisvonat a főtérről indult, egyértelmű volt, hogy lefelé azzal megyünk, igy mivel épp benn is állt egy, be is pattantunk és tűztünk le a kikötőhöz. A komp szintén épp indult, igy mindenféle várakozás nélkül felszállhattunk és mentünk is vissza a mi oldalunkra. A szálláson megebédeltünk, csendespihenőztünk kicsit, majd 3 körül újra lementünk a szántódi strandra fürdeni. (Paja ezúttal Petihez hasonlóan azonnal bejött a vizbe haha, viszont Pipi egy idő után megunta a fürdést, inkább kinn napozott, mondván nagyon fázik... Aggódtam, hátha lázas vagy valami, de nem, egyszerűen fáradt volt valószinűleg és lehet, hogy a viz is kicsit hűvösebb volt, mint hétfőn.) Ennek ellenére 6ig maradtunk ismét, akkor átautóztunk Balatonföldvárra, ahol vettünk egy-egy adag sült krumplit a fiúknak, magunknak meg egy-egy lángost és szépen kisétáltunk a kikötő végébe. Gyönyörű fények voltak ismét, csináltam egy csomó fotót és élveztük az életet. Hazafelé beugrottunk egy Sparba vásárolni ezt-azt, az estét pedig a gyerekek elalvása után megint a teraszon töltöttük, mert isteni idő volt, ugyan ezúttal nem villámlott folyamatosan.
Képek:  

Szerdán, harmadnap, sajnos már pakoltunk, mert véget ért a mini-nyaralásunk. Hogy ne maradjunk látnivaló nélkül, délelőtt elugrottunk Zamárdiba, a Kőhegy kilátóhoz. Bár nem volt hosszú az út a parkolótól a kilátóig, Palika azért nyünnyögött egy sort, hogy vegyem fel, de mivel eléggé emelkedett az út, nem voltam hajlandó végig cipelni, pár métert vittem, hogy úgy érezze, igaza lett, de az út nagy részét azért becsülettel legyalogolta egyedül. A kilátó sajnos egyik gyereket sem izgatta, amint felértünk, indultak is lefelé (ááááá), mert Palika meglátott lenn egy szájbelemosót (!) és azt persze azonnal ki kellett próbálni, működik-e... (Működött, úgyhogy csurom vizesek lettek a harc közben, épp ki igyon...) Ha már Zamárdiban jártunk, a kilátó után lementünk a strandra is, ahol meg akartuk találni a Balaton szive szobrot, de mivel a zamárdi strand isssssszonyú hosszú, természetesen nem lett meg. Mivel Pipi nagyon szeretett volna trambulinozni, hosszas nyavalygás után rábeszélt, úgyhogy Anyuék elmentek rendelni valami ebédet, én meg bevittem a két haramiát trambulinozni a viz fölé. (Ekkor még nem olvastam a cikket, hány éves kortól ajánlott az ugrálás haha.) Mire végeztünk, az ebéd nagyjából kész lett: Anyuék Pipiéknek rántott húst rendeltek sült krumplival, mi meg egy bőségtálat kaptunk, sajttal töltött csirkemellel, cigánypecsenyével, rántott hússal, rizzsel, krumplival, mindenféle jó kis magyaros éttermi cuccal. (Életemben először ettem cigánypecsenyét amúgy és tádáááám, tök jó volt, nem is tudtam, hogy ez ilyen.) Ebéd után hazamentünk, bepakoltuk a már összerámolt bőröndjeinket a kocsiba és pár perc szusszanás után lementünk utoljára a strandra. Ezúttal csak 1,5 órát maradtunk, de pont elég is volt, mert nem szerettem volna nagyon későn hazaérni. 4 körül indultunk, 8 után értünk haza, az útról inkább vagy jót vagy semmit, úgyhogy inkább semmit. (Na jó, azért valamit: iszonyúan eltévedtünk, Dunaföldvár vagy mi felé tekeredtünk, Székesfehérvárt hirből sem láttuk... Azt hittem sosem érünk haza... Persze végül hazaértünk, de na. Nem volt egyszerű.)
Képek:       

Szép volt, jó volt, köszönjük.

Magyarország 06.28 - 07.25 - part 5

Pénteken tehát Pipi Pesten aludt, szombaton mentem érte. Fél 2re igérkeztem, de mivel már a 10.37-essel elindultam otthonról, kihasitottam magamnak némi én-időt, amit vásárlással töltöttem, ezúttal a Westendben. Először is visszavittem a H&M-be a pénteken vett szoknyát (10-es volt, derékban jó, de olyan mini, hogy úgy éreztem, öreg vagyok már hozzá a sonka lábaimmal - rájöttem megint, hogy utálom amúgy a H&M-es cuccokat, a felsők rongyosak, a szoknyák meg vagy túl rövidek vagy túl hosszúak, mindenesetre abszolút nem nekem valók), de a vicc, hogy mivel akciós volt a szoknya, nem kaptam ám vissza a pénzt, hanem egy kártyát adtak, rajta a holmi árával... Hát nem tudom, szerintem ez irtó gagyi, értem én mögötte a logikát, de na, az irországi H&M-be (meg minden egyéb üzletbe is) lazán vissza lehet mindent vinni (még a fél eurós cuccokat is) és visszakapod a pénzed úgy, ahogy fizettél... (Ha kártyával fizettél, a kártyára töltik vissza, ha kp volt, kp-t kapsz.) Szerintem ez igy korrekt, de mindegy. A H&M után végigjártam minden lehetséges boltot (C&A, DM, Rossmann, Spar, majd Decathlon meg miegymás, de inkább csak kóvályogtam, nem vettem nagyon semmit egy kis kék hátizsákon kivül, amit Pipinek szántam), majd egy gyors ebéd után (Meki - Chicken wrap) indultam is Nagyihoz. Fél 2re értem oda, onnan ugye Köki, vonat, hazazötyögés. Alig értünk haza, indulhattunk is az usziba, mert Petinek 5től ugye megint úszása volt. Ezúttal - mivel nem volt nálam Paja - én is úsztam egyet: mig Pipi a kismedencében tanult, én vidáman lazáztam a nagyban, király volt... Nagyon jól haladt amúgy Peti az úszással, ahhoz képest, hogy itthon még azt is utálta, ha az arcára csöppent egy csepp viz, a 3. alkalomra szépen megtanult a viz alatt siklani és már simán le mert menni a medence aljára is, szóval nagyon ügyes volt, de tényleg.
Vasárnap pihentünk, nem mentünk sehova, csak Anyu vitte el Pipit délután 4re az usziba. Előtte-utána pakoltunk, mert másnap kezdődött a nagy kaland: 3 napra lementünk a Balcsira, pontosabban Szántód-Kőröshegyre nyaralni. (De erről már csak egy másik napon.)

Magyarország 06.28 - 07.25 - part 4

A borzasztó hétfő után azért egész jó kis hetünk kerekedett.

Kedden, mivel Palika már reggel kakilt, hurrá (nyilván dolgozott benne még a lórúgásnyi hashajtókeverék), délelőtt Apu elment kicsit a Forgách utcába, mi meg összekészültünk és mikor hazaért, elmentünk Hűvösvölgybe, kisvasutazni. Miután a tavaszi útvonalunk (Hűvösvölgy - Virágvölgy - Normafa) jól bevált, most is ezt követtük a szokásos Széchenyi hegy - Szépjuhászné - Széchenyi hegy helyett. Hűvösvölgyben ugyan volt egy kis para, hol parkoljunk, de végül feljutottunk a kisvasúthoz legközelebbi parkolóba, ahol egész napra 350 Ft-ért ott lehetett hagyni a kocsit. (Mondjuk szemét módon nem volt kitáblázva, hogy létezik ez a parkoló, igy először felsétáltunk gyalog, az autót az ovi előtt hagyva, megnéztük-megkérdeztük, hogy lehet feljönni kocsival és csak ezután hajtottunk fel. De elértük igy is a vonatot, mázlink volt.) Virágvölgyig mentünk tehát, ott játszóztak egyet a fiúk (ezúttal nem kötötte le őket nagyon, kicsit hintáztak, kicsit csúszdázott Pipi), majd elsétáltunk a kápolnáig, csináltunk pár fotót és nekivágtunk a Normafának. Mikor odaértünk, vettem egy-egy rétest Anyuéknak meg magamnak (a fiúk nem kértek haha), majd indultunk is Csillebérc felé, hogy elérjük a következő kisvonatot. Csillebércről Hűvösvölgybe mentünk vissza, majd onnan még haza kellett bumliznunk. Jó későn, fél 8 körül értünk haza, úgyhogy turbóból vacsiztattunk - fürdettünk.

Szerdán Pajának ki kellett pihennie a keddi kirándulást, igy csak Pipivel aktivkodtunk. Apu elvitte reggel a kocsit, igy csak busszal tudtunk bemenni Pestre, mert az ugye 400 méterre indul a házunktól és nem 4 km-re, mint a vonat... 11.05kor indult a busz, 12.40re ért az Örsre... Azt hittem megpusztulok, pedig még csak az út elején voltunk... A cél ugyanis a Tarzan Park volt. Az Örsön felszálltunk a 236-os buszra (fél óránként jár, nyilván előttünk ment el, tehát várhattunk 25 percet rá) és mentünk huszoniksz megállót valami Rákosfosig, ahol át kellett szállnunk a 270-esre. Át kellett volna szállnunk, ha járt volna az a szemétláda, de nem járt, mert nem és kussoljál. Fél 2kor (igen, 11 előtt indultunk otthonról) ott álltunk tehát a tűző napon a halál kukiján, ahol persze egy autó nem járt, nem hogy egy taxi és mellesleg azt sem tudtam, hol a fenében vagyunk, merre tovább (a telefonomon nincs net ám). Winnetouként - mivel természetesen egy lélek nem járt arra - a busz útvonalát lekövetve indultunk el, mert tudtam, hogy csak 3 megálló, gondoltam lesétáljuk... Igy is lett, 2 órakor már a Tarzan Park bejáratához is értünk, ami egész király ugye, tekintve, hogy 11kor indultunk otthonról hahaha. Na mindenesetre miután bejutottunk azért jobb volt a buli, bár érdekes módon, a vizes játszótér, ami miatt kb oda mentünk, Petinek nem jött be. Azt mondta, túl hideg volt a viz és folyton a szemébe ment. A csúszdákat sokkal jobban szerette, azok durván magasak és kanyargósak voltak. Sok időt töltöttünk a sarazós részen (már azt hittem az eszem elmegy szinten sok időt), bár volt pár iszonyú főnökösködő gyerek, aki folyton parancsolgatott mit lehet és mit nem. (Jézusom, tudom, nem szabadna, de én mennyire utálom a nagypofájú, bossy gyerekeket...! Alig tudom megállni, hogy beszóljak nekik, hogy bakker, ez egy játszótér, közös, nem a tiéd itt semmi, akkor ne vedd már ki a nyámnyila gyerekem kezéből a kislapátot, mert felképellek...) Olyan 4 körül Pipi éhes lett, vettünk hát egy adag sült krumplit és úgy, krumplizgatva még végignéztük a park többi játékát is. Az egyensúlyozós részen nem voltunk sokat, a zenélős résznél sem, az ugrálós dombon viszont megint sokat pattogott. A zip line sajna túl nagy volt neki, helyettük a liánokon lógott, nagyokat röhögtünk, mert nem volt egyszerű lengeni rajtuk... 5ig maradtunk kb, a 14-es villamossal indultunk haza a metró felé. Újpesten keresztül kicsit hamarabb hazaértünk, 7kor már a házban voltunk, ami azt jelenti, hogy jó időt futottunk a délelőtthöz képest.               

Csütörtökön délelőtt vásárolgattam, DM, Rossmann, Spar, Lidl, patika, délután pedig elmentünk Ceglédre, strandra. Szokás szerint 4-negyed 7ig maradtunk, először kinn, majd benn, de a barlangos medence még mindig baromi hideg volt, igy azt megint kihagytuk. (Igazság szerint a belső medence is hideg volt, de a fiúknak nagyon tetszett a sodró, igy elég sokáig maradtunk benne.) Az Ice and Go megint megvolt, mint ahogy a lángos is, mondom, csak a szokásos strandolás zajlott...  Este jól felhúztam magam, mert másfél hete voltunk ugye itthon, de Nagyi a fiúkat eddig egyetlen délután látta (vagyis Palikát csak egy fél órát, kórház után) és mikor irtam, hogy na, pénteken akkor tudnánk találkozni, akkor azt válaszolta, hogy hát ő kamra rámolást tervezett. Kamra pakolást! Amit bármikor megcsinálhat. Amikor tudja, hogy szombaton 5kor és vasárnap 4kor úszás van. Amikor most vagyunk itt 3,5 hétig, az év többi részében pedig nem! Annyira unom, hogy mindenkinek mindent mindig a szájába kell rágni, hogy nekem mindig mindent magyarázni kell... Meg az, hogy a fiúk nonstop 24/7 rajtam lógnak! Iszonyú fárasztó, de tényleg. Konkrétan egy gondolatot nem tudok végigvezetni, mert végtelenitve megy a duma meg a nézd csak meg a gyere meg a kérek ezt, kérek azt meg a töröld ki a fenekem stb stb Egy moziba, egy cukrászdába nem mentem el egyedül, mióta itthon vagyunk és van segitségem, mert nem akarok még nagyobb terhet Anyuékra tenni, nincs pofám rájuk bizni egyszerre mind a két gyereket egy óránál hosszabb időre, mert látom, hogy nem birják... Más meg bakker hazaküldi két hónapra a gyerekeit szivdobbanás nélkül. Mert megteheti. Én meg egy folyamatos programszolgáltató / mediátor vagyok éjjel-nappal, akihez hozzá van nőve két hangos, folyton pörgő, csatározó gyerek... Unom. Na de a lényeg a lényeg, Nagyi nagy kegyesen bevállalta végül a fiúkat, megbeszéltük végül a másnapi randit, igaz, baromi rábeszélés szaga volt a dolognak, de letojom.  

Pénteken tehát felkerekedtünk és egy gyors ebéd után (!) hármasban bevonatoztunk Pestre. 2re mentünk, én konkrétan csak leadtam a fiúkat és tűztem is tovább a Corvin Plázába vásárolni (éljen a szabadság, éljen a haza!). Rengeteg cuccot szerettem volna venni, főleg cipőket (Petinek a szandi és a sportcipő is leszakad lassan a lábáról, Palika meg totál kinőtte a szandiját, néha már kikandikált a kisujja belőle), magamnak egy vászongatyót, a fiúknak széldzsekiket meg még sok-sok apróságot. Lejártam a lábam, üzletről-üzletre mászkáltam, hogy minél több dolgot ki tudjak pipálni a to buy listámról, közben pedig tátottam a szám, hogy jééé, ilyen van, jééé létezik ekkora választék...? A H&M-ben kezdtem, vettem magamnak egy rövid szoknyát meg Pajának egy kék vászonnadrágot, majd a CCC-ben (imádom azt a helyet!) találtam Pipinek egy csinos szandit és egy jó kis Skechers cipőt is, magamnak pedig egy lapossarkú szandált. Paja méretében (28-as) sajnos nem találtam olyan szandit, mint a Petié, úgyhogy leballagtam a Decatlonba, de ott sem jártam sikerrel, semmi nem ragadta meg a fantáziámat. Ezután kissé csalódottan metróra szálltam és átszaladtam a Kökibe, hátha az ottani CCC-ben lesz 28-as szandi és hát tádááám, mázlim volt, mert volt, Pajának is vettem tehát szandikát. Mivel ekkor már 5 körül járt, visszamentem a Nagyihoz, hogy begyűjtsem Paját. Peti benn aludt, ő nem jött velünk haza. (Itt újra dühöngtem egy sort, mert kiderült, hogy délután megint nem voltak sehol, Pipi megint egész végig a youtube előtt ült, Palika meg többször telefonozott... Hát bazdmeg. Most őszintén én vagyok nagyigényű?! Mégis mennyiből tart levinni egy 3 meg egy 7 éves gyereket egy órára a szemközti játszótérre? (100 méterre van kb, de akkor már sokat mondok.) Hát szabad levegő, D vitamin, napsütés! És akkor folyton azzal jön, hogy jaj, Petike túl ropi, biztos beteg, azért ilyen csonti, mert nem mozog eleget... (Nem csonti amúgy, pont jó, szerintem inkább legyen 21 kg 7 évesen, mint 41 kg... Mondjuk azt már elérte, hogy Pipiben kialakult a túl vékony vagyok tudat, én meg mondogathatom neki, hogy ne vicceljen, teljesen normálisan néz ki...)) Na de mindegy, Palikát tehát nagy mérgesen felkaptam és rohantunk is, hogy elérjük a 6.03-as vonatot a Nyugatiban és hát ennyi volt a nap. A szerzeményeim amúgy mérsékelt sikert arattak, a H&M-es szoknya sajnos nagyon rövid lett (nem próbáltam fel, mert kanyargott a sor a fülke előtt), a naci épp jó Pajára, a szandi szintén, Peti cumóiról pedig ekkor még nem hoztam végleges döntést, mert még nem próbálta fel őket normálisan.
folyt.köv.

Magyarország 06.28 - 07.25 - part 3 - A Közjáték

A két kórház Matyi*...

A kaka-gondoknál hagytam tehát abba, itt is folytatom: Hétfő iszonyú volt, az iszonyúbbnál is iszonyúbb, leirni úgysem tudom. Délelőtt Pipit bevittem 11re a Heim Pálba, urológiára, megmutatni a kukiját és tanácsot kérni, megműttessük-e vagy sem. Kb 20 perces késéssel be is jutottunk, egy viszonylag szimpi orvos megnézte, kért tőle egy kis pisit (természetesen tudott adni mintát), majd közölte, amit idáig is tudtunk: ez nem lesz jobb sajnos, a folyamatos fertőzések / berepedezések folyton újabb és újabb hegeket okoznak, amitől folyton visszaszűkül az előbőr, úgyhogy erősen javasolt a körülmetélés, jobb előbb, mint később jelszóval. Időpont már csak augusztus végére van, de ha megüresedik egy hely 1-2 héten belül, akkor hivnak és túlleszünk a dolgon, még itthon. Mikor ez kiderült, kaptunk beutalót az altatóorvoshoz, akihez 10 perc után be is hivtak és ahol 2 perc alatt végeztünk is. Allergia - nem tudok róla, Tartós betegség - nincs, Penicillinallergia - nem tudok róla - oké, altatható. Ez a nőci annyira nem tetszett, nagyon mufurc és pokróc volt és rettentőre unta a munkáját, de remélhetőleg érti a dolgát. 12kor végeztünk kb, mentünk tovább Nagyihoz ebédelni, ahol ott volt persze a másik két unoka is, mert miért ne. Peti szépen megebédelt, én nem igazán tudtam enni, egyrészt a stressz miatt, hogy műtét meg altatás, másrészt meg, mert folyton csöngött valami, hol T. hivott, mi volt, hol Anyu, hogy Palika még mindig nem kakilt... Megbeszéltük, hogy szól, volt-e termelés, mert ha nem, irány a kórház, pénteken volt kaki utoljára, ha hétfőn még nincs semmi egy deci Duphalac, két kúp és 20 csepp Guttalax után, úgy, hogy szegény gyerek egy kocka csokit nem kap soha, kakaót nem iszik, kekszet, cookie-t ezer éve nem látott, gyümölcsön és főzeléken él 3,5 éve, akkor mi már kevesek vagyunk ehhez... Tudom, van, akinek 3-4 naponta kakil a gyereke, de ezek nem mi vagyunk, normál esetben tuti minden nap van kaki, születése óta, ha 3-4 nap eltelik, ő azzal már nem birkózik meg egyedül. Nosza, mit volt mit tenni, kértem Anyuékat hát, hozzák be Palikát, jön a kórház. Fél 3 körül meg is érkeztek, leszaladtam a kocsihoz, mentünk tovább (vagyis én vissza) a Heim Pálba. Ott közölték, hogy hiába mondták nekem 7 éve (még most áprilisban is) hogy a gyerekek TAJ kártyája érvényes, ez nem igaz, ugyanaz vonatkozik rájuk is, mint ránk, a felnőttekre, hogy ha Irországban élünk, nem szabadna, hogy éljen a kártyájuk. (Ez amúgy szerintem baromság, idáig mindig mindenki azt mondta nekünk, hogy a gyerekeknek 18 éves korukig JÁR a TAJ kártya, ha 18 elmúltál, na akkor kell lemondani, mert nem fizetheted magad után a járulékot, mivel két országban nem lehetsz biztositott... Biztositott? Ez a másik közröhely, ha Irországról beszélünk amúgy, k*va nagy biztositás, hogy minden egyes GP visit €60, az ügyelet meg €100... De mindegy, a szabály, a szabály, nekünk ezer éve nincs TAJ kártyánk, de hogy a gyerekeket sem illeti meg...?!) Na de a lényeg: 5 percet sem vártunk, behivtak. Vázoltam a problémát, jött a szokásos rutin: Palika megkapta a pezsgőkúpot és elkezdtünk lépcsőzni. Kétszer mentünk fel és le az épületben, guggolgattunk... Semmi. Paja csak sirt-sirt, nyomni nem nyomott semmit. Kisétáltunk a játszótérre, ott is óriási sirás, orditozás, nulla eredmény. Másfél órán át küzdöttünk, sétáltunk, már szétvetett az ideg, Palika kisirta a lelkét, semmi. Visszamentünk a doktornőhöz, mi legyen, jött a következő lépés: beöntés. Hát én azt hittem meghalok. Paja is. Két férfiasszisztens intézte a dolgot, vagy 10 percen át hadakoztunk szegény Palikával, hogy valamennyi viz jusson bele, de nyilván nem engedte, mi meg ott úsztunk már a vizben és verejtékben a két négyzetméteres wc-ben... Mikor véget ért a szenvedés, rá kellett tennem Paját a wc-re, aki persze üvöltve akart leszállni, de igy huszonötször, én meg huszonhatodszor is visszatettem és akkor végre-valahára meglett az eredmény, kakilt egy jókorát. Mondjuk Palika Palika, amint sikere volt, átváltott vigyorgós-mosolygósba, több könnyet nem hullajtott, mintha mi sem történt volna az elmúlt két órában, vidáman szaladt ki a doktornőhöz, hogy JÖTT! Édescsillagom, iszonyat volt ez a délután, de ami aggaszt, hogy nem tudom, hogy előzhetnénk meg az ilyet! Az étrendjével minden oké, tudom, vizet eleget iszik, sokat mozog és ha egy nap nincs kaki, este már kapja a hashajtót. És mégis igy járunk. Ezt hozta 2017. Előtte sosem volt ilyen gondja. Idén rendszeresen. Nincs rá szó, mennyire borzasztó ez, hogy ilyen kis és természetes dolog és mennyi szenvedést tud okozni. Próbálok nem rápörögni persze, de ilyen élmények után hogyne fosnék (stilszerűen), mikor ragad be újra?
Na tehát nekünk ilyen volt a hétfő, gáz. Nagyihoz negyed 6ra értünk oda, Peti közölte, hogy egész délután youtube-ozott (!), játszóra nem mentek le, ott rohadtak a negyediken. Palikát megmutattam Nagyinak (szerdán jöttünk, most látta először, negyed órára), majd siettünk haza vacsizni, fürdetni, elég volt a napból.
Folyt. köv. jobb napokkal...

* Anyuék ettek két Magnumot a benzinkútnál, kaptak egy selfie-stick-et érte, amit Pipi azonnal elkobzott...