Abszurd

Szerintem igenis abszurd, hogy összességében közel 3000 Ft-ot kell kiperkálni ahhoz, hogy a BM adjon egy igazolást, hogy nem voltam dutyiban.

Ennél mondjuk az örökösödési illeték még szemetebb dolog.

És akkor még nem beszéltem az ingatlan illetékről, amikor 25 évre igába hajtod a búrád, vállalod, hogy 25 évig havi 60-70 vagy még több ezret visszafizetsz a banknak (aki adott hitelt és emiatt még össze is teszed a kezed, igaz, a legkisebb gombodat is elveszik, ha neadjisten nem tudsz fizetni, semmi baj), DE még ennek tetejébe, mert neked olyan k*rva jól megy, hogy vettél lakást (szartse érdekel, hogy hitelre), MÉG fizess több százezer forintot csak úgy az államnak... De még nincs vége, hiszen kiküldenek egy csekket félmilláról, amire ha részletfizetési kedvezményt kérsz, mert speciel nincs a farzsebedben ennyi, akkor azt csak egy hivatalos papíron, ötezer forintos illetékbélyeggel felcsinosítva teheted meg.

Mindenki monnyonle. Most. Én meg fekszem, mert már szokásosan, holnap újra fél 7-kor kelek.

Orvosok

Amúgy meg voltam ma nőgyógyásznál, de a szemésznő is berángatott magához. A nőgyógyászati rendelő felé sétálva, épp megálltam a szemészet előtt, hogy megnézzem, ott mikor van betegfogadás, mikor egyszer csak valaki hátulról rámsüvöltött, hogy kérem a TAJ kártyát, én meg úgy meglepődtem, hogy odaadtam. Két perc múlva ott ültem azzal az idióta próbálgatós gukkerral a fejemen, próbáltam olvasgatni, hogy 42 - 28 - ööö nem látom és közben izgultam, nehogy a nőgyógyász meg lelépjen, amíg én itt számokat olvasok fel... Mert az meg olyan. Ha szül valaki - megpattan. Jártam már úgy...
Aztán az izgalmasabbnál-izgalmasabb feladatok közben persze (Most a jobb oldalit! Csíktól lefelé! Nézzen egyenesen! Ne pislogjon! Állat, homlokot megtámasztani! Nézzen lefelé!) már megfelejtkeztem utam eredeti célszemélyéről, annál is inkább, mivel olyan érdekes dolgok derültek ki, hogy a jobb szememre cilinderes szemcsi kéne (mi?) és hogy alapból 10%-os a látásélességem... Hű. Mondjuk ez mellbe vágott.

A nőgyógyászati élmények a szemészeti izgalmak mellett eltörpültek... Mondjuk az nem volt semmi, hogy amikor már ott feküdtem kiterítve, az orvos akkor kezdett el magyarázni valami hosszút, én meg nem tudtam, illik-e hátradőlni - és akkor effektíve az alfelemnek magyaráz, vagy üljek fel, de az is elég komikus, hogy ott ülök, mintha mi sem történt volna, normál pózban, csak éppen bugyi nélkül. Az utóbbi mellett döntöttem.

Alakul...

... a munkahely undorom. A porbléma lényege, hogy immáron harmadik napot töltöttem benn reggel 3/4 8-tól 2-ig úgy, hogy semmitdeténylegsemmit nem csináltunk. Pofavizit, csak hogy ne legyünk otthon. Nem bírom az ilyen értelmetlen dolgokat.

Állítólag hétfőtől meg ki fogjuk köpni a tüdőnket, csak kapkodni fogom a búrám - ezt el is hiszem... És kevés dolgot utálok jobban, mint az átmenet nélküli hajtást.

Talán azt, ha valaki nincs tisztában az -ikes igék ragozásával...

Kötözke

Amúgy meg nem vagyok szőrszálhasogató, de ha valaki magyar szakot végzett és ennek ellenére azt mondja, hogy eszek, iszok, alszok meg hogy unszimpatikus, az agyamban elkezd felmenni a pumpa. De rendesen.

Ma volt a második napom, de már nem látom olyan rózsaszínben a dolgokat, mint tegnap...

Nyűgi

Azt hittem, mostanság azért csordul ki a könnyem a szemem sarkában, mert annyira szeretem AV-t. Erre most olvastam, hogy a gyógyszer mellékhatásai között mindenki megemlíti a hiperérzékenységet és sírékonyságot.

Persze ettől még nagyon szeretem.

Első nap az iskolában

Egész jó volt. Vagyis inkább olyan semmilyen. Az emberek 40%-a aranyos és mosolygós, 40%-a aranyos, 7%-a szigorú, de kedves, 3%-a undok Erzsébet királynő volt. (Olyan kis apró, mint a szar amcsi filmekben az a kis öreg nő, aki vagy Erzsébet királynőt játszik vagy valami maffiafőnöknőt... A nevét nem tudom...)

Amúgy a tantestület elég fiatalka, az átlagéletkor olyan 30-35 körül, de persze itt is megtalálható az a néhány őskövület, akit még a nyugdíjkorhatár sem robbant ki a pedagógus társadalomból. (Náluk már csak az irigy, okoskodó, lenéző tekintetű 40-esek a bosszantóbbak... Itt és most megfogadom, hogy ha negyven éves leszek, szarkalábakkal meg cekkerekkel a szemem alatt, nem leszek féltékeny és irigy a huszonéves pályakezdőkre... Esküszöm. Csak holnap el ne felejtsek valami ráncosodásgátlót beszerezni...)

Egész héten 3/4 8-ra járok, utána pedig heti öt napból négy napon fél 8-kor lesz az első órám... Aztak*rva. Még nem dolgoztam fel.

Az élet megy tovább...

Mi pedig búcsúztatjuk a nyarat... Óriási sóhajok között tegnap leeresztettük a matracot. Amin három napot libegtünk a Balcsin és kettőt a Velencei tavon. Szinte fizikai fájdalom volt kimondani, hogy szerintem igen... ereszd le... idén már nem tudjuk használni... A biztonság kedvéért azért megnéztük az időjárás jelentést, hátha... De a jövő hétre max. 24-25 fokot mond... Akkor a vizet el lehet képzelni... 20... Maximum... Matrac leereszt, fakutyát ácsol. P*csába.

Hát még alig kezdődött el... Olyan sokáig kihúztuk, olyan sokáig államvizsgáztam, olyan sokáig volt hűvös... Mondjuk az is gáz, hogy én a magam részéről már vagy két hete búcsúztatom az idei nyarat. Mióta hazajöttünk. Tudodhonnan.

Az álmosságunk is ettől lehet... Gyászmunka. Tipikus gyászmunka. De egyébként ez a legrosszabb... Ez az átmenet... Amikor már tudod, hogy vége, de még nem kezdődött el a következő... Még nincs ősz. Még nem tombol. Egyenlőre még csak a nyár búcsúzik... Még 4 napig augusztus van, de mintha már 14 napja szeptember lenne.

Csak lenne már vége. Bármi jön, csak jobb lehet, mint ez a folyamatos gyászolás.

Egy hete...

Egy hete volt a nagy vihar. Ilyenkor már itthon voltunk. Elázva, de itthon. Az rtl-en ment az Ámbár Tanár úr... És még nem tudtuk, mennyi az áldozat.

Apu mesélte, hogy a "román" házaspár, akik meghaltak, Székről jöttek. Itt dolgoztak jó pár éve és jutalomból kapták a lehetőséget, hogy csónakról nézhetik a tüzijátékot huszadikán... Délután még beszélt az anyjával a nő. Azt részletezte, mennyire örül, hogy itt lehet...

Az előbb a Naplóban egy 27 éves srác beszélt, akinek eltört az egyik nyakcsigolyája és még ma is alig tud járni, hogy a 23 éves barátnője gerince sérült meg és deréktól lefelé megbénult...

Tegnap

Ja, tegnap, mielőtt beütött volna a bokrachom, sütöttem palit, átrendeztük a szobát, annak örömére, hogy mégis jó a mosógép mostunk hármat és este még elmentünk a Bakáts térre Cseh Tamást hallgatni. Hivatalosan fél 9-re volt kiírva a koncert, de 9-ig Berecz András mesélt, utána pedig Másik János átvette az uralmat és az istennek nem akarta abbahagyni a danolást... Fél 10-kor megkérdeztünk egy bennfentesnek tűnő Hagridot, hogy most akkó' mi van akkó', mire kiderült, hogy Cseh Tamás beteg, de azért egy-két szám erejéig fog énekelni. Az egy-két számból olyan 8-9 lett szerencsére, úgy, hogy kétszer vissza is tapsolta őt a nép.

Jó volt.

Kripli

Röviden és szakszerűen kripli vagyok, mint a szar.

Az még csak hagyján, hogy két hete 10 után ébredünk és kelünk fel; de a körmöm tegnap csengetett egy picit és sikeresen továbbszakadt, a szemeim bedagadtak, mint a pogácsatészta, a múlt vasárnapi mézes-mustáros csirke utóhatásai virágkorukat élik az arcomon (ragyák ezerrel), ráadásul tegnap este óta alig tudok lábra állni, úgy fáj a bal bokám. Állítólag - na jó, én is tudom, de azért fáj ezt így beismerni - akkora lúdtalpam van, hogy gágog.

Jövő héten esküszöm elmegyek minimum négy orvoshoz. Nőgyógyászhoz, szemészhez, ortopéd szakorvoshoz és kérek egy kis rutint is valamelyiktől. Vérvétellel, pisi vizsgálattal. Na. De tényleg.

Óriás gondok

A barátok közt fórum egyik mai bejegyzése:

XY: Nincs meg vkinek a tegnapi rész???Mert a videó nagyon sz@rul vette fel,és nézhetetlen!!!!!Nem lehet vhol letölteni???Olyan mérges vok!!!!Az első részt tökéletesen fel tudta venni(persze,a leguncsibb részt azt persze igen!!! :sm ile7: ),de viszont a második meg egy kalap szar.!!!! : smile7: :sm ile7: Kérlek szépen vkit,hogy küldjön egy linket,ahonnnét le lehet szedni!!!!!!!!Kérlek szépen titeket!!!!!!

Azt ne kérdezze senki, mit kerestem a BK honlapján...

Áh

Voltam ma kicsit otthon. Anyu már tegnap a telefonba beharangozta, hogy nagy dolgok történtek / derültek ki az elmúlt 3 napban... Úgy tűnik, még mindig nem fogta fel, hogy nincs annál őrjítőbb, ha az ember szerettje hullahangon közli, hogy történt valami, de hogy mi, azt így nem mondhatja el, csak holnap, ha személyesen is elmegyek, úgyhogy addig várjak türelemmel... Mindig ezt csinálja. Hihetetlen, komolyan.

Aztán megbeszéltük a hipertitkos tényeket, majd hazahoztak, de gondolom, mert mindketten feszültek voltunk, úgy összevesztem Apuval, hogy ott tartottam, hogy menet közben kinyitom a kocsiajtót és kiszállok. Mert az egy dolog, hogy eleve úgy vezet, mint egy őrült, fél méterre rátapadva az előttünk haladóra, de ha ezt megspékeli azzal, hogy artikulálatlan hangon üvöltözik Anyuval (valamiért velem nem mer szegény) olyan dolgok miatt, amiről Anyu nem is tehet és teljesen kiakad azon, hogy Anyu még csak fel sem emelve a hangját válaszolgat neki hidegvérrel - akkor ember a talpán, akinek nem fordul meg a fejében, hogy soha többé nem beszél vele egyetlen szót sem, pukkadjon meg ott, ahol van. Aztán persze mindig elfelejtek(-tünk) neki mindent, mondván, így szeretjük, de a francegyemármeg, borzasztó, hogy egy 54 éves embernek ilyen szörnyűséges természete legyen, mint neki...

Jama

Ja, ma voltunk a Városligetben, elájultunk, hogy egy felnőtt belépő az Állatkertbe 1400 Ft, ezért inkább csak a kerítésen kívülről próbáltunk valami állatra utaló jelet találni a kerítésen belül, de miután a nyaknyújtogatásunk jutalma mindössze két elefánt fara volt, inkább bementünk a Vidámparkba. Sétálni.

Itthon meg ettünk csirkemelles pizzát. Utálom a pizzát, de ez az egy fajta kifejezetten jó. Talán mert Belgiumra emlékeztet. Ott ettünk ugyanis először ilyet... El sem hiszem, hogy valaha jártunk ott... Vagyis Ott. (Belgium az én Nagy Ott-om.)

Hiszen az egy dolog, hogy a rádióban mindig Paris Hilton meg Shakira meg az Adioszlepidosz ment... (Na és, Németországban meg óránként leadták az Ohhh, tonight, you killed me with your smile, it was beautiful and wide, so beautiful...-t. A végén már vártam, mikor jön megint, hadd nyomjam már én is...)

Danolunk

Amikor a millió, millió, millió rózsaszálat énekeljünk halandzsaszöveggel, az már jelzi, hogy halott a mi kis két személyes bulink.

Mondjuk ezt überelte, hogy délután nem tudtam abbahagyni a szomorú vasárnap gajdolását. A szöveg a nemesen egyszerű Nótata szócska volt. (Mondjuk az Utolsó... Nótata... sort már olyan drámai átéléssel adtam elő, hogy a könnyem is majd' kicsordult...)

Azóta pedig lefagyott az arcomról a mosoly, mert legaktuálisabban attól félek, mi lesz, ha egyszer majd sztómazsákra lesz szükségem vagy mit tudom én... Agydaganatom lesz... Ma kétszer vagy háromszor tökre megszédültem.

Sietve

Megint 10-kor keltünk... Nem mehet ez már sokáig így, érzem a zsigereimben. Leszaladtam a Coopba, ahol valami eléggé prózai okból a bevásárló kosarak mindig ragadnak fúj, bevásároltam és már kész is ebéd, porleves nudlival. Hadd gratuláljak magamnak.

Amúgy rengeteg kutyával álmodtam. Hemzsegtek a régi utcánkban, kicsit kergették is egymást... Meg is nézem hamarost, most akkor mi van... ITT szoktam utána nézni a dolgoknak.

Tények

- Ma gombás rizst főztem.
- Felhívtam a sulit, hálistennek (?) még áll az állás, hétfőtől sok szeretettel várnak.
- Nagy macerázás után vettem a Jeans Club-ban egy barna pántos felsőt. Eredetileg ilyet szerettem volna, de a Westend egyik JC üzletében sem volt S-es, csak barna XL-esek meg egy fekete L-es. A Blaháig elvergődve (a villamos leállt a Wesselényi utcánál) már meggyőztem magam, hogy jobb is a fekete, de kiderült, hogy a Blahán lévő üzletben a barna átvette a vezetést, mert feketéből megint csak egy darab L-es árválkodott az asztalon, barnából viszont volt S-es is. Így ez maradt.
- Rájöttem, hogy Kelemen Anna tulajdonképpen Kancácska a L'art pour l'art-ból, csak kiszőkítette a haját.

Grrr

Miért van az, hogy egész nap a 25 perc hosszúságú Szomszédokat nézzük összesen a TV-ben, de telefonbeszélgetéseink 99%-a ez alatt a rövidke időszak alatt történik? A francegye már meg. A kis bosszúságok is bosszúságok.

Így most azt sem tudom, mit akart a Vili bá a Góliáttól meg a Vágási Feritől.

A ma

Reggel olyan nehezen kapartam ki magam az ágyból, hogy azt öröm lett volna nézni minden érdeklődőnek. Mondjuk jellemző az utcánk reggeli hangorkánjára, hogy a 8.15-kor az ágyam mellett kakukkoló mobilomat úgy tudtam lenyomni, hogy AV észre sem vette, hogy ébresztő volt... Miután a szelektív kukáskocsi iszonyú csörömpöléssel a gyomrába öntötte a két nap alatt összegyűlt színes és fehér üveget, visszaaludtam és álmomban egy már egyszer látott helyen voltam, télen, sötétedéskor és mentegetőztem, hogy mennem kell, mennem kell, mert ma még fotókat kell csinálnom, de a gépemért még haza kell mennem, de most már igazán mennem kell, bár maradtam... A kedves marasztalásnak köszönhetően 10.17 volt a mobilomon, amikor legközelebb feleszméltem. Utálok későn kelni. Egyrészt azért, mert mire összerakom az arcom, mire TÉNYLEG felébredek, már dél után van; másrészt mert rettegek a gondolattól, hogy a jövő héttől kezdve nem leszek képes fél 8-ra beérni a suliba. (Úristen, fél 8-ra, utoljára gimiben jártam fél 8-ra, igaz, akkor 10-11-kor legkésőbb már ágyban voltam...)

Aztán, hogy behozzam magam, egész (maradék) délelőtt és délután takarítottam. A tegnap felhordott cuccok nagy részét így mára már eldugdostam a lakás különböző pontjaira - tegnap délután óta az előszobában feküdtek a fenyegető zacskók, táskák - és félig feltöltöttem a polcokat is. A direkt tövig vágott körmeim közül az egyik hősi halált halt, miután az egyik hangszóró megbillent egy másikon portörlés közben és én megpróbáltam elkapni - a franc hitte, hogy vagy 6 kiló az a szar. Így a semmi körmöm felhajlott, a sérült helyen kifehéredett és berepedt. Azóta persze mindenbe beleakad, mert nem tudom kiköszörülni a csorbát, mivel gyakorlatilag nem a körmöm szakadt be, hanem valahogy már az az eredetileg rózsaszín cucc hajlott fel... Ami zavar, az az, hogy a középső ujjam tuti azt hiszi, pikkelek rá, tegnap ugyanis az Európa térképet sikerült úgy megragadnom, hogy az pont rajta, - akinek most ugye a körme nincs a helyzet magaslatán, - ejtett egy jó egy centis, mély vágást...

Délután megnéztük a Gésa emlékiratait, jó volt, de nem volt frenetikus. A zenéje nagyon tetszett, a lány is szép volt, de valahogy az eleje túl esősre, túl sötétre sikeredett, a vége meg túlságosan is rózsaszínűre... Ja és ráadásul azt sem tudtam meg, mi az a kis hátizsák a gésák hátán... Ccccc...

Este

Egész este telefonáltam.
Amúgy elég szarul vagyok. Már reggel arra ébredtem, hogy valami nem okés a hasammal, azóta némi hányingerem van időnként; a mellkasom szorít, majd' infarktust kaptam, amikor délelőtt felszaladtam egy türcsiért, amit az autó ülésére kellett tennünk, mert töknedves volt és valahogy olyan gyengének érzem magam, hol ráz a hideg, hol izzadok és egyébként is... Délután olyan hulla hangulatom volt, olyan bizonytalanság, tehetetlenségérzet lett rajtam úrrá és elszomorodtam, hogy vége a nyárnak...
Lehet, hogy holnap megnézzük végre a Gésát... Most még ehhez sincs nagy kedvem.

Még mindig másnap

Tegnap este óta ezerszer újra és újragondoltam. Ezt az egészet. Hogy milyen kicsin múlik minden. Hogy mekkora szerencse kell az élethez. Nem az a szerencsétlen, aki meghalt, megsebesült, hanem mi vagyunk a szerencsések, hogy megúsztuk. Ép bőrrel, éppen hogy, de karcolás nélkül.

Pedig annyira békés volt a nap... Délelőtt elmentünk Székesfehérvárra, sétáltunk a Belvárosban, a Fő utca mentén beültünk egy étterembe, ettünk, nézelődtünk, majd 3-ra visszaértünk Velencére, ott fürödtünk, napoztunk... A levegő sem rezdült... 3-7-ig kétszer mentünk be a vízbe, egyszer 3-4-ig, utána pedig 5-3/4 7-ig... Majd' két órát lebegtem a matracon a bágyadt napsütésben, beszélgettünk a jövőről, a munkámról, régi gimis történeteket idéztünk fel, nevettünk, fröcsköltünk, ringatóztunk... Meg sem éreztük, hogy beesteledett, hogy hül az idő...
Amikor 7 körül kijöttünk a vízből, mondtam is, hogy mennyire kár, hogy nincs itt a fényképezőgép. Mert jó lett volna megörökíteni azt a nyugalmat, békét, a felhők mögött bágyadtan sütő napot, az egyenletes vízfelszínt, a (kivételesen) gyönyörű kék tavat...

Beszélgettünk, kimenjünk-e a tüzijátékra. Arra a döntésre jutottunk, hogy ha fél 8-ig el tudunk indulni, fél 9-re fenn leszünk Pesten, a Népligetnél felszállok a metróra, Nyugati, onnan 4-6-os Margit híd és háváj. Időközben felhívom egy barátnőmet, aki akkor már ott lesz, esetleg egyeztetünk, összetalálkozunk és még nagyobb a háváj. Fél 8-ig fagyival együtt elindultunk, ment minden, mint a karikacsapás, nem volt dugó, nem voltak rendőrök, nem volt semmi, ami megakadályozott volna abban, hogy elérjük a tüzijátékot. Fél 9-re Pesten voltunk, a Népliget előtt kicsatoltam az övemet, hogy akkor kiszállok és irány a metró, amikor AV egy hirtelen ötlettől vezérelve kitalálta, hogy továbbmegyünk a Ferenc körútig és a Mester utca környékén hagyva a kocsit lesétálunk a hídig és onnan nézzünk a mókát. Bár ekkor még szó sem volt katasztrófáról, a rendőrök a helyzet magaslatán álltak... Amikor az Üllőiről balra akartunk fordulni, minden utcánál ott állt egy-egy (!) fakabát (az utcában, ahová már lekanyarodtunk, NEM a kereszteződésben, hogy temarha, ne is fordulj le, mert nem lehet behajtani az utcákba) és teljes pályás fordulásra kényszerített az Üllőin, úgy, hogy közben a forgalom persze nem állt meg... Rend őrei, oké.
Rövid rally után, a 8ker bugyrain átverekedve magunkat (ekkor már 3/4 9 volt) a Lágymányosi híd felé vettünk az irányt. Ahogy az Üllőin mentünk kifelé, a járdán az emberek már szaladtak, azt gondolva, hogy elkezdődött a buli, pedig csak az utolsó előtti villámlások jeleztek, hogy fusson, aki bír, de az ellenkező irányba... Ekkor Apu hívott, hogy Pest felett egyadta fényözön minden, másodpercenként világítják meg a villámok a horizontot. AV viccesen jegyezte meg, miután letettem a telefont, hogy nem létezik, hogy Apu ilyen félős, miért hiszi, hogy mi is megijedünk néhány nyamvadt villámtól...
Mire odaértünk a Lágymányosi híd közelébe, a Művészetek Palotája és a Nemzeti környékén már teljes volt a káosz. Autók az úttesten hagyva, az emberek át a piros lámpákon, mindenütt kocsik, kocsik és gyalogosok voltak, amerre csak a szem ellátott. Pedig ekkor még nem volt semmi... A tüzijáték pontban 9-kor megkezdődött. Mi még a kocsiban ültünk, a Művészetek Palotája parkolója mellett csorogtunk egy kis úton és közben próbáltunk nézni a nagy attrakciót. 9 óra 6-kor ránéztem a kocsi órájára és valami isteni szikrának köszönhetően AV-vel egyszerre mondtuk, hogy induljunk haza, mert ha ez az ember- és autóáradat megindul, nem érünk haza... A viharra még ekkor sem számított egyikünk sem, nevetgéltünk, hogy idén a villámok győztek, a tüzijáték smafu... Kioldalaztunk a szana és szét hagyott autótömeg között és amint elindultunk a Nagyvárad tér felé, megéreztük, hogy itt nagy gond lesz... Egyik másodpercről a másikra a szél jobbról faágakat, zacskókat és homokot szórt az úttestre. Mire a Nagyvárad térhez értünk, zuhogott az eső, de még láttunk. A sarkon a korábbi forgalomkorlátozások miatt még kinn volt egy csak balra szabad fordulni tábla, mi követtük, de azonnal rájöttünk, hogy ez csak kinn maradt, és azonnal teljes pályás hátraarc az Üllőin kettő. A Népligeti felüljárónál már igencsak emelgette a szél a kocsit hátulról, az Ecseri sarkán pedig elkapott a közepe. A szél elénksodort két sorompószerű deszkát, AV kiszállt, hogy szabaddá tegye az utat és ekkor jött a legrosszabb, faágak sodródtak mindenhol, az eső vízszintesen esett, az egyik pillanatban még látott Ecseri úti templom a következő másodpercben a semmibe veszett... A tükrökben semmit sem láttam, AV alig bírt visszajönni a kocsihoz, háttal jött, lépésekben, kapaszkodott az autóba, én pedig néztem a feje fölött veszettül himbálódzó közlekedési lámpákat, az ezerrel repülő faágakat és imádkoztam, hogy lássa az utánunk jövő, hogy állunk és ne csapódjon belénk és különben is, csak éljük túl, csak érjünk haza, ezentúl jó leszek... Nyüszögtem a kocsiban, olyan volt, mint egy film, magamban veszettül mondogattam, hogy legyenvégelegyenvégelegyenvége. Aztán AV visszaért, csuromvizesen, vörös arccal. A szél újabb deszkát sodort elénk, két métert előre, újra kiszállt, én újra remegtem, a szél kitépte a kezéből a kocsiajtót, az fájdalmasat nyekkent, azt hittük, letört, kész, vége... AV vissza, annyit tudtam kinyögni, hogy kérlek, maradjunk itt, amíg csendesül, mert attól féltem, hogy ha jobbról kapjuk a mostani erősségű hátszelet, felborulunk... Ennek ellenére elindultunk, a Dési Huberbe fordulva a szélárnyék segített... Mire hazaértünk, már csak az eső ömlött, az orkán ahogy jött - el is múlt.

Amikor később hallottam, hogy két halott van és rengeteg sebesült - majdnem hánytam. AV azóta óránként megsimogatja a lábam és azt mondja, hogy hálát az az égnek, hogy nem engedett el egyedül... Ilyen átélt élmények után minden olyan mindegy... Hogy széthagyja a csokipapírokat, hogy rendetlen, hogy makacs... Borzasztó belegondolni, mi van, ha másodpercekkel később járunk a Népliget előtt... Ha másodpercekkel korábban érkezünk a kereszteződésbe és a deszka betöri a szélvédőt... Ha az Ecseri templom tetejét is megbontja a szél és onnan is repülnek a cserepek... A hideg ráz, komolyan.

És mi még megúsztuk... Mi csak egymást hergeltük (volna, de megbénult a nyelvünk is)... De ott a tömegben... A pánikban... A kiabálásban... Ahol sebesültek voltak... És halottak... Asszem megőrültem volna.

Másnap

Egy órája keltünk fel, mert én fél 3-kor, AV fél 5-kor feküdt le. Folyamatosan néztük a híradásokat, helyesebben felváltva az mtv1-t és a HírTV-t, mert az rtl meg a tv2 csak később kapcsolódott be az Ámbár Tanár úr és a hasonló finomságok miatt. AV kisebb összetűzésbe keveredett egy barátjával, aki szerint az omsz nem hibás, hiszen 1: mondták, hogy vihar lesz 2: a Nexus nem kért tájékoztatást 3: az ilyen viharokat amúgy sem lehet bejósolni. Az ő (a mi) érveink szerint azonban 1: 7-től kocsiban ültünk és rádióztunk, a hírekben a "helyi zivatarok várhatók" szerepelt, nem az, hogy jön a világvége 2: ha egy hídon át szeretnénk menni, de a híd előtt álló baktert nem kérdezzük meg, biztonságos-e a híd és jól beleesünk a vízbe, a bakter is hibás, hiszen neki kellett volna figyelmeztetnie, elvégre azért állt ott bakker 3: azt a XXI. században azért be kéne tudni jósolni, hogy a szélben nem egy levél fog leesni egy korhadó ágról, hanem ép fákat fog kicsavarni gyökerestől az orkán...

Még most is folyamatosan hallani a mentőket, a tűzoltókat...

Fél 5-kor, mikor AV lefeküdt mellém, olyan erővel ölelt, hogy éreztem, még ő sem ijedt meg soha ennyire... Ott, hajnalban még 20 percig mondogattuk, meséltük egymásnak, hogy éltük meg az estét és hálát adtunk az égnek, hogy 3/4 9-kor nem engedett el egyedül a Margit hídhoz, ahogy azt terveztük...

Algusztus 20

Minket az Ecserinél kapott el.
Zizegek, mint a nyárfalevél.
Majd holnap.

1:21 van. Még mindig vijjognak a tűzoltók / mentők.

Breaking news

- Végül estefelé mégis bejutottunk a Scontoba. Vettünk egy darab kaspót. Csíkosat. 269 Ft volt.
- Most, hogy nincs itthon kenyér / zsömi / kifli, éhen halok. Popcornt majszolok, de attól meg zsibbad a szájpadlásom. Meg sótlan is.
- Délelőtt csináltam 12 palacsintát. Összesen az első lett ehetetlen, mert tökolaj lett (azért megettük), a többi 11 mesterire sikerült.
- Az IKEAs jégkockatartóból még nem tanultuk meg kivenni a jeget. Ennek ellenére nekem továbbra is tetszik.

Ma is frenetikus híreim vannak.

Filmek

Néztünk egy Sherlockot, aztán belepislogtunk a Lúdas Matyiba, most pedig épp a Vissza a jövőbe II-t nézzük körülbelül 66-odszor.

PR

A Marci managere hívott, hogy nem vet túl jó fényt az ügyfelére, hogy mindig ugyanazt a fotót teszem ki róla. Úgyhogy itt egy másik.

Délelőtt

Lassan egy órája palacsintatésztát kavarok. Ha túl híg - besűrítem (túl sűrű lesz), ha túl sűrű - felhigítom (túl híg lesz).

Nem igaz már, hogy senki nem tud mondani egy bevált pali receptet PONTOS mértékegységekkel, nem olyan szavakat használva, hogy hát egy kicsit, egy fél kanálkával, egy olyan jó lökést...

Amúgy tegnap végül az Óraműpontossággal-t néztük. Szerintem vicces volt, bár legtöbbször szomorú. (Nane, hogy ez a film amerikai... Pff... Port.hu oké...)

Most esett le

Hogy annak idején nem azért kaptunk tépőzáras cipőket, hogy nagyzolhassunk vele a többiek előtt, hanem hogy ne kelljen bajlódni a cipőfűzőkkel. Azért ez fájt.

Algusztus

Jó ideje azon töröm az agyam, mit is csináljunk 20-án.... Mit is, mit is... EZ a pesti programajánló (EZ pedig részletesen a Dunaparti Vigasságok). Amúgy nem értem, miért jön elő minden nemzeti ünnepen a gólyalábasok csapata? Jó meg vicces, de van valami alapsztori? Namurban is nagy divat ez a gólyalábazás, de tudom, ott onnan ered, hogy egyszer a király nagyon megharagudott a városra és azt üzente a városatyáknak, hogy ne merjenek elé jönni sem gyalog, sem lovon, sem kocsin, sem hajón, sem négykézláb... Erre a leleményes városvezetők gólyalábon vonultak a király elé, ami kétszeresen is jó ötlet volt, mert egyrészt a városon két folyó is átfut, másrészt a poén a királyt is kiengesztelte...

Biztos valami ilyesmi lehet itt is, csak vicces, hogy nem tudom, pontosan mi.

Másodpercek kérdése

... hogy sikításba törjek ki, ha AV továbbra is a Singing in the rain-t hallgatja a laptopon. Vagy nemes egyszerűséggel rángógörcsöt kapok.

Amúgy...

... meg Marcu megint összeszedett valami szart. Két nap alatt 5 injekciót kapott. Szipp.

Esték

Néhány napja esténként mindig elhatározom, hogy TV-zem. Mittudomén, popcornnal, kólával, ilyesmi. De semmi, semmi, semmi.
Tegnap elhoztam a Zongoristát Aputól, de 150 perc... Ccc...

Hangember vagyok.

Na jó, hazudtam

Több dolog is történt ma.

Pl észrevettem, hogy a Kaiser's-ben van egy új pénztárosnő. Egész kedvesnek tűnik. Mialatt lehúzta a két liter tejemet, az egy liter kajszilém, a 20 deka hercsicsirkemellsonkám, elmesélte, hogy a Kaiser's előtt egy kis boltban dolgozott, ahol ugyan jobban megfizették, de a tulaj tönkrement, ezért ő lapátra került és bár a Kaisi kevesebbet fizet, kénytelen volt elvállalni ezt a melót is, mert tavaly hitelre vettek egy autót és a részleteket bizony fizetni kell...

Aztán kaptam két melltartót, az egyik Sariana, a másik valami nemtudommilyen utánzat; de mindkettőben úgy érzem magam, mint aki jól néz ki.

Este Szomszédok után elmentünk a Sconto-ba, mondván, 8-ig van nyitva, van fél óránk nézgelődni, de leltár miatt becsukott a dög 7-kor, úgyhogy hazakullogtunk és a Coopban kaptam egy Noggert, ami egész jó volt, bár mintha 10 éve még valahogy más lett volna az összetétele.

9 óta pedig borzasztóra fáj a fejem, alig tudom nyitva tartani a bal szemem jajj.


Már csak az kell a mai naphoz, hogy bekapcsoljam a Slágert és a Neotontól a Hailey menjen. Vagy a Halley. Vagy mi. Akkor teljes lenne a világvége hangulat.

A péntek csak egy péntek...

Reggel 8-kor Garfield nyivákolására ébredtem, nálunk ugyanis mindig legalább két ébresztő van beállítva, ha be van egyáltalában. Szóval mérgesen lenyomtam az ágy másik oldalán lévő órát és durcásan próbáltam visszaaludni, erre a fűnyírós kezdett el a házunk alatt körözni... Rendületlenül nyomtuk vagy másfél órát, ő a fűnyírást, én a dühös aludni-igyekezést... Emlékszem, vizsgaidőszakban is idegesített, hogy csukott ablak mellett kellett tanulnom egész délelőtt, mert ment a kertépítés ezen a zsebkendőnyi placcon... Nem tudom, mit lehet ennyi időn keresztül nyírni, de még fél 12-kor is itt brümmögött alattunk.

Tulajdonképpen ez volt a mai napban a legizgalmasabb történés. A nap többi részét el lehet képzelni... Ez van.

És...

... az igazat megvallva ez most nagyon betett... Ez a koincidencia (ha már a konvergenciánál tartunk, akkor nyomom én is, hogy lássák, én is tudok szépen csengő k betűs szavakat használni... bár akkor ezzel az erővel idézhetném Peti k*rvap*csa-ját is... jobban ide illene...), hogy most leplezték le a konkrét szívatásokat és most kóstoltunk bele abba, hogyan is mehetnének a dolgok... Tudom, szar lehet mostanság velem lenni, mert ha épp nem búvalbélelt ábrázattal szenvelgek, akkor kipirult arccal, kis könnycseppel a szemem sarkában magasztalom Belgiumot és pattogok az itthoni gondok (és a gondoknál is súlyosabb megoldások) miatt...

... az egy dolog, hogy turistaként másként láttam a nyugati világot, mintha ott élnék; de megjártuk mi a rendőrséget is és a vasárnap szolgálatban lévő 5-6 fakabát az örsön kivétel nélkül beszélt angolul és kivétel nélkül kulturáltan tűrte, hogy frusztrációnkban cikizzük őket és megkérdőjelezzük a belga törvényalkotók épelméjűségét... (Utólag ez azért elég vicces...) Ezen kívül nem féltünk kimenni éjjel az utcára, nem féltünk beülni egy srác kocsijába, aki a lógó orrunkat látva felajánlotta, hogy elvisz a rendőrségig, nem féltünk, hogy valami ámokfutó elüt, hiszen ha csak arra gondoltunk, hogy átmennénk az úton, a kocsik máris lassítottak és nem féltünk megkérdezni a takarítónőt, mi merre van, mert tudtuk, úgyis tud angolul válaszolni...

...

A baj az, hogy teljesen mindegy, ki lenne kormányon, úgyis ez jönne. Nem tudom, nem értek hozzá, kik, mikor és miért csesztek el itt ennyire mindent, hogy most ilyen kilátás(talanság)aink legyenek...

Egyszerűen nem tudom, hogy lehetne megoldani ezt az egészet. Komolyan mondom, kétségbe vagyok esve. Sosem érdekelt a politika, sem a gazdaság, a pénz még kevésbé, de most konkrétan befostam. Nem tudom, mi lesz Apuékkal, nem tudom, mi lesz velünk, nem tudom, mi lesz azzal a rengeteg emberrel, akit utcára raknak...

Webcam

Webcam Mechelen

30 év

Tegnap a metróban naponta kiplakátolt Magyar Nemzetben olvastam, hogy előreláthatólag 30 év múlva fogják elérni az itthoni fizetések az európai átlagot. De szerintem ez kama. Vagy ha nem, akkor sem tartom perspektívának, hogy talán 56 éves koromban majd keresek annyit, mint most egy osztrák.

Még mindig nem érdekel, ki mit mond...

EL. AKAROK. MENNI. INNEN.

Frajt Edit

Nem tudom, csak nekem futkos a hideg a hátamon, ha Frajt Edit vádlón megszólal? Szegény Julcsi. Nem lehetett könnyű gyerekkora.

IKEA

4-kor elindultam ma IKEA-ba. Már három napja terveztem, hogy összeszedek némi kis izét meg ilyesmit.

Igazság szerint rövidebb idő alatt néztem át az áruház kínálatát, mint amennyit sorban álltam. Nem tudom, mi történt, hogy mindenkire most jött rá a lakásszépítés... A mögöttem lévő idősebb nő összesen 4 db 55 Ft-os mécsestartót szeretett volna. Szegény várt fél órát, hogy a pénztárhoz jusson, erre a nálam kissé fiatalabb pénztároslány elvette az egyik mécsestartót, hogy az kiállítási tárgy, nem eladó. Az élet kegyetlen.

Nyiff-nyaff

Utálom ezt a csóróságot, utálom, hogy itthon kevesebbet keres egy tanár, mint Belgiumban egy munkanélküli, utálom, hogy itthon az állam zsebébe több megy, mint azokéba, akik dolgoznak, utálom, hogy itthon sok a suttyó, buta, műveletlen ember, utálom, hogy itthon az udvariatlanság már megszokott, utálom, hogy már nem vagyunk "nyugaton"...

Költözzűűűűűűűűűűűűnk...

Tudom, a magyar nép nem tehet arról, hogy undok, rosszkedvű, csalós, rosszindulatú, kiskapuzós. Vagy legalábbis nem csak a magyar nép tehet erről... Hanem a mindenkiben ott működő miért legyek tisztességes, kiterítenek úgy is; miért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgy is tanult tehetetlensége.

Itt nem érték a szorgalom, nem érték a kitartás, nem érték a tehetség. Itt szerencsésnek kell lenni. Semmi más nem segít. De a szerencse külső - instabil tényező. A legrosszabb, ami motiválhat. Valakit. Aki hisz benne.

Vörös Bika

A világ egyik leggagyibb dolga, hogy a vagányok vize, a Redbull olyan, mintha folyékony Donald rágóba cigarettafüstöt fújnál.
Életünkben először fordultunk a taurinhoz segítségért az álmosság ellen és halálra röhögtük magunkat, mikor elképzeltük, hogy a trendi, vagány, hú-de-férfi-vagyok,-mert-sok-légnemű-anyagot-engedek-
ki-magamból-minden-résemen típusú "emberek" ilyen baba ízű löttyöt vedelnek.

Somebody to love - To love somebody

Akkor TUDOD, hogy szeretsz valakit, ha egy összekülönbözés után elég egy fél pillantás és úgy érzed, semmi sem történt.

Én akkor is TUDOM, hogy szeretek valakit, ha eszembe jut és kicsordul a szerelmem a szemem sarkában.

Olyan rég veszekedtünk.

Nap 9

Takarítás, hűtőmágnes vadászat (Leuvenben egyetlen helyen árulnak hűtőmágnest, 6 euróért / db), telefonálási lehetőségek kifürkészése (2-3 óra csupán), utolsó séta a városban, utolsó vásárlások a hazaútra a GB-ben és a Delhaize-ben (kb mintha azt mondanám, hogy a Sparban és a Plusban), utolsó mini elázások...

Úgy volt, hogy 6-tól 11-ig alszunk és 11-kor, mikor megjön a srác, akinek a lakásában laktunk, elindulunk hazafelé. Köszönhetően, hogy a belga alkalmazottak jogait vasököllel védik és így nincs benzinkút, ami nyitva lenne éjjel (vagyis benzint venni lehet, de csak ha kártyával fizetsz), a tervünk meghiúsult, mert kb 60 km-re elegendő benya maradt a tankban, azzal pedig már nem értünk volna el Németországig... Úgyhogy maradtunk... A kb 25 nm-es lakásban. Hárman. Fél 12-kor lementünk utoljára a főtérre, megtudtuk, hogy létezik meggyes és málna ízű sör, ettünk waffelt, amiről kiderült, hogy belga palacsinta (magyarul gofri), kicsit megint eláztunk, sétálgattunk és ámulva hallgattuk világlátott vendéglátónk érdekes történeteit...

Tegnap reggel pedig, ahogy már írtam, fél 8-kor hazaindultunk. És most itt tartunk. És most nagyokat sóhajtozom.

Nap 8

Mechelen... Először itt is esett, de nem volt vészes.
Itt kaptuk a legjobb térképet, három követendő útvonallal, ami minden érdekességet összefoglalt. Mi persze mind a három utat lesétáltuk, a begina házaktól kezdve a palotákig.
Szóval ezeket láttuk:

Székesegyház
Torony
Városháza
Templomok
Meg úgy minden


És este... Hattól zárásig...

Aqualibi...

És kedvencünk a Rapido...

Nap 7

Antwerpen... (Hand werpen hehe) Az egész város feltúrva (Belgium úgy általában egészében fel van túrva) és minden korán zár...

A Meiren végiggyalogolva elértük a főteret és azért itt is láttuk a városházát.

Bementünk a Rubens házba, audioguide-al végigsétáltuk a szobákat, az udvart... Nekem borzasztóra tetszett az egész, mert olyan skanzen jellegű volt a téma és itt már éreztem, hogy a Genk-Hasselt melletti skanzenre már nem lesz időnk...

Elsétáltunk a Steenig, szétfagytunk a kikötőben, ahol egy étterembe oldalogtunk be, hogy átvehessem a reggel balgán kiválasztott rövidgatyómat, ami a 20 fokban kissé lenge megoldásnak hatott... A Kővel szemben volt a Húsház.

Mindeközben az összes templomba betértünk, bár ekkor már olyanok voltunk, mint Eric Cartman, templom, hú de jó, rohanjunk, még egy, hűűű, izgi, tovább, nézd ott is egy, tovább...

A folyó alatt átsétáltunk az 570 méter hosszú gyalogos alagúton (Antwerpenben nincsenek hidak, a közlekedés a két part között autós és gyalogos alagutakkal van megoldva) majd végül kikönyörögtem, hogy megnézzük a másik nagy teret is, ahol a híres Rubens szobor áll.

A gyémántcucc és a zsidónegyed egy az egyben kimaradt.

Nap 6

Tengerpart, Oostende... Még fürdőruhát is vittünk... Brüsszelt követően itt esett legjobban az eső... Konkrétan egész délelőtt. A világítótoronyba nem lehetett bemenni, a székesegyházat tatarozták...

Sétáltunk a tengerparton, ami (ha nem zuhogott volna), hasonlított volna a Cannes-i partra.

(Aki a képen észreveszi a sirályt, szóljon... Tökéletes mimikrit alkalmazott szerintem.)

Begyalogoltunk a kikötőbe, láttunk felnyíló úttesteket, erőszakos sirályokat, több tonna halat kifogott, kopott hálókat és egy tengeri múzeumot rájákkal, rákokkal, ilyesmi bizarr dolgokkal.

Az Atlanti fal maradék zárva volt. Tulajdonképp már meg sem lepődtünk...

Hazafelé beugrottunk Nieuwportba, ahol bementünk egy fotocellás kapujú templomba, megnéztük a főteret és elszörnyülködtünk a boltok kínálatán...

Nap 5

Itt volt az izgalmas autó elszállításos eset... Mindenesetre büszkeséggel tölt el, hogy azon néhány magyar között vagyunk, akik elmondhatják magukról, hogy már ültek belga rendőrkocsi hátsó ülésén...

Mivel ezen a napon Gentbe mentünk volna, ez a város sajnos kicsúszott a programok közül.

Helyette voltunk Meise-ben egy botanikus kertben.















És az Atomiumnál...

Nap 4

Brugge után minden csak másodhegedűs lehetett... Namur és Dinant is.

Namurban épp piac is volt, a Citadella pedig le volt zárva egy motocross verseny miatt.
Tovább a Meuse partján jött Dinant, amit már kissé jobb állapotban fogadtunk, mint Namurt.
Hajóztunk egy órát, a Citadellára pedig itt szándékosan nem szántunk 12 eurót...

Nap 3

Brugge... A hollandok és belgák szerint észak Velencéje.

Begina udvarok
Múzeumok (kívülről)
Grote Markt
Belfort
Burg
Jezsuita templom (és az összes templom pl ez...)
A kórház
Minnewater park
Csatornák

Nap 2

A figyelmeztetések ellenére a második nap Brüsszel, városnézés... Az alaphangot megadta, hogy bár a belgák 98%-a folyékonyan beszél angolul, tehát az út során nem igazán volt gondunk a kommunikációval (ez jó), a kiírások (főleg Brüsszelben) CSAK holland és francia nyelven vannak, így semmit sem találtunk (ez rossz)... Íme pl Brüsszel hivatalos honlapja... (Nyelvválasztás óne.)

Szóval maradt a (szinte) céltalan séta, majd csak meglesz minden alapon, logikátlanul, kidöglesztően, frusztráltan...
Általánosságban templomok, székesegyház, kutyaszar, szemerkélő, majd zuhogó eső, autótömkeleg.

Plusszban egy fedett sétálóutca, ami feltűnően emlékeztetett a milánói ilyen izére:




















Grote Markt
Céh házak
Park
Igazságügyi palota
Királyi palota (ingyé be lehetett menni...)
Manekken Pis















Európa Parlament

Ez a Jubilee park sajna kimaradt

Nap 1

Első nap Leuven, városnézés...
Begina házak..















Grote Markt




















Kruidtuin, Régi főtér, templomok tömkelege, séta egész délután...

Meggondoltam

Meggondoltam magam. Inkább nem írok ilyen részletesen, mert már nekem esik szarul, hogy ilyen uncsi vagyok.

Akkor nézzük napokra bontva...

Élménybeszámoló 2

Ezeket magamnak írom ám, hogy ha öreg leszek, tudjam, milyen jó helyeken jártunk fiatalkoromban. Szóval elolvasni nem kell...

Winningennél, Koblenz alatt megnéztük a viaduktot, ezt:

Itt már éreztem, hogy az az egy hosszú gatyó és az az egy pulesz, ami nálam van, talán nem fogják biztosítani kellőképpen a toalettem változatosságát...

Fél 10 felé átléptünk a Holland határt, majd 3/4 óra múlva már Belgiumban voltunk... A lakásba fél 12 felé érkeztünk és 14 óra autózás után bezuhantunk az ágyba.

Élménybeszámoló 1

Nem tudom még, hogyan ragadhatnám meg legjobban ezt a néhány napot, de azt hiszem többször neki fogok futni, ezért az 1-es a cím után.

Szóval. Múlt hétfő éjjel 2-kor feküdtünk, mert valami rejtélyes okból kifolyólag minden-de-minden összeesküdött ellenünk, nehogy tartani tudjuk a kedd hajnali 6-ra tervezett indulást. Hétfőn eleve szarrá rohangáltuk magunk, AV a cég ügyeit meg a kocsi papírjait intézte (hiszen négy nappal korábban vettük meg Skodrit), én pedig az apróságokért voltam felelős, mint nagylátószögű lencse, térképek, útikönyvek beszerzése... Aztán este 7 felé elkezdtem bepakolni, szenyákat gyártani a másnapi 1400 km-es autóútra, elrendezni a lakást és mindent a hosszú út előtt. AV a pannonos internetet próbálta beállítgatni, az istennek sem ment persze, olyan lassan csorgott az egész, mint egy nem jól működő modemes szar. Innentől kezdve úgy el voltunk csúszva, mint annak a rendje. Semmit nem találtunk, semmi nem működött, izzadtunk, káromkodtunk, az idő pedig haladt előre, 10, 11, éjfél és még mindig sehol sem tartottunk. Éjfélkor megpróbáltuk kinyomtatni az útvonaltervet, de a nyomtató mindig hibát írt ki. Egy óra szarakodás után kiderült, hogy az Epson csak akkor hajlandő nyomtatni, ha mind a négy festékpatronjában van anyag. Mit ne mondjak, nekünk nem volt. Kicsit röhejes a dolog, hogy 4 oldal fekete-fehér nyomtatással egy órát elcsesztünk, úgy, hogy a fekete patron csurig volt, de hagyjuk. Kettő felé ágyba kerültünk, az órát pedig fél 8-ra állítottuk, így egy röpke kölcsönnyomtatás után fél 9-kor már el is indultunk dugózni az Üllői úti felüljáró felé, halálra frusztráltan, hogy előttünk 1400 km, mi pedig még sehol...

A helyzet először Bécsnél fokozódott, mert nem tértünk rá a ringre (S1) az A4-ről, én csak pislogtam, mint béka a kocsonyában és hallgattam a "Összesen a táblákat kell figyelned meg azt a hülye útvonaltervet, mi a szarért kell eltévednünk az első útkereszteződésnél?! Most merre menjek? Előre? Vagy jobbra? Hm?"... Aztán egy rövid bécsi keringés után valahogy csak megtaláltunk az utat tovább és onnantól kezdve egészen simán ment minden. A felhők gyönyörűek voltak, az ég magas volt, az út egyenletes, a többiek nem villogtak le, az autóban az iszonyú lassú country szólt...

Valami iszonyú lassú country szólt Leengedett ablaknál A kocsimban és tűnődtem Mi lenne, ha annál A szép nőnél szólna ez Aki épp mellettem áll És mereven előre néz S a jó öreg zöldre vár Szólnék, de jó ez a zene Ő meg tudná, mi a fene A cél, az, hogy ott aludjon Velem bárhol, a férje meg otthon És most itt van, elvált, Meztelenül festjük ki a szobáját És közben a dallamát Fújjuk ketten a dalnak, amit Gondolatban betettem A magnójába, míg mellettem állt Ha akarnám, meglehetne És utána elmehetne És utána visszajönne Hogy elmenőben kijött a könnye De most csak mellettem áll De rám néz majd a sárgánál És mosolyog, amíg kuplungol Mintha tudná, hogy megvolt valahol… Én meg szólnék, de jó ez a zene…

Jajistenem,istenem

Hát elmúlt, tudom minden véget ér...
Elszállt a nyár, oly messze jár...

Tüptüptürürüpp...

Hát elmúlt, ma sem értem, hogy miért...
Mégis úgy fáj,
hogy elmentél, elhagytááááááááál...

Ez majdnem szerelem volt,
egy lépés volt csak az ég,
az álmok ködfátyolát
te tépted széééééééééét...

Na jó. Ez így, ebben a formában nem igaz. Az álmok ködfátyolát mi téptük szét. Tegnap reggel. Tegnap reggel fél 8-kor ugyanis hazaindultunk Leuvenből (Belgium - Wallonia) és nem túl sietős tempóban este 11-kor már az Ecseri úti templom előtt suhantunk kicsit több, mint 2 hetes autónkkal, amibe az elmúlt két hét alatt 4000 km-t sikerült belepakolni, jól.

Amikor tegnap éjjel az M1-esen befutottunk kis hazánk fővárosába a toldozott-foldozott úton, kicsit úgy éreztem magam, mint a vőlegény, aki az eskövője előtt elábrándozik egy másik nőről, majd megpróbál a leendő felesége szemébe nézni kicsit szégyenlősen, kicsit bűntudatosan és az álomnő után próbálja ismét szépnek látni a párját... Hát ez van.

És ha most valaki azt mondja, hogy fogjam be a szájam, mert nem Gambiába vagy Zairéba vagy valami olyan csóró országba születtem, aminek a nevére az emberek 90%-a azt hiszi, hogy az egy város neve és nem is egy országé, annak azt mondom, hogy leszarom Gambiát és Zairét, de még Ghánát is, mert én ilyen irigy és önző szenya vagyok.

Tiririri

Belgiumban vagyunk epp. Egy 2-ig nyitvatarto netes helyen kell AV-nek dolgozgatnia mert a pannonos szar nem megy bar elofizetett ra joelore... Igy itt ulunk... O dolgozik en meg lefoglalom magam hehe. Egeszen pontosan itt vogmuk...

Izgi.

Ma megbuntettek minket 165 ojrora. Nem ertettuk mikor NEM parkolhatunk ott ahol mindig szoktunk mert csak hollandul volt kiirva... Ezzel az erovel urduul is irhattak volna. KP. Szivas.

Igy Gent kimaradt ma. Helyette voltunk az Atomiumnal vagyis itt...

Amugy tokjo minden. Az elet szep az elet minden...