Mindazonáltal ...

... teljesen odáig vagyok a világvégétől, az előbb olvastam el EZT a cikket és el is határoztam, hogy holnap veszek gyertyát meg gyufát, P.-nek némi üveges bébiételt és feltankolom az amúgy is roskadozó polcainkat és szekrényeinket tartós élelmiszerrel, amint rájöttem, mik azok a tartós élelmiszerek. (Eddig azt hittem, a cukor meg a liszt azok tartós élelmiszerek, de bazzeg, most döbbentem rá, hogy ha nincsen áram, akkor cseszhetem a lisztet, mert azon kívül, hogy hamuként a fejemre szórom a ruháim megtépdesése után, sok hasznát nem vesszük, szóval piszok gyorsan utána kell néznem, mik is a tartós kaják úgy valóban, mert szarban leszünk, ha eljő a jeges.) A kaja mellett a vízről nem tudom, hogy fogunk gondoskodni, mert tengervíz ugyan van, de bazi sós, az esőből meg gondolom amúgy sem ildomos inni, de ha vészhelyzet van, akkor meg főleg nem.
Kicsit irigylem most a falun élőket...

Fejlődik

• Van pár új szava (pl sátor - ShÁ; Háp - ezt a Mit mond a kacsa? kérdésre veti be)
• Imád cuppogni, ha finomat eszik (erről majd le kell szoktatni, ha háztűznézőbe megy)
• Tud hurrázni (felemeli a kezeit két ütemben és elrikkantja magát, hogy Hurray! - sajnos ezt a szövegkörnyezettől függetlenül csinálja, nem azért, mert örül vagy ilyesmi, hanem csak mert eszébe jut)
• Szökdécselve szalad, lábujjhegyen, ha valamit nagyon akar vagy ideges

Óó

Istentelen fos kedvem van, remélem ez már a legalja, remélem, hogy innen már nincs lejjebb hangulatilag.
A hét elején még egész jó kedvem volt, később, a hét közepe táján elkezdtem aggódni a lenn említett három dolog miatt, majd tegnap este elkezdődött egy jó kis pech hullám, aminek következtében a mai nap már kifejezetten katasztrofálisan sikerült.
Szóval alapozásként tegnap este ismét buli volt felettünk. 10kor kezdték a bútorok széttologatását, a táncot, a székfoglalót, a danolászást, én meg vérben forgó szemekkel átkoztam őket, a Gyermektelen Fiatalokat, akik olyan tapló parasztok, hogy hiába figyelmeztették már őket, hogy ez egy lakóház és tilos hangoskodni, hiszen körülbelül öt milliárd pub közül választhatnak bulihelyet maguknak, mégis meghívnak fölénk olyan 20-25 embert házibulizni.
Hajnali 6kor aztán azt álmodtam, hogy Orbán Viktor lefogja a fejem, miközben egy segítője valami rudat dug át az agyamon, ami megfelelő elektromos áram hatására kivetít pár piros szót a szemem elé, de én nem tudom felolvasni, mit látok, mert nincs rajtam szemüveg, így csak betippelem, hogy Óceán az első szó, amit Viktor szerencsére elfogad és elenged; de ekkor Anyu és Apu kerül sorra és míg Anyu mutatja, hogy csak két alsó foga van össz-vissz, Apuba földelés nélkül belevezetik véletlenül az áramot, Orbán Viktor káromkodik, Anyu meg jajgat... 
Ilyen előzmények után, fél 10 körül bepötyögtem a gps-be Killiney tengerpartját és nekiindultunk, ámde P. már Sandymountnál (kb 5 perc autózás után) elkezdett nyűglődni, vergődni, ki akart szállni, enni akart, játszani, pontosabban mindezeket egyszerre, úgyhogy a rádiót nem hallottam, mert folyamatosan nyögött, hangokat adott ki anélkül, hogy egyetlen büdös értelmes szót kiejtett volna, mit is akar úgy igazán. Már kezdett felmenni bennem a pumpa, "hogy ez az átokfajzat egyfolytában nyikorog már megint", mikor a gps egyszer csak mutatta, hogy forduljak balra, amiről még lila köddel az agyamon is tudtam, hogy baromság, úgyhogy be kellett látnom, hogy hoppá, eltévedtünk. Aki vezetett már Írországban, tudja, hogy bár az autósok sokkal rendesebbek és előzékenyebbek, mint otthon, az utak bizony gázosabbak. Nem is a kátyúk miatt, mert tudom, hogy azok otthon is nagy problémát jelentenek, hanem mert az ír utcák bizony piszkosul keskenyek. Otthon, ha egy út szűk, egyirányúsítják és szevasz, meg van oldva a dolog, itt meg csesszék meg sokszor meghagyják kétirányúnak, sőt, sokszor még azt sem tiltják meg, hogy az út mentén parkoljanak az autók mintegy slusszpoénként. No most el lehet képzelni a szituációt: friss vezetői tapasztalattal eltévedek egy ismeretlen helyen, miközben P. a fülembe nyikorog és az utak olyan keskenyek, mint egy makaróni. Mit ne mondjak, meghúztam egy, az út mentén (asszem) két sárga csíkon álló BMW-t, de miután tehetségem sem volt meg helyem sem megállni, mentem is tovább, mert közben meg forgalom az volt dögivel, mögöttünk is jöttek és szemben is, képtelen lettem volna bármit csinálni... Még sosem okoztam balesetet, tök kétségbe estem, hogy ilyenkor mi van, egész délután azt olvasgattam, mi a teendő hasonló esetben, mit lehet tenni, mi várható. A vészmadarak azt írják, hogy majd jön értem a rendőrség és priuszos leszek egy életen át, hiszen ez egy cserbehagyásos eset, de én azért baromira bízom benne, hogy nem volt cctv a közelben... Ciki, nem ciki (inkább ciki), megszöktem. Ha a mi kocsinknak mentek volna neki így (mondjuk mi nem álltunk volna tilos helyre az biztos, mióta egyszer Belgiumban elvontatták a Skodát egy nagy parkolóból, mert nem tudtuk elolvasni flamandul, hogy szombaton piac van és a parkoló bezár) tuti kilennék, de őszintén szólva, nem tudom, hogy találhatnám meg azt az autóst. Nem a háza előtt parkolt, hanem az út mentén egy városban. Még ha azonnal vissza is mentem volna P-ék nélkül délután, hát már akkor sem biztos, hogy ott állt volna... Szóval most fosok, hogy lebukok...
Délután egyébként a városba mentem volna, egyedül, venni ezt-azt, pl csizmát, de mivel kimondhatatlanul szar kedvem volt, csak a moziig vonszoltam el magam és megnéztem a hangulatomhoz tökéletesen illő Shame című filmet...
Messiásként várom haza AV-t.

Új játszó

Ma egyébként egy szuper kis játszót fedeztünk fel, elmentünk ugyanis Booterstown-ba, mert már ezer éve szemeztem a dart vagy a kocsiablakon keresztül egy csinos kis játszótérrel.
Hát komolyan mondom... Szemem-szám kettéállt a vadiúj elemek és a P.-hez tökéletesen illő játékok láttán... Ez a kék hajó például egy tökéletesen biztonságos (értsd: zárt) csúszdarendszer, aminek az egyik felén lábtörés, bokaficam nélkül fel lehet mászni még az 1-1,5 éveseknek is, a másik oldalán meg szépen le lehet csúszni a piros csúszdán. (Oké, a tag a hajó oldalán elég béna, de hülye kamaszok mindenhol vannak sajnos.) A jobb oldali csúszdarendszer szintén menő, azt is kipróbáltuk, csakúgy, mint a mérleghintát, amire most kezdett el rákapni P. A játszón egyébként vannak még sima és bébihinták, egy hintaágy, még egy csúszdarendszer a nagyoknak is valamint két forgó világítótorony is.

Riadt

Egyébként a napokban három dolog miatt is szarrá fostam magam. Már elnézést.

• Egyrészt 4 éven belül 75% az esélye, hogy Tokióban 7esnél erősebb földrengés (+ gondolom hozzá illő szép nagy szökőár) lesz
• Másrészt itt vannak ezek a hülye világvége jóslatok (nem tudom, írtam-e, hogy még gimis koromban egyszer azt álmodtam, hogy valaki azt mondta nekem, hogy a mi generációnk már nem természetes halállal fog meghalni (lásd betegségek stb), pedig akkor még szó sem volt 2012-ről meg ilyesmikről)
• Harmadrészt meg úgy belegondoltam, hogy soha, soha többet nem lesz olyan, hogy én itthon lopom a napot az én mászni sem bíró, csak fekvő és kapálózó kisfiammal, kettesben   

Utóbbi egyébként onnan jött, hogy tegnap este azzal szórakoztattuk magunkat anyuval, hogy P. régi videóit nézegettük, amikor még csak feküdt háton a játszószőnyegen, a kezei-lábai meg valami artikulálatlan táncot jártak, megállás nélkül.  

Hogy állunk

Rájöttem, hogy azért repülnek a napok, mint a sasok, mert gyakorlatilag mind egyformán telik. Szóról-szóra.

7.40-8.15 - ébredés (8.15kor már mi ébresztünk, nem aludhat tovább, ha akarna sem)
8.30 - 150 ml tápszer az ágyunkban elfogyasztva
8.40-8.48 - sűrű "duck! duck!" felkiáltások közepette a telefonom piszkálása, míg én kikászálódom az ágyból, arcot, fogat mosok és felöltözöm
9 - reggelizem, P. közben kunyerbál egy kekszet / sütit, majd kicsit játszunk
9.20 - előkészítem az ebédet
9.30 - indulás a délelőtti programra
11.45 - hazaérkezés, az ebéd elkészítése
12.10 - ebéd
12.20 - játék
13 - peluscsere és ágybavitel
13.30-13.50 - elalvás
15.15-15.45 - ébredés
16 - msn, skype a családdal, közben uzsi
17 - délutáni program (séta, bevásárlás)
17.45 - hazaérkezés, játék
18.30 - vacsora, játék
20 - kedvenc videók végigézegetése
20.35 - fürdés
21.05 - 210 ml tápszer
21.20 - ágybavitel
21.45-22.15 - elalvás

És így tovább és így tovább és így tovább.

Tisztelet a kivételnek, akinek nem inge stb

A csak-lányos anyukák most ugorjanak legyenek szívesek, mert tudom, hogy nagyon szubjektív leszek.
Én nem tudom, miért, de valahogy az agyamra mennek azok, akiknek csak lányuk van. Pontosabban elsősorban azok, akiknek két vagy több lányuk van. Az egy-lányos anyukákkal nincsen bajom, azon kívül, hogy bárhogy igyekszem, nem tudom elképzelni, milyen lehet az élet egy kuki nélküli gyerekkel, no de ez még nem tekinthető bajnak, van még esélyem, hogy megtudjam; no de akiknek két-három lányuk van egy szem fiú nélkül, na azok nekem valahogy mindig gyanúsak. (Érdekes módon, a több fiús anyukákkal nincs ilyen jellegű problémám...)
Mert. 
Sokat gondolkozom mostanság azon, mennyit változtat az emberen a gyereke és mennyire más ez a változás az utód nemétől függően. Egy gyereknél még nem is olyan nagy a változás egyébként, mert akkor az ember még Kezdő, még csak Anyuka, de két azonos nemű gyereknél már azért meglátszik a torzulás, háromnál meg pláne. (Ha vegyes neműek a gyerekek, valahogy kiegyenlítődik az egész és az anyuka marad csak Anyuka.)
Szóval.
Valahol olvastam, hogy a fiúk sokkal szélsőségesebbek, mint a lányok, köztük több a zseni és az őrült is, míg a lányok egységesebbek, nagyon kevés köztük a nagyon okos és a nagyon hülye is és természetileg is, a lányok többsége alkalmazkodóbb, kevésbé heves, kevésbé vad, így kezelhetőbb, mint a fiúk többsége.
És éppen itt van az én bajom elásva.
Míg egy sok-fiús anyuka, aki valljuk be, tuti látott már ezt-azt, megtapasztalhatta, hogy milyen szélsőséges is lehet a fiúk világa, automatikusan sok mindent elfogad (nem feltétlen helyesel, de nem ítél el); addig a sok-lányos anyukák többsége meg van győződve róla, hogy a gyerekek, nemtől függetlenül, olyanok, mint az ő közepes természetű lányaik (hiszen nekik is kettő, három, négy gyerekük van és mind hasonló - persze, mert a lányok között alapból kisebbek az eltérések, mint a fiúk között) és hiába minden, képtelenek felfogni, hogy vannak más természetű gyerekek is, mint az övéik és ilyenkor következik az, hogy jön az ítélkezésük: más gyerek neveletlen, szemtelen, szertelen, rossz (holott csak mások, mint amit addig ők megszoktak).
Tudom, most általánosítok és tudom, több helyen sántít ez a logika, de én eddig valahogy mindig ezt tapasztaltam a több lányos anyukák irányából... Hogy ők a szuperek, mert az ő lányaik születésük óta átalusszák az éjszakákat, az ő lányaik eljátszanak egyedül, az ő lányaik bármilyen zajban képesek aludni, az ő lányaik nem követelőznek, az ő lányaik türelmesek, az ő lányaik jól-neveltek, mert ŐK arra szoktatták, arra nevelték őket, bezzeg a többiek... Holott miről van szó? A lányok általában felnőtt-kompatilisebbek, mint a fiúk... Csendesebbek, rendesebbek, szófogadóbbak. Persze, köztük is vannak vadócok, sőt, de azért valljuk be, míg egy lánynál csípőből dicsérjük az alkalmazkodást, a könnyű-természetet (és ezzel szépen aláteszünk a természetüknek, lásd önmagát beteljesítő jóslat), addig egy fiúnál - még ha titokban is - de csak dagad az ember melle, hogy némmá, milyen kis akaratos / talpraesett / örökmozgó, ezzel mintegy biztatva a gyereket, hogy maradjon is az, jól csinálja... És természetesen tuti vannak rosszul, nyugtalanul alvó lányok is, de köztudott, hogy a fiúk azért ebben gyengébbek, kezdetben a hasfájás, később a mozgás, majd a beszéd, majd a nemtudommi miatt...
Szóval aláírok én mindent. Elhiszem, hogy nem nehéz két-három alkalmazkodó, könnyű természetű lánnyal elszállni és bezzeganyává válni. De akkor is, kéne egy kis fantázia, egy kis elfogadás, egy kis nyitottság... Mondjuk ilyen: "Nagyon sokáig nem váratott magára, már kezdettől fogva rá-rácsodálkoztam, mennyire más ő, milyen sok sztereotípia érvényesül a mindennapjainkban, és mennyire nem múlik rajtam az, hogy ő miként kezeli a helyzeteket, milyen attitűddel viszonyul a világhoz."

Micsodák azok az utak

A héten tehát végképp rákattantam a vezetésre. Összefoglalásképp hétfőn jártunk Poolbegnél, kedden Panda Cafeban és Sandymounton, szerdán Rathfarnhamon, ma pedig Dun Laoghaire volt soron. Kicsit aggódom, hogy fogom leszoktatni P.-t arról, hogy amint felkel és megreggelizik, hozza a nadrágját, a téli kabátját és a cipőjét, majd visítva kérje el a kocsikulcsot, hogy uccu, menjünk le a garázsba és irányhorány...

Elsők

Ma életemben először tankoltam. Egyes-egyedül. Illetve életemben először mentem gps alapján valahová, azaz úgy, hogy nem fújtam kívülről az útvonalat. Jelenleg úgy érzem, az is lehetséges, hogy egyszer a Holdra lépjek.

(Emellett megvan P. legelső furcsa-félelme is: retteg a lovasszobroktól.)

Sport és programok és furcsaság

Zseniális vagyok, ma este voltam spinningen, életemben először. Igaz, végig attól fostam, hogy ha egy óra tekerés után leszállok, majd úgy fogok pofára esni, mint Bridget Jones, de nem, talpon maradtam, ügyes vagyok. Eredetileg jóga bérletet szerettem volna, 6 alkalmasat, majd átlovagoltam pilates-re, de nem találtam jó helyen, jó időben, jó áron kurzust, úgyhogy legyintettem és úgy döntöttem, mivel úgyis a combom meg a fenekem csúf összesen (csípőtől felfelé és nyaktól lefelé remekül nézek ki, de tényleg), jó lesz nekem heti egy spinning a lakásunktól 5 percre lévő sportcentrumban. És lőn.

Délelőtt amúgy Pandáztunk, mert esett az eső, délután pedig nekiindultunk a tengerpartnak, de félúton visszafordultunk, mert be volt dugulva az út, hát így jártunk.
Holnap tankolnom kell majd, eléggé izgulok, még sosem csináltam olyat...

Egyébként napok óta fázik a bal fenekem. Kirázza a hideg, libabőrös időnként. Baromi idegesítő, főleg, mert nem tudok rákeresni a neten, mitől lehet.

Szabadság

Szárnyakat ad a kocsi a vágyaimnak. Ma délután ugyanis kiautóztunk a tengerhez, néztük a kikötőbe csorgó luxushajókat, kagylókat gyűjtöttünk és sétáltunk a homokban... Mondom én, hogy boldog családi film az életünk.
A nap megkoronázásaként pedig sütöttem egy nagyon jó banános sütit. Soha többet nem próbálok ki más banános receptet, mert az eddigieket magasan veri EZ. 
Holnap délelőtt egyébként, ha esik az eső, fúj szél, akkor Panda Cafe; ha nem esik, csak nedves a föld és nem lehet játszózni, akkor St Enda's Park; ha pedig szép az idő, akkor rathfarnham-i játszótér. Természetesen kocsival.

Listázás

Most, hogy szabadon járunk-kelünk Anyunak köszönhetően, újra elhatalmasodott rajtam a Lista mánia. Kisebb-nagyobb cetlik mindig hevernek mindenfelé, de ezek most különlegesek, mert nem bevásárló listák vagy tennivaló listák, hanem Program Listák.
EZT kiegészítve este elkészítem az Aktuálisat és kiteszem majd ide oldalra, jobbra. Alig várom.

Hasznos

Honnan tudni, hogy vége a fiúzós-férjfogós időknek? Hogy nem rágó van vészhelyzetre minden kabátod zsebében, hanem pár szem keksz alufóliába csomagolva...

Hétvége

Elszállt hát AV ma 1kor, legközelebb 9kor hallunk felőle... Remek. Mondjuk szép napok állnak mögöttünk, lesz mire emlékezni. Anyu még mindig itt van, így jó sok időt tölthettünk kettesben az út előtt.
Szombat délelőtt még GoKidsGo-ztunk, P. ismét bebizonyította, hogy egy elefánt, miután 5 perc játék után, mint a nyíl, tűzött fel az emeletre, mert beugrott neki, hogy novemberben látott ott valami gokartpályát... Hálistennek a földszinten felállítottak egy piros buszt, úgyhogy csak 20 percet visongott, hogy Ő Gokartozni Akar, utána a Buszozzunk! felkiáltás hatott és mikor végre sofőr pozícióba került, akkor már boldogan mutogatta, hogy dúdoljam a Wheels on the bus-t és akkor ő majd forgatja a kormánykereket meg még dudál is, ha szépen megkérem. Délután Anyura hagytuk a Dedet és elmentünk a Phoenix Parkba. Először megfagytunk a szépséges War Memorial Gardennél (ide érdemes tavasszal / nyáron / ősszel visszatérni, mert akkor teli van virágokkal és megy a szökőkút is), majd a fél 4es csoporttal elmentünk megnézni a köztársasági elnök rezidenciáját. (Aras an Uachtaráin - kiejteni nem tudom) Nagyon menő volt a dolog, kisbusszal mentünk a rezidenciáig, egy néni végigvezetett a termeken (pl dolgozószoba, ebédlő, kézfogó folyosó stb) majd vissza is kisbusszal vittek egészen a Visitor Centre-ig. (Igen, a kisbusz nagy hatással volt rám...) A Phoenix Park után beültünk kávézni a Bewley's Cafe-ba, úgy fél 7 körül értünk haza.
Vasárnap délelőtt kimentünk Bray-be és Anyuval bevittük P.-t a Sealife-ba, míg AV elvitte lemosatni a kocsit. Egy pókszerű valamin és a homokban megbúvó miniangolnán kívül sok minden nem nagyon érdekelte P.-t, de még így is jobban érezte magát, mint két hónapja, szóval haladunk, haladunk. Délután AV-val kettesben elmentünk a Pearse Museumba, ami a St Enda's Parkban van, ami mostantól a kedvenc parkunk. Először vagy egy órán át sétáltunk a szép ződ gyeppel tarkított kertben, ami Pearse magániskolájának a "tanulóparkja" volt anno, majd magát a kiállítást is megnéztük, ami szintén magával ragadott. Mivel 4kor bezárt a hely, átautóztunk Rathfarnham-ba a kastély teázójába és ott ittunk teát és ettünk scone-t, ami vicces módon nem úgy nézett ki, mint szokott, azaz nem pogácsa alakja volt, hanem tortaszelet. 5 körül értünk haza, akkor AV elkezdett pakolni, mi meg szoktattuk a szívünket a csendhez, hogy most 11 napig csonka család leszünk. Szipp. 

Hozzátáplálás completed

1 éves 1 hetes                       karfiol
1 éves 10 napos                   fagyi
1 éves 13 napos                   zöldbab
1 éves 27 napos                   croissant
13 hónapos 3 napos            rántotta
14 hónapos 1 hetes             padlizsán
16 hónapos 3 hetes             méz
19 hónapos 2 hetes             dió

Tej, mogyoró kivételével gyakorlatilag mindent evett már A Fiú.

Aktuális kedvencek:

• mindenféle tészta (cső-, betű-, makaróni-, tarhonya)  
• tejtermékek (joghurt, sajt)
• rántotta 
• rizskorong
• mindenféle gyümölcs, válogatás nélkül (szőlő, áfonya, mangó, banán, alma, körte)
• sokféle zöldség (borsó, cukkini, krumpli, édeskrumpli, avokádó, répa, brokkoli, karfiol, csemegeuborka)

Aktuális nem-nagyon kedvencek:

• túró (kivéve a Túró Rudi, az jöhet(ne))
• paprika
• paradicsom

Kultúra

Most hogy itt van Anyu, tombol a kultúra.

• Tegnap AV szabadságon volt és délután megnéztük a rathfarnham-i kastélyban lévő játék és gúnya kiállítást. Ingyenes volt, csak úgy, mint a parkolásunk, mert amint vettük volna a parkolócetlit, szólt egy nőci, hogy hohóó, ne vegyünk, mert az övé még nem járt le, még egy órán át érvényes, odaadja szívesen. (Az a durva, hogy ezen már meg sem lepődünk, jól esik, jól esik, az biztos, de ez itt már-már természetes számba megy nekünk, az ír kedves népség...) A kiállítás maga elég rövid volt, pontosabban elég kevés dolog volt kiállítva, de sebaj. 
• Ma délelőtt kihasználva, hogy ki kellett cserélnem egy széldzsekit, mert a 2-3 éves kategóriát túlléptük és 3-4 éves méretet hord A Fiú (wtf), elsétáltam a Custom House-hoz is, de egy nőci a portán közölte, hogy a hely nem látogatható pillanatnyilag és sajnálattal vette tudomásul, hogy nem pontos információk vannak a honlapokon. (Mondjuk ez is elég íres...)
• Hogy ne maradjak kiállítás nélkül, megnéztem a Postán a Letters, Lives and Liberty című kiállítást, amiből megtudtam, hogy a kis falvakban még ma is cangán viszik ki a postások a leveleket, így napi 45 kmt is bicajozhatnak hegynek fel - dombról le, hogy a levelek 15%-át még ma is kézzel szortírozzák, a többit gépekkel és belelapozgathattam régi szerelmes levelekbe is...      

Bár hétfőn AV sajnos újra elrepül tőlünk 11 napra, van még a tarsolyomban pár múzeum, ahová szeretnék eljutni míg Anyu pesztrál... 

Pff

Megint bekaphatják a Huhogók, mert pár napja nem kell simogatnom P.-t és úgy is elalszik, csak úgy, magától. Én ülök vele szemben a széken, olvasok, ő fetreng az ágyban, időről-időre felhúzkodja magának a kis napocskáját és egyszer csak hasra fordul, egyre laposabbakat pislog és elalszik. Igaz, ez a "tortúra" sokszor még 40-60 percet vesz igénybe, de lesz ez még jobb is.
És akkor végre elmondhatjuk (= a Tracy Hogg és társai féle bagázs orra alá dörgölhetjük, pont úgy, ahogy ők szokták), hogy mi nem "megtanítottuk" a gyereket aludni, hanem "kivártuk", amíg magától megérett arra, hogy egyedül aludjon el mindenféle edzés és trenírozás nélkül.

Mégis sütöttem

Jó is, rossz is

Rég írtam, pedig zajlik az élet. AV csütörtök óta otthon van, holnap éjjel jön, Anyu pedig itt van velünk, úgyhogy az összlétszám végül is nem változott.
Tegnap egyedül elvezettem az állatkertig, ma pedig a Poolbeg-nél jártunk - szintén autóval. Azt hiszem elkapott a gépszíj, legszívesebben a vécére is kocsival járnék laza, mégis büszke tekintettel, feltéve, ha elég nagy lenne a rötyi parkolója, mert beállni, no az nem az én asztalom...
Az állatkert egyébként nagy móka volt, P. leginkább a pingvinekért volt oda, de tetszettek neki a zsiráfok, a vörös pandák és a majmok is.
Péntek este megsütöttem a már említett csokis-meggyes sütit, de bár ne tettem volna, iszonyú lett, azóta semmi kedvem megint cukrászkodni, sőt, édeset sem kívánok. Soha, soha többet nem kezdek olyan sütibe, ahol "csészében" adják meg a mértékegységet. Őszintén, van olyan, aki ki tud mérni fél csésze vajat? Pf.
Egyébként bujkál bennem valami, folyik az orrom, fázom, hőemelkedésem van, nagyon bízom benne, hogy P.-nek nem adom át, mert így is kétszer kel éjjelente már megint... 

Rejtély

Szerintem a világ egyik legnagyobb baklövése, hogy az ember logikát keres a gyerekek alvásában. Persze az is lehet, hogy csak P. ilyen tejbetök, hogy nála 

• abszolút nincs egyenes arányosság a szabadban töltött idő / aktivitással töltött idő és az alvásmennyiség között
• abszolút nincs fordított arányosság a napközbeni és az éjszakai alvás mennyisége között

Vagyis ha egész nap itthon unatkozunk, mert szar az idő, akkor napközben alszik két órát majd este 10től nyomja ébredés nélkül fél 9-ig; míg ha délelőtt és délután is játszózunk, sétálunk, pittegünk-pattogunk, akkor nappal egy óra szunya után felébred, majd este 10 és reggel 7 között felkel kétszer-háromszor.

32

Mondhatnám azt, hogy havi 200 sose telt még, de az túl elcsépelt lenne... Úgyhogy csak összeszámolom hányan is köszöntöttek ma, mert egy számító dög vagyok és hajkurászom a jókívánságokat. No nézzük.
Kaptam

• két IGAZI képeslapot (Anyu is feladott egyet, de még nem ért ide, úgyhogy írhattam volna hármat is.)
• két sms-t 
• öt hat e-mailt 
• huszonhárom huszonöt huszonhat FB köszöntést 
• egy két három blogos köszöntést

Éljek én.

Szép kis nap

Egyébként szép kis napunk van, voltunk délelőtt az ILAC-ban a könyvtárban az énekelgetős mókán és P. meglehetősen élvezte. Egyszer vagy 3 percig is ült egy helyben és nézte a "mesemondó" bácsit, büszke voltam rá. De nem is ez a lényeg, hanem hogy vettem neki ezt-azt előtte és €11-t fizettem össz-vissz, mert még mindig mindenhol januári vásár van. Kapott egy galléros, hosszú ujjas pólót, egy bebújós kapucnis melegítő felsőt, egy kapucnis kockás inget és két pizsamát. Mindezt 3400 forintért. Zsír.  

Mese ez gyermek

Napok (mit napok, hetek, hónapok, évek, évtizedek) óta próbálom megtalálni az életemet, hogy mihez is kéne kezdenem, de most végre egyszer komolyan, úgyhogy jó ideje bújom a netet, hogyan is fejleszthetném magam, egészíthetném ki a már meglévő diplomáimat. Ennek kapcsán ismét ráakadtam a Meseterápiára. Már korábban is ráakadtam, de akkor csak egy-két könyvet ajánlottak, most meg valamiféle képzést is. 20 órás tanfolyam 45 ezer forint, nem kevés, nem kevés, bár végül is mindegy, úgyis otthon van, én meg itt, de azért elolvastam a tájékoztatót és mit találok?
A tanfolyami díjban benne van "A szünetekben a mellékhelyiség (WC és mosdó) térítésmentes használata". Hát most ezt így most hogy? Oké, ELTE-sként az ember hozzászokott, hogy a rötyiben sosem volt wc papír, hogy a budik felének nem lehetett bezárni az ajtaját, a többi pedig tocsogott a pisiben vagy épp el volt dugulva, szóval az ember általában mégis inkább a zárhatatlan klotyókat választotta, maximum bal kézzel végig fogta a kilincset, nehogy benyisson valaki, így előkészülve a boldog gyermekes létre, de azért hogy ezt így külön meg kelljen említeni, mintegy pozitívumként, hogy a wc használata ingyenes?! Hát hol élünk? Tényleg ekkora húgyban van az ország?    

Wheels on the bus

Két rövid hír.

• Az eddig €1.20-ba kerülő buszjegyet, ami 1-3 megállóig jó (ez kb fél óra séta lenne, ha gyalogolnánk) felemelték €1.40-re január elsejétől. Ehhez képest mikor moziban voltam, oda is és vissza is €1.20-ért kértem jegyet (tudta a fene, hogy felment az ára) és kaptam is ennyiért - igaz, a jegyen már €1.40 volt...
• A londoni Oyster card-hoz hasonlóan nálunk is megjelent a kedvezményes kártyás lehetőség. A dolog Leap Card néven fut, használható buszon, DART-on, LUAS-on és a logója egy ugró béka. Menő.

Hízik

Este sütöttem ilyen kókuszos-meggyes sütit (megkétszereztem a hozzávalókat, mert nincs 18 cm átmérőjű tepsim, az lósz*r kicsi), állítólag jó lett, én nem vagyok odáig a kókuszért, még nem kóstoltam. A másik jelöltem ez a csokis-meggyes lett volna, de azt majd csak holnap vagy holnapután.
Sütés közben ott lábatlankodott alattam P., majd egy óvatlan pillanatban beszorította a Zebrát a sütő nyitójához, hagy nézze ő is mi történik. És még csodálkoztunk, hogy szegény pár nap szabit vett ki...

Elmarad

Elhagyom az uncsi ILAC-ban / Phoenix Parkban jártunk hétvégés / hétköznapos postokat, mert kaptam egy Noteszt karácsonyra és inkább abban fogom vezetni, mikor hol voltunk, ha nem történt semmi eget rengető. Azzal azért eldicsekszem most, hogy vasárnap mézes-mustáros-sajtos csirkét ettünk, most pedig banános-sajtos pulykamell sül a grillsütőben, kész szakácsnő vagyok basszus.

A napjaink egyébként mézes-mázos boldogságban telnek, olyanok vagyunk, mint egy romantikus családi mozi, lassított felvételen egymásra mosolygunk P. huncutságai láttán, aki jól fésülten, ingben-nyakkendőben játszik (de tényleg) és néha-néha ugyan megtöri az unalmat egy-egy velőtrázó sikoltással vagy erőszakos ide-oda ráncigálással, de alapvetően minden reggel beveszi a Jóság piruláját és azt játssza, hogy Ő Most Aranyos*. (Pedig én tudom, hogy csak egy bárány bőrbe bújt farkas.)

* például tud sopánkodni meg jószívű is, ha eszik, mindenki másnak is ad, a Zebrának, az Oroszlánnak, a Gyurmásdoboznak, de még a DVD-nek is

Juhéj

Megvan a Zebra. A kiságy mögé esett be. Agyam, mint a borotva, három nap után beugrott, hogy egy veszélyes peluscsere közben láttam utoljára. Én lőn. Örülünk most.

A másik, hogy elkezdtem beillesztgetni a régi blogomból a bejegyzéseket ide - kézzel. Hálistennek volt egy rövid időszak, mikor áttértem a blogspotra, onnan csak ki kellett exportálni a postokat és ide meg be, szóval az gyorsan ment, de a freeblog-os bejegyzéseimmel bizony elég lassan haladok... Még mindig hiányzik 2500... A 2005-ös bejegyzések egyébként a "régi" címkét kapták, onnantól pedig próbáltam a meglévőkkel operálni. (Update: Kiderült, hogy 50esével be lehet importálni ide a bejegyzéseket,  nem kell ctr c ctr v-zni. Hurrá.)   

Tegnap

Este voltam moziban, a Romantics Anonymous-t néztem meg, nem ajánlom. Csúnyák a szereplők*, butuska film. Lenge időtöltésnek jó persze, no de ki ér ilyesmikre rá manapság.

* Most néztem, a főszereplő fickó Namurban született, ott voltunk. Kekszet ettünk a folyó parton és épp motorverseny volt a városban, így le volt zárva a libegő. Utána Dinant-ba mentünk, az klassz volt. 

Wanted - update

Elveszett a képen látható Zebra névre hallgató zebra. Utoljára két napja látták az otthonában egy gyanúsan közepes méretű gyerek közelében, akiről feltételezhető, hogy tud az állatka hollétéről, de nem kíván nyilatkozni. Zebra eltűnésekor egy igen lenge fekete csíkos kezeslábast viselt, mint mindig. Kérjük, aki bármilyen információval rendelkezik, írjon, mert rettenetesen aggódunk.

 

update: Átkutattam a szemetest, de még mindig nincs meg. Mondanom sem kell, hogy minden idők legundorítóbb kukatartalmát túrtam át, hiszen miért ne. Néha vannak tök száraz adagok, ez bezzeg teli volt mindenféle ebédmaradékkal, rohadt mandarinnal, romlott joghurttal és ilyesmikkel. 

A mai Magyarországot leginkább jelképező cég...

... minden kétséget kizáróan a Malév. Anyu ugyanis "kiemelt ügyfél", van Malév kártyája, amire minden repülőjegy vásárláskor pontokat gyűjthet, bemehet az exkluzív váróba és időről-időre olyan óriási kedvezményeket kap, hogy például ha 3000 pontot bevált, akkor 15 ezer forinttal olcsóbban vehet repülőjegyet. Hogy mihez képest, az talány, ugyanis kiderült, hogy az alapból, a "pórnép" számára 66.300 Ft-os oda-vissza jegy a 15 ezer forint levonása után 68.300 Ft*.
Hát így.

* Mindeközben az Aerlingussal 45.000 Ft az út oda-vissza.**
 ** Ryanairrel pedig - mikor még járt Pestre - volt, hogy 20.000-ből megjártuk ezt a 2x2500 km-t. 
 

Gomb Benjamin

Megnéztük hát. Ezer éve vártam rá, mert nagyon tetszett a történet, visszafelé haladó idő, menő, ez olyan ötlet, ami nekem sosem jutna eszembe. (Nálam ez ilyen minőség-mérő könyveknél is.) Szóval mivel karácsony olyan filmnézős időszak, gondoltam essünk túl rajta. Túlestünk. Szó szerint. Még hozzá három részletben.
Őszintén megvallva, még ha lett volna 2,5 óránk egyben, akkor sem tudtam volna végignézni egy ülésben Benjamin furcsa történetét, mert ennyi időt egy helyben ülni képtelenség még egy akciódúsabb film kedvéért is, nem hogy egy ilyen lassú hömpölygésért, amiben tíz percenként feltűnik egy haldokló, aki kifejezetten idegesítő hangon folyamatosan pofázik.
Szóval tömören és röviden: gyönyörűen filmezett darab, ügyes operatőri fogásokkal tele, DE iszonyatosan lassú és unalmas. Nincs az egekben az ingerküszöbünk, nem vágytam volna véresebb, agyafúrtabb jelenetekre, döntőbb fordulatokra, de valahogy nagyon kiszámítható, sablonos és közhelyes az egész film. Nagyon hiányoltam a "hétszer csapott belém a villám" jellegű fricskákat, hiszen ha egyszer ment, ment volna az többször is... Kicsit bosszantó, hogy egy ilyen szuper alapötletet így nem dolgoztak ki, hogy egy kreatív és egyedi gondolatot ilyen semmitmondó és értelmetlen burokba öltöztettek.
Nem tetszett. Na. Mondjuk ki. (Ráadásul a főszereplő nőtől hidegrázást kaptam, nem volt olyan korszaka, mikor szimpatikus lett volna.)

Kezdem érteni, hogy érzik magukat a harmincas éveikben lévő gyerektelen (esetleg egyedülálló) nők, mikor hallják, hogy körülöttük mindenkinél "jön a baba"*

Kényelmetlenül.

* 2010-hez hasonlóan 2012 is bébibummot ígér, akikkel egy évben szültünk, azoknak nagyjából a fele bejelentette már, hogy jön a kistesó. És ez még úgy is furcsán érint, hogy 1) nekünk már van egy a tarsolyban (már gyerek, nem tesó) és 2) jelen pillanatban a hátam közepére kívánom a terhességet és azt is, hogy egy újszülöttel babázzak.

New Year's resolutions

• Keményebb kezűek és következetesebbek leszünk P.-vel, mert kezd igazán a fejbúbunkra nőni. Ő egy ilyen akaratos, kitartó, makacs és határozott kis lény és bár nem célunk, hogy megtörjön vagy teljesen megváltozzon, de azt sem szeretnénk, hogy mi menjünk tönkre tőle vagy hogy pár év múlva egy kezelhetetlen kis szörny legyen belőle
• Elvégzek minimum egy tanfolyamot, hobbiból (pl főzőtanfolyam, sütőtanfolyam, sminkes tanfolyam, fotós tanfolyam, photoshop tanfolyam, bármi)
• Heti egyszer eljárok egy-két órát sportolni (jóga, aerobic, úszás esetleg)
• Havonta megnézek egy mozifilmet 
• Havonta elolvasok egy könyvet
• Kitalálom, mit akarok kezdeni magammal és lépéseket teszek felé
• Kitaláljuk, hol fogunk élni 2015-ben, 35 évesen, mikor akarunk (és akarunk-e) második gyereket
• Keresek valami elfogadható nyelvvizsgát németből és levizsgázom 
• Nem iszom alkoholt, nem szokom rá a dohányzásra, nem fogok drogozni 

(Utóbbi pont azért került a listára, hogy legyen mit kipipálnom jövő ilyenkor.)

Bye-bye 2011

Évértékelő hát.
Szerintem jó kis év volt 2011 és ha tekintetbe vesszük, hogy talán az utolsó teljes évünk volt, még jobban felértékelődik. (Nem mintha hinnék a világvégében, sőt, nem  mintha bármennyire is izgatna, hogy idén véget  érhet minden...) Mindenesetre voltak hullámvölgyek-hullámhegyek, de azért az összkép pozitív: szerettem 2011-et. 

A további napok

Teljesen szét vagyok esve, de ha minden igaz, szombat, azaz szilveszter ebéd utánnál hagytam abba. Délután, rádöbbenve, hogy semmilyen party-kellék nincs itthon (anyósnyelv, szerpentin, papírcsákó), elmentünk egy 2 Euros boltba a St. Stephen's Green közelébe. Míg AV válogatott, mi P.-vel őrjöngtünk, ő ugyanis folyton ki akart rohanni az üzletből, hogy az autók elé vesse magát, én meg a kapucnijával fogva húztam vissza és bizony időnként a földön landolt, dühtől fetrengve a többi vásárló legnagyobb megrökönyödésére. Hazafelé nem voltam hajlandó mellé ülni (mióta megszületett, egyszer ültem elöl a kocsiban, ha ő is ott volt, mikor az IKEA-ban megvettük a vendégágyat és másképp nem fértünk be), úgyhogy egy piros lámpánál kiszálltam és beültem az anyósülésre. Micsoda lázadás, mi? Érdekes módon egész jól viselte a helyzetet, csak néha-néha méltatlankodott, mi az, hogy nem mellette ülök. Miután jól bírta magát, kiautóztunk a Poolbeg-hez, 2011-ben utoljára. Természetesen apály volt, de így is szép volt, örülök, hogy kijutottunk. Este, miután hazaértünk, jeges rémülettel vettük tudomásul, hogy felettünk Gyülekeznek. Megérzésünk nem volt rossz: ismételten a felettünk lakók vállaltak be egy bulit, hogy rohadjanak meg. 8 körül már olyan volt, mintha egy elefántcsorda táncolna felettünk, alattunk, körülöttünk, úgyhogy 2011 utolsó óráit olyan mély szomorúságban töltöttem, töltöttük, hogy úgy éreztem, legszívesebben felvágnám az ereimet, mert ez nem élet, amit annak hiszünk. Eredetileg kókuszkockát akartam sütni és úgy képzeltük, hogy kókuszkockát majszolva, epres Apentát iszogatva, halk tévézés mellett jutunk át 2012-be, de annyira szar kedvem volt az elmúlt időszak küzdelmeitől és a hülye szomszédoktól, hogy csak pár kókuszgolyót csináltam, de azt sem nagyon ettük. A tévézés mondjuk megvolt, a világ 100 legjobb játékának bemutatóját néztük, huszonnéhánytól és kicsit felvidított, hogy már tizen valamennyinél kitaláltam, mi a világ legnépszerűbb játéka. A második a Monopoly lett, a harmadik asszem a Dungeons and dragons vagy mi. Az első harmincban benne volt még a Rubik kocka, a gyurma, a Transformers, a He-Man, a modell vasút, a Wii, a Playstation, a Scrabble meg az a két tekerővel irányítható rajzolótábla is... Éjfél úgy jött el, mintha előretekertük volna az órát, kettőt pillantottunk és már kezdődött a BBC-n a tűzijáték. Epres Apentával koccintottunk, majd kinéztünk az ablakon és keserűen állapítottuk meg, hogy sehol máshol nincsen buli csakis és kizárólag felettünk. Éjfél után pár perccel én lefeküdtem, de miután AV nem tud zajban aludni, ő egészen fél 6ig fenn volt, mert addig tartott a szomszédék bulija. Bár a 2012-es év fogadalmait új bejegyzésben fogom leírni, annyit azért elöljáróban közlök, hogy ez volt az utolsó Szilveszterünk ebben a lakásban - és talán ezen a szigeten is.     

Vasárnap délelőtt a Herbert parkban jártunk játszózni. Fújt a szél és piszok hideg volt, de kitartottunk, P. élvezte nagyon. Utána még kiautóztunk a Poolbeg-hez megint, mert gyönyörűen sütött a nap. Ebéd alatt (borsófőzeléket főztem, hogy jó gazdagok legyünk idén meg csináltam Waldorf salátát, de azt napoltuk) befejeztük a Benjamin Button-t hálistennek, ideje volt már. Délután nem jártunk sehol, én fél 6 körül elkezdtem egy könnyűnek ígérkező sütit, de ehhez képest 7-ig azzal szarakodtam. Finomnak finom lett, de a kinézete elég gyarló (lásd fenn), ráadásul a csokitöltelék 80%-a megmaradt, szóval nem hiszem, hogy ilyennek kéne lennie, hiszen akkor fel kellett volna használni mindet... P. ezen a napon is minősíthetetlenül viselkedett, gyanús nekem, hogy azért kergült meg ennyire, mert ketten vagyunk rá egy ideje. Baró.

Ma, hétfőn, elvileg még munkaszüneti nap van, de AV bement dolgozni, egyrészt, hogy spóroljunk egy szabadnapot, másrészt, hogy ellenőrizzük a hipotézist, hogy P. a sok szolga miatt bolondult-e meg. Egyelőre úgy tűnik igen, de bővebben csak később nyilatkozhatok.

December 20-a óta voltunk hármasban, szép volt, jó volt, különösen a karácsony, de azt hiszem, itt az idő visszatérni a kerékvágásba. Szia, 2012.