Shorties

• Egy krémért és a gyógyszerért (amiben két szem volt, két szem!!!) €32-t fizettem. A krém €17 volt, a kapszula darabja €7. Sirok. (€7 bazmeg egy szem gyógyszer, úgy mégis mi van benne, gyémánt?!) 
• Egyik este poénból megkérdeztem Petit, melyik nyelvet szereti jobban (azért poénból, mert biztosra tudtam a választ, hogy a magyart fogja mondani), erre legnagyobb megrökönyödésemre azt mondta, hogy az angolt. Mert hogy angolul könnyebben el tud mondani dolgokat. Csak lestem. Azt mondja, hogy magyarul gyakran nem emlékszik a szavakra és hogy ha akar mesélni valamit, többet kell gondolkoznia. Mik vannak! Mióta ezt mondta, nem engedem, hogy angolul pótoljon ki egy-egy szót a mondataiban (pedig hát igen, ezt mi is tesszük, mert néha valóban egyszerűbb - ki mond pl olyat a landlord helyett, hogy főbérlő / tulaj?), kiváncsi leszek, szebben fog-e beszélni. (Mondjuk szerintem igy is szépen beszél, de maximalista ugye.) 
• Ha már nyelv: Palika úgy szedi fel az angolt, hogy arra is csak pislogok. Múltkor ugye a Watch out, aztán mikor egyszer este kijöttem tőlük, mondtam, hogy jó éjszakát, mire odanyögte nekem, hogy gud nájt... Visszakérdeztem, hogy mit mondott, hátha csak belemagyarázom, de szépen megismételte, hogy gud nájt... Sőt, tegnap találtunk egy pókot és azt mondja yaaaaay, skinnylegs! (A Peppában van Mr Skinnylegs, a Pók.) Ja és ma a játszóházban odaszaladt hozzám, hogy azt mondta neki egy kislány, hogy it's mine, az mi? (Szerintem lassan ő is alkalmazni fogja...) Nagyon durva, na ő tényleg szivacs. Petivel ez sokkal lassabban jött valószinűleg a hallásproblémái miatt.    (Ja és a kiejtése is imádnivaló. A Lego sem Legó nála, hanem Legou, ahogy angolul hallotta.)
• Paja egyébként roppant udvarias, el is felejtettem irni, hogy sosem hagyja le sem a köszönömöt (illetve thank you-t, ha az kell), se a please-t. (Nagyon vicces volt múltkor: imára kulcsolta a kezét és mint a Shrek-ből a macska úgy kért valamit, hogy plizplizpliz, akkorát röhögtem, hogy zengett a ház. Petitől tanulta persze, de mig egy 6 évesnél ez nagyjából megszokott forma, azért egy még-nem-3-évesnél meglehetősen mókás.)
• Peti nem tudom, hogy csinálja, de szeptember óta 4 mackógatyát lyukasztott ki. 9-től fél 2ig van suliban. 6 év alatt egy lyukadt ki kb, most 3 hónap alatt 4. 
• Rájöttem a szomszéd előnyére: ha fűt, talán nálunk sem lesz Északi sark a lakásban.
• A fogyókúrám remekül megy, hiztam 1 kg-t, most reggelente 58,8 és 59,2 között mozgok. Jó, nyilván Anyu főztje sem segitett, de akkor is. Tök gáz, akármikor belenézek a liftben a tükörbe, csak a nagy fejem látom, sokkal jobban érzem magam vékonyabban, mert akkor még az arcom is normálisabb, nem ez a holdvilág - lángos bááááh. 
• Elkezdtem pont a fentiek miatt is kicsit leszokni a bolti péksütikről, ez persze nem jelenti azt, hogy nem nassolok, hohó, dehogy, csak épp próbálok itthon sütni, hogy legalább tudjam mit eszünk. A kakaós-kifires süti nagyon bejött, mert ezerféleképp el lehet késziteni (kakaót pl sosem teszünk bele), de van jó citromos keksz meg citromos süti receptem is, amik mindig bevethetők és oké, van bennük cukor, de egyrészt nem kerülnek egy vagyonba, másrészt (gondolom) kevesebb bennük a cukor és tartósitószer meg ilyesmi. (Most lett kész egy adag két hozzávalós keksz is, kiváncsi leszek... Még most hül, de nem fűzök hozzá nagy reményeket...) 
• A kevesebb cukorral egy időben próbálok kevesebbet FB-ozni is. Rádöbbentem, mennyire időrabló az egész. Minél többet kommentelsz, annál több értesitésed lesz és annál több időt töltesz a visszaolvasgatással. Hát ezt most meguntam. Eddig sokszor éreztem, hogy infot kell adni, ha kérdeznek, de bakker, úgyis válaszol más is és huszonötödször válaszolni ugyanazokra a kérdésekre (pl kiköltöznénk 3 gyerekkel, hogy megy Irországban az ovi? hová mennétek egy 2 évessel Dublinba a hétvégén?) kicsit sem visz előre... Izgi ismerős posztokra persze továbbra is reagálok, de a fórumozást befejeztem, semmi értelme. 
• A hetet amúgy anti-halogató hétnek neveztem ki, már most megcsináltam csomó mindent, amit hetek óta húzok. Az a baj, hogy rengeteg apró kis trutyi dolog van a felnőtt életben és ezek annyira-annyira időrablók. Egyenként persze nem több egyik sem 5-10 percnél, de ha összeadjuk iszonyú sok időt emésztenek fel ezek az apróságok. (Pl: Bár ez nem trutyi, de megcsináltam a gyerekek Santa üzenetét a Portable North Pole-on. Hurrá.) 
• Pénteken lesz a 3. szülinapi party rövid időn belül, kész csőd ez az egész, €50-nál tartunk szeptember óta...  
• Petinél továbbra is divik a bead őrület, ha nem Legozik, tuti gyöngyökkel babrál, nagyon cuki.
• A héten eddig hideg volt, tegnap csupa felhő, ma csupa nap, de hideg. Tegnap a Leisureplexben voltunk Pajával (naccsúszdás játszóház), ma a Panda Cafe-ban. (Játszózni indultunk, de olyan iszonyúan fáztam, hogy inkább megálltam a Pandánál, úgyis most járt le a kártyám, 6 belépés után jár egy ingyenes játék, hát ezt most elhasználtuk, tiszta haszon.)
• Régi, de most linkelte valaki újra: Csak erős idegzetűeknek... 

Plusz két kép máról:

Pál a Pandában

Peti épitett egy autót, az egész saját design (a kuplerájt meg tudom magyarázni (nem))

A hétvége második napja szintén sűrű volt, délelőtt ugyan csak a Herbert Parkba ugrottunk el, ahol a fiúk oltári jót szórakoztak az össze nem söpört levelekkel ("Hóembert épitettem, levélből." - Palika igy irta le a mókát Anyunak este Skype-on), délután viszont jelenésem volt a nőgyógyásznál és volt egy coaching session-om is... Orvoshoz azért mentem, mert két hete hogy is mondjam erősen viszketek altájon (jaj nagyon szar érzés, na de nem magyarázom túl, a viszketés rossz, na) és bár 99%-ra vettem, hogy gomba (a fülem is viszket megint, csak mondom), el kellett mennem dokihoz, mert nem akartam csak úgy vaktában kenegetni a tudjukmimet. Életemben először női nőgyógyásznál voltam, nem volt rossz, de nem is volt jó nyilván, ki szeret ilyen helyekre járni. A diagnózisom egyébként megerősitette: gombás fertőzés, hurrá, repes a szivem. Kaptam krémet és tablettát is, remélem gyorsan hat, mert nagyon gáz, tényleg (még jó, hogy más tünetem nincs). Fél 2-kor végeztem a dokinál, beugrottam a Tescoba rúdsajtért (fontos, ennyi), majd átgurultam az East Wall-hoz egy Starbucksba, mert oda beszéltünk meg találkát egy lánnyal, aki megkeresett, hogy beszélhetnénk-e. Hát hogyne. Mivel még nem volt 2, mikor odaértem, beszaladtam a Mekibe egy wrap-ért és gyorsan megebédeltem, hogy tele gyomorral kezdhessem az órát. (Vicces volt, a Mekiben önkiszolgáló rendelő táblák voltak, csak be kellett irni, mit szeretnél, kifizetted és mint az Argosnál egyszer csak bemondták, hogy hohó, lehet menni a kajáért. Menő. Az asztaloknál meg nagy Ipadek voltak, ahol lehetett a Meki honlapját böngészni és volt rajta pár játék is a gyerekeknek. Mik vannak!) Na szóval a coaching. Jól ment, bár nagyon kemény volt a téma - Molly többször eszembe jutott, mert a lány története pont az volt, mint az övé: tavaly augusztusban betegségben meghalt Anyuka, most egy hónapja pedig az Apuka felakasztotta magát... Ahhoz képest, hogy 1,5 éven belül két szülőt vesztett el az emberke, igen jól tartotta magát, párszor persze elsirta magát, de ha belegondolok, hogy én hogy reagálnék egy hónappal az Apám öngyilkossága után, hát... Mindenesetre átbeszéltük a dolgot, mit érez, mit gondol, hogyan lehetne megkönnyiteni a gyászfolyamatot, ami még csak most kezdődött, ha úgy vesszük és úgy érzem, nem volt rossz ez az óra. Gyakorlásnak tuti jó volt (régebben mindig könnybe lábadt a szemem, ha sirni láttam valakit, akár csak egy filmben is, most abszolút sikerült távol maradnom az érzelmi töltéstől, tök büszke voltam magamra) és azt hiszem a lánynak is segitett, hogy egy idegennek beszélhetett a dologról.
Ez volt hát november utolsó hétvégéje, nem volt rossz, bár nem volt annyira aktiv a gyerekeknek, mint szokott, hát, igy jártak. (Ja, Peti fél 10 körül kijött, hogy fáj a hasa és hányingere van... Jaj. Adtam neki citromos vizet, törökülésben 10-ig játszottunk négy kör Guess Who-t (gondoltam fekve erősebb a hányinger) és most imádkozom, hogy ne hányjon éjjel. Csupa izgalom az élet.)  

Elég sűrű volt a napunk, délelőtt Rathfarnham-ra mentünk, ahol megint megfogadtam, hogy én ide többet nem, mig mindkét gyerek 6 év fölött nem lesz (Életveszély Palikával... Aki a toddler csúszdákat úgy tervezi, hogy itt egy lépcső, ott egy lyuk, amott egy árok, azt addig ütném amig mozog, de tényleg. Oké, a nagy kastély, a négy csúszdás legyen mindenfelől nyitott (ne legyen, ha engem kérdeznek, de mindegy), de a 4 év alattiak mini csúszdarendszerére vajon minek kell huszonöt olyan pontot tervezni, ahol szerencsétlenek simán lezúghatnak? Mert oké, botoljanak el, essenek el, nem baj, de egy méterről nekem ne essenek már le ha lehet. Már pedig itt ha nem lettem volna Paja mögött fél centire, simán leesett volna, nem azért mert olyan hülye, hogy a semmibe lép, érzi már a mélységet, tudja, hogy nem lépünk bele, hanem mert úgy van kialakitva a cucc, hogy megbotlik, elesik, elcsúszik folyton és egy-egy ilyen esés simán végződhet egy lebucskázással... Bahhh, na, rage off.) A játszón tehát nem töltöttünk sok időt, annál is inkább, mert Pipi kitalálta, hogy együnk scone-t mert az jó. Hát együnk. Beültünk hát a kastély mellé, vettünk két scone-t négyünknek meg egy tea for two-t és szépen megtizóraiztunk egy nagy csillogó karácsonyfa mellett. Romantikus volt, hangulatos, tényleg. Ebédre gyros tálat készitettem, sült krumplival, görög salátával, meg sütöttem egy almás kevertet is, konyhatündér vagyok, ennyi. Délután Petivel Ivan party-jára mentünk a David Lloyds-ba, ami 4-6ig tartott. Mig a kölykök buliztak, elugrottam a Tesco-ba Kinder tojásért (Miki csomag) meg kóláért (5 x 1,75 l most €5), majd visszadugóztam a helyszinre és ittam egy kávét, mig Pipi kiizzadva ki nem jött a teremből 6 körül. Mivel Sanjith-ékat elvittük a Print Museum-ig, 3/4 7-re értünk haza, úgyhogy nem maradt más, mint a vacsi-fürdés kombó, el is ment ez a nap.
Képek:

Ronda, de finom, ma is sütök haha

Random képek:

Napfelkelte a gyerekszobából

 

A Mindenevő

Apróbb hirek:

• Van új szomszédunk brühühűűű, még hozzá egy egyedülálló olasz fickó (Carlos Siciliano - ez szerintem tuti valami álnév, hát ilyen lehet?), rákérdeztem, nincs családja (hogy szerethet, hogy ez volt az első kérdésem, de nem birtam ki, szerettem volna tudni, mennyire fogja tolerálni a khm... orditozásunkat), szóval jaj nekünk... 
• El is felejtettem irni, miket hozott T. Amerikából (a hiren kivül, hogy pont ott volt ugye, mikor kiderült a választási eredmény és a Cégnél mindenki sirt... az egyik meetingen még csoportos meditációt is tartottak, hát na...), szóval hozott nekem egy Beatles-es pólót és egy vastag karácsonyi zoknit, a fiúknak meg egy-egy zeneszerkezetet (az egyik a Here comes the sun-t, a másik a Hey Jude-ot játssza), egy kopogós harkályt meg egy nagy Lego alapot. Hurrá.   
• A december itt is nagyon sűrű lesz, november 30-án nem lesz tanitás, mert a tanárok továbbképzik magukat irből, 2-án lesz Megan party-ja, 3-án Céges Kari és a suliban Winter Fair, 12-én Aware Christmas Gathering, 14-én ILI Christmas lunch (ezt mondjuk valszeg kihagyom, nincs nagy kedvem jópofizni, nem megy nekem ez a nagy pozitiv szocializáció), 20-án Karácsonyi koncert a suliban és még ki tudja, mit felejtettem el...

Péntek van, a hét tehát megint mögöttünk van, elképesztő.
Anyu hétfőn délután hazarepült, de előtte délelőtt még elvittem a Nutgrove-ba vásárolni még ezt-azt az otthoniaknak. Bár T. szabin volt, Pál természetesen jött velünk, boltról-boltra rángattuk szegényt, de egész jól tűrte. Jártunk a Lidlben, a Dealzben, a Penneysben (itt vettem egy jó kis sárga pulcsit magamnak, aminek valami olyan rettenet volt a szabása, hogy vittük is vissza ma), a Tesco-ban és az Argosban (Ivan szülinapja lesz szombaton, kellett valami szajré illetve vettem egy melegitőt is a fürdőszobába, mert a régi bedobta a kulcsot). 3/4 1-re értünk haza, jó későn, de Petiért nem kellett menni, mert reggel kicsit köhögött ugye, ezért T. megengedte, hogy itthon maradjon, úgysem hiányzott még csak múlt csütörtökön szeptember óta. Bár a gép csak 19.40kor indult, T. 4-kor elindult Anyuval a reptérre, de igy is fél 6-ra értek ki, mert természetesen dugó volt át a városon. Anyu éjfél körül ért haza, ennyi volt hát az ittlétük, keddtől újra magunkra maradtunk szipp.

Kedden délelőtt nagy bátran nekivágtunk a Kufli játszótérnek, de megdöbbenve vettük észre, hogy a zipline lefagyott, konkrétan nem csúszott. Szegény Palika próbálkozott párszor, de ahol máskor suhant, mint a szél, most gyökkettővel csorgott le és volt olyan alkalom is, hogy el sem ért a zipline végéig, félúton megállt és ott lebegett szerencsétlen, mint egy oldalszalonna a füstölőben. 20-30 perc után feladtuk a dolgot (mondanom sem kell, hogy csak mi voltunk a játszón) és hazaindultunk, de mivel még korán volt, beugrottunk a Lidl-be kenyérért, péksütikért. Délután sütöttünk: fahéjas kekszeket csináltunk, ami jól sikerült, úgyhogy sitty-sutty el is fogyott.

Szerdán, okulva a keddi béna játszóterezésből, a Mount Merrion Playgroup-ba mentünk, ahol Palika nagyon cuki volt, Watch out, Watch out kiáltásokkal figyelmeztetett mindenkit, aki az útjába került, miközben egy kismotoron szlalomozott a játékok között. (Nem tudom, kitől vette ezt a Watch out-ot, de nagyon tetszik bevallom. Délután Matilda anyukája kérdezett tőle valamit, arra is határozott Yes-szel felelt, hát ott is megzabáltam, hogy tudja, ki mit ért.) A kismotor mellett a sláger persze a kis Little Tikes coupe volt, ha lenne kertünk, eskü ez lenne az első, amit vennénk, imádja, még kosarazás közben sem szállt ki belőle, csak ha rászóltam haha. 

Csütörtökön először elvittünk pár eladandó cuccot egy ismerősnek, aki hétvégén állitólag találkozik azzal a lánnyal, aki meg akarja venni a cumókat (volt itthon bontatlan, új babalepedő meg egy új Marks & Spencer szoknya, ami rám nagy, gondoltam megszabadulok tőlük), majd átgurultunk a Debenhams-ba, mert kedd este rendeltem magamnak egy csizmát meg Pajának egy fekete mellénykét karácsonyra és reggel jeleztek, hogy megérkezett a rendelésem az üzletbe, hurrá. Eredetileg a Nutgrove-ba akartam menni Mikulás ajándékokért, de reggel nagyon elhúztuk az időt, úgyhogy úgy éreztem az már nem fér bele a délelőttbe, mert túl sok helyre kéne beugranunk, maradt hát a szimpla Debenhams, de igy is alig értünk oda Pipiért, hihetetlen, milyen rövidek a délelőttök, főleg, ha már fenn vannak az üzletekben a kari dekorok hehehe. (Hű, láttunk mozgó-ölelkező jegesmedvéket (vagyis egy nagy medvét meg egy bocsot), potom €2500-ért, hülyének is megéri...)

Péntekre maradt tehát a Nutgrove, ez egy  ilyen hét volt, sokat vásároltunk, alig játszóztunk. (Na még mit nem ilyen zimankóban.) Jó sok helyen jártunk, realizáltam, hogy mostantól január közepéig már őrület lesz, hiába volt péntek délelőtt, fullon volt a bevásárlóközpont, mikor eljöttünk délben, már sorban álltak a parkolókért... Fúúú, de rühellem már ezt, azt hiszem mostantól online fogok vásárolni, mig le nem fut ez a karácsonyi roham. (Elvileg amúgy Miki ajándékokért mentünk, szereztem is Mikulás zacsikat, némi csokit, két foglalkoztató füzetet és T.-nek is vettünk egy DIY bögrét, amit Pipi délután már ki is festett, ő azt kapja Mikire.) Hát igy.

Annyira vicces, legutóbb a Fluimucil vagy mi reklámjával kapcsolatban döbbentem rá, hogy szart sem tudok az otthoni életről, most meg azon filózom, hogy vajon a Speeding cars-t otthon ismerik? Amikor hazamegyünk, nem tudunk rádiót hallgatni, mert a számok 80%-a ismeretlen és ez engem valahogy frusztrál (nem követem a tehetségkutatókat, nem tudom kik ma otthon a zenei sztárok és hát nyilván a magyar és ir izlés sem egyezik meg, a külföldi zenék közül sem azok a felkapottak, mint itt).
Szóval mókás, de sokszor nem tudom eldönteni, hogy pl Hozier-től a Take me to church otthon is menő-e vagy csak itt (itt rongyosra játsszák az összes számukat, nem csak ezt, mert ugye irek) és most, hogy látom, hogy a Walking on cars is ir, elbizonytalanodtam, vajon ezt a számot csak azért nyomják a rádiókban, mert helyiek vagy ez ilyen világszintű sláger:



És hát igen. Ez Irország. Igy néz ki. Tényleg. 

Múlt szerdán (holnap már egy hete lesz, atyaisten!) Apu hazament, T. pedig csütörtökön hazajött. Ez vicces volt, mert miután Pipi ebben az évben még nem hiányzott egy napot sem, úgy gondoltam üsse kő, ha akar (és hogyne akarna), kijöhet velem a reptérre T. elé a 11-es Aircoach-csal. Igen ám, de mikor negyed 11 körül megnéztem nem késik-e a repcsi, döbbenettel vettem tudomásul, hogy nem hogy nem késik, de 10.45-kor, vagyis 1 órával a hivatalos időpont előtt már le is fog szállni! Nosza, mint a gép rohantunk le az ömlő esőben a ház elé taxit fogni, mert az út a reptérig kb 40 perc ha nincs dugó, ha meg van, akkor akár 2,5 óra is lehet (volt már rá példa) és hát nyilvánvalóan nem akartunk elkésni... Mázlink volt, nem késtünk el, 11 előtt pár perccel már ott várakoztunk a kapuknál, ahonnan T. negyed 12kor ki is sétált nagy örömködve, hogy végre hazaért. (Egy szál pólóban jött a bolond, eh, férfiak, eszébe nem jutott, hogy Dublinban 5 fok lesz...) Negyed 1-re hazaértünk, beebédeltünk (rántott hús ahh) és Pajával együtt T. is lefeküdt aludni. (Nem tudott aludni a repülőn, ez is mehhh, gyerek nélkül nem aludni, ha leül az ember? Én a Nyugati pályaudvar - Monor szakaszon el tudok szundikálni délután 2kor, ha arról van szó, nem hogy San Franciscotól Dublinig hajnali 2kor...) Fél 4kor egyébként Parent-Teacher meeting volt a suliban (itt nincsen ugye nagy közös szülői értekezlet, one-to-one meeting-ek vannak a szülőkkel, ahol a tanár szól, ha gond van és a szülő kérdezhet, ha akar), no most erre nyilván egyedül mentem, mert T. még aludt, de nem is volt szükség erősitésre, mert minden szép, minden jó, Peter szuper gyerek, az irása gyönyörű (!), szépen olvas és a matekot is szereti, az irről nem is beszélve. A magatartása példás, segitőkész, rugalmas, barátságos, általában mosolyog, semmi gond nincs vele az ég világon. Én a magam részéről rákérdeztem, kivel szokott játszani (Hugo, Matilda, Dev) és kiváncsi voltam, vajon a szünetben is olyan állat módjára játszanak-e, mint suli után. A tanár szerint a szünetek elviselhetők, nincs akkora őrület, mint iskola után, mert a ügyeletesek azért fegyelmezik őket, de hát nem tudom, hinném, ha látnám... Mindenesetre nagy gáz nincsen, sőt, Pipi kedves-rendes-szorgalmas, csak úgy, mint tavaly. Mivel én voltam az utolsó, 4ig voltam benn 15.40től, több ilyen nem lesz az évben, szóval remélem nem lesz semmi sürgős közölnivalónk jövő ilyenkorig hehe...
Pénteken hogy T. tudjon kicsit pihenni, Anyuval elvittük Paját a Trojan GA-ba. Rég voltunk, ennek ellenére Palika még mindig istenien gyűrűzik, olyannyira, hogy most már talpra is érkezik, nem csak arcra, baromi ügyes. (Nem lehet amúgy két oldalról fogni a kezét séta közben sem, mert egyből felcsapja a lábait és átfordul, nagyon élvezi...) Délután, hogy kihasználjuk Anyu ittlétét, elmentünk T.-vel felvenni valamit a Cégtől, majd letettük itthon a kocsit és elsétáltunk a Starbucks-ba. Sajnos, mivel nem volt a fahéjas cucc, amit mindig eszünk, átmentünk az Insomniába, de ott meg benn ült egy csövi bácsi és az egész kávézóban olyan rettentő büdös volt, hogy meg lehetett pusztulni. Beugrottunk hát a Tesco-ba kóláért, majd nagy veszekedve (T. húzta a száját és haza akart menni, sütizés nélkül, én meg jól megsértődtem, hogy most van itt Anyu, babysitterünk nincs, esetleg ha van rá lehetőségünk, ki kéne használnunk, hogy végre nem lógnak a fiúk rajtunk ugye, minden mondatunkba beleszakitva, de ő csak fapofáskodott, hogy mégis minek kéne nekünk kettesben, gyerekek nélkül tölteni időt, nem kell mindig progam) visszakullogtunk a Starbucks-ba és dühösen teáztunk egyet, marha jó volt, tényleg. Az este tehát szuper hangulatban telt, nem is volt kedvem semmit csinálni, se filmet nézni, se főzni, se sütni, amúgy is hulla fáradt voltam, lefeküdtem hát 11kor, hello.
Szombaton délelőtt bár hideg volt, a nap sütött, igy a fiúkkal elmentünk a Blackrock Parkba, mert a játszó ugyan elég gáz ott, de jókat lehet sétálni és egyébként is, igy négyesben még talán nem is voltunk ott. Egy órát voltunk kinn kb, sajnos most már nagyon durván hideg van, én nem is emlékeztem, hogy ez ilyen (már a tél haha), folyamatosan azt érzem, hogy megfagyok, ha kinn vagyunk, ha benn, mert hiába megy a fűtés, akkor is max 20 fok van a lakásban, havi €4-500 fűtésdij mellett. (Na jó, nem akarok igazságtalan lenni, mostanság kifejezetten hideg van, 0-2 fok, ami a nedvesség és a szél miatt kb minusz 5-6-nak érződik és bizony ez ritka errefelé, mert mig nyáron a 15-16 fok a normális, télen az 5-6, szóval ez extra fagyos most, elszoktam én már ettől.) Paja alvása alatt mondtam T-nek, hogy elugrom a Nutgrove-ba ügyeket intézni (Dealz, Tesco, Lidl, miegymás), de ekkor meg azon sértődött meg, miért hagyom otthon, miért nem hivom. (Na vajon... Mert mondjuk sokkal hatékonyabb vagyok egyedül, mint bármelyik férfivel a családból?) Végül egyébként kettesben mentünk, jól kidöglött a kis túránk végére, hehe, ez kellett neki?

Vasárnap délelőtt jó kis programunk volt: a St Enda's Park-ba mentünk, mert Peti köhögött és nem akartunk játszóra menni, ne rohangásszon, ne melegedjen ki nagyon. A hideg továbbra is kitartott: a parkban, ahol árnyék volt, totál deres volt a fű, a kölykök extázisban ugráltak, hogy hóóóó, hóóóó, nagyon lelkesedtek szegénykék. Két befagyott pocsolyát is találtak, na az volt a non plus ultra, igaz, fél másodperc alatt betörték a jeget és onnantól már csak sárban tampicsoltak, de ez van. A parkban van a Pearse Museum is, azt is megnéztük úgy nagyjából (mit lehet ezekkel alaposan megnézni?) majd még andalogtunk kicsit és mentünk is haza. Palika alvóideje alatt ezúttal Anyut szórakoztattam: kivittem Seapointhoz, ahol óriási dagály volt, de ami a legdurvább: rengetegen úsztak. Akkora hullámok voltak, mint még soha, mi a parton télikabátban, sálban, sapkában kockává fagytunk, ehhez képest vagy 10-15-en vidáman lubickoltak a jeges vizben. (Jesszus, rágondolok és jégcsappá fagyok.) Na mindegy, hogy felmelegedjünk, megpróbáltunk beülni egy teázóba Dun Laoghaire-ben, de mivel épp piac volt, sajnos egy parkolóhelyet sem találtunk, igy mentünk egyből haza. Itthon megvártuk mig besötétedik és egyfajta búcsúprogramként elvittük Anyut a Bath Avenue-ra, hogy megmutassuk neki a házat, amit minden karácsony előtt minimum egyszer megbámulunk. Kicsit aggódtunk ugyan, hogy még nem lesz feldiszitve, de hálistennek mázlink volt, nem hogy fel volt diszitve, az ottlakó bácsival is találkoztunk, aki mondta, hogy menjünk be nyugodtan az udvarára, nézzünk szét és mintegy biztatásképp a gyerekek kezébe nyomott egy-egy csokit és utána még hozott nekik egy Mikulás sapkát és egy villogós hóembert is*. Teljesen el voltunk ájulva tőle, a fiúk imádták a fényárt, a mozgó szarvasokat, Santákat és hóembereket, jó kis élmény volt, na, nagyon örülök, hogy most először Anyunak is meg tudtuk mutatni a helyet. Az este természetesen már pakolással, búcsúhangulattal telt, hiszen Anyu hétfőn délután utazott haza szipp.
* A két gyerek az ajándékaikkal:
 

És a ráadás kép: Ott úsznak ni épp ketten

Palika szótár

Csak az utókornak:

Vakaki = Valaki
Emenc = M&Ms
Medüm = Megyünk
Hama = Étel
Mulat = Vonat
Vagok = Vagyok
Öleg, öleg = Ölelj, ölelj
Bacaj = Bicaj
Mikó' nájnra mutat? = Mikor kezdhet el tepizni? (Párszor mondtam, hogy mikor a 9-re mutat a nagymutató...)
Nonó = Apa
Tepic = Tepi
Dió = TV
Jajt = Sajt
Higen = Igen
Hokéj = OK
Nm / Nom = Jégkrém, fagyi
Kelinc = Kilenc
Gumikucor = Gumicukor
Jiszk, nm = Szix, seven
Hanta = Santa (s és sz helyett általában h-t mond: lehállt, hép stb, de sokszor mást is helyettesit h-val, ma reggel például elhangzott az ominózus mondat, hogy "Nem kell hál, nem húj hél."))

Petitől is maradt fenn pár szó, ami bekerült a szótárunkba (pl tepi = telefon, higi = hideg), kiváncsi vagyok, ezekből mi lesz.

Ma Palika hazafelé Blackrockból kijelentette, hogy majd ha megnő (!), ő is fog autót venni. Egy pirosat és egy kukásautót. Annyira durva, hogy igy számol vele, hogy ő majd egyszer felnő... Hogy sejti, hogy egyszer ő is felnőtt lesz, olyan, mint mi. Annyira hihetetlen az emberi agy, nem?

Egyébként vasárnap óta még mindig tök szarul vagyok. Semmi extra, csak a szemeim és a homlokom folyamatosan fájnak és olyan hulla fáradt vagyok, hogy bármelyik percben el tudnék aludni.
Nem tudom, mi ez, ha hazaér T. elmegyek egy vérkép vizsgálatra, mert annyira bosszantó, hogy hiába alszom éjféltől reggel 8ig egy megszakitással (Palika 3 körül mindig átjön mellém, illetve mióta Anyuék itt vannak egyszerűen megáll az ágyamnál éjjel és áthiv maga mellé), reggel úgy kelek fel, hogy fáj a fejem, a szemeim bedagadva és úgy általánosságban kivagyok: úgy érzem nincs erőm, a lábaim gyengék és legszivesebben egész nap ki sem kelnék az ágyból. 

Ritmikus Csimpifon, hol vagy?

Ezt a sztorit Pipi találta ki és irta le, egyes-egyedül. Hah.

A hétvégénél hagytam abba. 

Szombaton nagyon szép időre ébredtünk, ezért bevállaltam egy nagy programot, elmentünk a Powerscourt Waterfall-hoz. Peti ugyan kicsit fosott, hogy úgy járunk, mint nyáron, amikor ledőlt az útra egy fa és csak kerülőúton jutottunk haza, át az erdőn, de meggyőztem, hogy nem lesz gond. Mázlink volt, mert mire odaértünk, még mindig gyönyörű volt az idő, pedig általában az van, hogy bár Dublinban süt a nap, Wicklow-ban esik, de hálistennek most nem ez volt: itt is, ott is csodálatos napsütés volt. A játszótéren kezdtünk (hol máshol?), majd mikor meguntunk a homokozást és az ásást, lesétáltunk a vizeséshez, ami olyan bővizű volt ezúttal, mint még soha. A viznél készitettünk egy csomó fotót, a gyerekek pózoltak, a viz robajlott, nagyszerű volt, na. Mikor visszagyalogoltunk a játszóhoz, a fiúk rájöttek, hogy éhesek, úgyhogy szokásunkhoz hiven vettem nekik egy zacskó sült krumplit, amit egy padon ülve szépen el is rágcsáltak. Fél 1 körül indultunk haza és bár nagy volt a kisértés, hogy menjünk tovább Glendalaugh-ba, mert ilyen szuper időnk ősszel többet nem lesz Wicklow-ban, végül hazamentünk, hogy Paja nyugiban aludhasson az ágyikójában, ne a kocsiban nyomorogva szunyáljon Glendalaugh-ból hazafelé. Bár este meccs volt az Avivában és ilyenkor ugye gázos autóba ülni, én azért bátor voltam és elugrottam a Merrion Tescoba vásárolni 6 körül, mert úgy éreztem, kéne még egy-két dolog a szegény gyerekeknek összekészitett kis cipősdobozba.

Vasárnap laza napunk volt program szempontjából: délelőtt Anyuék elvitték Paját a Herbert Parkba, én pedig Pipivel elugrottam a Dealzbe még venni ezt-azt a már emlitett cipősdobozba... Délre szülinapi party-ba voltunk hivatalosak: Anish, Peti egy kis indiai osztálytársa 6 éves lett. Mivel háznál volt a buli egy 10 nm-es nappaliban és igy elég nagy volt a káosz, nem akartam elmenni a helyszinről, szóval mire 2-re vége lett a party-nak, azt hittem szétesik a fejem a nyüzsitől. (17 gyerek volt, csak mondom.) Fél 3ra értünk haza, megebédeltem és hiába dőltem le egy órát, mikor felkeltem, még rosszabbul voltam, mint előtte, úgyhogy délután már nem mentünk sehová, vártunk a másnapot. (Ja, a délutánt a kinőtt gyerekruhák elpakolásával és válogatásával töltöttem (szakadt, kidobandó / elajándékozandó / eladandó / Palikának félretett), bahhh megesznek minket a cuccok.)
Hétfőn még mindig elég furcsán voltam: fájt a szemem és igy a fejem is, úgyhogy mivel én vittem Pipit suliba, hogy leadhassam az ajándékos cipősdobozt, szégyelltem magam rendesen, hogy hiába a hétfő, úgy nézek ki, mint egy zombi, aki egész hétvégén ivott. Mivel Apu sem volt túl jól, nem terveztünk nagy programot erre a délelőttre: csak a Kuflis játszótérre autóztunk el, hogy Paja bemutathassa a zipline-os tudományát. Délután - mivel Paja megint korán kelt (rászokott arra, hogy 2 után alszik el és 3kor már fenn van, pffff) -, elmentünk kicsit sétálni kettesben a környéken, majd hazajöttünk és két magyar csaj elvitt pár ingyen felajánlott gyerekcumót. Ennyi volt a nap, hello.

Kedden, mivel nagyon rég jártunk északon, Howth-ra vittem el Apuékat, akik nem fogják elhinni, hogy szokott itt rossz idő is lenni, mert csodák csodájára megint gyönyörűen sütött a nap. A kikötőnél kezdtünk, sétáltunk kicsit a hajók között, majd átmentünk a játszóra, ahol már nagyon kellett pisilnem, úgyhogy átgurultunk a másik kikötős részhez és elintéztük az elintéznivalót. Mivel ekkor már fél 12 volt, még felmentünk a Cliff Walk elejéhez kocsival, lenéztünk a városra és a kikötőre, készitettünk pár fotót és indultunk hazafelé. A bonyibb úton mentünk haza, tehát megkerültük a félszigetet vagy hogy mondjam, hogy útközben megállhassunk a Summit-nál, ami nagyon szép kilátást nyújt a tengerre és sosem találjuk meg, de most hipphopp meglett, de Instagramra alkalmas fotót onnan nem tudtunk csinálni, mert a nap iszonyúan becsillogott és egyébként is valami furcsa köd szállt a vizre, úgyhogy alig lehetett látni, hol a tenger és hol az ég. Délután, mivel ez volt Apu utolsó délutánja nálunk, elsétáltunk a Herbert Parkba, majd 6 körül - már vaksötétben - hazaballagtunk.

10.45

10:30

Ma, mivel Apu már be volt sózva, nem mentünk messzire, csak a Blackrock Parkba vittem el a csapatot, ahol először borzalmas időnk volt, óriási szürke felhők tornyosultak felettünk és elkezdett esni valami havaseső-szerűség is, de mikor némi játszózás és séta után hazaindultunk, már újra ragyogóan sütött a nap, ahogy azt már megszokhattuk ezen az őszön. Apu némi búcsúzkodás után az 1-es Aircoach-csal indult el a reptérre (szipp) és mivel Anyu elkisérte, egy hét után újra én mentem Palikával Pipiért a suliba. (Kedd óta Anyu hozta haza Petit, igy Paja már 3/4 2 körül elvonulhatott aludni.) Petiék amúgy ma kirándultak, az Imaginosity-ben jártak megint. A suli utáni "játék" egyébként továbbra is botrány: Hugo anyja "megnyugtatott", hogy ez olyan fiús dolog, de én konkrétan sirni tudnék azt látva, hogy ezeknek a gyerekeknek az a játék, hogy lökdösik, húzkodják, rángatják egymást vagy esetleg a földön fetrengve birkóznak. Valamit nagyon szeretnék tenni az ügyben, mert baromira zavar, de eltiltani nem szeretném Pipit a barátaitól persze, úgyhogy meg vagyok lőve, ilyenkor mi a penna a teendő. Ő maga sosem kezdeményez verekedést, ő nem húzza senki kabátját, nem lökdösődik, de ha vele teszik ezeket, akkor persze visszalökdös, visszarúg, visszaüt. Ha valaki legozgatna az udvaron, nyilván leülne mellé csendben játszani, de mivel a jómadár barátai ilyen iszonyú vadak, ő pedig velük szeretne játszani, nem marad más, mint ez az idióta agressziv "játék", ami szerintem baromira nem játék. Holnap lesz Parent - Teacher meeting (10 perc one to one beszélgetés az osztályfőnökkel - hivatalosan ennyit beszélsz a tanitónővel egész évben, nincs több szülői), szeretném felhozni ezt a témát, de látom előre, hogy az lesz, hogy hááát, ők nem tudnak tenni semmit, mert ha Peti a vad gyerekekkel akar játszani, akkor ez van, tűrje, hogy bántják, ha unja a vadulást, keressen más játszótársakat. No igen, nyilván, de ez az, amit nem tesz, mondván neki Hugo meg Matilda a barátja... Ehhh, nehéz ez. És még Apu is elment.

Még egy nyaralós

Ilyen cukik is tudnak lenni - még a nyaraláson történtek ilyen csoda dolgok ám, Peti (mivel azt kamuztuk neki, hogy nem vittünk IPad-et haha) rengeteget szinezett, Palika pedig szivesen nézegette a Bogyó és Babóca süteményeit (jaja, fejjel lefelé).

Ja, el is felejtettem mondani, hogy az egész nyaralás Beatlessel zajlott. Végig azt kellett hallgatnunk, végig. Már a könyökömön jött ki az összes szám, de vicces volt hallani, hogy megtanulták a kölykök a nótákat. A nagy kedvencek a Why don't we do it in the road, a Your mother should know, a Help, a Hello Goodby és a For No One. (Pipi a Back in the USSR-t és a Lucy in the sky-t is szereti.)
A Copper Coast-t szépségét csak az ingatta meg, hogy Paja a legszebb útszakaszon elkezdett szirénázni, mert Peti énekelni merészelte a Hello Goodby-t, holott csak ő szerette volna. Végül úgy békélt meg, hogy először ő dúdolhatta el az egész számot, akkor Pipi nem énekelhetett, aztán pedig Peti is eldalolhatta egyedül, azt már engedte.
Hát igy. 

Pál - én nem tudom, hogy lett ekkora arc, hogy képtelenség fotózni

Herbert Park

Szombaton jöttünk haza Dungarvanból, nagy boldogságban, a vasárnap pedig már újra pakolással telt, T. ugyanis hétfőn elrepült Amerikába. 12kor indult a gépe, nagyjából akkor, mint Anyuéké, akik pedig iderepültek, hiába no, mi már csak ilyen aktiv család vagyunk.
A vasárnapot amúgy ellazáztuk, csak a Herbert Parkba mentünk ki kacsát etetni, nem volt semmi extra programunk, nyilvánvalóan nem kirándultunk semerre, igy is hulla fáradtak voltunk a nyaralás után. No de miután az én életem csak játék és mese, ime hogy telik a hetünk most, hogy Anyuék itt vannak:
Hétfőn tehát T. 10 körül elment, én pedig Pajával a délelőttöt pakolással, mosással és takaritással töltöttem (ez még a Hófehérke üzemmód volt). Negyed 2 körül szokás szerint elmentünk Pipiért, majd vártuk Anyuékat, akik olyan 3 körül már meg is érkeztek. Volt nagy örülés, ujjongás, majd mikor Palika felkelt, kivittem az egész pereputtyot Poolbegre, mert gyönyörű idő volt és kinéztem, hogy keddtől jön az igazi novemberi trutymó időjárás, gondoltam lássanak már Anyuék egy kis tengert a csúnya idő beköszönte előtt. (Mondanom sem kell, hogy egy valamit nem vettem számitásba, nevezetesen azt, hogy fél 5kor már lenn a nap... Szóval elindultunk a tengerpartra még napsütésben, hurrá, de mire a dugóban fél 5re kiértünk, addigra szépen bealkonyodott... Na mindegy, igy jártunk, a tenger azért szép volt, épp kifogtuk a dagályt, készült pár szép fotó.)
Kedden - ahogy a meteorológusok megjósolták - elromlott az idő. Egész nap, de szó szerint egész nap esett az eső, úgyhogy nem mentünk közösen sehova. Palika alvása alatt elugrottam a Nutgrove-ba a Tescoba, a Penney's-be és a Dealz-be és bár siettem, igy is 5 után értem haza.
Szerdán kicsit javult az időjárás és ugyan szemerkélt az eső, voltunk olyan bátrak, hogy nekivágjunk Bray-nek és jól is tettük, mert mire odaértünk, kisütött a nap és megjelent felettünk egy naaagy szivárvány. Bray-ben a szokásos körünket jártuk be: sétáltunk a promenádon, Palika játszózott kicsit, majd lementünk a partra kavicsozni. Találkoztunk egy kedves kutyás bácsival is, akivel elbeszélgettünk, majd hogy legyen egy kis változtosság, hazafelé felvittem a társaságot a Cliff Walk elejére is, ahonnan gyönyörűen rálátni az öbölre. Délután elsétáltam a Tesco-ba kenyérért - jajj, egyedül vásárolni de jó is! - és ennyi volt a nap. 
Csütörtökön a Powerscourt Gardens-ben jártunk, Wicklow-ban. Nem tudom, mondtam-e már, imádom az őszt, ahogy behajtottunk a birtokra egész mesebeli volt a táj: gyönyörű sárgás-vöröses fák mindenhol, alattunk a völgy, szemben a hegyek - aaaaa, azért vannak ebben az országban is szép helyek. Fél 11-től fél 12-ig sétáltunk a kertben (na jó Palikát általában cipeltem, áh), majd Pajával beültünk scone-ozni a kávézóba, Anyuékat pedig visszaküldtem még kicsit andalogni. Pontban 12-kor indultunk vissza a városba, Petiért épp odaértünk, mert előtte természetesen még megebédeltünk itthon. Délután, mivel Palika korán kelt, kisétáltunk a Herbert-be, de minek, kb 15 perc levegőzés után már szinte vaksötét lett és egyszer csak jött egy bácsi zseblámpával, hogy ő akkor most bezárná a parkot. Hümm. Hát ennyit a délutáni sétáinkról mostantól úgy kb áprilisig.
Pénteken, vagyis ma, megint jó idő volt, nem esett, nem fújt (tegnap azért cidriztünk rendesen Powerscourt-nál), úgyhogy hová is vihettem Európa közepéről érkezett drága szüleimet, mint a tengerpartra. Ezúttal Dun Laoghaire-ben kötöttünk ki, készitettünk pár szuper tengeres képet, majd besétáltunk a People's Park-ba játszózni és a szökőkutakkal szórakozni. Hazafelé kaptam egy kávét Aputól, ücsörögtünk kicsit a teázó előtti padokon, majd mire hazaértünk szépen beborult az ég és el is kezdett az eső szemerkélni. Paja alvása alatt elmentem a Nutgrove-ba vásárolni (Argos (szülinapi party lesz hétvégén, Lego-t kellett vennem), Dealz (shoebox adományozás megy a suliban, finoman figyelmeztettek, hogy kvázi kötelező), Penneys (Apunak vettem egy pulcsit legutóbb és kicsi lett, most cserélhettem ki), Tesco (Tesco mindig köll, ezúttal pelus miatt), EuroGiant (lásd shoebox appeal), Lidl (általános bevásárlás és biztam benne hogy találok Pipinek téli cipőt, de nem, 28-as volt a legnagyobb), Homestore (vettem három tepsit, mert féláron voltak)), fél 6-ra értem haza, meglehetősen nehéz szatyrokkal. Itt tartunk most, holnap szombat, nincs suli yaaaay, végre Peti is itthon lesz.     

És akkor ömlesztett képek:

Kedd - Az Eső Napja

Szerda - Bray

Powerscourt Gardens

Kijöttek a lábához a kacsák

"De normálisan!"

"Ez az?"

Herbert Park