Hétfő csak egy hétfő

• Ma megint kaptunk cetlit, hogy az osztályban van tetves gyerek. Isteni. 
• Beszéltem Sanjith anyukájával, Sanjith azért nem volt múlt héten, mert skarlátos volt. Szóval szuper, ez is az osztályban fordult elő. Ha nem utaznánk haza hamarosan, nem izgatna ennyire a dolog, de az igazat megvallva nagyon tartok attól, hogy valamelyik lebetegszik pont a repülésre és át kell tennünk az amúgy is aranyáron vett jegyeinket... 
• Reggel volt a babysitter, jól elvolt Palikával, igaz, megint nem két órára mentem el, csak egyre, de hát szokni kell még a dolgot. Pénteken jön legközelebb, akkor igyekszem hamarabb lelépni, mint 3/4 11. 
• Mivel Kriszti irt, hogy Gabinak hőmije van és múlt héten is köhögött már, inkább nem mentünk jógára... Nem vagyok az a bugyoláljuk be a gyerekeket vattába tipus, de ahogy irtam, repülés előtt kell a francnak, hogy összeszedjenek valamit, próbálom minimalizálni az esélyét egy-egy betegségnek. 
• Ha már itthon ragadtunk, sütöttem egy banánkenyeret, mert miért ne. Jó lett. 
• Ma még kitartott a szép idő, egész nap tűzött a nap és 8 fok volt haha, de a hét további napjaira végig esőt ir. Szipp. 
• Na vár az Aware. 

Képek:

Bal Paja, jobb Pipi

Hétvége

Jó kis hétvégénk volt, kár, hogy mindjárt vége.

Szombaton délelőtt Pipi Easter Camp-en volt a suliban 10-2ig. Kocsival vittük, bedobtuk a csordába a kapunál (már épp mentek be a termekbe) és már autóztunk is tovább Pajával hármasban a Phoenix Parkba. Szerintem 3 év alatt még sosem volt ilyen, hogy ketten vittük volna Palikát valahova, most roppant furcsa volt, hogy a játszón ketten voltunk egy gyerekre, hihetetlen, hogy Petivel 3,5 évig ezt csináltuk... Az idő nagyon jó volt, ezerrel sütött a nap, az égen egy felhő sem volt, ami kifejezetten furcsán hatott az elmúlt napok trutyi időjárása után. Melegnek mondjuk sajnos nem volt meleg, 10 fok volt, de amikor a szél meglegyintett, az nagyon kellemetlen volt... (Asszem ezt sosem fogom megszokni, hogy a napnak közel sincs olyan ereje, mint otthon, süt, süt, de nem melegit, csak világit.) A játszózás után átsétáltunk a bokorlabirintushoz, ott T. kergetőzött Pajával kicsit, mig én beálltam a sorba venni két sütit, egy teát meg egy kávét. Sajnos a sütik megint nem voltak túl jók (mikor jegyzem már meg, hogy a Phoenix Parkban csak Farmleigh-nél lehet sütizni áááá), de azért megettük őket nagy nehezen. A Phoenix Park után még beugrottunk a Magyar Boltba, ahol megint felhúztam magam az árakon (oké, nyilván ne legyen annyi, mint otthon, de 3-4-5x-ös áron adni az otthoni cuccokat azért kicsit szemtelen... a csaj, aki a magyar könyveket árulja például úgy 20%-al adja drágábban a könyveket, mint ami a hátuljukra van irva...) Ebédre csirkés-gombás szószos tésztát főztem, mire kész lett, már mehettem is Petiért. Mivel maradtunk kicsit játszani, 3 körül értünk haza és ekkor megdöbbenve tapasztaltam, hogy Paját elaltatta T... Úgy 40 percet hagytuk aludni csak Őkelmét, mikor felkelt tébláboltunk kicsit, majd mivel Pipi ugye délelőtt nem nagyon volt levegőn, délután még elmentünk a Blackrock Parkba. Itt T. készitett egy vicces kis videót a hempergőző-szaladgáló fiúkról, majd mivel T. ragaszkodott hozzá, beugrottunk a Supervalu-ba Curiosity Cola-ért meg persze kiflikért. Jó későn, 6 körül értünk haza, meglehetősen kifulladva. Az órákat már este átállitottuk, reggel igy nem volt filózás, hogy akkor most mégis merre hány méter.
Vasárnap - ir Anyák Napján - a megbeszélteket követve a Newbridge House & Farm-ra mentünk, Donabate-re. Rég jártunk ott, talán 4 éve, az biztos, hogy Peti még babakocsiban ült haha... Izgalmasan indult a kirándulásunk, először ugyanis valami kis gyalogos kapuhoz vezetett a GPS, ahol nyilván nem tudtunk bemenni kocsival... Hálistennek T. viszonylag hamar megtalálta a helyes bejáratot, úgyhogy némi kétbetűs kitérő után kezdhettük is a túrát. A birtok ház körüli része sajnos elég keményen fel van túrva, de a farm és a játszótér szerencsére nyitva volt. Az állatoknál kezdtünk: a legnagyobb sikert a pónilovak és a tyúkok aratták, mert ők voltak a leginkább interaktivak, a pónikat lehetett simogatni, a tyúkoknak meg be lehetett nyújtani pár fűszálat... A farm melletti teázót ezúttal kihagytuk, mondván majd játszózás után visszatérünk, de mivel a játszótér mellett is működött egy kis Üvegtigris, miután a fiúk kiugrálták magukat a játszón, már nem sétáltunk vissza a kávézóba sütizgetni, inkább vettünk egy-egy hotdogot sültkrumplival. A parkban amúgy rengetegen voltak, vicces volt látni, mit jelent ha egy hosszú tél után végre kisüt a nap egy hétvégén: mindenki piknikezett, labdázgatott, napozott a zöld fűben (ami persze még mindig vizes és hideg volt, de sebaj). Hazafelé Portmarnock felé jöttünk, mert szerettem volna látni a Velvet beach-et, ami még mindig csodálatosan néz ki, majd bár megfordult a fejünkben, hogy Howth-ra is beugrunk lángosért, mivel akkora dugó volt, hogy nem láttuk az elejét, inkább visszafordultunk és szépen hazacsorogtunk. Itthon gyorsan főztem egy adag borsólevest ebédre, T. pedig vacsorára sütött egy vagon palacsintát, úgyhogy most hétvégén ügyesen megúsztuk a pizzázást, hurrá. Estefelé a gyerekek nagyon megbolondultak, iszonyúan zsizsegtek, de fél 9kor hálistennek már mindkettő aludt, hiába no, a friss tanyasi levegő kifárasztotta őket haha. 
Ennyi volt hát a hétvége, szép volt, jó volt, holnap hétfő, kezdem a fogyókúrám (hahaha, nem).

A héten egyébként nem volt semmi különös, ha a pénzügyeket nem nézzük, azt is mondhatnám, hogy jó kis hetünk volt: Palikának nem voltak kaki gondjai (rengeteget itatom, éjjel-nappal; csokis muffint / fánkot / cookie-t nem kapott; evett viszont rengeteg szilvát, áfonyát, zöldséget), Peti nem fájlalta a hasát és nem nyafizott reggelente, hogy nem akar suliba menni és T. úgy érzi, eszébe jutott a megoldás a munkahelyi gondjaira, hát úgy legyen. Ami mondjuk rémisztő, hogy hétfőn olyan cetlit kaptunk a suliból, hogy vigyázzunk, megint felütötte a fejét a tetű a suliban, csütörtökön meg jött egy e-mail, hogy hohó, két skarlátos beteg is van az iskolában... Hurrá.
Ami az ügyintézést illeti, foglaltam szemészet (április 26) és kukis időpontot is (április 21). Az előbbiben csak reménykedem, hogy jó lesz, a szokásos doktornőnkhöz ugyanis csak július végére lett volna időpont... Hát köszi. Kuki-ügyileg nagyon bizakodom, hogy nem kell műtét, de látok rá esélyt sajnos, hogy nem ússzuk meg. Szóval jöhetnek a drukkok bőven.
Az időjárás a héten egyébként siralmas volt, hétfőn még bepróbálkoztunk egy Deer Parkkal, de fél óra után vert hadként szaladtunk vissza a kocsihoz, mert féltünk, ha még maradunk befagy a hátsónk; kedden már belteret választottunk, igy eljutottunk egészen a Mount Merrion playgroup-ig (jaj, Paja roppant félénk, amint melléáll (!) egy másik gyerek, ő elszalad húsz méterrel arrébb); szerdán szintén benn voltunk, még hozzá a Nutgrove SC-ben, ahol választottunk T.-nek szemüvegkeretet és vettünk ezt-azt a Dealz-ben meg a Tescoban; csütörtökön még gázabb volt, mert akkor csak a Lidl-be meg a lengyel boltba ugrottunk be Dundrumban (utóbbiban összefutottunk egy fickóval, akit a magyar ovi évzáróján ismertem meg és egyébként a Trinity-n óraadó tanár - érdekes módon felismert, pedig max két óráig találkoztunk úgy 3 éve, de ehhez képest egész kedélyesen eldumáltunk), pénteken meg jött a babysitter, amit Paja egész jól tűrt, de legalábbis nem sirt (oké, 10re jött a csaj és 11ig én is itthon voltam, de 11-12ig egyes-egyedül voltak itthon, azért ez nagy szám nálunk, na).
Aztán mi is volt még... Hétfőn a Deer Park után beszaladtunk Pajával a Homestore-ba (T.-nek vettünk egy tornamatracot) meg az Aldiba (itt meg Pipi kapott egy kapucnis felsőt), majd délután jógáztunk ugye és Krisztiéket boldogitottuk egészen 5ig. Peti itt roppant cuki volt egyébként, Ciara nagyon tetszett neki, ölelgette, simogatta, becézgette folyton, majd hazafelé megkérdezte, nekünk mikor lesz ilyen babácskánk... Hát awww. Kedden Pipinek rollerrel kellett suliba mennie, hogy miért, azt nem tudom, mindenesetre megvan mit kap szülinapjára, mert ez a Peppa Pig-es mini rollerke, amivel kénytelen volt menni hát elég ciki volt szegénykémnek... Szerdán visszatért a gázos, hogy megnézze miért kapcsol be a fűtés 20 másodpercenként, de sajnos segiteni nem tudott a problémán. Pénteken pedig T. hozott nekünk Boston Donuts-os fánkokat, hogy jól végződjön ez a szép, felfelé ivelő hét.
Ugyanez képekben:

Hát ez még igy itt maradt

Hétfői kézműveskedés jóga után

Mount Merrion Playgroup

Kommentár nélkül

Morzsák

• Voltunk az oviban, hogy Paja kezdene májusban (áprilistól jár neki a napi 3 ingyen óra, tehát csak a fennmaradó 2 órát kéne fizetni, ami havi €350 igy is), de végül abban maradtunk, hogy inkább legyen szeptember. Én örültem volna a májusnak (áprilisban van 3 hét szünet, 1 hétre meg nem fizetnék ki €350-t sem...), de Elaine azt mondta, ne zavarjuk meg a csoportot és Pajának sem biztos, hogy jó, hogy májusban-júniusban jár X csoportba, ősztől pedig máshova... Hát oké, pattogni nem nagyon tudunk, ez van.
• Ehhez kapcsolódva holnap jön egy babysitter, aki magyar, de angol szakot végzett, úgyhogy becsapjuk Palikát és azt mondjuk neki, hogy a néni csak angolul beszél és ért, de tulképp ugye fogja érteni, ha nagyon nagy a gond, hát nagyon kiváncsi leszek. Elvileg heti 2x2 órát jön majd összesen, igy is egy rakat pénz lesz, de remélem ez majd egyrészt megkönnyiti Pajának a tőlem való elválást (teljesen a töppedt ikrem, nyilván, mivel én vagyok vele 24/7) másrészt ragad is rá egy-két szó és fejlődik az angolja is. (Most ott tart, hogy ha kérdeznek tőle valamit, random bevágja, hogy No vagy Yes esetleg I don't know; ha mutatni akar valamit, akkor nyomja, hogy Look at this!; ha valaki útban van, rákiált, hogy Watch out!; felismer pár szót a rádióban és lelkesen közli, hogy most azt mondták, hogy hero, coffee vagy Dublin és tud 10ig számolni persze meg tudja Peti barátainak a nevét olyan kiejtéssel, hogy sárgulok az irigységtől.)
• A hetünk eddig nem volt túl jó, ma este T. elutalt €10000-t az adóhatóságnak, mert állitólag egyszer kaptunk valami pénzt vissza, amit nem kellett volna és most persze kamatostól behajtották. €10000 bazmeg, megbolondulok. Ez most nagyon nem esett jól, mivel épp most foglaltunk ugye repjegyet meg szállást haza és nálunk egy-egy ilyen hazamenetel azért nagy érvágás, most is €3000-val számolunk erre a 3 hétre, ami Artúr szerint ultragáz, mert ők kevesebből voltak tavaly a Kanári szigeteken 2 hétig... És akkor az olyan apró kiadásokról még nem irtam, hogy T. két szemüvege €430 lesz mondjuk. Bah!
• A napokban kijött egy herpesz a szám tövében, tettem rá teafaolajat, szépen elmúlt, erre most az államon három akkora pattanás (herpesz?) jött ki, hogy külön név kéne nekik. 
• Palika nagyon cuki mostanság és hálistennek Peti is elég jó napjait éli a héten. Paja egész lénye megkapó, imádom, hogy ilyen kis fluffy toddler még, pufi arccal, göndör fürtökkel, puha bőrrel és az, hogy már nagyon "eszénél van", úgy értem nem kis buta baba már, teljesen elvarázsol. Nem mond olyan logikus, éles elméjű dolgokat, mint Peti mondott ennyi idősen, de valahogy annyira magabiztosan csavar az ujjai köré a szinte tudatos huncutságával, hogy elájulok. Olyan arcjátéka van, hogy legszivesebben egész nap csak ölelgetném-puszilgatnám. Azt hiszem kimondhatom, hogy ez a kedvenc időszakom, ez a 3 éves kor, úgy rémlik Pipinél is ez tetszett legjobban, ez az átmeneti időszak a babakor és a gyerekkor között.  
• Ez a 3 éves kor a beszéd miatt is nagyon cuki amúgy, olyan kis aranyos hibákat vét, hogy elolvadok. A mondjad (nem mongyad), a mosja (nem mossa), adja (nem aggya) nagy kedvencem pl.
• Eddig tök jól bevált a sticker chart, szeretjük. Jövő héttől variálok kicsit, ki miért kaphat csillagot, de alapvetően jó cucc. (Ma pl Peti többször rendet rakott és a mosogatógépet is kipakolta, ó je.)
• Pipi mostanság nagyjából semmivel sem játszik sajnos, a Lego-t, bead-ezést már uncsinak tartja, összesen a gym ball-on szeret hintázni meg egyensúlyozni és hello. A telefonon sem játszik már, rákapott a friv.com-ra, ott ha épp nem ilyen menetelős játékot játszik, mint a Mario, akkor sminkel hehe. Ja, innen jut eszembe, fénykorát éli a baba, amit múlt karácsonyra kapott Palika, most valahogy előkerült és mindketten élvezettel játszanak vele úgy nagyjából 3-4 percig. A rajzfilmek közül most az Animal Mechanicals a menő, mindketten azt nézik, illetve Paja nemrég megszerette a Paw Patrol-t is. 
• Ha már Palika, ő 2-3 hete nagy puzzle mester lett, most minden nap legalább fél-egy órát (!) kirakózással tölt, aminek nagyon örülök. Imád szinezni is, főleg a vizes szinezőkönyvével, de néha már normál filccel is. A napokban elkezdett beadezni is, nagyon vicces, ahogy a kis ujjacskájával akkurátusan pakolgatja a gyöngyöket. Érdekes módon még mindig mindkét kezét használja evéshez / szinezéshez, vicces lesz, ha végül bal kezes lesz. A mesék közül most Pompom az abszolút kedvenc, Bogyó és Babócához képest azért ez egy minőségi / mennyiségi ugrás, gyerekként fel sem tűnt, milyen hosszúak ezek a Pompom mesék. (A nagy kedvence a Bátor Tintanyúl, de a Madárvédő Golyókapkodót is szereti.) Petinek T. esténként Rémusz bácsit olvas, nála tehát az a favorit mostanában. 

És akkor el is értünk a mostani hetünkhöz, ami megint nem volt felhőtlen a már leirt okok miatt.

Hétfőn reggel Palika kivételesen nem kaki gondokkal küzdött, hanem konkrétan nem tudott járni. Behajlitva húzta maga után a jobb lábát, mint egy meglőtt kiskutya, mi meg csak pislogtunk, hogy akkor most mi van? Amikor próbáltam kiugrasztani a nyulat a bokorból, hogy csak hülyéskedik-e, egy lépést tett normálisan, majd újra lerogyott, úgyhogy úgy tűnt, ennek fele sem tréfa. Mig azon gondolkoztam, foglaljak-e neki időpontot a GP-nél, leültettem a TV elé és beugrott, hogy előző nap rengeteget bicajozott, emelkedőnek felfelé is, úgyhogy erős a gyanú, hogy megerőltethette a lábát, meghúzódhatott egy izma vagy valami hasonló. Meleget / hideget nem mertem rátenni, mert ki tudja, mi a gond, fokozni nem akartam a problémát, igy csak kértem, hogy pihentesse, majd elmúlik. Hálistennek igy is lett, úgyhogy 10 körül el is tudunk indulni játszózni. Mivel elfogadható volt az idő, a Kuflis játszótérre mentünk, ahol a szokásos zipline túra után Paja elkezdett rajzolgatni. (Mostanság mindig szakállas bácsikat rajzol, elég mókás.) Hazafelé beugrottunk a Tesco-ba kenyérért meg pelusért, majd egy gyors ebéd után rohanhattunk is Pipiért. Mivel hétfő volt, nem maradtunk sokáig szaladgálni délután, 1.50kor már indultunk is haza, hogy Peti is ebédelhessen és 3ra odaérjünk jógára. Miután mindkettőjüknek összejött 20 csillag a chart-on (ezt is T-től kapták, még mikor hazajöttünk: tulképp egy sima jutalomtábla mágneses csillagocskákkal, de eddig tök jól bejött), mindketten kaptak egy-egy sipolós nyalókát (ezt kérték, hogy ez legyen a jutalom, ha összejön a szükséges 20 csillag) és rohantunk is a kocsihoz, hogy ne késsünk jógáról. Krisztiék lakásfelújitanak, úgyhogy ezúttal nem mentünk hozzájuk játszani, de találkoztunk a stúdió előtt, ahol a "nagyokat" ledobtuk jógázni, mi meg sétáltunk egyet a környéken. Mivel nagyon szomjas voltam, elmentünk inni venni egy Sparba, ahol szereztem vicces St Patrick-os fánkokat is uzsonnára, majd átsétáltunk egy közeli játszóra, ahol iszonyú sokan voltak a nagy szél ellenére. Nem is maradtunk sokáig, 4re visszasétáltunk a jógastúdióhoz, ott felkaptuk Pipit és siettünk haza. A délután / este nyugiban telt vagy legalábbis ha nem, már feledésbe merült.

Kedden jó szar napunk volt, Paja ugyanis úgy kezdett, hogy nem jön a kaki... Ahh... Szenvedett, szenvedett egész délelőtt, nem játszott, nem szaladgált, nem csinált semmit, csak ölelgetett és sirt, mikor épp rájött az inger, de nem jött semmi. Nagyon gáz volt, iszonyúan sajnáltam, nem tudom, miért van ez most vele és hogy segithetnék rajta. Mikor Pipiért kellett volna mennünk, épp borzasztóan szenvedett, úgyhogy mivel T. pont ekkor hivott fel, szóltam neki, hogy ha tud, menjen el Petiért és hozza haza, mert nem áll jól a szénánk itthon... Hálistennek T.-nek volt annyi ideje, hogy hazadobja Petit, úgyhogy megúsztuk a school run-t, folytathattuk a küzdelmet itthon. 2 körül végre megtört a varázs, sikert könyvelhettünk el, igy irtam Matilda anyukájának, jönnek-e játszózni a Herbert Parkba, mert gondoltam jó lenne, ha kicsit mozognának a levegőn a fiúk. 3kor találkoztunk hát Vesnáékkal és egészen 5ig játszótereztünk négyesben. Nem mondom, hogy nem döglöttem ki, de megérte, szeretem, mikor sokat vannak kinn a gyerekek, olyan ritka, mikor Pipi is kiszabadul végre. A nap negativuma - a kaki mellett - még annyi volt, hogy elromlott a fűtés (és igy meleg vizünk sem volt), hurrá, mert miért is lenne egyszerű az élet.

Szerdán, március 15 alkalmából elmentünk Palettával Dun Laoghaire-be. Megint csodás idő volt, gyönyörűen sütött a nap, mi pedig megejtettük a szokásos körünket, játszóztunk és sütiztünk, majd fotózkodtunk. A gázos 2 körül jött, megállapitotta, hogy a központi vezérlő beszart, majd 3 körül lelépett, hogy majd visszajön délután, ami persze nem történt meg, de mi hűségesen vártuk, miközben kinn a nap ragyogóan sütött... Örültem na, hiszen suli után sem maradhattunk játszani, mert rohantunk haza, hogy itthon érjen, igy Pipi ezen a napon konkrétan fél órát volt szabad levegőn...

Csütörtökön délelőtt szintén itthon voltunk, mert vártuk a Gázos Fickót, de egyébként is megint szorult helyzetben voltunk (vagyis Palika)... A szerelő végül fél 1 körül jött meg (pont jókor, negyed 2kor kell indulni Pipiért és végülis csak 9 óta vártuk), kicserélte a vezérlőt (mint kiderült, nem jól, mert most 20 másodpercenként ki- és bekapcsol, nem hiszem, hogy ennek igy kéne működnie), mi pedig elrohanhattunk Petiért. Sajnos mire a sulihoz értünk, az eső nekikezdett, igy megint nem tudtunk maradni, pedig most még vicces is lett volna, mert a suliban Green Day volt és mindenki zöldben volt, mókás lett volna, ha a kölykök jelmezben kergetőznek egyet a hosszú hétvége előtt. Ezen a napon Pipiéknek amúgy szemvizsgálat is volt, de hogy mi lett az eredményünk, nem tudom, mert nem kaptunk semmi tájékoztatást, hogy volt, mint volt a dolog. Mivel áprilisban ezúttal T. is jön velünk haza, este foglaltunk szállást magunknak, ha minden igaz április 16 és május 1 között a Lehel tér környékén fogunk lakni, a Szent István park közelében, hurrá.

Pénteken, vagyis St Patrick's Day-en jellegzetes ir idő volt: 10 fok, süvitő szél és jeges eső. Arról, hogy kimenjünk valahova szó sem lehetett, igy elmentünk a Spraoi nevű játszóházba. A Leisureplex is szóba jött, de Pipi változatosságra vágyott, igy jutottunk el Dublin 12-be. Annak ellenére, hogy nem nagyon tudtunk elvonatkoztatni a ténytől, hogy a látogatók minimum 90%-a social-on élő volt, összességében jó móka volt: az egyik gyerekbelépőt upgradeltük, igy a belépő mellé a fiúk kaptak egy tányér sült krumplit kolbászkákkal, egy szörpöt meg kifelé menet egy kis pohár zöld szinű fagyit meg egy party bag-et, aminek a tartalmán meglepő módon nagyon szépen megosztoztak. Mig a fiúk rohangáltak, vettünk T.-nek egy teát, én meg kaptam egy kávét meg egy fánkot, szóval ha már ott voltunk, meg is tizóraiztunk. Délután mivel még mindig szar idő volt, elmentem a Lidl-be vásárolni és nagyjából ennyi is volt a nagy nap, ennyit St Patrick-ról.

Szombaton folytatódott az eső és a szél, igy némi nyűglődés után, mit is csináljunk, végül úgy döntöttünk, elmegyünk a Nutgrove-ba felvenni Pipi sulis nadrágját, amit még hétfőn rendeltem online. Mivel T. újra elhatározta, hogy sportolni fog, mig mi a gyerekekkel beálltunk egy lufihajtogató bácsi sorába (volt arcfestés is, de azt a fiúk egyöntetűen leszavazták), T. átugrott az Argosba és vett magának egy súlyzókészletet. (Nyithatnánk lassan egy konditermet, annyi sporteszközünk van, az egyetlen gond, hogy egy percet sem használjuk egyiket sem... Lusta disznók vagyunk, hát ennyi.) A délelőtti óriási program után délután már nem mentünk sehova, összesen annyi izgi volt még, hogy összedobtam egy banánkenyeret, ami már szinte el is fogyott (ennyit arról, hogy mi leszünk az új Schobert Norbi és Rubint Réka). Ja, a nap hire még, hogy Pipi jobb felső középső foga véééégre kiesett, úgyhogy most akkora rés van a fogai között, hogy egy ló beférne, nagyon cuki. Holnapra még mindig esőt mondanak egyébként, isteni, tényleg, Peti konkrétan kedd óta nem volt kinn 10 percnél többet, eh...  
Vasárnap gyönyörű napsütésre ébredtünk, egész be is lelkesedtem, hogy miénk a világ, de a konyhaablakon kinézve realizáltam, hogy az egy dolog, hogy süt a nap, de közben konkrétan felfelé esik az eső, úgy fúj a szél bassza meg. Mondjuk nem mintha egyébként ki tudtunk volna menni bárhova, mert Palika megint küzdött (ez ilyen most már, egy nap kakil, mindenki happy, másnap semmi, kezdünk izgulni, harmadnap megint szenvedés, bezártság és igy tovább és igy tovább...)... Délelőtt tehát annyi történt, hogy megfőztem és percenként figyeltem a szemközti tetőn lévő pocsolyát, elállt-e már az eső (nem). Miután megebédeltünk, Palika ügye végre megoldódott, gyorsan el is vittem csendespihenőzni, felolvastam neki két Pompom részt, majd mivel T. szólt, hogy elállt az eső, mint a villám felöltöztettem a fiúkat, bedobtam őket a kocsiba és tűztünk a Merrion square-re, hogy legalább egy programot elkapjunk a St Patrick-os hosszú hétvégéből... Mire megérkeztünk (1,5 km) természetesen megint elkezdett esni, de egy pirosnál halált megvető bátorsággal kiszálltunk a kocsiból és megbeszéltük T.-vel, hogy ő most elmegy a Supervalu-ba fánkért, mi meg Petiékkel Jól Fogjuk Érezni Magunkat, ha a fene fenét eszik, akkor is. No valószinűleg ez volt az a pillanat, amikor az ég is elszégyellte magát, hogy napok óta esik az eső, mert amint 200 métert sétáltunk, elállt és az egész ottlétünk alatt egyszer sem kezdett el újra esni... A délutánt a kajás sorban kezdtük, végigsétáltunk a standok között és megállapitottuk, mit nem eszünk, mert ebédeltünk ugye otthon. A kajapultok között különböző műsorok bújtak meg (akrobaták, táncosok), de volt sok interaktiv cucc is, Peti pl beállt vivni, igazi sportkarddal meg minden, nagyon izgi volt. (Bár biztattam, Palika azt mondta, hogy a vivás nem neki való, mert ő még kicsi hozzá...) A vivólecke után bevetettük magunkat a térre, ahol volt sok kézműveskedő sátor, lehetett papirsárkányt vagy szélforgót késziteni (mi mást?), majd rátaláltunk a jógasarokra, ahol ott volt Pipi jógaoktató nénije, akinél leragadtunk egy kicsit. (Palika jógázni sem akart, mondván ez neki nem megy... Nem tudom, honnan van ez az óriási kisebbségi érzése, kezd aggasztani, komolyan.) Mikor Peti megunta a jógát, körbenéztünk még a téren, megbámultuk a szines dekorációkat, majd kisétáltunk a tér oldalához, a vidámparkhoz. Mivel nem volt túl sok minden, megegyeztünk, hogy ezúttal csak egy körhintára ülhetnek fel, de ha találunk, veszünk fagyit is cserébe. A körhinta, amit választottak, szuper volt, nem csak körbe-körbe forgott, hanem felfelé is mentek a járgányai, szóval nagyon menő volt. A vidámparktól visszafordultunk a kajás részleghez, majd mivel nem volt fagyis, hivtam T-t, hogy jöjjön értünk. (Oké, én szivesen hazasétáltam volna, 20 perc lett volna az egész, de Palika nagyon hulla volt már.) Itthon kibontottunk egy Ben&Jerry dobozos jégkrémet és a délután maradék részét takaritással és mosással, teregetéssel múlattuk. Most feltettem főni a kelkáposztafőzeléket holnapra, nem is kell jobb befejezés a hétre azt hiszem...
Képek a mai napról:

Aztán a hétvége...

Szombaton délelőtt egyéb ötlet hijján a Blackrock Parkban kötöttünk ki. Fociztunk, játszóztunk, de ami a legjobb, krétával rengeteget rajzoltunk a földre a bandstand-nél. Ez azért poén, mert Peti itthon nem venne ám a kezébe se ceruzát, se tollat, akkor sem, ha fizetnék is neki, most viszont örömmel rajzolt le mindent, amit csak Palika megrendelt tőle. Cuki volt. Este Peti elkezdte fájlalni a fülét (mert miért is ne) és később köhögött is kettőt, csak a rend kedvéért.
Vasárnap a fiúk rábeszéltek, hogy Herbert Parkozzunk, úgyhogy bicóval elvonultunk a hátsó játszóhoz, aminek Pipi kifejezetten örült, mert ő még ugye nem látta ezt a jó kis játszóteret. Jó sokat bicajoztak, jól ki is fáradtak, mire hazaértünk. Délután ennek ellenére elmentünk közösen Lidl-be (nem is értem, miért nem mentem egyedül, de mindegy), ahol Paja csetlett-botlott, Peti meg szeleskedett, úgyhogy alig vártam, hogy másnap legyen és legyen már újra hétköznap...  

Na de hogy akkor hogyan is múlattuk a múlt hetet... Hétfőn T. bőrgyógyásznál volt (anyajegy), mi meg Palikával elbicajoztunk a Herbert Parkba, ahol nagy örömmel konstatáltuk, hogy az ócska hátsó játszóteret, ami eddig úgy nézett ki, mint amin mi is felnőttünk 30 éve, teljesen felújitották. Tök jó kis játszó lett, biztonságos, teli olyan eszközökkel, ami Pajának tökéletes, szóval volt öröm és boldogság. Mondjuk mivel a park tőlünk legmesszebb eső sarkában van, mire hazabicajoztunk, kinőtt a szakállam és tapostam rajta, de sebaj, legalább mozgott Pál úr. Délután jógára mentünk, amiben volt az a kis csavar, hogy Krisztiék is jöttek: Peti és Gabi (igen, az a Gabi, aki Palettánál 9 nappal fiatalabb) maradtak jógázni, mi meg Palikával átsétáltunk Krisztiékhez egy kicsit dumálni. 4re visszamentünk a sportolókért, majd mivel Pipi szeretett volna még kicsit maradni, egy fél órácskát még leültünk Krisztiéknél, hadd élvezze Peti is a társaságot.
A kedd borzasztó volt a már részletezett okok miatt: egész nap A Kakira vártunk, de hiába. Pénteken volt utoljára valami, emlékszem, a repülés előtt, azóta hiába adtam esténként Guttalax-ot, délelőttönként Duphalacot, semmi. Csak kinlódás és sirás. Kedden már oda vetemedtünk, hogy Babylax-et is kapott, ez Petinél mindig bevált, no Palikánál kettőt lehet találni: igen, nyilván semmit nem hatott. Délután 4 körül aztán nem birtuk tovább, kapott egy glicerines kúpot is, amitől végre kb egy óra múlva nyerők voltunk, jaj, istenem, nem tudom elmondani, mennyire utálom és unom ezt a rohadék szorulást. Slusszpoénként kedden volt egyébként T. névnapja is, de szegényt abszolút nem ünnepeltük meg, mert egyáltalán nem volt kedvünk / alkalmunk rá, olyan hülyén jött volna ki, hogy háhá, boldog névnapot, gyere tortázzunk két orditva sirás között. Este amúgy Aware meeting volt, oda hálistennek el tudtam menni, nyilván, ha addigra sem lett volna kaki, inkább kihagytam volna, mert nem hagytam volna sz*rban T.-t itthon. (Sz*rban, érted.) 
Szerdán, immáron megkönnyebbülve, mivel gyönyörű idő volt, Walkinstownba mentünk. Szokásunkhoz hiven először játszóztunk, majd vettünk két lángost: egyet még ott kapásból megettünk, egyet pedig hazavittünk Pipinek ebédre. Mivel Nőnap volt, kaptam T-től virágot és egy hajkiegyenesitő hajkefét is, hiába no, el vagyok halmozva ajándékokkal, ez van. Délután, mivel T.-nek időpontja volt a Nutgrove-ba a Specsavers-be, mentünk mi is, mert miért ne. Mig ő Attilával (mert ugye nyilván mindenhol vannak magyarok) szemcsiket válogatott, mi a fiúkkal beugrottunk a Dealz-be és a Penneys-be. Az előbbiben csak inni vettünk meg St Patrick-os ablakmatricákat, az utóbbiban pedig egy zöld felsőt Pipinek, hogy legyen miben mennie 16-án a Green Day-en. Hazafelé beugrottunk a Lidl-be (T. meg Pipi persze Homestore-oztak, vettek egy fürdőszobapolcot, mert a régi mindig leszakadt, mi meg Pajával nyomtuk az uncsi Lidl kört), úgyhogy kipipáltuk a bevásárlást is.

Csütörtökön szintén csodás időnk volt és ha csodás időnk van, én mostanság mindig Dun Laoghaire-t választom, mert napsütésben egyszerűen nincs szebb a mélykék tengernél és a People's Parkot is szeretjük Palikával. Mint általában, most is scone-oztunk egyet játszó előtt, utána pedig jót fotózkodtunk a promenádon, mert hát az élet szép, ha van kaki.

Pénteken sajnos véget ért a sikerszéria, ömlött az eső délelőtt, igy mivel T. itthon volt, csak elugrottam Tesco-ba egyedül vásárolni ezt-azt, ami a Lidl-ben nem volt. Délután sütöttem egy kókuszos sütit és felköszöntöttük T-t, bár az igazat megvallva a névnapokat mi még kevésbé visszük túlzásba, mint a szülinapokat, úgyhogy nem volt nagy hejehuja, csak egy csendes kis megemlékezés. Este megvettük a repjegyeket haza a Húsvéti szünetre, szóval reszkess Magyarország, megint megyünk! (És 5.50kor indul a gépünk, jézusatyaúristen, 4re kinn kéne lennünk a reptéren brühühühühü.)  

Ennyit hát a hétről, jó is volt meg rossz is, én szóltam.

A múlt hét meg vegyesfelvágott volt, hol jó volt, hol nem, de inkább persze nem.
A fő problémánk a gyerekek egészsége: Petinél ez a kukihúzás idegölő (nem tudom meddig, hogy kell húzni, hol kell kenni, hogy szedjük le a fehér izécskéket, be van-e gyulladva épp, Betadinozzam-e vagy csak kenjem stb stb), Palika pedig iszonyúan küzd a kakilással. Kedden konkrétan nem tudtunk sehova kimozdulni, mert vártuk, hogy sikerüljön a dolog. Az a durva, hogy hiába adok neki annyi hashajtót, ami egy lónak elég, nem segit. Még babylaxet is kapott, nulla eredménnyel. Sir, ordit, próbál nyomni, majd feladja, hogy nem megy. (Hogy is menne állva... És úgy, hogy tuti szoritja a fenekét...) De hogy az istenben lehet elmagyarázni egy 3 évesnek, hogy ne tartogassa, hogy ne szoritson, hogy kakiljon basszus?! Iszonyú frusztráló ez a dolog, baromira idegesit, hogy teljesen tehetetlen vagyok és látom, hogy szenved... Mindenütt azt olvasom, ne görcsöljünk rá, na de hogy ne görcsöljek rá, mikor ott percenként meghallom a lihegést, amit azonnal keserves sirás követ, majd a csalódás, hogy természetesen megint csak vaklárma volt, semmi nem jött... És a legrosszabb, mikor öt perc üvöltve sirás után kéri, hogy cseréljük ki a pelust és meglátom, hogy semmi, de semmi nincs benne. Hát ez valami annyira idegesitő, hogy nem tudom elmondani.
És ha ez még nem lenne elég, Peti naponta jön a problémáival, hogy megint dobálták szünetben a sapkáját, hogy Dev megint teljesen rátapadt, pedig ő nem akar vele játszani és különben is, én is látom suli után, hogy ezek a gyerek nem játszanak semmi értelmeset, nem fogócskáznak, nem bújócskáznak, hanem egyfolytában verekednek, húzzák-rángatják egymás kabátját, ellökik egymást és szándékosan levállalják egymást, mert az hú, de baromi nagy poén. Ennyi a játék. Bántják egymást, lökdösik egymást, fél centiről üvöltenek egymás arcába és kész. Hiába kérdezem, beszélgetni nem beszélgetnek, állatkodnak egész délelőtt. Óriási. És közben persze sajnálom Petit is, mert két malom között őrlődik: tudja, hogy utálom ezeket az idióta "nem-játékokat" és rászólok, ha nagyon eldurvulnak, de közben iszonyúan vágyik a gyerektársaságra, mert nagyon szociális, baromira szeret másokkal együtt lenni, játszani és nyilvánvalóan szeretne tartozni valahova. De hova? Kikhez? Nem tudok jópofát vágni ahhoz, amit művelnek, egyszerűen irtózom attól, hogy ezek a gyerekek normálisnak tekintik, ha bántják azokat, akik állitólag a barátaik. Miért van ez? És mit lehet tenni?
Nagyon befáradtam az életbe, a szülőségbe, azt hiszem.     

És én nem tudom, mi van, de annak ellenére, hogy hazajöttünk, folytatódik a kinlódás.
Múlt pénteken, 3-án érkeztünk ugye, a gép fél 9 körül szállt le (otthoni idő szerint fél 10), mire hazakeveredtünk, volt negyed 10, Paja persze elaludt a kocsiban (a gépen nem tud aludni 1 éves kora óta, nyilván, mert miért is lenne mázlink - egy ismerős kisfiú még 7 évesen is rendre bealszik bakker), na szóval dilemmáztunk, hogy hozzuk fel, fürdessük-e ilyesmik, végül felcipeltem, kicseréltem a pelusát, ráadtam egy pizsit és beguritottam az ágyába, ahol folytatta is az alvást egészen 2-ig, amikor is menetrendszerűen átjött mellém és újra visszaaludt 7-ig, amikor ébresztett, hogy szomjas, kér inni, én meg félálomban odaadtam neki a még este odakészitett pohárka vizemet, majd villámgyorsan kipattantam az ágyból, de eddigre szegény már teljesen összehányta magát és a szőnyeget is. Hát jó reggelt. (Hálistennek a nap folyamán már jól volt amúgy, sőt, túlságosan is jól, Petivel ketten olyan show-kat nyomtak egész hétvégén, hogy azt hittem felakasztom magam (és ez az érzés azóta sem múlt el.)) Na tehát ugye akkor a szombat: délelőtt T. odaadta a fiúk hűűű, sok orvosnál jártatok ajándékait (hiába kérdeztem, hogy ezeket most pontosan minek, nem tudott válaszolni), Palika kapott egy pingvin csúszdát, Peti meg egy robotot, de mig az előbbi nagy hit volt, az utóbbi sajnos nem működött... A hányás után a nap következő kinja tehát a hiszti volt, amit Pipi csalódottságában levágott, én meg bár értettem, hogy szomorú és dühös, egy idő után baromi nehezen viseltem, hogy hol orditva sir, hol csendesen zokog a szobájában, hogy ekkora szerencsétlenség érte, hogy hibás az a k*rva robot. T. amúgy délelőtt elvitte a kocsit egy szerelőhöz, mert a reptérre menet történt valami a fékkel, ami miatt úgy csikorgott, mint az életünk, egyedül maradtam hát a két gyerekkel, miközben igyekeztem kipakolni, szóval jó volt, na... T. végül 1 körül ért haza, sikerült megbütyköltetnie az autót, úgyhogy délután óriási programunk volt, elmentünk a Merrion Tesco-ba bevásárolni, ha már játszózni nem tudtunk, mert esett az eső egész nap. Délután a fiúk megkapták a közös ajándékukat is (mert ilyen is volt!), egy air hockey-t, ami szintén nyerő, szeretik hálaistennek... (Hozzám is jött ám a Mikulás, kaptam egy csomó zoknit, bugyit és egy tök szép törtfehér vastag kardigánt, amire már nagyon vágytam, de sóher voltam kiadni érte egy vagyont.)

Vasárnap folytatódott a szuper időjárás, úgyhogy délelőtt itthon maradtunk és mivel a gyerekek már totál kokik voltak a bezártságtól, imádkoztunk, hogy délutánra javuljon kicsit az idő. Imáink meghallgatásra kerültek, délutánra elállt az eső, mit volt hát mit tenni, elautóztunk Dun Laoghaire-be sétálni. Miután minden tiszta viz volt, csak a nagy kigyónál ugráltunk egy sort, majd mivel hideg is volt, elsétáltunk az Eddie Rocket's-be és vettünk két adag sültkrumplit, búfelejtőnek. Hazafelé benéztünk Sandycove-ra is, felgyalogoltunk a Forty Foot-hoz, majd szépen 5re hazaautóztunk, de eddigre az idegeink cafatokban lógtak, mert a fiúk vagy megállás nélkül vitatkoztak vagy csak egyszerűen folyton beszéltek, miközben olyan gyerekes dolgokat csináltak, hogy húzták a kezüket a keritéseken, majd hogy eltüntessék róluk a koszt, elkezdték nyalogatni az ujjaikat. (Értem én, hogy gyerekek, de bazzeg hogy lehet ilyet csinálni?! Peti soha életben nem szopta az ujját, soha nem kapta be a kezét, még babaként sem, de úgy 4 évesen elkezdte, hogy ha mondjuk BKV-zunk vagy hasonlóan tiszta helyen vagyunk, bekapja az ujjait, csak úgy poénból. És leszarja vagy nem emlékszik rá, hogy ha én ezt meglátom, akkor elönti a sz*r az agyam, mert undoritónak tartom...) Na mindegy, a lényeg a lényeg, igy vagy úgy, de túléltük a hétvégét és várva-vártuk a következő hetet. 

Összefoglaló

Hát, nem ez volt álmaim otthonléte... Annak ellenére, hogy előre tudtuk, hogy ez lesz (= orvosokhoz járunk), eléggé megviselt most ez a három hét, mert az előre betervezett dokikon kivül bekaptuk egy elhúzódó fülgyulladást és egy rövid ideig tartó, de annál fájdalmasabb aftát illetve két-három nem-tudok-kakilni napot is... A 16 napunkból talán 1 nap volt, mikor mindenki jól volt, a többin végig szenvedett valaki vagy épp valakik.
Ez, megtoldva azzal, hogy 37 évesen együttlakni az ember szüleivel roppant frusztráló, valamint azzal, hogy a gyerekek, mikor otthon vagyunk ugyanakkor fekszenek este, mint szoktak, viszont egy órával korábban kelnek nem igazán fokozta a jóllétemet. (És akkor még az olyan apróságokról nem szóltam, hogy a szobánkban hangyainvázió volt, folyton ki kellett ráznom a ruháim felvétel előtt, de még igy is előfordult, hogy nem voltam elég alapos és akkor vakarózhattam meg söpörgethettem magam; hogy a gyerekek folyton rémálmodtak és ebből következően ébresztgettek éjjel rendesen, hogy félek, kapcsold fel a sólámpát, láttam egy alakot, aki piszkálta a konvektort stb stb stb; hogy azért, hogy elférjünk hárman egy ágyban, keresztbe kellett feküdnöm, tehát a lábam folyton lelógott és fázott; hogy hason, ahogy szoktam ugye nem tudtam aludni a fülem miatt, mert csak akkor nem fájt, ha egy párnán, mint egy halott feküdtem mozdulatlanul és még ezer ilyen kis semmiség...)
Nem volt ez most jó, na.

Magyarország 02.15 - 03.03 - part 4

Hétfőn délelőtt mig a fiúk otthon játszottak, elugrottam a Tesco-ba vásárolni. Vettem isteni kalácsot, olyat, hogy megszólalt és beszereztem még pár cuccot, amit már arra vettem, hogy majd hazavisszük. Délután Apuval elmentünk a Gyömrői tóhoz. Odafelé beugrottunk a patikába Maltoferért, mert időközben megjött Peti laboreredménye és kiderült, hogy vashiányos. Hálistennek a többi értéke jó volt, volt még egy-két eltérése, de elküldtem a leletet e-mailben a MediKids-es doktornőnek és azt mondta, hogy a vason kivül semmivel sem kell foglalkoznunk, minden okés. Szuper. A tó amúgy mókás módon még mindig be volt fagyva (hogy hogy, azt nem értem, mikor mióta megérkeztünk nem volt 5 foknál hidegebb), úgyhogy a gyerekeknek nagyon tetszett a túra: a stégen hasalva piszkálgatták, simogatták a jeget és teljesen el voltak tőle ájulva. Miután megismerkedtek a természet téli csodájával, játszóztunk kicsit a tó mellett, majd átsétáltunk a nagy játszóra, már kinn, a tó területén kivül. Fél 5ig mókáztunk a csúszdákon, majd hazaindultunk. Hazafelé benéztünk az Ami süti nevű cukiba, amiről azt hallottam, hogy jó, de nagy csalódásunkra sajnos már zárva volt...

Kedden 10.15kor volt jelenésem a fülorvosnál, de ezúttal az ENT House-ba mentem, ami a Mechwart Liget közelében volt, nem az Örsnél. Hálistennek ezúttal nagyon szép volt fülem, a doktornő egész lelkes volt, hogy kiirtottuk a dögöket. Alig 10 percet voltam benn, sőt, a csütörtöki kontrollt is megúsztam (vasárnap azt mondta menjek vissza kedden és csütörtökön), úgyhogy mikor kijöttem a rendelőből, madarat lehetett volna velem fogatni, olyan vidám voltam. A Mechwart Ligettől a Nyugatiba mentem, ahol eladtam egy játékot, majd tűztem tovább a KÖKI-be, ahol először is vettem valami harapnivalót ebédre (sajtos roló haha) és beültem egy fodrászhoz. Kicsit vágattam a hajamból meg egyenesre szárittattam és végre újra embernek éreztem magam. (Iszonyú száraz a hajam, sirok miatta folyton, megőrjit, hogy száll folyton és közben meg annyi, hogy abszolút kezelhetetlen. Nem tudom kieresztve hordani soha, csak a lófarok játszik, de azt még úgy, de úgy unom... Úgyhogy elhatároztam, mostantól egyenesittetek, lesz, ami lesz...) A fodrász után beugrottam a Libribe a Jó éjszakát Kuflik könyvért, majd átszaladtam a Tescoba venni Petinek egy üveg Kubut, egy csokit meg némi rágcsát, mert ezen a napon volt a hasi ultrahangja és reggel 9 óta nem ehetett semmit... Úgy beszéltük meg, hogy 2kor találkozunk Apuval meg Pipivel a Pöttyös utcai metrómegállónál és igy is lett: némi toporgás után láttam, hogy jönnek, nem késtek, úgyhogy elbúcsúztunk Aputól, ő hazament, mi meg Pipivel mentünk tovább a Rózsakertbe. Negyed 4kor leadtuk Peti kakiját a calprotectin tesztre, majd szinte azonnal bejutottunk az ultrahangra, ahol Peti megint elég hülyén viselkedett, folyton beszélt, kérdezgetett (pl megkérdezte a 70 éves hires radiológus nénit, szereti-e a párizsit, mert ő nagyon...), de összességében nem volt vészes a dolog, annál is inkább, mert szerencsére a doktornő semmit sem látott, szóval zöld jelzést kaptunk: az ultrahangon minden tökéletes. Mivel Pipi eddigre már elég éhes volt, mint az őrült kezdte falni a párizsis kenyerét amint kiléptünk a vizsgálati szobából, úgyhogy morzsáztunk végestelen-végig mindent, amerre csak jártunk - hát ez sem töltött el felhőtlen örömmel, no de miért is lenne minden tökéletes... Hazafelé leszálltunk a buszról a Mechwart Ligetnél kicsit játszózni, majd fél óra múlva indultunk tovább a Batthyányira, ahol Palacsinta Kedd örömére ettünk egy-egy palit a Nagyi Palacsintázójában. Peti virsliset, én sonkás-gombásat ettem, de sajnos nem volt túl jó egyik sem, úgyhogy kicsit csalódtam megint egy régi izben. A Battyhányiról a Nyugatiba mentünk, felszálltunk az első vonatra és fél 7 körül végre hazaértünk. Az éjszaka nem telt túl jól: Palika 2 körül sirva ébredt, hogy fáj a foga, de viszonylag hamar visszaaludt...

Szerdán mivel esett az eső és a KacKacban féláras nap volt, felkerekedtünk Anyuval és bevittük a két fiút vonattal a KÖKI-be. Sajnos elég nehézkesen ment a játék, mert Palika azonnal üvölteni kezdett, amint Peti eltűnt mellőle, tehát nagyjából az ottlétünk 90%-a abból állt, hogy Palika vagy sirt, hogy lemaradt vagy torkaszakadtából orditott, hogy Peti várj meg vagy Peti dühöngött, hogy miért kell mindig megvárnia Palikát, miért nem mehet, amerre lát... Másfél órát birtunk Anyuval és bár az volt a terv, hogy játszóház után megebédelünk, majd nézelődünk az üzletekben, végül dél körül úgy döntöttünk, Anyu hazavonatozik Pajával, mert szegény gyerek hullafáradt, álmos is és fáj is a foga... Igy is lett: Anyuék leléptek, mi Petivel még maradtunk kicsit, majd beültünk a Főzelékfalóba és végre ettünk egy jót. Peti ezúttal is rántott húst kért sült krumplival, én pedig rakott karfolt ettem és mindenkettő isteni volt. Ebéd után elvittem Petit fodrászhoz (aki lelocsolta Peti hátát, úgyhogy totál vizes pólóban állt fel a mosószékből szerencsétlen és a hülye fodrásznak annyi esze nem volt, hogy adjon egy törölközőt vagy törlőkendőt, sőt, azon is csodálkozott, hogy levettem Petiről a csuromviz pólót és ráadtam a kapucnis felsőjét csak úgy), na de a lényeg, hogy levágtattuk Pipi haját is. A fodrász után Pipivel bemetróztunk a Nyugatiba (bár ott voltunk a KÖKI-n, 4 óra elmúlt, ha ott szállunk fel, tuti állunk végig, ha egyáltalán feljutunk a vonatra) és a fél 5ös zónázóval szépen hazavonatoztunk. Otthon Anyuék azzal fogadtak, hogy Paja sajnos már enni sem tud, úgy fáj a foga (hogy akkor miért nem hivtak fel, azt nem tudom...), úgyhogy gyorsan nekiálltam keresni valami fogorvost csütörtökre, mert hát ugye miért is ne b*szna még be valami ezen a csodáltos telelésen... Igazság szerint egyébként Pajának nem a foga fájt ám, hanem lett egy afta az inyén szegénynek, amire Apu hozott is neki egy spray-t délután és azzal próbáltam fújkálni neki, de mivel az inyén volt a gyulladás, nem voltam benne biztos, hogy valóban aftáról van-e szó és hogy nincs-e köze a fájdalomnak a fogához mégiscsak... Éjszaka amúgy persze megint sirva kelt Palika, alig lehetett megnyugtatni, úgy fájt neki, remegett, rugdosott, szörnyű volt, tényleg, úgyhogy áldottam az eszem, hogy foglaltam neki időpontot másnapra.
Csütörtökön tehát fogorvosoztunk, negyed 3ra volt időpontunk a NaturaDent-hez, ahol Pipivel is voltunk tavaly. Délelőtt pakolásztam - hiszen másnap repültünk haza - 3/4 1 körül pedig elindultunk Apuval meg Pajával. A fogorvos megerősitette a gyanunkat: afta. Kicsit meglézerezte, kicsit ecsetelgette neki a fájó pontot (Palika ezt egész jól tűrte és egyébként is, tök cuki volt végig, érdeklődött, válaszolgatott és két percenként beszúrta, hogy fáj a fogam...) és sok sikert kivánt, többet sajnos nem tudott tenni, az afta ilyen: gyerekeknek horror, de pár nap múlva jobb lesz. Vidáman autóztunk hát haza az orvostól és mivel ez volt a búcsúnapunk, hazafelé beugrottunk az Ami Süti-be és vettünk három különböző izű mignont meg egy krémest. A cukiból átsétáltunk a DM-be, ahol vettem hővédő sprayt meg hajmaszkot a hótszáraz hajamra és miután elbúcsúztam a városközponttól, hazamentünk, ahol folytattam a bepakolást a másnapi utunkhoz. Palika sajnos nem tudta megenni a mignonját, mert az édes kaják még jobban belecsaptak a "fogába", mint a sósak, de megigértem neki, hogy hazavisszük bőröndben a meghagyott sütijeit és majd otthon befalhatja őket, ha már elmúlt a szájfájása.

A péntek az igazat megvallva már csak szenvedés volt: mindig igy van ez a repülős napokkal. A bőröndöket már bepakoltam, upgradeltem is az egyiket és tulképp reggel óta azt vártam, mikor megyünk már a reptérre. Ettől függetlenül, mivel szép idő volt, kiautóztunk a pincékhez, megnéztük a Bacchus teret majd átgurultunk a Kilátóhoz. Itt épp egy offsite program volt, vagy húsz félig becsiccsentett emberkét találtunk a máskor tök üres téren, Peti pedig persze megint hozta a formáját, hozzácsapódott egy 30 körüli sráchoz, aki persze adta alá a lovat, én meg csak kapkodtam a fejem, hogy most mi van. Pipi roppantul élvezte a dolgot, versenyt futott a sráccal, szelfiztek, pacsiztak, csak kicsit volt sok szegénykém... (Nem értem amúgy miért vonzódik igy a 30-40es férfiakhoz, próbálom neki magyarázni, hogy nem biztos, hogy mindenki rendes, megbizható ebből a korosztályból, de persze megrémiteni sem szeretném, mert amilyen kis aggodalmaskodó, még rémálmai lesznek, hová vezethet a túlzott barátságossága...) Mindenesetre úgy fél óra után meguntam a bulit és mivel még be akartam ugrani a Lidl-be péksütikért a repcsire, volt indokom is, miért húzunk haza sebtiben. Dél körül tehát otthon hagytam Pipiéket, átugrottam a Lidl-be, majd onnan a Sparba, megvettem az utolsó kis apróságokat, amiket még haza akartam vinni (párizsi, nem sós Ráma margarin, Túró Rudi, ilyesmi) és tűztem is haza. Mivel a gép 5 körül indult, 3ra értünk ki a reptérre, majd könnyes búcsú után (Peti ezúttal sirt, hogy nem akar hazamenni - mondjuk mikor megérkeztünk, akkor is sirt, hogy hiányzik neki T., nem tudom, hogy tudnám visszabillenteni a jó kis régi kiegyensúlyozott valójába) besétáltunk a biztonsági kapukon (itt vicces volt: csak Pipi sipolt be, le is vetkőztették, végig is tapogatták, nagyon cuki volt, mikor levette a cipőjét, közölte az őrrel, hogy nagyon beizzadt a lába haha) és szépen, rendben, eseménytelenül hazarepültünk...
VÉGE         

Magyarország 02.15 - 03.03 - part 3

Péntek az egyik legrosszabb napunk volt, főleg a fülem miatt. Délelőtt jelenésünk volt a sebészeten, mert a gyerekorvos elküldött, hogy mutassuk meg Pipi kukiját egy szakorvosnak. A Bókay utcába mentünk, reggel 11 körül értünk oda és fél óra várakozás után sorra is kerültünk hálistennek. A dokinő szimpi volt, megállapitotta, hogy durva fitymaszűkülete van Petinek és adott egy krémet, hogy egy hónapig (!) kenegessük neki és ha Húsvétkor újra otthon vagyunk, mutassuk meg, hogy állunk és ha nincs javulás, jöhet a műtét... (Zizz...) Nem voltunk benn 15 percet, de Peti - valószinűleg azért, mert izgult / zavarban volt - minősithetetlenül viselkedett. Ezerszer tisztáztam már vele, hogy ha felnőttel beszélgetek komoly dolgokról, akkor ő csöndben van, nyugton van, ül és néz figyelmesen, ehhez képest most is, mint mindig, folyamatosan beleszakitott a doktornő szavába (mi Dublinban élünk ám / a Nagyihoz fogunk menni délután / nagyon szeretem a friv.com-ot stb), én meg égtem, mint a Reistag. Többször piszkálgatta az asztalon lévő vezetékes telefont, a vizsgálóeszközöket (!), hangosan és könyörtelenül nekikezdett az idióta sztorijainak, nem akart felkelni a vizsgálóasztalról, hogy jajj, de jó kényelmes és feküdt ott pucéran, én meg nagyjából elsüllyedtem szégyenemben, hogy ilyen neveletlen kölyköm van. (Felesleges lett volna magyarázkodni, hogy alapból normális ő, csak ilyen szitukban totál meghülyül... Ilyenkor amúgy mindig eszembe jut, hogyha itthon élnénk, tuti rásütnének valami bélyeget. Nem volt ő amúgy mindig ilyen, inkább a csendesen szorongók közé tartozott sokáig (miután abbahagyta a sirjunk 24/7 műsorát babaként), nyilvánvaló, hogy most túlkompenzál, de hát na.) Mindenesetre miután kijöttünk az orvostól, jól leszidtam, hogy mégis mit képzel magáról, többször átbeszéltük már, hogy viselkedünk ilyen helyzetekben, főleg Magyarországon, ahol sokkal kevésbé lazák az emberek, jól le is lombozódott persze, de most mégis mi a francot lehet ilyenkor csinálni? Hagyjam annyiban? No persze. A Klinikáktól egyébként a KÖKI-be mentünk, ahol megebédeltünk (Peti rántott húst kapott barna rizzsel, én meg valami iszonyú zöldséges tésztát AKA moslékot ettem), majd mivel nagyon szarul voltam, bementünk a KacKac-ba. A tervem az volt, hogy Peti játszóházazik, én meg csendben meghalok egy sarokban (rázott a hideg, fájt a fülem, a fejem, nagyon kivoltam), ehhez képest Pipi 5 perc után közölte, hogy kakilnia kell, de természetesen nem sikerült, úgyhogy szomorúan leült mellém és ott kuporogtunk egy padon, mint két szerencsétlen, szenvedve. Miután még vagy négyszer elment Peti wc-re, hátha jön a kaki, de nem jött, kérte, hogy menjünk haza, én meg kiakadtam, hogy bazzeg 10 perce fizettük be magunkat, nem tudunk hazamenni, mert a Nagyihoz megyünk és ő még nincs otthon, mégis mi az istent csináljunk a KÖKI-ben, hogy húzzuk el az időt, mig hazaér, mire Peti persze elkezdett sirni, úgyhogy tökéletes volt a buli. (Nyilván azért volt a kakigond, mert előtte lecsesztem a dokinál való viselkedése miatt, de hát bakker, mégis mit tehettem volna?!) Szóval Pipi jól kisirta magát, én nyugtatgattam, ahogy tudtam, miközben szétesett a fejem, majd kb 10 perc múlva mintha elfújták volna Peti gondját, felpattant és rohant játszani. Másfél órát maradtunk, én félájultan ültem át egyik székről a másikra, ő meg trambulinozott, csúszdázott, rollerezett... 3ra átmetróztunk Nagyihoz, ahonnan kb negyed óra múlva én indultam tovább az Örsre, mert oda foglaltam időpontot egy fül-orr-gégészhez. Negyed 5 körül jutottam be a dokihoz, egy fiatal, vietnámi nőhöz, aki ügyesen kiszivattyúzta és kitisztogatta a fülem, igaz, nem volt fájdalommentes a dolog... Miután kitakaritotta a fülem, kezdtem jobban hallani, de persze nem lett 100%-os a dolog, annál is inkább, mert a tisztogatás után ezúttal megkaptam a bórsavport... Mikor kijöttem a rendelőből, határozottan jobb kedvem volt, mert éreztem, hogy ez a nő végre tudja, mit csinál és láttam rá esélyt, hogy jövő péntekre meggyógyul a fülem, ami ugye elengedhetetlen, ha repülni szeretnék... Olyan jó kedvem volt mire az Örsre értem, hogy beugrottam az Árkádba és miután kiváltottam a krémet, amit kaptam (Canesten haha - az antibiot abbahagyatta a nőci, mondván még csak most kezdtem, inkább hagyjam abba, többet árt, ha végigszedem), beugrottam a Lush-ba egy robotos fürdőgolyóért a fiúknak meg körbenéztem, milyen üzletek vannak. (Mindenféle... Mindenféle üzlet van az Árkádban. Tényleg.) Fél 7 körül értem vissza Nagyihoz, akkor megvacsiztattam a fiúkat (Palikát Anyuék vitték be 4 körül), majd gyors fürdés és alvás.

Szombaton - óóó, micsoda változatosság - ismét orvoshoz mentünk: Petit vittem a gasztroenterológushoz, amiért tulképp hazajöttünk. Ezúttal Peti nagyon nem akart jönni, majdnem sirt, hogy ő nem akar még egy orvost látni, elege van, de végül rábeszéltem, úgyhogy negyed 11 körül nekivágtunk Budának. Nagyi és Palika is jött velünk a metróhoz, ők elmentek a Kálvinig, majd ott megnézték a négyes metrót és hazamentek, mi meg ugye a Deákig mentünk, onnan a Battyányi majd a 11es busszal a Rózsakert Medical Center. Fél 12kor pontban bejutottunk a dokihoz, aki nagyon kedves volt és látszott rajta, hogy nagyon jól ért a gyerekek nyelvén. Most Peti is normális volt, szépen viselkedett, ha kérdezték, viccesen válaszolgatott, ha csendben kellett lenni hallgatott. A doki hosszasan vizsgálta a hasát, nyomkodta, piszkálgatta, megnézte a fenekét is, majd három vizsgálatot irt elő: hasi uh, calprotectin teszt (ez a gyulladásokat, daganatokat vizsgálja a kaki alapján - a colonoscopia előszobája, ha negativ, nem kell tükrözni, ha pozitiv, nyilván kell) és lisztérzékenység. Bár biztos, ami biztos elküldött ezekre a vizsgálatokra az orvos, azt mondta, 90%, hogy ezek a tesztek negativak lesznek, mert Peti viselkedése és a leirásunk alapján ez a kaki gond lelki eredetű, magyarul nem szervi, hanem funkcionális probléma... (Bingo!) Dél körül végeztünk is a vizsgálattal, jutalom gyanánt Peti kapott egy Cápaember Lego figurát (nagyon vicces, pont olyan, mint Boborján az egyik jelenetben) meg egy sipolós nyalókát (ezt a Sparban vettük, ahol sorbanállás közben Peti elrikkantotta magát, hogy iszonyúan viszket a feneke - látni kellett volna a sok sznob 70 éves néni arcát, akik előttünk álltak és hallották ezt a kis problémát), majd 1re már vissza is értünk a Pöttyös utcához. Mikor feljöttünk a metróból, Anyu hivott, hogy megszületett Vili, a tesómék második kisfia, ami azért vicces, mert bár a tesómék tudták, nem árulták el a baba nemét előre, hadd legyen meglepetés. Hát az lett, bár nem túl nagy, mert három fiúunoka után Anyu szinte érezte, hogy a negyedik is fiú lesz... (És ezzel lemondhatott arról, hogy megtudja, milyen egy lányunoka.) Na mindenesetre nagy volt az öröm, végre megvan a baba, szép és egészséges, hát mi kell még. Mi Nagyinál megebédeltünk, Anyuék pedig fél 4re jöttek értünk, mentünk haza hozzájuk. Hazafelé beugrottunk a Koós Károly téri játszóra a Wekerlén, de mivel baromi hideg volt, fél óra játék után mentünk is haza.
Vasárnap gyönyörű napsütéses idő volt, de nem igazán tudtuk kihasználni, mert 11re mentem kontrollra a fül-orr-gégészhez... (Jaj nagyon szomorú voltam, még egy ilyen undok itthonlétet!) Sajnos a fülem nem javult elég gyorsan a doki szerint, jobb volt, mint pénteken, nyilván, de még mindig elég ronda volt, hiszen a gomba megtámadta a dobhártyám is és ki kellett belőle kapargatni... Igen, ez ilyen szar volt. Mikor végeztünk, hazafelé elindultam, hogy nézelődöm az Árkádban, de pár üzlet után meguntam a dolgot és inkább vettem a Mekiben egy wrap-et (vicces, hogy mennyire más ize volt, mint az irnek) és hazazötyögtem a busszal. Mikor hazaértem, a fiúk nem voltak otthon, mert épp játszóztak Anyuékkal, de 5 körül hazatértek és onnantól a szokásos mederben folyt az este.          Folyt. köv.         

Magyarország - 02.15 - 03.03 - part 2

Szombat jól indult: Palika sirva kelt, hogy kakilni szeretne, de nem tud... (Igen, az életünk a WC körül forog nonstop, elegem van!) Végül nagy nehezen összejött a dolog, de nagyorn lehangolt, hogy bakker, nem hiszem el, hogy mindkét gyerek kakigondokkal küzd egyfolytában: az egyik szorulásos, a másik meg óránként kakil egy ujjnyit. Délelőtt amúgy itthon voltunk, a gyerekek az udvaron meg az utcán nézelődtek egészen délig, amikor is elmentünk Pestre a Nagyihoz. Ott miután megebédeltünk, lementünk a játszótérre és mig Nagyi a fiúkat felügyelte, én elsétáltam az utca végére a DM-be meg a Lidl-be. Érdekes módon egyik boltban sem találtam 5+os pelust (se 6-ost), de a Lidl-ben végre tudtam venni egy telefonkártyát, amit be is izzitottam és végre lett magyar számom, hurrá. (Lemondtam a Telenorról, le van ejtve, a Lidl sokkal elérhetőbb, mert kb mindenhol van, ha fel akarom tölteni a kártyát, bármikor meg tudom tenni, ha a boltban járok, nem kell külön elzarándokolni valami telefonoshoz vagy ATM-hez... 900 Ft volt amúgy az egész kártya, amiből 600 Ft lebeszélhető, ha elveszik, mert nem töltöm fel x nap után, na bumm, igy jártam, veszek másikat, ez van, úgyis csak öt ember tudja a számom, hello.) Nagyihoz 3-ra jöttek a fiúk unokatesói, úgyhogy jó volt a buli fél 6ig, vicces volt látni, hogy még Pipi is milyen kicsi hozzájuk képest, nem hogy Paja... Hogy keretes legyen a nap, estefelé elkezdett fájni a bal fülem, mit ne mondjak repestem az örömtől. (Nem.)    

Vasárnap délelőtt, mig Nagyi főzött, elvittem a gyerekeket a Városligetbe. Palika nem egy gyakorlott metrózó, úgyhogy nagyon tetszett neki a zötyögés, az pedig kifejezetten elkápráztatta, hogy a 3-as metróról át kellett szállnunk a kisföldalattira, mert neki ilyen élményben még sosem volt része. A kisjátszón kezdtünk a tó mellett, de mivel ott ugye nem sok minden van (és Peti elrikkantotta magát a hajón, hogy jön az ellenség, ami miatt Paja persze szivszaggatóan bőgni kezdett, mert megijedt (igen, az én fiaim ilyen kis mimózák, hát most mit csináljak)), nem maradtunk sokáig, átsétáltunk a tóhoz, ami földöntúlian gőzölgött és telis-tele volt távirányitós hajókkal, szóval szép volt. Az automatából vettünk kacsaeledelt, amit odavetettünk a madaraknak, majd mivel huszonötödször settenkedett mellénk a lufiárus bácsi, Peti pedig irtó erőszakosan nyomta, hogy vegyünk lufit, vegyünk lufit, vegyünk lufit, beadtam a derekam és kértem egy-egy lufikardot a fiúknak. (A képen az a pillanat látható, amikor Palikának belengettem, hogy csak egy kardot veszünk... Őőőőőő... Hát inkább gyorsan meggondoltam magam, mindkettő kapott egy lufikát.) Miután megkapták a kardokat, onnantól persze csak bolond pózokban tudtam őket fotózni, mert karddal a kezükben azonnal átvedlettek japán harcosokká és hangos hajime-zések közepette harcoltak, verekedtek megállás nélkül, mókás volt, mit ne mondjak. A tótól amúgy átsétáltunk a Vajdahunyad várához, ahol elmentünk pisilni meg felmásztunk a hidra (nem volt egy nagy szám, a toronyba viszont csak vezetéssel lehetett volna felmenni), majd a jégpályát megcsodálva és a Hősök terén átvágva szépen elgyalogoltunk a kisföldalattihoz. Nagyinál ebédeltünk, majd némi szusszanás után már jöttek is Anyuék értünk, mentünk haza, hozzájuk. Hazafelé megálltunk Vecsésen a Tesco-nál, ahová beugrottam pelusért (ott sem volt ám sima 5+ pelus, csak bugyipelus...) és bár a gyerekek elvoltak a játszón, szóval akár be is nézhettem volna a többi üzletbe is (van ott Kik, H&M, Müller stb), mivel a fülem eléggé sajgott, nem volt kedvem mászkálni, húztunk haza, ahogy kell, én pedig törtem az agyam, kihez menjek fül-orr-gégészetre.

Hétfő reggelre, ahogy számitottam rá, bedugult a fülem. Nagyon szomorú voltam, mert irtó béna érzés volt süketen létezni. A délelőttöt túlélő üzemmódban nyomtam, majd 17.40re Pipivel elmentünk a Medikids-be, egy magán gyerekorvoshoz. Találomra találtam a helyet és a doktornőt is, de jó választásnak bizonyult mindkettő: mindenki kedves és türelmes volt és 13.000 Ft-ért több, mint egy órán át benn voltunk a dokinál... Alapvetően azért mentünk hozzá, mert nem tudtam Pipi gondjai közül melyik annyira fontos / súlyos, hogy szakorvoshoz forduljunk, szóval szerettem volna egy általános műszakit csináltatni, hogy tudjuk, merre tovább. (A gondok a következők voltak: hasfájás / kakiproblémák - ezzel volt már időpontunk a gasztroenterológushoz, alapból is; időszakos lábfájás; két csomó a nyakán (az egyik nyirokcsomó, a másik valami ismeretlen eredetű talány); fáradékonyság; kukigond; durva arcszárazság.) Végül ami súlyosabbnak bizonyult - a hasfájás mellett - az a kuki, úgyhogy kaptunk egy beutalót a sebészetre, péntekre. Laborba, vérvételre eleve szerettem volna elvinni Pipit, ezt a doktornő is támogatta, a fáradékonyság miatt főleg. 3/4 7ig voltunk hát benn a Medikids-ben, ami jó késő, tekintve, hogy még haza is kellett vonatoznunk Zuglóból, de mázlink volt, amint odaértünk az állomásra, már jött is a vonat, szóval 3/4 8ra már otthon is voltunk. Gyors vacsi, fürdés, mese, szunya.

Kedden reggel vérvétellel kezdtünk: bár Peti kissé tartott a tűtől, végül hősiesen kibirta a szúrást, egy szót sem szólt. A rendelőből (17 ezer volt egyébként a vizsgálat, mert kértünk lisztérzékenységet néző adatokat és TSH-t, T4-et is az alap vizsgálat mellé) elszaladtunk a Sparba egy jutalom Kinder tojásért és megálltunk a patikában is, Betadine-ért, ami a kukijára kell, mert kicsit gyulladtnak látszott a hétfői vizsgálaton... Délután Anyu megint dolgozott, mi pedig unaloműzésként átmentünk Gyömrőre egy gimis barátnőmhöz, akinek hasonló korú gyerekei vannak, egy mindjárt 6 éves kislány és egy mindjárt 3 éves kisfiú. Bár a sajgó fülem miatt nem voltam 100%-os, azért jól elvoltunk, jót dumáltunk, játszottunk és jó sokáig, fürdésig maradtunk.
Szerdán reménykedtem, hogy véget érnek szenvedéseim, hiszen fél 5re volt időpontom egy fül-orr-gégészhez, akinél tavaly már jártunk és aki nem tűnt teljesen gáznak. A délelőttöt végigszenvedtem, mert elkezdtem szédülni is és iszonyú álmos voltam, le is dőltem délután, mert Anyu nem dolgozott, igy bevitte Palikát csendespihenőzni ebéd után, majd negyed 4kor elugrottam a Tesco-ba és ha már ott voltam benéztem a Pepco-ba is, ahol Pipinek vettem egy bélelt farmert olcsóér'. Mivel hazamenni már nem volt időm, fél 5re szépen odagurultam a fülorvoshoz és biztam a jó sorsban... Sajnos úgy tűnik nem biztam eléggé, mert az orvos egy idióta volt, hiába mondtam neki, hogy ez gombás külső fül gyulladás és hiába bólintott rá, hogy az, egy rápillantás után, úgy döntött, ezen úgy segit, hogy kimossa a fülem. Én kapásból tiltakoztam, hogy ez baromság, gombás fülgyulladásnál tilos kimosni a fület, ki kell szivni a trutyit és kitörölgetni, hát mindenhol ezt olvasni, de ő csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy de, de, ezt kell csinálni és kész, úgyhogy végül meggyőzött, hogy jó lesz ez, elvégre ő az orvos... No most benyomta a vizet, ki is jött egy csomó cucc (= genny), majd ültetett volna egy másik székbe, hogy akkor befújja a fülem bórsavporral. Hallottam már erről a módszerről, hogy hatásos, igy jó, úgy jó, de valahogy annyira nem volt bizalmam ehhez a dokihoz, hogy mondtam neki, hogy kizárt, hogy nekem bármit a fülembe szórjon... Mivel azt állapitotta meg, hogy külső- és középfülgyulladásom is van, valami gombaölő krém mellé felirt antibiot is (Klacid - soha, soha többet nem vállalom be, az tuti), amit én hülye, ki is váltottam és el is kezdtem szedni még aznap este és innentől egyfolytában keserű volt a szám, de olyan szintem, hogy végig az az érzésem volt, hogy epét nyelek nyál helyett... Utólag utánaolvastam a bórsavpornak, azt irják alapos tisztitás után valóban hatásos, na de egy vizes spriccentés az ugye nem alapos tisztitás... K*va anyját az ilyen orvosnak. És még fizettem is a s*ggberúgásért.

Csütörtökön, mivel durván elkezdett fájni a fülem és romlott is a hallásom, ezerrel nekiálltam másik fül-orr-gégészt keresni... Eléggé rosszkedvem volt, mert úgy éreztem, hogy ez a fülfájás most nem olyan, mint az eddigiek, ráadásul az eddigi fülgyulladásaimnál max kicsit folyt a fülem, most meg az első napokban átlátszó, vizszerű valami jött, aztán meg már valami gennyes izé, nagyon gáz volt... A fülproblémák mellé bejött Palika kaka gondja: megint oltári szorulása volt, nem tudott (akart) kakilni, csak sirt és sirt és szoritotta a fenekét, iszonyú volt. A délelőtt valahogy eltelt, délután pedig - miután Paja nagy sirások közepette végre kakilt - elindulhattunk valamerre négyesben Apuval, mert Anyu ugye dolgozott. A Kopaszi-gátra esett a választásunk, mert úgy gondoltam, ha jó az idő sétálunk, ha esik, bemegyünk a játszóházba. Természetesen mikor a fiúk megtudták, hogy játszóház is van, mindenképp be akartak menni, én meg jófej voltam, rábólintottam, úgysem voltunk még ott. Hát... Tudom sokan szeretik (megnéztem a review-kat), de szerintem oltári gáz az a hely. Az egyetlen előnye annyi volt, hogy üres volt, senkit sem kellett kerülgetni, mert mi voltunk négyen, de egyébként egy icipici és veszélyes játszóház szerintem. (Oké, hogy fa, oké, hogy természetközeli, hurrá, de engem nagyon zavart, hogy pl ha rosszul ugrott le valamelyik a liánról, lazán nekicsapódott a falnak, ami ugye nem párnázott, hanem konkrétan fa. Ezt igy hogy?! A felmászó hálók szinte függőlegesek voltak, ami Petinél oké, de Paja mégis hogy másszon fel 3 évesen négy méter magasra függőlegesen? Nyilván vinnyogott, én meg nyilván öt perc után idegbeteg lettem, mert nem nagyon volt élvezhető a dolog... (Arról nem beszélve, hogy négyszer cseréltem ki Paja pelusát a hashajtók miatt, Peti pedig háromszor volt kakilni... Igy megy ez nálunk, egy óra alatt hét wc-re menetel, klassz volt.) Na mindenesetre most jól felvéstem magamnak, hogy ide többet nem. Játszóház után játszótereztünk egy kicsit, majd miután megkerestük a nagy odút, ahol mindig lefotózom Petit (és most már Paját is), ha arra járunk, szépen hazaautóztunk. A fülem a délután folyamán egyébként kicsit jobb volt, de az éjszaka megint pocsékul telt.
Folyt. köv.