Palika és a világ

- Mi van ott a bácsi fülében?
- Néni...
- Mi az?
- Fülbevaló.
- Fülbe való mi?
- Fülbevaló.
- De fülbe való MI???
- Fülbevaló, ékszer. Ez egy szó.
- De FÜLBE VALÓ MICSODA?

2019.11.21 - Palika első foga (bal alsó középső) kiesik. Vagyis kihúzta magának némi stresszelés után. Szipp, nincs több full tejfogas kisbabám. (Amúgy számitottam erre, miután a héten megláttuk, hogy a tejfoga mögött megjelent az igazi metszőfoga...)*

* Update: A második is kiesett... Vagyis kihúzta magának némi stresszelés után. (Szegényre rájár a rúd, a héten oltást is kapott, mindkét karjába.)

Humorérzék

Palika titokban hozzáirt a listámhoz... 

Peti meg sutyiban készitett egy madárijesztőt... 

Szociális életünk...

... meglehetősen heves mostanság, hogy úgy mondjam.
Palikával például voltunk Josh-éknál, egy péntek délután meg összefutottunk pár anyukával a Herbert parkban. A piknik ötlete Nicola anyukájától származott, aki Sao Paolo-ból jött Dublinba a nyáron és két gyönyörű fiúgyermek fogorvos anyukája. Rajtunk kivül Felix, Tenghis és Hugo is ott volt a parkban, szóval mig mi vidáman kávézgattunk a hidegben, a fiúk fociztak ezerrel. Nicola-ékkal ezen a héten is találkoztunk: csütörtökön, spanyol után átjöttek hozzánk és egészen 7ig itt nyomultak. Pipinek jó hete volt egyébként, kedden ugyanis Hugo-nál volt playdate-n, fél 7 után ért haza... A múlt hétvégén Palikának megvolt az első iskolás party-ja is, Sam 5 éves lett, igy Science Party-t szerveztek neki Malahide-on. (Kicsit furcsa volt ez a party, mert mindenkit meghivtak, amihez mi nem vagyunk hozzászokva, szerintem felesleges huszoniksz gyereket beszervezni egy party-ra, mi tuti nem igy fogjuk csinálni, ráadásul ez a Malahide is kicsit megdöbbentő volt, hiszen egy óra autóútra van a sulitól, de ennek ellenére egész jól sikerült kis buli volt: Palika roppantul élvezte és legalább én is tudtam beszélni pár szülővel az osztályból.) A gyerekeken kivül kivételesen nekem is volt találkám a héten: egyrészt Aware meeting volt szerda este, másrészt meg egy volt gimis osztálytársam valami konferencia miatt itt volt pár napot Dublinban és összefutottunk egy kávéra.
Ami az egészségünket illeti, küzdünk; szegény Palika köhög, mint az istennyila még éjszaka is, őt szerintem jövő héten el kell vinnem orvoshoz, biztos, ami biztos, én meg úgy tűnik, lassan, de azért kászálódom ki a fülgyulladásból. Hallani most épp jól hallok, de valami scar van még mindig a dobhártyámon, hát nagyszerű, tényleg. (Az emlitett október 7-i hétfőn kivül 11-én és 18-án is voltam a Medicusban, isteni, tényleg, mivel egy-egy ilyen látogatásra az egész délelőtt rámegy a fos forgalom miatt.) T. is kezd rendbejönni hasilag, ő hétfőn volt tüdőröntgenen, hogy repülhet-e Amerikába csütörtökön, de eredmény csak 3 hét múlva lesz (LOL), szóval ment...
A sulival amúgy minden oké: Palika szép titokban megtanult olvasni (ma rendszeresen azzal szórakoztatott, hogy felolvasott ezt-azt, amit látott, én meg csak pislogtam), Petiék osztályába meg jött egy magyar kislány, Jázmin, aki egy szót sem beszél angolul és Ms Atkins megkérte Pipit, üljön mellé és forditson neki, ha kell. (Nyilván kell, úgyhogy a barátai elnevezték Petit Google Translate-nek, mert mindene Google-ös és ugye fordit. Ha-ha.) Az új suli amúgy szuper, a sports hall sajnos még mindig nincs kész, majd talán őszi szünet utánra, de pl jött mobil farm is a gyerekekhez, először a kicsikhez, aztán a nagyokhoz, két külön napon, tök ötletes szerintem.
Ahogy tehát emlitettem, T. csütörtökön megint elrepült az USA-ba, ezúttal SF-ba. Jövő pénteken jön, ami izgi, mert szombaton meg ugye mennénk Dungarvan-ba Eszterékkel, feltéve, ha nem pukkan le addig egyik gyerek sem...
Hogy legyen valami poén az egyedüllétben, igyekszem mindenféle izgi dolgot csinálni a fiúkkal: például kidekoráltuk már a lakást Halloween-re, néztem egy csomó filmet (pl Adrift, He is not that into you) és a hétvégén sem unatkoztunk: szombaton moziba mentünk és megnéztük a Toy Story 4-et (vicces volt, nekem tetszett, bár csak a Toy Story 1-et láttam vagy 10 éve), majd ebédre én egy Bunsen-ben vett hamburgert, ők meg fish&chips-et ettek. Vasárnap, vagyis ma, a Botanikus Kertbe mentünk, mint mindig ilyenkor október végén és megcsodáltuk a szép őszi természetet, megnéztük a Tökkiállitást meg részt vettünk a Maths Week-en. Palikának idén kifejezetten bejöttek a feladatok, nagyon élvezte, hogy gondolkodnia kell, úgyhogy alig lehetett elrángatni a különböző matematikai fejtörőktől. A Botanikus Kert után beugrottunk az IKEA-ba ebédelni és ha már ott voltunk vettem pár könyvkitámasztót is, mert nagyon idegesitett már, hogy dőlnek-borulnak a könyveink.
Igy telnek hát a napjaink, holnap már megint hétfő lesz, durva.
Képek:

Imádom logika

Palika kapott egy shoebox appeal szórólapot és hazafelé elgondolkozik:
- Ha én szegény lennék, eladnék pár dolgot... Vagy egy nagyon-nagyot és drágát vagy sok kicsit.

Hétfőnk

Hűha, jó sűrű napunk volt... Délelőtt elvittem T-t gasztroenterológiára, ahol jól megijesztették, hogy lehet azért vannak most a hasi problémái, mert tüdőgyulladása van... Ráparancsoltak, hogy vegye komolyan a betegséget és próbáljon pihenni, hátha akkor javul az alfele is... Ha nem, jöhet a FODMAP diet, amiben az a vicc, hogy megjegyezhetetlen haha, totál random dolgokat lehet enni, lehetetlen kitalálni, mi mehet, mi nem. Ehhez képest a gm diéta tök jó, nem ehetsz árpát, búzát, rozst, zabot és ezeknek a különböző változatait és hello. Ha nem lenne ez a keresztszennyeződéses hülyeség, halál könnyű lenne az egész, már nem is nagyon kivánok meg búzás cuccokat, van elég gm kaja a piacon.

Na szóval a gasztron kivül jártam ma a fülésznőcinél is, aki ismét kitisztogatta a fülem és irt egy beutalót egy private ct-re, mert a dobhártyámon van egy duzzanat és nem tudja, hogy a gombától van-e vagy azért, mert belülről, a középfül irányából nyomja valami... Remek. Most egy hétig csepegtetnem kell és irt fel tablettákat is, pénteken még ellenőriz és ha nem csökken addigra a duzzanat, akkor mennem kell megint ct-re. (Azért irom, hogy megint, mert áprilisban is voltam ugye.) Hogy odaérjek a Medicusba fél 3ra, mindkét gyereket 1.30kor vettem ma fel és tűztünk is. Mig én benn voltam a doktornőnél, ők kinn olvasgattak, nagyon cukik voltak, komolyan.
A két orvos persze nem volt elég mára, este még Petivel elmentünk a St Conleth's Nyilt Napjára is, ami megdöbbentően izgalmas volt. A sulit úgy kell elképzelni, mintha a szülők és a gyerekek által elképzelt ideális iskolát összegyúrták volna. Amint bejutottunk az épületbe, a gyerekeket lekapcsolták rólunk és egy treasure hunt keretében körbevezették őket a suliban, benézhettek a különböző termekbe, kisérletezhettek a Science Lab-ban, kaptak édességet a büfében (!) és apró pizzafalatokat az ebédlőben (!), majd miután keresztül-kasul járták az épületet, bevezették őket a tesiterembe, ahol kosarazhattak, labdázhattak vagy csak beszélgethettek. (Mivel Peti osztályából 5-6 gyerek volt, jól eldumálgattak egymás között, annyira, hogy mikor 1.5 óra után megtaláltam Pipit, teljes extázisban ugrott a nyakamba, hogy please, please, please ez legyen az iskolám a mostani után, naaaa légyszi légyszi!) Amig a gyerekeket lefoglalták, mi egy nagy előadóban meghallgathattuk az igazgató köszöntő beszédét, egy jelenlegi és egy volt diák gondolatait a suliról és egy szülő véleményét a helyről. Az igazat megvallva, mikor végeztünk, kicsit úgy éreztem magam, mint aki előtt elhúzták a mézes madzagot, mert minden annyira tökéletes volt ezen az estén, minden klappolt, minden pozitiv volt, de és itt jön egy óriási DE nagyon kétlem, hogy bejutnánk, mert összesen 40-45 gyereket vesznek fel egy évfolyamba és most volt itt vagy 300 szülő... A 40-45 helyből eleve több, mint a fele betelik előre (tanárok gyerekei, volt diákok gyerekei, jelenlegi diákok testvérei elsőbbséget élveznek), a maradék 20 helyre meg van 300 jelentkező... Őőőő... Hát szép lenne, na. (Ja és persze az évi €5500 se semmi, amibe kerül, de ez még a kisebbik gond, ha bejutnánk, megoldanánk...) Mondjuk álmodozni lehet... Holnap beadom a jelentkezési lapot a kötelező €80-val... Hátha, hátha...

Hétvégénk

Furcsa egy hétvége volt ez, az már biztos. (Mondjuk mióta nincs két fülem, minden napunk furcsa.) Mindkét napon a Herbert Parkba mentünk focizni délelőtt, ami már eleve izé, mert hétvégén nem szeretem a Herbert Parkot, idegesit, hogy végre nincs forgalom, mind a négyen itthon vagyunk és ahelyett, hogy valami izgalmasat csinálnánk, a legközelebbi parkig jutunk csak, de sebaj, most kibirtam, mert mindkét délután mennünk kellett valahova...
Vasárnap a reptérre mentünk, mert utánaolvastam, hogy otthon mindenkinek a Canesten cseppet ajánlják gombás fülgyulladásra, itt viszont semmiféle gombaölő nem kapható (!), csak a Canesten krém, amivel törölhetem a hátsóm, mert nyilván nem jut el a gombáig (már azon filóztam, mivel higitsam fel a krémet, hogy cseppenthetővé váljon - asszem anno jobban kellett volna figyelni kémia órán, mi mivel léphet kölcsönhatásba stb), na szóval pénteken pofátlanul feltettem egy kérést az irországi magyarok csoportba, hogy hozna-e nekem valaki Canesten cseppet Magyarországról... Hálistennek sokan jelentkeztek, leghamarabb vasárnap jött vissza valaki, aki vállalta, hogy hoz nekem cseppet, ha kimegyek érte a reptérre. (Mármint a cseppért, nem a nőért.) Igy is lett: 1re mentünk oda, 1.15kor nálam volt a szajré, hurrá. (Hogy miért nincs Irországban gombaölő oldat, ne kérdezze senki, ez olyan rejtély, mint hogy miért nincs csak homeopátiás (haha) köhögéscsillapitó gyerekeknek és tengervizes orrspray ahelyett, hogy mondjuk Nasivin vagy ilyesmi lenne... Elvileg még Petinek is 3 évet kéne várnia az orrcseppel, 12 év alattiaknak ugyanis nem kapható orrcsepp... Hát ezért jövök én mindig vissza 2 kilónyi gyógyszerrel...) A sikeres akció után a reptérről egyenesen a Beshoff Brothers-hez mentünk, ahol a fiúk és én kaptunk fish & chipset, T. meg beszaladt a Burger-be magának valamiért. A könnyű ebéd után az egész délutánt pakolással töltöttük, T. ugyanis rájött, hogy rohadt sok cuccunk van és mániákusan elkezdte kipakolni a szekrényeket, hogy az évek alatt felhalmozott javaink felétől megszabaduljunk. (Mondjuk király, csak épp megmoccanni sem lehet most a nappaliban...) 
Szombaton Herbert után Oscar party-jába volt Peti hivatalos. Fél 1re mentünk a St Andrews Community Hall-hoz és bár láttunk egy asztalt, hogy reserved for party, látni nem láttunk senki ismerőst... Hálistennek pár perc múlva befutott Oscar anyukája és nagynénje, de kicsit weird volt az egész, hogy a fél 1kor kezdődő party-n 12.40kor még az ünnepelt sincs ott. Na sebaj, 5 perc múlva befutott Oscar és a kisöccse, úgyhogy hárman kimentek focizni az udvarra, én meg nem igazán tudtam, mit csináljak, menjek-maradjak, mert ez itt úgy tűnt, mint egy playdate, nem mint egy party és kicsit kinosan éreztem  magam emiatt. 1 előtt pár perccel befutott Lorcan, úgyhogy innentől négyen fociztak, én pedig mivel lejárt a parkolásom, visszasiettem a kocsihoz és hazaszaladtam. Egy óra múlva, Palikával felfegyverkezve visszamentünk, ekkor már Rory is ott volt - Oscar viszont nem... Mint kiderült, a foci után bejöttek enni és pár perc múlva rosszul érezte magát, úgyhogy az apukája bevitte a kórházba, hogy megnézzék, minden oké-e. Hát a szivem megszakadt, komolyan. Egyrészt Oscar miatt, mert nem szabadna olyannak megtörténnie a világon, hogy egy 9 éves gyereknek a születésnapján be kell mennie a kórházba a party-járól, másrészt meg az anyukája miatt, akinek ott kellett maradni a party-n, hogy a többi gyerek ne érezze még ennél is furcsábban magát... Oké, csak Peti, Rory és Lorcan volt ott (ezt sem értem amúgy, miért csak ennyien jöttek el? nem akarok vészjósló lenni és könyörgöm ne legyen igazam, de bakker, lehet, hogy ennek a kisfiúnak ez az utolsó szülinapi party-ja...), de gondolom nem akarta még jobban megbolygatni a kedélyeket. Látni, hogy a party asztalon ott van a fel nem vágott torta a meg nem gyújtott gyertyákkal, hát atyaég, asszem kevés szomorúbb dolgot láttam ennél életemben. És a durva, ha engem igy megvisel a dolog, mit érezhetnek a szülők, a rokonok, a kistesó...? Délután aztán Oscar anyukája küldött egy képet, hogy már otthon van, de akkor is. Ilyennek nem szabadna történnie soha, senkivel! 

Szeptember vége - október eleje pontokban

• T. tehát 16-tól 24ig Chicago-ban volt. Mig ő nem volt itthon, mi mindenféle izgit - vicceset csináltunk, pl voltunk könyvtárban, majd a fiúk sütiztek egyet az Avoca-ban (itt van tőlünk 10 percre egy, de sajnos nem árul gm sütit, mint a malahide-i, viszont van még vagy 2-3 kávézó mellette, lehet legközelebb azokba ugrunk be, hátha én is ehetek valamit). A hétvégén szombaton Bray-ben voltunk, ahol a szokásos körökön túl ettünk is egy pubban (!), a fiúk sima sausage & chips-et választottak (nagyon autentikus!), én meg levest ettem, nem volt rossz, vasárnap meg moziztunk és megnéztük a Secret Life of Pets 2-t, ami mind a hármunknak nagyon tetszett, de tényleg, jó kis rajzfilm volt. A nap megkoronázásaként vettem a Subway-ben egy gm szendót illetve a Scoop-ban egy gm crepe-t, mindkettő finom volt, úgy tűnik bővithetem a Hol Ehetek? listámat.    
• A cimben emlitett időszak fő jellemzője amúgy ez a rohadt fülgyulladás, aminek nem tudom, mikor lesz végre vége, de már nagyon várom nyilván. 
• Peti elkezdett spanyolra járni, csütörtökönként 2.30-3.30ig, ez azt jelenti, hogy ezen a napon egy kicsit lazábban lehetünk Palikával, mert a többi nap elég gagyi: Palika fél 2kor végez, 1.45 körül hazaérünk, majd 2.15kor indulhatunk újra el a suliba... Igy, hogy Peti fél 4ig van egy nap, 1.5 órát vagyunk itthon, nem felet a két séta között. Szar ez igy is úgy is, de napközi ugye nincs.
• Pénteken Petinek volt egy rövidke playdate-je Hugo-val - úgy tűnik kiharcolják, hogy ebben az iskolaévben minimum két hetente tuti találkozhassanak a sulin kivül is. 

Képek:

Tsundoku

Grecsót én vettem, az angol nyelvű könyvtári, a többi meg kölcsönben van nálam.

Betegségeink

Avagy október a Nagy Zuhanás hónapja.
Ez az időszak nem úgy fog bevonulni a történelembe, hogy makkegészségesek voltunk, az már tuti.
1) Palika elkezdett köhögni, mint mindig ősztől - tavaszig, kapja a Becotide-t rendesen, ami itt €20 hogy csessze meg, rablás.
2) Petinek fáj a torka on-off, hol lázasnak érzi magát, hol köhög, hol a füle fáj, hol meg ugye a torka.
3) T. szeptember közepe óta köhög, állitólag tüdőgyulladása van, ami csak úgy mellékesen derült ki, mikor elment a Blackrock Clinic-re azzal, hogy egy hete semmi nem marad meg benne: eszik - wc, eszik - wc és csináltak neki egy vérvételt és egy ct-t (€550 jelzem), ami a hasánál nem mutatott ugyan semmi furcsát, a tüdejénél viszont igen... Most antibiotikumozik és remélhetőleg elmúlik a tüdőzörej, ami után nekiállhatunk felderiteni a sűrű wc-re járás okát is - mert €550-ért annyit birt mondani az orvos, hogy szedjen Immodiumot...
4) Anyu pajzsmirigy göb vizsgálata áll, volt ugyan augusztusban biopszián, mert az ultrahang szerint az egyik göb hideg, ami ugye rosszindulatú is lehet, de miután értékelhetetlen lett a lelet, most "kivár", mert nem akarja újra megszúratni magát a rossz élmény miatt, pedig kéne...
5) Apu tüdejében vizet találtak egy tüdőszűrő alkalmával, kapott rá antibiot, állitólag felszivódott a nagyja, de egy hónap múlva kontroll kell. Ugyancsak ő még augusztus végén talált a heréjében egy csomót, ami miatt ő is volt ct-n - ennek az eredménye 10-n lesz meg. Anyu szavaiból úgy vettem ki, hogy az urológus mindenképp műtétet javasol, úgyhogy mivel Apu régóta szenved az aranyerével, úgy döntöttek, megpróbálják egy füst alatt azt is elintézni (annál is inkább, mert ha nem csak aranyér van ott, hanem valami rosszindulatúbb dolog, akkor azt a ct kimutatja majd és akkor egy altatással, egy műtéttel talán megoldható minden probléma - gondoljuk mi pozitivan).
6) Amig T. Amerikában volt, én természetesen megint náthás lettem, ami megint köhögésbe fordult és miután a fülem is elkezdett sajogni, aznap, mikor hazaért, elmentem a Medicusba, ahol kaptam antibiot, amit el is kezdtem és igy egy nap múlva teljesen elmúlt minden bajom - a második napra, csütörtökre viszont beütött a krach, a fülem még jobban elkezdett fájni, jött az ólmos fáradtság és vele együtt a részleges füldugulás: igen, drága gomba barátunk újra visszatért. Péntekre, 27-re totálisan bedugult a fülem, mintha egy poharat tartanék rajta és bár október 1-jét, 2-át már dugulás nélkül töltöttem, mert pénteken, vasárnap és kedden is kitisztogatta a dokinő a fülem, 3-tól újra romlani kezdett a helyzet és szombatra megint teljesen bedugultam, visszatért a gomba, hogy rohadna ketté. Hétfőre már van időpontom újabb tisztogatásra, de bevallom nem viselem valami hősiesen a dolgot, mert baromira unom, hogy 1.5-2 nap kivételével nem hallottam semmit az elmúlt majd' két hétben és olyan álmos vagyok, hogy napi 24 órát simán tudnék aludni.
Hát igy.

Szeptember 2/3-a

A suli tehát csütörtökön, 5-én elkezdődött: Palika junior infant-os lett, Peti meg ugye harmadikos. Az első két napon Paja délben végzett (Petiék, a Nagyok fél 3ig nyomták az első naptól kezdve) és - mivel még csak 2 hét telt el - lekopogom, de sirás nélkül megtörtént a beszokás - hiába no, egy 5 éves már érett iskolás! Nagyon cukik amúgy a juniorosok, Palika elég nagy közöttük (eleve jól megtermett gyerek, van, aki vagy 10-15 centivel kisebb nála), de ez nem csak genetika, hanem gyanitom, hogy sok kis osztálytársa még csak 4 éves... (Érdekes módon amúgy nem volt sirás-rivás, orditás-toporzékolás még az első napokon sem... A beszoktatás amúgy abból állt, hogy az első nap bekisérhettük őket a terembe, majd 5 perc után szóltak, hogy menjünk ki, viszlát délben; a második nap már csak a terem ajtajáig kisérhettük be őket, aki egyedül ment a helyére, az kapott egy kis matricát; a harmadik naptól kezdve meg szépen libasorban, egyedül kell besétálniuk magába az épületbe is. Ennyike.) Vicces volt amúgy, hogy ugye tanitás előtt mindenki (mind a 600 gyerek - 24 osztály van ugyanis) az udvaron gyülekezik, Palikáék a földszinten vannak és az udvarra néz az ablakuk, úgyhogy az első 2-3 napban, miután bementek, még integettünk nekik az udvarról, de egy idő után Paja szólt, hogy ne csináljam, ne integessek neki, váljunk el az udvaron, engedjem bevonulni, majd siessek el. Kis aranycsillag. És még csak 5 éves! (Petiék amúgy az első emeleten vannak, az ő osztályát még nem láttam sajnos, ők már szuperönállóak, mindent egyedül csinálnak, miután belépünk az udvarra, Peti már rohan is a sorához, én meg viszem Palikát az udvar túlfelére, szóval nem is látom, mikor Pipiék bemennek, szipp...)
A suli tehát elkezdődött, én meg elkezdtem kiszanálni a lakásból a felesleges cuccokat. Jól haladok, három csoportot alkottam: eladandók, elajándékozadók, kidobandók. (Na jó, van az emlék csoport is, de igyekszem erősen szelektálni.) A hónapban jártam már a Hulladékudvarban, a Charity Shop-ban, a H&M-ben és találkoztam már egy rakat ismeretlennel is, akik mindenféle - számunkra haszontalan - cucctól megszabaditottak minket. Egy-két biznisz pénzt is hozott (pl eladtam Peti fehér bicóját, egy esőnacit, egy új szoknyát stb), de sajnos a pénzes csereberék ritkábbak, nem a decluttering-ből fogunk meggazdagodni, az már biztos.
Hogy ne legyen olyan móka az iskolaévkezdés, T. megint Amerikában van, ezúttal Chicago-ban. Hétfőn, 16-án ment és 24-én, kedden jön. Ezúttal se jött ki senki segiteni, birom én ezt egyedül, jó, hogy már nagyok a gyerekek, igy azért viccesnek is mondható az egyedüllét velük.
Szociális életünk továbbra is toppon van: múlt pénteken Hugo és Theo volt nálunk playdate-n (spontán buli volt, de túléltük, a Herbert Parkba is kimentünk focizni); hétfőn meg a fiúk voltak Hugo-éknál, igen, Peti és Palika IS, elvégre már iskolás nagyfiú ő is. (Asszem ez volt az első kis playdate-je, ahol nem voltam ott awwwww.)
Ami a hétvégéket illeti, próbálunk minél többet kihozni az utolsó napsütéses napokból: A hónap első hétvégéjén, szombaton elmentünk a National Aquatic Centre-be, ahol találkoztunk Krisztiékkel ezer év után újra, vasárnap meg elmentünk az Airfield Farm-ra, a Festival of Foodra. Mivel Peti nemrég kapott egy ManCity-s mezt (ez volt szive vágya, nem is értem, teljesen fociőrült lett), Palika viszont nem kapott semmi ilyesmit, a farm után elautóztunk Tallaght-ba is, hogy ezúttal ő választhasson valamit a Smyth-ből és láss csodát mit választott? Egy Lego-t természetesen, amit azóta vagy ötször összerakott és szét is szedett. A nap megkoronázásaképp moziba is eljutottam Gyöngyivel, megnéztük a Yesterday-t, ami klassz volt. A második hétvégén Malahide-on jártunk, ahol gyönyörű időben játszóztunk és sütiztünk is egyet, másnap viszont borúsabb programunk volt: A Square-be mentünk vásárolni, hogy T.-nek legyen néhány szemrevalóbb ruhája az amerikai úton. Mig ő nézelődött és válogatott, mi a fiúkkal mászkáltunk és vásároltunk és én a magam részéről teljesen kiakadtam, hogy hogy az istenben lehet az, hogy kisfiúknak (és gondolom kislányoknak is, de az számomra nem releváns ugye) csak és kizárólag Skinny farmerokat árulnak... Super skinny-t bazmeg. Peti lábai olyan ropik, amilyeneket én mindig csak szerettem volna, ehhez képest ha felvesz egy Skinny farmert, látszik rajta, hogy szenved, nem azért, mert csúnya, mert nem az, hanem mert kényelmetlen. Tapad, merev, borzasztó. Mégis ki veszi meg ezeket a gatyókat, úgy mégis? Számomra egy felnőtt férfin is visszataszitó a Skinny farmer, de aki divatozni akar, divatozzon; na de egy kisfiúra ilyet ráerőltetni? Bahhh. (A másik a Relaxed fazon, ami 10 üzletből 2ben van, viszont az meg olyan rohadt bő, hogy borzalom. Elárulom a kulcsszót. Straight. Straight farmert keresünk.)
Más téma. A hét fő hire: Oscar visszajött a suliba! 16-tól jár újra, külsőleg semmi nem látszik rajta, tegnap beszéltem az Anyukájával, kiderült, hogy jelenlegi állapotában műthetetlen a tumor, most azt várják, hogy nőjön (?) vagy hogy úgy mozduljon a dolog, hogy hozzáférjenek az orvosok. Nagyon-nagyon-nagyon drukkolok neki, el sem tudom mondani, mennyire! (A héten amúgy nagy magányomban több filmet is megnéztem a Netflix-ről, többek között a The Fault in Our Stars-t - hát, nem kellett volna, főleg most nem...) 

Egyszerűen nem tudok napirendre térni Oscar betegségén... 9 éves múlt el épp... Hát mi minden áll még előtte... Még nem volt szerelmes se, nem hogy házas, alig kezdte el az iskolát, előtte az egyetem, a munka, a gyereknevelés... Édes kis csillag, hát hogy lesz ez...? Azóta sincs hir róla, az igazgatónővel beszéltünk, ő mondta, hogy óriási a baj, de nem tudom, hogy ezt azért mondta-e, mert egy agydaganat mindig óriási baj (nyilván) vagy mert semmi esély a felépülésre, mert mondjuk DIPG... Annyira szeretnék segiteni rajta, olyan fejlett már az orvostudomány, csak van valami megoldás... Olyan gyönyörű, okos, barátságos, rendes kisfiú... Miért??

Palika

- Sok törpöt néz mostanában, a Szépikés rész után (valami figura elcsábitotta Törpapát, aki teljesen megfiatalodott a szerelemtől, még a szakállát is barnára festette haha) kitalálta, hogy ő Szeretke. Mert ő igy szeret mindenkit. (Ha megnő, akkor meg pusziló lesz. Van, aki focista, van, aki énekes, ő meg pusziló. Megzabálom.)
- Remekül át tudja már irni a dalok szövegét, egyik nap egy paradicsommal játszva azt énekelte, hogy "Don't want to eat me... Don't you want to eeeeaaaat me..." illetve a Kölyköd voltam az nála "Kövér voltam, sovány letteeeeem..."
- Amúgy ma megkezdte általános iskolás tanulmányait:

És persze a másik Kisdisznó is megkezdte az évet, de őt még csak délután fogom fotózgatni, mert reggel T. vitte őt, én meg Paját, ezt a képet Peti egyik osztálytársának az anyukája küldte... 

Augusztus vége

Augusztus 21-én tehát hazarepültünk Manchesterből. Elvileg 9 nappal később megnézhettük volna az új sulit, de erre csak két héttel később került sor - lásd az előző sulis dühöngésemet...
Augusztus 22től szeptember 5ig tehát még mindig itthon bulikáztunk - mondjuk meglehetősen csökkent érdeklődéssel, frusztráltan a véget nem érő nyártól és sok megúszós playdate-tel... Ime:
Csütörtökön Hugo-ékkal találkoztunk a Herbert Parkban délután. Jól elhúzódott a buli, de nem nyökögtem, elvégre egész nyáron nem látták egymást. Szombaton Eszterékhez mentünk Navan-ba grillezni, na ez is elhúzódott, 11 körül indultunk el és 8 után értünk haza, de klassz volt, a fiúk egész nap kinn rohangáltak, mi meg dumáltunk. Hétfőn Josh-hoz mentünk playdate-re, ami végülis nem volt rossz, szerdán pedig megint majdnem találkoztunk Hugo-ékkal, de sajnos elkerültük egymást, mert nem tisztáztuk, hol futunk össze pontosan... Sebaj, hazafelé ballagva Christian-be botlottunk, akivel visszamentünk focizni kicsit a parkba, mert foci nélkül nincs élet ugye. Következő hétfőn Josh jött hozzánk látogatóba, kedden pedig Pipi ment át Hugo-hoz... Szociálisan beleharaptunk tehát az életbe, mondtam én, na de az az igazság, hogy próbáltunk hangolódni a sulira.
A playdate-ken kivül amúgy jártunk a St Anne's Park-ban is játszózni, Petinek vettem egy stoplis cipőt, mert már nagyon szivta a vérünket érte (semmi márkás csuka, €9 volt haha, de úgyis csak ritkán hordja), voltunk a Killiney Hill-i játszón és sütiztünk is (birom azt a helyet, mindig van gluténmentes sütiválaszték, most is volt háromféle), illetve perszenyilván elmentünk Bray-be is tengert nézni meg hát megvettük a szükséges füzeteket és irószereket meg Palika egyenruháját is (újabb €90 huss). Valami szerencse folytán sikerült elsőre (ráadásul egyforma!) cipőt venni a fiúknak - mindketten felpróbálták és rábólintottak, hogy jó lesz, alig akartam hinni a fülemnek. Mivel kezdtem begolyózni a folytonos gyerekszórakoztatástól, kedden este elmentem Gyöngyivel vacsorázni a Waterloo-ba és tök jót dumáltunk, hát igen, annyira jó lenne kicsit gyakrabban kiszakadni itthonról...
A sok hármasban töltött nap után 31-én szombaton elmentünk a Castletown House-ba, ahol 10 éve (!) voltunk utoljára T-vel kettesben... Klassz program volt, a fiúk kaptak egy feladatlapot (kis fotórészletek voltak rajta és meg kellett találni a háztúra során, hol készültek a képek), majd miután jó alaposan megnéztük a házat, meglátogattuk az állatokat (nem volt túl sok), körbejártuk a babaház kiállitást (ott volt egy játszószoba is, ahol jengáztunk és Connect 4-oztunk), majd játszótereztünk és sütiztünk is egyet. (Utóbbi mondjuk csalódás volt, a sütik sem voltak túl jók és koszlott volt az egész kávézó.)
Mivel a suli nem nyitott ki ugye hétfőn, újabb három programot kellett kitalálnom a hétre - meg kell mondjam nem voltam túl boldog. Hétfőn Josh-al találkoztunk mint irtam, de előtte még beugrottunk Nutgrove-ba, ahol bementünk a Mr B's-be ugrálni (nagyon vicces volt, mi voltunk az egyetlenek haha), kedden Peti playdate-zett, szerdán pedig Rathfarnham-ra mentünk, de ezúttal nem játszóztunk csak egy nyúlfarknyit, helyette megnéztük a kastélyt, ahol szintén kaptunk egy feladatlapot (16 kérdésre kellett válaszolni), majd beültünk sütizni is - pontosabban a fiúk sütiztek, én meg kávéztam. Ezen a napon már zongoraóra is volt, szóval ha döcögősen is, de elindult a szeptember nálunk is...   

Pofon

Ma délután irt Oscar anyukája az osztály WhatsApp Group-jába, hogy Oscar nem jár majd mostanában suliba - ugyanis a Temple Street-en fekszik: agydaganata van, még hozzá igen ritka tipus.
Teljesen kivagyunk, Oscar nagyon közel áll a szivünkhöz, vicces, kajla, édes kis 9 éves kisfiú. Hát hol van ilyenkor Isten, hol van a bevonzotta és a többi baromság?!
Zokogok.

Neverending... summer

Az van, hogy úgy tűnik, hogy ez a hülye nyár az istennek nem akar elmúlni.
Most pénteken mentünk volna be megnézni az újonnan épült sulit, ehhez képest kedden irtak, hogy nincs körbevezetés, nincs kész a épület, majd hétfőn, az első tanitási napon körbefutjuk az egészet és hello - ehhez képest pénteken 2kor jött egy sms, hogy hétfőn nem kezdődhet el a tanév, mert a suli még mindig nincs fogadóképes állapotban hogy rohadjon meg mindenki. A várható első nap 5-e, csütörtök... Nem akarom "bevonzani", de nyakamat rá, hogy szerdán délután jön majd az üzenet, hogy sorry, még mindig semmi, majd 9-én esetleg kezdhetik a sulit a gyerekek...
Na most egy egyedül végigharcolt, szusszanásnyi én-időt nem megengedő két istentelenül hosszú hónap után, a véleményem csak nyomdafestéket nem tűrő módon tudnám leirni ide, azt úgy el lehet képzelni.
És ami igazán felhúzott, hogy mikor elnyifogom ezt egy csoportban, akkor Ági (akinek van egy 17 éves nagyfia, akire időnként rá tudja bizni a két kisebbet, akik annyi idősek, mint az enyémek, hogy mondjuk elmenjen egyedül bevásárolni + akinek itt volt az anyósa egy hónapig, ami alatt el tudtak menni a férjével kettesben Koppenhágába 4-5 napra + akinek a középső gyerekét rokonok hazavitték nyaralni 1-2 hétre) azt mondja miért nem keresek most egy gyors nyaralást erre a pár napra valami meleg helyre, hogy könnyebben teljen az idő? Irtam neki, hogy T. dolgozik, nem tud elszakadni, erre mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga azt mondja, hát ő nem is négyesben gondolta, hanem hogy én miért nem ülök repülőre és viszem el mondjuk Portugáliába a két fiút. Nooooooormális?! És mikor én hülye próbálok észérvekkel hatni rá, hogy ad 1) péntek délután kapva a hirt, hogy nincs suli hétfőn, majd esetleg csütörtökön mégis mikorra nyomnék be egy repülős nyaralást, vasárnaptól szerdáig?! Teljesen reális... Hát mi az isten vagyok én, milliárdos?! ad 2) az egész nyári szórakoztatás után vállaljak be megint egyedül egy négy napos portugáliai utat a fiúkkal hármasban úgy, hogy mindenről én gondoskodom - egy teljesen ismeretlen helyen?! Nagy pihenés lenne... És mikor rákérdezek, hogy mutasson már valakit, aki egy nap alatt leszervez és bevállal két gyerekkel egyedül egy külföldi utat, akkor a reakció: Hát ő bevállalná. Ja. No persze. Holnap. Mikor máskor mondta már, hogy nagy programokra (mint Bray vagy Fort Lucan vagy Explorium haha), ők csakis négyesben mennek a férjével meg a két kisebb gyerekkel...
Birom, hogy nagyot mondani meg nagyképűsködni mindenki tud, hogy ő mit csinálna és mit vállalna be, ha más helyében lenne, úgy, hogy közben nem csinálja és vállalja be valóban még a töredékét sem annak, amit nagyszájjal hangoztat. Hát jéééézus.

08 .13. - 21 - Manchester - Part 2

Szombaton nagy programunk volt: Liverpool. Mivel első nap Pipi kedvéért focis programjaink voltak, ezen a napon Palika kedvéért az Imagine That museumba mentünk. Első körben csak egy szimpla beöltözős játszóháznak tűnt a hely, ahol a gyerekek (még Peti is!) meglehetős örömmel szórakoztak (főleg, mert a különböző szobácskáknak volt egy egyedi kódja és igy fel lehetett hivni egymást), de miután másfél óráig keringtünk a különböző helyiségek között, megláttuk, hogy van egy discovery rész is, ami fullon volt mindenféle izgi kisérlettel, játékkal, szóval újabb másfél-két óráig megvolt a programunk. Igazság szerint nem számitottam arra, hogy ez a hely ilyen nagy lesz, úgyhogy a nap további része igen sietősen telt... Először is felkerestük a Penny Lane-t és természetesen fotózkodtunk. Innen az Otterspool Parkba mentünk megnézni a partot és ha már ott voltunk, sétáltunk egy jót és játszóztunk is (a szél mondjuk iszonyat fújt, de legalább nem esett!), majd innen a városközpontba kanyarodtunk megnézni a Beatles szobrot. Sajnos mire a központba értünk kb 5 óra lett, igy sehova nem tudtunk bemenni azok közül a helyek közül, amiket elterveztünk... T. nagyon szerette volna megnézni valamelyik Beatles múzeumot (van 2 vagy 3), de ő is úgy járt, mint én a Machester Cathedral-lal - legközelebbre hagyta. Hasonlóan járt a Liverpool Cathedral és a St John's Beacon is és hát én megnéztem volna a tengerpartot is... Na mindegy, remélem lesz még elég időnk utazgatni majd, ha a gyerekek felnőnek... Mivel 5re már meglehetősen megéheztünk, a fiúk kaptak egy-egy hotdogot a Beatles szobor előtt álló kocsiból, én meg vettem egy gm szendvicset egy közeli kávézóban (röhej amúgy, hogy a gm szendvicsek 90%-a vegetáriánus is, hát csesszék meg, a húsban nincs is glutén elvileg, ehhez képest állandóan ilyenekkel szúrják ki az ember szemét, hogy gm kenyér, saláta, sajt és vaj 6 font lesz, köszönjük), amit szépen megettünk a Museum of Liverpool előtt. Vacsira sütöttem egy vagon csirkés húsgolyót és sült krumplit ettünk hozzá, hiába no, jó az IKEA a háznál.         

Képek:

Vasárnap kétes időre ébredtünk, de bevállaltunk egy szép parkot, még hozzá a Haigh Woodland Park-ot Wiganban. Mivel Liverpool-ban elköltöttük az utolsó fontjainkat hotdogra, igen nagy bajban voltunk, mert miután kifizettük a park 5 fontos belépőjét, maradt kb 3 fontunk készpénzben, ATM meg persze nem volt, az attrakciókért viszont nem lehetett kártyával fizetni... Bahhhh. (Mondjuk nem értem, miért nem vettünk fel az út elején egy rakás fontot az ilyen esetekre, de sebaj, legközelebb erre is figyelünk.) Na szóval kissé stresszesen indult a nap köszönhetően a pénztelenségnek, de végül mázlink volt, mert T.-nél volt egy régi 10 fontos, amit eddig sehol sem fogadtak el - itt meg igen haha. Igy némi játszózás után szépen felültünk a kisvonatra mind a négyen (már ott tartottunk, hogy a 3 fontból feltesszük a gyerekeket, mi meg megvárjuk őket) és körbezötyögtük a parkot, majd vidáman megkerestük a másik kisvonatot és azt is kipróbáltuk (ez ingyenes volt), végül pedig mini golfoztunk egyet, ami fejenként talán 1 font volt, mindegy is, a lényeg, hogy futotta rá hahaha. Az utolsó program a "vidámpark" volt: itt mindkét gyerek trambulinozhatott egy kicsit illetve én még Palikával felültem valami borzasztóan kinéző nyuszis hintára is, úgyhogy teljesen elvertük a pénzünket. (Volt amúgy ilyen akadálypálya is a magasban, de hálistennek egyik gyerek sem rajong ilyesmiért, nem nyafogtak, hogy ő márpedig mászni akarnak.) A park után hazafelé beugrottunk a Portland Basin Museum-ba is, de itt sajnos nem volt túl sok időnk, mert 4kor zárt és mi pont fél 4kor érkeztünk... Kár, mert izgi volt a hely, itt is be lehetett néhol öltözni és meg lehetett csodálni, hogy éltek réges-rég a népek. (Volt fish & chips-es pl, ahová ha beléptünk bekapcsolt egy magnó és kérdezte egy női hang, hogy mit szeretnénk, közben a háttérben sercegett az olaj, ilyesmik...) Mivel 4kor szigorúan bezárt a hely, átgurultunk az IKEA-hoz enni - de itt sajnos megdöbbenve jöttünk rá, hogy az étterem már 3kor lehúzta a rolót. Remek. Hogy a fiúk ne süppedjenek depresszióba, vacsorára pizzát rendeltek (nem hozták ám ki, érte kellett menni haha, mintha nem is Manchesterben lettünk volna, hanem valami világvégi helyen), én meg megettem a maradék csirkés húsgolyót. 

Hétfőn sajnos már az utolsó előtti napunk volt: ezúttal Warrington-ba mentünk, a Walton Hall and Gardens-hez. Mikor elindultunk, kétesélyes volt az idő, mondanom sem kell, hogy épp mikor megérkeztünk, leszakadt az ég... Yay. Behúzódtunk hát egy kis épületbe és vártunk, vártunk, hátha eláll az eső. Jó negyed óra múlva már csak szemerkélt, igy kimerészkedtünk az állatokhoz, volt ott páva, mókus, liba, kacsa, borjú, szamár - szóval egyszerű háziállatok. Mivel a játszótér tök vizes volt, elsétáltunk sütizni a kávézóba, majd mikor végeztünk, próbáltuk megkeresni a kisvonatot, de sajnos nem találtuk meg Palika nagy bánatára. Mivel eddigre kisütött a nap, ismét bevállaltunk egy mini golfot (ezúttal én nyertem haha, megy ez), majd miután megszáradt a játszótér, még játszóztunk is egy órácskát, igy húzva az időt egészen 4ig. Hogy ezen a napon mit vacsoráztunk, azt sajnos nem tudom, de mivel egyik nap rémlik, hogy grillcsirkét ettünk, azt mondom ez volt az a nap. 

Kedden, az utolsó napunkon a National Coal Museum-ba mentünk, keletre. Bár az elején Palika nagyon ódzkodott attól, hogy lemenjünk a bánya mélyére, végül bedumáltuk és vettünk jegyet a délben induló túrára. Hogy addig is elteljen az idő, elmentünk játszózni a park területén lévő kis játszótérre. Mikor elkezdett csöpögni az eső, már lassan kezdődött is a túránk, úgyhogy mázlink volt. A túra maga izgi volt, már amennyire izgi egy bánya, a vicc, hogy az elején minden személyes elektromos cuccot le kellett adni, úgyhogy fotó lenn sajnos nem készült. (Ennél durvább volt, hogy óránk se volt haha, azt sem tudtuk, mióta vagyunk lenn...) A kezdeti huzakodás után Palikának végül nagyon bejött a dolog, oké, nem maradt volna lenn, de mikor feljöttünk, talán megkönnyebbülésében megjegyezte, hogy ez jó kis program volt. A túra után ebédeltünk (én jacket potato-t ettem tonhallal, nagyon jó volt), majd megnéztük a kinti-benti kiállitásokat. Mivel én nagyon szerettem volna látni a Kirkstall Abbey-t (na jó, meg még pár dolgot Leeds-ből, ami egy az egyben kimaradt), kisebb rábeszélés után elindultunk Leeds felé, ami ellenkező irányban volt, mint ahol laktunk. Sebaj, nagy dugózások közepette csak odajutottunk és bár az apátság zárva volt már, amig a fiúk játszóztak kicsit, én átszaladtam és kivülről körbejártam - megcsodáltam a helyet. Elég későn, fél 7 körül értünk haza, de este még be is pakoltunk, mert másnap indultunk haza. 

Szerdán, mivel csak 3kor indult a gép, volt időnk egy kis meglepiprogramra. Bár egyikünk sem nagy focirajongó, miután láttuk, Peti mennyire odáig van a Manchester City-ért, úgy döntöttünk meghajlunk és megnézzük az Etihad stadion-t. T. szervezett valami kedvezményt, igy 40 font körül bejutottunk hárman - ő ezalatt vásárolt és ült a kocsiban haha. Annak ellenére, hogy nem szeretem a focit, érdekes módon egész jó volt a stadion túra. Kevesen voltunk, rajtunk kivül még három ember volt ott (plussz a két idegenvezető), szóval volt idő körbenézni, kérdezgetni. Peti imádta, de mondom, mi sem unatkoztunk Palikával. Volt pár hi-tech dolog, pl oda lehetett ülni Pep Gardiola mellé vagy volt egy kis telefonszerűségünk és ha a térben mozgattuk, megelevenedett a stadion, megjelentek a játékosok, a nézők stb szóval nagyon király volt. Emellett sok izgit mesélt a túravezető is, melyik játékos min szeret edzeni, ki hol szokott ülni, milyen természet ilyesmik. Az egész 1.5 óra volt egyébként, szóval nem volt rövid, de élveztük, tényleg. Mikor végeztünk, már nem volt sok a nyaralásunkból: kidugóztunk a reptérre, leadtuk a kocsit, majd elbuszoztunk a terminálhoz és adieu. Ennyi volt a 2019-es közös nyaralásunk, Manchesterbe. 

PS: Összességében jó kis nyaralás volt, bár volt pár kellemetlen élményünk az első naptól kezdve... A büdös hűtő és a koszos szőnyeg után pl a nyolc napból négy napon át nem volt wifi... Ami érdekes volt viszont: az élelmiszer jóval olcsóbb kinn, mint nálunk. Ugyanaz a Tesco szőlő, ami itt €2.2, a UK-ben 1 font. A gm választék óriási, de ami ennél is durvább, a gm cuccok ára szintén töredéke az itteni áraknak. Mig itt kb semmilyen gm áru nincs €2 alatt (egy kezemen meg tudom számolni, hány terméket lehet venni €2-nál olcsóbban), általában minden €3-4-5; kinn főleg 1-2 fontos dolgokat vettem és volt köztük pizza, kenyér és készétel is. Az olcsó élelmiszerért cserébe, mint irtam, a belépőjegyek iszonyú drágák, főleg azért, mert kevés helyen van családi jegy. (Sok helyen divat a gyere vissza egy éven belül a jegyeddel, na de aki turista, nyilván ezt nem tudja kihasználni.) Hát igy. 

08 .13. - 21 - Manchester - Part 1

Az idei nagy nyaralásunkat tehát Manchesterben töltöttük. Mivel Irországban már igen sok helyen megfordultunk, úgy gondoltuk, itt az idő megint repülőre szállni, de mivel mi mindig utolsó másodpercben kezdünk ilyesmit szervezni, az árak miatt nem álmodhattunk valami meleg helyről, maradt tehát a jó öreg UK, "úgyis jön a Brexit, ki tudja, hogy lesz később" felkiáltással igy szépen meg is erősitettük magunkban, miért kell oda menni. Mivel Skóciában már voltunk, Londonban meg nem gondolkodhatunk gyerekekkel, maradt Wales meg az ország közepe tája Manchester-rel és Liverpool-lal. Mivel Wales-ben sehol sem találtunk szimpi szállást, ráadásul Peti nagy Man City fan, úgy gondoltunk egynek jó lesz Manchester & Liverpool kettőse.
A gépünk kedden egy körül indult (jó, mondjuk van  napi 4-5 járat, elég kényelmes), igy délelőtt még bedobáltuk az utolsó cuccokat a bőröndökbe és irány a reptér. A repülés maga eseménytelenül és roppant gyorsan telt, nagyon birom ezeket a rövid távokat, mire eléred az utazási magasságot, kb kezdhet süllyedni a gép, hogy megéreztünk. A manchesteri reptér elég kicsi, az autókölcsönzőhöz busz visz el, úgyhogy miután kijöttünk a terminálról (útlevélellenőrzés nuku), felpattantunk az épp érkező buszra és gond nélkül átvettük az online előre kikölcsönzött kocsit. A reptérről az első utunk a Smyths-be vezetett, kellett ugyanis vennünk egy booster seat-et Petinek, mert a kölcsönző napi €15-20-t számolt volna fel a magasitókölcsönzésért haha, hát köszi. A Smyths-ből a városon átvágva jutottunk el a szállásunkig, ami a Warden street-en volt, a város észak-keleti részén. Miután nagy nehezen bejutottunk (a hülye ingatlanos rossz kódot adott meg), csalódottan láttuk, hogy a megpróbáltatások nem értek véget: a lakásban a padlószőnyeg tiszta sár, de ami ennél is durvább, a hűtő olyan iszonyat büdös, mintha legalábbis egy döglött macskát tartottak volna benne hetekig... Isteni. Ahelyett tehát, hogy szépen kipakoltunk volna és élveztük volna a nyaralásunk első estéjét, felkerekedtünk és a legközelebbi boltba (Asda) hajtottunk tisztitószerekért és némi jutalom vacsoráért is persze. A hangulatunkat nem dobta fel, hogy a bolt környéke borzalom lepukkant volt, tele kétes alakokkal, de na, igyekeztünk nem teljesen letörni igy a nyaralás első napján. Az esténk tehát ahogy az elképzelhető takaritással telt: mig én próbáltam rendbehozni a szőnyeget, T. a hűtőt takaritotta ki nagy káromkodások közepette. (A két szoba és a két fürdőszoba amúgy jól nézett ki, tiszta volt érdekes módon, olyan volt az egész, mintha ezeket megcsinálta volna a takaritó, a konyhára és a porszivózásra viszont nem lett volna ideje...)

Szerdán belecsaptunk a dolgokba, mivel az Etihad elég közel volt, igy ott kezdtük a napot. Nem volt tervben a túra, mert szemtelenül sokba került volna (Manchester iszonyú drága a belépőket illően, alig van családi jegy valahol és a legegyszerűbb kis fos helyekre is ott kezdődik négyünknek a beugró, hogy 50-60 font, de nem ritka a 80 font sem, ami azért brutál szerintem, mert ezek nem egész napos programok, max 2-3 óra), úgyhogy csak a store-ban néztünk körül és kivülről megcsodáltuk a stadiont. (A bolt árai is megérnek egy misét, egy Man City-s mez 60 font, hát na, nekem ezektől mindig felforr a vérem.) Végül mindkét gyerek kapott pár apróságot és siettünk is a következő helyszinre, ami megint csak nem volt túl messze. A Museum of Transport egy igen kis cuki múzeum volt, amit önkéntesek üzemeltettek. Nem csak a pénztáros, de a büfés is egy bácsika volt, 70+ de mindenki nagyon kedves és türelmes volt, szóval jó élmény volt az egész. A múzeumban itt-ott volt egy-egy kifejezetten gyerekeknek való rész, ahol be lehetett öltözni, volt pár szinező stb de egyébként is sok járműre fel lehetett szállni, ami már eleve vicces volt.

Mire végeztünk a járgányokkal, még csak egy körül járt az idő és mivel a fiúk ettek egy-egy muffinkát, én meg kaptam egy kávét, úgy döntöttünk, bevállalunk még egy közeli programot a napra, még hozzá a National Football Museum-ot a központban. Mit mondjak parkolni nem volt egy leányálom, de végül sikerült letenni a kocsit és bevettük a helyet. Bár nem vagyunk nagy foci rajongók, mivel sok interaktiv cucc volt (pl lehetett focitrükköket gyakorolni, közvetiteni egy meccset stb), a fiúknak nagyon bejött a hely, legalább 3 órát benn voltunk, igy arra már sajnos nem jutott idő, hogy beszaladjunk a Manchester Cathedral-ba, ami szemben volt a múzeummal, de sebaj, ez az első napunk, gondoltam majd visszajutunk még ide (nem jutottunk). Hazafelé Anyu hivott, hogy a pajzsmirigy biopsziája sajnos értékelhetetlen lett (bahhhh), úgyhogy alkalomadtán meg kell majd ismételni. Hát nem dobott fel a hir, azt kell mondjam, mindig van miért izgulni...

Mivel csütörtökre jó időt mondtak (szerdán egész nap ömlött az eső és csütörtök kivételével az egész ottlétünkre szar időt jósoltak), úgy gondoltam itt az idő, be kell vállalni a scenic drive programot, mert esőben ezek ugyan nem fognak velem autókázni hegyen-völgyön át. A Peak District felé vettük tehát az irányt és első állomásunk a Manor Park volt. Itt elvileg kisvonatozni és mini golfozni is lehetett volna, de mivel senki nem volt ott, aki üzemeltette volna ezeket a dolgokat, maradt egy kis játszózás a meglehetősen vizes játszótéren, ami mellett viszont egy nagyon izgi, erős sodrású, totálisan barna szinű patak döbörgött. Mivel a fiúk viszonylag hamar megunták a játszózást, nemsokára indultunk is tovább a nemzeti parkba. Ezek közül a szép autós utak közül a 3. kivételével végigjártuk az összeset. A látvány gyönyörű volt - és ismerős: Wicklow-ban ugyanis pont ilyen utacskák és hegyek vannak, mint itt voltak. A Snake Road-on kezdtünk, onnan felmentünk a Howden viztározóig, majd vissza és a Winnats Pass-on át jutottunk ki a parkból. Mivel a Peveril Castle közelében nem lehetett megállni abszolút (egy darab parkoló nem volt sehol), azt kihagytuk, de igy legalább volt időnk bemenni még Stockport-ban az Air Raid Shelter-be. Hálistennek self-guided tour keretében meg lehetett nézni a helyet, igy annyi időt töltöttünk benn, amennyit akartunk. Mivel fél óra mászkálás után a fiúk már nagyon unták a dolgot, úgy láttuk itt az idő, hogy távozzunk... Hazafelé bementünk vacsorázni a The Dolphins-ba, ami tulképp egy chipper, ahol lehetett gluténmentes fish & chips-et venni. T. megint húzta a száját, mert rettentő koszosak voltak a székek és a teritő sem volt patyolat, ami nyilván engem is zavart, de miután ez volt közel s távol az egyetlen hely, ahol tudtam enni, úgy gondoltam leszarom, ha a kaja viszont finom és EHETEM... A hangulatunkra eléggé rányomta a bélyegét ez a vita: T. besértődött, miért rágok be, én meg kiakadtam (szerintem jogosan), hogy akárhányszor gm helyre megyünk, ő vágja a pofákat, de szar, igy rossz, úgy rossz... Tényleg??? Hát ha engem kérdez, ha van egy sima étterem, ahol nem ehetek semmit vagy van egy hely, ahol tudok gm kaját kérni, akkor lehet bármilyen az a kajálda, már nyerőbb, mint a másik... De nyilván ezt nem lehet megérteni, ha nem te vagy az érintett ÉS férfi vagy... Mindegy...

Pénteken borzasztó idő volt: megállás nélkül ömlött az eső... Mivel kinti programról szó sem eshetett, mini golfozni mentünk. Klassz volt és egész emberi áron megúsztuk, annál is inkább, mert a golf után Palika még maradt egy kicsit játszózni is. A golf után nem tudtunk mit csinálni, elmentünk egy másik Transport Museum-ba, ezúttal Bury-be. Ez a hely nem volt annyira izgi, mint az első, mert alig volt jármű, amire felmehettünk, de azért elvoltunk itt is egy órácskát, igaz, kicsit nyögve nyelősen... Mivel még csak 3 órára járt az idő, nem akartunk hazamenni, úgyhogy az IKEA szuper programnak tűnt a délután maradék részére. Nézelődni nem nézelődtünk sokat mondjuk, csak a gyerekrészleget jártuk körbe, de ami fontosabb, ettünk! A fiúk a szokásos fish & chips gyerekmenüt kapták, T. húsgolyózott, én meg zöldséges golyókat ettem, ami gm yaaay. A vacsit megspékeltük egy-egy szelet Daim cake-el, úgyhogy tulképp egész jól végződött a nap a szörnyű idő ellenére. Az IKEA boltban vettünk csirkés húsgolyókat (gm), gondolván egy otthoni vacsinak tökéletes lesz egyszer.             

Augusztus eleje

Magyarországról tehát szép pontosan augusztus elsején jöttünk haza. Szuper, új hónap, új ország, megy ez.
Bár csütörtök éjjel és péntek reggel még nem pakoltam ki a bőröndöket, mivel a bray-i vidámpark utolsó lehelletét eresztette ki, péntek délelőtt úgy döntöttem, hagyom a dagadt ruhát másra, irány Bray, mint minden évben ilyentájt. Mivel a fiúk meglátták, hogy van ugrálóvár, ott kezdtünk (fejenként €5-ért 20 percet ugrálhattak, hurrá), majd jött a nagy kérdés, mire üljenek fel... Egy menet €2 vagy €3-ba került, de mivel hétköznap volt, tudtam olyan tömbjegyet venni, ami €15-ba került és ezért kaptunk 10 tokent. (1 token €1 értéknek felelt meg, matekosok előnyben, mennyit spóroltunk igy.) Mivel a kis körhinták már nagyon babásak mindkét gyereknek, a felnőtt hinták viszont még nagyon durvák, jó ideig filóztunk, mit is csináljunk, majd végül úgy döntöttünk, hogy mindhárman felülünk a körhintára (3 token) és a kis óriáskerékre (3 token), majd dodgemezünk egyet (2+2 token, mert egy kocsi 2 token és én beültem Palika mellé). A legnagyobb élmény mindnyájunknak a körhinta volt, mert az óriáskerék a tengernek háttal forgott (wáááá), a dodgem meg szerintem egy az egyben szar, én mindig is utáltam, de mivel Peti szereti, az ő kedvéért mentünk egy kört.
A sűrű péntek után egy laza hétvégénk volt: szépen lassan kipakoltam a bőröndjeinket és szombaton a Kukacos játszóra, vasárnap meg a Herbert Parkba mentünk össz-vissz.
Mivel augusztus első hétfője nálunk Bank Holiday, hétfőn T. itthon volt, igy a puha hétvége után elmentünk a Glenroe Farm-ra, mert újra csináltak Maize Maze-t és az már tavaly is vicces volt. Idén sem volt ez másképp, most is jól megkerestük az elveszett malackákat, meg persze játszóztunk, állatokat simogattunk stb stb stb
Kedden nekivágtunk a Phoenix Parknak, de mivel esni kezdett félúton, az eredeti játszóteres tervet módositottuk és helyette megnéztük a Lego kiállitást Farmleigh-nél. Nem volt nagy, nem volt hűűűde, de legalább €3-ért bementünk hárman és eltöltöttük az időt, az is valami. A kiállitás után sütiztünk egyet a kávézóban (vagyis a fiúk ettek, én néztem), majd haza és ebéd, szokásos. Délután a gyerekek kitalálták, hogy ők eladnák pár bead művüket az utcán a járókelőknek, úgyhogy én, mint Jó Anya, lementem velük. (Én egy bokor mögött bújtam meg, ők meg árultak.) Mivel valaki kapásból adott nekik €10-t, összesen összejött nekik €16 - nem is rossz kereset elsőre úgy gondolom...
Szerdán miután Peti felső szemhéján megjelent egy dudor, elvittem a GP-hez. €60-ért megtudtuk, hogy valami árpa nőtt neki oda, ne csináljunk vele semmit, mert nincs mit, majd elmúlik. Hát igen. Másnapra kb el is tűnt... Na mindegy. Hazafelé a GP-től megálltunk a Herbertben focizni, ennyi volt a mozgásunk a napra.
Csütörtökön izgibb programunk volt: a Cabinteely Parkba mentünk játszózni, majd a Dunnesbe vásárolni, pénteken pedig, mert esett, elmentünk a Funky Monkey-ba, ahol figyelmeztettek, hogy ez Pipi utolsó alkalma, hogy bejöhet, mert túl van a magasságkorláton... Szipp... Nagyfiú.
A hétvége hasonlóan telt, mint a hét: hol esett, hol nem, hol benn voltunk, hol kinn. Szombaton elhoztuk a maradék tankönyvet Dundrumból (online rendeltem meg a könyvek nagy részét és kiszállitották őket, de két könyv hiányzott - €130-t fizettünk amúgy a két gyerek tankönyveiért plusz ugye a book rental scheme, ami Palikának €60, Petinek meg €80, de neki úszás is lesz, az újabb €35, ja meg persze füzetek, ceruzák, tolltartók meg az egyenruha... Bahhh... Ha már Dundrumban jártunk, elhoztunk két vadiúj puzzle-t is egy nénitől, aki ingyen felajánlotta őket FB-n, én meg lecsaptam rájuk juhuu. Mivel 10 percre elállt az eső a nagy ügyintézésünk közben, játszóztunk is egy kicsit a Glendoher Park-ban a St Enda's Park mellett. Jó kis busy nap volt, na, bár az idő lehetett volna klasszabb.
Vasárnap a Marlay Park-ba mentünk, de mivel Petinek fájt a lába már pár napja, mert az egyik délután foci közben beütötte, elvittük a Swiftclinic-re, nézzenek rá. Miután Paja nem akart maradni, mert nem akarta végigvárni a sort, hazavittem, megfőztem az ebédet, majd mikor épp készen lett, hivott T., hogy mehetnénk vissza értük és mi mentünk is, éljen. Kiderült, hogy Peti erősen megütötte a bokáját (tényleg?) és bár begipszelni felesleges, pihentetnie kell egy ideig (wow). Ennyi volt hát augusztus első 10 napja - immáron újra Irországban. 

Június vége & július eleje

Elég sűrű volt június második fele, sok helyen jártunk, részben köszönhetően annak, hogy még áprilisban vettem pár vouchert és ezek június 23-án jártak le...

21-én, pénteken pl a Rink nevű helyen voltunk, ami egy fedett görkori pálya (terem). Mig T. Petivel görkorizott, én Palikával a szomszédos játszóházban múlattam az időt, mert nem akartuk megkockáztatni, hogy Palika is korizik a frissen beütött fejével. Ha lúd legyen kövér alapon a korizás után beugrottunk a Beshoff Brothers-be fish & chips-ért (árulnak GM verziót is), T. meg a Burger King-ből kapott egy Whoppert, mert a halat ugye ő nem szereti...

Másnap a Fort Lucan-ba mentünk, amit már jó régóta terveztünk, de az időjárás sajnos mindig közbeszólt. Otthonról ez kb hihetetlennek tűnik, de iszonyú gáz ez az idei nyár eddig, ma van július 4-e és elmondhatom, hogy ma volt először, hogy 20 fok fölé ment a hőmérséklet. Hideg van, na. Durván. Még ir mértékkel is. Na szóval szombaton a Fort Lucan-ba mentünk, ami klassz volt, azt leszámitva, hogy rohadt sokan voltak, igy a vizes csúszdákra 15-20 percet kellett várni csúszásonként, a mini golfot pedig úgy döntöttünk nem is várjuk ki, mert ott órákig is állhattunk volna... Ettől eltekintve jó kis program volt, 1 körül érkeztünk és egészen fél 5-ig nyomultunk ott.
Vasárnap ezek után lazultunk: délelőtt csak a St Enda's Park-ba mentünk focizni, délután meg elvittem a fiúkat a Smiggles-be, ahol Peti a saját pénzéből vett egy illatos filctollkészletet meg egy spy pen-t, Palika meg kapott egy illatos karkötőt és egy szintén illatos ceruzakészletet.
A hét eseménye volt még Petiék kirándulása: a szinház után szerdán az Astro Park-ba is elmentek, ami valahol Tallaght-ban van, de én most hallottam róla először.
Ami június utolsó hetét illeti, az a búcsúzkodásról szólt: Palika ugyanis olyan nagyfiú már, hogy szerdán ment utoljára oviba*, ősztől ugye várja a suli szipp. Kedden elbúcsúztunk az ovitól: Elaine-nek adtunk egy nagy Yankee Candle-t, egy kavicsképet, egy szép tollat meg két fotót (egyik még 2015-ben készült, mikor Peti ballagott, a másik idén, már Palikával); a többiek meg szintén kaptak egy-egy csomag gyertyát meg egy-egy közös képet Pajával. Az ovis búcsú mellett elváltunk Pipi sulijától is, pontosabban az épülettől, mert a St Brigid's és a St Mary's National School tavaly St Christopher's név alatt egyesült és ősztől - remélhetőleg - végre-valahára becuccolhatnak a gyerekek a vadiúj épületbe (amiben lesz fedett tesiterem is yaay). A suli amúgy €20-ért kiadott egy emlékkönyvet a St Brigid's több mint 100 évéről (nagyon szomorú volt látni a cimlapon, hogy St Brigid's School: 1906 - 2019), szentimentalizmusból megvettem és cseppet sem bántam meg, nagyon cuki kis kiadvány, vicces és izgalmas sztorikkal és sok-sok képpel, amiket majd jó lesz nézegetni pár év múlva, mikor már megfakulnak az emlékeink, hogy is nézett ki Peti első sulija...

Mivel Palika már szerdán végzett, Pipi viszont még péntekig járt, a csütörtök-péntek délelőttöt kettesben töltöttük Pállal. Csütörtökön a Cabinteely Parkba mentünk, pénteken meg Bray-be (tengerpart, játszó, Sealife), mindkettő klassz volt, mivel végre jó idő volt. Pipit pénteken amúgy Hugo vitte haza, mert suli után Hugo-nak party-ja volt a Jumpzone-ban. Nem voltak sokan, kb 5-en az osztályból, de Peti nagyon jól érezte magát - Vicki fél 8kor hozta haza szokás szerint hulla fáradtan.

A szünet első hétvégéjén felköszöntöttük a fiúkat a névnapjuk alkalmából (nem nagyon szoktunk névnapot ünnepelni, de most valahogy igen, kaptak egy távirányitós helikoptert meg egy-egy elektromos fogkefét), vasárnap meg elmentünk a Wallaby Woods nevű helyre, ami megelepően szuper volt, szinte az egész napot ott töltöttük, annak ellenére, hogy meglehetősen rosszul indult a kirándulás, ugyanis mire odaértünk, elkezdett esni az eső (bahhhh). Jó fél órát ültünk a kocsiban, mire elállt és bár már ott tartottunk, hogy feladjuk és hazamegyünk, végül jól jártunk, hogy nem riadtunk meg a rossz időtől, mert jó kis napunk volt és még csak el sem áztunk.

A szünet első hete - vagyis július első hete - természetesen megint kisebb stresszel kezdődött: Peti ugyanis kissé belázasodott hétfőre... Mivel szombaton, 6-án repültünk volna haza Magyarországra, ez kissé idegesitett, de biztunk benne, hogy semmi komoly, annál is inkább, mert 38.5 fölé nem nagyon ment a láza, sőt, másnap reggelre már kb el is múlt, úgyhogy elvittem játszózni a Cabinteely Park-ba. Mivel T. egyfolytában rágta a fülem, hogy hülye vagyok, hogy kiviszem Pipit betegen, hogy biztosra menjünk, szerdán elvittem őt a GP-hez, hogy nézzen már rá, hogy van, repülhetünk-e pár nap múlva, a doki pedig megnyugtatott, hogy nem kell aggódni, egy kis virus az egész, hamarosan okés lesz minden, a füle szép, a torka tiszta, semmi extra, csak a stressz. Miután T. a héten még itthon volt, hogy Palika szivjon azért levegőt, ha már Peti "beteg", szerdán elvittem Paját Dun Laoghaire-be fagyizni, mig Peti itthon pihent T-vel. Mivel csütörtökön már csak max 37.3-4 körül volt Pipi hője, kisebb rábeszélés után délelőtt négyesben mentünk el a Marley Parkba játszózni, ahol Peti azért főképp olvasott, mi meg Palikával fociztunk.

A hét megkoronázásaként pénteken bementünk a Céghez enni, délután pedig már csak pakoltam, hiszen szombaton 5kor (végre) indult a gépünk Magyarországra, várt a nyár!

*Palika amúgy ennyit változott az ovis évei alatt awwww: