Kezdek hozzászokni az ovi gondolatához, csak az zavar még, hogy drága és mi van, ha nem találok part-time munkát, ami pont beleillik a képbe... Mondjuk mivel smucig vagyok, jó motiváció a havi €600, hogy majd minden követ megmozgassak, hogy találjak valamit, de mi van, ha nem találok?! Jaj.

Totál veszély*

Csütörtökön amúgy lovely reggelünk volt, az ovilátogatás után elsétáltunk Pipi sulijához, piknikeztünk 10 percet a fűben, majd legyalogoltunk a canal mellé és Palika kavicsokat dobált a vizbe, én meg közben össze-vissza puszilgattam. Amúgy is szoktam ám, mert ő jól reagál rá, nem úgy, mint Peti tette, csilingelően kacarászik, összehúzza magát, nagyon cuki, de most igy az ovilátogatás után úgy éreztem szeretgetnem kell egy kicsit, a szokásosnál is jobban, mert úgy megnőtt már, szinte félek, pár pillanat és nagyfiú lesz ő is és kicsúszik a karjaim közül, szipp. Szóval az idilli reggel után hazasétáltunk, ebédeltünk és suli. Mikor Pipi meghallotta, hogy benéztünk a volt ovijába, rábeszélt, hogy vigyem be őt is köszönni, úgyhogy belementem, az ovi felé sétáltunk haza és benéztünk 10 percre találkozni az óvónénikkel. A délután-este a szokásos mederben telt, mikor pedig végre ágyba bújtak a kölykök, nekiálltam "vádiratot" irni, mi bajunk Devvel és Matildával, mert másnap fél 10re kaptunk időpontot az igazgatóhoz, hogy megbeszéljük, mi a probléma.

Pénteken reggel tehát ömlő esőben (miben másban) nekivágtunk a sulinak négyesben. T. szabin volt, igy ketten mentünk be a suliba beszélni, mit szeretnénk. Legalább egy órát voltunk benn, meghánytuk-vetettük a problémát és abban maradtunk, hogy bizunk benne, hogy őszre javul a dolog, ha meg nem, nekiállunk másik sulit keresni, mert meglehetősen gáz, hogy Peti rendszeresen nem akar menni suliba, mert zavarja Dev és Matilda viselkedése. soha ne reagáljon rájuk, mert basszus, néha szeret velük játszani, amikor normálisak, amikor csak kergetőznek és igenis van olyan nap, mikor mindkettővel nagyot mókázik, csak éppen néha (sokszor) mindkét gyerek túl sok neki, túl közvetlen, túl vad, túl erőteljes... Eddig azt mondtam, hogy oké, ha zavarja a vadság, ne játsszon velük soha, ne higyjék azt, hogy szereti őket, de ez nem jött be, mert HA jobban viselkednek, Pipi valóban szereti őket és akkor játszani is fog velük, bármit is csinálok. Szóval most ott tartunk, ha akar velük játszani, játsszon, de amint túl durvák neki, amint nem esik neki jól, ahogy bánnak vele, szóljon egy felnőttnek és kész. Ismerem amúgy Petit, nagyon nagy a mozgásigénye, imád ezzel a két gyerekkel rohangálni, de a vadulás nem az ő asztala, a bántás, lökdösődés nagyon távol áll tőle, ezért zavarja Dev és Matilda, mert nekik viszont ez a kettő (a szaladgálás és a lökdösődés) összefügg... Nagyon zavar egyébként ez az ügy, hálát adok az égnek, hogy már csak 2 napot megy suliba és jön a nyár, mert komolyan néha sirni tudnék tehetetlenségemben... Na mindegy.) A délelőtt tehát nagyjából el is ment ezzel a sulis dologgal, majd hazajöttünk és miután megetettem Paját, mentem is vissza Petiért. 2-4 között Hugo party-ja volt, igy suli után rögtön odavittem, ebédelni sem vittem haza. Bár Hugo-éknál van kert, sajnos mivel ömlött az eső, meglehetősen nehéz volt összetartani a party-t, annál is inkább, mert Vicki vagy 25 gyereket meghivott... Kemény volt, na... Hogy valami struktúra legyen, Vicki beszervezett egy fickót amúgy... Nagyon vicces volt az ipse, mindenféle vadállatot hozott magával, de igy madárpókot, krokodilt, óriáskigyót, skorpiót, gyikot meg kaméleont... A nappaliban rittyentett egy gyors biosz órát, ami baromi érdekes volt, esküszöm még én is élveztem, nemhogy a gyerekek. Volt amúgy kaja-pia is, pizza, sült krumpli és kolbászkák meg persze torta. 4ig maradtunk, szigorúan, majd itthon a szokásos: vacsora, Skype és készülés a másnapra.
(Rájöttem, hogy 6 évesen nem fogja megérteni azt, hogy ha egyszer játszik velük, akkor azzal azt üzeni nekik, hogy szeret velük lenni, szóval ha nem akar játszani velük,
Szombat-vasárnap kurzushétvégém volt: mig én okosodtam, T. itthon a lakásban szórakoztatta a gyerekeket, mert az eső persze egész hétvégén esett... A tanfolyam amúgy még mindig nagyon kemény, roppantul frusztrál, hogy összegyűlt ugye a sok kiemelkedően kommunikáló ir (mert persze nem az akar coach lenni, aki meg sem tud szólalni) és úgy érzem, sehol sem vagyok szókincsileg, kifejezéstechnikailag... Tudom, nem mindenkinek ir az anyanyelve a tanfolyamon, de a nem ir anyanyelvűek között is van olyan, hogy wow, én csak lesek, hogy milyen természetesen és hiba nélkül beszél angolul, miközben én sokszor azért nem tudom azt mondani, amit akarok, mert fingom sincs, hogy fogalmazzam meg angolul... Ráadásul tök cink, de a she és a he mindig forditva jön a számra. Mindig. Mintha nem tudnám, melyik melyik... Iszonyat idegesitő. És ciki. Szombaton kiültettek két embert a csoport elé, hogy lássunk egy coaching session-t élőben és hát úristen, tök jók voltak. Sosem tudnék 25 ember szemei előtt igy teljesiteni. A kurzus egyik vizsgakövetelménye amúgy, hogy egy session-t videóra vesznek, hát a hideg ráz ettől előre is... Nem tudom, hogy fogom tudni ezt végigcsinálni, megfigyelnek, értékelnek, videó, atyaisten. Tényleg rémálmaim vannak ettől, durva. Egyelőre próbálom elfojtani a dolgot mélyre, élvezni, hogy szerdán repülünk haza, de aggódom, na.
Vasárnap délután amúgy a meccs miatt hamarabb elengedtek én pedig úgy használtam ki a hirtelen jött szabadidőt, hogy a Square-ben vettem ezt-azt: a Heatons-ban Pipinek egy zöld gumicsizmát, a Dunnesben egy fotóalbumot, egy bonbont az igazgatónak, Petinek egy pólót meg magamnak két melltartót illetve ha már ott voltam, be is vásároltam. Este kiautóztunk a Poolbegre, de épp vonult el a tenger, úgyhogy iszonyú ronda mocskos volt minden, el is határoztuk, hogy ide töbet neeeeem... 

Ma délelőtt Paikával elugrottunk a Lidl-be: vettünk egy viaszosvászon teritőt a konyhába meg két fülhallgatót a repcsire, majd hazafelé találkoztunk a Herbert-ben Krisztiékkel, mert elkérték a babamérleget és ott született meg a biznisz. Petiéknél délelőtt valami bűvész fickó húzta az időt és a Herbert Parkba is átsétáltak Teddy Bear Piknikezni. (Ezt mondjuk reggel nyögte be, 8.35-kor (8.50-re suliban kell lenni), gyorsan kerestünk hát a szekrény mélyén egy macit - találtunk vagy négyet, a közepes méretűt vitte el a többit meghagyta Pajának...) Itt tartunk most, délután Aware önkénteskedés, mosás, teregetés, házimunka ezerrel, próbálom behozni a hétvége kiesése miatti lemaradásom.
Adieu.                  

* Ez a suli bejárata, ahol a kamion eleje van, ott a kapu bejárata, a kamiontól balra zsákutca van, végig állnak az autók, van ugye az előre mutató utca, a jobb kéz felé lévő utca, ahol állok, az az utca és még egy kis beugró balra. Tehát ha onnan, ahonnan a fotót csináltam, át akarunk menni a kapuig, jöhet autó a két zsákutcából, szemből és jobbról. Totál halál, csodálom, hogy még nem ütöttek el senkit itt. Ahol a kamion áll, ott és úgy szoktak autók állni, sorban. Fúj.

Ma délelőtt tehát elsétáltunk a Gateway-be. Sajnos nem kezdhet Paja januártól, mert várólista van és ha mi nem kezdünk, nyilván más beugrik a helyünkre. Ugyanez vonatkozik jövőre, tehát az sem opció, mint Pepesznél volt, hogy első évben 2-3 fél napot járt oviba a Simbasba, majd második évben áthoztuk ide és 5-re növeltük a napok számát. Szóval most vagy soha kérem. Az ovi amúgy nem változott, semmi extra, a termek kb okésak, az udvar továbbra is kicsi, kb 5x4 méter, de legalább van. Az ár igen borsos, €600 és ez csak áprilisban lesz kevesebb, €350, mikor Paja beléphet az ECCE scheme-be. (3 nappal kellett volna előbb születnie és akkor már januártól lehetne ECCE-s, ez mekkora szopás már...) Ennyi. Palika nem volt elájulva az ötlettől, hogy ovis lesz, félénken pislogott körbe, főleg azért, mert mindenki angolul dumált körülötte, szerencsétlen, azért ez kemény lehet, sajnálom nagyon. Most ott tartok, hogy legyen, vágjunk bele, elkezdjük az évet és ha bármi nem jó, pl rengeteget beteg, nagyon sir, akkor max kiveszem. Reménykedem, hogy a Simbasban még lesz hely, ha nem megy a heti 5x5 óra, ha meg nem... Akkor nem tudom. Gondolom más is vált ovit év közben, csak lesz valami. Marad itthon még egy évet, keresünk childmindert, nem tudom. 2017 szeptemberben, 3.8 évesen meg csak érett lesz már 5x5 órára és csak találunk valamit neki, addig nyithat valami új hely a közelben, mit tudom én. De bizzunk az optimálisban, hogy jól veszi az akadályt és nem lesz probléma.         

Tudom, mostanság nem trendi büszkének lenni a gyerekeink eredményeire, de azért szerintem ez elég jó.

Palika nézegeti az Argos katalógust (1670 oldal), kikeresi a kedvenc játékát, egy hajót.

- Ez... ez... ez... hajó... baba...
(Peti tagolva, okoskodva) - Ilyet szeretnél? Ilyet szeretnél Palikám? Majd a szülinapodra, a SZÜLINAPODRA kapsz egyet, jó?
- Jó. Happy... happy... bődi... bőőőődi...

Hát igy működik az agya. Megzabálom.
Most pedig megyünk az oviba körbenézni. Brühühühühűűűűű.  

Elröppent ez a két nap, nem szeretem a multitaskingot, sosem tudom befejezni, amit elkezdek, kapkodok ide-oda.
Tegnap délelőtt tehát megvolt a 3. session (Mónika cserben hagyott, T. maradt itthon délelőtt Pállal, még jó, hogy van ezer szabinapja). Délután, bár szuper idő volt, csak ide a ház elé mentünk le labdázni, mert Pipi nem akart kisétálni a Herbertig, miután Rihanna koncert volt az Avivában és 2-től gyűlt az orditozó és tipegő tömeg. Este pizzát rendeltünk, mert megkivántuk a mű kaját. Először átsétáltam a mozgó árushoz, aki mindig kiáll elénk a sarokra, ha nagy meccs vagy koncert van, de miután egy nyamvadt hotdog €7 volt, mondtam, hogy ennyit erről és rendeltünk inkább egy pizzát. Fürdés után izgalmas fordulatot vett az este: miután letettem Paját aludni mint mindig, épp benn marhultunk Pipivel, mikor egyszer csak hallom, hogy Palika fület tépően visitani kezd... Beszaladok hozzá, azzal a hittel, hogy beszorult a lába valahogy a rácsok közé vagy nem tudom, mire látom, hogy T. már tartja a csurom hányás Palikát, aki épp egy újabb adagot nyom T. nyakába... Zsir. Szegény Paja durván összehányta magát meg a kiságyat meg a szőnyeget meg a mindent, én még ilyet nem láttam, a karja könyékig csupa pizzadarab volt, vááááá, borzalom. Fél 11ig takaritottuk a romokat, majd imádkoztunk, hogy a pizza legyen a bűnös és ne valamilyen hányós-fosós virus... Hálistennek éjjel nem hányt újra csóri, úgyhogy bizunk benne, hogy ennyi volt a buli...

Ma elég idióta napunk volt... Délelőtt itthon kellett maradnunk, mert hozták a kurva ötszázötvenedik zongorát. 9-2 között jöhetett a futár, szuper, nem is értem, miért nem lehet kisebb időintervallumot megadni. Fél 1 körül futott be végül a fickó, majd miután átvettem a szajrét, megjött T. is, aki valami oknál fogva ma délután itthon dolgozott. Negyed 2kor leléptem Petiért a suliba, majd miután hazavittem, elmentem a Pure Kitchen utolsó heti ebédjéért és elugrottam a Nutgrove-ba megvenni Hugo szülinapi ajándékát és ha már ott voltam, vettem ezt-azt a Tescoban is. Fél 4re értem haza, ekkor befutott a Supervalu-s szállitó is, majd mig T.-nek meetingje volt, bekapcsoltam a TV-t a fiúknak, hogy nekiállhassak az Aware leveleimnek. 45 perc alatt kreáltam egy válaszlevelet, majd játszottunk kicsit Petivel és mentem a Bewley's hotelbe a negyedik session-omra. Ezúttal egy ir csaj volt a kliensem, mondván gyakoroljam már az angolt is kicsit. Negyed 9re értem haza, akkor összekaptam a lakást (ami úgy nézett ki, mint ahol bomba robbant, mert T. időközben elkezdte összeszerelni a zongorát), majd miután megvolt a fogmosás és a puszi-puszi, visszaültem Aware leveleket irni. Fél 11ig kinlódtam (most persze Murphy, hogy sok levél volt és bonyolultak is), majd megválaszolgattam a coachinggal kapcsolatos érdeklődő leveleket és most itt vagyok frissen, fiatalon negyed 1kor várva a holnapi napot... Bah.              

Hétvégi móka

Csütörtökön tehát sirtam-rittam, mi lesz most velem, hol találom meg magam ebben a farkasveremben.
Pénteken reggel hivott Maru, hogy vasárnap lesz C. szülinapi party-ja, menjünk. "Imádom" az ilyen spontán megmozdulásokat, rohanhattunk reggel Palikával ajándékot lőni, mert tudtam, hogy máskor nem lesz rá időnk. A Nutgrove-ba mentünk ezúttal is, az Argosban felkaptunk egy Knex-et és mivel olcsóbb volt, ha kombináltuk valamivel, vettünk Sebinek is egy aquadoodle-t, hiszen lassan megyünk haza és nem illik üres kézzel találkozni a tesómékkal ugye... Az Argos után még bevásároltunk a Tesco-ban, benéztünk a Dealz-be, vettünk képeslapot és csomagolópapirt Christiannak, majd rohantunk haza, hogy időben odaérjünk Petiért a suliba. Délután úgy volt, hogy T. hazajön munka után, én pedig találkozom Mónikával és ő lesz a második Pro Bono kliensem, de mivel hamarabb végzett, mondtam neki, hogy menjen haza inkább, ne várjon rám egy órát és igy is lett, lecsúsztam hát róla.

Szombaton korán keltünk úgyhogy fél 10kor már Bray-ben voltunk: kipróbáltunk egy új fagyist (nekem tetszett, T.-nek nem annyira), majd lementünk a partra kavicsozni és utána még elsétáltunk a játszóra is mókázni. Igazi idilli kis délelőtt volt, imádtam, az idő is jó volt és a gyerekek is viszonylag kezelhetőek voltak. Ebéd után elmentem a második Pro Bono ülésemre, majd hazafelé beugrottam a Tescoba és igyekeztem lőni valami Apák Napi meglepit T.-nek. Nem jártam sikerrel sajnos, mert vettem ugyan egy pólót, de természetesen kicsi lett, mint mindig... A délután / este elég nagy rosszkedvben telt, mert Peti véletlenül belelökött egy pohár kólát az arts & craft-os dobozba, mi pedig úgy éreztük teljesen kudarcot vallottunk szülőként. (Nem azért, mert felrúgta a kólát, de ez most hosszú.) Este irtam a Learner report-om és a Pro Bono naplóját, durva, hogy minden estém a kurzussal töltöm, erről mondjuk nem volt az elején szó, hogy ennyi házi feladat lesz... Éjszaka Palika betaknyosodott, vagy négyszer ébredt keservesen sirva, teljesen bedugult orral...

Vasárnap mivel jó későn keltünk, az eső is esett és Pajának is hőemelkedése volt, nem mentünk sehová családilag. Én itthon főztem és mig T. elment zongorát nézni a városba, csináltunk egy kis Apák Napi meglepit a fiúkkal illetve becsomagoltam Christian szülinapi ajándékát. Fél 2 körül T. megjött, felköszöntöttük (kapott egy dizájnos kézkrémet is, mert mindig azon sir, hogy reszelő a bőre), majd Petivel leléptünk a buliba. Nagy móka volt a party, mert esett az eső keményen és kültéri volt ugye a program (ezt a baromságot, Irországban kültéri szülinapi party - bahhhhh, ehhez mennyi ész kell, komolyan, főleg úgy, hogy az Airfield Farmnak vannak fedett területei is, mennyiből tartana rossz idő esetén nem kivinni a gyerekeket, hanem elszórakozni velük a nyitott, de fedett területen...) és a vezetők úgy csinálták végig a party-t, mintha verőfényes napsütés lenne: végigjártuk a szomorúan ázó állatokat, tocsogtunk a térdig érő vizes fűben Bug Hunt cimén és kerülgettük a 10 centi mély pocsolyákat... (Volt egy kislány, akit a szülei elküldtek egy szál pólóban. És vászon tornacipőben. Szerencsétlen csavarta a vizet a zoknijából meg a cipőjéből is, mikor végre tető volt a fejünk felett... Én mondjuk nagy koponya voltam: vittem Petinek váltócuccot, száraz nadrágot, zoknit és másik cipőt is, örült is neki, mint majom a farkának, mert teljesen beázott ő is...) No szóval 2-4ig tartott a buli, az esőtől eltekintve jó volt, legalább eltelt a délután. Az este a szokásos mederben folyt: a gyerekek vadultak (Palika láza lement), T. zongorát keresett, én meg vártam, hogy jöjjön már az este és kezdhessem a tanulást.
Ma hétfő van, Pipinek nincs suli, úgyhogy délelőtt bementünk a Céghez. Valami oknál fogva Peti imádja, ha bemehet T.-hez, hetek óta extázisban volt már, mindenkinek ezt mesélte, sőt, még Palikának is átadta az izgalmat, úgyhogy ma reggelre már ő is teljesen bezsongva várta a fél 11-et, mikor végre beléphettünk az Álom Kapuján. 1-ig maradtunk, a szokásos köröket nyomtuk: video call, mini golf, billiárd, tetőterasz, ebéd. (Ez utóbbi mindig olyan stressz, mert egyrészt sokféle kaja van ugyan, de általában nem a gyerekek izlésének megfelelő (pl csipős, rengeteg zöldség, hal, rák, kagyló, sushi) másrészt meg ezzel a két örökmozgóval baromi nehéz kulturáltan enni: maszatolnak, malackodnak, Paja két perc után megunja a dolgot és mászik mindenfelé, egy szóval totál káosz az egész és általában az a vége, hogy mi magunk nem eszünk, csak pár falatot, inkább etetjük a gyerekeket és próbálunk minél hamarabb távozni, annál is inkább, mert borzasztó zűrzavar van ám ebédidő alatt az ebédlőkben több száz (ezer?) dolgozó eszik egy óra alatt, lépni nem lehet sokszor a tömegben... Nekem amúgy ha bemegyünk a Céghez, mindig hányingerem lesz, egyszerűen képtelen lennék ilyen dolgozni, öreg vagyok vagy buta, nem tudom, de nagyon stresszel ez a közeg, inkább elgályáznék egy kis családi vállalkozásban, az való nekem, nem ez az őrület.)
Na off I go, a héten két délután vagyok "ügyeletes" az Aware-nél, ma meg szerdán... A héten még el kell olvasnom egy könyvet, irnom kell(ene) két book assignment-et, holnap délelőtt lesz egy Pro Bono session-om, arra fel kéne készülni, ha vége, meg kell irnom a naplóját és még keresnem kell egy klienst a hétre csütörtök estére és akkor mondhatom a szombati kurzuson, hogy behoztam magam...  
Képek:

Ez sok kapcsoló

Koncentrál...

Itt most voltunk először, ez jó kis terem

Haj-haj

Cápeti és Cápali

 

Egyrészt, hogy alul kijöttek a nagyőrlői (a jobb oldali már teljesen, a bal oldali meg félig - felül nem néztem még), másrészt meg két sor foga lesz, ha igy ragaszkodnak a tejfogai...  

És a jellegzetes Paja nézés. Imádom.

Kapudon kopogtatok...

Délelőtt a Cafe O'Playben voltunk és megszakad a szivem, hogy talán utoljára. Jövő héten bezár, szeptember elején nyit és valószinűleg Paja a Gateway-be megy, ahol heti 5 napot kell menni, naponta 5 órát...
Eléggé kivagyok, tudom, más fél év után bölcsibe adja a gyerekét, de hát jaj jaj. Hiába harcolok foggal-körömmel, nincs semmi olyan ovi, ahová mehetne rövidebb időre (mondjuk 3 órára per nap) vagy esetleg kevesebb napon per hét... Több ok miatt sem örülök, hogy ez az egy lehetőségünk van: 1) Peti 4 éves 3 hós volt, mikor elkezdte a heti 5 nap 5 órát, Palika 2 éves 8 hónapos lesz. Még nem beszél se magyarul, se angolul, nem szobatiszta. Ez két okból sem jó: A) Mi van, ha bántják, ha nem jól érzi magát, hogy fogja elmondani? B) Valószinűleg nem fog olyan szépen beszélni magyarul, mint Pipi, ha párhuzamosan fogja megtanulni a két nyelvet, tuti, hogy akcentusa lesz magyarul. Peti is mond olyanokat, hogy anTEna (= antenna, a második szótag hangsúlyos nála), de ez semmi. A hangjai nagyjából tiszták, a t-je t, az sz-e sz. Lindus hozzá képest sokkal erősebb akcentussal beszél magyarul és ő ugye egyszerre tanulta a magyart és az angolt. 2) Rossz érzés, hogy Peti 3 éves 3 hós volt, mikor először oviba került 2 napra (!) egy héten 4 órára per nap (szeptemberben kezdett 2 nappal, majd otthon a magyar oviba 4-5 napot járt, márciustól meg visszatérve már 3-4 napot járt itt és csak 4 éves 3 hósan kezdte a heti 5 nap 5 órát), szegény Palika meg még 3 éves sem lesz, mikor bekerül a darálóba, holott lehet itthon leszek... Lelkiismeretfurdalásom van, hogy ő nem kap annyi időt velem, mint Peti. Sőt. Sosem kapott osztatlan figyelmet második gyerekként, csak reggelente. 3) Azért basszus 6 éve ezt csinálom... Játszóházba be, játszótérre ki. Minden. Egyes. Napon. Hozzámnőtt. Én vagyok. Mióta tudom, hogy egyszer véget ér, imádom csinálni, nem fáraszt a homokozás, a véget nem érő csúszdázás. Ez az életem 6 éve. Azt sem tudom már, milyen, mikor nincs mellettem gyerek. Ha elmegyek pár órára tőlük, repülök haza hozzájuk. Tudom, nyálasan hangzik, de tényleg. Szeretek hazaérni. Szeretem, hogy itt vannak. És ez most úgy tűnik hamarosan megváltozik. Nem a kihivásoktól félek, persze attól is, de nem érdekel. A lényeg, hogy gyászolok. Gyászolom az ifjúságot, a kisgyerekes szülőséget. Rendben, rendben, napi 5 óra távollét nem durva, tisztában vagyok vele, hogy ez az élet rendje és más jóval korábban jóval hosszabb időre kénytelen közösségbe adni a gyerekét, de nem erről van szó. Én általában nehezen engedek el dolgokat, most is nehéz magam mögé dobni az elmúlt éveimet, főleg úgy, hogy tudom, hogy nem valószinű, hogy újra élhetem ezeket az érzéseket... Eskü az elmúlt hónapban minden nap azon gondolkoztam, hogy kéne egy harmadik... Hogy csak még egyszer...

• Kezdek durván elmaradni a kurzussal, egyre több házi feladat vagy hogy mondjam mi van és egyre több minden halmozódik fel, iszonyú érzés. Június 29-én repülünk haza, július 27-én jövünk vissza, egész július kiesik, oké, sok mindent otthon is meg tudok csinálni (bár rossz volt tavasszal is, hogy ahelyett, hogy valóban otthon lettem volna, olvastam folyton meg irtam a book assignmenteket és ha mást csináltam is, akkor is azon agyaltam, hogy basszus, dolgoznom kéne, tanulnom kéne), de az ingyenes gyakorló órákat pl nem tudom csak itt megtartani. 
• Elkezdtem amúgy szobabicajozni végre, tök jó, irom, mennyit tekertem egy nap, eredetileg fix távot akartam minden nap, de már ezzel is elégedett vagyok, hogy naponta ráülök a cangára.   
• Lement a tegnapi busy nap, jó volt az első session, már meg is irtam a log-ját (eh, jó ez a mondat, mi?), este pedig még a PCG meeting-re is eljutottam, hurrá. (4 kell összesen, 2-n már voltam, piha, 18 Pro Bono session kell, ez volt az első, jaj.)  
• Petiék voltak az Airfield Farmon tegnap és szarrá áztak, bár azt mondja, azért jó volt, etettek csirkét, ültettek magot és ittak tejet. (Hahaha, életében először tette talán ez utóbbit.)
• A ma délelőttünk elég fos volt: elindultunk egy playgroup-ba, ami kedden-szerdán van, erre mikor odaértünk, ott volt egy cetli az ajtón, hogy júniusban csak kedden vannak. Hát bazmeg. Átgurultam Stillorganba, hogy majd akkor eszünk egy sütit és vásárolunk, erre nem volt parkolóhely... 20 percig keringtünk gyökkettővel a kacskaringós parkolóban és semmi. 20 perc után mutattam egy nemzetközi egyezményes jelet és átmentünk a Lidl-be, úgyhogy a mai délelőtti programunk a bevásárlás volt. 
• Petit délután megcsipte egy darázs. Lementünk a kis zöldre, hogy legyenek 10 percet levegőn, meglátott egy darazsat, utána eredt, majd ámuldozva próbálta közelebbről szemügyre venni és lekönyökölt a fűbe, de ott volt egy másik darázs és csórikám rákönyökölt. Mikor felpattant, ott lógott ki belőle egy másfél-két centis rondaság, azt sem tudtam, mit csináljak hirtelen, elkezdtem lehessegetni, elsőre persze nem ment, másodszorra keményebben meglegyintettem, akkor már elrepült, de szegény Pipi ekkor jól rákezdett sirni, mert nagyon fájt neki. Vagy 5 percig hüppögött, de aztán megvigasztaltam, hogy milyen király, hogy most legalább kiderült, hogy nem allergiás a darázscsipésre, mert nem dagadt fel ripsz-ropsz... Ezen ellamentáltunk kicsit és máris megnyugodott. A csipés amúgy nem ronda, egy kis piros pötty és némi dagadás, de nem durva, az én szúnyogcsipéseim csúnyábbak.
• Mi mi a darázzsal küzdöttünk, T. eladta a zongorát... (Meaning: egész hétvégén a gép előtt fog ülni, hogy rendeljen egy másikat...)
• Timiék elrepültek, elköltöztek Szingapúrba. Nem tudtunk már találkozni, hogy elbúcsúzzunk.  
• Elkezdtük nézni a South Parkot újra, már két részt láttunk, hálistennek ezek nem voltak olyan undik, mint a régebbi részek.   
• Holnap csütörtök, agyam eldobom, hová szalad az idő?!    

Itt még minden jó volt amúgy, pre-darázs era Dublinban:

Ahogy megjósoltam, nem voltunk ám a Summer Party-n, mert elmosta az eső. A hetekig tartó szárazság megbosszulta magát, először 2-3 között felhőszakadás volt, majd amikor már azt hittük, vége, kisüt a nap újra és mehetünk bulizni, 5-kor újra rákezdett és szombat reggelig abba sem hagyta. Igy jártunk.
Szombat délelőtt kihasználva a pillanatnyi jó időt, elmentünk sarazni Seapoint-hoz. Épp apály volt, úgyhogy minden tiszta iszap volt, de a gyerekek élvezték, Palika "homokozott", Petivel meg sziklát másztunk, izgi volt. Délután újra ömlött az eső, igy nem mentünk sehová, annál is inkább, mert T. 3/4 7-re ment valami érvizsgálatra, mert a lábán megjelentek valami furcsa foltok és meg akartuk nézetni, nem végzetesek-e. (Komolyan össze kéne adni, mennyit költöttünk az elmúlt 1-1,5 évben orvosokra... Szerintem 10-15 ezer eurot simán. Nagyon brutális. Ez a vizsgálat €190 volt, a műtétes orvos pedig minden találkozókor €220-t kér. Legutóbb T. 7 percet volt benn... Most meggyeztünk, hacsak nem haldoklik, nem megy vissza többet, mert ez eszméletlen, azért mindennek van határa. A VHI persze visszaad valamennyit a költségekből, de az aprópénz, mert nem 80-100%-ot fizet vissza az orvosi dijakból, hanem úgy 40-60%-ot max. És a gyógyszerekből meg semmit. Egy adag antibio €14-€18, egy bármilyen krém (pl a fülemre) meg €12-€18. Agyam elszáll, komolyan.) No de a lényeg a lényeg, a foltok nem vészesek, nem érszűkületre utalnak, hurrá.

A vasárnap elég nyögve-nyelős volt, mert délelőtt esett az eső és be voltunk zárva. (Ha még egyszer elegem lesz a napos időből, verjen valaki kupán.) Délután kisütött a nap és bár szépen elaludtam (!) és igy csak negyed 5kor keltem fel, átugrottunk Eszterékhez grillezni, hogy végre történjen valami. T. itthon maradt és takaritott, mi meg a fiúkkal buliztunk: Palika ült a Little Tikes kocsiban, mint mindig, Peti meg Casanovaként csavargatta a lányok fejét. 8ra értünk haza, T. itthon friss palacsintával várt, úgyhogy volt 10 óra, mire a gyerekeket ágyba tudtuk nyomni.
Ma, mivel az eső továbbra is kitart (brühühühű és ezt mondja egész hétre), a Dundrum SC-be mentünk Pállal, mert kifogyóban a fogkrémje (haha, óriási probléma, tudom) és gondoltam itt az idő feltölteni a készletet. Ha már ott voltunk, benéztünk a TKMaxx-ba is, hátha találunk valami jót és igy is lett, vettünk egy Cars-os esernyőt, igaz, itthon észrevettem, hogy van rajta egy kisebb szakadás, szóval a "jó" nem igazán stimmel, de igy jártunk. (Nem volt leárazva az esernyő, teljes áron vettük meg, szóval gáz, de vissza nem viszem, mert már csak egy volt, ki tudja, az milyen.) Hazafelé beugrottunk a Pure Kitchen-be a harmadik adag ebédünkért és hát na, a saláta jó volt, de ez a stew-nek csúfolt valami... Iszonyú volt, iszonyú. Nem szoktam ételt kidobni és nem tartom magam válogatósnak sem, de hát jaj. Még egy adag kaját hozunk jövő héten (mondjuk nem tudom, mit rendeljek, eddig minden rossz volt) és ennyi. Kipróbáltuk, szar, erre sem fogunk költeni mig itt élünk, most már tuti.  
Ami a holnapot illeti, délelőtt lesz az első Pro Bono coaching session-om (már ha tud jönni Mónika és nem hagy cserben megint). Este PCG meetingem is lesz és ha ez még nem lenne elég, Petiék is holnap mennek az Airfield farmra, ha esik, ha fúj, mert kemény legények.
Hát igy állunk.

Megörökitem itt is...Pepi kapott ugye Star Wars-os Lego-t, benne két Darth Vader-szerűséggel meg a két robottal. Palikával játszunk:
- Nézd Paja, itt van R2D2.
- Nemnem. Kuka.

Mókás amúgy (vagyis már csak röhögök rajta), hogy lassan ha egy 1 évvel fiatalabb baba úgy beszél, mint Palika, akkor arra már azt mondják, hogy lassú a beszédfejlődése... Őőőőőő... Kezdem úgy érezni, hogy ez a gyerek még 3 évesen sem fog megszólalni. Mondjuk ismerem, napi 24 órát együtt vagyunk, tudom, hogy nem beteg, egy anya érzi az ilyet, ő ilyen kis Guka, pedig esküszöm beszélek hozzá meg mesélni is szoktam, de csak nem jön az a nagy áttörés. Oké, mostanság már legalább próbálgatja, hogy utánunk mond ezt-azt (eddig ezt sem csinálta), de amint rákérdezünk valamire, hogy hogy mondtad? vagy kérjük, hogy ismételjen utánunk valamit, legyint és jön a határozott nem.

Szóval akár össze is szedhetem, mit mond igy lassan 2,5 évesen:

• Tud számolni angolul: vá, tú, ti, fó, náj, tee (igen, az 5,6,7,8 kimarad, nagy ügy)
• Tud számolni magyarul: e, ke, háá
• Felismer pár betűt (no jó, sok betűt felismer, de nem akarok hinni a fülemnek ilyenkor... de múltkor pl lebetűzte, hogy boy: bi-o-váj) 
• Ha mondom, hogy ready, steady, folytatja, hogy go. Ezt a go-t mondja akkor is, ha sokáig állunk a pirosnál. Ez igen vicces. 
• Szépen köszön, ha megérkezünk háj, ha megyünk bájbáj. 
• Tud lelkesedni: Yaaaay illetve hurray. (Ezek angolul mennek.)  
• Ha baj van, jön az o-ó illetve az oppá... 
• Minden idegen nemtől függetlenül néni. Ezt szivesen kombinálja a köszönéssel: Báj báj néni - ez végülis már mondat, nem?
• A családtagok mennek: Nyanya, Teti, Nonó, Mama, Tata, ő következetesen Baba. 
• Az ételek-italok közül jól megy a hús, a vaj illetve vivi lett a csoki, ki tudja miért. A palacsinta hoplá. Inni továbbra is úgy kér, hogy szörcsög (bár mostanság egyre gyakrabban mondja inkább azt, hogy vzvzvzvz), ha enni akar, akkor jön a hámhám-mal.
• Az igen-nem oké, igaz, az igen az jó, de a nem az nem. 
• Állatok közül mondja, hogy ló, hal, kakas, vau-vau, az oroszlán ááááá, a malac pedig erőteljes röfögés. 
• A kismotorja a tutú, a TV pedig továbbra is dió, a játszóház ház, a mentő / tűzoltó / rendőr ninó. A kedvenc videója a Mimi. 
• A közlekedés jól megy: a Dart dart, a hajó hajó tisztán, érthetően. 
• A k betűs szavakat kimondottan szereti, a kuka, kaki, kuki, kész lazán megy.  
• Ha a szinekről van szó, neki minden lila. De minden. 
• Megérteni persze mindent megért, tud választani több dolog közül akkor is, ha nem látja a választási lehetőségeket. Bonyolult utasitásokat is követ: hozz egy zoknit és vedd fel, ilyesmikkel sosem volt gond. 
• Vannak gesztusai, amiket következetesen használ: az esik az eső pl az, ha ütögeti a fejét; a csukd be a szemed az az, hogy megbök és becsukja a szemét, hogy utánozzam, a repülőt az ujjával mutatja, hogy viúúúúúú stb stb   

És update:

• Ma észrevettem, hogy megy neki a thank you is. (Ez nála ugyan tekú, de más is teljesen érti, ha mondja, nem csak én.)  
• Illetve a kádba belenézve ma közölte, hogy haj. És valóban. Ott fésülködtem.
• És mikor Pipi buborékot fújt, odavetette foghegyről, hogy bubble (= bábl). 

Mondjuk mennyire jellemző már, hogy több hete kánikula van, eső nuku, erre ma, mikor a Summer Party lenne (kinn természetesen), ömlik az eső... Peti kilesz, érzem, a karácsony után ezt várja egész évben legjobban kb.

Mondjuk már tegnap is lógott az eső lába, de nem esett, bezzeg ma... Délelőtt Pajával a Pandában jártunk, rengetegen voltak, mert valami pre-school csoport kirándult pont oda (jó kis kirándulás hahaha), de Palika igy is élvezte, alig akart hazajönni. Mivel Matilda elkapta a hányós virust (bahhh, nem hiszem el, felkötöm magam, ha harmadszor is benyaljuk két hónapon belül), a suliból elég hamar szabadultunk (ha van Matilda, még ott szoktunk maradni 10-15 percet, hadd szaladgáljanak), igaz, pár percig igy is ott szórakoztunk, mert Peti kergetőzött még kicsit Sanjith-tal, ha ló nincs szamár is jó alapon.
Tegnap délelőtt amúgy végre vásárolgattunk Pajával, ezer éve nem volt ilyen délelőttünk. Vettem Petinek egy macigatyát, mert mindet kinőtte meg lőttem neki egy szandit is, ami (koppkopp) jó, el sem hiszem. Elöl zárt, egy pántos, kék, a belseje állitólag bőr, szóval szuper. És csak €18 volt, Dunnes. Előtte jártunk a Lidl-ben, a Tesco-ban és a Dealz-ben is, megy ez nekünk, na.
Tegnap nevezetes nap volt egyébként, a 9. házassági évfordulónk, brutál. Jövőre amúgy már hosszabb ideje leszünk együtt, mint amennyi időt külön töltöttünk egész életünkben, vicces. Ünneplésképp kaptam egy csokor vörös rózsát, óóóó, a romantika, illetve megnéztünk este egy filmet, a Whiplash-t, amit ezúttal T. választott és meglepően jó volt, pedig nem kenyerem a zene, bevallom, dúdolgatni szeretek, de a "komoly" zenélés tőlem olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől, ez egy nagy ék köztünk sajnos, mert T. titkos vágya, hogy egyszer zenész lesz (vagy hangmérnök vagy valami ilyesmi), én meg oké, hallom, ha valami hamis, de nagyjából leszarom. Hát igy.    

No csak gyorsan, imáim meghallgatásra kerültek, a délutáni 21 fok mostanra 13-ra szelidült. Állitólag vége a kánikulának. Hm. (3 óta akkora köd van, mint decemberben, meglehetősen kevés a levegő páratartalma, na, olyan 120% haha.)
Ami a programokat illeti, tegnap Pipi még itthon volt és mivel szemerkélt az eső reggel, nem játszózni mentünk, mint eleve terveztem, hanem a Leisureplexbe. Jó kis szittya hely, de mivel viszonylag közel van, joker opció úgymond... Délután itthon unatkoztunk, semmi kedvem nem volt menni sehová, program-ügyileg kiégtem azt hiszem és Peti is jól elvolt itthon a kis Legoival.

Vak asszony visszanéz

Kánikula

Ma már volt suli, Pajával kettesben maradtunk hát megint. Délelőtt Dun Laoghaire-ben kötöttünk ki, a People's Park-ban, játszóztunk és sconoztunk. A látszattal ellentétben (farmer, pulcsi) bazi meleg volt és ez a hőség kitartott egészen este 8-ig, bár a köd már délután megérkezett legnagyobb ámulatunkra.

A két épület között van a Google

Rossz hir, hogy T. sebei sajnos nem gyógyulnak úgy, mint kellene... Holnap megy vissza megint a dokihoz, mert úgy tűnik, ahol kiestek a varratok, a bőr nem forrt (még) össze valami miatt. Szuper, mi? További gond, hogy a köhögésem nem múlik, éjjelente arra ébredek, hogy fulladozva szenvedek, hányingerem van, nagyon gáz. Tegnap már kinomban elkezdtem Ventolinozni, de nem úgy tűnik, mintha használna bármit...
3 hét múlva megyünk haza, remélem megérem.      

Na szóval a hétvége. Jó hosszú volt, konkrétan máig tartott.

Péntekről még nem irtam, igaz, nem is történt sok minden, csak Palikával mentünk be délelőtt a St Stephen's Green-hez, mert rendeltem Forever Living-es multivitamint a gyerekeknek és át kellett vennünk a szajrét. Vicces, hogy kb 2 km-re van tőlünk a város egyik legszebb és leghiresebb parkja és ehhez képest ha évente kétszer eljutunk oda, sokat mondok. A baj az, hogy gyalog "messze" van, fél óra babakocsizás és az már ugye eleve nem menő, parkolni meg nagyon szar a központban, hely sincs és baromi drága is. (A buszt nem is mondom, fikáztam már a nem létező dublini tömegközlekedést eleget.) No szóval ezúttal azért bevállaltuk ezt a parkot, mert kellett, de szerintem maradunk továbbra is az évi kétszeri St Stephen's Greenezés-nél, elég az. Negyed 1-re volt megbeszélve a találka, előtte tehát átverekedtük magunkat az útépitésen (fel van túrva az egész környék, épül a harmadik (!) villamosvonal, egy kb 5 km-es szakasz), sétáltunk kicsit a parkban, játszóztunk kicsit és a bejáratnál tizóraiztunk is, mert tizóraizni ugye mindig kell. 3/4 1 után értünk haza, gyors ebéd és rohanhattunk is Petiért. Délután megint a fülészetre voltam hivatalos: fél 5-re kellett mennem, 3/4 4kor indultam és 5-re értem oda - el lehet képzelni, mit éltem át a dugóban, gyűlölök késni. (T. a morgásomra mindig úgy reagál, hogy Pest is dugós, de nem érti, hogy Pesten ha oda akarsz érni valahova, mondjuk a Ferenciek teréről el akarsz jutni a Moszkvára, felülsz a metróra, felülsz a villamosra és oké, sokan vannak rajta és büdösek és bunkók is az emberek, de a felszini autó- és buszközlekedéstől függetlenül odaérsz, ahová akarsz, mert hacsak nem valami külvárosi utcácska a célod, több közlekedési eszköz közül válogathatsz és el van intézve a dolog, itt meg ha járna is busz A és B között (ami nem jár, mert nem), akkor sem haladna, csak az autókkal, mert nincs végig buszsáv persze, mert miért lenne, a legtöbb utca két sávos és ott ugye dugó van ezerrel, szóval egyszerűen két lehetőséged van: dugózol a kocsidban vagy gyalogolsz, ami meg természetesen nem igazán lehetőség megint, hát ki akar 8 km-t gyalogolni egy fővárosban csak odafelé... Eh.) No tehát fél 5 helyett fél 6-kor jutottam be az orvoshoz, aki kicsit kétségbeesett volt már, mert állitólag a fülem tiszta, nincs benne már folyás, de a dobhártyám még mindig gyulladt... Szuper. Felirt antibiotikumot, hátha felülfertőződött a dolog és visszatértünk az eredeti gyógymódhoz, ami októberben azonnal segitett: fülcsepp és nem szteroidos krém. (Lekopogom, mióta abbahagytam a szteroid tolását, egész jó a fülem, nem fáj, nem dugult, nem furcsa, pont jó kis fül, éljen.) Visszafelé még mindig dugó volt persze, igy 7 után értem haza, nem voltam boldog, bevallom. Az estét a másnap tervezgetésével töltöttük, mert miután nem találtunk szállást, úgy gondoltuk, legalább kirándulunk egyet, ha már ilyen kivételes az időjárás.

Szombaton tehát a Newgrange Farm-on kezdtünk. Ahhoz képest, hogy úgy terveztük, hogy 10-kor már ott leszünk (haha), negyed 11-kor ültünk be a kocsiba, hogy induljunk... Miután kicsit eltévedtünk, (jajj ez a másik, ebben az országban megtalálni valamit óriási kihivás, sokszor azt sem tudom, melyik várost irjam be a GPS-be, az utcáknak nincs nevük, úgyhogy elsőre úgy találomra szoktam bepötyögni valamit, ami az esetek 99%-ban rossz, úgyhogy tuti eltévedünk...), no szóval negyed 1-re értünk oda, jó későn. Egyszer már jártunk ezen a farmon, jó kis hely és ezúttal sem okozott csalódást. A legnagyobb sláger a vizes rész volt, itt kacsákat, kishajókat lehetett úsztatgatni, volt vizesés, viznyelő, minden, még én is szivesen elmolyoltam ott, nem hogy a fiúk... A tűző napon, 20 fokban eskü még jól is esett a pancsolás, Palika totál vizesben nyomta végig a kirándulást és hát nem igazán nyafogott, mert tényleg meg lehetett rohadni különben. A vizes rész mellett a homokozóban, a gokart pályánál és a csöveknél is sok időt töltöttünk (ki volt téve három kb 10 méteres cső, amin át lehetett mászni, amit lehetett görgetni, olcsó játék na...) illetve találtunk egy beltéri játszórészt is, ahol számtalan kisház volt kitéve Paja legnagyobb ámulatára. Természetesen állatokat is láttunk a farmon, lehetett tyúkokat, barikat etetni, pónilovat, szamarat, kecskét és kiscsirkét simogatni és találkoztunk egy lóval is, aminek Palika megint csak nagyon örült. A hely gyenge pontja megint az étterem volt, meleg kaja nem volt szinte abszolút (egy féle leves volt összesen, eszed, nem eszed, nincs más), volt viszont többféle süti, na de édes sütit enni ebédre azért elég snassz, nem? Mivel nem volt mit tenni, végül a fiúk kaptak egy-egy cupcake-t, T. evett egy scone-t, én meg egy csokitortát, de hát hogy is mondjam, nem voltam elájulva, jobban örültem volna valami sósnak és legfőképpen melegnek... 3 körül indultunk el a farmról, Palikát erősen kapacitáltuk, hogy aludjon el és negyed óra autózás után be is aludt aranyosan, ami nem csoda, mert hulla fáradt volt a sok élménynek köszönhetően. A nap csavarja az volt egyébként, hogy a farmról nem haza mentünk, hanem Eszterékhez. Már múlt héten beszéltünk róla, hogy Peti elmehetne hozzájuk sleepoverre egyszer, de mivel múlt héten Lindus betegeskedett, ez elmaradt. Péntek este viszont felvetettük, mi lenne, ha most hétvégén megejtenénk az elmaradt randit... Mivel Peti abszolút nyitottan állt a kérdéshez, betettem neki egy váltás ruhát, pizsit, fogkefét és a farm után kezdődhetett a móka. Negyed 5-re értünk Eszterékhez, akik épp mini medencézést terveztek a lányokkal. Nosza, Peti és Paja sem volt rest, levetkőztek és be a vizbe. A fő poén egyébként a vizipisztolyozás volt, ezért Palika hamar megunta a dolgot, inkább egy kisházban szórakozott a kölcsönkapott rózsaszin fodros úszóbugyikájában... 22 foknál nem volt amúgy melegebb, de a nap tűzött és mi úgy éreztük most vagy soha vagy most pancsolnak kinn a gyerekek kicsit vagy soha. Egy idő után elkezdtünk barbequezni is, hiába no, tombolt a nyár. 6 körül megvacsoráztunk, negyed 8-kor pedig elindultunk haza hármasban Pajával. Peti vidáman integetett a távolodó autónk után, látszott, hogy nagyon örül a nagyfiús programnak. Eszter egész este képeket küldözgetett, mit csinálnak, hogy vannak, szóval abszolút nyugodt voltam, hogy jól érzi magát velük Pipi. A mi esténk egyébként iszonyú laza volt, két gyerek után egy fel sem tűnik, de tényleg, szegény Paja semmi vizet nem zavart, olyan volt, mintha itt sem lett volna... A házibulis képek egyébként itt vannak. 

Vasárnap, hogy ne legyen olyan fárasztó a nap, mint a szombati, csak egy kis tengerpartot terveztünk. Eszterék Malahide-ra vitték Pipit, mi meg Palikát Dollymountra. Rég jártunk Dollymount-on, mióta tilos a parkolás a parton, talán egyszer voltunk még csak, de most úgy gondoltuk, bevállaljuk, hiszen nem sok igazán homokos part van Dublinban és most arra vágytam a sok iszapos, kavicsos, sziklás tengerpart után. Sajnos mig kinn voltunk, a nap elbújt, igy felhős ég mellett voltunk kénytelenek lábat áztatni, de végülis ez nem volt nagy gond, mert hideg nem volt, kitartott a 18-20 fok. Mig mi tehát Dollymountoztunk, Petiék pedig Malahide-oztak és mint látszik, mivel ők kicsit tovább maradtak, náluk már a nap is kisütött. Ebédre pizzát rendeltünk, úgyhogy ez a napunk valóban pihenősre sikerült...

A délután hasonlóan laza volt: mikor Paja felébredt, elsétáltunk a Tesco-ba jégkrémért, majd vártuk, hogy Eszterék hazahozzák Pipit. Ők 5 körül értek haza, ekkor még kicsit játszottak a gyerekek, megnéztük a képeket, majd megettük a jégkrémeket és a kölykök könnyes búcsút vettek egymástól. Nagy poén volt ez a két nap, szerintem nagyon jól sikerült, remélem szervezünk még ilyen itt-ottalvós party-t, mert a gyerekek láthatóan nagyon élvezték. (Én amúgy soha nem voltam sleepover-en, T. sem, de úgy tűnik, ez már egy másik generáció...)
Hétfőn egyébként folytatódott a móka, mert bank holiday volt, igy nem volt se suli, se munka. Délelőtt Sandymountra autóztunk ki homokozni, de elég hideg volt sajnos, igy lábat ezúttal nem áztathattunk. Egy órácskát maradtunk a parton kb, ami nem volt sok, de elég volt, annál is inkább, mert mikor hazaértünk, leszakadt az ég és elkezdett ömleni az eső. (Mik vannak, mi? Eső! De esküszöm, már hiányzott...) 2kor Mini Maraton volt a házunk előtt, mázlijuk volt a futóknak, mert mire elindult a mezőny, elállt az eső és jó kis friss levegő lett. Mikor Paja felkelt, vettem egy nagy levegőt és mig T. takaritott, elvittem a két fiút a Riverfest-re. Egész hétvégén ment a fesztivál, mi igy az utolsó két óráját kaptuk el. Elég hülye helyen van sajnos minden évben a buli, parkolni lehetetlen a közelében, igy legalább fél óra sétára tudom csak letenni a kocsit, ami mondjuk nem nagy öröm két gyerekkel. Na mindegy, jövőre már könnyebb lesz gondolom, most odafelé cipeltem Palikát, visszafelé meg jött magától. Vicces volt, mert amint átsétáltunk a hidon, elkezdett sipolni a sorompó, hogy hamarosan felnyitják a hidat, hogy a nagyobb hajók kiúszhassanak a tengerre és indulhassanak haza.
Ekkor bevallom kicsit még aggódtam, hogy mindenről lemaradtunk, de hálistennek miután elbúcsúztattuk a hajókat, besétáltunk a rendezvény közepébe és még minden nyitva volt. Peti két körhintára ült fel, Palika egyre (ez volt amúgy életében az első, szipp, ez egy ilyen hét, rengeteg első dolgon esett át mindkét gyerek), majd vettünk egy lángost, amit a két fiú szépen testvériesen elfelezett (nem voltam hajlandó két lángost venni darabonként €4,5-ért... azért szerintem ez nagyon durva... értem én, hogy haszon meg meg kell élni valamiből, de egy sima lángosért elkérni ennyi pénzt, enyhén szólva is lopás).
A körhintázás és lángosozás után nem sokkal hazaindultunk, fél 7 volt igy is, mire hazaértünk.
Szép kis hétvége volt, na, aktiv, mókás, játékos. Bye-bye hét, jöhet a következő.  

A szombat elöljáróban:

Mondtam, hogy kánikula van. Ma legalább 22 fok volt.

Már régóta meg akartam irni, Pipi miket kapott a 6. szülinapjára, mert a betegsége és a party miatt hát meglehetősen erős volt ez az idei ünneplés...
No szóval a buli még hányósan kezdődött... Hogy felviduljon kicsit, 12-én, a szülinapján megkapta Nagyi postán érkezett ajándékát, a Hogyan készits kalózokat? könyvet. A kincsesládát és a kalózt azonnal megcsinálta (összeragasztani nehéz volt a műanyagos lapokat, abban segitettem) és sokat szórakozott a feladatokkal is, főleg a matricázás tetszett neki természetesen. Odaadtam neki az Amig utazunk könyvet is, de ezt szegény két hányás között nem értékelte nagyon. (Azóta igen.)
Aztán másnap, szintén viditásképp, kapott egy kis Legot, egy helikoptert és odaadtuk neki a Paw Patrol étkészletet is, ami már rég itt várta a szekrényben.    
Hétvégén, a tortás ünnepléskor megkapta a fő ajándékát, egy igazi, vizen úszó Lego rendőrhajót. (Én javasoltam, hogy ne kapjon semmi nagyot, ha már party-t szervezünk neki, de T. megsajnálta, hogy igy lebetegedett pont a szülinapja előtt, igy kényeztette kicsit...)
Ezek voltak hát a saját ajándékaink és akkor még jött a buli... Csak felsorolás-szerűen, kitől mit kapott:
Hugo - €20-s Disney voucher
Christian - Star Wars Escape Pod Lego
Lindus & Livi - DIY kaleidoszkóp
Lulu - Racing Bike Transporter Lego
Sanjith - Robot Lego és két könyv
Emma - kinai kisállatok felfűzve
Dev - Questions & Answers about your Body
Matilda - Play Doh Flip 'n Frost Cookies
Donal - Ultimate World of Dinosaurs meg egy dinó fej
Lorcan - dinós radir és Gift in a Tin Car Journey Games
Hát ennyi. Elég durva, nem tudom, jövőre talán kéne kérni, hogy ne hozzanak ajit, mert ez igy brutál szerintem. 

Tegnap és ma is pörgött a villanyóra nálunk: tegnap délelőtt Pajával a Killruddery House & Gardens-ben jártunk, ami sajnos elég messze van, úgyhogy alig értünk haza időben, hogy ne késsünk el Petitől. Killruddery jó kis hely volt amúgy, Palika odáig volt a homokozóért és kapott epres fagyit is, aminek kifejezetten örült (szerintem házi fagyi volt, ott készitették, úgyhogy még egy plusz pont a helynek). Állatot sajna nem sokat láttunk, pedig Paja igazi tanyasi fiú, imádja a háziállatokat, most is mutogatott, hogy szeretne tyúkokat meg malacokat simogatni, de a tyúkok csipnek, a malacok messze voltak, más állat meg nem volt, úgyhogy igy járt. Megigértem neki, hogy hétvégén elmegyünk egy farmra, ha kitart a jó idő. (Bárcsak!) Délután, mert nem vagyok normális, sütött a nap és jó időben én úgy érzem vétek itthon lenni, felkerekedtünk a két fiúval és bebuszoztunk a városba. Paja először ült buszon szerintem, úgyhogy felmentünk az emeletre és onnan néztek ki a nagy ablakon előre. A központban csak egy Lush-ba szaladtunk be, ott vettünk Pipinek egy fürdőgolyót (vagyis fürdőrobotot), majd visszasétáltunk az O'Connell hidhoz és elindultunk a Ha'Penny Bridge felé a boardwalk-on, de a fiúk félúton megunták a dolgot, leültek eszegetni valamit, majd kitalálták, hogy inkább dart-tal jöjjünk haza, úgyhogy nekivágtunk a Tara stationnak. Útközben vettem nekik egy-egy Cornettot is, azt az egyik hidnál ülve megették, majd siettünk a dart-hoz. Paja életében először ült dart-on is és átérezve a helyzet komolyságát, végre ezúttal belenézett a kamerába is, bár tűzött a nap a szemébe durván.

Az állomástól hazasétálni már nem volt egy leányálom, Palika dőlt-borult, Peti ugrándozott, hiába mondtam neki, hogy el fog esni és mindkettő folyton a száját piszkálta a halál dzsuvás kezével (ezt rühellem nagyon, koszos kézzel az ember nem nyúl az arcához sem, ezek meg fúúúúj, holott máskor ez nem divat persze, csak ha fekete a kezük a retektől), úgyhogy mire felértünk a lakásba teljesen kivoltam: fáradt is voltam és bosszantott is, hogy nem fogadnak szót, hiába prédikálok, csak pörögnek az utcán, csak nyalogatják a kocsikat, csak hátrafelé próbálnak menni és csak ellenkeznek folyton.
Az este amúgy szálláskereséssel telt: mivel hosszú hétvége jön és állitólag marad a napsütés, T. kitalálta, hogy lépjünk le 3 napra valahová a közelbe, de természetesen 2-án már nulla szálláshely van 4.-e és 5.-e éjszakára, úgyhogy maradunk a fenekünkön úgy tűnik vagy max. egy napos kirándulásokra megyünk, ha tudunk.
No most fél 4, megyek fülészetre. (Megint szar amúgy a fülcsim, reggel tökre fájt az állkapcsom is meg az egész bal arcom... E-le-gem van.)

Amúgy meg ilyen eget az elmúlt hónapban gyakrabban láttunk, mint a 8 itt töltött évünk alatt összesen:

*

Tegnap névnapomra amúgy kaptam egy szobabicajt, hátha könnyebben ráveszem magam igy a mozgásra. (A futással ellentétben a spinninget szeretem, de túl zsugori vagyok €10-12-t kiadni egy óráért, plusz amig lelépek, gyerekfelügyelet is kell...) Igy, hogy itt van a canga, hátha rá tudom venni magam, hogy tekerjek naponta - két naponta rajta és eddzem a legproblémásabb részeim.
Ma még mindig tartott a kánikula egyébként, reggel ugyan borult volt az idő, fel is lélegeztem, hogy fjúúú nincs rajtam a hová menjünk stressze, de 10 körül már megint újra száz ágra sütött a nap, úgyhogy Pajával kivonultunk a Deer Parkba. kire irigykednie), nem tudom hát, hogy kezeljem ezt az önzőséget. Mindenesetre zavar. Főleg úgy, hogy ma Pipinek is hisztis napja volt, kétszer is elkezdett sirni, ahhhh, biztos front van vagy valami.

A giga-erkélyünk

Előtte beugrottunk a stillorgani Tescoba venni az erkélyre egy homokozó asztalkát, illetve ha már ott voltunk, beszaladtunk a Dealzbe is ezért-azért (pl egy pöttyös labdáért), de a lényeg ugye a játszóterezés volt. Délután 3-ra mentem a fülorvoshoz, ezúttal nem szivott csak piszkálgatott és (sóhaj) mehetek vissza pénteken újra ellenőrzésre... Bahhhh! Ami a legidegesitőbb viszont, hogy újra köhögök. Ugyanúgy, mint egy hónapja. Igy kezdődött a lepukkanásom: köhögtem két hétig, majd mire a köhögés elmúlt, a fülem kezdett szarakodni. Most, hogy a fülem kb oké és csak ellenőrizgetni kell, most megint köhögök. Klassz. Asszem ennek sosem lesz vége. Délután, az orvos után még kivittem a fiúkat a Herbert Parkba is, mert én ilyen jófej vagyok, de nem sikerült túl jól, mert Palika teljesen koki, nem engedi, hogy Peti bármivel is játsszon, mert azonnal sikit, amint szerencsétlen hozzáér valamihez és megy a nem, nem, Baba. Kis Harpagonként begyűjti a játékokat és nem is csinál velük semmit, a lényeg, hogy nála van minden és akkor nem visit. Peti persze nem tűri sokáig ezt a kiskirálykodást, elvesz tőle ezt-azt, ha már szép szóval nem kap meg semmit, mire Palika persze oltári hisztibe kezd, ökölbe szorul az arca és vonyit. Peti sosem volt ilyen kis irigy (vagyis nem volt
Anyway, az úgy milyen, hogy május van és Peti meg én le vagyunk barnulva, de durván (Pipi már most elérte a kreol bőr / világitó szemek időszakát, amit máskor júliusban szokott, mikor hazaérünk), Paja haja pedig egyre szőkébb, mert kiszivja a nap?  

* A Herbert Parkban 1-2 hete nyilt egy kávézó, most kipróbáltuk, mert olvastam, hogy vannak gyerekjátékok, hogy mig anyu-apu teázgat a gyerekek szórakozhassanak, de persze semmi sem volt most kinn, úgyhogy szóltam egy pincérnek, hogy most mi van, mire kijött a vezető ezzel a Jengával, hogy jó lesz-e. Hát hogyne. Ha már ott jártunk, vettünk három cupcake-t is, egy nagyot meg két minit (a nagy €2,5, a kicsi €1,5) és nos, khm, nekem nagyon geil volt mindhárom... Nem hiszem, hogy sokszor fogunk ide betérni asszem, mert drága is és hát nem is finom. Ja és szénsavmentes ásványviz sem volt, ejnye, csak bubis viz meg üditők.