Oldalak

2010. december 29., szerda

Ja és

Elkezdtük nézni a Naphoz Holddal filmet (fél órás részleteket engedhetünk meg magunknak esténként) és tök fura látni, hogy a Kispált ennyien szerették. Én lemaradtam ott, mikor a 90-es évek elején páran Kispálosak voltunk és ezért mindenki hülyének nézett. Most meg több ezer tizenéves nyomja a szövegeket, amikről azt hittem, még mindig csak én tudom kívülről...


Örülök, hogy feloszlottak, komolyan. Ez már nem ugyanaz. Divatzenekar lett a Kispál, beszarás. És én hol voltam vajon, mikor ez megtörtént?

Dilemma

Amúgy meg még mindig nem tudom, hogy P.-e az irtó nehéz eset, hogy ennyit küzdünk vele és másnak egyszerűen könnyebb gyerek jutott vagy simán én vagyok szar alak és más anyuka ezerszer türelmesebb nálam...


Asszem amúgy mindkettő igaz: P. is nehéz temperamentumú kölyök és én sem vagyok az a született anyatípus. Ez a sok harc pedig az úgy nevezett csiszolódás kettőnk között. Remek. Legalább lesz mit mesélni neki, ha felnő.

Karácsony II

Egyébként meg azon filóztam, hogy nem is tudom, mit csinálnék egyedül vagy akárcsak egy fapofa társsal...


Merthogy ezt az egész babázást szerintem nem lehet ép ésszel kibírni, csak így, ha van egy segítőkész és vicces férj a képben, aki a legbénább helyzetekben is képes megnevettetni, hogy a könnyem csurog a röhögéstől*...


Jövőre is őt kérem karácsonyra.


* Tegnap este pl úgy vittük fürdetni P.-t, hogy közben azt a régi béna Dallas paródiát idézgettünk, hogy "Azt mondom, kezdjük el a bulit... Azt mondom fiúk, dugó van, de kezdjük el a bulit..."

Karácsony

Lement. A 3. itt kinn töltött karácsonyunkat is túléltük, ami történetesen kiccsaládunk első igazi közös karácsonya volt.


Az egész csütörtökön kezdődött, mert AV aznap szabit vett ki. Miután zuhogott a hó, takarítani meg szokás szerint senki sem takarította, összesen a postáig jutottunk el, oda is alig, mert az egyik órákig piros lámpa előtt alig bírtunk felkapaszkodni az emelkedőn, ami merő jég volt. Mindenesetre odaértünk valahogy a postára. Hálistennek AV amazonról rendelt ajándékai megjöttek, majd miután megbizonyosodtam afelől, hogy nincs több csomag (= rákérdeztem a palinál, hogy ugye nincs más?), elcsúszkáltunk a tescoba megvenni még ezt-azt. Hazaérve majd szétdurrantam, mivel egy újabb cetli várt a postaládában, hogy hohóóó, csomag jött... Miután elkezdett ismételten esni a hó, nem mentünk vissza aznap a postára, ami hiba volt, de erről később. A sztorihoz hozzátartozik, hogy anyuék múlt-múlt szerdán adtak fel egy karácsonyi csomagot, benne jó kis hazai beiglivel és szegények naponta 20x rákérdeztek, hogy megérkezett-e már... A nap egyébként kicsit feszkósan telt, P. ugyanis csak kézben volt hajlandó létezni, mi pedig semmivel sem voltunk kész. Miután a hétfőn sütött fahéjas csillag és a kedden sütött muffin elfogyott, sütöttem összeragasztott linzert (jó lett) és diós csíkokat (szar lett). Este hulla mód zuhantunk ágyba, tudva, hogy másnap 24-e, mi pedig sehol sem állunk...


Pénteken, azaz 24-én P. ismét szép formáját hozta: nem aludt egy cseppet sem. Hol AV tett fel egy díszt a fára és nálam volt a gyerek, hol én kavartam egyet a levesen és ő fogta Őuraságát. Esetenként úgy próbáltunk haladni, hogy a karunkban a 9 kilós ded ÉS díszítünk illetve főzünk. Délután az idegeim végén elmentünk a postára a csomagért, mire egy faszi közölte, hogy ááá, zárva vannak, majd 30-án (!) nyitnak ki. No itt valami elszakadt. Miután P. nagy nehezen bealudt, mondtam, hogy ne menjünk haza, legalább csönd van, úgyhogy beugrottunk a Burgerbe, vettünk két menüt és elautóztunk Sandymountra és miközben nyers sültkrumpli darabokat nyomtam AV szájába a hátsó ülésről (persze tök kussban), letudtuk a karácsonyi ebédet-vacsorát egyszerre. Hazaérve a szendvicseket is befaltuk majd ajándékoztunk, az mondjuk jó volt. A nap koronájaképp beszéltünk anyuékkal, vagyis anyuval beszéltünk, apu ugyanis valamin összeveszett anyuval és nem volt hajlandó a géphez jönni, csak ült hátul és rejtvényt fejtett. Miután letettük, bőgtem egy jót, azt hiszem, nem kell részleteznem, miért. Boldog első karácsonyt.


25-én, szombaton P. abszolválta a már említett új kunsztját: felállt a kisasztalnál. Ebédre a 24-én készített tárkonyos levest ettük illetve sütöttem sajtos-barackos csirkét. Délután sétáltunk Dun Laoghaire-ben, de befagyott a s*ggünk, úgyhogy hazajöttünk 20 perc séta után kb. Este sütöttem karácsonyi muffint és nagyjából ennyi volt 25-e.


Vasárnap rádöbbentünk, milyen gáz ez a folytonos feltérdelés-felállás, P.-t ugyanis egy mp-re sem lehet egyedül hagyni, térdel, áll és zuhan ugyanis. Akkorákat koppan a feje a laminált padlón, hogy az archája is beleremeg. (Csórikám.) Míg AV óvó kezei fogták őkelmét, délelőtt rakott krumplit csináltam, majd a gyors ebéd után elmentünk a Phoenix Parkba, de miután kaotikus volt ott a helyzet, továbbhaladtunk Dollymountra. Nagyon durván fújt a szél, nagyon keveset voltunk tehát, P.-t ki sem szedtük a kocsiból. Este csináltam pár palacsintát, éjszaka pedig 2x ébredtünk, éljenéljen.


Hétfőn visszavittünk egy ajándékot Blanchardstown-ba, jártunk Lidl-ben, majd az egész nap azzal telt, hogy pesztráltuk P.-t, azaz arra vigyáztunk, hogy ne essen nagyot.


Kedden, azaz tegnap az ILAC-ban jártunk, kicseréltünk két ajándékot (a változatosság kedvéért idén két nagyobb dolgot vettem, mint kellett volna), majd a program kísértetiesen hasonlított a hétfőire: vigyáztuk P. lépéseit. Állítólag 1-2 hét és nem lesz ilyen bizonytalan, hát nagyon remélem, mert már kezdünk fáradni, nem megy ez nekünk, öregek vagyunk, önzőek és hulladékok. Az ILAC-ról még annyit, hogy kb 10-10-10 perceket vártunk a liftekre, mire feljutottunk a különböző emeletekre, mert a k*csög lóf*szjóskák épkézláb létükre a mozgólépcső helyett a liftet használják. Erre csak annyit tudok mondani, hogy tiszta szívből azt kívánom, hogy aki ezt csinálja, az jövőre valóban szoruljon rá a liftre a mozgólépcső helyett, törjön el a lába a p*csába és tudja meg, milyen fájó lábbal (= nálunk egy visító gyerekkel) arra várni türelmesen, hogy megjöjjön a lift, ami teli van két lábon járó barmokkal. Annyira kezdem utálni ezt a sok hülyét, hogy hihetetlen.


A hó egyébiránt tegnap reggelre elolvadt hála a magasságosnak.

Ennyi

Sosem értettem, miért jó, ha egy plüss bizbaszon foltok vannak, olyan igazi, csúful rávarrott direkt más színű foltok, hát most megvan: P. - mint minden gyerek gondolom - imádja őket.


Nem egy gestallt szemléletű kölyök, az már biztos, az egészet ugyanis leszarja, számára a titkok nyitja a részletekben rejlik.


Ettől függetlenül bolondgomba.

2010. december 27., hétfő

Ki az?

Találós kérdés:


Ki az, aki a földre helyezve azonnal elstartol a kábelek, az erősítő vagy a kuka irányába, hogy azokat teljes átéléssel nyalogassa? (Update: Ki az, aki a földre helyezve azonnal elstartol a mérleg vagy a dohányzóasztal felé, hogy azokra két kézzel feltámaszkodhasson, majd hanyatt vágódhasson)?


Ki az, aki ha egy kicsit fáradtabb, nem startol semerre, csak felmászik a ölembe és vagy elkezdi teljes erőből harapni a bármimet vagy a fejét a combomon pihentetve nyújtogatja ki a lábát állásba?


Ki az, akit a fenti két tevékenysége miatt szó szerint egyetlen percre sem lehet felügyelet nélkül hagyni, mert vagy ordít, hogy combot ide vagy épp akkorát esik, hogy összeszalad a sziget, (majd szintén ordít)?


A kérdés természetesen költői.

2010. december 25., szombat

Die Hard

P. azért még készült ezzel-azzal az ünnepekre, pl tegnaptól tud egész klasszul ülni, ma pedig felállt a dohányzóasztal mellett és diszkréten megvárta, míg elkapjuk, csak akkor vágódott el.


Én Hősöm.

2010. december 22., szerda

:(

P. kitalálta, mi lesz a karácsonyi ajándéka számunkra:


Minden nap felébred hajnali 3 felé és (ma pl) fél 6ig nem alszik vissza, hadd lehessünk még többet együtt. Figyelmes lélek.


Boldog karácsonyt.

2010. december 20., hétfő

Mindazonáltal

A hétvége csúcspontja volt, mikor az apja gitározása mellett P. nyűglődött és énekelte, hogy "Unom a macit / unom a rugit / unom a body-t / és unom a tapit. / Unom a kartont / unom a könyvet / a zenélő dobozt meg a tehenet..."

Aranyhétvége

Bár a múlt hétvégi beszámoló is kimaradt, íme előbb a mostani.


Szombaton korán keltünk (nem önszántunkból), majd 9kor már Blanchardstown-ban keringtünk parkolót keresve. (Karácsony miatt nem 10kor nyitottak az üzletek, hanem fél 9kor.) Egy gyors Dunnes bevásárlás után szereztünk egy alvós plüssrugit P.-nek, amiért többet álltunk sorban, mint amennyi az egész ottlétünk volt összesen. Miután baromi hideg volt (mínusz pár), nem mentünk sétálni, hanem kora délután elautóztunk Howth-ra, ahol kb 8 hónapja nem jártunk. Ott sétáltunk 10-15 percet, majd miután mindhármunk arcára ráfagyott a mosoly, hazajöttünk. Az este meglehetősen unalmasan telt, nagyjából ólomlábakon haladt az idő, azt hittem, megpusztulok, mire fél 9 lett és vihettük fürdetni az Urat, aki fél 10kor bealudt a vacsorájába. 10kor a felettünk lakó köcsögök bulizni kezdtek, amit AV felvett és vasárnap reggel a fájlt egy szép levél kíséretében el is küldte a management-nek. (Most őszintén, mekkora IQ-ja lehet valakinek, aki miután kap egy "final warning"-ot, hogy nem hangoskodhat, különben repül, de ő azért is bulit szervez? Számtalanszor végiggondoltuk már ezt, ha mi valami miatt figyelmeztetést kapnánk, utána fülünk-farkunk behúzva tennénk mindent, csak éppen azt nem, ami miatt ránk szóltak... Most nem? Nem ez a logikus? Úgy tűnik, íréknél nem.) Az éjszaka koronázásaképpen P. hajnali 5kor felébredt, majd 6.20-ig ringattuk (főleg AV, mert én ki voltam rá akadva, miután napközben sem aludt és hangoskodott végig), semmi és aztán 6.20tól 6.40-ig aludt (1 óra 20 perc ringatás 20 perc alvásért, jó, mi?), majd 6.40től újra AV kezében volt 7.30ig, amikor is megreggelizett. (Hogy miért kel mostanság menetrendszerűen hajnalban, elképzelésünk sincs... Ha éhes lenne, nem lehetne húzni az időt, akkor azonnal kéne neki adni, mert ha ő éhes, akkor égszakadás-földindulás kezdődik, megrepednek a dobhártyák, leomlanak a hegyek stb stb stb), mindenesetre egy biztos, nem aludna 20 percre sem vissza és nem maradna meg kézben sem.)


Korán kezdődött vasárnapunknak köszönhetően délelőtt szunyált a Kiskirály, én főztem és megsütöttem az idei karácsony első sütijét (fahéjas csillag - kb 20 perc). Kora délután Dun Laoghaire volt a program, sétáltunk a mólón, fáztunk, dideregtünk, mászkáltunk. Itthon a gyors ebéd után nem volt alvás, a Gyermek gondosan várt uzsonnáig, hogy akkor belealudjon az evésbe. 20 percet hunyt a drága, én ott fagytam meg mellette, mert moccanni sem mertem, nehogy felriadjon. Miután üvöltve felébredt, kapott még ezt-azt hogy hallgasson, de csak sírt, sírt, gőzünk sincs, mi volt a probléma, mindenesetre vagy fél órán át vigasztalhatatlan volt. 9kor megfürdettük, fél 10kor megvacsorázott (a 20 perc alvás + a másfél órán át tartó uzsonna miatt csúsztunk el ilyen betyárul), majd bár 11kor felébredt, negyed óra alatt visszaaludt és aludt egészen 3/4 8ig.


Felemás volt hát a hétvége, meglehetősen aggasztó az éjszakai / hajnali kelések sorozata, hiszen eddig mindenki azzal vigasztalt, hogy oké, oké, sokat sír, nyöszörög, de legalább este 10től reggel 8ig szunyál, erre tessék, a sírás, nyöszörgés maradt, csak éppen 2x ébred stabilan éjszakánként is jó egy hónapja... Mindezek ellenére örültem, hogy volt, aki tartja bennem a lelket, jól esett, hogy pihenhettem kicsit és azért itt-ott nagyokat röhögtünk is a saját sorsunkon, ami valljuk be, eléggé fel tud tölteni (már a röhögés, nem a sorsunk)...

2010. december 15., szerda

Elnézést

P. nemzetiséget változtatott.


Mától görög.*


* A hasról hátra eddig is ment, de ma elkezdte rendszeresen a hátról hasra forgást is.**


**  Eddig egyszer-egyszer sikerült csak, most amint leteszem a hátára, pördül.

2010. december 13., hétfő

The world is doomed vagy valami ilyen

És folytatódnak a negatív postok, sajnálom.


Pedig most nem is gyerekes (bár lehetne, miután éjjel fél 4-fél 6-ig nem aludt egy cseppet sem A gyermek, hogy miért, azt csak ő tudja (vagy ő sem), miután napközben pont annyit aludt, mint szokott, nem történt vele semmi szokatlan, nem volt éhes / szomjas, nem fájt semmije, nem sírt, egyszerűen csak nézett a nagy gombszemeivel a sötétben), hanem csak úgyos.


Történt ugyanis, hogy csináltunk egy naptárat véres-verejtékkel (ha legközelebb felmerül az ötlet, leszúrom magam - P. nem az a gyerek, akiről sitty-sutty lehet 12 művészi képet készíteni, ő a spontán fotók sztárja), kinéztük, hogy 1990 ft, hú, tök jó, csinálunk 8-at, minden rokon kap egyet, úgysem látják a Dedet soha. Pénteken el is készült az utolsó kép is, válogattunk háttérszíneket (kb fél nap, hogy Tökéletes legyen a Mű), erre a megrendelésnél kiderül, hogy időközben 3990 ft-ra emelték az árat / db. 4000 ft baszki, egy olyan országban, ahol az átlagfizetés 120 ezer. Meg amúgy is, mekkora köcsögség már ez? Jön a karácsony, szívassuk már a népet? Fele munkával ugyanannyi bevétel? Legszívesebben megrendelném itt, ahol egész évben 14 euro a naptár, hiszen árban ugyanott lennénk, de legalább nem támogatnánk az otthoni szennyet. Értem én, hogy nincs idejük és az a cél, hogy kevesebb munkával többet keressenek, de ez azért béna gondolatmenet, mert így a megemelt árnál a 8 naptár helyett mi pl 2-t rendelünk, nem 4-et, szóval végül is ők esnek el a bevételtől... Eh, szar világ, komolyan.


Aztán a másik. Miután a héten szívtam a bemenetellel - millió ember az utcán, fellöknek, elfoglalják a lifteket stb stb - mondom, oké, rendelek ajándékokat neten, amazonon, e-bayen. A hétvégén 4-5 órát töltöttem nézegetéssel, kb 0 sikerrel, miután kinézek valamit, erre az eladók 50%-a nem szállít ide az isten háta mögé (Észak-Írországba szállítanak, hiszen az az Egyesült Királyság része, ide nem, hiába ugyanaz a sziget), a maradék meg egy 12 fontos, 10 dekás árut, ami belefér egy margarinos dobozba, 13 fontért ad fel. Hát már megint hol élünk? Találtam olyat is, hogy egy 1 fontos matricát 3,5-ért szállítanak ki. Komolyan beszarás.


Ezek után vásároljunk irl, jó. Szombaton Blanchardstown, ahol reggel 10kor nem találunk parkolóhelyet, mert mindenki tombol; vasárnap Dun Laoighaire, egy pláza, ahol az üzletek 60%-a zárva (!), a maradék 40%-ban pedig elképzelésük sincs, hol vehetnék azt, amit keresek (kb olyan áruról van szó, mint egy nem tudom, gitárpengető), majd magyar bolt, csak úgy a nap koronázásaképpen, ahol kiderül, hogy csak 10 euro felett lehet kártyával fizetni, mert megy a szarrágás. (Ez amúgy annyira nem is tűnik nehéznek, miután egy márkátlan búzadara 2 euro (otthon mennyi, 200 ft?)...)


Szóval szép napokat élünk, na.

2010. december 11., szombat

FB

Megint k*csög leszek. Két dolog. Mindkettő a Facebook-kal kapcsolatos.


Nem vagyok egy non-netfüggő (ergo baromira sokat netezem) és az utóbbi 5-6 hónapban nagyon komoly felhasználója lettem a facebooknak, de még az életben eszembe nem jutott olyan postokat írni, hogy "Itt és itt vagyok, tök jól érzem magam."... Bakker, ha én jól érzem magam, akkor jól érzem magam és nem pötyögök a laptopomon vagy a mobilomon. Jó, élménymegosztás, aláírom, de miért nem lehet azt utólag? Miért kell egy koncert / előadás / bármi alatt tájékoztatni a többieket, hogy hahó, épp itt vagyok, hú de jó nekem. Még az is oké, ha valaki unatkozik, mit tudom én, lekéste a gépét és a váróban sopánkodik, hogy "Ajjaj, itt és itt ülök, de rossz." ez még érthető is valahol, de hogy ha valaki jól érzi magát épp és erről ír - hát az beteg szerintem.


A másik. Magyarok vagyunk vagy mi az isten. Akkor miért kell egy magyar ember angol nyelvű megjegyzésére angolul írni? Még ha angolul ír valaki, rendben, a külföldi barátaihoz is szól (=nagyzol), hát ez van, de erre miért nem lehet magyarul reagálni? Én nem tudom, szerintem irtó szánalmas, mikor két magyar ember angolul bénázik...


No, hát mai köccsér rovatunkat olvashatták.

2010. december 8., szerda

Íres

Szóval miért is furák az írek. Nézzük csak.


Mondjuk azért,


mert leesett 5 centi hó és ezért



  • nem nyitják ki az iskolákat, a rendelőket

  • leállítják a buszközlekedést

  • leállítják a postai szolgáltatásokat

  • előbb zárják be a boltokat.


mert hideg van és ezért



  • a telkeken hetekig folyatják a vizet, hogy ne fagyjon be a kerti csap (folyománya: este 7től reggel 7ig vízkorlátozás van pl nálunk).


mert mindenhol maguktól becsukódó ajtók vannak és ezért



  • 10 percenként hallani egy k*rva nagy ajtóbecsapódást, mert annyi eszük nincsen, hogy kilincs is van a világon.


mert a szeptemberben beadott családi pótlék kérelmet még ki sem nyitották és ezért



  • februárra ígérnek választ, megkapjuk-e (amiből őket ismerve március vége lesz).


mert minceMEAT néven futtatnak egy jellegzetes karácsonyi édes süti tölteléket és hát ezért.

Jajjj

Néha vannak dolgaim, hogy csak lesek, hogy lehetek ilyen hülye. Például közel 7 hónapnak kellett eltelnie, hogy eszembe jusson, hogy egy gyerek nem csak kifejezett bébijátékot kaphat a kezei közé, hanem bármi mást is, szóval érdekes, felnőttes dolgokat is.


Így visszagondolva, fogalmam sincs, miért vettem ki csórikám kezéből a teljesen veszélytelen, vicces tárgyakat és miért nem engedtem, hogy egy tányért fogdosson például.

Mindegyik táblában egy jó pohár tej van

Mindig is szerettem volna az az anyuka lenni, akinek a fia után bomlanak a kislányok, mert jó illatú a pulcsija. Asszem megleltem az ehhez szükséges öblítőt és ez most a reklám helye.


Ő az. Mióta van, folyton csak mosnék, mosnék, mosnék...

2010. december 7., kedd

Nyárs

Most biztos sokan szemétnek néznek és én sem vagyok meggyőződve a saját igazamról, de erről eszembe jutott, mert ilyesmin már én is sokat filóztam (nem a meleg-hideggel kapcsolatban, csak úgy), hogy én asszem jobban szeretném, ha P. bully lenne és nem bullied. Az elsőn ugyanis úgy érzem, tudnék változtatni, a második esetben viszont dühös lennék és tuti megszakadna a szívem (illetve börtönbe kerülnék, mert tuti nyársra húznám, aki szívatja).

Lekötők

Amúgy 3 gyerek az 3 gyerek.


P.-t meglepő módon ugyanis tényleg csak azok a dolgok kötik le, amik "felnőtteknek valók"*.


* laptop, távirányító, kábelek, tollak, gitár, éles és hegyes dolgok


ui: Tévedtem, van még egy dolog. Miután ma egy percig csöndben volt, úgy láttam, hogy az ujjával van el. Ez annyira nem rá vall, hogy közelebb hajoltam... és észrevettem, hogy egy hajszálat talált és azt hajtogatja.

Excuses

Magyarázatok P. bolondos viselkedésére:



  • Nagyon nőnek a felső fogai és mintha az alsó már kinn lévők is fájnának neki, mert mindig ki akarja kapirgálni őket

  • Gesztenyét evett, ami meglehetősen habarcsossá tette a végtermékét

  • Fejlődést ugrik, ma például 210 tej után simán benyomott 80 céklát is

  • És ami a legjobb: szombaton végre elkezdett szépen előrefelé is mászni


Kiccsillagom.

Képes



2010. december 6., hétfő

Szokásos

Annyira unok már nyafogni, meg tök ciki is, hogy vannak, akik egy szó nélkül felnevelnek három-négy gyereket is, én meg egyel itt küzdök minden nap. Mit minden nap. Minden órában, minden percben.


Ha egy percig csend van (értsd nem tökéletes csend, de nem zeng tőlünk a ház), már sikerélményem van, ha fél percig eljátszik hason, már örülök. És közben irigy vagyok, kezdem gyűlölni, ha valakinek nem ilyen a gyereke, ha valaki élvezi az anyaságot, ha valakinek tíz percig is elvan egyedül a gyereke, anélkül, hogy velőtrázóan visítana.


Kezdek attól tartani, hogy beteg. Komolyan. Mert az, ha valaki 1 hónaposan sokat sír, oké. Ha 3 hónaposan sokat sír, még belefér. De hogy itt van egy 7 hónapos cula, akinek létformája a krokodilkönnyes üvöltés, hát nem tudom, hogy ez normális-e.


Az elmúlt három napot konkrétan végigsírta ugyanis a törpe. Azt terveztük, hogy a rokonságnak csinálunk egy naptárat (éljen Kiszel Tünde és Donatella), de egyszerűen nem tudjuk megcsinálni a képeket, mert 100 képből 99-en sír, a maradék 1-en meg kigurul a képből, mert feldőlt épp.


Szombaton az áprilisi képet szerettem volna megcsinálni, tegnap a márciusit, ma a februárit. Körülbelül 300 kattintást végeztem a nap különböző pontjaiban és egyetlen értelmes fotó nem készült, mert az egyiken épp hídban van, a másikon csak a nyelvét látni úgy visít, a harmadikon meg mit tudom én, mivel foglalatoskodik, mindenesetre minősíthetetlen képet vág.


Annyira elegem van. Tegnap voltunk vásárolni és miután az egész odautat végigvisította az autóban, ahogy toltuk a babakocsiban a pláza felé, elsírtam magam én is, mert utálom, hogy bármilyen idős gyerek jön szembe 6 hetestől 5 évesig, mind kussol, alszik, beszélget, nézeget, figyel, játszik, mindig mi vagyunk azok, akiknek üvölt valaki a babakocsiban. A legszörnyűbb, hogy olyan ez az egész, mint egy csúszda, hiába szállnál ki, nem lehet.


Nem akarok megkeseredett harminc éves lenni, de per pillanat szinte semmi pozitívumot nem látok az életben. Az egész egy kurva nagy harc azért, hogy egy perc sírás mentes időhöz jussak. Hét hónapja élünk bolondokházában. És nem, nem én csesztem el, mert egy napos korától ilyen, nem mi neveltük félre, ő ilyen. De dögöljön már meg a szomszéd tehene is, legyen már akkor mindenkinek ilyen nehéz, mert ez rohadtul nem fair a Sorstól. És persze tudom, lehetne rosszabb is, ha beteg lenne például, te jó ég, hát abba belehalnék, de ez most nem vigasztal, mert már ezt is alig-alig bírjuk elviselni és ezt most halálosan komolyan mondom.

2010. december 3., péntek

Future

Az előzőhöz kapcsolódva, múltkor AV teljesen spontán elkezdte az alábbi monológot:


P. (itt persze P. egész nevét mondta)


Magatartás 2-es.


Szorgalom 4-es.


Angol 5-ös.


Matematika 2-es.


Irodalom 4-es.


Fizika 3-as.


Történelem és állampolgári ismeretek 5-ös.


Testnevelés 4-es.


Rajz 4-es.


Ének-zene 5-ös.


A tanulót megrovásban részesítem, mert órán társait szórakoztatta, énekórán más szöveget énekelt, vicceket mesélt.

NőL

Bár hányok a most ezt csinálom stílusú képcímektől, néha szoktunk olyat játszani, hogy mikor P. nyűgösködik, mondatokat adunk a szájába, mint például, hogy "Anya, ne szólj bele, ez az én életem!" "Apa, te ezt nem értheted, szállj le rólam!" és ilyenkor mindig úgy elborzadok, hogy alig pár évünk van, amíg boldog öntudatlanságban van velünk ez a manó, hiszen pislogunk kettőt és máris saját tervei, céljai lesznek...


Ha ez eszembe jut, mindig megenyhülök.


Olyan gyorsan felnőnek.

Mert jó Anya vagyok

Amúgy meg mivel már kora gyermekkortól fontosnak tartom a szabad választás jogát, mindig két pelust veszek elő és megkérem P.-t, hogy mutasson rá, épp melyiket szeretné viselni.


A döbbenetes, hogy rá is mutat, hol a jobb, hol a bal oldalira*.


* macskás vagy kutyás / majmos vagy ismeret állatfajos (contact NASA)

Fapuma

Mindenesetre reggel jót röhögtem magamon, mikor P. végre csöndben maradt a kis felhúzható virágarcú-napocskáját nézve, én meg elkezdtem mozgatni neki nagy didaktikusan, hogy nééézd, a nap keleten keeeel, ííííígy feljön, dél van, húúú, de süt, meleg van, itt nyugaton meg lenyugszííííík, de ez olyan Sanyisra sikerült, úgyhogy második körben már az ment, hogy a nap kálátán kááál, Páti ná sírjál, fúúú, dél van, Páti most sá sírjál, már este is van, Páti ná sírjál már.


Azt hiszem, ez a jelenet tökéletesen leírta, milyen az élet nálunk.


Az ihlet itt:




+18

Azt hiszem, kellően meggyőző lettem volna, ha hajnali 2-kor kilógó mejjel, zilált hajjal, pizsamában, vérben forgó szemekkel egy konyhakéssel a kezemben átcsörtettem volna a szembeszomszédhoz, hogy shut your fucking face unclefucker, miután a seggarc a büdös kurváival lusta volt a hóban bemenni kocsmázni, ezért úgy döntött miért is ne basszon be csütörtök éjszaka és miért is ne üvöltesse a gagyi zenéjét a saját lakásában hajnalig, leszarva mindenki mást a házban.


IMF hitel ennek az országnak baszki, ahol 15 centi havat meg se kísérelnek eltakarítani, sehonnan, ahol télen megáll az élet, leáll a tömegközlekedés és a posta és ahol egész évben az egyetlen szórakozási lehetőség a vedelés, mert annyira igénytelenek, mint egy csapat éticsiga.


Kezd a tököm kilenni ezzel az idétlen csürhével, részeges, unalmas, szánalmas kis pöcsök és kurvák gyülekezete, menjünk haza a picsába, ott legalább megértik, ha kellően kicifrázva a pofájukba mondom a véleményem.


A nap filmje: Falling down.

2010. december 2., csütörtök

Mit szeretek benne 1

Külsőségek:


A formás, okos fejét.


A két forgóját.


A vicces hajszerkezetét.


Az értelmes homlokát.


A hosszú szempilláit.


A gyönyörű, huncut szemeit.


A csinos, se nem nagy, se nem kicsi füleit.


A pisze orrát.


A száját, amit hol lebiggyeszt, hol legörbít, hol elhúz, hol kitát.


A bekapnivalóan incselkedő állát.


A lyukat az arcán, ami megjelenik, ha nevet.


A mindig meleg nyakát.


A pihés hátát.


Az izmos karjait.


A szép köldökét.


A csikis hasát.


A vastag combjait.


A böte lábfejét.


A nagy talpát.


A dagi kezét.


A hosszú ujjait.


A sima bőrét.


A vicces illatát.

Utálom a telet

A k*rva életbe már ezt a sok vizes hungarocellt.


Szombat óta esik ez a fos, öt perces szünetekkel, az élet leállt, hó, csend és hullaszag. Az utakon jégpáncél, a buszok leálltak, a reptér bezárt, de gyalog sem lehet közlekedni a tíz centis hóban, mert azalatt jég van és különben is, izmos vagyok, de annyira nem, hogy hóekének használjam a babakocsit. Kenguru is kilőve, mert attól fosok, hogy megcsúszom és összenyomom a törpét, más lehetőség pedig nincs.


Csupán szülinapi ajándékot, mikulás ajándékot és kiegészítőket kéne vennem a karácsonyi ajándékunkhoz, de persze a sarki boltig nem jutok el csak vaskos káromkodások árán, szénné ázva.


Tudom, fő az egészség, de leszarom, ki akarok innen jutni, vásárolni akarok, tenni a dolgomat, intézkedni, haladni.

2010. december 1., szerda

Poén

P.-ben amúgy talán azt szeretem legjobban, hogy vicces. Úgy értem, sír, sír, elég gyakran, de legalább olyan sűrűn nevet is. Teli szájjal. Hogy kilátszik a két foga. Hogy összeráncolja az orrát. Hogy bugyborékol ki belőle a Miki egér hangú röhögés.


Mostanság (just for the record) a következő dolgokon tud nagyon nevetni:



  • Tartom a hóna alatt, ő lóg lefelé és jobbra-balra illetve előre-hátra harangozom vele.

  • Faltörő kost játszunk, azaz egyik kezemmel a hóna alatt tartom, a másikkal meg a feneke alatt fogom és nekiszaladunk a tükörnek a BUMM, BUMM szócskát ismételgetve.

  • Négykézláb vagyunk egymással szemben és az elkészülni-vigyázz-kész parancsok után, a kész-nél elkezdenek az ujjaim felé szaladni és hol az egyik győz, hol a másik, hol egyszerre érnek be. (A győztes ujj ujjong, miután átszakítja a képzeletbeli célszalagot.)

  • Fekszik az ágyon háton vagy oldalt, én mellette, elgurulok tőle, majd visszagurulok hozzá és SZIA-val köszönök.

  • Görgetem az ágyon, miközben mondom, hogy Gyúrom a tésztát, gyúrom a tésztát.

  • Vészjósló dallamot dúdolok, körözök felette és egyszer csak megpuszilom a hasát / combját.

  • Belehammogok (HAMM-HAMM) a nyakába.


Hát ennyi jut most az eszembe. Ezek a játékok egytől-egyig jogvédettek, általam, tekintve, hogy én találtam ki őket hat hónapnyi kemény brainstorming és kísérletezés után. Le lehet persze utánozni, de jutalékot kérek.


Update.


Eszembe jutott még kettő:



  • Háton fekszik, én pedig a két lábát TOPP-TOPP szócskát mondogatva léptetem a talpát a fejemen. (Ennek van egy tanításosabb változata: TOPP - ez a homlokom; TOPP - ez az arcom; TOPP - ez az állam stb.)

  • Ül az ölemben (én hasizomból tartom magunkat, szóval edzésnek is jó) és a két karjával ÉLJEN-ezünk. (Eredetileg ÉLJEN, kijöttek a bányászok! volt a szöveg, most már továbbfejlesztettem és az aktuális dolgoknak örülünk, például ÉLJEN, megkapta Írország az IMF hitelt! ÉLJEN, jön az enyhülés! stb stb)

2010. november 30., kedd

Lédig

Mi a jó ég az a lédig? Darab? Mert van hálós és lédig narancs, de számomra a szövegkörnyezet és az ábra smafu, mert bizony fogalmam sincs, mi az a lédig.


Lédig, lédig, lédig. Plíz.

Mindennapok

Míg a zoknit nagyjából 10 másodperc alatt rugdalja le Az Ördögfióka, a kiccsimma már akár 5 másodpercig is fennmarad a lábán.


Ráadásképp hülyére röhögi magát, amikor adom fel rá, ilyen háhááá, mit erőlködsz, úgyis leszedem, amint nem fogod oda a talpamhoz nézés mellett.

2010. november 29., hétfő

Ügyes

Amúgy a múlt héthez még annyit, hogy voltam kétszer babakocsival és tömegközlekedéssel a központban, én, a Hős. Odafelé dartoztunk (három lifttel jutottunk el a vágányokig), új értelmet nyert a Mind the Gap kifejezés, visszafelé pedig mindkétszer épp elkaptam a buszt, ami oltári szerencse, tekintve, hogy fél óránként jár illetve hogy rólam van szó.


No de a lényeg, bár asszem maga a bejutás izgibb volt, mint a cél: Először egy toddler group-on vettünk részt, mérsékelt sikerrel, aztán pedig csak úgy nézelődtünk, vettünk ezt-azt, shopping spree, érted.

Címszavas hétvége - mert az idő mindig drága

Péntek éjszaka nagy dörgés-villámlással megjött a hó.


Szombat reggelre még csak pár centi fogadott, el is mentünk hát Blanchardstown-ba (hová máshova) vásárolni. Délután a fiúk sétáltak, én pedig kitakarítottam a lakást a-tól nagyjából ty-ig. Este megrendeltük a nagyszülők Mikulás ajándékát neten, majd korán lefeküdtünk.


Vasárnap belehúzott a hó, reggelre már jó tíz centi vastagon állt az előző nap leesett és jéggé fagyott első rétegen. A hókotrás, mint olyan, itt ismeretlen fogalom, ha minden igaz, a sóról sem hallottak még, el lehet hát képzelni, mi fogadott, mikor délelőtt lementünk sétálni. Sebaj, azért hősiesen törtük a jeget-havat s mi jó falat, csúszkáltunk a babakocsi után, megfagytunk, vörösödtünk. Elkészítettük a nagyszülők karácsonyi ajándékának egy-tizenkettedét, majd itthon szépen megebédeltünk, én főztem baracklevest meg rizses húst. Délután St Stephen's Green, szereztünk egy karácsonyi szettet az úrnak és beültünk enni-inni a kávézóba. Este tejbegrízt ettünk, küzdöttünk a Gyermekkel, aki egész nap másfél órát volt képes aludni, ennek megfelelően hulla volt, de ideges.


Miután 17 perc után most megint felébredt (ezt a 17 percet úgy nyertem, hogy 37-et ringattam, lásd kettővel ezelőtti bejegyzés), rövidre is zárom a beszámolót és megrángatom egy kicsit.

Való világ

Aztán a mai napig szoktam röhögni a szoptatós nyálságokon, hogy óóó, mikor a kis kezével megsimogatja a cicim miközben eszik, óóó, mikor mosolyog, ha meglátja a mellem stb stb stb.


No megmondjam mi a rögvalóság?


Ha kivillan a bögyöm, oltári hörgés veszi kezdetét, kéz-láb extatikusan kapálózik, szem mereven bámulja a célojjektuot, majd ha megkapja a vágyott ételt, az egyik karjával iszonyatosan elkezd püfölni, de erőből, vállból, miközben a másik kezével úgy facsarja a hajdan jobb napokat látott cickóm, mint a mesében a legkisebb királyfi, aki a kőből igyekszik vizet csavarni.

Fiatalok

Nem értem én ezt az új generációt. Ha nekem valaki csak egyszer hajszárítózná a hasam, miközben ringatná a hátsóm ÉS lágyan dúdolna valami sanzont, hát én tuti, hogy fél perc alatt elaludnék, nem tennék olyat, hogy fél óra után is csak kajánul vigyorognék két óriási ásítás között.

2010. november 25., csütörtök

Irigy

Az egyik legszörnyűbb pillanat, mikor az ember rádöbben arra, hogy más gyerek 14-15 órát alszik naponta és a fenn létének 90%-át sem sírással, nyűglődéssel tölti.


Igenis utálok boldog baba-mama képeket nézegetni, miközben rólunk 6 hónap alatt nem készült egyetlen értelmes fotó sem, mert őfelsége állandó jelleggel ficereg, elégedetlenkedik, panaszkodik ha kézben van, ha hasal, ha a hátán van, ha a feje tetején, ha a kiságyban, ha a pihenőszékben, ha bárhol. Figyelmét egy percnél tovább semmi sem köti le, evés után, peluscsere után is sír, úgy érzem, a lelkem kiteszem neki ezüsttálcán, akkor sem jó neki semmi. Napközben maximum 40 percet képes aludni, de az már a maximum, ezt jó, ha háromszor eljátssza (manapság csak kétszer), egyébként pedig állandó jelleggel pofázik, harcol.


Utálom azt hallani, hogy más "élvezi" a babázást, mert én rohadtul nem élvezem, hogy a nap 24 órájából 13 azzal megy el, hogy vigasztalok és sírást próbálok meg leállítani; hogy akkor mehetek ki pisilni, mikor alszik; hogy nem tudok egy ebédet főzni magamnak, ha egyedül vagyunk itthon, miegymás.


Egyetlen örömem van komolyan, hogy legalább szép. Ha ennek a tetejébe még csúnya is lenne, hát tényleg kikészülnék.

2010. november 24., szerda

Hát szóval

A hétvégérűl, mint olyanról nem írnék hosszasan, maradjunk annyiban, hogy nem úgy alakult, ahogy terveztük. Szóval csak a hollétünkről.


Pénteken átmentünk szocializálódni kicsit AV egyik kollégájához, ahol kicsit megöltük a bulit, mert ahol P. megjelenik, ott száj nem marad szárazon, úgyhogy míg ott voltunk, nem kezdődhetett el a kártyázás. P. meglehetősen jól bírta a felnőttközösséget, csupán egyszer sírt fel bánatosan, mikor valaki túl közel merészkedett hozzá és őfelsége megijedt, hogy behatoltak az intim szférájába (kb 1,5 méter). 1 órát majomkodtunk az idegen helyen, megszokott környezetben (lásd habtapi és csörgős könyv) pisztáciázva, míg hol AV, hol én szórakoztattam az urat, miközben asszem meggyőztünk mindenkit, hogy 30 évesen korai a gyermekvállalás.


Szombaton sétáltunk és felfedeztük az ország talán legjobban lepukkant Lidl-jét. Az igazat megvallva nem csóróságból járunk Lidl-be (amiatt is, de nem csak), hanem mert van néhány termék, ami a Lidl-ben tuti, máshol meg ócska. (Lásd csemegeuborka, wc papír, papírzsebkendő, mazsola - illetve kesudió)


Vasárnap voltunk gokartozni (állítólag 2 mp-et is javítottam a múltkori alkalomhoz képest), majd délután kimentünk a Phoenix Parkba, ahol bámulatos tehetséggel néztük az ömlő esőt valamint láttunk egy remekbe szabott szivárványt.


Hát ennyit kesudióhéjban.

Jellemző

Nálunk a hűtő is úgy nyöszörög a konyhában, mintha egy csecsemő sírna fel a szobájában.

2010. november 19., péntek

Hát ez van

Program szempontjából tök jó ez a hét: kedden ugye uszi, tegnap meg bebuszoztam a központba vásárolni ezt-azt. Az a durva, hogy már mindenhol karácsonyi díszítés van, nem csak az üzletekben, az utcákban is...


Kicsit szomorú, de az idei december lesz az első, hogy nem megyünk haza... Tavaly előtt ilyen tájt mentünk haza Dániából és pakoltuk össze a lakást, költöztünk ide, akkor asszem két hetet töltöttünk otthon; tavaly pedig már a vizsgálatok miatt voltunk Pesten, én ha minden igaz szintén két hetet, AV egyet... Életünk egyik legemlékezetesebb időszakát töltöttük akkor otthon, sosem fogom elfelejteni: voltunk moziban, teázni a CD fűben, sétáltunk a városban, de ami a legjobb volt: fentről néztük a Főzelékfaló ablakán át a hömpölygő tömeget a téli Ferenciek terén és közben azt tervezgettük, mi lesz majd, ha... Még alig látszott a hasam, de már éreztük a mozgásokat, tudtuk, kemény legénnyel állunk szemben, hamar sötétedett, mi buszoztunk a hidegben, de nem érdekelt, tudat alatt éreztük, hogy most valami nagyon véget ér, de én személy szerint nem fogtam fel az egészet.


És eltelt egy év... Itt van egy örökmozgó, értelmes és gyönyörű, bár kissé hisztis hat hónapos a családunkban (tulajdonképpen miatta vagyunk Család) és kicsit szomorkodom, hogy nem mutatjuk meg neki, milyen is a kirakodóvásár a Vörösmarty téren, milyen a kivilágított Andrássy út, milyen finom a hurka, a kolbász és milyen jól esik a hidegben elgémberedett ujjakkal egy bögre forralt bort ölelni.


Persze minden rosszban van valami jó - jövőre, majd' 20 hónaposan sokkal jobban fogja mindezeket értékelni, mint most...

Sütőtökös-répás-na mi

P. mától nem vega...

2010. november 17., szerda

A látszattal ellentétben VAN felső ajka

És ez még csak a szája...


Valamit valamiért

Mától nem keksz- és jelly bean hanem karamellás cheesecake szörny vagyok.


Asszem ma már megettem egy afrikai falu teljes lakosságának évi kalóriaszükségletét.

Vigyázat hosszú

No szóval a tegnapi nap sok újdonságot tartogatott.


Először is, P. megkapta a 6 hónaposan aktuális oltáscsoportját, ami elég kegyetlen volt: három szúrást kapott a két lábába, összesen nyolcféle oltóanyaggal. Mikor mondtam a nővérkének, hogy he-he van hely, hová szúrja a tűt (P. meglehetősen vaskos combokkal bír, főleg ahhoz képest, hogy születésekor két ropi volt a lábai helyén), akkor még röhögtünk, de délután, mikor másfél órán át sivíkolt, bárhogyan is próbáltam a kedvébe járni (ringatás, szoptatás, hordozgatás, danolászás, hajszárítózás) no akkor már nem volt annyira jó a buli. A nyűgi ellenére, AV rám parancsolt, hogy menjek el usziba, ha már úgy hárpiáskodtam érte, én pedig hosszas vívódás után végül is el is indultam. (Az uszodai kalandjaimról később...) Mikor hazaértem, P. épp szunyált, de olyan jó 15 perc múlva felébredt és elpanaszolta, hogy nincs jól. (Konkrétan remegett.) Szerencsétlennek forró volt az egész feje, az ujjai viszont jéghidegen kulcsolódtak a kezemre. (Ez pont ilyen drámai volt, mint a megfogalmazás.) Elveinket feladva, fél 9 helyett már negyed 9kor elvittük fürdetni, előtte viszont még megmértük a lázát, ami mint kiderült, 38,5 volt – azt hogy ebből le kell-e vonni fél fokot vagy sem, sosem tudjuk meg. Fürdés után mindenesetre kapott két kiskanál Calpolt, majd egy tisztességes vacsora után (ezt úgy bírom benne, láz ide, láz oda, enni köll) nagyjából 5 perc büfiztetés után negyed 10kor elaludt. Mivel nem tudtuk, mi vár ránk éjjel, rövidesen követtem, hja, azon szerencsések közé tartozom, akik a sarokban képesek elaludni az este jó este jó éneklése közben. Éjszaka többször felriadtam – no nem P.-re, hanem hogy épp most viszi le a fejünk felől a tetőt a szél és az eső – és olyankor átcsúsztam P. szobájába eldúdolni a mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán-t és csekkoltam, hol tart A Láz. Szerencsére hatott a rózsaszín lötty, úgyhogy mindig azzal tértem vissza, hogy már csak meleg az a buksi. Reggel már csak 37,3 volt a csepp hőmérséklete, ami azért már egész jó – főleg, ha ebből még le is kell vonni fél fokot (ezt ugye nem tudom, mert mindenki mást mond). All in all, nagyon bízom benne, hogy a Vasember túl van a dolgon, olyan kis Erőember, csak nem fog már ki jobban rajta az a sok szar oltás. Mindenesetre ha ennyi volt az egész, büszkén mondhatom: P. túl van élete első lázélményén és igazán hősiesen viselte a dolgot, éljen Ő.


A másik újdonság A Lázon kívül a már említett Uszodai Élmény. Jó rég óta hőzöngtünk már, hogy ebben az országban nem lehet sehol sem úszni tisztességesen, elhatároztam hát, hogy meglesem mit kínál a főváros tisztességtelen úszási lehetőségként a jónépnek. Mivel a kiszemelt uszi meg mi is dart közelben vagyunk, úgy döntöttem, darttal közelítem meg a helyszínt. Oké. Mákom volt, amint megvettem a jegyet, jött is a vonat és kb 10 perc múlva leszálltam a tetthelyen (tattort – ennyi maradt a német tudásomból, ez is csak tudjukmiért), ám ami a térképen tisztának tűnt, az életben igencsak zavaros lett, ergo az istennek nem találtam meg a helyet. Félvakon (nem volt nálam szemcsi), sötétben, szinte tapogatózva iszkoltam egyik irányból a másikba, közben persze elkezdett esni az eső, hát persze, miért ne. Ha lett volna más is az utcákban rajtam kívül, biztosan röhögőgörcsöt kapott volna a látványomtól, annál is inkább, mert mint egy megszállott káromkodtam sziszegve, hogy ebben a városban már nem lehet élni se meg hasonlók, még jó, hogy a hithű írek nem tudnak magyarul, mert istent is emlegettem, sajnos negatív értelemben... Aztán egyszer csak meglett a hely (szerintem akkor építették oda) és én beléptem. Próbáltam úgy tenni, mint aki ezredszer van ott, de miután levetkeztem, rá kellett döbbennem, hogy nem tudom hová tenni az utcai ruháimat, ugyanis voltak kis szekrénykék, de azokon kis lakatok lógtak és engem körbelengett az a halvány sejtés, hogy ezek nem az uszi lakatkái, ezek saját hozományok, hiszen olyan más mind. No bumm. Megszólítottam egy szimpinek tűnő lányt, hogy mondja már meg, hová tehetem a cuccaimat, mert nincsen lakatom, mire kedvesen, de sajnálkozva közölte, hogy hát ha nincs lakatom, sehová, mert hogy ha nincs lakatom, sehová. A beszélgetésünkbe (mind a két sorba) beleszólt egy másik lány is, akinek az egyik szeme erre nézett, a másik arra, de miután ő mélyír volt, nem értettem, mit akar ehhez hozzátenni, úgyhogy zavaromban ignoráltam szegényt, ami miatt azóta is lelkiismerefurdalásom van, mert tuti azt hiszi, a szemei miatt nem figyeltem rá, mint biztosan annyi más ember sem az évek során, pedig nem, egyszerűen nem értettem, mit mondott, pedig még az is lehet, hogy használható ötlete volt. Mindenesetre egy huszárvágással megoldottam a helyzetet, berámoltam a hátizsákomba a ruháim és bevittem a medence mellé a tatyót, hogy majd szemmel tartom, miközben lubickolok. Lubickra volt lehetőség, mert 6 sávos volt a medence és 25 méteres (he-he). A sávok nem voltak szélesebbek, mint egy otthoni uszi fél sávja, azaz ha két hasonló testalkatú ember akart elférni egymás mellett, mint én, bizony összeakadtak azok a karok, de sebaj, mert mikor beleereszkedtem a pisimeleg vízbe, rájöttem, hogy hohó, hát ez derékig ér. Vicces volt hát. Mondjuk ha már itt vagyok alapon nekikezdtem róni a hosszokat, mint később megtudtam a casual lane-ben (volt slow lane is, de abban szerintem visszafelé haladtak, ha a miénk volt a casual) és egészen 24-ig meg sem álltam. A 24 hossz alatt körülbelül 48x hagytam ki pár kartempót, hogy ne ütközzem össze a szembejövőkkel (no overtaking – szóval egy irányban nem volt gond), ennek ellenére élveztem a helyzetet, mondjuk többször nem fogok azon gondolkozni, hogy vajon miért nincsenek híres ír úszók és vízilabdázók... Mert érted. Könnyű úgy vageszkodni, hogy így aranyérem, úgy aranyérem itt-ott, ha otthon minden 50 fős falunak van egy 50 méteres uszodája... Itt az egész országban van három darab 50 méteres uszi, a többi ilyen picuri, 20-25 méteres, a standard sávszélesség fele szélességével. No mindegy is, az íreket nem az úszóbajnokai fogják kihúzni a slamasztikából, ez már bizonyos. Miután 7kor valami session kezdődött meg éreztem, hogy lejárt a magamra szánt idő, szépen felöltöztem, megzuhiztam és újra próbáltam megtalálni a dart megállót. Mondanom sem kell, nem volt meg, úgyhogy újra jöttek az aprószentek, de aztán egyszer csak megint ott volt az a kis szemét, én pedig felszálltam az éppen érkező vonatra. No most ez ismét hibás lépés volt, ugyanis a következő megállónál feltűnően sokat álltunk, de mondok, talán ez itt így szokás. Aha. Hát nem így szokás. Még jó, hogy a következő megállónál résen voltam, ugyanis ott voltam újra, ahonnan elindultam, ergo az a hülye vonat ment egy megállót az én irányomba, majd visszafordult és visszafelé kezdett el haladni. (Mintha elindulnál a Klinikákról a Népligetre, de miután eljutsz a Nagyvárad térig, ugyanaz a metró visszavisz a Klinikákra...) Itt már nagyjából röhögtem magamon, de türelmesen vártam az addigra tomboló szélben húsz percet, mire jött a következő vonat és végre valahára hazaértem a szeretteimhez. Bár az uszi helyzet hagy némi kívánnivalót maga után és a bénázásokat is kihagytam volna, jó volt ez a két óra kimozdulás, igazán jól éreztem magam, éljek én.

Szégyen és sötétség és kábulat

Mit nekem 21 év angol tanulás és 2 év anyanyelvi környezet...


Most döbbentem rá, hogy a butternut squash (ami gyanúsnak tűnt jó ideje, mert hát ki az a hülye, aki diókrémszerűséget ad négy hónaptól felfelé) az valójában sütőtök.


Egy világ omlott össze bennem.


(De most őszintén a butternut squash nem olyan olajos magv-szerű név?)

2010. november 15., hétfő

Hmmm

És hogy miért tartok hülyeségnek minden internetes szavazást?


Mert míg a zsűri lustanyunak adta a szakmai díjat, a legtöbb szavazatot kapott blog egy másik lett, ahol ilyesmi bejegyzések vannak. És nem kell félreérteni, nincs semmi bajom a szerzővel, a témával meg végképp, csak éppen... hát érti ezt mindenki, no.


Hát ezért nem nevezzük mi P.-t semmiféle babaszépségversenyre.

Délutáni idill

És asszem nem sokat tettem a helyzet javulása érdekében, mikor úgy véltem, itt az idő elkészíteni a Ded 6 hónapos tenyérlenyomatát, amihez szombaton nagy gondosan ki is választottuk a szerintünk megfelelő festéket... Történt ugyanis, hogy a "festékünk" - ami tulképp egy nagy szövegkiemelőhöz hasonlított míg ki nem dobtam a kukába - a gyerek kezén tökéletesen felszívódott, így miután levetkőztettem P.-t és nagy röhögések közepette (csikiztem, ahogy kidugott nyelvvel sikáltam a tenyerét a szövegkiemelővel) rányomtam a mancsot a szintén nagy gonddal kiválasztott méregdrága papírlapra, azon minden maradt, csak épp értékelhető tenyérlenyomat nem... (Rorschach elbújhat...) No sebaj, gondoltam még akkor, oké, ma nem lesz nyomatunk, ez van, majd szerzünk más típusú festéket (mondjuk a legegyszerűbb ún. gomb festéket) és le van zárva az ügy, de aztán rájöttem, hogy igen ám, de valahogy le is kéne még marni a kölyök kezéről a kéket, mert persze a festék, ami a papíron az istennek nem látszott, a tenyerén bezzeg ott virított, eltüntethetetlenül. Először szivaccsal próbálkoztam hát, gyengéden vízzel, aztán mosogatószeres vízzel a szivacs dörzsi felével, aztán beültettem a csapba a kölköt és néééézd, folyik a víz-et játszottunk, miközben egy tonna folyékony szappant nyomtam a tenyerébe. Szerencsétlen úgy nézett, mint aki épp azt kénytelen átélni, hogy az anyja megbolondult. A mostani állás szerint a tenyere már nem kék, de a hajlatokban (értsd ujjai köze) még továbbra is látszik, hogy itt ma Valami Furcsa Történt.

Kismalac

No most hogy érzékeltessem, nálunk milyen egy átlagos nap, ahhoz először mindenkit el kéne küldenem egy disznóvágásra. Mert olyan. Legalábbis ami a hangfrekvenciát illeti.

Szokásos

A péntek délután közös volt, mert AV kivett egy fél napot, úgyhogy elautóztunk a St Stephen's-be és vettünk ezt-azt az aznap 6 hónapos Cseppnek. Ő a félévfordulót úgy köszönte meg, hogy a megszokottnál is jobban megkettyent, 5 másodpercre sem lehetett letenni, mindig ment a nyűg. Ennek ellenére, mint mondom, kapott ezt-azt, konkrétan egy eufémisztikus fogkefét (azaz ínymasszírozót), egy pár cipőt (erről otthon kiderült, hogy kicsi, minek kapcsán felmerült bennünk, hogy kéne csinálni egy honlapot böte-lábak.hu címen) illetve sikerült felvásárolnom az ország teljes őszibarackot is tartalmazó bébiétel készletét (közelebbről vettem 5 db Boots-os alma-őszit). Hogy mi sem távozzunk élmény nélkül, beültünk inni egy teát / kávét a már múlt héten kipróbált új helyre, de sajna nem jól választottam, mert a kért forró csokiban megállt a kanál, úgy teli volt cukorral és bár én bírom az édeset, ez azért már nekem is sok volt. Délután meztelenkedett az ifjú, azaz puccosan letettem a habtapira pörögni-forogni (állítólag jót tesz nekik a meztelen lét), de ezt azzal hálálta meg a kis disznó, hogy először maga alá pisilt, majd megtisztelt egy adag sűrűbb termékkel is. (Miután általában két naponta van termelés, 47 és 3/4 órája volt, hogy produkáljon, de nem, ő pont azt a negyed órát nézte ki magának a Nagy Tettre, mikor nem volt rajta pelus... No mindegy.) Szóval az este nyögve-nyelősen telt, miután már nem tudtunk mit kezdeni az aludni képtelen gyermekkel, kimentünk az IKEA-ba rolót venni, 9-re értünk haza, úgyhogy volt vagy 11 óra, mire mindhárman beleestünk az ágyba, borzasztó volt, én mondom.


Szombaton új nap virradt, P. frissen és fiatalon ébredt így kapásból elmentünk Blanchardstown-ba, hogy még esetleg legyen parkolóhelyünk. (Valami isteni szerencsének köszönhetően volt.) Miután bevásároltam a Dunnes-ban, kicseréltük a pici cipőt a lenti példányra és szereztünk egy activity book-ot is, ami P. Hivatalos Félévfordulós Ajándéka. P. talán érezte, hogy már nem húzhatja tovább az idegeinket, úgyhogy délután angyallá változott, szépen elrágicsálta az új könyvecskéjét, gügyögött-gagyogott-gajdolt megállás nélkül. A könyvecskén kívül az egyik nagyitól kapott nagy szivacskockákat is, úgyhogy lehet, hogy a sok újdonság varázsa kötötte le ilyen fenemód, ki tudja. Délután kiautóztunk Dollymountra dagályt nézni, este pedig - míg AV elment egy koncertre - mi P.-vel meztelenkedtünk (pontosabban ő meztelenkedett, én meg néztem), majd játszottunk az új szerzeményekkel.


Vasárnap valami baromi hidegre ébredtünk, de mivel sütött nap, ki akartuk használni, így elmentünk a Phoenix Parkba megfagyni. P.-n síoveráll volt, ő nem fázott, mi annál inkább. Hazaérve P. megtízóraizott, majd nekiálltam ebédet főzni. Miután kész lett és meg is ettünk, a fiúk elmentek sétálni, én pedig kitakarítottam a lakást és csináltam pár palit, mert 4-re jött AV két kollégája babanézőbe. Attól eltekintve, hogy P. nem mert rájuk nézni és egyszer oltári üvöltésbe is kezdett, jól sikerült a buli, 6-ig babazsúroltunk. Este még kiautóztunk a Poolberg-hez, néztük egy kicsit a félholdat meg a tengert, majd 10kor eltettük P.-t másnapra.


Amilyen szarul indult (péntek), olyan jól ért véget ez a hétvége, szép volt, jó volt, végre.

Halad

Asszem mostantól nem kell többet takarítanunk, mert van, aki felnyalja és utána feltörli a padlót.


Sajnos, arra még nem jött rá, hogy ha el akar jutni a céljához, akkor hátat kell előtte fordítania neki... (Tekintve, hogy továbbra is csak hátrafelé képes közlekedni... Igaz, ha így halad pár nap és indulhat az El Caminora...)

2010. november 13., szombat

Az első

Nem hittem volna, hogy egy hat hónapos kölöknek egyszer cipőt veszünk (ráadásul olyat, ami 9-12 hónapos korig jó haha), de a kényszer vezetett a lépésre (és nem az, hogy már felállt vagy jár)...



Az új csőrös ivópohár csak az arányok miatt került fel a képre.

Undor

Nem jöttem rá mi ez a gigászi t-rex a freeblog jel mellett, mondjuk nem is filóztam rajta.


Amin gondolkoztam helyette, hogy hogy a jó istenbe kéne rávenni a rühes felettünk lakó szomszédot, hogy ne rendezzen házibulit minden kicseszett péntek-szombat-vasárnap este.


35 körüli pár a franc essen beléjük, állapodjanak már meg a p*csába, ne bulizzanak minden rohadt hétvégén.


Tök ideg vagyok alapból, minden idegszálam rojtos, erre még azzal is húzhatom fel az agyam, hogy folyamatos dübbdübb jön felülről. Ráadásul baromarcú írek, akik hiába ömlik az eső és fúj orkán erejű szél, akkor is kitolják a rusnya képüket a tetőkertre, ami pont felettünk van persze és az erkélyünkre hamuznak meg röhögnek állandó jelleggel.


Mi az istennek kell mindig hangosan röhögni? Mi az istennek kell mindig hangosan zenét hallgatni? Mi az istennek kell hangosan bármit csinálni?


Ha lenne három kívánságom, leszarom, hogy rosszat nem szabad kívánni, akkor is azt kívánnám, hogy püffedjen fel a fölöttünk lakó infantilis kis pöcs.

Gondol

Még mikor múltkor jöttünk hazafelé valahonnan, akkor gondolkoztam el azon, hogy te jó isten, milyen rossz, hogy még előttem a szülés, hát ott bármi történhet, ki tudja, mennyire fog fájni, mi lesz, hogy lesz, erre beugrott, hogy úristen, hát már túl vagyok rajta...


Hasonlóképp, néha kiver a hideg veríték, hogy nem, nem, hát én soha nem kapok jogsit, nincs az a vizsgabiztos, aki engem átengedne, kész, vége, aztán eszembe jut, hogy hohó, hát vagy 10 éve van jogsim.

2010. november 12., péntek

És... iszik

Szóval van ez a gondunk, hogy a kölyök nem iszik vizet az istennek sem, ami problémák egész spirálját vonja maga után (t.i. túl sűrű lesz a khm... vére...), úgyhogy már-már feladni voltam kénytelen a harcot és alma-körtelével itattam a napokban, amiben ugyan nem volt hozzáadott cukor, na de azért már mégis, mikor beugrott, hogy szerzünk neki egy csőrös poharat és láss csodát - bevált a dolog, mert mielőtt realizálná, hogy tulképp vizet iszik, már le is nyelt egy csomót...


(A módszer persze még meglehetősen gyerekcipőben jár, ugyanis elképzelhetetlen mennyiségű levegőt is nyel a víz mellett illetve minden második ivásnál félrenyel és bosszús szemekkel köhög vagy öt percig, de azért már látom a fényt az alagút végén...)

Még egy találós kérdés

Ha a gyerek előtt hever 5-6 drága és csillivilli játék meg egy szarrá gyűrt papírtörlő darabka, vajon melyik fogja lekötni a figyelmét perceken keresztül?


Helyes a válasz.

Csak a csend meg a zaj no azok idegesítenek

Mielőtt nem éreztem a bőrömön, el nem hittem volna, hogy gyerekkel valóban két opció létezik: vagy hőzöng és akkor a fél karodat odaadnád egy kis csendért vagy alszik és akkor attól őrülsz meg, hogy mindent csendben kell csinálnod.


Túlélsz, pöcök.

Egy találós kérdés

Miért van csak pár féle haj- és szemszín? Úgy értem, ha már változatosság, miért nincs pl zöld hajú vagy sárga szemű ember? Komolyan érdekel... (Ide onnan jutottam el, hogy miközben ringattam ÉS hajszárítóztam P.-t, eszembe jutott, hogy talán valahol azt olvastam, hogy ahol fekete egy macska szőre, ott hidegebb az állat teste... (Zárójelben jegyzem meg, ezt lehet, hogy csak álmodtam.) Innen beugrott, hogy vajon miért vannak akkor cirmos macskák és onnan már egyenes út vezetett a szóban forgó kérdésig... Hiába, van pozitív oldala is, ha az ember gyereke 6 hónaposan még képtelen magától elaludni és egy fél órás indiántáncot vár el minden egyes kis röpke alvása előtt...)

Szívemből szól

"Én azt hittem, a jó gyerekek csak amolyan városi legendák, akikkel beképzelt szülők dicsekedhetnek, közben meg mindenki ugyanúgy küzd, mint én. De nem. Igenis léteznek. Ráadásul itt élnek közöttünk. Van olyan, hogy egy gyerek órákig elvan és létezik, hogy egy gyerek alig sír." http://lustanyu.blog.nlcafe.hu/

A linket Létezőnél találtam és rajongó lettem.

2010. november 11., csütörtök

Rinya

Már megint csak a rinya.


De mit csináljunk, miserable az élet. Per pillanat két okból.


1: Mióta itt vagyunk, nem volt ilyen fos idő. Vagy nem tűnt fel. Gyakorlatilag két hete nem voltunk sétálni igazán, mert vagy hurrikán jön vagy orkán van vagy ömlik az eső vagy orkán van ÉS ömlik az eső. Most épp az utóbbi. Az orkán és az eső.


2: P. megint egyfolytában bolond. Amint vízszintes FELÉ közelítünk vele, éktelen visításba kezd. Ha fájna valamije, gondolom nem múlna el attól, ha függőleges pozícióba rántom. Régebben esténként masszíroztam fürdés után, most meg sem tudom mondani, mikor volt utoljára ebben része, mert amint fürdés után leteszem a pelenkázóra törölgetni, azonnal hídba vágja magát és denevér hangon üvölt. Napközben csak kézben van el (ha elvan), éjjel felébred és van, hogy egy óra visszaaltatni. Utálok miatta már blogokat is olvasgatni, mert mindig olyanokba botlom, hogy Tündike 8-8-ig, Tibike meg 7-7-ig alszik. Bazzeg. És fogadjunk, ezek a Tündikék meg Tibikék nappal sem játszanak visítósat és ráadásképp alszanak is úgy jó 3-4 órát. Hogy a jó istenben lehet ekkora különbség gyerek és gyerek között? Eh.

IKEA-ból hazafelé

Előzmény: egy baromi nagy terepjáró valami irtó bénán hagyja el a kereszteződést.


AV kommentál: No, ezt fogadjunk, nő vezeti... Minek ilyen nőknek ilyen autó? Minek nőknek ilyen autó? Egyáltalán minek ilyen autó?

And now something completely different

Ami P-t illeti, nőttön nő.


Legújabb kedvenc tevékenységei közé tartozik az öt-tíz percen át tartó levegőkifújás (más néven berregés), a milton kapocs tánc és a nyelvöltögetés. Utóbbi elég para, mert bár rákerestem és semmi erre utaló jel nincs, de szerintünk azért csinálja, mert fáj a torka. Ezt erősíti meg az a tény is, hogy hétfőn reggel köhögve és szörcsögve ébredt, minek utána elvittük AZ orvoshoz és kiderült, hogy piros a torka is, de gyógyszert azt nem kaphat, mert láza nincsen. A biztonság kedvéért kétszer kiporszívóztuk az orrát, de "egy-két kósza fikán kívül" mást nem tudott produkálni.


A nagymozgásokat illetően már nagyon forog, a hasról hátra a sláger, ezen kívül pedig már hipergyorsan mászik - még mindig hátrafelé. A finommechanikája még nem olyan finom, inkább csapkod, mint mutat; mostanság rászokott arra, hogy tápszerezés közben teljes karral üti az üveget, úgy értem, nincs neki könyöknél behajlítva, hanem vállból nyomja, teljes erőbedobással. Ami a mozgással kapcsolatban nekem nagyon tetszik, ha hason játszik és meglát valami kívánatosat mondjuk a fenekénél, akkor világbajnok brékelőket megszégyenítő gyorsasággal villámgyorsan odafordul, két kézzel rácsap az áldozatra és elkezdi behammogni.


A hammogásról jut eszembe, holnap 6 hónapos lesz, úgyhogy egy új világ tárul ki előtte, jöhet a körte, a glutén és társai, igaz a múlt hét is hozott újdonságot számára, hiszen először kóstolt bébirizst és céklát is.


Nem tökéletes bezzeg anyukaként majdnem kihagytam, hogy a múlt hét hozott még egy jelentőset: a háromszögezést. Ez annyit tesz, hogy a gyermek fekszik hason majd kifeszített lábbakkal a fenekét az égbe nyomja, miközben a kezét szintén igyekszik kinyújtani. (A feje eközben a karjai között kolbászol.)


Miután a mi gyerekünkről van szó, hadd jegyezzem meg, hogy van új kedvenc szava is, még hozzá a Pipi. (Erre nem jöttünk volna rá, ha nem kap tegnap két új barátot, Röfi és Pipi (a képen az első és harmadik báb) személyében...)

It's not your fault you ruined my life

Mióta a múlt héten láttam a Született Feleségek otthon tegnap este leadott részét, azóta filózom ezen a dolgon... Igazság szerint a jövő heti epizód lesz az igazán húzós, amikor is bepillantást nyerhetünk a fairview-i gyilkos gyerek- és kamaszkorába. Én speciel kétszer is megnéztem azt a részt, mert úgy tűnik imádok szenvedni... Szóval nem célom a spoilerkedés, de annyira zavar ez az egész, hogy egy szerencsétlen azért válik gyilkossá, mert zord külső körülmények úgy játszanak össze, ahogy. Így, Anyaként meg különösen megérintett a dolog.


Tegnap este megnéztük az évad befejező részét is és bár a legötletesebb helyzetmegoldás díja Angie Bolen nevéhez fűződik, azért számomra a gyilkolós szál marad a legemlékezetesebb... Erkölcsi nullaságomat bizonyítandó: én futni hagytam volna a srácot...

2010. november 8., hétfő

November első hétvégje

Csak a szokásos.


Szombaton folytatódott a hétre jellemző szar idő, esett, fújt a szél, úgyhogy már rögtön az első etetés után elmentünk Blanchibe. Jártunk a Dunnesben, a Lidlben meg a Bootsban, ahol a viszonylag korai időpont ellenére is egymást taposta a jónép a karácsonyi díszek (!) között. Miután elég rosszul voltam (takony és társai) és későn is értünk haza, éljünk egészségesen jelszóval Burgereztünk. Délután míg a fiúk sétáltak, én céklapürét gyártottam, majd este hulladékként dőltem az ágyba, hát igen, már én sem vagyok a régi, nagyon kikészít ez a kórság.


Vasárnap azaz ma még szépen indult a nap, sütött a nap, örö é bódottá, úgyhogy kiccsaládunk férfitagjai újra sétáltak egyet, én pedig kitakarítottam a lakást és ebédet főztem. Ebéd után gyorsan elmentünk a St Stephen's Green-be melegítőt venni a fürdőbe, de útközben hogy hogy nem, P. kapott egy füles sapkát, egy kapucni nélküli nagypapa kardigánt és egy színezőt (!) is. Mivel a csapatvezetőnk egész jól tűrte a kis kirándulásunkat, beültünk teázni is (!) egy újonnan nyílt cafe-ba, úgyhogy hosszú hónapok után végre újra ehettünk vajas-lekváros scone-t teával... És hogy miért írtam, hogy reggel még szépen indult a nap? Hát mert azóta beborult, ömlik az eső és beköszöntött Thomas, a hurrikán.


Totó, segíts...

2010. november 4., csütörtök

Modern nő

Nézem amúgy az America's Next Top Model-jét és mikor hétköznapi statiszták mellett pózol a sok modell-ígéret, nem tudom megállapítani, melyik az utca embere és melyik akar a külsejéből megélni. Tíz lányból öt kiharapja a pókot a sarokból. Most ezt így hogy?

Update: Rájöttem, nem a fejüket kell nézni, hanem a combjukat. Ha az vékonyabb, mint az én vádlim, akkor az a modell.

Csak úgy

Az eléggé nőies, ha reggelente a maci hasában lévő bébitükörben nézem meg, nem púposodik-e fel a hajam középen miután lófarokba kötöttem?

Befejezem a rinyát most már, de ezt egy karrierista vagy épp gyerektelen nő sosem fogja átérezni, milyen az, hogy nem jutsz ki a fürdőszobáig, hogy ellenőrizd a frizurád, mert inkább a Ded mellett ülve fésülködsz, miközben lábbal böködöd, hogy érezze hogy ott vagy, minthogy feleslegesen akár tíz másodpercig azt hallgasd, hogy hogy küzd, hogy magához hívjon...

2010. november 3., szerda

Esték 2

És ha már esték, annyira azért nem kétségbeejtő a helyzet:



  1. Hétfőn este, a fos napon, az utolsó kajálása után, 10kor nagy dühösen letettem P.-t a kiságyába és kimentem vacsorázni, mire öt perc múlva ott találtam a helyén egy kis gingerbread man-t álmában szuszogva (csokornyakkendő nem volt rajta).

  2. Tegnap ugyan 1 óra 20 percig kellett rimánkodni neki, hogy aludjon el (11kor dőlt ki, régi időszámítás szerint az éjfél!), de ma reggel fél 10kor mentem be hozzá megnézni, mi van már. (fenn volt már, de egy nyikk nélkül explorálta a környezetét)


Hát így élünk mink.

Esték

Jó, mondjuk kicsit túloztam, kimoccantunk azért - esténként ugyanis kiautóztunk a tengerpartra, remélve, hogy legalább a kocsiban elalszik a Ded.


Ezek a kirándulások tegnap érték el a csúcspontjukat, tegnap este ugyanis ki is szálltunk.*


* AV megint beteg és nem mert köhögni / orrot fújni a kocsiban, nehogy felriadjon az Utód, ezért kiszállt, hogy versenyre keljen a tomboló hullámok fülsiketítő zajával

Noé hol vagy?

Amúgy az összezártságunkat fokozandó, vasárnap reggel óta esik az eső, ami még csak hagyján, de orkán erejű szél is fúj, ami végképp lehetetlenné teszi, hogy kimoccanjunk bárhová.


Az eső még nem is rettentene, de azt már nem vállalom, hogy lefújja az arcom a szél a helyéről.


Hülye idő, hülye szél.

2010. november 2., kedd

A szóban forgó rosszcsont

...épp ártalmatlannak tűnik...


Amit addig nem tudsz, amíg nincs gyermeked

Nem én írtam ám, csak kaptam. (Az eredeti sokkal hosszabb, de kigyomláltam a legjobbakat...)

Az első 6 hónap

- úgy tűnik, az egész nap egy végtelen szoptatás.
- minden babazokninak szűk a szára és bevág.
- a legszebb ruha is csak 1x kerül sorra, azután kinövi.
- az egész terhesség alatt azt várod, hogy végre megint hason alhass. Szülés után a 2 irgalmatlan méretű csöcsöd miatt továbbra is csak ábránd marad...
- már nem szereted a vendégeket.
- egész nap várod, hogy este legyen és a gyerek aludjon, reggel meg azt várod, hogy mikor kel fel végre.
- kiderül, hogy mindenki tehéntejet ivott 2 hónaposan régebben.
- kiderül, hogy anyád nem tud semmit a babákról (már).
- anyósod még annyit sem.
- fél óra bohóckodás és cigánykerekezés után egy 2 mp-es mosoly teljesen reális egy babától.
- amelyik ruha lábközt nem patentos, az a gyerek emelésekor a nyakában gyűlik össze.
- egész nap otthon vagy, még sincs este meleg vacsora és kupi is van pluszban. És még fáradt is vagy.
- a babagondozással kapcsolatban nincs egyetlen téma sem, amiről ne adna teljesen eltérő tanácsokat a védőnő, az orvos és az anyósod.


6-12 hónap között

- 3 kanál lenyelt kaja után képes fél üvegnyit visszahányni, és még 3x lebukni magát napközben.
- a hányás mindig a kimenőbe felöltöztetés és az autós hordozóba betevés UTÁN következik!
- 1 óra cipelés után egy 6 kilós baba is 20 kilósnak tűnik.
- a legjobb játék a pillepalack. Minden más pénzkidobás.
- az is befér egy baba szájába, amiről azt hiszed, egy reklámszatyorba sem férne be.
- mindenen a bevarró címke a legérdekesebb.
- amíg a gyerek iszik a cumisüvegből, már lila fejjel és lélegzet visszatartva nézve őt rá kell döbbenned, hogy ő tovább bírja 1 levegővel, mint te.
- 1 fog arra elég, hogy piercinget lukasszon a mellbimbódba, és átharapja a nyaki ütőered.
- ha valamit 1 órán át pepecselsz, főzöl, minden edény koszos, turmixgép úszik, na akkor nem fogja megenni.
- a baba nem nyeli le a szájában lévő falatot, mielőtt veled szemben ülve eltüsszenti magát.
- amikor leülsz mellé a földre, ő ügyesen feláll beléd kapaszkodva, de tuti a mellbimbód a fogódzó.
- a körömvágást altatásban kéne végezni!! Olyan, mint futó vadra lőni..
- van, hogy 4 napig ki sem bontod a lófarokból a hajad. Kelsz és fekszel vele.
- rájössz, hogy a mikróba tett babakajás üvegből 40mp után kirobban az egész főzelék és mindent beterít.
- ha 1 szál hajad kilóg a copfból, akkor azt megtalálja és szép lassan kitépi.
- bármilyen földre ejtett morzsa vagy kajamaradék a szájában köt ki.
- vendégségben is képes pólón és melltartón át bekapni a bimbódat.
- nem csak anya haját jó szálanként húzgálni, ott van apa mellkas szőre is.
- igenis meg lehet enni egy 3 fogásos vacsorát 4, 5 perc alatt.
- a "de én ezt így csináltam" mondat egy idő után kiváltja belőled a nagyigyilkos indulatokat .
- ha bevásárlás után cipekedsz az emeletre, karodon gyerek, töködön is csomag lóg, akkor leejti a cumiját.
- a spejz úgy néz ki, mint egy bébiétel depó.

1 év után

- még mindig túl jóképű a férjed, túl jó szaga van az új parfümjétől, és biztos mindenki csak őt akarja. Pár féltékenységi jelenet, és totál hülyét csinálsz magadból. És ez még nem a vég, csak 1 éve vagy otthon. Lesz ez még rosszabb is.
- már nem zavar a kupi a lakásban, képes vagy nyugodtan ülni a szarkupac tetején, lábad alatt egy halom mosott és beszedett ruha, amit a gyerek elért az ágyon, és leszórt a földre. Oldalt egy pár üres flakon, amit kiszedett a kukából és odavitt neked a nappaliba. A konyhát beborítják a műanyag edények és fakanalak, amiket a szekrénybe beülve kihajigált. Esély nincs visszatenni, minek arra az 5 percre.
- a gyereked már 12 hónapos, csodásan feléri az asztalt. Igaz, nem látja mit ér el, de érzi, hogy valami húzhatót talált. Így szabadulsz meg az anyóstól kapott törékeny, de "csodálatos" lakásdíszektől, vázáktól, tálaktól, kaspóktól.
- eljött a fosztásidő. Minden, ami olyan anyagból van, ami kitartó munkával kikezdhető, és a szöszöket húzkodva kitéphető, az elkezd szétjönni. Ilyen pl. a padlószőnyeg, tapéta, a kutya bundája. (Ez utóbbi elég sokat nyüszít közben).
-eljött a nagy zajok ideje is. A földhöz csapkodás hangja már lószar ahhoz képest, amit a fakanál kiad, ha a konvektoron húzkodja végig. Mindezt fülig érő szájjal.
- az etetőszék kitűnően tolható a kövön, még a 20. kör után is érdekes elfoglaltság. Már akinek....
- nem hitted volna, hogy áhítattal fogod várni a napot, amikor először nézel meg egy teljes filmet. Az, hogy moziba is lehet menni, a vágyak netovábbja.
- eseményszámba megy, ha a fodrászig eljutsz és levágatod a hajadat...
- megtanulsz nyitott ajtóval szarni úgy, hogy közben valaki áll veled szemben és mereven néz téged.
- az ujjbecsípés 10. alkalom után sem riasztja vissza a fiókhúzogatástól.
- a kutyát megtaníthatod, hogy ne nyúljon a gyerek játékaihoz, de a gyerek a kutya jutalomfalatját fogja a legjobb ízűen rágcsálni.
- az idő múlásával egyre nagyobbak a lakásban a káresemények.
- mindenhonnan csak le- és kipakolni izgalmas.
- a homokozó lapáttal igenis ki lehet ütni egy ember szemét.
- a Hull a pelyhes szép dal, de 200-adik alkalommal már a Mikulás k. anyját. Még jó, hogy kivehető az elem a játékból.
- rájössz, hogy finom a pötidanon (Danoninó).
- a melegítőnaci a leggyakrabban használt ruhadarabod.
- úgy érzed, évek óta papucsban jársz.
- ha alszik, nem tudsz csörömpölni a mosogatógéppel, ha fent van, akkor meg tőle nem
tudsz belepakolni.
- a lakás növényállományát tekintve úgy érzed, a gyereked sosem lesz természetbarát.
- a nagyszülők gyakran ismételt mondata: "Én adnék neked, de az anyád nem engedi."
- ha hosszú levelet írsz, a modem zsinórja lesz a legérdekesebb húzható játék.
- nyaraláskor csak a hátad barnul le, ahogy derékszögben futkosol a parton a gyerek után.
- a gyereket nem érdekli, hogy 9600 forintot adtál ki egy 18-as cipőért.
- mire 1 éves lesz, jobb bicepszed van, mint aki évek óta gyúr rá.
- a legjobb haverjaid dobot, trombitát, szintetizátort és gitárt vesznek neki az első szülinapjára. Esetleg géppuskát. Persze nekik még nincs gyerekük.
- mindennek jó hangja van, ha elég magasról ejtik le.
-a leejtett játékot mindig visszaadja a földről egy hülye.
- a kutyának a legérdekesebb része a lihegő nyelv. Pláne akkor érdekes, ha elkezdi húzni és a kutya fura hangot ad ki.
- ahová a feje befér egy gyereknek, oda be fog jutni.
- minden általunk használt bevásárlókocsi lánca és tolókarja tiszta a vásárlás végére.

A későbbiek folyamán

- a tapadókorongos puskával legjobb a tv-re és apa homlokára lőni. Mindkét helyen ott marad.
- ha maszatos a gyerek szája, és nyúlnál felé a tömött buszmegállóban, az a kezeit a feje fölé rántva jajveszékel, hogy anya ne üss meg. . . mindezt úgy, hogy soha egy taslit sem kapott.
- csak akkor hagyd abba a telefonálást, ha a gyerek esését látva a vér is folyik.
- le lehet dobni a csillárt egy párnával.
- a legjobb móka a sütőbe bemászni.
- márpedig a pókember jelmezben kell bölcsibe menni 3 napon át. És fürödni is abban kell!!
- egyedül menni 2 gyerekkel a közértbe: mindkettő a bevásárlókocsi ülésében akar utazni.
- a parkolóban, amíg az egyiket kiveszed és átmész a másik oldalra, hogy kiszedjed a másikat is a gyerekülésből, a már szabad gyerek eltűnik az autók közt.
- mielőtt a kasszához mész, pakold ki a kotongumikat, a konzervnyitót, a műanyag vájlingot, az Action Man babát, a kisautókat egy félreeső helyen, meg mindazt, amit nem te tettél a kosárba.
- 2 gyerek a kosárban olyan, mint 2 polip. Amit a karjuk elér, azt megragadják.
- eddig nem hitted volna, hogy egyszer valaki a szemedbe nézve fog, tág orrcimpákkal, nagyokat nyögve szarni, fátyolos tekintettel. Mindezt szégyenérzet nélkül.
- nem tudod megmondani, mikor volt utoljára leengedve a hajad.
-2 év után azon gondolkodsz, hol az emberi türelem határa.

2010. november 1., hétfő

Bezzeg Anya leszek

Remélem valami korszakalkotóval áll elő ez a kölyök miután megjavul, mert megint kezd az idegeimre menni: álmos, karikásak a szemei, nyünnyög egyfolytában, de ha vízszintesbe teszem, visít, cézik és ha ringatom egy órán át (félúton a függőleges és a vízszintes közt) akkor sem alszik.


Reggel óta eddig sikerült 1 óra 20 percet szunyálnia, a maradék időben sírt, nyöszörgött felváltva. Ja nem, az előbb nevetett is. Kétszer.


Nem tudom mi van vele, lehet, hogy még egy foga jön (minimum a bölcsesség), lehet hogy holnapra megtanul járni (minimum vízen) vagy esetleg az is lehet, hogy Martin Luther King-ként fog szónokolni hamarost (minimum homokszínűen).


A legnagyobb vágyam manapság, hogy anélkül pisiljek, hogy nyöszörgést hallanék.


Megint gondolkozom azon, hogy az egykeség nem is olyan borzasztó...

7vége

A hétvége tehát felemásan futott ki. Szombaton voltunk Blanchiben, ahol agybajt kaptam a tömegtől, nem tudom, miért, mostanság idegbajos leszek, ha sok ember vesz körül és hát hétvégén a plázákban itt millióan vannak. A legidegesítőbb az egészben, hogy ebben az országban minden kicseszett parkolót alul terveznek, ezért sosem tudunk csak 5-10 perc keringés után megállni, akkor is nagyjából ezer kilométerre a céltól...


Blanchi amúgy a bögyömben van, mert 30 percre van kocsival, de az odavezető úton mindig dugó van kb és mikor van 2 óránk a teljes ügyintézésre és ebből több mint egy azzal megy el, hogy odavergődünk, akkor az azért szívás, lássuk be... Persze mehetnénk a központba is vásárolni, de egyrészt ott nincsenek home store-ok, másrészt oda sem egyszerűbb eljutni, mivel a központban is mindig dugó van, ráadásul ott még kevés parkoló sincsen, mert az egész központ akkora mondjuk, mint a tenyerem és ahol lehet inkább laknak meg árulnak valamit.


Szombaton tehát dühösen vásároltunk, majd délután sétáltunk ha minden igaz illetve lelkiekben készültünk az esti bulira, miután a házigazda szólt előre, hogy huhúúú, itt Halloween party lesz, rettegjünk. Miután nem szerettük volna, ha a nehéznek ígérkező éjszaka után P. hajnali 5kor kelt volna az óraátállítás miatt, már este átállítottuk az órákat és igyekeztünk már az új időpont szerint fürdetni, etetni, altatni... Úgy tűnik, bejött a csel, P. ugyanis vasárnap reggel 9kor ébredt, ami egész okés volt, igaz, szombaton napközben nagyjából két órát volt képes aludni összesen, ami azért elég kevéske.


Vasárnap tehát 9kor elég szar időre ébredtünk, majd miután nem volt mit tenni, kiautóztunk az X-musicba nézelődni. Ebédre Burger-t ettünk, majd délután szokás szerint sétáltunk, igaz, a séta vége már sajnos sötétben ért minket. P. napközben 12 óra alatt 1 óra 20 percet volt hajlandó aludni, már kezdtünk tőle megőrülni, mert látszott rajta, hogy álmos, dörzsölte a szemeit, ásítozott, nyűglődött, de az istennek nem aludt volna el. Tőlem lehetne fenn 12 órát is 12ből, de akkor legyen tényleg éber, nem az, hogy nyűglődik jobbra-balra az álmosságtól... Eh... Gyerekek... Mindenesetre este elmentünk még Dollymountra, akkor ráhúzott 50 percet az úr hálistennek.  Útközben láttunk egy csomó beöltözött gyereket kéregetni, az mondjuk vicces volt, de kicsit rémisztő is, mert pár év és talán nekünk is ki kell majd engednünk ezt a Csöppet a többiekkel este az utcára, ahol minden éjjel leütnek, megölnek minimum egy valakit... Áh, asszem mégiscsak jó, hogy még csak ilyen minyuri ez a gyerek...


No hát ennyi volt a hétnek a vége, jó volt, jó volt, de volt már jobb is, azt kell mondjam.

Aki érti, érti

Kevés undorítóbb szó van szerintem, mint a laktató...


Ebben benne van minden alantas emberi mohóság, fúj. Magamtól sosem mondanám ki, az tuti.

2010. október 31., vasárnap

Kiégett, öreg

Azt mondják, akik felnőtt korban nem szeretik a karácsonyt (=én), azok újra ráéreznek az ízére, ha gyerekük van... Hát kíváncsi leszek... Mindenesetre remélem a legjobbakat, a tavalyi karácsony pl már egész jól sikerült, pedig P. még kinn sem volt, szóval azt hiszem, van esélyünk, hogy most, hogy már itt liheg kinn tényleg csudaszép karácsonyunk lesz.


No. Erről jut eszembe. A héten kicsit elkapott a Halloween láz, jókat röhögtem a feldíszített ablakokon, kerteken, kirakatokon, megbámultam a home store-ok dekorációs részlegeinél felállított szörnyedvényeket (lásd madzagon lógó szemgolyóját blazírt arccal tartó boszorkány, huhogó hangot adó faodú, kilenc darab tökszerű koponya csak egy százas, miegymás) és úgy éreztem, húúú, életemben először nem rühellem nagyon ezt az ünnepet. Ez az érzés azonban csupán tegnap estig tartott, mikor is felettünk 1000 fős Halloween party tombolt hajnali fél 2ig, úgyhogy éjfél körül még bőven hallottuk a boldogan kiabáló és / vagy éneklő részeg fiatalokat, akik ha épp nem topogtak pont az ágyunk felett domina csizmában, akkor csikkeket pöccintettek az erkélyünkre óriási kacagások közepette.


Utálom a dohányosokat, utálom a részegeket, utálom a gyerektelen fiatalokat.


Meg persze utálom Halloween-t is. Kicsit szerettem a héten, de már elmúlt. Legyen inkább újra Halottak Napja vagy a Reformáció Ünnepe vagy Minden szentek napja vagy a fene tudja micsoda, de NE Halloween.

2010. október 29., péntek

Helyzet

Beköltöztünk hát, nagyjából a helyükre kerültek az utolsó pözli darabok is. Minden szép, minden jó, csak hullák vagyunk.


Borzasztó volt a költözés, a legádázabb ellenségnek sem kívánok hasonlót, kivagyunk még mindig.


Először szerda éjjel aludtunk az új helyen, de akkor még kupiban, csütörtökön ürítettük ki teljesen a másik lakást és aznap adtuk át a kulcsot is (ezen a napon amúgy felmerült egy olyan apró kis probléma is, hogy lemerült a kocsi akksija és újat kellett vadászni), pénteken a nagyobb dolgokat már teljesen elpakoltuk, majd este megjöttek anyuék. (Ők nem segíteni jöttek alapból, csak így jött ki a lépés.)


Szombaton az IKEA-ban ébredtünk, vettünk minden ablakra függönyt (ez ugyanis olyan környék, hogy egy szál függöny sincs alapból, sehol, de mi úgy döntöttünk, nem nyerő, ha mindenki látja, hogy épp mit nézünk a TV-ben vagy hogy épp breast fed vagy bottle fed P.) meg szereztünk egy fellépőkét, egy rolót illetve egy fürdőszoba "szekrényt". A délelőtt ezeknek az összeállításával telt, pontosabban a fiúk összeállítottak, Anyu főzött, együtt lenni jó. Délután elmentünk a Phoenix Parkba sétálni, kikapcsolódásképp, majd este folytatódott a berendezkedés: az összes függönyt méretre vágtuk és feltettük. Mivel kevés volt a csipesz, este elmentünk Blanchibe, hátha lesz valahol (már csipesz), de csak Halloween-es cuccokat találtunk, úgy tűnik, itt nem divat (már a csipesz).


Vasárnap Brayben jártunk, tengerezni és elvégeztük az utolsó simításokat a lakáson: felkerültek a képek, a tükrök, az óra és az egyéb bosszantó apróságok a falra. Míg a fiúk otthonosabbá tették a lakást, én átrendeztem P. szobáját, azaz áthúzogattam a bútorokat egy tetszetősebb mintába. Hogy este mit csináltunk, azt nem tudom, talán kimentünk autókázni a Poolberg-hez, de ez nem 100%.


Hétfőn októberfest volt ugye, azaz munkaszüneti nap. Délelőtt sétáltunk a kiskorúval a gyönyörű napsütésben, majd elmentünk a Botanikus kertbe, mert ott már régen jártunk. Ezen a napon, ha minden igaz, már nem folyt lakásdíszítés, legalábbis nem emlékszem, hogy bármit kellett volna fúrni-faragni-vágni-illeszteni, szóval kimondhatjuk, eddigre végeztünk a költözéssel.


A kedd-szerda elrepült, mint a szélvész, a nagyszülők unokáztak, én néztem őket, AV meg dolgozott.


A kis csapat tegnap vált ketté, anyuék ugyanis tegnap repültek haza, egy kisebb űrt hagyva az itt maradottak szívében... P. meglepően jól fogadta amúgy őket, folyton vigyorgott, ha meglátta bármelyiket, már az első naptól engedte, hogy felvegyék, szívesen játszott velük, gagyogott nekik, tök aranyos volt.


Ha már P., a két fog továbbra is két fog, a hátrafelé mászás már tökélyre fejlesztve, a nyűg együttható kibírható. Ami kicsit bosszantó, hogy az éjszakákat már nem alussza úgy át, mint 4 hónaposan: vagy 4-5 vagy 6-7 körül már ébred. Az előbbi esetben a visszaringatás a nyerő, de ember legyen a talpán aki egy egy órás hajnali ringatás után vissza tud aludni, az utóbbi esetben pedig sokszor már kezdődik a nap, szóval nem alszik vissza már. Az eddig sem nagy alvásigény tehát tovább csökkenni látszik: napközben 2,5-3 óra a szokásos, éjjel pedig 8-9. Ami a kaját illeti, napi 1 liter tej + táp csúszik le átlagosan, ennek köszönhetően a 3000 grammos kis jószág ma már 8 kg-t nyom mezítelenül. Forgolódni ímmel-ámmal szokott, jobban szereti a fenekét az égnek meresztgetni és nyújtott karral erőlködni. Szociálisan tündéri, nagyokat nevet, egyik este pl attól kapott röhögőgörcsöt, hogy felvettem a szemüvegem és azt mondtam neki, hogy hello.


Hát itt tartunk, jóccakát.

2010. október 19., kedd

Nőjön be az orrod lika

Fantáziátlanoknak bosszú-ötlet:


Költözz egy csecsemővel és egy mindent idehordó emberrel!

2010. október 13., szerda

Breaking

Hétvége nagyjából megbocsátva.


Kibukkant az első recés fogtetőcske.

2010. október 12., kedd

2010. október 11., hétfő

Félig üres

Ha jól emlékszem (persze hogy jól emlékszem), pont három hónapja azt írtam, hogy soha, de soha többet nem akarok költözni. Főleg nem egy két hónapos csecsemővel.


Tulajdonképpen félig valóra is vált az álmom. Hiszen egy öt hónapos csecsemővel költözünk.

Össze-vissza

A hétvége nyögve-nyelősen futott ki, no de ma új hét virrad, remélem kicsit épkézlábabb lesz a kölök. Eddig elég aranyos volt, felkelt-evett-játszott-nyűglődött-hasafájt-elaludt. Ha így maradna, már összetenném a két kezem.


Ami miatt viszont szarul indul a hét: akkora herpesz nőtt a számra, mint ide Makó. Ezer éve nem találkoztunk, el is felejtettem, milyen szar, most mehetek és szerezhetek valami herpesz ölőt, mert az idegeimre megy, hogy csak szívószállal tudok inni, mert irtózom attól, ha bármi hozzáér. Ráadásul így nyünnyögni sem tudok P.-vel, mert fosok, hogy elkapja.


Remek.


Osztán azon is elfilóztam a fenti nyűglődött rész közben, hogy a tegnapi bejegyzés élét kicsit elveszem azzal, hogy aláhúzom, hogy szombaton, gokart alatt még jófej volt P. Azaz voltunk gokartozni egy még nem öt hónapos gyerekkel, ez azért menő, nem? Aztán majd tilthatjuk a motortól meg a veszélyes vezetéstől, eh, mi sem vagyunk normálisak. Persze nem csinálunk ebből rendszert, de akkor is. Akit a gokart benzinfüstje megcsapott... Alig várom, hogy újra menjünk.


Ha pedig már a szórakozásnál tartunk, úgy érzem, rögzítenem kell, hogy manapság az apró dolgoknak nagyon tudok örülni és ez tök jó. Pölö régebben nem volt nagy szám egy tejes kávé vagy egy süti, most a világ egyik legjobb programja, ha kávét ihatok vagy sütit ehetek. Régebben kicsit uncsinak tűnt a tengerparton való sima mászkálás, most tökéletesen meg vagyok vele elégedve. Persze néha jól jön egy kis thrill, mint ez a szombati gokart, de egyébként kétségtelenül úgy érzem, hogy lenyugodtam kicsit, nem izgat, hogy hétvégente nem járjuk be Tolnát-Baranyát csak kiautózunk a Lidl-be wc papírt meg mazsolát venni, esetlen ezt ünnepnapokon azzal is megspékeljük, hogy csemegeuborkát is veszünk. Egyelőre nem döntöttem el, hogy ez P. miatt van-e, vagy mert vénülök, de tulajdonképp mindegy is.


És ha P., nem is értem, minek rendeznek szépségversenyeket, mikor egyértelmű, hogy ő a legszebb a világon, anélkül, hogy bármelyiken is indulna. És ez véresen komoly.

2010. október 10., vasárnap

Meg még

És különbenis körülöttem már mindenki abbahagyta a szoptatást, én meg még mindig itt szívok és küzdöm, pedig nálam ugye a kezdetek kezdete óta bajos volt az egész.


Nem vagyok normális.

Rinya

Jó fosszar kedvem van.


Péntek délután AV kivett egy fél napot, így 2. etetés után csináztam egy kis tápot és kimentünk az ikeába. P. végigaludta az utat, ott felébredt, türelmesen végignézte velünk a tv állványok és a fiúkos szekrények hadát, majd elvonultunk a nursing area-ba és szépen evett (!). Már ez meglepetés-szerűen hatott, mert a 3. etetésnél már bőven megy a hiszti és pótolni szoktunk, de sebaj, mondok, biztos rájött, hogy nem kell annyit ennie. Miután ő ebédelt, mi is beültünk enni, amit jó kedéllyel végignézett (!). Ezután mászkáltunk még egy kicsit, nézelődtünk, vásárolgattunk, majd hazaindultunk, P. pedig az új lógókáját nézve 5 perc alatt ismét bealudt a kocsiban. Délután játszottunk, énekelgettünk, egy nyikk nem sok annyit nem hőbörgött. Este kimentünk Dollymountra, néztük-szagoltuk a tengert majd hazajöttünk és hello, fürdetés, alvás.


És hogy ekkor miért van fosszar kedvem?


Mert tegnap meg ma pótol a kölyök, de rendesen. Hisztis, mint azok a bizonyos fürdős k*rvák, sír, sír és sír, sokszor kézben is, hőbörög, elégedetlenkedik, nyöszörög, nyikog, köhécsel, szenved. Öt percig nincs el magában, sokszor az sem elég, ha tartom, akkor is baja van, akkor is szipog, nyikorog. Kezdek megőrülni tőle az az igazság.


Főleg azért is idegesít ez, mert pénteken megmutatta, milyen, amikor valakinek jó gyerek jut. Elhúzta az orrunk előtt a mézesmadzagot, hogy tátáám, ilyen is lehetnék, de nem vagyok ám. Az igazat megvallva, rádöbbentett, hogy nem is olyan nagy dolog a babázás, ha az ember nem egy ilyen hisztis példányt fog ki. És ez szar. Rettenetesen.


Ráadásul a másik, ami felcseszi az agyam, bár erről asszem már írtam párszor, hogy a "jó" gyerekek szülei meg vannak elégedve magukkal, hogy ők "képesek olyan környezetet biztosítani a babájuknak", amiben boldogok, kiegyensúlyozottak lehetnek a gyerekek és alhatnak naphosszat, ergo ha a te babád nyüsziszik vagy nem alszik max két órát napközben, akkor az azért van, mert te vagy a béna és idegroncsot csinálsz a kölyködből idő előtt, mert "nem véletlenül olyan nyugtalan típus az a gyerek"... Picsába már. Az persze fel sem merül a t. szülők csöppnyi agyában, hogy nem a környezet határozza meg csak, milyen természetű a gyerek, hanem bizonyos veleszületett adottságok is... Személyiség, temperamentum, hm? Mondanak ezek valamit? Eh.


És persze ilyenkor jönnek a vigasz cikkek, hogy örüljünk, hogy ilyen élénk és mozgékony a fiú, mert ez a normális, sőt, ez a jó, de ezek a cikkek nem adják vissza a kitépett haj- és elpattant idegszálakat, ezek a cikkek nem adnak energiát, ami alapból megvan a nyugodt és szépen alvó gyerekek szüleinél...


Nőjön már ez a kölyök, léccilécci.

Irigy

Aki még egyszer azt mondja, hogy ő úgy szoktatta a gyerekét, hogy "egyedül is ellegyen" meg hogy "magától is elaludjon, bohóckodás nélkül", annak csak azt kívánom, hogy második / harmadik babának fogjon ki egy olyan kölyköt, akit nem lehet csak úgy szoktatni és jöjjön rá, hogy a gyerekeknek igenis van személyiségük.


Oké, hallottam már, hogy a nehéz babákból lesznek a zsenik, míg az odateszem ott marad természetű többiek megmaradnak tölteléknek, de ezt egyszerűen leszarom, ez nem vigasztal egyelőre cseppet sem.

2010. október 6., szerda

Welcome to my world

A Twix Fino csoki megkérdőjelezi az anyagmegmaradás törvényét, még hozzá fordítva. Képes ugyanis arra, hogy egy kisujjam nagyságú darabja annyi morzsára essen szét, mint egy kamionnyi nápolyi.

Drága hús híg leve

Ben bácsi elmehet a búsba a rizsével együtt.


Nem elég, hogy egy zacskóba összesen 20 szemet ha tesz, ami a fél fogamra nem elég, ráadásul kétszer annyiba is kerül az ő híres rizse, mint pl a Spar saját márkás.


Igen, hosszú idő után megint főztem, még hozzá úgy, hogy közben a Ded csodák csodájára aludt.


De basszus, nem húst akartam enni hússal, hanem rizsát hússal.


Hülye Ben.

2010. október 5., kedd

Sok kicsi


  • Azt hiszem, el sem tudnám képzelni, hogy P. lány. Az egy dolog, hogy az arca fél napos korától fogva kisfiús, most nem erről beszélek; hanem hogy P. nem lehetett más, mint fiú, mert én nem lehettem más, mint fiús anyuka. Egyszóval: sütkérezem a gondolatban, hogy van egy fiunk.

  • FB-n egyik volt osztálytársam feltett egy képet a gyerkőcéről, amint a kislány egy 7 decis mekis pohárból szív valamit... Azt hiszem, elvesztettem a humorérzékem egy részét, de szerintem ez kicsit sem vicces, főleg azért, mert a kislány, hogy is mondjam, hát nem az a kákabélű típus... (Ennek kapcsán, aki még egyszer azt állítja, hogy P. duci, annak az orra alá oda fogom dörzsölni ezt a képet, hogy no EZ a gyerek kövér, nem pedig P.)

  • Aki epres ízesítésű vizet forral véletlenül, készüljön fel arra, hogy még két nap múlva is cseresznyepálinka szag fog terjengeni a lakásban.

  • Nem tudom, létezik-e vagányabb dolog annál, hogy este kimegyünk a partra dagályt nézni és tengerszagot szipákolni be, de rám jön a pisilés, úgyhogy másnap arról számolhatok be itt a blogban, hogy pfff, én a tengerpartra járok hugyálni.

2010. október 4., hétfő

Távirati

Hétvégén voltunk szokás szerint Blanchiben és a Poolberg világítótoronynál, szokásunktól eltérően pedig dagályban láttuk a Dollymount beach-et és jártunk a Phoenix parkban is.


Szép volt, jó volt, szeretem hétvégék.

Focista

Tekintve, hogy ma felfedeztem, hogyha a Hopp szócska kíséretében dobálgatom az ikeas textillabdát, P. gurul a röhögéstől, kétségtelen, hogy a jövő Zsiborásával állunk szemben.

2010. október 1., péntek

Fúj

Furcsa napokon vagyunk túl (?) de mivel a furcsa jelzőt P. emésztésével kapcsolatban használom most, a szemérem nem engedi, hogy ezt hosszasabban részletezzem.


Most alszik, úgyhogy leírom már amit akartam ezer éve, csak úgy mementóul, hogy később is emlékezzem rá...


A Kutyásokról van szó. Hogy hogy utálom őket. Pontosabban a fickót még annyira nem is, mert ő mindig óriásit köszön, igaz, ezzel általában felveri P.-t; hanem a nőt... Pontosabban a nőnek tűnő nem tudom mit, aki úgy néz ki, mint Lang Györgyi szebb napjain. Komolyan úgy vonul végig a parkon a hat korcs kutyájával, mintha legalábbis ő lenne Miss World, pedig csak egy ronda Birodalmi Lépegető. Az igazat megvallva nem is tudom, miért utálom őket annyira, azt hiszem, nem egyetlen ok miatt, hanem ilyen sok kis apró idegesítésnek köszönhetően.


Hogy olyan ronda az a nő.


Hogy olyan fölényesen néz.


Hogy annyira nemtelen.


Hogy a faszi mindig felkelti P.-t.


Hogy a kutyák mindig összevesznek.


Hogy azokra is olyan rossz ránézni, mert csúnyák. (már a kutyák)


Hogy mindig olyan hangosan beszélgetnek. (már a férfi meg a nő)


De legfőképp:


Hogy mindig ott eszi őket a fene, mikor ott sétálunk, teljesen függetlenül attól, mikor megyünk.

2010. szeptember 29., szerda

Failed

Miután folyton azon töröm az agyam, hogyan tudnék pénzt csinálni míg itthon vagyok, arra jutottam, babapedikűrös leszek, mert olyan kevesen tudják levágni a babák körmét normálisan.


Mondjuk az ötlet ott bukott el, hogy én sem tartozom közéjük.

Egy bogár kapcsán

- Fúj, de ronda, csinálj már vele valamit!


- Nem olyan ronda ez...


Kis idő múlva:


CSATT CSATT CSATT CSATT


- Na?


- Még ott van... de már nem megy el...

2010. szeptember 28., kedd

Ablakon át

Tél szag van.


Nem ősz, tél.

Kedd

AV reggel kinn ügyködik az előszobában egy övvel a kezében.


- Mit csinálsz?


- Szatócs vagyok, árral dolgozom.


- ?????


- Tanuljon csak szép magyar szavakat. (Tudjukki.)

2010. szeptember 27., hétfő

Gorgeous

Amúgy szépséges hétvége áll mögöttünk, szép volt az idő, szépek voltak a programok*, szép volt P. és szépek voltunk mink.


Most örülünk.


*


Szombaton reggel voltunk Blanchardstown-ban, mint mindig, utána meg Burgereztünk. Délután P. sétált az apjával, én főzőcskéztem meg tisztálkodtam itthon.


Vasárnap Brayben jártunk, mint mindig, utána meg fagyiztunk. Délután sétáltunk hármasban, én kaptam egy Ribena-t is, mert majdnem szomjan döglöttem útközben.


Szeressük a rendszeres életet manapság. Tervezem, hogy írok egy bejegyzést arról, mire tanított már meg a kis Tündérmókus.

At least

P. végre valamiben hasonlít rám: imád döncizni.

2010. szeptember 24., péntek

Ehh

Ma ismét bebizonyosodott számomra, hogy mindenütt jó, de a legjobb sehol. Ebben az országban is épp olyan bunkó emberek élnek, mint otthon; épp annyira figyelmetlenek, tapintatlanok és önzőek.


Mondjuk legalább mindehhez vigyorognak általában.

Habtapi

Ha már gyerekek, akkor habtapper. Itten ni:

Színes, szagos polifoam szőnyeg, amin a gyerkőc kedvére hempereghet, nyúlkálhat, csendben nőhet és amit jóízűen kapirgálhat a meglehetősen rohamos mértékben karommá nemesülő körmöcskéivel. 

Hasznos találmány, szó se róla. Ami viszont mégis azt sugallja, hogy a tervező annak idején egy gallyal próbálta ki, forgalomba hozható-e a termék, az az, hogy a színes, szagos betűk / számok / (még mazochistábbaknak) kis ábrák bizony kijárnak a pözli darabkákból és így biztosra vehető, hogy minden botnál kicsit is élénkebb kölök úgy két perc alatt szétszedi az egész szőnyeget kiidegelve ezzel a leglelkesebb és legjámborabb lelkületű szülőket is.

Megoldási javaslat:

Nem kell, hogy kiszedhetőek legyenek a betűk / számok / (még mazochistábbaknak) kis ábrák...

Gripe Water

Azaz ő:

A belbecs sajnos nem áll egyenes arányban a külcsínnel. A lényeg persze, hogy általában hatásos a dolog, de a vizet tartalmazó üveg tervezőjét ettől függetlenül egész életében arra kötelezném, hogy parkinson kóros kézzel visító babák kiskanalára öntsön a termékből napi 24 órában. 

Hiába érintjük ugyanis az üveg száját a kiskanálhoz, hiába vetünk be mindent annak érdekében, hogy a legkisebb anyagveszteséggel töltsük ki az élet- (és dobhártya mentő)  5 milit, ez gyakorlatilag lehetetlen, így minden használat után gondosan törölgethetjük le az üveget és moshatjuk fel annak nagyjából egy méteres környezetét, ha nem akarunk hozzáragadni mindenhez a lakásban, mint nászutasok a légypapírhoz. 

Megoldási javaslat:

Az Infacol pipettás megoldása tökéletes, le kéne másolni, francba a tradícióval...

2010. szeptember 23., csütörtök

Nőddögél

Nem tudom, hogy P. arra született-e hogy kanállal egyen vagy csak a sok kanálból kapott Gripe Water edzette meg, mindenesetre gyönyörűen, igazi úriemberes szakértelemmel eszik kiskanálból.


Kezét hátrateszi, koncentrál a kanálra, szemöldökét kissé összehúzza és minden pürécseppet akkurátusan megízlel, csettintget a nyelvével, vigyázva, nehogy egyetlen nanogramm is lecsöppenjen, hiszen nehogymá' veszendőbe menjen bármennyi is Az Ételből.


(breaking news, szereti a répapürét is. tegnaptól szereti.)

2010. szeptember 20., hétfő

Stílusérzék

Rájöttem, hogy miért vágatja le minden babás ismerősöm a haját villámgyorsan a 3-4. hónap körül.


Asszem keresnem kell egy fodrászt.

Főzge

Még az előzőhöz: Nem tudom, csak engem ráz ki a hideg azoktól a receptektől ahol azt írják, hogy mit tudom én a sütőtökhöz adjunk pár kanál anyatejet?! Hát fúj basszus.

A változatosság gyönyörei

Nem tudom, mondtam-e már, hogy utálom ezt a folyékony táplálásos dolgot, ami elsősorban a szoptatás... Ugyan a hétvégén véletlenül ráakadtam valami tejserkentőre (tavaszi tea néven fut, hulla bio, még otthonról hoztuk) és így már napi 700 mg tej sikerált tegnap és csak 300 mg tápszerrel pótoltunk (vettünk új, hasfájás elleni tápszert, nem, nem receptre, bementünk egy boltba és leemeltük a polcról), azért jobban tetszene, ha végre nem kéne stresszelni ezen a hülye etetésen, úgyhogy mától nem tej után fogok adni őszit P.-nek (ez a kóstoltatás), hanem előtte (ez az elválasztás) és megnézem, így mennyit fog enni... (Tartok tőle, hogy így is bélpoklos lesz és nem fog leállni 200 mg tej / tápszer körül etetésenként, ahogy én szeretném...)


Ja mondtam már, hogy őszibarackpüré mellett már szilvapürét is eszik az Úr, aminek következtében - talán nem kell magyaráznom miért -, elneveztük Szilva Szörnynek?


Pénteken csináltam répapürét (fúj) is neki, ma almapürét fogok, úgyhogy szép lassan ezeket is bevezetjük nála. Ezen a héten a répát, jövő héten az almát. Ezek után krumplit is fog kapni és ezzel asszem ki is lőttük a 4 hónaposan adható cuccokat*, úgyhogy onnantól kevergetünk.


* Nem is, mert van még a cékla, a sütőtök meg a cseresznye-meggy, de ezek olyan durván bizarrnak tűnnek nekem, hogy még várok egy kicsit, hogy összeszedjem a bátorságomat hozzájuk...

SP

Idefigyelj te természet... Nem igazán kedveljük a fajtádat errefelé... Mert mivégre növesztesz körmöt a kisdedek lábára és kezére, ha azokat lehetetlenség levágni?

Mindazonáltal...

... asszem nem az ezer csilliós kiságy az elkapatás, hanem az, hogy este és napközben más-más babaolajjal masszírozom a Gyermek habtestét...

Hétvége

A szokásos hétvégi fos idő következtében elég sokat autóztunk az elmúlt két napban... Szombaton ugye IKEA (ott ezer éve először nem ebédeltünk, hanem bisztóztunk, azaz hot-dogot ettünk sült krumplival), majd délután Blanchardstown Shopping Centre, vasárnap meg St. Stephen's Green Shopping Centre, délután meg Magyar Bolt és tengerpart...


Plázanép leszünk basszus.


P. egyébiránt elég kattant volt a hétvégén, elég sokat rítt (mit rítt, visított, krokodilkönnyekkel) illetve több hónapja először nem aludt 7-8-ig, hanem 5kor riasztott, hogy csuklik. Enni ugye nem akartunk adni, vizet forralni macera lett volna, adtam hát neki egy korty kamillateát, amit megízlelve úgy döntött, inkább nem csuklik tovább. 5-6-ig rángatta AV a hordozóban, ő ásítozott, nézegette a kezeit és megállás nélkül hörgött (én röhögtem), majd 6kor bedobta a szunyát egészen fél 8ig... A furcsa éjszaka következtében most reggel evett majd fél óra után elkezdett nyűglődni, hogy álmos, úgyhogy az előbb letettem hunyni és nagyon remélem, hogy kialussza magából az álmatlanságot és jó gyerek lesz a nap további részében illetve nem csinál abból rendszert, hogy felébred 7 előtt... A francbamár.

Spoiled

Mivel P. olyan jó volt (ha-ha), rengeteg dolgot kapott a hétvégén. Miután személyiségi jogok meg miegymás miatt nem igazán tesszük közszemlére a Dedet, gondoltam legalább azt megmutatom (megőrzöm magunknak emlékül), miket is fog hordani az elkövetkezendőkben...


Szóval pénteken egy még otthoni ismerősünktől kapott egy szettet, ami ilyen:



Vasárnap reggel voltunk vásárolni és miután "olyan rég kapott valamit" meg különben is húúú, de aranyos Halloween-es* babacuccok, vettünk hát neki két hosszú ujjas body-t meg hét darab előkét:


* rühelljük Halloween-t, de ez a gyerek már ebbe nő bele, nem maradhat le róla




Délután jött AV egyik kollégája a feleségével gyereknézőbe és hát ők sem érkeztek üres kézzel:



Ja, és a ruházati cikkek mellett, mivel szombaton IKEA-ban jártunk, P. kapott még egy vízilovas csörgőt meg egy színes kis textil labdát is...


Elkényeztetett gyermek, no.