- Nem a Laura volt ma velunk kepzeld.
- Na, hat ki?
- Egy barna feju neni.
2014. március 31., hétfő
A múlt hetünk
A múlt hetünk elég zavarosra sikerült, járkáltunk ide-oda és jöttek hozzánk folyamatosan.
Tegnap, vasárnap délelőtt elmentünk Petivel rollerezni a környékre, de csak egy fél órácskát sétáltunk, mert 11 körül jöttek Mártiék elbúcsúzni, ugyanis tegnap hazaköltöztek Magyarországra szipp. Nem maradtak sokáig, egy fél órára ugrottak be a reptér előtt, de jól esett nagyon. Mivel nálunk március utolsó vasárnapja Anyák Napja, kaptam a fiúktól egy öt részes szivecskés konyhai szettet meg egy Poirot-lámpát. (AV nevezte el igy, mert olyan csinos klasszikus vonalú.) Délután, mikor Peti felébredt, elmentünk a Woodies-be fúrót venni, a régi ugyanis (Agojama haha, most Black & Decker) tönkrement. Próbáltunk pakolni is persze, de mivel hol Peti, hol Pali aludt, elég nehezen haladtunk... Este jó gáz műsorunk volt, de ezt már irtam: Palika üvöltött, mint még soha, de AV ennek ellenére ügyesen összeszerelte a cipősszekrényt, hurrá.
Szombaton délelőtt elmentünk Petivel a Lecsó Klubba, ami egy magyar gyerekeknek szánt heti rendszerességgel tartott foglalkozás, de azt hiszem, először és utoljára voltunk, mert borzasztó volt. Peti volt a legfiatalabb, a többiek 6-7 évesek voltak, de még ők is fossá unták magukat, miután a növényekről volt szó, de olyan irtózatosan szárazon (az eper mije a növénynek, gyökere? virága? termése? mit jelent a viz körforgása? jaysus...), hogy már majdnem sirtam fél 11-kor, mikor rádöbbentem, hogy még van másfél óra hátra. Délután IKEA-ztunk, vettünk egy iróasztalt, egy cipőtartót meg pár apróságot, pl Sziszt, serpenyőt, pelenkázófeltétet, miegymást. A Gyerekek IKEA-ját átalakitották, a mozgásos cuccok (csúszda, egyensúlyozó gerenda, pörgetős fotel) máshol voltak, mint a kiskonyha például, de sikeresen megtaláltuk, igy mig AV vásárolt, mi játszottunk. Hazafelé Petivel ettünk egy hotdogot meg egy sült krumplit egy fagyival, mert az önkiszolgáló pénztárnál fizettünk és ha nem terelem el, megőrjitett volna, mert ő akart csippantani mindenáron. Ahogy mentünk hazafelé, AV folyamatosan azon aggódott (velem együtt), hogy mi lesz, ha megint rohama lesz, mit ne mondjak, elég szomorú volt az egész, annál is inkább, mert én vezettem, ő meg csak úgy ült mellettem, mint egy zsák krumpli. (Mindig azokon röhögtünk, akiknél a nő vezet, a férfi meg a bal oldalon gubbaszt, tradicionális pár vagyunk, na.) Ezen a napon amúgy tök sokat haladtunk: legalább három dobozt kipakoltunk és felvittük a nagy iróasztalt is a padlásra.
Pénteken délelőtt Petivel elmentünk a Dundrumba a H&M-be vásárolni, vettünk két nadrágot (egy szürke kordot és egy zöld normál gatyót), egy vastag kék kardigánt, egy vékony fekete kardigánt és egy vékony szürke pulcsit. (Mindez 26 euro volt, éljen.) Délután jött hozzánk Saverio, AV legjobb barátja és mig ők zenéltek, mi elmentünk a Poolbegre, hátha alszik Palika. (Aludt kb 2xfél órát, tyű, Peti meg kicsit rollerezett a parton az üvöltő szélben.)
Csütörtökön leadtuk Petit az oviba, majd elmentünk a Nutgrove Shopping Centerbe, kiválasztani AV két új szemüvegkeretét meg megnézetni a szemét. Ha már ott voltunk, Tescoztunk is egyet és vettem három Thank you képeslapot, amit fel akarunk adni majd a kórháznak. Délután 4-re jöttek a Gáborék a kislányukkal és kb 6-ig maradtak, jól elvoltunk, de AV eléggé kifáradt a végére, hiába, ekkor még gyengusabb volt.
Szerdán délelőtt a Lidl-ben vásároltam, délután pedig Gyula és Zsolt ugrottak be AV-t meglátogatni, de nem sokáig maradtak, csak egy fél órát nagyjából, mert Gyula Elvinasért ment az iskolába, Zsolt meg követte. Mikor elmentek, Petivel hármasban elsétáltunk a gyógyszertárba, nem volt egyszerű, de megoldottunk.
Kedden ovi után elmentünk AV-nek szemcsiket csináltatni, de kiderült, hogy a szemvizsgálathoz időpontot kell kérni. Vettünk egy új mikrót, Petinek két pizsit* meg egy Chicken Royale meal-t a Burgerben és tűztünk is haza, mert Palika otthon várt. A délutánunk csendben telt, ezen a napon senki sem volt ránk kiváncsi.
Hétfőn délelőtt bevittem AV-t a Céghez, hogy beszéljen a főnökével és tájékoztassa már, mi a helyzet. Colin tök rendes volt, ő is felajánlotta, hogy ahogy tud, segit és biztositott róla, hogy ha 4 hét nem elég, AV maradhat akár 6 hetet is itthon. Ez a nap elég húzós volt, mert délután meg vérvételre vittem Tallaght-ba, igy nem aludhatott délután, mint tette ezt mindig 2-4 között, mióta itthon volt. A vérvételen kivül szerettünk volna fülészetre is eljutni, de persze oda beutaló kellett volna, igy az elmaradt. A kávézóban vettem egy könyvet (Adrian Mole elveszett naplói) meg egy Rooibos teát és mig vártunk a vérvételre, iszogattunk meg azon röhögtünk kinunkban, hogy AV karja olyan, mint egy drogosé, kék-zöld, itt egy folt, ott egy folt, fúj. Hazafelé beugrottunk a rendőrségre AV telefonjáért, amit végre meg is kaptunk, mert felhivtuk Kevin-t, aki persze szabadnapos volt, de igy járt.
Amint látszik, elég aktiv hetünk volt, AV napról-napra erősödött és fejlődött, ha végre hallana a jobb fülére, szerintem már a régi lenne. A feje csak néha fájt már, a fázása elmúlt (hálistennek, megőrjitett vele) és már alig-alig köhög. Agyilag a régi, a poénjai ülnek és bár időről-időre ráparázik, mi van, ha megismétlődik ez az egész, igyekszünk megnyugtatni, hogy azért szedi a gyógyszereket, hogy ne legyen semmi baj. Hát bizzunk benne, hogy igazunk is lesz.
* Elértük azt a kort, mikor már csak halálfejes, Pókemberes cuccok vannak fiúknak a Penney's-ben, szóval a Dunnesben voltunk kénytelenek vásárolni illetve asszem maradok a nagy kedvenc H&M-nél.
Tegnap, vasárnap délelőtt elmentünk Petivel rollerezni a környékre, de csak egy fél órácskát sétáltunk, mert 11 körül jöttek Mártiék elbúcsúzni, ugyanis tegnap hazaköltöztek Magyarországra szipp. Nem maradtak sokáig, egy fél órára ugrottak be a reptér előtt, de jól esett nagyon. Mivel nálunk március utolsó vasárnapja Anyák Napja, kaptam a fiúktól egy öt részes szivecskés konyhai szettet meg egy Poirot-lámpát. (AV nevezte el igy, mert olyan csinos klasszikus vonalú.) Délután, mikor Peti felébredt, elmentünk a Woodies-be fúrót venni, a régi ugyanis (Agojama haha, most Black & Decker) tönkrement. Próbáltunk pakolni is persze, de mivel hol Peti, hol Pali aludt, elég nehezen haladtunk... Este jó gáz műsorunk volt, de ezt már irtam: Palika üvöltött, mint még soha, de AV ennek ellenére ügyesen összeszerelte a cipősszekrényt, hurrá.
Szombaton délelőtt elmentünk Petivel a Lecsó Klubba, ami egy magyar gyerekeknek szánt heti rendszerességgel tartott foglalkozás, de azt hiszem, először és utoljára voltunk, mert borzasztó volt. Peti volt a legfiatalabb, a többiek 6-7 évesek voltak, de még ők is fossá unták magukat, miután a növényekről volt szó, de olyan irtózatosan szárazon (az eper mije a növénynek, gyökere? virága? termése? mit jelent a viz körforgása? jaysus...), hogy már majdnem sirtam fél 11-kor, mikor rádöbbentem, hogy még van másfél óra hátra. Délután IKEA-ztunk, vettünk egy iróasztalt, egy cipőtartót meg pár apróságot, pl Sziszt, serpenyőt, pelenkázófeltétet, miegymást. A Gyerekek IKEA-ját átalakitották, a mozgásos cuccok (csúszda, egyensúlyozó gerenda, pörgetős fotel) máshol voltak, mint a kiskonyha például, de sikeresen megtaláltuk, igy mig AV vásárolt, mi játszottunk. Hazafelé Petivel ettünk egy hotdogot meg egy sült krumplit egy fagyival, mert az önkiszolgáló pénztárnál fizettünk és ha nem terelem el, megőrjitett volna, mert ő akart csippantani mindenáron. Ahogy mentünk hazafelé, AV folyamatosan azon aggódott (velem együtt), hogy mi lesz, ha megint rohama lesz, mit ne mondjak, elég szomorú volt az egész, annál is inkább, mert én vezettem, ő meg csak úgy ült mellettem, mint egy zsák krumpli. (Mindig azokon röhögtünk, akiknél a nő vezet, a férfi meg a bal oldalon gubbaszt, tradicionális pár vagyunk, na.) Ezen a napon amúgy tök sokat haladtunk: legalább három dobozt kipakoltunk és felvittük a nagy iróasztalt is a padlásra.
Pénteken délelőtt Petivel elmentünk a Dundrumba a H&M-be vásárolni, vettünk két nadrágot (egy szürke kordot és egy zöld normál gatyót), egy vastag kék kardigánt, egy vékony fekete kardigánt és egy vékony szürke pulcsit. (Mindez 26 euro volt, éljen.) Délután jött hozzánk Saverio, AV legjobb barátja és mig ők zenéltek, mi elmentünk a Poolbegre, hátha alszik Palika. (Aludt kb 2xfél órát, tyű, Peti meg kicsit rollerezett a parton az üvöltő szélben.)
Csütörtökön leadtuk Petit az oviba, majd elmentünk a Nutgrove Shopping Centerbe, kiválasztani AV két új szemüvegkeretét meg megnézetni a szemét. Ha már ott voltunk, Tescoztunk is egyet és vettem három Thank you képeslapot, amit fel akarunk adni majd a kórháznak. Délután 4-re jöttek a Gáborék a kislányukkal és kb 6-ig maradtak, jól elvoltunk, de AV eléggé kifáradt a végére, hiába, ekkor még gyengusabb volt.
Szerdán délelőtt a Lidl-ben vásároltam, délután pedig Gyula és Zsolt ugrottak be AV-t meglátogatni, de nem sokáig maradtak, csak egy fél órát nagyjából, mert Gyula Elvinasért ment az iskolába, Zsolt meg követte. Mikor elmentek, Petivel hármasban elsétáltunk a gyógyszertárba, nem volt egyszerű, de megoldottunk.
Kedden ovi után elmentünk AV-nek szemcsiket csináltatni, de kiderült, hogy a szemvizsgálathoz időpontot kell kérni. Vettünk egy új mikrót, Petinek két pizsit* meg egy Chicken Royale meal-t a Burgerben és tűztünk is haza, mert Palika otthon várt. A délutánunk csendben telt, ezen a napon senki sem volt ránk kiváncsi.
Hétfőn délelőtt bevittem AV-t a Céghez, hogy beszéljen a főnökével és tájékoztassa már, mi a helyzet. Colin tök rendes volt, ő is felajánlotta, hogy ahogy tud, segit és biztositott róla, hogy ha 4 hét nem elég, AV maradhat akár 6 hetet is itthon. Ez a nap elég húzós volt, mert délután meg vérvételre vittem Tallaght-ba, igy nem aludhatott délután, mint tette ezt mindig 2-4 között, mióta itthon volt. A vérvételen kivül szerettünk volna fülészetre is eljutni, de persze oda beutaló kellett volna, igy az elmaradt. A kávézóban vettem egy könyvet (Adrian Mole elveszett naplói) meg egy Rooibos teát és mig vártunk a vérvételre, iszogattunk meg azon röhögtünk kinunkban, hogy AV karja olyan, mint egy drogosé, kék-zöld, itt egy folt, ott egy folt, fúj. Hazafelé beugrottunk a rendőrségre AV telefonjáért, amit végre meg is kaptunk, mert felhivtuk Kevin-t, aki persze szabadnapos volt, de igy járt.
Amint látszik, elég aktiv hetünk volt, AV napról-napra erősödött és fejlődött, ha végre hallana a jobb fülére, szerintem már a régi lenne. A feje csak néha fájt már, a fázása elmúlt (hálistennek, megőrjitett vele) és már alig-alig köhög. Agyilag a régi, a poénjai ülnek és bár időről-időre ráparázik, mi van, ha megismétlődik ez az egész, igyekszünk megnyugtatni, hogy azért szedi a gyógyszereket, hogy ne legyen semmi baj. Hát bizzunk benne, hogy igazunk is lesz.
* Elértük azt a kort, mikor már csak halálfejes, Pókemberes cuccok vannak fiúknak a Penney's-ben, szóval a Dunnesben voltunk kénytelenek vásárolni illetve asszem maradok a nagy kedvenc H&M-nél.
Szop(tat)ás
Tegnap két olyan dolog is történt Palikával (Peti szerint Palikácska), mint még soha. Egyrészt 1/2 7-3/4 10-ig egyfolytában sirt, enni nem akart, ha fogtuk, az sem volt jó, ha letettük, az végképp nem volt jó; másrészt meg negyed 2-kor én ébresztettem, mert baromira fájt a bal cicim, úgy teli volt. Szerencsétlen tök békésen aludt, még akkor is, mikor kivettem, majd mikor a szájához nyomtam a mejjem, kistányérnyira nyilt ki a szeme és mint a gép, úgy kezdett enni, már nem is volt álmos haha. Lehet, nehéz eldönteni, hogy most panaszkodom-e vagy dicsekszem, de annyi tejem van, hogy csak na. Nem tudom, ennyi stressz mellett ez hogy lehetséges, de etetéstől-etetésig úgy megtelnek a csöcseim, hogy konkrétan fájnak. Utálom. Utálom, utálom, utálom. Vágom a centit, meddig kell még szoptatnom és ha egyszer vége lesz, én is rituálisan elégetem majd a szoptatós melltartóimat, mert mikor kevés volt a tej, azt is rühelltem, most, hogy elég, ez sem jó. Nem tudom, ki találta ki, hogy kényelmesebb a szoptatás, mint a tápszerezés, szerintem ez nettó hülyeség, egy mikrót ugyanis bárhol találok bármikor, hogy felmelegitsem a tápszert; szoptatni viszont alig lehet valahol és ráadásul tök kényelmetlen is, nem hordhatsz bármilyen ruhát, alig ehetsz valamit, eh... Az egyetlen ok, amiért még nem hagytam abba ezt a hülyeséget, az az, hogy az anyatej egészségesebb, mint a tápszer és nem szeretném, ha Palika az én lustaságom / önzőségem miatt nem tudna olyan erős immunrendszert kiépiteni, mint a szoptatott gyerekek. De ettől függetlenül utálom, utálom... nem szeretem, nem szeretem, utálom.
* Peti irt egy dalocskát, igy szól: Én nyertem, én nyertem, nem te nyertél, nem te nyertél, én nyertem. (Dallama: mi - ré - dó, mi - ré - dó, dó - dó - dó - dó - ré - ré - ré - ré, mi - ré- dó.)
* Peti irt egy dalocskát, igy szól: Én nyertem, én nyertem, nem te nyertél, nem te nyertél, én nyertem. (Dallama: mi - ré - dó, mi - ré - dó, dó - dó - dó - dó - ré - ré - ré - ré, mi - ré- dó.)
2014. március 30., vasárnap
2014. március 28., péntek
No és akkor a legelejétől...
Legelső este Peti is bejött velem a kórházba. Az a nap egy őrület volt: Nagyi 4 körül irt Skype-on, hogy gáz van, őt hivták a mentősök AV telefonján, hogy a fiának súlyos fejsérülése van, mert az én számomat nem lehetett kapcsolni (igen, szombat óta nem találta meg az a rühes okostelefon a hálózatot - a világ megérett a pusztulásra, én mondom). Én, mint a villám elkezdtem FB-n irni két barátnak, hogy mégis deritsék már ki, hová vitték AV-t (hivni ugye nem tudtam senkit telefon hijján, Nagyi meg nem értette, hol van, melyik kórházban) és igy-úgy-amúgy kideritettük, hogy AV Tallaght-ban van. Ezután elkezdtem agyalni, hogy mégis hogy a jó életben fogok én két gyerekkel kocsi nélkül, hordozók nélkül eljutni a világ végére, hogy megtudjam, mi van és ez az agyalás kb másfél-két órán át tartott, addig, amig ki nem ókumláltuk Gyöngyivel, hogy Artúr hazaviszi a saját gyerekeiket az oviból, ő meg idejön hozzánk vigyázni a fiúkra, hogy én el tudjak taxizni végre a kórházba. Fél 6 körül meg is érkezett Gyöngyi, Palkót a kezébe nyomtam, Peti viszont elkezdett nyafogni, hogy ő is jönne. Isteni. Elviharzottunk és kb 400 méterre a lakásunktól, látva, hogy totálisan be van állva a Strand Road és egy taxi sem jön, rádöbbentem, hogy nem tudom egyik taxitársaság számát sem. (Ekkor, ha lett volna pénz a telefonomon, már tudtam volna telefonálni, mert reseteltem azt a szart és igy elvesztettem ugyan minden contact-ot és képet, de legalább a hálózat meglett.) Beszaladtunk hát egy benzinkútra, feltöltöttem a telefonom és egy arra járótól megtudtam az egyik társaság számát. Azonnal hivtam egy taxit - ami fél órán át nem jött. Már azt hittem, az agyam eldobom. Végre jött valami (hogy a hivott taxi-e vagy egy másik, gőzöm sincs) és eldugóztunk a kórházba. Ott, mint a filmekben, Thomas elmondta, mit tudnak, mik az esélyek, majd mig egy nővér vigyázott Petire, én bemehettem az emergency-re megnézni AV-t. Nem nézett ki fényesen, mindenféle cső állt ki belőle és hát teljesen tudattalanul feküdt ott kiteritve. Az igazat megvallva el sem hittem, hogy ez a Valóság. Pár perc múlva odaadták a személyes cuccait, majd kikisértek, hogy őt akkor most felviszik az intenzivre, minket meg elvezettek egy üres kórterembe. Szerencsére volt annyi eszem, hogy vittem két telefont, igy Peti elvolt, én meg járkáltam, mert tudtam a filmekből, hogy ilyenkor ezt kell csinálni. Egy nővérke hozott Petinek egy joghurtot meg pár kekszet, én meg kaptam egy teát. Ezután jött Kevin (a rendőr) és kikérdezett, hogy szerintem mi történt, lehetett-e támadás, hogy állunk. Jó fél órán át beszélgettünk, a végén megkérdezte, van-e pénzünk, haza tudok-e menni, mert ha nincs, szivesen kölcsönöz. (Thomas, a doki, amúgy szintén felajánlotta ezt és mondta, hogy haza is visz minket, ha kell.) 9 körül még egyszer benézhettem AV-hez, aki immáron az intenziven feküdt, majd fél 10 körül indultunk haza.
Ettől a naptól kezdve, mig AV haza nem jött, egy szobában aludtunk hárman: Peti, Pali meg én és megkezdődött az őrület, ami azóta is tart.
Ettől a naptól kezdve, mig AV haza nem jött, egy szobában aludtunk hárman: Peti, Pali meg én és megkezdődött az őrület, ami azóta is tart.
2014. március 25., kedd
Ami még eszembe jutott 2
- AV orvosa az intenziven egy Thomas nevű fiatal rezidens volt, akinek gyönyörű, nagy kék szemei voltak, igy Nagyi csak A Szépszeműként emlegette mindig. Később Dr Walsch és csapata vette át AV felügyeletét, ők már neurológusok voltak a javából úgy 40-50 között. Az orvosok között volt egy Sean nevezetű is, ő nagyon hülyén nézett ki szerintem, elegáns volt meg minden, de olyan jáááj kategória. (Időközben Peti csoportjába is jött egy Sean, ő lett állitólag a barátja, ami azért vicces, mert mindig azon röhögtünk még, mikor kicsi volt, hogy fura, hogy neki nem Zolika meg Jancsika lesz a barátja majd, hanem Sean meg John.)
- Mondjuk először nem tudtam röhögni rajta, de később már vigyorogtam azon, hogy a kórházban minden nap jött egy pap beszélgetni először velünk, aztán mikor már képben volt, AV-vel is. A poén, hogy mindig elmondta nekik, hogy ő nem vallásos, ezen csak mosolyogtak - majd másnap újra visszatértek. Azt mondja, az öregek kifejezetten szerettek beszélgetni ezekkel a lelkes papokkal (nem voltak hittéritők, nem akartak ők rábeszélni senkit semmire, csak beszélgettek, érdeklődtek, de tényleg), gondolom azért, mert örültek, hogy végre meghallgatja őket valaki.
- Ha már meghallgatás. Soha, egyetlen egyszer sem éreztük, hogy akár egy doki, akár egy nővérke a pokolba kiván a kérdéseink, kéréseink miatt. Mindig mindenki mosolyogva, türelmesen, végtelenül udvariasan magyarázott el mindent, ami hihetetlenül jól esett minden egyes alkalommal és igy mindig sikerült úgy elválnunk a szakemberektől, hogy nyugodtak és optimisták voltunk. Utolsó előtti napon, szerdán, lementünk az ICU-ra és a CCU-ra, ahol AV gyakorlatilag még öntudatlanul volt és mindenki ujjongva üdvözölte. Hihetetlen volt, komolyan. Odajöttek hozzánk, viccelődtek (aaaah, you are the one who was attacked by a pram), gratuláltak és látszott rajtuk, hogy valóban örülnek, hogy ilyen szépen alakultak a dolgok.
- És ha már kedvesség: A rendőr, akivel első este beszéltem (Kevin Keane, A 154-es), kétszer is felhivott, hogy megkérdezze, hogy alakulunk, pedig már nagyjából akkor megegyeztünk, hogy baleset volt, nem támadás... Mindkétszer azt hittem, valami új részletre kiváncsi, de nem, csak azt akarta tudni, hogy áll AV egészsége.
- A kórházi ellátás amúgy olyan "ir" volt, napi három főétkezés volt (porridge, stew, szendó) és naponta háromszor jött a teás / kávés néni is a főétkezések közötti szünetekben.
- Amúgy asszem még nem irtam le, mi történt pontosan: AV elment venni egy új babakocsit, majd miután 20 percig nem sikerült betennie a csomagtartóba a cuccot, egyszer csak elájult, beütötte a fejét két helyen, ami miatt az agya átlendült a túloldalra és a koponyájához ütközve megsérült. Két kisebb vérömleny keletkezett, emiatt a füléből és az orrából is folyt a vér, mikor megtalálták. A bal temporális és frontális lebenyét érte a sérülés egyébként, úgy olvastam, ez a leggyakoribb ilyen esetekben. Ami oltári mázli, hogy a CCTV-n látták, mi történik és a mentők perceken belül elvitték, hiszen a kórház 200 méterre van kb a Square-től. A dologhoz hozzátartozik, hogy volt valami rohama is, de hogy mitől, azt nem tudták megállapitani. Lehetett agyhártyagyulladása, lehetett epilepszia rohama és az is lehet, hogy "szimplán" attól kapta ez a sokat emlegetett seizure-t, hogy beverte a fejét. Biztos, ami biztos alap on azért kapott anti-virális gyógyszereket (hátha agyhártya gyulladás), epilepszia elleni bogyókat (hátha epilepszia - ezeket fél évig még szednie kell és emiatt nem is vezethet), antibakteriális gyógyszereket és antibiotikumokat is. Volt ezer MRI, CT, EEG vizsgálata, hogy kizárják a tumort és a stroke-ot és végülis elmondhatjuk, hogy senki sem tudja, mi történt.
- AV amúgy már tök tiszta, a feje fáj még meg a jobb fülére nem hall semmit, de mesélte, hogy volt, hogy azt hitte, hogy old-timer autók között fekszik vagy épp egy űrhajón van...
Hát igy.
- Mondjuk először nem tudtam röhögni rajta, de később már vigyorogtam azon, hogy a kórházban minden nap jött egy pap beszélgetni először velünk, aztán mikor már képben volt, AV-vel is. A poén, hogy mindig elmondta nekik, hogy ő nem vallásos, ezen csak mosolyogtak - majd másnap újra visszatértek. Azt mondja, az öregek kifejezetten szerettek beszélgetni ezekkel a lelkes papokkal (nem voltak hittéritők, nem akartak ők rábeszélni senkit semmire, csak beszélgettek, érdeklődtek, de tényleg), gondolom azért, mert örültek, hogy végre meghallgatja őket valaki.
- Ha már meghallgatás. Soha, egyetlen egyszer sem éreztük, hogy akár egy doki, akár egy nővérke a pokolba kiván a kérdéseink, kéréseink miatt. Mindig mindenki mosolyogva, türelmesen, végtelenül udvariasan magyarázott el mindent, ami hihetetlenül jól esett minden egyes alkalommal és igy mindig sikerült úgy elválnunk a szakemberektől, hogy nyugodtak és optimisták voltunk. Utolsó előtti napon, szerdán, lementünk az ICU-ra és a CCU-ra, ahol AV gyakorlatilag még öntudatlanul volt és mindenki ujjongva üdvözölte. Hihetetlen volt, komolyan. Odajöttek hozzánk, viccelődtek (aaaah, you are the one who was attacked by a pram), gratuláltak és látszott rajtuk, hogy valóban örülnek, hogy ilyen szépen alakultak a dolgok.
- És ha már kedvesség: A rendőr, akivel első este beszéltem (Kevin Keane, A 154-es), kétszer is felhivott, hogy megkérdezze, hogy alakulunk, pedig már nagyjából akkor megegyeztünk, hogy baleset volt, nem támadás... Mindkétszer azt hittem, valami új részletre kiváncsi, de nem, csak azt akarta tudni, hogy áll AV egészsége.
- A kórházi ellátás amúgy olyan "ir" volt, napi három főétkezés volt (porridge, stew, szendó) és naponta háromszor jött a teás / kávés néni is a főétkezések közötti szünetekben.
- Amúgy asszem még nem irtam le, mi történt pontosan: AV elment venni egy új babakocsit, majd miután 20 percig nem sikerült betennie a csomagtartóba a cuccot, egyszer csak elájult, beütötte a fejét két helyen, ami miatt az agya átlendült a túloldalra és a koponyájához ütközve megsérült. Két kisebb vérömleny keletkezett, emiatt a füléből és az orrából is folyt a vér, mikor megtalálták. A bal temporális és frontális lebenyét érte a sérülés egyébként, úgy olvastam, ez a leggyakoribb ilyen esetekben. Ami oltári mázli, hogy a CCTV-n látták, mi történik és a mentők perceken belül elvitték, hiszen a kórház 200 méterre van kb a Square-től. A dologhoz hozzátartozik, hogy volt valami rohama is, de hogy mitől, azt nem tudták megállapitani. Lehetett agyhártyagyulladása, lehetett epilepszia rohama és az is lehet, hogy "szimplán" attól kapta ez a sokat emlegetett seizure-t, hogy beverte a fejét. Biztos, ami biztos alap on azért kapott anti-virális gyógyszereket (hátha agyhártya gyulladás), epilepszia elleni bogyókat (hátha epilepszia - ezeket fél évig még szednie kell és emiatt nem is vezethet), antibakteriális gyógyszereket és antibiotikumokat is. Volt ezer MRI, CT, EEG vizsgálata, hogy kizárják a tumort és a stroke-ot és végülis elmondhatjuk, hogy senki sem tudja, mi történt.
- AV amúgy már tök tiszta, a feje fáj még meg a jobb fülére nem hall semmit, de mesélte, hogy volt, hogy azt hitte, hogy old-timer autók között fekszik vagy épp egy űrhajón van...
Hát igy.
Ha már ezo
Hazafelé a reptérről Peti életében először észrevette a jegygyűrűinket és kérte AV-t, hogy adja oda neki az övét. AV azt mondta, hogy neeem, nem, nem veszi le a gyűrűjét, még ha hisztizik Peti, akkor sem, mert az rosszat jelent: ha levenné egyszer, az nagyon nagy bajt jelentene.
3 nap múlva odaadták nekem az intenziv osztályon a gyűrűjét.
3 nap múlva odaadták nekem az intenziv osztályon a gyűrűjét.
2014. március 23., vasárnap
Kristálygyerek, mi?
Jövünk hazafelé kocsival:
- Cscscscssssssss.
- Mi van?
- Cscscscs, ne beszéljetek!
- Jó, hát nem is beszélünk...
- Jó...Mert alszik a harmadik szemem.
- Mid???
- A harmadik szemem. Itt van hátul.
Köpni-nyelni nem tudtam. Honnan vesz ilyeneket? Harmadik szem? A feje hátulján? Ezt igy hogy?
- Cscscscssssssss.
- Mi van?
- Cscscscs, ne beszéljetek!
- Jó, hát nem is beszélünk...
- Jó...Mert alszik a harmadik szemem.
- Mid???
- A harmadik szemem. Itt van hátul.
Köpni-nyelni nem tudtam. Honnan vesz ilyeneket? Harmadik szem? A feje hátulján? Ezt igy hogy?
Napjaink
Csütörtökön hoztam haza AV-t a kórházból, jó kis rohanás volt szokás szerint: elvittem Petit oviba, hazarohantam, Palkót felkaptam, elvittem beoltatni (zuhogott az eső, vicces volt ezer kilométerre parkolni a rendelőtől), majd hazasiettem, pakoltam kicsit, elugrottam Petiért, megebédeltettem, lefektettem és mehettem a kórházba. Kb egy órát vártunk, hogy jöjjön egy doki a zárójelentéssel és a receptekkel, de jól telt az idő, volt egy kis váró, ott elbeszélgettünk az egyik nővérrel, aki hozott nekünk teát meg kekszet is és elmagyarázott ezt-azt az ir egészségügyről. Hazafelé beugrottunk a rendőrségre, de megint nem találták meg AV telefonját, szóval szuper. Délután kiváltottuk a gyógyszereket is: AV-nak kétféle epilepszia elleni kapszulát kell szednie fél évig, annak ellenére, hogy nem utal semmi arra, hogy epilepsziás lenne...
Pénteken délelőtt elvittem Petit a Leisureplex-be játszani, imádta, mert baromi rég jártunk ilyen helyen. Utána beugrottunk a Dealz-be is, hogy húzzuk az időt, AV ugyanis még nagyon gyenge és fáradékony, nem lehetnek sokáig egy légtérben, mert Peti totál lefárasztja a folytonos pörgéssel. (Arról nem beszélve, hogy nem túl idegnyugtató látni, ahogy Palikát cseszteti...)
Szombaton délelőtt visszavittük Mártiéknak az elhozott ágyneműt hármasban (!), majd beugrottunk két barkácsboltba, mert a kiságynak hiányzott két csavarja. Ezután hazaszaladtunk, én megetettem Palit, AV ledőlt, mi meg Petivel visszamentünk Tescozni. Ebéd után Anyu elvitte Palit sétálni, úgyhogy egy órát lefeküdtem én is, ami életmentő volt, mert éjjel Pali 1,5 órát fenn rodeózott és egyébként is fél 7-kor kelt. (Mindig fél 7-kor kel és 10-kor fekszik... Ezalatt egy-kétszer ébred, 3 és 5 körül. Meg vagyunk mi áldva..) Délután elautóztunk Artúrékhoz, visszavittük a hordozót meg egy rég itt hagyott jénait, amit AV-ék még ősszel bedobozoltak véletlenül. Két órát voltunk, mire hazaértünk, AV totál kifáradt és Palika - akire itthon Anyu vigyázott - üvöltött, mint a sakál, de ezt az oltásra fogtuk, mert egyébként angyali teremtés.
Ma délelőtt mivel sütött a nap végre és alig fújt a szél elmentünk hármasban a Herbert Parkba, igy Peti végre bringázhatott és kicsit játszóztunk is. Anyu fél 12-kor elment, itt maradtunk négyesben, itteni új életünkben először. (És nem sokáig, Nagyi jön este...)
Pénteken délelőtt elvittem Petit a Leisureplex-be játszani, imádta, mert baromi rég jártunk ilyen helyen. Utána beugrottunk a Dealz-be is, hogy húzzuk az időt, AV ugyanis még nagyon gyenge és fáradékony, nem lehetnek sokáig egy légtérben, mert Peti totál lefárasztja a folytonos pörgéssel. (Arról nem beszélve, hogy nem túl idegnyugtató látni, ahogy Palikát cseszteti...)
Szombaton délelőtt visszavittük Mártiéknak az elhozott ágyneműt hármasban (!), majd beugrottunk két barkácsboltba, mert a kiságynak hiányzott két csavarja. Ezután hazaszaladtunk, én megetettem Palit, AV ledőlt, mi meg Petivel visszamentünk Tescozni. Ebéd után Anyu elvitte Palit sétálni, úgyhogy egy órát lefeküdtem én is, ami életmentő volt, mert éjjel Pali 1,5 órát fenn rodeózott és egyébként is fél 7-kor kelt. (Mindig fél 7-kor kel és 10-kor fekszik... Ezalatt egy-kétszer ébred, 3 és 5 körül. Meg vagyunk mi áldva..) Délután elautóztunk Artúrékhoz, visszavittük a hordozót meg egy rég itt hagyott jénait, amit AV-ék még ősszel bedobozoltak véletlenül. Két órát voltunk, mire hazaértünk, AV totál kifáradt és Palika - akire itthon Anyu vigyázott - üvöltött, mint a sakál, de ezt az oltásra fogtuk, mert egyébként angyali teremtés.
Ma délelőtt mivel sütött a nap végre és alig fújt a szél elmentünk hármasban a Herbert Parkba, igy Peti végre bringázhatott és kicsit játszóztunk is. Anyu fél 12-kor elment, itt maradtunk négyesben, itteni új életünkben először. (És nem sokáig, Nagyi jön este...)
Súlyos
- Palika 7260 gramm volt tegnap este, azaz valamikor a napokban megduplázta a születési súlyát.
- Peti 17 kg kereken és 101 cm.
- AV fogyott a kórházban töltött 16 nap alatt 9 kg-t.
- Az én súlyom pedig végre újra ötössel kezdődik... (59 kg vagyok haha, még 4 kg mehet le nyugodtan)
- Peti 17 kg kereken és 101 cm.
- AV fogyott a kórházban töltött 16 nap alatt 9 kg-t.
- Az én súlyom pedig végre újra ötössel kezdődik... (59 kg vagyok haha, még 4 kg mehet le nyugodtan)
2014. március 19., szerda
Ami még eszembe jutott
- AV kedden még azt hitte, egy iskolában van... Azt mondja, úgy gondolta, azért van kórházban, mert most születik Palika... (Ezért nem kérdezett róla először, csak Petire emlékezett.) Aztán leesett neki, hogy hoppá, itt róla van szó, ő halt meg majdnem. (Ezen napokig sirt, mikor felfogta, hogy élet-halál között lebegett.) Emlékszik a visszaaltatására (elaltatására?), azt mondja, egy arab fickó kiabált neki (igen, Ismat, az ICU-n ő vigyázott rá pár napig) és ő meg volt róla győződve, hogy meg akarják ölni a barátaival, akik mindenfélével házaltak... Azt állitja, valami műtétet is emlegettek neki, hát lehet, hogy ez még rögtön az első napon volt, mikor még nem tudták, hogy a koponyája tört-e vagy repedt... Ahhoz is ragaszkodik, hogy próbált beszélni és senki sem reagált rá. (Szerintem azt hitte, hogy beszél szerencsétlen. Tiszta The Diving Bell and the Butterfly borzasztó.)
- Nagyon haza akar már jönni, mert körülötte mindenki (egy bácsi, William kivételével, aki 74 éves) haldoklik. Iszonyat lehet egy ilyen helyen dolgozni, most láthattuk ismét... Tegnap éjjel a szembe bácsit (6-an vannak egy kórteremben) kétszer élesztették újra, ők meg végighallgatták az egészet, mert orditozott (breathe! breathe!) mindenki, ők meg ha tudtak volna sem aludhattak volna, mert nem kapták meg az esti adag infúziójukat a kavarodásban. Ami a többi szobatársát illeti: van egy pakisztáni pali, 45 napja van benn, folyton hány, (mig ott voltam, már én is hallottam háromszor hányni, borzalom), van egy szenilis 89 éves bácsi, aki sosem tudja, hol van, 14 gyereke van, de alig látogatják, van két 70 körüli félhulla, akik nem tudnak se enni, se mozogni, se semmi, meg van William. Először a szenilis bácsi helyén Michael feküdt, aki nonstop azt kiabálta, hogy nurse! nurse! hát azt is szörnyű volt hallgatni, ráadásul éjjel is orditozott. Később kitolták a folyosóra meg átvitték máshová, de néha még most is hallom a hangját, ahogy rikoltozik, hogy nurse! nurse! mert nincs hová mennie, még most is ott van valahol...
- Azon filóztam, van-e borzasztóbb élmény annál, mikor az emergency-n megkapod a szeretted személyes tárgyait egy barna boritékban (szemüveg, telefon, pénztárca stb), majd az ICU-n átnyújtják egy zöld zacskóban a levágott ruháit... (Ezeket kidobtam egy mozdulattal, de előtte még kikukáztam a farmerből a Mártiék lakásának a kulcsát, mert azt elvitte aznap és a rendőrök nem találták meg... Vicces volt, mert egy kulcsunk volt...) Az ICU-n amúgy beléptető rendszer van, a végén már csak csöngettem és a nevemen üdvözöltek, hát ez is egy kétes dicsőség...
- Andor amúgy hétfőn este hazatért, de mivel még ott voltunk a lakásukban, barátoknál aludt, ugyanúgy, mint kedden... Szerencsétlent tök sajnáltam, de nem volt neki hely a saját lakásában... Márti csak pénteken jött, addigra elhúztunk. Hogy hogy?
- Hát ez a költözés móka úgy zajlott, hogy láttuk, hogy nem tudok lakást keresgélni (nézegetni meg még kevésbé), úgyhogy Márti és Anna utalt 1600-1600 eurot Lorcannak (első rent és a deposit), majd szerdán 1-kor átvettem a kulcsot. (Petit előbb elhoztam az oviból, ledobtam Mártiéknál, átjöttem ide egy adag cuccal, átvettem a kulcsot (még jó, hogy simán ment a szerződés, nem kellett semmi papirt bemutatnom - most hogy belegondolok, máshová nem is tudtunk volna költözni, hiszen egy idegen helyen mindenféle igazolást kérnek első körben, referenciákat stb)) Nagyi egy taxiba ült és elhozta a maradék bőröndöt Mártiéktól (jól átcseszték, 3 km-ért kértek tőle 20 eurót - marha nagy, még azoknak is irhatok panaszlevelet, hogy ezt hogy képzelték), majd felcipeltem mindent és rohantunk a kórházba. Mikor végeztünk (jó későn), beszaladtam Mártiékhoz a maradék cuccokért, a két gyerekért és Anyuért és áthoztam őket a végleges lakásunkba. Nagyjából 15 körrel felhoztam a kocsiból a holmikat és kezdődhetett az esti szeánsz. Éjfélre kerültünk ágyba...
- Komolyan, úgy működöm, mint egy gép. Nem tudom, mikorra kerülünk újra a saját kerékvágásunkba, de már baromira unom ezt az egészet. És utálom a Sors?-ot, Élet?-et, bármit, hogy igy kicseszett velünk, hogy tiz gyerek között fel sem ismerném a saját gyerekemet, mert naponta 4x20 percig látom kb, mig etetem...
- Ja, és közben megy a féltékenység: tegnap Peti megharapta Pali arcát, ott volt rajta a fognyom... Peti amúgy elkezdett rugdosni: ha valami nem úgy megy, mint ő szeretné - felhúzza magát, nekem jön és rugdos. Még le tudom fogni persze, nagyobb vagyok, de hát bakker. Értem én, hogy feszült (országváltás, költözés, testvérféltékenység, apahiány, idegen nyelvű ovi, ödipusz-komplexus csúcsa - őrület, min megy keresztül szegény), de ezt le kell épiteni sürgősen... Egyelőre nem tudom, hogyan, mit csináljak, de fontos lenne segiteni neki, tudom. Az oviban egyébként tündérvirág, egy reggel sirt kicsit, de ennyi. Remélem igy is marad, mert nem tudom, birunk-e még több nehézséget...
- Nagyon haza akar már jönni, mert körülötte mindenki (egy bácsi, William kivételével, aki 74 éves) haldoklik. Iszonyat lehet egy ilyen helyen dolgozni, most láthattuk ismét... Tegnap éjjel a szembe bácsit (6-an vannak egy kórteremben) kétszer élesztették újra, ők meg végighallgatták az egészet, mert orditozott (breathe! breathe!) mindenki, ők meg ha tudtak volna sem aludhattak volna, mert nem kapták meg az esti adag infúziójukat a kavarodásban. Ami a többi szobatársát illeti: van egy pakisztáni pali, 45 napja van benn, folyton hány, (mig ott voltam, már én is hallottam háromszor hányni, borzalom), van egy szenilis 89 éves bácsi, aki sosem tudja, hol van, 14 gyereke van, de alig látogatják, van két 70 körüli félhulla, akik nem tudnak se enni, se mozogni, se semmi, meg van William. Először a szenilis bácsi helyén Michael feküdt, aki nonstop azt kiabálta, hogy nurse! nurse! hát azt is szörnyű volt hallgatni, ráadásul éjjel is orditozott. Később kitolták a folyosóra meg átvitték máshová, de néha még most is hallom a hangját, ahogy rikoltozik, hogy nurse! nurse! mert nincs hová mennie, még most is ott van valahol...
- Azon filóztam, van-e borzasztóbb élmény annál, mikor az emergency-n megkapod a szeretted személyes tárgyait egy barna boritékban (szemüveg, telefon, pénztárca stb), majd az ICU-n átnyújtják egy zöld zacskóban a levágott ruháit... (Ezeket kidobtam egy mozdulattal, de előtte még kikukáztam a farmerből a Mártiék lakásának a kulcsát, mert azt elvitte aznap és a rendőrök nem találták meg... Vicces volt, mert egy kulcsunk volt...) Az ICU-n amúgy beléptető rendszer van, a végén már csak csöngettem és a nevemen üdvözöltek, hát ez is egy kétes dicsőség...
- Andor amúgy hétfőn este hazatért, de mivel még ott voltunk a lakásukban, barátoknál aludt, ugyanúgy, mint kedden... Szerencsétlent tök sajnáltam, de nem volt neki hely a saját lakásában... Márti csak pénteken jött, addigra elhúztunk. Hogy hogy?
- Hát ez a költözés móka úgy zajlott, hogy láttuk, hogy nem tudok lakást keresgélni (nézegetni meg még kevésbé), úgyhogy Márti és Anna utalt 1600-1600 eurot Lorcannak (első rent és a deposit), majd szerdán 1-kor átvettem a kulcsot. (Petit előbb elhoztam az oviból, ledobtam Mártiéknál, átjöttem ide egy adag cuccal, átvettem a kulcsot (még jó, hogy simán ment a szerződés, nem kellett semmi papirt bemutatnom - most hogy belegondolok, máshová nem is tudtunk volna költözni, hiszen egy idegen helyen mindenféle igazolást kérnek első körben, referenciákat stb)) Nagyi egy taxiba ült és elhozta a maradék bőröndöt Mártiéktól (jól átcseszték, 3 km-ért kértek tőle 20 eurót - marha nagy, még azoknak is irhatok panaszlevelet, hogy ezt hogy képzelték), majd felcipeltem mindent és rohantunk a kórházba. Mikor végeztünk (jó későn), beszaladtam Mártiékhoz a maradék cuccokért, a két gyerekért és Anyuért és áthoztam őket a végleges lakásunkba. Nagyjából 15 körrel felhoztam a kocsiból a holmikat és kezdődhetett az esti szeánsz. Éjfélre kerültünk ágyba...
- Komolyan, úgy működöm, mint egy gép. Nem tudom, mikorra kerülünk újra a saját kerékvágásunkba, de már baromira unom ezt az egészet. És utálom a Sors?-ot, Élet?-et, bármit, hogy igy kicseszett velünk, hogy tiz gyerek között fel sem ismerném a saját gyerekemet, mert naponta 4x20 percig látom kb, mig etetem...
- Ja, és közben megy a féltékenység: tegnap Peti megharapta Pali arcát, ott volt rajta a fognyom... Peti amúgy elkezdett rugdosni: ha valami nem úgy megy, mint ő szeretné - felhúzza magát, nekem jön és rugdos. Még le tudom fogni persze, nagyobb vagyok, de hát bakker. Értem én, hogy feszült (országváltás, költözés, testvérféltékenység, apahiány, idegen nyelvű ovi, ödipusz-komplexus csúcsa - őrület, min megy keresztül szegény), de ezt le kell épiteni sürgősen... Egyelőre nem tudom, hogyan, mit csináljak, de fontos lenne segiteni neki, tudom. Az oviban egyébként tündérvirág, egy reggel sirt kicsit, de ennyi. Remélem igy is marad, mert nem tudom, birunk-e még több nehézséget...
A dolgok menete
Hol is kezdjem, hol is folytassam... Sosincs időm irni, pedig dokumentálnom kéne a dolgokat, tudom. Két hete és egy napja történt a "baleset", azóta minden hétköznapom úgy néz ki, hogy Palit megetetem, Petit oviba viszem fél 10-re, ügyintézek (bevásárlás, AV-nek pizsi / mackógatya vétel, miegymás), Petit elhozom az oviból, megetetem, Palit megszoptatom, Petit lefektetem, rohanok a kórházba, ott vagyok fél 5-5-ig, hazaérek 6-fél 7-kor, Palit megetetem, Petinek vacsi, aztán fürdetés és fél 10-10-kor belehullok az ágyba Peti mellé, hogy csönd legyen, különben felkiabálja Palit az anyázással. Itt van Anyu, ő végzi a háztartást meg nála van Pali kb nonstop (ezért még számolunk az Élettel, mehet a p*csába, hogy egy 2,5 hónapos gyerekkel igy kicseszett), de vannak dolgok, amit csak én tudok csinálni a mindenféle ügyek mellett, hiszen ő szoptatni nem tud és Peti nem enged neki egy csomó dolgot. Laptop elé igy sosem jutok, ha netezek, csak telefonon. Hétvégén vagy ovi nélkül (most pénteken nem jár Peti) ugyanez a helyzet, csak akkor délelőtt elviszem Petit játszózni vagy vásárolni. (Jártunk már a blackrock-i játszón, a Carysfort Park játszótéren és a kukacos játszón is.) Ja és az elmúlt hétvégén meg hétfőn vidámpark is volt a Merrion square-en, úgyhogy kórház után még elvittem Petit körhintázni, no ekkor azt hittem, meghalok, mivel fél 8-8-ra értünk haza és utána jött az esti tortúra. (Ja, meg múlt hétvégén is volt délutáni programom: mindkét nap kórház után szintén játszózni vittem Petit, legyen már szerencsétlen levegőn...)
Ami AV "osztályait" illeti, egy hétig volt az ICU-n (először az emergency-re mentem be hozzá, de az ilyen átmeneti kórterem), hétfőn ébresztették 6 nap után, jobban reagált, mint először, beszélni ugyan még nem tudott és utólag mondja, hogy akkor még nem volt magánál, de legalább már ébren volt... Kedden reggel átvitték a CCU-ba, majd szerda délután, mikor már ott voltunk, a Ruttle ward-ba. Hétköznap rengeteg vizsgálata van minden nap, jár fizikoterápiára, hogy a mozgása javuljon (az első napokban tolókocsiban hozták-vitték, most már kb a régi a mozgása, bár guggolásokat nem nagyon tud csinálni, mert kifárad), jár hozzá több neurológus (első napokban még azt nézték van-e vmi agyi deficitje*, most már csak megbeszélik, mi újság), mig mi ott voltunk, volt fülészeten, speech therapist-nál (ez mókás volt, mert angolul van a teszt és neki magyarul kellett volna reagálni, baromi zavaró volt, ő sem tudta követni, mit kell csinálni, de angolul meg olyasmiket kellett volna tudnia, hogy gyűszű, autóemelő, spatula, csirkemell csont - haha) és ugye folyamatosan kapja az anti-virális, anti-bakteriális infúziókat meg persze kap egy vagon antibiotikumot is. Senki sem tudja, mi történt, ezért epilepszia, agyhártyagyulladás ellen is kap szereket, just in case. Most ami még van, hogy a feje fáj, a jobb fülére nem hall, mert az zúg és gyengus még kicsit. Illetve van némi logikai ugrálás néha a beszédjében meg kicsit furcsán gondolkozik - szerintem. Nem esnek le neki dolgok, nem látja tökéletesen az összefüggéseket két esemény között és igy néha nem úgy, nem arra reagál beszélgetés közben, amire és ahogy kéne logikusan. Ezt nehéz megfogalmazni, de igy van. (Pl a 7up free-re azt hitte, a free arra vonatkozik, hogy ingyenes... viccelve mondta, hogy hehe, mi az, hogy free, hát 1,75 euro... én azt hittem poénkodik, de nem... kicsit para volt.) Annyira szeretnék amúgy bővebben irni erről az egészről, az apró dolgokat, a benyomásokat is szeretném megörökiteni, de nem megy, sosincs rá időm. Tegnap meghozták a cuccainkat a raktárból (30 óriási doboz és rengeteg egyéb holmi), kórház után egy dobozt sikerült kiüritenem, sosem leszek kész úgy érzem. Anyu vasárnap elmegy, Nagyi jön, nincs mit tenni, azt pedig még nem tudjuk AV-t mikor engedik ki, de amig a kórházazás több órát elvesz a napból, nem fogok tudni érdemben haladni a kipakolással. Úgy volt amúgy, hogy hétfőn jöhet haza, de szombaton - amint az egyik gyógyszert abbahagyták - felment a láza, úgyhogy benn fogták. Most úgy tűnik, csütörtökön jöhet, ami még két oda-vissza út... Ha egyszer vége lesz ennek a rémálomnak, soha többet nem megyünk Tallaght-ba, megbeszéltük. Tallaght, bazmeg, a világ vége és Dublin legszörnyűbb kerülete... Mi a szart keresünk mi ott?! Hol az életünk?!
* csináljon meg 3 feladatot egymás után (csukja be a szemét, nyújtsa ki a nyelvét, emelje fel a bal kezét pl), kövesse a doki ujját, mozgassa az arcizmait (kacsintson, vicsoritson stb), mozgassa a különböző testrészeit (gondolom azt nézték, az izmok-idegek huzalozása okés-e), irjon le egy képet, ilyesmik
Ami AV "osztályait" illeti, egy hétig volt az ICU-n (először az emergency-re mentem be hozzá, de az ilyen átmeneti kórterem), hétfőn ébresztették 6 nap után, jobban reagált, mint először, beszélni ugyan még nem tudott és utólag mondja, hogy akkor még nem volt magánál, de legalább már ébren volt... Kedden reggel átvitték a CCU-ba, majd szerda délután, mikor már ott voltunk, a Ruttle ward-ba. Hétköznap rengeteg vizsgálata van minden nap, jár fizikoterápiára, hogy a mozgása javuljon (az első napokban tolókocsiban hozták-vitték, most már kb a régi a mozgása, bár guggolásokat nem nagyon tud csinálni, mert kifárad), jár hozzá több neurológus (első napokban még azt nézték van-e vmi agyi deficitje*, most már csak megbeszélik, mi újság), mig mi ott voltunk, volt fülészeten, speech therapist-nál (ez mókás volt, mert angolul van a teszt és neki magyarul kellett volna reagálni, baromi zavaró volt, ő sem tudta követni, mit kell csinálni, de angolul meg olyasmiket kellett volna tudnia, hogy gyűszű, autóemelő, spatula, csirkemell csont - haha) és ugye folyamatosan kapja az anti-virális, anti-bakteriális infúziókat meg persze kap egy vagon antibiotikumot is. Senki sem tudja, mi történt, ezért epilepszia, agyhártyagyulladás ellen is kap szereket, just in case. Most ami még van, hogy a feje fáj, a jobb fülére nem hall, mert az zúg és gyengus még kicsit. Illetve van némi logikai ugrálás néha a beszédjében meg kicsit furcsán gondolkozik - szerintem. Nem esnek le neki dolgok, nem látja tökéletesen az összefüggéseket két esemény között és igy néha nem úgy, nem arra reagál beszélgetés közben, amire és ahogy kéne logikusan. Ezt nehéz megfogalmazni, de igy van. (Pl a 7up free-re azt hitte, a free arra vonatkozik, hogy ingyenes... viccelve mondta, hogy hehe, mi az, hogy free, hát 1,75 euro... én azt hittem poénkodik, de nem... kicsit para volt.) Annyira szeretnék amúgy bővebben irni erről az egészről, az apró dolgokat, a benyomásokat is szeretném megörökiteni, de nem megy, sosincs rá időm. Tegnap meghozták a cuccainkat a raktárból (30 óriási doboz és rengeteg egyéb holmi), kórház után egy dobozt sikerült kiüritenem, sosem leszek kész úgy érzem. Anyu vasárnap elmegy, Nagyi jön, nincs mit tenni, azt pedig még nem tudjuk AV-t mikor engedik ki, de amig a kórházazás több órát elvesz a napból, nem fogok tudni érdemben haladni a kipakolással. Úgy volt amúgy, hogy hétfőn jöhet haza, de szombaton - amint az egyik gyógyszert abbahagyták - felment a láza, úgyhogy benn fogták. Most úgy tűnik, csütörtökön jöhet, ami még két oda-vissza út... Ha egyszer vége lesz ennek a rémálomnak, soha többet nem megyünk Tallaght-ba, megbeszéltük. Tallaght, bazmeg, a világ vége és Dublin legszörnyűbb kerülete... Mi a szart keresünk mi ott?! Hol az életünk?!
* csináljon meg 3 feladatot egymás után (csukja be a szemét, nyújtsa ki a nyelvét, emelje fel a bal kezét pl), kövesse a doki ujját, mozgassa az arcizmait (kacsintson, vicsoritson stb), mozgassa a különböző testrészeit (gondolom azt nézték, az izmok-idegek huzalozása okés-e), irjon le egy képet, ilyesmik
2014. március 17., hétfő
2014. március 15., szombat
Alakul az eletunk, ugyhogy Nagyi ujra az idegeimre megy... Eloszor is agybajt kapok attol, hogy folyton azt mantrazza, hogy jajaj, szegeny gyerekek megfaznak, miert engedem, hogy Peti zokni nelkul legyen itthon (szonyegpadlo van mindenhol es 23 fok), Palin meg miert nincs mindig plussrugi. Ezen kivul minden este megjegyzi, milyen borzaszto, hogy Peti 10kor fekszik (lassan 4 eve 10kor fekszik es 8kor kel), mert hogy lesz ez, ha suliba meg dolgozni jar... Nem kepes felfogni, hogy az ovi fel 10kor nyit, a suli 9kor es a legtobben 9-6ig dolgoznak, mert bakker ez nem Magyarorszag. Es kulonben is: ha minket nem zavar a 10es fekves, ot miert izgatja? Szerintem sokkal szarabb lenne, ha 8kor mar aludna es csereben 6kor kiverne az agybol... Akar a halal hajnalban kelni minden nap, csak hogy "idoben" fekudjon a gyerek, akkor, amikor mas szeretne... Eh... Es emellett MINDENBE beleszol. Mondjuk, hogy merre megyek a korhazba... Bazmeg, ki el itt? 5 ev utan csak tudom, merre nem szabad menni, mert ott mindig dugo van... Ja es persze ugy okoskodik, hogy kozben haromszor jott haza tomegkozlekedessel es mindharomszor eltevedt... Es bar mindent kritizal, o maga nem csinal am semmit, mert "o, en ahhoz nem ertek". Hat persze, ezt a legkonnyebb mondani. 10 napja, mint egy barom szetszakadok. Naponta 2x1 orat vezetek a korhazba meg 2xfelet az oviba, etetem Palit, intezem az osszes ugyunket (lakaskereses, koltozes, a cuccaink kiszallittatasa, a net bekotese, az aggodok tajekoztatasa angolul es magyarul, a biztositos ugyek intezese, AV cegenek folyamatos tajekoztatasa, a korhazzal valo kapcsolattartas) es soha, egyszer sem ajanlotta fel, hogy bevallal vmit. Pedig latja, hogy szetesem. Angol tanar bakker es egyszer nem hivta fel a korhazat, hogy mi ujsag, csak engem csesztetett mindig, hogy miert nem kerdezem mar meg, van-e vmi valtozas... Arrol nem beszelve, hogy itt ugye ketten is irtatok, hogy neztek lakast, neki meg esze agaban sem volt, mondvan, nem tudja a laptopomat kezelni. Most oszinten, olyan helyzet ez, amikor megengedhet az ember maganak olyan luxust, hogy vmihez nem ert? Mibol tartott volna atnezni a hirdeteseket? Orulet, komolyan. A kedvencem meg... Ma a korhazban kijavitotta AV kiejteset! Hogy a psychologist-ban nem ejtik a p-t! Feltetelezi, hogy az a szerencsetlen ezt nem tudja?! Bazzeg annak orulunk, hogy el, leszarom, hogy veletlenul hibasan ejtett ki egy szot egy het altatas utan, most nem? Volt kepe neki is okoskodni! Aaaaa, hihetetlen... A masik kedvencem meg... Amikor Martiektol elkoltoztunk ide, kepes volt 20 eurot kifizetni a taxiert, mikor 2 km-rol van szo! A repterrol fizetunk hazafele 23-25 eurot, ami a varos masik vege! Nem birom felfogni, hogy cseszhettek igy at, hat tudta, hogy mi a tarifa, nem egyszer taxizott mar haza a repuloterrol... Eh, iszonyat idegesito, eloszor meg elvoltam vele, mert veszhelyzet volt, de azert mindennek van hatara. Vissza akarom kapni a normalis, maganyos eletunket!
2014. március 8., szombat
Nem tudom, miről irtam már és miről nem.
Most ott tartunk, hogy rohama volt (az epilepsziát egy fokon kizárta az EEG, bár mondta a doki, hogy lehet, hogy csak az altató nyomja el az epileptikus hullámokat), de hogy mitől, azt nem tudjuk... Jelenleg van egy vérömleny az agyában, azt várjuk, hogy az felszivódjon, de egyelőre nem tűnik úgy, mintha kisebbedne sajnos. Időről-időre vérzik az orra, ez sajnos bármitől lehet, még az is előfordulhat, hogy a tüdőgyulladása miatt. Mert hogy az is van neki. Az sem tiszta, azt mi okozta, a dokik szerint a roham alatt a tüdejébe került némi váladék és amiatt van most ez a gyulladás, de mivel erősen köhögött is, szerintem azért az is ludas lehet a dologban. (Persze nem vagyok orvos, tudom, de olyan logikusnak tűnik, olyan rondán köhögött és ezt ők nem hallották ugye előtte.) A koponyáján két repedés van, az egyik jobb oldalt, felül, a másik hátul, az orvosok azt mondták, nem nagyok a törések, úgyhogy ez jó, de emiatt is lehetnek a vérzések, szóval jó lenne már, ha lassan összeforrnának a csontok...
Tegnap amúgy próbáltam a rendőrségről elhozni a telefonját, de nem találták (eh) és eközben észrevettem, hogy a Square, ahol összeesett, gyakorlatilag 200 méterre van a kórháztól. Ebből a szempontból tehát piszok mázlija volt, mert irtó hamar jó kezekbe kerülhetett. (Mondjuk most úgy tűnik, ha nem kültéren történik ez az egész, lehet, nem törik be a feje és simábban megússza a dolgot... Áááá...)
Ami minket illet, tegnap beszéltem a régi ügyintézővel, Lorcannal, mert még szabad a régi lakásunk, talán odamehetünk. Persze ahhoz, hogy megkapjuk a kulcsokat, ki kéne fizetni két havi lakbért és én ugye nem tudok belépni a bankszámlánk online felületére és azt sem tudom, a nevem hozzá van-e adva a számlához... A kártyát tudom használni, a PIN kódot tudom, de 3200 eurót persze nem tudok felvenni... Hivtam a HR-t, mit tehetnénk, azt mondták, beszéljek a bankkal először, én is ott vagyok-e a számlán, ha igen, nincs gáz, tudok ott náluk utalni, de ha nem, akkor ők próbálják előre a márciusi fizetés egy részét közvetlenül átutalni a landlordnak, de persze ez elég problematikus, mert miért akarna a Cég egy lakásért pénzt utalni valakinek... Grrr.
És akkor Paliról, Petiről és az egyéb apró finomságokról (hogy lesz net az új lakásban, hogyan hozatjuk el a cuccokat a raktárból, elhozzunk-e egyáltalán stb) még nem is beszéltünk...
Sosem hittem volna, hogy lesz nehezebb dolgom, mint két gyerekkel repülni / költözni...
Most ott tartunk, hogy rohama volt (az epilepsziát egy fokon kizárta az EEG, bár mondta a doki, hogy lehet, hogy csak az altató nyomja el az epileptikus hullámokat), de hogy mitől, azt nem tudjuk... Jelenleg van egy vérömleny az agyában, azt várjuk, hogy az felszivódjon, de egyelőre nem tűnik úgy, mintha kisebbedne sajnos. Időről-időre vérzik az orra, ez sajnos bármitől lehet, még az is előfordulhat, hogy a tüdőgyulladása miatt. Mert hogy az is van neki. Az sem tiszta, azt mi okozta, a dokik szerint a roham alatt a tüdejébe került némi váladék és amiatt van most ez a gyulladás, de mivel erősen köhögött is, szerintem azért az is ludas lehet a dologban. (Persze nem vagyok orvos, tudom, de olyan logikusnak tűnik, olyan rondán köhögött és ezt ők nem hallották ugye előtte.) A koponyáján két repedés van, az egyik jobb oldalt, felül, a másik hátul, az orvosok azt mondták, nem nagyok a törések, úgyhogy ez jó, de emiatt is lehetnek a vérzések, szóval jó lenne már, ha lassan összeforrnának a csontok...
Tegnap amúgy próbáltam a rendőrségről elhozni a telefonját, de nem találták (eh) és eközben észrevettem, hogy a Square, ahol összeesett, gyakorlatilag 200 méterre van a kórháztól. Ebből a szempontból tehát piszok mázlija volt, mert irtó hamar jó kezekbe kerülhetett. (Mondjuk most úgy tűnik, ha nem kültéren történik ez az egész, lehet, nem törik be a feje és simábban megússza a dolgot... Áááá...)
Ami minket illet, tegnap beszéltem a régi ügyintézővel, Lorcannal, mert még szabad a régi lakásunk, talán odamehetünk. Persze ahhoz, hogy megkapjuk a kulcsokat, ki kéne fizetni két havi lakbért és én ugye nem tudok belépni a bankszámlánk online felületére és azt sem tudom, a nevem hozzá van-e adva a számlához... A kártyát tudom használni, a PIN kódot tudom, de 3200 eurót persze nem tudok felvenni... Hivtam a HR-t, mit tehetnénk, azt mondták, beszéljek a bankkal először, én is ott vagyok-e a számlán, ha igen, nincs gáz, tudok ott náluk utalni, de ha nem, akkor ők próbálják előre a márciusi fizetés egy részét közvetlenül átutalni a landlordnak, de persze ez elég problematikus, mert miért akarna a Cég egy lakásért pénzt utalni valakinek... Grrr.
És akkor Paliról, Petiről és az egyéb apró finomságokról (hogy lesz net az új lakásban, hogyan hozatjuk el a cuccokat a raktárból, elhozzunk-e egyáltalán stb) még nem is beszéltünk...
Sosem hittem volna, hogy lesz nehezebb dolgom, mint két gyerekkel repülni / költözni...
2014. március 6., csütörtök
Pedig olyan jó napunk volt hétfőn és kedden is... Hétfőn elmentünk vásárolni hármasban, Palit magamra kötöttem, vettünk Petinek bilit meg beugrottunk a Supervalu-ba ezért-azért. Mivel Pali bealult a kocsiban, elgurultunk az ovihoz is, beszélni a vezetőkkel, mi legyen, majd hazafelé megálltunk a tengernél és Petivel versenyt futottunk... Kedden szintén elvoltunk, felébresztettem a gyerekeket, összeszedtem őket, Petit elvittem oviba, leadtam, Palival hazajöttünk, főztem, majd 1-re visszamentünk Petiért, aki imádta az ovit és azt hittem, minden rendben van egészen addig, mig nem jött a Skype-on hivás Nagyitól, hogy gáz van... (Engem nem tudtak utolérni, mert a telefonom nem találta az ir hálózatot szombat óta, Murphy.)
Két jó tanács az utókornak: sose engedjétek el a szeretteiteket úgy, hogy össze vagytok veszve és tanuljatok meg autót vezetni.
Két jó tanács az utókornak: sose engedjétek el a szeretteiteket úgy, hogy össze vagytok veszve és tanuljatok meg autót vezetni.
Egyébként mindenki nagyon támogató, Artúrék különösen, ők el is hozták Anyut meg Nagyit a reptérről és persze két napig vigyáztak a gyerekekre. Beszéltem Colinnal, ő most próbál ezt-azt intézni a HR-rel és a magyarok mind felajánlották a személyes segitségüket. Én azt sem tudom, hol áll a fejem, ma vinni kell Palit a dokihoz, mert köhög és taknyos, el kell hoznom AV telefonját a rendőrségtől (először nem zárták ki az idegenkezűséget, marha nagy volt, egy órán át kihallgattak, de baromi rendesek voltak, abszolút empatikusak, hálistennek, hogy itt vagyunk, mindenki tök kedves) és hát ugye mellette vásárlás, ügyintézés... Jelenleg én vagyok az egyetlen, aki tud vezetni és a kórház a város másik végén van, 1-1,5 óra, dugótól függően, ez taxival hosszú távon megfizethetetlen.
Amúgy kedd napközben irta szegény, hogy szédül és alig látja a billentyűzetet, de nem vettem komolyan, én idióta... Tök lelkiismeretfurdalásom van, mert azt hittem, csak túloz, mert a köhögést is úgy élte meg, mintha világvége lenne. Ráadásul aznap vitázva váltunk el... Nagyon gáz. Egynek örülök, hogy mikor mondtam neki, hogy maradjon itthon és megyek én a babakocsiért (azért ment a világ végére, hogy átvegye a kocsit, ez is milyen már), nem hallgatott rám, felhorkant, hogy ne szórakozzak, hogy nem mehet... Szóval igy szinte azonnal megtalálták a kocsi mögött elesve (még jó, hogy nem vezetés közben ájult el illetve még az is szerencsés, hogy nem csak úgy ült a kocsiban, mert sosem találják meg - persze ki tudja, akkor beverte-e volna igy a fejét... Nem tudjuk, mi okozta a nagyobb bajt egyébként, maga a roham, ami miatt elájult vagy megszédült vagy az, hogy esés közben beverte a fejét. Nem tudjuk, nem tudjuk, semmit sem tudunk.) No szóval visszatérve, el lehet képzelni, mi van, ha cserélünk, én megyek a kocsiért, ő marad a gyerekekkel és akkor történik a baj... Órákig nem jöttem volna haza, ráadásul nem vittem volna kulcsot sem, mondván itthon vannak, Peti pedig nem éri fel a zárat. Ki tudja, mikor találtuk volna meg és ki tudja, mi történt volna a gyerekekkel. Bakker.
Még mindig ott tartok, hogy hihetetlen ez az egész, sirni sem tudok, kétszer két percig sirtam eddig összesen, egyszerűen eszembe sem jut, annyi minden van.
Hétfőn jönnek haza a Mártiék és oké, mondták, hogy a lakás miatt ne aggódjunk, de akkor is. Valahová hamarosan mennünk kell. És hová? És mennyiért? És hogy utalom a pénzt az albérletért, mikor nem tudom, hogy kell belépni a számlára? És mi van, ha soha többet nem épül fel és mi lesz akkor? Annyira bizom benne, hogy erős, hogy kibirja, hogy túléli ezt is.
Amúgy kedd napközben irta szegény, hogy szédül és alig látja a billentyűzetet, de nem vettem komolyan, én idióta... Tök lelkiismeretfurdalásom van, mert azt hittem, csak túloz, mert a köhögést is úgy élte meg, mintha világvége lenne. Ráadásul aznap vitázva váltunk el... Nagyon gáz. Egynek örülök, hogy mikor mondtam neki, hogy maradjon itthon és megyek én a babakocsiért (azért ment a világ végére, hogy átvegye a kocsit, ez is milyen már), nem hallgatott rám, felhorkant, hogy ne szórakozzak, hogy nem mehet... Szóval igy szinte azonnal megtalálták a kocsi mögött elesve (még jó, hogy nem vezetés közben ájult el illetve még az is szerencsés, hogy nem csak úgy ült a kocsiban, mert sosem találják meg - persze ki tudja, akkor beverte-e volna igy a fejét... Nem tudjuk, mi okozta a nagyobb bajt egyébként, maga a roham, ami miatt elájult vagy megszédült vagy az, hogy esés közben beverte a fejét. Nem tudjuk, nem tudjuk, semmit sem tudunk.) No szóval visszatérve, el lehet képzelni, mi van, ha cserélünk, én megyek a kocsiért, ő marad a gyerekekkel és akkor történik a baj... Órákig nem jöttem volna haza, ráadásul nem vittem volna kulcsot sem, mondván itthon vannak, Peti pedig nem éri fel a zárat. Ki tudja, mikor találtuk volna meg és ki tudja, mi történt volna a gyerekekkel. Bakker.
Még mindig ott tartok, hogy hihetetlen ez az egész, sirni sem tudok, kétszer két percig sirtam eddig összesen, egyszerűen eszembe sem jut, annyi minden van.
Hétfőn jönnek haza a Mártiék és oké, mondták, hogy a lakás miatt ne aggódjunk, de akkor is. Valahová hamarosan mennünk kell. És hová? És mennyiért? És hogy utalom a pénzt az albérletért, mikor nem tudom, hogy kell belépni a számlára? És mi van, ha soha többet nem épül fel és mi lesz akkor? Annyira bizom benne, hogy erős, hogy kibirja, hogy túléli ezt is.
Update
Idemásolom, hol tartunk:
A kocsit elhoztam a világ végéről, meglett a lakáskulcs is (egy darab volt, elvitte és nem adták oda a rendőrök, mert nem találták, végül a szétvágott nadrágjából szedtem ki)... Szóval ez a rész pipa, kocsink már van, a lakást el tudjuk hagyni. (Kedd este Gyöngyi vigyázott Palira, mig Petivel a kórházban voltunk taxival; szerdán pedig Artúr kivett egy napot, hogy el tudjak menni az autóért meg be tudjak menni a kórházba - egyedül.) Tegnap amúgy próbálták felébreszteni, mozgatta mind a négy testrészét, ez jó, viszont mikor felébredt, nagyon zavart volt, azt sem tudta ő ki, rólam nem beszélve... Magyarul hajtogatta, hogy fel akar kelni... Szörnyű volt, szinte sirt és könyörgött, hogy mennie kell, nem értette, mi történik. Angolul nem szólalt meg, csak magyarul ismételgette, hogy engedjük már... Végül a dokik úgy döntöttek, visszaaltatják, mert árt neki a stressz. Úgyhogy újra lélegeztetőgépen van és újra altatják, mélyalvásban.
A kocsit elhoztam a világ végéről, meglett a lakáskulcs is (egy darab volt, elvitte és nem adták oda a rendőrök, mert nem találták, végül a szétvágott nadrágjából szedtem ki)... Szóval ez a rész pipa, kocsink már van, a lakást el tudjuk hagyni. (Kedd este Gyöngyi vigyázott Palira, mig Petivel a kórházban voltunk taxival; szerdán pedig Artúr kivett egy napot, hogy el tudjak menni az autóért meg be tudjak menni a kórházba - egyedül.) Tegnap amúgy próbálták felébreszteni, mozgatta mind a négy testrészét, ez jó, viszont mikor felébredt, nagyon zavart volt, azt sem tudta ő ki, rólam nem beszélve... Magyarul hajtogatta, hogy fel akar kelni... Szörnyű volt, szinte sirt és könyörgött, hogy mennie kell, nem értette, mi történik. Angolul nem szólalt meg, csak magyarul ismételgette, hogy engedjük már... Végül a dokik úgy döntöttek, visszaaltatják, mert árt neki a stressz. Úgyhogy újra lélegeztetőgépen van és újra altatják, mélyalvásban.
2014. március 4., kedd
Oviból hazafelé
- Pisiltél az oviban?
- Igen. Először mondtam magyarul, hogy pisilni kell, de nem értették. Aztán azt mondtam, hogy xxxxx (halandzsa szöveg, nem jegyeztem meg), azt se értették. Aztán rámutattam a kukimra. Azt értették.
Édescsillag. Ma amúgy Pancake Tuesday van, sütöttek palit, enni persze nem evett, de hazahozott egy lekvárosat. Jaj, bárcsak-bárcsak simán menne a visszaszokás. Hiányzik már valami kellemes meglepetés.
- Igen. Először mondtam magyarul, hogy pisilni kell, de nem értették. Aztán azt mondtam, hogy xxxxx (halandzsa szöveg, nem jegyeztem meg), azt se értették. Aztán rámutattam a kukimra. Azt értették.
Édescsillag. Ma amúgy Pancake Tuesday van, sütöttek palit, enni persze nem evett, de hazahozott egy lekvárosat. Jaj, bárcsak-bárcsak simán menne a visszaszokás. Hiányzik már valami kellemes meglepetés.
2014. március 3., hétfő
Peti szöszök
- Miért rosszalkodsz? Miért kell ezt csinálni?
- Mert rosszalkodni sokkal izgalmasabb...
- Mit csináljak, hogy jól viselkedj és ne rosszalkodj mindig?
- Puszilgassál, ölelgessél...
Tajtékos napok
Jaj, Petivel nagyon nehéz mostanság, tudom, tudom, költözés, kistesó, de nagyon nehéz nem lekeverni egy pofont neki néha. Persze tudom, az sem érne semmit, csak üvöltene meg sikitana, de komolyan, párszor olyan jól esne, mert megőrjit.
Direkt rosszat csinál (leönti például teával AV laptopját, a konyharuhát totálisan bevizezi) és mikor észrevesszük, félrenéz és úgy csinál, mint aki süket. Az ilyen "apróságok" mellett slusszpoénként elkezdte bántani Palkót. Tegnap például többször szabályosan megrúgta (először azt hittem véletlenül, mert egy ágyon voltak, azt hittem kalimpált és hozzáért Palihoz, azért kezdett el sirni csórikám, de nem, kicsit később láttam, hogy direkt, akarattal rúgja meg), illetve próbált ráfeküdni meg a fejével úgy igyekszik megnyomni Palkó fejét, hogy fájjon szegénynek... Nagyon gáz látni, hogy kifordult magából. Próbálok nem haragudni rá, de hát basszus. Nem merem egyedül hagyni Palit egy másodpercre sem, mert félek, hogy Peti kárt tesz benne. Irtó béna ez igy, mert közben pakolnék, rendezkednék, hogy ne teljesen bőröndből éljünk már, még ha csak hétfőig is lakhatunk itt, de nem tudok, max fél kézzel, mert a másikban végig ott van Palkó. Eh. Az elmúlt napokban minden este sirtam nagyjából, mert tényleg borzalom, ami itt megy már egy ideje és most még ez is, hogy mindig rajta kell tartanom a szemem Petin, különben szegény Pali látja a kárát...
Nem irtam még (mikor?), de AV beteg, köhög, mint egy kehes ló lassan egy hete és ezért nonstop az enyém Palkó, pedig a dokik szerint nem kapná el, de biztos, ami biztos távol tartjuk őket egymástól... (Zárójelben jegyzem meg, hogy mikor múltkor az én taknyom csöppent szerencsétlenre, az rendben volt, akkor is az idő 80%-ban nálam volt Palkó, szoptatási időn túl is. De tudjuk, ha a férfiak betegek, akkor már szinte meg is haltak.) No szóval AV beteg és szenved, én meg pakolok, Palkózom és közben Petin agyalok. Múlt héten már váláson gondolkodtam, bevallom, mert hétfő óta azt pofáztam, hogy kezdjünk el pakolni, mert meg fogunk bolondulni, de Mr Pató Pál csak a fejét csóválta és hagyta, hogy Pali összes alvóidejében rámoljak, szortirozzak, amikor pedig fenn volt Palkó vagy evett vagy tartottam, ergo haladni nem tudtam, pedig ha átvette volna a gyerekezést és én csak szoptattam volna, simán kész lettem volna szerdára-csütörtökre, de nem, mert ez logikus lett volna... Ehelyett az ment, hogy mit pakoljon ő, mikor alig van cucca, a holmink 70%-át úgyis nekem kell elrámolni, az meg ráér csütörtökön-pénteken és akkor majd ezerrel pakolhatok, mert ő átveszi tőlem Palit - igen ám, de szerdán lebetegedett és ott álltunk kétségbeesetten, hogy most mi lesz. Végül az lett, hogy ő bebőröndözte a cuccait nagy szenvedések közepette (nem is sajnálsz, pedig nagyon fáj a torkom, nagyon köhögök sóhajok szálltak, én meg magamban sziszegtem, hogy lefosom, mid fáj), én meg mint egy idióta, megállás nélkül csomagoltam csütörtökön a dolgaink nagy részét plusz gyerekeztem fél kézzel. Szerencsére Anyu bevállalta Palkót pénteken, igy aznap csak szoptatni ültem le, de azt hittem összeesem, mire végre minden a helyére került. Öt nagy bőröndöt és öt kézi csomagot pakoltunk össze, úgy repültünk, mint egy cigánykaraván, aminek egyik tagja feltűnően dühös, egy másik tagja meg erősen köhög és siralmas képet vág hozzá. Nagyon bizom benne, hogy lassan meggyógyul a ház ura, mert ez igy tényleg embertelen, ahogy tegnap is irtam.
Komolyan, most végiggondolva, négyünk közül még Pali a legértelmesebb.
Direkt rosszat csinál (leönti például teával AV laptopját, a konyharuhát totálisan bevizezi) és mikor észrevesszük, félrenéz és úgy csinál, mint aki süket. Az ilyen "apróságok" mellett slusszpoénként elkezdte bántani Palkót. Tegnap például többször szabályosan megrúgta (először azt hittem véletlenül, mert egy ágyon voltak, azt hittem kalimpált és hozzáért Palihoz, azért kezdett el sirni csórikám, de nem, kicsit később láttam, hogy direkt, akarattal rúgja meg), illetve próbált ráfeküdni meg a fejével úgy igyekszik megnyomni Palkó fejét, hogy fájjon szegénynek... Nagyon gáz látni, hogy kifordult magából. Próbálok nem haragudni rá, de hát basszus. Nem merem egyedül hagyni Palit egy másodpercre sem, mert félek, hogy Peti kárt tesz benne. Irtó béna ez igy, mert közben pakolnék, rendezkednék, hogy ne teljesen bőröndből éljünk már, még ha csak hétfőig is lakhatunk itt, de nem tudok, max fél kézzel, mert a másikban végig ott van Palkó. Eh. Az elmúlt napokban minden este sirtam nagyjából, mert tényleg borzalom, ami itt megy már egy ideje és most még ez is, hogy mindig rajta kell tartanom a szemem Petin, különben szegény Pali látja a kárát...
Nem irtam még (mikor?), de AV beteg, köhög, mint egy kehes ló lassan egy hete és ezért nonstop az enyém Palkó, pedig a dokik szerint nem kapná el, de biztos, ami biztos távol tartjuk őket egymástól... (Zárójelben jegyzem meg, hogy mikor múltkor az én taknyom csöppent szerencsétlenre, az rendben volt, akkor is az idő 80%-ban nálam volt Palkó, szoptatási időn túl is. De tudjuk, ha a férfiak betegek, akkor már szinte meg is haltak.) No szóval AV beteg és szenved, én meg pakolok, Palkózom és közben Petin agyalok. Múlt héten már váláson gondolkodtam, bevallom, mert hétfő óta azt pofáztam, hogy kezdjünk el pakolni, mert meg fogunk bolondulni, de Mr Pató Pál csak a fejét csóválta és hagyta, hogy Pali összes alvóidejében rámoljak, szortirozzak, amikor pedig fenn volt Palkó vagy evett vagy tartottam, ergo haladni nem tudtam, pedig ha átvette volna a gyerekezést és én csak szoptattam volna, simán kész lettem volna szerdára-csütörtökre, de nem, mert ez logikus lett volna... Ehelyett az ment, hogy mit pakoljon ő, mikor alig van cucca, a holmink 70%-át úgyis nekem kell elrámolni, az meg ráér csütörtökön-pénteken és akkor majd ezerrel pakolhatok, mert ő átveszi tőlem Palit - igen ám, de szerdán lebetegedett és ott álltunk kétségbeesetten, hogy most mi lesz. Végül az lett, hogy ő bebőröndözte a cuccait nagy szenvedések közepette (nem is sajnálsz, pedig nagyon fáj a torkom, nagyon köhögök sóhajok szálltak, én meg magamban sziszegtem, hogy lefosom, mid fáj), én meg mint egy idióta, megállás nélkül csomagoltam csütörtökön a dolgaink nagy részét plusz gyerekeztem fél kézzel. Szerencsére Anyu bevállalta Palkót pénteken, igy aznap csak szoptatni ültem le, de azt hittem összeesem, mire végre minden a helyére került. Öt nagy bőröndöt és öt kézi csomagot pakoltunk össze, úgy repültünk, mint egy cigánykaraván, aminek egyik tagja feltűnően dühös, egy másik tagja meg erősen köhög és siralmas képet vág hozzá. Nagyon bizom benne, hogy lassan meggyógyul a ház ura, mert ez igy tényleg embertelen, ahogy tegnap is irtam.
Komolyan, most végiggondolva, négyünk közül még Pali a legértelmesebb.
2014. március 2., vasárnap
Utolsó magyarországi hetünk
Most (május 11) látom, hogy az utolsó otthoni hetünket még nem irtam le. Pedig lett volna mit... Szóval akkor visszadátumozva ime:
Hétfőn éjjelre Peti belázasodott, igy nem volt oviban, ami jelentősen megnehezitette a pakolásunkat... Dél körül beugrottak hozzánk Piroskáék, akik hoztak egy rakás dolgot, de mivel igy is azon stresszeltünk, hogy nem férünk be 50 bőröndbe sem, Anyuékra hagyományoztam az ajándékaikat. Délután mig Anyuék vigyáztak az alvó kölykökre, egy utolsót sütiztünk a Szamosnál, a Kökiben és beugrottunk a Tescoba is venni pár etetőcumit, hátha meghatja Palikát az igyekezetünk és eszik végre tápszert. (Nem jött be a trükkünk persze, ugyanúgy köpte ki a cumit, mint eddig.) Este AV elvitte Petit a gyerekorvoshoz, aki ismét irt neki antibiotikumot, hihetetlen, mig otthon voltunk, azon élt nagyjából...
Kedden tudtunk valamennyit pakolni, mert Peti a Nagyinál volt délután, igy nekünk "csak" Palkót kellett felügyelni.
Szerdán ortopédiára vittük Palikát, csipőszűrésre, délután pedig nagy közös játszózást rendeztünk a virágos játszón, a Kislakással szemben. Este Dávidkáék átjöttek Nintendózni, előtte AV-vel jól összekaptunk, de hogy min, arra már nem emlékszem.
Csütörtökön délelőtt visszavittem a Bondolinot és vettem egy szép újat (barnát), valamint megpróbáltam szerezni meggymagpárnát is a világ végéről, de mikor odakecmeregtem, kiderült, hogy csak rendelésre dolgoznak, "csak úgy" nem lehet ám beesni az utcáról. (Pfff.) AV délután Sanyi báéknál volt elbúcsúzni, hozzám pedig beugrott a Viki és csodálkozott, hogy még nem vagyunk összepakolva. (Utólag én is csodálkozom, nem voltunk normálisak...)
Pénteken totális őrületben csomagoltunk, megállás nélkül. Kiderült, hogy bőven több cuccunk van, mint kéne, igy vettünk még egy csomagjegyet és öt kézipoggyászt állitottunk össze... Borzalom volt a csomagolás, borzalom, még most is hányingerem lesz, ha rágondolok...
Szombaton repültünk vissza és bár a repülés maga jó volt, Peti már nagyfiú, Pali meg szinte végig aludt, nagyon stresszesek voltunk, mert repülni két gyerekkel undoritó egy dolog. Reggeli géppel mentünk, igy kora délután már a Mártiéknál voltunk. Döbbenten vettük észre, hogy a lakás merő kupi és kosz, a cuccainkat pedig szinte sehová sem tudjuk letenni. (Nem akartunk kipakolni, csak letenni a bőröndöket.) Mikor a gyerekek elaludtak, én is ledőltem azért, AV viszont nem tudott lefeküdni, túl ideges volt. 4 körül megjött Artúr és elvitte AV-t meg Petit a garázshoz, ahol a kocsink volt. Miután felvették a kocsit, a fiúk be is vásároltak, hoztak egy vagon tisztitószert és az estét AV takaritással töltötte.
Vasárnap délelőtt elmentünk Blanchardstown-ba az Eszterékhez, mert kölcsönkértünk egy utazóágyat (Palkó sima ágyon aludt mellettem szombat éjjel) meg egy pihenőszéket. Délután a Nutgrove Shopping Centre-ben voltunk, Palikát felkötöttem a Bondolinoban és mig Tescoztunk, AV meg Peti a Penney's-ben meg a Dealzben tombolt. Hazafelé Palkó üvöltött, mint az őrült, bármit csináltunk.
A hétfőt már leirtam - kedden pedig örökre megváltozott az életünk...
Hétfőn éjjelre Peti belázasodott, igy nem volt oviban, ami jelentősen megnehezitette a pakolásunkat... Dél körül beugrottak hozzánk Piroskáék, akik hoztak egy rakás dolgot, de mivel igy is azon stresszeltünk, hogy nem férünk be 50 bőröndbe sem, Anyuékra hagyományoztam az ajándékaikat. Délután mig Anyuék vigyáztak az alvó kölykökre, egy utolsót sütiztünk a Szamosnál, a Kökiben és beugrottunk a Tescoba is venni pár etetőcumit, hátha meghatja Palikát az igyekezetünk és eszik végre tápszert. (Nem jött be a trükkünk persze, ugyanúgy köpte ki a cumit, mint eddig.) Este AV elvitte Petit a gyerekorvoshoz, aki ismét irt neki antibiotikumot, hihetetlen, mig otthon voltunk, azon élt nagyjából...
Kedden tudtunk valamennyit pakolni, mert Peti a Nagyinál volt délután, igy nekünk "csak" Palkót kellett felügyelni.
Szerdán ortopédiára vittük Palikát, csipőszűrésre, délután pedig nagy közös játszózást rendeztünk a virágos játszón, a Kislakással szemben. Este Dávidkáék átjöttek Nintendózni, előtte AV-vel jól összekaptunk, de hogy min, arra már nem emlékszem.
Csütörtökön délelőtt visszavittem a Bondolinot és vettem egy szép újat (barnát), valamint megpróbáltam szerezni meggymagpárnát is a világ végéről, de mikor odakecmeregtem, kiderült, hogy csak rendelésre dolgoznak, "csak úgy" nem lehet ám beesni az utcáról. (Pfff.) AV délután Sanyi báéknál volt elbúcsúzni, hozzám pedig beugrott a Viki és csodálkozott, hogy még nem vagyunk összepakolva. (Utólag én is csodálkozom, nem voltunk normálisak...)
Pénteken totális őrületben csomagoltunk, megállás nélkül. Kiderült, hogy bőven több cuccunk van, mint kéne, igy vettünk még egy csomagjegyet és öt kézipoggyászt állitottunk össze... Borzalom volt a csomagolás, borzalom, még most is hányingerem lesz, ha rágondolok...
Szombaton repültünk vissza és bár a repülés maga jó volt, Peti már nagyfiú, Pali meg szinte végig aludt, nagyon stresszesek voltunk, mert repülni két gyerekkel undoritó egy dolog. Reggeli géppel mentünk, igy kora délután már a Mártiéknál voltunk. Döbbenten vettük észre, hogy a lakás merő kupi és kosz, a cuccainkat pedig szinte sehová sem tudjuk letenni. (Nem akartunk kipakolni, csak letenni a bőröndöket.) Mikor a gyerekek elaludtak, én is ledőltem azért, AV viszont nem tudott lefeküdni, túl ideges volt. 4 körül megjött Artúr és elvitte AV-t meg Petit a garázshoz, ahol a kocsink volt. Miután felvették a kocsit, a fiúk be is vásároltak, hoztak egy vagon tisztitószert és az estét AV takaritással töltötte.
Vasárnap délelőtt elmentünk Blanchardstown-ba az Eszterékhez, mert kölcsönkértünk egy utazóágyat (Palkó sima ágyon aludt mellettem szombat éjjel) meg egy pihenőszéket. Délután a Nutgrove Shopping Centre-ben voltunk, Palikát felkötöttem a Bondolinoban és mig Tescoztunk, AV meg Peti a Penney's-ben meg a Dealzben tombolt. Hazafelé Palkó üvöltött, mint az őrült, bármit csináltunk.
A hétfőt már leirtam - kedden pedig örökre megváltozott az életünk...
Emberek...
... ez embertelen.
Ha egyszer túlleszünk a költözésen, úgy vélem röhögve fogom menedzselni a két gyereket egyedül, ha Palkó* marad ilyen aranycsillag, mint most, Peti pedig kicsit szófogadóbb lesz...
* Ő igy repül:
Ha egyszer túlleszünk a költözésen, úgy vélem röhögve fogom menedzselni a két gyereket egyedül, ha Palkó* marad ilyen aranycsillag, mint most, Peti pedig kicsit szófogadóbb lesz...
* Ő igy repül:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)