December 24 - 27

Ahogy megjósoltam, 24-én nem csináltunk semmit igazán. Délelőtt elmentünk a Kukacos játszóra, a fiúk hintáztak, csúszdáztak, jól elbeszélgettünk, de nem maradtunk sokáig, elvégre tél van. Délután takaritottunk kicsit, főztem (ebédre nem tudom, mit, vacsira gm pizzát sütöttem, de elég gáz lett sajnos) meg sütöttem pár csokis macaron-t is. Hozzánk évek óta már ugye 25-én reggelre érkeznek az ajándékok, szóval tényleg nem volt semmi extra Szenteste, azon kivül, hogy kitettünk egy kekszet meg egy pohár tejet Santa-nak (meg répát a szarvasoknak) nem igazán telt másképp az este.

25-én reggel tehát nagy volt izgalom: éjjel valahogy a fa alá kerültek a vágyott dolgok, szóval a fiúk teljesen felpörögve jöttek ki a szobájukból. Idén mindenki négy-négy ajándékot kapott, ami teljesen elég volt, sőt, sok is, ha engem kérdeznek, de ami a legjobb: mindkét gyerek teljesen odáig volt, ezúttal ugyanis minden nagyon betalált, roppantul örültek mindketten mindennek. Peti megkapta a Lego Great Hall-t (ezt sajnos elég hamar összerakta, 1-2 óra alatt kész is volt, de sebaj, imádja szétszedni is és újra összerakni haha), kapott egy Untamed T-Rex-et, egy logikai játékot (olyasmit, mint a Babylon torony) meg egy Tom Gates könyvet. Palika kapott egy Lego Monster Truck-ot, egy KidiZoom kamerát (neki ez a legleg, napokig mindenhova vitte magával és kattintgatott nagyon cukin), egy kék Casio órát és egy gyorsasági játékot. Én kaptam egy KeepCup-ot, egy új telefont (hurrá, az előző valahogy elkezdett rossz képeket csinálni), egy új tokot hozzá illetve 6 fürdőgolyót. T.-nek vettem egy könyvet, egy pénztárcát, egy parfümöt, illetve ő még rendelt magának egy új tabletet is, de azt ugye ő intézte magának. Idén is volt amúgy közös aji: ezúttal egy retro játékos konzolt vettünk, ami mondjuk főleg Petinek és T.-nek nagy szám, na de sebaj. Este, hogy kipihenjük a nap fáradalmait (hahaha), elautóztunk Mr Tilly házához megcsodálni a fényeket, klassz volt.

26-án, szerdán délelőtt Dollymount-ra mentünk sétálni. Gyönyörű idő volt, úgyhogy nem mi voltunk az egyetlenek ezzel a remek tervvel, szóval voltunk páran a parton, de nem volt vészes, jót sétáltunk, Palika nonstop fotózott, én meg folyton pattogtam, hogy senki se lépjen kutyaszarba. Délután odaadtuk a gyerekeknek a Nagyitól jött ajándékokat - két BrainBox, egyik Állatos, a másik Számolós - de kicsit felhúztuk magunkat, milyen béna már ez a játék, 10 mp alatt el sem olvasod az infot, ami egy kártyán van (Peti Állatosa 8+-os, az nagyon beteg), nem hogy megjegyzed (ne adj isten megtanulod)...
27-én, csütörtökön délelőtt Rathfarnham-on játszóztunk (illetve Palika ugye fotózott), majd mivel rég voltunk sütizni, beültünk scone-ozni is a kastély melletti kávézóba és én a magam részéről elájultam, hogy egy scone, egy szelet torta, egy gm csoki és egy americano meg egy tea €17 volt... A délután várakozással telt: este ugyanis jöttek Anyuék, pont úgy, mint tavaly ilyenkor.
Hát igy, ennyi volt 2018 karácsonya röviden és tömören.

Karácsony előtti hét

Elég nagy buli volt, főleg azért, mert T. kedden és csütörtökön szabin volt. (Pénteken is, de az nem volt akkora móka ugye.)
Kedden mig a fiúk oviba / suliba voltak, a St Enda's Parkba mentünk kávézni és sütizni (én persze csak egy csokiszerűséget kaptam, oh, lovely), majd hazafelé bementünk vásárolni a lengyel boltba és otthagytunk egy vagyont. Szerdán - mivel annyi erőt éreztem magamban, hogy majd' kicsattantam - besétáltam a városba. Mivel az előző heti O'Connell-es túrám nem volt túl jó, ezúttal a Graftonon mászkáltam, ami egy fokkal kulturáltabb, mint a Henry street és társai. Mivel gyalog voltam, nem akartam túl sok mindent cipelni, igy nem nagybevásároltam, csak pár dolgot szedtem össze, többek között a Tigerből, ahol a karis cuccok €1-ra voltak leárazva, hurrá. Csütörtökön tehát megint T.-vel kettesben mászkáltunk, ezúttal Dun Laoghaire-ben. Benéztünk a Penney's-be (nem vettünk semmit, ócska volt, sokan voltak, fúj), a Tesco-ba (kari pulcsit kerestünk, de nem találtunk), két-három kis büdös kinai boltba, a Tigerbe ismét és végül a Starbucks-ban kötöttünk ki, ahol megint csak kávéztunk egyet és sütiztünk, bár ugye az én brownie-mat túlzás sütinek nevezni ismét csak, inkább egy kis kocka csoki volt. Bahhh.
Pénteken délelőtt elvittem a fiúkat oviba / suliba, az oviban leadtuk az ajándékokat is, majd rohantam bevásárolni az Aldiba és a Lidl-be. Mivel Petiék 11.55kor végeztek (aki dolgozik, elképzelésem sincs, mit csinál amúgy, de hagyjuk), eléggé kellett sietnem, hogy odaérjek, végül délre értem oda érte - kb utolsónak haha... A suliból épp hazaértünk, indulhattunk is a kórházba: T.-t ugyanis el kellett vinnünk colonoscopiára & gastroscopiára, yaay. T.-t pontban 1kor hagytuk ott a kórház bejáratánál, indultunk vissza Pajáért az oviba. Bár a kórház és az ovi között egy kilométer van kb, fél 2re épp odaértünk érte, akkora dugó volt ugyanis, hogy lépésben haladtunk az út legalább felén... A délután várakozással telt, mikor mehetünk már végre T.-ért: végül fél 7kor indulhattunk érte, szóval 7re tokkal-vonóval itthon is voltunk. A doki első ránézésre azt mondta, hogy vagy cöli vagy IBS a gond, ő az utóbbira tippel, de pontos eredmény majd csak két hét múlva lesz, boldog új évet.
Képek:

St Enda's Park GM kinálata

St Stephen's Green SC 

Minden óvónő kapott egy-egy ilyet a bonbonok (és elfek) mellé

A suli / ovi ajándékai 

Néha igy süt a nap, suli előtt szoktak focizni a fiúk

Kari falucskám carol-singers-ekkel

Ja és akkor a hétvége: Szombaton Pipi lázasan (38) kelt, de semmi más tünete nem volt. Nem fájt semmije, kicsit hányingere volt, de ennyi. Délelőtt T. elvitte Palikát a Herbert Parkba, én takaritottam és főztem a Legozo Pipi mellett, majd ebéd után elkezdtem gyúrni T.-t, hogy ugyan menjünk már el az EPIC Santa Experience-re (nyertük a jegyet), mert Peti már nem lázas és ő is akar menni. T. persze ezen kiakadt, hogy fúj, mit képzelek, beteg gyereket rángatni stb stb, de végül nagy durcásan, mártirként eljött ő is, pedig a végén már mondtam, hogy inkább ne is jöjjön, mert csak elrontja az élményt. (Jó mókának indult a dolog, mi?) A hely végül iszonyú jónak bizonyult, a fiúk először irtak egy levelet Santa-nak, majd találkoztunk Mrs Claus-szal, akivel készitettünk mágikus rénszarvas eledelt és aki szépen el is beszélgetett a gyerekekkel (csak mi voltunk benn nála, szóval tényleg abszolút személyes volt a dolog). Mrs Claus után bemehettünk Santa-hoz, aki szintén szólt egy-két szót a fiúkhoz (nagyon durva volt, mindenki név szerint szólitotta a gyerekeket, Palika többször rá is kérdezett, honnan ismerik őt?) és megajándékozta őket egy-egy nagy macival és egy-egy Cadbury selection box-szal (szörnyű vagyok, ez mi magyarul?). Miután végeztünk a karácsonyi résszel, megnézhettük a múzeumot is, ami szintén fanatsztikus volt: totál digitális, interaktiv, ráadásul most a termekben el volt dugva egy-egy levél Santa-nak, amit különböző országokból származó gyerekek irtak és igy megismerhettünk egy csomó nemzetközi szokást is (hogy pl Ukrajnában pókokat is tesznek diszként a fára stb) - Peti imádta az egészet, de Palika sem unatkozott, ő a bélyegzésért volt odáig teljesen, extázisban szaladgált körbe-körbe, hogy "jaj, de jó ez a múzeum, jaj, de jó ez a múzeum", nem győzött betelni az élménnyel. Összegezve: baromi jó volt a program, 1.5 órát voltunk benn, de akár 2.5-et is ellettünk volna, ha nem kell sietnünk a parkolás miatt. Este a nap megkoronázásaképp átpakoltam a konyhát: most külön vannak a gluténmentes és gluténes kekszek, rágcsák, lisztek és végre átlátható, mi van itthon és mi nincs.
Ma, vasárnap egész nap esett, úgyhogy itthon voltunk, Peti orra elkezdett folyni és köhög is, de láza hálistennek tegnap reggel óta nem volt. 
Holnap 24-e, Szenteste, a fánk már áll jó ideje, ma felkerültek az utolsó fények is a lakásba, most elmegyek ajikat csomagolni és tádááám, kész is vagyunk, holnap még takaritunk egy keveset, esetleg sütök valamit és eszünk. Más nincs tervben.

Hümm

- Ezek clean-ek?
- Paja, nem tudnád ezt normálisan mondani?
- Are these clean?

GM élet

Furcsa mód már nem hiányzik a kenyér. A sütikkel eddig sem volt gond (isteni muffint, piskóta jellegű sütit, pogácsát, mézeskalácsot, kekszet, islert, palacsintát tudok sütni már) és ugye az ebédjeink kb eddig is gm-ek voltak (főzelék / leves sűritéséhez mindig is cornflour-t használtam, a hús, a zöldség, a rizs pedig eleve gm), de a kenyér jó ideig gondot okozott, mert nem tudtam elképzelni, mégis mi az istent vacsorázzak, ha már nincs kedvem a száraz, morzsálódós előrecsomagolt kenyérhez. Aztán úgy egy hónapja valahogy leszoktam a kenyérről... Volt, hogy egy hétig nem ettem abszolút és fel sem tűnt. Most találtam pár egész jót, úgyhogy most kezdek visszaszokni a kenyeres vacsikra, de úgy általánosságban egész jól megvagyok nélküle is, ha kell.
Itt Irországban amúgy talán kicsit könnyebb dolgom van, mint otthon, mert itt ugye a sima kenyér is szar, nem az a finom, puha, otthon megszokott magyar kenyér (normális kifli, zsömle nincs is), a péksütik is sokkal rosszabbak, mint otthon (Fornetti nincs, a pogácsát, kakaós csigát, túrós batyut, kürtös kalácsot stb stb szintén nem ismerik) és cukrászsütik sincsenek igazán (mindig ezen röhögök, hogy az itt kapható tortákat simán megsütöm itthon magunknak, ha akarom, mert két piskótalap közé bármikor be tudok kenni egy kis lekvárt vagy csokikrémet - na most ha dobostortát vagy Eszterházy tortát kéne sütnöm, hát abba már tuti beletörne a bicskám, még a búzalisztes verzióba is), na szóval igy, hogy nincs nagy kisértés, nem nehéz ellenállni...
Ami mondjuk zavar, az a lelki oldala a dolgoknak: néha eszembe jut, hogy mi lesz, ha öreg leszek vagy mit tudom én, háború lesz és rohadtul nem lesz sima étel sem, nem hogy gm... Néha ettől komolyan elfog a rettegés, elképzelem, hogy rákos leszek emiatt és kiráz a hideg. Emellett ha elmegyek egy kávézóba és azt látom, hogy a sok hetven-nyolcvan éves emberke is boldogan eszegeti a szendvicseit és keni meg vajjal a scone-ját, tök rosszul esik, hogy bakker, ezek itt mind ehetnek bármit és ez olyan természetes nekik, mint a levegővétel... Hogy van, aki egész életében ehet bármit, hogy nem kell figyelnie minden egyes vásárláskor, mit vesz le a polcról, hogy nem kell olvasgatnia az összetevőket, hogy nincsen korlátozva ilyen alapvető szinten, hogy mit és hol eszik... Na ez mondjuk rohadt szar.     

December egyéb

Na nézzük az egyebeket...

Betegség fronton:
- Pipiben sajnos bújkál valami, november végén egyik szerdán azzal jött ki a suliból, hogy fáj a füle, úgyhogy aznap nem tudtunk zongoraórára menni. Másnapra teljesen jól lett, aztán a torka kezdett el fájni, aztán folyt az orra, majd megint a füle fájt - minden nap más jött. Igy ment egy két hétig, mig most hétfőn hivtak a suliból, hogy nagyon fáj a füle, lehet haza kéne jönnie... Isteni. Haza is hoztam, azonnal foglaltam neki időpontot a Medicus-ba, majd másnap délelőtt el is vittem. Hálistennek kiderült, hogy nincs durva fülgyulladása, de sajnos teljesen tele van az orra takonnyal és ezt a füle is megérzi... Kapott három féle gyógyszert - ebből végül csak két fajtát használunk, de úgy tűnik javul a dolog (koppkopp), kevesebbszer panaszkodik a fülére, szóval remélem ennyi volt a dolog...
- T. 21-én megy gasztroenterológiára, ahol colonoscopiát és gastroscopiát is végeznek majd meg persze vért is vesznek tőle, hogy kideritsék, mi okozza a hasi panaszait... A doki egyelőre IBS-re gyanakszik, hát meglátjuk. (Én szemét módon titokban drukkolok a lisztérzékenységnek, hogy kevesebb felé kelljen figyelni a főzéskor és azt már ismerjük ugye, túlélhető.)

Szerencse fronton:
- Ebben a hónapban nyertem egy-egy családi belépőt a Dalkey Castle Santa Tour-ra és az EPIC Museumba is.
- A magyar Mikulás bulin nyertem egy €60-s kineziológiai vouchert is - na ezzel nem tudom még, mit kezdek...
- És bár nem ez a hónap, de november 23-án T. vett €12-ért kaparós sorsjegyet és azzal nyertünk egy free sorsjegyet, €4-t meg €20-t. Igy megy ez.

Súly fronton:
- Bár nem nagyon látszik meg, de egy hónap alatt fogytam 2-2.5 kg-t, ami nem sok, de mondjuk nem is fogyókúrázom. Reggelire és uzsira továbbra is édes sütit eszem, este pedig rágcsálok is, de talán összességében nem eszem annyi felesleges cuccot, mint ezelőtt, ez a titok. Tudom, hogy még most is túl sokat rágcsálok baromságokat, de soha nem vagyok éhes és hát sajnálom, édesszájú vagyok, nekem kell az esti szaloncukor adagom, na. Mostanában reggelente 57.5 és 58 kg között mozgok, ami király szerintem, bár persze a legjobb az lenne, ha 54.5-55 kg között lennék, vagyis 3 kg-tól el kéne még búcsúznom. Mondjuk mindjárt megyek ki két diós kiskifliért meg egy maréknyi tortilla chips-ért - ez kell a lelki nyugalmamhoz, ennyi.

Karácsony fronton:
- Egész jól állunk, a lakás már pompában úszik, az ajándékokat már kitaláltuk és megvettük (még pár dolgot várunk azért), a gyerekek kaptak egy-egy karis pulcsit és már megvettem az oviba / suliba is az ajikat. 

Egyéb fronton:
- A gyerekek továbbra is járnak zongorázni a Furcsa Bácsihoz, én pedig továbbra is magyart tanitok. Jó lenne több tanitvány, de hát ugye ki az a hülye, aki magyarul akar tanulni haha.
- A héten kaptunk otthonról csomagot, hurrá! Az ilyenkor szükséges beigli mellett (ami nem gm, de nem baj, mert nem is szeretem) kaptunk szaloncukit, egy rakás gm cuccot (kókuszgolyó, isler, diós kiskifli, nápolyi stb) meg lekvárokat. Hawaii van. 

December eddig

Tudom, július elején letapadtam irásilag, de erősen tervezem, hogy folytatom, úgyhogy ime egy kis összefoglaló decemberről.

Ami a programokat illeti, a hónap a sulis Christmas Fair-rel kezdődött szombaton. Először elugrottunk Farmleigh-re, hogy karácsonyi hangulatba kerüljünk (minden évben vannak kötelező karácsonyi köreink és ezek közül Farmleigh egy: nincs sok minden, de hangulatos és szeretjük). Szokás szerint a szánnál kezdtünk, ahol a fiúk irtak egy-egy levelet Santanak, majd pózoltak egyet a rénszarvasokkal. Ezután elsétáltunk az udvarhoz, ahol be lehetett öltözni régi ruhákba (ez mondjuk vicces volt, mert nyilván nem vetkőzöl neki, szóval a kabátra öltözöl, úgyhogy mindannyian úgy nézünk ki a fotókon, mint a szumósok => kivéve persze Palikát, aki ilyen mókákban sosincs benne...), majd megnéztük a "karácsonyi vásárt", ahol vettünk házi eperlekvárt és morgolódtam egy sort, mert nem volt semmi gm harapnivaló. (Ja, bocs, volt, mogyoró bazmeg, hát egyen mogyorót az, akinek hét anyja van, mig mindenki más kétpofára tömi a fánkocskákat és a hotdogot...) Végül nagy tanakodás után a fiúk kaptak hotdogot, majd miután végeztek, elsétáltunk a kávézóba, ahol én is kaptam valamit: egy nagy kocka citromos-szedres állitólag gm sütit (ez az egy féle süti volt amúgy nyilván és ez is a többi nem gm süti között figyelt, szóval eh). Miután mindenki evett valamit, véletlenül összefutottunk Santa-val, akivel persze csak Pipi fogott kezet, majd a szarvasokat érintve kikeveredtünk a Phoenix Parkból és meg sem álltunk a suliig. Itt Pipi kapott egy könyvet (Awful Auntie), majd miután megtudtuk, hogy a raffle húzás csak 2 óra múlva lesz, hazamentünk ebédelni, délután pedig előszedtük a karácsonyi cuccainkat és elkezdtük dekorálni a lakást.
Vasárnap délelőtt Rathfarnham-ra mentünk játszózni (ezer és egy éve nem voltunk játszón és ez is baromi rizikós volt, mert a gumiboritás csúszott, mint az állat), délután pedig elmentünk vásárolni Nutgrove-ba. Mig én a Lidl-ben garázdálkodtam, a fiúk a Homestore-ban vettek Petinek egy asztali lámpát az irasztalára, mert eddig nem volt csak egy gyengécske és szegény csak vakoskodott ott leckeirás közben.
Csütörtökön Mikulás volt - a gyerekek szokás szerint csak egy kevés édességet kaptak meg egy-egy könyvet. (Peti: The Ice Monster, Palika: At the beach Scratch and Sketch könyv) Az édességek között persze nem lehetett csoki Palika miatt, úgyhogy ezeket kapták (az adventi kalendárium csokis azért, de körömnyi a csoki benne és nem is eszik naponta hehe):

Péntek délelőtt T. szabin volt, úgyhogy tettünk egy kört az IKEA-ban. Bár csak ágynemű huzatért mentünk, végül sikerült €100-t elkölteni (törölközők, hosszabbitó, lábas, mittudoménmi), majd beugrottam a kisbolt részbe is mandulatortáért (istenem, gm, micsoda öröm) meg rösti-ért (mint kiderült, az is gm). Ezeken kivül vettünk 1 kg fagyasztott fahéjas csigát meg két forralt bort és egy doboz kekszet, szóval itt is kiszaladt úgy €15-16... Miután bepakoltunk a kocsiba, T. felvetette, hogy nézzük meg a karácsonyfákat, hátha veszünk kivételesen élő fát és mit tesz isten, valóban vettünk fát hosszas-hosszas válogatás után. (€30 volt, de ebből €20 levásárolható márciusig hurrá - egyébként most olvastam, a világon nálunk a legdrágább a fenyőfa - mármint akkor, ha nem az IKEA-ba veszed nyilván.) Délután Pipi playdate-n volt Hugo-éknál, igy miután hazahoztam Paját az oviból, nem kellett még egyszer nekiindulnunk - hálából az egyik forralt bort és a kekszet odaadtuk Hugo-éknak, akik roppant hálásak voltak, még aznap este meg is itták, küldtek róla fotót is.

Szombaton délelőtt véééégre elvittük a hulladékainkat a Poolbeg-hez (ott van egy MÉH telep-szerűség), majd ha már ott jártunk, szépen kiautóztunk a tengerhez is. Sétáltunk egy keveset - nem sokat, mert rohadtul fújt a szél és megfagytunk - majd mikor jött egy mobil kávés, T. vett egy kávét és egy teát, de az a szerencsétlen olyan lassan készitette el ezeket, hogy mire kész lett, már ömlött az eső, szóval kénytelenek voltunk erőltetett menetben visszarohanni a kocsihoz - és még igy is teljesen eláztunk... Délután szintén programunk volt: nyertem egy családi jegyet a Dalkey Castle Santa tour-jára és oda mentünk. Az igazat megvallva még sosem voltunk ilyen fizetős Santa bulin, mióta itt élünk, de egyszer mindennek eljön az ideje ugye. A tour jó volt, interaktiv meg minden, Peti mondjuk lelkesebb volt, mint Palika, ő boldogan kiabálta be a válaszokat, ha kérdeztek valamit, de Palika is egészen élvezte a dolgot, figyelt, tapsolt, nevetett, amikor kellett. A műsor végén Santa mindenkinek adott egy-egy kis ajándékot: Pipi egy DIY slime-ot kapott, Palika pedig egy kifesthető karácsonyfa diszt. Hazafelé Mr Tilly háza felé kanyarodtunk, hátha meg tudjuk nézni a kidekorált házát, de sajnos pont ezen a napon jött Santa (Harley-n haha), úgyhogy rengetegen voltak, mi pedig úgy döntöttünk, akkor ennyi, majd visszatérünk egy nyugisabb hétköznapon. Mr Tilly háza helyett a Beckett hidat csodáltuk meg végül: Karácsony alkalmából ugyanis néhány középületet gyönyörűen megvilágitanak a városban, hurrá.

Vasárnap szintén nem maradtunk program nélkül: Pipit T. elvitte Aoife party-jára a JumpZone-ba, mi meg Palikával fogtuk magunkat, buszra szálltunk és elmentünk a magyar Mikulás buliba. Jó kis nap volt, 11re értünk oda és 3kor jöttünk el... Volt egy kis gyerek foglalkozás, némi kézműveskedés (mézeskalács sütés és karidisz készités), volt pár árus (összesen egy doboz tarhonyát vettem meg Palikának egy pogit, vizet meg egy adag gulyáslevest) illetve persze jött a Mikulás is, aki megajándékozta a gyerekeket. (Szokásos magyar Miki csomagot kaptak a kicsik, klassz volt.) Volt egy gyerekelőadás is, de mi épp azalatt gulyásleveseztünk - vagyis Palika, mert én ugye nem ehettem a nokedli miatt... Bahhh! Na mindenesetre jó buli volt, tetszett, csak mire hazaértünk, hulla fáradt voltam. Amig mi buliztunk, T. befaragta a karifánkat a talpába, úgyhogy felállitottuk a fát - igaz, a dekoráció még nem került rá...
Szerdán bebuszoztam a városközpontba vásárolni (egy éve (!) nem jártam ott igy), de nem volt egy jó élmény: öreg vagyok én már a Henry street-hez, tiszta ideg lettem a rengeteg embertől és attól, hogy persze nem kaptam semmit, amit akartam, úgyhogy sorra fordultam ki a boltokból, mert hányingert kaptam a tömegtől...
Csütörtökön Pipinek karácsonyi koncertje volt, ami tök jól sikerült szerintem, hiába, már nagyok. Úgy volt, hogy T. nem tud jönni, mert tanit épp, de hálistennek végül megoldotta és ő is ott volt.
Pénteken Palika nagy napja volt: az oviban ugyanis meglátogatta őket Santa és kapott tőle egy távirányitós autót. Teljesen oda meg vissza a dologtól szegénykém, olyan kis cuki, hogy még igy elhiszi ezt az egészet.
Szombaton iszonyú mocsok időre ébredtünk: szakadt az eső és rettentőre fújt a szél, úgyhogy nagyjából egész nap itthon voltunk, kivéve, hogy ebéd előtt elszaladtunk Nutgrove-ba. Mig T. beugrott a Dealz-be, én a fiúkkal a Homestore-ban tomboltam (Peti vetetett velem egy tök klassz kis karácsonyfa dekort), majd beugrottam a Lidl-be is pár dologért. A nap további részében a lakást dekoráltuk: a fiúk megkapták a műfenyőnk tetejét és azt diszitették fel (ez bekerült a szobájukba), mi pedig a folyosót és a nappalit csinositottuk tovább.

Vasárnap Google Party-n voltunk, ami miatt a fiúk már egész héten be voltak zsongva, rettentőre várták. 11től 1ig tartott az első "turnus", mi erre mentünk, mint mindig. Santa-nál kezdtünk (mint mindig haha), de mivel irtó sokan voltak, nem voltunk benn nála túl sokáig, csak elmondták a fiúk mit szeretnének, kaptak két kis ajándékot (Pipi: nagy puha maci (Freddie); Palika: kis bűvészdoboz), majd gyors fotó és hello. Kiérve már meg is kaptuk a képet, amit most nem teszek fel, mert roppant vastag rajta a karom sajnos. (Tényleg.) Santa után bevetettük magunkat a kézműveskedésbe. Készült két karácsonyfa gömb (műhavat, csillámport meg mindenféle bogyót lehetett beletenni az átlátszó alapgömbbe), három kistányér (Petié tök jó lett, Palikáé... hát... olyan kis ovis) és egy bevásárlótáska. Az asztalok mellett volt egy műanyag rénszarvas, aminek az agancsára ha sikerült rádobni egy-egy karikát, választhattál egy kis ajándékot. Pipi egy fidget spinnert választott (de miért???), Palika meg egy szarvasagancsot világitó piros orral. Az emelet fő attrakciója a selfie mirror volt - itt ki volt téve pár kellék (felfújható gitár, napszemcsi, kalap stb) és ezeket cserélgetve négy képet csináltak rólad gyors egymásutánban. Mikor megkaptuk a kész képeket, Peti nem győzött ámuldozni, hogy milyen jól néz ki a fotókon - kicsit sem exibicionista ám a drágám haha. Olyan dél körül lementünk kajálni (a fish fingers hálistennek gm volt, szóval én is ettem), majd ebéd után kértem egy kávét és átsétáltunk a gumicukros asztalokhoz. Miután mindkét gyerek kapott egy-egy zacskó gumicukrot, még dekoráltak egy-egy mézeskalácsot, de mivel már mindketten hulla fáradtak voltak a tömegtől, inkább felmentünk T. asztalához összeszedni a cuccainkat. Útközben megálltunk csocsózni és videókonferenciázni egyet, de 1kor pontban leléptünk. Mivel az ebéd nem volt túl sok és az eső sem esett, felvetettem, mi lenne, ha továbbmennénk Dun Laoghaire-be lángosozni és igy is tettünk. Bár én ugye nem ehettem semmit, jól sült el ez a kis túra: T. és Peti lángost ettek, Palika meg hotdogot. Délután, hogy feltegyük az i-re a pontot (na jó, inkább azért, mert már eléggé elkezdett hullani a fa) feldiszitettük a karácsonyfát, szóval életünkben először már Szenteste előtt (pontosabban 16-án) itt áll a fa teljes pompájában a sarokban.         
Aktiv napjaink vannak, nem?

Christmas Concert 2018

Akadémiailag

• Egyrészt Palika bolondul a Word Search feladatokért és miután Peti nyert a suliban egy kis füzetkét tele ilyen szókeresőkkel, mindig ellopja tőle és csinálgatja, de Peti persze ennek nem örül és képesek ölre menni a Word Search füzetért haha. Peti tegnap este már eldugta előle, de persze Palika megtalálta (dupla haha), úgyhogy kénytelen voltam megigérni Pálnak, hogy majd szerzek neki egy másikat - és igy is lett, szóval most a screen time ideje helyett Palika szavakat keres bőszen és közben énekli a Lövölde teret. (Amúgy baromi nehéz szavak vannak benne, nem is értem, elvileg gyerek Word Search, de a szavak harmada még számomra is ismeretlen...) 
• Másrészt Pipi tanárai eddig valószinűleg kevésbé beszéltek ir akcentussal, mint ez a mostani: az elmúlt hetekben Peti ugyanis elkezdett "ir angolul*" beszélni és mivel az osztálytársai nem cserélődtek, csak a tanára lett új (junior-senior: Ms McDonagh, első: Ms Mooney), csak erre tudok gondolni, hogy Ms Hogan az oka a változásnak. Mókás. Nekem tetszik. * Pl a what az mostanában nálunk wash, a stop it stop ish ésatöbbi ésatöbbi

Ezerrel pótolom az elmúlt heteket - hónapokat blogilag - már július közepénél tartok, szóval már "csak" három hónapos lemaradásban vagyok haha...
Az élet amúgy szépen hömpölyög mostanság, azon kivül, hogy valahogy sosincs időm semmire, megvagyunk, elvagyunk, éldegélünk és hizunk.

Haha

- Peti, el kéne valahova utaznunk, nem? Te hova mennél?
- Hát Szingapúrba. Vagy Galway-be.

Pénteken volt 10 (!) éve, hogy nem Magyarországon élünk.

Mostanság sok filmet nézek Netflixen, majd egyszer összeszedem, miket láttam, ma a Leap Year-t kezdtem el és baromi vicces. Basszus, Irország tényleg ilyen.

Peter Coelho

Palikát vasárnap kivittük pótkerekek nélkül bicajozni a St Enda's Parkba. A laszti a kocsiban maradt, Peti meg én visszaszaladtunk érte, útközben dicsérgettem:

- Emlékszel, mikor te tanultál bicajozni? Milyen ügyes voltál! 2 méter után már simán bicajoztál. (True story.)
- Biztos azért sikerült, mert hittem benne, hogy menni fog. 

Basszus, esküszöm az égre, hogy az életben nem mondtam neki olyat, hogy higyjél magadban és bármire képes leszel. Mindig úgy biztatjuk, hogy tök király, hogy neki általában elsőre megy minden* (tényleg), de ha nem, akkor addig próbálja, amig nem megy és végül minden sikerül és most igy összegez nekem, hogy "mert hittem benne, hogy menni fog". Hihetetlen, hogy már ilyen nagy. 

* Ez sajnos Palikának nem tesz túl jót, mert ő mindig azt látja, hogy Peti belekezd valami újba és ez általában sikerül is neki, ő próbálja leutánozni és persze a 3,5 év korkülönbség miatt nyilván neki nem megy elsőre a dolog... Próbálom önmagához és a kortársaihoz mérni (és a 4 évesek között ő tök okos, értelmes, ügyes), de mivel itt van Pipi, ő mindig azt látja, hogy ő a bénább, az ügyetlenebb, a lassabb és most magyarázd meg egy 4,5 évesnek, hogy amikor az 8 éves bátyja 4,5 éves volt, nem volt ám még ilyen, mint most... És persze itt van a fiók-probléma is, ha Petinek nem megy elsőre valami, akkor ő bulldogkitartással gyakorol (na ezt mondjuk nem tőlem örökölte haha) és végül jó lesz mindenben, de Palika ezt elfelejti és csak azt látja, hogy Petinek mindig minden elsőre megy, mint a karikacsapás és ez azért elég rombolóan hat az önbizalmára és a motivációjára. Na mondjuk ez a probléma konkrétan nem jutott eszembe, mikor azonos nemű gyerekeim születtek pár év eltéréssel.   

Nem vagyok Réka, de egyetértek

Ma futott elém ez a cikk. És oké, hogy sokaknak a mai politikával van gondja otthon (mondjuk, mikor volt olyan, amikor elégedettek voltunk az ország vezetőivel? volt olyan egyáltalán? szerintem Mátyást királyt is sokan utálták...), de annyira nagyon egyetértek. Sok a szar otthon, de fáj olvasni, hogy sokak szerint Magyarországon minden gáz, minden hulladék, minden fos.
Pénteken megjelent egy cikk, hogy mostantól Irország mennyi pénzt fog az oktatásba nyomni (sokat, elvileg) - ezt persze felkapta pár magyar oldal is, hogy bezzeg az irek igy, bezzeg az irek úgy - holott ad 1) ez mind választási humbug, Leo alatt rezeg a léc, most próbálja adni a szuperapát és igérget, igérget, igérget ad 2) a magyarok közül szerintem viszonylag kevés embernek fordul meg a fejében, hogy a most beigért pénzből nem digitális táblát meg anyámkinját fognak az ir iskoláknak venni, hanem tornatermeket fognak belőle épiteni! Ugyanis nincsenek. Sőt, továbbmegyek, rengeteg iskola konténerben működik. Többek között Petiék sulijában is van négy osztály, akik kiszorultak a prefab épületekbe, ami végülis tök jó, mert télen megfagysz, nyáron meggyulladsz bennük. A közelünkben lévő másik suli, ami nem katolikus, egy az egyben ilyen konténerekben működik, nincs is normális épülete. És az ireket nem hallod lázadozni, hogy el kell innen menni*, mert ez egy fos ország, bárkinek morgok, hogy basszus, engem speciel zavar, hogy az úgy tök oké, hogy 2018-ban nincs tesiterem egy iskolában egy olyan országban, ahol ennyit esik az eső, mindenki csak röhög, hogy toughen up, jól van ez igy, that's grand, miért is kéne fedett tesiterem, kibirják, nem?!

* nem csak nem morognak, nem is mennek el, nemrég olvastam, hogy iszonyú sok ir költözik vissza mostanában, holott még mindig csak álom a tömegközlekedés és igéret a fedett tesiterem haha

Sajnos most hogy megkezdődött az ovi / suli, újra beköszöntöttek a betegségek hozzánk.

• Peti egy hete torokfájásról panaszkodik, pénteken elvittem a GP-hez (sajnos a jófej saját GP-nknél nem volt időpont, valami fiatalka, ismeretlen fickóhoz kerültünk), aki kb 20 perc bentlét után azt mondta, hogy "próbáljunk ki" egy asztmásoknak való gyógyszert 2 hónapig, hátha kicsit erősödik Pipi és nem veri le havonta a fül- és torokfájás. A vicc, hogy Peti nem is köhög (nem is szokott), nála általában orrfolyás és fülfájás meg torokfájás van, szóval nem értem, hogy jött ki ez az asztma... "Biztam" benne, hogy beutal a kórházba vmi ellenőrzésre, kell-e a mandulája vagy mit tudom én, mi az oka, hogy - nyár kivételével - havonta vagy lázas vagy fáj a füle vagy tiszta takony vagy mind ez igy egyben. (Tudom, a gyerekek többsége beteges, de bakker ő 8 éves! Nem 3-4...)  
• Palika már napok óta nehezen kakilt, szombaton pedig teljesen elhatározta, hogy ő többet nem megy wc-re... Szegény nagyon szenvedett, mert ezer liter hashajtót kapott, de azt mondta, hiába nyomja, nem jön semmi, csak fáj a hasa. Végül nagy sirások közepette nagy nehezen sikerült a bilibe (!), én meg tök félek, hogy visszatérünk ehhez, hogy basszus oltári szorulása van. Legutóbb 2017 nyarán volt ezzel gond, mikor ugye kapott beöntést a Heim Pálban, hát az szörnyű élmény volt, nem akarok visszatérni oda. T. szerint az ovi az oka, hogy visszatért a kinlódás, hát nem tudom. Nekem gyanús a lisztérzékenység is, hiszen a karja kiütéses is... Nem tudom. A kaki-gond mellett pénteken háromszor (!), tegnap éjjel meg egyszer be is pisilt, holott mióta szobatiszta kb soha nem pisilt be se éjjel, se nappal... Lehet, hogy ez összefügg a kakival, mert nyilván többször itatom, de aggasztó azért. Ja és slusszpoénként, tegnap, mikor átjött, úgy sipolt, mint az állat, be volt dugulva az orra is és köhögött persze, valószinűleg megint jön egy pár hetes éjszakai köhögés, hurrá. (Na ő asztmás, nem Peti, hát hallom / látom a különbséget...) 

We are Irish

És akkor ma megjött a fiúk papirja is: mind a négyen kettős állampolgárok lettünk. Vicces.

Apró gyerekszájak

Peti:

• Mikor meglátogatták XY-t, akkor épp nem volt ingyen. (free...)
• Nem láttad a puldigánom? Vagy hogy mondják azt az izét? (hoodie - nekem sem jut eszembe soha) 
• Nézd, nincs is a kutyán a pórája! (póráz. de szerinte az póra.) 
• Na ez aztán a lakodalom! (lakoma) 
• Almaka (almácska) 
• Ja és persze továbbra is erőltetje, kiabáli stb

Palika:

• Balatinus (Palatinus) 
• A bunker nála következetesen bunkó. Iszonyú vicces, amikor halálos nyugalommal mond olyanokat látva pár gyereket egy fa körül, hogy ááh, csak bunkót épitenek.  
• Osztja Petit a lift előtt... Megnyomtad a gombot! Most azt fogom mondani, hogy hülye vagy! Hülye vagy! 
• Nem vagyok mikropöttön! Sima pöttön vagyok. (Pöttöm.) 
• Az ölelj meg továbbra is ölegelj meg, röviden, utasitásszerűen csak öleg!
• A glutén az valami butén.
• Az -ikes igékkel hadilábon áll, igy biztos, ami tuti alapon a legtöbb ige -ikes. Igy született meg nálunk a sirik és az ülik. 
• És jött már úgy hozzám, hogy be kéne kapcsolni a glutufot. (bluetooth)
• Ja és továbbra is keveri a hangokat... A túró rudi az a túró duri, az egyébként az egybégyként, a szalámi az szamáli, palacsinta pedig palatincsa. Peti kitalálta, hogy ha belecsip az ember fenekébe marokkal, az a facsarintó, na most Pajánál az faracsintó. Ebből következik, hogy a facsarintó palacsintát ő úgy mondja, hogy faracsintó palatincsa. Én bevallom, ki sem tudom mondani. Neki sikerül. 

És persze, nyilván, amilyen az én szerencsém, csütörtökön felhivtam a gasztroenterológust és ójeee, a biopszia is kimutatta a gluténérzékenységet. Sirok. Eddig négy boltban jártam és kapkodtam össze ezt-azt, nem akarom én ezt, már most elegem van*.

Aldi

Tesco

Tesco2

Lidl

Dunnes**

* Első elképzelésemmel ellentétben nem a péksütik meg a kenyér hiányzik (még), mert Irországban eleve nem olyan jók ezek, mint otthon (ott nagyobb gondban lennék, mert imádom a Fornettit, a puha kakaóscsigát, a csokitortákat, a mignont, az islert, a lángost, a fonott kalácsot stb, itt, hogy nem ehetek scone-t, na bumm, az itteni gluténos és gluten free kenyerek meg sütik között nincs nagy különbség), hanem megőrjit, hogy mennyi idő megy el az összetevők silabizálásával meg a keresgéléssel... Eszméletlen mennyi cuccban van akár nyomokban glutén, hogy enné meg a fene.
Szóval bahhh, számomra új világ kezdődött az idei magyarországi nyaralás után: a teljes gluténmentes élet. Afrancakarta.

** Asszem az otthoni favorit, a Schar termékeit nem sűrűn fogom venni, ugyanis eddig csak a Dunnesben láttam és oda kb félévente egyszer jutok el...

Magyarország Július 4 - Augusztus 1 - Part 5

Magyarország Július 4 - Augusztus 1 - Part 4

Magyarország Július 4 - Augusztus 1 - Part 3

A hétfő tehát kellemesen indult, egy jó kis gyomortükrözéssel, ami ugyan nem fájt abszolút, de hát elég kellemetlen volt, mert végigöklendeztem az egészet. (Nagyon mókás amúgy 5 percig nonstop öklendezni, de hálistennek hányni nem hánytam, mert előző este 6 után már nem ehettem és éjfélkor ihattam utoljára, szóval nem volt minek feljönnie...) Mivel Anyu nagyon aggódott, hogy fogom birni a dolgot, bejöttek Apuval elém Pestre és a vizsgálat után azonnal haza is mentünk, "pihenni". Én mondjuk nem voltam fáradt, sőt, fel voltam dobva, hogy túlvagyok az egészen, de azért boldogan "pihentem" egyedül, gyerekek nélkül egész nap. A fiúkat Anyu hozta haza délután: Nagyi kikisérte őket a KÖKI-be, Anyu meg átvette őket és hazavonatoztak.

Kedden délelőtt Kackacoztunk. Hárman mentünk, mig a fiúk őrültködtek, én ittam egy jeges kávét és unatkoztam. Egy körül Anyu bejött hozzánk: én átadtam neki Paját, ők hazamentek, mi meg Pipivel ebédeltünk egyet, majd elmentünk fogorvoshoz. Hálistennek a doki semmit nem látott Pipi szájában, igy neki nem is csinált semmit, nekem viszont két fognyaki tömés is kellett, amit szegény Petinek persze ki kellett várnia. (Teljesen jól elvolt amúgy, egyszer sem kellett rászólnom, édes nagyfiú...) Mivel a fogorvos a Városligetnél volt, miután végeztünk, elsétáltunk a Hősök terére és mivel Pipi nagyon szeretett volna, hát vizibicajoztunk egyet... Nem mondom, hogy nem döglöttem ki a nap végére, de klassz kis nap volt.

Szerdára hidegfront jött: iszonyú hideg lett és esett az eső... Ennek megfelelően nem is csináltunk semmit délelőtt, a fiúk elvoltak, nem volt semmi extra. Délután elmentünk Gyömrőre sétálni a tóhoz, illetve a fiúk játszóztak is egy keveset a tó melletti és a külső játszótéren is.
Csütörtökre megemberelte magát a nyár és egész meleg lett megint. Ezen a napon Budapest túrán voltunk ismét: a Citadellánál kezdtünk, a Vuk játszón, onnan felsétáltunk a Szabadság szoborhoz, majd le a Gellért-hegyen a csúszdákig. A felújitott játszó igen jól néz ki, de Palikát még sajnos túl kicsinek itéltem a szabad rohangáláshoz, úgyhogy jobb félni, mint megijedni alapon nem maradtunk túl sokáig. A csúszdaparktól lesétáltunk a Gellért térhez, onnan villamossal elmentünk a Deákra, ahol fagyiztunk egyet a Gödörnél. A Nyugati felé sétálva beugrottunk a Szent István Bazilikához, de mivel irtó sokan voltak, úgy döntöttünk, nem megyünk fel a toronyba, majd legközelebb.

Pénteken - mivel eddigre teljesen visszatért a meleg - elmentünk ötösben a Palatinusra, ami szokás szerint isteni volt, imádom ezt a strandot.
Szombaton délelőtt itthon múlattuk az időt, nem mentünk sehova, délután pedig elmentünk a ceglédi strandra, ahol találkoztunk Anyu nővérével és igy tulképp hatan "strandoltunk". A Palatinushoz képest a ceglédi strand iszonyú koszos és dzsuvás volt, szóval ezúttal elég nagy csalódást okozott... Ahhoz képest, hogy régebben csak ide jártunk szinte, rettentő sokat romlott a szinvonal - és a Palatinus a családi jegy miatt nem is sokkal drágább...
Vasárnap délután a Budai Várba kirándultunk. A játszón roppant jól érezték magukat a fiúk: Peti összejött egy kisfiúval, akinek a tesója (kislány) meg Palikát nézte ki magának, úgyhogy négyesben olyan jól elszórakoztatták magukat, hogy Anyuval csak pislogtunk. Miután jó másfél órát elvoltunk, kimentünk fagyizni a Halászbástyához, majd hazafelé ezúttal is megálltunk a Szent István Bazilikánál, ahova Peti és Anyu be is mentek. (Mi Palikával kinn maradtunk egy padon és Fornettit rágcsáltunk.) A nap nagyjából ennyi volt, mire hazaértünk, ismét jó késő lett és jól ki is döglöttünk.
Hiába no, fárasztó a nyaralás.
Folyt. köv. 

Már megint lassan két hónapos lemaradásban vagyok, beszarás.
Július 4 és augusztus 1 között Magyarországon vagyunk, majd beszámolok, most csak a legdurvábbat akarom irni: egy hónapja elmentem vérvételre a GP-hez, mert T. már jó ideje rágta a fülem, hogy csináltassak már egy vértesztet, miért vagyok mindig hulla fáradt és legnagyobb megdöbbenésemre a teszt az hozta ki, hogy lisztérzékeny vagyok. Én! A GP persze azonnal elküldött gyomortükrözésre, mert mint azóta kideritetettem, ez a protokoll: ha a tTG antitest értéked megemelkedett, akkor a következő lépés mindenhol az, hogy mehetsz biopsziára (a nyombélből ki kell csippenteni egy darabot hurrá) és ha az is pozitiv, na akkor kapsz végleges diagnózist. Mivel az ir rendszerben magánúton is csak 1.5 hónap múlva lett volna időpont a tükrözésre (és kb €600-ért nyilván), mondtam a dokinak, hogy én inkább itt járnék ennek a dolognak a végére és miután pénteken voltam gasztroenterológusnál, aki ugyanezt mondta, mint a GP, hogy KELL az a szar gyomortükrözés, ma reggel 8-kor bokáig fosva magam ott kezdtem a Margit hid Budai hidfőjénél és 8.20ra túl voltam az egész procedúrán, én, A Hős. A doktornő szabad szemmel amúgy nem látott még sok durvaságot, csak némi "kisimult redőt" (ami mondjuk összhangban van azzal, hogy nincsenek jellegzetes tüneteim, csak ez a fáradtság és a vashiányos vérszegénység - mert hogy ezt is kihozta a vérteszt, amire a GP rögtön rábukott, hogy ahhhha, a gluténérzékenység egyik tünete a vérszegénység!) szóval mindenképp meg kell várni a biopszia eredményét, de na, nem sok jövőt jósolok a kis fánkocskáimnak és pogikáimnak... (Főleg azért, mert egy ideje bakker tényleg fáj a hasam evés után, holott én aztán a vasat is meg tudom (tudtam?) enni (eddig).)

Oké, tudom, van rosszabb diagnózis is, de nem értem, miért kell lekicsinyelni, hogy ó, ki lehet azt birni, én is gm étkezem, tök jó. Hát ja, tuti ki lehet birni, nyilván (főleg, ha az ember maga választja a diétát, nem kötelezik rá), de én a magam részéről azért rohadtul nem szeretnék lemondani a lángosról meg a tejbegrizről meg persze a normális fehér kenyérről és ja, persze, meg lehet magamnak sütni / főzni otthon mindent, de akar a p*csa a pogácsától kezdve a kakaóscsigán át a mignonig mindent pótolgatni, utánajárni az alapanyagoknak, a recepteknek és magára sütni-főzni mindig. Szóval nekem speciel rohadtul nem vigasz, hogy vannak olyan marhák emberek, akik önként és dalolva mindenféle diagnózis és indukáció nélkül sanyargatják magukat, mert a kimondott diagnózisnál konkrétan zéró tolerancia van, ebből nem lehet kigyógyulni, szóval velük ellentétben egy valódi gluténérzékenynél nincs meg az az aranyló egérút, hogy ó, hát ennyi elég volt, most már inkább visszatérnék a normális étkezésre, mert uncsi már ez a sok fűrészpor...

Amúgy ami még idegel, a sok hókuszpókusz a témában, hogy kerestem gasztroenterológust és egy ismerős* kérés nélkül állandóan nyomja az alternativ orvosokat meg okosságokat, holott már kismilliószor kifejtettem minden fórumon, hogy nem hiszek a homeopátiában, a kineziológiában, a prana nadiban, a horoszkópban, a numerológiában, a tenyérjóslásban meg semmi ilyen humbukban, nekem az orvoslás az a gyomortükrözés meg a vérteszt, nem pedig a ráolvasás és a hadonászás meg kopogtatás a csakrákon. És unom. Megbántani sem akarom, de unom, hogy mindig ugyanaz a lemez megy, ami baromira nem érdekel, mert nem hiszek benne. 

* Katinak ismerős lehet a Titkosból, kire gondolok**, de pszt

** Mondjuk megvan a véleményem róla, tudom, gonosz vagyok, de Ági az a tipikus kalapács, aki mindenkit szögnek néz. Okos ő meg tájékozott meg roppantul alapos, szó se róla, de 45 évesen már kissé bele van kettyenve a munkanélküliségbe meg a gyereknevelésbe, mert ő nem az az ember, aki élvezi a háztartásbeliséget, neki - mint sokunknak - a kényszer szülte az otthonlétét és mivel iszonyú erőteljes személyiség, durván rákattant a saját és a családja allergiáira és étkeztetésére és mindenkit próbál meggyőzni, hogy hiába van jól, akkor is ilyen- / olyan- (vagy leggyakrabban) hisztaminérzékeny. Aha. Nyilván.

Magyarország Július 4 - Augusztus 1 - Part 2

Hétfőn vicces kis napunk volt: délelőtt bevonatoztunk a fiúkkal a KÖKI-hez, ahol találkoztunk Nagyival, aki hazavitte őket magához, én meg elmentem fogorvoshoz a Hősökhöz. Csináltattam panorámaröntgent, a doki mondta, hogy annyira nem rossz a fogaim helyzete, mint hiszem, csak épp jó lenne, ha használnék fogselymet, amivel engem kb a világból ki lehet kergetni. Úgy terveztem, hogy a fogorvos után mászkálok még kicsit Pesten, nézelődöm, vásárolgatok és estefelé hazamegyünk a kölykökkel, de hivott Anyu, nem akarok-e hazamenni és elmennénk strandra hármasban. Gyorsan telefonáltam a gyerekeknek, jó-e, ha a Nagyinál alszanak, ők boldogan beleegyeztek, én meg rohantam a Nyugatiba, hogy mehessünk Ceglédre, a strandra. Bár verőfényes napsütésben indultam haza, mire Monorra értem, teljesen beborult és elkezdett esni az eső... (Hiába no, ez a mi formánk.) Ha már nekiindultunk, természetesen nem adtuk fel a tervünket, elmentünk strandolni Ceglédre, ha esett, ha fújt. (Jelen esetben mindkettő.) Bár elég szutyok idő volt, zárásig maradtunk a melegvizes medencében áztatva magunkat, szóval maximálisan kiélveztük a gyerekek nélküli délutánt.
Kedden délelőtt Anyuval elmentünk Pipiékért és elvittük őket a Holnemvolt Parkba. Bár sokan mondják, hogy gáz hely, nekünk nagyon bejött, a fiúknak is nagyon tetszett és szerintem is sok jó ötlet valósult meg. Oké, nyilván nem egy Vidámpark, de ennek a korosztálynak teljesen okés. Voltak ingyenes dolgok - nem sok, de azért volt mit csinálni és voltak a zsetonos attrakciók, amiket erősen szűrtünk, mint mindig. A fiúknak a Vár jött be leginkább, nem hiába az volt a legdrágább... Rengeteg (valóban) interaktiv játék van benn és az igazat megvallva a gyerekeket cseppet sem érdekelte, hogy nem tudták, kik a mesehősök, akikkel játszani kell... (Olvastam egy olyan kritikát, hogy a mai gyerekek már nem tudják, ki volt Süsü, Doktor Bubó stb - őőőőőő... És? Pompom - akit ismertek a fiúk, semmivel sem villanyozta őket fel jobban, mint Vuk, akiről viszont nem tudták, kicsoda - micsoda.) All in all, nekünk nagyon bejött a hely, eredetileg a Future Park és eközött filóztunk, hova is menjünk és hát azt kell mondanom, szerintem jól választottunk.
Képek:

Szerdán Pipivel elmentünk meghosszabbitani a személyijét és elvittem fodrászhoz is. Délután egy gyereksebészhez voltunk hivatalosak Kispestre, úgyhogy előtte útbaejtettük a hires új vizes játszót is. Persze amekkora mázlink volt, nem volt túl jó idő, csöpögött az eső - miért is ne? kedden bezzeg megrohadtunk a Holnemvolt Parkban - de ennek ellenére a fiúk jókat mókáztak. Kicsit mondjuk téridegen volt ez a csillivilli játszó a lepukkadt épületek között, de sebaj, legalább valami új is volt a környéken. Az orvoshoz 3/4 6ra mentünk, mi voltunk az utolsók. Amiért mennünk kellett, az egy ciszta volt Pipi arcán...  Dublinban jártunk már vele 2 bőrgyógyásznál és a GPnél is, de úgy gondoltam, jobb, ha otthon is megmutatjuk valakinek. A doki nem nyugtatott meg sajnos, azt mondta előbb-utóbb ki kell műteni a bestét, ha akarjuk altatásban, de akkor sokat kell várnunk, ha viszont sima érzéstelenitésben is jó, akkor azt hamarabb is meg lehet oldani. Annyiban maradtunk, hogy megbeszéljük a dolgot és majd ha legközelebb otthon járunk, elintézzük az operációt, csak szóljunk azonnal, ha megvannak a repjegyek, mert több hónapos a várólista. (Sajnos most nem mehetett a műtét még akkor sem, ha lett volna időpont, mert nemrég volt bárányhimlős...)

Csütörtökön, mivel az emlegetett barihimlő már szinte teljesen elmúlt, elmentünk a Palatinusra négyesben Anyuval. Isssszonyú jól éreztük magunkat, imádjuk a strandolást, a vizet, a meleget, jáááááj, mennyire hiányzik is ez Irországból... A fiúkat ki sem lehetett vakarni a vizből, csúszdáztak a gyerek csuszikon, labdáztak, merülgettek, szóval szuperül érezték magukat. (Eddig mindig Ceglédre mentünk strandra, nem is értem, miért, mikor a Palatinus ezerszer nagyobb és szórakoztatóbb...)

Pénteken 11re mentem gasztroenterológushoz a Gastromedbe, aki sajnos megerősitette a GP javaslatát, miszerint a véreredményeim miatt meg kell csinálni a biopsziát is... Mit ne mondjak, nem voltam túl boldog a hirtől... A doki után szomorúan elvillamosoztam a Nyugatihoz, ahol találkoztam Apuval és Pipivel (Apu ugye bekisérte Petit), mert szerettem volna neki venni egy jobb szandált, mint a Reno-s, mert az kicsinek bizonyult. Mikor visszavittük a Reno-ba a szandit, közölték, hogy jaaa, hát pénzt ők vissza nem adnak, csak egy kártyát, amit levásárolhatok - hát cseszd meg magyarán mondva. Annyira utálom ezt a smucigságot, ha ezt tudom előre, meg sem vettem volna a szandit, elvből, de nem gondoltam volna, hogy van olyan üzlet még a XXI. században, aki nem pénzt ad vissza, ha valami mérethiba van. (Arról nem beszélve, hogy a nekünk szükséges méretből egyetlen egy tipusú szandi volt és blööööööeee - igy nézett ki!) Végül a CCC-ben találtunk egy elfogadható szandit, azt meg is vettük, majd örömünkben gyorsan beültünk sütizni is egyet a Westend legdrágább cukijába. Mivel ekkor már 5 körül járt, hazaindultunk, de persze a vonatról leszállva még elmentünk egy fagyizóba, hogy megkoronázzuk a napot...

Szombaton nagy programunk volt: bementünk hajókázni a Jászai Mari térhez. A tervünk az volt, hogy a 2kor induló Hófehérke hajóval teszünk egy szép nagy kört a Dunán, de miután fél 3kor még mindig ott álltunk várva Hófehérkét, feladtuk a dolgot és a következő menetrend szerinti hajóra lesz, ami lesz alapon felszálltunk. Nem jártunk rosszul, ez a hajó Dél felé ment, szóval jó sok látnivalónk volt és nagyjából tudtam is, merre járunk. A Nemzetinél szálltunk le végül, ott sétáltunk egy kicsit és szökőkutaztunk, majd felszálltunk a villamosra és visszamentünk a Jászai Mari térhez. Adta volna magát, hogy az Olimpia Parkban játszózunk kicsit és onnan megyünk haza, de mi 19re lapot húztunk: elsétáltunk a buszmegállóba és elbuszoztunk a Margit szigetre. Itt fagyiztunk meg sétáltunk egy nagyot - egészen a kis állatkertig, majd jó hosszasan visszagyalogoltunk a szökőkúthoz, ahol persze meg kellett várnunk a következő műsort. Jó későn, 6 után indultunk vissza a Nyugatihoz, ahol persze a MÁV megszivatott minket: felültünk 18.33as vonatra, majd 18.40kor közölték, hogy bocs, de a vonat nem indul... Átrohantunk hát a következő vonathoz (el lehet képzelni, hogy azon hányan voltunk), ami még vagy jó fél óráig nem indult, majd mikor végre meglódult, minden állomáson és megállóhelyen megállt és igy volt vagy 8 óra, mire végre leszállhattunk Monoron... (40 km-t 2 óra alatt megtenni azért kemény...) A nap fénypontjaként ezután még meg kellett állnunk Apuék egyik barátjánál, mert ő másnap elutazott Lengyelországba és egy hétre ránk bizta a papagáját, hogy vigyázzunk rá. Mit ne mondjak, jó későn értünk haza, de sebaj, nyár van..

Vasárnap itthon voltunk, jöttek ugyanis a tesómék. Egész korán, már fél 11 körül megérkeztek és bár mi délután 5 körül elindultunk Apuval és a gyerekekkel a Nagyihoz, ők még maradtak egy kicsit. A négy unokatesó nagyon jól elvolt amúgy: Palika és Sebi kb egyidősek, 3 hónap van közöttük, Peti és Vili pedig a két véglet volt: a Nagy Öreg és a Kicsi. Pipi imádja a babákat, totyogókat, úgyhogy mig ők egymást szórakoztatták, Paja és Sebi beült egy tál vizbe és vizipisztollyal locsolták egymást... Jó kis nap volt, na. Mint mondtam, mi 5 körül elindultunk a Nagyihoz, mert másnap 8ra mentem gyomortükrözésre és nem akartam még azon is stresszelni, hogy hajnalok hajnalán beérjek időben a Margit körútra. Ez volt hát a hét, jó sok mindent csináltunk, jó sok mindent elintéztünk, mert az volt a tervem, hogy a nyaralás első hetében lezavarunk minél több dokit, hogy az utolsó két hétre már csak a móka és kacagás maradjon.
folyt. köv.   

Magyarország Július 4 - Augusztus 1 - Part 1

Szerdán délután tehát - juhúúúú - hazarepültünk. Jó későn, 11 körül értünk haza, hiába no, igen  hosszú ez a hazaút. (2kor indultunk el itthonról.)
Csütörtökön  "ismerkedtünk a környékkel", elmentünk könyvtárba, Pipi kivett pár Tom Gates könyvet magyarul meg egyet angolul, vettünk nekem új telefonkártyát, mert a régi bekrepált és mivel Peti könyörgött, beugrottunk a Postára is és választhatott magának egy kaparós sorsjegyet. A poén, hogy egyet vettünk, mégis nyert vele, még hozzá 10 000 forintot, úgyhogy helyben ki sem fizették haha, át kellett slattyognunk a Lottózóhoz, ahol kiadták a nyereményt. Délután elmentünk a Forgáchba, illetve én elugrottam a Tescoba is és szokás szerint betermeltem jó pár jó kis magyar cuccot. Este az udvaron a fiúk jót vizeztek és élveztük, hogy nyár van, meleg van és otthon vagyunk.

Pénteken 3/4 1re mentem mell ultrahangra és a fiúk meg Anyu elkisértek. A nőci megerősitette a lengyel nődoki diagnózisát: igen, mindkét mellemben vannak apró ciszták, de azt mondta ne aggódjak, ebben a korban megesik már az ilyen... Khm. Az uh után kerestünk egy kis éttermet és megebédeltünk (úristen, de imádom a magyar kajákat meg hogy húsz méterenként van egy hely, ahová be lehet ülni enni), majd elsétáltunk a Nyugatihoz, ahonnan pedig elbuszoztunk a Margit szigetre. A gyerekek nem voltak elájulva a játszótértől, igy rövid idő után béreltünk egy kisautót és azzal nyomultunk körbe-körbe a sziget kis útjain. A kocsikázás után megnéztük-meghallgattuk a szökőkutat (na, ez nagyon tetszett nekik), majd természetesen fagyiztunk is, elvégre nyár van.
Szombaton bevonatoztunk Nagyihoz a KÖKI-re. Az volt a tervem, hogy veszünk mindkét gyereknek szandit, mert mindketten kinőtték már a tavalyit, de persze ez nem olyan egyszerű, ráadásul mintha idén a CCC, a Deichmann és a Reno kinálata is bénább lenne, mint eddig, szóval összesen Pipinek vettem egy párat a Renoban, ami kb jó volt és kész. A szandinézés után Nagyi hazavitte a fiúkat magához ebédelni, én meg elmentem a Bio-Hair-be levágatni a hajam. Ezúttal nem egyenesittettem ki, csak göndörre szárittattam a loboncom, de bevallom nem ájultam el a fodrász munkájától, mert bár kértem, hogy baromira sokat vágjon a hajam hosszából, miután megszáritotta, alig lett rövidebb, mint volt... Vizesen ugyan megkérdezte, jó-e a hossz, de bakker, mit tudom én, hogy megszáritva az meddig ugrik fel. Elég csalódott voltam hát, Nagyi meg is kérdezte, hogyhogy nem voltam végül fodrásznál, mire mondtam, hogy de, ez már az... Anyuékhoz 6 körül értünk haza, megvettük a kötelező kis fagyinkat a cukiban és ennyi is volt a nap.

Vasárnap nagy kirándulást tettünk: elmentünk a jászberényi állatkertbe. Sajnos ez a nap nem úgy sült el, mint szerettük volna, Pipi kivételesen teljesen jó arc volt, imádta az állatokat, rohant innen-oda, onnan-ide, de Palika... Nagyjából 10 perc után ő kijelentette, hogy haza akar menni. Elképzelésem sincs, mi volt a gondja, máskor szerette ezt az állatkertet, de most megkötötte magát és nem akart sétálni, nem érdekelte egyetlen jószág sem, csak enni vagy inni akart, de legfőképpen hazamenni... Az időjárás sajnos az ő malmára hajtotta a vizet, alig voltunk benn egy órája az állatkertben, elkezdett ömleni az eső... Egy eresz alatt találtunk menedéket, ott vártunk, hátha eláll és indulhatunk tovább. Jó 10 perc után enyhült is a zivatar, ekkor átmentünk az éjszakai állatokhoz - majd 2 perc múlva újra halljuk, hogy valami kopog - hát ja, megjött a jégeső is... (Lehet, Paja ezt érezte, ki tudja.) Na mindenesetre mikor újra elállt az eső, úgy döntöttünk, hogy itt az idő menni és bár úgy terveztük, hogy az egész napot Jászberényben töltjük (mondjuk megebédelünk, alaposan megnézünk minden állatot), végül 3kor már otthon is voltunk. A délutánt az udvaron töltöttük, hiába no, áldás, ha valakinek van kertje (és persze az sem hátrány, ha nem 20 fok a nyári maximum hőmérséklet haha).  
folyt. köv.

Július első napjai

A hazautazásunk előtti pár napon tetőfokára hágott az izgalom, vajon hazamehetünk-e? Bár tudtam, hogy semmit nem ér, de nonstop a netet bújtam, hogyan lehetne felgyorsitani a pöttyök száradását és próbáltam kitalálni, vajon fertőzőek-e még. Az utolsó hólyag pénteken reggel jelent meg, hétfőre-keddre már mind pörkösödött, de annyi helyen olvastam, hogy a barihimlő több hullámban jön, hogy nagyon aggódtam, mi van, ha még hétfőn vagy kedden is megjelenik pár pötty, mert azok már tuti nem pörkösödtek volna szerda délutánig...

Mindenesetre mivel péntek óta láztalan volt Pipi, hétfőn kisétáltunk a Herbert Parkba piknikezni és játszózni - mondanom sem kell, hogy a meleg kitartott ám, az elmúlt 10 év megmelegebb napjait éltük - kedden pedig elmentünk a GP-hez, hogy adjon igazolást, hogy repülhetünk. (Vagy ne adjon, ha nem repülhetünk haha.) Hálistennek mivel Pipinek nem volt láza és a pöttyei sem voltak már hólyagosak, Dr Flynn boldogan megirta az engedélyt (ő amúgy olyan, hogy ha veszélyt lát, tuti nem engedett volna repülni) és az én szivemről pedig akkora súly esett le ezzel, hogy elmondani sem tudom...
Szerdán, 4-én, délután tehát óriási izgalmak után hazarepülhettünk... (Tavaly nyáron voltunk legutóbb otthon, tehát nagyjából belehaltam volna, ha nem jutunk haza.)