PP

Nem tudom elégszer hangsúlyozni, milyen hihetetlen számomra, hogy bár testvérek, mennyire más ez a két fiú természetileg.
Palika egyszerűen egy angyal*. Komolyan. Egy nagydarab, jóindulatú, mosolygós angyal. Bárki ránéz, mindenkire csak bazsalyog, kacsintgat és vigyorog. Cipelem mindenfelé, ő pedig tűr, tűr, tűr és tűr. Oviba kell vinni Petit reggel? Hát hogyne, bármikor. Az igazat megvallva, néha azon kapom magam oviba menet vagy onnan jövet, hogy meglepődök, hogy atyaég, hát ő is itt van, hát itt ül a babakocsiban egy gyerek, jézusom, hát nekem meg nem üresek a kezeim, hát tolok egy kocsit basszus. Hetek óta már fel sem viszem Peti termébe szegényt, csak lenn hagyom Elaine-nél egy ropival, ő pedig türelmesen vár, mig Petit fel- vagy lekisérem és váltok pár szót Kate-tel. Ha gyorsan tudok vásárolni, kibirja és ki sem kell vennem a babakocsiból; ha sétálunk nem óbégat, hanem élvezi a friss levegőt és nézeget; ha rövid útra megyünk kocsival (mondjuk 10-15 perc) csendben üldögél hátul és játszogat. Hihetetlen, én mondom, hihetetlen. Néha eszembe jut Peti, vele milyen volt ez az időszak és hát igen... Egy ilyen gyerekkel, mint Paja, azért fényévekkel egyszerűbb az otthonlét, mint egy Petivel. Még úgy is, hogy Palika éjjel ezerszer rosszabbul alszik, mint Peti. (Ha 4-5x ébred este 9 és reggel fél 8 között, az már jó éjszakának számit, jellemzőbb a 6-7 kelés, de nem ritka a 9-10 sem. Ezt húztuk.) Olyan gyerekekről pedig nem, nem és nem akarok hallani, akik ilyen természet mellett elvannak egyedül akár fél órákat is ÉS jól is alszanak.    

* Ez alól persze kivételt képez, mikor fogzik vagy beteg, akkor tipikus férfi, szenved, küzd, kinlódik, semmi sem jó neki, no de ennyi azért igazán belefér a babalétbe azt hiszem.

Akkor tehát a hét

Hétfőn délelőtt Anyuék elmentek búcsúzóul Bray-be, Apu ugyanis kedd reggel már utazott is haza, szipp... Jó sokat sétáltak állitólag, ettek fagyit, andalogtak a tengerparton, fotózkodtak... Örülök, hogy ez alatt az egy hét alatt néha el tudtam őket zavarni ide-oda, mert idén sem voltak sehol nyaralni, legalább most tudtak egy kicsit lazitani kettecskén, igaz, maximum pár óráig voltak mindig távol, de az is valami azért. A délutáni alvás után elvitték sétálni Paját, mivel szegényke nem volt kinn délelőtt, én meg itthon maradtam játszani Petivel, de miután a Kisokos kitalálta, hogy szeretne tököt faragni, mert az oviban is faragtak már (a heti téma a pumpkin, a múlt heti a denevér volt), kénytelen voltam elsétálni vele a Tescoba, hogy megnézzük, van-e már szép és kicsi tök. Mivel csak csúnya és nagy tökök voltak, vettünk egy tetszetős csokor sárga virágot (Peti választotta, talán krizantém, nem is akartam virágot venni eredetileg ugye, de mikor megpillantotta, láttam rajta, hogy beleszeretett, úgyhogy nem volt szivem lelombozni, hogy nem kell nekünk virág), majd hazasétáltunk. Este csináltam egy gyors epres habot és ezzel el is búcsúztam Aputól, aki kedden reggel, 6 környékén lépett le. Az igazat megvallva, kellemes csalódás volt számomra ez a hét, attól tartottam, hogy hülyeségekkel fogja majd tömni Peti fejét és aggódtam, hogy stresszelni fog az ittléte, de meglepő módon teljesen értelmesen viselkedett, ha kellett vigyázott mindkét gyerekre, sokat cipelte Palikát és Petivel is jól megvolt... Úgy tűnik, idegen környezetben, kiszakitva a magyar valóságból normálisabban tud viselkedni, mint amikor mi megyünk haza látogatóba. (Ezt érdemes megjegyezni, hmmm.)
Kedden reggel tehát Apu hazament, Anyu pedig kikisérte a reptérre, hogy minden rendben menjen. Délelőtt, Paja alvóidejében elugrottam a Debenhams-ba Peti cipőjéért, amit még a múlt héten rendeltünk, majd véletlenszerűen megláttam és megvettem egy Drakula felsőt Petinek a pénteki ovis Halloween party-ra, illetve ha már ott voltam, bevásároltam a Supervalu-ban (és megint csak nem kaptam szép tököt, jaj). Ovi után Petivel kettesben elmentünk egy trike-ért (valaki ingyen meghirdetett egyet FB-n, én meg lecsaptam rá, mert jónak tűnt), majd gyorsan megebédeltünk és csendespihenőztünk. Délután / este nem történt semmi érdemleges vagy ha történt is, már nem emlékszem rá...
Szerdán délelőtt esett az eső, én pedig Palika alvása alatt elmentem a Stillorgan Shopping Centre-be és vettem ezt-azt a Dealzben, a Tescoban és a Lidlben. (Szimpi tököt továbbra sem találtam, kezdem feladni...) Ovi után Petivel elmentünk a Debenhams-ba (na vajon miért, na vajon?) becserélni a cipőjét 9-esre (a 8-as persze kicsi lett, mint tippeltem) és csodák csodájára találtak nekünk egy méretes csukát, komolyan, sirtam örömömben, végre van cipője a kis cinegének. (Na jó nem sirtam, de majdnem.) Este, 6 körül, bár már sötétedett, elsétáltam Petivel a Herbertbe, de természetesen nem maradtunk sokáig, mert rendesen ránk alkonyodott, itt az ősz, nincs mit tenni.

Csütörtökön délelőtt nem voltam sehol (oké, az oviból hazajövet beugrottam az Insomnia-ba egy pumpkin spice latte-ért, mert még sosem ittam olyat és nagyon megkivántam (először és utoljára, mert iszonyat édes, iszonyat, iszonyat, nem tudom más hogy tudja meginni, én hazaérve felhigitottam, mert összeragadt a szám), mert azt terveztük, hogy amint Paja felébred, kimegyünk a Poolbegre tengerezni. Igy is tettünk, fél 1 körül a legnagyobb dagálynál csináltunk pár fotót Anyuval, majd amikor eljött az idő, elmentünk Petiért az oviba. Délután, mivel bestresszeltem az óraátállitástól, vagyis attól, hogy most már nem sokáig fogunk tudni alvás után kimenni a friss levegőre, Petivel elgyalogoltunk a Merrionra, de ez nem volt egyszerű, mert annyira azért nincs közel a hely. Mire odaértünk, már igencsak besötétedett, de azért játszóztunk egy kicsit, ha már ott voltunk, majd olyan 20-25 perc után indultunk is haza, ami jó ötlet volt, mert igy is vaksötét lett, mire hazaértünk.

Ma az oviban Halloween party volt, igy Peti Drakulának denevérnek öltözve ment. Igazi Kismajomként roppantul élvezte a dolgot, már kora reggel, ébredés után totál felpörgette magát, keresztül-kasul rohangált a kis jelmezében a lakásban, alig birt magával, nem fért a bőrébe, úgy tetszett neki, hogy ma különleges nap van. Bár nem volt kötelező beöltözni, egy gyerek (Lorcan) kivételével mindenki jelmezben ment, mire odaértünk, már volt a teremben egy autóversenyző, egy teknős, egy Batman, egy Spider Man, egy zombi és számtalan hercegnő. Szegény Peti jól beijedt Christian-től, akinek túl jól sikerült a beöltözés (ő volt a zombi, tiszta "vér" volt és a maszkja is baromi félelmetes volt), Kate utólag mondta is, hogy bár alapból elválaszthatatlan a két fiú, Peti ezúttal kifejezetten kérte, hogy ne kelljen Christian mellé ülnie és egész nap kerülte szerencsétlent, mint a leprást. (Mondjuk tényleg tök ijesztően nézett ki a srác, én is befostam tőle, mikor megláttam.) Ettől a kis incidenstől eltekintve azért jól sikerült a nap: állitólag székfoglalóztak, táncoltak, buliztak, ahogy kell. Mig Peti ovizott, Anyu bement a városba venni Sebinek egy kis vásárfiát, én pedig Palikával elugrottam a Nutgrove-ba, miután őkelme felébredt a délelőtti alvásából. Úgy gondoltam, igy október vége felé most már mindenképp kapok majd valahol Pajának egy 1st Christmas-os felsőt, de hiába mentünk be a Penney's-be, a Dunnes-be és a Tesco-ba is, sehol sem volt semmi jó. Az első kettőben abszolút nem volt semmi (!), a Tescoban pedig volt ugyan az a pizsama, amit Kriszti is emlitett, de csak newborn, 3-6 hós és 18-24 hós méretben. Egy-egy mindhárom méretből, király, mi? (Nem, nem király, röhej.) Természetesen tököt is néztem amúgy, de itt is csak baromi nagy és nyominger példányok voltak, úgyhogy elmondhatom, hogy nem volt túl sikeres ez a kis kiruccanásunk, mert azon kivül, hogy a Boots-ban vettem pelust, nem intéztem semmit, marha nagy. Délután, hogy Petit kifárasszuk, elsétáltunk a Herbertbe játszóterezni, ami vicces volt, mert ezúttal Palika is élvezte a kiruccanást: hintázott, ahogy kell. (A Herbert Park ebből a szempontból tök jó: a hinták úgy vannak elhelyezve, hogy elszórva a játszón két-két hinta van egymás mellett: egy bébihinta és egy sima hinta, igy a tesók simán ellehetnek egymás mellett, nem kell a szülőknek a játszó egyik végéből a másikba rohangálni, mint a többi helyen...) Mire hazaértünk besötétedett, az este pedig a szokásos mederben folyt, igy erről nem is irnék hosszasan.
Úgy tűnik, kezdem behozni a lemaradásom mit csináltunk-hol voltunk ügyileg, hurrá-hurrá, el sem hiszem.  

Hétvége

Nohát, alig jutok ide, nohát, nohát.

Szombaton elmentünk kirándulni, ami vicces volt, mert itthon ragyogó napsütés volt, még útközben is szép volt az idő, de mire odaértünk a vizeséshez, már csöpögött, majd mire kiszálltunk a kocsiból, már zuhogott az eső... Hát... Nem voltam boldog. Az egyetlen jó dolog az egészben az volt, hogy Anyu Palikával otthon maradt, igy velük nem volt gond, el sem tudom képzelni, mit műveltünk volna Pajával az ömlő esőben. Mondjuk Petivel is kihivás volt a dolog (talán ezen a napon kezdett meghülyülni igazán), de ő mégiscsak 4 éves és nem 9 hónapos, ha elázik, elázik, maximum hőbörög kicsit. No szóval odaértünk a tetthelyre, nem fizettünk belépőt, mert a bácsi lusta volt kijönni a kis kóterjából illetve gondolhatta, hogy nah, ha ezek a szerencsétlenek esőben akarják megnézni a vizesést, akkor nem gombolok már le róluk egy vagyont plusszban, úgyhogy szépen áthajtottunk a kapun, leparkoltunk és miután 10 percig néztük a zuhogó esőt, úgy döntöttünk, hogy enyhül és nekivágtunk, hogy közelről is szemügyre vegyük a zuhatagot. Mivel még mindig szemerkélt, villámsebesen csináltunk pár kötelező fotót, én káromkodtam, mert Peti rákezdett a menjünk már haza sirámának (baromi idegesitő tud lenni, mostanság elkezdte, hogy elmegyünk valahová és 5 perc sem telik el, ő már indulna haza és nyafog, nyafog, nyafog meg nyávog, de ilyen iszonyat irritáló stilusban), úgyhogy negyed órát sem töltöttünk a vizesés tövében, indulhattunk is hazafelé. Hogy kicsit emlékezetesebbé tegyem az utat, hazafelé átvágtunk Wicklow-n: először leautóztunk Glendalough-ig, majd onnan a Wicklow Gap-en át csorogtunk haza, de mivel a gps bekrepált (nem tölt, de ha tölt is, folyton elveszti a műholdakat, de ha tölt is és meg is vannak a műholdak, akkor meg 3 percenként lefagy) no szóval miután épp lefagyott és nem vettem észre, szépen elfelejtettem lefordulni balra egy ponton, igy elkanyarodtunk a Blessington Lakes felé, ami azt jelenti, hogy Naas-on keresztül, egy hiperóriási kerülővel értünk haza 2 körül... Itthon már várt egy adag sajtos rúd meg egy jó kis Anyu féle gombócleves, úgyhogy megebédeltünk és hogy Anyunak is legyen már valami jó a napban, beküldtem őt meg Aput a St Stephen's Green-hez sétálni, én meg itthon maradtam a kölykökkel babysitternek. Miután hazaértek Anyuék, felnyaláboltam Palikát és elsétáltunk a Tescoba venni ezt-azt. 7 óra volt, mire hazaértünk, úgyhogy innentől miénk volt a nap, jöhetett az esti roham.

Vasárnap délelőtt teniszre vittem Petit, majd átmentünk a Herbert Parkba játszózni Christian-ékkel. Bár eleve mondtam nekik, hogy negyed óra múlva mi lelépünk (Aput odarendeltem negyed 12-re, hogy majd kimegyünk a Poolbeg-hez kagylót gyűjtögetni hármasban), olyan 3/4-kor tudtunk csak elindulni, mert mindkét gyerek hisztériázni kezdett, hogy még hintázni akarnak, még mászókázni akarnak, még csúzdázni akarnak, még, még, még. 3/4 12-kor aztán végre nekiindulhattunk, ők mentek haza, mi meg a Poolbegre. Pont dagály volt hálistennek, igy láttunk némi tengert is, de egy részen találtunk gyönyörű kagylókat is, úgyhogy gyűjtöttünk egy csomót, nem mintha nem lenne már itthon több kilónyi, de sebaj, egy kis kagyló mindig jól jön... Fél 2-re értünk haza, megebédeltünk, majd ebéd után mindenki csendespihenőzött, én is, mert olyan hulla voltam, hogy ihajj, tekintve, hogy Palika alvása mit sem javult augusztus közepe óta... Mikor felkeltünk, sütöttem egy isteni szilvás pitét, majd Petivel elautóztunk a Tescoba vásárolni, Anyuék meg elvitték Paját sétálni egy kicsit a környéken. 7-kor itthon futottunk össze, rövid telefon AV-vel, majd fürdés, alvás.
Ennyi. A hét eseményeivel még visszatérek, de most rohannom kell, csőben sült brokkolit kell csinálnom ebédre, szevasztavasz.  

Jellemzők

... azaz igy telnek a napok. Szó szerint. És a gyerekek személyiségét / kapcsolatát is remekül bemutatja ez a három fotó.

És még egy shortie...

Peti múlt héten végre kimondta itthon is az első angol mondatát: Kész a puzzle... One piece was missing, but I found it. Igy. Zseniális. (Kate mondta, hogy az oviban már szép mondatokat használ, de eddig nem hittem el hihi.)
Van remény, VAN REMÉNY, hogy egyszer csak angolul is fog tudni. Istenem, repesek.

Busz és én

 Peti busza. UTÁL rajzolni. De tényleg. Mondjuk ez látszik is.

Ez csak azért, mert tök jó vékonynak tűnik a lábam itt. Pedig nem is az haha.

Kis esti filozófia

- Meddig lesz ez igy?
- Mi?
- Hát hogy este van, aztán reggel lesz, aztán megint este...
- ???
- Gondolom örökre, ugye?
- Aha, valószinűleg.
- Vagy... VAGY... Amig meg nem halok, mi?

Still alive

Itt vannak Anyuék, most elzavartam őket Dun Laoghaire-be nézelődni, én meg élem a szokásos kis délelőttömet, ergo krónikázom kicsit.

Kedden ovi után Petivel meg Pajával elrongyoltunk a Dundrumba, mert egyel nagyobbra kellett cserélnem a hétfőn vett barna pulcsim. (Úgy tűnik, a 8-as mérettől végképp elbúcsúzhatok haha.) Ha már ott jártunk, beugrottam a H&M-be és vettem Petinek egy kapucnis felsőt meg két hosszú ujjas pólót, jajj, imádom a H&M gyerekosztályát, baromi jó kis cuccokat lehet ott venni. A H&M után benéztünk a Tescoba, mert Peti nyafogott, hogy szomjas, majd a Penneys-ben kicseréltük a pulcsimat 10-esre. Néztem, hátha találok Pajának First Christmas-os pólócskát, de persze nem volt, jajj, aggódom, hogy nem is lesz, én ezt nem értem, október közepe van és sehol semmi hasonló. (Amúgy sem tudom, hogy lesz nekünk ilyenünk, mert általában body-t meg rugit árulnak First Christmas felirattal, de én hosszú ujjas pólót szeretnék, mert a body nem látszik, rugit meg csak éjjel hord a legény. A másik gondom, hogy a 9-12 hós rucik már iggencsak szűkösek Palacsintának, szóval bevallom, elképzelésem sincs, honnan lesz 12-18 hós nagyságú bármink, ami Első Karácsonyos, hiszen logikusan a First Chistmas feliratú ruhát igénylő babák feltételezhetően maximum 9-12 hós méretet viselnek... Nagy az én gondom, tudom.) Fél 4-re értünk haza a vásárlásból, gyors ebéd, gyors altatás... Neeeem, vicceltem, lassú altatás és ami a legdühitőbb, sikertelen is, Paját ugyanis 4-től 5-ig cipeltem, hátha, de nem, nem, kitartott és nem aludt el. (Peti alapból nem aludt, csak forgolódott és időnként kióbégatott, kijöhet-e már...) Anyuék fél 6-kor megjöttek, egyedül vándliztak haza a reptérről busszal (egyikük sem beszél angolul hehe), szóval büszkék voltak magukra nagyon. Peti totál sokkot kapott, nem lehetett birni vele, majd' kibújt a bőréből, úgy örült (ilyenkor olyan kisgyerek tud lenni, szeles, lelkes, kapkodó, jajj), Palika meg csak lesett és próbálta értelmezni a helyzetet... Mivel 1 óta fenn volt, tettünk egy bárgyú kisérletet arra, hogy elaltatjuk, úgyhogy elmentünk sétálni az ovi felé fél 7-kor (már sötét volt), de mivel nem úgy tűnt, mint aki el akar szunnyadni és az eső is elkezdett szemerkélni, inkább visszafordultunk és felmentünk a lakásba vacsorázni. Az este meglehetősen zavarosra sikeredett, de végül fél 10re mindkét gyerek ágyban volt és teljesen kiütve aludt.
Szerdán szinte egész nap zuhogott az eső, igy úgy döntöttem, ügyintézek a könnyitett pályán. Ovi után Apuval elmentünk a Debenhamsba átvenni a fürdőrucimat (jó lett a mérete látatlanban, hurrá és komolyan, olyan deszka hasam van még oldalról is benne, hogy ihajj, szép vagyok, na). Miután megszereztük a dobozokat (rendeltem még egy fekete vékony pulcsit Petinek, egy Jamie Oliver tepsit meg Pajának egy Happyland-es police station-t karácsonyra, ezek különböző dobozokban érkeztek, még jó, hogy jött Apu hordárnak), vettem a Boots-ban multivitamint a gyerekeknek illetve átsétáltunk a Supervaluba is vásárolni ezt-azt. 11-re már otthon is voltunk, Pali épp akkor aludt el, igy volt 1 csendes óránk. Sajnos mikor kinyitottam a dobozokat, megláttam, hogy a rendőrörsből hiányzik az autó (grrrrrr), úgyhogy megvolt a délutáni program: miután elhoztam Petit az oviból kocsival (hiszen esett), megebédeltünk (gulyásleves, jajj, hát jó az Anya a háznál), lefektettem a kölyköket és mentünk is vissza a Debenhams-ba reklamálni. (Mivel már 4 óra felé járt az idő, ráadásul óriási útfelújitó munkálatok zajlanak Blackrock-ban (és esett is), belefutottunk egy jó kis dugóba, úgyhogy a máskor 10-15 perces utat 40 perc alatt tettük meg (reggel fél óra volt oda, fél vissza, szóval a napot kvázi a kocsiban ülve töltöttük Blackrock-ba menet vagy onnan jőve), mit ne mondjak, nem voltam boldog...) Mikor hazaértünk a Debenhams-ból, Palika felkelt és mivel kezdett kibukkanni a nap a felhők mögül, gyorsan megvacsoráztattam és az egész csapatot kivittem a Poolbegre. Sajnos mire kiértünk nagy nehezen (nem a vezetéssel volt a gond, hanem alig fértünk be öten a kocsiba, tök röhej, én nem tudom, mekkora autó kéne három felnőttnek és két gyereknek, de mindegy) szóval mire odaértünk, besötétedett, de igy is izgi volt a túra, mert épp dagály volt és mivel erősen fújt a szél, óriási hullámokat láthattunk. (Az mondjuk nem volt vicces, hogy majdnem lefújt minket a mólóról az orkán, arról nem beszélve, hogy végig attól fostam, hogy jól ráfáznak a gyerekek a meglévő kórságukra, de mindent a szórakoztatásért, Apu 2,5 éve nem járt nálunk...) Az este eseménytelenül telt, miután hazaértünk, kezdődött a roham, fürdetés, altatás, miegymás.

Csütörtökön délelőtt együtt vittük Petit oviba, majd mivel egész tűrhető volt az idő, sétáltunk egy kicsit a környéken. Rádöbbentem, hogy Anyu lába teljesen tropa, mint kiderült lépni alig bir, mert mindkét lába deréktól lefelé fáj (én csodálkoztam is, hogyhogy alig van a kezében Paja, nem is értettem, mi lelte, hogy maximum percekig képes hordozni 11 kg-t), úgyhogy innentől kezdve kicsit elromlott a buli, mert egyrészt fosok, mitől lehet ez (állitólag 3-4 hete fáj neki ennyire), másrészt meg számomra a fő segitség, ha végre nem kell Palikával foglalkoznom, de ha tudom, hogy Anyunak fájdalmai vannak, nem fogom hagyni, hogy ő ciperéssze a gyerekemet... Igy is cipeli persze, szó se róla, mert makacs, mint egy öszvér és mindenáron segiteni akar, de érted... Tök gáz ez igy. (Komolyan, nekem ez a végzetem, esküszöm, hogy kihullanak mellőlem az emberek és a végén mindig én maradok egyedül Pajával, őrület. Minél inkább szeretném lepasszolni, annál több embert készitek ki közvetetten, mert az istenek, a sors, az ég, a valaki nem akarja, hogy kiadjam a kezeim közül...) Szóval Anyu fájó lába ellenére nagyot sétáltunk, hogy Apu belőhesse, hol is lakunk, (ő még nem járt nálunk, mióta itt vagyunk, csak a Gasworks-öt látta) majd hazagyalogoltunk és amikor Paja elaludt, elvittem Aput a Seapoint-hoz, hogy képbe kerüljön, hol is fürdik nyaranta az unokája. Seapoint után beugrottunk az Aldiba, mert kinéztem, hogy van paplan és mivel nekünk csak két IKEA-s van, ha vendégeink vannak, csak egy pléddel tudnak takarózni, az pedig nem állapot... Szóval az Aldiban vettünk egy paplant (elég gáz, nem olyan jó, mint az IKEA-s, de pár napra, hétre megteszi, fele annyi volt, mint az IKEAs), majd beszaladtam a Dunnes-be átvenni egy pár cipőt, amit Petinek rendeltem még a hét elején. (Természetesen nagy lett a cipő, mert ebben a k*rva városban sehol sem lehet kapni 9-es cipőt. Én is alig akarom elhinni, de van 8-as (azaz 25-ös) és 10-es (azaz 28-as), a köztes méretek meg mehetnek a sunyiba. Ezeregy boltban jártam már és nem és nem. Nincs 9-es cipő sehol. Ez, amit most elhoztam, 10-es, csónak-kategória; ezzel egyidőben a Debenhams-ból is rendeltem, 8-asat, az meg fogadjunk kicsi lesz... Az ilyen dolgoktól egyszerűen a falra mászom, komolyan. Mi az, hogy sehol sincs 9-es cipő????) Na mindegy. Mire Palika felébredt, mi is hazaértünk egyébként, ki volt ez számolva kérem, igy kell ezt csinálni. Délután sütöttem egy potyogtatós szilvást meg egy szilvás crumble-t és mivel esett az eső, sehová sem mentünk közösen, csak én cipeltem el Palikát egy közelben lakó magyar anyukához, aki megigérte, hogy elviszi helyettem Bogyót szombaton a magyar oviba. (Én nem akartam most menni, mert gondoltam, ha itt van Apu végre, Peti ne ovizzon már még szombaton is...) Az este a szokásos menet szerint zajlott, vacsi, fürdetés, altatás, őrület.
Péntek reggel, ovi után elkisértem Anyuékat a DART-hoz és vettem nekik két jegyet Dun Laoghaire-be. (Lásd az első mondatomat.) 1 körül értek haza, (mondtam nekik, hogy ne nálunk szálljanak le a DART-ról visszafelé, hanem a Grand Canal Dock-nál és vegyenek maguknak egy-egy fish&chipset ebédre a piacon, mert az olyan menő és ők meg szót is fogadtak, hát el sem hiszem, komolyan) én addigra már elmentem Palikával Tescozni a Merrion-ba, hát igy jártunk. A délután borzasztóan telt: sütöttem potyogtatós almást, de elég szar lett illetve valami agyament vihar érkezett (annak a hurrikánnak a széle állitólag, ami a Bermuda szigetekre csapott le főleg), ömlött az eső, fújt a szél ezerrel és mindkét gyerek totál zizzent volt. Peti folyton ütögette Palikát, húzta a karját, a lábát, nem fogadott szót egyáltalán, hisztizett, verte magát a földhöz; Paja meg gyakorlatilag délután 5-től kezdve lefekvésig hőbörgött, ha kézben volt, ha nem, nyikorgott, sirt, szenvedett. Mire fél 10-kor végre lefeküdtek, mindhárman kitépkedtük már a hajszálainkat egyesével, annyira elviselhetetlen volt mindkettő. Biztunk benne, hogy másnapra elmúlik az őrület, nagyjából be is jött a számitásunk, Palika megjavult, Peti viszont maradt bolond, úgyhogy azt hiszem, nála az apahiány nyilvánul meg hülyeségben. Komolyan, totál kezelhetetlen úgy a hét közepe óta, hiába mondunk neki valamit, leszarja, ha rákiabálok, visszakiabál (baromi szemtelen, felesel, pattog, csapkodja az ajtókat és ötletem sincs, hogy reagáljak, ha bunkón szól hozzám, mert gondolom az első reakcióként eszembe jutó oltári nagy pofon hatástalan lenne nála), egy szóval teljesen kétségbeejtő, amit művel, rettegek a kamaszkortól, mert előre látom, mennyire szörnyű tini lesz, egyetlen reményem, hogy Paja nyugisabb lesz és nem kell majd kétfelé idegeskednem. (Mint irtam már többször, ég és föld a két gyerek, szóval van esélyem szépen járni.)
A hétvége, hasonlóan a héthez, kettős volt, voltak jó pillanatok és voltak borzasztók, de erről majd legközelebb, most megyek teregetni és főzni, hogy mire Anyuék megjönnek, legyen ebédünk. (Épp Bray-ben vannak, Apu holnap reggel már megy is haza, szipp.)

Hirek

• Mivel tegnap nem vacsoráztam, reggel 56,3 kg voltam, ujjé. 1,5 kg-t fogytam 1 hónap alatt koplalás nélkül, hurráhurrá. Ha igy haladok, Karácsonyra simán lehetek 54,5-55 kg, ami a Paja előtti súlyom, sőt, ha már álmodozás, a szülinapomra még 54 kg is lehetek, ami aztán már húú meg hűűű. 
• Palikának kinn van a 8. foga. Én már inkább nem is mondok semmit. 
• A soksok fog örömére ma reggel vajas kenyeret kapott reggelire, jajj, úgy szeretem azt a tiszta vajszagot a duci gyerekkezeken - már Petinél is megőrültem érte és most újra előjött az élmény hihi. 

Lehet sajnálni...

Tegnap este utolért a végzet: belázasodtam. Délután még szinte semmi bajom nem volt, majd 6-7 óra tájékában elkezdtem szédülni, fájtak a végtagjaim, alig birtam a karomat és a lábamat emelni és hopp, egyszer csak 38,4-et mértem. Nem vagyok benne biztos, hogy a gyerekektől kaptam el ezt a megfázós-torokfájós-köhögős micsodát, mert a torkom ugyan fáj, de nem folyik az orrom, nem köhögök és egyik gyerek sem lázas, szóval... Szerintem enyhe mellgyulladásom lehetett (bár nem tudom, az átfut-e az emberen egy nap alatt), ugyanis tegnap reggel úgy ébredtem, hogy a jobb mellem helyén egy kő van, ha felemeltem a karom, úgy nézett ki, mintha valami béna plasztikai sebész beültetett volna egy elfuserált szilikonbetétet (konkrétan kocka alakú volt a cicim és nagyon fájt), de mivel délutánra úgy-ahogy eltűntek a csomók, nem hittem volna, hogy este még beüthet a krach... Persze Murphy az Murphy, megszivtam rendesen a dolgot, azt hittem, meghalok, nem emlékszem mikor voltam legutóbb ilyen szarul. Isteni volt levezényelni az estét ilyen állapotban, főleg úgy, hogy Peti sirt, mint a záporeső, hogy mikor jön már haza az apja (!), Palika meg nem kegyelmezett, hiába kezdtem el szoptatni-ringatni fél 9-kor, mint máskor, még fél 10-kor is fenn volt és óbégatott. Ekkor bevallom ott hagytam az ágyban, lefeküdtem és bár halványan hallottam, hogy ordit, nem volt erőm kivenni, úgyhogy egy idő után elhallgatott. Óriási szerencséjére éjfélig meg sem nyikkant, majd akkor felsirt, felállt az ágyban, de enni nem akart furcsa módon, csak kézben lenni kicsit, úgyhogy némi ringatás után fél 1kor visszaaludt és fél 6-ig húzta a lóbőrt. El sem hiszem, 5 órán át aludt! Fél 6-kor már korgott a gyomra, megetettem és vissza tudtam tenni még fél 8-ig. Ha megint óránként kelt volna, én nem tudom, mit csináltam volna, igy ez istenien kijött, hálát adok az égnek, hogy tudtunk pihenni kicsit.
Most már úgy érzem, túl vagyok a nehezén, a torkom ugyan fáj és a manduláim akkorák, mint egy-egy dinnye, de lázam nincsen, Anyuék lassan felszállnak, marhapörköltet főzök épp, hát mi kell még?
Na ugye.  

Továbbiak

Hol is hagytam abba? Ja, a szombatnál talán.
Arturék atomóra pontossággal 5-kor megérkeztek, de nem maradtak sokáig, mert Luca 7 körül már nagyon elálmosodott és nyafogni kezdett, hogy haza akar menni. (Hihetetlen amúgy, hogy 33 hónaposan tök kicsinek látom, pedig mi Petivel 23 hónaposan (!) már Sydney-be repültünk... Döbbenet. Most vagy az én emlékezetem csalóka vagy Peti volt már akkor is borzasztóan koravén... (Attól tartok, hogy az utóbbi, hiszen a kis drága Christian-hoz képest is olyan, mintha 2 évvel idősebb lenne... Brutális... Örülök is, hogy tanul némi lükeséget az oviban, mert komolyan olyan, mint a mi korunkban azok a gyerekek, akik a szüleik 50 éves korában születtek...) No szóval miután elmentek a vendégek, főztem egy kis pörköltet másnapra, majd letettük magunkat, mert tudtuk, hogy nehéz napunk lesz vasárnap.
Reggel AV elvitte Petit teniszre, majd úgy volt, hogy Christian-ékhoz mennek játszani, de csóri gyerek nagyon beteg lett, köhögött, mint egy szamár és be is lázasodott, úgyhogy AV csapott egy spontán Apa-Fiú délelőttöt Petinek és elvitte Bray-be fagyizni... Ezalatt mi itthon Palikával befejeztük az ebédfőzést, takaritottunk, pakoltunk, majd bevásároltunk a Tescoban. AV-ék fél 2 körül értek haza, gyorsan megebédeltünk és AV nekivágott a Dundrumnak, hátha ezúttal nagyobb szerencséje lesz és talál magának cipőt. 5 körül ért haza, két szerintem szuper kis csukával, de nem tudtam megfelelően lelkendezni a sikerének, mert Palika a délutáni alvásából úgy ébredt, hogy szivettépően köhögött és totálisan berekedt. Komolyan, én még ilyet nem hallottam, szegénynek teljesen elment a hangja, ahogy szivtam az orrát, próbált sirni, de csak hörgés jött ki belőle, Peti meg is kérdezte, hogy ez a hang mégis micsoda és láttam rajta, hogy ő is ledöbben, hogy bizony ez az öccse... Nosza, mivel semmilyen gyógyszer nem volt itthon, bebugyoláltam Palikát és nekivágtunk a Boots-nak, hátha kapunk valamit, ami könnyithet ezen a szörnyű állapoton. Természetesen 1 éven aluliaknak semmilyen köhögéscsillapitó nem létezik (sőt, 4 év alattiaknak sincs semmi), egy fájó torokra való szirupot találtam csak, azt be is adtam neki és reméltem a legjobbakat. Mivel az orra továbbra is be volt állva, egy hirtelen ötlettől vezérelve kivittem a Poolbeg-re, hogy szivjon egy kis friss tengeri levegőt, sétáltam vele 15 percet, majd hazahoztam és ölelgettem csókolgattam, hátha az segit. (Sosem láttam még ilyen elesettnek, nagyon sajnáltam szegényt, teljesen kivolt, de láza hálistennek nem lett.) Az este amúgy pakolással telt: AV már készült Amerikába, én meg meglepő nyugalommal konstatáltam, hogy két beteg gyerekkel fogok itt maradni nélküle. (Peti is köhög persze, de ő már edzett...) Az éjszaka a körülményekhez képest jól telt: Paja kb 4x ébredt csak, de csak tippjeim vannak, hogyhogy*. Peti 4 körül átjött (minek?) és onnantól alig tudtam aludni, mert horkolt, horkolt, hiába bökögettem, akkor is csak horkolt, én meg kinomban már röhögtem, hogy egyszer tudnék pihenni, erre ő zavarja meg az álmom...
Ma reggelre egyébként már AV hangja is elment (ennyit az ebola kiszűréséről, simán felengedték a gépre, kérdés nélkül, pedig nagyon ramatyul nézett ki ő is) és természetesen a hangjával együtt ő is lelépett, 26-án jön vissza. Ovi után mivel úgy láttam, hogy Palika egész jól van, elmentünk a Nutgrove-ba, vettem magamnak egy barna pulcsit meg egy kék cipzáras, kapucnis felsőt (éljen a téli szoptatás, a pulcsijaimat most egy ideig még hanyagolhatom) illetve Peti is kapott két vékony sapit, mert vastag, téli sapkája ugyan van, de az még meleg, szerettem volna neki valami lengébbet. Most épp csendespihenő van, a lakás romokban, teregetni kéne meg sütni valamit, Anyuék holnap jönnek, hurrá, alig várom, remélem jó móka lesz.
Ja, nyertem két Nuby cuccot az Organix-szal, éljen, éljen, el is felejtettem irni, hogy megérkeztek. (Azóta nyertem még egyet hahaha, kiváncsi leszek, az mi lesz...)    

 

* kapott sleep well teát, Nurofent, torkos szirupot és beüzemeltük a párásitót, ami kellemesen zúg... (esetleg az is lehet, hogy végkimerültségében úgy döntött, most már alszik kicsit)

Napok

Mert azok azért telnek...
Tegnap úgy döntöttem, elmegyünk a Lidl-be, miután Paja 12 körül kelt és még nem kellett oviba mennünk. Ahhha, ahogy azt én elképzelem... Kinéztem a legközelebbi Lidl-t, 1,8 km, szuper. 3/4 1-kor nekivágtunk, nagy dugózás és némi keresgélés után 1/4 2-re (!) meg is találtuk - majd kiderült, hogy nincsen parkolója, állj meg marha az utcán valahol, ötezer méterrel arrébb, keresd meg a parkolóórát, szerezz aprót, gyalogolj vissza a gyerekeddel a boltba, vásárolj be, cipeld vissza a kocsihoz az árut, szenvedjétek be magatokat az autóba és már kész is vagy. No nem. 1/4 2-kor szépen fogtam magam és visszaindultunk Petiért az oviba, hogy 3/4 2-kor már el is indulhassunk újra a Lidl-be, ezúttal a Nutgrove-ba. Egyszerűen nem tudom, ki dolgozik ebben a városban, ha folyton dugó van, ha lépésben haladunk mondjuk úgy a reggel 10 és 12 majd az 1 és 3 óra közé eső időszakok kivételével mindig (pénteken persze még ezek a kivételek sincsenek, hiszen egész nap millióan vannak az utakon, őrület). No szóval röviden és tömören: voltunk a Lidl-ben, a szokásos Lidl-ös cuccok mellett most vettem Palikának cuki kis harisnyákat is, majd átsétáltunk a Homestore + More-ba és betermeltünk Halloweenes dekorból* illetve vettem két matracvédőt és egy zuhanyfüggönyt is. Fél 4-re értünk haza, gyors ebéd és jöhetett is a csendespihenő. Mire a két gyerek felébredt, megérkezett AV is, én pedig leléptem a PCI-os előadásra, ami sajna nem volt olyan átütő, de legalább 1 méter 10 centinél magasabb emberek körében voltam, az is valami. Mivel szerencsém volt és pont elkaptam a buszt hazafelé, 3/4 8-ra már itthon is voltam, úgyhogy egy villámvacsora után kezdődhetett is az esti rituálé. (Az éjszakáról most nem irnék, rekordot döntött Paja, iszonyat, komolyan, iszonyat.) A folyamatos ébredések között megfőztem a mai ebédet (gombapörkölt) és sütöttem némi omlós fahéjas kekszet, mert ma 5 körül átjönnek Gyöngyiék.
A ma reggel morgósan indult (őrület, milyen kevés alvással is tud létezni az ember, igaz, zombi üzemmódban), majd miután AV megjött a Boots-ból (gyógyszert kellett vennie, mert hétfőn ugye megy Amerikába), mi Petivel elmentünk a Kukacos játszóra, mert gyönyörűen sütött a nap, gondoltam szegény ne ragadjon már a négy fal közé, még ha mi álmosak is vagyunk... A játszóról hazafelé elnéztünk a Nutgrove-ba, vettem Palikának altató teát (de bio!) és végre beugrottam a Dealz-be is szinfogóért meg bio baby rice-ért. 1-re értünk haza (ismét csak óriásit dugóztunk, káromkodtam is, mint a kocsis, hogy a sok hülye szombati vezető most beült a volán mögé, őrület basszus, zöld a lámpa, elsőbbségünk van és bakker engedi be sorba az autósokat maga elé, mert fél, én meg nagyjából agyvérzést kapok mögötte, mert a dudaszóra sem hallgat persze), gyors ebéd, majd sütöttem egy szilvás potyogtatós sütit, AV elment cipőt venni magának (azóta megjött, nem kapott semmit), én letettem aludni a pulyákat és most várjuk, hogy megérkezzenek a vendégek, hűűű, roppant kipihenten fogunk ám bulizni... Hát igy megy ez.    

* Peti kapott egy Halloween-es elemlámpát, öt feltéttel; egy kacskaringós szivószálas poharat; néhány szellemes üvegmatricát; vettem az ajtóra egy huncut képű tököt, néhány szalvétát és egy villogó szellemfigurát a már meglévő tök és pók mellé. Rengeteg nagyon beteg cucc volt amúgy, rácsot rázó rab, rugdosó csontváz, én is majdnem összefostam magam, nem hogy Peti, de ennek ellenére azért élvezte is a shopping spree-t, bár többször hangsúlyozta, hogy nem fél ám, nem fél...

Szokásos

Remélem lassan kapunk egy érmet vagy egy kitüntetést, mert esküszöm, hogy megérdemeljük, mint a Világ Legrosszabbul Alvó Gyerekének Becses Szülei. Tegnapelőtt 2-ig nem aludt el, majd onnantól 7-ig kétszer még azért felkelt; tegnap éjjel pedig 20-30 percenként ébredt. Oké, most meg van fázva, de akkor is. Hallottam én már olyat, hogy óóó, igen, szegény taknyos, de hálistennek azért tud aludni éjjel*. Pfff. Szóval röviden és tömören: kivagyunk, mint a picsa.

* Mondjuk Peti képes volt erre, ha nem is 100%-osan, de 80%-osan.

Cha(lle)nges

Sajnos megnehezedett az élet Palikával, mióta kissé megokosodott, úgyhogy (minimum) két szempontból is szivunk mostanában...
Egyrészt, nem tudok már vele normálisan vásárolni, mert eddig bevált, hogy fél kézzel tartottam, a másik kezemmel meg toltam a kocsit és pakoltam a pakolnivalót a babakocsiban lévő kosárba, mostanság azonban mindig rácuppan a babakocsi tolókarjára és nem haladunk az istennek sem, mert fél kézzel nem tudom tartani a hatalmas testét, ha kukackodik, szóval állunk és várjuk a csodát.
Másrészt, mióta "érzékeny lett az elutasitásra", nem tudok Peti mellé leülni puzzle-zni vagy társasozni vagy LEGO-zni vagy gyurmázni sem, mert ő is odacsörtet persze,  szétrombol (= bekap) mindent és mig eddig el tudtam terelni a figyelmét valami más játékkal, most már ha arrébb teszem, hogy ne egye meg Peti cuccait, oltári visitásba kezd, látszik rajta, hogy halálosan meg lett sértve és üvölt, hogy a saját hangom sem hallom, nem hogy Petiét.

(Ja, eszembe jutott még két kis változás: A napokban elkezdett sikitani. Iszonyat idegesitő, szó szerint teli torokból sikit, olyan, mintha egy denevérrel élnénk együtt. A másik, hogy simán eléri az asztal tetejét, szóval mindent az asztal közepére kell halmozni, különben magára rántja. Hová nő már, hová?!)

Kajakaja

Kérem szépen isteni lett a kenyér is és a sütőtökös süti is (ugyan legközelebb megfelezem a cukrot, mert iszonyat édes, pedig még a mascarponet sem tettem a tetejére), úgyhogy most örülés van és hizás.

A maradékra ma mégis rátettem a krémet, mert lejár a mascarpone

So what is your cushion?

Nincs mit irnom, unalmasan hömpölyögnek a napok, pipálgatom a listámon az elvégzett dolgokat, ma eladtam a kiskádat, előszedtem Peti téli kabátját (még jó rá, hurrá, a lábai nyúltak meg, a felsőteste úgy tűnik nem annyira nőtt meg vagy esetleg tavaly jó nagy kabátot vettem neki), főztem spenótos-mascarponés tésztát, épp kenyeret sütök és tervezem, hogy a sütőtökös sütit is kipróbálom még ma - a hozzávaló sütőtök már sül mindenesetre...
Vicces amúgy, hogy pár hete irtam, hogy én ugyan nem főzök Palikának eská, mikor szuper jó üveges kajákat is tudok venni - no ehhez képest, mióta megvan a rúdmixerem, éjjel-nappal pürésitek, alkotok, főzőcskézek: borzasztó, azt hiszem, ez már a vég, kezdek belebetegedni az itthonlétbe.

Annál is inkább ezt érzem, mert ma ez fogadott FB-n:
I went and visited a friend yesterday who quit her job and is currently home with her baby. Her house looked so homely, the living room had a nice rug, lovely photos up on the wall, big cushions on the couch. So I commented: "Wow A, you became so domesticated." Her answer: "Man, since I quit my job, I started to give a s@@t about cushions! What's your project?" GOLD! I love her!  And I am still laughing. She says one needs a project (cushions or whatever), otherwise one goes mental staying home with a kid. So what's your cushion?

Méla

No szóval sütöttem is (köszi a receptet Katity), dekoráltunk is (éljen Halloween haha), rendeltem is a Tescotól, úgyhogy nagy lépésekben haladunk előre, bár az a baj, hogy ahány pontot kihúzok a to-do-list-ről, annyi újat be is irok helyette, eh, hát sosem érem magam utol.
Ma nem megyek úszni, mert egyrészt rendeltem tegnap este a Debenhams-tól új fürdőrucit (a régi, amit terhesen hordtam elég viccesen néz ki már rajtam, mindenhol bő, nem hiába 16-os) és meg szeretném várni, mig ideér; másrészt meg a mai kimenőmet inkább pénteken használom ki és elmegyek egy Taming the Anxious Mind cimű előadásra, mert már olyan rég foglalkoztam pszichoval és kiváncsi vagyok, itt hogyan állnak a kérdéshez. (Bár nem irok róla, de roppant módon aggaszt a mi lesz velem később kérdés, a mit kezdjek az életemmel probléma, baromira frusztrál, hogy itt vannak a diplomáim és csak porosodnak, porosodnak és nem tudom, merre induljak velük, esetleg hagyjam őket a pennába és kezdjek valami egészen másba. (Mondjuk ez fájna, mert akkor kidobtam kétszer 5 évet az ablakon jajj.))

Van ez igy

Amikor Peti a Simbasban Maya-t választotta legjobb barátjának, akinek a szülei a National Orchestra-ban játszottak mindketten, még nem gyanakodtam, de most, hogy kiderült, hogy Christian szülei is zenélnek (igaz, Dean csak amatőr módon szaxofonozik, de vannak fellépései, az anyja viszont hivatásos énekes), nem igazán jutok szóhoz. De hogy? Hogy szűri ki ezeket a gyerekeket? (És nem mellesleg tök szarul érzem magam, hogy semmilyen hangszeren nem játszom és ha igazán magamba nézek, nem is érdekel a zene...)

A hétvége vége

Hát viccesre sikeredett a tegnapi napunk úgy fél 1-től, AV és Peti ugyanis nem egyedül érkeztek haza a teniszről, hanem Christian-ékkel. Őőőőő. Kissé meglepődtem, mert már meg volt teritve, az irish stew szépen gőzölgött a tányérokban, az epres-almás crumble épp kész lett és akkor beállitottak ide plusz ketten... Akikről ráadásul kiderült, hogy vegetáriánusok haha. (Nem mintha öt adag ebédet főztem volna, de érted.) Szóval AV megkérdezte, nem gáz-e ha itt esznek, nem várja-e őket otthon a család vasárnapi ebéddel, majd mivel az apuka részéről (aki Dean) az volt a válasz, hogy neeem, nekem kéne főznöm (bazzeg hol árulnak ilyen fickókat: az ismerőseink körében nagyjából mindenhol a férfiak főznek, hát hogy van ez?), AV rendelt egy zöldséges pizzát, amit szépen meg is ettünk mind az öten, a csodás kis irish stew-m meg értelemszerűen regrediált vacsorának... Érdekes dolgok derültek ki amúgy: Dean 50 éves és ez a harmadik házassága, 6 hét múlvára van kiirva az anyuka Christian öccsével, aki már az ötödik gyereke lesz... (Tud élni, tud élni.) Christian amúgy aranyos volt, kis vigyori, imádja a vonatokat, totál sinmániás, szegény Peti mutatta itt a kis játékait (Lego, Wii, Mario, Pop up Pirate, puzzle-k), de Christian minduntalan visszatért a vonatokhoz, amik viszont Petit nem izgatták túlzottan. No mindegy, azért megvoltak, megbeszéltük, hogy jövő héten mi megyünk el hozzájuk látogatóba tenisz (és Herbert Park) után.
Miután igy szétbombázták a napunkat, úgy éreztem, megérdemlem, hogy egyedül elautózhatok Carrickmines-be visszavinni Sophie-t, hogy ne jövő héten kelljen Palikával együtt, úgyhogy miután lefeküdt a két pulya, kocsiba vágtam magam és elszáguldottam a Park-ba. Sophie-t szó nélkül visszavették (sajnálom, nem játszott vele Paja, ez van) és vissza is utalták a teljes árát, 17 eurot. (Ez csak azért vicces, mert a két játékért 23 eurot fizettem 29 helyett, mert volt ugye a 6 euros voucherem, mert 25 euro felett vásároltam - igen ám, de most ha 17-et visszautalnak, akkor 6 euroba került az eredetileg 12 euros térkép (ami eleve 19-ről volt leárazva haha). Jól jártam, na.) Miután ilyen jó bizniszt csináltam, beugrottam egy Home Plus More boltba, vettem Palika csörgőinek egy mókás kis tárolót (azért mókás, mert tárolódoboz, de rá is lehet ülni és kiselefántot formáz), majd beugrottam a Heaton's-ba és a TK Maxx-be, de csak úgy nézelődtem, mert túl sok volt az áru és beleszédültem, inkább nem is vettem semmit.
Az este ezek után nyugiban telt, az éjszaka viszont kevésbé: akkora szél volt, hogy Peti fél 2kor átjött mellém, hogy nagyon fél, szeretne velem aludni, hát ilyet, 2 éve nem csinált hasonlót (mondjuk szó se róla, én is összefostam magam, olyan idő volt).
Most süt a nap, Paja 11kor aludt el, már mostam egyet, azt tervezem, hogy délután megsütöm a szórt túróst, rendelek a Tesco-tól és kidekoráljuk a lakást Halloween ügyileg. (Jobb előbb, mint később, Peti nagyon lelkes.)

Hétvége

A csütörtök csendesen telt, nem is emlékszem, mit csináltunk (talán ovi után sétáltunk a Grand Canal-nál), majd a péntek őrület volt. Kezdődött azzal, hogy Peti kikönyörögte, hogy AV vigye oviba, de mivel esett az eső, kocsival mentünk, úgyhogy nekem meg Pajának is ott kellett lennünk, ugyanis valakinek ugye haza kellett hozni a kocsit is... Eh. A fő poén persze nem is ez volt, hanem kiderült, hogy nem vittünk játékot Share Day-re, úgyhogy mikor hazaértünk, felrohantam a lakásba Palikával, felkaptam egy játékot és tűztem vissza az oviba - ezúttal gyalog, mert Paja be-kipakolása az autóba ezer év, gondoltam egyszerűbb, ha futok, hiszen az eső is alig esik már - aha, visszafelé úgy eláztam, mint annak a rendje. (Komolyan, lehetne az életemről forgatni egy tragikomédiát?) Mivel Paja alvása után eltötyörésztem az időt, nem ovi előtt mentünk Supervalu-ba, hanem felnyaláboltuk Petit és hármasban indultunk vásárolni - no ez rossz döntés volt, mikor végre hazaértünk, azonnal meg is fogadtam, hogy legközelebb ilyen akkor lesz, ha már ők fizetnek a saját bankkártyájukkal a pénztárnál, mert azt hittem agyvérzést kapok. Eleve az eső miatt (mert az a rühes eső persze ömlött) alig tudtunk megállni a parkolóban. Mikor végre három kör után sikerült letenni a kocsit, rádöbbentem, hogy ez a sok ember mind a Supervaluban van, úgyhogy lépni alig tudtunk a gondolák között. Ha mindez nem lett volna elég, mindkét gyerek megbolondult. Peti hol indián ugrálásban (!) közlekedett és orditott, mint a veszedelem, hogy kérek Kinder tojást, vegyünk ezt, vegyünk azt, hol meg hisztizett, hogy mikor megyünk már haza; Palika meg sirt a kocsiban, de ha kézben vittem, ő akarta tolni a babakocsit és úgy haladtunk, hogy ő totál kinyújtózva próbálta elérni a babakocsi fogóját, hogy majdnem kiesett a kezemből, én meg valami iszonyat furcsa pózban próbáltam előre lökögetni a kocsit, miközben vigyáztam, Palika nehogy kiugorjon a karomból egy óvatlan pillanatban. (Közben persze folyamatosan utasitgattam Petit, mit ne csináljon, álljon már a lábán, ne nyakoljon össze, ne ugráljon, ne orditson, ne verjen le semmit, miegymás...) Negyed 4-re értünk haza, felét nem vettem meg annak, amit akartam, kivoltam, mint a liba, a két gyereket másodpercenként küldtem el a búsba, nem való nekem ez az anyaság, ez van, nem tehetek róla. A délután azért jól telt, Peti puzzle-zett, Pali aludt, én meg vártam AV-t, mint a Messiást, aki korán, 6-kor már itthon is volt és meghozta a két rendelt könyvemet, a Harold-ot és a Spenótos Franciásat is. Mivel ilyen előzmények után Palikát éjféltől 1-ig nem tudtam visszaaltatni, berágtam, felkaptam a takarómat és befeküdtem Peti mellé aludni, mondván 7-ig hallani sem akarok senkiről, most jött el a pillanat, hogy elegem van, 1,5 hónapja az ezer helyett tizezerszer kelek éjjelente, én ma éjszaka aludni akarok és pont, úgyhogy AV kénytelen volt felvenni a kesztyűt és végre-végre ő kelt Palikához éjszaka végig. (3-kor tudta letenni amúgy és még fél 6-kor is felébredt a kis disznó fél órára, szóval megkapta a magáét AV is szegény.)

Hogy fokozzuk az élvezeteket, szombat délelőtt magyar ovi volt, ahová én vittem Petit, úgyhogy AV egyedül nyomta Palikával negyed 10-től 2-ig, hát látni kellett volna azt az arcot, amit vágott, mikor megjöttünk, totálisan kivolt, hogy ezt nem lehet csinálni, panaszkodott, hogy máskor ha lehet nem akkor vinné végig az éjjeli műszakot, ha másnap délelőtt is ő van Pajával stb stb stb majd hogy kiszellőztesse a fejét elment fürdőgatyát venni magának a Nutgrove-ba... A nyelvemen volt, de nem akartam neki mondani, hogy bakker, én hónapok óta minden éjszaka 5-9x fenn vagyok, majd Palikázom délelőtt és láss csodát, délután meg a két gyerekkel nyomom itthon egyedül, szóval képzeld el, akkor mit szólnál, ha én most hazahoztam volna ugyan Petit 2-kor, de le is lépnék és majd fél 7-kor látnál legközelebb, mert az én napjaim igy néznek ki szó szerint, amellett, hogy közben főzök, mosok, teregetek, vásárolok és háztartok is... Roppant büszke vagyok magamra, hogy ezt nem vágtam a fejéhez (csak ma reggel haha) és egy jaaj, te szegény, jól kifáradtál, sajnálommal útjára engedtem vásárolni. Fingjuk, fogalmuk sincs a férfiaknak milyen itthon lenni egy-két-három-több gyerekkel, éljenek a nők, komolyan.
A magyar ovi amúgy jó volt, az volt a tervem, hogy mig Peti ovizik, én vásárolok a Lidl-ben, de akkora dugó volt Malahide-on, hogy inkább nem álltam ki a nagy nehezen megszerzett kis parkolóhelyemről, mert féltem, hogy mire jönnék vissza, már nem tudok megállni, csak Portmarnock-ban... Vásárlás helyett tehát beültünk Eszterrel kávézni egyet az egyik pubba, majd a Supervaluban összeszedtem ezt-azt, ami feltétlen kellett. Az ovi szerencsére megint tetszett Petinek nagyon: ezen a héten ráadásul ő hozhatta haza Bogyót, aki minden alkalommal más gyerekkel megy haza és most Peti érdemelte ki őt, mert egyrészt végig nagyon figyelt, másrészt meg szépen megosztotta a ragasztóját a barátaival. Ó istenem. Mig a két gyerek szunyált délután, csináltam egy kis adag epres-almás crumble-t meg sütöttem pár scone-t (illetve párat le is fagyasztottam, jó lesz rosszabb időkre) valamint elkezdtem főzni a vasárnapi ebédet: életem első irish stew-ját bárányból. (Nagyon ires lett a hétvégi menü, tudom, örülök is magamnak roppantul.) Estefelé, mivel Leinster-Munster Rugby Final volt, lesétáltam Palikával a szemközt állomásozó kolbászoshoz venni Petinek vacsorát, majd miután rádöbbentem, hogy iszonyat hideg van, további séta helyett inkább felmentünk és a jó melegben töltöttük az időt fürdésig, este meg halloween-i programokat kerestem magunknak, te jó ég, hát már itt tartunk. (Illetve ott, hogy Palika lassan 1 éves lesz. Egy éves! Beszarás.)
Most a szokásos vasárnap délelőttünket töltjük: A Fiúk (plusz Bogyó haha) teniszen, én meg itthon Pajával takaritgatok, pakolgatok, mosogatok, irogatok. Szép ez igy, hurrá.

Két Paja és egy Peti

• Elfelejtettem ezer éve irni, hogy Palika szintet lépett pár napja (hete?): már nem szereti a teljesen sima püréket, a 7+-os kajákat - amikben van kis tészta, bög, darabka - viszont imádja. (Mondjuk nem tudom, mit csodálkozom ezen igy 9 hónaposan...) Ma reggel porridge-t főztem neki, ha értetek undoritó, nyúlós-nyálas valamit, hát te jó ég, azt is élvezettel falta. 
• Pénteken esett az eső és az oviban Paul (egy nagy darab, kicsit szakadt apuka, akinek furcsán áll az egyik szeme) Palikával való beszélgetés közben kimutatott az udvarra, hogy nézd, kicsike, esik az eső - és Paja ahelyett, hogy a fickót vagy az ujját követte volna, lazán kipillantott az ajtón és megtekintette az esőt. Most nem azért, mert az én gyerekem, de ez baromi nagy előrelépés, hogy ezt képes felfogni, már nem azt, hogy az eső az eső, hanem hogy nem egy ujjat mutatnak neki, hanem valamire utalnak azzal az ujjal.  
• Peti egyre többet használja az angolt (kissé aggasztóan mondjuk, mert keveri a szavakat: a mondataiban megjelenik egy-egy angol szó, ami nem jut épp eszébe magyarul), szóval ez tök jó, bár bevallom, a nyelvtanulása kapcsán nem pont arra számitottam, hogy majd tudja a felhőfajtákat (!) (cumullus cloud , stratus cloud meg még vmi, amit elfelejtettem), hanem hogy mondjuk képes lesz szólni, hogy most ő következik a társasjátékban teszem azt.

És akkor a ráadás: Jövünk hazafelé az oviból:
- Mi hogyhogy magyarok vagyunk?
- Igy születtünk, nem tudom, igy alakult.
- Hát... Reméljük a Palika is magyar lesz...

Palis

Most döbbentem rá, hogy kilenc hónap elszaladt és még nem is irtam arról, mit szeret Palika vagy min tud gyöngyözően kacagni.
No szóval: ha puszilgatjuk a nyakát vagy a hasát, az mindig nyerő. Akkor a sirás sem fontos, amig jön a puszi, röhög. (Aztán persze folytatja a bőgést, amint nem durran a csók.) Aztán. Imádja, ha Peti horkantgat neki. Fetreng a röhögéstől, ha meghallja. Ezen kivül különös vonzalmat érez a tollak iránt, többször találtam már megmagyarázhatatlan tollfoltokat az arcán illetve komálja a takaritó eszközöket is, előszeretettel ölelgeti a partvist, nyalogatja a lapátot és egyszer azon kaptam, hogy a felmosó mopot rágicsálja (!). A fürdőszoba egyébként is nagy kedvence, amint teheti (és teheti, mert rossz a zár, be tudja lökni az ajtót, ha nincs belülről bezárva), beszökik és ott kutat, feltámaszkodik a kádra vagy Peti fellépőkéjére és keresi, mit kóstolhatna meg. Furcsa nekem ez a nagy oralitás amúgy, úgy rémlik, Peti nem volt ilyen szájas (persze lehet, hogy már csak elfelejtettem), nála, mármint Petinél szinte soha nem kellett attól tartani, hogy lenyel valami tiltott dolgot, mert viszonylag hamar leszokott a vegyünk-mindent-a-szánkba akciókról (talán azért, mert kevesebbet szopott?), Palika viszont azonnal, mindig és mindent a szájába tesz, legyen az akár egy pingponglabda (múltkor AV egy pingponglabdát operált ki a szájából, hát őrület, hogy fért be) vagy épp az orrom.
Nos hirtelenjében ennyi, ha eszembe jut még valami, kiegészitem, addig is szevasz tavasz, felébredt fél óra után (vajon miért nem alszom a délelőtti / délutáni alvóidejében?), megyünk Supervalu-ba, mert BOGOF akció van pelusra. (Miket tudok, mióta aktiv ir fórumtag vagyok, mi?)

Ir menü

Szereztem minta menüt:

A kedvencem a mazsola meg a baked beans. Ennek ellenére azért próbálok igazodni a trendekhez.

Egyveleg, de főleg tegnap

Épp szilvalevest főzök tonhalas valamivel, ennyi az örömöm mára, a főzés, Palika ugyanis tegnap ismét 9x kelt, pedig alig aludt napközben (2xfél órát a kocsiban meg itthon 1 órát délután) és etettem is, mint annak a rendje. Szóval nem ezekkel van gond... Vagy ki tudja már. Most, ahogy ébredt, sirt is és egész nap iszonyat nyűgös volt, szóval lehet, hogy ez még az oltás utózöngéje, nagyon bizom benne. Állitólag legközelebb már csak egy éves korában szúrják meg...
A tegnapi napunk amúgy igen fárasztó volt, szóval istenien esett ezerszer kelni, de furcsa módon most mégsem vagyok annyira fáradt, igaz, napok óta remeg egy ér a bal szemem alatt, lehetséges, hogy lassan elpusztulok és észre sem veszem.  
Szóval tegnap délelőtt elmentünk a carrickmines-i Smyths-be átvenni a rendelt játékokat (Sophie & Petinek a Nagy Térkép). Előtte beugrottunk a Heaton's-ba, vettem magamnak egy őszies cipőt, AV-nek egy fekete törölközőt, Petinek két gumis lepedőt meg egy Connect 4-t, karácsonyra vagy Mikulásra, még meglátjuk, majd utána benéztem a HomePlus-ba is pop up bin-ért (Palika csörgőit, biszbaszait szeretném beletenni), de mivel Paja elég nyűgöske volt, inkább hazatűztünk, mert fél 1 körülre vártuk Krisztiéket.
Épp hazaértünk, levetkőztünk, mikor már szólt is a csengő, hogy megjöttek. (Igy lehet fogyózni: reggel nem volt időm reggelizni és természetszerűen az ebéd is csúszott...) Január 10-i a kislány, kis golyófejű Csepp (kevesebb a haja, mint Palikának, ami azért nagy szó), ami viszont nagyon izgi, hogy tökéletesen ül. Mostanság már néha fel-feláll dolgok mentén, de nem jellemző, ő az Ülés Nagymestere, hihetetlen volt látni, hogy csücsül a fenekén és két kézzel válogat a játékok között. Erre a mutatványra nekem egyik gyerekem sem volt még képes, esküszöm előbb jártak önállóan, mint hogy normálisan ülni tudtak volna. Mutattam is Paját, hogy hiába próbálom rávenni, hogy üljön, egyszerűen előredől és indul is tovább mászni, egy másodpercre sem tudja magát megtartani szabályos ülésben. No mindegy. Kicsit ciki volt amúgy, mert kaptunk ajándékokat, még hozzá kézműves cuccokat, Palika egy kis fa puzzle-t, Peti meg egy kalózhajós 100 darabosat, én meg nem készültem semmivel, hát ez van, bunkó vagyok, na. Majd ha mi megyünk hozzájuk legközelebb, viszek valamit, csak el ne felejtsem haha. Fél 2kor amúgy együtt elhoztuk Petit az oviból, no addig tudtunk beszélgetni, onnantól ugyanis Pepe uralta a teret, teljesen felpörögve mesélt, mutogatott, aranyos volt. 3 körül mentek el, ekkor gyorsan megebédeltem, majd elaltattam mindkét gyereket és próbáltam lazulni, de hol Peti ugrasztott a szobájába, hol  meg Paja ébredt fel... AV-nek koncertje volt este, igy az egész délutánt / estét egyedül nyomtam, hát részvétem az egyedülálló szülőknek, borzasztó lehet igy élni. Az 5-től 8-ig tartó időszak maga volt a pokol: Palika üvöltött, én próbáltam etetni, de nem kért, Peti meg folyton csicsergett és másodpercenként kért valamit. (Mondjuk hogy keressek egy puzzle darabot, amin tűz van és társai.) 8-kor már a fenekemet vertem a földhöz, hogy hurrá, indulhat a fürdés. Az egyszerűség kedvéért együtt fürödtek a fickók, vicces volt, elmajomkodtak egymással és ha Palika el is csúszott, legalább Petire esett haha. Paját 9-kor tettem le, Petit fél 10-kor, de 3/4 10-től Palika óránként ébredt, mit ne mondjak, szuper volt. AV 11-kor ért haza, hullafáradtan, de miután kilencszer keltem fel negyed 7-ig, akkor fogtam magam és kicuccoltam Peti mellé az emeletes ágyba, oldja meg ő a további ébredéseket, engem meg hagyjon 8-ig nyugiban... Szerencséjére hagyott is, negyed 9-kor keltem, legnagyobb megdöbbenésemre elsőként a családból. (Palika életében nagyjából másodszor nem 7 körül kelt, hanem negyed 9-ig nyomta, mondjuk nem csodálom ennyi ébredés után...)
Ma amúgy roppant effektiv voltam eddig, nem elég, hogy főztem, két fogást is, mostam is, még hozzá vadgesztenyével hehe, tiszta bio vagyok, őrület. Ami nagyon durva, hogy holnap péntek, hát a fene egye már meg, hová rohan az életünk?

A nap poénja pedig, hogy irt egy nő az Irish Times-tól, hogy beszélgetne velem a dublinfox-ról, úristen, hát hires vagyok, beszarás. (Brutálisan megszaporodtak egyébként az ismerőseim az utóbbi időben, szinte minden héten rám köszön valaki az utcán, akiről fogalmam sincs, kicsoda. Ehhez hozzájárul a BUMP, a dublinfox és az új ovi is, hiszen az ovistársakkal és az óvónőkkel lazán összefuthatunk most már a környező utcákban, tekintve, hogy erre laknak ők is. Ja, és mivel egyre aktivabb vagyok egy ir babás fórumon a FB-on is, egyre többen ismerik már a nevem (mondjuk nem nehéz megjegyezni, mert kiurgó a sok Murphy meg O'Connel között) és csomó virágot üzenetet kapok, nagyon durva... (Ezek közül a legmókásabb volt, hogy csatlakozzak az Extended breastfeed csoporthoz, hátha ott tudnak ajánlani valamit a sok éjjeli ébredés ellen. Őőőőőőő. Én azt hittem, 8 hónap azért még nem hard-core szoptatás... No mindegy.))