Szombat

Hűűű jó aktiv napunk volt eddig... Az éjszakánk borzasztó volt megint, erről ne is beszéljünk (Peti duma), úgyhogy most jó hulla vagyok, de mivel Palika 10 perc múlva úgyis ébred, inkább irok.
A program fél 11-kor kezdődött Bray-ben, a Sealife-ban, ott találkoztunk ugyanis Lindusékkal. (Nem véletlenül, megbeszélt tali volt hehe.) Mivel AV kinn maradt Palikával, Livi sem jött be az apukájával, szépen beosztottuk hát, hogy az anyukák Sealifeoznak a nagyokkal, az apukák meg sétálnak kinn a parton a kicsikkel. Nem tudom, kik jártak jobban, az biztos, hogy Petivel meg Lindussal alig lehetett birni, mert totál bezsongtak a programtól és egymástól, igy orditozva rohangáltak szanaszét a sötétben, mi meg nem győztünk utánuk szaladgálni. A két gyerek ezúttal nem volt egymással kompatibilis sajnos: szegény Lindust tökre érdekelték (volna) a halak, ment a Peti, Peti, ezt nézd, azt nézd, az a kis majom meg szinte rá sem pillantott az állatokra, két perc után kitalálta, hogy ő már menne ki... (Neee, persze, ne nézd a tengeri csillagot, ami úgy eszik, hogy ráköpi a gyomrát az ennivalóra, majd visszaszivja, ne, véletlenül se izgasson, hiszen ez teljesen mindennapos, tényleg.) No mindegy, fél órát azért voltunk benn nagy nehezen, majd Petit már nem lehetett benn tartani, rohant fagyizni, mint az őrült. (Szó szerint rohant.) Gino-nál szokás szerint megfeleztünk egy közepes tégelyt, ő a megszokott epret kérte, én meg beújitottam egy joghurtot a Ferrero Rocher helyett, de bár ne tettem volna. Mire megettük a fagyikat, befutottak a fiúk is, ők a játszótéren töltötték az időt, mig mi halacskáztunk. Hogy haladjanak a dolgok, gyerekeket cseréltünk, hogy ők is fagyizhassanak, majd elsétáltunk a játszóra nyolcasban. Némi hinta, mászóka és csúszda után leballagtunk a partra kavicsokat dobálni, majd eszünkbe jutott, hogy mi lenne, ha rendelnénk megint pizzát, mint múltkor. Eszterék lelkesen belementek az ötletbe, igy mivel Palika kezdett bólingolni, elindultunk haza. Az úton Paja félig méltatlankodott, félig aludt, igy amikor hazaértünk, még negyed órát maradtam vele a kocsiban, hadd pihenjen, a többiek meg dérrel-dúrral felvonultak megrendelni az ebédet. Miután felértünk mi is, kb negyed óra múlva jött a futár, részletekben megkajáltunk, majd szabad program következett: a fiúk Marioztak, mi Lindussal gyurmáztunk, játszottunk és meglepő módon a két kicsi is megtalálta a közös hangot: boldogan mosolyogtak egymásra és cserélgették a játékokat. Fél 5-ig maradtak a vendégek, ekkor volt egy kis hiszti, mert Lindus nem akart hazamenni és Peti is azt akarta, hogy maradjanak, de végül elvált a két szerelmes és most csendes pihenő van: Palika alszik, Peti a szobájában, mi meg végre csendben ülünk és élvezzük a nyugit...  

A hét további napjai

Lecsúszott Gatya és Bamba hintázik

Keddnél hagytam abba, meg hogy semmit sem csináltunk igazán... Hogy a szerda kicsit emlékezetesebb legyen, délelőtt játszótereztünk. Az új játszót néztük meg a Merrion Square-en és újra megállapitottam, hogy ha valami, hát lakberendező - látványtervező tuti nem tudnék lenni, mert hiába jártunk a régi játszón ezerszer, nem tudom elképzelni a mostani placcot látva, hogy pár hónapja még máshogy nézett ki a terület. Mivel fújt a szél (mióta hazajöttünk, borzasztó idő van: általában esik, sokszor orkán erejű a szél és csak nagyon néha-néha süt a nap), nem sokáig maradtunk, tűztünk haza ebédelni. Délután, mivel ócska idő volt (zuhogott az eső), Peti egész végig legózott, én meg sütöttem egy gyors sütit és ennyi volt a nap. (Ja meg rájöttem, hogy rengeteg ruhát kell vennem Petinek, mert 2 hét alatt kinőtte a nadrágjait... A képen is látszik, hogy kinn a bokája - ez a gatyó nyaralás előtt jó volt még rá...)
Csütörtökön - tegnap - Bee-nél jártunk (a G+-os nőci, a háromgyerekes, aki mindenáron szervezkedni akar, jááj). Egész délelőtt ott voltunk és azon tanakodtunk, hogyan lehetne aktivabbá varázsolni a csapatot (nem is értem, minek, de mindegy). Délután, miután csak a szél fújt, végre nem esett, a Herbert Parkban voltunk a két fiúval, de AV-t nem vártuk meg, mert elég hideg volt és nem akartunk kockává fagyni az orkánban.

Ma - mivel ez volt Peti utolsó itthoni hétköznapja jajaj - és ömlött az eső, délelőtt a Pirates Village-be mentünk. Sosem voltunk még, mert hülyén van nyitva (hétvégén és iskolai szünetekben 11-kor nyit; máskor meg délben (!)) és nincs is közel (40 perc kocsival), de azt hiszem, megyünk még, mert Peti nagyon élvezte. Jókor értünk oda, pont nyitásra, igy jó fél órát nyugiban csúszkálhatott az óriáscsúszdán és ugrálhatott a hevederes akármiben, csak utána lettek ezren. Baromi drága amúgy a hely: egy órára 6 euróért lehet belépni, ezért az ugrálóvárakat lehet használni, minden más viszont fizetős: a hevederes izé pl 4 euró, a csónakázás 3 euró stb. Másfél óra móka után beugrottunk a Bootsba bébiételért, majd Peti kapott egy fagyit a Mekiből és mig ette egy asztalnál, én is megetettem Palikát. (Közben megnéztük magunknak a Cafe Frei-t is - hogy miért pont Dublinba jött ez az ember, fel nem foghatom...) Délutánra nem változott az idő, fújt a szél, esett az eső, igy itthon unatkoztunk, pontosabban Pali meg én unatkoztunk, Peti meg... igen... legózott. Őrület. Teljesen bekattant: szétszereli - összeszereli a kis tűzoltóállomását naponta ötvenszer. Semmi mást nem játszik itthon szerda óta.
Hát igy.

Holiday 3

És akkor a maradék napok...
Csütörtökön - mivel nem volt időm felkészülni, mit csináljunk, hová menjünk - mikor Paja nyűglődni kezdett, nekivágtunk Wexfordnak. Semmit sem tudtam a városról, semmi jó helyet nem találtam hirtelen, hová menjünk, ezért lesz, ami lesz alapon a "városközpontot" állitottam be úticélnak. Az út nem tartott sokáig, kb 40 perc alatt ott is voltunk. Ahogy áthaladtunk a városon, nem volt túl szimpi, de ha már ott voltunk, maradtunk. Szemfülesen megláttam egy játszóteret, igy jobb ötlet hijján ott kiszálltunk a kocsiból és jó háromnegyed órát játszóztunk. Kipróbáltuk az iPlay-t, az vicces volt, de Peti főleg - szokás szerint - a hintán trónolt. A játszóról gyalog nekivágtunk a kikötőnek, de mivel 15 perc gyaloglás után sem láttuk még a célt, inkább visszafordittattam a fiúkat, hogy parkoljanak közelebb a sétányhoz, én meg Palikával folytattam az utat. Mig AV megérkezett Petivel, mi benéztünk a Tourist Office-ba, illetve próbáltam Palkót etetni is, de persze nem kért, csak sirt. Mikor megjött a felmentősereg, kicsit közösen is sétáltunk a promenádon, majd mivel éhen akartunk halni, beugrottunk a Supervaluba péksütikért. Miután úgy éreztük, Wexford nem kinál számunkra többet, visszasétáltunk a kocsihoz és hazaindultunk. Hogy ne legyen egyszerű az élet, hazafelé kigyulladt az autóban az olajlámpa, jelezve, hogy valami gáz van. Az első autószerelőnél megálltunk és mig AV intézkedett, mi a gyerekekkel az udvaron tettünk-vettünk. Mint kiderült, totálisan kifogyott az olaj a kocsiból, ami azért furcsa, mert novemberben állitólag kicserélték... No mindegy. Ennek a kis fiaskónak köszönhetően Palika 10 percet aludt délután, igy el lehet képzelni a nyűgösségi szintjét, nem is részletezem. A délutáni program - miután szemerkélt az eső - annyi volt, hogy kicseréltük a szerdán vásárolt 80-as gatyókát 86-osra és szevasz.
Pénteken úgy döntöttünk, hogy záróakkordként a Blackwater Open Farm-ot nézzük meg. Vicces, hogy ebben az országban rájöttek már, hogy az állatok alig-alig kötik le a gyerekeket, igy amellett, hogy itt, ezen a farmon is volt pár állat persze, a hangsúly a többi attrakción volt. Mi a játszótéren kezdünk, ami igen tisztességes kis játszó volt, kisházzal, homokkal, hintákkal, miegymással. Némi hintázás után (rakétáztunk) tovább haladtunk a gokartpályák felé, amik mellett találtunk két babaházat, egy fedett gokartpályát meg egy bouncy castle-t is. Miután Peti kiugrálta magát, próbáltam megetetni Palikát, aki persze megint sztrájkolt és néhány falat után üvölteni kezdett (már meg sem lepett). Ha már ültünk, Peti tizóraizott, majd elsétáltunk az állatsimogatóhoz, ahol kapott egy nyuszit dögönyözésre. Kifelé menet hintáztunk még egy kicsit, majd mivel Pali nagyon ficergett, úgy döntöttünk, jobban járunk, ha nem sütizünk, hanem tűzünk haza. Mivel Palika bealudt hazafelé a kocsiban, továbbgurultunk a Supervalu-ba ennivalóért, majd úgy mentünk csak haza. Délután búcsút vettünk a parttól: levonultunk a tengerpartra Courtown-ban és homokoztunk, vizeztünk, mókáztunk. Az este már pakolással telt, mire a gyerekek lefeküdtek, nagyjából összerámoltunk, hogy másnap ezzel már ne nagyon kelljen foglalkozni.
Szombaton délelőtt kényelmesen befejeztük a pakolást, úgy-ahogy kitakaritottunk magunk után és dél körül elhagytuk a házat. Hogy Palika jól aludjon a hazaúton, megálltunk kicsit Courtown-ban: a nagyfiúk játszótereztek, mi meg Pajával lementünk legeslegutoljára a vizhez. Amikor kezdett leszakadni a karom, visszasétáltam a játszóra, Palit leadtam AV-nek és Petivel szórakoztam még kicsit az egyik hintán. 3/4 2-kor indultunk haza, Palika 10 percre felébredt hazafelé jövet, de alapvetően jól birta az utat. Fél 4-re értünk haza, ebédre pizzát rendeltünk és mivel jó arcok vagyunk, még az este kipakoltunk a bőröndökből, hogy ezzel később ne legyen gond. A vicc, hogy amint hazaértünk, Palikát letettük a földre, aki legalább egy fél órán át mászkált ide-oda-ide, hang nélkül, ezzel jelezve némán is, hogy Itthon Van.          
Bár igy a panaszáradat és az itt sirt Paja, ott sirt Paja azt sugallhatják, hogy borzasztó volt az első négyesben töltött nyaralásunk, igy utólag azt mondom (főleg a videókat nézve), hogy kihoztuk a maximumot a hétből. Természetesen mehettek volna simábban, lazábban is a dolgok (elsősorban akkor, ha Palika könnyedebben veszi az új helyet és mondjuk nem szenved ilyen látványosan valamint ha AV be tudta volna fogni a száját, amikor mellettem ült a kocsiban és nem szólt volna bele mindenbe), de azt mondom, megérte, hogy kimozdultunk kicsit, még igy is, hogy sokszor vért izzadtunk, hogy túléljük a napokat.  

Holiday 2

Kedden délelőtt, miután Palika aludt 45 percet, elmentünk a Wells House & Gardens-be. Eleve jól indult a buli, mert volt vagy 12 fok és amint odaértünk, AV bejelentette, hogy elfelejtette bevenni a gyógyszerét. Szuper. Mivel már ott voltunk, nem fordultunk vissza, de hogy úgy mondjam, nem a legjobb hangulatban kezdtük a napot. Először a mini farmot néztük meg, ahol felhúztam magam azon, hogy mindenért külön fizetni kellett (volna). 8 eurós behajtási dij volt a birtokra, ennyiért parkolhattunk a ház közelében és gyakorlatilag minden más még ehhez jött (volna). Cumisüvegből etetnéd a kecskét? Fizess két eurót. Kipróbálnád ezt vagy azt? Fizess megint. Gáz. Mivel Petit amúgy sem izgatják az állatok, gyorsan sarkon fordultunk és kipróbáltuk az óriás sakkot. (Az ingyen volt hehe.) Pár (igen szabálytalan) meccs után elsétáltunk az ijászathoz, ahol Peti kisirta, hogy kipróbálhassa a nyilazást. Öt nyilat lőtt ki, teljesen odáig volt magáért, milyen ügyes, majd mikor mondtuk, hogy ennyi volt, oltári hisztibe kezdett, hogy deee, ő még lőne. Miután teljesen kiakasztott, milyen erőszakosan követelőzik, elcincáltam a játszótérre, hogy hintázzon inkább, ez viszonylag megnyugtatta a kedélyeket. 12-kor guided tour indult a házban, amire befizettük magunkat, mert "gyerekbarátként" hirdette magát, de mivel Palika éppen bekakkantott, AV kinn maradt kicserélni a pelust meg szórakoztatni őkelmét, mi meg Petivel bevonultunk kulturálódni. 45 perces volt a túra, Peti egész jól birta, bár elég uncsi volt még szerintem is (a gyerekbarátság azt jelentette, hogy le lehetett ülni a korabeli székekre, puffokra). Mikor végeztünk, összetalálkoztunk AV-vel, aki éhen akart halni, igy nagy nehezen rendeltünk magunknak ebédet az étteremben, de mire kihozták a kaját, Palika oltári nyűgös lett, úgyhogy még kézben is üvöltött. Próbáltam etetni, ettől még jobban megdühödött, csak sirt, csak sirt, hogy mindenki minket bámult (közben persze Peti leöntötte magát, lemorzsázott, mint az állat, csak a szokásos), én meg átkoztam a pillanatot, mikor eszünkbe jutott, hogy nyaraljunk. Mivel tarthatatlanná vált a hangerőnk, elindultunk hazafelé, mint vert had. Slusszpoénként egyébként kifelé menet sikerült a sorompótól túl távol megállnom, úgyhogy kiszálltam bedobni az érmét (8 euróért adtak egy érmét, amivel kihajthattunk), de még vissza sem ültem a kormány mögé, a sorompó lecsukódott, én meg káromkodtam, mint egy kocsis, hogy ilyen már nincs... Szerencsére a mögöttem lévő bedobta a saját érméjét helyettem, igy kitűztem a kapun (csak remélni merem, hogy ő is kifért, nem jutott eszembe hátranézni sajnos) majd egészen a 100 méterre lévő benzinkútig hajtottam, ahol átadtam a volánt AV-nek, mert ha még ő is nekikezdett volna a szokásos milyen gyorsan / lassan mész, válts már, fékezz már, adj már gázt dumájának, én esküszöm nekimegyek az első falnak. Hazafelé beugrottunk némi ebédért Gorey-ba a Supervalu-ba, majd hazahajtottunk, ahol lepihentettük a gyerekeket, mi meg próbáltuk túltenni magunkat a szörnyű délelőttön. Délután csak Courtown-ig mentünk: megnéztük a játszóteret, majd utána lesétáltunk a tengerpartra egy kicsit homokozni.
Szerdán a Lavender Farmon kezdtünk, ami megint csak jó közel volt - nagyjából egy röpke 20 perces autóútra. A délelőtt nagy részét a játszótéren töltöttük: Peti hintázott, mókázott, én meg természetesen Palikát istápolgattam. A quadra nem akartuk felengedni Pepét (nem is nagyon akarta kipróbálni), igy a játszótér után nekivágtunk mászkálni kicsit a levendulák között. Bár persze a dél-franciaországi mezők nyomába nem érhet ez a kis mezőcske, azért szép volt nagyon a hely: csináltunk jó pár fotót, sétáltunk, szaglásztunk, felfedeztük a környéket. Mivel dél felé járt az idő és Palkó egész csendes volt, úgy döntöttünk, eszünk egy-egy sütit a teázóban, de nem is mi lettünk volna, ha ez a programpont simán megy: ezúttal Peti kergült meg. A kiválasztott sütijét nem kérte, ráhajtott az én scone-omra, majd először azon kezdett el hisztizni, hogy nem engedtem meg, hogy ő kenje meg vajjal az ő felét, aztán meg azon akadt ki, hogy nem szórhatott cukrot a tejeskávémba (amit évek óta cukor nélkül iszom). Mivel a nagy erőszakoskodása közepette kilöttyintette a kávémat, borzasztó dühös lettem, rá is meg a helyzetre is, hogy bakker egyetlen egyszer az életben Palika csendben van, tudnánk sütizni egy jót és erre az ő gyógyszere gurul messzire, nehogy egyszer az életben nyugodtan tudjuk élvezni az életet. Meglehetősen rosszkedvűen mentünk hát haza (innen is), majd némi otthoni pihenő után délutáni programként elgurultunk a Seal Sanctuary-ba, ami borzasztó volt: láttunk egy fókát egy koszos medencében meg kettő másikat egy-egy kiskádban. 12 euróért. Haha. Ha azt mondták volna, hogy fizessünk 12 eurót, hogy továbbra is menthessék a bajba jutott fókákat az Ir partoknál, oké, nem esett volna rosszul kiadni ennyi pénzt, de igy, hogy látványosságként tüntettek fel valamit, ami baromira nem volt az, hát ez igy roppant csúf dolog volt... Persze igy jártunk, több is veszett Mohácsnál, de érted. Ennyiért bemehettünk volna minigolfozni is a szomszédba... Bár ez a program nem volt túl fárasztó, mivel Palika álmoskodott, úgy döntöttünk, elautózunk Gorey-ig a Lidl-be venni némi vacsiravalót és két legyet ütünk egy csapásra: elaltatjuk Paját és szerzünk kaját. A terv jól sikerült: Palika aludt fél órát, mi meg felpakoltuk magunkat cookie-val, muffinnal meg fánkkal (éljen a fogyókúra) és vettem Palkónak két kordnadrágot is. (Otthon persze kiderült, hogy a 80-as kicsi rá, igy azt másnap vihettük vissza...)
Folyt. köv.

Holiday 1

Amit kipihenhetnék a munkahelyemen, ha lenne, ugye.
Szóval már maga a bepakolás sem volt könnyű, mert AV péntek este 7-re ért haza valami halaszthatatlan munka miatt... Mit ne mondjak, nem örültem, mert mint egy gép kellett pakolnom a két gyerek és a saját cuccomat a bőröndökbe, mivel 8-kor már a fürdetési procedúra kezdődik nálunk, amikor meg már alszanak, akkor kussnak kell lenni. (A napközbeni pakolás azért nem ment, mert egyrészt Palikával a karomban csomagolni nem egyszerű, másrészt Petinek valami megmagyarázhatatlan vonzalma van a bőröndök iránt és hiába szófogadó sok tekintetben, ha táskát, bőröndöt, hátizsákot lát, megvadul és bőröndözik (azt játssza, hogy a reptéren vagyunk, én vagyok a csomagfelvevő, ő pedig leadja a bőröndjét a check in-nél - de ezt vagy tizezerszer (ez akkor is mókás, mikor egy áruházban dönt úgy, hogy bőröndözne)) vagy kipakol belőlük vagy bepakol, random.) No tehát a rakodás nagy része szombat délelőtt zajlott, meglehetősen erőltetett menetben, mivel mellette főztem is (krumplis-baconos-sajtos valamit, borzasztó lett) és ugye Palikát etettük, altattuk, babusgattuk és Petit is próbáltuk féken tartani, aki hogy fokozza a káoszt, a bőröndözés mellett Palika kiselejtezett matracát becincálta a nappaliba és azon ugrált megveszekedetten orditozva. (Welcome to my world.) A nehézségek ellenére 1 körül nekivágtunk az útnak. Jól kiszámitottuk (természetesen), mert Palika ekkor szokta aludni a második kis szunyáját és igy nem óbégatta végig az autóutat. Riverchapel (ide mentünk) egész közel volt, nagyjából másfél óra alatt értünk le, csendben, rendben. A háznál egy szomszéd várt minket, odaadta a kulcsokat, körbevezetett, melyik helyiség hol van (három wc volt basszus, három!), majd angolosan távozott, mi meg kipakoltunk. A délután lazán telt, ismerkedtünk a hellyel, Peti az emeletes ágy tetején trónolt órákon át, én meg miután a hűtő üres volt, 5 körül elugrottam vásárolni a Dunnesbe (a Tescoba indultam, de nem lett meg). Hazafelé átgurultam Courtown-ba is, megnézni, milyen a vidámpark meg a tengerpart, de nem szálltam ki a kocsiból, csak felmértem, mi hol van, hogy majd ha együtt megyünk, ne bénázzak a vezetéssel (annyit), tudjam, hol lehet parkolni, miegymás. Amikor hazaértem, AV idegesen fogadott, mert Palika nyökörgött, szenvedett (surprise, surprise (no)), úgyhogy mivel nem akart elaludni, kimentünk a ház elé a füves részre kicsit focizni, frizbizni - pontosabban Peti és AV labdáztak, én meg tartottam a takaróba csavart Palikát (kb 15 fok volt), aki rémültem pillogott erre-arra. Az éjszakánk szörnyen telt: Palika ezerszer ébredt, sirt, vergődött, utálta az utazóágyat, nem is részletezem, mert már megtettem tegnap.
Vasárnap a rossz éjszaka ellenére izgalmas programot választottunk: elmentünk a Kia Ora Mini Farm-ra. Jókat hallottam, olvastam a helyről korábban és közel volt (10 perc kocsival), igy egyértelmű volt, hogy oda megyünk az első napon. Nos hát. Rengeteg minden volt. A gokartoknál kezdtünk, lelkesen tekertünk mind a hárman (én Pajával az ölemben) és igyekeztünk, nehogy a szél lefújja a fejünket. A gokart után megnéztük a Nagy Beltéri játszóterületet illetve Peti simogatott nyuszikat meg egy kiskutyát, majd némi markolózás után AV-vel beültek a vijjogó tűzoltóautóba - amiből két perc után, még indulás előtt üvöltve szálltak le, mert Peti beijedt a hangos zenétől. (Ez olyan furcsa, nem? Rettentő érzékeny a hangokra... Tiszta apja... Fonofóbia?) Miután megvigasztaltam Mr Laklit, elaltattam Palikát, majd elvonultunk homokozni, mert a homokozó fedett volt és szemerkélni kezdett az eső. Ezután beugrott, hogy ha Paja végre alszik, tizóraizhatnánk valamit, úgyhogy beültünk scone-ozni az étterembe. (Mi Petivel cupcake-et ettünk, borzasztó volt, de igy jártunk, AV scone-ja finom volt legalább.) Mire megettünk, megittunk mindent, Pali természetesen felébredt, mehettünk tovább. Először a labirintust próbáltuk ki, ahonnan ügyesen kikeveredtünk Petivel kettesben, majd a fiúk fociztak és kosaraztak kicsit, én meg megetettem Palikát. 2 körül indultunk haza, otthon ebédeltünk (bolognait - ezen jól összevesztünk, mert AV a kifőzött tésztát egy az egyben kiöntötte véletlenül a mosogatóba - nem először jár igy, nem is értem -, én meg rászóltam, hogy egyrészt hogy lehet ilyen clumsy, másrészt meg ha ideges, ne Petire szóljon már rá hülyeségekért, mert az úgy nem ér), majd lepihentettük Petit. Délután nem csináltunk semmi extrát: a Tescoba gurultunk el (ezúttal meglett) és vettünk némi rágcsát meg vizet, mert ezeket az előző napon elfelejtettem. Este, miután a két gyerek elaludt, az Életképek első két részével ünnepeltük a nyaralást (nem röhög), hiába no, javithatatlanok vagyunk és tudunk élni.
Hétfőn izgalmasan kezdtük a napot: Palikának Microlaxet adtunk, mert szerda óta nem kakkantott és úgy hittük, lehet, hogy azért rosszkedvű és nyugtalan, mert ez zavarja... Mivel nem hatott azonnal a szer, viszont elkezdett kókadozni, hogy aludna (naná, a pocsék éjszakák után igen-igen bamba és ingerlékeny volt napközben), elindultunk Gorey-ba szétnézni, hátha van valahol aszalt szilvás bébiétel, mert az a múltkor meghajtotta ugye, de sajnos azóta hiába kerestem mindenhol, sehol sem tudtam venni újabb biztonsági adagokat. Mivel a 10 percre lévő Gorey igen kevés alváslehetőséget adott volna Pajának, a túra előtt átgurultunk Courtown-ba is és megmutattam a Fiúknak a tengerpartot. Felfedeztük, melyik a North, melyik a South beach és mig én a kocsinál vigyáztam Palkó álmát, ők megkérdezték, mikor nyit a Flanagan's Wharf. 20 perc nézelődés után nekivágtunk Gorey-nek végre, de persze hiába néztünk be három pharmacy-ba, egy Boots-ba és egy Supervaluba is, sehol sem volt a vágyott bébipapi, igy szomorúan vettünk ebédre egy kisebb grillcsirkét és hazaautóztunk. Mire hazaértünk, a Microlax hatott, bőségesen, igy Palika kapott egy extra fürdetést, mi meg kicsit megkönnyebbültünk... Ebéd után lefektettük mindkét gyereket, egyszerre és mig aludtak, én a további napok programterveivel voltam elfoglalva, AV meg Super Mariozott. (Éljen a pihenés.) Délután elautóztunk Courtown-ba, a kikötőhöz. Először a North beach-re sétáltunk le, pontosabban kitettem a fiúkat a parton, én meg Palikával visszasétáltam egy bodegához venni egy homokozóvödröt meg egy lapátot, mert ezek otthon maradtak, majd az új szerzemények segitségével épitettünk néhány homokvárat a tengerparton. Ezután elsétáltunk a hajó szoborig meg a kikötő végére, majd AV és Peti felültek a kisvonatra, ami 10 percig keringett velük a sétányon. (Ezalatt én megpróbáltam megetetni a ficergő Palikát, de pár falat után elkezdett üvölteni (ekkor kezdte az éhségsztrájkot), ráadásul mivel néhány darázs is betámadott, kénytelen voltam elmenekülni a helyszinről és káromkodva várni az orditó gyerekkel a karomban, mikor jönnek már vissza AV-ék.) A következő programpontunk a Flanagan's Wharf volt: Petit felültettük a vonatra meg a kis óriáskerékre, de mivel az utóbbitól kicsit beijedt (nagyon ingott a fülke), a harmadik attrakciót már nem próbálta ki. Mivel a parti kisvonat jegyével a fiúk kaptak egy-egy fagyi voucher-t is, elgurultunk a már nagyon álmos és igy üvöltő Pajával a Pirates' Cove-ig, ahol AV és Peti kiugrottak fagyizni, én meg autóztam tovább Palikával, hátha bealszik. Igy is lett, fél órát keringtem a környéken, majd visszamentünk a többiekért és hazasiettünk.
Folyt. köv.

IBC

Valaki árulja már el, mi a pöcs ez az ice bucket challenge? Oké, buli, tyű, jó, de mennyiben segit ez az érintetteknek?
AV mesélte, hogy mikor az egyik kollégáját megkérte valaki, hogy öntse le magát egy vödör vizzel, a fickó másnap lefotózott egy bizonylatot, hogy befizetett 100 eurot az alapitványnak és szart leönteni magát - no ez valami, ennek értelme is van. Most nem?

Peti lekötő dolgok

Oké, oké, most sem egy egyedül eljátszogatós tipus a kis drága, de azt vettem észre, hogy mostanában mintha többet játszana a szó hagyományos értelmében, nem csak cselleng, lig-lóg itthon, hanem játszik. 

A mostani nagy favoritok, amikkel szinte egy óráig is elvan (ha nézem és néha szólok hozzá):

- 50-60 darabos puzzle-k

- stencilek

- Seek and Find könyv

Ezek mellett napjai nagy részét még mindig a mikrofonba éneklés teszi ki (don't ask) illetve sokat elvan Palikával is, emelgeti, tologatja, nyomkodja, majomkodik neki, ilyesmik. 

Előbb inkább a hétről

Az rövidebb.
Tegnap nem voltunk sehol. Abszolút sehol. Peti a héten itthon van, szóval akár bulizhattunk is volna, de úgy esett az eső és úgy kiégett a mozgás relém a nyaralás alatt, hogy semmi kedvem sem volt kimoccanni és ő sem erősködött, nagyon jól elvolt egész nap itthon. Ebédre tojáslevest csináltam, Peti kapott egy sajtos rántottát, mert a tojások lejártak ma, én meg gazdaságos vagyok, Palikát meg bevezettem a húsevők világába némi sütőtökös csirkével. Mivel AV hátából kiszedtek egy anyajegyet 1 körül, este csináltam néhány vigasz pogit és ezzel le is tudtam a napot, agyő, igy kell ezt csinálni, csak alaphangon. (No jó, mostam is kettőt meg porszivóztam, de az alap.)
Ma már kissé sűrűbb volt az élet: délelőtt jöttek Zsombiék, itt voltak 10-től 1-ig. Sajnos kicsit előbb jöttek, mint a megbeszélt, igy alig végeztem a zuhanyozással és bunkóság, nem bunkóság, akkor főztem, mikor itt voltak (és még hozzá milyen jót - gombapörköltet- nomnomnom), de ettől függetlenül jól telt a délelőtt. (Kivéve azt a pár percet, mikor az anyukája kérése ellenére  Zsombi vagy ötvenedszer sasszézott be a morzsálódós pogival a nappaliba és Peti ezt megelégelve beállt elé, ami miatt Zsombi nekiszaladt az ajtófélfának és sirni kezdett, úgyhogy mikor később Peti az abszolút más állagú piskótatallérjával szintén kisétált a konyhából, Ági rászólt, hogy jöjjön vissza, hiszen ha nem engedte Zsombornak sem, hogy kimenjen, maradjon a konyhában ő is... Lehet, gyenge szülő vagyok, de utólag ez tök fáj - hát bakker ne szóljon már rá vendégségben a saját gyerekemre... Mellesleg Peti szépen kiállt magáért, mert közölte, hogy ő bemehet, mert a piskótatallér (itt odanyomta Ági orra elé mintegy szemléltetésképpen) nem morzsálódik... Hehe. Szerintem ez nem szemtelenség, remélem Zsombi anyja nem vette annak... (Vagy ha annak vette, igy járt.)) Mikor elmentek, megebédeltünk és bepakoltam a két pulyát a kocsiba, hogy elmenjünk a Nutgrove Shopping Centre-be plázázni. Volt egy 10 eurós Argos utalványunk, ami épp ma járt le, el kellett használnunk hát* és ha már elindultunk, beugrottunk a Bootsba venni valami olajat Peti arcára, mert hámlik, olyan száraz; a Penneys-be, mert kifogytunk a puha türcsikből és a Tescoba, mert kellet ez-az. Bár Paja 4-től 9-ig nem aludt, az este szépen telt, mert nem nyűglődött (sőt, egész nap vigyorgott a világra, nem is értem), meg is állapitottam, hogy tulképp engem nem is érdekel, ha nem alszik, ha birja a tempót és nem nyig, hogy fáradt / éhes / bármi.
Le sem merem irni, de ma még az is eszembe jutott, hogy mi lenne, ha lenne harmadik... Hahahaha.

* Peti megkapta élete első igazi LEGO-ját: egy tűzoltós szettet**. Egész este azt szerelte, nagy műgonddal, istenem, hát mikor lett ekkora.
** Azon filózom kéne mellé egy ILYEN is. Lehet meg is veszem neki extra-meglepiként. (Ez a mostani cucc ovikezdő ajándék lett volna, de mivel ott volt, mikor vettük, nem volt szivem eltenni hétfőig és ma kellett ugye megvennünk, mert lejárt a voucher... De ezt az ici-pici plusz kiegészitőt megkaphatná az első napja után, Palikával meg is tudnám venni, mig Peppencs hétfőn ovizik...)

Finom bevezetésképpen

Szóval megjöttünk.
Mit ne mondjak, 7 hónapos gyerekkel csak az induljon el nyaralni, akinek a) kötélidegei vannak b) a fent nevezett 7 hónapos csendes-rendes-eljátszós. Persze, persze, voltak jó pillanataink is, sőt, sok jó pillanatunk volt, de iszonyat lefáradtunk mind a négyen.
A fő probléma az idegen hely volt. Már hogy Palikának. Biztam benne, hogy jól veszi majd az akadályt, hiszen Petivel 10 hónaposan repültünk (!) először haza és nagyon jó volt, még nyaraltunk is pár napig Debrecenben - de nem. Nem jól vette az akadályt, be kell vallanom. Most vagy az van, hogy 3 hónap oltári sokat tesz, vagy az, hogy Peti egy alkalmazkodó bajnok, Paja meg egy normális baba, de a lényeg a lényeg, nem egyszerű hét áll mögöttünk. Asszem, ha elárulom, hogy péntek délután azon filóztunk, hogy hazajövünk előbb és hogy este átkopogott a szomszéd egy üveg Gripe Waterral és egy fiola Colieffel, azzal nagyjából érzékeltetem, mennyire is nem volt egyszerű ez a hét...
A fő probléma az volt, hogy Palikácskát nem lehetett letenni. Alapból frászt kapott, ha megpróbáltuk: amint földet ért a keze-térde, nyikorgott. Percekig tudtuk nem karban tartani, végig kézbe vágyott. Oké, elég matrica itthon is, de amit a nyaraláson művelt, az überelhetetlen volt. Valószinűleg félt az idegen helyen (ha felvettük, sokszor akkor is sirt, csak csendesebben és közben ide-oda mocorgott, forgatta a fejét rémülten nonstop) és az igazat megvallva az sem volt ideális, hogy kevés helye volt mozogni, mert a konyhai kőpadló jéghideg volt, az előszoba csupa homok, a nappali meg kicsi. (A felső szinten nem engedtük nagyon mászkálni, mert nem volt a lépcső tetején kapu.) Az ismeretlen hely okozta sokk mellett azért is nyűgös volt, mert rettentő rosszul aludt (mondjuk valószinű minden mindennel összefügg). Egyrészt az utazóágyat rühellte (kemény még matraccal is, túl alacsonyan van, nem lát ki normálisan), másrészt minden neszre felriadt (nincs ahhoz szokva, hogy nyikorgós padlón sétálva ringatom és amikor próbálok visszabújni az ágyba, az is hangos), harmadrészt meg szerda körül be is taknyosodott (19 fok volt a lakásban, kinn meg 15 körül, éjszaka 4-5 haha). Hogy tovább bonyolódjon a helyzet, szerintünk új lendületet vett a fogzás is, mert éjjel-nappal a szájában volt az ökle... A legidegesitőbb az volt, hogy végső kétségbeesésében éhségsztrájkba kezdett, se szopni nem akart, se üveges kaját enni, úgyhogy meg voltunk lőve rendesen, mert hogy úgy mondjam, még a kaja sem nyugtatta meg se nappal se éjjel. Volt pár éjszaka, mikor 5-6x ébredt sirva (ezt sosem csinálja itthon, mindig ficeregve ébred és az esetek 80%-ban szopi után visszaalszik szépen) és hiába vettük fel, csak orditott-orditott rendületlenül, enni sem akart, aludni sem, semmi. Ilyen háttér mellett el lehet képzelni, mennyire volt pihentető a nyaralásunk és mennyire voltak kisimultak az idegeink a hetedik nap reggelén...
Utólag persze azt mondom, megérte a fáradozás, mert végülis sok szép helyen voltunk, Peti jól érezte magát és Palika felnőttkorában nem azért fog pszichológushoz járni, mert hét hónaposan nem kiséreltük meg nyaralni vinni, de nem tudom, hogyha mindezt tudjuk előre, mi vár ránk, bevállaltuk volna-e a dolgot.
Mindenesetre ezután a vészjósló bevezető után lássuk, miből élünk, hol és merre jártunk a múlt héten négyesben.

Peti vajon tényleg az én gyerekem?

- Anya, Anyaaaa, gyere már a szobámba mutatok valamit... (odavezet a falon lévő Európa térképhez)
- Nézd már... Itt egy kenguru... Előtte meg a gyereke, kapucniban... szalad... És az anyukája is szalad utána, hogy visszategye a kapucnit, mert hideg van.

Megjöttünk

Majd még kifejtem, de addig is linkelem, min gondolkozom tegnap este óta. Hát EZEN a blogon.
És hogy mennyire le kéne szarni, hogy nincs állásunk, hogy szegények vagyunk, hogy az anyós hülye, hogy a gyerek sir, hogy megelőztek az autópályán, hogy nincs itthon csak tegnapi kenyér. Mert ezek mind-mind túlélhetők. Eh.

Ride on

Az milyen már, hogy miután utoljára elvittem Petit a Simbas-ba, beültem az autóba és a rádióban azonnal ez a szám kezdődött. Ah. Koincidencia természetesen.

Rövidek

• Nem bánom, hogy már nem szórakozom Palika cumisüvegeinek fertőtlenitésével, miután ma reggel például a Peti bilijébe tett papirtörlőt szedtem ki a szájából egy óvatlan pillanat után...
• Rossz éjszakánk volt egyébként nagyon: ezúttal nem a sok ébredés miatt, hanem mert egyszer 1 órán át volt fenn ez az Ördögfióka, egyszer meg fél órán át. 
• A nyugtalan éjjel oka szerintem amúgy az Új Kunszt: Palika tegnaptól fel tud térdelni, vagyis térdel a lábain, egy kézzel kapaszkodik, a másikkal meg manipulálja a körülötte lévő dolgokat (= a szájába dug a szabad kezével mindent). Este tehát lejjebb kell eresztenünk az ágyát, mert életveszélyes már a mostani állásában.  
• Úgy tűnik, mindkét gyerekem Rákattanós: Peti tegnap délelőtt óta ha ötvenszer nem szedte szét és rakta össze az utazóágyat, akkor egyszer sem; Palika elől meg dugni kell a tollakat, mert mániákusan rágcsálja őket. (A porszivó ideje leáldozott.)
• Miután tegnap Pajának egész jó napja volt (este még egy szilvás potyogtatósat is tudtam sütni vele), törvényszerű, hogy ma igencsak nyűgös, semmi nem jó neki, rosszkedvű, alig eszik. Délelőtt kipipáltuk a The Park-ot, sikeresen visszavittem a kicsi rövidnadrágot; vettem Petinek két atlétatrikót a Mothercare-ben meg megvettem a matracot is a Smyths-ben (utóbbiból szereztem egy könyvet Petinek meg egy kissé lányos külsejű, de nagyon aranyos Baby's First Book-ot Palikának*), de Palkó végig nyökörgött, kinlódott és vele együtt én is, szóval nem volt egyszerű eddig ez a napunk sem. (Mikor az?) 
• Ebédre almaszószt főztem, fél kézzel.
• Oviból hazajövet láttunk egy kislányt, aki saját maga által készitett karkötőket árult és Peti természetesen kisirt magának egy kék-rózsaszin karkötőcskét, amiért kemény 20 centet fizettünk. Awww. Csak AV meg ne lássa...
• Hogy Peti különleges gyerek, mindig is tudtam, de felfedeztem egy  újabb érdekességét: ha elesik, mindig az orrán (is) lesz sebikéje. Nem tudom, hogy csinálja, más gyereknél még sosem láttam, hogy az orra lenne sebes... 
• AV tegnap volt a bőrgyógyásznál, mivel az egyik anyajegye gyanús, 25-én kiszedik. Jajjj. 
• Hivtuk az ovit, szeptember 1-jén várják Pepét szeretettel, a kocka el van hát vetve.
• Este jártunk a padláson és találtunk egy társasjátékot - amit Peti le is hozatott haha. Jó kis játék, egész este elvolt vele.

* Ilyenek:

Testvéri szeretet

Ráadom Palikára a Heaton's-ban szerzett kis szürke kezeslábast és lelkesen mutatom Petinek, hogy nézze már, milyen csinos, mire monoton hangon elkezdi:
- Fúj, de ronda, blöööööe, gyűrött, ronda. Koszos, csúnya, rozsdás Palika, blöööe.

Napokig ezen röhögtem.

Huhhh

Jó kis aktiv napunk volt ma eddig és sok mindent kipipálhatok a to-do-list-ről, éljen éljen. Peti nem volt ma oviban, igy mikor Palika nyűglődni kezdett, hogy álmos, még úgy gondoltam, elmegyünk valami távoli játszóra, mert az utazóágyak tulajdonosai, akiknek tegnap-tegnapelőtt irtam, nem reagáltak az istennek sem, de épp mikor léptünk volna ki az ajtón, az egyik irt, hogy okés, otthon van most épp, ha akarok, menjek a kiságyért, 20 euró lesz, viszlát. Mint a villám szerveztem hát át a napot, irtam a nőnek, hogy kéne a pontos cim és mig e-mail fordultával megérkezett, hová kell mennünk, meggyőztem Petit, hogy huhúúú, egy utazóágy megvétele ezerszer jobb, mint egy játszóterezés. A cuccot persze a világ végéről kellett elhozni, de sebaj, legalább délre volt, igy a városon nem kellett átvágnunk, ami mázli. Sima utunk volt hálistennek, Palika két perc alatt bealudt, mi meg Petivel élveztük a suhanást. Olyan helyeken jártunk, mint még soha, imádtam a szűk kis szerpentineket, a madár sem járt arra, amerre mi, én pedig majd összepisiltem magam a gyönyörtől, hogy léteznek emberek, akik ilyen kies helyeken laknak, ahol bakter jobbra nézel és birkák legelnek a végtelen zöld füvön... A semmi közepén meg is lett a házikó (ahhha, palota inkább, óriási udvarral, rajta saját kis játszótérrel, a kilátás pedig aaaaaaaaaaa), Petivel bevonultunk és miután a nőci megmutatta, hogy kell összeszerelni az ágyat, angolosan távoztunk, de közben nem tudtam megállni, hogy ne dicsérjem halálra a környéket. Miután eljöttünk, percekig nem tértem magamhoz, hogy úristen, ez is Dublin és ha azt vesszük, nem is túl messze a zsufitól, hát én menten akarok egy házat, de aztán lehűtöttem magam, hogy AV sosem menne abba bele, hogy kiköltözzünk a központból, mert halálra fossa magát már a ház gondolatától is, egész életében a negyedik emeleten lakott, szerintem ha meglátná, hogy egy házikó több kilométeres körzetében nincs másik lakott épület, kiszaladna a világból, pontosabban azonnal visszaszaladna a városközpontba... Szóval elhessegettem magamtól a Vidékies Én imázsomat és újra belevetettem magam az ügyintézésbe: mivel még csak 11 óra volt és a Nutgrove Shopping Centre csak 15 percre volt tőlünk, úgy gondoltam odahajtunk, visszaviszem a klumpát ami ugye kicsi lett Petire és veszek valami búcsúajándékot Maureennak meg Laurának meg esetleg Ruthnak és Carolinenak is, mert utóbbi kettő is mindig nagyon rendes volt velünk. Mivel Paja szépen pislogott a hátsó ülésen (fél órát aludt, jaj), először tankoltam (ha alszik, nem szeretek tankolni, nehogy felébredjen; ha ficereg, nem szeretek tankolni, nehogy elkezdjen sirni, szóval ez az épp felébredtem, úgyhogy még kába vagyok állapot pont jól jött), majd a vásárlást a Homestore plus More nevű üzletben kezdtük. Miután Maureennak és Laura-nak sikeresen lőttünk egy-egy  közepes csupor Yankee Candle-t, én is kaptam egy négyzet alakú tepsit, mivel akciós volt, hurráhurrá. A sikeres beszerzést követően átautóztunk a központi épületbe. A Tescoban vettem két kis doboz csokit Ruth-nak és Caroline-nak, visszavittem a klumpát, majd mivel ekkor már igencsak nyűglődött Palika, egy padra letelepedve megetettem vele egy kis zacskó répa-almát. (Peti ezalatt a saját tizóraiját fogyasztotta el, bár fél 1 volt ekkor már...) 1-re hazaértünk, az utat Palkó sajnos végigsirta, de miután szopott egy kicsit, negyed óra ringatás után le tudtam tenni aludni és mivel Petit is beküldtem a szobájába pihenni, leülhettem ide megirni ezt a sikerszériát, mert hát éljen-éljen, haladtunk ma rendesen.
Mivel fúj a szél sajna, nem tervezek semmit délutánra, annál is inkább, mert AV megy egy bőrklinikára az anyajegyeivel este (vicces módon a régi GP-nkhez megy, aki hazament Ausztráliába szakosodni és most alapitott itt egy bőrgyógyászati klinikát), úgyhogy kell az engergia, mert hosszú lesz még a napom, ráadásul már a holnapomat is megterveztem: Carrickmines-be megyünk Palikával miután leadtuk Petit az oviban: visszaviszünk egy rövidgatyát a Heaton's-ba, ami kicsi lett AV-nek, próbálok Petinek atlétatrikót venni a Mothercare-ben és szerzek valami plusz matracot a kiságyba, mert ez a szines izé igencsak keményke... Hát huhh, ja*.
És akkor illusztráció:

A kőkerités a házhoz tartozik, ahonnan hoztuk az ágyat

És az utazóágy, semmi extra, Graco, alap, de legalább szines

* Ami még kell szombatig:

• megjött a normál kiságyba a matrac, haza kéne hozni - update: AV hazavonszolta
• összeirni a játszótereket, a látnivalókat a nyaralás helyszinén, mert nem lesz net, jajjj
• összeirni, miket főzhetek majd ott, azaz miket fogunk ebédelni
• irni két szivhez szóló búcsúlevelet Laura-nak és Maureen-nak és venni még egy nagyon kicsi virágcsokrot Laura-nak (Tesco? Supervalu?)
• bevásárolni az útra (főleg pelus, mást szerintem nem érdemes vinni, igy sem tudom, hogy férünk be)
• csütörtökön és szombaton posztolni a Dublinfox fb oldalára

Awwwwww

- Ha majd én meghalok, mondjátok meg annak, aki eltemet, hogy tegyen a földre ilyen keményet, amire rá tudok majd állni és nézegethetek...

Aprók

• Ami még van, hogy ez a mai délelőtt fájóan eszembe juttatta, milyen volt Petivel az élet, mikor kicsi volt. Pont ilyen, mint most Palival. Csak mig Palikára néha jön rá ilyen bolondóra, hogy kézben is sir, Peti mindig ilyen volt. Hogy képtelenség volt vele vásárolni. Hogy minden napunk merő stressz, érthetetlen feszengés, sirás volt. Oké, Palkó sem egy csendes darab, de azért ég és föld a két gyerek. Lehet tiltakozni, de Peti igazi fussy baby volt és ezt most látom bizonyitva, Palika után, mert ő nem az. Persze, tényleg, sok rossz napja van neki is, nincs el öt percig sem egyedül, állandó figyelmet igényel ő is (nem úgy mint Andriska, az ismerős baba, aki "fél órákat, órákat is eljátszik a pihenőszékében" HAHAHAHA) - de valahogy akkor is más a két gyerek természete... 
• Aztán azon gondolkoztam a napokban, hogy mit fogok mondani majd, ha meginterjúvolnak, mint a hires énekes anyukáját... Elmesélem majd, hogy igen, igen, a Nagy Sztár nagyjából két éves kora óta folyamatosan énekelgetett, mindig; ha megkérdeztük, mi akar lenni, egy-két furcsa dolog után (pl székadó hehe) mindig azt mondta, hogy énekes és nem, furcsa módon én soha nem dúdoltam neki, nem énekelgettem, mert nincs túl nagy zenei érdeklődésem, úgyhogy tőlem biztosan nem örökölt semmilyen muzsikusi vénát...     
• És még egy vicces: a hétvége óta Peti újra rákattant a wii-re, most éppen bowlingozik ezerrel. Reggel játszottak az apjával és amikor AV megakadt, nem jutott tovább az istennek sem, átadta Petinek a távirányitót és hopp - ő könnyedén továbbjutott neki... Azért az komoly, ha egy négy éves gyerek bármiben ügyesebb, mint a szülei. 
• Végül két kép:

Szökésben

A divatdiktátor - itt még flip-flop nélkül

A mai napunk

Nem volt különb, mint a tegnapi. Ja de, negativ értelemben.
Ma a Nutgrove Shopping Centre-ben jártunk Pajával, hogy beszerezzünk pár szükséges dolgot a nyaraláshoz. A Dunnes-ben kezdtünk, mert múltkor láttam egy jó fürdőruhát Cornelscourtban. (Underwired & Padded & Tummy Controlled ez kell nekem, mióta ronda a hasam) Mondanom sem kell, a vágyott darab nem volt. Se kicsiben, se nagyban, se semekkorában. Oké. Fürdőruha mellett Peti papucsot szerettem volna, csodák csodájára volt is pár fiú klumpa a cipők között - csakhogy mind 20-as volt. Szuper. Itt már éreztem, hogy szar lesz a délelőtt, annál is inkább, mert Palika mióta kiszedtem az autóból orditott és feszengett. Ha kézben vittem, akkor is. Mivel otthon 7-kor, fél 9-kor is evett, nem gondoltam, hogy 10-kor éhes, úgyhogy átclappogtam a Tesco-ba, hátha a Dunnes-t rühelli. Hát nem. A Tesco-s padon megetettem 100 gramm alma-banán-mangóval (befalta, mint aki az életben nem evett) - és bár a Tescoban vihettem öt percig sirás nélkül, miután két dolgot betettem a kosárba, újra sipákolni kezdett. Ez annál is inkább idegesitett, mert találtam fiú klumpákat és flip-flopokat a ruhák között, de a folyamatos nyűglődés miatt nem tudtam eldönteni, mekkorát és milyet vegyek. Végül véletlenszerűen bedobtam egy 26/27-es papucsot meg klumpát* a kosaramba (amit ilyenkor a babakocsiba téve tolok fél kézzel, mert a másikban ugye ott a Ded) és tűztem a pénztárakhoz. Mivel a Dealzbe is be kellett mennünk (úszógumi, nedves törlő, pelus zacskók, eldobható pelenkázófeltétek, elemek), hiába nyikorgott Palika, kénytelen voltam bevállalni még egy üzletet, de előtte adtam neki némi tápszert is, hátha... 50 mili után kiköpte a cumit, nem ez volt a baja, hurrá. A Dealzben már kedvem lett volna üvölteni nekem is, néha ugyanis totálisan elegem van, hogy miért ilyen kinlódás a létünk, de tartottam magam és Palkót is keményen. Mint a villám, cikáztam a sorok között, kb 10 perc alatt mindent megtaláltam és megvettem, éljenéljen, legalább itt mázlim volt. Mikor betettem az autóba Palikát, még jobban rázenditett, úgyhogy mivel a Nutgrove mellett van egy Lidl is, úgy gondoltam, átgurulunk oda, cipelem kézben, hátha az mégis jobban esik neki és legalább a Lidl-es bevásárlást is letudom. (Kolbász, uborka, szeletelt sajt, perec csak itt kapható.) 15 perc alatt végeztünk itt is, Palika egész jól birta a dolgot, csak néha próbált megmászni és miután bepakoltam az autóba, szépen el is aludt némi tiltakozás után. Negyed 1-re értünk haza (igen, ma sem reggeliztem, mondom én, hogy megy ez a fogyókúra) és miközben Palika orditott a földön (sajnálom, such is life, igy jár, aki 20 perc után felébred), előkészitettem az ebédet (csőben sült brokkoli), leguritottam egy csésze hideg tejeskávét, majd gyors peluscsere és indulhattunk is Petiért az oviba. Az úton  Paleszmalesz persze már nem aludt, se oda, se vissza, igy nem volt csendes utunk, de hálistennek némi ringatás után 3/4 3-kor, mikor Petit bezavartam pihenni a szobájába, ő is elaludt. Az előbb persze felébredt (30 perc után), de visszaaltattam, király vagyok vagy király vagyok.
Holnap szerda, utazóágyunk, fürdőruhám még nincs, de alakulunk, alakulunk.

* A klumpa kicsi lett, nyomja, a flip-flop viszont jó. Mókásan néz ki benne, de ez van.

Ovis dilemma

Kaptunk egy dvd-t a Simbas-tól, telistele kis videókkal, mit csináltak egész évben a kölykök az oviban. Hát a szivem szakad meg, nem birom én a búcsúzásokat. Olyan jó kis év volt ez, kár, hogy nem járhatunk továbbra is oda, de sajnos túl sok minden szól amellett, hogy ne ott folytassuk...

1) Napi 4x20 perc autózás = benzinileg és időileg is rengeteg
2) Csak 3,5 óra / nap, ami nagyon kevés, ha szeretnénk, hogy Peti tökéletesen beszélje az angolt, mire suliba megy
3) Drágább, mint a közelebbi ovik
4) Mivel ilyen messze van, biztos, hogy más iskolába fognak járni ezek a gyerekek, mint Peti

Négy nyomós érv és én mégis filózok... Mert ezt a helyet már ismerjük és tudjuk, hogy Peti imádja az óvónéniket és a többieket is. Jajjj, de nehéz ez...

És istenem, hogy fogok én sirni, ha egyszer el kell hagynunk az országot is... 

Osztán a mai őrület

Rájöttem, hogy rengeteg minden kell még a nyaralásra, úgyhogy ma ovi után egész délelőtt rohangáltam Palikával.
A Dundrumban kezdtünk, a H&M-ben, kicseréltük a kicsi nadrágot 86-osra, ez végre jó. (No comment, nem is akarok róla beszélni.) Ezután visszavittünk egy pólót a Penney's-be is, ami bénán állt rajtam, majd elugrottunk a Tescoba sajtért meg finomságokért, ne sirjon a nagyfiúk szája ma is. Az Eason's-ba is benéztünk, mert szeretnék venni Lauranak meg Maureen-nak egy-egy Budapestről szóló könyvet, de láss csodát: egyetlen darab vaskos Hungary cimű könyv volt, semmi más, se Magyarországról, se Budapestről. Mivel úszógumit és 54-es puzzlet is szerettem volna, lementünk a Tuthills-be, ahol az előbbi nem, az utóbbi viszont volt, méghozzá egy Cars-os kártyával összecsomagolva. (A pacskert is megnéztem, de nem volt, mondjuk már meg sem lepődtem.) Mivel ennyi mászkálás után Paja már igencsak megéhezett, adtam neki egy adag Prune-t, majd átgaloppoztunk a Blackrock Shopping Centre-be, ahol először a Debenhams-ban kerestem magamnak fürdőruhát (a kinézett darab persze nem volt), de végül csak Petinek vettem egy inget. Ezek után visszasétáltunk a Supervalu-hoz, vettem ebédre némi húst és nekivágtunk, hogy elhozzuk Petit az oviból. Az ovi előtt legnagyobb meglepetésemre, ahogy vettem ki Paját a kocsiból, valami ragacsba nyúltam - igen, igen, életében először Palika bekakkantott a kocsiban ülve. Az igazat megvallva nagyon örültem a dolognak, mert mióta elkezdtük a hozzátáplálást, nagyon kinlódik szegény, mindegy, mit kap, három-négy naponta van csak cucc a pelusban - általában csak rásegités után - és most először végre újra magától kakkantott az Istenadta, feltételezhetően az aszalt szilva áldásos hatásának köszönhetően... Beviharzottam hát a Deddel az oviba, kicseréltem a pelusát, felkaptam Petit és hazavándliztunk, fél 2-re haza is értünk. Ekkor rádöbbentem, hogy utoljára tegnap este ettem valamit, hiába no, tudok fogyózni. A húst bedobtam hát a sütőbe, mellészórtam némi sült krumplit és miután Palikát kétszer is megetettem, végre negyed 3-kor én is hozzájutottam némi ebédhez.
Most fél 5 múlt, Paja már 30 perce alszik, van még 6 percem az ébredéséig, úgyhogy bedobok egy tejeskávét, hátha nyerek némi energiát a placebo hatásnak köszönhetően... Rámfér. Már az energia, nem a placebo hatás.

Amúgy meg

Hétvége

Hol is hagytam abba... Talán a katasztrofális péntek délelőttnél... Hogy délután mit csináltunk, arra nem emlékszem, de az biztos, hogy péntek este, altatás után elugrottam a cornelcourt-i Dunnesbe, mert reméltem, hogy találok ezt-azt a leárazott ruhák között meg egyébként is, be kellett vásárolni a hétvégére. (Természetesen semmi jó ruha nem volt, pffff, ilyen az én formám.)

Szombaton délelőtt jöttek az Eszterék, vagyis Lindus meg Livi meg az anyukájuk. (Sajnos a nap nem indult túl fényesen, mert totál kosz volt a lakásban és erre AV reggel 8-kor döbbent rá és ennek hangot is adott. (Persze nekem is van szemem, én is tudom, hogy a lakásunk tisztasága khm... hagy némi kivánnivalót maga után, de bakker, egy folyton a kezemben lévő 10 kilós gyerekkel ennyire vagyok képes és slussz. Rendnek rend van nagyjából mindig, de én bizony csak addig jutok el takaritásilag, ami első pillantásra is látszik: konyhafelsöprés, -mosás, wc és csap takaritás, heti két-háromszori porszivózás és ennyi.)) Szerencsére csak 11 körül értek ide a vendégek, igy volt időnk valamennyit takaritani, úgyhogy ha nem is csillogó-villogó, de elfogadható tisztaságú kecóban várhattuk őket... Mivel jó idő volt, miután a gyerekek felengedtek és Peti elénekelte a repertoárját, közösen kimentünk a Herbert Parkba focizni, frizbizni meg sárkányt eregetni. Vicces volt látni, Peti hogy szereti Lindust, csomót beszélgettek, vihogtak, szaladgáltak együtt, hihetetlen, hogy már ilyen kicsi korban van olyan, hogy szimpátia... A parkból 1 körül indultunk haza, ekkor azt hittük, vége a bulinak, de kiderült, hogy a vendégeink nem tudnak együtt ebédelni a családfővel a városban, ahogy azt tervezték, úgyhogy eleget tehettünk a nyafogó gyerekeknek: Lindusék még nem mentek haza. Bár volt némi ebédünk, hogy mindenki jól lakjon, rendeltünk pizzát és azt ettük meg csendben ötösben, mig a két kicsi aludt. Mivel Peti mindenáron be akarta mutatni, milyen jó teniszben / bowlingban / Marioban, a gyerekek még 4-ig wii-ztek, úgyhogy szinte egész napos program lett a látogatásból, ami nem is baj, kell néha egy kis szocializáció nekünk is meg Petinek is. Délután-este már nem mentünk sehová, igy is eléggé kidöglöttünk az egész napos gyerekszórakoztatástól, ez van, öregszünk.

Vasárnap délelőtt Petiztem: elmentünk a St Anne's Park-ba, a Family Fun Day-re. Mikor odaértünk, elkezdett szakadni az eső, de mázlink volt, a Tir-Na-Nóg Cafe-ban még pont találtunk helyet és ettünk egy-egy scone-t, hogy kivárjuk, hogy elálljon az eső. Mikor már csak csöpögött, nekivágtunk megnézni, mit is kinál a Családi Nap. A játszóval szemben meg is találtuk a Nagy Eseményt: a nagy réten pár árus fagyoskodott és néhány gyerekeknek való körhinta forgott... Bár cuppogott a cipőnk a füvön, olyan vizes volt minden, Peti azonnal rástartolt a kamionos körhintára és azt is kisirta, hogy a csészés körhintán menjen egy menetet. Mivel különösen engedékeny kedvemben voltam, vettem három cupcake-t is, mert Pipi teljesen rákattant egy rózsaszinre és egy darab 2 euró lett volna, igy meg hármat kaptunk 5-ért. (A bolondnak is megéri... Eh...) Ebédre tésztás-csirkés-sajtos-tejszines valamit ettünk (amit még szombaton csináltam, de a pizza miatt megmaradt), majd ebéd után mindnyájan ledőltünk fél órára. Délután szinte végig ömlött az eső (mázli, hogy délelőtt letudtuk a kinti programot), igy AV és Peti itthon maradtak Apa-Fiú napozni, én meg elvittem Paját a Dundrumba vásárolni. Jártunk a H&M-ben, ott vettem neki egy széles derekú gatyókát (74-eset - kicsi lett - áááááá), bementünk a Penney's-be, mert szerettem volna venni Petinek egy papucsot (nem volt, kapott helyette egy piros mackógatyát hehe), benéztünk a Tescoba, hoztunk kenyeret, tejet meg felvágottat és még a patikában is megfordultunk, hátha van papucs, de nem volt. 7 körül értünk haza, dögfáradtan, mire AV-nek volt képe megkérdezni, hogyhogy nem hoztunk valami vacsorát (értsd: sajtot vagy valami "finomat" (???)). Szerencsére megálltam, hogy ne húzzak be neki egyet, tekintve, hogy a fenti kis körutat úgy tettük ám meg Palikával, hogy ő az elejétől a végéig a kezemben volt (vásárlás, fizetés, elpakolás közben is, oh, yeah), miközben ő itthon bulizott Petivel, aki oké, fárasztó, fárasztó, no de korántsem annyira, mint Paja... Az estét ezek után mindketten a gép előtt töltöttük, de nem sértődésből, hanem mert ő matracot keresett a kiságyba, én pedig utazóágyat a nyaralásra. Matracot végül az amazonról rendeltünk, én pedig úgy feküdtem le, hogy megálmodom, hogy Mamas & Papas Classic, Graco vagy Hauck Little Dreamer utazóágyat vegyünk, de mondanom sem kell, az éjszaka nem vitt közelebb a döntéshez.
Hahhh, fárasztó dolog ez az élet...

Egyetlen elsőszülöttem

Tegnap kissé aggódott a csúszda alatt állva:
- Anya... Van olyan, hogy sosem áll el az eső?

Aztán hazafelé a kocsiban:
- Ha kiesnek majd a tejfogaim, fogok tudni beszélni azért? (Mondom én, hogy nálunk a duma központi jelentőségű...)

Illetve az előbb zongorázás közben álmodozva:
- Ha megnövök, szeretném, ha Presser Gábornak hivnának...

- Mi szeretnél lenni?
- Székadó.
- Az mi?
- Hát aki mindenkinek ad széket...

Na ez még kellett igy estére..

From the moment you hold your baby in your arms you will never be the same
You might long for the person you were before
When you had freedom and time
And nothing in particular to worry about
You will know tiredness like you never knew it before
And days will run into days that are exactly the same
Full of feedings and burping
Nappy changes and crying
Whining and fighting
Naps or a lack of naps
It might seem like a never-ending cycle

But don’t forget….
There is a last time for everything
There will come a time when you will feed your baby for the very last time
They will fall asleep on you after a long day
And it will be the last time you ever hold your sleeping child
One day you will carry them on your hip then set them down
And never pick them up that way again
You will scrub their hair in the bath one night
And from that day on they will want to bathe alone
They will hold your hand to cross the road
Then never reach for it again
They will creep into your room at midnight for cuddles
And it will be the last night you ever wake to this
One afternoon you will sing “the wheels on the bus” and do all the actions
Then never sing them that song again
They will kiss you goodbye at the school gate
The next day they will ask to walk to the gate alone
You will read a final bedtime story and wipe your last dirty face
They will run to you with arms raised for the very last time.

The thing is, you won’t even know it’s the last time
Until there are no more times. And even then, it will take you a while to realise.

So while you are living in these times, remember there are only so many of them and when they are gone, you will yearn for just one more day of them.
For one last time.

Hehe

Csináltam én is oldalakat, mert itt könnyebb kihúzni a kész dolgokat, mint az Open Office-ben.

Eh

Rég volt ennyire fosszar napunk, alig várom, hogy este legyen.

Itt még nem esett

Először is tegnap este (tegnapelőtt után) megint valami koncert volt a szemközti hotelben, de mig szerda este már 10-kor bekussoltak, tegnap még 3/4 1-kor is hangoskodtak, úgyhogy kétszer hivtuk őket, kétszer a rendőrséget, hogy csináljanak már valamit, mert a lakás gőzölög a melegtől, de ablakot nyitni nem tudunk, mert üvölt a zene basszákmeg, úgy, hogy csukott ablaknál is hangos, pláne még, ha kinyitnánk.
Aztán van ez a rohadék Horse Show, ami egy 4 napos buli az RDS-ben, ami miatt özönlik a nép a városba, konkrétan az utcánkba, úgyhogy alig birunk moccanni, mert állandó dugó van, ráadásul a sok hülye mindenhol otthagyja a kocsiját, tovább fokozva az őrületet, hogy a saját parkolónkba alig tudunk behajtani...
Aztán. Palika, mióta reggel felkelt, egyfolytában üvölt valami miatt. 1 óra elmúlt, eddig a kocsiban aludt 45 percet, akkor csend volt, de egyébként egy másodpercre sem tudtam letenni, mert azonnal visitani kezdett. (Ezt szavanként irom, itt van a karomban.) A kocsiban hazafelé azon filóztam, hogy 7 napból nagyjából 4 napon ilyen hipernyűgös, hogy abszolút matrica; 2-n olyan elviselhető, 1-n meg tök aranyos. Hm. Nem túl jó arány.
Hogy ő se maradjon ki, Peti sem normális (vagyis csak a szokásos haha): egy percre sem tud csendben maradni. Komolyan. Mindig, nonstop, folyamatosan megy a nézd, hallgasd, nézd, figyelj, ez van az van. Ha nem is hozzám beszél, mindent kommentál, úgyhogy akkor sincs csend, dumál, dumál, dumál, megőrjit. (Oké, vannak aranyvirág pillanatai, de áááááááá, az ilyen szar napokon kikészit ez a folyamatos pofázás, nem értem, ő miért nem akar néha csak úgy ülni és nézni ki a fejéből, miközben Paja ordit, miért kell akkor is próbálkozni és túlkiabálni.)

Itt már esett

Sulsszpoénként voltunk a St Anne's Parkban és 5 perc hinta után elkezdett ömleni az eső. Biztunk benne, hogy hamar eláll és folytathatjuk a hintázást, de neeeem: több, mint fél órát álltunk egy csúszda alatt (én közben etettem, ringattam Paját persze, Peti meg... hát persze. Dumált.), majd mikor láttam, hogy itt bizony egész napos eső lesz, visszaszaladtunk a kocsihoz és hazajöttünk. Azóta is esik BTW.
És most érted. Nem az eső. Nem is a forgalom. Nem is a nyűg. Nem is a duma. Nem is a kialvatlanság. Hanem ez igy. Együtt. Báááááááá.

És akkor utolértem magam

Kedden kezdődött tehát ez a hét: Petit elvittem oviba, majd hazafelé beugrottam a Supervalu-ba vásárolni ezt-azt. Délután a Nagyi bement a városba, én meg sütöttem egy ál-brownie-t, ami egész jól sikerült. A nap kifejezetten sikeres volt, mert Palika irtó aranyosan eljátszott szinte egész nap, illetve elvitték a régóta meghirdetett szőnyegünket is, amit még Paul-nál használtunk (jaj, Pipike azon kezdett el mászni, jajjj).

Szerdán délelőtt Petit elvittem az utolsó közös programunkra: ezúttal a St Anne's Parkba mentünk játszózni. Nagyon jól telt a délelőtt, nem elég, hogy péppé hintázta magát Peti, csomót mászókázott is, ami nála nagy szám. (Kicsit aggódom emiatt, bevallom, nem egy mászós fajta, csúszdázni sem szeret nagyon, attól tartok, én rontottam el, mikor anno mindig óvtam-védtem, hogy jajj, ne mássz oda fel, jujj, vigyázz... No mindegy, majd Pajánál ügyesebb leszek.) A játszó után Pepi kikönyörgött magának egy fagyit (jaj, hogy utálom a '99-t, nem tudom elmondani: lehűtött tejszin egy vagyonért és bakker van képük ezt fagyinak hivni... Alig van olyan hely, ahol kapható normál fagyi, nem csak ez a szar, tök gáz, igy nő fel csóri gyerek, hogy a fagyi valami tejszin-izű, puha valami, amit gépből nyomnak ki, kizárólag egy izben, mert annyi eszük nincs érted, hogy adjanak hozzá egy kis csokit vagy epret vagy mit tudom én mit, tutti-fruttit...) A játszózás és a fagyi után, hogy nekem is legyen valami kis örömem (haha), kigurultunk a Dollymount Beach-re, de sajnálattal láttam, hogy lezárták a partra vezető utat... Oké, most igy Petivel oda tudtam volna sétálni, de bakker ez azt jelenti, hogy amig Palika nem tud gyalogolni, számunkra Dollymount elérhetetlen lesz, mert ahhoz, hogy lesétálj a vizig, rengeteget kéne a homokban menni és ugye babakocsit homokban csak a hülyék tolnak. Állitólag azért zárták le az utat, mert egy bénabéla beleragadt a homokba és a mentők nem tudtak bemenni érte az ott parkoló kocsik miatt. Pf. Szomorú vagyok, mert Petit rendszeresen altattuk úgy, hogy kiautóztunk Dollymountra, szippantottunk egy kis tengeri levegőt és kanyarodtunk is hazafelé, hogy ha felébred 45 perc után, pont már otthon legyünk - no ez Palikával most felejtőssé vált a lezárás miatt. Szipp. Nem minta az elmúlt 7 hónapban felmerült volna ez az altatási lehetőség, de érted. Délután Nagyi megint a városban lófrált, mi meg a fiúkkal Herbert Parkoztunk. Jó volt, Palika hazafelé elaludt, úgyhogy az este nyugisan telt (volna, ha AV-vel nem veszekedtünk volna)...

Csütörtökön, vagyis ma, mivel AV egyetlen rövid nadrágja, ami felmegy rá, elkopott itt-ott, ovi után beugrottam a The Park nevű helyre, a Heaton's-ba. Nagyon ügyes voltam, mindenkinek hoztam valamit: AV-nek egy gatyót, 5 zoknit meg egy pólót, Petinek egy Thomas DVD-t, Pajának egy kertésznadrágot, Nagyinak egy cipőt, magamnak meg egy pulcsit. (Mindezt 46 euróért, oh yeah.) A Mothercare-be is benéztem, mert szerettem volna venni ilyen feeder-t, de persze nem volt, talán égi jelként... Fél 12-re értem haza, összeütöttem némi ebédet és rohantam Pipiért az oviba. Most fél 5, Nagyi elment, itt maradtunk újra egyedül.
Amig itt volt, nem mertem leirni, de ég és föld volt ez a mostani látogatás meg az előző... Szinte semmi konfliktus nem volt közöttünk, csomót segitett, szórakoztatta Palikát és Petit is, sokszor még ő védte meg Petit, mikor túlságosan szigorúak voltunk vele... Teljesen el vagyok képedve, milyen jól sikerült ez a két hét és hogy elszállt.
Hümm.  

A múlt hét

A múlt hetünk is aktivan telt ám (mikor nem). 

Hétfőn délelőtt egyedül vittem Petit oviba, majd hazafelé benéztem a Debenhams-ba a Blackrock Shopping Centre-ben, de nem vettem semmi fontosat, csak egy borszinű pulcsit Petinek, mert úgy megtetszett. Délután - már hogy ovi után rögtön -, mivel volt egy Grown-ups Go Free voucherem, ami lejárt júliusban, elvittem Petit az Imaginosity-be, amiről ódákat zengenek az Ir Anyák. Hát... Ööööö... Valószinűleg a San Jose-i múzeum magasra tette a mércét, de ez a hely ahhoz képest elég béna volt. Most őszintén, a mai világban melyik gyereket érdekli az, hogy játékból bevásárolhat, ha sok boltban van igazi, gyerekeknek való kosárka? Kit érdekel, hogy játékból főzhet, mikor otthon olyan játékmikró várja, aminek nem törött az ajtaja és hangot is ad? Ki játszik fagitárral, mikor igazi is lehet neki? Értem én, hogy pretend play és társai, de na. Valószinű, ha Peti tudna kommunikálni másokkal (mármint angolul), másképp jött volna le a dolog, de igy elég gyér élmény volt, még úgy is, hogy volt pár, igazán csak pár dolog, ami jó volt (például a daru, de onnan meg mindig ellökték mások; a climber; az autóvezetés szimulátor). Mondjuk egy dologra jó volt ez a múzeum-játszóház: többet nem vágyom a pesti Mini-city-be, mert valószinűleg az is csalódás lenne. (Annál is inkább, mert ott is, mint itt is, a felnőtteknek is kell belépőjegy. WTF? Utálom az ilyen lehúzós helyeket. A gyerek egyedül nem mehet be ugye, kell felnőttjegy, hogy kisérgethessük őket, de azért fizessünk is magunk után, mintha legalábbis a felnőttek is leülnének időnként daruzni vagy épitőkockázni...) Ja, és ami még gáz volt, hogy az egész 3. emelet egy kültéri játszótér volt, de az csak bizonyos időpontokban szinte percekre nyitott ki, úgyhogy el lehet képzelni, milyen tömegnyomor volt ott, ha végre kiengedték oda a jónépet. Na jó, fika off, ide se megyünk többet és kész... Kedden délelőtt együtt mentünk négyesben oviba és miután leadtuk Petit, Nagyival meg Pajával beugrottunk a Debenhams-ba meg a M&S-be. 70%-os leárazások voltak, de igy is csak egy farmerszoknyát vettem, hiába no, ezek a helyek még igy is drágák. Délután AV kivett fél napot és miután Petit hazahoztam az oviból, elmentünk Bray-be kettesben vidámparkozni. Mivel ő mindenen szédül, csak én próbáltam ki három attrakciót is, amiből kettő jó volt, tetszett (az egyik a sima körhinta, vicces, sosem ültem még ilyenen, a másik meg ilyen sziszegős fel-le ugráló izé volt), a harmadik viszont borzasztó volt, szó szerint fájt az agyam utána, nem tudom, ez kinek jó, én mindenesetre ezentúl messzire elkerülöm ezt a cuccot, mert iszonyat volt. A vidámparkozás előtt fagyiztunk is, éljen Gino's, majd fél 5 körül értünk haza. Este AV elment zenélni valami bárba (haha), de nem nagyon tetszett neki, bár igy is éjfél után ért haza.

Szerdán délelőtt, mivel AV szabadnapot vett ki, elmentünk a National Aquatic Centre-be, mert volt még egy Grown-ups Go Free voucherem... Peti először elég nehezen oldódott, mert a gyerekrészen, a kalózhajónál mindenfelől spriccelt a viz, de miután tettünk vagy húsz kört a sodrómedencében, felbátorodott és már le mert csúszni a gyerekcsúszdákon is. 10.15-re értünk oda, 1-ig maradtunk, jól kidöglöttünk és mivel enni nem lehetett benn és kinn is csak sütiket árultak, tűztünk haza pizzát rendelni. A délután lazán telt, 6 körül elvittem Palikát aludni a Poolbegre, illetve este rendeltem a Tescotól és lelkesedtem, hogy milyen szép kis napunk volt. 

Csütörtökön megint ovi volt és bár Nagyi ekkor volt 60 éves, Palika nélkül mentem ovi után a Dundrumba, mert vennem kellett tortát meg virágot, hogy felköszönthessük délután. Mikor hazaértem, elindult AV-hez a Céghez, ebédeltek, majd délután kettesben sétáltak a glasnevin-i temetőben meg a Botanikus Kertben. 4-re értek haza, hullafáradtan, majd miután megjött a Tescos bácsi és elvitték a hintát (eladtam juhúúú, igen, Paja sajnos végleg kinőtte, szipp) tortáztunk és ünnepeltünk. 

Pénteken délelőtt Petivel elmentünk Lindusékhoz Blanchardstown-ba. Jól éreztük magunkat, én örültem, látva, hogy másnál sem könnyű az élet (Livi 1 éves volt májusban, jajjjj, hát ez a korszak is szörnyű), a gyerekek meg jól eljátszottak egymással. (Peti talán Lindussal találja meg leginkább a közös nevezőt, tök jól eljátszanak.) 1 körül értünk haza, majd 5 körül elvittem a két kisfiút Herbert Parkozni, AV és Nagyi meg jöttek utánunk sétálni.  Szombat éjjel óriási esőzés kezdődött, esett egész nap, a DART sem járt... Délelőtt a Blackrock Shopping Centre-be vittem AV-t, hogy vegyen magának némi ruhát és amig ő vásárolgatott, mi Petivel benéztünk a Supervalu-ba és vettünk a Mekiben egy smoothie-t. Mivel ömlött az eső egész nap, sehová sem mentünk délután Petivel, csak este autóztunk el a Nagyival a Tesco-ba bevásárolni, miután AV visszavitte és állitólag megcsináltatta másodszor is a kocsi fékjeit. (Azóta is csikorognak, de sebaj.) 

Vasárnap délelőtt miután még mindig elég ramaty volt az idő, elvittem Petit a Dundrum-ba, az új játszóházba. Iszonyat sokan voltak, őrületes hangzavar volt, a gyerekek meg állatkodtak (különböző rollerekkel, ride-onokkal gurultak le a csúszdákon, a sok hülye szülő meg csak vigyorgott, végülis kit izgat, ha a hülye gyerekem elüt egy 1 éves szerencsétlent a csúszda alján, aki rosszkor volt rossz helyen)... 10 perc után Peti megkörnyékezett, hogy menjünk haza, én még 10 percet ráhúzattam vele, ha már megvettük a belépőt, majd inkább a Dundrumban mászkáltunk, jobb volt az úgy mindenkinek. Délután nekivágtunk, hogy sétáljunk a Herbert Parkban, de sajnos elkezdett csöpögni az eső, igy a Nagyi meg Peti játszótereztek, mi meg elvittük Palikát inkább autózni, hadd aludjon anélkül, hogy eső érné szépséges pofázmányát. 

Hétfőn - oké, ez már ez a hét, nem a múlt hét, de ide tartozik a nap, mert bank holiday volt - délelőtt elvittük Petit Bray-be. A terv az volt, hogy csak játszózunk az új játszón meg fagyizunk, hiszen a vidámpark még úgyis zárva lesz, de mivel elég későn indultunk, a funfair meg valami oknál fogva az ir szokásokkal ellentétben valóban pontosan délben kinyitott, megengedtük Petinek, hogy egy valamire felüljön. Ő a sima körhintát választotta, ami nagyon menő volt és más vidámparkokban nem is szokott lenni sajnos. A hinta előtt egyébként teljesitettük a tervet is: játszótereztünk és fagyiztunk is, szóval jó kis délelőttünk volt, főleg úgy, hogy hazafelé benéztünk a Lidl-be és némi rágcsa mellett (fánk, muffin, perec, cookie) vettünk egy fejtörős könyvecskét, néhány stencilt Petinek meg egy tenyérlenyomat készitő gyurmát Palikának (vagyis magunknak). Délután, miután felállitottam Petinek az eddig ágy alatt heverő sátrát, bár jó idő volt, a Nutgrove Shopping Centre-be mentünk, mert AV Nagyi 60. szülinapjára a gitár mellé (hehe) vett egy tabletet is és azt el kellett hoznunk az Argosból. Mig AV átvette a szajrét, mi Petivel Tescoztunk kicsit (Kinder tojást szerettünk volna már napok óta, de sehol sem lehet kapni, hát ilyet!), majd átszaladtunk a Lidl-be is, mert reménykedtem, hogy lesz Palikának gatyóresz, de persze nem volt. (Csütörtökön indult az akció, aznap be is ugrottam a deansgrange-i Lidl-be, mert Paja minden gatyóját kinőtte már, ami ilyen terhesgatya-szerűség, vastag derékrésszel, a sima gumis meg nyomja a hasát, de összesen kettő darab gatyóka volt, az egyik a fenti képen látható 6-12 hós, a másik meg egy 0-2 hós... Délelőtt a bray-i Lidl-ben sem volt egyetlen gatyó sem és délután a Nutgrove-ban sem, szóval elkapkodták rendesen, én meg meg vagyok lőve kérem, mert sehol máshol nem láttam még ilyen jellegű gatyát, pedig istenuccse minden szóba jöhető üzletben kerestem már... Most azon filózom, hogy rendelek a netről pfff.) No szóval hétfőn vásároltunk és másnap, kedden kezdődött tulajdonképp ez a rövid hét, aminek lassan vége is...     

Freud tapsikolna

Peti amúgy mostanság elkezdett félni pár dologtól... Tudom, természetes, de olyan aranyos a kis aggodalmaival.
Illetve mostanság emlékszik, mit álmodott éjszaka és lelkesen el is meséli. Múltkor például azt álmodta, hogy nem tudta összeszerelni a mikrofon állványát, én mondtam neki, hogy majd Apa megszereli, de Apa nem jött haza, mert kórházba került és ő sirt... Szipp. Igy képezte le ennyi idő után ezt az egészet... Édescsillagom... Máskor meg azt álmodta, hogy görkorcsolyázik és felszáll a levegőbe, de én jól lehordom és mérges vagyok rá, mire ő megszeppen, pedig úgy szeretne repülni a fák fölött. Remélem ennyire azért nem vagyok korlátozó szülő...

Mire megtanultam a leckét, már új lecke van

Most találtam egy magyar-ir blogra, ők is hazamennek, jaj. Nagyon jó kis összefoglaló amúgy ez, egyetértek.
Eh, előbb-utóbb mindenki hazacsúszik.

Hol jártunk, mit csináltunk reloaded

Van két percem, krónikázom kicsit.
Nagyi 22-én este jött meg, jó késői géppel, igy Petivel csak szerda reggel találkoztak. Hülyén jött ki, mert szerda délelőtt jöttek Zsomborék is, mert már ezer éve húztuk-halasztottuk a talit, úgyhogy nem akartam lemondani megint - és hát Peti hozta is a formáját: végig Nagyizni akart, a kissrácot kvázi leszarta, szóval elég ciki volt a dolog... Miután túléltük a délelőttöt, Pepi úgy felpörgött, hogy nem akart pihenni sem ledőlni, igy miután Paja 45 perc után felébredt a délutáni alvásából, úgy döntöttünk, hogy belevágunk a nyárba, elmegyünk négyesben Seapoint-hoz, hiszen a Nagyi úgysem volt még ott. Igy is tettünk, ragyogó napsütésben tengerpartoztunk kicsit, ami úgy nézett ki, hogy én Palikával a karomban mászkáltam fel s alá a sekély tengerben, Peti meg Nagyival homokozott. Rövid idő múlva Paja elaludt a kezeim között, úgyhogy szedelőzködtünk és szépen hazaindultunk, mielőtt belefutottunk volna a délutáni dugóba.
Csütörtökön délelőtt ovi után nem jöttem haza Palikával, hanem először is beugrottam a Starbucks-ba egy decaff latte-ért, majd elhajtottam a Herbert Parkba, hogy találkozzam Bee-vel, aki egy igen busy bee és már ezer éve nógatott, hogy találkozzunk, úgyhogy már nem volt képem tovább halogatni a dolgot (nem tudom, emlitettem-e már, milyen antiszociális vagyok). Miután megbeszéltük a fő tennivalókat (szeretne egy aktiv +1 csapatot létrehozni szegény a Cégen belül, de senkinek nincs ideje tevékenyen részt venni a dolgokban - gőzöm sincs, neki honnan van energiája / ideje három gyerek mellett), hazaszaladtam, megetettem Palikát és indulhattam is Petiért az oviba. Délután nem mentünk haza rögtön, hanem továbbautóztunk Bray-be, a vidámparkba, kihasználva, hogy Paja otthon van a Nagyival. Peti ezúttal öt attrakcióra kunyerbálta fel magát: ült a convoy-on, a csészés hintán, a körhintán, a kalózhajón meg természetesen a buszon. Este dögfáradtan hulltam az ágyba, no de ez mindig igy van, erről ne is beszéljünk.      

Pénteken délelőtt négyesben bevállaltuk Malahide-ot, mert azt olvastam, hogy 11-től funfair van a parton. Aha. Nem értem, miért hiszek még mindig az ireknek, ismerhetném már őket eléggé ahhoz, hogy tudjam, hogy az időkezelésük meglehetősen hanyag - szóval amint az várható volt, a vidámpark persze nem nyitott ki 11-kor, úgyhogy 50 perc autózás után megtudtuk, hogy jaaa, hát majd úgy 2 körül lehet csak felülni a hintákra... Esetleg. Édes Anyád, az. Esetleg. Hogy mentsük a menthetőt, lesétáltunk a partra, leültünk a homokba piknikezni, pontosabban jött a szokásos forgatókönyv: én tartottam Pajikát, áztattam a lábam a vizben, Peti meg evett Nagyival a törölközőn. Egyszer-kétszer Paja lábát is belelógattam a tengerbe, úgyhogy nevezetes volt ez a nap rendesen... Tűzött a nap egyébként, oltári meleg volt, úgy rémlik ezen a napon sokalltam be, hogy ir nyarat akarok, mert ekkor már hetek óta volt 100%-os páratartalom mellett 25 fok, ami azt jelenti, hogy a lakásban hiába szellőztettünk, 27 fok alá nem ment a hőmérséklet még éjszaka sem és azért no most már na. Érted. 2 körül értünk haza, elaltattam Paját és szaladtam vissza a St Stephen's Green-be kicserélni pár ruhát, amik kicsiknek bizonyultak. Hogy délután mit csináltunk, arra nem emlékszem, valószinűleg itthon döglődtünk a melegben, de ez magunkat ismerve nem biztos. Este nekiálltunk szállást keresni, mert úgy döntöttünk, megpróbálunk nyaralni egyet itt Irországon belül, hát mit ne mondjak, napokig nézelődtünk, mire találtunk valamit, amit szépnek és jónak is tűnik, megfizethető ÉS szabad is. Utóbbiban ugyan tettünk némi engedményt, mert eredetileg 9-16-ig akartunk menni, de csak 16-23-ig volt szabad egy szimpi hely, úgyhogy toltuk kicsit a nyaralást, de ez van, ennyi belefért, remélem az idő nem lesz sokkal rosszabb...
Szombaton délelőtt AV-vel elmentünk a Dundrumba ruhát nézni neki, mert mindent khm... kinőtt. Egyetlen pólóval értünk haza, bár ezer üzletben jártunk, de úgy tűnik, az XS a divat a férfiaknál is, mert bizony semmit sem találtunk a pólón kivül, ami jó lett volna neki... Hogy kissé sikeresebb legyen a nap, hazafelé beadtuk az autót a szerelőbe, mert nyikorgott a fékje már jó ideje, de mondanom sem kell az első 50-100 csikorgásmentes méter után természetesen újra elkezdtek nyüszögni a fékek, szuper. Délután Nagyi AV-vel elvitte a két gyereket a Herbert Parkba sétálni, én meg elugrottam a lengyel boltba grizért meg nagybevásároltam a Tesco-ban. Miután 300 méterre tudtam csak parkolni és vettem 6 darab 2 literes vizet a szokásos dolgok (2 kiló liszt, 1 kiló cukor, 1 liter olaj stb stb stb) mellé, úgy döntöttem, megérdemlek egy Cézár salátát, úgyhogy egy take away-be is benéztem és büszkén rendeltem magamnak egy salit, amit vacsorára meg is ettem.

A vasárnap sajnos abszolút katasztrófa volt (bár a szombatot sem mondanám fenomenálisnak). Délelőtt nekivágtunk Petivel a Dublin Castle-nek, mert azt olvastam, hogy óriási homokozót telepitettek oda és homokvár épitő verseny lesz - no ahogy azt én elképzeltem: 45 percen át keringtem a központban és egyetlen egy parkolóhelyet sem találtam. Szomorúan hajtottunk haza fél 12 körül és hogy Peti legalább egy kicsit legyen szabad levegőn, fél órát töltöttünk a Herbert Parkban bicaj, roller, labda és minden egyéb móka nélkül. A délután hasonlóan szarul sikerült: AV-val és Petivel elmentünk a malahide-i vidámparkba. Már ott rosszul indult a dolog, hogy egyrészt AV folyton beleszólt, hogy vezetek (rühellem, rühellem ezt, undoritó szokás), másrészt lépésben haladtunk át a városon, akkora dugó volt és ebből következőleg parkolni sem lehetett. Szuper. A vidámpark közelében mit volt mit tenni, átadtam AV-nek a kormányt, hogy induljon ő visszafelé parkolóhelyet keresni, én meg Petivel nekivágtam a funfair-nek. Csóri gyerek végig a fülét befogva sétált, mig felmértük a terepet, olyan istentelenül hangos volt a zene (de miért, DE MIÉRT?). Nagy nehezen, orditva rábeszéltem egy Spider Man-re (amikor hevederekbe kötve ugrálhatsz a trambulinon), végigálltuk a sort, ugrabugrált kicsit, majd megjött AV és Peti kikönyörögte, hogy üljünk fel az óriáskerékre együtt. No ez hibás döntés volt: amint beültünk, ömleni kezdett az eső. Nem szemerkélt, nem csöpögött, ömlött, mintha dézsából öntötték volna. Peti - aki rühelli, ha az arcát viz éri - úgy elkezdett visitani, mint a malacka: orditott, toporzékolt, hogy le akar szállni, de az óriáskerék már elindult, a kávé lefőtt, a zuhogó esőben ültünk tiz méter magasan és ha Peti nem üvöltött volna, még talán röhögtünk is volna, milyen szar a helyzet. Szerencsétlent az ölembe vettem, csöpögött rólunk a viz, fossá áztunk, úgyhogy egy kör után szóltunk, hogy kiszállnánk. Mivel én mindenre mindig felkészülök, vittem váltóruhát Petinek (arra gondolva, hátha tengerezünk és vizes lesz haha), szóval ő szépen átöltözhetett a kocsiban, mi viszont szarrá ázva utaztunk haza, mit ne mondjak, isteni volt... Hazafelé beugrottunk a Lidl-be némi fájdalomdjiért (értsd fánk, cookie, miegymás) és megállapitottuk, hogy Malahide-ra soha többet nem megyünk vidámparkozni, mert kétszer jártunk ott és kétszer csalódtunk akkorát, mint a ház.
Igy telt hát az első hetünk Nagyival, jó sok helyen jártunk, jó sok mindent láttunk, hurrá.      

Bray-ből hazafelé

Néha úgy érzem, egy Monty Python jelenetbe csöppentem:
- Hogy volt az, amikor egy toronyba kakiltál?
- Olyan nem volt.
- Dede.
- Mondom, hogy nem volt olyan. Milyen toronyba?
- Milyenbe? Hát milyen egy torony szerinted?
- Magas.
- Igen. És milyen lett a gatyád?
- Milyen lett volna, semmilyen, nem kakiltam toronyba.
- Dede.