Gondolatok a pincében

Legújabb megfigyelésem, hogy azok az emberek, akik úgy ülnek a metrón, buszon, villamoson, trolin, hogy a lábukat szétvetik, mint a legrosszabb direktk***k, szignifikánsan alacsonyabbak a magyar átlagférfiaknál... Bár a látványuk azt (is) sugallhatná, hogy micsoda óriásszerszámot hordozhatnak ezek a lábuk között, ha annak ellenére, hogy a combjuk ropivékony, mégsem tudják normálisan összezárni a lábukat; szerintem mégis azok vannak többségben, akik meglátva egy-egy ilyen díszpéldányt, azonnal arra gondolnak, hogy nézd már a kis töpszlit, kis termete ellenére milyen szépen elfoglal tahó módon két helyet a tömött metrón... Mert összerakni a lábukat ezek a marhák nem képesek ám, még ha gyerekes anyák és öreg nyanyák állnak is a levegő nélküli, fülledt járműveken...

Szerintem az, hogy bízunk benne, hogy ha szembetalálkozunk a lelki társunkkal, akkor örökre mellette maradunk, mert semmi sem vezethet tévútra, éppen olyan optimista kapálózás, mint ha azt hisszük, hogy van valami, valaki, valahol, aki a kezében tartja ezt az egészet...

Az előbb elmentem a Sparba. Útközben belebotlottam egy kampányzáró retróbuli hangzavarába. Épp a tíz- és négyemeletes házak faláról verődött vissza... A kampány sikerességét jelzi a következő kis párbeszéd:

- Mi van kinn, néni?
- Táncolnak a politikusok...
- Kik?
- ???
- Melyik párt?
- ??? Táncolnak... Úgy ropják...

Bevásárlás után azért elbotorkáltam a hang irányába és felmértem, mi van már. Az eredmény: Szadeszes kampányzáró, ingyen sör, ingyen szenya, ingyen üccsi, retrózene, töksötét, fogatlan csövik.

Öt perc után eljöttem és most már itthon nézzük a Dob+Basszust. Épp az XL Sisters Nagytest nagy élvezete megy... Sajnos a Glamour-ról már lemaradtunk, de most kezdődik a Hannibál tanár úr is. Inkább ajánlom, mint a Berényiék újabb kalandjait...

Ma elértem életem eddigi legzúzósabb tömegét, ugyanis a mérleg higanyszála reggel 55 kg-t mutatott, miután lájtos ruhákban (polonyó + játszónadrág), cipő nélkül ráléptem... Kicsit megdöbbentem, hiszen 12 éves korom óta (akkor 54 kg voltam) nem léptem át az 53-at. Nem érzem magam kövérebbnek ugyan, mint egy hete, de ezzel az 55-el asszem elértem a lélektani határt, több nem szeretnék lenni semmiképpen. Asszem le kell mondanom az éjféli kakaóról meg lekváros kenyérről. Nem látszik rajtam semmi, de azért már mégis... 165 centihez igencsak elég 53 kg is. Sőt. Ha kicsit tudnám ropítani a combjaim és meg tudnám akadályozni, hogy a mejjem ne csoffadjon, ha csökken a súlyom, akkor 52-vel is kibékülnék. De ez túl szép lenne, úgyhogy ki is húzom.

Ma, miután rádöbbentem milyen öreg vagyok, úgy gondoltam, jó lenne összeírni mi az, amit szeretnék csinálni a közeljövőben, hátha ez ösztönöz majd bizonyos lépésekre:

- Szeretnék valamilyen önvédelmi tanfolyamra járni, kung-fuzni vagy mittudomén
- Szeretnék táncra járni, vagy folytatni a néptáncot vagy valami újat tanulni az alapoktól
- Szeretnék valamit sportolni, mondjuk elszálltabb időszakaimban szeretnék lovagolni járni, vagy teniszezni, de tulajdonképpen már az is haladás lenne, ha heti egyszer úsznéknánk vagy pingpongoznánk
- Szeretnék egy túracsoportba járni, hogy szakképzett túravezetőkkel fedezzük fel a közeli hegyeket, ne ilyen vakvezetvilágtalant módjára
- Szeretnék a kóbor állatokon segíteni valamilyen önkéntes munkával
- Szeretnék öregekkel lenni szintén valamilyen önkéntes szervezeten keresztül

Főztem paradicsomlevest meg gombapörköltet, majd nagy nehezen kitaláltuk, hová menjünk délután. Az általam javasolt Budakeszi Vadaspark megvétózása után a Budai Várhoz mentünk, majd a Nyugati alatt óriási ésjézuseljőhalleluja üvöltözés mellett megkerestük a nattérképen, hol lakunk. Ezután ettünk sütit az Európában (bazimeleg, nólégkondi, ishler jó, franciakrémes drága és rossz), majd hazajöttünk, de fél 7-kor újra szedtük a sátorfánkat és elindultunk fotózni a Nemzetit meg a Művészetek Palotáját. Most értünk haza és kivagyok, mint egy ló. Na erről beszéltem. Ezért kéne az a rendszeres sport...

3 év

Asszem közeleg az évforduló... Vagy talán már el is múlt... Naptárban nem vagyok túl jó...

28 nm... Galériával együtt... Patkány a falban... Fürdőruhában mászkáló őrült szomszédbácsi... Folyton csaholó kutya... Idegbeteg szomszédnő... Sötét, hó, hideg...

Így kezdtük anno...

3 éve költöztünk össze. Azóta ez a negyedik hely, ahol lakunk. Vitázva, veszekedve, nevetve, örülve... Ha csak minden harmadik pár közös élete olyan lenne, mint a miénk, Magyarország boldogságmutatója az egekben lenne...

Rossz

Tegnap este jól összevesztünk. Általában két dolog miatt szoktunk veszekedni. Más ügyekben megértjük egymást egész jól, de van két téma, amin mindig összekapunk... Nem is tudom, mi lesz így... Azóta kibékültünk persze (békebékebéke - sose vesszünk össze), sőt úgy végződött a vita, hogy AV azt mondta, bocsánatot kér, ha elmutogatom, hogy egy fogas vagyok úgy, hogy minden részemet használom, szóval nem ér csak a fejemmel eljátszani egy fogast... Az első próbálkozásom elég trére sikerült, mert elképzeltem, hogy ha spárgában leülök a földre, a két kezemmel (egyenes karral) meg megfogom a két lábfejem (ez a fogas háromszög része), a fejem pedig félrehajtom, tökéletes fogasként fogok kinézni... A számításból azt hagytam ki, hogy spárgát már gyerekkoromban sem tudtam csinálni, nemhogy így, vén trottyként.
Úgyhogy újabb megvalósításon törtem az agyam és nem is hiába, hiszen végül nagy röhögve megkaptam a bocsánatkérést...

Amúgy tegnap végre megnéztem a Csodás álmok jönnek-et. Hááát... Ha az jó eredmény, hogy a film kb 105. percében hallottam egy mondatot, ami kicsit megnyugtatott a lelki társam kilétét illetően, akkor jó film volt... Már ha egyáltalán lehet jó film egy olyan, aminek az első 5 percében meghal két gyerek, majd az Apjuk is, rá nem sokkal pedig az Anyuka öngyilkos lesz, mert nem tudja feldolgozni, hogy mindenkit elvesztett... Nagy csoda...

(Különben pedig szerintem a mennyország is olyan riasztó volt... Az a rengeteg festék... A valószínűtlen színek... Ha a mennyország tényleg olyan, amilyennek elképzeljük, akkor én tuti egy földi várost képzelnék el, nem ilyen vészjósló, sötét világot...)

Vasárnap

Voltunk Anyuéknál. A Marci most náluk székel. Vagyis inkább alszik... Mikor ott voltunk, egy kicsit ugyan ólálkodott, de egyébként megviselte a költözés csórikámat... Ezt sosem bocsájtjuk meg...

Délután backgammonozutunk, elég egyszerű játék, ennek megfelelően nyertem is hehe.

Este főztem tojáslevest, majd megnéztem a Nem férek a bőrödbe-t. Szerintem vicces volt, csak néhol túlszinkronizálták (helyesebben meghagyták az idióta amcsi stílusú párbeszédeket). Utálom, ha egy filmben sikongatnak meg ordibálnak a nőcik, olyan erőltetett... Utána megnéztük a Truman show-t is. Legalább ezredszer. A női "főszereplő" kicsit ugyan idegesít, de ettől függetlenül jó kis film ez...

Este pedig Túl a felhőkön (Zone Europe) vagy Túlélni Picasso-t (m2) vagy Zongorista (DVD) vagy Csodás álmok jönnek (DVD).

Egy kis reklám

Vajon ez a két megnyilvánulás csak szerintem áll szöges ellentétben egymással?

"Amit az egyik legjobb tulajdonságomnak tartok, és amit a legtöbb körülöttem levő emberből hiányolok, az a tolerancia. Képes vagyok a másik ember szempontjából is látni a dolgokat, megérteni, hogy neki ez jobb, és az alapján reagálni rájuk. Nem teszek olyat senkivel, amilyet magamnak nem kívánnék meg hasonlók."

"Márpedig én leszólom a Suzukit. Mert szerintem ocsmány. Nem a márkával van bajom, nem az alapján ítélem meg, példának okáért van egy Matrix vázas bringám, ami tescos márka, és a maga idejében (3 éve) legalább olyan népszerű váz volt, mint a Suzuki autóban. Sokat bír és olcsó. Viszont mindennek tetejébe még szép is, a Suzukiknál viszont a formatervezés teljes hiánya figyelhető meg. Ilyen kocsiban olyan embereket tudok elképzelni, akik edzőcipőben járnak, a nyakukban lógón hordják a mobiltelefont, Mónika-showt és Barátok köztöt néznek a tévében, műanyag palackból isszák a borsodit és egyéb hasonlókat cselekednek, egyszóval az esztétikai érzék teljes hiánya figyelhető meg náluk. Nem a ruha teszi az embert, de elég pontos képet ad a személyiségéről."

A szövegek eredetije megtalálható ITT és ITT.

Ma

Először is, csak hogy megnyugtassam az aggódókat, reggel első dolgom az volt, hogy vettem wc papírt a coopban.

Aztán főztem levest meg másodikat és eldöntöttük, hogy az Árpád kilátóhoz megyünk kirándulni a GPS segedelmével. Khm... Mondjuk ez enyhe túlzás, mert már indulás előtt tudtam, egy GPS nem segít, hanem hátráltat abban, hogy megtalálj valamit is a ládákon kívül... Mindegy, kisebb nagyobb elkavarodások után épségben megérkeztünk úticélunk végéhez, a kilátóhoz, de miután láttuk, hogy smafu és a láda is meglett 10 perc alatt, csillagtúraszerűen még elindulgattunk a többi irányba is, hogy feltérképezzük a környéket.

5 felé már vissza is értünk a városba, ettünk egy gyrost, majd lesétáltunk a Kossuth térre, hogy felmérjük, mit is csinál ott az istenadta nép. A bámészkodást persze 5 perc után meguntuk, majd elkezdtük hallgatni, miről is beszél az épp aktuális szónok (egy Jobbik - Miép-es faszi), de miután annyira vicceseket mondott, kezdtünk attól tartani, hogy a ki-kibuggyanó nevetésünk elárul majd minket, így inkább eljöttünk a térről...

De azt hiszem, ma is egy kicsit a történelem részesei lettünk. Sajnos. Teszem hozzá.

Egyébiránt ami a legviccesebb (vagyis lehet, hogy inkább a legszomorúbb) volt, az az, hogy a "tüntetők" között rengeteg 15-16 évesforma suhanc volt, zászlókat lobogtatva, véres szájjal követelve Gyurcsány és a kormány lemondását. Az ilyeneknek akkora pofont adnék, hogy háromszor fordulna körbe a fejük a nyakuk körül. Ha a demokrácia az, hogy kiskamaszok tüntessenek egy megválasztott miniszterelnök ellen, mert apukaanyukától azt hallják, ez így rendben van és korrekt, akkor én nem akarok demokráciában élni...

Országos probléma

Nincs itthon WC papír.

Visszatérve

... a politikára, nem fér a fejembe, Tarlós miért függetlenként indul... Azt olvastam róla, ő egy trójai faló. Igazság szerint tényleg úgy néz ki. mint egy faló. Érted. Faló. Nem mint egy fából készült ló, hanem, mint egy faló. Érted.

Délután

Persze péntek lévén szokás szerint jött MD. És persze szokás szerint nem a Coffeeshop Companyba ültünk be, hanem a Prágába. Persze szokás szerint a szokásaim rabjai vagyunk. A Prágában persze szokás szerint új személyzet van. A teák persze szokás szerint a régiek. És én szokás szerint az egyik Donaldízű gyümiteát választottam. Persze.

Előtte viszont óriási kalandban volt részem, ugyanis a Múzeum körúton gyalogolva először csak azt láttam, hogy néhány 70 és a halál között lévő öreg bácsika szorongat egy-egy maroknyi miépes hurkapálcika zászlót, majd később, a metró felé haladva a sűrűsödő tömegen és a bukósisakos, paizsos rendőrökön átverekedve magam egyszer csak balra pillantottam és így röpke lehetőségem nyílt arra, hogy Csurka István szemei közé szórjam szemeim szikráit, aki tőlem mintegy fél méterre pöffeszkedett büszkén.

Asszem ma a történelem része lettem.

Száraz tények

- Autómentes Nap van. Ennek örömére megint átmentünk a város másik felébe (Szentendrei út) kocsival, AV ügyintézett, majd ismét betértünk a Nagyi Palancsintázójába. (Most sonkás-gombás és kókuszos palit ettem a múltkori sonkás-gombás és almás kombó helyett. Jó. Tudom, hogy ez csak engem érdekel.)
Bazira fáj a fejem. Esszáccs. Mindenhol.
- A heti Pesti Est-ben van egy (asszem) Nescafe-s termékminta. Tökjó. Bolondulok minden kis szar cuccért. (Tévedtem. Douwe Egberts, nem Nescafe...)
- Hetek óta tervezem, hogy valakivel beülök a Kálvin térnél lévő Coffeeshop Company-ba, de eddig még mindig találtam más elfoglaltságot helyette... Ha ma MD mégsem jönne el velem, mert inkább plakátokat ragaszt a bátyjával a választások miatt, a jövő héten PA-val esküszöm meglesz végre a hely. Ezt most fogadom.
- Most pedig iszom egy kávét és eszem hozzá egy kis kekszes Tibit (az 5. az)... Mert az jó.

Enerdzsi

Reggel arra ébredtünk, hogy nópóvör.
Ha ez máskor történt volna, nem aznap, amikor úgy terveztem, felkelek és beírom a gépbe a tegnap cekával félálomban felskiccelt hipotéziseket, nem is zavart volna a dolog. Így, egy kissé bosszankodtam, de összességében egész hamar belenyugodtam és vihogva megállapítottam magamban, hogy ceruzával írt jegyzeteket fogok odaadni a konzulensemnek. Ezután teljes lelki nyugalommal megpakoltam a mosógépet, hogy ha már a számcsigépet nem tudom használni, legalább mosok egy sötétet... Aztán leesett. Hiszen nópóvör. Jó. Akkor elmosogatok. Az még megy. Automatikusan elpakoltam a száraz cuccokat, elmostam a poharakat és a tányérokat, majd ugyancsak automatán bekészítettem egy kávét és bekapcsoltam a gépet. Ehhez már 5 perc kellett, hogy leessen, hogy asse megy. Hiszen nópóvör. Nem baj. Nem lesz tejeskávé. Iszom helyette kakaót. Meleget persze. A mikróban melegítve persze... Ennyit a koncentrálóképességemről és figyelmességemről. Vagy ennyit az elfajzott, túlcivilizált életünkről.

Röviden

• Asszem egyre biztosabbnak tűnik, hogy a konzulensem egy vadiúj blogot érdemelne tőlem, mert őt így, ide, ilyen hozzászólások közé nem lehet... Természete, viselkedése ugyanis olyannyira túllóg ezen blog keretein, hogy az több, mint nyilvánvaló. Inkább nem is... Úgyis minden csak kitalációnak tűnne...
• A heti Exitben Brüsszel az ajánlott külföldi úticél. Persze, fájdítsa még egy hülye kis Sanoma kiadású újság is a szívem... Minek is a kegyelem...
• Ahogy ma leszálltam a metróról, megütötte a fülem a "Tessék vigyázni, az ajtók záródnak!" unalomig hallott rövid mondata. Tessék vigyázni... Kérem szépen, milyen szöveg már ez...
  
• Tegnap voltunk Nagyi palacsintázójában a világ végén, a Szentendrei útnál. Megnyugtatásként mondom, hogy a honlap tartalmánál a hely egymilliószor jobb. (Úristen... Most nézem... Már a főoldal borzasztó... A külső okés, de ez a szöveg... Ez a bevezető... Minden mondat végén felkiáltójel... Gügye névindoklás... De a csúcs a rólunk, ami egyből a panaszkönyvhöz vezet, mi máshoz, ahol a legelső bejegyzés, hogy a gesztenyés paliban romlott volt a gesztenye... Tejóég... Milyen amatőr emberek vannak...)

Mici néni két élete

Hihetetlen és talán viccesnek is tekinthető Pest kettős élete mostanság. Kissé Dr Jekyll és Mr Hyde jellegű a dolog, miután napközben az élet folyik, mintha mi sem történt volna, itt-ott dugók, békés, beszélgető gyalogosok a járdákon, türelmetlen, zenét hallgató autósok a kocsikban, unott arccal közlekezdő villamosok - aztán éjszaka lezárják a legfontosabb utakat, félelmetes külsejű, könnygázzal és paizzsal felszerelt kommandósok és Fradi sálas, őrjöngő, törő-zúzó, gyújtogató fiatalok jelennek meg ott, ahol nappali fénynél autók csordogálnak, villamosok döcögnek... Asszem ezt nem lehet hova tenni. Mintha filmforgatás lenne napok óta, komolyan. A baj csak az, hogy már egészen kezdjük megszokni, hogy ahol nappal nyugiban sétálunk, oda este / éjjel már ki sem mernénk tenni a lábunkat. Csikagó. Tiszta Csikagó.

És most 10 percen belül elindulok oda, ahol éjjel ez a kép készült. Mulatságos.

Este

Asszem hírmérgezésem van. Mindjárt hányok is.
Meg most még a fülem is csöng. A bal.

Amúgy eszembe jutott, hogy még csak holnap lesz egy hónapja, hogy augusztus 20-án virrasztottunk a híreket bámulva és most tessék, tegnap megint éjszakáztunk... Felgyorsultak a zesemények.

Holnap pedig a Filmmúzeumon Moziklipp. Mintha minden a legnagyobb rendben menne.

Különben pedig ha valakit érdekel olyan szar hallgatni, hogy a randalírozó tömeg most épp a Nagykörúton vonul... A kis Blahánál... Ahol annyiszor megfordulunk naponta... Milyen már ez. A csőcselék tör-zúz, átmásznak a kocsikon. Hiszen mi mást csinálnának... Pff.

Plusz

Plusz az ELTE is bezárt.

Picsábapicsábapicsába

Annyiraannyiraannyira utálom ezt az egész balhét.

Fél 3-ig néztük a híreket a TV2-n, az RTL-en meg a RémhírTV-n. Ez egyszerűen botrányos. Szégyellem, hogy olyan országban élünk, ahol 1: ilyen kretén, kontroll nélküli vandálok is élnek és 2: ahol ennyire nincs felkészülve a rendőrség arra, hogy az embertömeg bizonybizony csürhe, írjunk bár 2006-ot.

Jó, hogy nem vagyok fejes, mert akkor már tegnap éjfélkor helikoptereket vezéreltem volna a Szabadság tér fölé és megszórtam volna a sok marhát növényvédőszerrel, paprikával, sóval, borssal, vagy bármivel, ami csíp, de nem öl meg - és most még én ülhetnék előzetesben, hogy veszélyeztettem a sok idiótát. (Állatot nem mondok, szándékosan, mert vannak igazán értelmes, kedves, szeretetreméltó állatok is, sőt, ők vannak többségben és talán bántó lenne számukra, ha azt a sok kopasz szarcsimbókot egy néven említeném velük...)

Tiltakozni, a kormány lemondását követelni, békésen tüntetni lehet. Autókat felborítani, gyújtogatni, patinás épületekben tíz milliós károkat okozni, ártatlan emberéleteket veszélybe sodorni, felbontani a Szabadság tér macskaköveit és azzal dobálózni, Túrórudit lopni az automatákból viszont nem hogy bűn, hanem szégyen és gyalázat. Higgyék csak a külföldiek, hogy ilyen primitív a magyar...

Furcsaságok

Az előbb kaptam egy ímélt, hogyaszongya Tisztelt Pszichológiai Kar! Szarul nézek ki, oké, de most őszintén... Egyetemi Kar vagyok én vagy mijaszar?

A Kék mélységet összesen az Urániában lehet megnézni... Kérdemén: mijaszarér'?

És a tüntetők...

Muhaha...

Gyurcsány

Nem vagyok a politika embere.
Nem vagyok a közgazdaság embere.

Egyetlen dolog jár az agyamban, mióta kitört a "botrány". Gyurcsány egy hihetetlenül okos ember. Egy kis zseni. Valami perverz módon kezd újra szimpatikus lenni számomra. Most komolyan. ITT a blogja.

Ha innen kimászik, komolyan, imádni fogom. Kis Jockey...

7vége7vége

A tegnapi frenetikus tojásleves és Pollo pizza kombó ebéd után elsétáltunk a Kálvinról a Ferenciekig, ahol beálltunk a forróságtól már-már elcsöppenő Jégbüfé ablakába és ettünk egy egy francia krémest. Legyalogoltunk a Duna partig, majd onnan a Deákig, ahonnan viszont a piros metró repített tovább az Árkádba és az IKEA-ba.

Az utóbbiban vettünk függönyt, vettünk fürdőszobába való sarokpolcot és végre megkaptam az örök álmom, a kis asztali lámpát juhúúú...

Aztán sajnos a márklárokkal álmodtam.

Délelőtt

Igenis, elbüszkélkedem itt is, hogy újabb taggal bővült a leves repertoárom: ma először csináltam tojáslevest és az előzetes felmérések (belenyújtottam a kanalat és lenyaltam) szerint tök jó lett...

És ma este Mansfield Park. Nem összekeverni a heti premierrel, a Mansfelddel...

Izgik

A felgyulladós elemen kívül a másik izgi a Nyugatis térkép volt ma.

Persze nem találtam meg a házunk, mert az Ecseri útnál leragadtam. Annyát. Minden megvolt: a Népliget, a Fradi pálya, az Üllői, a buszpályaudvar, az Ecseri úti templom, a toronyház - és itt lűttek a tájékozódási képességemnek, mert a kisebb utakat, utcákat eltakarták a fák...

Fotók

Előre is elnézést azoktól, akiknek tetszik, de én speciel a falra mászom azoktól, akik olyan fotókat tesznek fel magukról a wiwre, amelyiken késsel-villával a kezükben néznek a kamerába mosolyogva. Őrület, komolyan. És akkor még jó, ha épp nem rágnak.

Most őszintén. Ki a szart érdekel, hogy valaki, valahol milyen felismerhetetlen kaját evett? Mi a szarért nem lehet kirakni egy normális képet? Egész alakosat vagy egy arcot simán? Minek oda az a rohadt tányér hús?

Néha idióta dolgokon akadok ki, tudom, de ez már régóta csípi a szemem, azért az erőteljes érzelem... Hát ilyet!

Fosás

Ez a mai nap egy az egyben fosás volt.

A halántékom (vagy a tarkóm, ezt sosem tudom, melyik melyik) egész nap izzadt, a Szabó Ervinben továbbra is aranyáron lehetett fénymásolni, a bokám megint megdagadt a rengeteg gyaloglástól, a metrón összeveszett mellettem egy három gyerekes család (a legidősebb lányka persze Melanie volt - mi más?), bár nem vagyok az, úgy éreztem magam, mint egy szingli, irigykedve néztem a péntek este semmittevő, andalgó párokat, ráadásul bár a Szabó Ervinben a táskám kishíján kigyulladt egy felforrósodott ceruzaelemtől, Apu az előbb felvilágosított, hogy nem vagyok ám ettől látó vagy kiválasztott vagy ilyesmi, egyszerűen az elem körül tárolt kulcsaim zárlatossá tették az elemet... Ez úgy fájt. Reméltem, hogy legalább ez valamilyen jel... Hogy mittudomén... Rejtett energiáim vannak... Látom a jövőt... Ilyesmik...

Elvégre tegnap, amikor előttem egy botos néni felszállt a mozgólépcsőre, úgy éreztem, el fog esni leszállásnál... Persze nem esett el... De aztán amikor 10 perc múlva újra lépcsőztem, egy másik néni simán elesett. Tényleg. Ott, előttem három emberrel... Ilyenkor persze az a gáz, hogy a nénik elesnek a leszállásnál a tömött mozgólépcsőn, a közvetlenül utánuk leszállók már nem tudják megnyomni a hirtelenállj gombot, így majdnem átbucskáznak a néniken ők is és ez addig zajlik, amíg valaki izomból fel nem kapja a néniket a lépcső aljából, vagy egy sasszem utasnak fel nem tűnik, hogy bizony gáz van és már a lépcső közepén rátenyerel a stop gombra.

Találkozások

Tegnap, mikor a metrón utaztam tanítani, észrevettem, hogy szemben egy magas, öltönyös fiatalember olvas. Mikor felpillantott, azonnal felismertük egymást, néhány éve közös gyaksikra jártunk még az alapozóképzésen belül. A legnagyobb meglepetésemre azonnal odahajolt, hogy üdvözlésképpen megpusziljon, kicsit kiakadtam, nem vagyok az a pusziszkodós fajta, főleg nem olyanokkal, akit azért ANNYIRA közelről nem ismerek... Sebaj, miután túléltem a sokkot, szállok le a metróból azon filózva, vajon búcsúzáskor is puszilkodnom kell-e vagy sem, erre egy fakabát utánam szól, hogy kisasszony, egy pillanatra... Átszaladt az agyamon, mi a szart csinálhattam, de mikor ránéztem a faszira, éreztem, hogy ismerős... Ő is ezért szólított le, honnan ismerjük egymást... A mozgólépcsőn hümmögtünk néhányat, hogy hááát, nem tudjuk, hol találkoztunk már, majd békében elváltunk a Fornettis pultok előtt, hogy ej-ej, milyen rossz memóriánk van, cccc, na viszlát...

Pedig én akkor már tudtam, hogy anno egymás közelében laktunk és egyszer Apu mesélte, hogy az apját egy időre kivonták a forgalomból, mert tömegesen másolta a Filmslágerek magyarul 1-2-3-at...

Zsáner

Nyár eleje hajtom a választott konzulensem, hogy legyen már szíves válaszolni egy-két kérdésemre, mert fosok a szakdolgozattól és nem tudom elkezdeni a munkát, amíg nem tisztázunk néhány dolgot. Ma bementem az egyetemre, gondolván, hogy a fogadóórájára csak bejön már, de rá kellett jönnöm, ez csak egy újabb bizonyítéka hihetetlen naivitásomnak...

Néhány káromló szót kisziszegtem a fogam között, majd végső kétségbeesésemben este 8-kor írtam egy mélt egy másik tanárnak, hogy bár tudom, hogy nem ő a konzulensem, segítsen már megkeresni ezt meg ezt a kérdőívet, mert mégiscsak ő is foglalkozott a témával és különben is és léccilécci...

És...
És írt... És visszaírt fél 10-kor... És megadta a kérdőív linkjét... És ó...

Dézsét sajnos személyesen nem ismerem (és már nem is fogom asszem, elvégre végeztem), eddig mindig csak távolról csodáltam, mert tökéletesen megtestesítette a gimiskori zsánerem; de most, hogy írt, már nem csak kívülről csodálom...

Belülről is.

Szórend

Amúgy amit legjobban utálok a németben, az a szar szórend.
Még sehol nem találtam semmi értelmes leírást arról, mikor, mi után, mi a franc jöhet, így egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy lehet ilyen nyakatekert módon beszélni meg minden.

Mitisakartam

Ja.
Régen szerettem a Szívtipró gimit, most nemes egyszerűséggel a falat kaparom Katherina sipítozásától és a béna össze-visszaságtól. És persze minden k*rva kölyköt meg kell érteni, hiába idiótázzák le az igazgatót meg a többi tancsit és hiába majomkodnak 17-18 évesen át egy tanórát.

Asszem nem a serdülőkor a kedvenc korszakom.

Vagyis... Ez így, ebben a formában nem is igaz... Bírom a kamaszokat, de egyesével. Nem csoportban, mert akkor azonnal elvesztik a még meg sem lévő magukat is és marhulnak meg mennek a tömeggel és igyekeznek kitűnni, feltűnni, ami pedig borzasztó bosszantó, ha épp nincs ott az ideje a hülyeségnek.

Hm?

Nem igazán szoktak keywords alapján rámtalálni emberek, de van néhány olvasó, aki állítólag az "első nap az iskolában" kulcsszavak segítségével jutott el hozzám.

Első nap az iskolában? Én??? Mikor írtam én erről, hogy PONT ez alapján leljenek rám, könyörgöm? Mert ha a másik népszerű kulcsszót, Frajt Editet nézzük, azt még megértem, de hogy első nap az iskolában... Kama. Én erről sosem írtam. Vagy elfojtom.

Amúgy több éves háziasszonyi munkásságom óta először döbbentem rá arra ma reggel, hogy időnként olyan értelmetlen dolgokat is le kell mosni, mint a WC lehúzó, különben egy idő után ellepi a dzsuva, csak úgy magában állva is. Rohadt kosz. Kitépném a szívét.

Semmi

A nagy némettanulás és hipotézisgyártás közben, volt időm feltörni a tegnap főzött krumplifőzeléket (nekihasaltam kanállal és törtem, törtem, míg a kanál el nem hajlott) és ebédelés közben belenézni a Kőszívű ember fiaiba... Mondanom sem kell, a labancokhoz hasonlóan én is elvesztettem a fonalat, ki az Ödön, ki a Jenő, így ha nem tudom, hogy Tordy Géza minden film végén meghal, esküszöm, nem tudtam volna követni, mostmivan.

Amúgy pedig akárhányszor eszembe jut a szombat, mindig elkezdem dúdolni a KIMSZ-esek vágtak, hajdan e tájnak, élükön Sárvári járt-ot... Tovább nem tudom. Vagy csak alig-alig.

Leuven

Vasárnap

El is felejtettem, vasárnap este unóztunk is...

Nyár

Egyébként ma vérzett a szívem.

Visszavittem a két Belgiumról szóló útikönyvet és a térképet a könyvtárba.

Végérvényesen vége a nyárnak, mintha sosem lett volna. Szipp.

Számolgattam

Az elmúlt napokban buzgón németet tanultam (Eljutottam a gimis fekete-fehér-piros könyv 9. leckéjéig, aztán berágtam Martinára meg Kerstinre, mert olyan bárgyú párbeszédeket folytattak, hogy aszittem behalok, először a röhögéstől aztán az utálattól; úgyhogy lementem délelőtt a könyvtárba és kihoztam két fajta kezdő könyvet meg munkafüzetet és most azokat nyúzom. Csomó minden ismerős, főleg a szavak, de a névelőket az istennek nem tudom megjegyezni, richtig mindig mást mondok. Magamban persze. Mindegy, azért próbálok haladni. Jelentősen motivál, hogy az új könyveim színesek, fotókat is tartalmaznak, nem csak piros ceruzarajzokat, ráadásul a párbeszédek itt-ott viccesre is sikerültek bennük.) és számolgattam.

Ha csak 10 magánórát tartok egy héten - occsóé', nem több ezres óradíjjal, hanem igazán pénztárcabarát tarifáért; akkor pontosan egy tizessel fogok kevesebbet keresni, mintha 22 órát tartanék a gimiben, agyvérzést kapva a kamaszkor fékezhetetlenségétől és szemtelenségétől. Ráadásul magántanítványaim 16 éves korom óta vannak, csoportot tanítani pedig most kezdenék, rutin nélkül... Hát hülye vagyok én?

Tegnap

Tegnap ITT voltunk. Egészen pontosan EZT az útvonalat jártuk be. Délben Uncle Ben's édes-savanyú mártást ettünk rizzsel, majd kezdődött a nagy kaland...

A Moszkva térről pár perc gyaloglással elértük a Fogaskerekűt, amivel elmentünk a Széchenyi hegyig, onnan kisvasúttal az alagúton át Hűvösvölgyig, ahol megnéztük a Gyermekvasút kiállítást és így megismertük a vasút történetét, majd onnan gyalog eljutottunk az erdőn át a Nagyrétig, ahol néztünk pár göbzi fel- és leszállást, álmélkodtunk az ejtőernyősökön és a kutyaszar mennyiségén, majd visszagyalogoltunk Hűvösvölgyig, ahol ettünk egy-egy olajban úszó lángost, majd onnan az 56-os villamossal jöttünk el a Moszkváig és onnan haza.

Aki jól szeretne járni napsütés és látványügyileg, annak elárulom, hogy ha a Széchenyi hegynél kezd, délután a menetirány szerinti bal oldalra kell ülni egészen a Szépjuhászné állomásig, ahol érdemes átülni jobbra.

Ezt az utat egyébként a pénzeseknek (és az időmilliomosoknak) össze lehet kombinálni a János heggyel, ahonnan Libegővel lehet lejönni. Persze úgy kimarad a kisvasút fele... És a Libegőtől a Moszkváig még egy buszra is fel kell ülni... Szóval érted. A másik érdekes útmegszakítás a Vadasparknál lehet, ami tulképpen a budakeszi Vadasparkhoz vezet...

Örülök, hogy végre kicsit tisztult a fejemben a kép, melyik hegy melyik, hol mi van... Erre egyébként kb egy hétig fogok emlékezni.

Villik - vilik

Tessék. Tegnap, mikor hallottam a hírekben, hogy megint meghibásodott egy Combino, félénken egy javaslatot tettem, miközben törökülésben az egyik nagyábujjam piszkálgattam, csak hogy tudjam, milyen volt, amikor még a körünkben volt Marci, hogy küldjék vissza a Siemensnek az összes szart és kérjék vissza pénzt. Simán.

Erre reggel mi vár? Demszky is ultimátumot adott. Vagy Impala, vagy semmi.

Ó, az én próféta lelkem. Vagy egész egyszerűen nomináljam magam a következő főpolgármester választáson? Vagy még lehet vajon az ideire...? Jujj, most izgulok.

Filmek

Az előbb megnéztük a Kávé és cigarettát. Holnap lesz az Apádra ütök Robert de Niroval, majd a Dekameron.

A mai napról meg holnap, mert rögtön bealszom.

Dojcs

Ma elkezdtem németül tanulni a régi gimis könyveimből. Már az ötödik leckét kezdem holnap. Tök jól haladok. Múlt nyáron - amikor hirtelen felindulásból szintén elkezdtem tanulni a buszon - még nem értettem, mi az az ihn, most meg már simán tudom, hogy az ihn az er akkusativ alakja. Nem is értem, miért nem fogtam fel ezt legutóbb... Hogy kevertem össze a magázódós Ihn-nel...

Mi van még, mi van még...

Ja. Eszembe jutott, hogy vagy 10 éve voltunk ITT, a 23 millió éves megkövesedett fánál és nagyon jó volt epres Calippot enni a védett tanösvényen... Érdekes, hogy bizonyos dolgok úgy megmaradtak bennem, mintha csak tegnap történtek volna. Ezen a túrán voltunk ITT is, ahol szőlős Macaot ettem, csak a változatosság kedvéért. Ó, istenem. Olyan lehetetlen dolog az emlékezés.

Leeséses

1: Délelőtt, mikor meghallottam, hogy ma kezdődik Kisasszony hava, egyszer csak beugrott, hogy a Szűz csillagjegy biztosan Szűz Máriára utal és nem csak úgy a még érintetlen lányokra. Több, mint 25 éven keresztül fel sem merült bennem, hogy itt más is lehet a dolog mögött...
2: Az előbb még valami leesett, de elfelejtettem.

Hehehe

Ezt találtam az ELTE belső fórumának apróhirdetés rovatában:

angol nyelvet tanitanak francia vagy nemet nyelvert csereben.

Muhahaha. Gondolom sokan jelentkeztek.

Melik melik?

Ez itt két fotó. Az egyik Milánóban, a másik Brüsszelben készült...

Szomszédok

Annyira utálom azt a szót, hogy csemege. Olyan gely. Nyenyenye.

Állások

Azt hittem, a tegnapi szendvicskészítő munkást keresünk hirdetést nem lehet felülmúlni.
Tévedtem.
Azért mindennek van határa.

Szakdolgozat

Ma délelőtt bementem az egyetemre, hogy szerezzek egy államvizsga tételsort, majd szétnéztem a könyvtárban a szakdogák között, ami annyit tesz, hogy egy 50 oldalas, tizes betűmérettel írt listát böngésztem végig, remélve, hogy találok valami hasonló alkotást, mint az enyém lesz november közepére.

Mit ne mondjak, egy idő után már nem is a kodependencia és internet szavakat kerestem a címek között, hanem igyekeztem minél furább és furább témákat kiszúrni. Próbálkozásomat hála a végzősök kreativitásának, nagy siker koronázta...

Csak példának okáért:
A targoncavezetők beválásvizsgálata Ózdon
Albert Einstein személyiségének pszichológiai elemzése
A tengerész hivatás jellemzőinek hatása a hajózó család struktúrájára
(És a kedvencem:) A forgómozgással végzett dobásokban szerepet játszó mozgásérzékelés dinamikai koponenseinek pszichológiai vizsgálata

Ezekhez képest az enyém smafu.

Hírek

Ma az M7-esen szembe ment a forgalommal egy vén tata, így két balesetet is okozott. A legrosszabb, hogy egy kocsi az árokba borult, majd felgyulladt és szarrá égett benne egy kutyu...

A faszi persze nem tud magyarázatot adni arra, miért ment szemben a forgalommal 100-110-el...

Az van, hogy...

... felmondtam. 2-től 4-ig folyamatosan bőgtem, mert amikor valaki megkérdezte az elkámpicsorodott arcom látva, hogy csak nincs valami baj?, nem tudtam értelmesen elmondani, hogy bakker, 8 nap után kristálytisztán látom, hogy ezt nem. Nekem... nem. Így csak bőgtem.

Konkrétan semmi rosszat nem tudok említeni, a gyerekek nem voltak nagyon gázosak, a kollégák normálisan viselkedtek, de egyszerűen a zsigereimben éreztem ma pl minden egyes órán, hogy miután nem akarok egész életemben tanítani, borzasztó kényszerpályán mozgok és az energiámat, az időmet, az életemet ölöm bele egy olyan dologba, ami nem tetszik ÉS ráadásul nincs is túlfizetve... Úgyhogy összeszedtem minden erőmet, 4-ig vártam az igazgatóra, hogy bejelenthessem a jó hírt, majd miután elmondtam, hogy alá sem szeretném írni a szerződést, jól leb@szott és látni sem akart. Megértem a reakcióját, de egy évet sem szeretnék az életemből egy olyan dologra áldozni, ami nem perspektíva, hiszen 50 évesen nem szeretnék tanár lenni.

Igaza van, tudhattam volna korábban is, százszor megkérdezte, mindig igen-t mondtam, hogy szeretnék jönni, baromarcság teteje, de most már nem tudok mit csinálni... Belátom, hogy tévedtem, de most már ezt is megtanultam. Amivel kapcsolatban bizonytalanságot érzek - arra nem-et kell mondani. Azonnal. Nem húzni az időt... Próbáltam ezzel is érvelni... Hogy jobb most, mint két hónap múlva. Most nem? De szinte meg sem hallgatott... Hülye vagyok, felelőtlen, aláírom. Ezen kívül megkaptam a hisztis jelzőt is... Abban is van valami. Meg határozatlan is vagyok és nem tudok nem-et mondani... Ezt a kettőt meg én mondom. Ezek is igazak rám.

Most meg ráadásul csíkszemem is van. Elég régen sírtam ennyit. Egyébként a többiek közül volt, aki - legalábbis azt mutatta - jól vette az akadályt, azt mondta, nagyon sajnálja, de az én döntésem; volt, aki próbált lebeszélni, hogy ne futamodjak meg; volt, aki a gyakorlati oldalánál fogta meg a dolgot és megkérdezte, mit vettem az öt csoportban; volt, aki megvetően nézett - mondjuk ő a dagibüdi volt, úgyhogy leszarom; volt, aki tajtékzott; volt, aki bólogatós kutyaként szaladgált az igazgató után és amikor az kimondott egy-egy olyan szót, hogy "hisztis" vagy "felelőtlen", szigorúan nézett és rázta a fejét és volt, aki szimplán tudomásul vette a dolgokat és annyit mondott, hogy oké, megérti...

Olyan égő ez az egész... A többiek előtt, de főleg az igazgató előtt... Ami önmagamat illeti, égek magam előtt is, de legalább megtanultam, ha a józan ész dönt valamit, de az intuícióm mást súg, az utóbbira kell hallgatni... Mert anélkül lószar az egész.

Amúgy...

Meghalt Faludy György.

Moziünnep - Ápisz

Szóval a Trisztán & Isolda.
Délután az egyik új kolléganő azt mondta, tök jó film, nézzük meg nyugodtan, nem túl sok csatajelenet, romantikus, szép történet...
Ehhez képest az első másodperctől fogva ment a harc, levágott kezek, lábak röpködtek, sikolyok, sírás-rívás, fogcsikorgatás... És a történet is idegesített kicsit.

A helyszín és a fényképezés viszont gyönyörű volt.. Írország, Anglia... Nem tudom, hol forgatták a filmet, mindenesetre örülhettek a színészek, hogy eljuthattak ilyen szép tájakra... Még álmomban is visszatért. De tényleg.

A film zenéje egy az egyben az Amerikai szépségé volt, a főszereplő férfi pedig szerintem csúnya volt, bár gondolom, próbáltak olyan karaktert választani, aki férfias és akinek az állkapcsa is azt hirdeti, hogy megöllek egyetlen harapással... Nem is baj, hogy a végén meghalt... (Ja, valakinek most lelőttem a poént? Így jártatok.) A nő jobb volt, de nekem ő sem tetszett. A király. A Marke. Na, ő jól nézett ki. Igaz, a megszólalásig hasonlított az Europa-n futó erotikus filmek egyik állandó szereplőjére, de sebaj.

A hétvégén még egy filmet szeretnék beiktatni, vagy ma este vagy holnap este, ha kell, egyedül, mert nem tudom, később mikor lesz időm mozizni a sok teendőm mellett...

Moziünnep + Ápisz

Tegnap MD-vel megnéztük a Trisztán & Isolde-t a Corvinban. Kissé elkéstem a megbeszélt találkozóról, mert hülye fejjel beugrottam a Ferenciek teri Ápiszba pedagógus énem erősítése érdekében (=vettem két piros tollat meg két füzetet, amikbe majd a kisegyeseket írom keményen), de arra nem gondoltam, hogy belecsöppenek az év eleji Anyu, inkább ilyet vegyünk típusú tötyörgésbe...

Mondjuk volt egy-két szomorú párbeszéd:

- Anyúúúú, legyen ilyen! Ez nagyobb... Vastagabb is... Többet tudok bele írni... Nézd!
- Nem Balázskám, ezt vesszük.
- De nézd már, hogy ez jóóóóbb...
- Igen, de az 1600 Ft, ez meg 115.

Vagy egy másik:

Anyuka sóhajtva: - Na? Ez jó lesz? (sóhaj)
Kissé idősebb srác, akinek már serken a bajusza... (Áááááááááááááá!): - Áh Anyu... Menjünk inkább a Tescoba...
Anyuka megkönnyebbülten: - Azt mondod...?