Több, mint egy hete irtam, rohan az idő...

Végül azon a délutánon, ahol abbahagytam a krónikát, sehová sem mentünk - mert mire Apu megjött a kocsival fél 5 körül, hozta magával a vihart is, úgyhogy dörgött-villámlott-csörgött-csattogott, nem volt értelme kimozdulni sehova. Maradtunk hát a fenekünkön és vártuk a jobb időt. Az eső amúgy vagy 1,5 órán át szakadt, az utcán folyt a viz, nagyon durva felhőszakadást kaptunk, ami a kánikulát nem csökkentette, de a párát felnyomta az egekbe. Apu 6ra ment vmi megbeszélésre, majd mikor hazaért fél 8 körül, elvitte Pipit jégkrémet venni a Lidl-be, ha már a cuki kimaradt a napunkból. Anyu 8 körül jött, onnantól ment a szokásos műsor: Csűrcsavarosdi, fürdés, altatás...
Pénteken délelőtt szabad lábon voltam, elmentem Sparba, Rossmannba illetve a Kalmár cukrászdában vettem pár sütit is, mert már ugye áprilisban sem találtam jó cukit, most viszont kaptam egy fülest, hová kell menni és valóban, végre újra finom cukrászsütit vehettem, igaz, nem olcsón, de sebaj. Délután strandoltunk (Anyuékat próbáltam rábeszélni a nagykátai strandra, de nem, végül maradtunk a ceglédinél, az is jó persze, csak a másikban állitólag több a csúszda, lehet Petinek jobb lett volna, no de legközelebbre is kell hagyni valamit). Lángos persze megint nem volt (fél 6kor, ehhh), úgyhogy ezúttal gofriztunk meg megint hotdogot ettünk. (Enni kell a strandon, ennyi.) Zárásig maradtunk, jó későn értünk haza, jól ki is döglöttünk, mint mindig mikor vizezünk.

Szombaton úgy volt, hogy Pipit elviszem a Velencei tóra. Az volt a terv, hogy Apu elvisz a vasútállomásra (totál szivás, hogy a vonatállomás kb 30 perc gyalog - nekem, Petivel egy óra lenne, haha), ott felszállunk a helyi vonatra, ami bevisz Kispestig és ott átszállunk a Gárdonyba induló vonatra. Fél óránk lett volna jegyet venni és átszállni Kispesten, de mivel eleve negyed óra késéssel indultunk, természetesen lekéstük a csatlakozást, úgyhogy gondoltam egyet, nem szálltunk le Kispesten, hanem tovább mentünk a Nyugatiig és onnan szépen elbuszoztunk a Palatinusra, végülis viz - viz, egyre megy. Érdekes módon nem voltak túl sokan a strandon, oké, voltak, de nem volt tömegnyomor, amitől azért tartottam. A medencék felett továbbra sem volt semmi árnyék (bahhhh, ezt nem is értem, a csapból is folyik a bőrrák, most komolyan, ilyen jegyárak mellett mennyiből tartana feltenni pár óriási napernyőt ide-oda?!), jól le is barnultunk mindketten, még szerencse, hogy mindkettőnk bőre barnulós és nem égős, mint mondjuk Palikáé... Ebédre szokás szerint lángost ettünk (nem tudunk betelni vele, ha otthon vagyunk) és persze megvolt a fagyi is, sőt, mikor már hazafelé indultunk, kipróbáltuk az Ice&Go-t is, ami meglepően finom volt, én nem is tudtam, hogy ez ilyen, azt hittem, valami jeges borzalom, de nem, normál fagyi ize van, tök jó. 5 körül szedelőzködtünk össze, a hazaindulás pedig kicsit pánikosra sikerült, mert villámlott-dörgött és a legtöbben megrohamozták a kapukat, hogy jajjj, esni fog, jajjj, most mi lesz, szóval hogy úgy mondjam, nem könnyen fértünk fel a 26-os buszra... (Ehhez képest mi már bőven a vonaton ültünk, félúton hazafelé, mikor végre esni kezdett.) Ezen a napon is 7-fél 8 körül értünk haza, ismét hulla fáradtan.

Vasárnap lazábbra vettük a figurát, délelőtt Pajával elmentünk tankolni, vettem pár sütit a cukiban, majd megálltunk a központban és benéztünk a játszótérre, ami persze kongott az ürességtől. A délután kicsit hülyén alakult, Peti és Apu is nyűgösek voltak, megjött a hidegfront, gondolom az tett be nekik. Petit el akartam vinni fagyizni, majd úgy gondoltam, benézünk a Forgách utcába, ahol hintázik, csúszdázik kicsit, de megmakacsolta magát és kitalálta, hogy neeem, ő nem megy sehova, mert az esti grillezést elő akarja késziteni, ő segiteni akar Anyunak... Oké, plan b akkor, Pajikát betettem a kocsiba (Apu hisztizett, hogy nem akar egyedül menni kutyát etetni, ezért kellett neki társaság, de Anyura meg nem akartam két gyereket hagyni), de mire bepakoltam, Peti is kitalálta, hogy jönne, úgyhogy végül két gyerekkel mentünk. Mikor Apu megállt a Forgách utca előtt, Pipi elkámpicsorodott, mert ő fagyizni akart először, nem kutyázni és kertezni, úgyhogy mielőtt elkezdett volna üvölteni óriási fájdalmában, elmentünk fagyiért és mig Apu villámsebesen megetette a kutyát, mi ültünk a kocsiban és fagyiztunk. (Illetve én a magam részéről puffogtam és nem győztem Palikát áldani, milyen jó kisfiú, ő bezzeg nem akadékoskodik, vitatkozik, keménykedik, megy, ahová viszik, eszi, amit adnak neki és kész.) Mire hazaértünk, Anyu már sütötte a húst (ez a másik, megigérte Petinek, hogy megvárja, erre tessék...)... A vacsi a nehézségek ellenére egész jól telt, Palika mondjuk főleg paradicsomot meg szilvát evett (ja meg kovászos uborkát), de jó móka volt, a grillezés pl megint az a tevékenység, amiről Irországban lemondhatunk, mert egyszerűen túl hideg van kinn ülni (már ha lenne hol kinn ülni ugye).
Folyt. köv. az utolsó csonka héttel...

Ha köll valakinek kisfiú ruha, szóljon. Lehet alkudni. (Nem.) No jó, annak a pár embernek, aki olvas, lehet haha.

Oszt egy művészi* hehe.

* Azt vettem észre, a művészi ma már szinonimája az elrontottnak (no jó, nekem azért tetszik is ez a kép, főleg a piros kockaház miatt), épp úgy, mint a retró a kicseszettül lepukkantnak**.

** Ez most a balatoni szállásunk kapcsán jutott eszembe. Egyszerűen vérforraló számomra, hogy egy lepusztult "hotelben", egy zuhanyzós szobáért, amiben nincs hűtő, klima, semmi, el mernek kérni manapság 12 ezer Ft-ot egy éjszakára. Jó, jó, szuper az elhelyezkedése, nyár van, július, de hát bakker. Annyiért vettünk ki mi is egy tengertől 500 méterre lévő apartmant tavaly Irországban, ahol hiresen magasak az ingatlanárak. És az egy tiszta, rendezett ház volt, vadi új padlóval, fényes káddal, mosogatógéppel, miegymás. Ez a Hotel Tiffany az 50-es, 60-as évekből maradt itt, a csap és a zuhanyzó elhasznált, kopott, a padlószőnyeg ha nem is koszos, de legalábbis elnyűtt, a paplanok nehezek és ezerszer kimosottak... És ami a megdöbbentő, hogy 9,2-es értékelése volt a helynek, mikor lefoglaltam! Anyu azt mondta, én vagyok elszállva igényileg, de hát basszus 12 ezer Ft per éjszakáért ugyan már kapjunk egy feljújitott szobát, ami modern és jól néz ki... Persze még örüljek, hogy műanyag ablak volt meg volt szúnyogháló... De hát na.

Jól állok.

Szerdán - azaz tegnap - délelőtt megint Legozas volt soron, délután pedig elmentünk strandolni Ceglédre. Ezúttal jó sokáig maradtunk, már kérték, hogy hagyjuk el a helyszint, mikor öltöztünk, meg is állapitottuk, hogy milyen hülyeség már nyáron, 50 fokban 18.45-kor elzavarni a népet egy strandról, mikor még tűz a nap, meleg van és fogy a fagyi meg a sör, de hát ők tudják... (A téli nyitvatartás 10-19-ig tart, a nyári 9-19-ig. Kérem jelentkezzen, aki októberben szivesen strandol este 6-kor. (Egy darab termál medence van, a többi hideg vizes...)) 3/4 8ra értünk haza, gyors Skype, fürdetés, altatás, Pipi igy is 10 után aludt el, mert 1) melege volt 2) zavarták a tücskök. (Roppant vicces amúgy, Peti frászt kap a tücsköktől, igazi városi gyerek, első este, mikor felfigyelt rájuk, mérgesen hivott be a szobába, ahol aludt (volna), hogy ezt a zűrzavart nem lehet kibirni... (Először nem is tudtam, mégis mire gondol, majd mutatta, hogy ez a hülye éles zaj idegesiti. Ó már.))

Jó hogy vége a 60as éveknek
és nem jön újra el... 

Ma, Anyu Pestre ment a Balázsékhoz, itthon maradtunk hát Apuval meg a kölkökkel, nem is volt nagy programunk: némi udvari vizezés után elmentünk levágatni Peti haját. (30-án volt fodrásznál, mikor jöttünk, de olyan sűrű a haja és olyan gyorsan nő, hogy ebben a melegben nagyon szenved, izzad, mint egy ló, a füle tövénél mindig csatakos, úgyhogy gondoltam rövidre vágom a problémát hehe.) Délután szerintem szintén itthon hűsölünk, Anyu este 8 után jön, Apu meg 6-ra megy valami jótékonysági főzést szervezni, valószinűleg kocsink sem lesz. (Én azért bizom benne, hogy el tudom vinni fagyizni az aprónépet miután Palika felébredt, sőt, terveim között szerepel az is, hogy elcipelem őket a gyömrői tóhoz lábat áztatni, bár egy barátnőm szerint elment az eszem, hogy két ilyen kicsivel egyedül akarok vizpartra menni... Eh, senki sincs tisztában az én szuperképességeimmel... Mindenesetre ha nem tavazás, akkor Kalmár cukrászda, őket sokan dicsérik meg Spar, mert estére nekem jegeskávé köll. Anyway, vettem almás cidert, issssszonyatosan édes. Én nem tudom, mennyi cukrot nyomnak bele és főleg minek, de nagyon durva, esküszöm édesebb volt, mint a kóla.)    

És akkor az utolsó teljes hét Magyarországon, szippppp....

Hétfőn délelőtt Pipit megszállta az ihlet és miután 3 hete alig Legozott, rájött, hogy ő tulképp szeret Legozni, úgyhogy egész délelőtt épitkezett. Összerakta és szétszedte a nyaralót, amit még a névnapjára kapott, igy végre nem szenvedett itthon, mit is csináljon, mit is csináljon, szépen elvolt, játszott, jókisfiúskodott. A délután megint a ceglédi strandon talált minket, lassan bérletünk is lehetne haha, no de mit tegyen az ember, ha épp az év leghosszabb kánikulájában nyaral... Paletta úszógumi gondja egyébként megoldódott, oké, nem úszógumizik, viszont a karúszókat nem tudja levenni magáról, ergo igy járt, a lényeg, hogy nem süllyed el, ha el is botlik a vizben. A strandon amúgy hotdogoztunk, fagyiztunk is, a lángos sajnos elfogyott (fél 6kor hehe, Peti majdnem kiverte a hisztit, de a hotdog lenyugtatta), a legviccesebb meg az volt, mikor a büfés néni kihivta a takaritó nénit hátulról, hogy nézze már meg, milyen Palika haja, mert ő még ilyet nem látott. (És hogy milyen Palika haja? Hát göndör.) Hazafelé amúgy vettünk dinnyét, istenem, hát évek óta nem ettem dinnyét, el sem tudom mondani, mekkora örömet jelentenek nekem ezek a kis dolgok is... (Vettünk túrós táskát is, úgyhogy dupla örömem volt.)

Kedden Nagyi nap volt, ami kissé túlzás, mert 11re vittem be Pipit, de a 14.04-es vonattal már haza is hozhattam. Úgy terveztem, hogy én beviszem Petit, Nagyi meg hazahozza estefelé és lesz egy kis szusszanásom Petitől is, hát a nagy lófütyit, 3 óra elég volt Pipettából, mondván másnap Balaton és pakolni kell. (Mégis, mi a szart kell pakolni egy főre órákon keresztül 5 napra? Nyáron? Eskü, fél óra alatt bepakolok magamnak meg a két gyereknek is, ha kell... Egyébként eredetileg, mikor mondtuk, hogy 20-án megyünk haza, ment a jajjj, de rosszul lett ez szervezve, hiszen ő 22-én viszi a két másik unokát a Balcsira, jajj, de jó lett volna, ha Pipi is mehetett volna velük, miután van ott extra ágy - ehhez képest most hogy áttettük a jegyet 29-re, szóval Pipetta valóban mehetett volna velük nyugodtan, már fel sem merült az ötlet, esze ágában sem volt megkérdezni, Peti akar-e csatlakozni... Annyi volt, hogy vigyem le Pipit egy napra (!) és akkor tudunk még egyszer találkozni... Az baromira nem érdekli, hogy a Délibe Monorról 1,5 óra az út és onnan Balatonarács 2-2,5 óra, elképzelte (vagyis dehogy képzelte el!), hogy 7-8 órát utaztatom csóri gyereket egy nap alatt, hogy kb 2-3 órát a Balatonnál tölthessen... Komolyan nem jut más eszembe, csak az, hogy idióta... Meg hogy a rohadt életbe, hogy egy hónap alatt háromszor látta pár órára Petit, Palikával meg összesen egy órát találkozott... Mondjuk leszarom, her loss, miután Paja a legtündéribb kisfiú a világon...) No tehát amig Peti Nagyizott, én a Westendben lógtam. Vettem még egy felsőt a Tally Weijl-ben (ezúttal egy khaki szinűt), benéztem a Sparba meg ide-oda, ettem a Mekiben meg átugrottam az Alexandrába, ahol mivel nincsen légkondi, úgy éreztem magam, mintha lángossütödébe tévedtem volna. (Nem tudom, mit várnak, valaki majd válogat náluk meg vesz valamit? Haha, hiú ábránd, úgy menekültem ki a frissitő utcára, mint a nyúl, benn legalább volt vagy 38 fok, két kis ventillátor ment, hát röhej a köbön.) Petivel 3ra értünk haza amúgy, akkor Anyu lelépett fodrászhoz, mi meg megvártuk, mig Palika felkel és utána, fél 5 körül elmentünk fagyizni. Peti persze kiverte a huppot a fagyinál is (hosszú), úgyhogy jó móka volt, na... Miután megnyugodtak a kedélyek, vettem fel pénzt (Budapest Bank nem engedte, hogy rohadjon le, kiirt vmit egy másodpercre, el sem tudtam olvasni, de már köpte is ki a kártyát, úgyhogy maradt a K&H), majd némi szökőkutazás után szépen hazamentünk. Otthon Peti kijelentette, hogy szeretne rántott húst, tehát mivel amúgy is akartam már rendelni kaját, mert az menő, rendeltem neki rántott csirkemellet, Palikának rántott sajtot, magunknak meg görög csirkemellet feta sajttal és tartárral. Az udvaron vacsoráztunk, mint az urak, volt vagy negyed 9, mire végeztünk.
Folyt. köv. sajnos már nem sokáig

Pár extra kép:

Pajika kidőlt a melegben

Éljen a mesecsónak... Nem félt ám... 

A nyár slágere, a popcorn

Pipi véletlenül felvette Palika ingét... 

Zacskós viz yeeee

Keddnél tartottam. Múlt keddnél.

Délelőtt Pipit elvittem a Nagyihoz (másodszor), majd én továbbmetróztam a Westendbe. Ezer évet eltöltöttem a Deichmannban meg még pár menő üzletben, de végül szokás szerint alig vettem valamit: két bugyit a Tezenisben... A Mekiben ebédeltem, 3-kor pedig már otthon is voltam, majd mikor Paja felébredt, 4 körül visszamentünk kocsival Pestre, hogy elhozhassuk Pipit. (Igy Nagyi végre Palikát is láthatta, bár foglalkozni nem igazán tudott vele, miután ott volt még az 50 nm-en a másik három másik gyerek plusz Peti is ugye - hát nem, végülis nem fáj, leszarom, de röhejesnek tartom, hogy itt vagyunk egy hónapot és 40 fokban a klima nélküli autóban visszük be csóri gyereket 1 órán keresztül, hogy majd' felrobban a feje, mire megérkezünk, azért, hogy a saját nagyanyja lássa... Mondjuk tudom, ők nem igazi unokák, mert csak a fia gyerekei... Ezek szerint nekem sosem lesznek igazi unokáim, jaj.) No szóval 6ig maradtunk Pesten (nagyjából 1 órát voltunk benn), majd vonultunk haza, hiába no, Palikából biztos ennyi is elég.

Szerdán a piacon kezdtünk Apuval meg a két gyerekkel, majd Apu elvitte Petit a Forgách utcába, én meg Palikával hazasétáltam. Útközben beugrottunk a Kaland-vár játszóházba, ami klassz meg új, de olyan steril, hogy levegőt venni alig mertem... (Nekem semmi sem jó haha.) Mi voltunk egyedül Palikával meg egy kisfiú, aki folyton tapadt Pajára, én meg tök mérges voltam, mert szerencsétlent otthon is folyton árnyékként követi valaki (= Pipi), erre itt sincs nyugta, mert a kisfiú mindig azzal akart játszani, mint ő. (Végre kikapcsolhattam volna az agyam, hogy nem kell békebirót játszanom, de nem, megint jött az alkudozás, a mediáció, ki, mikor, mivel játszik, ááááá, nem tudom, Palika miért vonzza igy az embereket, szegénykém tök jól ellenne a kis világában magában, de sosem kapja meg az egyedüllét ajándékát... Sajnálom emiatt. Oké, nem lesz olyan shy, mint Peti volt sokáig, szociálisan szerintem rugalmasabb, mint Pipi, már most, de akkor is sajnálom.) Délután - mivel az itthoni cipőkinálat zseniális - bementünk az Auchanba meg a Deichmannba Maglódon. Vettem magamnak egy kisebb sarkú fekete cipőt, de a gyerekeknek sajnos nem találtam semmit, igy este rendeltem még három lábbelit: Palikának egy téli cipőt (Elefanten), Petinek egy vászon cipőt (noname) meg magamnak egy fekete félcipőt, amilyet már ezer éve kerestem (kb 6 éve) de még sosem találtam jót kinn, ezért az elmúlt években kénytelen voltam folyton csizmában vagy az elnyűhetetlen adidas cipőmben nyomulni az év 360 napján. (Az Auchanban amúgy szintén kiboritott Peti, totál bolond volt, mint egy egy éves, nem akarta megérteni, hogy nem eszünk a boltban csokit, még ha mi is hoztuk be, mert azt hiszik, loptuk - esküszöm, sosem volt ezzel gond, de most rájött a hülyeóra és ezen pattogott, hogy milyen idióta szabály ez... Hát báááááá, jézusom, de idegesit az ilyen...)

Csütörtökön délelőtt otthon ejtőztünk, nem igazán csináltunk semmit, majd délután strandra mentünk, Ceglédre. Mint múltkor, most is jól éreztük magunkat, sokat voltunk a vizben, mindkét gyerek imádta a lubickolást, az egyetlen dolog, ami zavart, hogy mig múltkor Paja boldogan vagánykodott az úszógumiban, most rájött, hogy ő tulképp kétéltű (nem) és mit neki úszógumi, úgyhogy visitva tépte le magáról, de annyi esze nem volt persze, hogy anélkül elsüllyed, tehát loholhattam utána nonstop, mint egy idióta, kétrét görnyedve - már amig engedte, hogy fogjam, mert egy idő után már akkor is fel-felhorkant, ha próbáltam a hóna alatt tartva vezetgetni. (Imádtam, ahogy az 1,3-as medencében próbálta kitépni magát a kezemből - minek nekem kardioedzés, most tényleg, kérdezték múltkor az Áronkás talin a többiek, hogy hogy vagyok ilyen vékony, hát kérem, Palikát receptre kéne felirni, őrület, milyen rohangászós és milyen helyzetekbe tudja sodorni magát - amig csak mászott folyton karban vitette magát, az sem volt semmi, no de mióta megy, fut, szalad, hát ég a zsirom rendesen, az biztos.) No de mindegy is, lényeg a lényeg, hogy jó volt a strand, jó későn értünk haza, de megérte, mert Dublinban ugye erről a mókáról is lemondhatunk majd, szipp.

Pénteken délelőtt vásárolgattam (elfogyott a pelus, meg roppantul kellett nekem bodzás Apenta), délután meg jöttek a tesómék. Örültem, hogy végre együtt a három unokatesó, bár értelmes fotók nem készültek, mert Pipi egy szál alsógatyában, Palika meg szinte végig egy pelusban nyomult, olyan melegük volt. Balázsék jó sokáig maradtak amúgy, 7 körül mentek el, utána meg nem igazán csináltunk semmit, szóval ezen a szent napon otthon voltunk szinte egész nap. (Peti kapott egy társast vagy hogy mondjam mit, ILYET, tök jó, logikai, olyan Pipinek való, bár a mágnesekkel Palika is elvan... (Ő amúgy a Csillag kis barátom könyvet kapta meg, az is aranyos.)) Sebi amúgy totál más, mint ez a két fiú, vicces nagyon látni, hogy milyen különbözőek tudnak lenni a gyerekek már ilyen kicsinek is. (Szegény kétszer is elkezdett sirni elég rendesen, másodszor azért, mert Peti kivett Palika kezéből valamit, az meg nekiment Pipinek ilyen iszonyat éles, sikitó hanggal alátámasztva a dühét és szegény Sebi megijedt. Totál első gyerek probléma, Peti is ilyen kis mimóza volt, no Paja már nem, ő olyan tank, hogy borzalom, nem megy neki senkinek, nem agressziv, támadó, nem úgy értem, hanem védekezni pl piszkosul tud, kiáll a jogaiért keményen és olyan kis... massziv.) Ezen a napon amúgy a rendelt cipők is megjöttek a Deichmannból, Pipi persze megint kijelentette, hogy őt szoritja a csuka (szerintem igy fejezi ki, hogy nem tetszik neki, ha új cipőt kap vagy nagyon hülye alakú a lába), a másik kettő pár viszont oké, örültem nekik.

Szombaton délelőtt szokás szerint lógtunk, majd Apuval beugrottunk a Tescoba, onnan elvittem a Forgáchba, én pedig hazajöttem egy adag fagyival. Délután mentünk Ágiékhoz a buliba, ami jól sikerült, aki kimaradt, lemaradt, magára vethet. (Azt veszem észre, hogy én, aki azt hittem magamról, hogy egész antiszociális vagyok, nagyon nem vagyok az, vannak nálam ezerszer rosszabbak ezen a téren, pl akiket elriaszt a meleg egy-egy találkától haha. (Továbbra sem tudom amúgy, mit lehet a besötétitett lakásban csinálni gyerekekkel, ha van udvar is, ahová ki lehet tenni egy kádat és lehet locspocsolni, de majd talán a következő életemben megtudom... A meleg amúgy azért jó szerintem, mert lehet tenni ellene, lehet vizezni, fürdeni egy kádban az udvaron, strandolni, keresni valami klimás helyet és ott bulizni (ez persze nem vonatkozik a dolgozókra, őket sajnálom és értem, hogy utálják a nyarat, ha nem légkondis a munkahelyük (tegyük hozzá nem túl sok ilyen ismerősöm van, a legtöbben otthon vannak még 1-2-3 gyerekkel és szabadok, mint a kismadár)), de a hideg ellen nem nagyon tudsz mit csinálni anélkül, hogy kockáztatnád a megfázást. Meg mondom, a nyár 3 hónap, egyszer véget ér, mint a lázas ifjúság. Erre kell gondolni és máris jobb.)) Szóval a buli jó volt, a nagyobb kölykök játszottak a kertben, mászókáztak, csúszdáztak, mi meg próbáltunk beszélgetni, de ez persze igen nehezen ment, mert a kisebbek (természetesen Palikával az élen) nem igazán voltak ebben partnerek, folyton szana-szét szaladgáltak. (Lehet, túlzásnak tűnik, de persze Paletta volt a legdurvább, rákattant a csúszdára és folyton oda startolt, felmászott vagy 2 méter magasra és repült lefelé... Lábon hordtam ki több infarktust, mire vége lett a találkának...)

Vasárnap - mivel hétvégén nem megyünk strandra ugye a tömeg miatt - elvittem Pipit moziba. A Puskinba mentünk negyed 4-re, Kispesten szálltunk le a vonatról, majd onnan Ferenciek tere, Jégbüfé, fagyi (nem tudom, létezik-e kisebb gombóc, mint amit ott adnak, kb pingponglabdányi (220 Ft-ért)). Az olvadó fagyival a kezünkben lesétáltunk az Erzsébet hidig, ott lőttem pár fotót, majd 3-ra visszagyalogoltunk a mozihoz. Ez volt Peti első mozizása, a Shaun, the sheep-et néztük meg és hát őőőőő, hiába magyaráztam, mi történik épp, kiderült, hogy szegény Pipi abszolút nem értette a történetet (ami mondjuk nem volt túl bonyolult teszem hozzá)... (Mit érthet akkor egy ekkora gyerek a Toy Story-ból, a Szörny Rt-ből, a Shrek-ből?! Nullát gondolom. Tripla nullát.) No mindegy, legalább klimás helyen voltunk, nem gyulladtunk meg, az is valami... A mozi után lesétáltunk a Deákra, itt kaptunk zacskós vizet (mint a régi tejes zacskó, olyan volt, alig tudtam kinyitni, végül egy tollal erőszakoltam meg a zacsit, foggal ki nem tudtam harapni a sarkát), majd megnéztük a szökőkutakat és elmetróztunk a Nyugatiba, ahonnan szépen hazavonatoztunk. 6 körül értünk haza, ezután már nem igazán csináltunk semmit, elég volt a nap.
Folyt. köv. (sosem megyünk haza haha)  

Erről beszéltem ni.
Most ez mégis mi. A baba édesaranyos, az oké, de a kép életlen, szar a vágás, a háttér totál kiégett és különben is, mi az a kosz a lencsén a gyerek kezénél. Ez ilyen teljes wtf.
A fotózás izgi, profin fotózni mókás lehet (mondjuk én tuti nem babákat fotóznék), szóval nagyon izgat a dolog, annál is inkább, mert a kis bridge gépem úgy tűnik megint beadta az unalmast, ha zoomolnék, azonnal lencse error-t jelez. Jaj.

Update. Ez egy másik. Megajaj.

Vasárnap tehát fogtuk magunkat és miután Apu bevitt a Déliig, levonatoztunk Lellére Petivel kettesben. A klimás vonat után üditő fülledtség fogadott a Balatonnál, bevallom jól esett a meleg, mikor 3 óra múlva leszálltunk, mert bár szuper, hogy volt a vonaton légkondi, majd megfagytunk, mire leértünk a tóhoz. Mivel késett a vonat, már elmúlt 1 óra, mire leértünk, igy azonnal lepakolhattunk a szállásunkon. A Hotel (?) Tiffany-ban foglaltam le egy éjszakát, ami roppant retró, roppant gagyi hely, de szuper az elhelyezkedése, mivel nagyjából 200 méterre van a vasútállomástól, a Napfény strandtól és a kikötőtől... Miután gyorsan lepakoltunk, elmentünk felvenni pénzt (előre kellett fizetni - hahaha), majd miután kifizettünk a lakhatásunkat, lesétáltunk a strandra. (Útközben Peti kiverte a balhét, mert szeretett volna egy szar műanyag horgászbotot (ilyen fityinges ócskaságot ezerötszázér'), de megtagadtam tőle ezt, úgyhogy durcásan, szenvedve értünk a vizhez, óóó, hát zseniális az ilyen.) Mindenesetre a viz kiengesztelte, egész délután boldogan lubickolt a hűs habokban, konkrétan alig akart kijönni a vizből és bár mondtam neki, hogy veszünk pár homokozó cuccot és homokozhatna is akár a parton, az sem izgatta, inkább maradt a vizben, mig le nem ment a nap. Ebédre - úgy 3 körül - hotdogot evett (én a szokásos gyrost), majd kapott egy Calippot, amit egy mozdulattal ejtett a vizbe nagyjából két nyalás után... Kipróbálta a trambulint is (5 perc 500 Ft) illetve csúszott párat a strand vizicsúszdáján is, de alapvetően tényleg szinte az egész délutánt a Balatonban töltötte. A strandról hazafelé ettünk még egy lángost, majd miután "otthon" lezuhanyoztunk, nekivágtunk a "városnak" és megkerestük A cukrászdát. Egy-egy süti után (én kaptam egy tejes kávét is), visszagyalogoltunk a központba, ahol valami Nosztalgia Fesztivál volt (pont az ablakunk alatt), de sebaj, mivel T. nem volt velünk, nem nagyon zavart a dolog. Mivel a fesztivál részeként (?) egy mozgó vidámpark volt a városban, körbenéztünk, mi a kinálat és mivel láttam, hogy Pipi majd megveszik a gokartért, megengedtem, hogy egy menetet menjen. (A fél órás jegy 1800 Ft volt - azért az elég zúzós, nem? (Az 5 perces 500 Ft volt, az még rosszabb, tudom, de igy legalább csak 500 Ft-ot adtunk ki, nem 1800-at...)) Vicces volt amúgy, a gokartnál találkoztunk egy dublini ismerőssel, haha, hát csepp a világ, most már bizonyos. Bár már 9 felé járt az idő, mivel másnap hajózni szerettem volna, még kisétáltunk Petivel a mólóhoz, hogy tudjuk, hová kell menni, úgyhogy mire hazaértünk, volt vagy fél 10-10, igy egyikünket sem kellett altatni aznap este. (Palikát sem, haha, aki első éjszakáját töltötte tőlem távol, óóó, hát olyan hamar felnőnek...)

Hétfő éjjelre - igen meglepő módon - valami brutál hidegfront érkezett, igy arra ébredtem többször, hogy atyaég, fúj a szél és ömlik az eső. Reggelre elég rendesen lehűlt, legalább 10-15 fokkal volt hidegebb, mint az előző nap, igy a strandolást elfelejthettük. (Annál is inkább, mert megjött...) Amig Peti még aludt, én csendben összepakoltam, átszerveztem a napot (először strandolni akartam, majd hajózni, de a vizezést ugye kihúztam a programok közül), majd fél 11 körül fogtuk magunkat és "elhagytuk a szállást", ahogy köll. A Sparban kezdtünk, vettünk reggelit meg innivalót a vonatra - közben vagy ötször kezdett el esni az eső, de edzettek vagyunk -, majd amikor kezdett vészessé válni a dolog, beültünk tejeskávézni a főtéren egy kávézóba és Sparos péksütiket majszolva néztük a szemerkélő esőt. (Ja, Pipi kapott egy csavaros fagyit is.) Mivel dél körül járt az idő, úgy gondoltam, ideje ebédelni, igy a kikötő felé vezető utcán kiválasztottam egy éttermet és beültünk enni egy menüt. (Peti itt is pattogott, mert meglátott egy buborékfújót, amihez speckó kesztyű járt, amivel meg lehetett fogni a bubikat és neki természetesen nagyon kellett volna egy készlet - mondanom sem kell, húsz zsilliárdért... Vagy fél óráig szenvedett, sértődősködött, játszotta a hattyú halálát (tiszta Gobbi Hilda, esküszöm), én meg már a plafonon voltam tőle, hogy valami miatt mindig durcáznia kell.)) A menü amúgy erőlevesből és fish&chips-ből állt, de az utóbbi egy szégyen volt: 10% hal(szerűség), 90% panir. Mondjuk én vagyok a hülye, mégis mit vártam a magas elvárásaimmal, a fish&chips hazájából jőve... Mindegy, azért ettünk: én leveseztem, Pipi meg megette ezt a borzalmat, őt nem zavarta, hogy halat alig látott a kajája. A fél 2-es sétahajót értük el: egy órát hajókáztunk a tavon, jó élmény volt, tényleg. (Előtte nyomtattunk egy érmét itt is, mondom én, hogy gyűjtjük.) Miután leszálltunk a hajóról, ettem egy kürtős kalácsot, elsétáltunk a szabadstrandhoz, belelógattuk a lábunkat a vizbe és egy röpke játszózással búcsút vettünk a Balcsitól. Fél 5kor indult a vonatunk haza, ami 10 percet késett ugyan, de viszonylag hamar, 7-re Pestre is ért. A Déliből mire átvergődtünk a Pöttyös utcáig, Apu is beért értünk, igy 8 körül már otthon is voltunk. Paja jól birta a hiányunkat, teljesen jól szórakozott nélkülünk is, de mikor megérkeztünk, ugrott a nyakunkba rendesen, hát majd' megzabáltam.
Igy indult hát a következő hetünk Magyarországon, én pedig egyre inkább úgy éreztem, nem akarok még hazamenni...
Folyt. köv.  

No akkor a második hét.

Hétfőn a Westend-nél eladtam pár dolgot (három vevővel beszéltem meg találkát, az egyik elfelejtette (!), de leszarom már - ott mondjuk nem voltam túl happy, hogy 45 percig álltunk Petivel az ezer fokban), majd ha már ott voltunk, elbuszoztunk a Palatinusra. Bár hétköznap volt és a belépőt igen borsos áron adták (4900 Ft egy felnőtt meg egy gyerek jegy), iszonyat tömeg volt és furcsa módon rengeteg volt a hogy is mondjam sok-sok gyerekes cigány család. Ezer éve jártam a Palatinuson, jó kis hely egyébként, egy baja van, hogy semmi árnyék nincs a medencék fölött, igy felhőtlen napokon úgy le lehet égni, mint annak a rendje... Peti roppantul élvezte a strandolást amúgy, ki sem lehetett vakarni a vizből, 3 körül tudtam rávenni, hogy ebédeljünk (evett egy lángost haha, én meg egy gyrost nyomtam le) és még a fagyi hivószóra sem pattant ki a vizből egyből, ott is kérette magát, hogy csak még egy kicsit, csak még egy kicsit... 5-ig maradtunk végül, visszafelé beugrottunk a Westendbe, ami hibás döntés volt, mert meglátta a Lego feliratot egy boltnál és bár belépéskor közöltem vele, hogy ne is álmodozzon, most nem kap semmit, egy perc nézelődés után elkezdett balhézni, hogy ő csak egy sydney-i operaházat szeretne Legoból meg egy tüzet okádó sárkányt (darabonként úgy 15-20 ezer Ft-ért)... Ekkor még nem volt teljesen elkanászodva, nem sokáig puffogott, milyen gonosz is vagyok, de azért igy is alig tudtam kirángatni a boltból, hűűű, nagyon örültem, tényleg. (Asszem talán egy Mekis shake-kel vesztegettem meg, amit két korty után kidobott, mondván, hogy iszonyú édes - haha, ő, aki a csokit is csokival enné...)

Kedden a hétfői nagy program után kissé ejtőztünk: délelőtt Apuval elmentünk a Rossmann-ba pelusért meg a Sparba mindenféléért (vettem egy Bestet is, jaj, magyar celebhirek, nyomtatott sajtó, aaaaaaaa, elvégre nyaralunk vagy mi), majd Palika alvása után Anyuval elvittem a fiúkat a Mayaland nevű játszóházba, Gyömrőre. A hely kongott az ürességtől (más hová viszi a gyerekét vajon ezer fokban? sehová? ülnek a besötétitett lakásban? de hogy birják azt a gyerekek?), ennek ellenére a csajnak sikerült kétszer kifizettetnie a belépőt (percdijas fizetés van, távozáskor fizetsz, Anyuék előbb mentek ki Palikával, mi elmentünk még Petivel wc-re, majd mikor kijöttünk a mosdóból fizettünk, de kinn persze kiderült, hogy amikor kiment Palikával Anyu is fizetett már - ez mennyire gáz, most nem? szabadkozott ugyan a nőci, hogy elfelejtette, hogy együtt vagyunk, dehát jézusom. az persze fel sem tűnt neki, hogy mindketten két gyerekért fizettünk és egy gyerek volt nálunk... baaaaaa... milyen hülyének nézik az embert?!), no szóval oda sem megyünk többet. (Arról nem beszélve, hogy minden elemes játék le volt merülve, ami szerintem egy játszóháznál roppant szánalmas.) A játszóház után átmentünk egyébként a szomszédba, mert egy bácsi épp etette az állatokat és mivel látta, hogy a gyerekek nézik ezt a procedúrát, szólt, hogy nyugodtan menjünk át és nézelődjünk közelebbről... A farm (haha) után fagyiztunk is egyet, a főtér közelében ugrottunk be egy cukiba és vettünk egy-egy-egy gombócot.
Szerdán nem sokat csináltunk, mert csúcsra járatta magát a kánikula és a TV-ből, rádióból, internetről az folyt, hogy óriási vihar közeleg, igy biztos, ami tuti alapon maradtunk otthon. (Nálunk nem volt óriási vihar, fújt a szél, esett is, de semmi extra...) A gyerekek teljesen meghülyültek a bezártságtól, meg is fogadtam, hogy többet ilyet nem csinálunk, mert széteszik az idegeimet, ha benn vannak.

Csütörtökön Petivel Pesten jártunk, vonattal. A Holnem volt Parkban voltunk, vagyis a régi Vidámparkban, ami Petinek tökéletes volt, de meggyőződésem, hogy 6-8 év felett már nem igazán élvezhető a hely... Az állatok bevonása a történetbe jó ötlet (az is király, hogy nem csak háziállatokat látni, vannak tevék, flamingók, szóval érdekesebb állatok is), a tengerimalac falu pedig kifejezetten egyedi és cukker, de az attrakciók, hát hogy úgy mondjam, igen csak avittosak... (Ja, ha már állatok, a simogatók is szuperek, többféle állatot lehet tapizni, de ami durva: nincs csap a simogató udvarok mellett... A mosdóba kell elzarándokolni kezet mosni az állatok után, ahol persze nincs szappan! Azért ez gáz... Hát jaj.) No szóval attrakciók: az új játszótér király, érdekes és izgalmas, a távirányitós hajó és a gokart is vicces, sőt, Peti odáig volt a Tükörlabirintusért is (legalább húszszor mentünk végig, nem birta abbahagyni, bár elsőre koppant akkorákat az üvegeken, hogy a szivem szakadt meg) és utólag azt mondja, hogy az Elvarázsolt Kastélyt is szerette (ott alig birtam rávenni, hogy bejöjjön, kapaszkodott a lábamba, hogy menjünk ki, bokáig fosta magát mindentől), de pl a Mesecsónak meg a "nosztalgia hinták" igen cikik. (A Mesecsónakban pont úgy jártunk, mint Hajós Andrásék, Peti a térdére hajtott fejjel utazott végig, alig mert felnézni, mi történik, a nosztalgia meg azt jelenti, hogy ütött-kopott és talán életveszélyes is.) No mindegy, alapvetően azért vicces volt a hely, ha lesz időnk, lehet visszatérünk, de azért szomorú volt látni, mi lett a hajdan tényleg vidám Vidámparkból. (Én mondjuk 18 évesen voltam utoljára, lassan 20 éve, haha, nem tudom, 5-10 éve hogy nézett ki. Ja és ha legközelebb megyünk, csináltatok Nosztalgia Fotót, most Peti nem engedte...)

Pénteken délelőtt fogtam Pipit és először elvittem személyit csináltatni (az útlevele áprilisban lejár, kinn csináltatni drága és macera és nem fogunk EU-n kivül menni egy ideig asszem, úgyhogy jó lesz neki a személyi is), majd bevittem Pestre Nagyizni. Ott volt a két unokatesója is, játszótereztek, buliztak és amig ők elvoltak, én a Westendben nézelődtem. Benéztem a C&A-be, a H&M-be, minden menő üzletbe, de végül csak egy spagettipántos pólót vettem a Tally Weijl-ben, mert akciós volt és gyönyörű bordó. A lófrálás után megebédeltem, majd 2 körül hazaindultam, mert délután Áronkához voltunk hivatalosak páran. (Ő az egyik volt gimis osztálytársam, lelkész Rákosvalahol. Elvileg mindenkit meghivtunk a találkára, harminc valahány embert, ehhez képest négyen mentünk, volt, aki gyerekkel, én pl nélkülük... Vagy huszan nem is reagáltak a meghivásra, komolyan, az emberi bunkóság határtalan... Mondjuk ezt szerintem sosem fogom tudni megérteni és elfogadni, de ez az én problémám, tudom.) No szóval MD-ék vittek a találkára, ami jó volt, elvoltunk, beszélgettünk 7-ig, majd siettünk haza fürdetni, altatni. Petit a Nagyi hozta haza, vonattal, igy legalább Palikát is látta 10 percre... Mindkét gyerek amúgy kapott névnapi ajit: Peti egy Lego lakókocsit, Palika meg egy Duplo házat... Ennyit arról, hogy évente max. háromszor kaphatnak ilyen nagy ajándékot... Este amúgy észrevettük, hogy Apa tepi (a tablet) Nagyinál maradt, mit ne mondjak, roppant örültem, mert ez azt jelentette, hogy másnap tűzhettünk be érte Pestre...
Szombaton semmi különöset nem csináltunk, délelőtt egyedül Tescoztam, vettem ezt-azt a másnapi kalandunkhoz, majd délután beautóztunk a tabletért és megvettük a Délinél a Balatonig szóló vonatjegyünket...       
Szóval folyt. köv...

Három hete fixáltuk páran, hogy találkozunk egy kerti partin, gyerekestől és most sorra mondja le mindenki, mondván, hogy meleg van.
Bazmeg mégis mi a kislófasz legyen július 18-án?! 18 fok, szél és eső? Nem arról van szó, hogy az év 365 napjából 364-en kánikula van, hol nyár van, hol tél, hol ősz meg tavasz, ez ilyen, ha hideg van, sirunk, hogy hideg van, ha meleg van, akkor meg az a baj?
Tudom, uncsi, de mindenki menjen Dublinba egy kicsit és meglátja, milyen is lehetne az időjárás. Nem két-három hónapig kell kibirni a szart, a nekünk nem tetszőt, hanem nonstop. Mert hol rossz az idő, hol még rosszabb.
Komolyan már, hogy itt mindenen csak sopánkodni lehet...

Nem is tudom amúgy, irtam-e már az ittlétünkről. Mindenesetre 30-án jöttünk, az esti géppel, igy délelőtt még kiszaladtunk Sandymount-ra tengerezni, mert gyönyörű idő volt. (Mázlim volt, hogy épp 11kor volt dagály, igy viz is volt, haha.)
A reptérre vezető út (T. vitt ki, holott ugye elvileg szeptemberig nem vezethet, de hát nem akartunk taxival szarakodni) iszonyú dugós volt, köszi Ryanair, hogy fél 6-ra kell kiérni a budapesti géphez, ami a legnagyobb forgalmú időszakkal egyenlő, ráadásul éjfél után száll le a gép, oh, bliss... (Az Aerlingus meg 6.20-kor indul, reggel, hát legyen kinn a reptéren hajnali 4-kor az, akinek 2 anyja van... És ennyi, ez a két opció van, vagy Pataki Attilaként éjjel érkezel vagy éjszaka indulsz. Hülyék. Londonból bezzeg napi 4 járat indul minimum naponta - és akkor még csak a Wizzair-t néztem... És mi még ugye jók vagyunk, mert a reptér itt is ott is közel van elvileg, nem Cork-ból jövünk és Nyiregyházára megyünk mondjuk...)

A repcsi út amúgy jobb volt, mint gondoltam, Palika mellettem ült fel- és leszálláskor is, ami ugyan szabálytalan volt (2 év alatt az öledben kell ülnie a gyereknek), de miután az utaskisérők látták, hogy mission impossible Paját rávenni, hogy velem üljön, békén hagytak, amiért nem tudok eléggé hálás lenni. (Tudom, tudom, biztonsági előirások, a mi érdekünk blabla, de meggyőződésem, hogy ha zuhanunk, csóri gyereknek már úgyis hulla mindegy, hol ül, az ölemben vagy mellettem...) No szóval Peti telefonozott, játszott, Ratkozott, nem zavart sok vizet (példamutatóan repült, komolyan, egy mukk probléma nem volt vele, sőt, segitett, hogy ott van), Palika meg hát palikáskodott, izgett-mozgott, mászkált, játszott, de aranyos volt, nem őrültködött, csak hát szórakozott, mint egy másfél éves. Az utaskisérők amúgy roppant jó arcok voltak (Balázs & Dávid talán), megengedték, hogy az ő helyükön játszunk Palikával, igy Paja felfedezte a gép orrát, bemászott a felszolgáló kocsik helyére, piszkálgatta a gombokat, a zárakat (már hogy természetesen nem az ajtónyitó gombokra-zárakra utalok itt, haha), egy szóval eltöltötte az időt. Pontosan érkeztünk (mázli, mázli!), a bőröndökre viszont még vagy fél órát kellett várnunk és ezt Palika már nagyon nem tolerálta, orditott, mint a sakál a fáradtságtól, de túléltük azt is, a lényeg, hogy negyed 1 körül már kijutottunk a reptérről (Ratko tolta az egyik bőröndöt, mert nem volt elég kezünk) és tádáááám, végre illatos magyar földön voltunk, mehettünk haza.

Szerdán, 1-jén még nem igazán csináltunk semmit, szoktuk az új helyet, délelőtt kipakoltam, elrendezkedtem a szekrényekbe, majd félig belecsaptunk a lecsóba: Apuval meg Petivel elmentünk lángosért a piacra meg benéztem a Rossmann-ba, mert Peti fogkrémjét otthon hagytuk. Délután a Forgách utcában voltunk: a gyerekek locsoltak, ismerkedtek a kerttel meg a sok cuccal, amit Anyuék odahordtak (csúszda, hinták, sátor, box készlet, miegymás), én meg élveztem a meleget, a Nyarat és arcomat a fénynek forditva örültem, hogy létezem és hazaértünk.

Csütörtökön délelőtt az összes eladandó babaruhát lefotóztam, ezalatt Anyu az udvaron szórakoztatta az aprónépet (az udvar, istenem, az udvar no hát az egy óriási áldás, marha nagy könnyebbség, nem is gondoltam volna), délután pedig felkerekedtünk és strandoltunk egyet Cegléden. (Anyuék nem találták a fürdőruháikat, őrület, no nem mintha Petiék mellett lehetne fürdeni, de érted...) Peti kapott amúgy egy csúzlit (nem tudja ezt a szót megjegyezni, mindig arra áll a szája, hogy csúla, úgyhogy inkább sling shot-ot mond helyette) meg egy felfújhatós ördögvillát (kislabdát akartunk venni, automatából, de persze csak felfújhatós ördögvilla jutott, mondjuk Peti menőzött vele rendesen, szó se róla), Palika meg szegény már attól elájult, ha belemehetett a vizbe derékig.

Pénteken délelőtt Tescoztunk Apuval (imádok magyar boltokba járni, újra-felfedezni az ismerős márkákat, €1-ért kólát venni és izgalmas hülyeségekre költeni), délután pedig kiautóztunk a Nádas tófürdőhöz, de mivel esküvő volt épp, nem vizibiciklizhettünk... Bár a vizicanga program dugába dőlt, megnéztük a tófürdőt (elég natúr, Palikának nem való még és Petinek sem nagyon, mert túl mély a viz), engedtem, hogy Pipi ugráljon kicsit az ugrálóvárban, majd elmentünk fagyizni a városközpontba. Körbejártuk a főteret, a mű-patakot, a szökőkutat, ezután pedig kimentünk a Forgách utcába locsolni.

Szombaton nagy programunk volt: Apuval meg Petivel elmentünk Libegőzni. 11kor értünk oda, jó meleg volt, de kitartottunk, bátran fellibegtünk a János-hegyre, majd némi játszózás után felsétáltunk az Erzsébet kilátóhoz. Itt nyomtattunk Petinek egy érmét (imádja ezeket az érmeket, már rengeteg van, azt is mondhatjuk, hogy gyűjtjük őket), majd lementünk a Libegő mellé "ebédelni" (hotdog & hamburger, tudunk élni). Mivel ekkor még csak negyed 1 volt, Apu javaslatára lesétáltunk a Gyerekvasúthoz és mivel épp jött a vonat, elmentünk három megállót Hűvösvölgy felé (azért hármat, mert ha a végállomásig mentünk volna, rengeteget kellett volna várni a visszafelé tartó vonatra, ezért roppant szemfülesen eggyel hamarabb leszálltunk). Mire visszasétáltunk a Libegőhöz, hullák voltunk, (hiába no, nem szoktuk a gyaloglást és volt vagy 35 fok) úgyhogy egy gyors jégkrémezés után húztunk is haza. A délután további részét itthon töltöttük pihegve, élveztük a semmittevést meg magát a Nyarat (nem tudok betelni vele, ez van).

Vasárnap délelőtt itthon voltunk, én lefotóztam a maradék babaruhát, a gyerekek udvaroztak, délután pedig Apuval meg Petivel visszamentünk a Nádashoz csónakázni. Borzasztó meleg volt, izzadtunk, mint a ló, de azért becsülettel csónakáztunk és vizicangáztunk fél-fél órát, majd hazafelé megjutalmaztuk magunkat egy kis fagyival (itt fogadom meg, hogy soha többet nem veszek kólás gumicukor izű fagyit, mert iszonyat, két nyalás után repült a kukába, pedig ételt sosem dobunk ki). Este, mert megigértem, hogy lesz ilyen is, Peti fenn maradhatott addig, amig sötét nem lett és csillagokat néztünk az udvaron, mikor Palika már rég aludt (ez fontos kitétel volt természetesen).
Folyt. köv.    

No áttettem a jegyet, 29-én megyünk haza...
Nagy harc volt, Anyu még mindig húzza a száját, de ez van. Nem fogok megrohadni az esőben és úgysem jövünk jövő nyárig... Legalább van még 13 jó idős napunk idén. (Az irországi előrejelzésben nincs 20 foknál melegebb augusztus végéig (utána, ősszel meg már tuti nem lesz 22 fok mondjuk.))
115 ezer hussssss.
Mondjuk ezt megjegyeztem. Én többet nem ágálok, hogy jöjjenek, ha nem kellünk, nem kellünk És ha négyesben jövünk majd haza, tuti megint bérelni fogunk lakást, hát ne már.
No hát igy, gondolom a külföldön élőknek ez ismerős probléma, az itthon élők fejében meg fel sem merül, hogy ez is gond lehet, ha az ember nem itthon él...
Kéne egy nyaraló a Balaton partján, az van.

A nagy dilemmában vagyok... Hétfőre szól a jegyünk vissza a Jégkorszakba és kétségbeesésemben tegnap eszembe jutott, hogy át kéne tetetni későbbre, de az a baj, hogy ma már nem tűnik olyan egyértelműen jó ötletnek a dolog... Mert:

Előny:
Nem kapok idegbajt az időtől (max 18 fok, szél, eső)
Szeretünk itt lenni, élmények, kalandok, hurrá, ki tudja, mikor jövünk legközelebb ősz utántól

Hátrány:
€400 áttenni a 3 jegyet
Anyu nem túl happy, hogy még maradnánk, fáradt, pihenne
T.-t ezer éve láttuk, lehet igy nem nyaralunk közösen

Utálom ezt, tegnap még úgy örültem, hogy hohóóó, meghosszabbitom a nyaralásunkat két héttel, de jó, most viszont képtelen vagyok megvenni a jegyeket... Az igazat megvallva, azt hittem, Anyu örülni fog... Ilyenkor mindig úgy csalódom... Maradjunk és vegyünk ki egy kis házat valahol? Vagy mi?

Utálom azt a nagy okos tanácsot, hogy fogadjuk el a gyerek érzelmeit és akkor minden szuper lesz, mert én remekül elfogadom Peti érzéseit, hogy dühös, szomorú, ideges, bármi, de egyszerűen a falat kaparom attól, hogy ő mindig a végletekig dühös, a végletekig szomorú és a végletekig ideges. Semmi bajom az érzelmei minőségével, a mennyiségével vannak problémáim és ha belepusztulok sem tudom elfogadni, hogy a Borsószem királyfi minden kis apró baromságon órákon át tud rágódni. Órákon át? Van, hogy napokon át. És felidéz és nem felejt és kattog, kattog, kattog, én meg már azt is megbánom, hogy valaha elvesztettem a szüzességem, mert fel nem foghatom, hogy lehet valaki ilyen kicseszettül makacs, akaratos, kitartó öt évesen. Ma pl, hogy a kocsiban ne legyen konfliktus abból Palikával, hogy Peti kap Kubut, ő meg nem, megkértem Pipit, hogy ne bontsa ki az üditőjét, vizet igyon és erre ő bazmeg negyven km-en keresztül csak puffogott, pattogott, hogy milyen világ ez, hogy mindig az van, amit én akarok, hogy neki mindig engedelmeskednie kell és különben is, ő mennyire mérges most rám. Próbáltam én magyarázni, érvelni, megnyugtatni, hogy megértem, hogy dühös, próbáltam viccelni, elterelni, igéretet tettem, hogy ha hazaér, ihat Kubut, csak most birja ki, de nem, semmi sem hatott, csak undokoskodott, morgolódott, mérgelődött egész úton. Gondolatban már rég ott hagytam az út szélén (egyszerűen agybajt kapok tőle, agybajt!), tekintve, hogy mostanság egymást érik ezek az összeütközések (odafelé is rinyált valamin, szóval odafelé is megvolt a hangulat) és nem tudom elfogadni, hogy ilyen rohadt erőszakos fráter amióta csak megszületett.
Most komolyan, hogy ne válasszak igy magamnak csillagot kedvencet?!  

First World problem: csak én vagyok olyan béna, hogy nem tudom ár szerint rendezni a H&M ruhákat vagy tényleg ilyen szar?
Amúgy Anyu ma hozott nekem egy ujjatlan felsőt (rájöttem, hogy hiába kántálok én itt a hidegről, esőről, szélről, úgyis elképzelhetetlen, hiszen pl én is tudtam, hogy itthon kánikula lesz, mégis hoztam vagy öt hosszú ujjas felsőt magamnak, három vékony meg egy vastag pulcsival, de rövid ujjasból csak kettőt hoztam meg két blúzt, hát köszönöm szépen, már kissé unom a szettjeimet - ergo ruhahiányban szenvedek), no szóval, hogy Anyu hozott nekem ma egy trikót és nem átallott XL-eset venni. Nekem. Amikor minden ruhám S-es vagy 10-es és no jó, nagy-nagy ritkán becsúszik egy M-es ruhadarab is, na de L-es vagy XL-es cuccom egy deka sincs. És jó, ne tudja a méretem, na de azt mondta, hogy tulképp gőze sincs, hogy mit jelentenek a betűk... Hm.
Hát igy vagyunk.

Ja és ha már családi:
Ma egy hete vagyunk itt, Nagyi még csak a gyerekek közelébe sem került. Nyári szünet van, már nem dolgozik. Három hétig leszünk, ha egyszer látja őket, már örülhetünk. Soha, esküszöm soha nem leszek ilyen. Köveket, sziklákat megmozgatnék, hogy a 2500 km-re lévő unokáimat végre lássam. Leszarnék mindent. Egyszerűen nem fogom fel, hogy lehetnek ilyenek nagyszülők. (T. apja egy hónaposan látta Palikát, eddig egyetlen egyszer...)
De egyébként a tesómék sem különbek, most irt, hogy háááát, nagyon nehéz ám ezt összeegyeztetni, reméli azért tudunk találkozni, amig itthon vagyunk... Hát tényleg kurva nehéz. A Nyugatinál laknak. 40 km-re. Van autójuk. Egy darab oda-teszed-ott-marad gyerekük van. Háááát, te, ez kicseszett nehéz. Valóban. Jézusom.
Emberek, minden akarás kérdése. A többi csak kifogás.

Amúgy jó itthon, tényleg, annak ellenére, hogy Aput pl elég nehéz elviselni hosszú távon. Anyunak is vannak dolgai, hohóóó, hogy ne lennének*, de Apun sokszor csak pislogok. Az egy dolog, hogy vonzza a problémákat (én még ilyet nem láttam, komolyan, ha 100 zsömléből 1 tegnapi, ő tuti azt veszi ki a sokból; ha egy pénztár bezár, tuti, hogy előtte zár be stb), de 1) nem hall és évek óta nem hajlandó ez ellen tenni semmit (nagyon gáz, mikor Petivel beszélgetnek: - Tessék? - Mi? Tessék? - Tessék? - és ezt egyre hangosabban, mert mindkettő, mint az ágyú) 2) hülyeségeket beszél folyton és Petit nem 5, hanem 15 évesként kezeli. (Pl társasoznak, de nem ám Ki nevet a végén-t vagy Snakes & Ladders-t, hanem Malom játékot... Vagy sakkozni tanitja. Peti okos, mint a nap, no de ne várjuk már el tőle, hogy felfogja a Malom játék szabályait... És mikor 2 perc múlva megunja a játékot, mert gőze sincs, mit csinál, akkor Apu megsértődik. Hogy Peti el van kényeztetve és semmibe veszi őt. Vagy múltkor, bár direkt mondtam, hogy ne engedje, hogy fára másszon (nem mintha Peti akarna fára mászni magától, sokkal fosingerebb ő annál), felmászatta egy létra tetejére, majd onnan egy vékony ágra és utána boldogan mutatta nekem, hogy nézd, ott áll Peti a fán, de jó. Hát ne álljon! Eh...) Szóval nehéz, nehéz ügy.

*
Ma ebédkor Palika beakasztotta a lábát a szék támlájába (alul keskenyebb, felül szélesebb rácsos - felül dugta be, majd lehúzta, úgyhogy szépen beszorult), én épp pakoltam ki a boltból hozott cuccokat és arra lettem figyelmes, hogy mint az őrült orditoznak a konyhában, a gyerek visit és köhög egyszerre, ergo gáz van. Mikor kiértem, látom, hogy Anyu tartja Paját valami irtózatosan hülye pózban, Apu próbálja átnyomni csórikám lábát a keskeny lyukon és közben mindhárman kiabálnak, Peti meg halálra váltan áll mellettük és retteg. Komolyan, én olyan mérges lettem, hogy el sem tudom mondani. Átvettem Palikát, felnyomtam a lábát a tág részhez, kihúztam és elvittem minél messzebbre tőlük, mert azt hittem, agybajt kapok. Nem az a baj, hogy beszorult a gyerek lába, ugyan, előfordul, túléli. Hanem bazmeg hogy két 60 éves ember lefagy és nem tud megoldani egy ilyen helyzetet. És pánikolnak és kiabálnak, ráhozzák szegény gyerekekre a frászt. Most nem azért, ha már frász, mi az istent csináltak volna ilyen hozzáállással, ha ott látják a vejüket a földön fetrengeni?! És én itt nőttem fel! Ahogy gondolkozom, gondolkozom, egyre kevésbé értem, hogy éltem túl a gyerekkoromat. Hát komolyan mondom. És egyébként idekapcsolódva még két gondolat: 1) vajon hogyan lehetne a hidegvért fejleszteni? A lélekjelenlétet vagy hogy hivják ezt. És 2) utálom, hogy senkire sem hagyhatom a gyerekeket teljesen nyugodt szivvel T-n kivül. (Benne megbizom, ő nem pánikolna, azt hiszem én is tőle vettem át a hideg fejet.) Szóval ő oké, de más?! Azért ez nagyon elkeseritő.

Mondhat nekem bárki bármit, nyár azért van, hogy 35 fok legyen. Én is érzem, hogy meleg van, persze, izzadok is, no és? Tudom, milyen amikor nyáron is 12 fok van és esik, fúj a szél heteken át és az A Nyár... Megőrjitenek a panaszos felhangok, hogy jaj, kánikula van. Ja. Mert július van és Európában vagyunk.
Én ezért tenném kötelezővé az utazást a fiatalok számára. Hogy lássák, másképp is lehetne.
Emlékszem, 18 évesen, mikor osztálykiránduláson voltunk, nem volt khm... első osztályú a szálláshelyünk és mindenki pattogott, hogy hűű, ez gáz, fúj meg ez meg az - kivéve egyetlen csajt, aki akkorra már hónapokat töltött Amerikában és Dániában is. Akkoriban még csodálkoztam, hogy hű, de hidegvérű, hogyhogy nem zavarja egy csomó dolog, ami minket igen, de azóta rájöttem, hogy ez korántsem igénytelenség, ez világlátottság. Ezzel nem azt mondom, hogy tökéletes vagyok, abszolút nem, én is morgok csomó hülyeség miatt, de kiakadni amiatt, hogy meleg van nyáron - hát az nekem nem igazán fér bele.

És pár kép az első két napról:

Utazásunk:

Ez meg számomra olyan szomorú valahogy:
egy ukrán és két magyar kisfiú angolul beszélget

Hűűű, imádom ezt a nyarat, ez az élet, meleg, kánikula, aaaaaaa, hát ez hiányzott, hurrá. Még a szinek is mások, komolyan. Félve irom le, de szivesen hazaköltöznék. Jó itt most. (Oké, TV-t nem nézünk, rádiót nem hallgatunk, hát ez van.)
(Mondjuk ez nem illik ide, de ma kicsit elszontyolodtam, mert szerintem Peti irtó hibásan beszél... Egyrészt dadog (az első szótagokat húzza el, nem ismétli, csak húzza: eeeeeelmentünk straaaaandra) másrészt meg nagyon rossz a kiejtése. Nem selypit, nem raccsol, egyszerűen elmosódottan beszél, hogy Anyuék csomószor nem értik, mit mond. Annál is inkább, mert keveri a két nyelvet. Játék közben pl szinte csak angolul hadovál, hiszen magyarul sosem játszik. Nem tudom, mit kéne csinálni, logopédusnak kinn nincs sok értelme, arról nem beszélve, hogy állitólag évekbe telik, mire valaki fogadja. Valószinűleg a rossz hallása is közrejátszik, hogy nem tiszta a beszéde (Montágh Imre forog a sirjában), de ez a hülye két nyelv is jócskán bekavar. Marha nagy. Még egy aggódnivaló.)

• Az utazásunk legviccesebb momentuma amúgy az volt, mikor a Security-nál beállt mögénk Ratko meg az apukája. Innentől volt segitőm: az apuka leszedte a babakocsit a futószalagról, terelgette a kis barátokat és az út utolsó fél óráját (leszállással együtt) Peti velük töltötte. Ugyan volt bennem egy kis para, hogy hogy fogjuk megtalálni egymást, ha külön szállunk le, de sikerült, ügyesek voltunk, hurrá. 
• Az utazásunk legszomorúbb momentuma meg az volt, hogy Pipi mikor hazaértünk, fáradtan lefeküdt hason az ágyba és amig Palikát tisztába tettem, elkezdett halkan sirni és mikor rákérdeztem, mi a probléma, csak annyit suttogott, hogy I miss Daddy. Édes csillagom.  

• Az egyik valószinűleg iszonyat sznob megdöbbenésem mindig mikor hazajövünk, hogy bazzeg, itt szinkronizálják a filmeket. Annyira elszokik ettől az ember füle, hogy borzalom. 
• A másik nagy jééé élményem amúgy a só nélküli vaj. Őrület...