• Paja szókincse napról-napra bővül, igaz sok még a halandzsa, Apa pl Nono - khm, de mondjuk a napokban már olyan fontos szavakat is mondott kristálytisztán, hogy vaj meg néni, szóval halad rendesen. 
• A szavak mellett a mozdulatait, gesztusait is bőviti, a hogy fázol kérdésre pl nagyon aranyosan vacog és ölelgeti magát haha.  
• Ami a hangokat illeti, rászokott a wow-ra meg az oh-oh-ra, roppant cukker természetesen olyankor is, amikor ezeket nyomja.
• Megtanult kirakni egy 15 darabos puzzle-t. (Peti ilyenkor már 48-asnál járt, de kussolok.) 
• Ő is rászokott a Mamaaaa, úúúúúú dalocskára (Bohemian Rhapsody) és Petihez hasonlóan ő is behelyettesit minden szót, amit csak tud: Petiiiii, úúúúúú, Nyanya úúúúúúú, Vaaaaj úúúúúúú....
• 92 cm amúgy és nem tudom, hány kg, ha lemérem egyszer, beirom.  

Huh, most nem nagyon lesz időm irni, mert mondom, őrjitő, mi van ezen a héten, úgyhogy biztos, ami biztos, ime a hétfőnk - keddünk:

Tegnap, hétfőn, Pajával a Merrion Square-nél jártunk, játszózni. Jó volt, jól esett a változatosság, örültem, hogy végre süt a nap és ilyen jó kis helyen lehetünk és Palikának is bejött a hely úgy láttam, vidáman totyogott játéktól - játékig és életében kb huszadszor hintázott is. (Megdöbbentő Peti után, aki egy hinta-Matyi volt, hogy Paja hogy rühelli a hintázást... Petit arra nem lehetett jó ideig rávenni, hogy csúszdázzon, mászókázzon, mert mindig csak hintázni akart, de igy órákon át, Paja meg nem hajlandó hintába ülni semmi pénzért, most, hogy 5 percet is lengethettem, teljesen ledöbbentem, hogy jéééé, ilyen is volt valaha, hogy löknöm kell egy hintát?) No tehát Merrion square, játszózás, majd itthon ebéd, Pipi elhozatal és Paja altatás. Este Aware tréningen voltam, de utána meséltem T-nek is, hogy olyan kellemetlenül éreztem magam megint, mert nagyon feszélyez, hogy én vagyok az egyetlen nem ir... Nem volt semmi diszkrimináció, mindent értettem, nem is erről van szó, de egyszerűen nem merek megszólalni több ember előtt, mert összefosom magam, hogy hibázom és leirnak egy életre. Annyira szarnak érzem az angolom, hogy döbbenet. Ráadásul itt pont az lenne a lényeg, hogy a kisujjad köré csavarod a nyelvet, úgy vágod, hiszen a feladat központi eleme a kommunikáció, szóval nem is arról van szó, hogy egy-két szót odavágsz, jelezve, hogy képben vagy miről is beszélünk... Eh, nehéz ez nagyon, nem is tudom, kell-e ez nekem. És hétvégén meg kezdődik a coach tréning, no az még jobb lesz, ez heti 2,5 óra, az meg két teljes nap havonta, 9-5ig... No de visszatérve, örülök ám nagyon, hogy járok erre az Aware tréningre, mert érdekes, nagyon gyakorlatias és csomó mindent tanulok, ami jól jön, jól jöhet az életben egyszer, csak hát ezt a nyelvet... Csak ezt tudnám feledni... Este, mikor megjöttem, a nap lezárásaképp megvettünk T. repjegyét haza, mi 9-30ig, ő 9-21-ig lesz otthon, valószinűleg olyan felállásban, hogy én a gyerekekkel Anyuéknál, ő az anyjánál... Remek lesz, érzem előre. 
Az éjszakánk botrányos volt, Paja köhögött szegény rettentőre és bár 9kor aludt el, én meg 1 után haha, 6kor már nem tudott visszaaludni, mert folyton köhögnie kellett... Hűűű, nagyon örültem neki... (Leesik a fejem, olyan hulla vagyok, péntek éjjel óta megy ez a pocsék alvás, hogy 1kor fekszem, 6-7 között kelünk, de 1-től 6/7-ig sincs nyugi ám, mert Palika pörög-forog, leesik az ágyról, beszélget, miegymás, áh, nem birom már sokáig...)
Ma, kedden, elvittem Pipit suliba, majd hazafelé beugrottam a Tescoba, mert holnap Cake Sale lesz az iskolában és nem volt itthon tojás... Miután hazaértem, reggeli, majd megjöttek Krisztiék, akikkel kisétáltunk a Herbert parkba játszózni és kacsát etetni. Dél után értünk haza, ekkor gyors ebédfőzés, majd 1 körül letettem Paját aludni, mert T. itthon volt és megigérte, hogy hazahozza Petit a suliból, ne kelljen Palikát 2ig ébren tartani. (Mázli, hogy nem volt semmi meeting délelőtt, igy itthon tudott maradni, éljen.)
Anyu ma este fél 8kor száll le, addig még ezeket kell kipipálnom:

• teregetés
• hajmosás
• körömvágás
• sütit sütés a Cake Sale-re
• irni a HW miatt az Aware-nek
• vacsi készités Anyunak
• a lakás rendbe tétele (elpakolás, mosogató, porszivózás)  

Szóval léptem.  

Pénteknél hagytam abba, hogy délelőtt Christian-ék, délutánra meg Paja lebetegedett... Este marhapörköltet főztem, hogy a másnap délelőttöm szabad legyen és megnéztük a Breaking Bad második részét, ami igen-igen gyomorforgató volt, úgyhogy kicsit meg is akadtunk, mi legyen, folytassuk-e tovább ezt a sorozatot vagy dobjuk inkább. Ja, a péntek délután nagy programja volt még a kisérletezgetés. Miután Peti egész délután rágta a fülem, hogy csináljunk valami izgit, nekifeküdtem és találtam pár érdekes kisérletet, amik közül néhányat ki is próbáltunk kapásból. Este pl ecetbe tettünk egy tojást, hogy megnézzük, mi történik, de hogy mi lett a kisérlet eredménye, azt majd csak a szombatnál...  

Szombaton, egy meglehetősen szar éjszaka után (Palika taknyos lett, nem folyt az orra, csak baromira bedugult és aludni nem igazán tudott ugye igy) délelőtt fogtam Pipit és elvittem a Sealife-ba Bray-be. Nem is tudom, hogy jutott ez eszembe, valami játszóházon törtem a fejem sokáig, de egyszer csak bámmm, beugrott, hogy rég jártunk Bray-ben és a következő pillanatban már ott is ültünk a kocsiban a zuhogó esőben és hajtottunk ki a kapun... Petinek ezúttal nagyon tetszett a hely (egyre jobban értékeli ezeket a látványosságokat, tök jó), nem nyafogott, akadékoskodott egyszer sem, úgyhogy szép kis Anya-Fiú délelőttöt tartottunk, amit megfejeltünk egy kis fagyizással is. (Ő kapott csak fagyit ám, én nem rajongok túlzottan az ilyesmiért.) Hazafelé beugrottunk a Lidl-be, ott T-nek kiadtam az ukászt, hogy tegye be a sütőbe a sült krumplit, hogy mire hazaérünk, legyen ebéd, és igy mire fél 1-kor betoppantunk, már csak meg kellett melegiteni a marhapörköltet és ebédelhettünk is, hurrá.

Délután T. palacsintát sütött, de előtte még lelépett a Tesco-ba és amig ő távol volt, mi a pattogós tojásunkkal játszottunk (ez lett ugyanis az ecetbe áztatott tojás sorsa: rugalmassá vált). Sajnos fotózni csak későn jutott eszembe, úgyhogy csak egy homi kép van a mókáról, mert Palika a fotó elkészülte után leejtette a földre a tojatot és akkora zuhanást szegény már nem birt ki: szolidan szétplaccsant a linóleumon. (A tojás belseje semmit sem változott az ecet hatására, ezt is megtudtuk hát.) Este a változatosság kedvéért nem azon kinlódtunk, T. menjen-e Amerikába, hanem hogy jöjjön-e ő is velünk haza márciusban egy hétre vagy sem...  Palika láza egyébként szombaton már teljesen lement, 37,3 körül táncolt egész nap, az orra viszont eléggé szörnyű állapotba került, no de ilyen ez a nátha, szegénykém. 
Vasárnap igen kellemetlenül érintett, hogy reggel egyik pillanatról a másikra megadta magát a WC és szart lemenni. Hiába pumpáltuk, hiába imádkoztunk, semmi sem történt, milliliterenként szivárgott le a viz, ami azért volt fura, mert szombat este még vidáman csobogott le a WC-n minden, vasárnap reggelre meg totálisan bedugult, pedig semmit nem ejtettünk bele. (Mindkettőnknek beugrott amúgy, hogy jéééé, tavaly PONT ilyenkor dugult el a WC, ami után elöntötte a kaki a kiskonyhát (ezeket egyébként annyira nem értem, hogy a jó istenben történhet valami szinte napra pontosan ugyanakkor, mint amikor egyszer már megtörtént), de próbáltunk nyugodtak maradni és azt mantráztuk, hogyha most is ez lesz, akkor kitapossuk Lorcanból, hogy küldjön ide egy profi takaritó brigádot, mert T. nem fog még egyszer szart törölni a kőről, az biztos.) No de a lényeg: 1 körül megjött egy vizszerelő, közölte, hogy igen, ez nem helyi probléma, különben a pumpálás megoldotta volna, valószinűleg más lakásokban is eldugult a rötyi, azért nem megy le a mi vizünk, mert ez általánosabb dugulás, hát hurrá. Mindenesetre negyed óra alatt, mig itt volt, megoldotta a dolgot, megszerelte a WC-t valahogy, úgy, hogy körbejárta a lakásokat és körülöttünk mindenkit leellenőrzött. Bár úgy terveztem, hogy ezen a napon is mókázunk Petivel, ez a WC ügy elvette minden kedvem és se délelőtt, se délután nem voltunk sehol. Délután sütöttem citromos kekszet (narancs helyett citromot tettem bele) ez volt a nap fénypontja, mert isteni lett, a gyerekek nyomták be, mint annak a rendje. Apropó citrom: az este igen kaotikusra sikeredett, mert egyrészt szegény Palika valahogy belenyúlt a bio cuccos dobozkámba és belekóstolt a(z étkezési) citromsavba, ami olyan savanyú volt, hogy vagy két percig sikoltozott, én meg először azt sem tudtam, mégis mi a fenét evett / ivott, mert minden üveg, tégely zárva volt és különben is, gondolom ha az ember megkóstol egy kis shea vajat, attól nem fog sirni, max kiköpi és el van intézve a dolog, de ő csak sirt, csak sirt, én meg csak néztem, hogy ezt most hogy, mit találhatott meg, de minden érintetlen volt - kivéve a citromsavas zacskó tetejét, aminek a lezárója ugyan szintén nem volt kinyitva, nem szivárgott belőle semmi, de a kis   fülek között ott volt egy kis maradék por - no gondolom ezt kóstolta meg szerencsétlen Paja és hát ez nem esett neki túl jól... Mindenesetre miután kapott vizet és alaposan kimostam a száját, megnyugodott, marha nagy, azt sem tudom, hogy jutott a dobozhoz, tényleg az a legegyszerűbb, ha nincs a lakásban semmi mérgező, mert egyébként mindent kikutat. Na miután túl voltunk a nagy ijedtségen, jött a fürdés, de az sem volt egy sétagalopp, miután hajat kellett mosnunk Palikának, de az a csóri úgy belelovalta magát a sirásba, hogy egy-két röffentés után nemes egyszerűséggel kihányta a vacsoráját a vizbe... Máskor is volt már ilyen, jó kis taktika egyébként, ezért sem tudtam soha otthagyni a kiságyban és most ezért nem tudom szivni az orrát sem, mert úgy tud sirni, hogy valahogy teljesen felkavarodik a gyomra és kitaccsol egy perc alatt. Peti tartogatós tipus, ha ő hány, ott már nagyon komoly gondok vannak, de Palika emlékszem, mikor kicsi volt és megfázott, felváltva köhögött és hányt... Te jó isten, hányszor rókázott le egy-egy szopás után is, ha beteg volt, őrület.... Na tehát miután végigküzdöttük magunkat a hajmosáson, jött a fésülködés (olyan fél óra), majd végre a jól megérdemelt fekvés. (Már a gyerekeknek, mert mi megint fél 1kor feküdtünk, áááááááá.)
Ennyit tehát a hosszú hétvégénkről... Ma este Aware training; ha minden igaz, holnap jön Anyu, tudunk élni, na, a heti naptárunk fullon van, nem is tudom, mi van most. Kérem kapcsolja ki, nyugit szeretnék.               

No hogy miért (is) akarok hazamenni előbb-utóbb? Mondjuk az oktatás miatt. Tudom, kockásing és társai, de ahogy ezt az irországi fórumon valaki velősen összeszedte:

Én tanári végzettséggel és gyakorló pedagógusként jöttem ide ki így nem tudok elmenni amellett,hogy bár a szövegértésük sokkal jobb és tény, hogy megtanítják a gyerekeket olvasni és szeretni olvasni, ami NAGYON FONTOS, DE
Nincs testnevelés
Nincs zeneoktatás
Nincs művészeti oktatás
Nincsenek memoriterek
Nincsen TEHETSÉGGONDOZÁS
  
Komolyan, sirok. És akkor a nem létező tömegközlekedésről, a minősithetetlen (és rendesen rettegéssel eltöltő) egészségügyről és ugye a folyton szar időről még nem esett szó. Néha tényleg nem tudom, mi a fenét keresünk itt.

Atyagatya! Nekünk van ilyen, T. Amerikából hozta, Peti imádja. De hogy nem 15 000 Ft volt, az tuti. Őrület.

Nem tudom, mi van, de annyira hulla vagyok, hogy elképesztő. Mondjuk tegnap is fél 1 után feküdtünk le, de akkor is. Lehet öregszem.
Ma egyébként playdate-n voltunk Christianéknál, jó volt, ezúttal nem voltak teljesen őrültek a gyerekek, oké, Palika az első fél órában rettegve kapaszkodott a bejárati ajtó kilincsébe sapkában - kabátban, mert sokkot kapott a hangerőtől, de utána megenyhült ő is és jól elvolt, mig a nagyfiúk marhultak. Az éjszakánk amúgy pocsék volt, Paja fél 4től fél 6ig fenn volt, forgolódott, átpisilte magát, szörnyű volt, no de rég volt ilyen, végülis belefér. (Nem ezért vagyok fáradt, már egész héten ilyen voltam meg múlt héten is. Asszem iszonyat régen voltam kipihent. Na hagyjuk.)
Szóval a lényeg, hogy most, mielőtt letettem aludni Paját, megmértem a lázát, mert a szokásosnál is nyűgösebb volt reggel meg fura volt ez a hiszti Christian-éknél is és hát tádááám, 38,3 volt a hője, szuper. Nem tudom, mi baja lehet amúgy, mert (eddig) más tünete nincsen, nem köhög, nem szörcsög, csak ez a láz van... Imádom, hogy február második felében mindig betegségekkel kell küzdenünk, undoritó világ ez, most kapcsolhatjuk magasabb fokozatra a rettegést, nehogy T. megint összeszedjen - elkapjon valamit... Eh, franc essen bele.
A hétvégére nincs sok tervünk - főleg igy, ha Palika lázas lesz - gondoltam, hogy elviszem Petit a Little Red Riding Hood bábelőadásra vagy elmegyünk játszóházazni, de még semmi konkrét, ahogy lesz, úgy lesz.

Nohát ami a tegnapot illeti, meghosszabbitottuk Pipi szünetét egy nappal, igy már szerdán nem ment suliba... (Későn is keltünk és mivel fájt a böböm, kedvem sem volt kimozdulni sehová, jó ötletnek tűnt, hogy nem kell érte menni fél 2re az esőben.) Szóval lógattuk őt. (No jó, ő is mondta, hogy nem akar menni, mi meg engedtünk neki a fentiek miatt meg mert csütörtökön már úgyis kezdődik a szünet, tehát egész héten lazultak már, nem hiszem, hogy sok mindenről lemaradt volna az utolsó napon...) A délelőttöt ennek fényében szépen itthon töltöttük, majd délután fél 5re én leléptem a GP-hez, egyedül, mert T. haza tudott jönni negyed 5-kor, ez egy ilyen lógós nap volt, na.
A doki szerint egyébként nyálmirigy gyulladásom van (ó, szuper), kaptam rá antibiotikumot és most várunk, hogy javuljon. (Egyelőre nem javul sajnos, sőt, egyre nagyobb és fájdalmasabb.)
Az estét főzéssel és Tesco rendeléssel töltöttem, volt vagy fél 1 megint, mire ágyba kerültünk.
Ma Lindusékkal állatkerteztünk. Bevallom, sokkot kaptam. Egyrészt a körülmények miatt (3/4 10-re értünk oda, a fél 10kor nyitó állatkert parkolója pedig zárva volt... A kiirás szerint 10kor nyit, de 10.20ig nem jött senki, aki beengedte volna a kocsikat. No most. Iskolai szünet. Ragyogó nap. Millió látogató. És bazmeg zárva a parkoló. Sokan letojták a felfestést, a két sávos út egyik sávját igy elfoglalták a vehemensebben parkoló autók, maradt tehát egy sáv, ahol sorban álltunk, hogy bejussunk a parkolóba és hát el lehet képzelni... se ki, se be. Fél órát álltunk igy, a gyerekek hangulatát el lehet képzelni, de mi még mindig jól jártunk, mert láttam, volt olyan, aki három, négy gyerekkel rostokolt... Fogok irni az állatkertnek, hogy ezt úgy mégis hogy képzelték, arról nem beszélve, hogy nyilvánvalóan alul van méretezve a parkoló, ugyanis mindig amikor jövünk haza dél körül, már alig tudom kicentizni a kocsit, mert mindenki mindenhol áll, a füvön, a padkán, a járdán, a mindenhol, mert Nincs Máshol Hely. És a vicc az egészben, hogy ez a parkoló sem az állatkert szájában van ám, gyerekekkel úgy 15-20 perc még elsétálni a bejáratig - ahogy irtam, össze-vissza szabálytalanul parkoló kocsikat kerülgetve. Egy szóval botrány, de tényleg.), szóval sokkot kaptam a parkolás miatt, az iszonyú, lépni sem tudunk tömeg miatt és azért, mert négy 6 év alatti gyereket terelgetni ketten, hát nagy kihivás (Lindus áprilisban, Peti májusban lesz 6, Livi májusban lesz 3, Paja ugye éppen 2 múlt).
A nagyok folyton előre rohantak, bújócskáztak, a kicsik gyökkettővel hátul. Mert persze egyik sem ült be a babakocsiba, mert miért is. Mi egyfolytában orditoztunk előre-hátra, hogy várjatok meg, figyeljetek előre, ne fussatok neki senkinek, vigyázzatok, csúszik, ti meg gyertek már, ne maradjatok le, nem akartok beülni a kocsiba, menjünk már... Félúton már úgy éreztem magam, mint egy kiképzőtiszt, de ami a legjobban felidegelt, hogy csak magunkat hallottam végig, az összes többi hasonló korú gyerek végigsétálta az egész kertet úgy, hogy fogta a babakocsi oldalát, amiben persze ott ült az öccse, húga, csendben. Ehhez képest mi... Mint egy cigánykaraván. Eh, nem is akarok róla beszélni.   
Az idő egyébként isteni volt, hideg, 1-2 fok, de ragyogott a nap, a gyerekek mind jól kipirultak, mire indultunk haza. A nagy kedvencek megint a pingvinek meg a fókák voltak, de Peti most a zsiráfot is szimpinek tartotta, az elefánt meg a tigris láttán meg Palika került extázisba.
A hazautunk sajnos botrányos volt, szintén, mert az egyébként 30 perces utat 1 óra 10 percig nyomtuk a dugó miatt. (Petinek persze pisilnie kellett, hurrá, fokozzuk csak az élvezeteket...) 3/4 2kor léptünk be az ajtón, gyors ebéd, peluscsere, Palika 2.05kor már durmolt, Peti meg itt ásitozik nekem...  
Ha minden igaz, jön este Mónika, 5-7ig lesz, mi azt tervezzük, hogy beülünk a Starbucks-ba teázni T-vel, remélem összejön. (Igy negyed 6-negyed 7ig van me-time-om is, negyed 7-7ig meg egy kis us-time is belefér.)
És akkor egy kis illusztráció:

Tegyünk csak úgy, mintha kiráznánk a kisujjunkból egy állatkerti sétát....

Pipi megint utálja Dev-et, mert egész nap csak lökdösődik meg mikor mondaná neki, hogy fejezze ezt be, akkor Dev félbeszakitja, ráordit valami halandzsanyelven és összekócolja. Szegénykém.
Annyira nehéz ez, mégis mit mondjak neki? Azt tanácsoltam, hogyha nem akarja, hogy játsszon vele Dev, szaladgáljon mással, távol Dev-től, de azt mondja ő ezt csinálja, de a kisfiú mindig követi és csak vele akar játszani ilyen hülye módon. 
Szörnyű eset ez, tényleg, próbáltam mesélni Petinek, hogy Dev kicsit beteg, igy született, hogy rosszalkodnia kell, de nem hiszem, hogy ez ér valamit... A helyzeten nem javit, az tuti. (És megbolondulok, hogy évek kérdése, mire eljut szakemberhez ez a gyerek. Addigra bőven perifériára kerül...)

Ami a hetet illeti, tegnap gyönyörű időnk volt, igy délelőtt elmentünk Dun Laoghaire-be a People's Park-ba. Játszóztunk, kavicsoztunk, ettünk egy cookie-t a kávézóban és élveztük a rég megérdemelt napsütés. Szél nem volt egy szál sem, igazi normális téli nap volt, 3-4 fok, hideg, szikrázó napsütés és szélcsend. Este voltam az első Aware tréning napomon, az önkéntes munkáson és hát jól beijedtem, mert nem tűnik kisujjból kirázandónak a dolog... Fél 7-től 9-ig tartott a tréning összesen, de mikor hazaindultam, zúgott a fejem rendesen, hogy most hogy meg mi van. Örülök egyébként, hogy beindul(ni látszik) az életem, de hát jaj. Nem lesz könnyű ez az év, az biztos. Azzal vigasztalom magam, ha mégsem jönne be ez a coaching dolog, az angolomat legalább jól feltubózom, az is valami...
Ma természetesen már visszatértünk a normál kerékvágásba: egész nap szemerkél az eső és fúj a szél. Bár igyekeztem távol maradni a játszóházaktól most, hogy influenza járvány van, Palika annyira kimeritő volt reggel, hogy inkább beadtam a derekam és elvittem a Pandába. Egész jó volt, sokan voltak, de mégis jót játszottunk, ráadásul most kedvezményt is kaptam a belépésre, úgyhogy megérte.
Ami még van a programjainkon kivül: a bal mandulám (?) reggelre totál bedurrant, ha lehajtom a fejem, nyom nagyon, tapogatásra iszonyú nagynak érződik. Nem vagyok hipochonder, de holnap fél 5re kértem időpontot a GP-től, nézzen már rá, mert elég furcsa: nem fáj a torkom, nem vagyok megfázva, viszont az állkapcsom alatt van egy két centi átmérőjű böb. Baromi kellemetlen. A másik bosszantó dolog, ami már tegnapi téma: egy idióta faszi szóról-szóra átvette a dublinfox-on lévő leirásaimat a saját - hasonló témájú - oldalára. Pár képet is lelopott, úgy, hogy levágta a logót róla. Annyira bosszant a dolog, mert iszonyú sok munkám van ebben a projektben, ráadásul a gyerekeket is rángattam mindenhová magammal, hogy megszerezzem az infokat, hogy tudjak fotózni és akkor jön egy baromarcú és gondolkodás nélkül átmásolja a tartalmamat az ő oldalára. Az eszem megáll, komolyan. Időközben újabb oldalakat találtam, amik szintén az én fotóimat használják, a logó levágása után persze, hát a kurva anyátokat már tényleg, ahogy az egyik csaj irta, emeljétek fel a seggeteket és járjátok végig Dublin játszótereit meg játszóházait és ennyi. Nem nagy dolog.  

No és akkor a nyafi után a tények is... Szombaton szépen sütött a nap, igy kiautóztunk Seapoint-ra, mondván hű, de jót fogunk majd sétálni. Igen ám, de a partra kiérve úgy fújt a szél, hogy azt hittük, lerepül a fejünk... Ennek ellenére úgy 3/4 órát mászkáltunk egyébként, de mire visszaértünk a kocsihoz, kockává fagytunk. Délután - a délelőttből tanulva - nem voltunk közösen sehol, csak T. ment el vásárolni a Lidl-be, én meg szenvedtem itthon a kölkökkel. (Elmondhatatlanul, hihetetlenül frusztrál, hogy nem tudok Anyuékkal egy árva szót sem váltani szinte, mert itt folyton megy a botrány, folyton megy a rohangálás, az orditozás. Ha épp neadjisten le is ülnek gyurmázni a Skype elé, az sem jó ám, mert akkor meg érdekes módon mindkettőnek ugyanaz a szin kell, ugyanaz a forma és megy a vonyitás, illetve láss csodát, mindkettő azonnal éhen akar halni, amint elkezdenék beszélni Anyuékkal, úgyhogy jön a kérek egy rúdsajtot, kérek egy fehér kekszet, kérek egy kis almát, kérek tök mindegy mit, valamit. (Palika még rosszabb amúgy, ő csak visitva húzza a kezem a hűtő felé, mert mondani ugye nem tudja, mit szeretne (meg szerintem nem is tudja, mit szeretne, ő tipikus impulzus evő.))) No mindegy, ahogy irtam, túléltük a napot, bár épp hogy csak.     
Vasárnap délelőtt a Windy Arbour-os játszóra sodort minket a szél, ahol semmi különös nem történt jó ideig, játszóztunk, ennyi, majd amikor indultunk hazafelé, Paja megbotlott egy lyukban, ami megbújt a fűben és onnantól bicegett. Egy percig sem sirt, amikor elesett csak nyekkent egyet, viszont egészen a kocsiig bicegve járt. Itthon fokozta a dolgot, mikor levettük a cipőjét már rá sem állt a bal lábára, mindig próbált ugyan ránehezkedni, de nem ment, úgyhogy minden próbálkozáskor inkább nyikkant egyet és mászára váltott a lakásban a legnagyobb rémületünkre. Mivel épp alvásidő jött, megbeszéltük, hogy ha alvás után is szenved, elviszem az ügyeletre, de hálistennek mikor felébredt, kutya baja sem volt. Ennek örömére, délután elvittem Howth-ra lángosért, T. pedig itthon maradt Pipivel és takaritottak. Fél 7-re értünk haza, addigra ragyogott a lakás, hurrá.
Hát igy.

A hétvégénk - nos, eltelt. Nem tudom, miért, mostanság olyan nehezen mennek a hétvégék, hogy az már ciki. A gyerekek totál behülyülnek, egymást tromfolják a marhulásban, mi orditozunk velük, Peti megsértődik, Palika üvölt - teljes káosz az egész. Más mit csinál vajon másképp, más mit csinál jobban?
Vegyünk egy átlagos esetet. Palika elkezd átrohanni a nappalin, közben ordit és tetszik neki, hogy remeg a hangja. Nekicsapódik a térelválasztónak, püffen, röhög, visszaszalad a folyosó végére, orditva persze, majd újra berohan, orditva, nekicsapódik a térelválasztónak, püffen és igy tovább és igy tovább. Peti ezt hallva persze beáll a sorba, úgyhogy egy kör után már ketten rohannak fel és alá, orditva, püffenve. Iszonyatos hangerővel. Most lehet azt mondani, hogy gyerekek, még hozzá városi patkányok, akik szegények alig jutnak ki a szabad levegőre, mert kertünk ugye nincsen, de 70 nm-en ezt elviselni (és nem egyszer, nem kétszer naponta) meglehetősen irritáló és - hadd ne mondjam - tökéletes fogamzásgátló hatással bir. (Viszlát harmadik gyerek.)
Most őszintén kérdezem, vajon máshol is ez megy? Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy igen. Különben hogy nem hülyül ebbe bele mindenki?! És hiába ajánlkozom, hogy olvasok, hogy gyurmázzunk, hogy épitsünk vasútpályát - lószart, az ész nélküli rohangálás mindig felülir mindent. De nem csak a rohangálás, az ágyon ugrálás, a dübörgés, a zörgés, az értelmetlen orditozás is.
Folyton hangzavar van. Folyton kiabálás van. Folyton egyezkedés van. Folyton fenyegetőzés van.
Unom.

Ma playdate-n voltunk Timiéknél Palikával, ami tök jól kijött, mert a tegnapi ragyogó idő után ma ömlött az eső. Épp ezért volt vicces látni, hogy az ablakmosók (akik komolyan mosták az ablakokat az esőben) azért kitették a kis táblácskáikat, hiszen a szabály az szabály... Hehe.

Ja és hát két fontos dolgot kihagytam, én balga, egyrészt kedd este megnéztük a Breaking Bad első részét (bevallom, nulla azaz nulla közismert sorozatot láttunk eddig, egyetlen Dr House, Prison Break, Walking Dead részhez sem volt szerencsénk, utoljára a Desperate Housewives-ba kezdtem bele 2010-ben hehe, előtte meg az X-Aktákat néztem gimiben meg a Twin Peaks-et általánosban khm), másrészt tegnap volt a parent - teacher meeting a suliban és T. ment be beszélni Ms McDonagh-al. Mint kiderült, mindenki kapott 10 perc one-to-one időt a tanárral, nem közös szülői van, mint otthon. T. azt mesélte, hogy Ms McDonagh szénné dicsérte Pipit, milyen sharp, smart meg sokoldalú. Ha új anyagot vesznek nagyon figyel és hamar felfog, megért mindent. Imádja az irt, szépen énekel, matekból nagyon jeleskedik, ha fel kell szólalnia, magabiztos és ügyesen fejezi ki magát. Angol nyelvgyakorlásra nincs szüksége állitólag, az egyik leghelyesebben beszélő gyerek az osztályban (mondjuk ezt megnézném... milyenek lehetnek a többiek hehe). Összefoglalásképp: Peti szárnyal, szereti mindenki és egy csodagyerek (mondjuk ez utóbbit én teszem hozzá haha).
Hát igy.

Ahogy jósoltam tehát, Pipi tegnap itthon maradt, bár egész nap nem kúszott 38 fölé a láza hálistennek, úgyhogy ma már ment suliba, mint a kisangyal. Nem tudom, mi lehet(ett) ez, szerdán este elég ratyin volt még, 7 körül ledőlt magától a kanapéra és 8kor alig tudtam átkönyörögni a saját ágyába, pedig még akkor is csak 38,3 volt a láza. (Nagyon durva volt amúgy, Peti feküdt a nappaliban, mint egy darab fa, Palika meg eszegetett, mászkálgatott, piszkálgatta néha, hihetetlen nyugisan telt az este. Őrület, hogy húzzák egymást a hülyeségbe ezek ketten.)  A tegnapi nap tehát ólomlábakon telt és amilyen a mi formánk, persze szuper idő volt, hetek óta először végre nem fújt a szél, hideg volt ugyan, de sütött a nap, mi meg itthon kuksoltunk, mert nem akartam kivinni Pipit sehová. (Kézműveskedtünk egyébként, Petinek tetszett mondjuk nagyon, az is valami, de egy jó kis játszózást gondolom mind a hárman jobban élveztünk volna.) Délután jött Mónika (akinek új állása van állitólag, chef lesz jövő héttől egy közeli étteremben (chef? nem tudom hogy lett chef a kitchen assistantból hirtelen, fodrász végzettsége van egyébként), úgyhogy ezentúl csak fél 6-6tól tud majd jönni hozzánk, hát nem örülök neki meg kell mondjam... az új állásának persze örülök, szuper, csak hát ha 6ra jön, 8ig lesz itt, ami már ugye fürdés, szóval egy rohanás lesz igy az egész este... no mindegy, majd meglátjuk, hogy alakul, most úgyis jön majd Anyu meg mi is megyünk haza...) és mig ő vigyázott a fiúkra, én elmentem az Insomniába olvasni meg tanulni. (Kaptam egy ingyen italt: nevezetesen egy bögre vanilla matcha latte-t, hát ha van szar a világon, ez az volt, iszonyú volt, zöld, darabos, keserű, jézus, még most is hányingerem lesz, ha eszembe jut, egy kortyot ittam belőle, aztán rendeltem egy flat latte-t, hát mindennek van határa a jó életbe.) 

Szerencsére ma is szép idő volt, látszott a lehelletünk ugyan, mert 4 fok volt, de szél nuku... Palikával igy kimentünk Seapointhoz kavicsokat dobálni, majd mivel olyan gyönyörűen sütött a nap, hazafelé megálltunk Sandymount-on is, ha lúd, legyen kövér. Ma fél 3kor hivott a képzéses fickó egy elbeszélgetésre, átmentem, kezdhetem a tanfolyamot (€2500-ért hogyne mentem volna át haha), úgyhogy nincs mese, két hét múlva megyek az első hétvégére, izgulok. (Stréber vagyok, úgyhogy elkértem az olvasmánylistát és már meg is rendeltem az első könyvet, hurrá. Van vagy 8 amúgy, kicsit be is rezeltem, hogy a jó istenben fogok tudni ennyit olvasni és tanulni a berozsdásodott agyammal, de hát ez van, nincs mit tenni, lépni kell végre, lépni kell, lépni, mint egy birodalmi lépegető.)    
No, 4 óra, keltem Pált, viszlát.  

Peti beteg, már úgy jött ki a suliból, hogy fázik. Mondjuk nem tudom, mit vagyok meglepve, mikor a fél osztály hiányzik és egyébként is minden nap elázik kétszer.
Ma is. Ömlő esőben jöttünk haza, nem kicsit káromkodtam, mert mire felértünk a lakásba, mind a hármunk kabátjából csavarni lehetett a vizet. A gáz az, hogy nem tudunk esernyőt vinni, mert úgyis kiforditja a szél és igy tényleg nincs menekvés a szarrá ázás elől. Eh...
(Ja és közben 2 fok van!)
Délelőtt amúgy a Nutgrove-ban voltunk Palikával, mert elvileg játszózni indultunk (akkor még nem esett), de közben rájöttem, hogy nane, hát hülye vagyok én, úgyhogy elmentünk a Dealzbe. A Tescoba nem mentünk be, mert gondoltam, úgyis jön ma Mónika, majd szépen bevásárolok az Insomniaból hazafelé, de ezt most ugye buktam, mert Peti miatt lemondtam szegényt...
Áh, szar ez a hét, ahogy van, remélem nemsokára március közepe lesz.

(Ma volt amúgy palcsinta kedd, a gyerekek kaptak egy-egy palit, Peti csokisat kért, de volt lekváros, cukros ((!) - gondolom ez az eredeti citromleves - cukros ir pala), mézes is.)

Apróságok:

• T. rákérdezett, lesz-e hely Pajának ősztől a Gateway-ben. Elaine megnyugtatott, hogy lesz, de bakker €600 havonta. Sirok. Fél 9-től fél 2ig. (Az igazat megvallva annyit nem teszünk most félre havonta, ergo nem lesz felesleges €600-nk ősztől sem, amit erre költhetnénk... Tehát a meglévő pénzünk fogyna szép lassan...) Megkérdeztem a Pembroke Montessorit, náluk csak €420 a part time, ugyanúgy fél 9től van és csak fél órával rövidebb, vagyis 1ig tart, ami nem is baj, hiszen fél 2re már úgyis Pipinél kell lennem, a suliban... A dolog kis szépséghibája, hogy náluk meg már csak várólista van...  Mindenesetre felirattam magunkat, aztán max maradunk mégis a Gateway-nél, esetleg keresünk egy childmindert, nem tudom, nem tudom.
• Paletta imád bújócskázni mostanság, néha eszébe jut és akkor befogja a szemét, miközben hangosan kiabálja, hogy Peti, Peti. Irtó aranyos, ő igy jelzi, hogy szeretne játszani. Ami mondjuk vicces, hogy mikor keresi Pipit, mindenhová benéz, de tényleg mindenhová, felemeli a lufit, hátha alá bújt Pipi, benéz egy könyv alá, hátha az alatt van a búvóhely, ultracuki. 
• Nem tudom, emlitettem-e már, megtanult kukucsolni is, vagyis bebújik valahová és mikor előjön, boldogan nyomja, hogy kukúúú, kukúúúú. Zabálnivaló, de tényleg.  
• Ami a köszönést illeti, a hi ugye nagyon megy már és tud hi5-olni is, szóval szerintem simán oviérett, de tényleg.  
• Nagy kedvence még a buborékfújó, mázlim van, mert simán elfújogat magának, csak mindig utána kell tölteni a fújókát, mert egy-egy lehajolásnál kiönti a földre az anyagot. (- hááááá pfffrrrr - kiöntötted megint? - háááá pfffrrrr - kiöntötted. - aha.) 

Hát igy vagyunk mink.

Ma meg... Újabb vihar jött. Storm Imogen a neve. (2 hónap alatt eljutottunk az I-ig... Vajon hányszor fog lemenni az ABC decemberig?) 100 km / órás folyamatos szél, 130 km / órás széllökésekkel és persze eső, eső, eső. A délelőtt nehezen indult, mert semmi kedvem sem volt kidugni az orrom ilyen fos időben, de miután Palika nonstop TV-zni akart, inkább összeszedtem magunkat és a vizszintes, tűszerű esőben elautóztunk Blackrock-ba és csak visszafelé éreztem, hogy eléggé dobálja a kocsit a szél. A Supervaluban kezdtünk, vettem ebédre leértékelt kaját (turkey & ham in red gravy meg vettem mellé sajtos brokkolit is - tök jó, csak €3,5 volt a kettő együtt és ezeket csak be kell tenni a sütőbe 25 percre és kész is vannak, viszont mégsem műkaják, ott készitik a boltban őket, friss anyagokból, szóval nem nekem kell előkésziteni a hozzávalókat meg nem nekem kell kitalálnom, mit is főzzek és mégis van jó kaja, imádom, csak hát leértékelés nélkül ez elég drága móka... mondtam már, hogy szeretném, ha itt is élne egy Laci Papa?) A Supervalu után átkocogtunk a Marks and Spencerbe, átvettem a rendelt cuccokat (két felsőt), majd vettünk egy kis csokor nárciszt és húztunk is haza.
A rendelt ruhák közül az egyik szuper jó lett, teljesen el vagyok ájulva tőle, a szine is szép, az anyaga is jó, csinos is vagyok benne, a másik viszont sajnos nem tetszik, a szine sem király (túl lila) és a dereka is sem (túl rövid), úgyhogy azt vagy el kell adnom vagy vissza kell küldenem, még eldöntöm.
A hétre amúgy végig ilyen gyönyörű időt mond, kivagyok, unom a játszóházakat, arról nem beszélve, hogy mindenki beteg (Petiék osztályából 10 (!) gyerek hiányzott ma) és kell a francnak, hogy pont igy február közepén megint lepukkanjunk... Vészesen közeleg ugyanis március 4... Már aggódom. 

No szóval a vasárnap épp olyan nyüzsis lett, mint a szombat, fjűűű, még jó, hogy a hétvége napjai ugye a pihenés napjai elvileg...  (Hogy vesztegettem én el a gyerekmentes estéimet, napjaimat, őrület, mi a fenét csinálhattam 2010 előtt? Verem  a fejem a falba, mert ahogy igy elnézem nagyjából semmi értelmeset, szipp.)
Tehát délelőtt még viszonylagos napsütésben a rathfarnham-i játszón kezdtünk. T. Petit, én Paját vigyáztam, de közben közel voltunk a totális megfagyáshoz, mert a hőmérő ugyan 5 fokot mutatott, de a rohadt szél miatt ez minusz 5-nek érződött. Hazafelé a játszóról beugrottunk a Lidl-be sült krumpliért és pár csirkefalatkáért (nem főztem szombat este, sőt, én aljas vasárnap reggel sem, úgyhogy kellett vennünk valami gyorsat, ami 20 perc alatt kész van), úgyhogy miután fél 1kor hazaértünk, 1kor már ebédelhettünk is. A Lidl-ben kaptam egy sms-t Dev anyukájától, megyünk-e a David Lloydsba délután és némi mérlegelés után úgy döntöttünk, hát legyen, menjünk, kell a társaság Pipinek és különben is, úgyis rég járt már játszóházban.
Mint kiderült, Paulina (Dev anyukája) elhivta Ivan-t és az ő anyukáját, Laura-t is a randira, úgyhogy kissé weird-re sikerült ez a találka több okból kifolyólag is. A három fiúból egy ugye Pipi volt, aki magyar és az angolt eléggé töri még, de úgy egyébként okés, persze, ha bevaditják, vad, ha felé rúgnak, visszarúg, de egyébként (szerintem) egy normális 5 éves kisfiú, aki csak úgy, magától nem agressziv, nem egy támadós tipus, max. védekezik, ha úgy hozza a sors. A másik gyerek Ivan volt, aki Argentinából jött októberben és hát angolul nem beszél... Nagyjából egy szót sem. Spanyol az anyanyelve és láthatóan kissé zavart gyerek, ami tulképp érthető is: 5 éves, már nem baba és fingja sincs, mit beszélnek körülötte a többiek. A kommunikációs problémák miatt kissé verekedősebb, mint a korosztálya, bár tegyük hozzá, hogy a tesztoszteron ilyenkor már azért dolgozik a fiúkban rendesen, szóval lehet, hogy más nyelvi környezetben is egy kis pukkancs lenne, ezt nem tudhatom. No és akkor ott volt harmadiknak Dev, aki... hát Dev. A karácsonyi videó alapján azt hittem amúgy, hogy nagyobb a gond, de hálistennek annyira azért nem vészes a kisfiú, mint gondoltam. Sajnos a sejtésem beigazolódott: nem jár semmiféle fejlesztésre, az anyukája szerint "ő ilyen" és nem szeretné, ha gyógyszerekkel szedálnák le, annak ellenére, hogy ő is tudja, hogy nem átlagos a gyerek... A 2 órás találkánk alatt többször volt dührohama "semmiségek" miatt és párszor el is bújt egy időre, mert túl sok volt neki az inger, de mondom, nagyon határeset a kisfiú, a maga módján szerintem szuperül funkcionál és ha rajta is van az autizmus spektrumon, igy ránézésre csak kevéssé érintett, mert szépen beszélt az érzelmeiről (többször odament az anyukájához, hogy I love you Mama meg mikor összeveszett Petiékkel, ügyesen megállapitotta, hogy I am so angry with them pl) és hát egyáltalán egész jól kommunikált, normálisan lehetett vele beszélgetni. Ami miatt mégis problémás, azok a dührohamok és ami most annyira nem jött ki, hogy nagy társaságban, ha szerepelni kell pl akkor lefagy, befogja a füleit, a szemeit és hát látszik rajta, hogy totál zavarttá válik. Egyébként amikor leült mellénk, nem tudott nyugton maradni és nem úgy, mint Peti, nehéz ezt megfogalmazni, de ég és föld a két gyerek nyughatatlansága, Pipi sem az az oda teszed ott marad tipus, de Dev, hát ő az, aki ezt nem is tudja kontrollálni egyáltalán. No, hát ennyi leirás azt hiszem elég is lesz, diagnosztizálni nem tudok és nem is akarok itt senkit, a lényeg a lényeg, hogy akinek van egy kis fantáziája, az el tudja képzelni, milyen is volt ez a playdate.... Hát... Nem egyszerű, maradjunk ennyiben.
A problémát amúgy fokozza, hogy Devék októberben jöttek ugye, egy más kontinensről és ahogy igy elnéztem, teljesen el vannak veszve. Az iskola már javasolta Paulinanak, hogy vigye occupational therapist-hoz Devet, mert sok gyerek panaszkodik rá, de szerencsétlen azt sem tudja, hogy az mi fán terem, hogy hová kéne bejelentkezniük, egyáltalán mi az ügymenet, hogy van ez... Szóval elég reménytelen a dolog. (Az, hogy Peti miért kapcsolódik mindig ilyen gyerekekhez, az egy másik mese... Christian is hasonló volt egyébként... Hm.) Megigértem amúgy Paulinanak, hogy utána kérdezgetek ezeknek a felméréseknek, de persze nem szeretnék tolakodó sem lenni, szóval tényleg nehéz ügy és csak reménykedni tudok, hogy előbb-utóbb "megoldódik" ez a dolog... Hümm.
A randiról amúgy negyed 5re értünk haza és ekkor mert úgy éreztem, hogy ez nekem jár, rábeszéltem a többieket, hogy menjünk el Howth-ra lángosozni. Fél 6ra értünk oda, az eső ömlött, de megérte, felkaptunk három lángost és mikor negyed 7 körül hazaértünk, jól bevacsoráztunk mind a négyen. Este még mostam egyet, tehát teregettem is, majd befizettem a tanfolyam foglalóját végre és szokás szerint éjfél után feküdtünk ez után az igen aktiv, mozgalmas és érdekes hétvége után.
Hát uff, szóltam. 

Ahogy kiderült a sulitól kapott slideshow-ból, Pipiékhez néha átjönnek a másodikosok meg a negyedikesek olvasni.

 

Ezen az egy képen szerepelt csak sajnos a 3 perces bemutatóból. Mikor rákérdeztem Pipinél, mi is ez, hiszen nem is mesélt ilyesmiről, csak annyit mondott, hogy jön hát egy buddy és olvasunk. Hümm...

Jó aktiv napunk volt ma, bár ezt egy képpel sem tudom igazolni, miután mindig itthon hagytam a telefonom. Délelőtt T. az NCT-n kezdett, 9.20ra ment, 3/4 11 körül ért haza Lidl-vel együtt. A kocsi szépen átrepült a vizsgán, minden szép, minden jó rajta, hurrá. 11-kor, mert még olyan messzinek tűnt a délutáni alvás kimentünk Poolbegre sétálni egyet, de miután szemerkélt az eső és bazi hideg volt, nagyjából 10 perc séta után hazacsorogtunk. (Jó nagy dagály volt amúgy, szép volt a tenger nagyon, csak kellett volna egy-egy szkafander mindenkinek, ne fagyjunk meg.) Ebédre rakott kelbimbót ettünk, majd 2kor lenyomtam Paját aludni és volt másfél óra csend. Délután - már tök világos van 4 után is, mókás, jön a tavasz, csak melegedne is már kicsit - elautóztunk Seapointhoz, mert a tengert ugye nem lehet megunni... Ezúttal többet, legalább 3/4 órát sétáltunk, hidegnek most is hideg volt, de az eső legalább nem esett nagyon. Palika sajnos maradt volna még a parton, épp felfedezte a kavicsdobálás örömét, mikor T. szólt, hogy nyomás haza, mert megfázunk, de hálistennek egy halvány eljövünk jövő héten egyszer igéret egész könnyen meggyőzte Paját arról, hogy induljunk a kocsihoz. 6 után értünk haza, ekkor némi pakolás és tanakodás után T. nekiállt palacsintát sütni, mi meg Pajával Skype-oltunk Anyuékkal. A palisütés miatt viszonylag későn, negyed 9kor kezdtük a fürdést, de fél 10re igy is mindkét gyerek aludt, istenem, hogy én hogy imádom az estéket nem tudom elmondani.
Most pedig megyek képeket válogatni a 2014-es albumba haha. (2012 májusánál lemaradtam sajnos... Ausztráliáról meg Amerikáról van külön fotóalbumunk, de az éves albumokkal elmaradtam durván. Konkrétan három kéne még: 2012 május - 2013 december; 2014; 2015. Ajjaj.) 

Szerdán délelőtt Palikával nem toltuk túl a szekeret: a Herbert Parkba motoroztattam ki. Útközben mindenkinek köszöngetett (hááááááááj), nagyon vicces volt, mert mindenki visszaköszönt neki, az öltönyös ötvenesektől a harmincas festőlegényeken át a totyogó nénikékig. A parkban kicsit játszóztunk (mi voltunk összesen), de mivel minden sáros volt, Paja 10 perc után fogta magát, felkapta a motorját és átsasszézott a tóhoz. Bár kicsit aggódtam, hogy fogom hazaénekelni, de mikor mondtam neki, hogy Pál, menjünk haza, legnagyobb meglepetésemre egy mukk nélkül elindult kifelé a kapun. Roppant ügyesen motorozott ám, mikor mondtam, hogy álljon meg, megállt, ha meg indulni kellett, elindult. (Négy zebrán kell átmennünk a parkig, szóval nyolc esetben volt rendes oda-vissza, nagyon menő.) Itthon sajnos nagy sirás-rivás volt, mert valamitől iszonyú szorulása lett, nem is értem, csomó zöldséget, gyümölcsöt eszik, rengeteget vizet iszik és egyébként is, egy napi kaki maradt ki összesen, másnapra mégis úgy bedugult, hogy ihajj. Nagyon sajnáltam, kivolt teljesen, nem részletezem, a lényeg, hogy megoldódott a dolog, bár óriási harcok árán. Délután jött Mónika, Peti irtóra örült neki, madarat lehetett volna fogatni vele, táncikált, ugra-bugrált, szinte magán kivül volt a boldogságtól. (Szegénykém, hogy unhatja a fejünket.) Én az Insomniába ültem be tanulni, majd hazafelé T-vel együtt beszaladtunk a Tescoba és este rendeltünk egy pizzát.         

Tegnap jobb ötlet hijján Pajával elmentünk a Drimnagh kastélyhoz. Jó volt, bár én eléggé odáig vagyok az ilyen jellegű épületekért alapból, szóval lehet, hogy gáz az egész, mert igen kicsike azért és a kertje is pirinyó. Szóval érted. Egy órácskát töltöttünk a kastélynál, bár Palika még maradt volna, hogy ki-be sétáljon a vicces kapucskán, de miután elkezdett esni az eső, inkább rábeszéltem, hogy húzzunk haza. A délután és az este szokásosan telt, esett az eső, volt nagy szivárvány, szóval csak a szokásos, tényleg. (Ja meg sütöttem valami szörnyűt, EZT, nagyon szar lett, de tényleg, nem is értem magam, hogy futhattam bele megint egy bögrés receptbe, totál hülye vagyok..)   
Ma reggel T. elvitte a kocsit szervizbe, mert ki kellett cserélni az egyik féklámpa körtéjét és nem volt itthon. Fél 10re már haza is ért, de nem mehettünk Palikával sehova, mert 11 körülre igérték az új kanapét. (Rettenetesen nézett ki a régi, teljesen kikopott a bőr az ülőrészen, szóltunk a landlordnak és egy hét múlva irtak, hogy 5-én érkezik az új. Le is voltunk döbbenve rendesen, mi ez a hübelebalázskodás.) No szóval 11 körül megjött a kanapé, akkor viszont már semmi kedvem nem volt sehová nekiindulni, úgyhogy maradtünk a fenekünkön. Negyed 2kor szokás szerint elindultunk Pipiért az esőben és bár arra számitottam, hogy 3/4 2-re hazaérünk, mint mindig, Ms McDonagh szólt, hogy maradjak ott egy kicsit, mert mesélni akar valamit... No ez nem hangzott jól, láttam Petin is, hogy be van tojva és igen, a sejtésem beigazolódott: a kis hülye kivette egy osztálytársa táskájából a CBG cardokat és betette a sajátjába... Mikor kiderült, hogy eltűntek a kártyák, a tanárnő rákérdeztett, nem látta-e őket valaki, Pipi persze szólt, hogy deeee, nálam vannak, szóval ennyi jó van a dologban, hogy legalább bevallotta, hogy ő tette el őket, de basszus. Úgy égett a képem, hogy hihetetlen. Nem értem, miért csinálta, millió CBG card-ja van, totál jó gyerek, minden nap kap egyet-kettőt, semmi szüksége rájuk, bahhh, ciki ez az egész... Hazafelé meg itthon is persze jól leszidtam, megbeszéltük, hogy ez miért volt butaság, remélem tanul az esetből. Hétfőn majd visz valami apróságot a kisfiúnak, bizom benne, hogy kicsik még és hamar elfelejtődik... Emiatt amúgy egész délután szar kedvem volt, lop a gyerekem, hát van lejjebb?! Na mindegy. Búfelejtésképp sütöttem egy narancslekváros csokis sütit, ami végre isteni lett, el is teszem a receptet, Ő volt a jóság, hálistennek maradt holnapra is, alig várom a reggelt, haha.
Holnap NCT vizsga, drukkokat kérek, hogy átmenjen a kocsi és hamar végezzünk.
Jó éjt.     

Pipit megkérdeztem, milyen állat lenne, azt mondta elefánt, mert az nagy. A milyen növény lenne kérdésre kaktuszt válaszolt. Mert az szúr.

Péntekről már irtam, az volt a füles-napom. Este T. elment pingpongozni, fél 1 körül ért haza, úgyhogy az este egy az egyben az enyém volt, igy dublinfox-al töltöttem az időt, végre összefésültem a térképeket az oldalon lévő adatlapokkal meg előkészitettem a másnapi ebédet.

Szombaton délelőtt a hidegben játszóztunk: majd megfagytam, de kitartottam, igy legalább 45 percet töltöttünk a Windy Arbour-os játszótéren. (Az eszkimó gyerek bezzen nem fázott...) Paja alvása alatt T. elment vásárolni a Nutgrove-ba, majd mikor megjött, palacsintát sütött, én meg előkapartam egy másik téli kabátot Palikának, mert ezt a feketét már igencsak kinőtte. (Mire nem jó, ha azonos neműek a gyerekek... Ha akarnám, egy fillért sem kéne költenem ruhákra, mindenből van ezer.) Ha már felülről megújult Pál, üzembe helyeztem egy másik cipőt is neki, amit még Amerikából hozott T. októberben, úgyhogy most van egy vadi új Pajánk, nagyon vicces.*
Vasárnap esett az eső és fújt a szél, igy mit volt mit tenni, elmentünk Howth-ra lángosozni. (Imádom a lángost, szuper, de ez az idő... Komolyan, agyam elszáll, hogy vagy üvölt a szél, hogy lépni nem lehet vagy esik az eső vagy együtt a kettő. El sem tudom már képzelni, milyen lesz, ha jön a tavasz. Meg el sem tudom képzelni már milyen Magyarországon, ahol az első három napon mindig fülelünk, mi ez a csönd, majd rájövünk, hogy ja, hát nem fúj a szél...) No szóval délelőtt lángosozás volt a program és mert kemény legények vagyunk, sétáltunk is kicsit a kikötőben, de előtte a fejünket a nyakunkhoz kötöttük, biztos, ami biztos. A délután takaritással, pakolással telt, de kedd van ugye és már nyoma sincs, ehhh hát ilyen ez.
Hétfőn - azaz tegnap - megjött Storm Tökömtudjaki, úgyhogy akkora szél volt, hogy Palikát nem tudtam letenni kinn, mert eldőlt volna. Miután nem akartam itthon maradni, a Nutgrove-ba mentünk délelőtt, Dealzeztünk meg Tescoztunk egy rövidet, majd felvittem őkelmét a Mr B's játszóházba és ott voltunk délig. 1 körül enyhült a szél, úgyhogy Petiért már gyalog mentünk, de délután meg esni kezdett, szóval remek kis idő volt megint egész nap. Este T. elment zenélni, de fél 11 körül már hazaért, szóval nem volt hosszú kimenője.

Ma playdate-ünk volt Krisztiékkel, a St Anthony's play group-ba mentünk, ami azért mókás, mert mit ad isten, épp tegnap irt a vezetője, hogy legyek kedves és vegyem fel a dublinfox-ra a csoportját. (Mi ezt a randit már múlt héten megbeszéltük, azért, hogy körbenézzek, hát kicsi a világ, mi?) Fél 1re értünk haza a találkáról, gyors ebéd, majd Pipi, de Palikát csak 3/4 3-kor tudtam lenyomni, szörnyű.
A héten már visszajött Mónika, úgyhogy ha minden igaz, két este jön majd, talán holnap meg pénteken, bár ezt még meggondoljuk, mert holnap moziba is mennénk Gyöngyivel, bár ez még nem 100%. Pénteken T.-nek pingpong, tudunk élni, ennyi.

* S igy néz ki Pál:

Változnak az idők, Pipe legjobb barátai a suliban Matilda, Hugo - és figyelem - Dev. Az a Dev, akire decemberben még panaszkodott, hogy csak rosszalkodik, verekszik. Ma még egy play date-et is megbeszéltek a Herbert Parkba... Beszarás. Dev amúgy hihetetlenül hasonlit Christian-re, kicsit külsőleg is, de viselkedésben is, nem tudom Peti miért kattan rá mindig az ilyen tipusú gyerekekre, kicsit furi, bevallom.
Kiderült amúgy, hogy Dev Kanadában született, az anyja pedig chilei. (Annyira durva, nem? Chilei... Hogy élnek ott is emberek? Már hogy persze, élnek, de annyira hihetetlen, hogy ahogy számunkra az a természetes, hogy magyarok, európaiak vagyunk, nekik az a magától érthetődő, hogy dél-amerikaiak...)

Egyébként 5 oldal leckét kapott megint. Ötöt. Jó, sok csak szinezés, lehet, hogy valaki két perc alatt végez egy oldallal, de Pipi irtó alapos, egy oldalt egy órán át diszitget, szinezget, alakitgat, itt szenvedünk délután. (Hétfőn kapják a leckét és csütörtökre kell visszavinni.) Emellett persze gyakorolnia kell a hangokat is meg kapott egy szólistát is, azokat is olvasgatni kell. Ja, meg van szorgalmi: el kell olvasnunk egy (füzetszerű) könyvet közösen, majd neki is meg nekem is le kell rajzolnunk a kedvenc részünket. És természetesen ez is csütörtökre kell...

Heti összefoglalóm imigyen néz ki:
Szerdán itthon lévős napot tartottunk Pajával: sárgaborsó főzeléket főztem (aminek ugye kell a főzőidő, nincs kész 20 perc alatt), pakolásztam, takaritgattam, mostam, semmi különös, tényleg. Csütörtökön playdate-n vettünk rész: a Cafe O'Play-ben találkoztunk Sebastien-ékkel. Jól elszaladt az idő a beszélgetéssel, 1 előtt pár perccel értünk haza, úgyhogy csak arra volt időm, hogy kibontsak Pajának egy konzerv paradicsomos tésztát (elnézést), beáztassam a citromsárga felsőjét, amit gyönyörűen végigevett paradicsomszósszal, átöltöztessem és már rohanhattunk is Pipiért, hogy félre a sulihoz érjünk. Este vettünk Anyunak repjegyet - úgy tűnik T. megy Amerikába megint és szó szerint utánad dobálják most a februári repjegyeket (20 ezerből meg lehet járni oda-vissza), szóval most miért ne felkiáltással rendeltünk Anyunak jegyet február 23-március 3ig - aztán max. T. nem repül sehova és lesz egy kis segitségünk egy hétig, hurrá (Petinek 18-19 iskola szünet, senki se kérdezze, miért, nem tudom). Ma, azaz pénteken, 10re mentem a fülészhez, már egész okés vagyok, kicsit még tompa a hallásom, de már 90%-ban a régi, éljen. Tegnap este előkészitettem a sütőtöklevest, ami a mai ebéd lesz (sosem csináltam még ilyesmit, nem is jutott eddig eszembe, hogy a sült tökön kivül más formában is felhasználható a sütőtök), kiváncsi leszek, milyen lesz és bizom benne, hogy Palikának is izleni fog. (Update: Nem izlett, felirom a kéménybe, ilyen sincs sűrűn.) Ezen kivül semmi különös nincsen, vettünk Brita viztisztitó kancsót, mert elegem lett abból, hogy mennyi műanyag hulladékot termelünk, szóval ennyike, tényleg semmi extra, éldegélünk.