Beszéd?

Amúgy ha P. a mostani gajdolást majd igazi beszédre váltja, meg fogunk bolondulni, mert mindig szófosása lesz. Komolyan mondom, mindent kommentál. Különböző hangsúlyokkal, végtelen számú hanggal magyaráz. Mindig. Megállás nélkül. Itt-ott már van némi (általunk is felismert) értelme a mondanivalójának (pl baba-nyanya-ápü-mama-papa stb), de a halandzsa azért dominál még. Mondjuk én speciel mindig megdöbbenek, mikor mond valami "emberit", a napokban pl rámutatott a tányéromon a sajtra és határozottan kijelentette, hogy "e bábá" azaz EZT adjam neki, aki köztudottan nem más, mint A Baba. Eszméletlen. (Emellett persze van még ezer új kunsztja, most rendszerezem őket, mert ugye fő a precizitás. Annyit azért előrevetítek, hogy már olvas a gyerek, hiszen két betűt már felismer, a P-t (naná) és a H-t. Utóbbi láttán boldogan lehel egy hö-t egyébként... Zseni, én mondom.)   

Izom

A csütörtököt előrehozva ma volt szabad estém, ezért moziba mentem. Eredetileg az Üvöltő Szelek-et akartam megnézni, mert az most úgyis aktuális meg amúgy is, Bronte jó, Bronte jó, Bronte mindig jó, de végül csak az Ides of March-ra értem oda. Bár nem indult túl jól a film (utálom a politikát, fenntartásaim vannak Amerika irányában és idegesített, hogy két kötelező szereplő is volt a filmben Paul Giamatti és Philip Seymour Hoffman) a végére egész megszerettem a sztorit. Sajnos ezt a filmet is egyedül néztem, pontosabban egy 800 grammos Spar kenyérrel, mert a mozi előtt még beugrottam a boltba, tudva, hogy hazafelé rohannom kell, hogy hazaérjek fürdetésre. Így fittyet hányva a Log Lady címre, magam mellé ültettem a kenyeret és egy ideig együtt néztük a filmet, míg egy óvatlan pillanatban ő úgy nem döntött, hogy lecsúszik. Mivel nem akartam zörögni még jobban (a film baromi csendes, egy rohadt üldözős-zajos jelenet nincs benne, így a Kenyér Szökése is elég feltűnő volt) inkább ott hagytam a szék alatt a veknit, így járt, mit ficereg. Mindenesetre visszatérve, a film jó volt, nem tudok én kritikát (sem) írni, akit érdekel, nézze meg, nem fog csalódni.
ui: Legközelebb azért megnézem a Wuthering Heights-t is és a We need to talk about Kevin-t is. 

Reális vigasz-szerűség 5 felvonásban vagyis haladunk, haladgatunk

Azaz a vak asszony visszanéz. Sírás - alvás - evés - egyéb.
1) Kezdetben vala a csönd. Az alvás. Mondjuk az első 5 napban. Az első gondok egy hetesen jöttek kb, mikor is P. mindig evett volna. Mindegy, mennyi táppal dugtuk a szájába a cumisüveget (a szopás után persze), ő mindent megevett, az utolsó cseppig. Sőt. Volt olyan, hogy kb dupla annyit evett, mint az ekkorák szoktak - ám mégis sírt, mikor elvettük tőle az üveget... A vézna testben feneketlen bendő lakozott, félelmetes étvágya volt a Sarjnak. Sokat sírt, hiszen nem tudott nagyon mást csinálni sem akkor, ha éhen maradt, sem akkor, ha túlette magát, sem akkor, ha fájt a hasa, sem akkor, ha álmos volt, de nem tudott elaludni, se semmikor... Bevallom, sokszor halvány gőzöm sem volt, épp mi volt a nyűge aktuálisan, mert ha nem aludt, akkor az esetek 80-90%-ban sipákolt. Kitartóan, hangosan. Semmi, de semmi támpontot nem adott, min változtassunk, borzasztó elégedetlen volt az élete folyásával, ekkoriban mindig megállapítottuk, hogy szerintünk szívesen visszabújna, hiszen utál itt lenni... Kompenzációképp, viszonylag hamar, egy hónapos kora körül már volt, hogy 6 órán át is aludt éjszaka, igaz, nappal sosem nyomott 2-3 órás alvásokat, mint "más babák".
2) Ha már alvás, jöjjön hát a második fázis. P. nagyjából 3 hónapos korától 7 hónapos koráig átaludta az éjszakákat. 10-től 7/8-ig. Nappal 4xfél órát aludt, általában mozgásban: babakocsiban, ringatva, autóban, de éjjel pótolt, teljes csendben szunyálta át az éjjeleket. Halleluja. A szopás továbbra is kínkeserves volt, de kitartottunk. Kezdtem belenyugodni, hogy ez már mindig így lesz, mindig kap tápszert a szoptatás után, mert éhes marad. Ez van. Talán a megszűnt éheztetés jutalmaként P. elkezdett differenciáltabban sírni és mivel végre nem csak egyetlen diffúz evésből állt a nap, a kialakult rendszerünk sokat segített, hogy kitalálhassuk, hogy épp éhes-e vagy társra vágyik vagy egyéb gondjai vannak. Bár ez az időszak az első szakasz után elég idillikusnak tűnik a leírás alapján, azért megjegyezném, hogy P. továbbra is P. maradt, azaz roppant türelmetlen és ingerlékeny volt, mindent azonnal és fél másodperc késleltetés nélkül akart és ha az akarata valami miatt csak késve teljesült, nagyon erőszakosan és hangosan tiltakozott, mivel középutat nem ismert a kis Pukkancs. Ami a sírás fő okát illeti, azt hiszem, ebben az időszakban - szemben az első szakasz éhség-rinyájával - azért sírt legtöbbször, mert nem voltam a látókörében, mert teszem azt kimentem pisilni... Egy percig nem szeretett ugyanis egyedül ülni a játszószékében, mindig társaságra vágyott - és nem egy plüssállatéra...   
3) Ha jól rémlik, a sírások gyakorisága az önálló mozgással egy időben, vagyis 6-7 hónaposan kezdett el csökkenni. Mint tudjuk, az élet igazságos, így amikor ad valamit, valami úton-módon rövid időn belül vissza is veszi, így történt hát, hogy a jó éjszakáinknak lőttek... Először heti egyszer, aztán kétszer, aztán háromszor és így tovább ébredt fel éjjelente, míg eljutottunk addig, hogy 7 napból 7x kelt fel egy héten a kis Disznó. Az első mondatot persze nem kell komolyan venni, mert csökkent ugyan a sírás (mivel már utánam tudott mászni, ha eltávolodtam), de azért nem drasztikusan, hiszen bejött az új típus, a frusztrált sírás, aminek az oka az volt, hogy P. mindig is többet képzelt magáról, mint amennyire valóban képes volt, borzasztó akaraterőt, türelmetlenséget és kíváncsiságot örökölt és így mindent hamarabb akart csinálni, mint amikorra megért volna a dolgokra és természetszerűleg idegesítették a saját fizikai korlátai. Bár a kajálással ekkor (még / már) nem volt probléma, a január-február igen húzósan futott ki, az egyetlen, ami életben tartott, hogy kitaláltuk, hogy március végén hazautazunk egy hónapra...
4) A következő fázist az önálló járás hozta el. Áprilistól szinte teljesen megszűntek a látszólag ok nélküli sírások, P. roppant büszke volt magára és vidáman gyakorolta az önállóságot, az éjszakák viszont a szokásos ébredős mederben folytak. P. hol 10 perc alatt, hol 2 óra alatt aludt vissza, de legalább legtöbbször már csak okkal sírt, tulajdonképp ez is valami. Ha visszagondolok, sírás tekintetében ezek voltak az arany-hónapok: P. csak akkor sírt, ha elesett és megütötte magát vagy ha valamit megtiltottam neki. Cserébe, májustól az evése romlott el, válogatós, fújolós, figyelmetlenül kajálós lett, 1-2 falat után iszkolt (volna) el az új tudományával.
5) Ami a jelent illeti, a mostani helyzet a következő: Le sem merem írni, de az éjszakák mintha javultak volna. Vagyis inkább egyszer fenn, egyszer lenn... A napi egy alvás megvan, hálistennek elég hosszan, mert ebéd után általában 1-2 órát huny az Úr, ebben a tekintetben tehát végre egész elégedettek lehetünk. Az evés szintén egész tűrhető, bár sajnos a folyamatos szórakoztatás még mindig szükséges minden evés alatt. (Mondjuk ez nem csoda, én sem tudok csak enni, mellette mindig kell valami mást is csinálnom...) A sírás pedig... Hmmm. Elkezdődött az igazi hiszti-korszak. Vicces, mert most ott tartunk, hogy ha nem nagyon üti meg magát, akkor már nem sír azért, mert elesett (kivéve, ha nagyon fáradt), viszont ha valami tiltott dolgot dolgot elveszek tőle, ha rákiabálok (igen, néha kénytelen vagyok rákiabálni, hogy megdöbbenjen és abbahagyja, amit épp csinál, pl a wc kefe fogdosását), ha olyanra kényszerítem, amit ő nem akar (pl felvenni a téli kabátját a széldzseki helyett) vagy ha említek valami neki nem tetszőt (NEM fogod becsapni a mosogatógép ajtaját), akkor jön az üvöltés.
Sokan azt mondják, kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond, de talán mert nálunk igencsak nehezen indult be az együttélés, én ezt egyelőre nem érzem. A végtelen, megfejthetetlen bamba sírásnál a mostani hisztik százszor jobbak. Mert ez "csak" az akaratok harca. Ez nem gondolatolvasás. És tudom, lesz még millió meccsünk, mert ez a gyerek egy elefánt, sosem felejt, olyan a memóriája, mint egy réztábla, amibe örökre belevésődik az írás (képes húsz-harminc perc után is visszatérni egy adott témára, amiben vesztett - ez volt pl szombaton, mikor nem gokartozhatott a játszóház emeletén, mert még kicsi hozzá, de ennek ellenére megátalkodott akarattal indult fel a lépcsőn öt percenként, hátha most már szabad, pedig lenn is volt ezer más játék plusz egy feldíszített karácsonyfa, amik igazán elterelhették volna a gondolatait arról a hülye gokartról), de az ilyen harcok számomra sokkal kevésbé idegesítőek (már-már azt mondom, szórakoztatóbbak), mint az, amikor egyszerűen nem tudom, mi a baja, csak sír, sír és nem értem, miért (ez van, mikor babakocsival jövünk haza valahonnan... nem akar sem a kocsiban ülni, sem kijönni, hogy gyalogoljon, nem akar karban lenni, nem akar semmit, csak testamentumot szörnyűt írni és sírni, sírni, sírni)... De kitartunk. És bízunk, hogy az utóbbi elégedetlenkedések egyre ritkább vendégek lesznek köreinkben. Hiszen a remény hal meg utoljára. És különben is teher alatt nő a pálma és aki korán kel, aranyat lel, aki meg másnak vermet ás, az maga esik bele.
Röviden: haladunk, haladgatunk...

Vegyes

Egy nap éhezés után volt pofám 10 dekát fogyni. Tízet! Ha így haladunk, csütörtökön visszatérek a sütikhez, mert ennek semmi értelme, éhezem is, még sincs eredménye. Na mindegy.
Egyébként ezer éve akartam már egy roppant érdekfeszítő témáról írni. Hogy hogy vannak a különböző ragasztók angolul... No nézzük:
Cellux - sellotape
Szigetelőszalag - duct tape
Tépőzár - velcro tape
Pillanatragasztó - super glue

Eh

Ma konkrétan fossá untam magam. Meg P. is. Este 8-kor már elkezdte a földhöz csapdosni az állatait dühében, hogy ő most milyen kicseszettül unatkozik, én meg nem tudtam mit csinálni, csak megértően nézni, mert engem is mart az unalom. Kínunkban megnéztünk egy esküvős műsort, két leszbi nő házasodott, egy szép barna meg egy fiús szőke. Mindent szerencsétlen szőke szervezett, ő választott ruhát a feleségnek, ő foglalt helyszínt, ő rendelte meg a dekort, a virágokat, a tortát stb. Először tök antipatikus volt, mert engem taszítanak az ilyen szinten férfias nők, de aztán miután választott egy nagyon szép menyasszonyi ruhát (sellőalakút vagy milyet), de a hülye barna sírt, hogy ő ezt nem veszi fel, ő másikat választ, nagyon megsajnáltam szegényt, mert látszott rajta, hogy rosszul esik neki a dolog... Már-már mérges voltam a barnára. Ez van, én ilyen csicska vagyok, utálom az ilyet. Örült volna annak a szép ruhának a hülye p*csa... Tök szeretettel választották neki. Szerintem ez a lényeg.

É-hen-ha-lok.

Ja

A vasárnapról még nem is írtam. Anyuék ugye a fél 8-as géppel mentek reggel, így fél 6-kor elhagyták a lakást, AV-vel együtt, aki kivitte őket a reptérre ezen a hajnali órán. Amint becsuktam utánuk az ajtót, P. elkezdett szipogni, ami annak a jele, hogy fenn van és meg van ijedve, úgyhogy mikor benéztem, láttam, hogy már ott ül az ágyában és pillog. Hálistennek 10-15 perc hátsimogatás után visszaaludt fél 8-ig, de én persze nem bírtam megint elaludni, mert miért is.
Délelőtt kínlódtunk, hogy mit is csináljunk, mert a szél fújt, de vasárnap révén minden 11-kor (vagy még később) nyit. Múzeumok, plázák, minden, nesze neked advent. 10 körül elmentünk hát a St Stephen's Green-i játszóra, 3/4-re megfagytunk, majd 11-kor ott toporogtunk a Shopping Centre előtt, hogy költenénk. Egy ideig mozgólépcsőzgettünk, majd mikor végre kinyitott a Dunnes (egy csomó üzlet 11 után is zárva!), bementünk tombizni az éneklő mikulások, hóemberek, rénszarvasok, csirkék (!) közé és vettünk négy gyertyát az adventi koszorúra (tavaly nem volt, nem is tudom, miért - no jó, tudom, de mindegy). Utána az élelmiszer részlegnél is vettünk ezt-azt, majd hazaautóztunk.
Délután AV az adventi koszorút hegesztette (nagyon szép lett, tök büszke vagyok rá: vasalás, varrógéppel varrás és palacsinta sütés után most már adventi koszorút is tud készíteni, menő), majd 6 után elmentünk a világ másik végére, Tallaght legmélyére egy hordozható kis zongora-szerűségért, amit eredetileg most adtunk volna oda P.-nek, csak úgy, de mivel túl szép, inkább visszatartjuk és karácsonyi ajándék lesz. (Szegény P.)
Este még felfaltuk a hizlaló cuccokat a hűtőből, majd búcsút mondtunk kövér énünknek. Ennyi.      

Országgyűlés

Az van, hogy fogyózunk. Mindketten. P. persze nem. Mert ő mindent megúszik.
Idegesít, hogy vastag a lábam, úgyhogy ma reggel belőttük a kezdő súlyt (54,8 kg) és elkezdtem a fehérje diétát a fehérje diéta egy átalakított verzióját* (nem utálom a főtt tojást, de nincs az az isten, hogy én naponta megegyek 1-2 tojást, fúj), mert Húst Enni Kell. Az a baj, hogy nincs olyan fogyókúra, ami engedélyezi a sütiket, kekszeket és ez nagyon fáj. Mondjuk egy hetet fél lábon is kibírok (elég vastag bármelyik), de akkor is.

1. nap
Reggeli: feketekávé cukor nélkül, 1 zsemle => tejeskávé cukor nélkül, 1 pirítós vaj nélkül
Ebéd: 2 főtt tojás, spenót vagy retek vagy uborka vagy saláta enyhén sózva => ez oké
Vacsora: 1 nagy szelet sovány hús grillezve, hozzá só, bors, esetleg mustár => kis szelet hús, hozzá zöldsaláta

2. nap
Reggeli: feketekávé cukor nélkül, 1 zsemle => tejeskávé cukor nélkül, 1 pirítós vaj nélkül
Ebéd: 1 nagy szelet sovány hús grillezve, zöldsaláta => ez oké
Vacsora: gépsonka nagyobb mennyiségben, hozzá torma vagy mustár => gépsonka, hozzá zöldsaláta (meg egy pirítós esetleg vaj nélkül)

3. nap
Reggeli: feketekávé cukor nélkül, 1 zsemle => tejeskávé cukor nélkül, 1 pirítós vaj nélkül
Ebéd: 2 főtt tojás, saláta és paradicsom citrom-mustár-só-bors öntettel => egy szelet hús grillezve paradicsommal
Vacsora: gépsonka, zöldsaláta => ez oké

4. nap
Reggeli: feketekávé cukor nélkül, 1 zsemle => tejeskávé cukor nélkül, 1 pirítós vaj nélkül
Ebéd: 2 főtt tojás, nyers vagy főtt sárgarépa, sajt => egy szelet hús grillezve répával és sajttal
Vacsora: natúr joghurt, gyümölcs => ez oké


5. nap
Reggeli: feketekávé cukor nélkül, 1 zsemle => tejeskávé cukor nélkül, 1 pirítós vaj nélkül
Ebéd: párolt hal, paradicsom citrom-mustár-só-bors öntettel => ez oké
Vacsora: 1 nagy szeret sovány hús grillezve, zöldsaláta => ez oké

6. nap
Reggeli: feketekávé cukor nélkül, 1 zsemle => tejeskávé cukor nélkül, 1 pirítós vaj nélkül
Ebéd: grillcsirke korlátlan mennyiségben => ez oké
Vacsora: 2 főtt tojás, sárgarépa => 20 dkg sajt

7. nap
Reggeli: citromos tea => ez oké
Ebéd: 1 szelet sovány hús grillezve, gyümölcs => ez oké
Vacsora: szabadon választható bármelyik előző napi vacsora => ez oké

Asszem vasárnapra grillhússzelet és zöldsaláta undorom lesz. Kekszet akarok... Amúgy az a baj, hogy emellett mozogni is kéne, no de egy, mikor, kettő, ha lenne is mikor, futni én nem fogok, az biztos, marad az úszás, de most látom, hogy Az Uszi be van zárva a nagy esőzések óta. (No comment.)

Lemaradva

Mivel múlt péntek óta itt voltak anyuék, igencsak hanyagoltam a Tinódi Lantos Sebestyénséget. No de majd most, a szürke hétköznapokon... Kezdem is.
Szombat délelőtt csapatépítésként kimentünk a Phoenix Park-i játszóra. Anyuék ámultak-bámultak a modern játszóteret látva és mivel P. is rég járt arra, volt móka-kacagás. Hazafelé tettünk még egy jó nagy kört a parkban, láttunk egy őzikét, majd otthon főztem valami cukkinis-szalonnás bármit. Míg P. aludt, mi megnéztük a londoni képeket, majd miután felkelt, elmentünk a cornelscourt-i Dunnes-be vásárolni. Este sütöttem lekváros sütit, majd nyugovóra tértünk.
Vasárnap Bray-ben kezdtünk, sétáltunk a parton, P. először hisztizett anyuék szeme láttára, majd hazajöttünk és rántott húst ebédeltünk. Délután kettesben leléptünk a központba (P.-nek akartunk kis zongorát venni, de elfogyott), az ELC után beugrottunk a Smyths-be, nézelődtünk kicsit és hazasiettünk. Este anyuék elsétáltak a Liffey-hez és nagyjából ennyi.
Hétfőn délelőtt Blackrock-ba mentünk darttal, de mivel jó hideg volt, fél óra játszó után bekullogtunk a bevásárló központba. Sajnos bevittem P.-t a Mothercare-be, ahol rákattant a kis zongorára és vért izzadtam, mire ki tudtam onnan énekelni. Délután a Ringsend játszóra loholtunk ki (gáz ez, hogy már fél 5kor sötétedik), ese pedig zabpelyhes kekszet sütöttem.
Kedden szabadprogramunk volt: AV-vel elmentünk Wicklow-ba. Először a Kilmacurragh Arborétumban jártunk, majd onnan továbbautóztunk a Devil's Glen-hez, megnéztünk pár szobrot az erdőben, de mivel bazi hideg volt, nem sétáltunk el a vízesésig sajnos. Az erdőből Glendalaugh-hoz mentünk, ahol ittunk egy teát és ettünk egy scone-t, mert már 3 felé járt. Hazafelé a Sally Gap felé mentünk és ismét felfedeztünk egy-két újdonságot, amit eddig nem láttunk (pl egy vízesést). I love Wicklow.
Szerdán délelőtt a Herbert Parkban jártunk anyuékkal, játszóztunk és kacsáztunk, majd délben bementem a Céghez és ott ebédeltünk AV-vel. Utána beautóztunk a városba, vásárolgattunk, költögettünk és megfáradtan teáztunk és scone-oztunk a Cafe Aroma nevezetű helyen. Este anyu sütött almás pitét, mert nem telhet el nap desszert nélkül.
Csütörtökön délelőtt elvittem anyuékat és P.-t a Panda Cafe-ba, hogy meglássák, hol is fogjuk tölteni a telet... Délután besétáltak a városba nézelődni, majd mikor megjöttek, cseréltünk és én buszoztam be egy-két jelentéktelen cuccért. Este sütöttem kókuszkockát, ami óriási sikert aratott, hiába, tudok én.    
Pénteken délelőtt a St. Stephen's Green-i játszót akartam bemutatni, de miután fújt a szél, csak a Ringsend-ig mentünk. Útközben elkezdett esni az eső is, úgyhogy áldottuk az eszünket, hogy nem mentünk messzire. Délben megint a Cégnél ebédeltem AV-vel, majd jött a szabad program. Eredetileg a Farmleigh House-t akartuk megnézni, de nem volt aznap idegenvezetés az egyszerű népnek, így helyette a Wax Museum-ba mentünk be, aminek az alagsora tök jó, mert az az ír történelmen megy végig, de a többi része elég ratyi, úgyhogy 2for1 jeggyel megérte bemenni, de 20 eurót azért kár lett volna kiperkálni a két belépőért... A múzeum után beültünk tejeskávézni a Bewley's-ba és úgy tettünk, mint akik előkelők. Mire hazaértünk, anyu sütött sajtost, hurrá.
Szombaton délelőtt a GoKidsGo-ban jártunk, délután pedig míg P. aludt, kettesben kiautóztunk Dollymountra nézni az apályt. Este már pakolásztunk, de azért a rend kedvéért sütöttem egy almás crumble-t. Anyuék reggel fél 6kor mentek ki a reptérre, most, 3kor már bőven otthon vannak...
Így átgondolva az elmúlt hetet, jó sok időt tölthettünk kettesben, alig láttuk P.-t, rengeteget teáztunk és sconoztunk és nincs okunk csodálkozni, hogy hízunk, hiszen minden nap desszertezünk... Kívülről egyébként soknak tűnhet ez a sok közös program, de nem szabad szem elöl téveszteni a tényt, hogy legközelebb körülbelül jövő februárban lesz ilyen, szóval szegény mink...

Nyűg

Még csütörtök délután bementem egyedül a központba venni ezt-azt és komolyan, a visítás kerülgetett. Tudom, nem kéne folyton sajnálnom magam, de a franc essen bele... Bementem ugyanis a Tesco-ba a Jervisben és rádöbbentem, hogy ott tepsiktől kezdve, játékokon keresztül ruhák is kaphatók. Milliószor voltunk már P.-el. És milliószor nem jutottunk el a pénztáraktól 10 méterre lévő kincsesbányáig... Mert akárhányszor jártunk ott (és bárhol máshol is), P. mindig sírt a babakocsiban. Mióta ő van, még sosem bandukoltunk a sorok között nézelődve. Tápszer - pelenka - sajt - joghurt - tej - kenyér. Villámsebesen. Bemagolt bevásárló cetlivel, hogy addig se álljunk meg, míg a pénztárcámból előszedem a listát.

Aztán ma is. Mivel megjött a Szél, délelőtt a GoKidsGo-ban jártunk és míg én anyuval (és P.-vel persze) "játszottam" (ha-ha), apu és AV adventi koszorút hajtottak, de mivel a bankkártya AV-nál volt, mielőtt leléptek, adtak 10 eurot, hogy igyunk egy tejeskávét. Rendben, nem létszükséget a dolog és tudom, hogy nem azért mentünk, hogy mi jól érezzük magunkat, de esküszöm, hiába voltunk ketten P.-re, arra sem volt módunk, hogy legalább az egyikünk 2 perc alatt legurítson egy nyomorék kávét...

És ezek ilyen kis dolgok, tudom, de mikor ilyeneket észreveszek (és hallom, látom, tapasztalom, hogy másnál viszont ez egyáltalán nem ilyen, mert egy 1,5 évestől már igenis "elvárható", hogy engedjen akár 15 percig is vásárolni vagy hogy ne igényeljen 110%-os figyelmet a napi ébren töltött pillanatainak minden egyes századmásodpercében), akkor annyira szánalmasnak érzem magam. Mint egy szerencsétlen csicska, akit egy 85 centis nagyúr kénye-kedve szerint tapos el vagy fejez le, amikor csak akar...

Nyanya

Mostanság egyre több helyen jön velem szembe ez a Bettelheim marhaság, hogy "elég jó anya". Én nem elég jó akarok lenni. Hanem igenis tökéletes. (Az más kérdés, hogy nem tudok az lenni, de próbálkozni szerintem mindig kell, nem ér belesüppedni, hogy no jó, oké, én ezt nem tudom és pont, úgyhogy inkább megelégszem az elégségessel...)

Ajjaj

P. körül most 3 (illetve 4) szolga ugrál, de ez mégsem akadályozza meg abban, hogy pukkancskodjon. Eddig csak önmagára volt veszélyes (ha felhúzta magát, akkor levetette magát a földre és ott tekergett, ütötte-rugdosta a földet), de tegnap este olyat csinált, amilyet még sosem: mivel gyűrögette az egyik kedvenc könyvének a lapjait, rászóltam, hogy ezt most azonnal befejezi, különben elveszem a könyvet, majd miután továbbra is gyűrögette és tényleg elvettem a könyvet - odarohant a kismotorjához és a földhöz cseszte a járgányt, hogy annak leszállt a dudája. Kicsit meglepődtem, mert én ha mérges vagyok, káromkodom, mint egy kocsis, de nem agresszívkodom ilyen szinten, nem török tányérokat és nem csapdosok ajtókat. Korán kezdi.

Címkék

Összerendeztem hát a címkéket, fő a precizitás. Egy kis útmutató:

A parkett ördöge - Minden, ami P.
Micsoda útjaink voltak nekünk - Kimenős programok, merre jártunk, mit láttunk  
A tangó divat - Örömök, boldogságok, vidámságok, mosolyok
A 74-es év - Rinya, morgolódás, rosszkedv, tél, hó és halál
Támasznak hasznos légáram - Észrevételek, gondolatok, megállapítások, okoskodások, tréfás tanyasi tények
Pénzügyisek - Adatok, feladatok, tervek, száraz rögvalóság
Kérsz egy kis tojáslepényt? - Receptek
Valami I love you so - Angol szavak, kifejezések

Stahl Judit zabpelyhes keksz

Hozzávalók:

• 7,5 dkg zabpehely
• 15 dkg barna cukor
• 15 dkg liszt
• kis só
• 1 kávéskanál fahéj
• 1/2 kávéskanál szódabikarbóna
• 15 dkg vaj
• 2 evőkanál méz
• 1/2 vaníliarúd (ezt ki szoktam hagyni)
• 4 evőkanál tej

A száraz hozzávalókat (a vanília kivételével) összekeverjük egy tálban, majd a vajat lassú tűzön folyósra olvasztjuk és beleöntjük a mézet meg a vaníliát. A felolvadt vajat és mézet ráöntjük a lisztkeverékre és hozzáadjuk a 4 evőkanál tejet. Fakanállal összekeverjük, diónyi gombócokat gyúrunk, majd a gombócokat a sütőpapíros tepsibe tesszük kb 5-5 cm-re egymástól. Ezután összelapítjuk a gombócokat és 175 fokon sütjük a korongokat úgy 12-13 percig. Mivel először nagyon puhák a sütik, érdemes egy kicsit hűlni hagyni őket, mielőtt kiszedjük.

Én vagyok a legjobb, ez van

Az van, hogy elég régóta egy avatart használok a különböző netes felületeken. Most, hogy tisztítókúrának vetettük alá a gépeinket, millió képet nyálaztam át 2000-től 2011-ig, erre a 2010-es könyvtárban egyszer csak megtaláltam a (mellesleg google-ben talált) avataromat - teljes életnagyságában. Bakker, a saját fotómat töltöttem le és használtam eddig jogtalanul. Mik vannak!

Fanyalg

Rég volt rinya posztom, hát most íme. Megbolondulok a magyar mentalitástól. Ez se jó, az se jó, jajj, nekünk a legrosszabb, sosem volt még ilyen rossz, szegény mi és társai állandó jelleggel. Tudom, én is ilyen vagyok (bár nem tudom, látszik-e, hogy mióta ide költöztem, nem is igazán panaszkodtam még, nem is értem magam tulajdonképpen), de ez piszok idegesítő. Ahol nincs gond, ott is találunk. A lényeg, hogy mehessen a rinya. Hogy szar a BKV (HA-HA-HA), hogy szar az egészségügy (még nagyobb HA-HA-HA), hogy gyakorlatilag minden szarszarszar. Külföldön bezzeg. És hiába magyarázod, hogy külföldön egyáltalán nem biztos, hogy jobb az élet, sőt, az anyukák nem maradhatnak otthon 3 évig a gyerekkel, a vizitdíj nem 300 ft, hanem 18.000 ft (és ezért az összegért fele olyan képzett kóklerek néznek rád, mint otthon), a bölcsi nem csak úgy jár, szeretetből, a busz viszont nem jár, se szeretetből, se másból stb. - úgysem hiszi el senki, hiszen Köztudott, hogy a Magyaroknak a Legrosszabb. Hiszen ni csak... Mi sem jöttünk haza. De vajon miért nem? Hoppá. Nem azért, mert a közlekedés / az egészségügy / a közbiztonság / a bármi annyival jobb lenne. Egyáltalán nem. Hanem azért, mert itt hagynak élni. Nem lopják ki a szemedet, nem kárognak folyamatosan körülötted, nem negatívkodnak, nem elégedetlenkednek, nem piszkálják ki a lelkedet, nem próbálnak meg folyton átcseszni, kiskapukat keresni... Magyarul nem a túlélésre játszanak, hanem az élésre...
És így igen. Az életminőség jobb. De nem a pénz, a szolgáltatások és a juttatások színvonala miatt... Hanem mert más a szemlélet. Ennyi. És eltelhet itt száz meg ezer év, születhet és meghalhat húsz-harminc generáció is akár, a magyarokat a balsors úgyis csak tépni fogja. Még ha nem is tépi, akkor is.          

Irigy

Ma egy ismerősöm kitett a kislányáról egy videót az fb-re, amin a 19 hónapos lányka a "Hogy hívnak?" kérdésre tisztán kimondja a saját nevét, hogy Csenge. Délután gondoltam megkérdezem én is P.-t, hogy hívják, de mivel ezt még sosem kérdeztem tőle, adtam annyi segítséget, hogy a kérdést úgy tettem fel, hogy "P., hogy hívnak? Hogy hívnak, P.?" erre a pár hete abszolút nem beszélő gyerek (előtte ment a banán, dart és társai, egy ideje ezeket nem mondja) rávágta, hogy bábá. Kipróbáltam, háromszor is így felelt, szóval tisztában van vele, hogy ő a bábá a családban, de nem érzi szükségét, hogy ezt hangoztassa. Biztató.  

Jajj

Amúgy meg nagy bajban vagyok, mert hízom, mint a kölyökgólya. Tegnap már 55,7 kg voltam, de nem is ez a fő gond, a súly semmit sem mond, hanem az a probléma, hogy érzem a combjaimon, hogy egyre vaskosabbak. Máshol nem zavar a háj (mert máshol nincs is, ha-ha), de a combomon baromira. Nézegettem a régebbi képeimet úgy 2003-ból és megdöbbentem, milyen metamorfózison ment keresztül a lábam... És a durva, hogy már akkor azt hittem, hogy vastagok a combjaim - pedig ahhoz képest most... esténként rólam szól a "sonka lábán kucu néni fürödni döcög".
Úgyhogy lépni kell, mert 2 év és egy merő borzalom leszek. Eddig három dolgot kötöttem ki:
1: Karácsonyig nem iszom kólát és semmilyen más szénsavas üdítőt sem. Ha Burgerezünk, narancslét fogok kérni, pedig az csak 2 dl. A Burgerrel nincs gondom, ez van...
2: Miután anyuék elmentek, végig csinálok egy egy hetes diétát, egyszer kibírom.
3: Két hetente egy este úszni megyek. Oké, ez baromi kevés, heti kétszer kéne, nem két hetente egyszer, de P.-t nincs kire hagyni ugye.

A. K. flapjack

Hozzávalók:

• 80 g vaj
• 80 g barna cukor
• 60 g golden syrup (ez nincs itthon, szerintem mézzel helyettesítem, bár akkor levonok a cukorból, mondjuk 30 g-ot)
• 130 g zabpehely
• 1/2 teáskanál só
• 4 szárított barack
• 35 g mazsola
• 35 g szárított áfonya
• 30 g kókuszreszelék
• 30 g dió vagy tökmag (ezt lehet, hogy kihagyom, mert sosem tudom, mikortól lehet adni magvakat)

Az elkészítése ennek is elég egyszerű: A vajat, a cukrot és a mézet össze kell olvasztani, majd összekeverjük a többi hozzávalót egy nagy tálban és ebbe beleöntjük az összeolvasztott szirupot. Egy kis tepsi aljára öntjük az összekevert "tésztát", egy krumplinyomóval lenyomkodjuk, majd 20 percig 180 fokon sütjük.

Ezt még nem próbáltam ki, de ha sikerül, akkor teszek majd be róla képet, a hétvégééig szerintem tuti megcsinálom.

Nyelves sütés-főzés

Az A. K. könyvben volt 1-2 szó, amiket persze a szövegkörnyezetből felismerek, de csak körbeírni tudnám őket, megnevezni nem, úgyhogy ha már úgyis ez a téma, íme pár hasznos szó:
crouton - zsemlekocka
colander - tésztaszűrő
garlic press - fokhagyma nyomó
masher - krumplinyomó
chopping board - vágódeszka
mallet - klopfoló (micsoda szép magyar szó)
ice-cube mould - jégkockatartó
baking parchment - sütőpapír
cookie cutter - süti kinyomó (?)
ring mould - kuglófsütő (?)
melon scoop - ez magáért beszél, de hogy hogy van magyarul?
(egg) whisk - habverő (kézi)
beater - habverő (gép)
spatula - az az izé, amivel alá lehet nyúlni a dolgoknak és úgy kiszedni, gőzöm sincs, hogy van magyarul

A. K. muffin

Ma míg P. a Panda Cafe-ban játszott, fél szemmel leírtam két receptet egy Annabel Karmel könyvből és mivel nem volt itthon holnapra reggelire való, délután ki is próbáltam az egyiket.






Hozzávalók:

• 1 tojás
• 55 g barna cukor (ehelyett én csak 45 g-t tettem bele)
• 1 banán
• 55 ml olaj
• 85 g teljes kiőrlésű liszt (ez nem volt itthon, így egy kis zabpelyhet kevertem sima lisztbe) 
• 1/2 teáskanál sütőpor 
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• 1/4 teáskanál fahéj 
• kicsi só
• aszalt ananászdarabkák, mazsola (ez nem volt a receptben, saját kútfő)

Az elkészítés baromi egyszerű: A tojást a cukorral összemixeljük, majd összetörjük a banánt és az olajjal együtt beleöntjük a mixbe. Egy másik tálban összekeverjük a többi összetevőt és erre ráöntjük a nedves alapanyagokból álló keveréket. Összemixeljük a cuccot, muffinsütőbe adagoljuk és 180 fokon sütjük 10-15 percig.
Alapból nem szeretjük nagyon a muffint, mert sokszor száraz a tésztája, de ez most kivételesen nagyon finomra sikerült, P. ezt uzsonnázta, hiszen gyerekbarát valami oknál fogva, miután Annabel Karmel gyerekszakácsnő és nekem is lesz holnap mit ennem reggelire. Hurrá.

Szerzemények

Szóval múlt csütörtökön vettem némi ruhaneműt P.-nek, a body-k különösen tetszenek, mert ilyenek ni:

1,5 év TTT-i

Május:

12: Mazsolás-almás szülinapi tortát kap

15. Először fújja meg a szájharmónikát

17: Először sétál az udvaron egyedül, majd feljön az ötödikre

21: Először jár játszóházban (GoKidsGo)

22: Először sétál egyedül a tengerparton (Bray)

26: Először fogócskázunk a lakásban

30: Először dartozunk ki a tengerhez (Sydney Parade)

Június:

1: Látja, hogy fogom a szennyest, ezért odaszalad a mosógéphez

1: Belefújja az orrát a szalvétába

10: TÁ-t mond az egér / kutya / cica láttán (FP játék)

11: A „Hol a zoknid?” kérdésre behoz egy zoknit a fiókból

12: „Teregessünk!” szóra a mosógéphez szalad

13: Dart hallatán kimutat az ablakon

14: Ügyesen a füléhez teszi a telefont és beszél bele

14: Lába között átnéz és próbál elkapni

14: Először vágjuk le a füle mögötti tincseket

17: Google Garden Party

17: Elcsen egy Kinder csokit és krumplit dug a cipőjébe

17: Elkezd körbe-körbe forogni

23: Először iszik szívószállal

24-július 7: Magyarországon nyaralunk

Július:

4: Első sebesülés: orrán sebike, homlokán kék folt (leesik a ride-on-ról)

16: Megkapja a gyerekülést (Maxi Cosi Priori SPS)

19: Megkapja az első gumicsizmáját

28: Erőltetetten nevet, ha mi is nevetünk

Augusztus:

6-13: Először nyaralunk hármasban (Clarinbridge, Co. Galway)

19: Elkezd csípni

19: Először négykézlábazik a kádban

Szeptember.

7: Először sógyurmázunk

8-22: Magyarországon nyaralunk

20: Elkezd napi egyszer aludni csak

Új kunsztjai:

• Magától megnevezi a banánt és a dart-ot
• Az ismert könyveiben kérésre rámutat az ismert állatokra / tárgyakra (pl cica, kutya, banán, katica, pók stb.)
• A formabedobóból kiválasztja a kör alakú formát és bedobja, majd kiszedi és újra bedobja
• Ügyesen utánozza a nyikorgást
• Ha éhes, rázza az etetőszékét
• Kikeresi a buszt a Nursery Rhyme-os könyvből és nevetve mutatja
• Szereti, ha rend van, pl a mikró ajtaját mindig becsukatja
• Kérésre leguggol és felemeli – leengedi a karját
• Kinyitja a bejárati ajtót
• „Ülj le” felszólításra leül

Kedvenc poénja:

• Pelusozásnál összeszorítja a lábát és nevet

Október:

4: Elkezd próbálkozni a felfelé ugrással

4: Először mutatja, ha kakilt

4: Mintha megértené az összefüggéseket: pl a következő a mi dartunk

5: Először jár a Cégnél

7. Elkezd hátrafelé menni

9: Elkezd cuppantós puszit adni

11: Először beteg igazán: bárányhimlő?

Új kunsztjai:

• Lálálázik, miközben lépteti az állatokat (kivéve a kígyónál, mert akkor sziszeg) / berreg autózás közben
• Hozza az ébredéshez szükséges dolgokat (pl szemüveg, telefon)
• Tudja, hol a hasa, a feje, a haja, a szeme, az orra, a szája, a füle, a homloka, a nyaka, a lába, a keze
• Csip-csip csókát hallva megcsípi a kezét
• Kikeresi és büszkén mutatja a ruhát a könyvében
• „Kapcsol” szó hallatán lekapcsolja a villanyt
• Ha hideget érint, széttárja a kezét és háááázik
• Úgy bújik el, hogy eltakarja a szemét
• Kimondja a tea szót
• Miután kakilt, odaviszi a feltétet az ágyhoz
• Kérésre kidobja a kukába a papírokat, odavisz dolgokat az apjának, behoz játékokat a szobájából, a „mama” és a „duck story” szavak hallatán a laptophoz szalad
• Lábujjhegyen sétál a szobában
• Átlép képzeletbeli dolgokat és nevet

• Összekapcsolja a hasonló dolgokat a képeken és a valóságban pl busz – játékbusz, hóember – hóember a tükrön stb
• Mindent megszaglászik és gondterhelten sóhajt utána
• Megeteti az állatkákat
• Szép várat épít leporellókból 
• Maga mögé / a zsebébe dugja a dolgokat, majd büszkén előszedi őket 
• Bekrémezi a kezeit  
• Bármelyik (akár új) könyvben kérésre rámutat az általa ismert állatokra / tárgyakra (pl zsiráf, teve, pulyka, gomba, hal, toll stb) 

Kedvenc poénjai:

• ET játék
• Én is pisze játék
• Lassan forog a kerék mondókára lassan, majd gyorsan csapkod
• Beszorítja a lábát az etetőszékben / hintában, ha nem akar kijönni és röhög

Ő sem - senki sem

Nem értem én ezt. Gyakorlatilag minden 1,5 év körüli gyerekes ismerősöm fő problémája mostanság, hogy a Gyerek Nem Beszél, Csak Sikít / Hümmög / Mutogat / Nyökög. A problémát az okozza, hogy mindegyikük ismer egy vagy több olyan embert, akinek a Valakije 1,5 évesen Már Mondókázott. Ők természetesen nem ismerik ezeket a Valakiket (ti. Akik Mondókáztak Már Ilyenkor), ők csak hallottak róluk.
Oké, én is várom, hogy végre valami értelmes hagyja el P. száját, ne csak félig megrágott keksz meg elég idegesítő a nap 24 órájában izgatott, mérges, lelkes, boldog, büszke eeee-ket hallgatni (és látni az ellentmondást nem tűrő kézmozdulatokat persze), de most emiatt aggódni? Minek? Szerintem ha egy ilyen korú gyerek megérti, amit mondanak neki, az már tökéletes sikerként könyvelhető el... Hogy nem mondja még a magáét? Kit érdekel? (Főleg, ha ezzel egyáltalán nincs egyedül a kortársai között, sőt...)   

A hétfő bűn

Pedig annyira nem is... Bár P. láza mára teljesen lement, azért délelőtt még nem mentünk ki, biztos, ami biztos. Hogy ne kettyenjek meg az unalomtól (komolyan, egyszerűen nem értem, más hogy játszik el egész álló nap otthon a gyerekével, az oké, hogy aranyos meg vicces meg minden, de basszus számomra ólomlábakon jár az idő, miközben formabedobózunk meg leporellókat nézegetünk), szóval hogy feldobjam az otthonlétet, takarítottunk.
Először a kisfürdőszobában mostam ki a csapot meg a wc-t (közben a lábammal tartottam el P.-t a vasalótól és próbáltam feladatokat adni neki, hogy aszongya: vidd át ezt a tekercs papírt a másik fürdőszobába, dobd ki a kukába ezt a fogkrémes dobozt), aztán a hálószobában raktam rendet meg töröltem port, mielőtt felporszívóztam volna (eközben P. az ágyat trambulinnak használta, szóval a vérnyomásom az egekben volt). Ezután rendbe raktam P. szekrénykéjét, ahol már össze-vissza voltak a ruhák és attól megőrülök, leszedtem a száraz cuccokat a szárítóról és beimplikáltam azokat is a fent nevezett szekrénykébe, majd elpakoltam a szanaszét heverő játékokat (ez mondjuk elég szélmalomharc volt, mert amit elraktam az egyik kezemmel, már szedte is ki a dobozból) és végül kiporszívóztam az ő szobájában is. Ezután jött a fürdőszoba, ami a legkeményebb dió, mert vizes, P. csúszkál és társai, de végülis elég jól megúsztuk a dolgot, csak egyszer esett seggre a csap előtt és ezúttal nem verte be a fejét a kád szélébe sem. Mindenesetre kimostam itt is a wc-t, a csapot, a kádat, elpakoltam a tusfürdőket, kiáztattam a szappantartót, letörölgettem a tükröt és kihordtam az újságokat, prospektusokat a nappaliba, ami ekkor katasztrófa sújtotta területnek nézett ki még. A nappaliban a könyvespolccal kezdtem, átpakolgattam a könyveket téma szerint, úgyhogy most van térképes, szakácskönyves, gyereknevelős, mesés, regényes, nyelvkönyves és angol nyelvű polcunk. Ezután elpakoltam az apróságokat az üveges szekrényben (ez veszélyes, mert az üvegszekrény ajtaja mágnesként vonzza P.-t), letörölgettem a port és kiporszívóztam - ja, de előtte még itt is egy helyre rámoltam a játékokat - konkrétan a zongora alá. Miután ekkor már 1 óra volt, a konyhát nem kezdtem el, inkább megebédeltettem P.-t, én meg felmelegítettem magamnak egy töltött káposzta konzervet, mert rájöttem, hogy baromi éhes vagyok és borzasztóra kívánom a töltött káposztát. Ebéd után játszottunk egy kicsit, majd negyed 3kor elringattam P.-t és most dokumentálom, micsoda egy Hamupipőke vagyok.
De mit csináljunk délután?

Jön a Karácsony

Bizony, jön. Úgyhogy mincepie-t eszem tejeskávéval.

A hónap gyakorlatai 18-19. hónap

Szoba berendezési tárgyai (Ágy, asztal, tv, szék, szekrény stb.)

Ellentétek: Nehéz – könnyű / Lassú – gyors / Halk – hangos

Mozgások: Fut – fekszik – úszik – repül – ül

Utasítások: Állj meg – gyere ide

Gyümölcsök – zöldségek

Testrészek: Könyök – boka – csukló – térd – ujj – tenyér – hát – arc – áll – homlok – szemöldök

Kipp-kopp, csitt-csatt, tikk-takk, hipp-hopp, piff-puff

Itt – ott / Fel – le / Ki – be

Éhes – szomjas – álmos

Két szín – két forma – kettő, mint szám

Firkálás, gyurmázás (szegfűszeg belenyomkodása)

Tárgyak eldugása

Tárgyak sorba / kupacba pakolása

Építőkockázás

Dobás – gurítás

Karkörzés – hajolás – hanyatt fekve lábemelés – guggolás – fejkörzés

Játékok átlépése

Portörlés, rácsok letörlése

Rizsszemek felszedése

Ezek közül sok minden megy ám már, de ismétlés a tudás anyja...

Hozzátáplálás 2 (1-1,5 évig)

1 éves 1 hetes	karfiol
1 éves 10 napos	fagyi
1 éves 13 napos	zöldbab
1 éves 27 napos	croissant
13 hónapos 3 napos	rántotta
14 hónapos 1 hetes	padlizsán
16 hónapos 3 hetes	méz

IRL

A freeblog megpusztulása rádöbbentett arra, mennyire sérülékenyek az emlékeink. Mondjuk ezt eddig is tudtam, ezért is készítettem P. első évéről részletes beszámolót, amit ki is nyomtattam ugye, de most úgy érzem, emlékmentő akcióba kell kezdenem. A programpontok:

• 12-19 éves koromig kézzel írt naplóm van, azzal hálistennek semmi dolgom, maximum egy helyre kéne pakolni a füzetkéket, mert most pár itt van velünk kinn, pár meg otthon kallódik anyuéknál az ágyam ágyneműtartójában
• Mivel 2005-től irdatlan mennyiségű dolgot örökítettem meg a freeblogon, ezekből szelektálni kell, ezért úgy gondoltam, hogy a nyaralásokról készült beszámolókat pakolom csak külön dokumentumba és azokat nyomtatom csak ki - a nyaralásainkról készült legjobb képeink mellé
• Ami P.-t illeti, évről-évre szeretném megcsinálni a kis csomagját, amiben benne lesznek a blogból kimásolt róla szóló bejegyzések, a TTT-k (a mozgásfejlődéssel együtt) és a súly- és magasság adatai (a hozzátáplálás és a fogak már értelmüket vesztették)
• Mindezek kiegészítéseként fotók-fotók-fotók - a nyaralásokról és P.-ről

Sok sikert nekem.

Gasztró - update

Ha magamról is írnék ilyen kis könyvecskét, mint P.-ről, akkor a 31 évesen kategóriába bekerülhetne, hogy „Először készített halat ebédre.”

Amúgy nem tudom, mi van velem egy héten belül már négyszer sütöttem, kezdtem ugye az almás sütivel, aztán jött a barackos-csokis, majd a banános-csokis és tegnap este még csináltam zabpelyhes kekszet is. Jó, jó, egyik sem Sacher torta, de akkor is. Büszke vagyok magamra. 

update: Péntek este lekváros sütit is csináltam. 

Új szó

Nem nagyon tetszik a tény, hogy ezer év után is vannak ismeretlen angol szavak az életemben. Most pl a doodle board. 

Mintha mi sem történt volna - update

A hétvége meglehetősen furcsán telik. Tegnap gyönyörű napra virradtunk, szélcsend, napsütés, úgyhogy "no, ez már biztosan az utolsó ilyen szép nap" alapon elmentünk délelőtt a botanikus kertbe, ezúttal trike és babakocsi nélkül, csak úgy gyalogosan, mint a felnőttek. Itt még vannak levelek a fákon, de már jó vaskos avar is van a földön, szóval szép volt sétálni az őszi napsütésben, élveztük mindhárman. Délután bementünk a városba kicserélni P. téli cipőjét: egy nagy ugrással a 4-est 6-osra váltottuk, jó a szemmértékem, na. Utána beugrottunk a tescoba 4+-os pelusért (én nem tudom, mi van itt, csak azt, mi nincs: 4+-os pelus... hetek óta itt találtunk először, 24 db-ot €6,99-ért, őrület) és a smyths-be P. kukájába utántöltőért. A város főutcái már karácsonyi hangulatban égnek, a plázák pedig telis-teli vannak díszekkel, fényekkel, mikuláskunyhókkal... Jó későn, 7-re értünk haza, utána telefonok, fürdés, fekvés, majd 10-11 között ébredések hada, hogy 1-2-ig és 5-6-ig is fenn kukorékoljunk, de ezúttal okkal: P. megint lázas... Más tünete egyelőre nincs, csak a 38-38.5 közötti láz. Hihetetlen, hogy megint lebetegedett, mikor az első életévében szinte egyszer sem ment fel a láza 37,5 fölé, most meg ez már a 4. vagy 5. eset, hogy normális láza van. Ennek következtében ma szobafogságra vagyunk ítélve, ami nem is baj, legalább mostam egyet*, főztem egy jó kis vasárnapi ebédet és elkezdtük feldíszíteni végre-valahára a szobáját a rég megrendelt elemekkel. Vagány.    

* ezt alig vártam, csütörtökön ugyanis vettem ezt-azt P.-nek, két pizsit, öt body-t, zoknikat, három pólót... (Meg persze a kicsi téli cipőt, amit tegnap becseréltünk 6-osra ugye, de azt nem mostam ki... Ugye.)

update: Kész P. szobája, csudaszép lett, mint a gazdája, nagyon tetszik neki is meg nekünk is. (Ízelítő: lásd a fenti képet - a bal alsó sarokban beficcenő kedvenc body-val...) Ezen kívül délután voltam egyedül, kocsival a sandymount-i tescoban. Kocsival basszus, én. Hihetetlen.

Amit mondtam, megmondtam

Mától itt. Beszívott a gugcsi.

2011. 11. 11.

Tökéletesen gyönyörűen néz ki most a blogom, tudom, de ez van.

Most próbálom exportálni majd máshová importálni, jó volt itt többnyire, de így jártunk.

Mentés 3

2011. november 8., kedd

No itt


A szépséges idő még hétfőn is kitartott, de már lebeszéltem a blanchardstown-i kislány anyukájával, hogy meglátogatnak minket és mivel egy játszón én nem tudok normális módon kommunikálni (miután 5 mp-enként kell elkapnom a valahonnan épp leesni készülő P.-t, így sast játszom és nem mondjuk bölcs baglyot), inkább itthon fogadtuk őket. A kislány megint jó aktív volt, de P. ezúttal ettől nem akadt úgy ki, mint múltkor, most szimplán ignorálta, hogy egyáltalán van valaki nálunk... Ő ugyanúgy mutogatott, nyökögött, büszkélkedett, rágcsázott, szaladgált, sikoltozott, mintha csak kettesben lettünk volna, majd mikor egyszer a kislány ki akarta venni a kezéből az egyik építőkockát, úgy szorította, mint egy erőművészhez illik és nem adta az istennek sem. Az igazat megvallva ezzel igencsak imponált nekem, mert nem tetszett, mikor múltkor, mint egy nyúl leugrott a kismotorjáról, csak mert azzal akart játszani a kislány. Ez mégiscsak férfiasabb hozzáállás. Dél körül sajna mindkét gyerek kikészült, így magunkra maradtunk. Ebéd után P. bealudt egy órára, én ezalatt főztem meg ettem és kezdődött a délutáni műszak. Mivel fél 3-kor már fenn kukorékolt P. és még a nap is százágra sütött, kisétáltunk a Ringsend Parkba játszózni kicsit. Most hálistennek már minden száraz volt, ráadásul tök üres volt a játszó, úgyhogy boldogan tombiztunk kicsit, P. hintázott, én löktem, ő próbált csúszdázni, én árgus szemekkel figyeltem, nehogy a tűzoltó oszlopon próbáljon meg lecsúszni és társai. Este hivatalosan is megkezdtem a karácsonyi előkészületeket, mert rendeltem AV-nek egy kis ajándékot, már most izgulok, jó lesz-e.

Ma - hálistennek - már szarabb idő volt, nem tudom, miért, most jól esik az eső lógó lába, nincs most kedvem a vidám őszi napsugarakhoz, ha kezdődnie kell, kezdődjön már a november, ne hitegessen itt, hogy szeptember van. Délelőtt kikerestem, hogy itt a legközelebbi könyvtárban fél 11-től mesélős fél óra lesz gyerekeknek, 10-kor felkerekedtünk hát és odasétáltunk a tett színhelyére, az ilac-os bulihoz most valahogy nem volt erőm 40 percet utazgatni. És milyen jól tettem! Bár P.-t belépése pillanatában elkapta egy kislány (Mary) és tök kedves volt vele, simogatta, ölelgette, tapogatta a kezét (amit P. szorosan összeszorított, nehogy kézen tudja fogni a kislány), Őfelsége, a Hódolatot Megtűrő nagyjából 10 perc után már ott toporgott az ajtóban, hogy no jó, ma is megbabonáztam valakit, ágyő. Mondanom sem kell, hogy ekkor még meg sem jött a mesemesélő néni... Onnantól, hogy rájött, hol az ajtó, egy igen érdekes játékba kezdtünk: ő mint az őrült rohant a kijárathoz, én pedig a kislánnyal összefogva próbáltam visszacipelni, visszaédesgetni, visszacsábítani a kis asztalkákhoz. Mikor végre visszajött, lapozott kettőt egy-két könyvben, majd újra célba vette az ajtót és kezdődött minden elölről. Igazság szerint gőzöm sincs, mi zavarta a könyvtárban, a kislány nem, mert nem félt tőle, nem volt a terhére, ez látszott rajta, inkább mulattatta a kislány közeledése (láttam már, hogy viselkedik, ha fosik egy másik gyerektől); a könyveket imádja; kinn viszont csöpörészett az eső, amit utál... Mindenesetre vártunk még 10-15 percet, a mesélés, énekelgetés elkezdődött és míg a többi pulya nyugisan ült az apja ölében (4 apuka volt rajtunk kívül négy kislánnyal, nemileg kilógtunk a sorból), P. egyfolytában menekülőset játszott, hol visítva, hol kussban. Hogy ne zavarjuk a bulit, hamarosan leléptünk, de tök rossz kedvem lett, mert nem hiszem el, hogy egy 1,5 éves gyerekkel nem tudunk közösségbe menni, mikor más már fél évesen mindenfelé cipeli a gyerekét. Oké, biztos el kéne fogadnom, hogy ő ilyen, de unom az egyedül itthonlétet, unom, hogy a tíz perces hazautat persze megint végigsírta (kijönni nem akart a kocsiból, mert mikor kikötöztem és próbáltam kiszedni, hogy akkor sétáljunk, nem tolom a babakocsiban, kézzel-lábbal kapaszkodott, hogy esze ágában sincs kijönni) és unom, hogy ilyen kis szeszélyes és kiszámíthatatlan, hogy mikor hazaértünk, az óriási rosszkedvet egyből elfújták és itthon már boldogan nyekegett, hogy nézzem meg, milyen szépen egymás mellé tette a labdáit*...

Az előbb amúgy sütöttem gyorsan egy csokis-banános valamit, egész jó lett, még pár ilyen lehangoló délelőtt és el fogok hízni.

* ez a legújabb remeke, van 3 laszti, 2 nagyobb, egy kicsi és beállítja őket szorosan egymás mellé, középen a kicsi, a két szélén a két nagy. Mondjuk tényleg tök jó kis konstelláció, de mikor már százhuszadszor mutatja nagy lelkendezve... Hm.

2011. november 6., vasárnap

Egyébként


Tudom ám asszem, miért volt / van ez a 4 órán át nem alszom állapot. P. iszonyatosan okos mostanság. De komolyan, már-már félelmetesen. Néha már teljesen úgy csillan a szeme, mint egy felnőtté: gúnyosan, kérdően, kételkedve, reménykedve... Bámulatos.

Gyakorlatilag egy-két említés után megjegyzi a szavakat. Ezt tegnap úgy próbáltam ki, hogy a testrészeit ugye már kb egytől-egyig képes megmutogatni (fej - haj - szem - orr - száj - nyelv - fog - kéz - láb - has - köldök - kuki - ujj), de eszembe jutott, hogy mivel eddig alig-alig láttuk, a nyakát még sosem mutattam meg neki, ezért fürdés közben nyiszatoltam neki kicsit, hogy nyak-nyak-nyak. Ennyiben maradtunk, ma napközben elő sem került a dolog - erre este anyu végigkérdezte, mije hol van, és P. a hol a nyakad? kérdésre is helyesen reagált... De egyébként is.

• Az összes állatot / tárgyat felismeri már a könyveiben és ha van a lakásban 3 dimenziós változat, akkor büszkén mutatja, hogy hohóóó, hát ez ugyanaz. (Pl hóember a leporellón - hóember a tükrön (igen, tavaly óta kinn van, és?))
• Különböző konstellációkat épít azonos dolgokból - és rákényszerít, hogy megdicsérjük érte (ma pl a 3 lasztiját tette egymás mellé és húzott oda, hogy nézzem meg)
• Minden utasítást tökéletesen megért, még a bonyolultakat is (tegnap pl megkereste a gyurmáját majd mikor szóltam, a kosárkájából előhozta a papírt is, amin gyurmázni szoktunk)

De ezer ilyen dolog van még... Mozgásban most nagyon nem fejlődött (már nincs hová, ha-ha, hiszen szalad, lábujjhegyen jár, guggolva jár, szumóként jár, átlép egy képzeletbeli tárgyat stb), de agyilag nagyon durván belendült. Szóval végülis örülünk, Vincent.

A hétvége...

... egyébként a programokat illetően remekül telt.

Tegnap fél 8-kor keltünk és mivel gyönyörűen sütött a nap, elmentünk az állatkertbe. 9.30-kor már ott zörgettük a kaput, hogy engedjenek be, ennek megfelelően fél 12-kor már hazafelé is tartottunk. Tök jó volt hármasban mászkálni az épp reggeliző állatok és az álmos gondozók között, jól esett, hogy nem kell utat törni embertömegben, hogy lássunk valamit... P.-nek legjobban a kacsák tetszettek, de a zsiráfokat meg az emukat is megnézte, igaz, nagyjából végig cipeltette magát, ki tudja, miért. Nekem egyébként valahogy úgy rémlett, hogy nagyobb ez az állatkert, úgy emlékeztem, legalább akkora, mint a pesti, de ehhez képest sitty-sutty körbe tudtuk járni és szinte minden érdekes állatot láttunk. A nagymacskákat rejtő üvegfalak ugyan totálisan átláthatatlanok voltak a pára miatt (nem tudtam, hogy a tigrisek meg a leopárdok sokat lihegnek), így nálunk szinte semmi időt nem töltöttünk, de a szavannai állatokat (zsiráf, zebra, orrszarvú, strucc, emu) azért sokat néztük, főleg azért, mert P. zsiráfokat nézve tízóraizott. Fél 12-ig bírtuk hát az állatokat és a jégvermet (bazi hideg van, 4-5 fok volt pl még 11-kor is), akkor hazajöttünk. Itthon ebéd, egy Sherlock, míg P. aludt, majd délután még elmentünk pénzt költeni a glasnevin-i Lidl-be, ami csak azért volt izgi, mert kaptam egy kuglófsütő formát meg vettünk isteni finom kis bagetteket és este hotdogoztunk.

A dőlt betűs "programokat" az első mondatban amúgy nem a véletlen műve, mert bizony ezt a szép napot az elmúlt 18 hónapunk legrosszabb éjszakája követte. P. fél 10-kor annak rendje és módja szerint elaludt, majd 1-kor felnyöszörögte magát. 20 perc hátsimi után visszaaludt, de 10 perc múlva újra ébredt, ezúttal éktelen hangerővel. Beszaladtunk, gyorsan kivettem, akkor 5 percig hüppögött még, de azután elhallgatott és a karomban kuksolva nézegetett. Mikor azt hittem, elszunyált, letettem, elkezdtem kiosonni - erre újra felsírt. Vagy 30-40 percen át fogtam ezután a kezét, simogattam a hátát, ő hol nyugisan feküdt, hol kapálózott, egy biztos, amint 20 centinél távolabbra kerültem, sírni kezdett. Fél 3-kor feladtam, kimentem pisilni, jött AV, aki vagy fél órán át hordozta, de semmi, nem aludt el az Úr. Az elkövetkező 2,5 órában megpróbáltunk mindent: simogattuk, hordoztunk, adtunk neki Calpolt, magunk közé vettük - semmi. Ugyanaz a ficánkolás, rugdosás, mint 1-kor. Ekkor már felváltva akadtunk ki, hol én, hol AV káromkodott, mint a kocsis, de nem, ez sem hatott. 1-től 5-ig semmit sem aludtunk hát, P. ki tudja miért, mi meg azért, mert ő nem, meg különben is, engem ráadásként szétcseszett az ideg. 5-5.50-ig végül az apja hasán bealudt a kis Damien, aki ekkor áttette a kiságyba és 6-tól boldogan aludtunk 9.15-ig, mikor is újra ébresztett a Sosem Alvó.

Bár hulla fosok voltunk (P. nem, ő pörgött, meg sem érezte, hogy 4 órát virrasztott éjjel), a hülye idő megint szép volt, így kénytelenek voltunk elmenni Bray-be. Sétáltunk a parton, hallgattuk a tengert, relaxáltunk a napon - mondtam, hogy a programokat illetően jól sikerült a hétvége. P. fél 3-kor aludt el, aludt 1 óra 10 percet, majd mikor felkelt, elmentünk a St. Stephen's Green-be tápszerért illetve ha már ott jártunk, vettünk neki valami kis Mikulás ajándékot, ilyet. Délután sütöttem - a már becsatolt recept alapján - almás sütit, no a programok mellett még az is jól sikerült. P. az előbb aludt el, én meg az igazat megvallva kissé fosok, mit hoz az éjszaka...

Sütis néne - update


A kókuszkocka után a barackos-csokis sütit is kipróbáltuk az egyik sütis blogról és ez is tök jó lett, úgyhogy ki is teszem a linkek közé az oldalt, mert biztos vagyok benne, hogy sok mással is jó barátságba kerülünk majd... Igen, közeleg a karácsony...

Update: És ma bánatűzőnek sütöttem egy tök jó kis almás sütit, de mivel ez nem érdemel külön posztot, idebiggyesztem a receptjét, amit mellesleg a nyaralásunk alatt fotóztam ki a házban talált szakácskönyvből...

2011. november 3., csütörtök

3 nap London - Day 3


Szombat:
Mivel ezen a napon kettesben mászkáltunk, nem volt olyan sűrű a program, mert nem akartam, hogy a barátnőm teljesen hülyének nézzen, mit össze tudok sietni. Fél 9 körül keltünk, elmentünk a Mekibe reggeliért, vettem egy latte-t meg csokis muffint és végre először egy jót reggeliztem Londonban. 10 körül bevonatoztunk a városba, egészen a Charing Crossig. Az első megállónk a Trafalgar Square volt, mert csütörtök este csak az alkonyati fényben volt szerencsém meglesni Nelsonnak az ő oszlopát meg a szökőkutakat. Besétáltunk a National Gallery-be is, de csak bekukkantottunk, majd tovább sétáltunk a Piccadilly Circushoz. Ott valóban nincs semmi nagyon izgi, lefotóztam az Eros szobrot és mentünk is tovább. Legyalogoltunk a Green Park széléhez, rácsodálkoztunk a csábítóan hívogató összecsukható székekre, de léptünk tovább a metróhoz. Egészen a Baker Street-ig mentünk, mert célként a Sherlock Holmes múzeumot tűztük ki. Bár a múzeumnál kisebb sor fogadott, elég hamar lefogyott a nép, annál is inkább, mert a várakozás alatt lehetett fotózkodni egy korabeli rendőrnek beöltözött muksóval. Kaptunk kockás sapkát, keménykalapot meg pipát is, móka volt, na. A múzeum maga nem nagy egyébként, 20-25 perc alatt körbejártuk, még úgy is, hogy minden helyiségben készítettünk egy tonna fotót, mert hát azt kellett ugye. Mindent meg lehetett fogdosni, minden karosszékbe bele lehetett ülni, minden kelléket (pipa, sapka, nagyító, bármi) fel lehetett használni a fotók készítéséhez, élveztük rendesen.  A múzeum után besétáltunk a Regent's Parkba, ami nem tűnt túl nagy számnak (persze lehet, hogy az), úgyhogy átmentünk egy hídon, lefotóztunk pár mókust majd mentünk is vissza a Baker streetre. Ott metróra szálltunk a Marble Arch-ig, besétáltunk a Hyde Parkba a Speaker's Cornerig, majd újra metróra szálltunk és elmentünk a megállóig. Itt besétáltunk egy Pizza Express-be, ami a nevétől eltérően nem gyorsétterem, hanem egy normális beülős pizzázó és megebédeltünk. Jó 1,5 órát vesztettünk töltöttünk így el, majd átgyalogoltunk a British Museumhoz, ahová csak benézni tudtunk sajnos, mert a következő célunk, a Pollock Toy Museum már zárt hamarosan. Ez a játékmúzeum egy baromi vicces kis hely volt, bár maguk a kiállított cuccok elég félelmetesek voltak (legalábbis számomra), de szépen összeállított kis kiállítás volt és az alatta lévő játékbolt... Húúú, hát ott egy vagyont el tudtam volna költeni. Olyan játékok voltak, amiket még sosem láttam máshol, pedig mostanság elég aktív játékbolt járó vagyok. A múzeum után újra metróra szálltunk és egészen Charing Crossig utaztunk, igaz, előtte még 5 fontot kellett töltenem az Oyster card-ra, mert már nem engedett át a kapu... A Charing Crossnál aztán visszaváltottam a kártyát és visszakaptam az 5 fontból maradó összeget is, végül egész jól jártam a közlekedéssel azt hiszem. Mielőtt hazamentünk volna, még lesétáltunk a Trafalgar Square-re megint, bementünk a National Gallerybe, megnéztük a Napraforgókat meg pár Monet képet, majd miután zárt a múzeum, hazaoldalogtunk. Otthon sütöttem palit, majd jó sokáig tv-ztünk, megnéztünk valami furcsa romantikus filmet és másnap fél 10ig aludtunk.

Vasárnap már nem mentünk sehova, reggeliztünk, dumáltunk, tv-t néztünk és a 14.50-essel már repültem is haza.

Na, ügyesen eldaráltam ezt a 3-3,5 napot, azt hiszem, sok mindent láttam és bár kimaradt ez-az, így legalább lesz értelme visszatérni - egyszer.

PC


Miután tegnap nem bírtuk tovább és már 8kor elvittük P.-t fürdetni, így fél 9kor már aludt, ma reggel 3/4 6kor ébredt. Hálistennek AV ment ki hozzá, így 10 perc alatt először visszaaludt 6.15ig, majd újabb 10 perc után még negyed 8ig, ami tökéletes volt az elmúlt napokhoz képest. Mivel ma is esett, megint elmentünk a Panda Cafe-ba, mert holnap zárva és gondoltam, ha holnap is esik, akkor elég a holnapot itthon tölteni nagy magányunkban. Hát... Azt hiszem egy ideig most nem megyünk. Ami szar, mert ez az egyetlen zárt hely a közelben... De egyszerűen felhúztam magam.

Először is, megint ott volt a Zöld Taknyos gyerek, bazzeg két vastag kígyóként lógott ki az orrából a takony, látszott rajta, hogy ezt bizony jó ideje nem törölték le... Próbáltam távol tartani magunkat tőle, de - bár nem végeztem orvosit -, asszem tök mindegy, ha egyszer a gyerek mindent összenyalt meg összefogdosott... Mikor másodszor a közelébe kerültünk, belehányt a labdák közé a medencébe... És vannak, vannak ilyen emberek csezd ki, akik a hulla beteg gyerekeiket képesek közösségbe vinni. Az agyam elszáll. De most álljak oda a békésen kávézgató anyukája elé okoskodni? Hogy b*zdmeg húzzál innen a k*rva any*dba haza a beteg gyerekeddel együtt? Mert szépen tuti nem tudnék beszélni hozzá.

Aztán. Megint rengetegen voltak. De millióan. És ebből következik, hogy sok volt az állat gyerek is. Persze, játszóház, mit várok, legyenek őrültek a gyerekek, P. sem ül a sarokban egy könyvvel, de én figyelek rá. Minden másodpercben látom, tudom, hol van, mit csinál, kit veszélyeztet esetleg. Pedig nem veszélyes még. 1,5 éves sincs, maximum annyi "rosszat" tesz, hogy megpróbál valakinek a kezéből kivenni egy kisautót... (Ekkor én persze visszaadom a kocsit és keresek P.-nek egy másikat.) De azért lássuk már be, egy őrült módjára rohanó 4-5 éves gyerek bizony már veszélyes tud lenni a kicsikre, a földön kúszó-mászó kis babákra vagy akár a sétáló totyogókra... Ma pl kétszer egymás után lökte fel egy ilyen szabadon rohangászó P.-t. Ő persze nem sírt, mert egy hős, de a második után már rászóltam a gyerekre, hogy nézzen már a lába elé, mert ha még egyszer elüti a gyerekemet kitekerem a nyakát. (Utóbbi fenyegetést csak magamban morogtam persze.) De miért, miért nekem kell árgus szemekkel vigyáznom, miközben a többiek reggeliznek, tízóraiznak, kávézgatnak, teázgatnak, trécselnek?

Aztán. Főpoén. P. szereti tologatni a játék babakocsikat és hogy hogy nem, most van egy a játszóban. Mikor még senki sem volt, tologatta nagy vígan, aztán meglátott mást és azzal elvolt. Jó órával később, mikor már tömve volt a hely, megint kiszúrta, hogy ott áll a babakocsi a sarokban, senki sem játszik vele, odastartolt hát hogy kicsit taszigálja, erre mikor tolná arrébb egy thai bébiszitter egyszer csak kikapja a kezéből, hogy az ő "lánya" fog majd vele játszani. Kissé megrökönyödve világosítottam fel, hogy bocs, de az a kislány ha jól látom épp eszik, szóval amíg ő tízóraizik, P. igazán játszhatna kicsit a babakocsival, majd visszahozzuk és kész, de nem, a nő kötötte az ebet a karóhoz, hogy nem, nem, nem vihetjük el. Ekkor ugyan közöltem, hogy baszki, ez a babakocsi a játszóházé, nem a kislányé, de miután görcsösen fogta, inkább vágtam egy undorodó képet, mert elképzeltem a babakocsit ott, ahová kívántam és eljöttünk. Hát milyen világ már ez?
Mondom én, hogy lakatlan sziget...

2011. november 2., szerda

Akurvaéletbe


A mai napunk nem dicsőséges napként fog bevonulni a történelembe, az már biztos. P. ugye 6kor kelt, végighullulta és hisztizte a játszóházat, ahol rengetegen voltak (köztük ugye az említett Taknyosok is), majd miután 1kor elaludt végre, 2kor elkezdett szólni valami rohadék riasztó itt benn, a lakásban. Természetesen felkelt, sírt, mint az albán szamár, ringattam 20 percet, majd mikor végre letettem, mert visszaaludt, elmentem wc-re és épp téptem a papírt, mikor full hangerőn megszólalt a telefonom a nappaliban. WC papírral a kezemben, letolt gatyával rohantam kinyomni, de már késő volt, P. újra éktelen üvöltésbe kezdett, mire felkaptam a gatyóm és 5 percig próbáltam ringatni, de hiába, kifeszített, letettem hát, majd visszahívtam AV-t, de erre P. leesett a ride-on-ról és szokás szerint újra fülsiketítően visítani kezdett. Ezután újabb 20-25 percig hordoztam. A tükörben csekkoltam: időnként lecsukta ugyan a szemét, de többnyire nyitott szemmel pihegett a vállamon, majd 20 perc után újra kifeszített, hogy menne és onnantól kezdve egészen mostanáig döglődött, esett-kelt, nyalta a padlót, fetrengett, hisztizett, szenvedett.

A szuper kis napunkat kicsit feljavítandó, én marha, idióta, úgy gondoltam, sütök már valamit, de miután időm és két kezem sokáig nincsen, úgy döntöttem, kipróbálok egy új receptet, amit fb-n linkelt egy barátnőm. Sokáig filóztam, leírjam-e ezt a sztorit, mert alapból baromira égő, de végül asszem mélyebbre már nem süllyedhetek, úgyhogy hajrá: az a köcsög recept egy manapság olyannyira divatos álhíreket megjelentető blogról volt, ergo hiába igyekeztem én, az eredményt dobhattam ki a kukába, mert voltam olyan hülye, hogy előtte nem csekkoltam, honnan is olvasom a receptet... Azóta leszedték a kommentelési lehetőséget az oldalról, de emlékszem, tegnap még voltak kommentek, szóval nem csak én szoptam be... Tudom, ezen röhögni kéne, más nap után talán még tudnék is röhögni magamon, de jelenleg csak azt kívánom, hogy az oldal "írói" ébredjenek fel legalább egy hónapon át minden éjszaka arra, hogy maguk alá fostak. Cifrát.

update: Azóta megtaláltam máshol is ezt a receptet, szóval mégsem ál-recept volt, de ettől függetlenül fenntartom azt a kívánságom, hogy aki ilyen fos oldal szerkesztésére egyetlen percet is szán, azt utolérje a fenti átkom.

3 nap London - Day 2


Péntek:

Reggel negyed 9 körül keltünk, a vendéglátóm elment dolgozni, én meg még tv-ztem egy kicsit, hogy off-peak vonattal jussak be Londonba. Fél 10 körül lesétáltam az állomásra és ezúttal London Bridge megállóig vettem vonatjegyet. A vonat 45 perc alatt besurrant, én útközben a napra rendelt penzumomat olvasgattam, azaz az útvonalat, merre is akarok menni ezúttal. Miután megkukkantottam a London Dungeon-t és megállapítottam, hogy nem csak hogy drága, de rengetegen is állnak sorba előtte, visszafordultam és megnéztem kívülről a Southwark Cathedral-t. Mivel a bejáratát nem találtam meg, besétáltam a Borough Market-ra, nagyokat szippogtam a sült kolbász-szagból, majd egy keskeny, macskaköves utcácskán át elgyalogoltam a Golden Hinde-ig, amit sehogy sem tudtam szépen lefotózni, viszont találtam egy kikukkantó helyet, ahonnan szép kilátás nyílt a folyóra és a hidakra. Miután készítettem pár fotót, elindultam a folyó mentén és egészen a Globe színházig mentem, ahová gondolkodás nélkül vettem jegyet, mert valami miatt oda mindenképp be akartam menni. A fél 12es csoportba fértem bele, úgyhogy nézegettem a kiállítást 20 percig, majd lenn, a nagy fánál találkoztunk és egy fiatal idegenvezető lányka körbevezetett a színházon. Ez természetesen már nem az az épület, ahol Shakespeare is játszott, ezt nemrég építették, de a korabeli leírásokat híven követték az tervezők, így el lehet képzelni, hogy valóban ilyen volt a színház az 1600-as években is. A túra során sok-sok izgalmasat megtudunk a korabeli előadásokról, színészekről és a korról magáról is. A fél órás vezetés után visszamentem a kiállításhoz és egy audioguide-dal végigjártam azokat a részeket, ahol még nem jártunk közösen. Kb 1 óra felé folytattam az utamat a folyó mentén, majd a túlpartra a Millennium Bridge-n sétáltam át. A Tate Modern-be sajnos nem mentem be, pedig eredetileg szerettem volna, de olyan nagynak tűnt, hogy éreztem, nem szabadulnék egyhamar. A folyó északi partján a St. Paul's Cathedral-hoz sétáltam, ami a tüntetők miatt nem volt látogatható. Bemenni ettől függetlenül be lehetett - ingyen, igaz a kriptába és a galériákra nem lehetett le- illetve felmenni, csak alul lehetett császkálni. A templom tömve volt turistákkal, a tiltás ellenére szinte mindenki fényképezett össze-vissza, az anarchia szaga lengett a levegőben, 10 perc után így úgy döntöttem, itt az idő elhagyni a terepet... Ezután kicsit tévelyegtem, mert csomó minden be volt zárva, csomó helyre nem lehetett bemenni és különben is, egy Mekit szerettem volna találni, mert éhen pusztultam. A szagot követve jó fél óra bolyongás után végre találtam egyet, ott lerogytam és ettem egy McChicken menüt. Az ebéd után újult erővel vágtam neki a túrának, a következő célpont a Monument volt. Ennek tetejébe 311 lépcsőn át vezetett az út, de mi az nekem... Föntről csináltam pár fotót a városról és ismét megállapítottam, hogy gyakorlatilag lehetetlen olyan képet készíteni, amibe nem lóg bele egy cseppnyi felújítás, itt egy daru, ott egy állványzat, miegymás. Lenn kaptam egy oklevelet, hogy fel- és lesétáltam 311 lépcsőfokon, majd innen elgyalogoltam a London Bridge-ig. Ott lesétáltam a partra és a rakparton elindultam a Tower Bridge felé, de hamarosan utamat állta a víz, úgyhogy hálistennek kerülhettem egy bazi nagyot, hogy elérhessem a Tower-t. Öröm a köbön. A Tower of London-t látva kissé megrökönyödtem, valahogy nem gondoltam volna, hogy ekkora... Hogy feldolgozzam a látványt, bementem az egyik szuveníres boltba és szereztem P.-nek vásárfiát (egy kis piros emeletes buszt, mi mást), majd minden energiámat összeszedve, sétáltam kicsit a Tower udvarán. Bemenni nem volt kedvem, mert ekkor már 3-4 óra volt, sietni meg nem akartam. Megkerültem hát az épületet és felsétáltam a Tower Bridge-re, aminek a közepéig gyalogoltam csak el, majd visszafordultam. A hídról készítettem pár fotót a folyóról, a Towerről, majd a Tower Hill megállónál felszálltam a metróra és egészen a Westminsterig utaztam. Ott lefotóztam a Boadicea szoborcsoportot, elsétáltam a Big Ben és a Houses of Parliament mellett egészen a Jewel Towerig, ott visszafordultam és a Westminster Abbey előtt elgyalogolva célba vettem a Trafalgar Square-t, de előtte beugrottam egy Tescoba innivalóért meg egy muffinért, gondolván, hogy majd a téren uzsonnázom. No persze. A Whitehallon sétálva rendőrökbe botlottam, mert találtak valahol valami gyanús csomagot és lezártak pár utat, úgyhogy nagy örömömre aznap másodszor voltam kénytelen kerülni egy rohadt nagyot. Utam valami úton-módon a Covent Gardenhez vezetett, ami olyan, mint a Temple Bar, csak van középen egy bazi nagy Apple store is, ahová bementem melegedni, de miután nem tudtam használni a cuccokat, wifiztem kicsit és leléptem. Lesétáltam a Charing Crossig, felszálltam a 6 órai vonatra és hazavonatoztam. Utólag sem tudom eldönteni, melyik volt a húzósabb napom, a csütörtöki vagy ez...

FB


Jelenleg két dolgot utálok a fb-n, az egyik, hogy teli van mindenféle hülye versennyel, hogy nyomjál ránk és akkor ha 20 ezren ránk kattintanak, akkor majd kisorsolunk egy gyufásdobozt, a másik meg, hogy mindenki már csak üzenőfalon kíván boldog szülinapot mindenkinek. Az előbbi ellen úgy tiltakozom, hogy soha, semmire nem nyomok semmilyen potenciális nyeremény fejében; az utóbbi ellen pedig úgy, hogy átírtam, mikor van a szülinapom. Szóval aki ismerősöm, legyen szíves ne kívánjon novemberben boldogságot az üzenőfalamon, mert nem akkor van a szülinapom. (A valós idejében, levélben / sms-ben / szóban lehet persze ünnepelni, sőt, kötelező.)

Napok


Mielőtt továbbmennék a londoni utam második napjának roppant érdekfeszítő leírásával, rögzítem, ami eszembe jut az elmúlt három napból.

• Hétfőn ezer év után újra voltunk moziban kettesben, a Midnight in Paris-t néztük meg, ami ismét baromi jó választás volt, mert vicces és könnyed kis film volt, nem olyan, amin az ember halálra röhögi magát, hanem olyan jó kis kellemes Woody Allen-es humorral átszőtt mozi.
• Tegnap délelőtt a ringsend-i játszón voltunk, ahol még mindig óriási pocsolyák jelzik, hogy egy héttel ezelőtt bazi sokat esett, ergo sok mindent nem tudtunk csinálni ott.
• Délután elmentünk viszont az IKEA-ba, ahol vettünk P. szobájába még egy szőnyeget, kapott karácsonyra egy cirkuszi sátrat (úgyis egy drama king, illeni fog hozzá) és kis talpas pohárkákat, nem mellesleg pedig hotdogoztunk is.
• Ma délelőtt jártunk a Panda Cafe-ban és borzasztó volt, ugyanis annyian voltak, hogy egy tűt nem lehetett leejteni, ráadásul két gyerek orrából is vastag zöld takony folyt, ami úgy tűnik, csak engem zavart.*
• Az óraátállítás óta P. este 9-kor fekszik és 6-kor (!) kel. Rohadék Franklin.

* Szóval negatívum volt, hogy annyian voltak, mint a fos meg hogy két idióta p*cs elhozta a náthás kölykét, illetve hogy a reggel 6-os kelése miatt P. már az odaúton ásítozott, ott pedig többször elkezdett hisztizni, ha valamit nem kapott meg (szó szerint elkezdte a fejét verni a földbe és fetrengeni, majd mikor próbáltam felvenni, karmolt (!)); viszont volt jó pár pozitívum is, többek között, hogy volt egy kislány, aki minden kis szarra elkezdett sírni (nem lökték meg meg semmi, csak mit tudom én, ránéztek) és ezt olyan jól esett látni, hogy van, aki még P.-nél is hirtelenebb kezd el sírni; meg hogy P. el akart venni egy jóval idősebb fiútól egy buszt és tök viccesen harcolt érte: a fiú csak feltartotta a kezében lévő járgányt, P. meg ott ugrált alatta, húzta lefelé a gyerek karját és küzdött, én meg tök büszke voltam rá, milyen bátor; illetve volt egy nagyon poénos jelenet: három fiú játszott a terepasztalnál, egyszer csak az egyik kitalálta, hogy tolják maguk előtt az asztalt, majd a másik két fiú (közülük egyik persze P.) is becsatlakozott és így hármasban, közös erővel haladtak előre, mint a három muskétás.

2011. november 1., kedd

3 nap London - Day 1


Úgy esett hát, hogy október végén volt szerencsém 4 (no jó, 3) napot Londonban tölteni. Egyedül. Pontosabban a Fiúk nélkül. Egy gimis osztálytársnőmnél laktam 3 éjszakát, aki egy London központjától 50 percre lévő kisvárosban él és virul immáron 5 éve. Az út előtt sokat keresgéltem, olvasgattam, mit lehet ilyen rövid idő alatt befogadni Londonból, a Várost Egy Nap Alatt Körberohanó Fiú volt a példám, hogy érdemes belevágnom a Nagy Kalandba, még ha sok mindent kénytelen is leszek kihagyni. Íme hát hová (és milyen útvonalon) jutottam el 3 nap alatt Európa legnagyobb városában...

Ja, mielőtt elkezdeném, leszögezem, hogy:

• miután Írországban van elég sok szép ződ gyep, a parkokban nem töltöttem sok időt
• miután Írországban nagyjából ugyanolyan boltok vannak, ugyanolyan kínálattal, mint Londonban, egyetlen menőnek számító boltba sem mentem be
• mivel a képzőművészetek sem a gyengéim, sok "kötelező" galériát és múzeumot is kihagytam
• roppant gyorsan gyalogolok
• a tájékozódási képességem tökéletes
• nem tartozom az óránként pisilnem KELL típusú emberek közé
• abszolút multifunkcionális vagyok

Az előkészületek:

Október elején megvettük a repjegyet a Gatwick-re (az Aerlinguson vannak 0 Euros jegyek, ha-ha). Október közepétől bújtam a London útikönyvet, hogy elkészítsem a haditervet. Szerda este, az utazás előtt egy nappal megvettük online a reptérről London központjába szóló vonatjegyet, ami így egy útra 5 font volt, vagyis szinte fillérekért jutottam be a városba. (A 3-4x ilyen drága Gatwick Express épp annyi idő alatt röpített volna be a Victoria Station-ra, mint ez az olcsóbb verzió. Zseni vagyok, na.)

Csütörtök:

A gép reggel 8.50kor indult, mivel csak kézipoggyászom volt, 7 előtt pár perccel sétáltam ki a sarokra taxit fogni. Sofőrnek egy meglehetősen hallgatag palit kaptam, aki a reptérre vezető úton egy fia szót nem szólt, no nem mintha kedvem lett volna dumálni, de akkor is, fura volt. Útközben rádióztunk hát és eszembe jutott, hogy hoppá, ma van a szavazás és én ezt egy az egyben elfelejtettem... Sebaj. A reptéren nem volt sok időm nézelődni, egyenesen átszaladtam a biztonsági kapukon, vettem egy vizet meg egy kis apróságot a vendéglátómnak és beültem a kapuhoz híreket nézni. Öt perc múlva szóltak, hogy a 10-24. sorig ülők megkezdhetik a beszállást, kötelességtudóan megkezdtem hát. Az út viccesen rövid volt, de hogy még gyorsabban teljen az idő, magoltam, mikor merre fogok menni, jó magyar turistához híven megettem egy sonkás szendvicset és "ki tudja, mikor repülök egyedül legközelebb!" felkiáltással ittam egy capuccino-t is (utálom, de latte nem volt). 20 perccel korábban érkeztünk Londonba, mint a menetrend szerint kellett volna, így 9.55kor már ott ácsorogtam egy automata előtt a vasútállomáson, hogy felvegyem az előzőleg online rendelt jegyet. Miután minden simán ment, 10.10-re végeztem, kikerestem, honnan indul a vonatom a Victoria Station-ra és lesétáltam a megfelelő vágányhoz. A 10.26-ost értem el, ez azt jelenti, hogy 11-kor leszállhattam a csurig tömött vonatról és nekivághattam az első napnak.

Először a Westminster Cathedral-hoz sétáltam el, ahová csak bekukkantani tudtam, mert épp temetés zajlott és cikinek éreztem volna a gyászolók között sétafikálni, fényképezőgéppel a nyakamban. Innen a Buckingham Palace-hoz sétáltam. Itt benéztem a Royal Mews kapuján, kicsit filóztam, bemenjek-e megnézni a hintókat, de úgy éreztem, annyira nem izgatnak, úgyhogy továbbsétáltam a palotáig. Ekkor sajnos elkezdett csöpögni az eső, de ez senkit sem riasztott el attól, hogy kivárja, míg az őrségváltók piros bekecsben belovagolnak a palotába. (Ha kiszámoltam volna sem érhettem volna ide jobb időben egyébként, hiszen így elmondhatom, hogy elkaptam az őrségváltást, bár épkézláb fotót nem sikerült lőnöm...) A palota előtt álló Victoria királynő szobrot épp felújítják különben, így azt nem sikerült körbejárnom, amit sajnálok, de így jártam. A palotától a Green Parkon át elsétáltam a Wellington Arch-ig, majd onnan be a Hyde Parkba. Bár az eső még mindig szemerkélt, nem akartam metrózni, mert annyira azért nem esett, hogy fájt volna. A Hyde Parkban elsétáltam a Serpentine tóhoz, ami tényleg gyönyörű, majd átmentem a tavat átívelő hídon és megnéztem a Diana hercegnő emlékére épített szökőkutat, ami minden, csak nem szökőkút, inkább ilyen vízfolyam-szerűség. Itt elrágcsáltam egy csokit, majd átvágtam a Hyde Parkon és elgyalogoltam a Science Museum-ig, ahol szereztem egy térképet és az alapján próbáltam botorkálni a sok-sok látnivaló között. Sparrow-val ellentétben én annyira nem voltam lelkes, mert szinte fájt a gyomrom, annyi ember volt a múzeumban és ez baromira zavart. Idáig azt hittem, bírom a tömeget, de itt egyszerűen annyi ember volt, hogy megcsömörlöttem és idegesítettek, na. Az alsó szintet ennek ellenére azért böcsülettel végigjártam. A 2., 3. emeletet már csak úgy tessék-lássék érintettem, megnéztem azokat a dolgokat, amik izgattak (pl az első számítógépet, a plafonról lógó repcsiket), majd tűztem a 4. emeletre, az orvosi részleghez, ahol ismét csak hosszabb időt töltöttem, mert ez volt számomra a legérdekesebb a múzeumban. Nagyjából 1,5-2 órát töltöttem benn, de akár 1,5-2 napot is el lehetett volna marhulni - feltéve, ha nem lettek volna ilyen fájóan sokan. A Science Museum után a Natural History Museum-ot is meg akartam nézni, de az előtt km-es sorok álltak és eddigre teljesen elegem lett a tülekedésből. Felszálltam hát a metróra South Kensington-nál és elmetróztam a Westminster-ig. (Ja, vettem Oyster kártyát, tök megérte. 10 fontot töltöttem rá, biztos, ami biztos, úgyhogy itt költöttem először fontot: 15-öt (ebből 5 visszajárt, miután visszaadtam a kártyát). A Westminster-nél sajnos újra rákezdett az eső, ezért a Boadicea szoborcsoportig nem sétáltam ki. Elővettem hát a második szenyámat és a Churchill múzeumot vettem célba, ami jó zúzós áron futott, de nem hagyhattam ki, bementem. Audioguide-dal navigáltam át magam az épületen, csomó izgalmas dolgot láttam, hallottam, tapintottam, nem érzem hát úgy, hogy kidobott pénz volt a belépőjegy ára... A múzeum után besétáltam a St. James Parkba, fotóztam pár mókust és egy pelikánt, majd miután a hídon nem tudtam átmenni (felújítják), visszasétáltam a Horse Guards Parade-ig, ahol szintén pont elkaptam az őrségváltást, hiába, időzíteni tudni kell. Innen a Whitehall-on elsétáltam a Downing street előtt (miután le van zárva az utca, nem volt túl izgi), megnéztem az út közepén álló szobrokat és visszafordultam és bementem a Bankqueting House-ba. Itt is az audioguide-tól tudtam meg, mit érdemes tudni az épületről, igaz, az 5 fontos jegyárban benne van egy 20 perces videófilm megnézése is. Az árához képest szerintem nagyon izgalmas volt a hely, szeretem ezeket a nagy múltú, öreg épületeket. Bár ekkor már negyed 6 volt, elsétáltam a folyópartra a Trafalgar Square-t is érintve, majd megnéztem az alkonyi fényben Cleopatra tűjét a két Szfinx-szel és megállapítottam, hogy a Waterloo híd - mint az összes többi londoni híd a Tower kivételével - igencsak funkció-központú, magyarul egyszerű és csúnya a gyönyörű pesti hidakhoz szokott szemnek.  Innen elsétáltam a Charing Crossig és felszálltam a szállásomra vivő vonatra, ahová úgy 7 körül érkeztem meg. Otthon vacsoráztunk, felidéztük a régi gimis éveket, rácsodálkoztunk arra, hogy megöregedtünk, majd 11 körül tértünk nyugovóra, tudva, hogy holnap hasonlóan nehéz napom lesz...

2011. október 31., hétfő

Szokásos ilyenkor aktuális köcsögségem - update


Megőrülök ettől a sz*r Halloween majmolástól, sajnálom. Ez angolszász ünnep és punktum, egyszerűen idegesít, hogy a mai (magyar) gyerekek már úgy nőnek fel, hogy nekik október vége / november eleje nem arról szól, hogy a sötétben kibotorkálnak apuval meg anyuval a temetőbe és gyertyát gyújtanak a halottaikért.

Őszinte leszek: taszítanak a tökben turkáló magyar babakezek*, ez van.

* Ez alól kivételt képeznek a külföldön élő magyar babakezek, az más, ha ők csinálják, az nem zavar, beilleszkedés, érted, nem gáz.**

** Ettől függetlenül mi pl nem faragtunk tököt, mert tőlem még mindig messze áll ez a hagyomány... Majd talán jövőre, ha P. nagyobb lesz... Meglássuk.

update: Ezután mi fogad ma reggel a freeblog főoldalán? Ez a beképzelt, nagyképű rubbish: EGO. Írtam kommentet, de persze nem jelent még meg, majd ha igen, ide is bemásolom, nincs kedvem megint leírni, szerintem miért gáz ez a nagy magyar tökölés. (Egyébként azokról a blogokról is megvan a véleményem persze, ahol moderálják a kommenteket...)

A hét poénja


Miután egy kislány - természetesen hiába - próbált mosolyt csalni P. képére az elmúlt napok egyikén, megkérdezte, hogy "Mosolyog egyáltalán ez a fiú valamikor?"*

* Alapból mufurc az arca, nem tudom, kitől örökölte... Nagyon tud nevetni, poénkodni, de csak ha ő akar. Kis kekec.

2011. október 30., vasárnap

Ééééés megcsináltam


Na jó, 3/4-ig. Bővebben és képekkel hamarosan.

2011. október 26., szerda

Ötödik érzék


P. mostanság rájött, hogy van orra is és amióta ilyen Proust-i magasságokban szárnyal, mindent szaglászik, ami csak elé kerül.

Élvezettel beleszippant az ebédjébe, hangosan szimmog a törölközőt az orrához tartva, huncutul beleszagol a kukába, gyanakodva szipókázik meg mindent, ami csak az orra elé kerül.

Imádom.

Pipálósoknak

Victoria Station → Westminster Cathedral → Buckingham Palace + Queen Victoria Memorial → Lancaster House? → Royal Mews? → séta a Green Parkon át, majd Apsley House-nál be a Hyde Parkba (Wellington Arch) → Serpentine Road - szobrok → Royal Albert Hall → Science Museum → Natural History Museum (Cromwell Road) → V&A → South Kensington Tube station → Westminster Station → Boadicea szoborcsoport → Cabinet War Rooms, Downing Street, St James' Park, Horse Guards Parade Park, Cenotaph, Banqueting House, Old War Office, London Eye (szemben) valamelyik (és még Admiralty Arch, Trafalgar vagy Cleopatra's Needle, Waterloo Bridge vagy mindkettő) → Charing Cross → HAZA

London Bridge Station → London Dungeon → Britain at war experience → HMS Belfast → Southwark Cathedral → Borough Market → Golden Hinde → Clink Prison Museum → Shakespeare's Globe → Tate Modern → Millenium Bridge-n át → St Paul's Cathedral → St Stephen's Walbrook → Bank of England Museum → The Gherkin → Lloyd Building → Monument (London Bridge) → Monument Station – Tower Hill Station → Tower of London → Tower Bridge → St Katharine Docks → valahogy London Bridge Station és HAZA

vagy Embankment Station → Cleopatra's Needle, Waterloo Bridge → Trafalgar Square → National Gallery → Piccadilly Circus → St James's Church → Piccadilly Circus – Charing Cross → HAZA

Charing Cross Station → Benjamin Franklin House → Houses of Parliament (Big Ben) → Jewel Tower → Cromwell statue → Westminster Abbey → (Trafalgar Square → National Gallery → Charles I statue → Admiralty Arch → Old War Office → House Guards Parade Park -> Banqueting House → túlparton London Eye → Downing Steet → Cabinet War Rooms & Churchill

Museum → St James's Park) → St James's Palace → Spencer House → Green Park Station – Baker Street Station – Sherlock Holmes Museum → Regent's Park → Madame Tussaud's → Baker Street Station – Piccadilly Circus Station → Warwick street (parking meter) → Piccadilly Circus → Covent Garden Station → Covent Garden Piazza → (Neal Yard editing suite) → London Transport Museum / esetleg British Museum → tube-bal Charring Cross Station → HAZA

Egyéb:

• Harrods
• Guildhall
• Madame Tussaud's Museum
• Chelsea
• Soho
• The Charles Dickens Museum
• Where Hogwart's Express disappears into the wall! Location: Platform 9, King's Cross Station
• Notting Hill
• Holland Park
• Greenwich
• Marble Arch – Speaker's Corner
• British Museum

2011. október 25., kedd

Desperate


Azt hiszem, kellőképp érzékelteti a kétségbeesésem, hogy mit csináljunk bezárva itthon, hogy tegnap délután 5 felé elvittem P.-t fürdeni és úgy csináltam, mintha strandon lenne: más játékokat kapott, mint szokott az esti fürdésnél, dúdoltam neki a Pancsoló Kisfiút és még a borzasztó mesét is felolvastam neki egy ősrégi Nők Lapjából...

Közben kinn: ESIK és ESIK

2011. október 24., hétfő

Megjött


Itt a nedves ősz, ó, már nagyon-nagyon vártuk. Egész hétvégén esett, mit esett, ömlött az eső, az a nehéz, súlyos, nem az a kis spriccelős már-már vidám, úgyhogy kimoccanni nem sikerült igazán.

Szombaton délelőtt IKEA-ban voltunk, P. kapott a szobájába egy utas szőnyeget (nagyon kafa) meg egy kék játéktárolót (szintén), amit azóta is bunkernek használ, de sebaj. Délután Tallaght-ban jártunk, mert kifogytunk a pelusból és úgy véltük, a Square-ben biztosan van, mit nekünk sarki kistesco...

Vasárnap délelőtt a Phoenix Parkba ugyan kimerészkedtünk, de útközben nagyon rákezdett, játszózni így nem volt értelme, némi autózgatás után hazajöttünk hát. Délután Cornelscourt, Dunnes, éljenek a plázák... Eh.

Most esik, délelőtt gyurmáztunk. (Ha-ha)

2011. október 20., csütörtök

Az Tévérűl


Leszögezem előre, hogy P. az istennek sem hajlandó tv-t nézni, szóval mielőtt bárki feltételezné, tuti nem ezért rossz alvó, de azért hogy mik vannak?

(Az alábbi idézetek egy fórumról származnak.)

A tévézés káros...

"A szakember szerint ennek az az oka, hogy a tévézés testileg is lebénítja a gyereket, és mert a gyermekek a mozgással képesek feldolgozni az őket érő élményeket. A televízió ráadásul leállítja a gyerekek nagyszerű képalkotó fantáziáját, amivel mesehallgatás közben, játék közben feldolgozza élményeit, újra és újra tagolja tagolatlan benyomásait a világról és a saját belső világáról."

"Gondoljuk meg: a televízió „leülteti”, mozdulatlanságra készteti az őt figyelmesen néző gyereket, akinek fejlődéséhez pedig a mozgás nélkülözhetetlen volna. A göttingeni klinika nemrég lezárult vizsgálatai szerint a mozgás hiánya miatt egyes idegpályák nem megfelelően alakulnak ki – ami a későbbiekben a beszédfejlődésre majd pedig a gondolkodásra is károsítóan hat. Ezen kívül a szabadon játszó, manipuláló kisgyerek elmélyült – „bámészkodó”, „merengő” – belső életet él, melyben feldolgozza a külvilágból és saját belső világából folyamatosan érkező benyomásait. A külső kép megjelenése ezt a folyamatos feldolgozó munkát is leállítja. A testi mozdulatlanságban a ki nem élt aktivitás növeli a feszültséget, és ez a felduzzadt aktivitás később agresszióban robbanhat. Ugyanígy növeli az agresszív irányba ható feszültséget a vágyak, dühök, szorongások, tapasztalatok feldolgozásának hiánya is."

"A francia médiahatóság (a CSA) és az egészségügyi minisztérium közös vizsgálata (2008) egyértelműen rámutat a csecsemőkori tévézés káros hatásaira. Magatartási zavarok, figyelemzavarok, alvászavarok, táplálkozási zavarok, tanulási zavarok, szorongás, agresszivitás alakulhatnak ki. Ennek alapján Franciaországban kötelezték a műsorterjesztő hálózatokat arra, hogy rendszeresen tegyék közzé az alábbi közleményt: „A televíziózás zavarhatja a 3 év alatti gyermek fejlődését, különösképpen a specifikusan nekik szóló csatornák megtekintése." Ugyanakkor megtiltották, hogy reklámban hangsúlyozzák e csatornák fejlesztési, oktatási, nevelési erényeit."

És három cikk:


http://inforadio.hu/hir/tudomany/hir-40111

http://www.weeg.hu/konyvtar/main.php?page=36

http://www.nlcafe.hu/noklapja/20110618/babateve/

2011. október 19., szerda

Előzmény


Most, hogy ennyi energiát fektettem az Első év dokumentálásába, úgy döntöttem, a kezdetek-kezdetét is összeszedegetem, mikor lett először pozitív a teszt, mikor milyen vizsgálaton voltam és hasonlók...

Míg ez kész nincs, íme a Legeslegelső bejegyzés, a Terhesség Tényéről.

Mozgásfejlődés az első évben

2010. május 12 - születés 3000 gramm és 53 cm (37 hetesen és 5 naposan)

2010. június 30 - először fordul keresztbe a kiságyban

2010. július 15 - először repül

2010. július 27 - először billen hasról hátra

2010. október eleje - elkezd kúszni hátrafelé

2010. november 5 - elkezd kutyázni és felnyomja magát háromszögbe

2010. november 22 - először esik ki a pihenőszékéből (hátról hasra fordul direkt)

2010. november 28 - először húzza előre a két térdét (egyszerre) kutyázáskor

2010. december 4 - elindul előre, szabályosan mászik

2010. december 15 - elkezd hátról hasra fordulni rendszeresen

2010. december 24 - először ül támaszték nélkül

2010. december 25 - először áll fel a dohányzóasztal mellett

2011. január 9 - elkezd állva zenére rugózni

2011. január 13 - elkezd ügyesen leguggolni állásból

2011. február 13 - elkezd lépegetni a nagyvilágba, ha próbáljuk letenni négykézlábra, de fogni kell

2011. február 14 - elkezd stabilan ülni

2011. március 7 - az etetőszéket maga előtt tolva sétál

2011. március 9 - először áll fel egyedül ülésből a szoba közepén, minden segítség nélkül

2011. március 21 - ügyesen szalad a járássegítővel