Még majd kiegészitem, ha beugrik más

Azt hittem, csak Petinek* tudtunk száz nevet kitalálni becézésképp, de nem...
A kisebbik dublini unoka aktuális nevei:
Pali, Paji, Palika, Pajika, Palikácska, Palkó, Palmók, Paja, Palacsinta, Palacsintatészta, Pajamaja...

* Peti, Pepe, Pipi, Pipetta, Pepke, Peppencs, Pöppenet, Peppinó

Hirek

Jaj, annyi újdonság van, hogy szörnyű. Például:

• Palika már nem kúszik, hanem mászik, szépen, szabálytalanul (minden harmadik csúszásra leteszi a fejét a földre, hogy segitse a mozgást haha, roppant gyors igy). Teljesen csőfixált lett, fürdetni nem lehet, mert a zuhanycsövet rágná azonnal, a szobában letéve meg egyből a porszivócsőhöz startol (bárhol kiszúrja a lakásban és odairamodik). A mászás mellett újabban A betűzik is - a sok új mozgásnak köszönhetően (?) ötször ébred éjjelente minimum, nem akarok róla beszélni... 
• Peti is okosodik, sokszor mond dolgokat angolul (például This is the last one meg hétfőn csináltak egy kisérletet és itthon megcsináltatta velünk is, hogyaszongya kell bele yeast (ezt én lisztnek, Nagyi meg rizsnek értette először haha), sugar meg meleg viz és szabályosan levezényelte, mit hogyan csináljunk). Az Annyi minden megtalált és az Elment a vándor hallatán mondjuk már sugárban hányok, annyiszor hallottam az elmúlt egy hétben mikrofonba orditva, de sebaj, mindent a fejlődéséért. 
• AV fontos felfedezéseket tett a seizure-t illetően (erről később, ezt ki kell fejtenem majd).
• És bizony nálam is vannak változások: Ha szeretnénk, jöhetne Tomika vagy Emmácska. Hát igy.

Még P1

Illetve mostanság szava járása lett, hogy no, ez már nem lesz jobb... Roppant vicces, mikor csinálunk valamit, ami nem lesz túl sikeres és megjegyzi, hogy ez ennyi, nem lesz jobb...
Ja, múltkor meg elfelejtettem vinni törölközőt a Seapoint-hoz, úgyhogy miután sajnálkozva közöltem vele a rossz hirt, epésen megjegyezte, hogy vizet sem hoztál gondolom... No jó, ez igy nem vicces, de ott és akkor nagyon jól jött ki.
És ma meg... Jövünk haza kocsival, AV rám szól, hogy túl közel megyek az előttem haladó autóhoz, bénán reagálok, hogy te is közel szoktál menni, mire megkérdezi Petit, hogy és te hogy szoktál? erre Pepike: Én nem szoktam vezetni, elnézést.

Rettenthetetlen

- Találd ki, mit szeretnél csinálni holnap!
- Egy kisszekrényt szeretnék.
- Nem azt kérdeztem, mit szeretnél, hanem mit szeretnél csinálni...
- A kisszekrénnyel?!

Seapoint

Azért a tegnapi felhők után a mai ég kissé megnyugtatóbb volt:

(Csá gyikok, én leléptem...)

Peti nyelve

Peti rendszeresen túláltalánositja a nyelvtani szabályokat: a mosolyog nála mosolygik például és sokszor mond olyanokat hogyaszongya: elvihetje (elviheti) vagy nézhetje (nézheti) vagy elküldhetje (elküldheti)*.
Most őszintén, milyen lehet már külföldiként magyarul tanulni?

* És nem, nem javitjuk ki, rákérdezünk helyesen maximum, hogy tényleg, mosolyog? Vagy elviheti? Megengeded?
És láss csodát: Abszolút falra hányt borsó.

A keddünk és némi egyéb

Ma jobb napunk volt eddig, voltunk megint Seapointnál és nem esett (haha), sőt a liftet sem szerelték. Palika ma nagyon furcsán alszik: reggel fél 7-kor kelt (ez nem furcsa), viszont 3/4 8-kor elaludt fél 9-ig, úgyhogy kicsit paráztam, hogy majd az ovi felé sir, de nem, egész jól kibirta, végig bazsalygott hátul Petivel. Ovi után a Supervalu-ban vásároltunk, miután kiderült, hogy a Mothercare nem cseréli vissza a vasárnap vett inget, ami kicsi lett Pajára természetesen (azóta irtam nekik, hogy ezt mégis hogy, azért, mert sale item valami, azért illene kicserélni, ha kicsi, nem pénzt akartam vissza, vettem volna mást helyette - reagáltak is, hogy igazam van, szóval eh, vihetem vissza megint). A Supervalu-t azért szeretem, mert mindig vannak leárazott félkész ételek (ennyi az örömem, mit tegyek) és igy hetente 1-2x nem kell főzni, mégsem költök egy vagyont és mégsem szart eszem. (Ezek jó minőségű, nem mikróban megmelegitendő ócskaságok, hanem normál kaják leárazva 2-3 euróra.) No szóval vásárlás után Palika a hazautat is szépen birta, bár kicsit azért nyikorgott, hogy tudjuk, hogy róla van szó, majd miután itthon megetettem, 11-kor megint aludt 45 percet. Megint aggódtam, hogy amikor megyünk Petiért majd sir a kocsiban, de nem, megint kibirta, sőt, a Seapoint-os mókát is egész jól tűrte, igaz, párszor majdnem kificergett a kezemből, de vasmarokkal tartottam. Hazafelé elaludt a kocsiban 2 felé, mikor hazaértünk felébredt fél 3-kor és 4-kor megint elálmosodott és elszunnyadt és ugyan negyed órára felkelt az előbb, most megint alszik - feltételezem 3/4 6-ig. Szerencsétlen amúgy nagyon kivan: izzad, mint a ló, ragad, tapad, melege van. Éjjel egy szál bodyban aludt, hihetetlen, ilyen sem volt még. Kinn 24-25 fok van, de nyúlós, fülledt meleg, lépsz kettőt és rádtapad a ruha, kizökkent az idő, nagyon furcsa. (Ilyenkor mindig eszembe jut Szingapúr, ahol 90% feletti a páratartalom és bőven 30 fok felett van a hőmérséklet - no most ott ki tud élni!? Mikor kiszálltunk a gépből anno (nem mentünk ki az utcára, csak a légkondis reptéren mentünk át az egyik kaputól a másikig), nem tudtam abbahagyni a hisztit a forróságtól és meggyőződésem volt, hogy nem működik a légkondi, egészen addig, mig AV megjött vörös fejjel és közölte, hogy jaj, de jó hűvös van ezen a reptéren, az utcán meg lehet halni - hát te jó isten, mi lehetett ott kinn?) Este jön a Nagyi egyébként, kiváncsi leszek, mi lesz, ezúttal nem segiteni jön, hanem nyaralni, mert most lesz 60 éves - remélem azért néha rá tudjuk majd lőcsölni a gyerekeket, elvégre itt lesz augusztus 7-ig.
És akkor egy döbbenet a végére: Anyu tegnap mesélte, hogy az egyik gimis évfolyamtársamnak patkóbél-gyomor- és vastagbélrákja van. 34 évesen bakker. Miért vannak ilyen dolgok a világon? Hogy hihet valaki Istenben ilyeneket hallva?
Ja, meg még egy eszembe jutott: Anyu szerint a sógornőm "beteg", mert mióta megszületett Sebi, nem volt sehol. Se boltban, se fagyizni, se sehol. Teljesen megszállottan gyerekezik, folyton méricskéli, egész nap cicin lóg a kisfiú, nem főz, nem takarit, sem csinál semmit, ami nem Sebivel kapcsolatos. Anyu ezt úgy közölte, hogy én sem vagyok normális a lótifuti stilusommal (nem érti, még mindig nem érti, hogy én igy élek túl, különben már rég megőrültem volna a bezártságtól), de hogy Réka sem kerek ezzel, hogy csak Sebivel foglalkozik hónapok óta, az is biztos. Nem tudom. Lehet, hogy depressziós? A képeken elég fura, az biztos, de alapból nagyon fura (eleve matektanár... ennyi... bocs Ági, tudom, hasonló téren mozogsz), nem ismerem annyira, hogy meg tudjam itélni, normálisan viselkedik-e vagy problémái vannak... Hjaj, nehéz ez.  

Egyébként

Remélem mindenki tudja, mi a közös az alábbi hirességekben:

Szókratész, Arisztotelész, Nagy Sándor, Julius Caesar, Jeanne d`Arc, Richelieu bíboros, Napóleon, Leonardo da Vinci, Dante, Moliere, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Babits Mihály, Agatha Christie, Hemingway, Dickens, Maupassant, Händel, Gershwin, Berlioz, Sosztakovics, Paganini, Csajkovszkij, Alfred Nobel, Pascal és Newton

Hétvég

Amúgy meg jó kis aktiv hétvégénk volt, hurráhurrá.
Péntek éjjel Palcsi egyszer kelt, fél 6-kor, majd 6-tól aludt még 3/4 7-ig, igy egész kipihenve ébredtünk.

Délelőtt elvonultunk közösen a Kukacos játszótérre (Palmeston Park) és mig AV Palikát tologatta, én Petivel játszóztam (szaltózott is egyet a hintáról, mert hason feküdt rajta és fellenditette a lábát, jajj). Ebédre krumplilevest főztem, ami elég felejthető lett, igy AV ebéd után elment a Tescoba tejért, hogy este süthessen palacsintát. Amikor Paleszt letettük aludni, Petivel felkerekedtünk és elautóztunk Bray-be a Summerfest-re, AV meg Palika álmát őrizte. Vicces, hogy tőlünk a bray-i lemenőig kevesebb idő alatt értünk el, mint onnan a központig, akkora volt a dugó... Mázlim volt viszont, mert öt percen belül leltem parkolóhelyet, szemfülességem határtalan. Peti a szokásos busz után kipróbálta a hernyót, de annyira nem tetszett neki, mert szédült, majd életében először felült a körhintára is, no az viszont nagyon bejött, nevetett meg minden, tök aranyos volt. Ezeken az attrakciókon kivül volt még vagy hat neki való játék, de általában három dologra ülhet fel, igy nem is tiltakozott, mikor mondtam neki, hogy ennyi volt, menjünk fagyizni. Sajnos mivel a csokifagyi kiégett nála, mostanság mindig epret kér, úgyhogy kénytelen voltam két gombócos tálacskát venni, mert a Gino's gyümölcsfagyijai számomra nem túl nyerők és most, hogy végre Palika nélkül jártunk Bray-ben, gondoltam én is megérdemlek végre egy gombócot. (Ha csokit kért volna, elfeleztük volna, mert bazi nagy egy adag, de igy saaaajnos....) Fél 6-ra értünk haza, visszafelé szerencsére nem volt dugó. Itthon gyorsan megetettem Paját, beszéltem Anyuékkal és fél 7-kor berángattam a kocsiba Palkókát, hogy elmenjünk bevásárolni a Tescoba. (Imádom, hogy csak én vezetek, két gyereket meg nem lehet AV-re hagyni, ehhhhh...) Negyed 8-ra otthon is voltunk a nagybevásárlásból, igy kezdődhetett az esti rutin: vacsoráztatás, fürdetés, altatás... Fél 12-kor kerültünk ágyba, ami hiba volt, mert Paja 3/4-kor kelt enni és ezt a jó szokását fél 3-kor és fél 6-kor is megismételte, majd 7-kor végleg kipattant a szeme és kezdte a vasárnapot. Mit ne mondjak, nem voltam túl kipihent, amikor kivonszoltam magam a nappaliba reggel.
Ennek ellenére délelőtt mig Paja aludt 45 percet, főztem, mint a gép: baracklevest csináltam meg mézes-citromos csirkemellet rizzsel és diós-mogyorókrémes sütit. A fiúk elvonultak a Grand Canal-hoz sütizni meg bicajozni, mire hazaértek, mi már Palikával messze jártunk: betettem ugyanis a kocsiba és eltéptünk a St Stephen's Green-be, mert reméltem, hogy az ottani Mothercare-ben lesz vagy talpas vagy sima babagatyó (aminek nem szoros a gumija, hanem ilyen baba terhes gatya haha). Természetesen nem volt, sőt, a hülye Mothercare csak délben nyitott, pfff. Sebaj, a Dunnes-ben vettem három rugit azért, mert abból kifogytunk rendesen: valahogy Peti régi rugijai eltűntek. Body-k, ingek, kabátok vannak - rugik nincsenek. Érthetetlen. Fél 1 körül értünk haza, hálistennek Paja bealudt a hazaúton, igy volt fél óránk megebédelni hármasban. Ebéd után még marhultunk kicsit, majd mikor Palika fél négy körül bealudt, Petit felpakoltam és elmentünk LUAS-ozni. (Mondtam, hogy aktivak voltunk, na.) A Charlemont megállóig kocsival mentünk, ott leparkoltunk és elmentünk egészen a The Gallops nevű megállóig. Vicces, életemben egyszer utaztam eddig ezen a vonalon (a piroson talán négyszer haha), hiába, nem igazán szeli keresztül-kasul a várost a villamos... A Gallops-nál leszállva elsétáltunk egy játszótérig (Orby Park), majd némi játszózást követően hazaindultunk. A LUAS oda- és visszafelé is gyorsan jött, öt percet sem kellett várnunk és ott volt. (El kéne adni a buszflotta felét és épiteni még vonalakat, sokkal jobban járna mindenki, eskü...) Hazafelé - már kocsival - beugrottunk kenyérért egy benzinkútra (máshol nem tudtam megállni), majd 6 körül értünk haza, fáradtan, de élményekkel gazdagon (haha). Este AV még elvitte Palikát sétálni egy fél órára (ezen jól összevesztünk*), majd 9-re és fél 10-re dugtuk ágyba a kölyköket, hogy hamarosan folytatódhasson a mókuskerék egy következő héttel.

* Palika rászokott, hogy délelőtt alszik 45 percet, majd délután 1,5 órát két részletben (vagy forditva, délelőtt alszik egy hosszabbat egy rövidke ébredéssel és délután szunyál 45 percet), de ha 5 előtt ébred fel, akkor még engedem, hogy 7-fél 8 között szunditson egy 10-20 percet, mert akkor kibirja a 8 órás fürdetésig és szokásosan 9-negyed 10 között alszik el. AV (és Nagyi) kitalálta, hogy kegyetlenség 10-20 percet aludni hagyni szegényt (nem ébresztem fel, 20 perc után mindig felkel ilyenkor), úgyhogy tegnap, mikor elvitte sétálni AV, nem engedte, hogy elaludjon! Azt hittem, megbolondulok, egyrészt, mert nem tudom, mit nem lehet azon felfogni, hogyha fél 5-kor (vagy előtte) felkel Palika, majd 8-kor fürdik, akkor negyed 9-kor már nincs ereje enni sem, üvölt, nyikorog, szenved, nem eszik normálisan és beájul fél 9-kor, ami azt jelenti, hogy tuti ébred 10-11 körül, mert éhes (ha hamarabb fürdetjük, mondjuk fél 8-kor, akkor meg 8-kor már alszik és akarja a halál 5-kor kezdeni a napot...); másrészt meg mert rühellem, hogy már megint jobban ismerik a saját gyerekemet nálam. Nem értem, minek hasonlitgatni: ha közlöm, hogy Palika (és Peti sem anno) soha nem alszik többet babakocsiban 45 percnél, akkor minek kötni az ebet a karóhoz, hogy biztos azért ébred 45 perc után napközben, mert keveset van szabad levegőn, hiszen az ő gyerekei 2-3 órákat is aludtak kinn? Vagy ha mondjuk, hogy Peti már alszik délután, akkor miért kell vészmadárkodni, hogy az egészségtelen, hiszen az ő gyerekei 6-7 éves korukig** aludtak minden délután? (És most őszintén, mit csináljak, hogy vegyek rá egy 4 éves gyereket arra, hogy aludjon, ha nem álmos? Zsaroljam meg? Haha...)

** mellesleg én meg nem aludtam csomószor már 4-5 évesen sem...

Fagyasszatok le!

Eh, szétcsesz az ideg. Nem értem, mi vett rá, hogy még egyszer nekimenjünk a babázásnak. Elsőre is utáltam, nem tudom, honnan vettem, hogy másodszorra élvezni fogom vagy legalábbis könnyedén elviselni. A mai napunk eddig egy darab szar volt, kezdve azzal, hogy tegnap este Pali 9-kor elaludt, majd kelt negyed 11-kor és negyed 12-kor is, igy éjfél volt, mire ágyba kerültem. Aludtam 3,5 órát, hurrá, amikor is újra felébresztett, evett, letettem, majd 45 perc múlva szirénázott, ergo 5 óra volt, mire újra elaludtam. 3/4 7-kor pedig természetesen kezdte a napot. A szokásosan fos éjszaka után, miután leadtuk Petit az oviban, elmentünk a Lidl-be, vásároltunk (kézben vittem, mi más), majd hazafelé elaludt, én téptem, mint a hülye, hogy meg tudjak reggelizni, mire felébred - aha, lószart, amint felértünk a lakásba felkelt, kemény 20 perces alvás után. Próbáltam főzni, reggelizni, de amint letettem a kezemből, visitott és tekergett, mint a disznó. (AV az agyamra megy azzal, hogy én vagyok a hülye, miért nem eszem, ha fenn van Paja, no vajon miért, talán azért mert gyűlölök orditásban enni? Legalább lenne egy hangszigetelt szobánk, eskü betenném oda, cseppet sem aggasztana, hogy sir, de igy, hogy hallom, megbolondit.) No szóval a délelőttöt végigsirta, közben én főztem egy tojáslevest és Petinek főztem ki némi tésztát, majd fél 1-kor elindultunk az oviba. Az odaúton elaludt, nem kelt fel, mikor Peti beszállt mellé, hurrá, elautóztunk hát a Seapoint-hoz, mert bár borult volt az ég, de fülledt meleg volt és gondoltam legyen Petinek egy jó napja, pancsoljunk kicsit. Amint leértünk a partra, Palika annak rendje és módja szerint felébredt (hát persze, letelt a 45 perc), bevetettük hát magunkat a vizbe, de öt perc sem telt el, elkezdett csöpögni az eső. Először nem vettük komolyan, reméltük, hogy eláll, de mikor még öt perc múlva is erőteljesen szemerkélt, hazaindultunk. Félúton jártunk, mikor száz ágra kisütött a nap. Ó, szuper. (Palika persze nem aludt el hazafelé, de mondjuk ezt nem is bántam.) Azért volt ez bosszantó, mert több dolog együttállása kell ahhoz, hogy tudjunk tengerezni, a mai nap dagály időpont és meleg szempontjából tökéletes lett volna és tessék, mégsem tudtuk kiélvezni 10 percnyi esőcsöpögés miatt. Hazaérve folytatódtak a kellemetlenségek - a liftre ki volt irva, hogy nem működik. Mikor felszerencsétlenkedtem a babakocsit hordozóstól a negyedikre, megláttam a liftszerelő faszit, rákérdeztem, hogy ugyan mondja már meg, hogy ez tervezett javitás volt-e ez vagy egyszerűen beszart a lift véletlenül, mert ha az előbbi, akkor mondjuk megérdemeltünk volna egy előre figyelmeztetést és akkor mondjuk rohantunk volna haza ovi után, hogy még felérjünk; de akkora szerencsétlen volt a fickó, hogy nem értette, mit mondok, csak annyit tudott hajtogatni, hogy mindjárt kész, mindjárt kész. (Nesze neked ne indulj külföldre dolgozni nyelvtudás nélkül... Ez a faszi például kettőt nem tudott szólni, áááááá.) No szóval végre bejutottunk a lakásba, gondoltam gyorsan együnk, mig Palika csöndben van - aha, amint levettem a cipőmet éktelen orditásba kezdett és konkrétan két órán keresztül nem maradt egy percre sem csendben, ha letettem, úgyhogy 4-kor megelégeltem a dolgot és ledobtam az ágyába, mondván nincs az az isten, hogy én még egy percig cipelem. (Igen, reggel 3/4 7 óta egyszer 20, egyszer meg 45 percet aludt 4-ig.) Most alszik, de már ficereg, nyakamat rá, hogy legkésőbb húsz perc múlva újra fenn van és folytatódik az őrület - nem akarom én ezt csinálni, utálom ezt, nem lehetne, hogy hibernálom magam és két év múlva felébredek?

És akkor folyton a fejemben jár, hogy tegnap este ránéztem egy ismerősöm blogjára, akinek három hónapos a gyereke és majdnem összetörtem a laptopot, mert olyasmiket olvastam, hogy "jaj, nagyon rendes gyerek Andriska, képes egy órán keresztül eljátszogatni a játszószőnyegén" meg "éjszaka maximum kétszer kel és este 8-tól reggel 8-ig nyomja". Bazmeg. Hát ha nekem ilyen egyszerű dolgom lenne, már rég megváltottam volna a világot, komolyan. És ez a lány cseppet sem kevésbé zsizsegős, mint én, mondhatni totál idegbeteg, még úgy is, hogy Andriska úgy nő mellette, mint a fű. Mikor múltkor összefutottunk, a beszélgetésünk alatti fél órát a gyerek a babakocsiban töltötte totál kussban, nézett ki a fejéből és egy büdös szót nem szólt, nem nyekergett, nem rugdosott, semmi, feküdt és nézegetett, szevasz; ő meg teljesen kivolt, hogy jajj, hát nagyon nehéz ez a csecsemőkor, igy, úgy, hű, de fárasztó. Fárasztó?! Ilyen gyerek mellett fárasztó?! Eh, tököm kivan.      

Koncentrálós Paja

Hát igy kutyázik ő.
Amúgy meg felvett egy igazán bosszantó szokást: harap evés közben. (Illetve altatáskor-ringatáskor is: akkor a vállamat, kaja közben a csicsim (ez ilyen Peti szöveg haha).

És akkor Pepecsről is kicsit

Most, hogy az oviban summer camp van, minden második napon sütnek valamit. Szerintem marha nagy, egyes napokon kézműveskednek, készitenek valami hazahozhatót, a többi napon meg sütiznek. Múltkor csináltak banános-joghurtos-kókuszos jégkrémet, ma meg scone-t, amit Peti el is majszolt a tengerezés után. Ettől függetlenül, bár idekapcsolódva, vettem ma egy kis kötényt neki az ELC-ben és bár rózsaszin (milyen sztereotipia már ez, hogy csak rózsaszin kötényke volt), nem zavar, mert úgyis csak itthon használjuk majd. Ma amúgy nagyon megdöbbentett: ahogy jöttünk ki az oviból, kicsit téblábolt a konyhánál, mire mondta neki a Maureen, hogy Peter, let me show you something - és gondolkodás nélkül elindult utána - vagyis értette, mit mondtak neki. Hasonlóképp, mikor mentünk ki, bekiabáltam, hogy Should I close the door?, mire rákérdezett, hogy miért kérdeztem meg, hogy becsukjam-e az ajtót... Tudom, nem nagy dolgok ezek, de számomra azok, mert mint a magyar nyelvnél*, most is úgy érzem, hogy le van maradva...  

* Azóta amúgy rájöttem, hogy hülye vagyok. Oké, a két éves szülinapján nem igazán beszélt még, de ősszel, vagyis még nem egész 2,5 évesen nagyon beindult, úgy, hogy februárban, vagyis 2 éves 9 hónaposan már teljesen szabályosan beszélt... Ő amúgy az a tipus, aki nagyon hamar értett mindent (múltkor megtaláltam a jegyzeteimet, 1 éves 3 hós korában a hozd ide a zoknidat felszólitásra bement a szobájába, kivette a zokniját a fiókból és odahozta hozzám), viszonylag későn szólalt meg értelmesen, de amikor megeredt a nyelve, no akkor viszont irtózatos rohamban fejlődött. Bárkivel találkozunk, mindenki megjegyzi, hogy szókincsileg úgy beszél, mint egy iskolás (beszédhibája mondjuk van, ennek valószinűleg az az oka, hogy én rettenetesen hadarok és főleg engem hall beszélni, próbálok odafigyelni erre, de nem nagyon megy egyelőre), szóval jó a nyelvérzéke szerintem, menni fog neki az angol is előbb-utóbb, egyszerűen csak azt a mintát követi, mint a magyarnál, én pedig szokás szerint türelmetlenkedem...  

Újdonságok Pajáról

Meg régiségek.
Palinak tehát már négy foga van, kijött a jobb felső középső is, hurrá. Ennek örömére volt egy (!) átaludt éjjelünk, talán hétfő éjjel este fél 10-től fél 7-ig nem ébredt fel. Csoda, én mondom. Ez a negyedik ilyen éjszaka volt a hat hónap alatt, ha minden igaz. Nem tartott amúgy hosszan a nyugi (elképesztően nyűgös ugyanis napokig, mikor fogzik, ha leteszem, üvölt, ha felveszem, rúgkapál és nyikorog, őrület), három napja ugyanis megint ömlik a nyála (ez számomra új, Peti sosem nyáladzott úgy rémlik) és szenved, bárhol is van. Vannak jó percei, órái, de alapvetően halál nyűgös és irritativ, mindenre felkapja a vizet haha. Egyszóval elviselhetetlen. Ennek kapcsán megint beindult nálam a rinya, hogy nem igaz csessze meg, hogy más egy éves gyereke még fogatlan, ez a szerencsétlen meg hat hónaposan már az ötödik (meg ahogyan őt ismerem a hatodik) fogát növeszti. Hihetetlen bakker. A fogzás mellett amúgy fejlődik is szépen, a napokban elkezdett kutyázni, vagyis térdel és a kinyújtott kezein támaszkodva előre-hátra inog, mit ne mondjak, reng a föld, mikor lehanyatlik a tiz kilójával, ha elfárad. A hossza egyébként olyan 73-74 centi, szerintem óriás lesz vagy katona. Ami a figyelmét illeti, nagyon aktiv: elmismásol a játékaival hason, ha jó perce van, de ami a legviccesebb, hogy amint a látóterébe és elérhető távolságba kerül valami, ami alapvetően nem az övé (bevásárlócetli, Peti kulacsa, telefon, puzzle, bármi), mint a villám (és ez nem ironikus, tényleg, mint a villám) becélozza, odaforog és megpróbálja elérni. (Ha nem éri el, persze ordit.) Emiatt az aktiv mozgás miatt amúgy sajnos leáldozott a hintának: már kétszer majdnem kiesett belőle, szipp, hirdethetem meg, hogy vigye el valaki, mert életveszélyes. Ami nem tetszik, hogy sajnos elkezdte ő is, mint Peti anno, hogy kifeszit, ha próbálom betenni a hordozóba. Baromi idegesitő: sietnél, tennéd be, hogy indulhass, erre szétveti a kezeit (hátha beleakad valamibe) és ivbe feszül, hogy ne simulhasson bele a kocsiba. Ki vagyok segitve ezekkel a fiúkkal, komolyan. Kaja tekintetében beindultunk rendesen: esténként már rendszeresen bébirizst kap valami gyümölcspéppel (almával vagy körtével), de kóstolt már édeskrumplit, banánt és őszibarackot is. (Note to self: el kéne lassan készitenem a fogtérképét meg össze kéne irnom a jellemző dolgait a hozzátáplálódásáról és a mozgásfejlődéséről, nehogy hátrányos helyzetben érezze majd magát, hogy Petinek vannak ilyesmik, neki meg nincsenek...)  
Jajj, szétesem, annyi a feladatom. (Arról nem beszélve, hogy fotókat is kéne válogatnom... A harmadik albumba 2012 májusától 2014 januárjáig kerülnek majd képek és innentől kezdve évente fogok egy-egy fotóalbumot késziteni a két fiúról, egyszerre, hála istennek, hogy Palika januári hehe.)

Heti beszámoló

Hétfőn-kedden itthon voltunk, mert Peti ugye beteg volt. Hétfőn jártunk a GP-nél (ezúttal a Barrow Medical-ba mentünk, mint irtam már, mert nem akartam a Hanover Medical-nál szórakozni a parkolással), hogy mégis mi lehet ez a kórság és megkaptuk a fülgyulladás diagnózisát. Megbeszéltük, hogy ez a hely is kiesett, úgyhogy körbekérdeztem és megállapodtunk AV-vel abban, hogy ha legközelebb megint orvoshoz kell mennünk, akkor a Morehampton Medical-ba megyünk valami Sonja-hoz, mert ő állitólag jó. Hát meglátjuk. Vagyis inkább szeretném, ha minél később látnánk meg. A hétfői nap jó hire volt, hogy megjött a Crunching, Munching Caterpillar, CD-stől. Egész aranyos kis mese, szerintem a Very Hungry Caterpillar-nál jobb, pedig az 13 euro volt, ez meg 7. No nem mintha egy könyv értéke az árán múlna, de még mindig fáj, hogy egy füzetért kiadtunk annyi pénzt, sóher vagyok, na. Este Palikával Tesco-ban jártunk, tudunk élni, tudom. Kedden az égvilágon sehol sem voltunk, szuperül telt hát a nap.
Szerdán, vagyis tegnap, végre mehetett Peti oviba, úgyhogy amig ő kézműveskedett, mi Palacsintával a Nutgrove Shopping Centre-ben mászkáltunk. Megvettük Petinek az amazonon elveszett LeapReader-t, jártunk a Dealz-ben, a Dunnes-ban, a Penney's-ben és a Tesco-ban is. Egész jól birta, mondjuk úgy, hogy szinte végig kézben volt. Délután, mivel ragyogó idő volt, kimentünk a Herbert Parkba és jót mókáztunk. AV utolsó fél napja volt a héten, szépen telt szerintem. Először ők mentek ki Petivel és mikor Palika a 45 perces alvásából felébredt, mi is utánuk mentünk. Este rendeltünk pizzát, mert kenyér nem volt itthon és némi LeapReaderezés után ennyi, eltelt a szerda is.
Ma délelőtt mig Peti ovizott, beugrottunk a Supervalu-ba Pajával meg benéztünk a Mothercare-be is, mert szerettem volna neki venni rugikat, mert kinőtte az eddigieket. Sajna nem volt az inyemre való rugetta, ezért mehetek majd talán a Tesco-ba vagy a Dunnes-ba, hát ez van. Mivel az idő még most is szép, ovi után azonnal kiugrottunk Seapoint-hoz, de csak kevés időnk volt, mert jött a dagály. Nagyon szenya ám ez a dagály, mindig elfelejtem, milyen piszok gyors: az egyik pillanatban még száraz homok 5 perc múlva már úszik, nagyon brutál. Ennek ellenére Peti jót pancsolt, Palika meg bevágott a parton 100 gramm édeskrumplit almával és végig megrovóan / unottan nézett. Itt tartunk, szevasz tavasz.

És ha már képek

Fél évvel szülés után ilyen a hasam:

Lehetne rosszabb is, tudom, de elég fura igy is, mert a hasam, no az mindig lapos és feszes volt. Lassan el kéne kezdeni az "izomösszehúzó" gyakorlatokat, hátha segit. Petinél 16-18 hetes terhesen néztem igy ki. Mondjuk ami vigasztal, hogy ruhában nem feltűnő:

Foltos

Ja, Peti fején két ilyen folt is van:

Nem tudom, mi lehet, összefüggésben van-e a fülével... Eh.

Hétvége

Pedig péntek-szombat még tök jó volt...

Pénteken délután ugye megnéztük az ovit, egész jó volt, vagyis semmi extra, semmi rossz. Volt három féle süti (hehe), tea-kávé-üditő és persze lehetett kérdezősködni. Sok újdonságot nem tudtunk meg mondjuk, eléggé egy tarlóra mennek itt a dolgok: 8.30-13.30-ig van a part time, ez 500 euro havonta a 150 euros állami támogatás nélkül. Játékok nem nagyon vannak, hiszen ez Montessori (ühümm), az udvar nagyjából tiz négyzetméter, műfűvel és pár paddal. (Játékok itt sincsenek.) 16-20 gyerek lesz ősztől, vegyes csoport, sajnos Peti az idősebbek között van, eddig pár 2,5 éves van, pár 3,5 éves és egy 4 éves - hát ez azért nem hurrá. (Nem vagyok a vegyes csoportok hive, ez van.) Pénteken délben nézzük meg a Gateway-t, hacsak nem oltári gázak termek, szerintem az lesz, mert az már 20 éve ovi, ez a Pembroke Montessori meg csak most nyit ősszel. Persze nem tudom, jobb-e egy régi hely, mint egy új, de az a vezető kicsit tapasztaltabbnak tűnt természetszerűleg, mint ezek a lányok itt. Meglátjuk. Szóval péntek délután oviztunk, majd este hotdogot vacsoráztunk, poénból.

Szombaton délelőtt a fiúk elmentek sütizni a Grand Canal mellé és amig ők odavoltak, én főztem. Délután Petivel aludtunk egy jót, majd 4 körül nekivágtunk kollektive a City Spectacular rendezvénynek a Merrion Square-re. Bár AV alig akart jönni, végül jól sült el a dolog: mig ő Petivel gyerekprogramozott, mi Palikával nézelődtünk. Mindkét gyerek tündérien viselkedett, Peti sorra próbálta a kitett játékokat, Paja meg csak pislogott a babakocsiból, majd később a karomból. Vacsorára pizzát ettünk, minden szép volt és jó egészen lefekvésig, amikor is egyik pillanatról a másikra Peti rosszkedvű lett (de tényleg, az egyik percben még vidáman ugrándozott, a másikban meg letargikusan feküdt az ágyában) és fülfájásra panaszkodott. Mivel előző este hasfájással próbálta kihúzni az altatás időt, gonosz módon nem vettem komolyan, hogy valóban fáj a füle, de azért tettem rá neki egy felmelegitett szőlőmagpárnát, hátha. Ez ideig-óráig segitett, de még hajnali 1-kor is fenn volt...

A vasárnapunk ebből következően teljes katasztrófa volt, annál is inkább, mert 3/4 1-kor elaludtam, Palika 2-3-ig fenn tartott, majd mikor végre negyed 4-kor visszaaludtam, egészen ötig maradhattam ágyban, mert akkor újra kelt és fél hatig etethettem újra. Mivel ezek után fél hétkor ismét ébredt, szóltam AV-nek, hogy ő a soros, hordozza, ő ezt meg is tette, de Peti negyed 8-kor keltett, hogy hohóóó fenn van... Mikor Palika fél 11 körül elaludt, én is elvonultam, mert mondtam AV-nek, hogy tökön szúrom magam, ha nem dőlhetek le én is egy kicsit, hiába kéne valami ebédféle, leszarom, mert összeesem  menten. Fél 1-ig aludtam hát, hurrá-hurrá és mig én hunytam, AV visszaaltatta Palikát, aki persze 45 perc után ébredt, ellátta Petit, aki később szintén elaludt és főzött ebédet is... Szegény nagyon odatette magát, biztos látta, hogy vészhelyzet van, hehe. Délután Palikával sétáltunk egy nagyot, már hogy én sétáltam, ő ült a babakocsiban, a nagyfiúk pedig itthon kézműveskedtek. Peti láza estére lement, fülfájást azóta nem emlegetett, hát reméljük, hogy semmi komoly... Ma délelőtt voltunk a GP-nél (ezúttal egy másiknál), de egy idióta volt, úgyhogy azóta kerestem egy másik rendelőt, ha lesz valami legközelebb, őket próbáljuk ki, mert a Hanover Medical messze van és nem lehet parkolni, a Barrow Medical meg egy kalap szar. (A fickó elrendelte, hogy napi háromszor adjunk neki lázcsillapitót (tegnap meg ma reggel volt neki 38.7-8, amint kapott gyógyszert lement 37,5-37,8-ra, arra nem fogok neki beadni semmit, ez van) illetve meg akarta nézni a heréit, leszálltak-e. (WTF?))
Itt tartunk hát.

Szimszom

Jaj, olyan szomorú vagyok, nem is tudom, miért, vagyis vannak sejtéseim, de nem tudnék egy okot találni a rosszkedvemre, inkább ilyen nagy gomolygó felleget érzek magam felett, ami mindenhová követ.
Az általános lehangoltság mellett persze vannak valós gondok is: Peti visszaesett, szombaton még jól volt, majd este az istennek nem birt / akart elaludni, még éjfél után is sirdogált, mert fájt a füle... A füle. Soha életben nem fájlalta még, nem is értem. Láza ekkor még nem volt, tegnap reggel viszont már 38,7-tel kelt. Napközben lement neki, egész jól volt, nem fájt a füle, csak ha nagyon belenyúlt, majd ma reggel 6-kor ébresztett, hogy ő fel akar kelni - és igen, megint 38,8. Kicsit aggaszt a dolog, mert oké, 3/4 12-re megyünk a GP-hez, de most őszintén megmondjam, mit fog mondani? Hát, lázas, aha. Füle is fáj. Hm, hm. Nézzük meg három nap múlva, addig kapja a Nurofent és a Calpolt felváltva, viszlát. Nem vagyok gyógyszerfüggő, de tuti, hogy nem fog neki felirni semmit. Pedig köhög (hurutosan), fáj(t) a füle, magas láza van. Ennyi egyelőre. Aztán attól is fosok, hogy Palesz elkapja és akkor nekünk végünk... Pénteken-szombaton még ő is tök jól volt, tegnap viszont már abajgott, alig lehetett megint letenni. Bizom benne, hogy csak a jobb felső középső foga az ok, mert egyébként szombaton még tényleg remekül volt, csodálkoztam is, milyen könnyű vele az élet... erre tessék.
Aztán az is zavar, hogy megnéztem a repjegyeket: a legolcsóbb Ryanair jegy augusztus közepe / vége felé haza 900 euro négyünknek csomag nélkül. Úgy, hogy Palika az ölembem ül, nincs saját helye... Nice-be, Dé-Franciaországba bakker fele annyi még augusztus elején is, pedig ugye tengerpart, hurrá. Szóval idén nem megyünk haza már. És akkor eszembe jut, hogy igen, ez Európa és mi lesz, ha Amerikába megyünk?! Soha nem fogunk tudni hazamenni? Marha nagy.
Ide kapcsolódva azon filóztunk, hogy ha hazamegyünk, elmehetnénk otthon a Balcsira, amit 6 éve nem láttunk, no most ez is kimarad és ezzel együtt asszem bukjuk az idei nyaralást is, hiszen másfelé repülni nem akarunk, maradunk ezen a szigeten, ahol viszont hideg van és esik, ergo nyaralni sincs túl sok értelme. Érdekes módon egyébként mindig nyáron hiányzik nekem Magyarország... A forróság, a fülledtség, az édesvizek, a lángos, a hekk, az olajos palacsinta, a dinnye, a sárgabarack, az őszibarack, a cseresznye, a balzsamos esték... És ezek megint kimaradnak. Innen jut eszembe amúgy, hogy az is feszélyez, hogy utazásilag igen meg vagyunk ám lőve most már Peti miatt, mert ha kezdi a sulit (jó, még van addig kicsit több, mint egy évünk, de akkor is, az mindjárt itt van), onnantól bizony nincs ugrálás... Csak nyáron és csak az iskolai szünetekben mehetünk haza vagy bárhová. Utálom az ilyen jellegű megkötöttséget, utálom nagyon.
És akkor ennek tetejébe itt vannak AV munkahelyi problémái, hogy fogy az idő és egyre rosszabb neki, hogy bármikor hazajön, mindig letört, szomorú, kiégett és gyenge és átveszi ő a gyerekek (egy részét), amennyire erejéből telik, de el lehet képzelni, hogy ha fél 7-kor hazaér, milyen hulla és mennyire nyugodt szivvel adok át neki bármit az itthoni teendőkből.    
Szóval most itt tartunk. Szomorú vagyok, kedvetlen, motiválhatatlan és rosszkedvű.
Olyan jó lett volna 2-3 hétre hazamenni és Anyuéknál lógni, esetleg lemenni pár napra a Balcsira, pancsolni a sekély melegvizben, majd feltöltődve nekivágni a télnek... Eh, szar az egész, tök a tromf.

Aprók

• Peti rákattanása Demjénre tovább fokozódott, tegnap már a fehér inges nénit (= Révész Sándor, khm) kérte és lefekvés helyett is azt óbégatta, hogy "Aki mindent megtalál, nem tudtam, hogy igy fáj!"
• Mostanság szereti a Team Umizoomi-t. Mickey már sehol sincs, de ez a csapat, no ez már valami - szerinte. 
• Azon filóztam, hogy eddig csont nélkül elhittem, mikor azt olvastam, hogy a babákat azért nem jó ringatni, mert ha felébrednek két alvásciklus között, akkor meglepődnek, hogy jajaj, hát eddig karban voltam, most meg ágyban, hát hogy van ez brühühühüüü és akkor sokszor kelnek éjszaka, holott Peti pl tök jó ellenpélda, ő ébredés nélkül hunyt több hónapon át, pedig ringatva altattuk, sosem volt ebből gond meg különben is, hogy kérdeztek rá a babáknál arra, miért keltek fel? No ugye. 
• Ide kapcsolódva, kicsit szomorúan állapitom meg, hogy nekem már sosem lesz olyan gyerekem, akit nem kell altatni, szipphüpp, velem soha a büdös életben nem fog az megtörténni, hogy játszik / eszik a pulya és egyszer csak lehanyatlik a feje és kopp-hopp - elalszik. Eh, ma is kimaradtam valamiből. 
• Hogy megnyugtassam  magam, hogy én mindent megtettem, a to do listemre felkörmöltem, hogy két könyvet meg kell vennem. A nem harap a spenót-ot és a No cry sleep solution-t. 
• A héten főztem almaszószt és nagyjából egy deka húst sem ettünk. (Peti nem szereti sem a húst, sem a kenyeret. Ma pl rizi-bizit evett. Magában. Vagyis nem, joghurttal. Széttárom a karjaim, most mit csináljak? Reggelire általában sajtot eszik rizskoronggal, tizóraira gyümit és joghurtot egy kis keksszel, ebédre tésztát vagy borsót vagy rizst (a krumplit utálja) sajttal vagy hallal (néha rántottát kér vagy ilyen liszt-zabpehely-spenót/borsó/cukkini-kis só-tojás keveréket), uzsira smoothie-t iszik, vacsorára meg megint csak sajtot kér, esetleg szalámis kenyeret, de manapság ez ritka.)    
• Szeretnék csinálni wc papirgurigából kigyót. Tudom, ez már a vég, de na. Szeretnék és kész.
• Palika amúgy tök jól kúszik már, kinéz magának valamit és odagurul-kúszik, hogy megszerezze és megrágja. Mókás. Előkerült a habtapi a szekrényből, atyaég, mindjárt érettségizik.
• Jártunkban-keltünkben amúgy folyton dicsérik, már megérte a küzdést. A héten különösen népszerű volt, nem tudtam úgy kivenni a kocsiból, hogy valaki ne abajgatta volna meg, hogy milyen aranyos. Furcsa mód, Petit is ajnározzák (azért furcsa mód, mert ő már öreg szerintem ehhez). Mikor szerda délután a könyvesboltokat jártuk, többen is megjegyezték nekem, hogy nagy szivtipró lesz, mert hogy ilyen szép meg olyan szép. Hah, dagadok a büszkeségtől meg a fánkoktól.
• Jut eszembe Peti: nem csak énekelni meg zenélni szeret mostanság, hanem balettozni is. Egyszer majd felveszem videóra, halálos, tiszta Róna Viktor, elképzelésem sincs, honnan veszi a mozdulatokat, szabadidőnkben kártyázunk meg összerakózunk, nem balettot nézünk a tévében, eskü. 
• Ja és nem tudom, másnak feltűnt-e, a FB-n időről-időre egymás alá kerülnek az azonos témák. Pl tegnap egy ismerősöm kitett egy fotót a lányáról, aki egy egész tégely Sudocrem-et magára kent, erre alatta megjelent egy kis kép, hogy ha egy kisgyerekes házban csend van, az gyanús. Érted. Big Brother tisztára.   
• No most lassan indulunk ovi nézőbe, 3-6-ig van nyilt nap, oda kell érnünk. Izgi-izgi.

A hét

A héten tehát nagyjából itthon voltunk. Vagyis nem is, hétfőn Peti még volt oviban, azalatt mi Pajával a Dundrumban lébecoltunk: voltunk Tescoban meg vettem Petinek egy hullaHÖPP karikát (igy mondja, nincs mese) és égen-földön ugrálókötelet kerestem, de csak olyat találtam, ami vékonyabb volt a kisujjamnál, igy azt nem tudtam szerezni.
Kedd reggel Pepe már nem ment oviba, mert behőemelkedésezett (a köhögése mellé), igy itthon múlattuk az időt, hűűű, de jó volt. (Tényleg jó volt, nem irónia, mondjuk főleg Palika örült, hogy nem kell autózni annyit, de mi is élveztük a helyzetet.) Délelőtt sütöttünk sajtos kekszet, délután meg kézműveskedtünk, illetve Palikával én este elsétáltam a Tescoba is ezért-azért, mert úgy gondoltuk, neki azért kéne némi levegőzés.
Szerdán - vagyis tegnap - délelőtt még nem voltunk sehol, délután viszont, mikor AV megjött 3 körül (még két hétig szerdán fél napos és csak a többi napon megy teljes napot), Petivel elmentünk a Blackrock Shopping Centre-be, ugyanis még 26-án (!) rendeltünk neki az amazonról egy LeapReader-t meg egy könyvet (The Crunching, Munching Caterpillar - ezt az oviban hallgatták sokat és imádja, konkrétan megőrül érte, úgyhogy gondoltuk végre valami angol nyelvű, amit szeret, megkapja, hát hóóóógyne, azonnal) és erre tessék: még mindig nem jött meg... Csórikám már péntekre várta, mert azt irták, július 5-7 között megérkezik, hát a fenéket, ma 10-e van és még mindig sehol a cucc... Tegnap felkerekedtünk hát és próbáltuk itt megvenni - mondanom sem kell, nem találtunk egyetlen példányt sem, nagyon népszerű lehet ez a mese... (Haha.) Szóval megnéztük Blackrockban, majd továbbautóztunk Dun Laoghaire-be is és semmi. Sehol semmi. Mivel Peti eléggé be volt zsongva, negyedik könyvesboltban rákattant a The Very Hungry Caterpillar-ra, úgyhogy mivel ahhoz is volt CD, megvetette velem azt, mondván azt is szokták hallgatni az oviban... Én naivan rábólintottam a bizniszre, bár 13 eurót kicsit homlokráncolva adtam ki egy puhakötésű, nagyjából tiz oldalas füzetkéért, de gondoltam sebaj, van hozzá CD is, úgyhogy biztos megéri - ahhha, a CD-n az iró felolvassa a művet nagyjából 4 perc alatt és szevasz. Nem kicsit voltam ideges, mikor kiderült, hogy ennyi az egész, de mára már megnyugodtam, több is veszett Mohácsnál, igy jártunk, ez a hülye kukac amúgy is az ir gyerekkultúra része, mindenkinek megvan, no hát most már mi sem lógunk ki a sorból...
Ma, mivel már elmúlt Pipi hőemelkedése, volt oviban és amig ő summer campezett, mi Pajával beugrottunk a Supervalu-ba és vettünk dinnyét, mandarint, banánt meg frissen facsart narancslét.
Hát itt tartunk.
És akkor két Paja:

A nyűg oka(i)

Csikorgat és kúszik (nyakkendőben, mert egy úriember)

Ovi helyzet

Amúgy hihetetlen, hogy napi 4x20 perc autózás mennyi időt elvesz... Persze eddig is tudtam, hogy szivás ez az ovi - mondjuk amikor kiválasztottuk, nem volt jobb megoldás, mert mindenképp olyan helyet szerettünk volna, ahol lehet csak heti három délelőttöt menni - no de most, hogy Peti beteg és itthon lébecolunk, még igy is, hogy két gyerek van itthon, jóval lazábban, könnyedebben élünk, mint amikor vinnem és hoznom kell időre és gyakorlatilag ehhez kell alkalmazkodnunk Pajával is. Ha egész napra menne, lehet, hogy megérné, de igy, hogy napi 3,5 órát van távol (és ugye ez nekem persze nem ad 3,5 óra magányt Palikával az utazás miatt), elég gáz...
Szóval szerintem tuti váltunk ősztől. Vérzik a szivem, mert amúgy szereti Peti nagyon, megszokta már Laurat és a többi gyereket is, de ez igy nem megy. Messze van, drága és 3,5 óra angol nyelvű környezet sajnos kevés neki.
A környéken három ovit tervezünk megnézni, a Gateway Montessori-t (július 18, dél), a Pembroke Montessori-t (július 11, 3-6 között van a nyilt nap - ez most nyilik, itt van szemben, hahaha, gyalog öt perc) és a Ballsbridge Nursery and Montessori School-t (ide még kérnem kell időpontot). Az első és az utolsó tiz percre van gyalog, kocsival meg öt perc nagyjából, a Pembroke meg ugye itt van a szánkban... Kicsit távolabb van még pár opció egyébként, de remélem ezek közül egy jó lesz*. Izgul-izgul.

* Szivás csak akkor van, ha ősszel már nem itt leszünk... Bár én bizom benne, hogy maradunk. Valahogy. Akárhogy.

Nüansz

Oké, vannak hülye irek meg hát hogy fogalmazzam, vannak furcsa dolgok errefelé, de már ezer éve akartam irni, hogy imádom azt, hogy olvasol egy fórumot és nincs anyázás, egymás leoltása, cikizése - egyszerűen mindenki próbál mindenkinek segiteni. Tudom, ez igy jó nyálas, de tényleg.
Az előbb olvasgattam egy topic-ot, hogy egy anyuka nem akar szoptatni és abban kér tanácsot, hogyan apassza el a tejét és rendben, meglehetősen bugyuta kérdés (megpróbálni szerintem mindig meg lehet a szoptatást, azt irja, az első gyereknél nem ment, ezért most egy percig sem akar kinlódni, mellre sem teszi a másodszülöttet), de senki az ég világon nem kezd el neki okoskodni (mint most én a zárójelben), hogy bazzeg legalább megpróbálhatnád. Nem szidják, nem itélik el, válaszolnak a kérdésére.
No ez otthon fogadjunk, hogy sosem menne. Petinél még olvastam babás fórumokat, no most már eszem ágában sincs, semmi szükségem az extra stresszre, hogy megtudjam, hogy az aktuális hozzászólón kivül mindenki szar anya, bezzeg, bezzeg és a többi.

Illetve

Életemben először főztem tojáslevest. Nem is értem, eddig miért hanyagoltam, mikor tök egyszerű és szeretem is.
Bahhh.

Peregnek az évek

Jelentem Pál csikorgatja* a fogait.

*Vagyis már alul és fölül is van neki**.

** A bal felső középső jött ki.

No a hétvége

Pénteken - már-már szokás szerint -, hogy megünnepeljük a hétvégét, rendeltünk este pizzát. Vagyis egy pizzát, egy pizza alakú garlic bread-et (ezt Peti egy az egyben benyelte haha) meg némi potato wedges-t.
Szombaton délelőtt mivel sütött a nap, kihagytuk a néptáncot, helyette inkább négyesben elmentünk a Hosszú Csúszdás játszótérre. Jó volt, találkoztunk AV egyik magyar kollégájával, akinek van egy 4 éves fia meg egy másfél év körüli ikerpárja. Kicsit ciki voltam, mert rákérdeztem, hogy hány éves is a kisfiú, 2,5? de hát basszus tök hülyeségeket csinált, szórta a homokot, alig beszélt a szüleihez is és különben is, egész alacsony volt, szóval utána kicsit meghúztam magam, mert nekem is szarul esett volna, ha Petit 2 évesnek nézik, de ennek ellenére azért jót beszélgettünk... Délután Petivel ledőltünk, mikor Palika is elaludt, majd mikor felkeltünk, nekivágtunk elhozni a homokozót, amit advertsen vettem még péntek este. Peti úgy ráizgult a homokozásra, hogy eredetileg azt terveztem, hogy felkapjuk a cuccot és tűzünk Dun Laoghaire-be a vidámparkba, de kijelentette, hogy nemnem, ő nem akar vidámparkozni. Az állam esett, a pofám meg szakadt lefele... Hazafelé igy csak beugrottunk a Tescoba jégkrémért meg kenyérért és rohantunk is haza homokozni. (Mondjuk mázli, mert amikor kijöttünk a Tescoból, leszakadt az ég, szóval jól eláztunk volna úgyis a vidámparkban.)
Vasárnap délelőtt Herbert Parkoztunk, mert semmi kedvem nem volt messzebbre menni, miután megint 6-kor keltünk. Gyűlölök korán kelni, el nem tudom mondani, mennyire, nyaff-nyaff, utálom ezt, 8-kor akarok kelni, mint eddig is, 8-kor, 8-kor, 8-kor. A 6-kor kelés talán még jobban idegel, mint az éjszakai ébredések, eskü. A parkban összefutottunk Artúrékkal, vagyis Artúrral meg a két lánnyal, Gyöngyi otthon volt (mázlista). 12 körül elkapott minket egy kiadós eső, a nagyobb fák alatt állva sem úsztuk meg az elázást, szóval nem csak szemerkélt, ömlött az eső jó ideig, hát igy jártunk, úgyis régen áztunk már el, állapitottuk meg röhögve. Délután megint ledőltem Petivel, mikor Paja elaludt. Mikor 45 perc után ébredt, AV felvette, igy ráhúzhattam még valamennyit, hát mit ne mondjak, életmentő volt, sajnos nem tudom kellőképpen kifejezni, milyen hulla vagyok a kevés alvás miatt. Miután AV valami teniszmérkőzést nézett, elég későn, 6 körül indultunk el sétálni: legyalogoltunk a Canal-hoz meg beugrottunk a Tescoba is némi édességért, mert bár reggel sütöttem egy adagnyi citromos sütit, túl jónak bizonyult, igy délután 3-kor már sehol sem volt belőle...
A hétvégén fotó egyébként sajnos nem készült, igy illusztrálni ezúttal nem tudok, szimszom.    

Beteg

- Anyaaaaa, gyere már, felkelt a Palika... Nézd már hogy néz a kis pöttyös homlokával...

Die Woche

A héten tehát már summer camp-ek mentek az oviban, igy lazább volt az élet, konkrétan Peti szerdán és pénteken itthon volt és csak hétfőn-kedden-csütörtökön ovizott.
Hétfőn délelőtt a Nutgrove Shopping Centre-be mentünk Palikával ovi után (vettünk Petinek egy úszógatyót haha,micsoda optimizmus) illetve a Lidl-ben jártunk. Fél 3-ra jött a kádfestő, ezúttal le is festette a kádat (pénteken csak lecsiszolta), igy elég későn indulhattunk csak el a Herbert Parkba. Sebaj, AV hozott nekem koffeinmentes latte-t és muffint, szép volt az élet és az idő is, juhú, épp ezért nagy arcul csapás volt Palika részéről, hogy nagyjából óránként ébredt éjjel...
Kedden délelőtt félkómásan megnéztem az "új" ovit, mint már emlitettem. Ovi után Petit elvittem Dun Laoghaire-be, a vidámparkba, ahol kaptunk egy extra menetet, ki tudja miért. (Nagyon meleg volt, Seapoint-ra is mehettünk volna, ha nem lett volna épp dagály akkor, de az volt sajnos.) Délután 6-ra AV étterembe volt hivatalos, igy az estét fél 9-ig egyedül vittem, klassz volt. Este 7 körül mentünk ki a Herbert Parkba, hazafelé pedig kerülőúton jöttünk, mert gyönyörű volt az idő, vétek lett volna a fülledt lakásban ülve várni a fürdésidőt. AV fél 9 körül hazaért, hozott nekünk pizzát, igy azt vacsoráztuk mindhárman.
Szerdán délelőtt vendégeink voltak: egy magyar kisfiú, Danny és az anyukája jöttek át a világ végéről. Először Peti eléggé visszahúzódó volt, de fél óra után feloldódott és össze-vissza rohangálva marhult D.-vel. 11 körül megjött a Tesco bevásárlásom, egész jól tudok vásárolni már Pajával, de 6x2 liter viz hurcibálása a babakocsi tologatása mellett még nekem sem megy, igy amikor kifogyunk a vizből, inkább házhoz rendeljük a nagybevásárlást. Délután szokás szerint a Herbert Parkba mentünk, de mivel fújt a szél rendesen, nem maradtunk sokáig.
Csütörtökön ovi után megint a Lidl-be mentünk Palikával, mert a két fiú (I mean AV és Peti) óriási sajtfogyasztók és csak ott lehet elfogadható áron Edam-i sajtot kapni... Délután sokáig itthon ültünk, mert hülyén jött ki Paja alvása és különben is, Peti kék muffint rendelt és én, mint jó anya, természetesen sütöttem pár kék cupcake-t, bár hangsúlyozottan közöltem Petivel, hogy maximum havonta ehet szines muffint, mert bár állitólag természetes anyagok vannak az ételfestékeinkben, mi van, ha mégsem... Este, mert Paja nagyon nyűgös volt, lementünk kicsit sétálni, de mert AV fáradt volt, Peti meg nem akart kimozdulni, igy ők itthon maradtak, csak a Bakok szivtak friss levegőt.
Pénteken - azaz ma - délelőtt a Phoenix Parkban voltunk, utána pedig elvittem Palikát a GP-hez, mert a hasa és az arca csupa piros kiütés... Tegnap este jelentek meg rajta a pöttyök, láza nincsen, nyűgösnek nyűgös, no de mikor nem. Röhej amúgy ez az egész: 60 euróért 5 percig nézegette a doktornő Palimali széles mosolyát (nagyon tud bazsalyogni, tök vicces, Peti ilyen idősen inkább pofákat vágott, mint most is, nem volt ilyen kis mosolygós), majd megállapitotta, hogy valami virus, majd elmúlik. (Boritékoltam volna a diagnózist, de hétvége jön, nem akartunk kockáztatni.) Mig Palival orvosnál voltunk, Petire AV vigyázott. Vittem volna én őt is, de épp nem volt AV-nek sürgős dolga, igy gondolta legyen Petinek egy jó napja, soron kivül bevitte a Cséghez...  
Ennyi volt hát a hét, hihetetlen, hogy péntek van ismét, repülnek a napok, a hetek.
A hét nagy traumája amúgy számomra, hogy nyilvánvalóvá vált, hogy AV főnöke továbbra is ki akarja tenni a szűrünket innen. Finoman és időnként nyiltan is nyomatja, hogy nézelődjön más csapatnál AV, ami nagyon király, tekintve, hogy ahová mi mennénk (német nyelvterület) oda nem veszik át, mert nem beszéli a nyelvet, marad tehát Ausztrália vagy Amerika még mindig, no de hát érted. Végső szomorúságomban a héten már rábólintottam Amerikára, hogy oké, nézelődjön arra is, mert itt meg kikésziti a hülye főnöke, szóval lehet választani, hogy végképp kigolyózza a Cégtől az a barom vagy elmegyünk önként máshová. Mit ne mondjak, nem vagyok boldog. Bármi lesz, szivunk. Ha nem megyünk el, a főnöke kijárja, hogy abszolút idióta indokokkal kilépjen (kirúgni nem fogják, mert az túl sok pénz lenne), ha viszont elmegyünk, nincs más, oda kell költöznünk Amerikába, amitől kiráz a hideg. (Nem Amerikától ráz ki a hideg, egyszerűen a hatodik érzékem* azt súgja, hogy nem kell nekünk odamenni.) Klassz. (Persze ki is léphetne AV egy az egyben a Cégtől, találna munkát máshol is, de az a baj, hogy juttatásilag túl jó ez a hely, nincs mit szépiteni.)

* Zavaró tényezők:

• Távolság. Anyu és Apu angoltudás (és pénz) hiányában sosem fognak tudni meglátogatni, én pedig nyilvánvalóan nem fogok csak úgy hazapattanni két gyerekkel, arról nem beszélve, hogy mennyibe kerül minimum három repjegy... 
• Földrengések. Oké, miért pont mostanság lenne ott földrengés... De ha mégis?
• Idióta amerikaiak. Úgy értem, ez a sok beteges gyilkosság, merénylet... Úgy érzem, ott elég nagy az esély, hogy az ember rosszkor legyen rossz helyen...
• Akar most megint költözni a hóhér... Ráadásul a Föld másik végébe... 
• Mi van, ha AV tényleg epilepsziás és ott lesz rosszul, én meg ott leszek a semmi közepén két kicsivel?
• Itt már vannak barátaink, ismerőseink... Most kezdjünk el újra ismerkedni, keresgélni, barátkozni? Megint?
• Itt már ismerjük a rendszert. Nagyjából. Most kezdjünk el újra feltérképezni mindent? A városokat, a jó helyeket, a szokásokat, az élet minden apró területén a rendszert? Megint?

Brühühű.

Tegnap délután

Imádom

Ezeket az utcákat.

Házunk előtt

Házunk mögött

Amúgy...

... már többször rájöttem, hogy nem szabad rosszakat (sem) irnom, mert két nap és még szarabb lesz a helyzet. Március elején ugye hogy kivoltam, hogy költözés meg repülés és fúj - erre jött a seizure. Múltkor irtam, hogy jajaj, Palika éjjel 2x-3x ébred, no azóta minden éjjel nagyjából óránként kelünk, a múltkori fáradtságom semmi a mostanihoz képest, itt ülve el tudnék aludni, ha nem tudnám, hogy 10 perc és úgyis ébred ő is, mert elreggeliztem és elsütöttem az első 45 perces alvásának 80%-át. (Máskor* a kocsiban alszik az oviba menet, szóval ott is kizárt az alvás - sőt, meglepetés!, visszafelé is, mert akkor alussza a második 45 percét. (A harmadik 45-nél meg már Peti is itthon van és ő ugye nem alszik már napközben. Eh.)

* Ma nincs ovi, úgy döntöttem, júliusban heti 3 napot megy csak, elvégre csak nyári szünet van... (Ez 5 hétre majdnem 400 euro. Napi 3,5 óra angoltanulás Pipinek, egy-gyerekezés nekem. Zsir.) Hogy augusztusban megy-e és mennyit, azt még meglátjuk. Tegnap amúgy megnéztem egy másik ovit, 10 perc gyalog tőlünk, Anyu fedezte fel, mikor Palikával sétált. Honlapjunk nincsen, egy kis csendes utcában van, az udvar kicsi, de a vezetője szimpinek tűnt. Jövő héten csekkoljuk a szobákat is, most épp takaritás volt. Mondjuk ez is elég drága**, az államilag támogatott 3 órán*** felül 2 órát mehet plusszban Peti (vagyis 8.45-13.45-ig), ez havi 340 euro. (Vagyis napi plusz két óra havi 340 euro, mig a Simbasnál napi plusz fél óra (!) 126 euro. Arról nem beszélve, hogy mig oda-vissza megyünk Blackrock-ig, mennyi benzint égetünk el feleslegesen, ide meg gyalog is tudnánk menni vagy ha esik, négy perc kocsival és mivel fű alatt megközelithető, nincs is lámpa...)

** A többiek azt irják, hogy maximum 100 eurot fizetnek rá a napi pár plusz órára. Gondolom a környékünk ilyen, már hogy túl posh, nálunk a full time ovi (9-6-ig) havi 1100 euro, mig a város rosszabb kerületeiben már 900 euro körül is akad hely. Persze valamit valamiért. Itt mondjuk nincs teli hányással az utca reggelente és a házunk előtt elsétáló emberek 80%-a öltönyben / kiskosztümben jár. Kérdés, jó-e ez a steril környezet kisfiúként. Eh, nehéz ügy.

*** Ez röhej kategória amúgy szerintem, napi 3 óra (!) ingyenes egy tanéven keresztül, hahaha. Mondjuk persze kussolok, ez is jobb, mint a semmi, no de hát érted. Ebből a 3 órából fél óra szabad udvari játék, fél óra tizórai. Amit természetesen mi viszünk be. 

Életünk

Jövünk hazafelé kocsival, Peti lufija Palika ölébe száll a huzat miatt, hallani, ahogy nyiszogtatja, Peti kétségbeesetten kiabál: Anyaaaaa, Palikánál van a lufiiiiii, Palika add vissza, Palikaaaaaa, neeeeeeee, én villámsebesen kitalálom, hogy majd ha megállunk egy piros lámpánál, akkor kikapcsolhatja magát és visszaszerezheti a lufit, mielőtt Palika kirágja és az arcába durrantja, ám ekkor:
- Hehehe, nézd már... Visszajött... A szél vitte el, a szél hozta vissza...

Aztán már itthon lelkesen mondom neki, hogy bolognai lesz az ebéd, szedem ki neki a nem túl jól sikerült "szószt", mire megvetően rámnéz és:
- Anya. (Pont.) Ez nem bolognai. Ez hús meg tészta.

Majd játék közben egyszer csak felpattan és Hát mindjárt elhugyálom magam! kiáltással dohogva kirohan a wc-be.

Hát igy.