Az előbb kimentem, mert valami éktelen üvöltést hallottam tőle, gondoltam, elzavarom, akárki is bántja csórikámat. Kimentem, de támadónak se híre, se hamva. Közelebb mentem és akkor láttam, hogy egy állat (asszem gyík) kapta be a jobb mancsának puha részét, ez a hülye meg kiabál és rázza a kezét... Mint a villám berohantam egy kesztyűért - vinnyogás ide-oda, csak nem fogom már meg kézzel azt a valamit - kiszaladtam és mint a róka fogta csuka, csuka fogta róka, én fogom mindkettőt, megpróbáltam lehúzni a gyíkot a Macska kezéről. Mondanom sem kell, hogy nem engedte el az a szemét hüllő, a Macska meg csak nyifogott, aztán mikor már kezdtem feladni, hopp, leszállt az állat. Eldobtam jó messzire, de aztán megsajnáltam és utánamentem megnézni, hogy van, mégiscsak egy macska kapta el... Hááát, a farkától búcsúzhatott, azt letörte a Macska, de amúgy egész épen megúszta az esetet. ... A farka meg úgyis kinő, tudjuk ezt a Gőgös Gúnár Gedeonból.
Huh. Ez volt ráírva az 5. oldalam végére:
"Very well written essay. I especially praise its English style and excellent structure."
Megvan pszichóból is az utcsó jegyem a félévben, már csak a jegybeírások miatt kell a tanárok után kajtatni, de amúgy kéééész vagyok szeptemberig. Az előbb beugrott - vagyis Aranyvirágom beugrasztotta - hogy többet nem kell beiratkoznom a BTK-ra... Ezt a megkönnyebbülést csak azok érthetik, akik már átéltek egy ilyen tortúrát.
Itt voltunk - itt nem voltunk. Mik történtek - mik nem történtek. Mit csináltunk - mit nem csináltunk. Ilyesmik.
2005. június 29., szerda
2005. június 28., kedd
Kezdetek 26
A francessen már bele tényleg, hogy nem lehet egy kicsit igyekezni azzal a szemét szigorlati jegyekkel. Ma van egy hete, hogy megírtunk és semmi. A pótvizsga július 5-e, ergo, ha most megbuktam, marad kemény 5 napom még tanulni maximum. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor. Napsütésben, madárcsicsergésben, mások nyaralása közepette. Eskü, ha rágondolok, összeugrik a gyomrom, mert fogalmam sincs, van-e esélyem. Hiába mondja mindenki, hogy áááá, biztos megírtad te azt, tuti átmész, ÉN leszek az aki megbukik és nekem kell újra nekiállni, ha mégsem mentem át, nem nekik. Mondjuk ennél már csak az lenne a rosszabb, ha azt hajtogatnák, hogy semmi esélyem a kettesre.
Elmentem a Macska vakcinájáért. Állítólag olyan baktériumok voltak vannak benne, mint a szárnyasokban szokott, ezért (?) a doki azt javasolta, hogy adjunk neki apróra vágott pulykahúst és masszásított rizsát. No most. Végigjártam az ÖSSZES környékünkön lévő hentest (tulképpen 4 db-ot), ezek közül kettő örökre beadta a kulcsot (magyarul zárva volt), egyben nem volt pulyka (!), a másikban pedig olyan ugyan volt, de olyan, hogy szerintem attól a macsek a falnak ment volna ilyen lesoványodott állapotban, amiben most leledzik. Szóval nincs húúús, nincs húúús, nincs húúús, jól kinéz... Az már igazán mellékes, hogy mindezt a kis hústúrát bevásárlás UTÁN ejtettem meg, mert 1, azt hittem, hogy a boltban is van húsos pult, de rá kellett ébrednem, hogy hát NINCS; 2: gondoltam sebaj, úgyis itt van egy hentes a bolt mellett - miért ne vásárolhatnék be? Mindezt persze mondanom sem kell, tűző napon, BICAJJAL...
Mindent a Macskáért.
Áh, állítólag 2-3 nappal a jegybeírás után teszik fel a jegyet az etr-re. Köszi. Holnap vándlizhatok be csakezér'. Köszi. Köszi. Köszi. Komolyan, épp úgy izgulok, mint vizsga előtt...
Elmentem a Macska vakcinájáért. Állítólag olyan baktériumok voltak vannak benne, mint a szárnyasokban szokott, ezért (?) a doki azt javasolta, hogy adjunk neki apróra vágott pulykahúst és masszásított rizsát. No most. Végigjártam az ÖSSZES környékünkön lévő hentest (tulképpen 4 db-ot), ezek közül kettő örökre beadta a kulcsot (magyarul zárva volt), egyben nem volt pulyka (!), a másikban pedig olyan ugyan volt, de olyan, hogy szerintem attól a macsek a falnak ment volna ilyen lesoványodott állapotban, amiben most leledzik. Szóval nincs húúús, nincs húúús, nincs húúús, jól kinéz... Az már igazán mellékes, hogy mindezt a kis hústúrát bevásárlás UTÁN ejtettem meg, mert 1, azt hittem, hogy a boltban is van húsos pult, de rá kellett ébrednem, hogy hát NINCS; 2: gondoltam sebaj, úgyis itt van egy hentes a bolt mellett - miért ne vásárolhatnék be? Mindezt persze mondanom sem kell, tűző napon, BICAJJAL...
Mindent a Macskáért.
Áh, állítólag 2-3 nappal a jegybeírás után teszik fel a jegyet az etr-re. Köszi. Holnap vándlizhatok be csakezér'. Köszi. Köszi. Köszi. Komolyan, épp úgy izgulok, mint vizsga előtt...
2005. június 26., vasárnap
Kezdetek 25
Ja, ma volt Kapcsolat koncert Lionel - Hello - Richievel is...
Aztán itthon még megnéztünk egy Old Timer bemutatót a Közlekedési Múzeum előtti úton és a mi részvételünk a Múzeumok éjszakáján le is volt tudva... Igazság szerint még szerettünk volna bemenni az Iparművészeti Múzeumba is, de végül is megegyeztünk, hogy nem megyünk, mert 9-re értünk oda és hullák voltunk az egész napos kirándulás után... Majd jövőre nem tervezünk semmit erre a napra és lesz energiánk kulturálódni (egy kicsit) (talán) (bár már nem tudom, hová).
A tegnap sem volt túl lájtos, egész nap úton / vízen voltunk! (Visegrád)
Tegnapelőtt meg...
Ücsörögtem egy kicsit a Duna parton és elolvastam három cikket a hárombetűs női csillivilli magazinomból, amit még másfél hónapja vettem, hogy húúú, de trendi legyek... Ásványvizet ittam, törökülésben olvastam és borzasztó modernnek éreztem magam...
Aztán sétálgattunk a városban A-val, ide-oda rángatott, mászkáltunk a kánikulában, de legalább egy mozira be tudtam csalni... Megnéztük a Madagaszkárt. Jó volt, de annyira nem volt átütő, mint a Jégkorszak vagy a Shrek. A Kossuthban néztük és borzasztóra élveztük, hogy naaaagy helyünk van, nem kellett heringként szoronganunk...
Aztán itthon még megnéztünk egy Old Timer bemutatót a Közlekedési Múzeum előtti úton és a mi részvételünk a Múzeumok éjszakáján le is volt tudva... Igazság szerint még szerettünk volna bemenni az Iparművészeti Múzeumba is, de végül is megegyeztünk, hogy nem megyünk, mert 9-re értünk oda és hullák voltunk az egész napos kirándulás után... Majd jövőre nem tervezünk semmit erre a napra és lesz energiánk kulturálódni (egy kicsit) (talán) (bár már nem tudom, hová).
A tegnap sem volt túl lájtos, egész nap úton / vízen voltunk! (Visegrád)
Tegnapelőtt meg...
Ücsörögtem egy kicsit a Duna parton és elolvastam három cikket a hárombetűs női csillivilli magazinomból, amit még másfél hónapja vettem, hogy húúú, de trendi legyek... Ásványvizet ittam, törökülésben olvastam és borzasztó modernnek éreztem magam...
Aztán sétálgattunk a városban A-val, ide-oda rángatott, mászkáltunk a kánikulában, de legalább egy mozira be tudtam csalni... Megnéztük a Madagaszkárt. Jó volt, de annyira nem volt átütő, mint a Jégkorszak vagy a Shrek. A Kossuthban néztük és borzasztóra élveztük, hogy naaaagy helyünk van, nem kellett heringként szoronganunk...
2005. június 21., kedd
Kezdetek 24
AV amúgy azt mondta, mikor azt a kérdést kaptam, miért akarok épp ilyen területen dolgozni, be kellett volna vallanom, hogy az ingyenes termékminták miatt szeretnék a piackuatás terén elhelyezkedni.
Mittegyek? Télleg megveszem értük!
Kérdés: Honnan lehet tudni, hogy Apu vagy Anyu telefonált, de Aranyvirágom veszi fel a kagylót?
Megoldás: Úgy köszön, hogy "Csókolom!".
Kérdés: És azt honnan lehet tudni, hogy Apu vagy Anyu az?
Megoldás: Ha Anyu az, a hallgatás és a beszéd aránya kb megegyezik, de ha Apu, csak ennyit hallani: "Hmm... Igen... Aha... Hmmm... Jó... Hmm..."
Hiába, az én Apám...
Ez a szemét dög!!
Annyit tapasztaltam, hogy tompa puffanással leesett a szomszéd kerítéséről és úgy maradt. Beugrott, hogy Apuék macskája is így rokkant meg, hogy leugrott a tetőről és kificamodott a combja (azóta is csak totyog...) ezért odaszaladtam, hátha kell hívni a mentőt, ilyesmik... Erre kiderült, hogy azért maradt annyira veszteg a disznója, mert fogott egy egeret és épp próbálta eldönteni, mit kezdjen vele... Ahogy meglátott, felnézett és leejtette az egeret, aki még pihegett... Úúúgy sajnáltam szegényt, jól rásomtam a Macska fejére, hogy megijedjen és elszaladjon... Ezt is tette, de a dögje vitte magával a kis egérkét is... Utánaszaladtam, erre az a szemét elkezdett morogni és mint akinél túsz van, ha közelebb mentem, beleharapott egyet az egérkébe. Egy lépés közelebb - egy rágás. Húú, de mérges voltam rá. Aztán azért jól elpáholtam egy újsággal, egérrel a szájában...
Aztán voltam ma állásinterjún, hát az sem volt egy clear pass... Végül is szoknyában mentem, de tökmindegy volt, nem az volt a lényeg... Mint kiderült, asszisztenst keresnek (ezt nem tudtam). Össze-vissza kérdezgetett a nő mindenféléről, miért akarok idejönni, milyen az ideális munka számomra stb stb de láttam a szemén, hogy nem vagyok neki szimpi, mert túl sokat beszéltem és ez eléggé lefárasztotta reggel 9-kor... Áhh... Nem megy ez nekem ezen a héten.
Amúgy - és ez nem savanyú a szőlő - nem is tudom 100%-osan szeretnék-e tényleg idejönni dolgozni, mert bár nagyon jó helyen van az iroda meg a többi emberke sem volt nagyon gázos, de annyira "irodaház"-szagú volt a hely, hogy szinte vártam, hogy jöjjön a Kulcsért a gyerek...
Mittegyek? Télleg megveszem értük!
Kérdés: Honnan lehet tudni, hogy Apu vagy Anyu telefonált, de Aranyvirágom veszi fel a kagylót?
Megoldás: Úgy köszön, hogy "Csókolom!".
Kérdés: És azt honnan lehet tudni, hogy Apu vagy Anyu az?
Megoldás: Ha Anyu az, a hallgatás és a beszéd aránya kb megegyezik, de ha Apu, csak ennyit hallani: "Hmm... Igen... Aha... Hmmm... Jó... Hmm..."
Hiába, az én Apám...
Ez a szemét dög!!
Annyit tapasztaltam, hogy tompa puffanással leesett a szomszéd kerítéséről és úgy maradt. Beugrott, hogy Apuék macskája is így rokkant meg, hogy leugrott a tetőről és kificamodott a combja (azóta is csak totyog...) ezért odaszaladtam, hátha kell hívni a mentőt, ilyesmik... Erre kiderült, hogy azért maradt annyira veszteg a disznója, mert fogott egy egeret és épp próbálta eldönteni, mit kezdjen vele... Ahogy meglátott, felnézett és leejtette az egeret, aki még pihegett... Úúúgy sajnáltam szegényt, jól rásomtam a Macska fejére, hogy megijedjen és elszaladjon... Ezt is tette, de a dögje vitte magával a kis egérkét is... Utánaszaladtam, erre az a szemét elkezdett morogni és mint akinél túsz van, ha közelebb mentem, beleharapott egyet az egérkébe. Egy lépés közelebb - egy rágás. Húú, de mérges voltam rá. Aztán azért jól elpáholtam egy újsággal, egérrel a szájában...
Aztán voltam ma állásinterjún, hát az sem volt egy clear pass... Végül is szoknyában mentem, de tökmindegy volt, nem az volt a lényeg... Mint kiderült, asszisztenst keresnek (ezt nem tudtam). Össze-vissza kérdezgetett a nő mindenféléről, miért akarok idejönni, milyen az ideális munka számomra stb stb de láttam a szemén, hogy nem vagyok neki szimpi, mert túl sokat beszéltem és ez eléggé lefárasztotta reggel 9-kor... Áhh... Nem megy ez nekem ezen a héten.
Amúgy - és ez nem savanyú a szőlő - nem is tudom 100%-osan szeretnék-e tényleg idejönni dolgozni, mert bár nagyon jó helyen van az iroda meg a többi emberke sem volt nagyon gázos, de annyira "irodaház"-szagú volt a hely, hogy szinte vártam, hogy jöjjön a Kulcsért a gyerek...
2005. június 18., szombat
Kezdetek 23
Apu tegnap mutatott egy szalagos kazettát, amin 1982-ben (!!!) mondókákat mondok. Hát legalábbis próbálok.
Egyébiránt ma EGY ÉVE VETTÜK ÁT A KULCSÁT a háznak, ahol lakunk... Esős, szürke, hűvös nap volt, másnap vizsgáztam pszichotöriből... Emlékszem a döbbenetre, mikor először megpillantottuk belülről szegénykét.... Rettenetes élmény volt... Egy év - rengeteg pénz és engergia - és most ott tartunk, hogy még Macskánk is van.
Kezdek hasonlítani Eric Cartman-hez, aki a vidámparkba ment... Igen, Herbert, witty, religious, hű de jó; Marvel playful, original, hűű; Donne, complicated, yet colloquial, aszta...
Egyébiránt ma EGY ÉVE VETTÜK ÁT A KULCSÁT a háznak, ahol lakunk... Esős, szürke, hűvös nap volt, másnap vizsgáztam pszichotöriből... Emlékszem a döbbenetre, mikor először megpillantottuk belülről szegénykét.... Rettenetes élmény volt... Egy év - rengeteg pénz és engergia - és most ott tartunk, hogy még Macskánk is van.
Kezdek hasonlítani Eric Cartman-hez, aki a vidámparkba ment... Igen, Herbert, witty, religious, hű de jó; Marvel playful, original, hűű; Donne, complicated, yet colloquial, aszta...
2005. június 17., péntek
A kezdetek 22
Csináltam lecsót ebédre, két tojással, paradicsom nélkül, de ez a két tojás úgy felpuffadt, hogy csoda lesz, ha nem hagyok vacsira valamennyit. Merthogy nem is vagyok éhes.
Ha vége a vizsgaidőszaknak, szeretnék Szabó Leslie koncertre menni. Az előbb hallottam egy számát, nem is tudtam, hogy ő az (mondjuk valahol éreztem, de olyan "túl jól megcsinált, nem erőltetett szám"-nak tűnt) és nagyon tetszett!!!! Óóó. Most nézem. A változatosság kedvéért, PONT MA van a Művészetek palotájában. Elég messzire kéne menni ezután ez után az alak után... Bár mondjuk Tiszaroff és Lengyeltóti nem tudom, hol van... A balatonboglári és a pécsi koncert alatt valszeg nem vagyunk itthon, marad Hajdúnánás és Fehérgyarmat, amit szintén csak sejtek, hogy hol van. Ja, de az meg augusztus 20... Hát Leslie, miért teszed ezt velünk?
Mondjuk ott van, hogy műsorrendelés, de azért ANNYIRA még nem állok jól...
....1017 (!!!) államfőjelölt volt Irakban, akik közül most heten indulhattak a választásokon....
Teljesen be van borulva és folyamatosan dörög az ég...
Olyan fura. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy tele vagyok energiával. Ilyenkor talán még a Coopert is le tudnám futni... Mondjuk kettesre.
Egyébként, hogy személyesen is meggyőződjem róla, hogy meleg van-e, kiültem a kertbe olvasni és igencsak hüvi volt, meg kell mondjam. Ennyit a hőérzetemről. Pedig mikor kiültem, még sütött a nap...
4 (azaz 4, azaz 4 szál) lilom van már a kertben. Narancssárgák. Először nem is tudtam, hogy liliomok. Aranyvirágom azt mondta, orchideák. Tudom, hogy hülyéskedett, de szerintem nagyszerűen fejezte ki, milyen egyedi szépségűek a mi közös lilomjaink. Ehhez nagyon ért.
A hőérzetem mellett a macska intuíciós készsége is megér egy misét. Állítólag érzékeny állat. No most jön a vihar, én fel vagyok pörögve, zsigereimben érzem az áramló csít, erre ez a dög,ez a dög nem rest és négy lábát négyfelé vetve alszik a hátán. (!) Le is fotózom, amit itthon lesz a gép és megosztom mindenkivel ezt a nem mindennapi látványt. Elkényeztetett disznó.
Asszem, nem vagyok elég mély, de egyenlőre nem tom megkülönböztetni Yeats-et Eliot-tól. Annyit jegyeztem meg, hogy Yeatsnek 70 éves korában volt egy műtétje, hogy visszaszerezze a potenciáját. Most ezt én egyértelműen a szexuális potenciára vonatkoztattam, de most, hogy leírtam, rájöttem, hogy lehet, hogy csak arra vonatkozik a kifejezés, hogy 70 évesen újra elkezdett írni meg alkotni. A sok hülye metafóra, basszus. Nnna. "But in his 5th and final period he returned to the turbulence after undergoing the Steinach operation to increase his potency in 1934..." 1865-ben született az öreg.
Most jöttek Anyu és Apu és megmutatták az új autójukat!!!!! Gratulálok Nekik, használják egészséggel nagyon-nagyon sokáig!
Úgy szégyellem magam. Tegnap szidtam, mint az őrült szegény Coleridge-t, hogy hogy tudott olyan sz@rt írni, mint a Kubla Kán, erre kiderült, hogy görcsei voltak egész életében és sokszor, "mint egy féreg fetrengett a fájdalomtól" - és ezt Wordsworth mondta róla.
Ez bezzeg szereti... A mi urbánus cicánk viszont még mindig f*stos. Ma már csomó füvet evett csórikám.
Ha vége a vizsgaidőszaknak, szeretnék Szabó Leslie koncertre menni. Az előbb hallottam egy számát, nem is tudtam, hogy ő az (mondjuk valahol éreztem, de olyan "túl jól megcsinált, nem erőltetett szám"-nak tűnt) és nagyon tetszett!!!! Óóó. Most nézem. A változatosság kedvéért, PONT MA van a Művészetek palotájában. Elég messzire kéne menni ezután ez után az alak után... Bár mondjuk Tiszaroff és Lengyeltóti nem tudom, hol van... A balatonboglári és a pécsi koncert alatt valszeg nem vagyunk itthon, marad Hajdúnánás és Fehérgyarmat, amit szintén csak sejtek, hogy hol van. Ja, de az meg augusztus 20... Hát Leslie, miért teszed ezt velünk?
Mondjuk ott van, hogy műsorrendelés, de azért ANNYIRA még nem állok jól...
....1017 (!!!) államfőjelölt volt Irakban, akik közül most heten indulhattak a választásokon....
Teljesen be van borulva és folyamatosan dörög az ég...
Olyan fura. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy tele vagyok energiával. Ilyenkor talán még a Coopert is le tudnám futni... Mondjuk kettesre.
Egyébként, hogy személyesen is meggyőződjem róla, hogy meleg van-e, kiültem a kertbe olvasni és igencsak hüvi volt, meg kell mondjam. Ennyit a hőérzetemről. Pedig mikor kiültem, még sütött a nap...
4 (azaz 4, azaz 4 szál) lilom van már a kertben. Narancssárgák. Először nem is tudtam, hogy liliomok. Aranyvirágom azt mondta, orchideák. Tudom, hogy hülyéskedett, de szerintem nagyszerűen fejezte ki, milyen egyedi szépségűek a mi közös lilomjaink. Ehhez nagyon ért.
A hőérzetem mellett a macska intuíciós készsége is megér egy misét. Állítólag érzékeny állat. No most jön a vihar, én fel vagyok pörögve, zsigereimben érzem az áramló csít, erre ez a dög,ez a dög nem rest és négy lábát négyfelé vetve alszik a hátán. (!) Le is fotózom, amit itthon lesz a gép és megosztom mindenkivel ezt a nem mindennapi látványt. Elkényeztetett disznó.
Asszem, nem vagyok elég mély, de egyenlőre nem tom megkülönböztetni Yeats-et Eliot-tól. Annyit jegyeztem meg, hogy Yeatsnek 70 éves korában volt egy műtétje, hogy visszaszerezze a potenciáját. Most ezt én egyértelműen a szexuális potenciára vonatkoztattam, de most, hogy leírtam, rájöttem, hogy lehet, hogy csak arra vonatkozik a kifejezés, hogy 70 évesen újra elkezdett írni meg alkotni. A sok hülye metafóra, basszus. Nnna. "But in his 5th and final period he returned to the turbulence after undergoing the Steinach operation to increase his potency in 1934..." 1865-ben született az öreg.
Most jöttek Anyu és Apu és megmutatták az új autójukat!!!!! Gratulálok Nekik, használják egészséggel nagyon-nagyon sokáig!
Úgy szégyellem magam. Tegnap szidtam, mint az őrült szegény Coleridge-t, hogy hogy tudott olyan sz@rt írni, mint a Kubla Kán, erre kiderült, hogy görcsei voltak egész életében és sokszor, "mint egy féreg fetrengett a fájdalomtól" - és ezt Wordsworth mondta róla.
Ez bezzeg szereti... A mi urbánus cicánk viszont még mindig f*stos. Ma már csomó füvet evett csórikám.
2005. június 16., csütörtök
A kezdetek 21
Végül is mégsem tanultam, mert ellezserkedtem (a gimis matek tanárnőm mondta ezt a szót mindig, eltelt egy idő öööö pontosan 7 év, mire beleszerettem) az időt. Aztán vége lett a Columbonak és beszélgettünk Aranyvirággal. Már nem is emlékszem, miről, de olyan... boldogító volt... Olyan természetes és mégis mintha egy kissé idillikus romantikus filmből vágtak volna ki minket... Már készültem felmutatni a kis táblát, hogy "Mosson Ön is Ariellel!" vagy miután mondtam, hogy "... és elmosogattam." úgy éreztem hiányzik mögüle a "...ezzel a tökéletes, új, maximális mértékben zsíroldó, kézkímélő mosogatószerrel.".
Rohadt filmek. Tönkreteszik az embert. Már Holden is megmondta.
Aztán volt egy kis gond, mert a macska okozott egy kis galibát*, igaz az én hibámból, mert tejet adtam neki.
* össze-visszaf*sta a macskatálja széleit is
Most megyek, vár a rémálmom romantikus része... És nem a "Kedves elviszlek oda, hol senki sem ismer, de érted a szót..."
Olvastam Lénánál, hogy unatkozik... Úristen, ha egyszer szabad leszek és nem lesz több vizsgám... Én... Én... Én... Felmegyek Anyuéknál a padlásra és lehozom az összes Hahotát meg Kockást és azt a rengeteg levelet, amit gimiben írtam és nosztalgiázom egyet... erősen... vagy inkább... egyszerűen megváltom a világot...
... de az is lehet, hogy csak lemázolom az ajtókat és az ablakokat itthon és helyrepofozom a kert egy részét... meg megtanulok főzni...
Csendélet az utcánkból:
- Csing csííííng. (Csengetnek a szembe szomszédhoz.)
- Hö, na mit kerestek itt? (Elég botor fogadtatás. De ez magánvélemény.)
- .... öööö el akarjuk EZT adni. (Próbálok kinézni az ablakon, de nem látom a szúnyoghálón át, MIT.)
- Nem kell ez... Lóf*sznak se jó... Menjetek innen!
- A fáról szedhetünk cseresznyét?
- NEM! (enyhébben) Permetezve van. De menjetek!
- (elkullog-elkullog)
Két nem túl sikeres enciklopédia-kereskedőt láthattam. Talán, ha azt mondták volna a bácsinak, hogy betörni jöttek, több sikerrel járnak...
Ráléptem az előbb egy csigára, ahogy toltam a biciklim. Ijedtemben lenyeltem a tic-tacom.
Hiába, életem izgalmassági együtthatója közelít Jon-éhoz. Meg kéne látogatni Orsont.
"Ne szítsátok a kutyát!"
Hiába no, az ember mindig tanul a szomszédaitól. Vagy legalábbis megmozgattatja passzív szókincsét...
Rohadt filmek. Tönkreteszik az embert. Már Holden is megmondta.
Aztán volt egy kis gond, mert a macska okozott egy kis galibát*, igaz az én hibámból, mert tejet adtam neki.
* össze-visszaf*sta a macskatálja széleit is
Most megyek, vár a rémálmom romantikus része... És nem a "Kedves elviszlek oda, hol senki sem ismer, de érted a szót..."
Olvastam Lénánál, hogy unatkozik... Úristen, ha egyszer szabad leszek és nem lesz több vizsgám... Én... Én... Én... Felmegyek Anyuéknál a padlásra és lehozom az összes Hahotát meg Kockást és azt a rengeteg levelet, amit gimiben írtam és nosztalgiázom egyet... erősen... vagy inkább... egyszerűen megváltom a világot...
... de az is lehet, hogy csak lemázolom az ajtókat és az ablakokat itthon és helyrepofozom a kert egy részét... meg megtanulok főzni...
Csendélet az utcánkból:
- Csing csííííng. (Csengetnek a szembe szomszédhoz.)
- Hö, na mit kerestek itt? (Elég botor fogadtatás. De ez magánvélemény.)
- .... öööö el akarjuk EZT adni. (Próbálok kinézni az ablakon, de nem látom a szúnyoghálón át, MIT.)
- Nem kell ez... Lóf*sznak se jó... Menjetek innen!
- A fáról szedhetünk cseresznyét?
- NEM! (enyhébben) Permetezve van. De menjetek!
- (elkullog-elkullog)
Két nem túl sikeres enciklopédia-kereskedőt láthattam. Talán, ha azt mondták volna a bácsinak, hogy betörni jöttek, több sikerrel járnak...
Ráléptem az előbb egy csigára, ahogy toltam a biciklim. Ijedtemben lenyeltem a tic-tacom.
Hiába, életem izgalmassági együtthatója közelít Jon-éhoz. Meg kéne látogatni Orsont.
"Ne szítsátok a kutyát!"
Hiába no, az ember mindig tanul a szomszédaitól. Vagy legalábbis megmozgattatja passzív szókincsét...
2005. június 15., szerda
A kezdetek 20
Na. Kordokumentum. 9. 48. van. MOST vagyok kész a mindennapos itthoni teendőkkel, most ültem ide - egy percet sem vesztegetve - elsősorban tanulni, másodsorban ezt leírni. Hogy naponta egy óra. Csak reggel. Ebben nincs benne a teregetés, a következő mosogatás(ok), a következő felseprés(ek), az esetleges főzés, sütés, gyerekellátás és még sorolhatnám. Szerintem hajoljunk meg a hátébék előtt.
Rűűűhes Macska! Nem elég, hogy tegnap este felszívódott és vagy 10 percig kerestük a lakásban, mert TUDTUK, hogy benn van; de lélegzetvisszafojtva ellenállt a tálja csörgésének, a száraz kaja zörgésnek, a hívogatásoknak, mindennek, (míg végül az albakban, a roló mögött találtuk meg) most bekúszott a szépen berakott ágyunkat díszítő takaró alá - így ismét tíz percig kutathattam utána a házban, mert most is, TUDTAM, hogy itt van valahol, de nem szólt volna a kis sunyi. Háááát. Na, simán nyomtam egy barackot a fejére. Bár lehet, hogy egy füstkoki didaktikusabb lett voln'.
Na. Főztem ki tésztát a tegnapi - euphémisztikusan szólva - bolognai szószomhoz, ami egy kis paradicsomból és felmelegített húskonzervből állt. Úgy döntöttem, adok a Macskának is, mert ugye az étel is jobban esik, ha megoszthatjuk. De láttam a szemén a dögnek, hogy nem tart egészen kereknek, hogy ilyet (próbálok) etetni Vele és egy-két szaglintás után kikéretkezett, hogy azért mindennek van határa... Szemét, korrupt dög.
No hogy még mi a siralmam épp? Hát az, hogy még vagy másfél éve kimásoltam olyan 900 oldalt a Norton Anthologyból (ami összesen szerényen olyan 4000 oldal, olyan papírra nyomtatva, mint a Biblia, de így is vagy 7 centi vastag) és ez úgy elfeküdt mindig valahol; most, hogy szükséges, elővettem, mert csak ebben van anyag a költőimről, és erre most vettem észre, hogy az első albérletünkből való pánikszerű kiköltözésnek köszönhetően össze-vissza keveredtek az oldalak, ráadásul helyre sem lehet őket pofozni, mivel a 900 oldal felén oldalszám sincs, mivel úgy másoltam, hogy lemaradt...
Idegesít, ha valaki úgy írja le a jókedvét, hogy muhaha. Lehet, hogy trendi, de engem zavar. Ezért maradok is a gyerekes hihinél. Vagy ha kárörvendek a hehénél. Majd ha meghíztam, jöhet talán a höhö is. De ezzel a muhahával nem békülök.
Kicsit kiültem a kertbe, mert végre olyan anyaghoz értem, ami normális papíron van, nem ilyen virtuális görcs. De észrevettem, hogy a szomszéd kerítésén van egy lik - nem nagy, de van és mivel magától a gondolattól is kiráz a hideg, hogy a hálóspólós átkukucskáljon, inkább bejöttem. Amúgy nem vagyok paranoid, tényleg, csak nem bírom, ha néznek. Főleg ilyen alakok. Az persze a másik fele, hogy valszeg észre sem vett az öreg, inkább én láttam a hasát meg az sztk szemcsijét is a rejtek-likon át.... Hiába még magammal is játszmázom.
Rűűűhes Macska! Nem elég, hogy tegnap este felszívódott és vagy 10 percig kerestük a lakásban, mert TUDTUK, hogy benn van; de lélegzetvisszafojtva ellenállt a tálja csörgésének, a száraz kaja zörgésnek, a hívogatásoknak, mindennek, (míg végül az albakban, a roló mögött találtuk meg) most bekúszott a szépen berakott ágyunkat díszítő takaró alá - így ismét tíz percig kutathattam utána a házban, mert most is, TUDTAM, hogy itt van valahol, de nem szólt volna a kis sunyi. Háááát. Na, simán nyomtam egy barackot a fejére. Bár lehet, hogy egy füstkoki didaktikusabb lett voln'.
Na. Főztem ki tésztát a tegnapi - euphémisztikusan szólva - bolognai szószomhoz, ami egy kis paradicsomból és felmelegített húskonzervből állt. Úgy döntöttem, adok a Macskának is, mert ugye az étel is jobban esik, ha megoszthatjuk. De láttam a szemén a dögnek, hogy nem tart egészen kereknek, hogy ilyet (próbálok) etetni Vele és egy-két szaglintás után kikéretkezett, hogy azért mindennek van határa... Szemét, korrupt dög.
No hogy még mi a siralmam épp? Hát az, hogy még vagy másfél éve kimásoltam olyan 900 oldalt a Norton Anthologyból (ami összesen szerényen olyan 4000 oldal, olyan papírra nyomtatva, mint a Biblia, de így is vagy 7 centi vastag) és ez úgy elfeküdt mindig valahol; most, hogy szükséges, elővettem, mert csak ebben van anyag a költőimről, és erre most vettem észre, hogy az első albérletünkből való pánikszerű kiköltözésnek köszönhetően össze-vissza keveredtek az oldalak, ráadásul helyre sem lehet őket pofozni, mivel a 900 oldal felén oldalszám sincs, mivel úgy másoltam, hogy lemaradt...
Idegesít, ha valaki úgy írja le a jókedvét, hogy muhaha. Lehet, hogy trendi, de engem zavar. Ezért maradok is a gyerekes hihinél. Vagy ha kárörvendek a hehénél. Majd ha meghíztam, jöhet talán a höhö is. De ezzel a muhahával nem békülök.
Kicsit kiültem a kertbe, mert végre olyan anyaghoz értem, ami normális papíron van, nem ilyen virtuális görcs. De észrevettem, hogy a szomszéd kerítésén van egy lik - nem nagy, de van és mivel magától a gondolattól is kiráz a hideg, hogy a hálóspólós átkukucskáljon, inkább bejöttem. Amúgy nem vagyok paranoid, tényleg, csak nem bírom, ha néznek. Főleg ilyen alakok. Az persze a másik fele, hogy valszeg észre sem vett az öreg, inkább én láttam a hasát meg az sztk szemcsijét is a rejtek-likon át.... Hiába még magammal is játszmázom.
2005. június 14., kedd
A kezdetek 19
Iszom egy teát.
Meg különben is:
Tegnap elővettem egy vadiúj ceruzát, mert a régi valahová eltűnt. Erre most látom, hogy ez a szemétláda (a Macska) szétrágta... A zsírúj cekát. Amúgy sem szerettem, mert túl kemény volt, erre meg még ez az állat is széttrancsírozta, puszta szórakozásból... Szemét ragadozó. Még a radírt is kirágta a végéből. Azt hozzá is vágtam. Bosszúból. Úgy koppant az oldalán, mintha legalábbis egy cseresznye magot pöktem volna rá, de nem nagyon zavarta a támadás, mert hozzám szaladt... Mint gyermek...
Igen, idekuporodott mögém bűnbánóan. Francot bűnbánóan. Konokul és szemtelenül. Távolról sem József Attila reinkarnációja ez az állat. Ma végképp megbizonyosodtam.
Egyébként bolognait ebédeltem, extrákkal. Én főztem.
Az extráim:
- két vérben forgó szem, látva, hogy mindjárt dél és semmi kaja nincs még (különös ismertetőjelük: még mindig csíkok, bár már europaneizálódtak kissé)
- két összeszorított ajak, ami makacsul próbálja felvenni a harcot az újnak cseppet sem csúfolható konzervnyitóval, ami csak forog, forog, forog, ámbár nem nyit
- egy ízes káromkodás, tapasztalva, hogy a magyar konzervgyár remeke tűzre (figyelem! nem tűzRŐL) pattantva igencsak forró és égetően olaszos-csípős
Amúgy jó volt a kaja, holnapra is maaaa-radt. De komolyan. Holnap is ezt eszem. Mert van eszem. (Időm viszont annál kevesebb...)
Hűűű. Most sz@rrá dermedtem.
Még kb egy hónapja - igen pontosan Pünkösdkor - elküldtem az önéletrajzomat egy barominagy céghez. Nem vettem túl komolyan a dolgot, (bár nagyon érdekes az ajánlat), mert a nevében ott van, hogy international xy... meg logójuk van... meg külföldiül volt az állásajánlat is... :) így utolsó pillanatig hagytam a dolgot ülni, mígnem lesz ami lesz emailben elküldtem nekik egy kis összetákolt önéletrajzot (írták, hogy POSTÁN küldjünk bármit is és mellékeljünk fotót) kép nélkül persze...
És most jött egy mél, hogy személyes találkozóra hívnak... glugg...
Jó, lehet, hogy mindenkit behívnak. De akkor is. Személyes találkozó. Az tök jó. Legalább megnézem, hogy megy az ilyen az internesnl cégéknél. Haha.
Jaj de izgulok.
A poén persze, hogy akkorra hívtak be, amikor épp vizsgázom. Haha. Szóval most elég ciki. Most írjam azt, hogy hááát, ez tök jó, de nem tudok menni, mert vizsgázom... Ez mennyire gagyi... Ááááá... Csak bonyolítják itt az életet. Azért örülök is.
Amellett, hogy fizikailag is letropultam.
Létezik olyan, hogy krónikus nemhasználás következtében fájjon az ember valamije valahol? Konkrétan még mindig a jobb lábamról van szó, a térdem és a combom möge fáj... Pedig esküszöm, nem erőltettem meg...
Itt ülök (csillámló sziklafalon helyett) a gép előtt, egyenes háttal (most már) NEM keresztbe tett lábakkal, normálisan, rendesen. Így semmi. Max. valami halvány sejtésféle, valami enyhe véráramlás-fokozódás, úgy, hogy érzem, hogy meleg a lábam... De ha felállok, a nyomokban mogy izmot is tartalmazható combom és a térdem bizony igen kínoz, nem sejtésszerűen, hanem véres-valóságosan. Bicegő, torz alkatommal kezdek hasonlítani tanulmányozott regényhőseimhez. Vagy neadjisten magához III. Richárdhoz. A végén még én is úgy döntök, hogy gazember leszek. Gaznő.
Kicsit felvidultam. De csak kicsit.
1., Aranyvirágom gityózik és szokás szerint idétlen szöveggel spékeli meg az eunuchok által is megirigyelhető vicces hangját. Hajós András elbújhat.
2., (Most ne nézzetek ide kis szemeim...) Holnap kezdem a KÖLTÉSZETET, ami a rémálmom. A regényeknek és a drámáknak legalább "sztorija" van, de a versek... Magyar fordításban sem értem igazán őket és ez gáz, mivel egy versre úgy 10 perc tanulás jut, amiben már bennefoglaltatik maga a mű elolvasása is. (Van vers, ami 25 oldal. Pl az ancient mariner-es.) De mindegy is... Holnap... Viszont. Előszedtem az összes itthon fellelhető verseskönyvet, hogy kikeresgessem a magyarul megtalálható műveket, legalább azokat ne kelljen angolul olvasni. És mit találok:
- Jabberwocky fordítása: Szajkóhukky
- Dylan Thomas egy versének címe: Visszautasítja, hogy meggyászolja egy gyermek londoni tűzhalálát...
Na jó, annyira nem is vicces így leírva, de jót röhögtem.
Hát. Ezt meg kell osztani mindenkivel. Főleg azzal, aki még nem találkozott vele. De aki ismeri, szerintem annak is móka....
Lewis Carroll: Szajkóhukky
(fordította Weöres Sándor)
Volt egy brillős, a csuszbugó
Gimbelt és gált távlengibe,
Minden mimicre purrogó,
Mómája ingibe.
" Vigyázz, jön Szajkóhukk, fiam!
Foga maró, karma furó!
Ügyelj, Csapcsip madár zuhan
S a brunkós Bromboló!"
Markában nyüsztő penge reng,
Elrágdos minden manxomot.
A tamtam-fánál megpihent,
Mély gondjába rogyott.
Állt fergető eszmék körén,
S jött Szajkóhukk, nézése láng,
Nagy káka-törzsek erdején
Bugyborékolva ráng.
Bal, jobb! Bal, jobb! És át meg át
Nyüsztő penge nyekdes, nyikol,
Fejét veszi, máris viszi,
S eldiadalogol.
" Szajkóhukk már nem él, fiam?
Karomba, lándzsás pöszöröm!
Dicsdús nap, ó! Jahé! Jahó!"
Csuklorkant az öröm.
Volt egy brillős, a csuszbugó
Gimbelt és gált távlengibe,
Minden mimicre purrogó,
Mómája ingibe.
Meg különben is:
Tegnap elővettem egy vadiúj ceruzát, mert a régi valahová eltűnt. Erre most látom, hogy ez a szemétláda (a Macska) szétrágta... A zsírúj cekát. Amúgy sem szerettem, mert túl kemény volt, erre meg még ez az állat is széttrancsírozta, puszta szórakozásból... Szemét ragadozó. Még a radírt is kirágta a végéből. Azt hozzá is vágtam. Bosszúból. Úgy koppant az oldalán, mintha legalábbis egy cseresznye magot pöktem volna rá, de nem nagyon zavarta a támadás, mert hozzám szaladt... Mint gyermek...
Igen, idekuporodott mögém bűnbánóan. Francot bűnbánóan. Konokul és szemtelenül. Távolról sem József Attila reinkarnációja ez az állat. Ma végképp megbizonyosodtam.
Egyébként bolognait ebédeltem, extrákkal. Én főztem.
Az extráim:
- két vérben forgó szem, látva, hogy mindjárt dél és semmi kaja nincs még (különös ismertetőjelük: még mindig csíkok, bár már europaneizálódtak kissé)
- két összeszorított ajak, ami makacsul próbálja felvenni a harcot az újnak cseppet sem csúfolható konzervnyitóval, ami csak forog, forog, forog, ámbár nem nyit
- egy ízes káromkodás, tapasztalva, hogy a magyar konzervgyár remeke tűzre (figyelem! nem tűzRŐL) pattantva igencsak forró és égetően olaszos-csípős
Amúgy jó volt a kaja, holnapra is maaaa-radt. De komolyan. Holnap is ezt eszem. Mert van eszem. (Időm viszont annál kevesebb...)
Hűűű. Most sz@rrá dermedtem.
Még kb egy hónapja - igen pontosan Pünkösdkor - elküldtem az önéletrajzomat egy barominagy céghez. Nem vettem túl komolyan a dolgot, (bár nagyon érdekes az ajánlat), mert a nevében ott van, hogy international xy... meg logójuk van... meg külföldiül volt az állásajánlat is... :) így utolsó pillanatig hagytam a dolgot ülni, mígnem lesz ami lesz emailben elküldtem nekik egy kis összetákolt önéletrajzot (írták, hogy POSTÁN küldjünk bármit is és mellékeljünk fotót) kép nélkül persze...
És most jött egy mél, hogy személyes találkozóra hívnak... glugg...
Jó, lehet, hogy mindenkit behívnak. De akkor is. Személyes találkozó. Az tök jó. Legalább megnézem, hogy megy az ilyen az internesnl cégéknél. Haha.
Jaj de izgulok.
A poén persze, hogy akkorra hívtak be, amikor épp vizsgázom. Haha. Szóval most elég ciki. Most írjam azt, hogy hááát, ez tök jó, de nem tudok menni, mert vizsgázom... Ez mennyire gagyi... Ááááá... Csak bonyolítják itt az életet. Azért örülök is.
Amellett, hogy fizikailag is letropultam.
Létezik olyan, hogy krónikus nemhasználás következtében fájjon az ember valamije valahol? Konkrétan még mindig a jobb lábamról van szó, a térdem és a combom möge fáj... Pedig esküszöm, nem erőltettem meg...
Itt ülök (csillámló sziklafalon helyett) a gép előtt, egyenes háttal (most már) NEM keresztbe tett lábakkal, normálisan, rendesen. Így semmi. Max. valami halvány sejtésféle, valami enyhe véráramlás-fokozódás, úgy, hogy érzem, hogy meleg a lábam... De ha felállok, a nyomokban mogy izmot is tartalmazható combom és a térdem bizony igen kínoz, nem sejtésszerűen, hanem véres-valóságosan. Bicegő, torz alkatommal kezdek hasonlítani tanulmányozott regényhőseimhez. Vagy neadjisten magához III. Richárdhoz. A végén még én is úgy döntök, hogy gazember leszek. Gaznő.
Kicsit felvidultam. De csak kicsit.
1., Aranyvirágom gityózik és szokás szerint idétlen szöveggel spékeli meg az eunuchok által is megirigyelhető vicces hangját. Hajós András elbújhat.
2., (Most ne nézzetek ide kis szemeim...) Holnap kezdem a KÖLTÉSZETET, ami a rémálmom. A regényeknek és a drámáknak legalább "sztorija" van, de a versek... Magyar fordításban sem értem igazán őket és ez gáz, mivel egy versre úgy 10 perc tanulás jut, amiben már bennefoglaltatik maga a mű elolvasása is. (Van vers, ami 25 oldal. Pl az ancient mariner-es.) De mindegy is... Holnap... Viszont. Előszedtem az összes itthon fellelhető verseskönyvet, hogy kikeresgessem a magyarul megtalálható műveket, legalább azokat ne kelljen angolul olvasni. És mit találok:
- Jabberwocky fordítása: Szajkóhukky
- Dylan Thomas egy versének címe: Visszautasítja, hogy meggyászolja egy gyermek londoni tűzhalálát...
Na jó, annyira nem is vicces így leírva, de jót röhögtem.
Hát. Ezt meg kell osztani mindenkivel. Főleg azzal, aki még nem találkozott vele. De aki ismeri, szerintem annak is móka....
Lewis Carroll: Szajkóhukky
(fordította Weöres Sándor)
Volt egy brillős, a csuszbugó
Gimbelt és gált távlengibe,
Minden mimicre purrogó,
Mómája ingibe.
" Vigyázz, jön Szajkóhukk, fiam!
Foga maró, karma furó!
Ügyelj, Csapcsip madár zuhan
S a brunkós Bromboló!"
Markában nyüsztő penge reng,
Elrágdos minden manxomot.
A tamtam-fánál megpihent,
Mély gondjába rogyott.
Állt fergető eszmék körén,
S jött Szajkóhukk, nézése láng,
Nagy káka-törzsek erdején
Bugyborékolva ráng.
Bal, jobb! Bal, jobb! És át meg át
Nyüsztő penge nyekdes, nyikol,
Fejét veszi, máris viszi,
S eldiadalogol.
" Szajkóhukk már nem él, fiam?
Karomba, lándzsás pöszöröm!
Dicsdús nap, ó! Jahé! Jahó!"
Csuklorkant az öröm.
Volt egy brillős, a csuszbugó
Gimbelt és gált távlengibe,
Minden mimicre purrogó,
Mómája ingibe.
A kezdetek 18
A szemem állapota:
- Köszöni jól van, de erősen könnyezik... Kamillázást kér. És azt, hogy csukjam be.
No de Jumurdzsák már meghalt.
Mindazonáltal már jó jobb a szemem. A bal. Haha. Jobb a bal szemem. Kicsit olyan furán látok így, de jó. Hahaha. Amúgy most jön Conrad, meg az ő Heart of Darkness-e. Teázom, pogizom és 45-ös papucsot hordok. Ja és időnként rákukkantok Dezsőre. De csak néhanapján.
Már nem kukkantok Dezsőre, mert ez csak álságosság. Reklám ötletes külsőben. Amivel nem is lenne gond, ha BEVALLOTTAN reklám lenne, nem ilyen becsapós-átvágós, de kúl vagyok dolog. Egyébként haladok, a szemem alig fáj, csak most épp a Macska beült az ölembe és alig hagy írni. Ráadásul olyan szaga van, mint egy leforrázott csirkének. Fúj, le is tettem a földre.
Visszaült.
Hát így telnek itthon az óráim, tanulásban, egyhangúan.
Iszom egy kávét (pogival, amíg még van itthon) és jöhet Joyce. Az a Joyce, akinek a (fél) szobra Szombathelyen is megtalálható. Miért fél, azt ne kérdezze senki. Nemtudom. De le vagyunk fotózva mellette. Jön ki épp a falból, kalapban, meg minden. Hasonlít a pécsi Liszt szoborra. Wáu, milyen összekapcsolós agyam van. Nem semmi. Viszont most a jobb szemem viszket. Nem a bal, ami most jobb, hanem a jobb, ami most nem jobb. Haha.
Én komolyan olvastam Mrs. Dallowayt, de eskü azt hittem, ő lett öngyilkos a sztori végén és nem Septimus. Ez most mellbe vert. Szóhoz sem jutok. Az Órákban sem értettem, miért egy meleg pasi veti ki magát az ablakon, miért nem ez a Clarissa. Hát most megvan a megoldás. De... A filmet akkor sem tudom tökéletesen összeegyeztetni a regénnyel. Hogy miért, azt most nem fejtem ki. Egyébként nagyon cseles, hogy a nevekre kattintva richtig nem az jön be, akit vár az ember... No de így legalább még izgalmasabb a dolog! Ja és érdekes, az előbb mintha gyurma-szagot éreztem volna. Nem a sógyurma szagát, hanem olyan igazi, barnás-szürkés, lilapapíros gyurma-szagot.
Hopsza, mit találtam:
"Sally Seton - A close friend of Clarissa and Peter in their youth. Sally was a wild, handsome ragamuffin who smoked cigars and would say anything."
És én még azt hittem, ez a szó a nagyszerű L.L. Junior találmánya. Mondom én, hogy ez a nap a nagy felfedezéseké...
Óóóó, én miért nem tudok ilyet írni?! Nekem miért nincsenek milliárdok? Az a szép, amikor van egy egyszerű sztori, telistele egyszerű mondatokkal, jelenetekkel. És a végén kiderül, hogy minden egyes szó, minden egyes vessző a helyén van, ÉPP ott figyel, ahol kell és épp azért, hogy az jöjjön ki a végén belőle, aminek kell... Hjaj, ha ennyire tehetséges lehetnék, mint ez a V. W. volt...
Erre ez dübbentett rá:
A vicc, hogy szerintem az emberek 80%-a meg van győződve róla, hogy Frankenstein egy szörny... Holott... The true story (Vagy ezt csak én botor hittem mindig is, hogy maga a szörny Franki?)
- Köszöni jól van, de erősen könnyezik... Kamillázást kér. És azt, hogy csukjam be.
No de Jumurdzsák már meghalt.
Mindazonáltal már jó jobb a szemem. A bal. Haha. Jobb a bal szemem. Kicsit olyan furán látok így, de jó. Hahaha. Amúgy most jön Conrad, meg az ő Heart of Darkness-e. Teázom, pogizom és 45-ös papucsot hordok. Ja és időnként rákukkantok Dezsőre. De csak néhanapján.
Már nem kukkantok Dezsőre, mert ez csak álságosság. Reklám ötletes külsőben. Amivel nem is lenne gond, ha BEVALLOTTAN reklám lenne, nem ilyen becsapós-átvágós, de kúl vagyok dolog. Egyébként haladok, a szemem alig fáj, csak most épp a Macska beült az ölembe és alig hagy írni. Ráadásul olyan szaga van, mint egy leforrázott csirkének. Fúj, le is tettem a földre.
Visszaült.
Hát így telnek itthon az óráim, tanulásban, egyhangúan.
Iszom egy kávét (pogival, amíg még van itthon) és jöhet Joyce. Az a Joyce, akinek a (fél) szobra Szombathelyen is megtalálható. Miért fél, azt ne kérdezze senki. Nemtudom. De le vagyunk fotózva mellette. Jön ki épp a falból, kalapban, meg minden. Hasonlít a pécsi Liszt szoborra. Wáu, milyen összekapcsolós agyam van. Nem semmi. Viszont most a jobb szemem viszket. Nem a bal, ami most jobb, hanem a jobb, ami most nem jobb. Haha.
Én komolyan olvastam Mrs. Dallowayt, de eskü azt hittem, ő lett öngyilkos a sztori végén és nem Septimus. Ez most mellbe vert. Szóhoz sem jutok. Az Órákban sem értettem, miért egy meleg pasi veti ki magát az ablakon, miért nem ez a Clarissa. Hát most megvan a megoldás. De... A filmet akkor sem tudom tökéletesen összeegyeztetni a regénnyel. Hogy miért, azt most nem fejtem ki. Egyébként nagyon cseles, hogy a nevekre kattintva richtig nem az jön be, akit vár az ember... No de így legalább még izgalmasabb a dolog! Ja és érdekes, az előbb mintha gyurma-szagot éreztem volna. Nem a sógyurma szagát, hanem olyan igazi, barnás-szürkés, lilapapíros gyurma-szagot.
Hopsza, mit találtam:
"Sally Seton - A close friend of Clarissa and Peter in their youth. Sally was a wild, handsome ragamuffin who smoked cigars and would say anything."
És én még azt hittem, ez a szó a nagyszerű L.L. Junior találmánya. Mondom én, hogy ez a nap a nagy felfedezéseké...
Óóóó, én miért nem tudok ilyet írni?! Nekem miért nincsenek milliárdok? Az a szép, amikor van egy egyszerű sztori, telistele egyszerű mondatokkal, jelenetekkel. És a végén kiderül, hogy minden egyes szó, minden egyes vessző a helyén van, ÉPP ott figyel, ahol kell és épp azért, hogy az jöjjön ki a végén belőle, aminek kell... Hjaj, ha ennyire tehetséges lehetnék, mint ez a V. W. volt...
Erre ez dübbentett rá:
"Woolf originally planned to have Clarissa die at the end of Mrs. Dalloway, but she decided instead to create a double for her, Septimus Warren Smith. Septimus would die in Clarissa’s place, while Clarissa continued to endure. Many obvious differences exist between the two characters. Septimus is a man and twenty years younger who has fought and been damaged in the war. Clarissa is of the upper class, while Septimus is a working-class clerk. Clarissa still finds meaning in the symbols of English society, such as the prime minister and expensive cars, while Septimus sees them as meaningless. While Clarissa is able to gather her face into a neat diamond shape so she can meet the world with pursed lips and an unflappable demeanor, Septimus’s lips are loose and he has lost the ability to focus or distinguish reality from his own visions. Septimus’s inner world overflows into the public sphere, whereas Clarissa's interior remains contained. Septimus is considered insane, while Clarissa remains sane.
Clarissa and Septimus differ, but they also share many physical and emotional qualities. Each has a beak-nose, enjoys being at home in the domestic sphere, and quotes Shakespeare. Both have doting spouses. The first time we encounter Septimus, he is observing the car that backfires, just as Clarissa is. Their similarities also go beyond these surface details. Both have an instinctive horror of those who crave power, such as Sir William and Miss Kilman. Both Clarissa and Septimus believe that people are connected to trees in a spiritual way, and nature matters a great deal to both of them. At the end of the novel, in a very direct link, Clarissa “felt somehow very like him—the young man who had killed himself.” She realizes that Septimus's death is, like her party, an attempt to communicate. This moment is an epiphany, or moment of being, when Clarissa realizes that Septimus is in some way a part of herself."
Tessék, de legalább eredetileg Ő is Clarissát akarta megölni...
Tessék, de legalább eredetileg Ő is Clarissát akarta megölni...
A vicc, hogy szerintem az emberek 80%-a meg van győződve róla, hogy Frankenstein egy szörny... Holott... The true story (Vagy ezt csak én botor hittem mindig is, hogy maga a szörny Franki?)
2005. június 13., hétfő
A kezdetek 17
Itt voltunk ma. Vácrátót.
Meg itt is: Vác.
Viszont:
- A szigorlattal sehol sem állok, kb eddig 1 / 4-ét néztem át a műveknek - rövidítve. (Igen, ennyit NÉZTEM ÁT, nem ennyit TANULTAM meg...)
- A bal szemem már ki-be ugrál, olyan, mintha jól behúztak volna.
- A másik vizsgámhoz SEMMI anyagom nincs még.
De... Azért jó....
Szipp, még mindig nagyon fáj a szemem... Olyan, mintha belülről nyomná valami és piros... Az előbb volt egy röpke zivatar, néha szeretem az ilyet. Most volt a néha.
Viszont most már a fejem is fáj, sőt, kamillázgatás közben eszembe jutott, mi van, ha kötőhártyagyullim van - most, hogy a legfontosabb tanulási eszközöm a szemem... Szívás.
Ja. Délután bicikliztünk is. Tisztára, mint a régi szép időkben. Tisztára, komolyan. Épphogy csak a temetőbe nem rallyztunk be...
Meg itt is: Vác.
Viszont:
- A szigorlattal sehol sem állok, kb eddig 1 / 4-ét néztem át a műveknek - rövidítve. (Igen, ennyit NÉZTEM ÁT, nem ennyit TANULTAM meg...)
- A bal szemem már ki-be ugrál, olyan, mintha jól behúztak volna.
- A másik vizsgámhoz SEMMI anyagom nincs még.
De... Azért jó....
Szipp, még mindig nagyon fáj a szemem... Olyan, mintha belülről nyomná valami és piros... Az előbb volt egy röpke zivatar, néha szeretem az ilyet. Most volt a néha.
Viszont most már a fejem is fáj, sőt, kamillázgatás közben eszembe jutott, mi van, ha kötőhártyagyullim van - most, hogy a legfontosabb tanulási eszközöm a szemem... Szívás.
Ja. Délután bicikliztünk is. Tisztára, mint a régi szép időkben. Tisztára, komolyan. Épphogy csak a temetőbe nem rallyztunk be...
2005. június 12., vasárnap
A kezdetek 16
Úgy döntöttem, (hogy gazember leszek hehe, neeem, ezt csak az aktualitást fokozandó írtam, szóval...) hogy nem ma, hanem holnap menjünk valahová, mert talán holnapra jobb lesz az idő is, meg előre is tanulok és így lelkiismeret-furdalásom sem lesz ANNYIRA. De hihetetlenül unom már, ezt legközelebb már le sem írom inkább, mert minek, már maga a tény is uncsi, hogy unom, unom, unom... 7. évemet húzom le egy hónap múlva az egyetemen, még van egy hátra. Még egy!!! De inkább MÁR csak egy, az mégiscsak könnyebb a lelkemnek...
Áttértem IDE. Kár, hogy csak tegnap kezdtem el nézegetni ezt az oldalt, az egész drámát innen tanulhattam volna meg, nem kellett volna szaroz szórakozni külön jegyzetekkel... Aranyvirágom főzi a mai kaját, azt mondta, titox, mi lesz a menü... Már alig várom, mert kopog a szemem az éhségtől.
Fél órája vettem be az Algopyrin-t a fejfájásomra. Enyhül valamelyest, viszont most úgy érzem magam, mint a rosszul tervezett gumikacsa, akit lehúz a feje a vízbe a velük játszó kiskölykök legnagyobb rémületére.
Magyarul:
SZÉDÜLÖK, MINT ÁLLAT!
Régebben nem készített így ki ez a gyógyszer, de mostanában sokszor szédülök tőle, moccintom egyet a fejem és mintha félmétert húztam volna arrébb maximum sebesség mellett. Elég gáz.
Ha... Ha... Ha...
Vége a vizsgaidőszaknak és még nem kezdtem el írni a szakdolgozataimat, nagyon szeretnék... Gokartozni... Először a lovagolnit szerettem volna írni, de rájöttem, hogy a ló magas, tuti f*snék, hogy leesem. A gokartban olyan jó közel vagy a földhöz, nem eshetsz sehová...
Az utóbbi időkben EZ volt a kedvenc regényem. Azzal áltattam magam mindig, hogy Isabel Archerhez hasonlítok hahaha.
Mégsem néztem a D&D-t. Vacsiztam helyette és - wáteszörprájz - olvastam. Mostanában a nap vége felé már csak úgy tudok (tovább)olvasni, ha jó nagy levegőket veszek és ismételgetem magamban, hogy nyugi, nyugi, lassan. Egyszerűen TÜRELMEM nincs olvasni, rájöttem, még úgy sem, hogy állítólag hihetetlen sebességgel olvasok. De nekem még ez is lassú. Talán a D&D-t is azért nem néztem végig, mert nem volt hozzá elég türelmem. Sőt. Semmihez sincs türelmem. Biztos hiperaktív vagyok. Úgyhogy kérem valaki vigyen el hintázni. Vagy forgószékezni. Mert az állítólag gyógyít, mert stimulálja a proprioceptív rendszert. Asszem. De ezt már 2 éve tanultam, szóval közel tekinthető tutinak.
16,4 Celsius fok van a szobában. Illetve Aranyvirágom a következővel jött be az előbb:
"Figyelmedbe ajánlanám a macskakaja és M., a Macska interakcióját, aminek következtében az asztal most úgy néz ki, mintha kedves kis háziállatunk egy botmixerrel nyúlt volna bele a konzervébe."
Elmondanám, hogy kb 10 perce azt néztem, hogy a hülye Macska miért kapja be szinte tövig a mancsát és miért tűnik olyan motiváltnak, hogy rágcsálja azt. Hát most megtudtam az okát. Köszönöm, kedves Macska. Mehetek azt a zsíros sz@rt takarítani az asztalról.
Áttértem IDE. Kár, hogy csak tegnap kezdtem el nézegetni ezt az oldalt, az egész drámát innen tanulhattam volna meg, nem kellett volna szaroz szórakozni külön jegyzetekkel... Aranyvirágom főzi a mai kaját, azt mondta, titox, mi lesz a menü... Már alig várom, mert kopog a szemem az éhségtől.
Fél órája vettem be az Algopyrin-t a fejfájásomra. Enyhül valamelyest, viszont most úgy érzem magam, mint a rosszul tervezett gumikacsa, akit lehúz a feje a vízbe a velük játszó kiskölykök legnagyobb rémületére.
Magyarul:
SZÉDÜLÖK, MINT ÁLLAT!
Régebben nem készített így ki ez a gyógyszer, de mostanában sokszor szédülök tőle, moccintom egyet a fejem és mintha félmétert húztam volna arrébb maximum sebesség mellett. Elég gáz.
Ha... Ha... Ha...
Vége a vizsgaidőszaknak és még nem kezdtem el írni a szakdolgozataimat, nagyon szeretnék... Gokartozni... Először a lovagolnit szerettem volna írni, de rájöttem, hogy a ló magas, tuti f*snék, hogy leesem. A gokartban olyan jó közel vagy a földhöz, nem eshetsz sehová...
Az utóbbi időkben EZ volt a kedvenc regényem. Azzal áltattam magam mindig, hogy Isabel Archerhez hasonlítok hahaha.
Mégsem néztem a D&D-t. Vacsiztam helyette és - wáteszörprájz - olvastam. Mostanában a nap vége felé már csak úgy tudok (tovább)olvasni, ha jó nagy levegőket veszek és ismételgetem magamban, hogy nyugi, nyugi, lassan. Egyszerűen TÜRELMEM nincs olvasni, rájöttem, még úgy sem, hogy állítólag hihetetlen sebességgel olvasok. De nekem még ez is lassú. Talán a D&D-t is azért nem néztem végig, mert nem volt hozzá elég türelmem. Sőt. Semmihez sincs türelmem. Biztos hiperaktív vagyok. Úgyhogy kérem valaki vigyen el hintázni. Vagy forgószékezni. Mert az állítólag gyógyít, mert stimulálja a proprioceptív rendszert. Asszem. De ezt már 2 éve tanultam, szóval közel tekinthető tutinak.
16,4 Celsius fok van a szobában. Illetve Aranyvirágom a következővel jött be az előbb:
"Figyelmedbe ajánlanám a macskakaja és M., a Macska interakcióját, aminek következtében az asztal most úgy néz ki, mintha kedves kis háziállatunk egy botmixerrel nyúlt volna bele a konzervébe."
Elmondanám, hogy kb 10 perce azt néztem, hogy a hülye Macska miért kapja be szinte tövig a mancsát és miért tűnik olyan motiváltnak, hogy rágcsálja azt. Hát most megtudtam az okát. Köszönöm, kedves Macska. Mehetek azt a zsíros sz@rt takarítani az asztalról.
2005. június 11., szombat
A kezdetek 15
Amúgy szerintem a degukaki most olyan lesz nálunk egy ideig, mint a fenyőtű... Fogadjunk, még majd hónapok múlva is fogunk találni egy-két megbújt példányt...
Amúgy nem szeretnék túl egocentrikusnak tűnni, mert tudom, hogy csak a véletlen furcsa összjátéka, de bizony bosszant, hogy a 18-i hétvégén, ami ugye a szigorlat előtti utcsó hétvége - ha nem lenne vizsgaidőszak - tobzódhatnék a programokban.
Csak hogy néhányat említsek:
- Moziünnep
- Egy kertiparti - ógenájzd by M. (egy régi ismerős - nem a legjobb, de nem a legrosszabb...)
- Balaton - Velencei tó - bármi móka A.-val
- Családi ebéd
Ezek közül az utcsó fog szerintem bejátszani csak, mert az kötelező. Meg mégis... Anyuék...
Jáááj, de lassan megy ez... Nem tudok monitorról tanulni, mi még az őskorból származunk, mikor nem mobiltelcsiket rágcsáltunk, hanem cumit és mikor még nem a Sims volt a nyerő, hanem a Blúmex meg a Gosztengoblins.
Viszont Robinsont már kivégeztem, most épp Tom Jones van soron - a gáz csak az vele, hogy nem olvastam magát a művet sem régen, sem mostanság és ahogy a hosszát elnézem, nem is fogom az elkövetkezendőkben... Mára még van Austen két műve (a P&P és a S&S), meg Tristam Shandy meg Pamela, de az utóbbiról egy sor nem sok, annyit sem találtam sehol... Mindegy, ha ma végzek még a 2 Austen regénnyel, már jó vagyok, Sterne-t hagyom holnapra a romantikusok mellé...
Óóó. Most látom, kihagytam a jó öreg Swift-et. Ő is hátra van még mára... Cccc... De legalább az idő sz@r.
A kávémat persze túlcukroztam megint, hogy ne érezzem, hogy rossz keserű; de így meg olyan, mint egy kis adag cukrozott forró víz...
Amúgy...
Olyan furcsa...
Hiányzik a Degu... Ma már többször odapillantottam a helyére, miért nem szól, miért nem csörög, miért nem hangoskodik... Majdnem kimentem neki lóherét keresni... De nincs itt... Csak a helye... Jaaaj, de rossz... Hiába tudom, hogy jó helyen van, szeretni fogják, él, nem halt meg, már most hiányzik... Hiába volt vele gond, hiába káromkodtam, hogy ki kell pucolni vagy hogy csörögzörög és idegesít; most mégis olyan rossz látni, hogy senki sincs a kis ketrecében... De még ott lóg az itatója... amiből reggel talán még ivott... meg a kis hintája, amin tegnap még ingatta magát... Hm. Hülye vagyok. Jól van, él. Elvitte magával a batyujában az óriáskerekét, a rágókövévét és a kisházát is... Meg némi elemózsiát. Úgy készítettük neki reggel össze a cumóját, mintha kórházba menne... Pedig csak az új élete felé sietett. Ahol várta egy kisfiú meg pár egérke... Csak boldogabban él már szegénykém ott, mint nálunk... Egyes-egyedül...
Tegnap még felvettük, szóval megvan filmen. Ha ránktör a nosztalgia, bármikor megnézhetjük, hogyan szaladt a kerékben, hogyan evett, hogyan mászott, hogyan állt kétlábra...
Mióta átállítottam a telefonom csengőhangját az I just died in your arms tonight-ra, sosem hallom meg, ha csörög, mert azt hiszem, hogy csak a rádió az... Eh... Modern technika. Épp Gulliverrel szenvedek... Nem tudom megjegyezni ezeket a rühes országneveket: Lilliput, Blefuscu, Brobdingnag, Laputa, land of the Houyhnhnms => talán azért, mert eddig még egyszer sem kíséreltem meg kiolvasni őket...
Jaaaj. De nehéz az iskolatáska. De ez már tényleg az utolsó angol szakos tanegységem, több nincs, már csak a szakdoga és az államvizsga van hátra. Ez után persze... Jaaaj, csak lennék már túl rajta, bárcsak, bárcsak, bárcsak...
Nem tudom még, mi legyen holnap. Csak egyedül tudok tanulni, ha Aranyvirágom itt sertepertél körülöttem, nem megy, mert akkor rá kell figyelnem. Hogy mit csinál. Min nevet. Mit mond a Macskának. Mit mond magában. Szóval akár csinálunk valamit, akár nem - ígyis úgyis visszavet. Nem mintha ez baj lenne, ez csak a puszta tény. És ha már visszavet - vessen legalább vissza egy moziban. Nemdebár?!
Aztán itt van Anyu névnapja is, fel kéne köszönteni. Ha nem is viszek ajándékot, majd csak a jövő hét után, legalább a fülét meghúzom és szedek neki pár szál rózsát. Neki már az is jól esik, tudom.
Amúgy nem szeretnék túl egocentrikusnak tűnni, mert tudom, hogy csak a véletlen furcsa összjátéka, de bizony bosszant, hogy a 18-i hétvégén, ami ugye a szigorlat előtti utcsó hétvége - ha nem lenne vizsgaidőszak - tobzódhatnék a programokban.
Csak hogy néhányat említsek:
- Moziünnep
- Egy kertiparti - ógenájzd by M. (egy régi ismerős - nem a legjobb, de nem a legrosszabb...)
- Balaton - Velencei tó - bármi móka A.-val
- Családi ebéd
Ezek közül az utcsó fog szerintem bejátszani csak, mert az kötelező. Meg mégis... Anyuék...
Jáááj, de lassan megy ez... Nem tudok monitorról tanulni, mi még az őskorból származunk, mikor nem mobiltelcsiket rágcsáltunk, hanem cumit és mikor még nem a Sims volt a nyerő, hanem a Blúmex meg a Gosztengoblins.
Viszont Robinsont már kivégeztem, most épp Tom Jones van soron - a gáz csak az vele, hogy nem olvastam magát a művet sem régen, sem mostanság és ahogy a hosszát elnézem, nem is fogom az elkövetkezendőkben... Mára még van Austen két műve (a P&P és a S&S), meg Tristam Shandy meg Pamela, de az utóbbiról egy sor nem sok, annyit sem találtam sehol... Mindegy, ha ma végzek még a 2 Austen regénnyel, már jó vagyok, Sterne-t hagyom holnapra a romantikusok mellé...
Óóó. Most látom, kihagytam a jó öreg Swift-et. Ő is hátra van még mára... Cccc... De legalább az idő sz@r.
A kávémat persze túlcukroztam megint, hogy ne érezzem, hogy rossz keserű; de így meg olyan, mint egy kis adag cukrozott forró víz...
Amúgy...
Olyan furcsa...
Hiányzik a Degu... Ma már többször odapillantottam a helyére, miért nem szól, miért nem csörög, miért nem hangoskodik... Majdnem kimentem neki lóherét keresni... De nincs itt... Csak a helye... Jaaaj, de rossz... Hiába tudom, hogy jó helyen van, szeretni fogják, él, nem halt meg, már most hiányzik... Hiába volt vele gond, hiába káromkodtam, hogy ki kell pucolni vagy hogy csörögzörög és idegesít; most mégis olyan rossz látni, hogy senki sincs a kis ketrecében... De még ott lóg az itatója... amiből reggel talán még ivott... meg a kis hintája, amin tegnap még ingatta magát... Hm. Hülye vagyok. Jól van, él. Elvitte magával a batyujában az óriáskerekét, a rágókövévét és a kisházát is... Meg némi elemózsiát. Úgy készítettük neki reggel össze a cumóját, mintha kórházba menne... Pedig csak az új élete felé sietett. Ahol várta egy kisfiú meg pár egérke... Csak boldogabban él már szegénykém ott, mint nálunk... Egyes-egyedül...
Tegnap még felvettük, szóval megvan filmen. Ha ránktör a nosztalgia, bármikor megnézhetjük, hogyan szaladt a kerékben, hogyan evett, hogyan mászott, hogyan állt kétlábra...
Mióta átállítottam a telefonom csengőhangját az I just died in your arms tonight-ra, sosem hallom meg, ha csörög, mert azt hiszem, hogy csak a rádió az... Eh... Modern technika. Épp Gulliverrel szenvedek... Nem tudom megjegyezni ezeket a rühes országneveket: Lilliput, Blefuscu, Brobdingnag, Laputa, land of the Houyhnhnms => talán azért, mert eddig még egyszer sem kíséreltem meg kiolvasni őket...
Jaaaj. De nehéz az iskolatáska. De ez már tényleg az utolsó angol szakos tanegységem, több nincs, már csak a szakdoga és az államvizsga van hátra. Ez után persze... Jaaaj, csak lennék már túl rajta, bárcsak, bárcsak, bárcsak...
Nem tudom még, mi legyen holnap. Csak egyedül tudok tanulni, ha Aranyvirágom itt sertepertél körülöttem, nem megy, mert akkor rá kell figyelnem. Hogy mit csinál. Min nevet. Mit mond a Macskának. Mit mond magában. Szóval akár csinálunk valamit, akár nem - ígyis úgyis visszavet. Nem mintha ez baj lenne, ez csak a puszta tény. És ha már visszavet - vessen legalább vissza egy moziban. Nemdebár?!
Aztán itt van Anyu névnapja is, fel kéne köszönteni. Ha nem is viszek ajándékot, majd csak a jövő hét után, legalább a fülét meghúzom és szedek neki pár szál rózsát. Neki már az is jól esik, tudom.
2005. június 9., csütörtök
A kezdetek 14
Elő kell vennem a bőrkabátom. Ez hihetetlen, komolyan. Ránktör a kozmosz hidege...
Húú. Hát kicsit kétségbe vagyok esve a szigorlat miatt... Láttam az első alkalom esszécímeit és... öööö... van még mit tanulnom... Lehet, hogy a szombati kirándulásunkat is ugrasztom, mert lelkiismeret-furdalásom lenne, ha szórakozgatnánk és közben tudnám, hogy dóóógom van...
Mindenesetre MA SEMMIT sem tanultam, mert lementünk Balatonfűzfőre... A "háttezhülye,ilyenidőben" felhördüléseket megelőzendő, elmondanám, hogy Aranyvirágom játszott önkéntes postást és vele tartottam...
Végülis nem bántam meg, mert télen még sosem láttam a Balcsit haha... Mivel végig ömlött az eső, így csak az autóból kukkantottunk ki, a víz és az ég szinte tökéletesen egybeolvadt egy szürke masszává, de maga a tudat, hogy ott vagyunk a Balaton közelében és remélhetőleg a nyáron még visszatérünk, jól esett...
Egy pár ősz hajszálam azért nőtt az M7-esen való autózás miatt - teherautók tömkelege, sárvédő nélkül; orkán erejű szél; zuhogó eső; rabszolgamunkára ítélt ablaktörlők... Hát... Nem volt semmi... De mivel az utóbbi időben elég ingerszegény volt a környezetem - úgy gondoltam, nem hagyható ki egy potya-autókázás...
Ja, és étteremben ebédeltünk, életemben először ettem tonhalsalátát - eddig szolidaritásból nem ettem soha halat - és jó volt!!!
Amúgy az előbb kicsit még átnéztem az elkövetkezendő egy hét tanulnivalóit - és közben megtaláltam egy esszémet Adele-ről, aki a Jane Eyre egyik mellékszereplője és hát... meghajoltam saját (volt) tudásom előtt... Nagyon helyes, logikus kis iromány, tíz oldal, egyszerűen nem fér a fejembe, hogy voltam képes 1999-ben (sic!) ilyen jót írni... Mondtam is, hogy basszus, az egyetemi évek úgy leamortizáltak, hogy egy 6 évvel ezelőtti, saját agyammal kreált esszémet csak szótárral tudom elolvasni...
Ja. Az állatok.
Jelentem a Macska jól van. Kicsit ugyan még zöld a hátsója és még be van dagadva a szeme, (olyan... Derrick-es a'la Aranyvirág) de már jobban van. Holnap kicsit ki is engedem, beszélje meg a műtétjét a spanokkal.
Viszont a Degu... Holnap örökre búcsút veszünk tőle... Utoljára halljuk az óriáskerekezését, a rágását, a motyogását és a csiporgását... Aranyvirágom azt mondta, ne szentimentáliskodjam, én is rábólintottam, hogy menjen, hogy jött egy ajánlat, hogy kéne valakinek egy kisfiú degmók mellé, akkor most ne pattogjak, mert még most is meggondolhatnám magam... Igen, de nem gondolom és nem azért, mert kegyetlen anya vagyok, hanem, mert azt hiszem, jobb lesz neki egy társsal, amit MI nem tudtunk neki biztosítani. Szóval szia Degu, vigyázz magadra, üzenem Neked így is; biztosan jó gazdikhoz fogsz kerülni és... Légy jó kislány, Te kis Csodadög!!!!!
Húú. Hát kicsit kétségbe vagyok esve a szigorlat miatt... Láttam az első alkalom esszécímeit és... öööö... van még mit tanulnom... Lehet, hogy a szombati kirándulásunkat is ugrasztom, mert lelkiismeret-furdalásom lenne, ha szórakozgatnánk és közben tudnám, hogy dóóógom van...
Mindenesetre MA SEMMIT sem tanultam, mert lementünk Balatonfűzfőre... A "háttezhülye,ilyenidőben" felhördüléseket megelőzendő, elmondanám, hogy Aranyvirágom játszott önkéntes postást és vele tartottam...
Végülis nem bántam meg, mert télen még sosem láttam a Balcsit haha... Mivel végig ömlött az eső, így csak az autóból kukkantottunk ki, a víz és az ég szinte tökéletesen egybeolvadt egy szürke masszává, de maga a tudat, hogy ott vagyunk a Balaton közelében és remélhetőleg a nyáron még visszatérünk, jól esett...
Egy pár ősz hajszálam azért nőtt az M7-esen való autózás miatt - teherautók tömkelege, sárvédő nélkül; orkán erejű szél; zuhogó eső; rabszolgamunkára ítélt ablaktörlők... Hát... Nem volt semmi... De mivel az utóbbi időben elég ingerszegény volt a környezetem - úgy gondoltam, nem hagyható ki egy potya-autókázás...
Ja, és étteremben ebédeltünk, életemben először ettem tonhalsalátát - eddig szolidaritásból nem ettem soha halat - és jó volt!!!
Amúgy az előbb kicsit még átnéztem az elkövetkezendő egy hét tanulnivalóit - és közben megtaláltam egy esszémet Adele-ről, aki a Jane Eyre egyik mellékszereplője és hát... meghajoltam saját (volt) tudásom előtt... Nagyon helyes, logikus kis iromány, tíz oldal, egyszerűen nem fér a fejembe, hogy voltam képes 1999-ben (sic!) ilyen jót írni... Mondtam is, hogy basszus, az egyetemi évek úgy leamortizáltak, hogy egy 6 évvel ezelőtti, saját agyammal kreált esszémet csak szótárral tudom elolvasni...
Ja. Az állatok.
Jelentem a Macska jól van. Kicsit ugyan még zöld a hátsója és még be van dagadva a szeme, (olyan... Derrick-es a'la Aranyvirág) de már jobban van. Holnap kicsit ki is engedem, beszélje meg a műtétjét a spanokkal.
Viszont a Degu... Holnap örökre búcsút veszünk tőle... Utoljára halljuk az óriáskerekezését, a rágását, a motyogását és a csiporgását... Aranyvirágom azt mondta, ne szentimentáliskodjam, én is rábólintottam, hogy menjen, hogy jött egy ajánlat, hogy kéne valakinek egy kisfiú degmók mellé, akkor most ne pattogjak, mert még most is meggondolhatnám magam... Igen, de nem gondolom és nem azért, mert kegyetlen anya vagyok, hanem, mert azt hiszem, jobb lesz neki egy társsal, amit MI nem tudtunk neki biztosítani. Szóval szia Degu, vigyázz magadra, üzenem Neked így is; biztosan jó gazdikhoz fogsz kerülni és... Légy jó kislány, Te kis Csodadög!!!!!
2005. június 8., szerda
A kezdetek 13
Tegnap a Macska megitta a gondosan elkészített kakaómat. Nem átallott felpipiskedni az asztalra és kilefetyelni a bögrémből a kakaóm. Ez csak azért volt baj, mert 1: a kakaót is és 2: a tejet is alig kapartam össze hozzá. Magamnak. Nem a Macskának.
De most már nem sajnálom tőle...
Ma megműtötték. Castratio - ez áll a kiskönyvében...
Egész jól tűrte, mondjuk altatták is, szóval így könnyű; de most utána is elég rendben van, attól eltekintve, hogy össze-vissza dülöngél még mindig. Én meg kajánul vigyorgok rajta, mert ezt nem lehet megállni!!
Azt viszont nem értem, miért nem kapott a fejére ilyen papírtölcsért, hogy ne nyalogassa a sebét, mert így 10 percenként szabadon előadja a Queen Bohemian Raphsody című számának kezdő szavát (ezt csak hős Aranyvirágom érti, aki ma már úszni is volt) és kitaccsol. Szép zöldet. Mert az érzéstelenítő zöld volt.
Fél kettő. A Macska immárom ötödször pakolt ki, már nem mamázik, csak broáf... Én meg fogom a homlokát.
Azért ez jellemző. Van ez a vizsga. Én már megcsináltam, egyszóval teszek rá, de az ELV kérem...
15 cikk kell, (összesen => talán egyik legpitkóbb tárgyunk) fele angol ugyan, de fele magyar, istenesen. Nagyszájú-megmondom-a-frankót lány írt egy ímélt, hogy osszuk fel, négyeljük fel, bontsuk szét ezt a 15 (!!!) cikket és írja fel mindenki a nevét amellé a cikk mellé, amit szívesen bevállalna kivonatolásügyileg. Ő már ki is nézett magának egyet - egy hat, (igen, HAT!!) oldalas disszertációt, aminek a 3/4 része táblázat meg mártixok.
"Az ember a jég hátán is megél..." Ha le nem csúszik róla... És még csoda, ha ilyen hülye vagyok?! Ilyenek között?! Ehh...
Amúgy legalább nem pisil be a Macska, ez is valami. Gondosan bemegy az almába és összeszorított fogakkal, koncentrálva kapar helyet magának a Kaczorban... Meg alszik. Álomba sírja magát és meg van sértődve. Szerintem utál. És nem véletlenül....
Nagyjából elolvastam a drámás cuccokat, csak Yeats-ről nem találok semmi könnyűt és jót... A Macska az előbb eltűnt, kerestem és a mosógép tetején találtam meg összegubódzkodva. Csak azt nem tudom, hogyan ugrott fel olyan magasra nagy kábulatában. Úgy tűnik csak egy életét vettük el reggel, maradt 6, most azokat próbálgatja. Szegénykém.
Ezt egyszerűen N E M H I S Z E M E L! Csináltam saját hozzászólásfalat!! Én! Egyedül! Saját kódot generáltam! Hű. Ez nem semmi. Borzasztó büszke vagyok magamra! Lehet, hogy ezért más gagyinak tart, de én és a web az három. Hogy úgy mondjam, más területeken alkotok nagyot, nem itt.
De most már nem sajnálom tőle...
Ma megműtötték. Castratio - ez áll a kiskönyvében...
Egész jól tűrte, mondjuk altatták is, szóval így könnyű; de most utána is elég rendben van, attól eltekintve, hogy össze-vissza dülöngél még mindig. Én meg kajánul vigyorgok rajta, mert ezt nem lehet megállni!!
Azt viszont nem értem, miért nem kapott a fejére ilyen papírtölcsért, hogy ne nyalogassa a sebét, mert így 10 percenként szabadon előadja a Queen Bohemian Raphsody című számának kezdő szavát (ezt csak hős Aranyvirágom érti, aki ma már úszni is volt) és kitaccsol. Szép zöldet. Mert az érzéstelenítő zöld volt.
Fél kettő. A Macska immárom ötödször pakolt ki, már nem mamázik, csak broáf... Én meg fogom a homlokát.
Azért ez jellemző. Van ez a vizsga. Én már megcsináltam, egyszóval teszek rá, de az ELV kérem...
15 cikk kell, (összesen => talán egyik legpitkóbb tárgyunk) fele angol ugyan, de fele magyar, istenesen. Nagyszájú-megmondom-a-frankót lány írt egy ímélt, hogy osszuk fel, négyeljük fel, bontsuk szét ezt a 15 (!!!) cikket és írja fel mindenki a nevét amellé a cikk mellé, amit szívesen bevállalna kivonatolásügyileg. Ő már ki is nézett magának egyet - egy hat, (igen, HAT!!) oldalas disszertációt, aminek a 3/4 része táblázat meg mártixok.
"Az ember a jég hátán is megél..." Ha le nem csúszik róla... És még csoda, ha ilyen hülye vagyok?! Ilyenek között?! Ehh...
Amúgy legalább nem pisil be a Macska, ez is valami. Gondosan bemegy az almába és összeszorított fogakkal, koncentrálva kapar helyet magának a Kaczorban... Meg alszik. Álomba sírja magát és meg van sértődve. Szerintem utál. És nem véletlenül....
Nagyjából elolvastam a drámás cuccokat, csak Yeats-ről nem találok semmi könnyűt és jót... A Macska az előbb eltűnt, kerestem és a mosógép tetején találtam meg összegubódzkodva. Csak azt nem tudom, hogyan ugrott fel olyan magasra nagy kábulatában. Úgy tűnik csak egy életét vettük el reggel, maradt 6, most azokat próbálgatja. Szegénykém.
Ezt egyszerűen N E M H I S Z E M E L! Csináltam saját hozzászólásfalat!! Én! Egyedül! Saját kódot generáltam! Hű. Ez nem semmi. Borzasztó büszke vagyok magamra! Lehet, hogy ezért más gagyinak tart, de én és a web az három. Hogy úgy mondjam, más területeken alkotok nagyot, nem itt.
2005. június 7., kedd
A kezdetek 12
Egyébként rájöttem mi a másik dolog - a spray - fúvás mellett - ami megrémiszti a Macskát. Ha felveszem a nadrágom. Még ha attól parázna, hogy leveszem... de így?
Semmitől nem fél ez a Fanyűvő, a robogó autó neki smafu, a biciklin jót röhög, fotózásnál pózol, de ha elővesszük az izzadásgátlót, már iszkol. Most reggel pedig vettem fel a nadrágomat, bújtam bele az egyik szárába és az a tény, hogy a szár alján megjelent a lábam, úgy megrémítette, hogy vietnámi harcosként bukfencezett le a székről a szék alá, felfújta a farkát is és zavartan nyaffintott.
Jött egy etr üzenet, hogy az egyik tanítási gyakorlatom értéke: kmf...
Jó lenne, ha már július lenne. SEMMI DOLGOM NEM LENNE. Csak kéne szeptemberig egy alapfokú német (de pppfff alapfokú - az nem dúrva, nem?) nyelvvizsga; három (vagy négy? ezt nem tudom biztosan) szakdolgozat (két szakos + két tanári ugye - állítólag két KÜLÖN tanári szakdoga kell a két külön szakhoz, de ezt nem vagyok hajlandó elhinni; szóval két szakos címem már van és aszonták a tanárok írjam nyáron nyugodtan, hogy legalább az irodalom áttekintéseim meglegyenek, meg a két vizsgálat eredményei, a statok ráérnek meg a diszkussziók - no még jó, addig még egy SPSS gyorstalpaló is kéne); szóval kell még egy tanári képesítővizsgás pakk... Asszem ennyi... De kit érdekel, hiszen nyár lesz!
Túró Rudit eszem... Kávéval... "Váratlanul jöttél, mondom, falatot rágva..."
Reggel találtam egy kis bogarat a könyveim között. Próbált megbújni, de könyörtelenül rátettem a Színházi kalaúzt, hogy nyomja az össze, jól. Felemeltem a könyvet, hát látom, mászik tovább. Újra rátettem a könyvet, rá is tenyereltem, könyv fel, én néz eredmény: Semmi. A bogár továbbmászik. Ekkor már bepipulva harmadszor is rátettem a könyvet az állatkára és RÁÁLLTAM a könyvre, no ez már végzett a bestével; gondoltam, majd alkalomadtán előszedem a porszívót és majd felszívom, ne éktelenkedjen ott. (Nem volt nagy bogár amúgy, fél centi sem volt.)
ERRE. Az előbb látom, mászik el a bogaram. Igen ám, de háton... No, mondok, ez így nem lesz jó, ha túlélte, hadd vigye magát, leszek olyan könyörületes és hasra fordítom. Igen ám, de észrevettem, hogy nem is saját lábon próbál angolosan távozni a bogárkám, hanem húzza egy hangya. Hát ez végképp kihúzta nálam a gyufát a gerincteleneket illetően és együtt felszippantottam őket az örök porszívózsákok birodalmába.
THE END
Ja, a hangya bosszújaként, az eset óta az "A mai nap éppen megfelelő arra, hogy a hangya Holdra szálljon.." kezdetű magasröptű csodát dúdolgatom.
Az a baj, hogy rájöttem, hogy egy mazochista vagyok... Szorgalmi időszakban be vagyok sózva, úgy érzem, hogy minden itthon töltött idő pocsékolás, mikor vár az élet, a szórakozás, a magamatjólérzés; vizsgaidőszakban viszont mintha csak kifordulnék magamból, kirobbanthatatlan vagyok a kis odúmból, mint Bagoly a Micimackóból. Kiírom, hogy kr n zvrjnk és eléldegélek kenyéren és vizen egy hónapig.
Aranyvirágom ma akart menni usziba, ő (!!!) hívott, hogy menjünk és én (!!!!) ismétlem, én (!!!) beszéltem le. Azért ez brutális. Mindenesetre még 9-ig van idő, lehet, hogy mégis elmegyünk.
Semmitől nem fél ez a Fanyűvő, a robogó autó neki smafu, a biciklin jót röhög, fotózásnál pózol, de ha elővesszük az izzadásgátlót, már iszkol. Most reggel pedig vettem fel a nadrágomat, bújtam bele az egyik szárába és az a tény, hogy a szár alján megjelent a lábam, úgy megrémítette, hogy vietnámi harcosként bukfencezett le a székről a szék alá, felfújta a farkát is és zavartan nyaffintott.
Jött egy etr üzenet, hogy az egyik tanítási gyakorlatom értéke: kmf...
Jó lenne, ha már július lenne. SEMMI DOLGOM NEM LENNE. Csak kéne szeptemberig egy alapfokú német (de pppfff alapfokú - az nem dúrva, nem?) nyelvvizsga; három (vagy négy? ezt nem tudom biztosan) szakdolgozat (két szakos + két tanári ugye - állítólag két KÜLÖN tanári szakdoga kell a két külön szakhoz, de ezt nem vagyok hajlandó elhinni; szóval két szakos címem már van és aszonták a tanárok írjam nyáron nyugodtan, hogy legalább az irodalom áttekintéseim meglegyenek, meg a két vizsgálat eredményei, a statok ráérnek meg a diszkussziók - no még jó, addig még egy SPSS gyorstalpaló is kéne); szóval kell még egy tanári képesítővizsgás pakk... Asszem ennyi... De kit érdekel, hiszen nyár lesz!
Túró Rudit eszem... Kávéval... "Váratlanul jöttél, mondom, falatot rágva..."
Reggel találtam egy kis bogarat a könyveim között. Próbált megbújni, de könyörtelenül rátettem a Színházi kalaúzt, hogy nyomja az össze, jól. Felemeltem a könyvet, hát látom, mászik tovább. Újra rátettem a könyvet, rá is tenyereltem, könyv fel, én néz eredmény: Semmi. A bogár továbbmászik. Ekkor már bepipulva harmadszor is rátettem a könyvet az állatkára és RÁÁLLTAM a könyvre, no ez már végzett a bestével; gondoltam, majd alkalomadtán előszedem a porszívót és majd felszívom, ne éktelenkedjen ott. (Nem volt nagy bogár amúgy, fél centi sem volt.)
ERRE. Az előbb látom, mászik el a bogaram. Igen ám, de háton... No, mondok, ez így nem lesz jó, ha túlélte, hadd vigye magát, leszek olyan könyörületes és hasra fordítom. Igen ám, de észrevettem, hogy nem is saját lábon próbál angolosan távozni a bogárkám, hanem húzza egy hangya. Hát ez végképp kihúzta nálam a gyufát a gerincteleneket illetően és együtt felszippantottam őket az örök porszívózsákok birodalmába.
THE END
Ja, a hangya bosszújaként, az eset óta az "A mai nap éppen megfelelő arra, hogy a hangya Holdra szálljon.." kezdetű magasröptű csodát dúdolgatom.
Az a baj, hogy rájöttem, hogy egy mazochista vagyok... Szorgalmi időszakban be vagyok sózva, úgy érzem, hogy minden itthon töltött idő pocsékolás, mikor vár az élet, a szórakozás, a magamatjólérzés; vizsgaidőszakban viszont mintha csak kifordulnék magamból, kirobbanthatatlan vagyok a kis odúmból, mint Bagoly a Micimackóból. Kiírom, hogy kr n zvrjnk és eléldegélek kenyéren és vizen egy hónapig.
Aranyvirágom ma akart menni usziba, ő (!!!) hívott, hogy menjünk és én (!!!!) ismétlem, én (!!!) beszéltem le. Azért ez brutális. Mindenesetre még 9-ig van idő, lehet, hogy mégis elmegyünk.
2005. június 6., hétfő
A kezdetek 11
Hülyén indult ez a nap => ez a hét... Reggel elaludtunk, ugyanis csörgött az óra (vagy a telefon? nem tudom, mert úgy alszom, mint egy zsák hulla, mellettem ugyan bármi történhet, én nem ébredek fel) de nem keltünk fel... Ez elég sokszor előfordul, én ugye most nem késem el, mert vizsgaidőszak van, (Meg különben is... Ha szorgalmi időszakban elkésem, az sem izgat senkit..) de Aranyvirágom sokszor késve érkezik a munkahelyére, ami ugyan ANNYIRA őt nem érdekli normál esetben, de tegnap megbeszélték apuval, hogy ő viszi el majd Aput a bankba, úgyhogy, mint a villám készült el 5 perc alatt káromkodva... Ilyen még sosem volt, hogy ilyen mérgesen ment volna el itthonról, úgy sajnáltam, komolyan és olyan rosszul éreztem magam, hogy Apu miatt kell pont úgy sietnie...
Ja és nem találom az arckrémemet reggel óta és így most szinte hámlik a fejem, olyan száraz. Bekentem egy kis Nivea visage-vel, de ez túúúl esőszerű, túl lágy, túl vizes, kéne a kicsit zsírosabb krémem, mindjárt vajat kenek a búrámra, esküszöm ...
Pár dolog megoldódott:
A krém az ágy alá gurult.
A Macska bejött és most az ablakban durmol.
Apu hívott, hogy mindjárt indul hazafelé.
Mindazonáltal az M1-en a Vörös és fekete megy... De nem nézem, mert TANULNOM KELL...
Pedig egyik kedvenc regényem volt gimiben. Az utolsó kötelező olvasmányok között volt. Választani lehetett, hogy Goriot apó-t vagy a Vörös és feketét olvassuk el. Az oszt ály 85%-a az előbbit választotta, mert az rövidebb volt... Ehh... Mondjuk olyan is volt, hogy a "Ki volt Biberach a Bánk bánban?" kérdésre az egyik srác azt írta, hogy "Ottó felesége."... Good old times!
Sült krumplit ebédeltem, gyalog járok, macskám van. Én ne lennék kemény?!
Az előbb megnéztem a híradót, annyi maradt meg belőle, hogy:
1, Holnap este sem lesz még (valószínűleg) köztársasági elnökünk.
2, Kínában egyre nagyobb divat a magasító műtét. (sic!)
3., Átlagban 8 másodpercenként hal meg egy gyerek a világon a szennyezett víz által terjesztett fertőzésektől.
4, 6-8 év múlva lesz ellenszere az ebolának.
Ennyit a világról. Megyek tanulni. Furcsa ez az angol szakos lét, már teljesen elszoktam tőle.
Nem tudom az idősebb - értsd a 70-es évek végén, 80-as évek elején született - generációnak megvan-e még a Pál Utcai Fiúk örökérvényű száma, ami így hangzik:
Nem szerettelek, soha... Soha...
Na most a jobb emlékezőtehetséggel megáldottaknak még rémelhet (rémlikhet?) a hozzátartozó minimál klipp is. Egy lepukkant konyhában lábosból bablevest eszik egy kövér, szőröshasú, szemüveges, hálós trikós, 35 körüli férfi, közben iszonyú lassan énekli ezt a számot. A felesége, otthonkában, cigivel a szájában tesz-vesz körülötte - sugárzik róluk a boldogság, egymás és az élet szeretete. Nagyon riasztó és nagyon hatásos klipp...
Hogy ez hogy jön most ide? Hát úgy... hogy azt hiszem... a klippben szereplő férfi... a SZOMSZÉDUNK... Hihetetlen egy pali, komolyan, ahányszor meglátom, mindig szinte hallom ezt a számot. Általában biciklivel közlekedik és nagyon vigyorog, ha lát. Engem meg a röhögés kerülget, mert hallom, hogy "Nem szerettelek, soha nyiknyiknyiknyik, soha nyiknyik, igazán nem szerettelek..."....
Egyébként kicsit tanultam, Shakespeare-nél tartok, a drámával kezdtem, mert azt hiszem, az könnyebb, mint a költészet. Pattogtattam pattogatott kukit és azt majszoltam tanulás közben. Meg sem égett.
Ja, hívott az A., hogy nálam van egy könyve. Mondtam, hogy nincs, mert én minden könyvet összefirkálok, már le is tartóztattak érte egyszer. Itt. Úgyhogy könyv nálam elvből nincs ismerőstől, mert nem szeretem a végetérő barátságokat.
Ja és voltam a véres rongyok boltjában... Elmentem ugyanis bevásárolni, az utolsó kosarat kaparintottam meg egy kedvesnézésűnek cseppet sem nevezhető nő elől. (véres rongy ágyin) Aztán a pénztárnál vettem észre, hogy nincs nálam pénz és kártyával kellett fizetnem a pénztárosnő nagy riadalmára. (véres rongy dvá) Tri, csitíri nem volt. De mindenre fel vagyok készülve és türcsi is van nálam.
Ja és nem találom az arckrémemet reggel óta és így most szinte hámlik a fejem, olyan száraz. Bekentem egy kis Nivea visage-vel, de ez túúúl esőszerű, túl lágy, túl vizes, kéne a kicsit zsírosabb krémem, mindjárt vajat kenek a búrámra, esküszöm ...
Pár dolog megoldódott:
A krém az ágy alá gurult.
A Macska bejött és most az ablakban durmol.
Apu hívott, hogy mindjárt indul hazafelé.
Mindazonáltal az M1-en a Vörös és fekete megy... De nem nézem, mert TANULNOM KELL...
Pedig egyik kedvenc regényem volt gimiben. Az utolsó kötelező olvasmányok között volt. Választani lehetett, hogy Goriot apó-t vagy a Vörös és feketét olvassuk el. Az oszt ály 85%-a az előbbit választotta, mert az rövidebb volt... Ehh... Mondjuk olyan is volt, hogy a "Ki volt Biberach a Bánk bánban?" kérdésre az egyik srác azt írta, hogy "Ottó felesége."... Good old times!
Sült krumplit ebédeltem, gyalog járok, macskám van. Én ne lennék kemény?!
Az előbb megnéztem a híradót, annyi maradt meg belőle, hogy:
1, Holnap este sem lesz még (valószínűleg) köztársasági elnökünk.
2, Kínában egyre nagyobb divat a magasító műtét. (sic!)
3., Átlagban 8 másodpercenként hal meg egy gyerek a világon a szennyezett víz által terjesztett fertőzésektől.
4, 6-8 év múlva lesz ellenszere az ebolának.
Ennyit a világról. Megyek tanulni. Furcsa ez az angol szakos lét, már teljesen elszoktam tőle.
Nem tudom az idősebb - értsd a 70-es évek végén, 80-as évek elején született - generációnak megvan-e még a Pál Utcai Fiúk örökérvényű száma, ami így hangzik:
Nem szerettelek, soha... Soha...
Na most a jobb emlékezőtehetséggel megáldottaknak még rémelhet (rémlikhet?) a hozzátartozó minimál klipp is. Egy lepukkant konyhában lábosból bablevest eszik egy kövér, szőröshasú, szemüveges, hálós trikós, 35 körüli férfi, közben iszonyú lassan énekli ezt a számot. A felesége, otthonkában, cigivel a szájában tesz-vesz körülötte - sugárzik róluk a boldogság, egymás és az élet szeretete. Nagyon riasztó és nagyon hatásos klipp...
Hogy ez hogy jön most ide? Hát úgy... hogy azt hiszem... a klippben szereplő férfi... a SZOMSZÉDUNK... Hihetetlen egy pali, komolyan, ahányszor meglátom, mindig szinte hallom ezt a számot. Általában biciklivel közlekedik és nagyon vigyorog, ha lát. Engem meg a röhögés kerülget, mert hallom, hogy "Nem szerettelek, soha nyiknyiknyiknyik, soha nyiknyik, igazán nem szerettelek..."....
Egyébként kicsit tanultam, Shakespeare-nél tartok, a drámával kezdtem, mert azt hiszem, az könnyebb, mint a költészet. Pattogtattam pattogatott kukit és azt majszoltam tanulás közben. Meg sem égett.
Ja, hívott az A., hogy nálam van egy könyve. Mondtam, hogy nincs, mert én minden könyvet összefirkálok, már le is tartóztattak érte egyszer. Itt. Úgyhogy könyv nálam elvből nincs ismerőstől, mert nem szeretem a végetérő barátságokat.
Ja és voltam a véres rongyok boltjában... Elmentem ugyanis bevásárolni, az utolsó kosarat kaparintottam meg egy kedvesnézésűnek cseppet sem nevezhető nő elől. (véres rongy ágyin) Aztán a pénztárnál vettem észre, hogy nincs nálam pénz és kártyával kellett fizetnem a pénztárosnő nagy riadalmára. (véres rongy dvá) Tri, csitíri nem volt. De mindenre fel vagyok készülve és türcsi is van nálam.
2005. június 5., vasárnap
A kezdetek 10
A fríbloghoz hasonlóan mi is nagytakarítottunk a hétvégén. Vagyis én inkább csak kibickedtem, mert tanulnom kellett (volna). Az a baj, hogy még mindig nem tudom "megfogni" ezt az óriási anyagot, nincs irodalom, nincsenek referenciák, egyszerűen MINDENT kell(ene) tudni MINDENRŐL, ami angol és ami irodalom és ami angol irodalom. Tételek nincsenek, vagyis vannak, de kb olyan kis szerények, mint az angol reneszánsz. De most ezzel mi. A felvételimen éreztem ezt az óriási bizonytalanságot utoljára, hogy egyszerűen el sem tudom KEZDENI a tanulást, mert gőzöm sincs, hol az eleje, hol a vége, mert gyanítom, hogy egyik sincs igazán. Már sem kezdet, sem vég. Mindegy, azért a hétvége végére egész jó kedvem lett, mindenféle (lét)bizonytalanságom ellenére. Tegnap voltunk Bikini koncerten! Asszem erről ennyi elég is.
Viszont. Egész hétvégén elég sűrűn nézegettem a postaládám, mert tudtam, hogy az etr majd küld egy üzenetet, hogy megvan a csütörtöki vizsgám eredménye. Este 10-kor rémülten láttam, hogy etr üzenet jött, dübörgő szívvel, csukott szemmel kattintottam, fél szememet kinyitottam és...
ARANYVIRÁGNAK HÁRMASA LETT A HATOS LOTTÓN! (Igaz, még így sincs nullán, de csak egy 500-ast vesztett...)
Hááát, szerencsés volt ez a hétvége...
Ja. És hétvégén főztem is. És jó is lett. Pedig most csináltam életemben először egyedül lecsót... Ez olyan kaja, amit minden agglegény meg hülye el tud készíteni, de eddig hiányzott a repertoáromból. De most már ő is ott díszeleg a parileves, a tejbegríz, a gombapörkölt és a mindenféle öntetes tészta mellett.
Viszont. Egész hétvégén elég sűrűn nézegettem a postaládám, mert tudtam, hogy az etr majd küld egy üzenetet, hogy megvan a csütörtöki vizsgám eredménye. Este 10-kor rémülten láttam, hogy etr üzenet jött, dübörgő szívvel, csukott szemmel kattintottam, fél szememet kinyitottam és...
KETTES LETT A CSÜTÖRTÖKI VIZSGÁM! (Igaz, egyenlőre mínusz kettesként szerepel az etr-ben, de optimistán remélem, hogy ez csak valami szokásos idióta bénaság.) EZT EL SEM HISZEM! MÉGIS A SZERENCSE LÁNYA VAGYOK!
És... ráadásul...
Hááát, szerencsés volt ez a hétvége...
Ja. És hétvégén főztem is. És jó is lett. Pedig most csináltam életemben először egyedül lecsót... Ez olyan kaja, amit minden agglegény meg hülye el tud készíteni, de eddig hiányzott a repertoáromból. De most már ő is ott díszeleg a parileves, a tejbegríz, a gombapörkölt és a mindenféle öntetes tészta mellett.
2005. június 3., péntek
A kezdetek 9
Kicsit ideges vagyok. Nem tudom, miért, így keltem. Tegnap este óta olyan hülye érzésem van, feszült, nem is tudom... Olyan vagyok, mint a degu - úgy érzem, kórosan rágok.
Pedig tegnap voltunk usziban, igaz, csak 1 órát voltunk vízben, mert 1: rengeteg kisgyerek volt, először tanították őket, majd önszorgalomból ott maradt még pár és nézd ugorhatok fejest appaaa, csobb csobb, ááááá ment egy ideig, amíg tűrtük, majd eljöttünk 2: görcsöt kapott mindkét lábam vádlija és ugyan menni már tudok, de a lábujjhegyre állás még most is hiú ábránd, mert azonnal újra görcsöl.
Érdekes műsor az M1-en. Gyógyfürdőhelyek bemutatója. Épp Egerszalókról van szó. A vicc, hogy most is emlékszem, kristálytisztán, hogy kb 7 éve Solero-t ettem pont, mikor ott voltunk. Előtte borzasztó hosszan gyalogoltunk, akkor pedig Calippot ettem. Epreset.
Pedig tegnap voltunk usziban, igaz, csak 1 órát voltunk vízben, mert 1: rengeteg kisgyerek volt, először tanították őket, majd önszorgalomból ott maradt még pár és nézd ugorhatok fejest appaaa, csobb csobb, ááááá ment egy ideig, amíg tűrtük, majd eljöttünk 2: görcsöt kapott mindkét lábam vádlija és ugyan menni már tudok, de a lábujjhegyre állás még most is hiú ábránd, mert azonnal újra görcsöl.
Érdekes műsor az M1-en. Gyógyfürdőhelyek bemutatója. Épp Egerszalókról van szó. A vicc, hogy most is emlékszem, kristálytisztán, hogy kb 7 éve Solero-t ettem pont, mikor ott voltunk. Előtte borzasztó hosszan gyalogoltunk, akkor pedig Calippot ettem. Epreset.
2005. június 2., csütörtök
A kezdetek 8
Mehegbuhuktaham. Soha ilyen még nem történt velem egyik szakomon sem, 7 év óta mióta erre a rühes egyetemre járok, pont most, az UTOLSÓ vizsgán... Ez olyan szemétség. Július 4-én van a pótvizsga, JÚLIUS NEGYEDIKÉN.
Percről-percre:
A tanár a szokásos módon csörgette a tic-tac-os dobozt a kezében és öntötte magába a fehér bogyókat, mi meg vért izzadva próbáltuk a 2-hez szükséges 60%-ot elérni. 60%!!! 60!!!
A vizsgázók 10%-a a vizsga első öt percében, 10%-a az első negyed órájában távozott. (Majdnem hozzájuk csapódtam, miután átnéztem a kérdéseket és áh, ezt nem tudom, menjünk tovább; áh, ezt sem tudom, ugorgyunk; áh, erről fogalmam sincs, menjünk; nem tudom ki sem olvasni, lépjünk... Mindezt a 22. kérdésig. 22 kérdés volt gy.k.)
Aztán hősiesen küzdöttem, de töredelmesen bevallom, beletört a bicskám a morfológia alapjaiba a lengyel, a cseh és egyéb példák hatására. Viszont néhol mókázni támadt kedvem - ha te így, én is így alapon. Hogy aszongya egy kérdés: Why is odd the plural of phenomen-on? Mire én, az Agytröszt: Bikóz dö pluröl in inglis iz juzsualli ikszpresszd báj "-s"! No. Jó, hogy mondom...
Áh, mindegy, megyek júliusban, sirály, mikor már mindenki bőven nyaral. Meg az sem biztos, hogy el tudok jönni még egyszer, mivel most kitalálták az ún. pótvizsga hetet az eltén (a július első hete) és mint mindig, a tanárok megint csak egyetlen napra hirdettek meg pótvizsgát MINDENBŐL. Tehát ha az előző vizsgámon is megbuktam vagy a következők valamelyikén, (amelyeknek a pótvizsgaidőpontja érdekes módon július 4, július 4, július 4) akkor dönthetek, melik pótvizsgára megyek el, mit hagyok a következő (immárom számomra pót-) félévre. Hű, de jó. Hű, de örülök. Hű.
-------------
Huh, sikeresen átértem a másik épületbe, most itt ülök az egyetlen működő gépnél (hehe)... Egész jó a kedvem, ha így haladok, meggyőzöm magam, hogy nem kell pótfélév ősztől, mert valami csoda folytán mégis csak a tanár (mondjuk, mert sokszor látott előadáson) megkegyelmez és az indexembe beír egy kettest. Csak úgy. Szeretetből. Meg mert ez a 10. félévem. Meg mert ez egy ultrahülye tárgy.
És még korántsincs vége. A Puskinból szerzett Pesti Estemmel vígan az A.-val (a csokit adó A.-val) megbeszélt helyre siettemben egy termékeket értékeltető srác állított meg, hogy válaszoljak pár kérdésre (a szokásos marketinges sz@r, kapsz egy csokit, ha 10 kérdésre válaszolsz => úgy tűnik ez a csokik napja). Mondtam, hogy nem, mert 10 perc múlva találkozóm lesz, de mivel mondta, hogy tényleg csak 5 perc, válaszoltam, hogy neeem, nem szoktam fagyasztott húst venni, neeem, nem szoktam fagyasztott sajtot sem venni, neeem, nem szoktam semmiféle fagyasztott árut venni, csak zöldséget. Nagyszerű. Mutatott még 2 képet, 1-7-ig kellett értékelni bla bla, 7 perc alatt végeztünk, majd iszkoltam volna el, mert a 4 percre lévő találkozóponttól ekkor még öt percnyire voltam, de utánam szólt és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem egyszer elmenni vele táncolni... Nekem... Kedvem... Táncolni... Büszkén mondtam, hogy nincs sajnos, mert van ám már párom (akivel nem csak táncolni járok). Ó. Olyan régen hívtak randira, egész meghatódtam... De komolyan.
Percről-percre:
A tanár a szokásos módon csörgette a tic-tac-os dobozt a kezében és öntötte magába a fehér bogyókat, mi meg vért izzadva próbáltuk a 2-hez szükséges 60%-ot elérni. 60%!!! 60!!!
A vizsgázók 10%-a a vizsga első öt percében, 10%-a az első negyed órájában távozott. (Majdnem hozzájuk csapódtam, miután átnéztem a kérdéseket és áh, ezt nem tudom, menjünk tovább; áh, ezt sem tudom, ugorgyunk; áh, erről fogalmam sincs, menjünk; nem tudom ki sem olvasni, lépjünk... Mindezt a 22. kérdésig. 22 kérdés volt gy.k.)
Aztán hősiesen küzdöttem, de töredelmesen bevallom, beletört a bicskám a morfológia alapjaiba a lengyel, a cseh és egyéb példák hatására. Viszont néhol mókázni támadt kedvem - ha te így, én is így alapon. Hogy aszongya egy kérdés: Why is odd the plural of phenomen-on? Mire én, az Agytröszt: Bikóz dö pluröl in inglis iz juzsualli ikszpresszd báj "-s"! No. Jó, hogy mondom...
Áh, mindegy, megyek júliusban, sirály, mikor már mindenki bőven nyaral. Meg az sem biztos, hogy el tudok jönni még egyszer, mivel most kitalálták az ún. pótvizsga hetet az eltén (a július első hete) és mint mindig, a tanárok megint csak egyetlen napra hirdettek meg pótvizsgát MINDENBŐL. Tehát ha az előző vizsgámon is megbuktam vagy a következők valamelyikén, (amelyeknek a pótvizsgaidőpontja érdekes módon július 4, július 4, július 4) akkor dönthetek, melik pótvizsgára megyek el, mit hagyok a következő (immárom számomra pót-) félévre. Hű, de jó. Hű, de örülök. Hű.
-------------
Huh, sikeresen átértem a másik épületbe, most itt ülök az egyetlen működő gépnél (hehe)... Egész jó a kedvem, ha így haladok, meggyőzöm magam, hogy nem kell pótfélév ősztől, mert valami csoda folytán mégis csak a tanár (mondjuk, mert sokszor látott előadáson) megkegyelmez és az indexembe beír egy kettest. Csak úgy. Szeretetből. Meg mert ez a 10. félévem. Meg mert ez egy ultrahülye tárgy.
És még korántsincs vége. A Puskinból szerzett Pesti Estemmel vígan az A.-val (a csokit adó A.-val) megbeszélt helyre siettemben egy termékeket értékeltető srác állított meg, hogy válaszoljak pár kérdésre (a szokásos marketinges sz@r, kapsz egy csokit, ha 10 kérdésre válaszolsz => úgy tűnik ez a csokik napja). Mondtam, hogy nem, mert 10 perc múlva találkozóm lesz, de mivel mondta, hogy tényleg csak 5 perc, válaszoltam, hogy neeem, nem szoktam fagyasztott húst venni, neeem, nem szoktam fagyasztott sajtot sem venni, neeem, nem szoktam semmiféle fagyasztott árut venni, csak zöldséget. Nagyszerű. Mutatott még 2 képet, 1-7-ig kellett értékelni bla bla, 7 perc alatt végeztünk, majd iszkoltam volna el, mert a 4 percre lévő találkozóponttól ekkor még öt percnyire voltam, de utánam szólt és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem egyszer elmenni vele táncolni... Nekem... Kedvem... Táncolni... Büszkén mondtam, hogy nincs sajnos, mert van ám már párom (akivel nem csak táncolni járok). Ó. Olyan régen hívtak randira, egész meghatódtam... De komolyan.
2005. június 1., szerda
A kezdetek 7
Mielőtt mindenki tövig rágná a körmét, milyen szomorú dolog történt tegnap, elmondom, hogy az, hogy Apuék öreg macskáját elütötte egy autó! Az állatorvos szerint megmarad, de egy ideig nem tud majd sétálni, az ugrás pedig valszeg végképp hiú ábránd marad neki most egy kicsit... Lehet, hogy "lapátbetegsége" van - mint megtudtam, ez a szakszó arra, ha egy jóindulatú szomszéd vagy járókelő jó nagyot rásom az ilyen kis ártatlan állatra.
Az az igazság, hogy elég reménytelen a helyzet. Próbálok mélyeket lélegezni, nem parázni, de ez nekem nem megy. MOST már tényleg elegem vagy az egyetemből. Abból, hogy használhatatlan adatokat kell a fejünkbe tömni és abból, hogy ezt idióta módon még számon is kérik.
Most őszintén. Mi a francnak kell nekem bemagolni, hogy szuahéliül az egy kisgyerek m-toto m-moja m-dogo? Az egy kis könyv pedig ki-tabu ki-moja ki-dogo? Elegem vaaaan.
Jó, morfológia vizsga, az utolsó ezen a szakon, túl kell élni, de az ilyen alap-hülyeségek azért bosszanthatnak, nem? Ki tudja nekem megmondani, hogy angol szakon minek kell szuahéli meg csircsiii vagy mi a francos nyelvű példákat megtanulni amellett, hogy természetesen a magyar példákat is be kell magolni. Angol szakon. Egy kötelezően választható tárgynál. Soha, soha az életben nem fogok még csak hasonló dologgal sem foglalkozni. És állítólag ez bevezetés. Áh.
Az az igazság, hogy elég reménytelen a helyzet. Próbálok mélyeket lélegezni, nem parázni, de ez nekem nem megy. MOST már tényleg elegem vagy az egyetemből. Abból, hogy használhatatlan adatokat kell a fejünkbe tömni és abból, hogy ezt idióta módon még számon is kérik.
Most őszintén. Mi a francnak kell nekem bemagolni, hogy szuahéliül az egy kisgyerek m-toto m-moja m-dogo? Az egy kis könyv pedig ki-tabu ki-moja ki-dogo? Elegem vaaaan.
Jó, morfológia vizsga, az utolsó ezen a szakon, túl kell élni, de az ilyen alap-hülyeségek azért bosszanthatnak, nem? Ki tudja nekem megmondani, hogy angol szakon minek kell szuahéli meg csircsiii vagy mi a francos nyelvű példákat megtanulni amellett, hogy természetesen a magyar példákat is be kell magolni. Angol szakon. Egy kötelezően választható tárgynál. Soha, soha az életben nem fogok még csak hasonló dologgal sem foglalkozni. És állítólag ez bevezetés. Áh.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)