Önáll

Vicces hallgatni, hogy mig más 2 év körüli gyerek már egész mondatokban beszél, P. most fedezi fel az igen (ike-ike + bólogatás) szépségét és a saját nevét is a cselekvések fényében. Eddig is előfordult már persze, hogy megnevezte magát vagy hogy valamit feltétlenül ő akart csinálni, ekkor idegesen csapkodott, de mostanság ezt összekötötte és a saját, igazi nevét mondogatva, ellentmondást nem tűrően a kezébe veszi az irányitást és ő cselekszik.  

Zajártalom

Igazán szuper helyen lakunk, de kicsit azt hiszem, túllőttünk a célon.

Egyrészt, szerettünk volna öregek közé költözni, mert ők valószinűleg (az előző szomszédainkkal ellentétben) nem fogják hajnali 3-kor az I need a hero-t üvölteni az erkélyen húsz másik ittas nyugdijassal együtt - ez sikerült is, a házunk átlagéletkora olyan 40 év, viszont cserébe az alattunk lakó nyanya olyan süket, mint az ágyú, ráadásul állandó jelleggel itthon is van és TV mániás, úgyhogy reggel 6 és éjjel 1 között bármikor megtudhatjuk, mi megy a bibiszin anélkül, hogy bekapcsolnánk a saját TV-nket... 

Másrészt, szerettünk volna elit környéken élni, hogy ne kelljen kiabáló mackónadrágos suhancokat kerülgetni a játszótéren - ez sikerült is, körbe vagyunk véve nagykövetségekkel, viszont cserébe heti többször érkeznek Fontos Emberek a közelünkbe és igy számtalanszor azért nem tud P. elaludni, vagy éppen azért ébred fel, mert valami agyament hangerővel érkeznek a küldöttségek, szirénázva, dudálva, mint annak a rendje. 

Felhivás a gyerekesekhez

Aki úgy érzi, van benne annyi bátorság / őszinteség, 
hogy megmutatná a hasát puszta valójában (arc, név, elérhetőség nélkül természetesen) 
a nagyvilágnak (esetleg szülés előtt - után összehasonlitással), 
akkor legyen szives küldjön egy képet a leplezetlenul kukac gmail pont com-ra.

A kép kikerül a http://leplezetlenul.blog.hu/-ra és ezzel talán segiti, 
hogy könnyebben elfogadjuk azokat a  természetes változásokat, 
amiket egy (vagy több) gyerek születése hoz az életünkbe, 
többek között a testünk tekintetében is.

Ezen kivül nagyon szivesen venném, ha vállalkoznátok arra, hogy a gyerekvállalással kapcsolatos nehézségeitekről / gondjaitokról (párkapcsolati változások, elszigeteltség, egészségügyi problémák stb) is irnátok pár mondatot. Az oldal célja megtalálható a blogon. 

Köszönöm!

(Ja és terjesszétek a dolgot.)

Bogyó

Én (lelkesen): Mi az ott? Látod? Az a szines?

P. (természetesen): Csúszda. 

Gasztro

Ismét nagyot alkottam a konyhában (nem, nem estem el, főztem), még hozzá paradicsomos-krumplis babot csirkemellel. Vagy babos-krumplis paradicsomot vagy paradicsomos-babos krumplit, kinek hogy tetszik. P. kiszedegette belőle a húst, pedig szerintem egy az egyben mestermű lett.
Ni:

Jut eszembe, csináltam padlizsánkrémet is, de a wc-ben landolt, nem, nem megemésztve, teljes egészében. Rájöttem, hogy utálom a padlizsánt, a múltkori muszaka sem jött be.

Mennyiségileg

Egy bizonyos kor után sehol sem irnak a könyvek arról, mennyit is eszik egy ilyen-olyan korú gyerek átlagban és valahogy ez nem is téma abban a gyerekes közegben, ahol virtuálisan vagy élőben forgolódom.
Épp ezért ma jól felnevettem, mikor E. blogján azt olvastam, hogy a kislánya (fél évvel fiatalabb P.-nél) már fél (!) kekszet is behammogott és két (!) szem epret. Természetesen két külön étkezésről van szó...
No most amikor én azt mondom, hogy P. szőlőmániája már kezd aggasztani, az azt jelenti, hogy ma közel fél kilót evett meg. Csemegeuborkából egyszerre négyet-ötöt eszik meg, virsliből egy meg sem kottyan. (Pedig csak annyit kap.) Csak szólok.

"I am the biggest hypocrite"

Nézegettem a gyerekjátékokat és alig-alig van, amivel hivatalosan szabadna P.-nek játszania, hiszen gyakorlatilag, ami nem egy műanyagkocka, az 3 éven aluliaknak nem ajánlott... Se egy kisautó, se egy szivacskocka (!), se egy puzzle, se egy semmi.
Vicces.

Igen-igen

Azért az mennyire jellemző, hogy P. 27 és fél hónaposan (=ma) mondta ki először azt, hogy igen... (Ráadásul duplázva mondja, igenigen.)

Az a bizonyos nehéz nap

Szegény P. ma nagyon önveszélyes volt. Máskor heteken át semmi baleset nem éri (oké, beüti a fejét ide-oda, de cuppog hármat, én adok rá neki egy puszit és minden rendben); ehhez képest ma:

• reggel átjött a mi ágyunkba, majd ahogy mászott le, lefelejte az éjjeli asztalkát és lett egy nagy lila folt az arcán, a szeme alatt (sirás kétezerrel)
• ahogy szaladt ki az eset után, beakadt a kislábujja a székbe és kihajlott (újabb sirás ezerrel és még ki sem ért a konyhába)
• a játszótéren elbotlott egy kötélhágcsóban és fejjel nekiesett a csúszdának (sirás ezerrel)
• itthon ült a széken, majd leesett előre és az asztal szélébe beverte a száját, a jobb alsó szemfoga vérzett is (sirás kétezerrel)
• szaladt ki szőkőért a konyhába és nekirohant az asztalnak a gigájával (sirás ezrrel) 
• majd slusszpoénként a távirányitós autó távirányitójával szépen orrbaverte magát (sirás ezerrel).

Remélem holnapig kialussza ezt a pechszériát és visszatér a régi P.

Királyságomról

A héten annyit sütöttem, hogy csak na.
A múltkor emlitetteken kivül csütörtökön (vagy pénteken?) sütöttem egy tepsi közepesen jó narancsos muffint, aztán jött egy tökéletes adag fahéjas csiga és most vettem ki a sütőből egy szintén szuper almás crumble-t.
Kezdek sütés-addikttá válni.

Vasárnap

Mivel csodás napsütésre ébredtünk, csináltam egy fazék nokedlis-baconos-juhtúrós-valamit, majd 10 körül kimentünk a Liffey másik partjára telepitett ideiglenes Vidámparkba, az O2 mellé. P. tett egy kört egy gyerekeknek való kis körhintán, majd leült egy padra és megette a jól megérdemelt mámonyáját. Bár szerettünk volna még maradni, kiderült, hogy 11-kor felnyitják a hidat, amin át eljutottunk az északi partra, igy kénytelenek voltunk visszasétálni, de kitaláltuk, hogy nem megyünk még haza, hanem megnézünk pár hajót, amint elhagyják a várost és nekivágnak a tengernek... Leültünk hát egy nagy terméskőre és vártunk. 5 perc múlva kivonult az ir haditengerészet egy hajója, majd őt követve megindult a flotta. Szépen sorban átcsorogtak a hajók a felemelt hid alatt, dudáltak, zenéltek, mi pedig, hasonlóan a többi száz nézelődőhöz, integettünk nekik, bámészkodtunk és roppantul jól éreztük magunkat a töretlenül tűző napsütésben. Hazafelé szomorkodtunk egy sort, hogy vége van a fesztiválnak, mert az igazat megvallva, eddigi ittlétünk alatt ez volt a leglátványosabb, legizgalmasabb rendezvény, amin részt vehettünk.
Délután elautóztunk a Tymon parkba, ami vegyes érzelmekkel töltött el. A játszótér nem volt egy nagy szám, de a parkot viccesen felszabdalta néhány tó - amiben sörösdobozok és nejlonzacskók úsztak itt-ott... Hm.

Szombat

A napunk későn indult, esővel. Miután 10 órára kisütött a nap, elautóztunk a killiney-i tengerpartra kavicsozni. Hazafelé P. azzal szórakoztatott, hogy a Bohemian Rhapsody Mamaaaaaa, úúúúúúúú dallamára a mama helyére más szavakat illesztett, igy volt mámonyaaaa, úúúúúú; tenger úúúúúúú; asztal úúúúúúú; butabá úúúúúúú és társai, én meg fetrengtem a röhögéstől, mekkora király már ez a gyerek.
Délután csöpögő esőben léptünk ki a ház ajtaján, majd mire a kocsihoz értünk (60 méter mondjuk) fossá áztunk és gőzölögtünk. Remek volt. Fenn megbeszéltük, hogy ha jó az idő, a Tymon parkba megyünk, ha rossz, a Tallaght Adventure World-be, úgyhogy tekintve az előzményeket, megcéloztuk a játszóházat. Ismerve az irek reklámtábla szeretetét (már hogy nincsenek jelzőtáblák, hogy erre menj, ökör), gondosan lemásoltam a játszó honlapján talált kis térképet, hogy majd az alapján lazán megtaláljuk a helyet, de csalódottan vettük tudomásul úgy 500 méterre a céltól, hogy mig az én térképemen két út merőleges egymásra, a gps szerint ugyanezen két út párhuzamos... Kezdtük hát átfésülni a terepet, mégis, hol a piiiiiii-be van a játszóház, majd jó fél óra keringés után meg is találtuk - az alaphangulat megvolt hát, mikor 5.05-kor beestünk a 6-ig nyitvatartó helyre... Mivel AV nem igazán rajong az ilyen központokért, elment egy zenész üzletbe, mig mi P.-vel feltérképeztük a terepet. A totyogó résznél még minden király volt, négy gyerek lézengett, P. labdázott, csúszdázott, elvolt, majd mikor átsétáltunk a nagyobbak részére, végzetes hiba csúszott a Mátrixba. Egy sötétebb kis beugróban, ahol szivacskalózok voltak, megszólalt egy félelmetes hang és P. innentől kezdve teljesen kész volt. A kezeit a fülére tapasztva először csak apapapapaautóautóautóautózott, majd legörbült szájjal nyanyázott, miközben csatakos hajjal szoritotta a fülét, vigasztalhatatlanul. Mondhattam én bármit, el sem ért hozzá, ha próbáltam leszedni a kezeit a füléről sirni kezdett meg őrjöngeni, úgyhogy nem tudtam mit csinálni, leültem a kicsik részlegén a földre, az ölembe vettem és mutogattam neki, milyen jó dolgok vannak körülöttünk. Egy idő után megnyugodott és a felmenjünk-e a nagy csúszdára? kérdésre igennel felelt, úgyhogy elkezdtünk felmászni, de ő jaj, újra jött a hang és P. újra bokáig fosta magát. Mivel ekkor már nem volt visszaút, felvittem egy flying fox-ig, mert tudom, hogy azt imádja, azon lengett is egy kicsit, majd újra bepánikolt és miután a füléről levésőztem a kezeit, hogy legalább hallja, mit mondok, a nyakamat szoritotta görcsösen, de úgy, hogy azt hittem, megfulladok. Nagy nehezen elvittem a csúszdáig, lecsúsztunk és mivel nem jutott más az eszembe, hogyan vegyem rá, hogy ne szaladjunk ki az esőbe, vettem egy teát magamnak, ő meg kapott egy muffint, amit nagy vidáman meg is evett. Ezután 5 percig visszamentünk még játszani a töküres totyogó részre, majd mivel már nagyon zártak, szépen kisétáltunk a parkolóhoz, ahol AV már tárt kocsiajtókkal várt.
Az igazat megvallva, nem tudom, mit kéne lépnünk, baj-e ez a hiperérzékenység vagy ő egyszerűen ilyen...

Második év TTT-i

Az első év után végre itt a második év Tréfás Tanyasi Tényeinek listája:

Május:

12: Mazsolás-almás szülinapi tortát kap

15. Először fújja meg a szájharmónikát

17: Először sétál az udvaron egyedül, majd feljön az ötödikre

21: Először jár játszóházban (GoKidsGo)

22: Először sétál egyedül a tengerparton (Bray)

26: Először fogócskázunk a lakásban futva

30: Először dartozunk ki a tengerhez (Sydney Parade)

Június:

1: Látja, hogy fogom a szennyest, ezért odaszalad a mosógéphez

1: Belefújja az orrát a szalvétába

10: TÁ-t mond az egér / kutya / cica láttán (FP játék)

11: A „Hol a zoknid?” kérdésre behoz egy zoknit a fiókból

12: „Teregessünk!” szóra a mosógéphez szalad, a „bújj el” utasításra elbújik a kanapé mögé

12: Először homokozik Portmarnock-on

13: Dart hallatán kimutat az ablakon

14: Ügyesen a füléhez teszi a telefont és beszél bele

14: Lába között átnéz és próbál elkapni

14: Először vágjuk le a füle mögötti tincseket

17: Google Garden Party

17: Elcsen egy Kinder csokit és krumplit dug a cipőjébe

17: Elkezd körbe-körbe forogni

23: Először iszik szívószállal

24-július 7: Magyarországon nyaralunk

24: Először repülünk egyedül kettesben

25: „Tánc” szó hallatán ropni kezd

Július:

4: Első sebesülés: orrán sebike, homlokán kék folt (leesik a ride-on-ról)

16: Megkapja a gyerekülést (Maxi Cosi Priori SPS)

19: Megkapja az első gumicsizmáját

28: Erőltetetten nevet, ha mi is nevetünk

Szavai:

•        Dart, baba, papa, kacsa, cica

Augusztus:

6-13: Először nyaralunk hármasban (Clarinbridge, Co. Galway)

19: Elkezd csípni

19: Először négykézlábazik a kádban

Szeptember:

7: Először sógyurmázunk

8-22: Magyarországon nyaralunk

20: Elkezd napi egyszer aludni csak

Új kunsztjai:

•        Magától megnevezi a banánt és a dart-ot

•        Az ismert könyveiben kérésre rámutat az ismert állatokra / tárgyakra (pl cica, kutya, banán, katica, pók stb.)

•        A formabedobóból kiválasztja a kör alakú formát és bedobja, majd kiszedi és újra bedobja

•        Ügyesen utánozza a nyikorgást

•        Ha éhes, rázza az etetőszékét

•        Kikeresi a buszt a Nursery Rhyme-os könyvből és nevetve mutatja

•        Szereti, ha rend van, pl a mikró ajtaját mindig becsukatja

•        Kérésre leguggol és felemeli – leengedi a karját

•        Kinyitja a bejárati ajtót

•        „Ülj le” felszólításra leül

Kedvenc poénja:

•        Pelusozásnál összeszorítja a lábát és nevet

Október:

4: Elkezd próbálkozni a felfelé ugrással

4: Először mutatja, ha kakilt

4: Mintha megértené az összefüggéseket: pl a következő a mi dartunk

5: Először jár a Cégnél

7. Elkezd hátrafelé menni

9: Elkezd cuppantós puszit adni

11: Először beteg igazán: bárányhimlő?

26: Elkezd mindent szagolgatni

Új kunsztjai:

•        Lálálázik, miközben lépteti az állatokat (kivéve a kígyónál, mert akkor sziszeg) / berreg autózás közben

•        Hozza az ébredéshez szükséges dolgokat (pl szemüveg, telefon)

•        Tudja, hol a hasa, a feje, a haja, a szeme, az orra, a szája, a füle, a homloka, a nyaka, a lába, a keze

•        Csip-csip csókát hallva megcsípi a kezét 

•        Kikeresi és büszkén mutatja a ruhát a könyvében

•        „Kapcsol” szó hallatán lekapcsolja a villanyt

•        Ha hideget érint, széttárja a kezét és háááázik

•        Úgy bújik el, hogy eltakarja a szemét

•        Miután kakilt, odaviszi a feltétet az ágyhoz

•        Kérésre kidobja a kukába a papírokat, odavisz dolgokat az apjának, behoz játékokat a szobájából, a „mama” és a „duck story” szavak hallatán a laptophoz szalad

•        Lábujjhegyen vagy szumó járásban sétál a szobában

•        Összekapcsolja a hasonló dolgokat a képeken és a valóságban pl busz – játékbusz, hóember – hóember a tükrön stb

•        Mindent megszaglászik és gondterhelten sóhajt utána 

•        Megeteti az állatkákat

•        Szép várat épít leporellókból

•        Maga mögé / a zsebébe dugja a dolgokat, majd büszkén előszedi őket

•        Bekrémezi a kezeit 

 

Kedvenc poénjai:

•        ET játék (ujjainkat összeérintjük)

•        Én is pisze játék

•        Átlép képzeletbeli dolgokat és nevet

•        Lassan forog a kerék mondókára lassan, majd gyorsan csapkod

•        Beszorítja a lábát az etetőszékben / hintában, ha nem akar kijönni és röhög

November:

4: Büszkén mutatja, mit épített

4: Szellem láttán búúúú-zik

4: Buszt látva mutatja, hogy „chat, chat, chat”

16: Először megy fel a lépcsőn az első emeletre a korlátot fogva

16: Hogy hívnak kérdésre bábá-val válaszol

18-27: A + A itt vannak, elkezd rendszeresen magától elaludni, ringatás nélkül

20: Először veri mérgében a földhöz a ride-on-ját

20: „E bábá” - ő ezt kéri (válogat, hol a sonkára, hol a sajtra mutat)

27: Ügyesen beteszi az állatokat a Fakopáncsos puzzle-be

28: A szőnyegen felismeri a H betűt és Hőőő-zik

28: Odamegy a porszívóhoz és bedugja az orrszívót, ha folyik az orra

Új kunsztjai:

•        Sorba teszi az állatkákat, felállítja őket a kockákra

•        Állathangokat utánoz: oroszlán: ááááá / kutya: hmmmhmmm / szellem: búúú / boci: mmmmm / hal tátog / szamár. Iááá / cica: nyáu / kígyó: szszszsz 

•        Az összes állatot / tárgyat felismeri már a könyveiben

•        Különböző konstellációkat épít azonos dolgokból - és rákényszerít, hogy megdicsérjük érte (pl a 3 lasztit tesz egymás mellé és odahúz, hogy nézzem meg)

•        Minden utasítást tökéletesen megért, még a bonyolultakat is (pl megkereste a gyurmáját majd mikor szóltam, a kosárkájából előhozta a papírt is, amin gyurmázni szoktunk)

December:

1: Az Esti körben rámutat az Apa-ra és Anya-ra

6: Először mondja az autóra, hogy tütűt

7: Külön válogatja a Fruttit és a szaloncukrot

10: Először találkozik a Télapóval

12: Kimondja a „süti” szót – első igazi teljes szava!

14: Néni-t úgy utánozza, hogy Nyanya, kimondja, hogy bájbáj és dá (duck)

16: Egyre több szót utánoz, amit mondunk, pl ház, árnyék, gitár, tető, traktor, „titáá”

18: A tetszik-et úgy utánozza, hogy Tátá

20-23: Először telelünk (Dungarvan)

24: Először játszik szimbolikusan: a tányért tekeri, mint a kormányt 

Új kunsztjai:

•        A Ki a Peti? Kérdésre magára mutat

•        Nincs-re kitárja a kezeit és kérdőn nézeget

•        Órát látva tiktakol

•        Különbséget tesz a dart / duck között (dááá, dá)

•        Tud sopánkodni

•        Mindent megért: pl hozd a másik távirányítót is – az erősítő előtt van

Kedvenc poénjai:

•        Büff szócskán kacag

•        Árnyék kergetés

•        Jön a kukac csúszik-mászik, az almába bele mászik... a kedvenc versikéje

Január:

12: A fotójára mutat, majd a hasára, hogy az ott ő

13: Visszatér oda, ahol elesett és rámutat, hogy ott esett el

14: Magára teszi a sztetoszkópot és szuszog

14: Zsebbe teszi a kezét séta alatt

25: Először retten meg a lovasszobroktól

Új kunsztjai:

•        A színek sokat segítenek a formabedobózásnál

•        Köröket rajzol a levegőbe

•        Új szavai: sátor, mit mond a kacsa? Háp, odú, park, apró, pelikán

•        Kérésre pózol a kamera előtt

•        Cuppog, ha finomat eszik

•        Hurrázik

•        Szökdécselve szalad

Kedvenc poénjai:

•        Kézben viszi a pogácsát / kekszet / bagettet órákig

•        Gitározik a hűtőmágnessel

•        Sopánkodik

•        Megeteti a zebrát is

Február:

7: 39,6 fokos lázzal ébred

27: Első „mondat”: I love you - ájájjájjj

Új kunsztjai:

•        Új testrészeket mutat meg: szív, szemöldök, tenyér, ujj, köröm

•        A Hogy hívnak? kérdésre szépen felel

•        Új szavai: Bubble, templom, bab, tészta, hajó, tenger, apály

•        Az Este jó dalnál a „Nem félek, de azért...” sort befejezi azzal, hogy Sííííí

•        Ha éhes, a szájára mutogat

•        Ha szólni akar dádádázik

•        Tudtad? kérdésre Tudtam!-mal felel

•        Zongorázni akar, elhúz a folyosóra, felkapcsoltatja a villanyt, kiveteti a fellépőkét

Kedvenc poénjai:

•        Közelről nézzük Peppát a katalógusban

•        Banánt kér, ha a Kisvakondék is esznek (metrós rész)

Március:

13: Először dúdolgat hazafelé a kocsiban

26: „Ásits” felszólitásra ásit

26: Először vezet autót (Poolbeg)

26-április 22: Otthon vagyunk

28: Beiratkozik a könyvtárba

Új kunsztjai:

•        Nem szóra befogja a fülét

•        Kérésre mosolyog, ásit

•        Fel tud ugrani a magasba

•        Mutatja, hogy repül a repülő

Kedvenc poénjai:

•        Kacsa csőréből kiöklendezteti a dolgokat

•        Ha kiszállok a kocsiból, hogy kivegyem az ülésből, wah wah wah-ozik

•        Nevet, ha csuklik, tüsszent, böfög

•        Morogva, félelmetesen beszél

  

Április:

22-július 14: Sydney-ben vagyunk

Május:

Új kunsztjai:

•        Kategorizálja, melyik dolog kié

•        Reggel emlékszik, mit mondtunk neki este

•        Labdát 1-2 méterre előre dobja

Kedvenc poénjai:

•        Behúzza a nyakát és úgy megy

•        Minden ivókútból innia kell

•        Dalolgat

•        Eszi a kanapét

A második év végéig használatos szavai: (= amiket valamire rámutatva magától mond, nem utánunk ismétel)

Na, ejnye, jajj, áu, hurrá, hajó, autó, komp, dart, traktor, duda, zászló, alma, banán, tészta, torta, tojás, joghurt (veve), keksz (tá), táp, pogácsa (po), süti, inni, viz, tenger, ház, ajtó, templom (plüplü), sátor, tető, kutya (woof-woof), kacsa (háp), hangya, anya, apa, mama, papa, baba, Peppa, hinta (nyik-nyik), pumpa, térkép, távcső, óra (ti-ta), buta, tudtam, este, sószsák, hal (tátog - no jó, ez nem szó, de kifejezés és különben is, ki tehet róla, hogy a halak nem adnak ki valamire való hangokat), rendőrautó / tűzoltó autó / szirénával rendelkező autó (iiiuuuuiiuuuuiiuuu), repülő (viiiiiiuuuuuuu és lefelé mutató kézmozdulat)*...

Dalok = amiknek egy sorát már magától dúdolja

Három szabólegényke (meee-meee-mek-mek-mek); Bohemian Rhapsody (mamaaaaa, úúúúú); Don't stop me now (tunááááájt); Erdő, erdő, erdő (erdő, erdő, erdő); Potato City első sora (áp-dán, áp-dán)

Tudás

• P. remekül kirakósozik a telefonomon, ráadásul a fizetős verzió felajánlásakor ügyesen rányom, hogy No, thanks.
• Meg tudja különböztetni a sokat a nagytól. Szerintem ez tök menő. (Ha sok autót lát, közli, hogy sok autó; ha narancsot, akkor meg mondja, hogy nagy-nagy mandarin.)
• Eszembe jutott még egy: tud angolul 5-ig számolni. Múltkor unalmamban pakolgattam a Montessori tornyot és közben számoltam, majd 10 perc múlva hallom, hogy vááá-túúúú-fiiiii-fóóóó-fáááááá.

Semmire nem vagyok jó, semmire nem vagyok képes...

A pingpong labda begurult az ágy alá...
Én: P., tudod, mi kéne ide most? (Utalva a hosszú IKEAs cipőkanálra...)
P.: Ühüm.
Én: No mi?
P.: Apa.

Két gondolat

• Mig otthon cseppet sincs megoldva az akadálymentesités, igy gyakorlatilag lehetetlen kerekesszékkel vagy babakocsival (tömeg)közlekedni; itt a (nem túl helyes) középutat választották, azaz meg is van oldva a dolog,  meg nincs is. A DART megállóknál ugyanis vannak (működő) liftek, a legtöbb üzletnél, épületnél és kereszteződésnél van rámpa vagy ilyen "felvezető", de az utóbbiak közül sokat olyan hanyagul épitettek meg, hogy gyakorlatilag használhatatlanok. Az egyik tengerpartnál pl nagyjából 45 fokos lejtőn kéne leereszteni a babakocsit, a kereszteződéseknél pedig nem lehet csak úgy feltolni a kocsit az úttestről a járdára, mert ha ezt megkiséreljük, kitörik a kocsi kereke, mi meg pattanunk vissza az útra, szóval mindenképp meg kell emelni az első kerekeket, hogy felhuppanhassunk. (Sydney-ben kifejezetten "smooth" módon lehetett közlekedni, egyszer sem tapasztaltam ilyen visszapattanást.)
• Ezen a fesztiválon, ahol jártunk, önkéntesek karszalagokat osztogattak a gyerekeknek, amire rá kellett irnunk a számunkat, hogy ha a kölök elveszne, tudjanak értesiteni minket, hogy megvan, lehet érte jönni. Szerintem zseniális. 
• Plusz egy: Azt hiszem, sikerült megfogalmaznom szabatosan, mi a bajom az itteni gyerekesekkel. A minőséget feláldozzák a mennyiség oltárán. Meggyőződésem, hogy 5-6 gyereket nem mindenki képes szeretetben, tisztességben felnevelni és itt ezért ilyen neveletlenek a porontyok (ha neveletlenek). Egyszerűen nem jut rájuk idő. Elhanyagoltak, nőnek, mint a gyom. Mert ezt diktálja a tradició. Hogy szaporodj és sokasodj. Hogy milyen körülmények között, az mellékes.

Programok

Az elmúlt napokban jó kis programjaink voltak P.-vel: körbejártuk a Hajó témáját.

• Először is, jártunk darttal a booterstown-i játszón, ahol van egy szuper kis hajós csúszda. 
• Tegnap délután a Grand Canal Dock-hoz sétáltunk ki az Out of the Blue cimű családi eseményre, ami a Tall Ships Festival egyik programja. (Itt hallottunk egy béna koncertet és P. elmerült a vizzel-hajókkal kapcsolatos hagyományos játékokban - horgászott, hajóhintázott ésatöbbi ésatöbbi.)
• Ma reggel pedig elgyalogoltunk a Liffey-ig, majd lesétáltunk a déli parton egészen addig, ameddig csak lehetett, ahonnan visszafordultunk és visszavándliztunk a Sean O'Casey hidig és igy végignézhettük az összes kiállitott hajót. (Bemenni persze egybe sem tudtunk, mert óriási sorok kigyóztak, de igy is izgalmas volt ennyi nagy hajót látni egy rakáson.)

Illusztráció:

2010. október 12. - 2012. augusztus 23.

Eredmény: 20 db tejfog.*

* És most megint eszembe jutott ennek kapcsán az 1-2 gyerek alapján levont summás itélet, hogy "az első pár fogat még megérzik a babák, de egy nagyobb gyerek már észre sem veszi, ahogy kijönnek a fogai", mert ez nálunk baromira nem igy volt. Minden egyes kis fehér rizsdarabért komolyan megküzdöttünk mindhárman.

Válaszaim

Volt bilid? Ha igen, milyen? Speciális emlék róla? 
Igen, narancssárga volt és egyszerű. Sokáig használtam.
Ha egyetlen egy kívánságodat teljesítené az aranyhal, mit kérnél?  
Ezen sokat gondolkozom nagyon, néha eszembe jut olyan, hogy szeretnék nagyon szép lenni, de persze egy szép ember is lehet beteg vagy szegény vagy boldogtalan, úgyhogy asszem azt kérném, hogy azok, akiket szeretek, éljenek sokáig boldogságban és egészségben. A többi nem számit.
Vannak otthon igazi fotóalbumjaid vagy csak digitális képek a telefonon, számitógépen? 
Vannak, bár rengeteg-rengeteg fotónk csak dvd-ken van meg és attól tartok mindig, hogy egyszer elveszitjük őket.
Ha egyetlen egy könyvet kéne megnevezned, mit mondanál, mi a kedvenced?
Hm. Ha komolykodom, akkor a Lét elviselhetetlen könnyűsége, ha vicceskedem, akkor meg a Szerelem a kolera idején. De nagyon nehéz választani. Az viszont biztos, hogy regény.
Mi az az apró jellemhiba, amit egyáltalán, semmi esetben sem tudsz tolerálni? 
Azt, ha valaki mindig késik. Gyűlölöm, hogy léteznek olyan emberek, akiknek mindig fél órával előbbi időpontot kell mondani egy találkozónál és akkor esetleg csak egy fél órát késnek.
Ha ruhaneművé kellene változnod, milyen ruhadarab lennél legszivesebben?
Egy kis csinos tavaszi gyereksapka.
Kedvenc eszköz a játszótéren:

Eddig sajnos csak a Sunshine Coast-nál láttunk ilyet, flying fox kicsiknek, olyan, mintha űrhajós kiképzésen vennének részt, nagyon menő.

Étkek

P. ugye nagy süti- és kekszrajongó (meg gyümölcs-szörny is, de ez nem tartozik ide), a zöldségeket viszont utálja, úgyhogy miután a hétvégén megtárgyaltuk, milyen szemét egy kórság a rák, úgy döntöttünk, próbálunk egészségesebb kajákat adni neki, mint a bolti keksz és igyekszünk rászoktatni kicsit a zöldségekre.

Sütiket, kekszeket eddig is sűrűn sütöttem, mert izgalmas dolog, de most kicsit összegzem a recepteket. A régi, bevált zabpelyhes keksz és a lekváros keksz mellett a héten ezt a kekszet citromosan és fahéjasan is kóstoltuk és életemben először sütöttem kiflit is, ez alapján.

Ami a zöldségeket illeti, néha megeszi magában a párolt borsót ugye illetve nagyon szereti a cukkinis lepényt vagy mit és az utóbbit szuperül lehet kombinálni merészebb zöldségekkel is, pl tegnap céklát is tettem hozzá és úgy is megette. (Nyers zöldségekről sajnos szó sem eshet.)

Tegnap sütöttem két kis pizzát is, a tészta receptjét egy hús-vér szakácskönyvből szedtem, az egyik spenótos-sonkás, a másik meg cukkinis-húsos lett, ezeket még nem kóstolta, kiváncsi vagyok a fogadtatásra.

Supernanny & Film

• Jaj, tudom, nagyon demagóg vagyok, de nekem akkor sem tetszik, hogy a hiresen szuper ügyes Jo Frost-nak nincsen saját gyereke. 
• Amúgy cseppet sem tartozik ehhez, de tegnap ezt a filmet láttam és tetszett.

Barátságfüzet

Katity és KH is volt olyan kedves, hogy emlegetett már holmi blogos játék kapcsán, de mivel mostanság úgyis mindenki szabadon értelmezi ezeket a hógolyókat, úgy döntöttem, olyan leszek, mint az egyszeri lány, játszom is meg nem is. Szóval a szabályok:
1) Válaszolj a 7 kérdésre!
2) Válaszd ki azt az egy kérdést, amelyik legkevésbé tetszik és találj ki helyette egy másikat!
3) Jelöld ki azokat, akiket szeretnél, hogy játsszanak! (Irj nekik egy kommenet, hogy tudják...)
A kezdő kérdések:

1. Volt bilid? Ha igen, milyen? Speciális emlék róla? (Nálunk aktuális most a kérdés, gondoltam, húzzunk már egy kis hasznot is a válaszokból.)
2. Ha egyetlen egy kivánságodat teljesitené az aranyhal, mit kérnél?
3. Vannak otthon igazi fotóalbumjaid vagy csak digitális képek a telefonon, számitógépen?
4. Ha egyetlen egy könyvet kéne megnevezned, mit mondanál, mi a kedvenced?
5. Mi az az apró jellemhiba, amit egyáltalán, semmi esetben sem tudsz tolerálni?
6. Ha ruhaneművé kellene változnod, milyen ruhadarab lennél legszivesebben?
7. Mutass egy saját fotót arról a játszótéri eszközről, ami a legjobban tetszik! / Mutass egy saját fotót arról a parkról, ami a legjobban tetszik!

És a "kitüntetettek": Aiz, Ági, Ági, Katity, Létező, KH, Béb, Molly, Pipacs, Gréta, Andi & Zoli

Google

Olcsó dolog a keresőszavakon lovagolni, no de őszintén, ki volt az, aki a "húgyos dög" kifejezésen keresztül jutott ide?
Aki pedig az "algusztus20"-at képes volt leirni, takarodjon megismételni az általános iskola első osztályát.

A csúfolódásról

Miközben P. izgatott arccal ült le a csúszda tetején, hogy akkor ő most fogja magát és lecsúszik szépen, eszembe jutott, hogy milyen szerencse, hogy azzal nem fogják csúfolni, hogy csúnya. Teljesen szabályos arca van, sem egy nagy orr, sem egy elálló fül, sem egy bugyuta tekintet - aztán beugrott, hogy bakker, egyrészt aki akar, még egy szép gyereken is talál fogást, másrészt szegénykém anyanyelve nem az, mint a többieké... És még ha meg is tanulja akcentus nélkül beszélni az angolt, úgy, hogy nem fogják tudni róla eldönteni, hogy ir-e vagy más, amint mi megszólalunk, mindenki tudni fogja, hogy nem itt születtünk, ergo ő is csak egy kis bevándorló csemete és szevasz, máris van egy kapaszkodója a kötekedőknek...
(A téma amúgy azért izgat ennyire, mert rossz látni P. képén a döbbenetet és rémületet, amikor szól hozzá egy kisgyerek (ráadásul általában nem kedves hangon, hanem feddően) és ő Nem Érti. Ilyenkor az esetek 90%-ban riadtan elszalad és zavartan néz. Szegénynek ez mekkora stressz lehet már, hogy ha bizonyos emberek szavát hallja (a miénket vagy néhány magyar idegenét), akkor minden rendben, tökéletesen képben van, mit akarunk, miről folyik a szó; mig ha a játszótéren hall valakit beszélni, abból egy kukkot sem ért... Tudom, túl fog ezen esni, mint túlestek már rajta sok-sok ezren, millióan, de úgy sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztuk, mikor amúgy is olyan kis érzékeny, sértődékeny lélek, mint mi vagyunk. Tegnap már odáig vetemedtem, hogy elkezdtem neki magyarázni, hogy többféle nyelv van és ahogyan mi beszélünk, az csak egy a sok közül, de ez teljesen természetes dolog, nem kell tőle tartani...)  

Hétvége

Pénteken munka után kimentünk a Poolbeghez rákocska nézőbe (ez a legújabb murink: keressük a földkukacok és halott medúzák között az apró oldalazó rákokat, akiket kivetett a tenger), majd este AV búcsúbuliban volt, ami nem is lényeges úgy önmagában, az azonban már emlitésre méltó, hogy a pubban két család összeverekedett, még hozzá egy néni 75. szülinapjának kellős közepén. Szegényt jó kis rokonokkal áldotta meg az Sors, ilyenkor elszégyellem magam, hogy még én sirok... (AV többször emlegette egyébként a hétvégén, hogy s mint volt a dolog (asztalokat, székeket dobáltak egymásra a dühös rokonok), hiába férfi, rá is igen-igen nagy hatással volt ez a nem megrendezett pankráció.)

Szombat délelőtt mig AV a Lidl rejtemei között bolyongott, mi P.-vel kipróbáltuk a Millennium parki játszóteret Blanchardstown-ban. (Ebből az élményünkből táplálkozott az előző dühöngő posztom amúgy.)
Délután mivel hétágra sütött a nap és volt vagy 20 fok is, sok száz más családdal együtt levonultunk a malahide-i tengerpartra homokozni és sarazni. Bár P. feneke tiszta viz lett, mert ahogy guggolt az iszapban, néha beleimbolyogta méretes hátsóját a dzsúzba, hazafelé még megálltunk egy kis játszótéren, ahol kétszer majdnem kiesett a hintából az Úr (arccal előre), mert épp úgy hozta kedve.

Ma délelőtt AV búcsú gokarton vett részt, mi pedig elsétáltunk a Herbert parkba, ahol találkoztunk egy magyar apukával és a 3 éves lányával, akik tök jó fejek voltak. Tapsikolt a szivem, mert a kislány nagyon félt P.-től, pontosabban a helyzettől, egyfolytában bújt az apja lábai közé, egy centire sem engedte el maga mellől, úgyhogy újra megbizonyosodtam afelől, hogy P. nem vészesen félénk, mert vannak olyanok, akik még nála is nehezebben oldódnak fel. (Mondjuk ő olyan Bedeco szinten van: nem egy Nesquick, de nem is egy kis cukrozatlan kakaópor haha.)
Délután, ha minden igaz, jönnek M-ék, akik AV kollégái és magyarok, szóval fellendült a társas életünk rendesen, tessék csak tessék, csak igy tovább, csak igy tovább.

Két tény

1) P. ma életében először megmeritette hablábát az Ir tengerben, még hozzá a Malahide beach-en.
2) Tegnap sütöttem kakaós-diós-cukkinis sütit. Ennyi.

Ma is jót játszóztunk

És folytatva az előzőeket, ime még egy vesszőparipám. A tulajdon kérdése. P. kicsit le van maradva a birtokviszonyokat illetően, konkrétan ott tart, hogy ami az övé, az mindenkié, ami meg mindenkié, az bárkié, de nem az övé. Magyarul: ő minden játékát boldogan odanyújtja bárkinek, a többi gyerek viszont ezt remekül kihasználja és miután elvették az ő játékát, a sajátjukat bizony oda nem adják, mert hát az az övék. Ilyen esetekben igyekszem a pengévé szoritott szájamat nem kinyitni, még akkor sem, ha a kedves szülőtársaknak eszükbe sincs irányitgatni eltévelyedett gyermeküket, hogy kicsikém, ha ez a fiú megosztotta veled a játékát, akkor neked is illene legalább azt engedned, hogy megnézze a tiédet, no de amikor a csúszdára, hintára jelentik ki a kis szarosok, hogy azok az övék és mindenki más takarodjon onnan (mindezt persze üvöltve), no akkor már nem birom megállni szó nélkül és bár legszivesebben vissza orditanék rájuk, hogy a jó anyátok az, aki a tiétek, az a barom, aki hagy nőni, mint a dudva bazmeg, de mivel kulturált vagyok (sajnos) csak közlöm, hogy nem, nem, a játékok közösek egy játszótéren.
Mert ismét értem én, értek én mindent, tudom, hogy a 2-4 éves kor az az időszak, amikor a gyerekek megtanulják az enyém-tiéd-közös fogalmát, de egyszerűen nem értem, hogy ha egy szülő látja is és hallja is a kölyke helytelen megnyilvánulásait, akkor miért nem képes megtanitani neki, hogy 1) más játékát nem vesszük el szó nélkül 2) ha már elvettük, dobjuk be a sajátunkat is a közösbe 3) a közös dolgok nem a mieink. Emellett tudom azt is, hogy a gyerekeknek maguknak kéne lerendezniük a dolgokat, egymás között, a szülőknek nem kéne beleszólniuk az ilyen kis pitiáner dolgokba, no de szerintem ez csak akkor érvényes, ha az Alapokat már tudják ezek a nyomorultak. Az alapvető szabályokat igenis a felnőtteknek kéne lefektetniük még egy játszótéren is, mert a gyerekek ösztönlények és ebbe (már a lefektetésbe) szerintem nem fér bele, hogy szó nélkül hagyjuk az udvariatlanságot, a bunkóságot a "rendezzék le maguk között" égisze alatt. Egy 4-5 évesnél ez már másképp működik, addigra azért nagyjából tudják, hogy mennek ezek a dolgok, no de mikor még épp elkezdik tanulni a viszonyokat nehogy már engedjük őket kialakitani a saját kis önző szabályaikat mindenféle kontroll nékül... Apicsába már.

Morgolódós reloaded

Vagy a másik. Ezek a hülye gyerekruhák. 2 év alatt még csak-csak van aranyos mintás fiú pólócska is, no de 2 év felett... Elszabadul a pokol. Szó szerint. Halálfejes, véres (!), gonosz robotos szenny ömlik a nyakunkba. Meg Pokémon. Meg tűzből előlépő Birodalmi Lépegető. De minek?! Miért nem lehet hozzájutni olyan fiú ruhákhoz, amik normális szinten fiúsak? P. összepisili magát például egy autós vagy repülős vagy vonatos felsőtől is, miért kell ezeket ezer évig kutatni a rengeteg agressziv szutyok között?
Haladó szelleműnek tartom magam, tudom, hogy ez a generáció már nem a mi generációnk, nem zavar, ha egy kicsi telefonozik, ha egy 3 éves lazán kezeli a laptopot, mert tudom, hogy ebbe kell belenőniük, különben óriási hátrányban lesznek később a többiekhez képest, de miért kell nyomatni ezt a véres, brutális valóságot már a 2-3 éveseknek is? Miért kell valami Mangafejű Borzalmat biggyeszteni a ruhákra Pimpa vagy Vizipók helyett? Mert ezt nézik a gyerekek. No de miért ezt nézik?
Ma voltunk kacsákat etetni a parkban és miközben vigan dobáltuk be a kenyérdarabokat a tóba, odarohant mellénk egy 3 éves forma gyerek és bottal elkezdte csapkodni az összegyűlt kacsákat. A szülei egy szót nem szóltak, hogy ezt talán nem kéne. Ott álltak egy méterre tőlünk és nézték Szemük Tompa Fényét. Én rászóltam a gyerekre, hogy Oi, stop it!, mire a kis szemét átsunnyogott a bokrokhoz és azokat csapkodta, hogy szálltak a levelek.
Annyira utálom ezt a világot, olyan undoritóan lehangoló az egész, az emberek gonoszak voltak és mindig is azok lesznek.        

Eh

Azon gondolkozom, hogy normális vagy túlzott önbizalomra utal-e az, hogy némely 1, 2, 3, 4, 5 gyerekes anyuka a saját gyerekeivel tapasztaltak alapján általánosit az összes gyerekre. Lehet, hogy én vagyok túlságosan magabizonytalan, de eszembe sem jutna a saját gyerekem alapján kijelenteni olyasmiket, hogy "már pedig egy egészséges fiú gyerek 10 hónaposan biztosan elindul a saját lábán, ha minden rendben vele" vagy "már pedig amelyik gyerek válogatós, annak az anyja a hibás emiatt" és társai.
Számomra egy nagycsaládos szájából is bosszantóak az ilyesmi kijelentések, de hogy sokan 1-2 gyerek után válnak Mindenttudóvá, az már-már nevetséges.
A mostani kedvencem például az "én úgy neveltem a fiam, hogy ne legyen anyás" és "az én lányom már másfél évesen elénekelte a Süss fel napot, mert én egész kicsi kora óta beszéltem hozzá, dalolgattam neki és foglalkoztam vele". Őszintén mit hisz az ilyen, hogy akinek a gyereke 2,5 évesen sem beszél még normálisan az kussol egész nap és a sötét szobában lekötözve tartja? Vagy mi?
Miért hiszik az emberek, hogy a gyereknevelésben ami jól megy, az csakis az ő érdemük lehet? P. járt 10 hónaposan, és? Mig el nem jött ez a 2 évesség, mindent megevett, szó nélkül (és megint felszálló ágban van, sok-sok gyümölcsöt eszik és visszaszokott a sajtra is), és? Verjem a mellem, hogy én olyan inspiráló környezetet nyújtottam neki, hogy képes volt hipersebesen mozgásfejlődni? Vagy lépten-nyomon közöljem a válogatós gyerekek szüleivel, hogy tessék nekik változatosan főzni? Miért, hogyan feltételezhetik mások, hogy a többi szülő, akinek ebben vagy abban lassabb a gyereke, az valamit elcsesz(ett)? Honnan ez az óriási önbizalom?

Összevissza

• A tegnapelőtti "hurrá-meleg-van" poszt után tegnap rádöbbentem, hogy mégsem zökkent ki az idő: tegnap egész nap esett az eső és szó szerint tombolt a szél, de úgy, hogy fák dőltek autókra és sinekre, egész nap szirénázást hallottunk. Délután átmentünk azért Egyik E.-ékhez, jó volt, legalább nem unatkoztunk. 
• Sütöttem almás muffint és csináltam P.-nek cukkinis-húsos fasirtot, elég kemény lett, de azért ebédnél evett párat. (A recept saját volt, büszke vagyok nagyon.) 
• Ma délelőtt megint rohadás meleg lett, rámsült a farmer a Fairview parkban, ahol darttal jártunk, majd délutánra, mire szabad programom lett, amit egész héten vártam, megint rákezdett.
• Szuper ez a környék, de a tömegközlekedés elég gáz csúcsidőben, 5 db tömött busz suhant el a megállónk előtt, pedig integettünk neki bőszen, vagyis pontosan fél órát vártam, hogy jöjjön egy busz, ami fel is vesz, majd újabb fél órán át dugóztunk, igy fél 7-re be is értem a központba. Király.
• A leárazott gyerekruháknál majdnem agyvérzést kaptam, ugyanis 5 sorból nem a szokásos 4, hanem 5 volt lányruha. 5-ből 5, érted. A rózsaszin cuccok között itt-ott feltűnt egy-egy uniszex szinű darab (zöld), no de flitteres volt. Aztán rájöttem, hogy amúgy is kevés a fiúruha, vagyis ami van, azt teljes áron is elkapkodják, azaz nincs mit kiárusitani. Pf. 
• Olvastam egy kommentelőt az egyik bezzeganyás cikknél és azóta egyfolytában ez jár a fejemben:

Csak úgy

Olyan érdekes játszótéren járni, komolyan mondom. Ma pl egy P.-nél idősebb kisfiú (olyan 4 éves lehetett) felkapaszkodott a mérleghintára, aminek a másik végén P. ült és rángatózott, majd fél perc múlva közölte, hogy too fast és le akar szállni. Eközben P., mint a félőrült nyomta persze valami földöntúli mosollyal az arcán, szóval ő remekül érezte magát ott, ahol a másik fiúcskát láthatóan túl sok (vesztibuláris) inger érte.
Ehhez képest jött két (fiú)testvér és basszus azok, mint a kisördögök, olyanok voltak. Faforgáccsal dobálóztak, bottal verekedtek és miközben épp szólt valamit hozzám az anyukájuk (Hú, meleg napunk van, mi?), a kisebbik fiú, aki 26 hónapos volt, mint megtudtam, igyekezett meglegyinteni P. fejét, mert csak.
A múltkoriban még aggódtam, hogy P. túl félénk, de mostanság teljesen megnyugodtam: egy tökéletesen átlagos 2 éves szintjét hozza szociálisan. Sőt. Ha azt is tekintetbe vesszük, hogy 1) "nem otthon van" azaz mi magyarul beszélünk hozzá, de mindenhol máshol az angol ömlik felé és 2) elég sok változás volt az életében mostanság, hol itt vagyunk, hol ott vagyunk, hol költözünk, hol pakolunk, hol csak én vagyok neki, hol többen is vannak körülötte, ahhoz képest egész kis talpraesett és vagány. Tökéletes gyerek, én mondom.    

Az idő járása

Meglehetősen igazságtalan vagyok az időjárást illetően amúgy, mert az igaz, hogy 3 hete még minden nap esett az eső valamennyit és több délelőtt ködre vagy erős szélre (és szemerkélő esőre) ébredtünk, de késő délelőttre vagy délutánra eddig mindig kitisztult az ég, sőt, többször volt már, hogy olyan melegem volt, hogy legszivesebben a pólómat is levettem volna és átkoztam az agyam, hogy hosszú farmerben indultam el otthonról.
Persze az is lehet, hogy az évek során átváltottam itteni üzemmódra, mert mikor otthon voltunk és 25 fok volt, én már meg akartam pusztulni.
Hja, igy múlik el a világ dicsősége.

Plusz egy

A nehezen elalvás mellett ami még zavar most, az az, hogy átrendezte az alvásritmusát.
Eddig ugye 10-kor feküdt, 7 körül kelt és nappal ritka volt, hogy 2 óra alvás előtt felébredt (szinte percre pontosan 2 órát szunyókált), mióta viszont itt vagyunk általában kicsit később kel, mondjuk fél 8-8 között, szóval ráhúz egy fél órát, viszont napközben maximum 1 óra 20 percet alszik, de van olyan is, hogy 40 percet. Vagyis amit megnyertünk a vámon, szinte percre pontosan elvesztettük a réven és nekem nagyon hiányzik az a plusz fél-egy óra napközben, mert igy épp csak elaltatom, belemelegszem valamibe* és már nyanyázik is, hogy újra itt van, fenn van.  

* szerintem ez a legszörnyűbb, ha az embernek gyereke van, hogy részekben él, öt perces etapokban, mindig minden félbemarad, mindig minden heteken-hónapokon át húzódik

Az otthonom, az otthonom, megsúgom, egy karcsú fűszál...

- Milyen szinű a fű?
- Zöld.
- Milyen szinű az ég?
- Szürke.

Fogtérkép

A javitások abból adódnak, hogy elkallódott a költözés során a Titkos Akta, amiben P. érdekességeit rögzitem és mivel már nem birtam tovább várni, hogy kitöltsem ezt a roppant fontos lapocskát, hasra ütve beirtam, hogy ekkor meg akkor jött ki a 17. és a 18. foga, de később természetesen meglett a Kék Füzet és kénytelen voltam belefirkálni. (Tervezem, hogy újrairom az egészet, mert "ez igy nem maradhat", de megvárom, mig kijön az utolsó tejfoga is és akkor az olyan végleges fogtérkép lesz, érted...)  

27 hónapos szavak - folyamatosan frissitve

Tegnap volt P. 27 hónapos és mivel már a múlt hónapi termést (= miket mond újonnan magától, rámutatva erre-arra) is irtam és még mindig nem beszél foylamatosan, úgy döntöttem, lesz egy bejegyzés, amiben felsorolom az ehavi új szavait, csak hogy lássam, halad azért.

Mozdony, barna, haza (már nem hon értelemben, hanem hogy haza (megyünk)), narancssárga, szekrény, pók, város, Szörnyike, szék, asztal, meleg, etetőszék, Törd el, Anya!, babakocsi, csoki, kapu, hátsó, kerék, helikopter, Operaház, polip, sihuhu, tessék, játék, telefon, szőlő, busz

Dalok: Thomas, a gőzmozdony; "A legények regimentje igen cifra..."

Don't be surprised, if I love you for all that you are

Előre félek a jövőtől, P. ugyanis tegnap előrevetitette, mi vár.
Az úgy volt, hogy - másodpercekkel azután, hogy befejeztük a kipakolást és lakásrendezgetést (igen, kész, van normális nappalink, konyhánk, gyerekszobánk, igaz, a hálóban még van egy szortirozni sarok) eljöttek hozzánk Másik E.-ék. (Másik E.-ék csupán abban különböznek Egyik E.-éktől, hogy Másik E.-ék kislánya kicsit idősebb P.-nél és nem másfél éves, mint Egyik E.-jéké.) No szóval Másik E.-jék kislánya már nem baba, aki lassan jár és igy rá kell várni, hanem csinos kislány, ráadásul műszaki érdeklődésű (volt nála egy agyonrágott traktoros könyvecske), úgyhogy P. rákattant.
Igaz, nem játszottak szó szerint együtt, de néha fél centiről megnézte a kislány arcát, együtt kimentek az erkélyre AV felügyelete alatt (újabb jópont, hogy az őszinte lelkesedés nyilvánvalóvá tette, hogy L.-t is valóban érdeklik az autók, nem csak olyan koca traktoros könyves) és egyszer össze is ütköztek, hogy a kislány orra vérzett is kicsit.
A gond akkor jött, mikor megbeszéltük, hogy kimegyünk a tengerhez és külön kocsiba kellett ülniük... Hiába mondogattuk, hogy jönnek utánunk, találkozunk még, P. vagy negyed órán át magán kivül üvöltött a kocsiban, hogy hol az ő Júliája. (A kislány azért rájátszott a dologra, mert kiszállás után Pppppppp. kiáltással szaladt felé a parkolóban, de szerintem csak cicázott szegény kicsi fiammal.)
A jelenet egyébként megismétlődött, mikor mentünk haza, akkor is, sőt, P. ki is mászott az ülésből félig, hogy már pedig ő most visszaszerzi Élete Párját, pedig ilyesmit (hogy lefejti magáról az övet és kimászik) még sosem csinált.
Az eset kapcsán elgondolkoztam azon, vajon mi alapján válogat egy ilyen kisember, miből dönti el, hogy xy szimpatikus, z közömbös, w-től még rettegni is kell. Hm?

Súlyos

Kommunikálunk

P: Papa. Viűűűűűűűűű (repülő jel).
Én: Igen, megyünk a papáékhoz majd összel.
P: (sűrű bólogatás majd mélyen és lassan elkezd lélegezni)
Én: Sokat kell még addig aludni?
P: (sűrű bólogatás, közben csukott szemmel vigyorgás)

Idő

Tegnap reggel ez a kép fogadott az ablakon kitekintve:

Néha tényleg kicsit lehangoló az itteni időjárás.*

* Ehhez képest ma egész nap ragyogó napsütés volt, az irek szinte pucérra vetkőztek, a gyerekek pelenka nélkül fürödtek a tengerben, hiszen nagy volt a kánikula: legalább 22 fok volt.

Amivel megőrjit

Túl sok volt mostanság a pozitivum, ime hát két dolog, ami miatt a falra mászom:
1) Bazi nehezen alszik el. Délután még hagyján (bár nehezen veszem rá, hogy bejöjjön a szobájába, de utána már benn marad), akkor egy kis mese után (ami arról szól, hogy mit csináltunk délelőtt), olyan negyed óra alatt elalszik, miközben fogja a mutatóujjamat, de este nagyon idegesitően hosszú a rituálé. Fürdés 3/4 9-kor, 1/4 10-re megeszi a tápszerét, majd jön a kinlódás. AV mesél neki (a komp alapvető szereplője a mesének), én ezalatt pakolászom a nappaliban, majd mikor hallom, hogy vége a mesének, én is bemegyek hozzá és ledőlök mellé. Ekkor beindul a forgolódás és az "akarod, hogy kimenjek?" kérdés felvetése. Ha igen-t int, kimegyek, ha nem-et, de forgolódik tovább, jön az ajánlat: "ha forogsz, kimegyek!". Ha nem forog, maradok, ha forog, kimegyek. (AV eközben végig benn van.) Ha kimentem (előbb-utóbb úgyis ki kell mennem, mert forog), pár perc múlva már szólongat. Ekkor visszamegyek és közlöm, hogy megyek fürdeni, ő aludjon, Apa itt marad. Van, hogy ennyiben maradunk, én elmegyek fürdeni, majd mire kijövök (10 perc), már csak 5-10 percet kell várni és AV is kijön tőle (ekkor olyan 3/4 10 van), de van úgy, hogy az istennek sem akar elaludni. és ha kimegyek "fürdöm!" felkiáltással, akkor elkezd sirni. Ez engem baromira felcsesz, mert már fél órája bénázunk, visszamegyek, újra elmondom neki, hogy aludjon, mert mi is alszunk, csak a másik szobában és innentől még vagy újabb fél óra eltelik, mire valóban elalszik. Minden este 40-60 perc altatás ultragáz.
2) Bár azt irtam, hogy félénk, néha nagyon idegesitően hangos. Lehet, túl sokat várok tőle, de tök cikinek érzem, hogy bejövünk a házba és dúdolgat, berregve rohan a folyosón, csapkodja a postaládákat, felkiált a liftet látván és hangoskodik. Mikor felérünk a lakásunk elé, dettó. Mint az őrült, nevetgélve rohan az ajtónak, nyög, hogy kéri a kulcsot, én meg folyamatosan csak pisszegek, csittegek. A lakáson belül kicsit többet engedek persze, de "mások között" tök idegesit, milyen hangos. A buszon, darton szintén. Értem én, hogy boldog, lelkesedik, de ne rikkantson már fel minden egyes autó láttán, ami lehagyja a buszt... Lehet, hogy ez csak az én mániám, másokat nem is zavar (én forditott esetben csak mosolyognék egy ilyen gyereket látva, de ki tudja, kit hogy fárasztanak le a sajátjai) és attól is fosok, hogy a meglévő kis vagányságát is elnyomom ezzel, hogy folyton fegyelmezem, ha emberek között vagyunk, de nem szeretném, ha neveletlennek tartanák. (Eddig mondjuk még csak pozitiv visszajelzéseket kaptunk, hogy jééé, ez a fiú odaadja a játékait, de nagylelkű; jééé, átmegy az úton szó nélkül és megáll, ha kell, de szófogadó stb stb, de rettegem a percet, mikor ránk szólnak, hogy rossz...)    

Micsoda útjaink voltak nekünk - part 2

Igen, tudom, part 1 nincsen még, de úgy gondoltam, kezdem hátulról, vagyis először azokat a magyarországi kalandjainkat irom le, amik a Sydney utáni két hetes otthonlétünk alatt estek meg velünk, majd mikor lesz rá erőm, folytatom azzal a négy héttel (!), amit még Ausztrália előtt, áprilisban töltöttünk otthon, Magyarországon.
A 27 órás repülőút után délután fél 10-kor érkeztünk haza (ez P. rendszerében délután fél 6 volt). Mivel a bőröndök kipakolásával nem kellett bajlódnom, mikor P. végre ebéd után, úgy fél 12-kor kidőlt (azaz a saját rendszerében este fél 8-kor, miután reggel negyed 9-kor kelt), én is szunyáltam vele egyet nagyjából fél 3-ig. Ekkor magától (!) felébredt és jelezte, hogy itt az idő valahová autózni. Mivel arra vannak a nagyszülők, hogy jól elkényeztessék az unokát, el is mentünk a Tescoba vásárolni, majd onnan egy közeli kis faluba, a játszótérre. Bár mikor nekiindultunk, még úgy hittem, jó ötlet a játszózás, mire odaértünk, azt hittem, ott alszom el állva. Hazafelé P. is majdnem elaludt a kocsiban, de végül kitartott és estig nem is nyafogott, hogy álmos. Fél 9-kor annak rendje és módja szerint elvittük fürdeni, majd 9-kor elaludt és egészen fél 5-ig húzta a lóbőrt. Mivel most éhes nem volt, egy órát még elszöszmötöltünk az ágyban, majd fél 6-kor indult a nap. (Hurrá!)
Hétfőn a korai kelésnek köszönhetően már 11-kor elkezdte a délutáni alvását P., igy délelőtt nem nagyon mentünk sehová. Fél 9-kor meghozták a bőröndöket, igy mig én pakolásztam és küzdöttem az egyre erősebb hányingeremmel, addig P. kinn játszott az udvaron. Miután fél 3-kor felkelt, előttünk állt az egész délután, úgyhogy elautóztunk a Kincsem lovasparkba. Ezúttal a játszótéren kezdtünk, majd rövid uzsonna és jöhetett az állatnézegetés. P. ezúttal a kutyákért (!) volt odáig, lelkesen wufwufolt végig. Szerencsére az idő szuper volt, kellemes szellő, 22-23 fok, pont jó. Hazafelé kaptam egy jégkrémet és ájuldoztam, hogy 500 Ft egy Magnum egy sima boltban.

Kedden ismét korán - fél 6-kor - keltünk, majd délelőtt besétáltunk a központba. Benéztem a Rossmann-ba ismerkedni a hazai árakkal, majd P. fél 11-kor kidőlt. 1-ig aludt, majd újra miénk volt a délután. Mivel a Vasúttörténeti Parkot már tavasszal meg akartunk nézni, egyértelmű volt a cél. Természetesen itt is a játszótéren kezdtünk, majd jöhettek a vonatok. P.-t most nem izgatták úgy a nagy-nagy mozdonyok, mint Ausztráliában, alig mert valamire felszállni, viszont a kis modell vasút nyerő volt, alig akarta otthagyni.

Szerdán szokás szerint fél 6-os kelés, majd miután nekem rettenetes hányingerem volt (ismét), a délelőttöt P. kinn töltötte az udvaron Anyuékkal, én meg döglődtem. Délutánra összeszedtem magam, majd mivel Apunak a IX. kerületben volt dolga, elkisértük és amig ő dolgozott, mi Anyuval P.-t szórakoztattuk a Lenhossék utcai játszótéren. A mi egy kicsit túlzás: Anyu szórakoztatta a gyereket, én meg ültem egy padon és azon filóztam, mibe hányjak. Ennek ellenére hazafelé megálltunk a Nagyjátszón is, ha lúd, legyen kövér alapon. Ezen a napon már egész meleg volt, olyan 25-26 fok, de az egy napos Kánikulát csütörtökre mondták, úgyhogy aznap Ceglédre mentünk a strandra.
A tavaly vidáman fürdőző P. most megizzasztott mindhármunkat. Kezdte azzal, hogy nem volt hajlandó levenni a body-ját és a pelusát, csak állt a lábmosóban bizalmatlanul. Amint közelitettünk felé, mint a sakál elkezdett üvölteni, esetleg elszaladt, de akkor meg megcsúszott és azért orditott, mert megütötte magát. Jó fél órás szenzitizáció után lekönyörögtük róla a ruhát meg a pelust és gyorsan felhúztam rá egy úszópelenkát. Fél siker. Mig tavaly ilyenkor a cicijéig érő vizben próbált szaladni, most nagyjából hasig ért neki a gyerekmedence vize, de ezt csak nagyjából láttam azalatt a fél másodperc alatt, mig belelógattam a vizbe és megállapitottam, hogy igen hangosan ordit. Hogy oldjuk a hangulatot, kimentünk a kinti medencéhez, hátha ott a Szivárvány Csúszda megtetszik neki, de nem, a maximum, amit engedélyezett, hogy ült a medence szélén (szigorúan pólóban, mert rettentőre tűzött a nap), lógatta a lábát a vizbe és játszott egy pár ott felejtett kisautóval. (Utólag is hála értük, nélkülük mehettünk volna haza nagy szomorúan.) Bár viz nem érte a gyerek hátát (és ezáltal egyikünkét sem), majdnem zárásig maradtunk, majd hazafelé vettünk egy isteni görögdinnyét, szóval végülis jól zártuk a napot.
Péntekre - a csütörtök este érkező vihar hatására, amit P. átaludt, én meg elfilóztam azon, hogy ez a gyerek több óceánt látott már, mint ahány vihart átélt - lehűlt a levegő és hálistennek végre elmúlt az én hányingerem is. Délelőtt autóztunk egy kicsit a városban, majd délután jobb ötlet hijján, mig Anyuék P.-vel játszóztak, én beugrottam MD-hez megnézni, mit változtatott rajta az Anyaság.
Szombaton délelőtt jött AV anyukája, majd mivel ekkor már visszatértünk a normális kerékvágásba - azaz P. fél 1 körül aludt el - 3 körül indultunk el a Római partra. Rövid hintázás után P. véget nem érő kavicsdobálásba kezdett, majd kaptam egy hekket, ami sajnos nem volt olyan jó, mint amilyenre számitottam, ráadásul teli volt szálkával is, de azért becsülettel megettük. (Itt jegyezném meg, hogy bár szigoritották a dohányzással kapcsolatos szabályokat, miközben ettünk, a mellettünk lévő asztaltól a mögöttünk lévő asztalhoz ült át egy fiatal társaság, mondván: az már a dohányzó részleg...)

Vasárnap szintén nagy programunk volt, a délelőttöt ellébecoltuk és mivel úgy véltük, P. alvása visszatért a normális mederbe, megkockáztattuk azt, hogy dél körül elindultunk Gárdonyba, gondolván, hogy majd a kocsiban alszik. Mákunk volt, az M7-es bevezetőjénél kidőlt és akkor ébredt, mikor begördültünk az egri vár másolata elé. Bár P. se a várba, se a labirintusokba nem volt hajlandó fel- illetve lemászni, mi azért jól éreztük magunkat. Fél óra rábeszélés után aztán P. végre úgy döntött, kockáztat és felmegy a várba. Mikor már fenn volt, tetszett neki a dolog nagyon: "ki jön az én kisházamba"-sat játszottunk és csináltam róla pár tuti kis fotót. A Vár után mig P.-ék kekszeztek, én bementem Gárdonyi szülőházába, majd közösen elautóztunk a Velencei tóhoz. Mivel elég hűvös volt, egy bácsi fürdött csak, de egész sokan próbáltak vitorlázni. 550 Ft per főért vettünk egy-egy Magnumot, majd hazafelé még beugrottunk a kultúrházba a Lego kiállitást megnézni, de innen elég hangosan jöttünk el, mert P. mindenáron akart egy LEGO autót (>3000 Ft), de én megfogni sem engedtem neki, mert a nénik úgy néztek rá, mint a véres rongyra, nem akartam megkockáztatni, hogy esetleg elejti és kapunk a pofánkra. Igy "csak" azt kellett végignéznie a jónépnek, hogy P. hisztizve rúgkapál, én meg vasmarokkal fogva rohanok vele az autóhoz és vágom teszem bele az autósülésbe. A hazafelé út eseménytelenül telt, P.-t Anyu gyorsan megbékéltette, igy nem kellett sokáig hallgatnunk a siránkozását.

Hétfőn délelőtt a városban jártunk gyalog, itt P. kinézett magának egy kisalmát egy zöldségesnél és csodák csodájára meg is ette teljesen önállóan. Még előtte kapott egy Thomasos újságot is, éljenek a mozdonyok és a nagyszülők. Délután Nagyapánál jártunk, Nagykőrösön. Nála nem töltöttünk sok időt, utána viszont elmentünk a főtérre és ott P. jókat szaladgált fel s alá a szökőkút mellett, mindezt persze szigorúan azután, hogy meggyőztük, hogy a Kossuth szobor nem fogja bántani, csak sötét és nagy, de egyáltalán nem veszélyes.
Kedden délelőtt meglátogattunk egy ismerős kisfiút - nagy móka volt, mindkét gyerek olyan, mint Malacka a Micimackóból, fostak egymástól rendesen, de végül persze megbékéltek és bár hintázni nem mertek egymás mellett, a végén azért gurigatták kicsit a labdát egymásnak. P. almamániája egyébként itt újra megcsillant: mikor nem néztünk oda, felszedett egy almát a földről, az almafa alól és szépen elkezdte csócsálni. Délután a tesómék jöttek megnézni az Ifjat, mutattam nekik pár képet, majd miután elmentek, mi elutóztunk a Deichmann-ba cipőt venni P.-nek. Bár a neten kinéztem jó pár 2-3000 Ft-os cipőcskét, kiderült, hogy a legtöbből 22-es a legnagyobb készleten illetve amiből volt méret, annak olyan volt a talpa, mint a vaslapát. Igy, maradtunk egy csinos Adidasnál, bár kicsit aggódtam, hogy nem lesz jó ez sem, mert elég sietve kellett próbálnunk Mr Utálok Cipőt Venni-vel...
Szerdán délelőtt piacon jártunk és bár aggódtam, hogy P. hisztizni kezd, a nyanyák meg beszólnak, nagyon jól jött ki a dolog, mert P. kért egy kisalmát és gyakorlatilag egész ottlétünk alatt rágcsált a babakocsiban ülve, mint egy jógyerek. Délután AV tesójáékhoz mentünk: P. élvezte a helyzetet, játszott megállás nélkül, én meg pattogtam a két unokatesója között, mert az egyik folyton Barbiezni akart, a másik meg mikroszkópozni, társasozni, de lehetőleg egyszerre a kettőt.
Csütörtökön délelőtt valami rettenetes fülledt idő jött, mi meg elmentünk egy ismerős kislányhoz szocializálódni. Bár volt némi bizonytalanság P. szemében, azért egész jól elvolt, annak ellenére, hogy a lányka egy igazi TankAranka, lehúzta P. zokniját és hasonlók (na ja, a hazai pálya előnyei), úgyhogy délig ott rontottuk a levegőt szinte a szomszédban. Délután nekiindultunk játszózni, de az Iparművészetinél valami borzalmas eső elkapott, úgyhogy visszafordultunk és bevittük P.-t a Kackac-ba tombizni. 7 körül indultunk haza, rengeteg trambulin, autókázás, homokozás után. Bónuszkép:

Pénteken délelőtt már pakoltam, küzdöttem, hogy beférjünk két bőröndbe, majd délután 5 körül nekiindultunk a reptérnek és véget ért a nyári móka... P. a gépen persze semmit sem aludt, miért is, én mint egy Pisszegő gép folyton próbáltam csittitgatni, hogy ne ordibáljon, ha valami számára váratlan történik (pl kialszik a fény felszálláskor) és vért izzadtam, hogy az ötven millió turbulencia alatt, mikor bekötve kell(ett volna) ülnie a helyén maradjon a fenekén és ne próbáljon meg az előttünk lévő ülés alá bemászni...