Gyorsan a hétvégéről, Palika alszik, Peti Lego-zik, én még / már nem pakolok...

Hajam!! Botrány!!

Szombaton délelőtt kimentünk Bray-be. Jól indult a nap, fagyiztunk, andalogtunk, elvoltunk, de aztán lementünk a partra és ott Peti az első féltégla nagyságú kő eldobásakor sikeresen eltalálta T.-t nagyjából 2 méterről, úgyhogy innentől azon paráztunk, vajon eltört-e vagy megrepedt-e a térde vagy most mi van. (Amúgy is olyan rossz kedvem volt a szép idő ellenére is, már csak egy ilyen baleset kellett, de tényleg...) T. bicegése ellenére délután sem pihentünk amúgy, mert hivatalosak voltunk Eszterékhez és igy Palika alvása után nekivágtunk Blanchardstown-nak.
Elvileg az volt a célunk, hogy az ir nyárban grillezzünk végre (már ezer éve tervezgettük), végül a grillezés sikerült is, de az idő nem volt a legjobb: öt percig esett, öt percig nem, öt percig esett, öt percig nem és ez igy, egészen estig. A zord időjárás ellenére egész sokáig maradtunk, negyed 9 volt, mire hazaértünk, mert a gyerekek jól elvoltak és mi is jót beszélgettünk - hol kinn az udvaron, hol benn a házban.
Vasárnap délelőtt a Nutgrove-ban kezdtünk, mert úgy döntöttünk, hogy előre hozzuk a két fiú névnapját és meg kellett venni Peti hőn áhitott ajándékát, egy Lego-t. Amig T. elment átvenni a játékot, mi a közeli Loreto parkban játszóztunk (amikor T. kiszállt a pirosnál, Peti totálisan megőrült: kikötötte magát, előremászott mellém és kinyitotta az ajtót, hogy ő még szeretne mondani valamit T-nek és hiába orditottam rá, hogy fejezze be, csukja be az ajtót és húzzon hátra, csak ült ott és majdnem kiesett a kocsiból, én meg azt hittem, megölöm - nem értem, miért csinál mostanság ilyeneket, mint aki nem normális, eddig teljesen megbizható, békés életet élt, most mintha keresné a veszélyt - agybajt kapok tőle, mert elég nekem Palikát naponta ezerszer megmenteni különböző életveszélyes helyzetekből*, arra már igazán nincs szükségem, hogy Peti is ilyen önveszélyes legyen). No szóval egy kis játszózás, egy kis vásárlás, majd haza. Amig Palika aludt, Pipi Legozott, majd mikor Paja felkelt, őt is felköszöntöttük (kapott egy kulcsos formabedobót, nagyon izgi) és jött a szokásos vasárnap délutáni muri: Petiék itthon takaritottak, én pedig Pajával vásároltam a stillorgan-i Lidl-ben.
Ma délelőtt jött Christian (agybajt kaptam, elegem van, kész vagyok, kislányokat szeretnék, aranyos, szép ruhájú, csendes, nem vad kislányokat), délután pedig lehet, hogy kinézünk a sandymount-i beach-re homokozni kicsit és elbúcsúzni a várostól.(Mondjuk legszivesebben itthon maradnék és pakolnék, mert már most stresszelek, hogy fogunk beférni, de jó lenne, ha kinn is lennénk kicsit, ha már a délelőttöt benn töltöttük...)          

* Mindig csodálkozva olvastam a veszélyes életet élő gyerekek sztorijait, no úgy tűnik, Palikával kihúztam a tutit, egyszerűen olyan, mint egy mini-kaszkadőr, komolyan mondom, hogy tiz percenként kerül életveszélyes helyzetbe, folyton leesik valahonnan (igy frankón az ágyról, székről, fejjel előre), folyton kinyit és megeszik minden szájba nem illő dolgot, lefújja magát tisztitó spray-el, belekóstol a tusfürdőbe stb stb stb. Peti soha nem csinált olyanokat, mint ez a kis átokfajzat. Ő egy könyvet nem szakitott el, nem firkált össze, Palikától a könyveket dugni kell, mint a lopott biciklit, mert egy másodperc alatt képes miszlikre tépni bármit. Titokban már Rontó Pálnak hivom, mert amihez ő hozzáér, annak reszeltek. Nehéz időket élünk, na.

Ma végre kisütött a nap és Tádááám: meleg is volt. Idén először halásznadrágot vettem, el sem hiszem. Állitólag jövő héten kánikula lesz, olyan meleggel, mintha Spanyolországban lennénk... No megnézem én azt azért...
Délelőtt Palikával átvettük a M&S-ből Peti két rövid ujjas fehér ingét, majd benéztünk a Debenhams-ba (nem tudtam ellenállni: vettem Pajának egy úszófelsőt (megzabálom, MEGZABÁLOM benne) meg egy Toot toot animal pályát (macisat)), majd vásároltunk a Supervalu-ban és hogy hogy nem, beugrottunk a Mothercare-be, ahonnan szintén nem jöhettünk el üres kézzel: bekerült a kocsiba három body Palikának, mert a meglévők már igen csak tropák.
Délután a nagy melegben játszóztunk a Herbert Parkban, de emberek én olyan szinten vagyok álmos, hogy nem tudom elmondani, majd' kiesem a számon egész nap.
No jóccakát, már megint fél 12 van, hihetetlen.

Megvolt az utolsó napunk az oviban, szipp. Azzal vigasztaltuk magunkat, hogy see you in 1,5 years...

Kate & Jennifer

Elaine

És megjött a csoportkép is

• Palettának két napja kinn a 16. foga. Már csak a nagy hátsók hiányoznak. (A jobb alsó azok közül is karcolgat már, egy csúcsa kinn van szerintem, de ha benyúlok, iszonyatra ráharap. 4, négy fog hiányzik és többet nem lesz fogzó babám, jajjj.)  
• Peti tegnap nagyon csehül volt: úgy jött haza az oviból, hogy szédül, majd mikor Palika felkelt, ő elaludt. Mikor felébredt, még mindig szédült, majd kidobta a taccsot, szegény mindent kihányt, amit aznap evett. (Hasmenése nem volt.) Szerintem valami romlottat ehetett vagy nem tudom, mindenesetre láza nem volt, 37.4-gyel feküdt le, de reggel vidáman ébredt, jól volt. 
• Ma délelőtt egy stillorgan-i játszón voltunk, ami rettentőre felhúzott. Kivülről szép kis fajátszótér volt, viszonylag új, hinták, körhinták, szokásos, de belülről egy óriási veszélyforrás volt az egész. Dizájnosnak rettentőre dizájnos volt, de hogy a tervező gyereket még nem látott, az tuti. A csúszdakomplexum volt számomra a csúcs: egy óriási, bonyolult hálózat, két csúszdával, ami esküszöm Petinek is kihivást jelentett volna, pedig ő ugye már nem 1,5. Mindenhol szakadékok, lyukak, hülyén belógó gerendák - áh, iszonyat volt, komolyan, ha Paja épp nem fejelt le valamit, akkor majd' leszédült a semmibe... Nem is maradtunk sokáig amúgy, jobb a békesség, szerintem igy is csoda, hogy Palika nem sérült meg. A parkban egyébként találkoztunk egy magyar anyukával meg a kisfiával, aki 2013 novemberi volt, tehát Paletta korosztálya és ami a legviccesebb, utólag kiderült, hogy a nő férje is Googler, haha, kicsi a világ. 
• Palika amúgy egy kis majom: úgy utánozza Petit, hogy röhej. Ha Pipi dobálja a kabátját, ő is szerez valami ruhadarabot és dobálgatja, ha kinyújtja a nyelvét, ő is, ha ugrál az ágyon, ő is rugózik a lábával... Hihetetlen, hogy húzza Peti ezt a kis csimpánzot. 
• Tegnap óta óriási, kámzsás fellegek ülnek a városon: egy percre elő nem bukkant a nap kedd óta, vastag, sötét az ég és rettenetesen nyomott, fülledt a levegő. Délelőtt a játszón szellő sem rebbent, szinte remegett a feszültség körülöttünk, nem tudom, mi ez, de elég idegesitő.  
• Egyszer szeretnék ilyenkor június végén Izlandra eljutni, hogy lássam a sarki fényt. (Ez onnan jutott eszembe, hogy a Cég 90%-a ott tölti a hétvégét - hja, fiatalok, megtehetik.)

Az Alkudós mellett van még egy kedvenc használt cucc vásárlóm, a Lusta.
Általában pesti (vagy budai, az még viccesebb) és bazmeg két villamosmegállót nem tud megtenni, még tőlem várja el, hogy házhoz szállitsak egy 5-600 Ft-os semmiséget.
Sőt. Van, hogy nem tőlem, Anyutól várja el ezt. Még mikor otthon voltunk, eladtam egy kis takarót 600 Ft-ért, de időközben visszarepültünk, nem történt meg az üzlet, ezért megkértem Anyut, ugyan vigye már be egyszer Pestre a takarót, ha megy a tesómékhoz. Nagy nehezen egyeztettünk egy napot, ami Anyunak meg a vevőnek is jó volt és bakker erre kitalálta, hogy ő nem tud elmenni a Nyugatiig a Blahától, mert terhes, mi lenne, ha Anyu vinné oda neki a takarót...
Anyu, aki 62 éves, vidékről vonatozik fel 40 km-t, bérlete nincs, vagyis költsön 2x350 Ft-ot villamosjegyre, mert Őfelsége Terhes. Nem veszélyeztetett terhes, nem kórházban kell feküdnöm terhes, nem mindenórás terhes, egyszerűen huszonsok vagy harminckevés hetes terhes. Hát jézusom. Kedvem lett volna azt válaszolni neki, hogy figyu, én harminiksz hetesen hazarepültem egy három évessel, úgyhogy ha annyira kell ez a szaros kitakaró, akkor bizony legyél kedves megtenni pár villamosmegállót és találkozzál Anyámmal a Nyugatinál, de visszafogtam magam, egyszerűen mondtam, hogy no nem, ennyit erről, nem kérek több szivességet Anyukámtól, le vagy te ejtve.  
Hasonló okok miatt dőlt dugába amúgy egy könyveladásom is, mert a csaj a Városligettől nem volt képes eljutni a Nyugatiig. (Troli. Kisföldalatti meg metró. Bármi. Busz. Alátét. Mutassatok egy pestit, akinek nincs bérlete és / vagy kocsija... Mert én most úgy leszek otthon, kocsi és bérlet nélkül. No vajon vállalok-e házhozszállitást. No vajon.)

Ma ügyintéztünk Palikával keményen, először a Stillorgan Shopping Centre-ben vásároltunk a Tesco-ban, majd átnéztünk a Dealz-be és körbejártunk a piacon, van-e valami jó kis ajándék a tanároknak (nem volt). Innen átmentünk a Nutgrove SC-be, ott vettem három Yankee Candle pakkot a Homestore & More-ban, átmásztunk a bevásárlóközpont másik tömbjébe, ott szereztem csomagolópapirt, visszavittem a Penneys-be egy Peti rövidgatyát és vettem egy pizsi pólót, visszavittem a Dunnes-be egy másik Peti rövidgatyát és vettem két fehér ujjas pólót meg egy sötétkék öltönynadrágot (még mindig egyenruha*), majd hazafelé még beugrottunk a David Lloyds-ba is érdeklődni a summer camp-ekről.
Mire végeztünk, azt hittem öngyilkos leszek, mivel Palikával vásárolni, mászkálni már maga a pokol, ordit, visit, földön fetreng - node ha intézkedni kell, intézkedni kell, péntek az utolsó nap, akkor Petinek be kell vinnie a köszönőajándékot az oviba és az egyenruhát is meg kellett vennem, mert kedden repülünk, július közepén jövünk csak vissza és kaptam egy fülest, hogy az egyenruhákat most kell megvenni, különben ősszel már csak a drága helyek maradnak és akar a halál egy sima fehér pólóért €8-10-t kiperkálni...
Hát igy.  

* Kezdő szett - 3 nap sima, két nap tesis:

Fekete cipő
Fekete edzőcipő
Két sötétkék öltönynadrág
Egy sötétkék mackónadrág
Négy rövid ujjas fehér galléros póló
Két rövid ujjas fehér ing - M&S-ből el kell hozni
Két hosszú ujjas fehér galléros póló
Két hosszú ujjas fehér ing
Egy cimeres mackófelső
Két cimeres pulcsi 

Ja, még meg kell rendelnem a könyveket is, el ne felejtsem.

Osztán ilyen az egyenruha pulcsi... Eh...

Délelőtt Bray-ben töltöttük az időt Palikával, mert gyönyörűen sütött a nap. (Mondjuk meleg nem volt, szerintem 15 foknál nem volt több.) Homokoztunk, kicsit belemártottuk a lábunkat a vizbe (jéghideg volt, JÉG - ennek ellenére két papa is úszott, jézusom), majd Paja megevett az ölemben ülve egy Kellogg's szeletet és léptünk is. Hazafelé beugrottunk a Cornelscourt-i Dunnesbe, vettem Petinek két hosszú ujjas fehér inget, egy sötétkék mackógatyát meg két fehér rövid ujjas pólót (mind kötelező a suliba) és tűztünk haza, mivel igy is volt vagy fél 1, mire betoppantunk és ugye Petiért mennünk kellett, mint mindig. Egy hét múlva repülünk haza, el sem hiszem...

Belevágtunk hát az utolsó hétbe, amit Peti a Gatewayben tölt. Vérzik a szivem, annyira szerettem ezt az ovit és tudom, hogy Peti is szeretett ide járni: egyszer, egyetlen egyszer sem sirt, hogy jaj, ne hagyjam itt, itt nőtt nagyfiúvá, itt kezdett el angolul beszélni, na. Egy vigaszom van, hogy ha maradunk itt, jövő szeptemberben Palika ugyanitt kezdhet, szóval csak egy évet kell kibirnunk Elaine, Kate és Jennifer meg a többiek nélkül... (És Peti majd milyen büszkén fog jönni Palikáért... Nagy iskolásként... Ja, és ami a vicces, lehet, hogy Palika együtt fog járni Hugo meg Christian öccsével. Mókás.)
No tehát ma hétfő volt és csak a rend kedvéért: délelőtt a Pandában voltunk Krisztiékkel, délután pedig Christianékkel találkoztunk a Sandymount Green-nél és mig mi Maruval beszélgettünk, a fiúk a virágágyás földjében fetrengtek, hiszen mint tudjuk, Dublinban nem divat a homokozó... Hmmm. Az igazat megvallva kissé elegem van a társadalmi életből. Csendet, rendet, nyugit akarok. Most.

Anyway, A Koncert. Mert hogy itten hagytam abba. Pénteknél.

Szombaton gondoltunk egy merészet és T. meg Peti elmentek road train-ezni. Busszal mentek a városba, ott felszálltak a városnéző vonatra és fél 1ig hirüket sem hallottam. (Negyed 12-től hivogattam őket 5 percenként, de semmi... Kicsit voltam ideges csak...)
Mig ők buliztak, mi Pajával szintén jól elvoltunk: elmentünk megnézni a hires-nevezetes mexikói tall ship-et, ami szerdától vasárnapig Dublinban pihent. Ez alatt az idő alatt ingyen fel lehetett rá szállni, körbe lehetett nézni rajta, úgyhogy gondoltam, miért ne, erősitem kicsit a bal bicepszem, megnézzük Palikával, milyen is egy ilyen hajó. Szép. Nagy. A hajó után, ha már ott voltunk, elmentünk sétálni kicsit a Grand Canal Square-re. Utoljára Petivel jártam ott, mikor még babakocsis volt, úgyhogy előtörtek rendesen az emlékek, amiket az elmúlt évek alatt szépen eltemettem magamban... Nagyon furcsa volt újra arra járni, ahol Petit altattam rendszeresen, még 2010-ben, hihetetlen, hogy lassan 5 év telt el... Emlékszem, hány meg hány kört róttam arrafelé, sokszor úgy, hogy séta közben olvastam... Mert akkor még olvastam... És most nézve a tér körüli éttermeket, presszókat, amik tömve voltak fiatalokkal - baromira irigykedtem. Hogy basszus, van a világban olyan ember - és még hány! - aki egy napos szombat délelőttön egyszerűen elsétál egy kávézóba, leül, békésen elmajszol egy scone-t, iszik hozzá egy latte-t és csak ül. És néz ki a fejéből. És nem azon agyal, hányra kell visszaérnie a babysitterhez, a nagyihoz, a bárkihez és nem rohangál a viz felé futó gyereke után, nem próbálja  meg egy-egy falattal két másodpercre elhallgattatni, nem rohan, nem tömi magába a sütit, issza az ihatatlanul forró kávét, hanem ül. És néz. Esetleg beszélget. Az esti buliról. Lassan. Türelmesen. Nem kapkodva, hiszen ráér. Bármire. Jézusom, de öreg vagyok már. És milyen öreg leszek, mire legközelebb én is igy ülhetek... Durva... No mindegy, visszatérve a délelőtthöz: hajó, séta, majd haza és főzés. Mire megjöttek T.-ék, az ebéd is kész lett. Ekkor gyors kaja, majd indulás Christian bulijába.

Bár úgy terveztem, hogy a buli alatt vásárolok, sajnos, mivel láttam, mekkora a káosz az egész, nem tudtam otthagyni Marut a pácban, úgyhogy maradtam... (Nem játszóházban volt a party, hanem egy community centre-ben, egy pub mellett, ahol amikor kértem egy latte-t, a faszi úgy reagált, hogy ez Dublin 4, de nem AZ a Dublin 4, úgyhogy itt nincs latte csak americano (és én értem az ilyen poénokat, ez a durva), szóval nem voltak animátorok, csak két fiatal csaj, akik tudományos kisérleteket mutattak be, de elég tehetségtelenek voltak, mert ahhoz pl cseppet sem értettek, hogy csillapitsanak le 16-18 őrjöngő 5 évest és totál össze-vissza volt az egész, ráadásul nem volt normális kaja sem, csak sült krumpli, szóval ilyen áááá, katasztrófa volt az egész, de legalább megtanultam a leckét, hogy soha, soha, SOHA eszembe se jusson party-t szervezni magamban, szóval ha jövőre csinálunk Pipinek szülinapi bulit, csakis egy játszóház jöhet szóba, csakis és kizárólag. A party 5ig tartott elvileg, de miután utána még össze kellett pakolni és megigértem Maruéknak, hogy hazaviszem őket, volt negyed 7 is, mire hazaestünk... Iszonyat volt, iszonyat. Mivel semmi nem volt itthon, elszaladtam a Lidl-be vásárolni, de mivel egy időre telitődtem a gyerekvisitással, ezúttal nem vittem magammal Palikát, csak egyedül élveztem a zavartalan vásárlást... Isteni volt, isteni... Hehe.

Ami a vasárnapot illeti, alig volt nyugisabb, mint a szombat. Délelőtt játszóztunk a Patrick Doyle Road menti játszón, majd délután újabb buli, ezúttal Ratko-é. Hálistennek az övé a David Lloyds-ban volt, igy nyugodtan ott tudtam hagyni tombizni Petit, mig T. ugye Palikára vigyázott itthon. A party alatt elmentem a Park-ba, hátha találok magamnak egy jó kis cipőt a Heaton's-ban vagy valamit a fiúknak a Mothercare-ben, de végül üres kézzel jöttem el, mert mindent drágának tartottam, még úgy is, hogy a Mothercare-ben pl 50%-os sale volt elég sok mindenre... A terveimben szerepelt, hogy ha fél 4-re visszaérek a DL-be, pont lesz időm inni egy kávét meg enni egy sütit uzsonnára a kávézóban, de megdöbbenve láttam, hogy a büfében csak csoki, rágcsa meg előrecsomagolt keksz van, igy kénytelen voltam beérni egy meztelen americano-val meg valami iszonyatos zacskós kukival... A gyerekek 4-kor jöttek ki a teremből, utána még fél 5ig maradtunk a playframe-nél, majd mivel megint hazavittem Christianéket, 5re értünk haza, meglehetősen korán a tegnapi naphoz képest. Mivel még fiatal volt az idő, amikor hazaértem, felkaptam Palikát és elvittem Blackrockba. Eredetileg játszózni szerettem volna vinni, de mivel olyan szél fújt, hogy leesett a fejem az alatt a két perc alatt is, mig a házunktól a kocsiig elértünk, inkább benéztünk a Supervalu-ba és megvettem azt a pár dolgot, amit szombaton a Lidl-ben nem tudtam...          
Ennyit a hétvégéről, ami gyorsan eltelt - mondjuk ennyi program mellett nem csoda - és kérem nagyjából ennyit az iskolaévről is, aminek az utolsó hetét kezdtük ma, szippppp.

No kérem, MOST lett elegem.
Úgy érzem, ha bárki lehet fotós, én is belevágok. Nem kell hozzá (sok) nyelv, bármelyik országban tudod csinálni és nem 9-6ig tartó munka, hanem rugalmas. Ez köll nekem. Régóta tervezem, keresek valami sulit, egy éven át képzem magam (és igy a piacon lévő fotósok 90%-nál többet tanultam a fotózásról) és egy év múlva fotósként fogom hirdetni magam. Beszarok komolyan, mekkora önbizalmuk van egyeseknek. No de elég volt, nem irigykedni, belevágni.
T. már régóta kapacitál (mondjuk tulképp Ő akar fotózni, de neki ugye súlyos pénzeket kell keresnie), hát most megmutatom, hogy van vér a pucámban.
See you in a year!

Úgy tűnik, ma sem váltom meg itt a világot, most Palika cseszett ki velem, ugyanis negyed 4-ig nem aludt el. Reggel pedig nem aludt sokáig, sőt, az éjszakája is elég ratyi volt, folyton felébredt és nyögött meg sirt, úgyhogy végül 1-kor adtam neki Nurofent, mert már nem birtam, hogy 11 óta két perceket aludt... És ennek ellenére kitartott negyed 4-ig, már piszok mérges voltam, mert 4-kor meg fel kell keltenem, mert igy is fél 10, mire este le lehet tenni, ha hagynám aludni, amig akar, éjfélig is fenn tombizna. Iszonyatosan irigylem a jól alvó gyerekek szüleit, komolyan, nem tudják, milyen oltári mázlisták. No mindegy.
Tegnap elfelejtettem irni amúgy, hogy csináltam bodza szörpöt (ez túlzás azért, bodza itókát csináltam, amit ha felöntünk vizzel, nagyon jó kis bodzás italt kapunk), egy a baj, rajtam kivül senki sem szereti a bodzát.

Nem is tudom, irtam-e, tegnap az Airfield Farmon voltunk délelőtt Palikával és elgondolkoztam, hogy veszek éves jegyet, mert nagyon jó volt. A baba részleget felújitották, épp most épitenek egy kültéri játszóteret a nagyobbaknak, vannak megmászható fák, farm állatok, a házban van egy kis interaktiv kiállitás, néhány gyerekjáték, hogy mig te művelődsz, a gyerekek se unatkozzanak, egy szóval tök menő lett a hely! Tegnap amúgy fél áron lehetett bejutni, €5-ért, mert Merigold Festival volt, úgyhogy a farm tele volt 70+-os nénikkel és bácsikkal, ami még tovább emelte a kis kirándulásunk fényét és most nem viccelek, én birom az aktiv öregeket nagyon. (Ja, Palika bokáig fosta magát a tehéntől egyébként, szegényt nagyon megsajnáltam, hogy megrémült tőle, mármint nem magától a látványtól, hanem ahogy elbődült az a nagy állat, csórikám jól megrettent, arrébb is kellett mennünk, mert láttam a páni félelmet a szemében...)
Ma délelőtt - kissé cink, tudom, de igy jártunk - a Dundrumban múlattuk az időt Pajával, mert csomó mindent kellett vennem. Elsősorban Peti rövidgatyó sagáját akartam lezárni (most is úgy jártunk, mint a szandival, hogy a márkák 90% nem jó rá, mert x méret túl szűk, x+1 méret meg durván lötyög rajta), de még ezer más apróságot is beszereztem egy parkolódijjal csapással (Pl vettem magamnak hajpántot, Apák napjára egy arckrémet, az Imaginarium-ból egy kis vizi kutat Pipinek meg vásárfiát Sebinek illetve találtam egy isteni szinű kardigánt is, €7-ért - hát miért nem mondta nekem eddig senki, hogy a Berschka nem egy top-end üzlet, oké, most leárazások vannak, de ez a felső pl alapáron is csak €14 lett volna, ahhh, azt hiszem ezentúl jobban rajta tartom a szemem a márkán). A vásárlás után egyébként negyed 2-re mentünk az oviba, mert ma volt a hires-nevezetes Summer Concert, hát mit ne mondjak, repesett a szivem, tök jó volt az előadás, Pipi roppant ügyes volt, nem volt idétlen, tudta a szöveget, hangosan énekelt, mikor kellett, egy szóval szinpadra termett... Imádtam az egészet, tényleg nagyon jó volt és alig várom, hogy jövő szeptembertől Palika is ebbe az oviba járhasson.
Sok minden foglalkoztat még amúgy mostanság, de tényleg annyira nehezen jutok ide, örülök, ha nagyjából azt rögzitem, miket csináltunk, hol voltunk.
4.10, hahhh, keltem Paját. Ennyit rólam.

Áh, egész nap csak tervezem, hogy végre irok, de sosem jutok ide, nem tudom, más hogy képes blogolni hosszasan.
Az iskolát megjártuk tegnap, jó volt, Peti Lorcannal, Hugoval és Luis-val egy osztályba került, ami jó, bár csak Hugot szereti azt mondta, de sebaj, legalább lesz másik kettő ismerős arc is. Az osztályban egyébként szerintem alig lesz ir, sőt, a kaukázusi is kevés, a gyerekek minimum fele indiai, thai, pakisztáni, ilyesmi. De legalábbis félvér.
Pipinek amúgy tetszett a hely, legalábbis nem mondta, hogy nem, én izgulok azért, mi lesz, hogy lesz, azért ez egy nagy épület, sok gyerekkel, sok tanárral, több szabállyal... Ami zavar, hogy az udvar ultra gáz: egy kis gumibetonnal fedett terület, ahol egyszerre van kinn a fél iskola és szó szerint őrület van abban a 10+45 percben, mig kinn vannak... (8.50-13.30-ig lesznek benn, ezalatt két szünet lesz, egy 10 perces meg egy 45 perces, az elsőben esznek valami kis rágcsát, a másodikban meg ebédelnek (kapnak ingyen kaját: hideget persze, általában egy szendvicset és hello (néha wrap van, hurrá)), majd kimennek tombizni a kis fos udvarra, ahol semmi nincs).  
Az "ismerkedés" mellett azért is kellett mennünk amúgy a suliba, hogy megvegyük az emblémás ruhákat, úgyhogy betippelve a leendő méretet, vettem két pulcsit meg egy mackófelsőt €44-ért, az agyamat meg eldobtam közben, mert a pulcsi nagyon undoritó, 100% polieszter és egyébként is, egyre kevésbé tetszik nekem ez az egyenruha dolog, egyszerűen idegesit, hogy szegény gyerekek egész évben ugyanabban a cuccban járnak: kék öltönynadrág, fekete cipő, fehér galléros póló vagy ing meg királykék pulcsi. Én imádom Petit öltöztetni, szeretem, ha szines ruhákat hord, élvezem, amikor összeállithatom a kis szettjeit és ennek most lőttek, iskolaidő alatt ugyanazt az unalmas hacukát fogja hordani most már egészen egyetemista koráig, mint a többi sorba beállitott gyerek. Gáz.

Délután jött Mónika, aki sajnos lehet most a héten volt nálunk utoljára, mert hétfőn hazautazik és bár szeretne visszajönni, lehet, nem lesz belőle semmi, mert egyrészt azért megy haza, mert beteg (vastagbélgyulladása van), másrészt meg mert itt nincs állandó állása, alkalmi munkákból tartja fenn magát és azért igy ez annyira nem buli... Bár az elején tartottam tőle, hogy fogja kezelni a gyerekeket, az elmúlt hetekben nagyon megszerettem ezt a csajt, mert látszik, hogy a fiúk is imádják... Palika egyszer, az első alkalommal sirt, mikor itthagytam vele, Peti is örült, ha jött és persze nagy könnyebbség volt, hogy heti kétszer két órára kiléphettem a taposómalomból vagy egyedül vagy T-vel... Nagyon bizom benne, hogy visszajön, nem szeretném megint babysitter kereséssel tölteni az időmet és azt sem szeretném, ha a gyerekeknek egy másik valakit kéne megint megszokniuk.
Éjfél elmúlt, most lépek feküdni, holnap remélem idejutok már normális időben, mert utálok csak fejben irni...

Voltunk délelőtt a Marley parkban, a kisjátszón, de esett az eső, szipp, igy nem sokat maradtunk. Azért a szemerkélő esőben szedtem egy kis bodzavirágot, ne menjen már veszendőbe a nap - most épp recepteket nézegetek, mit is kezdjek vele...
Ja és mindjárt mehetek Petiért, onnan pedig irány az iskola! Izgi!
(Az idő megint borzalom: totál sötét van és esik az eső. Én nem tudom, mi lesz itt, ha valóban leáll a Golf áramlat...)

Egyébként nem tudom, irtam-e, kijött Palika 15. foga. Lassan több foga lesz, mint ahány hónapos, haha. Megjött a meleg egyébként, legalább 18 fok van és fülledt az idő, hurrá, ezt már szeretem. Délelőtt játszóztunk (mi más), délután meg átmegyünk Christian-ékhez, mert ma lett 5 éves*.
Amúgy tegnap regisztráltam a gyerekeket az ingyenes GP ellátásra, most várjuk az itéletet, átmehetünk-e egy feliratkozott GP-hez. (A mi GP-nk persze nincs a listán, sőt, az a nő sem, akihez terhesen jártam... Ez egy totál ismeretlen fickó...) Holnap délután Pipivel el kell mennünk a suliba körbenézni, izgulok, de szerintem tetszeni fog neki a hely. Apropó Pipi: én nem tudom, mi kattant át az agyában mostanság, de elértünk oda, hogy könnyedén és szivesen (!) beszélget angolul, nem nyafog, hogy ő magyarul szeretne kommunikálni. Sőt. Tegnap már amiatt pattogott, hogy ha egyszer ő egész nap angolul beszél, miért nem beszélhet itthon is úgy. Mindezt persze angolul mondta. Mókás.

* Update: Átmentünk és Peti kapott egy Henry-t. Vicces, ez élete első Thomas figurája, sinünk sincs hozzá, de imádja. (Christian véletlenül kapott egy Henry-t, de már volt neki egy, ezért Pipinek adta az újat... Ahh, micsoda barátság!)

A repülőre vettem Palikának két játékot, egy Pop-up Friends-et meg egy My Discovery House-t, (€10 volt a kettő, éljen az adverts), az utóbbit ma vettük át Dublin 8-ban.
Izgulok.

• Tegnap volt a tesóm 42 éves (42! elképesztő!) és tegnap volt két éve, hogy Nagyapa meghalt. Szegényke, ő se Palikát, se Sebit nem láthatta már. 76 éves volt.
• Megszavazták, hogy a 6 éven aluliaknak ingyenes lesz júliustól a GP ellátás - csakhogy nem minden GP ment ebbe bele, van, aki továbbra is 60 euróért fogadja a gyerekeket, mint eddig. Elvileg ugye az ember válthat GP-t, csakhogy, ma reggel hallgattam a rádiót és az egyik betelefonáló GP elmondta, hogy hogy oké, ő feliratkozott a programra, tehát ingyen fogja ellátni a 6 éven aluliakat, de a környékbeli orvosokkal kötöttek egy egyezséget, hogy nem fogja átvenni a betegeket a többi praxisból, hiszen a "biznisz az biznisz". Most őszintén, ez egy vicc? Van is ingyenes ellátás meg nincs is? Ha a te GP-d feliratkozott, mázlid van, ingyen fog ellátni, ha nem, akkor viszont megszivtad, mert nem mehetsz át másikhoz? Vajon mi az istenért nem lehet kötelezni a GP-ket, hogy márpedig ingyen fogadjátok a 6 éven aluliakat és KUSS van? (6 éven felül persze továbbra is fizetős a GP, összesen a kisgyerekekről beszélünk...) Beszarás ez az egész, eskü. 

Szóval a hétvége.

Szombaton a magyar ovis évzárón kezdtünk. Előtte kissé felhúztam magam, mert megigértem egy csajnak, hogy elviszem őt meg a fiát Baldoyle-ba, ne kelljen buszozniuk és bakker késtek. Az úgy volt, hogy én hülye, azt is felajánlottam, hogy házhoz megyek, ne kelljen hozzánk eljönniük reggel - és ehhez képest, a megbeszélt időpont előtt 6 perccel kapok egy sms-t, hogy bocsi, késni fognak, mert nem tudott reggel felkelni... Hát bazmeg. Mi 9.45 helyett már 9.40-re ott voltunk a házuk előtt, ők meg 10 előtt két perccel jöttek le. Nem sok az a 15 perc késés, nem arról van szó, de egyszerűen nem értem, hogy lehet valaki ilyen... Hát basszus, húzzon fel három órát / telefont és vakarja ki a seggét az ágyból időben, ha egyszer valakitől szivességet kér, de most nem? Mi persze úgy készültünk otthon, mint az őrült, Petivel meg T-vel ezerszer összevesztem, hogy időben odaérjünk, kezem-lábam törtem, nehogy késsünk és erre fel tessék. A legjobb, hogy azt mondta, azért késett, mert tegnap este nem feküdt le időben, mert az óvónőknek szánt albumot rendezgette - ehhez képest az egész műsor alatt, 10.30-tól 12.30-ig azt ragasztgatta a terem sarkában. Akkor mégis mi van? Eh, komolyan, ilyennel úgy el tudják vágni magukat nálam emberek, hogy hihetetlen. No mindegy, leszarom, ezentúl nem barátkozunk, pont, no nem mintha eddig puszipajtások lettünk volna, de érted. (Ja és akkor arról még nem beszéltem, hogy Peti sem szereti a kissrácot, mert totál zakkant, útközben ezerszer kikapcsolta magát és még ő parancsolgatott Petinek, mikor húzza fel vagy le az ablakot. Hát anyád.) Szóval visszatérve az évzáróra, fél 11re mentünk, mi fél 1-ig maradtunk, bár elvileg 2ig tartott a muri, de Peti úgy be volt sózva, hogy fél 1ig is alig húztuk ki. Az ovisok műsorával kezdtünk, ami aranyos volt, (felvettem videóra is, hogy meg tudjam mutatni T-nek meg a nagyszülőknek), majd jöttek az iskolások, akiknek valami botrány volt az előadásuk, mert nem volt mikrofon és senki egy büdös szót nem hallott, mégis mi az isten folyik a szinpadon. Totál gáz volt az egész, a szülők morogtak, zúgolódtak, én meg csendben örültem, hogy legalább az ovis műsor jó volt, azt valahogy lehetett hallani. A két műsor után némi technikai szünet következett, majd a gyerekek egyesével megkapták az ajándékkönyveiket (az ovisoknak a Leszel a barátom? cimű könyv járt a foglalkoztató füzettel együtt, az iskolások a kissé magyarázatra szoruló Otthonunk, Magyarország-ot vehették át, ha jól láttam). Mivel Peti itt már eléggé bestresszelt, hogy unja a banánt, az óvónők köszöntését már nem vártuk meg, sőt, a tortázást is kihagytuk... 3/4 1 körül indultunk el, hát szép volt, jó volt, ennyi volt ez a magyar ovi sajnos.

Mivel Alice bulija 1kor kezdődött, haza már nem mentünk ebédelni, igy is fél 2 volt, mire beestünk hozzájuk. (Mókás volt, Peti a csomagtartóban ülve öltözött át, hogy ne már csiniben ugráljon meg partyzzon...) Alice-ék amúgy a nagy Tesco mellett laknak egy óriási kastélyban (oké, nem kastélyban, de a magamfajta proligyereknek leesett az álla a házuk gazdagsága láttán, atyaisten, hát elképesztő, hogy egyeseknek mennyi pénze van), úgyhogy mivel ott lehetett hagyni a kölyköket, elmentem vásárolni a Tesco-ba, úgyis kellett ez-az. Mikor végeztem a vásárlással, beültem a szemközti kávézóba, hogy végre egyek valamit a reggeli két szem kekszem óta, majd miután letelepedtem, egy perc múlva hivott Maru, hogy ő is itt van, találkozzunk és üssük el együtt az időt, ha már várnunk kell a gyerekekre. 3 körül mentünk vissza a fiúkért a buliba, ők persze alig akartak eljönni, hiába, volt trambulin, ugrálóvár, vizipisztoly, bejárónő, festmények a falon, miegymás. Pipivel fél 4re értünk haza, ekkor megebédeltünk, majd mivel meccs volt (ir-skót) és olyan hangzavar, hogy majd' meghaltunk (egy hülye helikopter folyton körözött felettünk, az utcán lépni nem lehetett a tömegtől, akik persze orditoztak, sipoltak, fütyültek stb), ezért hogy Paletta ne pörögjön túl teljesen, fogtam magam és elvittem Mr Mázlistát a Poolbegre tengert szagolni. (Peti otthon maradt T-vel palacsintát sütni.) 6 körül értünk haza, vacsi, fürdetés, altatás, ágyba hullás.
Vasárnap napsütéses napra keltünk, úgyhogy én, a Naiv, Petire rövidnadrágot parancsoltam, (szombat délután kifejezetten meleg volt, jól esett a rövidujjas felső, nem kellett még pulcsi sem, hurrá) de mikor kiszagoltunk az erkélyre, rájöttünk, hogy parasztvakitás az egész, 15 foknál nincs több és a szél is fúj, tehát öltözhetett át: póló, pulcsi, széldzseki, hogy rohadna meg ez a hideg. Mivel Peti kedvenc magyar óvónője szerdán utazik el az országból (Ausztriába költöznek, közelebb Magyarországhoz), volt egy kis búcsú piknik a tiszteletére a Phoenix Parkban, úgyhogy adott volt a program: ott játszóztunk és piknikeltünk a többiekkel délelőtt. Hazafelé a parkból beugrottunk a magyar boltba, majd mikor hazaértünk, jött a hir, hogy Eszter beteg, igy elmarad a délutánra tervezett sütögetés (áttettük 27-re, ezt még be kell irnom a naptárba, sűrű ez a június nagyon, utána meg megyünk is haza, juhúúúú). A BBQ helyett tehát egyszerűbb program várt minket délután: kisétáltunk a Herbert Parkba és labdáztunk, frizbiztünk, szaladgáltunk és versenyt futottunk. (Illetve én szidtam a hideget, de ez már-már állandó, meg sem kéne emlitenem asszem...)
Ennyi volt hát a hétvége, aktiv, rohangászós, szórakozós. Soha rosszabbat!

Elmarad a ma délutáni programunk (szipp, a rég várt sütögetés Lindusék kertjében, sziiiipppp), igy sütisütés helyett (tegnap este 11kor kidőltem, egyszerűen nem volt erőm tovább fenn maradni, szóval nem is sütöttem - még szerencse) összedobálom inkább, mi volt az elmúlt napokban.

Csütörtökön ugye Lorcan buli, pénteken pedig Céges Summer Party. Mivel T. nem akart menni, én viszont Peti miatt igen, T. inkább ideszervezte a babysittert, hogy mig ő vigyáz a két fiúra, mi lelépünk beszélgetni meg kávézni és szépen csendben eltelik a délután anélkül, hogy jópofiznia kéne, whatever. A beszélgetés, kávézás meg is volt, beültünk az Insomniába a Baggot Streeten, ettünk, ittunk, tervezgettük az életünket, a kölkök meg otthon, de mikor hazaértünk 6 körül, nagyon megsajnáltuk Petit, hogy kihagyja az évi egy darab kerti partyját, igy fogtam magam (én!) és jól elvittem a buliba mégis, T. meg maradt otthon Palettával, ha már ennyire antiszoc... (Még jó, hogy van Palika, volt indok, miért marad otthon.) No szóval bár kicsit aggódtam, bejutunk-e (Peti:" Ha nem jutunk be, sirni fogok"...) szerencsére sikerült blazirt arccal átmennem a security-n, senki sem kérdezte a bejáratnál, hogy melyik osztályon dolgozom, tulképp senki észre sem vette, hogy itt valami nem stimmel, én nem tartozom közéjük, hiszen volt wrist band-em, azzal lazán beengedtek, mázlink volt, na. A gyerekek csak 8ig maradhattak, igy összesen 1,5 órát buliztunk Pipivel, de ebből legalább 45 percet sorban álltunk gumicukorért meg fagyiért. (Lett volna valami kaja is, de miután 10 perc alatt sehová sem moccant a kaja sor, feladtuk.) Az ingyen édesség és vacsora mellett voltak a gyerekeknek ugrálóvárak, ügyességi vetélkedők, kreativ sátor és természetesen lufihajtogatás. (A felnőtt dolgokat nem is néztem, haha.) Mi (vagyis Peti) főleg az ugrálóvárakban múlattuk az időt. Meg kell mondjam, jó volt látni, hogy ez a kis bolha együtt őrültködött a többi vadszamárral, mert egyébként sajnos hajlamos a begubózásra, nagy társaságban nem egy laza gyerek, ez van, igy jártunk. Az este legviccesebb momentuma amúgy kétségkivül az volt, mikor az egyik várnál egy kislány Petire kiabált, hogy Hi Peter!, én meg csak pislogtam, hogy WTF, de mint kiderült, a kislány Ivana volt, Peti ovistársa, hát ja, kicsi a világ. (Mellesleg marha nagy, hogy engem senki sem ismert a buliban, őt meg igen... No mindegy.) Negyed 9 körül értünk haza, hulla fáradtan, de nem érhetett véget a nap, hiszen beigértem, hogy a szombati magyar ovis évzáróra viszek sós sütit és azt még meg kellett sütni... (Illetve be kellett csomiznom Alice ajándékát, elő kellett készitenem a terepet, hogy másnap otthon hagyhassam Palikát T-vel, ki kellett néznem, hol is lesz az évzáró, a szülinapi buli stb stb stb) Éjfél után kerültem ágyba, meglehetősen döglött állapotban.
A party-n lőttem pár képet, igy bulizunk mink:

Folyt. köv a hétvégével. 

Húúú, nagyon aktiv napokat élünk, leragad a szemem, de még sütnöm kell holnapra jajj, mit is, mit is...
Leirom majd, mik voltak, elöljáróban ime Nyugat-Európa legszebb férfi felsőteste:

És a Gondolkodó (részlet):

Voltunk Lorcan buliján, én sikeresen abszolváltam a vásárlásokat, hurrá.
Este amúgy Peti megkérdeztem tudok-e tizig számolni irül, én mondtam, hogy persze, hiszen eddig az ir számára az angol volt, de mikor elkezdtem, hogy one, two, three... félbeszakitott, hogy nem jó, ez angol, ő irre gondolt. Ezután elszámolt tizig irül. Mókás. Mondjuk ellenőrizni nem tudom, jól mondta-e...

Délelőtt Bray-ben voltunk Palikával, játszóztunk és köveket is dobáltunk, jó volt. Mindjárt jön a babysitter, mi Petivel 4-6ig Lorcan bulijában leszünk, akinek nem jött meg az ajándéka a Debenhams-tól, úgyhogy Bray-ből hazafelé még kénytelen voltam beugrani a Smyths-be is egy kis Lego-ért. Azt tervezem, hogy amig Peti bulizik, én lelépek vásárolni a Lidl-be meg a Tesco-ba, ha nagyon király lennék, Carrickmines-ba is elmennék a Heaton's-ba magamnak cipőt nézni, de sajnos nem leszek nagyon király szerintem, mert 1,5 óra alatt ez lehetetlenség. No hát igy, rohanok.

Délután kimentünk a Herbert Parkba piknikezni. 

Meanwhile két ismeretlen, de valószinűleg nem ir...

Hát ilyen meleg van...

Szerda van máris, ez elképesztő, hogy rohan az idő...
Ma végre nyár van, már ir léptékek szerint: állitólag itt-ott már 21 fok is lesz, ajvé. Tegnap volt az év eddigi legmelegebb napja: az átlaghőmérséklet 16,4 fok volt! Őrület, kérem, őrület, megsülünk. (Nem.)
Hogy kihasználjuk a szép időt, ma Pajával miután átvettünk egy kis játékot, amit adverts-en vettem (egy pop up játék, €4 volt) elgurultunk a Sandycove beach-re homokozni. Óriási csalódás volt az egész... Egyrészt az egész part csupa dzsuva volt (seaweed - ez talán hinár? nem tudom), úgyhogy a tenger is zavaros volt persze és ronda, másrészt szegény Palika vacogott, pedig a body-ján kivül volt rajta egy hosszú ujjas póló meg egy extra rövid ujjas póló és téli, bélelt, vizálló gatyában volt meg gumicsimmában, harmadrészt meg a homok sem homok volt ám, hanem apróra tört kagyló... Totál gáz. Sosem voltunk még ezen a parton, de asszem vissza sem fogunk térni egyhamar. Ráadásul, ami igazán felbosszantott, hogy negyed 11-re értünk oda és már akkor is csak a világ végén tudtunk parkolni, annyira népszerű a hely. Ez a hely. Egyszerűen nem értem, mit esznek ezen a parton a többiek, szerintem pocsék. Asszem sosem leszek ir, ez már nyilvánvaló. Palika amúgy élvezte a "homokozást", legközelebb azért majd olyan partra viszem, ahol valóban homok van, nem ez a szilánkos borzalom...

Tegnap volt a babysitter egyébként, 5-re jött, akkor elszaladtam úszni (heti egyszer KELL mennem úszni, jegyezzem már meg, ne legyek már lusta, pliz), majd fél 7kor találkoztunk T-vel a St Brigid's előtt. 3/4 7-3/4 8ig tartott a szülői, kaptunk egy kis tudnivalós pakkot, bemutatták az egyenruhát, láthattuk a tanitónőket és a többi szülőt és nagyjából ennyi. Sokat nem tudtunk meg sajnos, no de a puding próbája az evés, reméljük beválik majd a hely... Én kissé szentimentálisan elmorzsoltam egy könnycseppet, mikor megláttam a tankönyvlistát, te jó isten, iskolás gyerekünk van! Nagyon furcsa érzés, most született, hát otthon még sok 7 éves lakli is ovis sokszor, ez a szegény meg ezzel a kis fejével iskolába fog járni... Ráadásul egyenruhában. Hát awwwww.      

Peti szavak

Mármint gyerek-szavak, amiket mi is átvettünk tőle...

• Fehér keksz
• Furcsa innivaló
• Piros lé
• Tepi (Apa tepi, Tepi torch)
• Van még csomó, még gyűjtögetem... 

• Palika ma este 13,2 kg volt meztelenül 
• Megéreztem, hogy kijött a 14. foga (jobb felső szemfog, az alsók is nagyon kis fehérek, egy hetet adok magunknak és 16 fogú lesz)
• Már rég akartam irni, hogyha olyan dolgot kér, amihez erőlködni kell (pl kinyitni a formabedobót), akkor empatikusan nyom és nyög egyet, hogy erőt adjon
• A napokban észrevettem, hogy dúdolgat. A Twinkle, twinkle és a Baa baa black sheep hallatán azonnal lálálázni kezd, haláli.
• Az up - down utasitásokra feláll - leguggol. A down-t mondja is: dá. (Note: Peti is ezt mondta először, hogy dá, csak ő a dart-ra. Hahahaha.) 
• Ha megkérdezzük, ki az a Pali, magára mutat két kézzel. 
• Peti kedvenc mókája manapság az UFO-zás. Én találtam ki. Azt játszom, hogy egy UFO vagyok és minden egyszerű dologra rákérdezek, ő meg lelkesen magyaráz. Néha butaságokat mondok (pl hogy a felhőket meg lehet enni, hiszen mi UFO-k pl azt szeretjük legjobban vacsorára), ekkor ő nevetve kijavit, hogy neeem, az nem úgy van ám, hanem.
• Mostanság rendszeresen megnyeri a kupákat a Mario Kart Wii-n. Első lesz. Lazán. Én általában 12.-nek futok be, egyszerűen nem tudom irányitani azt a szart. 
• Plusz egy: Ma délután nekirepült az ablakunknak egy madár. Palika épp aludt, Peti épp kért egy rice-cake-t, amikor egy nagy csattanást hallottunk, már nyilt a szám, hogy Peti csönd már, felébred Palika, de még időben észleltem, hogy nem, ez nem Peti volt, valami bakker majdnem beszállt a csukott ablakon a nappaliba. Még most is ott van csóri madár nyoma az üvegen, azt nem tudom, meghalt-e, de mondjuk nagy a valószinűsége... Mik vannak! (Egyébként összeillünk T-vel, mikor Peti mondta, hogy ő látta az esetet, mert épp kinézett az ablakon, ugyanazt kérdeztük. Milyen szinű madár volt...) 

Már én is unom az időjárás szidását, de roppant szánalmasnak tartom, hogy még mindig fűtünk és szegény Peti még egyszer nem vehetett idén fel rövidnadrágot. (Rövid ujjas felsőt sem igazán, egy plusz ing vagy vékony pulcsi mindig kell.) Azért tavaly ilyenkor (meg előtte) már bőven túl voltunk néhány meleg napon, emlékszem, volt, hogy kiültünk piknikezni és megrohadtunk a napon (= volt vagy 25 fok, árnyékban meg 20). De most! Ez valami pokoli.
Pénteken playdate-ünk volt Palikával, megbeszéltük, hogy a St Anne's parkban találkozunk Krisztiékkel, de miután olyan borult volt az ég, hogy fél 10kor villanyt kellett gyújtanunk, inkább behódoltunk és a Cafe O'Play-ben randiztunk. (Pontosabban elmentem értük és együtt mentünk.) A játszóházban rengetegen voltak, de ez Paját nem zavarta különösebben, csörtetett előre, mint egy tank, közben persze szokásához hiven nyüfögött, de a hangzavar elnyomta a puffogását, igy nem izgattam magam miatta nagyon. Krisztitől kaptunk kölcsön két óriási hálózsákot, ami klassz, mert amit vettem használtan már elég szűköcske sajnos. (No comment, 18-24 hós.) Magyarországra tökéletesek lesznek ezek a giga hálózsákok, ide nem tudom megfelelnek-e, mert elég vékonyak... No mindegy. Délután jött a babysitter és mivel Peti teljesen megkettyent (ez nála annyit tesz, hogy orditozva ugrál az ágyon és rohangál körbe-körbe, a szófogadást meg elfelejthetem), kivittem őket a Herbert Parkba, hadd legyenek egy kicsit szabad levegőn. Amig ők sétálgattak meg játszóztak, én elszaladtam a Lidl-be vásárolni, majd tűztem is haza, ezúttal tehát mindenféle öncélú móka kimaradt a szabad programból.

Szombaton délelőtt magyar ovi volt (az utolsó konkrétan, szippszipp) és bár napsütésből indultunk (olyan szél mellett, hogy majdnem leszállt a fejünk), olyan zimankóra értünk Malahide-ra, hogy pulcsiban, bőrkabátban vacogtam, mire a kocsitól elértünk a foglalkozás helyszinére. Amig Petiék az évzáróra készültek, én ittam egy latte-t meg ettem egy scone-t a cafe-ban illetve jól elbeszélgettem a többi anyukával. (Pl "és akkor az applikáció recognizolta a carunkat" stb) Hiányozni fog ez a kis társaság, na... Fél 2-re értünk haza, ekkor gyorsan megebédeltünk (még péntek este előkészitettem az ebédet persze, csak meg kellett melegiteni), majd fél 3-kor indultunk is tovább Elijah bulijába. A David Lloyds-ban volt a party és mivel ezúttal Pipi nem kapaszkodott a ruhámba, hogy maradjak, amint lehetett, le is léptem, hadd marhuljon a többiekkel, hátha akkor jobban felenged kicsit. Mivel ötletem sem volt, hová menjek (azt hittem, ott maradós buláj), elgurultam Blackrock-ba, benéztem a Debenhams-ba és próbáltam lőni valami nagyon jót nagyon olcsón bármelyikünknek a családból. Miután vagy egy órát elcsesztem az össze-vissza mászkálással, végre találtam Petinek egy szürke farmert €5-ért és vettem "magamnak" is egy süti diszitő készletet. 5-re értem vissza Pipiért a buliba, épp időben, mert már szállingóztak ki a kölkök az egyik teremből. Mivel az előtérben volt egy play frame, még 15-20 percig rohangálhattak a gyerekek, hurrá, szép kis levezetés mondhatom... Miután Maruékat is hazavittük, 3/4 6-ra értünk haza Palikáékhoz, jajj, hát egész nap nem láttam szegénykémet, tökre hiányzott már, komolyan... Az este amúgy végig Peti fegyelmezésével telt (mióta irtam, hogy ő a jófiú, természetesen igyekszik ezt megcáfolni, mint akinek elgurult a gyógyszere, olyan szélsőséges (főképp) esténként: látszik rajta, hogy teli van energiával, izeg-mozog-rohangál-ugrál, hangosan beszél és vad, de ha rászólunk besértődik és durcázik meg nyávog), ami mellett Palika nyökörgése már csak hab volt a tortán... Miután lefeküdtek végre a pulyák, bevetettem magam a Debenhamsba és vásárolgattam ezt-azt. Egyrészt a szülinapi party-kra táraztam be (egy Frozen-es és egy Thomas-os puzzle meg egy kis Lego készlet) másrészt meg Petinek vettem egy kis Guess Who?-t, Palinak meg négy szeletelhető tojást dobozban...
Vasárnap délelőtt a Cabinteely Parkba mentünk, iszonyú állapotban, mert mire elindultunk, mindnyájunk idegei kocsányon lógtak. Nem, nem indultunk későn, csak éppen amellett, hogy Palika az ébredésétől kezdve folyamatosan stresszelt, mikor megyünk már (hozta a cipőjét és a kabátját és élesen kaffogott, hogy mi van már - szóval csak a szokásos), Peti is nyávogott, hogy ő szandiban akar menni, hogy ő előbb reggelizik, azután öltözik, hogy ide menjünk, ne oda, hogy ne is menjünk, inkább nézzünk itthon TV-t stb. Mindemellett T. kijelentette, hogy ő bizony nem megy két gyerekkel sehova (mert gondoltam én itthon főzök és takaritok, ő meg elviszi a két fiút, mint minden apuka itt Irországban) és ettől annyira szar kedvem lett, hogy legszivesebben kiszaladtam volna a világból. (Akinek a férje két gyerek szórakoztatását bevállalja házon kivül, az oltári mázlista, komolyan, az tegye össze a két kezét és kussoljon.) No tehát roppant kellemes rezgések közepette 10-re értünk ki a parkba és itt azonnal ketté is osztódtunk: T. Petizett, én meg Pajáztam. Mi más. Palika nagy favoritja szokás szerint a homok volt, vagy fél órát ült a vizes homokozóban, aminek köszönhetően totálisan átázott a gatyója (jól van na, kezdő homokoztató vagyok, ez van) és úgy nézett ki a €45-s cipője, hogy sirni lett volna kedvem... A homokon kivül a csúszdával is megismerkedtünk, Petiék pedig ezalatt az egész óriási játszóteret birtokba vették. Délre értünk haza, majd altatás, pihenés. Mikor Palika felkelt, T. bevállalta a takaritást Petivel, én pedig elvittem Paját a Nutgrove-ba kiegésziteni a rendelt szülinapi ajándékokat. (Alice-nek még egy kis arts&crafts-os valamit akartam, Lorcannak meg egy számos szinezőt, de persze semmi sem volt...) Miután nem jártam sikerrel, benéztem a Clarks-ba, mert ki volt téve, hogy Sale: ééééés vettem Palikának két cipőt is, összesen €38-ért... Egy fehér villogós sportcipőt és egy vékony barna félcipőt választottam, mindkettő féláron volt, hurrá. Az év biznisze után hazaindultunk, vacsira palacsintát ettünk és alig vártuk, hogy elkezdődjön a hét. (Nálunk a hétköznapok sokkal lazábbak, mint a hétvégék, ki érti ezt?)      

Azért az mekkora, hogy felteszem az általunk egy percig sem használt IKEA széket €5-ért (1559 Ft) és valaki azt irja erre, hogy €3-ért elviszi? (935 Ft) Most őszintén, normális az ilyen? Vagy csak szimplán szarrágó? €5 is egy vicc, de annyiért vettem, a világ végén, gondoltam ha már odáig elautóztam érte, ugyanannyiért adom tovább.
Hát akkor inkább odaadom valakinek ingyen, komolyan.
Eleve fel vagyok húzva, dehát ilyet!

Mondjuk a tegnapi nap kétségtelenül legviccesebb mondata volt, mikor vittem fürdeni a (természetesen nyikorgó) Palikát, Peti meg kitalálta, hogy ő még éhes és kér mogyorókrémes kenyeret, aminek le van vágva a széle, mikor T. szenvedő arccal megkérdezte rám nézve, hogy "No és a másik csicska hogy van?"

Máma amúgy talán kicsit jobb volt a helyzet, bár nem sokkal. Végre-végre volt ovi (el sem hiszem) , úgyhogy 9-től már csak egy gyereket kellett életben tartanunk. T. délután dolgozott, igy amig én elvittem Paját, ő itthon volt. Itt jegyzem meg, hogy pihenés helyett munkálkodott: kiteregetett és figyelem (!): kitakaritotta a hűtőt. Tök szép lett, de komolyan. És rendmániás vagyok, agybajt kapok, ha egy zokni ott marad a kanapén, ő viszont a dzsuvát nem tűri, úgyhogy ma délelőtt úgy döntött vége: nekiállt és kisuvickolta a hűtőt. Királyság. Amig ő takaritott, mi Palikával a Dundrumban jártunk. Beugrottunk a Boots-ba, mert azt hallottam, akciós a bio tusfürdő, amit használunk (nem volt az), benéztünk az Imaginarium-ba, mert 50%-os Sale van (vettem Apák Napjára egy Törp Házat, bár ekkor még nem is tudtam, mi vár otthon), idegbajt kaptam, mert a Penneys-ben csak és kizárólag lány ruhák voltak leakciózva (ezek már nem is finomkodnak... eddig még csak azt tapasztaltam, hogy ötször több lány ruha van, mint fiú úgy általában - no most úgy jártam, hogy csakis lány rucik lógtak a Sale felirat alatt, ilyet!), majd bementünk a Tescoba összekapkodni ezt-azt. (Azért összekapkodni, mert Paletta szenvedett ofkorsz.) Hogy ne egy plázában töltsük az egész délelőttöt, hazafelé megálltunk a Patrick Doyle road-i játszónál, ahol bagetett eszegetve (főleg én eszegettem, Palika csak nyammogott, kivételesen nem volt éhes) majdnem eltörtem Palika lábát, mert lecsúsztattam a csúszdán, de a cipője megakadt, ő ment ment tovább, úgyhogy totál kifordult a bokája. Hálistennek szerintem megússzuk amúgy, 5 percig bicegett azért szegény, de azóta nem látok a mozgásán semmi feltűnőt. Délután Christian-ékhoz voltunk hivatalosak, Palika alvása után mentünk, igy negyed 5-re értünk oda. Nem maradtunk sokáig, 3/4 6-kor el is jöttünk, pedig a fiúk nagyon élvezték egymás társaságát, vonatoztak, ugráltak az ágyon, csak a szokásos, na. Ma T. pingpongozik, én tanfolyamokat keresgélek és közben próbálom memorizálni, mikor hova vagyunk hivatalosak, az elkövetkező 2-3 hét ugyanis iszonyat sűrű lesz, garden party, szülői értekezlet, ovis summer concert, magyar ovi évzáró és persze szülinapi party-k orrvérzésig. No de úgy jó az élet, ha zajlik.        

Fekete bárányt váltottunk kérem.
Peti az elmúlt napokban kis mimóza*, olyan, mint egy kis virág*, néha-néha ugrál az ágyon, mint egy őrült, de egyébként kenyérre lehet kenni, alig ellenkezik, poénkodik, szót fogad, egyszóval álom ötéves lett, ehhez képest Palika... Jézusom. Az idegeinken táncol napok, hetek óta. Ma miután este már ott tartottam, hogy világgá szaladok, lesz, ami lesz, benyomtam a szájába az ujjam és megéreztem, hogy kijött a bal felső szemfoga (ez a 13.), szóval valószinűleg ezért elviselhetetlen, de ettől nem könnyebb vele élni, sajnálom. Hogy mi a gond vele? Nonstop nyökörög. De tényleg nonstop. Ha 10 másodpercig nem, már Peti is megjegyzi, hogy jééé, Palika nem sipákol, de csönd van. Holnap felveszem videóra esküszöm, szuper fogamzásgátló, feltöltöm youtube-ra és tarolunk. A folyamatos nyögés azért van, mert mindig akar valamit, de ha megkapja, felháborodik, miért nem önmaga intézte el magának, amit akart. Őrület. Nagy kedvence az összeszerelhetős repülő például, no azt óránként hozza, nyig, hogy csavarjam ki a csavarjait, de ha kicsavarom, elkezd térdelve rángatózni és hisztizni, majd próbálja visszailleszteni a csavarokat a helyére. Ha visszaszerelem a csavarokat, az a baj. Szétcincálja az idegeimet. Az is baj. A legjobb amúgy, hogy mindig enne (óóó, kaját illetően roppant jól lehet hisztizni, 1) mit kér 2) hova ül 3) miért nem kap gumicukrot), mindig kimenne (jáááj, folyton hozza a cipőit, hogy adjam rá, majd nyúl a kabátért, este 8kor is akár) és mindig szinezné Peti házát, aki szegénykém olyan kis pedáns, hát nem engedhetem, hogy holmi 17 hónapos kis csákó összebarmolja a művét... Szóval lehet sajnálkozni, szánni, iszonyat csikorognak a fogaskerekek mostanság, az álomgyerek rémálommá vált.

* Mindig is érzékeny gyerek volt, de az utóbbi időben nagyon kis sértődékeny lett... Az alap, hogyha nem az van, amit akar, puffogva bemászik az ágy alá (ritkán hisztizik hangosan, ő a tekintetével öl) és undok hangon feleselget, mint egy kamasz, de manapság már azon is kiakad, ha hangosan szólok rá. Ilyenkor bűnbánó arccal motyog, hogy "nagyon csúnyán rám kiabáltál" és ezt az elmúlt két-három alkalommal még azzal is megfejelte, hogy hozzátette, hogy "öleljél meg"... Hát őszintén, ki tudna ezek után haragudni rá? Olyan kis aranyos egyébként, hihetetlen, mekkora forma, annyira nagyfiú már... (Amivel mondjuk ő is kiakaszt, hogy borzasztóra nem tud kimászni a rosszkedvéből, néha van, hogy rászólok, besértődik és még egy óra múlva is lubickol a búskomorságban. Aggódom miatta, oké, jó, ha egy fiú mély érzésű, de ennyire? Ebben a tekintetben mondjuk Palika természete szimpatikusabb: ő hirtelen haragú, de egy perc alatt le tud nyugodni, ha épp nem fogzik, de gondolom felnőttként ez már nem fogja neheziteni az életét.De Peti? Vele mi lesz? Dobja egy csaj és szerzetesnek áll?)

• Pajika megtanult puszit adni. Nem nyálasat, nem csúnyát, szabályos, tiszta, csücsöritős puszit. Arcra nem adja, csak dobálja. Ide-oda, mindenfelé. 
• Tegnap reggel mondtam neki, hogy dobja ki a wc papir gurigát, ki is vitte a konyhába, majd az etetőszéknél megtorpant, jobbra vagy balra forduljon, végül elindult balra, a szelektiv táskához, hátranézett, röffentett egyet, jó lesz-e, majd mikor bólintottam, bedobta a papirok közé a gurigát. Durva, nem?
• Ez meg itt Pipi. Dalolgat.

Folytatom a mit csináltunk posztokat, úgyis megkaptam már a napokban, hogy loholok a gyerekekkel mindig mindenfelé, mint a mérgezett egér. (Igen, és? Unom magam, ennyike.)

Kedden délelőtt jártunk a Mr B's-ben, Nutgrove-ban. Palika végig nyökörgött, Peti viszont élvezte, hogy végre játszóházba vittem, pattogott az ugrálóvárakban, mint a bolha és rengeteget rohangált is. Hazafelé beugrottunk a Tesco-ba némi ellátmányért, majd fél 1 körül értünk haza, dögfáradtan. Miközben Paját altattam, Peti csendesen elvolt, majd mire kimentem hozzá, már aludt. Igen, Peti. A földön. Szokott ilyet játszani, hogy ledől, úgy csinál, mint aki alszik, majd mikor megsimogatom, felpattan, hogy háháááá, nem is alszom!, de ezúttal tényleg elszunyókált... Roppant aranyos volt, szegénykém totálisan kidögölhetett délelőtt he-he. Délután úgy volt, hogy jön a babysitter, én már készen is álltam a repülőrajtra, de mivel negyed 5-kor már éreztem, hogy valami nem stimmel, irtam neki és kiderült, hogy azt hitte, nem kell ma jönnie. Bámm. Szerencsére 5-7ig még át tudott ugrani, úgyhogy leléphettem. Nem volt semmi eget verő dolgom, csak szerettem volna behozni magam szociálisan (ezer levelet kellett megválaszolnom kb), úgyhogy beültem a Burgerbe egy tejes kávé és muffin társaságában és mint a gép, megcselekedtem, amit megkövetelt a haza. A héten sajnos már nem tud jönni a csaj, kár, ha jött volna még, még egy uszit is besuvasztottam volna a hetembe. A Burgerből hazafelé amúgy beszaladtam a Boots-ba is, átvettem a rendelt cumókat, majd siettem haza, hogy 7-re otthon legyek.

Ma - el sem hiszem, hol egy kémény - egész jó időre ébredtünk, úgyhogy a Cabinteely Parkot lőttük be. A teázóban kezdtünk, Peti kapott egy 99-t, majd odaballagtunk a játszóhoz, ahol először homokoztunk, majd átálltunk a kamasz eszközökre és végül a zip-wire-on és a csúszdán zártuk a délelőttöt. A homokozó sajnos elég saras, koszos volt, ez a homok ugyanis nem az a homok, ez tengeri iszap szerintem, nagyszemű és vizes, de a fiúk ettől függetlenül nagyon élvezték a bulit, hiába, sosincs lehetőségük homokozni csórikáméknak.
Most lassan 3 óra, délutánra még nincs programunk, mit is csináljunk, mit is csináljunk, jaj. Talán sütök egy áfonyás valamit. Sül az egészség, na. (Peti a kávéfőzőt rendszeresen kávésütőnek hivja, ha pedig viszket valamije, az szerinte vakar. Hm.)

No nézzük a hosszú hétvégénket. Az időjárásról ennyit:

Nem emlékszem, hogy lett volna 7 év alatt ilyen szar tavaszutónk. Fűtünk, kinn majdnem minuszok repkednek az orditó szélben és esik, esik, esik. Hol jég, hol hungarocell, hol sima jéghideg eső. A FB falam már csak az időjárást becsmérlő posztokból áll, mert oké, hogy néha kisüt a nap, de max negyed órákra és akkor sem melenget, csak világit. Tudom, hogy otthon is sokat esett az utóbbi időkben, de ahogy Anyukám rámutatott, nálunk esély sincs a javulásra... Otthon tuti lesz pár (?) meleg nap, amikor tudsz strandolni, napozni, whatever, itt maximum 2-3 nap az, amikor minden klappol, nyár van (bár akkor sem esik jól mondjuk a miniszoknya rövidujjas felsővel, akkor is kell egy kardigán) és utána mi van? Na mi? Jön az ősz és a tél meg a tavasz még 360 napig. Aki itt született, lehet, hogy másképp áll a dolgokhoz (bár azért ahogy hallom, az irek is kivannak most már), de igy, délebbről érkezve ez valami pocsék. Azt beszéltük, ha otthon esik is június 30 és július 20 között, akkor is levonatozunk Pipivel a Balcsira, hiszen ha esik is, akkor sem lesz hidegebb a Balaton, mint egy nyári napon az ir tenger, térdig ez a gyerek bármilyen hőmérsékletű vizbe belemehet ha 5 foknál melegebb a levegő...   

No lapozzunk. 

Pénteken Palikával voltunk a Fraggles-ban, ahol tavaly már egyszer jártunk és akkor nagyon tetszett, most viszont csalódás volt... Az amúgy sem óriási játszóterületet ugyanis tovább csökkentették, hogy beférjen még három asztal, székekkel, igy az effektiv játszórész kisebb lett, mint a mi nappalink... Totál gáz. Egy órát maradtunk, örültem, hogy Peti oviban volt, mert ő tiz perc után unatkozott volna. Délután amúgy jött a babysitter és mivel T. délelőtt dolgozott, szabad volt a délutánunk, hurrá. Jellemző a fantáziátlanságunkra (vagy Dublin kopárságára), hogy a Nutgrove-ban randiztunk, mert T. akart venni magának pár pólót. (Vett is , négyet, a Dunnesban, de mind kicsi lett haha, elkerülte a figyelmét a slim fit felirat és ő nem az a fajta, aki felpróbál egy ruhát vásárlás előtt, mivel próbafülke iszonya van... Eh, férfiak...) Az utunk azért nem volt felesleges, a Lidl-ben vettünk egy kiszinezhető kis házat gyereknapra és én is beújitottam magamnak egy szoknyát, bár valószinű csak otthon fogom tudni hordani... A kimenőnk lezárásaképpen beültünk a Burgerbe egy King Deal menüre - hiába, tudunk élni - majd fél 7 körül értünk haza felvenni újra a munka fonalát. 

Szombaton délelőtt kiautóztunk Bray-be, mert mikor elindultunk, még sütött a nap, de mire odaértünk természetesen beborult. Nagyon durván hideg volt, tiz perc játszózás után a gyerekek orra olyan lett, mint télen, (= piros), úgyhogy mivel nem akartuk, hogy megfázzanak, fél óra után inkább fogtuk magunkat, bevágódtunk az autóba és hazajöttünk. Délután én balga, gondolva, hogy Peti kedvébe járok kicsit, elvittem a két gyereket a Riverfest-re, de a Beckett hid közepén - úgy 10 perc gyaloglásnyira a kocsitól és 10 percre a céltól - elkezdett ömleni az addig csak szemerkélő eső, igy Pipi javaslatára inkább megfordultunk és visszaszaladtunk az autóhoz... Őrület, én mondom, őrület és nem csak most, egész május igy ment ki... Mondjuk Peti hálistennek azért vidám, imádom ezt az optimizmust, ami ezen a képen is sugárzik belőle.

A vasárnap délelőtt ajándékozással telt, gyereknapra Palika megkapta az Elefántot, Peti a buszt és a ház közös ajándék lett. Mivel névnapom volt, T. engem is elhalmozott, kaptam egy DeLonghi  espresso gépet... Filózott, juicer vagy kávégép legyen-e, végül emellett döntött. Isteni latte-t tud csinálni nekem, ami azért mókás, mert önmaga utálja a kávét, de még a szagától is fintorog. No mindenesetre, megtörtént az ajándékozás délelőtt, de mivel a Lidl-ös papirház elég gyengének tűnt, én elvittem a két fiút a Riverfest-re, T. meg otthon maradt kissé megerősiteni a házikót, ne kapják szana-szét a gyerekek egy perc alatt. Bár a Beckett hidon megint esett az eső, nem adtuk fel, mire elértünk a kis vidámparkhoz, már száz ágra sütött a nap. Peti két hintára ülhetett fel, elsőnek a szokásos kisbuszt választotta, másodszorra pedig a trambulint. (Utóbbi €5 volt 5 perc, hát nóóóóórmális? Mondjuk igy nem kellett sorba állni, az is igaz, haha.) A vidámpark után felmentünk az egyik hajóra (háromra lehetett felmászni, tök jó volt, mindenhová be lehetett nézni, miközben a hajó erőteljesen ingott az erős szélben - fenti kép a taton készült, tiszta Titanic feeling, nem?), ott találkoztunk egy magyar családdal, akik elámultak, hogy merek két húszfelé rohanó gyereket terelgetni egyedül a tömegben, majd mivel már dél felé járt az idő, hazaindultunk. Útközben még megnéztünk egy performance-t, ami pont akkor kezdődött, mikor odaértünk, majd kicsit bámultuk a táncoló hajókat a Liffey-n, de mivel Palika eddigre már igen nyűgös lett, inkább szaporáztuk hazafelé, igy is 3/4 1 körül érkeztünk meg. Délután - mivel esett és a szél is durva volt - a Nutgrove-ba mentünk. (Hálistennek itt még nyitva vannak az üzletek vasárnap, hiába, itt senki sem vallásos..). Mig T. visszavitte a Dunnes-be a pólókat Palikával, mi Petivel a Tescoban nyomultunk. Elsősorban a kávé miatt mentünk boltba, mert ki szerettük volna próbálni az új gépünket, de ha már ott voltunk, intéztünk egy mini vásárlást is, hogy este T. tudjon palit sütni. Mivel a Nutgrove-os Tesziben nem volt se túró, se finom virsli, hazafelé a Merrion Tesco-ba is beugrottunk, hiába no, tudjuk, hogy kell eltölteni egy viharos délutánt. (Este amúgy nagyot fürödtem, óóó, isteni volt, kaptam T-től három fürdőbombát, az egyiket el is használtam, még mindig érezni a rózsaillatot a pizsimen.)

Hétfőn, bár totál borult volt az ég (what a surprise!) elzarándokoltunk a Herbert Parkba, mert itthon Paja nem igazán birt magával. Mire kiértünk, természetesen már szemerkélt az eső, igy az árkádok alatt játszottunk főleg - az esernyőkkel. (Azért ez elég szánalmas, nem?) Ebédre - mivel bemenekült a konyhába - T. spagetti carbonara-t főzött, mert nem birta hallgatni Palikát, aki jó ideje agyat tépően sikoltozik, mit sikoltozik, visit, ha valamit kér és azt a valamit egy másodperc múlva még nem kapja meg. (Nagyon durván türelmetlen, amilyen kis vidám fiú, olyan fúria tud lenni, ha a vágyairól van szó, főleg, ha ezek a vágyak a hasához kapcsolódnak... Hiába no, tipikus férfi...) Miután túléltük az ebédidei witching hour-t, Palikát letettem aludni, T-ék meg kivonultak az erkélyre nézni a MiniMaraton-t. Ahogy olvastam, 40 ezren futottak, dacolva a széllel meg az esővel. Mikor egy percig nem szemerkélt, T-ék lementek integetni a tömegnek, majd emelték a tétet és Peti mindenkinek adott egy-egy hi5-t T. nyakából. (A képen ő a kis kék pötty az oszlopnál.) Jó élmény volt nagyon, egy pillanatig el is gondolkoztam rajta, hogy a következő futóversenyen én is részt veszek, de aztán hamar elhessegettem ezt a balga ötletet, én meg a futás, hát LOL, nincs az az isten. Délután amúgy volt még egy programunk: átjöttek Gyuláék Elvinassal, kipróbálni a Wii-s dobot meg gitárt, én meg hogy Palika ne zavargásszon, elmentem vele a Supervalu-ba kenyérért, mert az fogytán volt. Mikor hazaértünk, olyan eső volt, hogy azt nem lehet leirni, úgyhogy megmentettem Gyuláékat és hazaguritottam őket, ne ázzanak szarrá a bicajukon. A hétvégét filmnézéssel zártuk, a Csapd le csacsit néztük meg, ami vicces volt, bár itt-ott eszembe jutott, hogy te jó ég, milyen egyszerű, üres is az élet gyerekek nélkül.
Ennyi. Jó kis hétvége volt, fun-filled és aktiv. Igy kell ezt.