Kezdem unni, hogy nem tudok éles képeket csinálni ezzel az objektivvel. Lehet át kéne állnom másikra lassan, mert olvastam, hogy más is szidja. Persze simán lehet, hogy egyszerűen csak béna vagyok, de azért szivesen cserélnék most már valami másra.

Szokásos barátunk, Pál

Ő Christian öccse

Itt épp visszaadja a kupakot. Pál. Ki más.

Peti ma kimondta élete egyik legszörnyűbb mondatát:
- Nézd már, hogy wriggle-je a kis toes-ait...

Tegnap ezer év után megint voltunk a St Stephen's Green-i játszón, hát kivoltam az odajutástól, botrány a köbön a városban autózni, olyan szinten felcseszi az agyam, hogy még most is vörös lesz a fejem, ha eszembe jut. Azt hiszem, öreg vagyok én már, ezentúl jobb, ha Dél-Dublinra szoritkozom a programokat illetően, mert nem akarok infarktust kapni. A vicc, hogy 25 perc gyalog ez a park, de gondoltam nem szenvedek Palikával visszafelé, mert dél körül már hulla álmos, nem akartam, hogy az a húsz perc legyen a napi alvása mig hazatolom, úgyhogy inkább kocsival mentünk, mert bár megy busz is a város felé, de 1) kb 15-20 percet kell várni minimum, mig jön, majd az 5 perces út után kitesz a National Gallerynél, ahonnan még jó 15-20 perc séta a park 2) ha már van babakocsi a buszon, nem szállhatsz fel, várhatsz újabb 15-20 percet 3) különben is nem volt 2 x €2.15-m apróban... No de mondom, autóval sem jártam jobban, pedig még nem is a reggeli csúcsforgalomban mentünk, hanem 10kor, mégis 30 perc volt a 2 km-es út... Egy magyar csajjal találkoztam amúgy, már régóta terveztük, hogy összefutunk, hát a tegnapra esett a választásunk. Ők Stillorganben laknak, szóval nem is tudom, mi vezetett arra, hogy a városban találkozzunk, de most már eső után köpönyeg, igy jártam, azt hiszem, most jó ideig megint nem merészkedem be a központba, mert totál felesleges.
Ma a Babyccino-ban találkoztunk a tavalyi Magyar Ovis Anyukákkal, hát ide sem tartott rövidebb ideig eljutni, de ez a play cafe legalább az északi oldalon van, már majdnem Malahide-on. Jó volt újra látni a régi arcokat, ittunk egy kávét, beszélgettünk, a gyerekek (a kistesók, mert a tavalyi Magyar Ovisok már iskolások haha), meg elvoltak. (Az egyik csaj, aki itt lakik a közelünkben, tegnap este megkörnyékezett, hogy vigyem el kocsival, oké, rá is bólintottam, de miután mondtam, hogy fél 10-re jöjjön ide hozzánk és megyünk, már nem tetszett neki a dolog annyira és inkább lemondta... (Ő volt az, akiért múltkor házhoz mentünk és késett negyed órát... No ebből tanultam...) Én nem tudom, miért hiszik azt az emberek, hogy taxis vagyok, aki háztól házig szállitja őket... Ráadásul ez a csaj egyedül jött volna, mert már mindkét gyereke oviba / iskolába jár, szóval nem is arról van szó, hogy nem akarta őket rángatni... Eh... Nagy az isten állatkertje, én meg tanulok nem-et mondani...)
Tegnap egyébként megnéztem a Kaméleon cimű filmet, jááááj, elég durva. Azt hittem, valami kis limonádé lesz, hát nem az volt. Azóta is Kulkára gondolok amúgy. Mondjuk ez az a film, amelyikben mindenki szemét, senkivel sem lehet azonosulni, mert mindenki egy kis féreg. Meg is érdemlik egymást a szereplők, mind, másodszor meg nem nézném, az kizárt. (A főszereplő egyébként igen emlékeztetett külsőre Gaál Viktorra, aki csoporttársam volt az egyetemen és jesszusom, mindig úgy taszitott, mint más nőket vonzott (rá lehet keresni Google-ban).
No megyek, iszom egy kávét előre is a Nemzetközi Kávé Nap alkalmából, aztán teregetés, Peti tánc, Life Skills Group, ahhh, hát szétszednek a programok. (Ja és hires lettem, ójeee.)

Just for the record: hosszú hónapok nyugalma után újra fogzik Pál (és ezzel meg is magyaráztam magamnak a korai kelést), a bal alsó utolsó foga jön bőszen: egy csücsök már kinn is van. Óh, hát szuper. (On a different note: Peti ma suliból kijöve közel hajolt és elkezdett fújni. Fél perc után meguntam és felegyenesedtem, mire nagy mérgesen és kissé megvetően közölte, hogy "de hát megtanultam fütyülni"... (Ezután még vagy két percig különböző módokon csücsöritve próbálta mutatni, hogy megy már a dolog, pár másodpercig fütyült is, esküszöm, de azért döntően még csak levegő jött ki a száján, nem hang. Mondjuk minden kezdet nehéz, tudom.))

Vettünk ma két lángost, a gyerekek nagyjából összevesztek rajta. Magyar virtus, ennyi. 

Szokásos szombat este, T. pingpongozik, Peti Mariozik, Palika néz

Tegnap playdate-n voltunk Palikával. Ezúttal nem Krisztiéknél jártunk, hanem Timiéknél, akikkel Stillorganban találkoztunk még nyáron. A kisfiú november végi, vagyis csak egy-másfél hónappal idősebb Pajánál, szóval egy korosztály, isteni. Már múlt héten is találkoztunk, akkor az Enchanciába mentünk, most egyszerűbbnek tűnt náluk talizni. Palika jövő heti táncrendje amúgy igen sűrű, ilyenkor szokta bedobni a törölközőt és húz át mindenféle számitást, de nagyon bizom benne, hogy ezúttal nem igy lesz. A héten amúgy volt olyan nap, amikor négy játszót próbáltunk ki, hááát, nem az volt a leglazább napunk, na.
Palika a héten egyébként két szokást is felvett, az egyik cuki, a másik nem: egyrészt alvás előtt mindig kiválasztja, mivel akar aludni (általában egy kisautóra esik a választás, de ma kért egy LEGO darabot is), másrészt meg egy órával korábban, 7kor kel, bár ugyanakkor, fél 10kor alszik el, jaj.
Pipi sajnos köhög, rászokott a Vita C-re, hehe, pénteken T. már itthon tartotta volna, mert 37,2-t mutatott a totál megbizhatatlan homlokhőmérő, de mivel kutya baja sem volt, ugrálgatott, rohangált, mondtam, hogy toll a fülükbe, suli van és pont. Jövő héten jön a Vénasszonyok Nyara állitólag, nem is baj, mert a héten iszonyat hideg volt, bekapcsoltuk a fűtést is, hjajj, szép is ez, mikor télies tavasz után télies ősz jön nyár nélkül, szipp. Jut eszembe Petinek téli kabátot kell venni, Palikának meg jól jönne egy széldzseki, mert a mostanit kinötte, hátul még oké, de elöl valahogy felkap és kilóg mindene kis csóringernek.
Hát ennyit a hétről kérem.

Két napja ezt a számot hallgatom egyfolytában. Ez a kiscsaj annyira elképesztő.



Amúgy Bart Baker újabb videói kifejezetten idegesitenek, mert totál ráment az undoritó vonalra meg kb minden parodiája ugyanolyan, de ez még egész jó (a vége ennek sem izgi, de a feléig találó.)

Három napja a 2014es évünk fotóit válogatom, basszus legalább 2-3000 fotóból próbálok kiválasztani mondjuk 200-at. Elég hálátlan feladat sajnos.
Pipi tegnap este jól megrémisztett, mondván, hogy a mellette ülő kislány, Emma, folyton előveszi a zsebkendőjét és belehány, rákérdeztünk ma a tanitónőnél, kiderült, hogy a kislány kinai és a "kulturájuk része" hogy percenként zsepibe köpködnek. Hát én asszem tényleg nem vagyok valami nyitott.

Büszkeségek:

• Pipinek azt mondta a tantónéni, hogy szeretne egy osztályt, amibe csak Pipik járnak. Ez jó, mi? (Ja és már olyan kifejezéseket tud, hogy "like tomorrow doesn't exist". Szerintem ez óriási.)
• Palika ma végre kirakta a fa kirakóját (amiben van öt állat, öt "lyuk" és a helyükre kell tenni őket).  

És amúgy rájöttem, hogy régen nem azért volt könnyebb a gyerekekkel otthon lenni, mert ott volt a nagy család az anyuka körül (hol? kinél? nálunk anyu egyes-egyedül navigált minket, apu sem igen zavart vizet velünk kapcsolatban), hanem mert nem volt ez a hülye nyomás az emberen, hogy amig otthon vagy, képezd át magad, kezdj önálló vállalkozásba, de minimum tanulj meg egy idegen nyelvet vagy végezz el egy felsőfokú sulit / tanfolyamot, nehogy már "csak" a gyerekkel legyél otthon, hát az milyen gáz és lúzerség. Aki nem tanul, az szappant főz, rákattan az extrém diétákra, próbál egészségtudatosabb lenni és napokat tölt ez alatt a cimszó alatt a konyhában / spejzban / biopiacon. Én sem vagyok kivétel, nem azért irom. Csak hát szegény gyerekek. Szinte sosem kapnak 100%-os figyelmet.

Jajj még egy morgós. Nem tudom, miért vagyok tag a Bio-Anyu csoportban, mikor kurvára nem vagyok bio anyu, de akárhányszor benézek, elönti az agyam a szar vér.
Alapszabályok ugyanis:

• Aki tejet, húst, finomitott cukrot, fehér lisztből készült cuccokat ad a gyerekének az felelőtlen és tudatlan és hát jézusom. (Felvágottról, gumicukorról, fehér kenyérről, csokiról szó se essen, mert mindenki a szivéhez kap és repülősóért nyúl - ja nem, a fekete csoki kivétel, abból mehet hetente két kocka kb.) 
• Ételt (már ami fenn marad a rostán: magok, gyümik, zöldségek) csak és kizárólag biopiacon vegyél, ismerős árustól.
• Készitsd magadnak otthon a növényi tejet. (WTH? Egyszer ittam mandulatejet, azt hittem kiokádom a gyomrom, akkora mellékize volt - és én még nem is vagyok tejes, utálom a tejet is, a kávéba szoktam tenni és hello.)
• A bolti kozmetikai cuccok mind mérgek, felejtsd el, használj szódabikarbónát meg citromsavat és shea vajat. Ja meg Aloe Vera gélt. Mindenre. 

Eh, asszem ki is lépek, nem is tudom, miért léptem be egyáltalán haha. 

(Amúgy azon akadtam ki, mikor valaki betett egy cikket, hogy van, aki kókuszolajat tesz a kávéjába, mert az hűűű, de egészséges (birom amúgy ezt a bizonyosságot, mikor egyszer a stevia egészséges, egyszer a kókuszcukor, egyszer a kókuszolaj stb aztán kiderül, hogy hopp, mégsem, ez mind méreg) és ezt már nem hagyhattam szótlanul (most őszintén, hogy úszhat már az az olaj a kávé tetején?), mire azonnal jött a reakció, hogy hűűűű, hát aki nem nyitott az új dolgokra, annak biztos furcsa. Hát nem tudom, bizsergett az ujjam, hogy akkor ezzel az erővel tegyünk kutyaszart a házi müzlinkbe, az is újdonság és nagy nyitottságra vall. Eh, megkeseredett morgós picsa lettem, tudom.  

Negyedik hetünket kezdtük a suliban és hát van pár dolog, ami zavar. Mondjuk nem túl nagy dolgok, ez tény, sokkal jobban utálnám, ha pl otthon egy morgós tanitó nénije lenne Petinek, de napi szinten azért ezek az apróságok is felcseszik az agyamat.

• A tesiterem hiányával még mindig nem tudtam megbirkózni. Annyira béna, annyira, hogy forr az agyam, ha erre gondolok. 4-5 éves gyerekek 8.50-13.30ig suliban, naponta kétszer mennek ki az udvarra (ha nem esik nagyon), egyszer a 10 perces, egyszer a 30 perces szünetben, de ezekben a szünetekben esznek is! Most reálisan végiggondolva, 10 perc alatt mikor tizóraizik / iszik, áll sorba, vonul ki, játszik, áll sorba, vonul be egy csapat 4-5 éves?! He?! De a 30 perces szünet sem jobb, mert akkor meg esznek ÉS pakolnak is és utána mennek ki... Mennyit lehetnek levegőn ezek a suli alatt? Úgy 15-20 percet? És akkor hétfőn - pénteken van a tesi nap, amikor még egyszer kimennek az udvarra a szüneteken kivül (Peti nem tudta megmondani, mennyi időre, de azt mondta nem sokáig) és ennyi. Tesiterem, tesiöltöző (!) nincs. A tesi napokon mindenki mackóban megy suliba. Őrület, komolyan. 
• A "green school" égisze alatt minden szemetet hazaküldenek a gyerekekkel. Kicseszettül unom, hogy minden nap dzsuvás lunchbox-ot / táskát kell sikálnom, mert mondjuk belefolyt a maradék joghurt, almalé, rohadt szőlő. Nem fér a fejembe, ez miért jó? 
• Nem tudom, hogy operálnak ezekkel a szünetekkel, de hogy Pipi szinte semmit sem eszik benn, azt látom. Általában kapnak egy szendvicset (ebből mondjuk két falat szokott hiányozni), egy banánt (ezt mondjuk megeszi) meg négy rúd ropit / két sós kekszet / két digestive-t (ezekből a felét visszahozza, de van, hogy bontatlan a csomag). Mikor rákérdezek, mégis mit evett, ha minden itt van, amit rendeltünk, mindig az a válasz, hogy "nem volt rá idő, mert már tidy up time lett". Ismét mondom. Ezek 4-5 éves gyerekek. És ha reggel csak két falat kenyeret kiván reggeli gyanánt, akkor 2ig. mig hazaér eszik egy banánt meg egy kekszet meg két falatot a szendvicsből?! Hát basszus.
• Ez a gyerekbegyűjtés fél 2kor botrány. Szélben-esőben ott állunk mi, a szülők (és kistestvérek) az udvaron és integetünk, hogy a tanitó néni lásson az ajtóból és kiküldje a hozzánk tartozó kölyköt. Nem emlékszem, nálunk hogy volt, mikor alsós voltam, de nem hiszem, hogy igy.
• Nagyjából ennyi. 

Aprók. Én szóltam.

• Szerintem a H&M kezd elszállni a gyerekcuccokat illetően, ma már harmadszor vagy negyedszer voltam úgy, hogy bementem és fordultam ki két perc múlva, mert minden iszonyat áron van és / vagy ronda. (Én már csak a 3 éven felüliek divatját nézem haha, a bébiruhákat nem.)
• Él Dublinban egy logopédus csaj, magyar, hurrá, gondoltam elviszem hozzá Pipit, hogy néha még mindig dadog (vagyis húzza a szavakat), de basszus minden FB posztjában van valami nyelvtani hiba, a -ban / -ben-t pl rendszeresen összekeveri a -ba / -be-vel. Jó lehet, hogy ez nem nagy dolog, de hát érted. Logopédus. Nyelvvel foglalkozik. Hát jaj. 
• Pipi csomószor átvált angolra mostanság - főleg játék közben, de ma délután pl egy olyan sztorit mesélt el T-nek angolul, amit én magyarul mondtam neki még pénteken. (Konkrétan, hogy miért van nappal meg éjszaka...)  
• Paletta 13,6 kg, Peti 19,3 kg. Ennek örömére ma Palika egy kemény műanyagdarabbal úgy fejbe somta Pipit, hogy csak úgy nyekkent szegény. Pipi fél órával később rájött, hogy még haragszik, ezért ő meg jól hátba boxolta Paját, ököllel, miközben az épp kártyácskákkal játszott. Szép az élet fiúkkal, mindig mondtam. (Mondjuk egyik sem sirt és mikor mondtam nekik, hogy béküljenek ki inkább, szájon puszilták egymást haha.)
• Tegnap T. ment el vásárolni, mig Palika aludt, ma én, igy ma vettem magamnak egy macigatyót (hogy tudjak miben menni Petiért a suliba - hehe, neeeem), egy kötött szoknyát, egy farmert meg egy skinny farmert (jézus, van nő, akinek jól áll ez a fazon?), mert szeretnék lassan csizmát húzni a farmerhez és a bootcut-ot ugye nem tudom begyömöszölni a vaskos vádlim mellé a csimmába. (Emellett voltam H&M-ben, Tescoban, Lidl-ben és lengyel boltban is, utóbbiban vettem savanyúkáposztát, ó, jeee.)  
• Artúrék házassága romokban, már semmit sem beszélgetnek, alig találkoznak. Ez úgy merült fel, hogy mi is küzdünk rendesen és bár voltak már jobb napjaink (hajajjj), mindketten megállapitottuk, hogy még mindig jobban állunk, mint ők. Nem tudom kiverni a fejemből ezt a dolgot, hol romlik el minden? Melyik pontnál? Hogy múlik el a szerelem és sok helyen még a szeretet is? Mit lehet ez ellen tenni? Lehet egy kapcsolat boldog a gyerek(ek) megszületése után is? Hogy? És mi az oka, hogy az esetek nagy részében szétverik a gyerek(ek) a házasságot?   

Tegnap este megnéztem a Coming out-ot (te jó isten, borzasztó, nem ajánlom senkinek), délután meg megint próbáltam gyakorolgatni, hja, igen, Palika roppant hálás alany. (Peti is, de valahogy a Palis képeim jobban tetszenek.)

Sajnos itt az ISO-t magasan hagytam, pedig volt fény, ezért ilyen kis zajos, de a tekintetét imádom. (Ja meg a felszakadt száját is - Peti szerdán hasra esett vele a betonon... Az álla sebes meg a felső ajka, ha minden igaz, a foga nem csorbult ki...)

A héten amúgy hétfőtől péntekig tiz játszótéren jártunk és két játszóházban. Hát igy.

Béb irásáról eszembe jutott, hogy én meg azokat utálom roppantul, akik minden egyes napon ketten várják az iskolás gyereküket fél 2-kor a suli előtt, miközben én a hullaálmos (14 kilós) Palikát tartom a bal karommal esőben, szélben, hidegben. Meséljen már nekem arról valaki, milyen munkahely az, ahol minden nap röhögcsélve, trenyógatyóban tudsz állni a férjeddel a nap közepén, várva, hogy kijöjjön a gyereked az iskolából?
Amúgy meg ez a munka dolog... Biztos, ami biztos rákérdeztem, jól gondolom-e, hogy sok helyen annyit adnak heti 40 órára, ami nem elég két gyerek napközbeni ovijára-napközijére és igen kérem, meg is kaptam a választ, hogy amig a legkisebb nem lesz iskolás, bizony nem éri meg dolgozni. A legrosszabb, ha még kicsik a gyerekek, 3,5 évesnél fiatalabbak, mert akkor mindkettő creche-be mehet csak, 1100 euróért per fő (€2200 kettőjüknek ugye, ha childminder-hez viszed őket, az óránként €7-€8 kb (ez a képzetlen childminder ára, aki a saját lakásában vigyáz a gyerekeidre a sajátjával együtt, hát köszönöm)), 3-4-4,5 éves kor között ott az ECCE év, amikor napi 3 óra (!) ingyenes a Montessoriban, vagyis a fenn maradó időt te fizeted (mondjuk 9-12ig ingyenes a playschool, 12-től 5-ig, 6-ig megint csak childminder jön számitásba, €7-€8 per óra, de ha flancolsz és olyat szeretnél, aki a saját lakásodban vigyáz a gyerekekre, az már €10-€13, ha pedig képzettet szeretnél, az €15 kb óránként), végül eléred a bűvös 4+ évet és ha a legkisebb gyereked is végre iskolás lesz, már csak az afterschool-t kell fizetni, ami 5-ig van (bele sem gondolok, mi van, ha mondjuk te 6-ig dolgozol... de, belegondolok, megint csak childminder-t keresel, aki elmegy a gyerekekért, hazaviszi őket és megvár, mig hazaesel) és az már "csak" €4-500 per gyerek, vagyis kettőnek (childminder nélkül, mert legyünk optimisták, hogy 5-ig vége a munkaidőnek (hahaha)) €800-€1000.
Tehát legeslegeslegoptimálisabb esetben, amikor már mindkét gyerek iskolás, havi minimum €800 megy el arra, hogy valaki legyen velük délután. A minimálbér jelenleg ugye €8,65, 40 órás héttel számolva az nincs €1400. (És az irodai adminisztrátorok, az óvónők, az éttermesek, sőt, sok kezdő IT-s is minimálbért kap.) Két gyerek mellett tehát marad €600-d, amiből persze lejön még a munkahelyre való utazás költsége, ami mondjuk még egy százas. Marad €500. Csak viszonyitásképp: a havi lakbérünk (rezsi nélkül) €1750. A havi költésünk €1000 körül jár. A rezsi nyáron €200 körül van, télen a fűtés miatt lehet €500 is. És akkor egy GP látogatásról, ami €65 alkalmanként, az autó fenntartásáról még nem beszéltünk. Őőőőőő... És mondom, ez a legoptimálisabb, mikor a gyerekek nagyok és feltételezem, hogy valaki fel tudja őket szedni pontban 5-kor. Röhej a köbön.

Végre sikerült kissé élesebb képeket csinálnom, hurrá és örömujjongás.(Kissé túltoltam a szineket (mondjuk Peti szeme szine pont ilyen élőben is, a többi csúszott kissé túl csak), a másodiknál meg túl lágy preset-et húztam rá (főleg a forgóinál látszik), de hát tanulok, na, nem lehetek tökéletes pár hét után haha.)

Nehéz ügy, hogy ez a fotózás dolog tök szubjektiv.
Néha olyan képeket látok, hogy nem tudom eldönteni, hogy velem van-e a gond vagy ezek tényleg szimplán szarok.
Mondjuk ez:

Most ez tényleg jó, amit egy fotós bátran kiadhat a kezéből vagy... vagy nem is tudom, hát mondjuk úgy egy (szándékosan?) túlexponált valami, ami hát nem sikerült a legjobban. Kezdek attól tartani, hogy az én izlésem torz, de az ilyen túl világos fotók nekem nagyon nem jönnek be - holott úgy látszik a többségnek igen. 

Feltöltöttem amúgy ezt* a fotót egy oldalra, épitő kritikát kérve és basszus csak dicsérték, holott azért valljuk be, messze nem tökéletes és összesen annyit csináltam, hogy ráhúztam egy automata beállitást a LR-ban. Senkit, de senkit nem zavart, hogy tök életlen. Hogy szar a vágás, mert lemaradt a láb. Hát jézusom, mit érezhetnek az igazi fotósok, akik olyan képeket tudnak csinálni, mint amit múltkor linkeltem. 

* 

Jézusisten, iszonyú szar napom volt tegnap. A délelőtt még hagyján, Palikával playground crawl-on jártunk, négy játszót próbáltunk ki, amik közül az utolsó igen csinoska volt, de miután hazaértünk, felfedeztem, hogy teljesen elment a wifi. (Hetek óta szarakszik, 5 mp-ig működik, aztán lecsatlakozik, majd újra működik, újra nem stb baromi bosszantó, se a telefonon, se a laptopon nem jó, nem tudom, mi van, de tegnap még a rossznál is rosszabb volt, abszolút nem ment.) Rohanva mentünk Pipiért a suliba fél 2re, Palika persze übercsigáskodott, de ha vittem, vonyitott, már ott tartottam, hogy itthon hagyom, leszarom, ezt igy nem lehet csinálni. Nagy nehezen hazaértünk, letettem aludni Palikát, majd hallom, mintha valaki matatna a zárral. Mikor beugrott, hogy kedd van, vagyis itt vannak a takaritók, meg is nyugodtam, annál is inkább, mert a zárcsörgés után jött a jól ismert porszivó hang. (Ez később még fontos lesz.) Palika 4-kor kelt, uzsonna, teregetés, mosogatás, zajlik az élet, majd nekiálltunk készülődni Peti első táncórájára. 5re nagy nehezen összekészitettem mindkét gyereket, viz, rágcsa, kis könyv Pajának, mig várunk, miegymás, majd mikor 5.10-kor lépnénk ki az ajtón - bazmeg nem nyilik. Hiába tekergettem a gombot, semmi. A zár nyelve úgy állt a falban, mint a beton. Peti bepánikolt, orditott, mint a vadszamár, hogy most már örökre benn kell maradnunk, Palika csatlakozott, csak úgy, miért ne, én meg próbáltam T-t utolérni, hogy mentsen meg. (Ő persze nem vette fel, csak fél órával később, de utána becsületére legyen mondva, hazajött kisegiteni.) Kiderült, hogy a kulcsom kivülről a zárban maradt és mikor belülről próbáltam kinyitni az ajtót, valahogy megakaszthattam a szerkezetet és beszart. Óóóó, remek, Peti végülis csak az első táncórájáról maradt le... Miután ez a helyzet sikeresen megoldódott, vacsiztunk, majd elkezdtem készülődni az esti Life Skills órámra - hiszen az is keddenként van, fél 8tól. 7.10kor kilépek az ajtón, ó, szuper, pont odaérek, Peti még megkérdezni, minden nálam van-e, én csekkolom, hogy pénztárca, telefon, toll, papir, kocsikulcs - kocsikulcs, bakker, nincs nálam. Visszalépek, nem lóg a kulcstartón. Végignézem a kabátzsebeimet, a táskáimat, a nadrágzsebeimet, pótkulccsal lemegyek a kocsihoz, hátha megint a zárban hagytam - nem. Nincs meg a kocsikulcs. Pótkulccsal persze nem tudtam menni, mert azon nincs kapunyitó, igy rohantam elfogni egy taxit az esti csúcsforgalomban. Időben odaértem, fél 10re meg itthon is voltam, de a kulcs még mindig nem volt meg... Elkezdtünk aggódni, hogy lehet, hogy a takaritó belépett és leemelte a kulcsot a kulcstartóról, az volt a csörgés délután, már azon voltam, hogy kinézem, hogy lehet szétszedni a kocsi akksiját, hogy ne lehessen ellopni, de előbb inkább még egyszer végignéztük a lakást, hátha... Az összes szobán végigmentünk, a szekrényeken, a réseken, a fiókokon, semmi. Már kezdtem feladni, mikor egyszer csak hopp - meglett a kulcs. A mosókonyhában volt, Pipi biciklije mögött, a földön. Palika. Kiszedte bazmeg a táskámból és eldugta. Komolyan, olyan mérges lettem. Peti soha nem csinált ilyet. Ez a kis disznó már kidobta a diódaráló közepét a kukába (azóta nem tudunk természetesen diót darálni, tuti kidobta, mert sehol sincsen, már végigkutattunk mindent) és számtalan dolgot csórt már el és rejtett el - poénból. Oké, nem gonoszságból csinálja, de bakker ilyen nincs, hogy minden mozdulatát figyelni kell, mert élet- és közveszélyes!    
Mindenesetre a nap méltó befejezéseképpen fél 1kor megszólalt a tűzjelző és vagy negyed óráig vijjogott, de olyan hangerővel, hogy majd' megsüketültünk, de mint kiderült, csak téves riasztás volt...
Soha többet ilyen napot, soha. Remélem hamarosan jön a világvége.

• Nyilt egy Üvegtigris-szerű lángosos Dublinban, ha minden igaz, hétvégén délután van  nyitva. Mókás. 
• Palikának tegnap odaadtam egy citromot, hogy nyalja meg, vártam a savanyú arcot és basszus, semmi. Úgy szopogatta, mintha mézes madzagot kapott volna. 
• Paja kedvenc szórakozása mostanság, hogy egymás után azt mondogatja, hogy Bá bá bá Bab. Ebben az a vicces, hogy az első három bá-t magas hangon mondja, a bab-ot meg mély. Hihetetlenül imádnivaló.
• Emellett megtanult csettinteni is a nyelvével, úgyhogy reggelente mindig úgy ébreszt, mintha egy csapat afrikai lenne a szobában: csattog, klakkog, csitteg, kis cukorfalat. 
• Délelőtt a stillorgani Leisureplex-ben voltunk* (esett az eső), jó volt, bár egy percre nem hagyott magamra a kis zsivány, azt sem engedte, hogy megigyam az ingyen kávét meg egyek egy KitKat-et az automatából, tapadt, mint a tépőzár és minduntalan próbálta elcsórni a csokimat.
• Elhagytuk Pipi Carambolas egyen-kulacsát, szipppp.
• A babysitter végre visszatért Magyarországról, de ma kapja meg, mikor kell mennie dolgozni a héten (kitchen porter) és mikor ér rá... Hát ez igy nem lesz jó... Nagyon nem lesz jó... 
• Számolgattam, hogy ahhoz, hogy anyagilag megérje dolgoznom (vagyis hogy mondjuk 400 eurot keressek tisztán a gyerekek intézményesitése után), nagyjából 2000 eurot kéne keresnem havonta. Elmondanám, hogy a minimál bér €8 (és rengeteg helyen minimál bért adnak, nem csak csak a felszolgálóknak, a takaritóknak, a pénztárosoknak ám), ami 8 órás munkánál €64-t jelent naponta, az egy héten €320, egy hónapban €1280... Vagyis jelen állapotban, ha találnék egy minimál béres munkát mondjuk egy oviban vagy adminisztrátorként, akkor fizethetnék €320-t plusz az útiköltséget havonta, azért, hogy elmehessek dolgozni és másra hagyhassam a gyerekeket. Jó, mi?    
• Tegnap voltak Artúrék, döbbenetes volt, aranyosak voltak meg minden, de egyrészt a lányok szinezgettek és nézegettek, mint a kisangyal (no running, no yelling, no fighting, no arguing) másrészt nem nem tudok napirendre térni afelett, hogy kvázi mindent Artúr csinál a családban. Ő vásárol, ő főz, ő fürdet, ő viszi haza a lányokat munka után, ő játszik velük fürdetésig, ő találja ki a közös programokat, ő viszi el őket játszótérre hétvégén - Gyöngyi annyit csinál, hogy hétköznap elviszi őket reggel oviba / iskolába. Tudom, nem az én dolgom, de mindig mikor találkozunk velük, próbáljuk kitalálni, vajon hogy működik ez igy, mit kaphat ezért cserébe, hogy ez igy neki jó. Hogy szombaton pl reggel 6-kor elmegy a Tesco-ba bevásárolni, megfőz és elviszi a lányokat játszótérre. (Ó istenem, néha azt hiszem nem jól választottam, haha, hát ilyen van?!)   

* 

Ma egész nap esett még az eső, igy nem voltunk sehol, reggel óta takaritunk, pakolunk és főzünk-sütünk. Délután jönnek Arturék ha minden igaz, úgyhogy az ebéd mellett csináltam banánkenyeret meg valami egyszerű citromos-habos-piskótás bármit. Konkrétan az egész eddigi napomat a konyhában töltöttem, jó volt...
Amúgy én is úgy szereték Hollandiába menni, no jó, nem Hollandiába, inkább Belgiumba, de az már majdnem mindegy. Amikor először Belgiumba mentünk, én ott éreztem az "igy is lehet, te jó isten" érzést és bár sok-sok tekintetben itt is jobb, mint mondjuk Magyarországon, rengeteg dolog hibádzik, ezt mindig is hangsúlyoztam azt hiszem. Nehéz megfogalmazni, miért nem tudjuk 7 év után sem itt elképzelni az Igazi Életünket, de ha meg kéne próbálni, azt mondanám, hogy pont az az irek rákfenéje, ami a jó is bennük. Nekem bevallom, hiányzik néha a nagyobb fegyelem, a nagyobb rend, a nagyobb következetesség - minden téren. Nem tudom, jó-e az, ha ebben a közegben nőnek fel a fiúk. Valószinűleg sokkal kevésbé lesznek görcsösek, mint otthon lennének, de úgy érzem "nagyot alkotni" vagy hogy is mondjam, itt sosem fognak tudni. Mert itt a közepes, a rossz is grand. Persze nem tudom, mikor boldogabb az ember, ha jó a társaság vagy a maximumot tudja kihozni magából - valószinűleg van olyan hely is, ahol nem kell választani a kettő közül - de nem tudom, nem tudom, ahogy olvasom Maggie-t, annyira más világ Hollandia Nyugatja, mint Irországé...  

Ma is szórakoztam kicsit a LR-mal, annnnyira komplex az egész, nagyon sokat kéne gyakorolni, de legalább már rájöttem, hogy sokan szerintem simán rányomják az Auto korrekciót a képekre, nem szarakodnak egyesével a fotókkal és ezért van az, hogy sok kép egy tarlóra készül, lásd ezeket. (Hjajjj, tudom ám, hogy homik eléggé, de kéne egy új objektiv, mert ez sajnos nagyon sokszor életlen még T.-nek is, pedig ő már elég régóta használja.)

Délután egyébként Palikával vásároltunk a Lidl-ben (kaptunk 12 stikeez-t, €15-ként jár egy, erre €27 költés után kaptunk 12-t haha - igaz, többször voltunk már úgy, hogy €30 felett költöttünk és egyet sem kaptunk), majd benéztünk a Tesco-ba is. Mackógatyót akartam venni magamnak a Nutgrove-ban, azért mentünk abba a Lidl-be, de erre kiderült, hogy szombaton csak 6-ig van nyitva a bevásárlóközpont - vasárnap meg 5-ig, hát tiszta röhej. (Hétköznap is 6-kor zár minden, bahhh, kivéve az élelmiszerboltokat, a Tesco, a Dunnes, a Lidl nyitva van tovább, de minden egyéb zárva.) Amig mi vásároltunk, T. meg Peti pakoltak és takaritottak, pontosabban próbálták eltűntetni a dobot a folyosóról, mert kezdtem berágni, hogy csak élével férünk el tegnap óta, akkora helyet elvesz az a Drága Hangszer.
Este egyébként megint megfogadtam, hogy soha, soha többet nem lepődök meg mások rémisztő gyerekes sztorijain, mert Palika tuti, hogy előbb-utóbb hozza azt, amire eddig csak kerekitettem a szemem, köszönhetően Pipinek, aki ahogy igy elnézem, cseppet sem hétköznapi gyerek. Történt ugyanis, hogy este láttam, hogy Palika igen csak küzd egy adag kakival, szegény időről-időre leállt nyomni és sirt közben, mert nem ment a dolog, de oké, idő volt, úgyhogy elvittem fürdeni, ment is a móka vagy fél órán át (T. már 8 előtt lelépett pingpongozni), majd miután kiemeltem Petit, kiszaladtam a pizsijéért, visszaértem és basszus ott úszott két tisztességes méretű kolbászka a kád vizében, ami persze tele volt fürdőjátékkal és milliónyi stikeez-el (meg Palikával persze)... Mint a villám kapkodtam ki a kakikat a vizből és közben nem győztem röhögni, hogy ilyen nincs a világon, hát ilyet nem csinál senki, hát te jó ég. Hálát adtam az égnek már többször, hogy Peti sosem kakilt be, mikor váltottunk pelusról alsógatyára (egyszer, egyetlen egyszer sem kellett kakit vakarnom a gatyójából és ezért nem tudok elég hálás lenni), de látom, látom szomorú sorsomat, nyakamat rá, hogy ez a kis ördögfajzat ezt is el fogja játszani és hát jaj, jaj, ne már, nem akarok kakit szedegetni alsógatyákból, ennyi.    

Tudom, nem mindenki szereti becézni a gyerekeit, de napok óta azon gondolkozom, hogy lehet a Tas-t becézni. (Egy hordozós fotón láttam, hogy van, akinek a három gyereke Zselyke, Magor és Tas. Ez a Tas nem hagy nyugodni.)  

Most, hogy hárman kezdünk kimászni a takonyból (hálistennek se Peti, se Palika nem volt birhatatlanul náthás, én viszont vagy négy napon át majd' megőrültem a folyton folyó orromtól), T. kezdett el köhögni, hurrá.
Találtam egy fotós oldalt amúgy és hát jézusatyaúristen. Ilyen van? Egyébként jól jelzi, hogy micsoda férfias világban élünk, hogy a Top emberek között alig vannak nők. Oké, van pár, no de nem hogy nem 50-50% az arány, az nyilvánvaló.
Tegnap amúgy T. vett egy használt dobot (!), nem akarok róla beszélni, ma délelőtt meg voltunk a Hosszú Csúszdás játszótéren, ahol majd' befagyott a hátsónk, itt ugyanis az ősz a maga 10 fokjával, jajj, de örülök.

Életem első Lightroom élménye 

Bár Pipi múltkor azt mondta Palikára, hogy duzzadt az arca, ma már finomitotta ezt a kijelentését, igy: "jajj, én úgy szeretem ezt a Palikát, mert olyan kis fluffy az egész..."
Hümm.
 

Voltunk ma Pállal a botanikus kertben, mert egyrészt leadtam a kamerámat a szervizbe (jajj, nagyon unom már, hogy csak telefonnal tudok fényképezni) és mivel a Fuji központ 5 percre van a botanikus kerttől, gondoltam összekötöm a kellemest a hasznossal, annál is inkább, mert most van a Sculpture in Context kiállitás és az minden évben szuper. Be kell vallanom, nem volt egyszerű menet Palikával a botanikus kertezés, vicces belegondolni, hogy Pipi kb ennyi idős volt, mikor a sydney-i botanikus kertbe jártunk heti szinten és mindig rohantunk, hogy elérjük a kompot, mert haza kellett érnünk alvásidőre hehe. (A terrible feeling of de ja vu ugye.)
Ezen kivül nem sok minden van, jelentkeztem REBT-re, jövő héttől tánc és life skills órák, szabadidőmben sokat olvasok a fotózás technikai és műszaki hátteréről, huh, zajlik az élet.

Két órája egyeztetgetem a pszichos tanegységeimet a PSI kedvéért, mert tag szeretnék lenni (minek? no mindegy...) és nagyon durva, mi mindent tanultam, el vagyok ájulva magamtól. Most hogy nézem, lehet jelentkezem a counsellor egyesületbe is, csomó olyan órám is volt, csak hát én még nem a bolognai rendszer szerint tanultam, nálunk nem volt 3+2 év, vagyis volt, 3 évig tanultuk az alapokat, aztán specializálódtunk (én pl szervezet- és munkapszichora (fúúúúj, kiráz a hideg ettől, utálom) és tanácsadásra) és az utolsó két évben már csak a választott dolgokat tanultuk, csak épp az a baj, hogy ez igy "nem lett kimondva", pedig ha ki lett volna, ahogy nézem pár óra sajátélménnyel és supervisio-val már lehetnék is counsellor és hipphopp minden szép és jó volna.
Bahhh, megint el vagyok veszve azt hiszem.  

Felfedeztünk ma Palettával egy új kis játszóteret, Bellarmine-ben. Ez volt a délelőtti programunk. Meg az, hogy leégettem egy adag bulgurt, füstölt, mint az állat, kitettem az ablakba (bár kicsit fostam, hogy kibillen és valakinek a fejére esik a negyedik emeletről) és hálistennek erre az ablakkeret is megégett. Mindeközben Palika fűszerlevest főzött, mostanság ez a kedvenc elfoglaltsága: válogatás nélkül keveri össze a fűszereket egy lábasban - mondjuk gyömbér és zeller tuti van a mixben, ezek a kedvencei. (A fűszerek el vannak amúgy zárva egy fiókba - még mielőtt... De természetesen ki tudja nyitni a gyerekzárakat. No lépek, ideje leszedni a zongoráról...)

Update: Próbálok jelentkezni a REBT képzésre, izgulok, mert postán kell és alig van hely, mi lesz, ha lekésem? Mondjuk az sem jobb, ha nem késem le, mert attól tartok nem fogok merni megszólalni ir szakemberek előtt és hát jajjjj.
Ja meg az is van, hogy miután nincs fedett tesiterem a suliban és a mozgásoktatás egy az egyben irtó gáz ebben az országban úgy tűnik (mondjuk most, hogy ezt irom, basszus, hallottunk már olyat, hogy ir világbajnok / olimpiai bajnok? no ugye) beirattam Pipit táncra kedden fél 6tól negyed 7-ig és hétfőn viszem get active órára is 6-7ig. (A tánc miatt húzta a száját először, de aztán mondta, hogy szeretne menni mégis, én meg kaptam az alkalmon és azonnal jelentkeztem a helyében, igy járt.)  
Szóval a következő pár hónapunk úgy fog kinézni, hogy:
Hétfő 6-7 Get Active (Peti)
Kedd 5.30-6.15 Tánc (Peti)
Kedd 7.30-9.30 Life Skills (én)
Szombat 9.30-4.30 REBT (én)
Szombat 8-12 Ping-pong (T.)
T.-t próbálom rávenni, hogy járjon (ingyen) jógára a Cégnél (vagy menjen gym-be heti egy-két órát), de eddig még nem voltam sikeres...
Ami engem illet, ha vége ezeknek a kurzusoknak (december elején), szeretnék keresni egy profi fotós tanfolyamot is a világitásról, illetve lehet nem ártana eljárnom egy felfrissitő angol nyelvtanfolyamra sem vagy nem is tudom. A nyelvtani szabályok mind megvannak, alkalmazni is tudom őket simán, de a szókincsem botrányos, alapszavak sem jutnak eszembe sokszor, tök ciki. Hát igy.

Karácsonyi jegyeket nézünk Nagyinak és most T. totál berágott rám, mert mondtam, hogy bizony 24-én ne jöjjön ide az anyja.
Nem értem, hogy merülhet fel ilyen egyáltalán?! Mit csináltatok Karácsonykor? Hááát, először kimentünk a reptérre fél 5-re, aztán ötösben vártuk a Santa-t. Hihetetlen.

Olyan, mintha ezer éve irtam volna, erre most nézem, pénteken. Nem tudom, hogy ment ilyen lassan most ez a hétvége, de mintha ólomlábakon csoszogott volna.
Pedig szombaton nagyon aktivak voltunk, délelőtt a Kukacos játszótéren voltunk, délután meg Stillorgan Heath-nél, majd utána még a Lidl-be is beugrottunk, mégis egész nap úgy éreztem, hogy sosem lesz este. Megjött az ősz amúgy anélkül, hogy valaha nyár lett volna idén, hullanak a levelek, elővettem a téli kabátokat és este, mikor kinyitom az ablakot, hogy szellőztessek, totál füst- és télszag van, botrány.
Vasárnap, főleg a szombathoz képest lazáztunk, aminek az volt az oka, hogy Palika elkapta Petitől a náthát, igy szombat este 38,2-vel feküdt le... Mivel úgyis hétvége volt, nem kellett kimoccannunk, igy délelőtt T. elvitte Pipit a Herbert Parkba, mi itthon maradtunk és főztünk, délután meg mindnyájan takaritottunk és vártuk a nap végét.
Hjajjj és közben próbálom kiművelni magam, hogyan legyek self-employed...

On a different note:
Tüntetést szerveznek holnapra, hogy Irország fogadjon be több menekültet (eddig 1800 jön), erre valaki bekommentelte, hogy esetleg az ir hajléktalanokkal kéne törődni, hogy "maybe we should sort out our weather first". Szerintem haláli.
(Mondják ezt ott, ahol szerintem Dundrumban egyedül több burkás nő él, mint Magyarországon összesen.)

Palika tegnap nagyfiú lett, egyrészt meguntam, hogy minden este harcoljak a rugi ráadással, úgyhogy életében először pizsiben aludt (szupercukiság a köbön) illetve rájöttem, hogy hülye vagyok, hogy szórakozom a cumi kimosással, tehát ezentúl az esti tápszert szépen butykosban kapja. Hurrá.
Pipi amúgy ma már volt suliban, kutya baja, csak be van dugulva az orra. Amig ő iskolában volt, mi Pajával betámadtuk a Nutgrove-ot és miután ettünk egy scone-t a Calypso Cafe-ban, vettünk Petinek egy sportcipőt a Tescoban, nekem egy fekete gatyát meg egy piros felsőt a Penneys-ben meg még pár apróságot a Dealz-ben. Épp odaértünk Petiért 3/4 12-re...
És kitaláltam, milyen jellegű fotózásba ásom bele magam. Yay!

Szóval Pipi már ma nem ment iskolába. Természetesen vitatkoztunk rajta T-vel egy sort, mert én mondtam, hogy bazzeg, folyik az orra, de egyébként vidám meg minden, mi az istennek maradjon itthon, kibir 2,5 órát igy a röviditett napon, itthon sem fog lefeküdni, de végül mivel reggel 37,4 (!) volt a hőmije, rábólintottam, hogy oké, ne menjen suliba, bár ha 20 napnál többet hiányzik, jelentik majd valami szervezetnek és az hú, de marha jó lesz. (Ezzel az erővel legyen magántanuló érted... Ja és rádöbbentem, hogy nem mehetek el teljes munkaidős állásba, mert mégis ilyen esetben mit csinálnánk... Nem biznánk babysitterre betegen, T. pedig valószinűleg mindig tizszer annyit fog keresni, mint én, ergo... Ez nem Magyarország, a szabadságok / betegállományos napok nem úgy vannak, mint otthon. Vállalkozni kell, ennyi.)  
Emellett a betegség mellett egyébként más miatt is rossz kedvem van: konkrétan nincs a suliban tesiterem. És ez igy rendben van. És ez nem kivételes. Ez természetes. Irországban, bazmeg! Ahol 365 napból 300-on esik az eső valamennyit. Mivel ma nem mentünk, T. bevitte a jövő heti menürendelésünket és látta, hogy a esőben kinn toporog 30 gyerek azon a kis udvaron és egy tesitanár-szerű ember egy labdával a kezében magyaráz. Eszembe sem jutott feltételezni, hogy nincs tesiterem, ahol lehet tornázni ha szar az idő! Hát milyen ez már. És ez egy előkelő környék, ahol állitólag gazdagok laknak. Eleve idegesit, hogy nincs ám minden napos mozgás, még a kicsiknek sem, heti kétszer mennek ki "tesizni" (= hallgatni, hogy valaki mesél nekik labdával a kezében) és erre tessék, most kiderül, hogy beltéri terem nincs is. Sirok.

Néhány Palika az utókornak:

• Rászokott a rúdsajtra. Szinte csak azt eszik kenyérrel reggelire / uzsonnára. A felvágottat, szalámit kiköpi. Még mindig imádja a paradicsomot meg a paprikát (meg a retket és kb minden zöldséget).
• Ha villát vagy kanalat kap, akkor csak azzal hajlandó enni: rászúrja / ráteszi a falatot kézzel az evőeszközre és úgy kapja be. Haha.
• Imádja a "Mátyás király levelet ir..." mondókát. 
• Iszonyú veszélyes életet él: mindenhová felmászik, mindenhol ugrálni próbál, folyton meg kell menteni valahonnan. Feláll a kanapé karfájára és lazán ledől, gondolkodás nélkül. Emellett folyton mindent kiönt egy idő után (jah, csak pohárból hajlandó inni, a butykosnak lőttek, ha az asztalnál ül, szépen iszik, de kb két percig tud ülni, utána megunja, felkapja a poharát és azzal mászik le a székről és természetesen vagy magára boritja vagy a szőnyegre...), olyan, mintha húsz keze lenne, mindig bajt csinál, mindent leránt és sokszor találtam már késsel a kezében, amit csak tippelni tudok, honnan szerzett meg. (Egész horrorfilmbe illő ilyenkor.) Múltkor álltam a konyhában, egyszer csak érzem, hogy csip, oké, de jajj, ez mintha kissé erős lenne, hátranézek és egy nagyollót szorit össze a két kezével a combomon, mintha metszőollóval dolgozna... Múltkor amúgy összetört egy poharat, amit utána összeszedtem és kidobtam - no most ezóta ha iszik valamiből, az 90%, hogy a kukában landol egy idő után. Ja, meg a wc-ből Peti ágya alá tolta a fellépőkét egyszer és felmászott az emeletre. Sosem hittem el, hogy vannak ilyen gyerekek... Peti lelkileg kikészitős volt, Palika fizikailag. Durva, nagyon durva.    
• Mostanság nagyon szeret gyurmázni, ez mondjuk aranyos nagyon. 
• Megtanult horkantani szándékosan, néha poénból hétrét görnyedve megy (törpejárás akar lenni, de nem jön össze) és szeret poénból pukázni a kádban. Ilyenkor gyöngyözően kacag.

Pipi egyébként olyan okos.
Amellett, hogy megkérdezte ma, hogy birja el a Föld ezt a sok embert, hiszen irtózatosan nehezek vagyunk, arról is érdeklődött, hogy születhetett meg az első ember, hiszen nem lehetett senki hasában... Kicsit befostunk, hogy jutott ez eszébe, de megnyugtatott, hogy nem a suliban beszéltek erről, hanem ez csak úgy beleszállt a fejébe... Hm.
Pipinek amúgy 37,7 volt este a hőmije. Kezdődik...

A suli kivülről

• Vettünk Anyuéknak jegyet októberre. (Már hogy mi vettük meg és majd kifizetik.) 
• Megjöttek Pipi cipői: mindkettő kicsi. Pontosabban nyomja itt-ott-amott. Elegem van. 
• Peti kapott az első iskolai napja örömére egy felfújható távirányitós Android robotot. No comment. (No jó, de. Az úgy volt, hogy hétfőn reggel eszembe jutott, hogy veszek vmi apróságot neki, hogy iskolás lett, jaj, jaj, de rájöttem, hogy másfél óra semmire sem elég, mig érte kell menni, hát mondta T., hogy akkor majd ő néz vmit a céges kisboltban... Hát végülis ja. Mi mást is hozhatott volna, mint egy távirányitós robotot....)
• Hétfőn délelőtt sehol sem voltunk, csak pakolásztam, tegnap voltak Krisztiék (eljöttek velünk Petiért a suliba és 3/4 2-ig még itt voltak), ma meg voltunk Pajával a Lidl-ben, de épp hogy csak visszaértünk Petiért. Főzni ma nem főztem, csak mirelit pizzát ettünk (hehe), viszont nagyon gáz volt, mert olyan csipős volt, hogy leszállt a fejem. El is határoztam, hogy csak Ristorante mirelit pizzát veszek ezentúl, mert a többivel mindig megjárom. Nem tudom, mennyiből tartana a dobozra rányomni egy (vagy kettő) erőspaprika jelet, hogy tudja az ember, mire számitson... Utálom az erőspaprikát, vagy tiz percig próbáltam az összes alattomosan megbújó csipős darabkát leszedegetni, de még igy is maradt egy rakás és még igy is nagyon erős volt a végeredmény. Fúj.  
• Pipi nagy kedvence Meatloaf mostanság. Nem tudok napirendre térni afelett, hogy csomó mindent ért az angol nyelvű számok szövegéből is és mindig azon kapom, hogy olyanokat dúdolgat, hogy "What about love that lasts forever?". És még kritikuskodik is, hogy hűűű, milyen energiával énekel ez a Meatloaf... (Mondjuk tegnap óta az megy, hogy "one, two, three, one, two, three, drink"... Remélem ezt a suliban nem adja elő haha.)

Szóval megvolt az első (három) napunk az iskolában.
A héten még később kell menni (9-9.30 között) és előbb jöhetnek el (11.45-kor), hogy ne kavarodjanak a többiekkel, ne érezzék annyira elveszettnek magukat. Pipi eddig nagyon lazán vette az egészet, mindenféle nógatás nélkül kelt korábban (8.10kor haha), öltözött egyenruhába reggel és sétált el mellettem az iskoláig. (700 méter, kb 15 perc) Gondolom nem lesz ez mindig igy, de ez alatt a három nap alatt még tetszett neki a dolog. Az iskolába érve bekisérhetjük őket a termükig (ezen a héten, jövő héttől már nem), leültethetjük őket (négy nagy asztal van, hat-hat székkel, talán 24-en vannak, de ez nem biztos) és mindenkinek fix a helye, ott ül, ahol az első napon megtalálta a nevét felragasztva az asztalra... Peti sajnos két kislány között ül, azért mondom, hogy sajnos, mert szerintem ennyi idősen engedni kéne, hogy a kisfiúk a kisfiúkkal, a kislányok a kislányokkal barátkozzanak, mert ilyenkor még dúl "az ellenkező nem hülye" hozzáállás és hát érted, bármelyik kisfiú jobb lenne, mint egy Lány... Ami leginkább zavar, hogy az egyik kislány a kettőből egy kis idegesitő picsa szófogadatlan amazon. Már az első napon arra mentünk be, hogy az összes gyerek ül és szinez, pillog megilletődötten, egy kislány meg folyton pöröl és pattog (miért nincs itt gyurma? miért van itt ilyen meleg? stb) és mikor hazafelé megkérdeztem Pipit, mi volt, mit csináltak, csak arra emlékezett, hogy rugdosták egymást a kislánnyal az asztal alatt... Mikor másnap vittem, Peti ahogy nyúlt a zsirkrétáért, hozzáért a kislány lunchbox-ához, ami az asztalon volt (nem lökte fel, nem tolta arrébb, hozzáért), erre a kis hülye felpattant és szaladt a tanitónőhöz, hogy az a kisfiú hozzáért a táskámhoz és ujjal mutogatott Pipi felé. (Itt közel voltam ahhoz, hogy letöröm az ujját - azt hiszem nem kéne nekem Montessori kurzuson gondolkodni, nem szeretem én annyira a gyerekeket...) Az igazat megvallva, azt sem tudom, ki más jár az osztályba, mert mindenki beleolvad a tömegbe: ülnek csendesen, szinezgetnek, elvannak, ez a kislány az, akit már az ajtóból ki lehet szűrni, mert folyton úton van a tanitónő felé, hogy valami miatt akadékoskodjon. (Egyébként láttam az anyját - jééézusom, minden megvilágosodott... Egy mosolytalan, totál Brünhilda spanyol (jó, tudom, ez paradoxon, de érted). A lényeg a lényeg, utálom, hogy Pipi mellett ül ez a morcos és folyton elégedetlen kiscsaj, na. Remélem x időnként lesz ültetés...)
Peti amúgy nem sok mindent mesél, mit csináltak, az tuti, hogy minden reggel szineznek, mig mindenki odaér, majd egyszer kimennek az udvarra, miután megették a tizóraijukat, amit a szülők csomagolnak, de hogy ezen kivül mi történik, arról fogalmam sincsen. Várom már a jövő hetet, hogy élesben nyomjuk a témát, mert ez a 9.30-tól 11.45-ig tartó idő nagyon gyér szerintem, épp odaérnek, már jöhetnek is el. A tanitónő amúgy szimpinek tűnik, mosolygós, kedves arcú, remélem, hogy a dolgát is érti. Van egy tanár segéd is, egy magas, szemüveges fickó meg tegnap benn volt még egy nőci, aki a gyerekek nyelvi fejlettségét méri fel.
Iskolatáska nincsen, a könyveket benn tartják, tolltartó sem kell, mert a suliban közös ceruzákkal, tollakkal, szinesekkel dolgoznak. Hétfőnként majd fognak kapni házi feladatot (pár feladatlapot), ezt csütörtökig kell megcsinálni és visszavinni. "Ebédet" kapnak jövő héttől, tegnap kaptunk egy menüt, amin be kell jelölgetni, mit kérünk*. (Ez persze nem meleg étel, azzal lehet variálni, mi legyen a szendvicsben... Jajj.)
Ami a "beilleszkedést" illeti, Peti eddig nem panaszkodott, szivesen megy, egy percig sem nyavalygott, hogy nem akar menni vagy ott maradni - gondolom unta már magát itthon hehe.
Ami a leggyengébb pont (az udvar mellett, ahol semmi, de semmi nincs az ég világon és totál kicsi is) az a gyerekek begyűjtése: odamész, sorban állsz a többi szülővel egy két méter széles kis vájatban (kinn, szabad ég alatt persze) és amikor a tanárnő felismeri, hogy melyik gyerek tartozik hozzád, akkor kiküldi az ajtón. Ez kb 15 perc nyomorogva sorban állást jelent most, hogy csak a junior infantosok vannak, (jövő héten már ugye később végeznek, akkor jönnek ki a senior infantosok is) ez roppant remek lesz majd esőben, alig várom. (Kocsival nem lehet értük menni, mert sosincs parkoló az iskola előtt, de a legközelebbi parkolóhely is vagy 200 méterre van a kaputól - oda mondjuk tuti nem tudok majd beállni, mert 10000%, hogy nem lesz szabad soha... Ez mondjuk baromi szar.)
Ennyi három nap után.    

Mikor szombaton Hugo-ék bulijából átmentem Blackrockba vásárolni, hallottam egy számot, amit egy roppant idegesitő hangú nő énekelt, igy át is nyomtam máshova, de mivel nem volt más jó szám, végül visszatértem és mivel ekkor már a refrén ment, ott is ragadtam és rájöttem, hogy ez iszonyatosan fülbemászó és marha jó. Mig meg nem érkeztem a boltba, azt dalolgattam és próbáltam nem elfelejteni, hogy majd itthon rákeressek, ki énekli, mi ez, miegymás, de persze elfelejtettem és erre ma T. átküld nekem egy számot, ami mit ad isten, az Én Számom, csak más előadásban. Durva, nem? 2014 eleji dalról van szó, 2015 ősze van. És mindketten pont most találtunk rá. Mókás.