Hűűű elég aktiv eddig ez a bank holiday weekend, de olyan jó igy.
Péntek este T. palit sütött, én pedig a maradék tojásfehérjéből életemben először csináltam kókuszcsókot. Ez a név, te jó isten, de béna. 

Tegnap délelőtt T. bevitt engem és Petit a központba és mig ő Palikával továbbgurult a Woodies-ba Halloween dekort / jelmezeket nézegetni, mi Pipivel felültünk a Liffey River Cruise-ra, mert volt ugye Tesco voucherem és mivel októberben lejárt, nem akartam bukni. A 11.30-as járathoz mentünk ki és bár nem volt túl érdekfeszitő a túra (jó, hát aki dunai sétahajón járt a nyáron, annak semmilyen más folyó nem izgi), Petinek tetszett. Mázlink volt, mert félig volt tele a hajó, igy ha úgy hozta a látvány, átülhettünk bárhová és egyébként is, jó volt ez a szellős elrendezés, múlt héten iszonyú tömeg lett volna... 45 perc volt az egész egyébként, negyed 1-re végeztünk is, ekkor bevetettük magunkat a városközpontba, kézenfogva végigandalogtunk átverekedtük magunkat a kétes kinézetű tömegen és felvettük a Halloween szárnyaimat a Guineys-ben. Hű bakker, kemény élmény volt... Eleve a városközpont nagyon húzós, még nappal is (a VIII. kerület kutyatöke ehhez képest... a Henry street a csórók és mindenféle gyanús arc Grafton street-je), de a Henry és Mary street is elbújhat a Talbot street mögött, ami a Spire-től jobbra van és én 8 év alatt most voltam arra kb másodszor, szóval igen ledöbbentem, hogy néz ki... Na de mindegy, túléltük, valószinűleg az elkövetkezendő 8 évben megint nem megyek oda többször, mint kettő... A Guineys után visszasétáltunk a hidhoz, útközben felkaptunk egy Subway szendvicset (tonhalas, 4 inches) és két cookie-t és hazacsigultunk a szombat délutáni dugóban. (Már pénteken alig jutottunk haza a Cafe O'Playből, nem tudom, mi a penna volt.) Itthon ebéd, Palika maratoni altatása (volt vagy 3, mire kidőlt), majd lefeküdtem én is aludni kicsit, mert teljesen kihullultam. Este el akartam menni Tesco-ba vagy Lidl-be, de akkora dugó volt egész nap a házunk körül, hogy hagytam a fenébe. Csak a sarki kis Tescoba sétáltunk el Palikával, ahol találkoztunk Felix-szel (Peti osztálytársa) és Matildával (szintén), majd loholtunk is haza. (Én mondjuk szerettem volna sétálni, de Paja tekert a kis bicóján, mint a vademberek.) Mig mi vásároltunk, T.-ék takaritottak, porszivóztak, majd az este már a szokásos rutinnal telt, fürci, mese, alvás.

Ma az óraátállitásnak köszönhetően a fiúk már fél 7kor felkeltek, hűűű, nagyon örültem... (Peti is átjött hozzám aludni éjjel, de ő már olyan furfangos, hogy mielőtt beugrott volna mellém, megkérdezte, hogy "Van itt még hely egy olyan Petinek, mint én?" - na erre hogy mondasz nem-et?!) Délelőtt hosszas tanakodás után (sajnos ugye az utcánkban futnak mindig a maratonosok és  természetesen ma is volt maraton futás - idén vagy huszadszor haha és ilyenkor se ki - se be az elv, minden le van zárva, nagyon frusztráló, először vicces volt felülről nézni a futókat, de most már kicsit uncsi, hogy bármilyen futóverseny van, mi szivunk egész nap, mert le vannak zárva az utak és az ablak előtt megy ezer decibellel a biztató zene), no szóval hosszasan meghánytuk-vetettük a dolgot és bevállaltuk, hogy kiszökünk a kordonon és elmegyünk a Botanikus Kertbe, hogy Peti és T. is megnézhessék a tök kiállitást. 10 előtt már oda is értünk (ennyiből mondjuk jó volt az óraátállitás, alig voltak még 3/4 10 táján, simán találtunk parkolót), megnéztük a tököket, csináltam pár képet a fiúkról a nagy Halloween-i dekor előtt, majd ahogy indultunk el, meghallottam, hogy valaki magyarul beszél és lám, Artúrék jöttek be épp...

Értelmes gyermekeink

Nagyot röhögtünk, hogy egyre gondoltunk és az út további részét nyolcasban tettük meg. Peti teljesen megkergült, folyton ölelgette Artúrt, futóversenyre hivta, az meg persze adta alá a lovat, úgyhogy folyton csak a hátukat láttuk és a nevetésüket hallottuk, ahogy ugrándozva szaladgáltak a fák között. Palikát sem kellett persze félteni, ő nyomta, hogy báci felvesz, báci mellett megy baba meg báci kerget, baba szalad, nagyon cuki volt, majd megzabáltam. (T. készitett (volna) családi fotót róluk, de Palika persze felkéredzkedett és mint aki jól végezte dolgát mosolygott a kamerába haha...) Negyed 1-ig maradtunk végül, jól kidöglöttünk, mire hazaértünk, volt 1 óra, mert a kocsit a hotel mellett kellett hagynunk, nem jöhettünk haza, csak gyalog a maraton miatt... Ebédre pizzát rendeltünk (bár Artúr felajánlotta, hogy áthoz nekünk egy adagot az ő ebédjükből, amit ő már tegnap este - ma reggel megfőzött hahaha), jól beettünk, majd nagy nehezen elaltattam Paját az üvöltő zenében. Mig aludt, csináltam kókuszgolyót és néhány káposztás pogácsát (jól megszivtam, rendeltem a Tescoból kelkáposztát, mert frankfurti levest akartam mára, jött is, de bakker mire leszedtem a külső tekergős leveleket, belül sima káposzta volt az a szemét, úgyhogy változott a terv, ezért lett káposztás pogi...), majd vártuk Hugo-t, mert ma még playdate-ünk is volt. Talán mert kifáradtunk délelőtt, talán mert korán keltünk, nagyon idegesitett ezúttal ez a randi: a fiúk őrültködtek, rohangáltak, vadultak, én pedig úgy éreztem, nem lehet őket kontrollálni. Nagyon szar érzés volt. (Meg nem mellesleg baromira idegesit, hogyha belegondolok milyen egy lányos playdate... Oké, nyilván nem mindig csendes az sem, de nem hiszem, hogy a csajok ezerrel rohangálnak fel és le a folyosón orditva, mint akiknek elmentek otthonról... (Ja, a legviccesebb, a lányok délelőtt egy büdös szót nem szóltak. Egyet sem. Nem is köszöntek. Egymással sem beszéltek, nem hogy mondjuk T. vagy az én nyakamba ugráltak volna folyton, mint Peti tette Artúrral... Végig fogták Gyöngyi kezét, végig, tényleg, szó szerint és ott sétáltak mellette egy szó nélkül. Nagyon nagy volt a kontraszt...)) Szóval Hugo negyed 5-től fél 7ig volt itt; mikor T. látta mekkora az őrület, fogta Palikát és elvitte a Lidl-be vásárolni, én meg próbáltam egyben tartani a házat, khm jó volt, na. T-ék fél 7kor jöttek meg, akkor bedobták Hugo-t a kocsiba és hazafuvarozták. Este még mostam - teregettem egyet, most épp sütőtökös sütit sütök a holnapi buliba, fárasztó volt ez a mai nap, bevallom, öreg vagyok én már ehhez...

A hetünk Halloween lázban égett, tegnap délelőtt a Botanikus kertben voltunk Palikával, ma pedig a Cafe O'Play Halloween party-ján, ami annyiban volt Halloween-i, hogy volt pár tökös plakát a kávézó résznél. Tegnap sikerült elhozni Pipi kulacsát is az Elverys-ből, hát, ez a kulacs eredetileg €19 lett volna, most €8 volt asszem, ennyit megér, de hogy €19-t tuti nem adtam volna érte, az 1000%. Tegnap délután elkezdtük kifaragni a tököt is, egyelőre kibeleztük szegényt, itt tartunk, hello.
Ime pár kép:

Ez a sapka 3-7 évesekre való... És lepattan róla, olyan kicsi...

 

Szervizbe vitte a kocsit reggel T., úgyhogy ma nem mentünk sehová Pajával délelőtt, ez volt az ún. antihalogatós napunk: végre eltettem minden kimosott ruhát, főztem egy tök jó rakott karfiolt (egy adag maradt is, betettem a mélyhűtőbe) és valami krumplis-répás-sajtos-tejszines holnapi ebédet is (túl soknak itéltem a darált húst, a felét ehhez kevertem), kitakaritottam a fürdőszobát meg a WC-t, összepakoltam mindenhol, tekertem egy kicsit a szobabiciklin, megettem a maradék mézeskalácsot és hát közben Palikát szórakoztattam. Délutánra is vannak terveim, össze kell rendezni végre Pipi rajzait, mert megesznek minket és leckét is kell irnunk meg rendelni kell a Tescoból.
A súlyom reggel egyébként 57,8 kg volt, ruha nélkül, hát jajj, van még mit leadnom, minimum 2 kg-t; a combom kerlülete meg 57 cm volt, bár ezt olyan nehéz mérni, mert rugalmas kicsit az a szalag, szóval ha jól meghúzom, lehetne az 55 centi is, de maradjunk az 57-nél, annál több nincs, az biztos.   
Fel vagyok háborodva amúgy, mert szép és jó ez a fogadjunk el mindenkit meg integráció hurrá, de tegnap Dev úgy belekapott Peti szemébe (vagy megkarmolta?), hogy most egy tök nagy karmolásnyom van a szeme alatt. Egyszerűen halálosan unom ezt. Tudom, nem könnyű a "nehéz gyerek" szülőjének sem lenni, szegény Aspergeresek meg autisztikusak meg ADHD-sok, én valószinűleg meg sem tudnék küzdeni egy beteg vagy problémás gyerekkel, de basszus k*rvára zavar, hogy a saját, ép és egészséges gyerekem sziv azért, mert más gyereke Más. Nem tudom, mi a megoldás, de Peti pl a légynek nem tud ártani, se szándékosan, se figyelmetlenségből, mert az utóbbihoz túl fegyelmezett, de idegesit, hogy ő az, akit folyton rángatnak, ellöknek, megkarmolnak, megharapnak, bántanak. Most tényleg, az átlagos, normál gyerekek jogaival ki törődik?! Ők örüljenek annak, hogy átlagosak és normálisak, és verjék a feneküket a földhöz azért, mert nem ők a "problémások"? Bahh, annyira felcseszi ez az agyam, mindjárt be is teszek egy képet, hogy néz ki a szeme...   

Intézkedős hetünk van eddig, de az is igaz, hogy még csak kedd van, ki tudja, mit hoz a hét második fele...
Tegnap délelőtt a Trojan Gymnastic Academy-ben voltunk - megint, majd este megrendeltem Petinek a kulacsot (most 20%-os akció van, megérte várni hehe) és rendeltem egy Halloween jelmezt is magamnak bizva benne, hogy hétfőig át tudom venni. (Semmi extra, csak egy felső, angyalszárnyakkal, de cuki, sosem volt még Halloween göncöm.)
Ma a Stillorgan Heath-i játszón voltunk (hát mit csináljak, úgy tűnik, megöregedtem, mindig ugyanoda megyünk), majd hazafelé beugrottunk a Health Store-ba a megrendelt Lavera fogkrémért (yaaaay), feladtam a Dublinfox-os nyereményeket a postán, beugrottunk a Dealzbe elemekért meg rágcsákért és benéztünk a Tesco-ba is pelusért meg némi gyümölcsért. Ebédre tegnap kelbimbót ettünk, ma zellerkrémlevest, tök büszke vagyok magamra. Holnapra rakott karfiolt tervezek, már ki is vettem a darált húst a mélyhűtőből. A húsokkal sajnos továbbra is hadilábon állok, ma bementem egy henteshez is, hátha tudok venni csirkemellet, de fordultam is ki ugyanazzal a lendülettel - iszonyú, milyen szag volt ott. Egyszerűen olyan szakaszba értem, hogy undorodom a hústól, most már mindenfélétől. Szomorú, mert nem tudom, mi a pennát kéne helyette ennem, nincsenek jó húsmentes receptjeim. (Mondju k húsosak sem.)
Petiék 16-án mennek az Imaginosity-be, €7 lesz, el ne felejtsem odaadni neki, plusz péntekre is be kell vinniük €3-t, Halloween raffle-re, azt is észben kell tartanom.
Na hát itt tartunk.    

After school

Ja, el is felejtettem irni, hogy nagy szomorúságomban a héten egyik este banános kókuszgolyókat csináltam, másik este meg megsütöttük a szezon első mézeskalácsait. Utóbbi sajnos nem lett túl jó, valahogy vékonyra nyújtottam a tésztát és túl édes is lett, lehet keresek majd egy új receptet, mert bár először kétszer finom lett a végeredmény, ez már a második eset, hogy nem vagyok elégedett...
A mai nap amúgy elég furcsa volt, reggel elindultunk a Liffey River Cruise-ra, mert október 31-ig érvényes a voucher, amit vettem, de nem találtunk parkolóhelyet sehol... Gondoltuk oké, akkor Peti meg én kipattanunk és megyünk ketten - erre mire odaértünk, a kigyózó sor végére beállva kiderült, hogy már fully booked a 11.30as járat... Szuper. Elsétáltunk hát Pipivel a magyar bolthoz, ahol T.-ék megvártak minket és vert seregként mentünk haza ebédelni. Délután szintén nem volt nagy program, Peti puzzle-zett és Legozott, mi meg takaritottunk, csendesen elhömpölygött a nap.

Mondjuk annak örülök, hogy megérte megvenni Petinek az IKEA-s vasalós bigyókat, mert imádja. Oké, nem egy LEGO, de sokszor leül vele játszani.
Ma amúgy laza napunk volt, délelőtt (megint) a Stillorgan Heath-i játszón voltunk, mert Paja szerette volna megmutatni Pipinek a Kuflis játszóteret, majd hazajöttünk, gyorsan ebédeltünk és rohantunk a fogorvoshoz. (Megkértem T-t hogy jöjjön már ő is, hátha nagyon nem akar Palika együttműködni, akkor szükség lesz az ő kreativitására is, de legalábbis az újdonság erejével fog hatni a személye és az hátha segit.) Ugyanahhoz a dokihoz mentünk, aki kihúzta a fogam tavasszal, most is jó arc volt és hálistennek Paja sem volt vészes. Ugyan ment az öleg-öleg, de ölbe vettem és együtt leültünk a fogorvosi székre, szépen megvilágitott minket a doki és egy kis noszogatásra Paja szépen kitátotta a száját, hogy az orvos körbenézhessen belül a kis tükrével. Szerencsére nem látott semmi különöset a doki, sem lyukat, sem elszineződést, úgyhogy arra jutott, hogy valószinűleg érzékeny Paja egyik foga vagy még nő (igaz, kinn van már, de lehet, hogy még 1-2 mm-t kijön kifelé és ezt érzi). Mindenesetre látható gond nincsen, ha rosszabbodik, vissza kell mennünk, de ennyi. Nem értem amúgy nagyon ezt az egészet, ma pl ebédnél mondta, hogy nagyon fáj, nagyon fáj, ezen kivül még délután jött oda egyszer majdnem sirva, hogy jajajaj, nagyon fáj a fogam, de ennyi. Se reggelinél, se vacsorakor nem emlitette. Ja, fogmosásnál is mondta ma, de akkor most mondta először, csodálkoztam is, hogy ha ebédkor mindig mondja, fogmosáskor hogyhogy nem. Kicsit aggaszt azért a dolog, már azt képzelem, hogy az állkapcsa fáj vagy nem tudom elképzelni, mije, de nem tudom, hova vigyem. A GP körberöhög, a fogorvos szerint minden oké... Now what? Ahhh.
A rendelő (meg a váró) amúgy nagyon profi volt: az asztalon volt két Ipad, az egyik tele játékokkal a gyerekeknek... A sarokban pedig ott volt az egész rendelő Lego-ból. A legapróbb részletekig stimmelt minden, még a képek a falon is, az esernyők a bejáratnál, az asszisztensek egyenruhái... A fogorvos készitette, 80+ óra alatt, több, mint 3500 darabból... (Ez oda volt irva mellé.) Szóval ime a rendelő:

Olyan hülye hetünk van, hogy elképesztő.
Egyrészt, ahogy irtam, totál pocsék gondolataim vannak mostanság, teljesen kivagyok, néha úgy érzem, kéne irni az Aware-nek, de nem hétfőn, mert akkor még nekem kéne válaszolnom a saját depressziós levelemre, az meg nem lenne túl konstruktiv...
Másrészt szerda este egyszer csak megjelent T. kezén több vörös tintafolt, ami az istennek sem jött le. Hajnali 1ig kerestünk, mégis honnan a fenéből szerezte a foltokat, mihez nyúlt, mit tapogatott meg és nem találtuk meg a ludast. Hálistennek fél 1 körül az én ujjaimon is megjelentek a foltok (nem is nyúltam semmihez bakker, azon agyalva, hogy mi lehet T. kezén, megágyaztam, ennyit csináltam), úgyhogy onnantól nem fostunk attól, hogy köze van a foltoknak T. betegségéhez, de ennek ellenére rémálmaim voltak, azt álmodtam, hogy T-nek megint rohama van és hivnom kell a mentőket, de közben itt a két gyerek és mégis mi a franc lesz most, annyira kétségbeejtő volt, hogy iszonyú. (Ez a sokadik pont, hogy folyton ott motoszkál az agyamban, mi lesz, ha T. elkezd sűrűbben rohamozni?! Mi lesz, ha tolókocsiba kerül?! Nem is tudnám tolni, olyan nehéz!) No szóval a lényeg: azóta sem derült ki, mi fogta össze a kezünket. Tuti valami tinta volt, mert nem jött le vizzel, acetonnal, ecettel, semmivel, két nap volt, mire lekopott, de nem tudni honnan jött. Spooky.
Harmadrészt meg... Majdnem felgyullasztottam a lakást. Épp főzni készültem ma este, feltettem az olajat forrósodni és mig rákerestem pontosan hogy kell gulyáslevest főzni, az a szar lobbant egyet és kigyulladt. Hagytam már ott olajat a gázon, semmi nem történt, leégett, mint az állat, de nem gyulladt ki. No most igen. Vagy fél méteres lángok csaptak ki a lábasból, azt hittem befosok. Rémlett valami, hogy vizet nem ereszthetek rá, mert kispriccel az olaj, úgyhogy fogtam gyorsan még egy lábast és ráforditottam, hogy elvonja az oxigént, de még vagy 5 percig nem mertem felemelni a felső edényt, nehogy újra fellobbanjon a tűz... Az egyetlen gond, hogy riadalmamban a konyha közepére dobtam le az égő lábast, úgyhogy most gyönyörű a konyhánk linóleuma... (Oké, amúgy is ronda volt, de hát na.) Utólag megnéztem, mi lett volna, ha vizet öntök az égő olajra, hát nem szép történet... Azt hiszem kimondhatom, hogy velem volt a védőangyalom... (De bazzeg, látod ez az... Ennyi az élet... És ha nem jut eszembe, hogy nem szabad vizet folyatni rá?! Sirok.)      
És akkor illusztrációk:

Jaj annyi miatt szorongok mostanság, totál le vagyok törve.

• Először is Anyuék legjobb barátját - még gimi óta tartják a kapcsolatot, volt az esküvőnkön is, volt már, hogy nála töltöttünk pár napot mi is Pécsen és egyébként is, jóban vagyunk, na - tegnapelőtt műtötték valami mindent átszövő daganat miatt. 10 (!) órás operáció volt, még nem tudjuk, mi a helyzet vele... Sirni tudnék, ha eszembe jut, hogy lassan elkezdenek kihalni mellőlem az emberek és basszus, ennyi az élet. Megszületsz, élsz 60-65 évet jó esetben és meghalsz. A világ meg folyik tovább, mintha mi sem történt volna. Repülőgépek szállnak fel, gyerekek mennek iskolába és ennyi. Ennyi volt. Roppantul rettegek, mi lesz, ha kiderül, hogy Anyu vagy Apu beteg. Vagy valamelyik gyereket elüti egy autó vagy kamaszként megverik őket és ott halnak meg egy szűk sikátorban. Persze nem szabad ilyenre gondolni, tudom én, de félek. Sőt, ahogy mondtam, rettegek. 
• Pajának pár napja fáj a foga. Vagy nem tudom mije. Mindig mikor eszik felszisszen és hozzám bújik, hogy jaj, nagyon fáj, nagyon fáj és remegteti magát. Próbáltam belenézni a szájába, nem látok semmit, lyukat vagy iny sérülést, de persze ez nem csoda, kb 2 mp-ig tartja nyitva a száját, annyi idő alatt meg mit látni. Holnap negyed 2re megyünk fogorvoshoz, meglátjuk, mi lesz. Már azt is sikerként könyvelném el, ha kiderülne, mi ez, ha sikerülne felmérni, van-e lyuk a fogán - ha van, hát azt el sem tudom képzelni, hogy fogják betömni. Nagyon bizom benne, hogy csak megégette valahol a szája belsejét vagy a nyelve tövét és elmúlik a fájdalom magától... 
• T. munkahelye totál fos. Már kb 3-4 éve szenved, utálja az egészet, unja, hogy egy szélmalomharc a karrierje. Meggyőződése, hogy döntően a munkahelyi stressz volt az oka, hogy anno összeesett, ezért most azt fontolgatja, hogy ha hazamegyünk (már pedig nagyon közeleg az óra, mert egyre jobban telitődik, már szerintem túl is csordult), akkor nem fog csak úgy, simán kilépni, hanem mindenképp szeretné kicsit megszorongatni a HR-t és az irodát is és ettől is fosok, mi van, ha forditva sül el a dolog és még őt szivatják meg még jobban - hiszen bármi kitelik a Cégtől, 8 év után ezzel már mindketten tisztában vagyunk. T. igazságérzete iszonyú nagy, úgy érzi, nem tudja csak úgy elengedni a dolgokat, de én meg attól tartok, hogy csak többel kötjük be, ha kiáll egy gigarendszer ellen, amivel szemben egyszerűen nem nyerhet.
• Mindezek tetejében, ha nagy eső van, beázik ugye Pipiék szobájában az ablak már vagy 2 éve és T. most irt a főbérlőnek, hogy jön a tél, esetleg lépjen már valamit, az visszairt, hogy miért, mi a baj az ablakkal (anyád!), mire T. irt egy nem túl kedves válaszlevelet, pontos dátumokkal mikor leveleztek már erről a dologról és belinkelt valami jogszabályt, hogy a landlord köteles kijavittatni a lakás hibáit záros határidőn belül blabla különben ejnye-bejnye és most ettől is fosok, mi van, ha a főbérlő valami kamu indokkal kirúg majd minket innen, mondván, hogy bonyolult lakók vagyunk és bakker nem tudunk hova menni. Akkora lakáskrizis van Dublinban, mint 2007-ben, nő a lufi, már nagyobb, mint valaha és gyerekkel kvázi képtelenség lakást találni mostanság. Minden, de tényleg minden lyuk azonnal elkel, amint üressé válik. A kicseszett Brexit miatt áramlanak át a UK-ből az emberek, jönnek a cégek és bakker nem értik, hogy nincs hova! Egyszerűen nincsenek lakóházak, nulla. Hetente nézem az ingatlanos oldalt, Ringsend-en négy (!) darab kiadó lakás van, azokból 1 egy hálós, 2 meg 3-4 hálós, 1 azaz 1 darab 2 hálós lakás van. Nyilván aranyáron. Ballsbridge-t, ahol mi lakunk már csak kabaré gyanánt nyitom meg, mert ahol egy 2 hálószobás lakás havi €2000-nál kezdődik (és azt amint felteszik, el is viszik, mert az átlag €2200 körül van) azon már csak röhögni lehet. A rohadék kormány meg mit tesz? Semmit. Az égegyadtavilágon semmit. Azt mondják el lehet menni Dublinból. Vidékre. Mert ott olcsóbb. Hozzáteszem persze, Dublin külkerületei olcsóbbak pár €100-val, de jelentős csökkenés csak akkor látható, ha az ember elhagyja az egész megyét. A gond csak az, hogy Dublinon kivül nincs munka. Különösen a külföldieknek nincs. Mert Irország egy nagy falu, falusi mentalitással és szolgáltatásokkal. Dublin is csak egy kisváros, főleg Pesttel összehasonlitva. Szóval ha el kell mennünk onnan, ahol most lakunk, akkor nekünk lőttek itt. Akkor mehetünk haza. És akkor lásd az előző pontot. Perlekedés, stressz. 

Hát igy.  

Igy fázom

Azt hiszem kimondhatom, hogy itt a tél. Hiába süt még a nap, ez már nem az a rohasztó (haha, mihez képest), fülledt, nedves melengetős nap, hanem keményen itt a hűvös-nedves hideg. Tegnap kockává fagytam a játszón, pedig csak fél órát maradtunk és már télikabát volt rajtam sállal. Nincs amúgy 6-8 foknál hidegebb, de a szél meg a pára miatt csontig mar a hűvös, nagyon kellemetlen.
Tegnap és ma is amúgy játszóházba indultunk, de végül megesett a szivem Palikán és játszótérre mentünk, mert úgy éreztem, lesz ez még rosszabb, ha nem esik az eső szabad levegőn kell lennünk... Mindkét napon a Stillorgan Heath-i játszón voltunk, ami nagyon bejön mostanság Pajának, mert már egyedül fel tud ugrani a zip line-ra és suhan, anélkül, hogy fogni kéne. Ráadásul kufli kupac is van, ami meg megint csak pluszpont hehe, mióta rászoktak a fiúk. Tegnap játszó után még beugrottunk egy harmadik Health Store-ba, hátha ott van az a nyomoronc Lavera fogkrém, de nyilván nem volt, nem is tudom, miért képzeltem mást... (Most megrendeltem Click & Collect-re, bekaphassák.) Ma a Lidl-be mentünk játszó után, úgyhogy van végre tökünk, hurrá, idén sem maradunk faragás nélkül. Tegnap amúgy megjöttek a H&M-től rendelt cuccok is, a pólón már most meg van repedve a nyomtatott minta, gondolom az első mosás után egyben le lehet majd húzni róla, pfff, a pizsamafelső meg olyan rohadék keskeny, hogy szerintem a ropitestű Pipire is szűk lesz, még egy pfff. Még jó, hogy a pizsi kivételével minden akciós volt, elvileg €50-t kellett volna fizetnem, de csak €26 volt az egész, többet nem is ér mondjuk, itt és ezennel újra megfogadom, hogy a H&M-et hanyagolom, mert szar, ennyike.

A zöld a €4-s Penney-es pizsifelső, az alsó a €12-s H&M-es

"Milyen erős vagy?"

Nagyon cuki, de a krokodil fejénél van egy repedés

Palika Petitől ellesett ninja beállása

A hetünk meg nem kezdődött valami fényesen... No semmi extra, csak olyan béna volt ez a nap eddig. Reggel, mikor felkeltem, az egész bal arcfelem fájt, de igy a homlokom, a szemem, a fogaim, minden, plusz a bal orrlyukam totál be volt dugulva: szóval újra visszatért a sosem elmúló arcüreggyulladásom, szuper... Délelőtt a Deer parkba mentünk, mert a nap tűzött, de olyan rohadt hideg és nedves volt minden, hogy 15 perc játszózás után úgy döntöttem nem szenvedünk tovább, elugrunk a Dundrumba fogkrémért, mert amit Paja szeret, az csak a Health Store-ban van, ami két helyen kapható a közelünkben: Blackrock-ban és Dundrumban, de az előbbi üzlet nagyon kicsi, még sosem láttam ott ezt a fajta fogkrémet, maradt hát az utóbbi, mert ott még mindig volt, igaz, ott meg €2-t kell fizetni a parkolásért. Sebaj, egyszer élünk, elmentünk hát Dundrumba, erre vajon volt ez a fogkrém? Természetesen épp nem... Ezek után átmentünk a Penneysbe, ahol Palika nyomta a szokásos öleg-öleg szövegét, miközben szerettem volna neki venni egy sapkát, de persze fel sem próbált egyet sem, mert miért is, mire egy 7-13 éves korig méretezésűvel végre megközelitettem a fejét - és bazmeg kicsi volt! Egy 2 éves gyerekre! Azt hittem szétrobbanok. (Annál is inkább, mert Paja kinézett magának egy 6-12 hós sapkát és azt szerette volna minden áron felvenni, de kb az öklére lett volna jó, majd mikor mondtam, hogy oké, akkor én megyek, ő meg itt marad, éktelen sirásba kezdett, amit még vagy 10 percen át nem hagyott abba, úgy megsértődött.) Végül nagy nehezen sikerült elterelnem a figyelmét, abbamaradt a sirás, én pedig gyorsan lekaptam az akciós fogasról két egyforma inget* 7-8 és 4-5 éves méretben (ez lesz szerintem a karácsonyi felsőjük egy-egy fekete mellénnyel) meg egy pamutpizsit 6-7 éves méretben és diadalmasan mentünk a pénztárhoz, mintha mi sem történt volna. A 3 cuccért összesen €10-t fizettem, király, ez legalább jó volt. Mivel ekkor már dél volt, elindultunk haza, majd kiderült, hogy a parkolás €3, pedig ha 1,5 órát voltunk, sokat mondok. Na mindegy, eddig sem jártunk sokat Dundrumba, ezután sem fogunk, de basszus eleve egy darab fogkrémért mentünk összesen, ami kvázi csak ott kapható a városban, szóval ha épp nem veszünk pár akciós ruhát, akkor €7,5-t fizettem volna érte (€4,5 a fogkrém + €3 parkolás), hát jézusom, mi a rablás, ha nem ez?! Asszem sürgősen keresni kell Pálnak valami más fogkrémet... Ezek után mikor menni kellett Petiért a suliba, természetesen elkezdett ömleni az eső, úgyhogy kénytelenek voltunk kocsival menni és ezer km-re megállni a bejárattól, vihettem Paját kézben a fájós arcommal az esőben, isteni volt, tényleg.

Hát itt tartunk. Délután Aware, Tesco rendelés, mosás, teregetés, hajtogatás - igen, ez egy új hét. (És közben fáj a fejem és be van dugulva az orrom, jaj. Aludni akarok!)

Ja, jó hir viszont, hogy az új kulacs, a Sistema még nem folyik szombat óta... Pipinek pedig ilyet szeretnék, hátha ez is jó. (Biztosabban záródónak tűnik, mint a Sistema.)

*

Nohát tegnap sem volt az a szabadtéri napunk, tekintve, hogy mire 10 körül nekivágtunk a Herbert Parknak, elkezdett esni, de olyan trükkösen, hogy tűzött a nap, magabiztosan lementünk, roller, bicaj, kenyér a kacsáknak, miegymás, erre már lenn derült ki, hogy ömlik az eső. WTF. Ha már lenn voltunk, tettünk egy kört az amcsi nagykövetség felé, mert arra végig nagy lombos fák vannak és ha ügyesen megyünk (és nem vizszintesen esik) nem ázunk el, gondoltuk szivjunk már egy kis friss levegőt... 20 percig szivtunk, majd felmentünk a lakásba és elmentünk a magyar boltba. (T. mániája ez a rongyos magyar bolt, mert akkor tud hozni Pilótát meg kókuszrudat meg kajszilét meg ilyen hasonló szénhidrátbombákat, amiktől én agybajt kapok, pedig nem vagyok egy fitnesz lédi, ez nyilvánvaló.) Na tehát elzarándokoltunk a magyar boltba, ahol Peti minősithetetlenül viselkedett, úgyhogy egész hazaúton szidtam, mint a bokrot, nagyon jó volt, tényleg. (Megőrjit azzal, hogy bemegyünk egy boltba és ilyen elnyúló, kicsit mélyitett idióta hangon elkezd nyafogni, hogy Peeeeeeez cukóóóóóóóór - mint egy bolond, de tényleg. Forr az agyam ettől, főleg azért, mert rászólok, hogy fejezze be, mert baromira idegesitő (nem is az, hogy akar valamit, akarjon, nyilván fog kapni egy dolgot, amit kiválaszt, hanem hogy minden fosra rámutat és orditva mondja, mi az: fúúúúú dióóóóóóó, ááááááá kókuszgolyóóóóóó - iszonyúan bosszant, mert tudja, hogy agyf*szt kapok ettől a viselkedéstől, hogy mindenre úgy néz, mintha legalábbis kenyéren - vizen élne mindig: bár mondjuk a kenyérre is rá tud csodálkozni, hogy kenyéééééééér ahhhhh, megbolondit.)) Mindeközben persze Paja is hozta a formáját az öleg-öleggel (bemegyünk bárhova és nem tudok ám nézelődni, vásárolni, mert azonnal nyomja, hogy felvesz anya, öleg, öleg - na igy vigyél kosarat és igy tudjál belepakolni) vagy ha épp nem öleg-öleg, akkor ő akarja vinni a kosarat, ami a zsebkendőnyi magyar boltban bizony nem leányálom, mert ahogy harcolunk a rühes kosárért, mindent leverünk, mindent megbillentünk, mindenhez hozzáérünk... (És közben a háttérben Peti nyomja a nyominger szövegét megállás nélkül.) Bahh, szóval nem volt egyszerű egy 10 perc, na. Magyar bolt után iszkoltunk haza, mint a gép, főztem egy gyorsat, majd elvittem Palikát aludni. Mig Paja aludt, én Petivel Pocoyo-t néztem, T. pedig takaritott. (Szándékosan nem álltam neki én is takaritani, mert amig én főztem, ő zongorázott és számtalanszor van az, hogy ő már este a gép előtt ül, én meg másnapra főzök a konyhában... Hát most fordult a kocka, ő takaritotta ki a fürdőszobát, ő mosott fel, ő törölt port, én meg szemrebbenés nélkül ültem a TV előtt, igy jártatok, lázongok, na.) A Nagy Takaritás amúgy nem azért ment, mert olyan kupi volt, hanem mert délután jöttek Eszterék és ha jönnek, T. mindig úgy érzi, hogy csillognia-villognia kell mindennek, mintha legalábbis patikában élnénk hehe. Oké, nyilván én sem vártam volna őket mocsokban, de csütörtök délután nagytakaritottunk a fiúkkal, úgy gondoltam egy átlagrend / átlagtisztaság pont oké, annál is inkább, mert ha megjönnek, 10 perc múlva úgyis kupi és rendetlenség lesz. Délután tehát partyztunk: a gyerekek hol az ikeás gyöngyökkel szórakoztak, hol körbe-körbe rohangáltak, 7 óra volt, mire elmentek, elmúlt hát ez a hétvége is, viszlát, mindjárt Halloween. 

A hétvégénk eddig elég egysikú: délelőtt az IKEA-ban jártunk, délután a Homestore-ban. Már régóta rágtam T. fülét, hogy vigyük vissza a Patrull kaput, úgyhogy amikor ömlő esőre ébredtünk ma reggel, úgy éreztük eljött az idő. 10 körül indultunk (mint kb mindenki) és hétvége révén iszonyú tömegben voltunk kénytelenek végigekézni magunkat az áruházon. Ha már ott voltunk, javasoltam, hogy ebédeljünk is meg, ne kelljen már főznöm otthon, ha végre hazaérünk és T. rá is bólintott, hurrá, úgyhogy megejtettük az évi egy IKEA ebédünket. (Peti kivételével mindhárman húsgolyókat ettünk sült krumplival - Palika nagyon cuki volt, ahogy tunkolta a sült krumpliját a szószba, pedig nem szereti se a majonézt, se a mustárt, se az ilyen szószokat, de most ez valahogy izlett neki (sőt, lekvárt is kért a húsgolyócskáira haha) és mindenki kapott sütit is, a fiúk csokisat, én mandulásat, T. meg almásat (utóbbi pocsék volt sajnos) szóval egész jó volt minden attól eltekintve, hogy a gyerekek az idegeinken táncoltak: Palika folyton kézzel akart enni, Peti meg mindent leejtett és összecsokizott folyton.) Mivel nem voltak vérmes vágyaink, miket szeretnénk venni, nem is költöttünk sokat, összesen két átlátszó dobozt, egy lábast, pár mécsest, egy ágytakarót vettünk ja meg persze Pipinek egy gyöngyszettet, mert imádja az ilyen kis bibelődős dolgokat. (€28-t költöttünk plusz az ebéd, a kapuért meg €33-t kaptunk, szóval jól jártunk összességében, bár tényleg alig vettünk valamit.) 1 körül indultunk haza, itthon Peti azonnal nekilátott szivecskét gyártani, én meg elvittem Paját aludni. Amig aludt, két üzlet is köttetett: T. a kiságy matracát, én meg Palika lábzsákját adtam el... 5 körül - mivel még mindig elég rossz volt az idő - úgy döntöttünk elnézünk a Homestore-ba, mert T. még nem látta a Halloween-i dekort, én pedig szerettem volna venni egy kulacsot Pajának, mert a mostani folyton eláztatja a táskámat. (Igazság szerint Petinek is kéne, mert az övé is folyik, de gondoltam veszünk egyet és megnézzük, hogy teljesit és ha jól, kap olyat Pipi is.) A boltban tehát ketté váltunk: T. és Peti a szörnyek között tobzódott, mi meg Palikával kulacsokat nézegettünk. Ilyet vettem, pirosat (sajnos egy piros volt és két rózsaszin, semmi más, szóval ha akartam volna se tudtam volna kettőt venni) majd mivel megigértem Petinek, hogy választhat egy Yankee Candle meltet, azt is vettünk egyet. Mivel a Homestore-ral szemben van a Lidl, természetesen oda is bementünk vásárolni, úgyhogy volt vagy fél 7 mire hazaértünk. (Hazafelé LGT-t hallgattunk, úgyhogy kézmosás közben szétröhögtem magam, ahogy Palika dalolgatott, hogy Nem tehettem róla, nem tehettem róla, igazán, igazán, nem tehettem róla... (Aztán fokozta is: Nem tehetett róla bácsi, nem tehetett róla...)) Az este a szokásos rend szerint telt: vacsi, fürdés, alvás.) Jóccakát.     

Annyira király ez a Postmodern Jukebox, ezt a számot például napokig tudnám hallgatni.

Idén a heti egy PE óra mellé (kiderült, hogy sajnos itt a tanitóképzőn abszolút nem tanitják a tesit, sőt, a felsőbb osztályosoknak sem tesitanár tartja a tornaórát, hanem aki épp ráér, úgyhogy semmi strukturált kislabdadobás meg Cooper teszt meg dobbantó meg bordásfal, mindenki mindig kidobózik vagy valami más egyszerű labdajátékot játszik - mondjuk nem hiába nem jön itt össze soha olimpiai arany) no szóval a heti egy tesióra mellé most beszúrtak Petiéknek heti egy táncórát is, aminek én nagyon örülök, mert legalább valami. A vicces, hogy nemrég kiderült, hogy most hogy jön Halloween, Petiék a Thriller-re tanulnak be épp valami koreográfiát. Ahogy elnézem (mert bőszen mutatja akár az utcán is, mit tanultak) a fő csapásvonal az, hogy zombiként táncikálnak, merev karokkal és lábakkal. Cuki. (Ja és ha épp nem Halloween van, akkor ilyen számokra táncolnak. Őőőő.)
Ma délelőtt voltunk megint Palikával a Trojan GA-n és imádta. Jó korán, fél 10re értünk oda, mert reggel esett az eső, úgyhogy kocsival vittük Pipit suliba és ha már autóban ültünk, nem akartam hazajönni, mert minek és 11-ig basszus le sem állt. Trambulinozott, rohangált, ugrált és gyűrűzött, öröm volt nézni. A gyűrűhöz két anyuka is odajött megdicsérni, milyen vagány, az egyik azt is mondta, hogy na, megvan Irország jövendőbeli tornászbajnoka, hát ez nagyon mókás, tényleg.
Igy vagyunk, szép az élet. (Ja és hazafelé még arra is volt időnk, hogy beugorjunk vásárolni a Lidl-be, úgyhogy most van itthon Halloween-es tésztánk, isteni, tényleg.) És ez az utolsó esténk egyedül, T. holnap délelőtt érkezik. (Hová szaladt el ez a pár nap?!)

Pöttyökbe szedem a napot.

• Annyira utálom Murphy-t. Miután irtam, hogy Peti nem mászkál át hálistennek, még csak az kéne, ma reggel kit üdvözölhettem az ágyamban? No kit? Hát nem Marlon Brando-t.
• Délelőtt a Little Moo's play cafe-t próbáltuk ki Pajával, volt Claphandies is, nagyon mókás, hogy rengetegen voltak, de Palikán kivül még egy kisfiú volt ilyen 3 év körüli, mindenki más bőven 2 éven aluli volt, tökre kilógott a két lakli a sok kis kopasz között.  
• Megjött a QQI eredményem, mindhárom component-em distinction lett, ami a legjobb. Nem is értem amúgy hogy, de mindegy. No jó, értem, miután Peti ma mondta, hogy úgy dicsérte múltkor Ms McDonagh, hogy "Did you know Peter that your handwriting is the best in the class?" Ühm. Mondjuk kiváncsi vagyok, milyen a többi... Bevallom a napokban pont azon gondolkoztam, hol vegyek Pipinek olyan jó kis igazi irást tanitó munkafüzetet, amiben vannak normális iráselemek...*
• Lesz a suliban Halloween Camp - figyelem (!) október 15-én, szombaton, 10-2ig. Mivel Hugo és Lorcan is megy, Peti is szeretne. €20. Nem aprózzák el. Remélem lesz még hely és akkor holnap befizetem, egyszer élünk.**
• Este rendeltem a H&M-től, mert volt 15%-os voucher & free delivery kódom. Ezúttal Peti kap egy pólót, egy pizsamát, én pedig egy bugyit, egy pulcsit és egy kardigánt. Mindezt €29-ért kapjuk, király.  
• M. & D. saga tovább folytatódik, totál gáz még mindig. Ma újabb felismerést tettem: Az a baj, hogy mindkét gyerek erőszakos, verekedős ÉS érzékeny. A délutáni játék nem áll másból, minthogy vagy panaszkodnak a másikra vagy sirnak vagy toporzékolva orditanak. A játékidő 80%-a ezzel megy el. Hogy vagy az egyik vagy a másik vagy egyszerre mind a kettő odarohan az anyjához és üvölt. Annyira szeretnék kimaradni ebből, de a fő probléma pont Peti, mert mindkettő valami miatt Pipit tartja a legjobb barátjának és nem hajlandó egyik sem lemondani róla, hiába mondjuk nekik, hogy ne játszanak együtt, ha folyton csak a vita megy. Peti simán ellenne Hugoval, Sanjith-tal és Lorcannal, ha rajta múlna sosem játszana sem M-el, sem D-vel, de ők ketten viszont csak Petit akarják társnak - csakhogy a bökkenő, hogy egymást utálják. Ma pl M. a játék hevében megütötte D.-t, aki erre persze kiverte a hisztit, ment a sirás és az orditozás, mig végül M.-et hazavitte az anyja, de nyilván ő is üvöltött, hogy nem akar hazamenni stb stb stb. De máskor forditva történik a dolog: D. üti meg M.-et, akkor a kislány panaszkodik sirva, D. őrjöng. A poén, hogy a legtöbb gyerek vadul játszik suli után, csak éppen a többiek nem rökönyödnek meg azon, ha meglökik őket. Hugo pl ma ezerszer a földre dobta Petit és viszont, de mindketten csak röhögtek, egyik sem kezdett panaszkodni vagy sipákolni és ha túl erős volt a böködés, simán bocsánatot kértek egymástól és ment minden tovább, folytatták a birkózást. Nem tudom, mit lehetne csinálni ezzel a helyzettel, én félkibicként baromira unom, hogy szegény Peti nem tud nyugodtan játszani emiatt a két ördögfajzat miatt.   

És akkor Pál (nem tudom, miért néz igy minden fotón mostanság, ez a kamera mosolya, de igy szokta azt is mondani, hogy "Nem mérges Anya, ölel, ölel!" ha valami rossz fát tett a tűzre):

* Nagyon jó amúgy, Peti ilyen kis mindenese lett a tanárnak, ha van valami feladat (pl az egyik gyerek elfelejti magával vinni a táskáját és utána kell vinni), akkor őt küldi, mert azt mondja, hogy tök talpraesett, felelősségteljes és benne meg lehet bizni. 

** Brühühühű, betelt a camp... Ma beküldtem Petivel a pénzt, de visszaküldték, hogy sajnos full. Kedden délután kaptuk meg a papirt, tegnap elfelejtettem beadni, ma már késő volt. Szipp. 

Lassan - nem lassan, már bőven - azt dalolgatom, hogy Sun, sun, go away, come again another day - mert egyfolytában süt a nap. Tudom, nekem semmi sem jó, de annyira szeretnék végre egy játszóházban ülni, miközben kinn ömlik az eső, ahelyett, hogy játszótereken bóklásznánk csodálva a szinesebbnél-szinesebb leveleket... Amikor mentünk Petiért, akkor is, mintha tavasz lenne, tűzött a nap, az avar ugyan gyönyörűen fodrozódott a zöld rétecskénken, de egyébként Pipi konkrétan egy szál rövidujjas ingben rohangászott olyan meleg volt. Nyilván vissza fogom sirni a botorságomat, de szeretnék végre lelkiismeretfurdalás nélkül nem menni sehová. Majd fogadjunk akkor fog esni, mikor Anyuék jönnek. Csókolom.

Ezt meg ma küldte Dev anyukája, még júniusban csinálta:

Update:

Mondjuk legközelebb asszem kicsit pontosabban fogok kivánni, reggel ugyanis arra ébredtünk, hogy ömlik az eső. Szóval sun, sun go away between 9.30 and 1 please.

Újult erővel fellángolt bennem, hogy szeretnék fogyni kicsit, mert tegnap lefekvés előtt 59,6 kg voltam, ami iszonyú, még akkor is, ha ez reggel általában egy kilóval kevesebb. De az is 58,6 kg jézusom. 52-53 kg-s szeretnék lenni újra, 163 cm-hez szerintem annyi dukál és passz. Nézem a régi fotóimat és 52 kg-an olyan szuperül néztem ki, hogy csak na, most meg utálok magamról képet látni, mert csak az óriási elefánt comjaim integetnek vissza. (Tegnap megmértem megint, 57 cm a combom kerülete, blőőőőőe... Mondjuk legalább nem vastagodott az elmúlt hónapokban, az is valami.)

Szóval újra, sokadszor kiteszem a célt: Karácsonyig szeretnék 54 kg lenni, 54 cm-es combkerülettel, ezt könnyű megjegyezni. Ez 2 hónap, 2 hét. És 4,5 kg meg 3 cm. Nem tűnik durvának. Hajrá. 

(Engem amúgy nem a vékony csajok motiválnak, rájuk csak irigy vagyok, hanem amikor látom, hogy sok 30-40-es nő hogy néz ki, mennyire dagi, hogy fodrozódik. Szóval nekem inkább nem Rubint Rékát meg Szaffit kéne követnem, hanem nem is tudom, valami rendezvényszervező társaságot, akik falunapokat rendeznek itt-ott.)  

Amúgy irtam a hétvégén én is karácsonyos listát, ott van fönn, ott könnyen megtalálom mindig. Nagyon durva, hogy megint itt tartunk, karácsony, atyaég!
T. megint meglebegtette, hogy a Nagyi nem vehet ki szabadságot már, úgy hogy úgy gondolta vesz jegyet december 19től 27ig, amitől nekem az agyam elszállt, mert a franc essen bele, már megint úgy próbált meg intézkedni, hogy engem meg sem kérdezett! De tádááám, résen voltam ám és még időben leállitottam őket, hogy csak ne tervezgessenek, itt csak a testemen keresztül lesz közös Szentestézés, hát nézze már meg az ember.
Nem értem amúgy, ezt minden évben eljátszunk, hogy nem-e lehetne-e hogy már 19-20 körül iderepül a Nagyi - hát nem bazmeg, ezt már huszonötezerszer elmondtam, nem és nem, én négyesben szeretnék karácsonyozni, a Szilveszterről már lemondtam, abba már belenyugodtam, hogy 6 éve mindig együtt Szilveszterezünk, hármasban (ez mennyire szánalmas, nem?), akkor nehogy már az egész Karácsony előtti készülődést meg magát a Szentestét romantikus ötösben töltsük...
Azt sem értem, hogy hogy merülhet fel egyáltalán ez a kérdés?!
Végül december 26-január 6ig jön a Nagyi, hát igy jártunk, Szilveszterkor és Paja szülinapján is itt lesz hát, de sebaj, majd megint megyünk bowlingozni meg kocsmázni Artúrékkal*, jó lesz az.   

* Ezek meg! A. haza megy a lányokkal karácsonyozni, Gyöngyi meg marad itt, mert neki "nem volt kedve menni"... Ráadásul A. december 31-én lesz 40 éves. Lehet én vagyok már teljesen begyepesedett rabszolga, de hogy a pics*ba lehet külön tölteni a karácsonyodat a gyerekeidtől? Az, hogy A.-val már utálják egymást, az egy dolog. Akkor küldje haza őt és hello. De hogy a lányokat is elengedi vele haza? (Mikor T. erre rákérdezett, A. azt mondta, hogy persze, hogy elengedi, hiszen ő nem tudná őket ellátni egyedül... 7 és lassan 5 éves a két lány és tipikus csajok: egy szót sem szólva szinezgetnek és gyurmázgatnak minden este és hétvégén. (Ezt is A. mondta.))

• Ma nem mentünk sehova délelőtt, mert vártuk a redőnyös bácsit, aki fél 11kor meg is jött és gyönyörűen megszerelte a konyhában a sötétitőt, úgyhogy most már ki tudunk menni délelőttönként a konyhába és nem ég ki a szemünk egy-egy naposabb napon, hurrá. (Irtam is T.-nek, hogy szerintem nem is ir volt az ipse (de), mert pontos volt és tök szuperül megszerelte a függönyt, még gyerekzárat is tett rá, imád, imád.) 
• A suliból hazafelé ma átvezettem egy vak bácsit az úton, de ahogy visszanéztem, kiderült, hogy nem is akart átmenni, épp kisérte vissza valaki a mi oldalunkra... 
• Mig itthon lébecoltunk, főztem egy nagy adag félborsófőzeléket, mostam, teregettem, hajtogattam és szórakoztattam Palikát, aki igencsak unta a banánt itthon, na de havi egyszer egy ilyen nap is belefér.   
• T. közben irta, hogy Svájc gyönyörű, költözzünk oda, haha, azonnal rábólintottam, végülis tök mindegy, hol vagyok HTB, hol nem tudok elmenni dolgozni, mert nem éri meg két gyerek mellett. (Bár ahogy elképzelem, Svájcban nyilván fityingekért van ovi meg biztos létezik a napközi intézménye is. Bahh, egy a bökkenő, hogy németül egyikünk sem tud.)  
• És ime a (Beszélő) Blue Beauty: 
  
  

Palika olyan jól nyomja, hogy már tudja az Ecc-pecc kimehetsz-et. Anyu egyszer kb egy hete felvilágositott, hogy a FUSS után van még egy olyan versszak is, hogy Jött egy busz, benne ült egy vén Krampusz... hát egyik romantikus reggelünkön arra ébredtem olyan 7 felé, hogy Paja fél centire az arcomtól azt mondja, hogy Jött egy busz... Őőőőő... Benne volt egy... Őőőőő... Valaki! Annyira röhögtem, el sem tudom mondani. A Krampusz az olyan lehetetlen szó volt neki, maradt a biztos valakinél haha.
És tudja már azt is, hogy Spooky, spooky, very spooky, oh no, it is a spider... Nagyon cuki.

T. elrepült 3/4 6-kor, a taxi 3/4 4-re jött érte - hiába, ő megteheti, hogy kicentizi az indulását, két gyerekkel én ezt sosem merem eljátszani, ha mi mentünk volna, már 3-kor itt lett volna a taxi, de mindegy, már megszoktam, hogy mindig én húzom a rövidebbet (értsd a gyerekek mindig nálam vannak, a repülés nekem sosem lehet dögunalom vagy full sminkes luxusút egyedül, bármennyire is vágyom már arra, hogy egyszer az életben egy hétre elrepülhessek tőlük).
A hétvégét nem toltuk túl, ezúttal nem kirándultunk semmi fancy helyen, inkább pakoltunk, mostunk (mostam), főztem ilyesmik.
Szombaton délelőtt Bray-ben voltunk, mert szeretnék csinálni egy nyereményjátékot a dublinfoxon és az egyik ajándékért el kellett mennem. Ha már ott jártunk, játszóztunk is egyet egy iszonyú lepukkant játszótéren (úgy tűnik ez egy ilyen hét), hát jézusom, ha egyszer el kell költöznünk az elitnegyedből, én tuti hazamegyek Újlipótvárosba, ugyanis botrányosak egyes területek, itt pl a játszó tele volt szeméttel, a kosárpályán meg vagy két-három sörösüveg volt ripityára törve négyzetméterenként. Brrrr. 1 körül értünk haza, ebédre pizzát ettünk (szégyellem magam), majd mig Paja aludt, mindenki tette a dolgát, Peti Legozott, T. pakolt, én meg rendet raktam a lakásban. Mikor Pál felkelt, elvittem a Lidl-be vásárolni, de ez sajnos rossz ötlet volt, mert épp amikor indultunk, akkor lett vége a Pro Life konferenciának* az RDS-ben és persze belekerültünk a dugó kellős közepébe: mig máskor Stillorgan 15-16 perc, most 45 perc volt, azt hittem már megőszülök, mire odaérünk. A Lidl persze szintén fullon volt, parkolóhelyet is alig találtam, a boltban sem volt már pl kenyér (!), nagyszerű út volt tehát. Negyed 7-re értünk haza, kissé paprikásan. Az estét összesen az mentette meg, hogy megnéztük a Liza, a rókatündért, ami szerintem tök király volt, mindkettőnknek nagyon tetszett, bár abszolút nem ilyennek képzeltem.
Vasárnap Palika 5től szórakoztatott, jaj nagyon jó volt. Hol rosszat álmodott (eltört hemcsi (este kettétörte a hajpántját, jól leszidtam érte, úgy tűnik ezt még nem dolgozta fel), hol fázott és lehúzta a takaróm, hol csak meg akart ölelni, hol telefonozni akart, hol ez, hol az, a lényeg, hogy 8-kor mikor végül kikeltem az ágyból, úgy éreztem magam, mint Gellért püspök, akit leguritottak a hegyről. Ennek megfelelően nem is csináltunk semmi különöset délelőtt: Fél 11 körül elindultunk a Kukacos játszóra és délre már haza is értünk. Akkor befejeztem az előző este elkezdett marhapörköltet (nem tudom, más hogy csinálja, én vagy 5 órán át főzöm és igy sem omlós a hús, utálok főzni, nem tudom, mondtam-e már) és összedobtam egy almalevest, desszertnek. T. tehát 3/4 4-kor lelépett, mikor Paja felkelt még csak negyed 5 volt, úgyhogy bár először sétálni akartam vinni őket a környéken, végül a Homestore and More mellett döntöttem, mert rájöttem, hogy szegény Pipi hétközben úgysem láthatja az ottani Halloween-i őrületet, pedig tuti tetszene neki. Igy is lett hát: elgurultunk Nutgrove-ba a H&M-ba, végiglibegtünk az áruházon (vagyis én azért nem libegtem, karjaimban a 15 kilós Palikával) és jókat röhögtünk az idiótábbnál-idiótább apróságokon. Mivel megengedtem Petinek, hogy válasszon valamit, végül vettünk egy villogós poharat, zöldet, tényleg menő, mázli, hogy nem valami borzalmat választott... A Homestore után átszaladtunk a Lidl-be, vettünk péksütit reggelire meg egy 12 db-os jégkrémet hazaútra. Fél 7 volt, mire hazaértünk, vacsi, játék, fürdés, pontban 9-kor pedig már kinn is voltam az aprónéptől. Ja, este Peti még dekorált is: feltett két Halloween-es posztert meg pár ablakdiszt, igaz, hogy még több, mint 3 hét van Halloween-ig, dehát ez van, ki kell élvezni minden napot addig. (Én meg kitettem az asztalra két tök mécsestartót hehe, egyre jobban szeretem ezt az október-novembert.) 

* Ezen fel vagyok háborodva. Komolyan. Hogy egyes emberek meg vannak győződve arról, hogy kényszerithetnek másokat arra, hogy az egész életüket tönkretegyék, mert meg kell tartaniuk egy beteg gyereket. Agyam elszáll. Nyilván, aki akarja, szeretné, tartsa meg a gyerekét, legyen szabad választása, nem kell Taigetosz. De hogy arra ne lehessen lehetőség, hogy ha 1000%, hogy nem éli túl a szülést a baba pár órával sem, akkor el lehessen vetetni x hétig, hát szerintem ultragáz. Mert természetesen nem arról van szó, hogy az anyuka bármilyen esetben dönthessen a terhessége felől, neem. Összesen arról megy a vita, hogy enyhitsenek az abortusztilalmon és HA halálos beteg a baba, lehessen elvetetni. Őrület.

Hulla fáradt vagyok. Nem tudom, más 2,5 évesek hogy alszanak, de Palika úgy tavasz óta minden éjszaka megjelenik mellettem hajnali 1 és 5 között valamikor és én képtelen vagyok kipihenni magam. (Nyilván az sem segit, hogy a tanfolyam közepe óta fél 1 körül vonulok el fogat mosni és 3/4 1, mire elalszom, de Palika ha törik, ha szakad ébreszt fél 8kor - és hát persze akkor is felkelt, mikor átjön, akkor ki kell kelnem az ágyból, át kell hoznom a takaróját, mert azt persze nem hozza és ha jó napom van, 3/4 1 és fél 7 között csak ekkor egyszer ébredek fel és amúgy hagy aludni, de ez ritka, mert a default állapot az az, hogy úgy óránként arra ébredek, hogy no, most épp hason rúgott, na, most épp magyaráz valamit, no most pisilnem kell, na most meg teljesen keresztbe fordult az ágyon stb stb stb)
Szeretnék egyszer este 11től reggel 7ig 8 órát megszakitás nélkül aludni. Ezt fogom kérni a Télapótól, komolyan.  

A hét második fele is eltelt hát, aggasztó, hogy rohan az idő.

Csütörtökön Palikával az Aldiban kezdtünk, mert Peti már régen kijelentette, hogy idén csontváz szeretne lenni Halloweenkor és láttam, hogy október 6-tól €5-ért lesz jelmez, úgyhogy lecsaptam, mert a legolcsóbb oldalon is csak €12-ért láttam (plusz postköltség). A boltban filóztam, hogy az 5-6 évesekre valót vagy a 7-8 évesekre valót vegyem, de aztán beugrott, hogy Pipi nem egy szálfatermet, Mathilda, Dev és Hugo is magasabbak nála fél fejjel, úgyhogy végül az 5-6 éveset hoztam el - mint kiderült buta módon, mert természetesen kicsi lett neki, majd' kettévágta a lába között szegényt, mikor felhúzta, holott esküszöm nem egy nagy gyerek. (Aldiban sosem vásárolunk, de most egy életre megjegyeztem, hogy Lidl 2 a hely, 7-8 éves méretet kell venni mindenből, hiába hangzik ez hülyén.) Az Aldi után beugrottunk a Mr B's-be, ami egy kis játszóház a Nutgrove Shopping Centre-ben, de nem maradtunk sokáig, mert Paja fél óra után megint megunta a dolgot, indult volna haza. Mielőtt hazamentünk, még benéztünk a Tesco-ba is, nem vettünk sok mindent, de ahhoz pont eleget, hogy leszakadjon a kezem, mire visszatértünk a kocsihoz. Este nagy hajmosó napot tartottunk, utálom az ilyet, mert mindig attól tartok, hogy a szomszédok ránk küldik a gyerekvédelmet, Palika annyira ordit. Mivel azt a fülest kaptam, hogy gyorsan elkapkodják a jelmezeket, este T. meg Peti még visszaszaladtak az Aldiba kicserélni a rossz méretet és óriási mázlink volt: egy darab 7-8 éves jelmez volt még, meg van hát oldva Pipi Halloween-je: csontváz lesz, egy kissé bő jelmezben...
Ma délelőtt elmentünk Peti sportcipőjéért a Marks and Spencer-be. Azt mondja kicsit nyomja, de megtartjuk, mert villog és ez felülir mindent. A bolt után kicsit játszóztunk is, de elenyészően kevés időt, hiába na, öreg vagyok már (meg Palika sem az az aktiv gyerek mostanság).
A hetünk amúgy elég hasznosan telt, ennek örülök, sok mindent kellett vennünk és bár még sok minden hátra van (nekem sportos dzseki, karácsonyi ajándékok stb), azért sok mindent ki is pipálhatok a Venni listámról, éljen.
Az idő amúgy cuki, legalábbis az otthonihoz képest...

A 7

Hétfőn délelőtt T. munkahelyén kezdtünk: elvittük neki a kivasalt
ingét és egy nagy bőröndöt, tele hangmérnöki cuccokkal. Innen Tallaght-ba autóztunk, vagyis a Homestore & More-ba, átvenni a legfoglalt PVC asztalteritőt. Miután Paja újra kirémülgette magát a Halloween-i dekorok között (na jó, kapott egy zöld vödröcskét is, amibe majd gyűjtheti a cukorkákat), továbbmentünk két játszótérre, hadd legyen egy kicsit szabad levegőn. Sajnos mindkét játszótér elég lepukkant volt, szar környéken, örültem is, hogy hideg volt, igy 20-20 perc játszózás után jöhettünk haza végre. A délután a szokásos módon telt: Peti Legozott, majd Aware, T-nek meg ugye este koncertje volt, igy jól kimaradt az esti rutinból, 11 után ért haza, letörten, mert nem ment túl jól a dolog.
Kedden délelőtt bár a Deer Parkba indultunk, mivel mellette van a Mount Merrion Playgroup kedden-szerdán, végül inkább oda mentünk Palikával, gondoltam szocializálódjon kicsit. Nagyon rég voltunk már, Pajával kb egyszer néztünk be, Petivel többször jártunk ott, a vicc, hogy három-négy év alatt nem sok minden változott, ugyanazok a játékok, ugyanazok a dalocskák a végén, ugyanaz a rutin végig. A plagroup után beugrottunk a Lidl-be, majd úgy jöttünk haza, 1re érkeztünk meg, nagyszerű volt negyed 2kor újra elindulni a suliba. Este moziban voltam Gyöngyivel, a Bridget Jones's Baby-t néztük meg, ami jó volt, de nem volt olyan isssszonyatosan vicces, mint sokan mondják. Persze lehet csak én vagyok savanyú, mindenesetre nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy Bridget és Mark is baromira megöregedtek, megnéztem utólag, Renee Zellweger 47 éves, Colin Firth meg 56. Jézusom. Nem is csak ezek a számok, hanem látszik rajtuk a koruk. Nagyon. Na mindegy, az Idő nem válogat. (Bár Patrick Dempsey meg 50. Róla meg azt hittem, hogy egy tizessel fiatalabb haha...)

Szerdán vagyis ma délelőtt jött a boiler-szerelő, épp itthon talált, mert csak úgy beesett 3/4 10kor szó nélkül, majd mikor elment, Pajával elautóztunk lángosért, mert nem volt kedvem és ihletem főzni. A lángosvétel után elmentünk a walkinstown-i játszóra (ezúttal megtaláltam), majd a szokásos rutin: haza, gyors ebéd, rohanás Petiért, kis játék a zöld részen*, haza, altatás. Este T.-nek megint koncertje volt, egyem a szivét, könnyű az élet, na.
      
* Ez mindig akkora stressz. Nem elég a hülye kis veszélyes úton előre jönni, de a nyugisabb gyerekek már elszoktak, elkoptak, mert mindig megy a dráma, a verekedés és a lökdösődés. Én szeretném, ha Peti kicsit mozogna és nincs kertünk, ezért maradunk, de egyébként tényleg az idő 80%-a azzal megy el, hogy fegyelmezzük a gyerekeket, ne bántsák egymást. A kemény mag Mathilda, Dev és Peti persze. Mondjuk Pipi csak védekezik, de azért ő sem puhány, na. Óriási botrány van amúgy 1-2 hete, Mathildát szerintünk ki fogják rúgni vagyis el fogják érni valahogy, hogy önként menjen el... Nagyon sajnálom szegény kislányt, oké, nem egy szent, de teljesen beskatulyázták a rossz kislány szerepbe és nem tud kijönni onnan. Ma pl a szünetben Dev ráütött (Peti ezt megerősitette), ő visszaadta és mivel a tanár csak ezt látta, jól lecseszte megint szegényt és el sem mondhatta, hogy ő csak védekezett... Peti mesélte, hogy az egyik reggel azt mondta neki a tanár, hogy you come to school every morning just to look around and find someone you can annoy... Azért ez milyen már. Meg hogy meg sem hallgatja már őt a tanár soha, esélyt sem ad neki. Olyan dolgokért büntetik meg, amiket más simán csinálhat, észre sem veszik. Mikor kérdeztem Petitől, mégis mit csinál Mathilda, hogy mindig ő a fekete bárány, annyit tudott mondani, hogy elveszi valakinek a radirját és nem adja vissza, csak ha már elsirja magát a másik. Na. Hát na. Persze nem látom, napközben mit művel, de suli után az látszik, hogy elég vad, akaratos kislány, aki imádja a testi érintkezéssel járó játékokat. Szóval fogócska közben ölelgeti, szoritja pl Petit és nem engedi el. Vagy találnak egy kis valamit, egy makkot és akkor az a játék, hogy az egyik próbálja elvenni a másiktól, de az persze nem adja és röhögve fetrengenek a földön. A gond ott van, hogyha Petinek azt mondja valaki, hogy elég, már nem vicces a játék, ő visszakozik, Mathilda viszont nem, kitart a végsőkig és ebből folyton konfliktus van. A másik fő gond, hogy Dev és Mathilda is Petit tartják a legjobb barátjuknak és ki akarják sajátitani. Ezt nem csak én képzelem, ez tény, ezzel mindenki tisztában van, ma pl Dev kétszer is elsirta magát, mert M. nem engedte, hogy csatlakozzon hozzájuk... (A vicc amúgy, hogy Peti Hugot tartja a legjobb barátjának, de mivel az ő anyja meg eltiltotta Hugot M-től és D-től is, akik viszont mindig Peti körül donganak, igy Peti nem tud Hugoval játszani, pedig ő leginkább vele szeretne...) Na szóval visszatérve M-re, az a durva, hogy az anyukája már teljesen kivan tőle meg az egész helyzettől, iszonyú csalódott és borzasztó hidegen viselkedik emiatt Mathildával, amikor oda-odajön, úgy küldi el, mint egy kutyát, pénteken pl úgy indultak el haza, hogy Let's go, let these kids enjoy themselves a bit without you being here bothering them... Azért jesszusom, ilyet hallani a saját anyukádtól... És akkor a tanárok is csak szidják... Szóval nagyon szar a helyzet. Néha úgy megölelném szegény Mathildát, annyira szar lehet neki. Péntekre behivták mindkét szülőjét és az igazgatóval beszélniük kell, hogyan tovább...            

- Mit épit Peti?
- Házat.
- Mit épit Peti?
- Mondom, hogy házat Palika!
- Én is épit.
- Mit épitesz Palika?
- Semmit. Inkább itt állok és nézek. Ez hova való?
- Jó. Álljál. 

Megeszem őket. Most.

Magyarországi nyaralás 6

És végre elértünk az utolsó (csonka) héthez, szerdán már repültünk haza, szóval még két napunk volt a jóból.
Hétfőn délelőtt bementem Petiért Nagyihoz. Mivel jó korán beértem, hazafelé kinéztünk a Margitszigetre, vagyis meghallgattuk a zenélő szökőkutat (menő) és játszóztunk egy kicsit. A Mekiben ebédeltünk, szokásosan Happy Meal-t vettünk, majd hazavonatoztunk. Mikor Palika felkelt, hogy elbúcsúzzunk a nyártól elmentünk még utoljára strandra, ezúttal Nagykátára. Elég furcsán indult a kaland, mert Paja rettenetesen üvöltött, mikor leesett neki, hogy nem Ceglédre mentünk és a kisujját sem akarta beledugni a vizbe... Végül hosszas ölelgetés és rábeszélés után feloldódott és bejött velünk a vizbe, amit azzal háláltam meg, hogy lecsúsztam vele az egyik csúszdán és hát hmmm, jól belerántottam a vizbe, pár másodperc után tudtam csak kihalászni. Meglepő módon nem nagyon sirt ezután a merénylet után, lehet már unta az orditást. Zárásig maradtunk a strandon, ami klassz volt, főleg igy, hogy alig voltak rajtunk kivül, többször volt olyan, hogy egyedül voltunk a medencében, sehol senki. Jó kis záróakkordja volt ez a nyaralásnak, nagyon jól éreztük magunkat, hiába, Magyarország király hehe.

Kedden már szinte egész nap csak pakoltunk, illetve én még elugrottam a patikába, a Lidl-be és a Sparba megvenni az utolsó szükséges dolgokat. Délután elmentünk még fagyizni egyet a központba és szökőkutazni kicsit.
Ennyi volt hát egy hónap. Szipp. A többi néma csend, már dokumentálásra került. 

Magyarországi nyaralás Part 5

Az utolsó teljes hetünk Magyarországon.

Hétfőn orvosos napom volt, délelőtt fél 10re mentem fogorvoshoz Gyömrőre, majd utána tüdőszűrőre. A fogorvos nagyon gagyi volt, eleve vagy 20 percet váratott, pedig én voltam az első beteg, utána pedig olyan volt, mintha én álltam volna magam fölött fogóval a kezemben, csak pislogott, mit csináljon... Mondtam neki, hogy tudom, hogy sok lyukas fogam van, az egyik érzékeny is, úgyhogy tömje már azt be legyen szives, legyünk rajta túl, ne zavarjon. Elkezdett hebegni-habogni, hogy röntgen kell hozzá meg ilyesmi, inkább betöm egy kisebb lyukat és nem viccelek betömött egy akkora lyukat, mint egy mákszem fele. Ott ültem még a székben, kérdeztem, nem lehetne-e két fogat betömni, mert ez semmi nem volt (injekciót sem adott hozzá), de miután elmismásolta a kérdést, hogy majd legközelebb (holott mondtam, hogy 1,5 hetem van itthon), megvontam a vállam, hogy le vagy te ejtve, viszlát akkor. Miután láttam, hogy van röntgengép, kértem még egy panoráma röntgent az asszisztenstől (a doki erre is azt mondta, hogy legközelebb), hátha a másik helyen, ahová majd megyek ehelyett a töketlen helyett, nem lesz röntgen... Ez volt tehát a fogorvos, ezután jött a tüdőröntgen. Iszonyatosan sok várakozás után bejutottam az SZTK rendelőbe, ahol légzésfunkciót és tüdőröntgent is néztek, majd az orvos kielemezte, hogy a tüdőm oké, viszont nagy valószinűséggel konstans arcüreggyulladásom van, ezért van orrhangom (az van?) és ezért köhögök sokszor. Isteni. Délután egy távolabbi játszón voltunk a központtól nem messze, majd hazafelé beugrottunk jágkásáért is az egyik cukrászdába.

Kedden kisvasutazni voltunk, ötösben. Anyuval és a fiúkkal fogaskerekűvel mentünk fel a gyerekvasútig, Apu pedig autóval jött, vicces volt nagyon. A Széchenyi-hegynél játszóztunk, összefutottunk Apuval, majd mikor eljött az idő, elindultunk a Kisvasúthoz. A Szépjuhászné megállóig mentünk, mint mindig, majd ott elsétáltunk a kavicsos játszóig, ahol hintáztunk, csúszdáztunk, uzsonnáztunk. Mivel Palika már elég fáradt volt, fél óra játszózás után visszasétáltunk a gyerekvasúthoz, visszavonatoztunk a Széchenyi hegyhez és indultunk is haza. (Apu ugye ott tette le a kocsit, az állomástól kb 300 méterre.) Palika hazafelé elaludt, innentől ment a szokásos menet: hazaérkezés, udvaron játszás, vizezés, hintaágyon lebegés.
Szerdán 12re mentem coachingra, ez volt az első client órám. Meglepően tetszett a dolog, annál is inkább, mert jó volt végre magamról beszélni valakinek. (Egyébként milyen a véletlen: mikor vége volt az ülésnek, mondta a nő, hogy teljesen átérzi, amiket mondtam neki, mert 10 éve ő pont az én helyzetemben volt: 3 gyerekkel Amerikában éltek a férjével és belekapott ebbe-abba, de semmiben nem tudott elmélyülni hasonló okokból, mint én... Végül hazaköltözött. Neki ez volt a megoldás. Utólag olvastam el az önéletrajzát, nagyon vicces, kiderült, hogy még az is stimmel, hogy ő is angol szakot végzett... Durva. Mondjuk szeretnék én tiz év múlva ott tartani, mint ő.) 4 körül értem haza, akkor nagy programba már nem kezdtünk, de azért bementünk a központba a párakapuhoz és ott szórakoztunk a melegben.
Csütörtökön megint nagy programunk volt: elmentünk Gárdonyba a Rönkvárhoz. Ekkor már vagy két hete bújtam a balatoni szállásokat, mert szerettem volna lemenni Petivel két-három napra, de sehol semmit nem találtam. Minden egyes oldalon minden egyes szállás foglalt volt, hiába néztem már kvázi bárhol és bármikorra. Úgyhogy maradt nekünk idén a Velencei tó. A várnál kezdtünk tehát, ahol Peti kis vakondként fel-le mászkált a kutakban, majd az újonnan telepitett zipline-on suhant vagy százszor. Mivel baromi hőség volt, a fiúk kaptak egy-egy jégkrémet és miután kirohangálták magukat a vár környékén, továbbmentünk a partra. A Napsugár strandra mentünk, ahol a gyerekes rész nagyon jó volt - és nem mellesleg részben fedett. Pipi az iszapban töltötte a délutánt, Palika pedig hol homokozott, hol vizezett. 3 körül indultunk haza, eddigra szegény Paja teljesen kidöglött, szegény szépen aludt a hazaúton, mint akinek megparancsolták. Hazafelé megálltunk jégkását venni, az utolsó képen látszik, mennyire fáradt ki a naptól szegény Paja...

Pénteken délelőtt Petivel felvettük az útlevelét, majd délután, mikor Palika aludt, bevittem Libegőzni. Jó volt, játszózott kicsit a János hegyen, nézte a munkagépeket (épitkezés folyt a Libegő végállomása és a játszótér között, forgott a betonkeverő, öntötték a bitument, jó hangos volt, szó se róla), majd miután Pipi úgy döntött, ne másszunk fel az Erzsébet kilátóig, rábólintottam és indultunk haza. Útközben megálltunk az Oktogonon, kapott egy kisadag (!) csavaros fagyit és visszasétáltunk a Nyugatihoz, ahonnan már mentünk is haza, miután felmarkoltunk egy fahéjas kürtöskalácsot hehe...
        

Szombaton délelőtt nem tudom, mit csináltunk, délután, Paja alvása alatt viszont nagy dilemmában voltam, mert a Tarzan Parkba akartam vinni Petit, de mivel lógott az eső lába, jó sokat filozofáltam, menjünk-e vagy sem. Végül nekiindultunk Pestnek, de mikor a vonat a KÖKI-hez ért, elkezdett ömleni az eső, úgyhogy a kérdés eldőlt: gyorsan leszálltunk és beiszkoltunk a bevásárlóközpontba, nem mentünk tovább a Nyugatiig. A KÖKI-ben először vettünk Pipinek egy félcipőt, majd levágattuk a haját, aztán benéztünk a Lego boltba, majd átmentünk a Kackac-ba játszóházazni. Nagyon bejött Petinek a hely, vicces, de nem emlékezett rá, hogy ő már járt itt (haha). A homokozót ezúttal útba sem ejtette, trambulinozott, csúszdázott, motorozott végig. Mikor végeztünk, úgy fél 5 felé, hazaindultunk, de mivel gyönyörűen kisütött a nap, gondoltam egyet és elmentünk a Bazilikához, ahol én még esküszöm, sosem jártam vagy legalábbis nem ép elmével, mert abszolút nem tudtam, hol vagyok, mi ez az óriási templom, mi ez a tér, mik ezek a kiülős helyek... Na mindenesetre Petivel fellépcsőztünk a kupolába, onnan fellifteztünk a kilátóig a körbementünk, rácsodálkozva a városra, hogy hűűű, de szép, hűűű de szép. Lefelé szintén gyalog és lifttel mentünk, majd mikor leértünk, elkezdtünk futni a Nyugatihoz, hogy elérjük a legközelebbi vonatot, ami épp akkor indult volna, mikor végül odaértünk, de meglepve kellett tapasztalnunk, hogy a szokásos 45-ös vonat nincs, helyette van egy egészkor - egy és negyed óra múlva, 8kor... Ó remek. Elmentünk pisilni a Mekibe, vettünk egy Túró Rudis fagyit, majd kiültünk az Eiffel térre a fiatalokkal és élveztük az életet. Hangulatos volt nagyon, imádtam minden percét a várakozásnak. A vonat egyébként a kiirt 8 helyett 8.20kor indult, ennek mondjuk annyira nem örültem (ahhoz képest végképp nem, hogy 6.45 óta ott voltunk a Nyugatiban...), de mindegy, túléltük, legalább van vonat ugye.

Vasárnap fogorvoshoz voltam hivatalos, de mivel Pipi könyörgött, hogy vigyem be őt is Pestre, úgy oldottuk meg a dolgot, hogy először elvittem Nagyihoz, majd továbbmetróztam a fogorvosig. Ez a nő már profibb volt, mint az előző fickó, kézbe is vette a fogaim ügyét: egyszerre hárommal birkózott meg, pedig nem volt egyszerű dolga, mert ahogy fogalmazott, tök jó szabályos a fogsorom, egy baj van, hogy iszonyúan egymásra nőttek a fogaim vagyis nincs köztük rés, igy szinte mindenhol vannak lyukak a fogaim között. (Isteni.) Életemben először kaptam matricát is fogtöméshez, ami nem jutalom sajnos, hanem egy középkori kinzóeszköz, én legalábbis úgy éreztem, mert szörnyű volt. 3 fogam rendbetétele 51 ezer forint volt, de mivel ennyi pénz nem volt nálam és a kártyám meg ugye nem működött, kénytelen voltam visszamenni a Nagyihoz pénzt kérni, pedig azt terveztem, hogyha kész vannak a fogaim, elmegyek egyedül vásárolgatni és ha meguntam, visszamegyek Petiért és hazamegyünk. No most ez a tervem megbukni látszott, hiszen kénytelen voltam azonnal visszaindulni Nagyihoz és egyúttal elhozni Pipit is, de mivel Peti nagyon jól érezte magát, kikönyörögte, hogy hadd maradjon éjszakára is a Nagyinál, én meg hehe rábólintottam, pedig semmi ruhát nem vittünk nyilván. Felkaptam hát a pénzt, Petitől könnyes búcsút vettem és visszametróztam a fogorvoshoz kifizetni a töméseket. A délutánt vásárlással töltöttem, hogy miket vettem, azt már meg nem mondom, a lényeg, hogy Paja kapott egy őszi-(itteni)téli cipőt, nekem már ezért megérte a nap... 
Már csak három nap van hátra, stay tuned...