Hajnali 3-kor arra ébredtem plüsspizsamában, zokniban és a paplanra tett takaró alatt, hogy fázom. Most lassan délután 4 óra, 3 óta azon filózom, bekapcsoljam-e a fűtést, de a tény, hogy május 31 van, nem engedi az ujjamat, hogy cselekedjen.
Ez emberkinzás, komolyan. Megfagyok.

Június 30 - július 20 Tádáááám.
Táncrend még alakul. Hurrá!

Megint két apróság, dúl a dualizmus.

• Palika eddig - koppkopp - egész jól viseli a heti kétszer két-három óra babysitterezést. Az első alkalommal ugye itt voltunk még mi is (félig T., félig én), a második alkalommal egy órára léptem le, a harmadik és negyedik alkalommal pedig két órára. Kétszer sirt kicsit, mikor elmentem (két percig hüppögött kb, de ezt akkor is csinálja, ha T.-vel marad itthon), múltkor pedig még integetett is. (Amikor megjövök, rohan hozzám, ahogy csak tud a kis vaskos lábain, irtó aranyos...) Remélem igy maradunk. Mondjuk Petinél sem volt vészes az ovikezdés, talán kétszer sirdogált egy kicsikét, de azért amikor Emerrel maradt itthon, voltak csatáink, volt, hogy alig akart elengedni ... 
• A másikat elfelejtettem. Beirom, ha eszembe jut, ilyen beszoktatós.

Ezentúl mindig irok heti ebédlistát, nagyon hasznos, imádom, hogy nem fél 12-kor állok neki azon agyalni, mit együnk. Mondjuk ma a meghirdetett gyros helyett mirelit pizzát ettünk, mert fél 1kor értünk haza Palikával és erre volt idő. Farmleigh-nél voltunk, ami a Phoenix Parkban van és gyönyörű. Felfedeztünk egy kis kávézót a ház mellett, ami egy tóra néz, nagyon hangulatos az egész, ha legközelebb úgy megyünk, hogy nem reggeliztem, tuti beülünk egy scone-ra. Hogy ne érezzem magam nagyon szörnyűnek a pizza miatt, sütöttem kekszet, omlós citromosat, jó lett, bár nem túlzottan citromos, lehet legközelebb teszek a közepébe egy kis narancslekvárt. Igy néz ki amúgy ni, mint fönn.

El sem hiszem, ma megjött a ruha is a Debenhams-ból és jó. (Bár T. szerint lehetne egy számmal kisebb is, de szerintem jó ez igy, végre valaminek nagyjából eltaláltam a méretét...) Délelőtt amúgy visszavittük Peti szandiját (szűk lett természetesen, maradunk hát a Lidl-es szandálnál) és vettem Palikának egy ilyet gyereknapra. Peti a már rég a szekrényben lapuló LeapFrog-os buszt kapja, úgyis gyakorolnia kell a betűket hamarosan.
Palika hazafelé megint elaludt:

Tádáááám, igen, igen, van cipő. Az úgy volt, hogy reggel busszal bementünk a központba (Palika először buszozott életében babakocsiban, tavaly ilyenkor még hordozóban vittem Booterstown-ba, akkor volt legeslegelőször buszon) és én igencsak káromkodtam, mert a busz a National Gallery után csak az O'Connell végénél állt meg, ami baromi durva, tekintve, hogy én pont a kettő közé akartam menni, de ebben a hülye városban ugye nincs más közlekedési eszköz, szóval nincs olyan, hogy oké, leszállok a National Gallery-nél, átszállok valami másra és az a valami más majd ott lesz le, ahová menni akarok... Eh, hihetetlen, a lényeg, hogy itt kérem gyalogolni kell keményen, mindig, minden körülmények között, macskakövön, esőben, szélben, mindig, mert jobban jársz, mintha a tömegközlekedésre hagyatkozol, az tuti. (Ezért hányok én az otthoni, jaaaaaj, 5 percig nem jött a metró, jaj-jaj, hát ez a világ vége nyafogásoktól, no de nem megyek bele mélyebben, nem részletezem, ez van és kész, semmi sem tökéletes.) No szóval Palikát eltoltam az Arnott's-ba, a Henry street-en, ahol volt ugyan pár gyerekcipő, de mint kiderült, Paja méretében (5,5 H) csak három modell volt. Mivel több cipő közül akartam választani, úgy döntöttem, elsétálunk A Cipőboltba, a Grahams-be, az Exchequer street-en, (mint kiderült, ez valóban A Cipőbolt Irországban, olyan, mint otthon Az Aranypók volt a '80-as években) és bár ott sem volt túl sok cipő Palika lábára, végül kiválasztottam az egyiket, mert semmi kedvem nem volt tovább agyalni, mégis hova facsarodjak, honnan vegyek neki minőségi cipit. (€45 volt amúgy a lábbelicske, €45, észveszejtő) A sikeres vásárlás után átsétáltunk a St Stephen's Green-be, ahol nagyjából évek óta nem jártam és mivel Paja nem igazán mozgott a délelőtt során, úgy döntöttem, engedélyezek magunknak egy kis játszózást. Mivel szép volt az idő és a buszmegállónk a parktól messzebb lett volna, mint maga a házunk, nem szálltunk buszra hazafelé, hanem fél óra alatt szépen hazasétáltunk.

Ebéd után a futár meghozta a Debenhams-ból a szandit, épp időben, mert amint elment a futár, indulhattunk is Pipiért az oviba. T. 3 felé jött meg a munkából, ekkor - mivel még mindig szép idő volt és volt egy 28-ig érvényes 2 for 1 voucherem az állatkertbe - Petit összeszedtem és eldugóztunk a Phoenix Parkba. Nem sokat, másfél-két órát töltöttünk az állatok között, de azt kell mondjam, Peti most élvezte legjobban az állatkertezést (most voltunk kb negyedszer vagy ötödször itt). A nézelődés mellett jégkrémeztünk és homokozott is, hazafelé pedig még kikönyörgött magának egy adag popcorn-t, ami mellé én kaptam egy white coffee-t is és rájöttem, hogy tulképp én a white coffee-t szeretem és nem is a latte-t, mint eddig hittem. Fél 7 körül értünk haza, hiába, jó ez a SAHM lét, hétköznapi állatkert, hát nem remek?

Teeny-weeny dolgok:

• Már rég le akartam jegyezni, hogy otthon megdöbbentően sok az egy gyerekes család. Valószinűleg már elszokott a szemem a három fős családmodelltől, ezért tűnt fel nagyon, meg persze az is elő fordulhat, hogy hülye vagyok, egyszerűen a másik / többi gyereket épp otthon hagyták a szülők, mikor kimentek sétálni mondjuk a Városligetbe (hiszen mi is főleg úgy mászkáltunk ugye, hogy Palika otthon maradt), no de ettől függetlenül is rengeteg hármast láttunk... A fiatalabb szülők amúgy nem is érdekesek, mivel náluk még jöhet baba, de ahol a szülők már bőven 50 fele jártak és mellettük egyetlen kamasz fiú vagy -lány ballagott, hát náluk ugye már valószinűtlenebb, hogy bővül a család. Nincs ezzel semmi baj, nem azért irom, csak meglepő volt, hiszen Dublinban a két gyerek a minimum az idősödő szülők mellett, de nem ritka a négy vagy öt gyerekes család sem. Az irek eszerint dugnak. Érdekes ez a hagyománytisztelet. (És nem kapnak milliókat a gyerekek után, a családi pótlék-szerűség €130 és nem nő exponenciálisan a gyerekek számával, mi kettőre €260-at kapunk... GYES nincs, az óvodai, bölcsődei részt pedig már elemeztem párszor.) 
• Szar minden este úgy lefeküdni, hogy előtte fél-egy órát az epilepsziáról olvasok. Bonyolult ez az egész ügy, nem tiszta a diagnózis még most sem, egy biztos: eddig két epilepsziás (grand-mal) rohamban volt T-nek része, de ez olyan rovar-bogár betegség: nem minden epilepsziás roham oka az epilepszia betegség, de minden epilepsziás betegnek vannak rohamai. (Természetesen a rohamok is többfélék lehetnek, vannak pl sima kis kiesések is, amik nem járnak eszméletvesztéssel és hogy még kaotikusabb legyen a dolog, T. rohamai nem is "egyszerű" grand-mal rohamok voltak, hiszen azok hirtelen jönnek (2-5 perccel a roham előtt érzik meg általában az emberek, hogy no, jön valami - nála ugye jóval hosszabb volt a bevezető fázis, fél-egy nap(!) és mindkétszer nagyon furcsa melléktünetei voltak, amik nem jellemzőek az epilepsziára) és legtöbbször a betegek tudata pár perc (no jó, fél óra) után kitisztul, ő viszont nem jött ki magától a dologból, ezért altatták el, kétszer, hogy ne legyen ön- és közveszélyes azzal, hogy nem önmaga... Ez utóbbi tünet arra utal (a net alapján), hogy status epileptikus-szal állunk szemben, ami a legdurvább, ami csak lehet a rohamok közül, de ezt még soha senki nem mondta igy ki, se az ir, se a magyar neurológusok, én pedig egyszerűen nem hiszem el, hogy az orvosok közül, akik kezén T. eddig átment, még egyiknek sem jutott volna ez a nyilvánvaló diagnózis az eszébe... Szóval kérem, igy állunk. Lóf*szt sem tud még az orvostudomány. (Mellesleg elképesztő, hogy az elmúlt egy évben hány és hány hasonló esetről hallottunk... Nagyon durva, hogy az ember azt hiszi, hogy az ő köreit nem érintheti az epilepszia és közben hahhh, dehogynem. Baromi sok epilepsziás ember él közöttünk, csak a betegség rossz pr-ja miatt nem kerülnek nyilvánosságra az esetek. Meg természetesen egy epilepsziát könnyebb elhallgatni, mint egy daganatos megbetegedést... De ha egyszer kinyilik Pandora szelencéje (= elkezdesz a témáról beszélgetni), kiderül, hogy ja, hát xy-nak és z-nek is volt már rohama legalább egyszer. Brutális.)   

Lehet, hogy más rég ismeri, én most találtam Bart Baker-re, szerintem zseniális. Már nem a szöveg, a mozgás, a bármi, hanem az egész igy egyben.
Blurred lines parody
All about the bass parody

Érdekességképp:
Petin holnap lesz egy hete, hogy nincs gipsz - és még mindig bal kézzel rajzol, szinez, stencilezik. Hümm.

A hétvége időjárása meglehetősen kellemesre sikerült (15 fok, napsütés), úgyhogy levedlettük a télikabátjainkat és egy szál széldzsekiben nyomultunk, isteni volt.
Szombaton délelőtt a Marlay parkban (figyelem!) piknikeztünk, vagyis elvittük a pikniktakarónkat és miután két-két percet játszottunk az összes szóba jöhető játéknál (a vicc, hogy azért autóztunk ki a világ végére, mert gondoltam menjünk már el egy olyan játszóra, ahol van homokozó, hiszen Palika imád homokozni és amig ott játszik, nem eshet le sehonnan, erre basszus üres volt a máskor homokos rész... nagyon bizom benne, hogy feltöltik hamarosan, mert ezen kivül még egy helyet tudok, ahol van homokozó, a Cabinteely Parkban, szintén kinn a város szélén és slussz), no szóval két-két perc játék után leültünk enni. Mi T-vel kaptunk egy-egy Bounty darabkát, Peti egy Kellogg's szeletet, de mivel Palika a neki szánt kölesgolyóra rá sem nézett, nagyjából fél percet tölthettünk békében-nyugalomban ülve, amint Pajánál kiégett a rámászom-mindenkire-és-lefejelek-mindenkit játék, nekivágott a játszónak és ennyi volt a piknikünk. (No majd jövőre... Ugye 2,5 évesen már képes lesz megülni egy percet is, ugye? Ugye?!) Mivel délután magyar ovi volt, meglehetősen sietősre sikerült a napunk további része: 12.40-re értünk haza, 12.45 és 12.55 között ebédeltünk, majd tűztünk is Pipivel a kocsihoz, hogy ne késsünk sokat... A kb fél órás utat (ezúttal Baldoyle-ben volt az ovi, nem Malahide-on) 45 perc alatt tettük meg, pedig nyomtam, mint az őrült, de az egész város dugózott, mert a nagy melegben mindenki úgy döntött, hogy kirándulni megy ebéd után. Bár eleve azt terveztem, hogy leadom Petit és elmegyek Howth-ra inni egy kávét, mivel mindenki más maradt a fenekén, birkaként nem akartam kilógni a sorból és igy szépen beültünk egy pubba - teázni. (Mókás volt, mert hogy, hogy nem, szembe került velem egy apuka, akit eddig még sosem láttam és aki iszonyatosan hasonlitott egy régi crush-omra és ezért tulajdonképp hálát adtam az égnek, hogy nem mentem el egyedül kávézgatni, mert olyan jól esett nézni ezt a fickót, tudom, tudom, házas vagyok, két gyerekkel, dehát jajjj, teljesen a zsánerem volt az istenadta, nem is értem, hogy nem szűrtem még ki, hogy nem találkoztunk még, pedig ahogy kivettem a szóból elég régóta itt vannak, legalább 2008 óta, hiszen Ági ismeri... Hjajjj, hát rég történt velem ilyen, zene leáll.) A szombat délután tehát a magyar ovival eltelt, ennyi meg egy bambi, a fél hétvége el is suhant.
Vasárnap délelőtt itthon főztem Palikával, T-ék Herbert Parkoztak és kipróbálták végre Pipetta új bicóját, most, hogy lekerült a gipsz. Délután cseréltünk, T. maradt itthon Pipivel és én léptem le Palikával játszóterezni, de hogy ő se maradjon feladat nélkül, főzés helyett neki takaritania kellett. Mi Pajával a Deer Parkot vettük be, ahol ő még nem járt, majd hazafelé bementünk a Lidl-be péksütiért meg kicseréltem a szandit egyel kisebbre és másik fazonra. (Sajnos ez sem tetszik, Peti azt mondja jó, szerintem nem, nem szeretem a nyitott orrú szandikat, zártat szeretnék, szóval ha megjön a Debenhams-os és jó, visszaviszem ezt, ha nem jó, marad, de bizom benne, hogy méretes lesz a másik.)
Ma amúgy nagyon nem volt kedvem menni sehová, de eszembe jutott, hogy Peti már lassan teljesen kinövi a széldzsekijét, úgyhogy elugrottunk Palikával a Nutgrove-ba venni egyet, nem akartam sokáig húzni a dolgot. €11-ért vettem egy szépséges kék csodát (de tényleg), nagyon tetszik, meg vagyok magammal elégedve, hogy elsőre sikerült méretre és fazonra is jót szereznem, holott kérem olyat hoztam, ami 7-8 évesekre jó, vagyis 126-os. Megőrjitenek ezek az idióta méretezések, komolyan. A következő projekt Palikának cipőt szerezni nyárra, mert lemérettem neki a Clarks-ban, 6G a mostani mérete és különben is, ideje lecserélnünk a puha talpúját normális cipőre. No, hát igy állunk. (Meg jelentkeztem négy önkéntes pozicióra illetve Montessori képzéseket keresek és tervezem a nyarat, a nyaralásunkat, a hazautunkat és Peti nyári táborait.)

Ez annyira jellemző, nem? Féééérfiak...

*

* Jött nagy dérrel-dúrral a kukásautó, a kukákat pakoló fickó meg megállt a szemben lévő Audi kereskedés kirakatában és lefotózta az autókat. (Sajnos mire elrohantam a telefonomért, a kukáskocsi elhajtott, örülök, hogy a fickót elkaptam.)

És egy tökéletesen érdektelen súlyos jegyzet:

Reggel 55,9 kg voltam, Palika tegnap este 12,9 kg. Peti... (ezt még kipótolom, update: 18,7 kg). Csak a miheztartás végett, hogy vágunk neki a nyárnak. (Nyárnak, basszus, NYÁRNAK, hát hol a nyár? Afrikában, Kaliforniában, Dél-Európában. Utazni akarok, izzadni, légkondizni... De legfőképpen egy jegyet szeretnék HAZA.)

Repjegyeket nézegetek haza (hahhhh, ennyit a memóriámról), az Aerlingus egy útra (!) egy főnek €300-400. Hát bazmeg. Oda-vissza plusz csomag €900-ból megvan. Egy fő. Nekünk minimum három jegy kell. €2700. Majd' egy millió csak a repjegyre menjen el. Annyira utálom magunkat, hogy mindig ilyen későn kapcsolunk. Sokaknak már most megvan a karácsonyi jegye haza, fillérekért. Mi meg mit csinálunk? Minden egyes kicseszett évben? Szórjuk a pénzt lustaságból, butaságból.
A Ryanair-nél amúgy van €150-€200 körül is jegy, per út, per fő, ha megyünk, tuti megint Ryanair-ezünk, hiszen nem mindegy, hogy €2700-at vagy €1200-at dobsz ki, de az a rühes Ryanair meg szűk, minden másodpercben tolják a kiskocsit középen, hogy vegyünk halott német katonát meg harangöntéshez ólmot és különben is, éjfélre van otthon.
Eh.
(Ja és nagyon durva, a Wizzairnek naponta öt (!) járata van Budapestre Londonból. Öt. Innen, a halál f*száról heti három járat megy - nyáron. Hát persze, hiszen itt csak hülyék vannak, akik június elején akarnak nyárra repjegyet venni haza. Picsapicsapicsa.)

Ezt úgy szeretem, mikor igy elvannak...

"So I'm in the polling station, shaking with excitement at putting a big X in the yes box for equality, and I notice bibles hmmmm not one to let something like this go I ask an elderly grey haired gent why this is so, 'it's standard at elections just in case you forget your ID you might be asked to swear to your identity, telling the truth and all that, 
'But I'm not one of those people who believe in God or religion' he looks at me almost lovingly, like a grandad would'
'Neither am I' followed by a wink.
Ahhh yes today is a good day..."

• Hah, mint kiderült, Peti új dobja tulajdonképp egy Band Hero része, vagyis van hozzá gitár meg mikrofon is, totálisan odáig van érte szegény, pedig még össze sincs szerelve... 
• Ma van a szavazás, kiváncsi vagyok a végeredményre, a Yes (vagyis hogy legális legyen a same sex marriage) igen erőteljes, legalábbis itt Dublinban, de lehet, hogy a vidék fordit, ki tudja. Mindenesetre mókás, hogy erről szavaznak, ez olyan ires. De tényleg. Jellemző. 
• Palika taknyos. 
• Visszavittem a Dunnes-be a szandit, már csak a Lidl-be kell visszavinnem és hopp - nincs Petinek rossz méretű / kényelmetlen szandija itthon. Mondjuk jó méretű / kényelmes sincs neki. Ötletem sincs, hová forduljak. Még jó, hogy nyáron max két nap lesz 20 fok felett a hőmérséklet, különben megrohadna szegénykém. Lehet, hogy vászoncipővel húzzuk ki az idei nyarat? 
• Update: Rendeltem a Debenhamsból egy szandit és vigaszdijul (mert ez sem lesz jó, fogadjunk) én is kapok egy ruhát. Jeee. T. meg elment feladni a postán az állampolgársági kérelmét. Mik vannak!

• Voltunk délelőtt Palikával Blackrockban, visszavittem a Mothercare-be a szandit, ami túl "lapos" volt, majd benéztünk a Supervalu-ba, hogy ingyen parkolhassunk...
• Ezután körbenéztem a Debenhamsban, de semmiféle gyerekcipőt nem találtam, úgyhogy bosszúból beültünk a Mekibe egy latte + muffin kombóra. (€3, csakúgy, mint a BK-ban, de ez a muffin jobb volt.)
• A Health store-ban vettem Animal Parade szirupot Palikának (€8,7), Petinek még a Dundrumban vettem rágótablettát múltkor (€13,5), de még nem kóstolta, kiváncsi vagyok, megisszák / megeszik-e, állitólag ez a tipusú vitamin ér is valamit, nem úgy, mint a többi ... 
• Átvettem a Marks & Spencer-ben a rendelt pólót meg szoknyát, a kettő együtt €10 volt, haha, viszont a szoknya kissé nagy (10-es, elmehetnek a tudjukhova, nem hiszem el, hogy nem lehet egységesiteni ezeket a rühes méreteket). Kell csinálnom egy táblázatot, melyik cégtől mekkora ruhákat kell rendelnem, mert össze-vissza megy ez úgy látom. 
• Padlizsános lecsót ebédeltünk, bolti zöldséglevessel (nem zacskóssal, frissen készitettel). 
• Délután jön a babysitter, T. délelőtt dolgozik, úgyhogy lehet, hogy beülünk valahová egy kávéra randizni, hurrá.*
• Megjött Pipi rotringja, az előbb öt percig buzeráltam, előtörtek a régi rutinok, mi van, ha nem jön ki a hegy, hogy szivjuk vissza a túl hosszú hegyet stb, vicces volt, legalább egy évtizede nem volt rotring a kezemben. 

Palika elaludt a kocsiban hazafelé

* Végül nem ültünk be, elmentünk a postára Pipi dobjáért (még karira kapott egyet, de elromlott, visszaküldtük és most vettünk másikat... khm... jobb későn, mint soha), majd elautóztunk Stillorgan-be a Lidl-be. Vettem még egy szandit Petinek (ez már a negyedik, figyelem), de természetesen ez meg nagy (!) lett. 9-eset vettem, az ujjam befér a sarkához. (Az eddigiek, a kicsik is 9-esek voltak... No comment...) Beszarás, komolyan. A Lidl után még kihajtottunk a Poolbeghez, T. beszélt kicsit a munkájáról (meg hogy még mindig lehet, hogy kiteszik, mert nem mentünk Amerikába, de ez még nem derül ki, csak pár hét múlva) meg természetesen előkerült ez a kurva epilepszia is, ami én mondom emberek, az egyik legszemetebb, legalattomosabb betegség, ami - mint a mellékelt ábra mutatja - bárkinél, bármikor kialakulhat és Demoklész kardjaként lebeg az ember felett élete végéig.

Peti kért rúdsajtot meg kenyeret, majd miután beletekerte a kenyérbe a sajtot, felkiáltott:
- No rúdsajt, priznic!

Az utolsó hetünk meglehetősen rosszul kezdődött, mert arra ébredtem, hogy a bal mellem helyén egy szikla van. Utánaolvastam (meg volt is már ilyen), elzáródott egy tejcsatorna, de ahogy kinéztem, szerintem inkább tiz. Mivel T. az alvásmegvonásos EEG-n volt, egyedül nyomtam a napot, szuper volt, na. Délelőtt a Szent István parkban voltunk, majd hazafelé beugrottunk a Pozsonyi Pagonyba körbenézni, de nem maradtunk, mert Peti hisztizni kezdett, hogy neki ez kell, az kell és inkább rövidre zártam a témát. Miután Palika felébredt és a mejjem még mindig fájt, elmentünk a Lehel piacra, ahol amellett, hogy persze vettünk lángost, beugrottunk a patikába is és szereztem Nurofent, mondván, az gyulladáscsökkentő, csak segit... (Ja és egész nap mellre dobáltam Palikát, mikor tudtam, de semmit sem segitett, ugyanolyan göbös és kemény maradt a cicim, mint reggel volt.) T. hálistennek 4-kor megjött (a vizsgálat után az anyjánál aludt pár órát), többé-kevésbé átvette a gyerekeket, én meg próbáltam gyógyitgatni magam. (Birom, hogy az első jó tanács, hogy pihenjünk, feküdjünk le. Hát anyátokat.) Korán, 10-kor lefeküdtem, lesz, ami lesz és óriási szerencsémre az éjjeli szopásoknak meg a bevett gyógyszereknek köszönhetően reggelre egészen helyre jöttem. (Érdekes, Petinél sosem volt ilyenem, Palikánál ez már vagy a harmadik eset volt. Vagy negyedik.)

Kedden a szokásos menetet nyomtuk, T-ék foci, majd park, mi Pajával piac, lángos, majd találka a parkban. A játszóról hazafelé fánkoztunk egyet, majd ebéd, altatás. 4 körül jött Nagyi, én leszaladtam a Rossmann-ba meg a CBA-ba, majd 6 körül jött Gábor és elvitt minket magukhoz. Megnéztük a lakásukat, az új babát, majd kaptunk egy Zsozsót és rohantunk is haza, mert fürdetés idő volt. Bár 8 előtt értünk haza, Nagyi hivott, hogy már lefektette a gyerekeket (!), ne menjünk fel, mert most lett kész, ha most felmegyünk, akkor felébrednek még a zajra. Isteni, repestem az örömtől, hiszen Palika a 9 órás elalvás mellett is 6 előtt kelt hetek óta, rettegve vártam, mi lesz, ha most 8-kor már alszik... (Nem értem, miért nem lehetett betartani a mi fektetési időnket, nálunk úgy megy, hogy 7.45-kor kádmosás, 8-kor fürdetés, 8.30-ig pótvacsi, fél 9-kor tápszer és altatás, 9-kor alvás (mondjuk mostanában ez fél 10-re csúszott, de akkor igy ment percre pontosan), de mindegy, még örüljünk, hogy bevállalta a gyerekvigyázást.

Szerdán Palika természetesen korábban kelt, mint valaha, de ezúttal ez nem volt gáz, mert vérvételre mentünk, a Heim Pálba. Negyed 8-kor már ott voltunk, elsőként estünk túl a szúrásokon, hogy milyen körülmények között, abba most nem megyek bele, mert már kipuffogtam magam FB-n és jött is az oltás, hogy mit várok, amikor minimál bérért dolgoznak szegény egészségügyi dolgozók, mindegy, a lényeg, hogy már ilyen téren sem fogunk Magyarországra számitani, ezt a szálat is elvágtuk, ha legközelebb vérvételre kell mennünk, csak és kizárólag Irországban tesszük ezt, mert itt emberek élnek nem hadd ne mondjam mik. A szörnyű kórházi élmény után fél 9kor már hazafelé caplattunk a napsütésben, majd egy alapos reggeli után (a metrónál vettünk mindenféle jót, cukrot, diót, mogyorót) szokásunkhoz hiven kisétáltunk a parkba játszózni. Délre értünk haza, ebéd, altatás, majd jött Nagyi, mivel nekünk le kellett lépnünk ügyeket intézni. Az ELTE-n kezdtünk, a Múzeum körúton, elkértük az elvégzett tanegységeink angol nyelvű listáját (majd kipostázzák, szuper), majd onnan lesétáltunk a Deákra, ahol vettem ezt-azt a DM-ből. Innen az Oktogonig mentünk (útközben szereztünk kürtöskalácsot, jajjj, imádom, Peti viszont utálja, fura), vettünk orrballont, orrszi-porszit meg még pár gyógyszert, T. a Nyugatinál átvette a már korábban megrendelt gitárt, amit a Leviéknek adott a házasságkötésük emlékére, majd beugrottunk az Alexandrába pár könyvért és nagy szomizva, hogy lassan utazunk, hazasétáltunk. A napnak egyébként ekkor még nem volt vége, mert fél 9-re mentünk MR-re a Klinikákhoz. Bár fizetős betegek voltunk, fél 11-kor (!) jutottunk csak be (azt hittem, az agyam elmegy), mire végeztünk fél 12 volt, úgyhogy az utolsó metrót már buktuk, hazafelé taxizni kellett. Ez az MR amúgy egy különleges MR volt állitólag, azt hivatott ellenőrizni, hogy korábban T-nek voltak-e már rohamai, amik nem okoztak nyilvánvaló tüneteket, de sajnos mivel szarul értékelték ki, ez még nem derült ki azóta sem, őrület. (Az agy bizonyos része őrzi a rohamok emlékét, ez mondjuk vicces, nem?)

A csütörtök már a búcsú jegyében telt: délelőtt pakoltam, mint az őrült, T. meg elment elhozni a szerdai vérvételek leleteit. Mikor megjött, elsétáltunk a parkba, mert nem lehetett birni a kölykökkel, majd némi homokozás után búcsúzásképp, hazafelé ettünk egy óriásfagyit a Pozsonyi utcában. Ebédre értünk haza, elaltattam Palikát és hogy tudjuk csomagolni, megjöttek Anyuék, hogy lefoglalják Pipettát. Mikor Paja felébredt, lementek a játszóra a ház mellé, én pedig befejeztem a pakolást. 4 körül jött a Levi, hogy egy utolsót beszélgessen T-vel, úgyhogy én úgy döntöttem, Anyuék után megyek inkább és kisegitem őket a gyerekezésben. Mivel oltári meleg volt, bár reggel is fagyiztunk, megengedtem Petinek, hogy a Dunapark-nál is vegyen magának fagyit (hűűű, borzasztó volt, nem is értem, miért olyan népszerű az a hely, az óriás fagyi sokkal-sokkal jobb volt és nem mellesleg jóval olcsóbb), majd szépen hazasétáltunk, utoljára a Pozsonyi utcán. (Mikor ezt mondtam Pipinek, hogy no, jól nézze meg a házakat, mert utoljára sétálunk itt most jó ideig, zsigerből elkiáltotta magát a kismotorján nyomulva, hogy goodby everyone! goodby, see you! hát a szivem szakadt meg, komolyan és most, hogy ezt irom, most is könnyes a szemem: szar ügy azért hazajönni pár hét otthonlét után vagy hogy is mondjam...) 6 körül megjött T., Anyuék leléptek, mi elvégeztük az utolsó simitásokat a lakáson (felsöpörtünk, kivittük a szemetet stb), majd lefeküdtünk, tudva, hogy ez az utolsó éjszakánk Magyarországon, szipp.
A pénteket, a repülés sztoriját már leirtam, ezennel tehát végre vége, befejeztem a magyarországi beszámolómat, hurrá, sosem hittem volna. Skizofrén állapot ez a külföldi lét amúgy, bár nem tökéletes, de szivből szereted a befogadó országodat, emellett élesen látod a hazád hibáit, de ha elválsz tőle, az épp úgy fáj, mint amikor először leléptél az ismeretlenbe. Hümmhümm. Azt hiszem, itt már soha, semmi nem lesz tökéletes. Itt az hiányzik, ott ez. És ebbe sosem gondol bele az, aki belevág.

Tegnap volt a babysitter, most kicsit ügyesebbnek tűnt szerencsére, igaz, most meg késett, 4.20kor ért ide, hát szuper. Mondjuk nem mentem sehová időre, de érted.
5 körül - nagy Palika sirás mellett - leléptem a Tesco-ba vásárolni (Paja mindig sir, ha elmegyek, akkor is, ha az Apja vigyáz rá, de hamar megbékél), majd utána beültem az Insomniába és ittam egy latte-t meg ettem egy citromos muffint, isteni volt. Mivel telefont nem vittem, könyvet viszont igen, végre olvastam, az Amit rosszul tudtunk a gyerekekről cimű művet. Hurrá. Negyed 7-re értem haza, T. fél 7-re, Móni meg 40-kor ment el, utána tehát már csak a vacsi, Skype, fürdetés, altatás maradt hátra.
Ma reggel Peti nem ment oviba, mivel mára volt időpontunk a kórházba, ma vették le ugyanis a gipszet. T. megint délután ment, igy tudott vigyázni Palettára, ami nem is baj, mert hiába mentünk fél 10-re, fél 12-kor jutottunk be. (Tudnám, hogy akkor mi a hóhérnak van időpontos rendszer?! Azok voltak előttünk, akiknek 7-re volt időpontjuk vagy mi?!) No mindegy, délre azért hazaértünk, gyors ebéd, T. lelépett, most meg szabadprogram. Hello.    

Az időjárás meg?
Hát igy.

No és végre az utolsó hetünk otthon.

Csütörtökön T. elment Sanyi bához szerelni, mi meg délelőtt a fiúkkal kivonultunk a Szent István Parkba (hová máshová). Hazafelé benéztünk a Póni játékboltba (még hogy otthon minden játék drágább, mint külföldön... ha-ha. no persze. épp úgy, mint az ovi is meg a bölcsi is... nekem neeee...), no szóval vettünk egy mesekockát, egy kis bébijátékot meg két összeszerelhetős repülőt, mert vasárnap vendégségbe voltunk hivatalosak, ahol - velünk együtt - négy család vett részt, gyerekekkel persze és úgy véltük, illik vinni valamit a kicsiknek. (A második összeszerelhetős repcsi meg Petié lett persze...) A játékboltból tovább mentünk a Pozsonyi Pagonyba, vettem két angol nyelvű magyar mesekönyvet, valamire csak jó lesz alapon, majd beugrottunk a Donut Library-ba is és választottunk három isteni fánkot. (Ezek a boltok a park kb 50 méteres körzetében voltak, igy utólag el sem hiszem, őrület.) Nem sokkal miután hazaértünk, megjött Anyu, hozott ebédet (gulyáslevest palacsintával, jajjj), majd miután gyorsan megebédeltünk, elaltattam Palikát és elmentünk Petivel BKV-zni. Először a 75-ös trolira szálltunk fel, amivel elmentünk a Jászaira. Onnan elsétáltunk az Olimpiai Parkba, ahol Peti hintázott kicsit, felmászott a nagy hajóra, majd visszasétáltunk a hidhoz, ahol a 2-es villamosra szálltunk át. A Fővám térig mentünk (közben leugrottunk a Parlamentnél egy fotó erejéig), ahol kipróbáltuk a négyes metrót. A Móricznál szálltunk le (itt történt egy kis incidens: Peti feneke már a Parlamenttől kezdve viszketett, folyton a gatyájában volt a keze, majd mikor ezt megelégeltem, a mozgólépcsőn felfelé igyekezve mondtam neki, hogy majd keresünk egy WC-t és megnézem, mi a pálya, de ő ebből az elejét nem hallotta, úgyhogy amint feljöttünk a metróból, egyszer csak hátranéztem, jön-e utánam és mit látok? ott áll tőlem 5 méterre, a lépcső tetejénél, lehúzott gatyával, lehajolva, a feneke meg világit... Visszaszaladtam érte, magamban röhögve, a valóságban komolyan közöltem vele, hogy ilyet nem csinálunk és felrángattam a nadrágját... Huh. Nem egyszerű egy négy éves élete (sem).) A Móriczon tehát bementünk a Mekibe, mivel azt hittem, csak akkor lehet a mosdókat használni, ha fogyasztunk, vettünk egy McFreeze-t meg egy sajtburgert, majd besurrantunk a klotyóra és ellenőriztük, mi is van Pipi alfelével. (Semmi nem volt, letöröltem neki egy kis bevizezett wc papirral és onnantól jól volt.) A Móriczról a 47-es villamossal a Gellért térig mentünk tovább, ott felsétáltunk a hegyre, csináltunk pár szuper fotót, lefelé engedtem Petit kicsit hintázni, majd visszagyalogoltunk a Gellért térre, ahol sajnos rossz villamosra szálltunk és a Várkert bazárnál kötöttünk ki... Szerencsére gyorsan jött a villamos, visszamentünk hát a térre újra és ezúttal a jó villamosra szállva eljutottunk végre a Deákra. Ott megnéztük az Erzsébet teret, majd lesétáltunk a metróhoz és hazafelé vettük az irányt. A Dózsánál szálltunk le, de mivel épp jött a troli, nem gyalogoltunk haza, hanem szépen a 75-ösre szállva még eltroliztunk a Dráva utcához, hogy kevesebbet kelljen sétálnunk. Mire hazaértünk a Kárpát utcába, Anyuék még nem voltak otthon Pajával, mivel ők a Szent István parkban töltötték a délutánt. A Dunaparton találkoztunk, 5 körül, kissé hullafáradtan. Mivel nem volt otthon kenyér, Palikával elsétáltunk a CBA-ba és rohanvást iparkodtunk vissza a lakáshoz, mert fél 6 körül jöttek Maggiék és haza kellett érnünk. Mikor megjöttek, Anyu lelépett, mi pedig próbáltunk szót váltani négy gyerek ricsajában. (No jó, 2,5, mert Palika hallgatott, megilletődött a tömegtől.) A fiúk szuperül érezték magukat, mi meg jót beszélgettünk, de bevallom, a mai napig azon röhögök magamban, hogy Maggie-t teljesen hidegen hagyta, hogy a kölykök trappolva rohantak szobáról-szobára, én meg már a falat kapartam volna, hogy te jó ég, hát minket kirúgnak innen a szomszédok, hogy dübörögünk - mig mikor Bucka elkezdett buborékot fújni, én fellélegeztem, hogy végre, pár perc csend lesz, de ekkor jött az ukász, hogy hagyja abba, lakásban nem fújunk buborékot. Hiába no, mindannyian mások vagyunk, mindenkit más készit ki hehe. Mivel T. este allergiavizsgálatra ment, fél 10re, egyedül fürdettem, ő meg olyan 11 körül ért haza, hát szuper, jó hosszú napunk volt, na.

Pénteken szokásunkhoz hiven a Szent István Parkban kezdtünk. Pontosabban T és Peti leragadtak focizni a ház mögött, mi meg Palikával elmentünk a Lehel piacra lángosért és ezután gyalogoltunk ki a Szent István Parkba. Ebédre T. hozott valami magyarosat (a parkkal szemben volt egy kis étterem, általában onnan hoztunk kaját), majd miután Palika elaludt, nekivágtam a Kazinczy utcának, hogy megszerezzem az elvégzett tanegységeim angol nyelvű hiteles listáját. Miután felmarkoltam a papirokat az egyetemen (sajnos csak 2003-tól kaptam meg a tanegységeket, mert előtte a pszichológia a BTK-hoz tartozott - ááááá, természetesen miért is lenne egyszerű valami), elszaladtam fodrászhoz, mert már kezdett vészesen hosszú lenni a hajam. Az Erzsébet körúti Csak vágás szalonba mentem (nincs állandó fodrászom, eddig még nem találtam meg az igazit) és bár igen sokat kellett várni, becsülettel végigültem mindenkit, ha már ott voltam és levágattam a hajam. 5re értem haza, rohanva. Nagyi 6 körül jött, bébiszittelni, nekünk ugyanis szinházjegyünk volt estére. (Hohóóó!) A Centrál szinházba mentünk, a Függöny fel cimű darabot néztük meg, ami viccesnek vicces volt, no de azért annyira nem volt frenetikus, mint ahogy vártuk. (Mondjuk sokat dobott volna szerintem az élményen, ha előttünk nem két zsiráf ül, mert igy a szinpad nagy részét nem igazán láttuk... No mindegy. Emellett az is meglehetősen feszélyezett, hogy le akart ragadni a szemem (ciki, nem ciki, néha be-becsuktam a szemeim, egyszerűen hulla fáradt voltam), szóval mondjuk ha nem vágytam volna egy kiadós alvásra jobban, mint a kulturálódásra, akkor tuti jobban tetszett volna a mű.) 11re értünk haza, behullottam az ágyba és könyörögtem, hogy Palika ne 6kor keljen reggel, mert meghalok, de sajnos imáim süket fülekre találtak, hiszen másnap Paletta - csak úgy, mint minden nap, mikor Magyarországon voltunk - megint csak 6kor ébredt, én pedig nagyon kivoltam.

Szombaton délelőtt szokás szerint T. és Peti fociztak, mi meg Palikával piacoztunk (lángos, cukrászsüti kör), majd visszafelé beszaladtunk a CBA-ba inni venni, mert ekkor már igen meleg volt és Pipi nyavalygott, hogy szomjúhozik. (Ha már ott voltunk, vettem magamnak egy bodzás Fantát, hát aaaaa, isteni.) A parkban találkoztunk, miután én kiosztottam az itókákat meg a lángosokat, T. lelépett megnézni a Póni játékboltot meg ebédet venni. Mivel ezen a napon Peti cirkuszba volt hivatalos, T. 2-kor elvitte a Hősökhöz, mert ott találkoztak Nagyival, aki a "nagy" unokáit (értsd Palikát meg Antikát nem) elvitte a Nagycirkuszba. Anyuék 3-kor jöttek hozzánk, előtte a tesóméknál voltak, mikor megjöttek, én úgy véltem, két felnőtt elég Palika álmának őrzéséhez, úgyhogy T. után eredtem trolival. A Hősökön futottunk össze, csináltunk pár szelfit hehehe, majd fél 5kor felszedtük Petit a cirkuszból és hazatroliztunk. Mire hazaértünk, a tesómék már ott voltak nálunk, ez igy volt megbeszélve kérem... (No ezért pl nem jó a nagy korkülönbség: otthonlétünk alatt erre a két órára találkoztunk, pedig a Nyugatinál laknak... És Sebi ugye árpilisi, 4 hónappal fiatalabb csak Palikánál... No mindegy, végülis nem fáj...) Szegény Anyu amúgy kitett magáért, rendelt (!) egy óriási hidegtálat, hogy végre sikerült a találka és sütött is kétfélét... Tökre sajnáltam, hogy ilyenek vagyunk. Komolyan. De a tesóm meg én... Ég és föld. Ha van két különböző karakter a világon, hát mi azok vagyunk. Ami neki fekete, nekem fehér, ami neki egyenes, nekem görbe. Iszonyatosan kétfelé vezet az utunk, pedig egy helyről származunk ugye. Hát ez van. Csak Anyut sajnálom, mondom. (Apu "nem számit", őt hidegen hagyja ez a dolog, neki mindig is én voltam a kedvence, tudom, belőlem akart fiút faragni, nem is értem, miért...)
Vasárnap délelőtt Anyuék újra jöttek hozzánk, mert mindenképp szerettük volna Petit kivinni a Margit szigetre és úgy gondoltuk, Palika nélkül könnyebben menne a dolog. 11 körül trolival és busszal kibumliztunk hát a szigetre (holott egy csónak elég lett volna ugye), majd béreltünk egy elektromos autót, amivel egy órán át randalirozhattunk. (Hát ezért nem volt a kis kirándulásunk Palika-kompatibilis, hiszen a kis disznó nem birta volna ki nyugiban ezt az egy órát és elvész Pipi élménye. Majd jövőre már ő is csatlakozhat, megigértem neki...) A kocsit főleg Peti vezette, roppantul élvezte a csalinkázást, ha legközelebb hazajutunk, akkor is elvisszük autókázni, mert imádta, azóta is emlegeti. Az egy óra elteltével fagyiztunk egyet, elsétáltunk a partra búcsút venni a szigettől, majd hazasétáltunk. Igen, gyalog mentünk haza, a szigetről. Hősök vagyunk, tudom. Ebédre pizzát és gyrost rendeltünk a legközelebbi étteremből, majd miután kicsit ejtőztünk, jött a délutáni program: Apu autójával elmentünk a Leviékhez, grillezni. (Paletta megint otthon maradt, jajj, cink, tudom.) Leviéknél négy család jött össze, összesen hat (és fél) gyerekkel és hát hogy is mondjam, a buli nem sikerült felhőtlenre. A problémát az okozta, hogy az egyik család idősebb lánya (3,5 éves) bizony roppant eleven kis jószág és ez valahogy nem volt kompatibilis Leviék tűrőképességével. Az ő kislányuk szeptemberi, fél éves volt akkor és konkrétan azon kivül, hogy nézegetett, semmit sem csinált. Végig ott ült hol az egyik, hol a másik kezében és ennyi. Tipikus odateszed-ottmarad gyerek hát, aki születése óta úgy alszik el, hogy leteszik és kész, szóval se éjjel, se nappal nem egy high-maintenance kislány, ez nyilvánvaló. (Mondjuk kifejezettem köcsögségnek érzem a Sorstól, hogy ilyen gyerekük van, mert mikor itt voltak Peti 15-16 hónapos korában, mi is megkaptuk, hogy óóóó, hát elrontjuk Pipit, azért ilyen erőszakos / ficergős / sikitozós (emlékszem, azért szóltak be, mert vásárlás alatt Peti természetesen orditott a babakocsiban, hiába adtam neki millió játékot / kaját, egyszerűen ki akart jönni, de ha kivettem, akkor meg elrohant) és már akkor, mindenféle saját gyerek nélkül meggyőződésük volt, hogy a Mi Hibánk, hogy ő ilyen "nehezen kezelhető", mozgékony stb - és erre tessék bakker, milyen természetű gyerekük születik? Szobanövény. Utálom az ilyet.) No szóval a lényeg a lényeg, volt némi feszkó a buliban, mert a vendégkislány őrjöngött, orditott, hangoskodott, parancsolgatott, Levi meg Ági meg pofákat vágtak. Oké, a kiscsaj tényleg elég idegtépő volt, én is szorosabbra fogtam volna nála a gyeplőt, tuti, mert a szülei konkrétan akkor még sem szóltak rá, mikor letaszitotta Petit az egyik székről, az meg csak lesett, hogy WTF, de mig én tudom, hogy az ilyen temperamentumú kislányból sosem lesz tokaszalonna, ők meg voltak győződve róla, hogy kellő odafigyeléssel és jó nevelési elvekkel simán egy órákig megülős gyereket lehetne varázsolni belőle. (Mikor hazaértünk, Levi fel is hivta T-t, hogy ezt kifejtse neki, mi meg csak röhögtünk, nem akartunk ellent mondani neki, minek a konfliktus, de érted... Elég béna volt a szitu.) T. este amúgy nem feküdt le, mert másnap reggel fél 7-re ment alvásmegvonásos EEG-re, ami azt vizsgálta, hogy 24 órás fennlét után produkál-e csúnya tüskéket az agya. (Nem produkált.)
Folyt. köv. hétfőtől

Ma meg, hát ma meg... Eh.
Palika éjszaka megint majrézott, ugyan csak negyed 5kor jött át mellém, utána nem birt visszaaludni. Én mondjuk aludhattam volna, de nem tudtam, mert ki kellett (volna) mennem pisilni. Fél 5kor és 3/4 5-kor próbálkoztam be, mindkétszer amint elértem az ajtót, Pali felsirt. Ó, szuper. 5-ig birtam, akkor lesz, ami lesz üzemmódban kimentem pisilni (azért ez milyen már, nem? szerintem nincs férfi, aki át tudná ezt élni, milyen kin 45 percig tartani a pisid hajnalban, mert nem tudsz tisztességesen kimenni a wc-re), Paletta persze sipákolt, majd mikor már téptem a papirt, kivágta a fürdőszoba ajtaját és hunyorogva-mosolyogva bejött utánam, hát azt hittem, megzabálom. Ezután már könnyebben ment a visszaalvás, nem tudom, ő mit csinált, én szerintem 5 óra 5kor már aludtam. Negyed 8-kor keltem, arra, hogy sir - becsipte az ujját a fiókkal. Már ott térdelt a szekrény előtt és piszkálgatta a dolgaimat. Jaj. Mivel még túl korán volt, megetettem, ebbe szerencsére elaludt, annyira, hogy 9 előtt pár perccel keltünk... Turbó üzemmódba kapcsolva Petit fél 10kor adtam le az oviban a tortájával együtt, majd miután elvittem kakilni (otthon nem volt rá idő), Palikával nekivágtunk a Cafe O'Play-nek. Előtte Krisztiékhez mentünk ugye, leadni a gyerekülést (ja, reggel még azt is le kellett cipelnem a kocsiba, ójeeee), majd miután Palettát tisztába tettem náluk (ez ilyen kakkantós reggel volt), elautóztunk a játszóházba - ami zárva volt... Mint kiderült, keddenként mindig zárva van a hely, csak éppen ezt mi nem tudtuk. Mivel rajtunk kivül még egy anyuka igy járt, a gondnok szólt, hogy menjünk fel az irodába, igyunk egy teát és ne bosszankodjunk, mi igy is tettünk, felsétáltunk hát az emeletre, főztünk magunknak egy-egy filteres teát és fél 12ig dumálgattunk az ismeretlen anyukával. (Ez kérem Irország, haha.) Fél 12kor hazavittem Krisztiéket, kicsit beszélgettünk még, majd negyed 1 körül elindultunk haza. Itthon gyors ebéd (tészta a pörkölttel, mert a lencsefőzeléket likvidáltam, miután este nagyon fájt tőle a gyomrom, nem voltam felpuffadva, egyszerűen a gyomrom olyan volt, mint egy kődarab), majd Palika altatás, itt tartunk. T. ma délután dolgozik, délelőtt az ENT-nél volt, akik persze nem mondtak neki semmit, nem is értjük, minek kellett mennie...
4-re jön a babysitter, fél 7ig marad, azt tervezem, hogy 5kor lelépek a Tesco-ba kenyérért meg esetleg beülök kávézni is valahová. Ó, édes élet.    

Ezt csak igy ideraktam, mert annyira szeretem. Ez egy annyira áldott jó gyerek, hogy az elképesztő. 16 hónap alatt kiharcolt magának egy teljes jogú helyet a családunkban és én minden nap ezermilliószor elmondhatom neki, mennyire imádom. Imádom, hogy olyan kis mosolygós, hogy mindig nevet a szeme, hogy nő itt mellettünk, mint egy kis fűszál és napról-napra okosodik és szivja magába az élet dolgait, mert megfigyel, leutánoz, alkalmazkodik. Ma délután pl miután ezredszer nyúlt be a sütőbe és én ezredszer szóltam rá, hogy ne csinálja, elővette a sütőkesztyűt és azzal kezdte el végigtapogatni a tepsiket, mert azt látta ugye, hogy ezt igy kell... Komolyan, az ember szive szakad meg. A napokban amúgy megtanult odahivni magához: ma már Peti is mondta, hogy te, Palika nem azt kiabálta, hogy gyere, Anya? De. Hát de. Egyszerűen szétesem, úgy szeretem. 

A mai napunk nem indult felhőtlenül az éjszaka miatt. Palika 1 körül kérte át becses személyét az ágyamba, ami még csak hagyján, mindig igy van, de 4-kor felkelt és totál fenn volt. Ez nála abból látszik, hogy teljesen éberen térdel a fejemnél és idegesen ringatózik előre-hátra, hogy no, valami legyen már. Hát lett, kb fél év után először újra megszoptattam hajnalban, amivel fél 7ig el is volt, amikor is újra felébredt és követelte a szokásos reggelijét. (Vagyis megint megszoptattam.) Hálistennek ezek után visszaaludt negyed 9ig, de ez a háromszori felkelés bevallom nekem most nagyon rosszul esett, mert negyed 1 körül feküdtem le és különben is, napok óta hulla fáradt vagyok. No mindegy.
Délelőtt miután elvittem Pipit az oviba, felkaptam Palikát és elloholtam vele a GP-hez, oltásra. Ez a 13. havi szuri volt, haha, igy 16 hónaposan hát hogy is mondjam, ez már igencsak aktuális volt. Szegénykém sirt eléggé, főleg igy, hogy eleve grumpy-n kelt ő is a furcsa éjjel miatt. A GP után beszaladtam egy Bakery-be, rákérdezni, hogy 18 darab cupcake-t vajon mennyiért csinálnának nekünk (az oviba kellett volna, Peti szülinapjára, gondoltam egyszerűbb, mint a torta, nem kell szeletelgetni), de mivel sokalltam a €27-s ajánlatot, nem rendeltem még meg a sütiket, mert előtte még körbe szerettem volna kérdezgetni több helyen is, aztán max visszaszóltam volna, hogy izzithatják a sütőket. A pékség után Palikával elhajtottunk a Nutgrove-ba, átvettük a hálózsákot, amire licitáltam még a múlt hét elején, majd bementünk a Dunnes-ba és vettünk Petinek egy szandit, olyat, mint amilyet rendeltem neki tegnap este, csak más szinben. (Online nem volt ilyen, csak világosszürke.) A Dunnes után bevásároltunk a Tesco-ban, majd beültünk egy muffin erejéig a Burgerbe. (Nem volt túl jó sajnos, úgy rémlett, hogy nem rossz a BK-s muffin, de ez száraz volt, morzsálódott és rosszabb volt, mint amilyet én csinálok otthon...) Délre értünk haza, ekkor feltettem az ebédre szánt lencsefőzeléket főni, majd 1 körül elindultam Petiért az oviba, de előtte még körbejártam a Baggot street-i cukrászdákat (azt hittem több van, de csak egy volt, ahonnan lehetett rendelni, a többi csak ilyen kávézócska volt). Miután kaptam egy €45-s ajánlatot (18 cupcake-re), úgy döntöttem, nem érdekel az ovi nyűge, viszünk tortát és kész, hát nehogy már. Amikor hazaértünk Petivel, T. elment dolgozni (a héten délután megy), mi pedig megebédeltünk. Paletta sajnos már 3kor felkelt (1,5 óra után), úgyhogy úgy döntöttem, lesz, ami lesz, elmegyünk tortát venni, hogy lezárhassam már végre ezt a hülye ovis szülinapot. A Baked-be mentünk, Dundrumba, ahol vettünk is egy csokitortát €15-ért (előtte megkérdeztem, mennyi lenne 18 cupcake - €60 volt a válasz, hahaha, elképesztő, nem?), majd beszaladtunk a Tesco-ba egy 5-ös gyertyáért. Mivel Pipire nem volt jó a Dunnes-es szandi (szűk, beszarok, komolyan), hosszra tökéletes, szélességre nem...), benéztünk a Clarks-ba is, de mivel €45 alatt nem volt semmi, ki is fordultunk. (Hát nehogy már 2.) 6 után értünk haza, T. előtt negyed órával, majd két gyors Skype, vacsi, fürdetés, altatás. T. 8 körül elment zenélni, én az előbb feltettem főni egy pörköltet, hogy legyen mit tenni a maradék lencsefőzelékre és most itt vagyok, ragyogok, beszámolok.        
(Ja és kimaradt, hogy az idő... No az valami botrány. 10 fok és 10 percenként ömlik az eső. A jégeső. Esik 5 percet, kisüt a nap, szivárvány, hurrá. Eltelik 10 perc, eső, felhők, jajj, 5 percig zuhog, kisüt a nap, szivárvány. És ez igy egész nap.)

A hétvégénk meglehetősen rohangálós lett. Aktiv, na.
Szombaton a Kukacos játszón kezdtünk viszonylag későn, mert előtte csináltam citromos és csokis tiramisut (haha, tudom, hogy a tiramisu kávés, csak azt akartam érzékeltetni, milyen jellegű desszertet dobtam össze). A játszón én Petit felügyeltem (nem tud túl sok mindent csinálni fél kézzel), T. meg Palikával kalandozott, mert T.-nek Pipihez épp nem volt idegrendszere. (Ne szaladgálj a gipsszel - de miért ne? / Ne feküdj rá - de miért ne? / Ne emelgesd a Palikát - de miért ne? stb) Ebédre gyrost csináltam - a Lidl-ből hoztam gyros húst, befűszerezve, csináltam hozzá görögsalátát meg sütöttem mellé némi sült krumplit - majd miután mindenki jól lakott, elaltattam Palikát. Az alvás alatt sütöttem néhány tepsi csavart sajtost leveles tésztából, T. meg ezalatt takaritott és pakolt, mert fél 5-re jöttek Eszterék. A nagyobbak már jól elvoltak egymással, mi csak a kicsiket terelgettük, mert ők meg folyton összevesztek, ki mivel játsszon épp... Fél 8-ig maradtak, a fiúk a buli végén gitároztak is, mókás volt, szeretem, ha átjönnek és Peti is teljesen odáig volt, hogy vendégeink voltak.

Vasárnap semmi kedvem nem volt főzni, ezért Marcus bulija előtt csak tengtem-lengtem, rámolgattam (bár a party maradványait már este eltüntettem, mert utálok kupira ébredni). 11re mentünk az Enchancia-ba Petivel, T. meg itthon maradt Palikát őrizni. A buli 1ig tartott és kissé fura volt, mert az ünnepelt szülein kivül én voltam az egyetlen szülő, mivel mindenki más leléphetett, nekem viszont maradnom kellett, mert Peti rám tapadt, mint egy pióca, hogy ne menjek el... (Tök ciki, nem? 5 éves múlt...) Mondjuk oké, nehezitett pályán mozgott, mert egyrészt úgy indultunk, hogy Anya, én utálom ám a Marcust (ezt többször mondta már, ennek ellenére mindenképp akart menni a buliba) a törött karjával nem mert semmit csinálni az össze-vissza vaduló kölykök között (iszonyat zűrzavar meg hangzavar volt és mindenki rohangált, mint a félőrült), de akkor is, kissé cinknek éreztem, hogy Peti nem volt benne semmi mókában, hiszen akkor minek mentünk el... Voltak pihenős party-game-k is, azoktól is húzódozott, csak miután kitettem a lelkem, akkor volt hajlandó néha-néha kegyesen csatlakozni. No mindegy, azért túléltük, én fotózással próbáltam agyonütni az időt, úgysem fényképezett rajtam kivül senki. Fél 2 körül értünk haza, ebédre pizzát rendeltünk, majd mikor felkelt Paletta, elvittem T-t az X-Musicba, mi meg továbbhajtottunk az új játszóra, Walkinstown-ba. 6-ra visszamentünk T-ért, hazafelé beugrottunk egy Lidl-be péksütikért és jó későn, 7kor értünk haza. Este rendeltem magamnak egy szoknyát meg egy felsőt a Marks&Spencertől, Petinek meg egy szandit a Dunnes-ból, úgyhogy amellett, hogy aktivan töltöttük a hétvégét, még a végén haszonba is tettem a napot, hurrá.    

Végre áttöltöttem a gépemről a képeket. Random:

Herbert Park

Jellegzetes Palika

Megzabálom Palika

A hónap egyetlen szép, napsütéses napja

A Pirosak

A Zöldek

És a kedvenc:

Tegnap végül az uszit választottam, mert délután sütöttem citromos sütit (nem lett túl jó, még keresem az igazit) és gondoltam lemozgom. Sajnos rengetegen voltak, főleg férfiak és természetesen mindenki gyorsúszott rajtam kivül, ami egy nem feszitett viztükrű medencében tök szivás, úgyhogy el is határoztam, hogy legközelebb csak akkor megyek, ha megint ladies only óra lesz.
T. este volt pingpongozni, mig távol volt, én megválaszolgattam pár ezer éve aktuális levelet és többek között azt is megtudtam, hogy Irországban van olyan, hogy az elsős gimis gyereknek nyilatkoznia kell, hogy a jövőben törit VAGY föcit akar tanulni. Szerintem ez hulla gáz, oké, a magyar oktatás is túlzásba esik, de azért ez meg a ló másik oldala, hát nehogy már. Ami vicces, hogy többen irták, hogy nincs ezzel semmi gond, aki akar, majd utánaolvas (ahhha). Hát biztos bennem a hiba, de szerintem ez őrület, béna, szar, fúj. Ettől függetlenül szeretem az ireket, nem ezért fogunk hazamenni, ha hazamegyünk, de hát érted. Ezek után nem csodálkozom, hogy az általános műveltségük a béka segge alatt van... Eh...

Pipi új gatyói *

Ma egyébként ovi után sétálok haza Palikával és kivel találkozunk? Emerrel. Most költözött vissza Dublinba, két év Dubai után. A faszijával az optikát keresték, ami Peti ovijával van szemben és én, a Hős, útba tudtam őket igazitani, mókás. A napi jó cselekedetem után elmentünk a Nutgrove-ba, vettem Petinek két rövidgatyát (minek?), majd reggeliztünk (scone & americano - ó édes Palikám, imádom ezt a gyereket, komolyan, hogy lehet vele reggelizni, ha elég gyorsan eszem és viszek játékokat) és utána mert nem esett épp, kimentünk a játszótérre. Hazafelé beugrottunk a Lidl-be, jól bevásároltam mindenfélét és dél körül már itthon is voltunk. Gyorsan főztem (csirkemellet sütöttem és mexikói mixet főztem ki mellé), 2kor elaltattam Palikát, most pedig próbálom rávenni magam, hogy elmenjek délután a Mothercare-be.
Ja, vasárnapra kaptunk egy szülinapi party meghivót, Marcus lett 5 a héten. Valószinűleg megyünk Esztiékhez is (vagy ők jönnek), szóval már két programunk is van a hétvégére, hurrá. (Amellett, hogy most csomó vicces fesztivál is lesz Dublinban, kis vidámparkkal meg minden. Hjajjjj, máskor bezzeg semmi nincs hetekig...
Még valami. Anyu 15-én feladott egy lapot Petinek, lehet tippelni, mikor ért ide... Igen, ma. Pontosan egy hónapjába telt. Őrület. (Visszafelé úgy működik, hogy pénteken feladsz valamit, hétfőn ott van...)
És csak egy kis emlék a jövőnek:

Mai vásárlásunk

* A farmer 4-5 évesekre való, az úszógatya 3-4 évesekre és a farmer igy is leesik a derekáról, hihetetlen. Hosszú gatyóból meg minden másból 116-os kell (5-6 éves), rövidgatyából meg majdnem 2-3 évesekre valót vettem neki, biztos, ami biztos cseréltem ki 3-4 évesre... Hümm.

Update: Végül elhoztuk Palikával a Mothercare-ből a cuccokat, de a szandimandi persze szűk lett - nem hosszában, a magasságát spórolták le. Király. A szett és a póló viszont szuper. A MC után beszaladtunk a Supervaluba, mert T. rendelt egy kólát és holnap Eszterék jönnek, nem mi megyünk, hoztam hát pár üditőt. Mivel T. palit sütött ez alatt, irt egy sms-t, hogy hozzak túrót is, ha tudok és bár a Supervaluban nincs túró, tekintve, hogy én aranyos vagyok, hazafelé megálltunk a Tescoban is. (Babakocsi nélkül mentünk, haha, mindenki a csodánkra járt. Mondjuk többet ilyet nem csinálunk.)

Mivel ma természetesen 10 fokra ébredtünk és ömlő esőre, nem állatkerteztünk.Helyette Palettával elmentünk a Leisureplex-be, Stillorgan-be. Jó volt, rég voltam, Paja meg talán először, élvezte, hogy csúszdázhat, tologathatja a bevásárlókocsikat és én is örültem, mert a belépő mellé kaptam egy ingyen teát is, ami ebben az undoritó májusi télben jól jött bizony.
T. ma nem dolgozik, ügyeket intéz (és ő főzött hehe - rizses húst), azon filózom, mit csináljak, ha Palika felébred, A) menjek el úszni B) menjek el a Mothercare-be átvenni a rendelt cuccokat C) menjek el a Lidl-be vásárolni és egyúttal nézzem meg a Penney's-ben a Petinek való rövidgatyákat (mondjuk, hogy minek, azt nem tudom, simán kihúzhatná hosszú farmerben is a nyarat, szipp). Ha minden igaz, este pingpong lesz T.-nek, nekem is mozognom kéne, jajj, de közben meg jó lenne elintézni ezt-azt is, hát nehéz ez.

Palika továbbra is küzd, hogy mindenáron más legyen, mint Peti. Utóbbi még most, 5 évesen is imádná, ha etetném, Paja viszont nem hagyja, hogy én emeljem becses szájához a falatot, ő kérem, ha éhen pusztul is addig, kivárja, mig feladom és hagyom, hogy ő egyen egyedül. Egy ideig nem értettem, miért visit, mikor láthatóan megőrül egy falat fánkért, de én hiába nyomom felé bőszen a sajátomat, ő csak rázza a fejét, aztán leesett, hogy ha leteszem elé a falatkát és adok neki egy villát, akkor bezzeg rácsap a dologra, mint kacsa a nokedlire. No Peti ilyet sosem csinált, ő mindig elvárta, hogy etessem.
Ha már evés, Palika roppant furcsa izléssel bir ám, múltkor úgy visitott, mikor daraboltam a hagymát, hogy jó, akkor nesze bazmeg kiáltással adtam neki egy kis kockát - és lazán elrágcsálta, sőt, kért is volna még. Ezek után cseppet sem csodálkozom, hogy úgy eszi a paprikadarabkákat, mint más gyerek a gumicukrot. Hová fajul ez a világ?

Ja és amúgy eszembe jutott még egy: Petinél totál büszke voltam a fogtérképére, hajjj, de zseniális vagyok, no Pajácska ezt is keresztül húzta - nem tudok benyúlni a szájába. Az én kenyérre kenhető, jó természetű kisfiam vadorzóvá válik, ha a fogait próbálom kitapogatni. Az egy dolog, hogy sikit (mindig sikit, nem újdonság), de ha be is jut az egyik ujjam, úgy ráharap, hogy beleremeg az egész állkapcsa. Hát ennyit Palika fogtérképéről. Szerintem titokban rég 16 foga van, de nem tudom bizonyitani.

Nem jutok ide sohasem.

Tegnap tehát Pipi szülinapoztunk. Még hétfő este megcsináltam a tortát (jajj, nagyon jó lett), éjfél utánra lett kész, ez mondjuk nem volt jó. Kedd délelőtt 11.15re mentem a suliba, ami mint irtam, pozitiv élmény volt, majd mikor hazaértem, ebédeltünk, letettem Palikát és T. meg Peti elkezdte összeszerelni a bicót. 3ra lettek kész, mivel Paja ekkor még aludt, gyorsan tortáztunk (szemétség, szemétség, de igy legalább hárman együtt tudtunk enni végre), majd 4 körül a fiúk lementek a folyosóra kipróbálni a cangát, mi meg Palikával Tescoztunk. A bicaj mellett Pipetta kapott egy Leap Reader térképet is, egyelőre nem tudom eldönteni, melyiknek örült jobban, nem számitottam ekkora sikerre a térképet illetően, bevallom. Hihetetlen amúgy, hogy már 5 éve velünk van Pipi, mondjuk az is igaz, hogy olyan érzésem van, mintha mindig is itt lett volna, néha eszembe jutnak emlékek a múltból és valahogy őt is látom ott, pedig hát. Nem tudok érzelmesen irni igy éjfél körül, a lényeg a lényeg, hogy szépen megünnepeltük tegnap, mennyire örülünk annak, hogy Peti már évek óta velünk van. (Este rendeltem neki a Mothercare-ből szandit is, meg egy szettet (illetve Palikának egy pólócskát is), alig várom, hogy átvehessem.)  
Ma kissé zűrzavaros napunk volt. Délelőtt - mivel végre nem volt láza Petinek és csodálatos idő volt ezer év óta először - kimentünk a Herbert Parkba. Volt egy gyönyörű naptáram, amit nem használtam még semmire, megbeszéltük hát egy ismerősömmel, hogy odaadom neki, mivel azonban az illető csak 11 körül tudott jönni, a parkban találkoztunk, egy piknik takarón. (A naptárért cserébe kaptunk két gyerekkönyvet, juhéjjj.) Nem sokáig maradtunk amúgy kinn, nehogy Pipi visszaessen, délre haza is értünk és elkezdtem főzni. Paprikás krumpli volt a kaja, Peti meg kapott borsót halrudacskákkal. T. 2 körül ért haza, én fél 3kor leléptem a városba. Körbenéztem a Dunnes-ben, a Mothercare-ben és a H&M-ben, hátha látok valami jót a gyerekeknek vagy magamnak, de mivel minden aranyáron volt, 5 Peti alsón és egy vastag fekete harisnyán (utóbbi az enyém lesz hehe) kivül nem vettem semmi mást. A bevásárló utamat egy röpke Dunnes vásárlással fejeztem be, majd hazafelé beugrottam a bodza virágzatért a magyar GP-hez. Fél 5re értem haza, a babysitter már itt volt, 4-re jött. Ezúttal még itthon voltunk vele (T. 5-kor elment sétálni, ne legyünk már 3-an 2 gyerekre), de szerintem hamarosan itt hagyom, mert remélem, hogy akkor ügyesebb lesz, ha nem látom, hallom. (Az igazat megvallva elég kis ügyetlenke szegény, remélem csak zavarban van, ha itt vagyunk... Mondjuk már inspirált, most már tudom, hogy ha egy jövendőbeli állásinterjún megkérdezik, mi az erősségem, azt fogom mondani, hogy az, hogy talpraesett vagyok. Mert ez a csaj eléggé nem az. Sajnos. Mondjuk nem pattoghatunk, más nem igazán jelentkezett, de hát nem tudom, 30 éves, de ahhoz képest elég kis tapasztalatlan, pedig állitólag dolgozott otthon oviban. Hümm. Mit tesz 5 év gyerekezés, elképesztő, 5 éve még biztos én is ilyen lettem volna. No de most álljunk neki keresni olyan babysittert, akinek van gyereke? Vagy mi? Eh, olyan szar ez.) Szóval bizom benne, hogy javul a lánka. 6-ig maradt ezúttal, ha egyedül lesz, azt tervezzük, hogy 4-7ig lesz ő a gyerekekkel, meglátjuk. Mindenesetre szárazon tartom a puskaport és még nézegetek, keresgélek.
Peti holnap még nem ovizik (ami azt jelenti, hogy 18-ig 3x megy májusban, őrület), ha szép az idő, lehet elviszem az állatkertbe, T. meg Pajázik. Hm. Meglátjuk. Ezt is.

Pipi szülinapját azzal ünnepeltem (én), hogy bementem megnézni a St Brigit's-et. Király. Szerintem imádni fogja.

Pár dolog zavar csak:

• A reggeli ima
• Elsőtől tanulnak irt (de minek, de minek?)
• Mostantól hiába veszek neki jó göncöket, csak délután / hétvégén hordhatja őket, szipp
• Nincs ebéd, nincs napközi
• Meg még valami, de azt elfelejtettem

Este rendeltünk Pipinek rotringot a stencilezéshez (itt nem lehet kapni, őrület, hová fajult ez a világ), ma meg voltunk a GP-nél. Ez a kettő mondjuk sehol sem függ össze, de sebaj. No a lényeg a lényeg, piros a torka, megint Augmentin, bár meggyőződésem, hogy nem kéne, se a torka nem fáj, se semmi más baja nincsen, csak ez a hülye láz. Délelőtt amúgy padlizsános lecsót csináltam ebédre (igen, T. ma dolgozik hehe, mondjuk nem délelőtt, hanem délután, de igy járt, majd eszik benn - ő mondta). Ezen kivül rendeltem száritott bodzavirágzatot, mert az állitólag jó a láz ellen meg bizonyos felsőlégúti problémákra is, Dublin 2-ben lehet majd átvenni, a Merrion Square környékén. (A nagy hálózsákot sajnos csak hétvégén hozhatom el, a Marley Park közeléből, addig csak nem növi ki az IKEA-sat NéGyN Pál, azaz Nagy és Gyorsan Növő Pál...
Délelőtt Peti koncertet adott és ezúttal közönsége is volt:

Hiába, jól jön a testvér a háznál

Amúgy jól elkiabáltam, két napig tartott a pünkösdi szépen elalvás - most visszatértünk a maratoni kinlódáshoz. Szopás - kis tápszer - letesz az ágyba - és feláll. És vigyorog, sőt, röhécsel és esze ágában sincs aludni. Se napközben, se este. Minimum fél óráig még kinlódik a kiságyban, mielőtt kidőlne. (Ha kimegyek, ordit.) Ezen kivül pár napja megint 7kor kel (mivel 9 után alszik el, én azt várom, hogy minimum 8ig csendben legyen és mióta visszajöttünk Magyarországról, ez kb igy is volt (otthon ugye 6-kor kelt, no comment, az az überszivás kategória), de most megint kukorékol... Arról nem beszélve, hogy úgy alszik, mint a nyúl, ha éjjel visszatakarom, felébred, úgyhogy napok óta takaró nélkül alszik (gonosz én), ezért is álltam most rá a hálózsák témára, hátha úgy nem fagy meg éjszaka...
És hab a tortán, hogy sikit. De mint egy dementor, iszonyat. Totál pukkancs amúgy, egy másodperc alatt képes felhergelni magát és sikit, de valami borzasztó frekvencián és hosszan. Kibirhatatlan.

A hétvégén nem sok minden történt, mivel az egész Peti betegségének jegyében telt. (Szerda óta hulla lázas, még most is 39 fölött van neki, nem tudom már, milyen vitamint nyomjak bele, hogy ne essen ágynak két hetente...)
Ügyintézni azért ügyintéztem, pénteken délután (T. délelőtt dolgozott) elmentem egy IKEA-s etetőszékért, majd beugrottam a Dunnes-be is kisszékért, de nem volt, szombaton délelőtt Palikával elautóztunk Malahide-ra, befizettem a búcsúajándékra €10-t, átvettem a kölesgolyókat meg a kakaóvajat, megkaptam a kismotort és odaadtam az etetőszékünket, ma meg délután megvettem Peti szülinapi ajándékát, A Biciklit, szereztem néhány születésnapi dekorelemet, vásároltam a Tesco-ban és vettem a Dunnesben egy kisszéket, igaz, nem kéket, mint terveztem, hanem pirosat, mert olyan volt, illetve elhoztam egy hálózsákot* is, hogy belemérjem Paját. (Majd licitáltam egy használtra, haha, ezt meg visszaviszem, csak a méret miatt kellett, na, abszolút félrehord a szemem.)
A hétvégével kapcsolatban azt még megemlitem, hogy rettenetes idő volt, úgy egy az egyben. Pénteken egész nap ömlött az eső, tegnap még csak hagyján, délelőtt szép idő volt, de délutántól ma estig iszonyatos felhő lógott felettünk egész nap, nyomott lefelé mindent és mindenkit, ráadásul akkora szél volt, hogy ihajj. (Én pedig megint elkezdtem pánikolni, hogy bazzeg, most jön a nyár, ami pont ilyen lesz, téli kabátos, vastag farmeres és utána jön megint a tél... Hogy ki van velünk cseszve ezzel az idővel... Őrület.)

* Én nem tudom, hogy van ez, ma Palikát Peti IKEA-s hálózsákjában tettem le és a lábujjaitól kb 6-8 centire már véget ért a (legnagyobb méretű) zsák. Peti ezt 3 évesen is hordta! De hogy?! Annyira nem tűnik nekem alacsonynak Pipi sem, Palika mekkora lesz igy? (Este megmértem amúgy 13 kg csak , de vagy fél éve ennyi hehe. Centire nem tudom mennyi, az biztos, hogy tegnap Malahide-on ő volt a legmagasabb a babák közül, pedig ő volt a legfiatalabb, a többi kistesó mind legalább fél évvel idősebb volt, mint ő...)

Amúgy ezt főzöm ma, roppant aktuális vagyok, a jövő heti Lidl újságban találtam a receptet.

EZEN mindig sirnom kell, nem tudom miért... Talán, hogy ekkora a világ? És mi milyen kicsik vagyunk? Vagy hogy ezekre a helyekre már sosem jutok el? Ki tudja...
(Peti amúgy felismerte Sydney-t és Los Angeles-t. Mókás.)

• A játszó után beszaladtunk Pajával a Lidl-be is, vettem nekik egyforma rövidgatyát, Petinek 4-6 évesekre, Palinak 18-24 hósokra valót - és természetesen Palikára kicsi lett a gatyóresz... Félúton megáll, ahogy húznám fel... Őrület.
• Délután volt nálunk egy babysitter jelölt, Mónika, egész aranyosnak tűnt, szerdán jön 4-re vissza, akkor még én is itt leszek velük, csak hogy szokják egymást. (Hétfőn még eljön Klári is, aki szintén magyar, megnézzük őt is, milyen. Update: Ha holnapig nem jelez vissza, lemondom, mert eddig irtam neki 2 üzenetet FB-n, nem reagált, az e-mailemre meg három napos késéssel irt vissza múltkor...)
• Peti láza 38,8, elég elesett lett itt estére csórikám, pedig egész nap hőzöngött, hogy jól van, semmi baja... 
• Kapunk vissza egy csomó pénzt a banktól a devizahiteles cucc miatt. Yay!
• Délután voltunk Palikával Poolbeg-nél és mivel ezerrel fújt a szél és volt vagy 5 fok, 10 perc után elindult vissza a kocsihoz haza felkiáltással. (Valószinűleg csak felkaffant, nem ezt mondta, de istenuccse úgy hangzott, hogy "haza"... Mik vannak!) 
• Eladtam a Graco etetőszéket (€12-ért), a magyar oviba kell elvinnem szombaton, ami izgi lesz, mert Peti ugye beteg... (Igy az Anyák Napjának is lőttek, szipp. Kellett nekem nyafogni, hogy nem is akarok menni...) Az a tervem amúgy, hogy Pajával megyek, azéris, mert ráadásul valaki megigérte, hogy elhozza nekem a nagyfia használt motorját ingyér'...* 
• Az adverts-en amúgy lőttem egy IKEA antilopot (€5 haha), azért is el kéne menni, de próbálom összekötni a dolgot Pipi szülinapi bringájának megvételével. (Venni kéne még egy Dunnes kisszéket is, mert az nagy sláger lett az utóbbi időben, de egyelőre csak székfoglalóznak vele, hát szégyen.)  
• No most megyünk és befejezzük A Mrs Brown's boys mozifilmet, amit tegnap kezdtünk el, de túl fáradt voltam végignézni. (T. lemondta a pingpongot, mert Peti lázas volt, ó.)

* Ja meg rendeltem két kölesgolyót meg kakaóvajat is, azt is ott kapom meg és ki kell fizetni az óvónénik búcsúajándékát is. (Ez az utolsó éve a magyar ovinak és iskolának... Szeptembertől nem indul újra sajnos.) 

Két apró:
Egyrészt a napokban George herceget látva rájöttem, hogy Pipinek három (!) forgója van (2 elöl, 1 hátul), másrészt ma voltunk Palikával az Enchancia play cafe-ban, mig T. Petivel volt itthon, aki persze hulla lázas.
Ugyanez képekkel illusztrálva:

Vasárnap délután voltunk tehát Arturéknál. Fél 5-re mentünk, Palika alvása után, jó későn, fél 8-kor értünk haza. Artur sütött pizzát, azt ettük, illetve a gyerekek puzzle-öztek, mi meg dumálunk és próbáltuk leszedálni Palikát, hogy ne essen le folyton a konyhaszékekről.
Hétfőn bank holiday monday volt (nem tudom, mondtam-e már, hogy rühellem ezt a kib... sok ünnepnapot... júniusban amúgy szintén bank holiday lesz, ovi persze nincsen, de fizetni akkor is mindig ugyanannyit kell... néztem, márciusban Peti kb 2 napot volt, ugyanúgy kifizettük érte a teljes ovidijat, hiszen akkor is fizetni kell, ha beteg a gyerek és nem megy és akkor is, ha szünet van, mondjuk tavaszi... idén két hét volt a tavaszi szünet, csak mondom. a másik két hétben pedig Magyarországon voltunk, mégis ugyanannyit fizettünk, mint mindig. komolyan gondolkozom rajta, hogy nyitni kéne egy ovit. baromi nagy biznisz.). No szóval hétfőn bank holiday volt és mivel tűzött a nap, délelőtt elmentünk játszózni a Rathfarnham parkba. Bazi sokan voltak és bár nem sok mindent tudtunk csinálni Pipi keze miatt, egész sokáig maradtunk. Ebédre maradék frankfurti levest ettünk diós tésztával, majd Paja alvása után T. levitte Petit sétálni a Herbert parkba, mi meg Palikával elmentünk a Lidl-be vásárolni. Este T. zenélni ment (per pillanat neki két estéje szabad, a hétfő meg a szerda, nekem meg nulla. szipppp.), én pedig korán feküdtem (=11-kor).

Bújócskáznak

Kedden, hogy ne legyen egyszerű az élet, még mindig nem volt ovi, igy megint program kellett. Délelőtt ömlött az eső, ezért hálistennek nem tudtunk sehová menni, kénytelenek voltunk itthon maradni takaritani. Könnyedén, nyugisan telt a délelőtt, én főztem, T. takaritott, a kölkök meg elvoltak. (Úgy ahogy...) Palika alvása után, mivel elállt az eső, elvittem Pipit a Kukacos játszóra, Paja pedig itthon maradt T-vel porszivózni. Este mielőtt néztünk volna egy kis McIntyre-t, készitettem egy nagy adag padlizsános lecsót és gyakorlatilag alig vártam a mát, hogy ebédelhessek. *
Szerdán - kissé káromkodni támadt kedvem, mert Peti 37.4-el kelt. Mivel jókedvű volt és aktiv, elvittem oviba, lesz, ami lesz, mert konkrétan a tököm kivan, hogy 5 éves lesz jövő héten és gyakorlatilag még mindig GYES-en vagyok vele... Autóval mentünk, mert orkán erejű szél fújt és esett is, úgyhogy miután leadtam őfelségét az oviban és elvittem T-t a Céghez, húztunk tovább Pajával a Nutgrove-ba. Isteni délelőttünk volt, először beugrottunk a Dealz-be, majd megreggeliztünk a food court-nál. Vajas-lekváros scone-t ettünk Palikával és americano-t ittunk hozzá, úgy éreztem, miénk a világ... Reggeli után bevásároltunk a Tesco-ban, mászkáltattam még kicsit Palettát a boltokban, majd siettünk haza ebédelni, mert várt az emlitett padlizsános lecsó, ami nem okozott csalódást, tojással megbolonditva isteni volt szerintem és Palika szerint is. Most 3 óra, Paja még alszik, T. és Pipi már itthon vannak (T. két hétig három délelőttöt dolgozik), én pedig azt hiszem a kardomba dőlök, mert Pipinek 38 a láza.
Tö-köm-ki-van. Ha mázlim van, négy nap itthonlét után talán mehet majd hétfőn. 11-e lesz. Hány napot lesz addig oviban májusban? Maximum kettőt. És a fél hónap elment. Beszarok komolyan. És akkor még imádkozzak, hogy hétfőn mehessen. Nincs isten, ez biztos.  
     
* Roppant nehéz számomra, hogy T. itthon van, bevallom, alig várom, hogy visszatérjünk a normális kerékvágásba. Egyrészt a gyerekekkel is sokkal nehezebb, ha itthon van (én pl ha egyedül vagyok, meg sem hallom sokszor, hogy veszekednek, hát gyerekek, ez van, ő az első vinnyogásra ideges lesz és azonnal közbelép (vagy engem ugráltat, hogy lépjek közbe) és egyébként is, őt sokkal jobban zavarja a zaj, a hangzavar, mint engem és igy amellett, hogy ha itthon van mindkét gyerek 200%-os figyelmet igényel (hiszen két felnőtt is a rendelkezésükre áll, hülyék lennének nem kihasználni), amiatt is stresszelhetek, hogy a gyereknyüzsi ne idegesitse és ez baromira lefáraszt, sokkal több energiámat emészti fel, mintha egyedül lennék itthon...), másrészt meg nem tudok kedvemre főzni, mert nagyjából háromféle ételt eszik meg kész. A zöldségeket nem szereti, húsból csak a csirkemellet eszi meg kb, a tejfölös-tejszines dolgoktól hasmenése van - no, itt légy okos... Ma dolgozott, igy ebédelhettünk padlizsános lecsót Palikával, ó istenem, egy álom volt, komolyan.

Annyira idegesit ez a klipp. Nem is csak azért, mert a nő iszonyat bénán játszik, hanem mert hát basszus. Szegény fickó. Szegény Pipi meg Pajika. Ilyen idióták csinálhatják ki őket. Mármint hogy nem Taylor Swift konkrétan, hanem ilyen barom csajok. Jajjj.

A csütörtökünk (már a magyarországi, ez után) tehát a beköltözésről szólt. Reggel jó korán összeszedtük magunkat és 9 körül nekivágtunk a városnak. Mivel a cuccok nagy része már benn volt ugye, csak a babakocsit és még pár apróságot préseltük be a kocsiba, de mivel jött Anyu is, igy is elég sűrűn voltunk. (Három gyerek szerintem azért is őrültség, mert nincs az a normális méretű autó, amiben kényelmesen el lehet férni... Mi két gyerekkel is küszködünk sokszor, nekünk három gyerekhez tuti kisbusz kéne... Vagy nagy...) No szóval bevonultunk a Kárpát utcába, ahol T. és Nagyi már vártak. Pontosabbak takaritottak. A lakás ugyanis iszonyat koszos volt. A konyha köve ragadt a piszoktól, a gáztűzhelyet bottal sem piszkáltuk volna meg, ahogy először kinézett, a szobában lévő szőnyegről pedig csomókban lehetett összeszedni a hajat... Szuper. Szóval mikor megérkeztünk, már nagyban folyt a takaritó hadművelet, de én nem tudtam csatlakozni, mert eladtam ezt-azt és rohannom kellett a Westend-be bizniszelni. Kb egy óra alatt elintéztem mindent, pedig még a DM-be is beszaladtam tombolni vennem kell folyékony szappant meg mosószert meg öblitőt meg Nenedent fogkrémet meg egy kis ezt, egy kis azt felkiáltással. Dél körül értem vissza a lakásba, gyorsan ebédeltünk és miután vért izzadva letettük Palikát aludni (kb másfél órán át szoptattam, cipeltük felváltva, semmi), T. meg én elsétáltunk a Lehel piacra bevásárolni. Roppant ronda idő volt, esett, fújt, egész otthon éreztük magunkat... Útközben T. betegségéről beszélgettünk (az idő szuperül illett a témához), hazafelé meg beugrottunk még egy CBA-ba is (a XIII. kerületben csak CBA van, eskü), majd 5 körül hazaértünk és ügyesen kipakoltunk mindent a bőröndökből, ergo belaktuk az új kis életterünket. A nappaliban T. rendezkedett be, Peti megkapta az erkélyes szobát, Palika meg a keleti fekvésű legkisebb szobácskát. A keleti fekvés egyébként csak reggel derült ki, mikor úgy fél 6 magasságában Paja felkelt és vissza sem aludt. Az agyamat eldobtam és szidtam a lakás tulaját, aki egy rühes sötétitőt sajnált feltenni az ablakra, igy ezerrel sütött ránk a nap, hát persze, hogy Palika hülye lett volna visszaaludni. (Ja, az éjszakát Peti T. mellett töltötte, mert az ő szobájában meg ujjnyi rés volt az ablaknál, igy lebegett a függöny az orkán erejű szélben, arról nem beszélve, hogy akkora huzat volt, mint ide Kambodzsa. Hiába, végül is csak egy vagyon volt a lakás 17 napra...)

Péntek reggel egyébként, a korai ébresztő után, T. elment monitort venni Sanyi bának, mi meg azalatt megreggeliztünk. (Óriási kinnal, mert 1) a konyhánál sem volt sötétitő, igy kb 40 fok volt az üvegházhatás miatt 2) Palika ekkor kezdett rászokni arra, hogy ő csak normális széken akar ülni, igy végig mellette kellett lenni, le ne essen a kőre...) Mikor T. megjött, elmentem az Aldiba vásárolni illetve ha már ott jártam, elsétáltam a Lehel piacig is lángosért meg némi zöldségért, gyümölcsért (meg kihagyhatatlan péksütiért és krémesért hehe). Levi 4 körül jött, elvitte T.-t magukhoz meg vacsorázni, közben minket meg meglátogatott otthon Viki, mi sem unatkoztunk hát. (Tőle megkaptuk Kicsibácsi & Kicsinéni könyvét, ami fergeteges, imádom.) A fürdetés persze az enyém volt egy az egyben, de mióta együtt fürdenek a kölykök, ez nem is nagyon izé.

Szombaton mivel még nem tudtuk, milyen közel a Szent István park, a Dráva parkba mentünk játszózni. Palika ráérzett a homok izére, mig Peti hintázott, ő boldogan csetlett-botlott a homokozóban és ennyi. (Jött egy kinai család, a vicces, hogy a gyerekek egymással magyarul beszéltek, az anyjukkal viszont kinaiul. Ez annyira fura, nem?!) Délután jöttek Anyuék, mikor Palika elaludt, mi Petivel lesétáltunk a Rossmannba meg a CBA-ba vásárolni, majd 3-ra elvittük Petit Nagyihoz tojást festeni. Amig Pipetta festegetett, mi T.-vel kimenőt kaptunk (igy volt a legegyszerűbb kimenőzni amúgy, ha két nagyszülőt mozgósitottunk és az egyik vigyázott az egyik gyerekre, a másik meg a másikra, mert egyikük sem repesett az örömtől, ha egyszerre mindkettőt megkapták...). Mivel 6 körül vissza kellett menni Petiért, csak az Europarkba ugrottunk be, ott ebédeltünk (aranyáron, pfff), majd a Sparban vettünk pelust (hiperolcsón, nem is értem, nagy csomag Pampers 2500 Ft volt) és hogy úgy érezzük, miénk a világ, elautóztunk a Városligetbe, leparkoltunk az Ajtósinál és sétáltunk meg nosztalgiáztunk egy kicsit. (Tényleg kicsit, kb 15 percet.) 6-kor felvettük Petit, hazaautóztunk, Anyuékat pedig útjukra engedtük.
Vasárnap a Duna parton lesétáltunk a Szent István parkba. Útközben megálltunk a Kamasz játszótéren is, ami szuper volt, mindkét gyerek imádta, csak úgy, mint a Szent István parkot. Pipetta hintázott, Palika homokozott meg csúszdázott, hurrá. Visszafelé felfedeztük a Pozsonyi utcát, majd miután Paja elaludt otthon, Pipivel fogtuk magunkat és a trolival elmentünk a Városligetbe - megint csak játszózni. A hosszú csúszdás játszótérre mentünk, vicces volt, Peti ezúttal végre nem csak hintázott, hanem csúszdázott, sőt, focizott is a többi gyerekkel... Haza metróval mentünk, elsétáltunk a Hősökre, onnan kisföldalattival a Deákig metróztunk, ott pedig átszálltunk és Dózsa György út. Aktiv napunk volt, ja.

Hétfőn T. és Peti elmentek locsolkodni a Nagyiékhoz és Zsuzsiékhoz (hogy Palika miért maradt ki, azt ne kérdezze senki, én sem tudom...). Anyuék dél körül benéztek, hoztak ebédet, majd miután T-ék megérkeztek, megebédeltek, én felkaptam Pipettát és szaladtunk tovább újra a Városligetbe (nem lehet megunni...). Ezúttal a kisebb játszóteret próbáltuk ki, a tó mellett, illetve mivel nyitva volt a trambulinos, Peti ott is ugrált egy sort. A Ligetben épp Bárányfesztivál volt egyébként, ezért miután meguntuk a játszót és a tavat, elsétáltunk megnézni, mi is a helyzet a Vajdahunyad várnál. Hát nem sok. Rengeteg kézműves, ilyen-olyan árus volt, egy ideig nézelődtünk is közöttük, de hamar meguntuk, vettünk egy totál olajos 600 forintos lángost (600! a Lehel piacon 190 Ft, csak mondom) és hazafelé vettük az irányt. A hidon vettünk egy lufivirágot meg -kardot egy nénitől, előbbit Pipi már a trolin kidurrantotta hehe, természetesen az lett Palikáé.

Kedden délelőtt - mivel Peti füle igen gáz volt még ekkor is - T. elment Otoventet szerezni, hátha segit. A negyedik patikában kapott is - Piszét, ami az Otovent magyar verziója, 1700 Ft-ért. Amig ő úton volt, mi a gyerekekkel játszóztunk, majd hazafelé beugrottunk a Jó kenyér pékségbe, amit Viki ajánlott. (Ők az Ipoly utcában laknak, de amig mi a Kárpát utcában laktunk, kb 400 méterre tőlük, ők nyaraltak... Ilyen a mi formánk.) Délután, Paja alvása alatt jött Nagyi, mi pedig T.-vel leléptünk. Elsétáltunk a Szerájba (imádtam milyen jó helyen találtunk lakást, egyszerűen imádtam, elképesztő, hogy minden sétányi távolságra volt), megebédeltünk (csirke gyros tál, csipős és hagyma nélkül, óóóó, az emlékek feltolultak), majd továbbálltunk a Margit szigetre. Nem sétáltunk be mélyen, csak a játszót néztük meg (én még sosem láttam a szigeten játszóteret, bevallom, mert sosem figyeltem a régi szép gyerekmentes időkben, van-e játszó vagy sem), majd indultunk is visszafelé. Ha már a körúton voltunk, benéztünk az Európába is, ettünk egy-egy sütit (csalódás volt sajnos, mint minden cukrászda ezúttal otthon... arról nem beszélve, hogy 700-800 Ft-ért adni egy sütit... hááát... enyhén szólva is rablás...), majd továbbmentünk a Nyugatinál lévő cipőboltba, ahol mindig szuper gyerekcipőket lehetett venni, egész jó áron. Mivel ezúttal minden cipő 10 ezren felül volt, eszünkbe sem jutott ott venni bármit (30-40 euróért itt is vannak gyerekcipők), nem is vesztegettük hát az időnket, szaladtunk tovább. Mivel a Lehel tér felé mentünk haza, útközben benéztünk egy DM-be, vettünk Cebion cseppeket meg még némi apróságot (főleg vitaminokat meg gyógynövényeket), majd mivel már elég későre járt az idő, kapkodtuk a lábunkat, hogy 6-ra hazaérjünk. (Ja, nagyon durva, a Kossuth mozi megszűnt! Egy Aldi van a helyén! Egy Aldi! Botrány! Ezt nekem senki nem  mondta, senki nem készitett fel, a kedvenc mozim volt, basszus. Egyébként is. Mi az, hogy ennyi Aldi van? Pesten esküszöm csak CBA-ban meg Aldiban lehet vásárolni... Legalábbis a XIII. kerületben.)

Szerdán meglehetősen csúf időre ébredtünk, de mikor kicsit elállt az eső, felkaptam Paját, aki már reggel 7 óta nyökörgött, hogy sétálni akar és elvittem a Szent István parkba, legyen meg az öröme. Némi homokozás után, hogy haszonba is tegyem a napot, elmentünk az Aldiba, majd mivel újra csúnya fellegek jöttek, hazasiettünk. Amig Palika aludt, Petit vettem kezelésbe, szokásunkhoz hiven eltroliztunk hát a Városligetbe. A hinták hálistennek szárazak voltak, igy Pipi kicsit élvezhette a szabad levegőt, majd mikor meguntam a lengést, felajánlottam neki, hogy fagyizzunk egyet. Miután elég hideg volt, csak egy gombóc fagyit engedélyeztem neki, szegényke ennek is örült, mint majom a farkának, nem is tudom, kitől örökölte ezt a fagylalt mániát, én ugyanis utálom a fagyit, de legalábbis nem vagyok odáig érte egyáltalán. Ha már ott voltunk a bodegáknál, vettünk három ósdi képeslapot is, amit később megirtunk Christian-nek meg az ovinak (egyet meg megtartottunk magunknak, emlékbe), majd egy óriási kerülővel, hogy Peti sokat BKV-zhasson, hazamentünk. (A Hősöktől elmentünk kisföldalattival a Deákig, onnan piros metróval a Keletiig, ott megnéztük a 4-es metrót, majd felmentünk a felszinre és a 79-es trolival hazazötyögtünk.) Otthon eladtam egy régi fürdőrucimat (!), majd hogy teljen a délután, lesétáltunk a ház mögötti kis játszótérre focizni. T. este neurológushoz ment, igy a fürdetés rám maradt, de sebaj.
Huh, már csak egy hetet kell részleteznem és behozom magam, hurrá.