Amúgy

Tegnap voltunk Magyar Oviban, ott még minden jó volt, attól eltekintve, hogy hallani nem hallottam a takonytól, de egyébként nagy móka volt: mig Peti ovizott, mi beültünk Eszterrel az Insomnia-ba lazulni, majd bevásároltunk és örültem, hogy jól vagyunk. Hazafelé beugrottunk a portmarnock-i játszóra kicsit, Peti hintázott, én fotóztam, majd siettünk haza felváltani AV-t, aki ezúttal elég.jól viselte Palikát. Délután már éreztem, hogy gyengülök, úgyhogy ledőltem, mig Paja aludt, de az igazi kegyelemdöfés este jött, Peti lázával. Tudom, vannak sokkal szerencsétlenebb családok is nálunk meg vannak nagyobb tragédiák, de bakker. Miért kellett most ez megint? Miért vagyunk ilyen bénák, miért ilyen nyögve-nyelős az egész élet?

Elegem van

Tegnap este megint belázasodott Peti, 38,7-tel feküdt, éjjel hányt és reggel is 38,8-cal ébredt. Mindezt az antibiotikum-kúra után. Palikának fél napot adok még egészségesen. (Egészségesen? Az orra még mindig folyik és köhög is.) Az én náthám is egyre rosszabb, napok óta hőemelkedéssel vonszolom magam, ma is, tegnap is aludtam délután, mig AV elvitte sétálni Paját. Ilyenkor annyira rühellem ezt a külföldi létet, senki, senki nem segit, itt vagyunk négyen, mint az ujjunk és totál kilátástalan az egész.
Ennek örömére az előbb rendeltem €25 értékben vitamint és probiotikumot a gyerekeknek*, hátha... Teljesen le vagyunk törve, nem akarom, hogy március-áprilisig ez legyen, hogy hol az egyik, hol a másik, hol mindkettő beteg.

* Kicsit megszaladt a kezem mostanság rendelésileg, hét közepén ugye rendeltem egy pár dolgot a Sportsdirect-től, péntek este online vettem a Dunnesben egy pizsamát magamnak meg a Marks & Spencer-ből egy csizmát, most meg ez... Asszem AV kezd kitagadni.

Szokásos, hol jártunk zizzenet

Nem igazán értem, hová rohannak a napok, de sebaj.
Szerdán ovi után mindkét gyerekkel felfegyverkezve elmentünk a Nutgrove-ba, mert szerettem volna venni adventi naptárat Petinek, az adventi koszorúra gyertyákat meg néhány karácsonyi sütikiszúrót illetve vissza kellett vinnem a Dunnes-be is valamit. A Penney's-ben kezdtünk, ahol a fenti dolgok persze nem voltak, de találtam Pajának egy aranyos kis kötött pulcsit, €3-ért, hurrá. Innen átvágtáztunk a Tescoba, ahol szintén nem volt sem értelmes naptár, se gyertya (nem akartam Cadbury's naptárat, mert nem jó az ize, ennyi), úgyhogy vettünk kenyeret, tejet, joghurtot és húztunk is át a Dunnesbe, ahol volt ugyan gyertya, de aranyáron. Mivel nem AV kártyája volt nálam, vissza sem tudtam vinni a cuccost, amit akartam, hááát, nem voltam boldog. Utolsóként a Dealzbe mentünk be, itt vettem sütikiszúrókat és megállapitottam, hogy a 99 centes adventi kalendárium igen gagyi, úgyhogy nagyjából dolgunk végezetlen indulhattunk is haza... (Előtte persze még a Burgerbe is benéztünk, mert Peti sült krumplit szeretett volna, nekem meg nem volt erőm vitázni, úgyis rég evett már ilyesmit...) Totál elkenődve értünk haza, mert nem elég, hogy semmit sem kaptunk szinte, teljesen elkeseredtem azon, hogy már most, november végén fullon volt a bevásárlóközpont hétköznap 2-kor. Mi lesz még itt karácsonyig? Alig találtam parkolóhelyet, alig tudtam tolni a babakocsit, eh, azt hiszem idén karácsonyra csak online fogok rendelni, le van ejtve ez a világ... Este AV 10-re visszament a Céghez, mert interjúzott Sydney-vel, 11-re ért haza, mint az őszi falevél úgy hullottam be az ágyba ekkor, azt sem tudom, hogy sikerült neki a dolog. (Mondjuk félek is az eredménytől, bevallom.)
Csütörtökön, azaz tegnap, vicces délelőttünk volt, hiszen Palika alvóidejét kissé megbolygatta, hogy fél 12-re kellett mennünk a védőnőhöz (igen, van itt ilyen, haha, lebuktunk). A 7 hónapos ellenőrzést hajtották rajta végre meg kitöltöttük a papirjait a születésétől kezdve, úgyhogy 3/4 1-kor szabadultunk, úgy, hogy ez alatt a majdnem 1,5 óra alatt csak mi voltunk benn... Palika iszonyú aranyos volt (ez csak természetes), mindenkit levett a lábáról, nem győzték dicsérni, milyen nyitott, barátságos, mosolygós. (Én mondtam.) 11,52 kg-nak mérték és 77 cm-nek. (Utóbbi kicsit soknak tűnik nekem, de ők tudják, nekem nincs ilyen hosszmérő eszközöm.) Dicsértek, hogy még szopik, kicsi feddést kaptam, hogy bébiétellel tömöm (haha), szóval összességében teljesen pozitiv hangulatú volt az egész ottlétünk. (Petit ugye 8 hónaposan vittem először és utoljára ir védőnőhöz, de másik körzetben és az a nő teljesen sötét volt, jó, hogy ezek normálisabbak.) Mivel a dokinő úgy érezte, hogy Paja jobb heréje lehet, hogy kicsit feljebb van, mint kéne, visszatapsoltak minket januárra, hát istenem, remélem addigra minden rendben lesz. A súlyát amúgy jónak tartották, nem kövérezték le (nem is az amúgy, teljesen arányos, mert baromi magas is), bár mindketten egymástól függetlenül használták rá a robust szót. (Ezen azóta röhögök: robosztus a gyerekem. Hahaha.*) Mivel AV szabin volt (van még 7,5 napja karácsonyon túl, nem tudjuk, mikor veszi ki, lassan év vége), délelőtt, mig mi védőnőztünk, ő elment a Swan-ba nézelődni, cserébe délután én léphettem le, úgyhogy miután elaltattam Paját, elmentem a Stillorgan Shopping Centre-be gyertyákért meg naptárért. Bár benéztem a Tesco-ba meg minden utamba akadó üzletbe, végül a Lidl-ből hoztam mindkettőt: a gyertya ugyan nem a legszebb, de már nem érdekel, többet egy lépést sem akarok tenni ezügyben, elegem van. 5-re értem haza, onnantól móka, kacagás, együttlét.
Hát ennyike dióhéjban, off I go rakott padlizsánt késziteni. (És ha Palika felébred, tűzünk átvenni a Plukkidot meg a rendelt bio kencéimet, hurrá.)

* Én tegnap reggel 56,8 kg voltam juhuhuhúúúú, alakul ez, alakul, már csak 2 kg és szebb leszek, mint új koromban.

Kalandjaim

Úgy tűnik, egyre jobban vagyunk, Paja tegnap már nem hányt (halleluja) és darabosat is elfogadott, sőt, szinte egész nap zabált volna. Gondolom vissza akarja hizni a ledobott 210 grammját hehe. (Most 11,56 kg és tegnap mértem, 74 cm... Tömör gyönyör.) Viszont. VISZONT.
Tegnap este csak 3/4 10-kor aludt el. Már ez feltűnő volt, hogyhogy nem álmos, de mivel 3/4 1-ig nem kelt, gondoltam csak egy kis múló szeszély volt ez részéről... Ahhhha. 3/4 1-kor ébredt, megetettem, 1-kor letettem, elaludt, majd 3/4 2-kor ismét riasztott - és 4-ig fenn volt. 4-ig! Mások akkor kelnek bakter, én pedig addig egy fél órát aludtam. (Az úgy volt, hogy alapból 11-kor fekszem, de tegnap rendelgettem magamnak cuccokat* a netről és negyed 1-kor kerültem ágyba, de 3/4 1-ig, mig először kelt még nem tudtam elaludni, utána pedig negyed 2-től háromnegyed 2-ig volt időm ugye hunyni... AV-nek nem akartam szólni, mert ma két fontos interjúja is van, úgyhogy egyedül kinlódtam. Etettem, ringattam, betettem magam mellé - semmi. Ha visszatettem az ágyba, sirt. Amikor kézben volt, dumált (most tanulja a ty hangot, oltári, eddig a k volt soron, zabálnivaló úgy egyébként, ahogy lassan, akkurátusan mondogatja, hogy ty, ty, ty, ty, ty, csak ne már hajnalban gyakoroljon), amikor meg magam mellé vettem, rám mászott és mint egy rossz szerető össze-vissza nyalta az arcomat. Kinomban már felváltva röhögtem és káromkodtam, bevallom. Hogy végül hogyhogy kidőlt 4-kor, nem is értem. Óriási szerencséjére 8.15-ig aludt, úgyhogy 4 órát én is pihenhettem, dehát basszus! Nehogy ebből rendszer legyen, mert eldobom az agyam.

* rendeltem egy sportcipőt, egy lila kapucnisfelsőt, egy fekete-piros pulcsit, egy szürke macigatyát meg AV-nek két pólót

Apróságok

• EZ annyira szánalmas... Tudom, szatyorban élek, de azt sem tudom, mi ez a Frozen. Annyit tudok, hogy szuperül marketingelik, hiszen még a Céges Családi Karácsony is Frozen témájú lesz. (Téma, betojok, minek téma, eddig sem volt és imádták a gyerekek...) 
• Peti új kedvenc száma a Where the wild roses grow... Roppant beleéléésel tudja dalolni, hogy my name was Elisa Day... 
• Emellett Pipetta megirta élete első számát, szövege: What's the time, baby - I want to subidu... 
• Fel kell adnunk Santanak a levelet, hogy még tudjon válaszolni, jajj, el ne felejtsem. 
• Némmá, ez meg nem tiszta Nyugati? Vicces:

Itt tartunk

Nohát ez a hétvége nem volt álmaim hétvégéje, ez már bizonyos. De új hét, új remények...
Tegnap annyi volt még, hogy AV és Peti délelőtt Herbert parkoztak, de jól össze is vesztek, mert Peppencs természetesen megint bolond volt: erőszakoskodott, akaratoskodott és szemtelenkedett. Szeretnék azzal hizelegni magamnak, hogy ez a viselkedés az okos és érett 4 évesek jellemzője csak, hiszen ha belegondolok, amikor makacskodik, akkor érvel, próbál meggyőzni és ez a nem-adom-fel attitűd tulajdonképpen nyerő is (tényleg, most hogy ezt irom, Peti soha nem ad fel semmit, inkább fél óráig elszöszmötöl egy puzzle-val, de nem hagyja abba, kitartóan igyekszik összerakni, hogy közben se lát, se hall), szóval ha egy felől nézem, pozitivnak is tekinthető ez a viselkedés, de elviselni... No az borzasztó. Én már csak tudom, mert AV szó szerint ugyanez. 1) Soha nem ad fel semmit 2) Meggyőződése, hogy mindenkinél jobban tud mindent*. Szörnyű párositás. És itt van nekem kettő ilyen...
No szóval hogy Peti mozogjon kicsit, játszózott az apjával, majd rendeltünk pizzát, ebéd gyanánt. Délután, miután elaltattam Paját, Petivel elmentünk a Supervalu-ba a Blackrock SC-be - és itt kifogtunk egy Grottot, amiben ott ült maga Santa is. Nagyon vicces volt, pont 5-re értünk oda, igy mondta az egyik Elf, hogy ha gondoljuk, még ugorjunk be, úgyhogy fogtuk magunkat és Télapóztunk kicsit. Peti elmondta, mit szeretne (dobkészletet és egy mini bowlingot (Tiger katalógusban látta, őrület, kis semmiség, de kitartóan követeli) illetve, ha lehet pár legót is), majd kapott egy nyalókát (irgum-burgum Santa) meg egy borzasztóan kinéző Pókember-szerű valamit. (A Pókember piros, azt tudom, de ez fekete, biztos kéne tudnom, kit kaptunk meg, de gőzöm sincsen...) Mindezt ingyen és bérmentve persze... €5-ért kaptunk volna egy fotót is Santa-val, de Peti fosott az öreg térdére ülni, ezért ezt kihagytuk... Kár, mert örök emlék lett volna, de mindegy. A Grotto látogatás után bevásároltunk, majd 6-ra már otthon is voltunk. AV amig Palika aludt, ezermesterkedett, megcsinált egy csomó régóta esedékes apróságot, ebből a szempontból mondjuk szuper volt a hétvége, mert apró lépésekben ugyan, de haladtunk, hogy utol érjük magunkat háztartásügyileg. Este megdöbbentő felfedezést tettünk: Palika a tejtermékek után hány csak, pontosabban azután, hogy szopott... (4x szopi után rókázott, 1x egy adag joghurt után.) Utánanéztünk és mivel a tej nyáktermelő, hát, asszem meg is van a bűnös... Az altatás igy meglehetősen körülményes volt, de óvintézkedések után** azért szopival aludt el a Ded és hálistennek az éjszakai kelések során sem hányt ezúttal...
Remélem, nagyon remélem, hogy alakulunk végre...      
Ja és frissitettem a venni- és tennivalókat. Van mit tenni. Meg venni. Haha.

* Ezen kivül vannak persze pozitiv hasonlóságaik is, például mindkettőjüknek szuper a humorérzéke és nagyon jószivűek satöbbi, satöbbi, satöbbi...

** Keveset etettem, majd sokat itattam sima vizzel illetve fürdés után kapott toroknyugtató szirupot is.

Helyzetjelentés

Nohát az állapotunk mit sem javult, vagyis hazudok, kicsit javult, mert Peti már egész jól van, de Palika most már rendszeresen hány. Nem tudom, mit kezdjek vele, gondolom a sok gyógyszer és a nulla evés igy jön ki rajta. Kedd óta zöldséges kaját, Weetabixet, porridge-t, sörkorcsolyát, kölesgolyót, kekszet abszolút nem evett, olyan 2-3 kis üveges gyümis kaját gyűrt le illetve szopik hébe-hóba. Tegnap este amúgy már azt hittük, hű, de jól van, mert játszott, mosolygott végre, aztán 7 óra körül egyszer csak becsipte az ujját egy fiókba, majd a nagy sirás közepette hányt nagyjából fél litert. Inni iszik hálistennek, no de nem ennyit. Aztán az előbb is. Már majdnem elaludt a kezemben, de egyszer csak ficergett kicsit, majd telibe rókázott, újra, hogy mindketten öltözhettünk át (a bugyim is olyan lett). Szegényke amúgy tök jól viseli ezt is, csak néz, hogy ez most mi a fene volt, de mintha a megkönnyebbülés felülirná a kellemetlenséget... AV-ék amúgy elmentek játszózni, mert szépen süt a nap, mi meg itthon ragadtunk, de mivel Pajának reggel már nem volt láza, remélem holnap már kikukkanthatunk mi is, mert kéne a friss levegő mindkettőnknek. (Én mondjuk tegnap délután, mikor Palika aludt, elszöktem a Lidl-be (a Nutgrove-ba indultam, de nem volt parkolóhely, haha, úgyhogy le vagytok ti ejtve kiáltással továbbgurultam a Lidl-hez és némi kaja mellett bánatomban vettem egy tengeri állatos gofrisütőt is, csak €10 volt, a hülyének is megéri és Peti szereti), de a tenger kéne nekünk, hátha az kidugitaná végre az orrunkat...)
Jaj, istenem, legyünk már jól, legyünk már jól, legyünk már jól, az éjjeli tortúra ehhez képest smafu, komolyan.

Utálok élni

Mint irtam, egyszerűen nem értem, hogy az ember már mikor a Holdra lépett és milyen ügyesen kitalálta az orrszi-porszit, de annyi esze még sincsen, hogy egy vastag, bumszli valami nem megy bele egy babaorrba, ergo hiába erős egy porszivó, szart sem ér az orrszivás. Napok óta ezen szórakozunk, hogy óriási kinok árán próbáljuk megszabaditani Palikát a takonytól (ami alapállapotban ömlik ám az orrából, szóval minden csupa nyálas takony már a lakásban, de ennek ellenére csóri gyerek persze szörcsög, mint a kutya és alig tud szopni) és nem megy, mert a szivófej akkora, hogy az én orromba nem fér bele tisztességesen, nem hogy az övébe...
A helyzet tehát továbbra is katasztrofális. Nátha, köhögés, láz, véget nem érő kinlódás és nem alvás.
Pedig csütörtökön még elzarándokoltam a magyar boltba is, mert kaptam egy fülest, hogy ott kapható lándzsás útifű szirup, az egyetlen reményünk a köhögés enyhitésére*, épp csak azt felejtettem el megkérdezni, mikor felhivtam őket, hogy valóban van-e, hogy mégis melyik tipust árulják, mert mint kiderült, többféle van persze ebből is, van, amelyik már fél éves kortól adható, de van, amelyik csak 3 éven felülieknek jó... El lehet képzelni, a magyar boltban melyik volt... Komolyan, sirni tudtam volna, hogy bebumliztam a városba és jöhettem haza üres kézzel. (Vagyis nem teljesen üressel, mert hoztam két islert, ami olyan szar volt, hogy én jobbat csinálok bármikor illetve hoztam két tökfőzelékes bébiételt is meg egy zacskó csokis perecet.)
Ezen kivül annyi volt még, hogy tegnap Petivel elmentünk a Bootsba és kiváltottuk Palika antibiotikumát is (a GP azt mondta, ha nem múlik a láza, kezdjük el adni neki pénteken és lőn, nem múlt el), de az idióta gyógyszertáros csaj elfelejtette ráirni a dobozra, mennyit kell adni per alkalom, úgyhogy nem mertük elkezdeni a kúrát... Hát ez még nagyon kellett, komolyan. Elhiszem, hogy 40 hetesen az ember már nagyon utál dolgozni, de bakker. Miközben azon küzdöm, hogy ne keverjek le egy oltári pofont az elsőszülöttemnek, aki minősithetetlen hangon követeli, hogy mérjük meg a súlyát a pénzbedobós mérlegen, szóval eközben már miért kéne emlékeznem, mi volt a receptre irva, amit ugye otthagytunk náluk? Tököm kivan.
És persze mindemellett a halálomon vagyok, szédülök, mindennek nekimegyek, a szaglásom elment a sok Vibrociltól, az orrom, mint a beton, de szó szerint, szerintem maxira dagadt a nyálkahártyám, úgyhogy amikor Paja éjjel egyszer aludt másfél órát egy húzásra (egyébként meg ugye óránként kelt), én persze fenn voltam és azon aggódtam, hogy itt fulladok meg menten, mert mindkét orrlyukam pakkra be van dugulva...
Agybajt kapok, esküszöm.
Ja, és Palika továbbra sem eszik ám, egyetlen falatot sem és tegnap éjjel is telibe hányt (hogy mivel, azt nem tudom, sötét volt), úgy, hogy mindketten öltözhettünk át.
Komolyan, rémálom ez az egész.

* Illetve nem, bocs, tegnap kinomban csináltam** hagymateát is, furcsa módon megivott belőle vagy fél decit, de átütő sikert azért még nem tapasztaltam.

** És mivel van még egy gyerekünk ugye, amikor Palika délután aludt fél órát, azalatt Petivel kiszaggattuk és megsütöttük az idény első mézeskalács adagját, amit még csütörtök este gyúrtam be.
Akkor is utálok élni.

Szim-szom

Nem tudom kiverni a fejemből, hogy a kurva Univerzum szórakozik velünk, amiért egy-két hete azon gondolkoztam, hogyha 40 felé járok majd (mondjuk 39 leszek), bepróbálkozunk egy harmadik gyerekkel, mert olyan elszomoritó, hogy ha kettő marad, akkor véget ért egy korszak, soha többet nem lesz őszibarack fej a tenyeremben, soha többet nem lesz fogatlan baba a házban és különben is, soha többet nem láthatom ilyen közelről egy kis élet alakulását. Talán hétfőn még AV-vel is beszéltünk erről, hogy egyszer, a távoli jövőben jó lenne egy harmadik... És erre tessék. Kedd este óta a földi pokolban érzem magam. Palika semmit sem eszik, ellenben folyamatosan folyik valami a fejéből (könny, takony, nyál keveredve, sőt, tegnap még vérzett is a foga helye) és folyamatosan sir, szinte álmában is (álmában? hahaha) és a szivünk szakad meg a szomorú feje láttán.
Szemét világ, legalább úgy adná a tudtunkra Valami, hogy nem kell ide harmadik, hogy nem jönne össze... Miért ezt a szerencsétlent kell szenvedtetni?  

Amúgy

Megörökitem azt is, hogy két szót Palika már szerintem tudatosan használ: Baba, Nyannya.
Előbbit akkor mondja, ha szeretne valamit (elérni a laptopot, egy falatot a kajánkból), utóbbit akkor, ha nem vagyok a szobában és keres. Nagyon durva, nem emlékszem, Petinél ez hogy volt, de szerintem ez nagyon menő, hogy már ilyeneket tud.

Agybaj

Úgy tűnik, hogy az örök érvényűnek hitt "még pedig egy gyereknek valamikor aludnia KELL" szabályt Palika egyetlen tollvonással keresztülhúzza.
Tegnap és tegnapelőtt napközben háromszor 30 percet aludt ezer évnyi ringatás, tutujgatás, simogatás után, majd a borzasztó szerda éjszakát még meg tudta fejelni azzal tegnap éjjel, hogy húsz percenként ébredt este negyed 9-től reggel 7-ig. Ja nem, bocs, 1-től negyed 3-ig totálisan fenn volt, végig és még csak nem is tűnt úgy, mintha aludni szeretne... Egyszerűen nem tudom, hogy birja. Most fél 11 múlt és természetesen fenn van. Szerintem az elmúlt napokban ha 7-8 órát szunyázott ezermilliónyi részletben, sokat mondok.
Amúgy cáfoljon már meg valaki, az nem úgy megy, hogy ha az ember lázas, akkor bágyadt? No hát Palikánál persze nem, 37,5-38,8 között van a láza kedd este óta és tessék. Frissebb, mint valaha.
A slusszpoén amúgy, hogy én is elkaptam tőlük a kórságot, úgyhogy folyik az orrom, fáj a fejem meg a torkom és szédülök. Ja és slusszpoén kettő: Pajika mindezek mellett ezerrel növeszti az őrlőit is: patakokban folyik a nyála, csikot húz maga után a szőnyegen, mint egy csiga és nem eszik, egyetlen falatot sem... (Inni iszik azért, de már a szopás sem igazán megy, tegnap éjjel egyszer evett csak.)

Na ez aztán igazán eh

Szóval hol is tartottam. Hétfőnél, hogy Peti beteg. No kérem, a helyzet azóta fokozódott. Nem is kevéssé.
Kedden annak rendje és módja szerint elvittem Pipit a GP-hez. Jó volt, mert AV kivett fél nap szabit, igy nem kellett Palettát is elcipelnem, ő itthon maradhatott. A doktornő megvizsgálta Peti tüdejét, torkát és fülét, majd miután megállapitotta, hogy rendesen le van rakódva a cucc a hörgőire, felirt neki Augmentint, amit azonnal ki is váltottunk a szomszédos patikában. (€19,5 volt, basszus, otthon is ennyi? hát ki tudja itt megfizetni, ha beteg a gyereke, most őszintén? €50 a vizsgálat plusz €20 a gyógyszer, agyrém) Mivel kedd az "én napom" (kedd esténként járok úszni elvileg, igaz, már hetek óta nem voltam), délután 4 körül elballagtam az Insomniába kávézgatni, miután mindkét gyerek viszonylag rendben volt. Felfedeztem, hogy most €3.95-ért kap az ember egy sütit meg egy forró italt, igy egy koffeinmentes latte-val meg egy almás-karamellás muffinnal felfegyverkezve lehuppantam egy karosszékbe és olvasgattam egy órát. (EZT) Mire hazaértem, éreztem, hogy Palika elég nyűgös, de ekkor még nem gyanakodtunk. Nem úgy később, fürdetéskor, mikor már az egész teste lángolt... 38,7-et mértünk a fenekében (levonás után volt ennyi), úgyhogy Nurofen, hurrá, hurrá. Természetesen Petinek is felszökött a láza ismét, igy két iszonyatosan köhögő és magas lázas gyerekkel vágtunk neki az éjszakának. Bevallom, a magam részéről Petiért nem izgultam, mert ő látott már eleget, még csak le sem verte a 38,5 feletti láz, de Paja... Hát szerencsétlen nagyon kivolt. Mozdulni nem birt csórikám, csak nyögött, nyögött egyfolytában, egész éjszaka, illetve fél óránként felköhögte magát és sirt, mert gondolom fájt a torka...
Szerda reggel azonnal hivtam a GP-t újra, hogy visszamennénk, ezúttal Palikával... Hálistennek volt időpont, fél 1-re mehettünk megint. Paja szokásától eltérően egy órát sem aludt délelőtt, a láza 38 felett volt végig és borzasztóra köhögött. (Peti dettó, mi más.) A doki ezúttal is antibiotikumot adott, de csak a receptet, azzal az utasitással, hogy ha péntekig nem múlik el a láz, akkor kezdjük csak el a kúrát. Isteni. Köhögés csillapitó gyógyszer, csak úgy, mint orrcsepp, csak 2 éven felülieknek van ebben a kicseszett országban, úgyhogy arról ne is álmodozzak. Negyed 2-re értünk haza, ekkor gyorsan összeütöttem egy tonhalas tésztát, majd Paja fél 3-kor bealudt. AV 3-ra ért haza, most azért, mert nekem 3/4 4-re kellett mennem a SAFE irodába, mivel sorra kerültem: kapok hamarosan ir "személyiszerűséget". (2 éve osztogatják ezt a kártyát az ország lakosainak, nagyjából az emberek 20%-val végeztek eddig... No comment.) DART-tal zötyögtem be a városközpontba, mivel a Connolly station mellett volt az iroda. 15 perc alatt végeztem (rajtam kivül senki sem volt, csak négy ügyintéző - hát nem csoda, hogy sehol sem tartanak, röhej), majd besétáltam a Henry street-re, mert amikor legutóbb ott jártam, még volt ott egy Dealz és végzetesen kifogytunk elemekből, gondoltam most jól feltankolok. Hát nem. A Dealz eltűnt, a Dunnes mellett egy még meg nem nyilt Mango üzlet pöffeszkedett. Zsir. Hogy haszonba tegyem azért a sétát, beugrottam a Dunnes-be kenyérért, tejért, Weetabixért meg fahéjas almaléért. 5 körül értem haza, itthon totál káosz fogadott: köhögés, láz, kórság. Mivel Paja délután is csak 45 percet aludt, már fél 7-kor kókadozott, igy előbb vittük fürdeni, 7 körül. 3/4 8-ra ágyba tettük egy Germicid kúppal a fenekében és reméltük, hogy az majd leviszi a lázát 38,7-ről végre. No hát nem. 3/4 8 és 3/4 11 között tiz-húsz percenként ébredt szegényke, köhögött, tekergett, kinlódott, láthatóan szenvedett. Igy utólag bevallom, nem is értettem, hogy lehet, hogy más gyerek alszik a Germicidtől, mint akit fejbe kólintottak, Paja meg percenként fenn van, de betudtam annak ezt a borzasztó alvást, hogy Palika biztos nagyon beteg, nem csak úgy immel-ámmal... Mivel a kúp nem vitte le a lázát egy cseppet sem, 3/4 11-kor adtunk neki Nurofent is, amitől kicsit elkábult és már nem kelt 20 percenként, csak óránként... Éjszaka még hétszer ébredt tehát 3/4 11 és reggel 7 között... Ezek közül az ébredések közül egyszer evett (a bal cicim már akkora volt, mint egy lufi és olyan kemény, mint a beton, istenem, hogy nem szeretem a szoptatást), majd sugárban lehányt, de olyan szinten, hogy 3/4 5-kor öltözhettünk át mindketten... (Ez a hányás roppant meglepett mindkettőnket: Peti sosem hány, életében egyszer adta ki magából a kaját, akkor, mikor Sydney-be repültünk és a jet lag miatt hajnali kettőkor enni kért és mi hülyék szalámis kenyeret adtunk neki, amire ráaludt, úgyhogy mikor felébredt, totálisan beteritett maga körül mindent a kis felfordult gyomrával...) No szóval ott tartottam, hogy hányás, hát mi jöhet még... Igen, kaki. Palika mindig reggel kakkant, ezért először fel sem tűnt, hogy 8 körül cserélhetem ki a pelust, de mikor megláttam az állagot és a mennyiséget, szörnyű gyanúm támadt... Gyorsan hivtam AV-t... És igen. A gyanú beigazolódott: Germicid helyett csóri gyerek Glicerines végbélkúpot kapott. Mondjuk igy nem csoda, hogy egész éjjel a pukákkal küzdött és még a láza sem ment le... Az úgy volt, hogy nyaraláskor a Glicerines kúp dobozába dobáltam be minden kúpot és mikor hazajöttünk, úgy hagytam, mondván ne kóricáljanak már mindenféle kúpok a hűtőnkben, jó lesz ez igy egy dobozban, majd megnézzük, mikor melyiket adjuk be... Aha... Este, fürdéskor, miközben én próbáltam vigasztalni Palikát, AV kikapott egy kúpot a dobozból és gondolkodás nélkül beadta szegény gyereknek... Oké, én is hibás vagyok, hogy nem figyelmeztettem előre, hogy keveredés lehet meg minden, dehát basszus. Rá van irva minden kúp tokjára, mi van benne... Természetesen én vagyok a hibás és a felelőtlen, de ez már mindegy is, a lényeg, hogy remélhetőleg ennyivel megúsztuk a dolgot és megigértük egymásnak, hogy ezentúl ezerszeresen is oda fogunk figyelni, mit adunk be a gyerekeknek.
Most csütörtök délelőtt van (csak hogy tisztázzuk), Peti persze itthon, Palikát fél 12-kor nagy nehezen elaltattam, de fél óra múlva felébredt, úgyhogy újra ringathattam fél órát, hogy... (mocorog, mocorog, köhög) újabb fél órácskát pihenjen.
Istenem, legyen már ennek a hétnek vége, rohanhatok megint vigasztalni, folytatódhat az őrület, picsa, picsa, picsa...

Petike

Énekelgetem Zoltán Erika örökbecsűjét (Madonna, Madonna, nem versenyzem veled... ne is kérdezzen senki semmit). Jön Peti:
- Ki az a Madonna?
- Egy énekesnő...
- (Ő is elkezdi énekelni, de a szöveg nem pontos még): Madonna, Madonna, már meghaltál, igen?
- Nem, még él Madonna.
- És hol?
- Amerikában.
- És szép?
- Hááát...
- Milyen a haja?
- Szőke.
- És van John Lennon napszemüvege?

Néha tényleg úgy érzem, hogy egy Monty Python jelentbe csöppentem.

Fanfárok hada

Palika kérem szépen tegnap este lefeküdt szokás szerint 9-kor és ugyan 3/4 2-kor (már ez is, 3/4 2-kor!) felkelt kicsit enni meg 7 körül is mocorgott, de végül reggel 8-kor állt fel a kiságyában, hogy most már aztán induljon a nap. El sem hiszem! 11 órát aludt egyetlen ébredéssel! Őrület. Mondjuk most már abszolút nem értem őfelségét, eddig hogyhogy óránként kelt, mi változott*...

* Két dologra tudom fogni ezt a rendkivüli esetet:
1) Este a vacsorámhoz kamillateát ittam, tehát lehet, hogy a lefekvés előtti evésnél (meg 3/4 2-kor) átszivta magába a cuccot és ettől megnyugodott.  
2) Mivel a napokban leesett, hogy ez a csóri gyerek csak a hipergyors reggeli és a két alvása előtti szintén sebtében intézett szopása során vesz magához anyatejet a lefekvés előtti egyetlen alapos(abb) evésén kivül, eszembe jutott, hogy lehet, hogy tejhiánya** van, ezért este szó szerint belediktáltam 90 mili tápszert. (Ismét emlékezzünk meg arról, hogy az éjszaka viszonylag jól alvó Pipi szinte csak tápszert evett már 10 hónaposan és 11 hónaposan pedig végképp befejeztük vele a szoptatást.)

**  Tápszert is csak annyit kap, amennyiben feloldom a Weetabixet. Kétszer 60 mili nagyjából. Maximum.

Földiekkel játszó Égi tünemény, Istenségnek látszó, csalfa, vak Remény... Jajjjjj. Bárcsak bárcsak...

A Hétfő bűn

Szegény Pipetta (Palika pedig Paletta, hát ez van) elég rosszul van azért, köhög és bágyatag lett igy délutánra, pedig egész nap pörgött. Nem a régi még, na. Holnapra kértem időpontot a GP-től: fél 1-re megyünk.
Mivel délben egész jól volt, ebéd után elszaladtunk a Lidl-be, mert ma kezdődött pár akció: vettünk Palikának egy nagyon aranyos barna felsőt meg nekem egy kicsi kapcsos tortaformát illetve szépen be is vásároltunk ezt-azt, ha már ott voltunk. Mivel a nutgrove-i Lidl-vel szemben van a Homestore and More, oda is beugrottunk, mert olyan szép (de tényleg) és vettem egy bocis ülőkés tárolót, egy loaf tepsit (mi ez magyarul?) meg pár sütikiszúrót is, hogy több kedvem legyen ezentúl sajtost meg pogácsát sütni. 3/4 4-re értünk haza, Paja hálistennek nem aludt el hazafelé, mondjuk nem is csoda, nyomtam, mint állat. (Igy 15 perc a Nutgrove, szuper.)
Most Peti próbál aludni, fogom a kezét (igen, én egy kézzel gépelek, ciki, nem ciki) és próbálom beszervezni AV-t, hogy holnap vegyen ki fél napot és akkor egyedül tudom vinni Petit az orvoshoz, nem kell Paleszt is odaráncigálnom. Igy vagyunk hát.

Hétvége 2

Peti láza hálistennek lement, 37,4-el ébredt reggel és ennyivel feküdt le. Köhög, elég rendesen, meg fáj a feje, de nem letört vagy ilyesmi, teljesen a szokásos. Délelőtt persze nem volt teniszen, itthon boldogitottuk egymást, remélem Christian hiányolta... AV 9 körül elugrott a Lidl-be friss péksütiért (én kissé káromkodtam, bevallom, mert Palika nyűgös volt, Peti meg sirni kezdett, hogy elment (mondom én, hogy nagyon apás) és 5 percenként kérdezgette, mikor jön már haza... hát köszönöm, szép kis reggel...), mikor megjött, akkor tudtam csak elmenni zuhizni, enni, szóval elkezdeni a napot. Amig Paja aludt, főztem, majd mikor felébredt, eltoltam a Boots-ba az online rendelt babahabfürdőért (bio és mandarin illatú, ó jeee) illetve elmentünk a Herbert Parkba is, ahol hintáztattam egy kicsit. Miután meccs volt megint, már 10-től gyűlt a nép a környékünkön, amikor sétáltunk, akkor meg már brutál tömeg hömpölygött az utcákon, hihetetlen, mekkora kultúrája van itt a meccsre járásnak... Fél 2 körül értünk haza Palikával, akkor megebédeltem én is, majd szabad program következett: mindkét gyerek szabadon garázdálkodott a lakásban. Fél 4 körül Paja újra elaludt, én pedig úgy döntöttem, hogy megnézem a hires-nevezetes dublini karácsonyi vásárt, amit úgy marketingelnek, mintha legalábbis a bécsi vásárról beszélnénk... Kocsival mentem, ami merész húzás volt a parkolás miatt, nem is találtam az utcán üres helyet, úgyhogy kénytelen voltam a St Stephen's Green közelében lévő mélygarázsra hagyatkozni... Szerencsémre viszonylag emberi helyen találtam egy likat a parkolóházban (értsd nem kellett felcentiznem a kocsit az ötödik emeletre - meg is bolondultam volna, mert Minikre tervezték ezt a parkolót is, épp van annyi hely, hogy kilencven fokot forduljon az ember a fel- és lehajtóknál, őrület, nem tudom, mi lenne, ha kicsit nagyobbra terveznék ezeket a garázsokat), úgyhogy egy rövid séta után már ott is voltam a bevásárlóközpontnál. A Carroll's-ban kezdtem, majd örömmel állapitottam meg, hogy nyilt egy Tiger a pláza közepén, úgyhogy oda is beugrottam, onnan elsétáltam a Yankee Candle üzletbe, majd kiértem a Graftonra, ahol megkerestem a Christmas Market-et. Hát. Fél óráig röhögtem kinomban, ugyanis a piac nem ám egy téren van, még csak nem is a Graftonon, hanem bazmeg a St Stephen's Green mentén, ahol a lovak állnak. Magyarul, valami nagyon okos a karácsonyi vásárt egy járdaszakaszra tervezte. Igen. Képzeljük el mondjuk az Erzsébet körutat, amin egy harminc méteres szakasz A Vásár. A legnagyobb poén, hogy sorba kellett állni, hogy az ember bejusson a nagyjából egy méter széles csikra, ami az árusok között volt. Nesze neked vidám forralt borozás meg kolbászozás... Itt csak haladás van kérem, szigorúan előre, mert nyomnak hátulról... Eh... És erre vártunk idáig! (Ez Dublin első karácsonyi vására... Bakker... Vörösmarty teret akarok.) Ki lehet tehát találni, mennyit nézelődtem: semennyit. Csináltam pár fotót és inkább visszamentem a plázába és vettem pár akciós dolgot a Dunnesből. Negyed 6-ra már itthon is voltam, onnantól pedig ment a nagyüzem: vacsoráztatás, telefonok, fürdetés, móka, kacagás.    

Hát igy. Holnap lesz itt kép is, igérem, de most szunya. (Paja már egyszer felkelt, haha.)

Holnap van, képek:

A fények szépek legalább

Maga a piac

És a sor...

Hétvége 1

Vagyis most.

Délelőtt voltunk a magyar oviban, ami viccesen kezdődött, mert Peti nem akart ottmaradni. Lógott rajtam, mint alma a fán és többször is bepróbálkozott vele, hogy menjünk haza. (Mondom én, hogy bújkál benne valami, szipp, elég rosszul hall ugyanis megint meg ez a ragaszkodás sem rá vall...) Végül hosszas unszolása ellenére leléptem, kicsit ugyan lelkiismeretfurdalásom volt, de mikor visszanéztem, megnyugodva láttam, hogy boldogan festeget a többiekkel... Ennyit erről. Piha. Biztos, ami biztos, azért odaadtam a telefonszámomat az egyik óvó néninek, hogy ha rosszul lenne, azonnal hivjanak, de nem volt semmi szerencsére, elvolt, mint mindig. A szabadidőmben először a Supervalu-ba sétáltam át, bevásároltam, majd némi filozofálás után ismét az Itsa-ba ültem be kávézni. (Gondolkoztam, hogy a Starbucks-ot, az Insomniát vagy a két kis helyi kávézó egyikét válasszam-e a bevált Itsa helyett, de végülis Starbucks-ban már voltam a héten, az Insomnia nagyon kicsinek tűnt, a két kis helyi kávézó meg fullon volt... Szóval ennyi, nyert ismét az Itsa.) Hogy mégis legyen némi újdonság, a zabpelyhes muffin helyett ezúttal scone-t kértem a koffeinmentes latte-m mellé és élveztem az életet egy jó fél órát... Dél körül eszembe jutott, hogy hallottuk tegnap a rádióban, hogy a mai Irish Daily Mail-hez ingyenes Lego jár, úgyhogy az ovi felé sétálva beugrottam egy újságoshoz és felmarkoltam kettőt is, mert nem tudtam eldönteni, hogy Peti egy kis repülőnek vagy egy kis rendőrautónak örülne jobban... (€1,3 volt egy újság, a hülyének is megérte.) Mivel még volt némi időm, beültem a Parish Centre (itt van a magyar ovi) kávézójába olvasni kicsit, majd 3/4 1-kor felkaptam Petit és egy-két kisebb kacskaringóval (pár utat elárasztott a viz és ezek természetesen le voltak zárva) 2-re értünk haza. Itthon befejeztem a tegnap elkezdett ebédet (tejszines gombapörkölt), majd ettünk és miután AV elaltatta Palikát, elvitte Petit a Dunnes-be nézelődni. Igy kell-e... Itt tartunk most, kiváncsian várom, mit rejt az este, reményeim szerint semmit, csak egy jó alapos alvást... (Aztán felébredek. Szó szerint.)

update: Peti lázas, 38.2 délután óta...

Péntek

Végül azért csak elállt az eső, hehe. Ennek örömére, ma ovi után elugrottunk a Dundrumba - és csodák csodájára Peti nagyon szépen viselkedett, teljesen odáig voltam érte, remélem nem lesz beteg. A Dundrumban amúgy elképesztően sokan voltak (figyelem, délután fél 3 volt), nem is tudom, mi lesz itt karácsonyig. Azért mentünk, hogy vegyek magamnak egy kapucnis felsőt (egy felsőm ugyan van már, amiben tudok szoptatni, de legyen már egy váltásom, nem putriban élünk vagy mi...), majd beugrottunk a Claire's-be is és szereztem két kis apróságot (feliratkoztam még egy Titkos Télapó játékra, nem kell megrettenni, nem lövöm itt le a poént az ajándékozottamnak). Az utóbbi üzletben Pipi ugyan kicsit meggárgyult (olyan, mint egy kis szarka, imádja a csillogó apróságokat, boldogan ömlengett a hajráfok, fülbevalók és nyakláncok között), de nem volt vészes, az eladók is jót mosolyogtak rajta, ahogy majomkodott.
Este egyébként folytatódott a felhőszakadás, őrület, mi van itt, úgy tűnik, ez a november már igy megy ki a divatból.

Gyors

Jelentem tegnap Paja 14 másodpercig állt kapaszkodás nélkül, menő, mi? Illetve ömlik a nyála... Még mindig. Nagyon durva, most komolyan 10 hónaposan kijön majd az őrlőfoga? Eh...
Ami meg Petit illeti: tegnap tök aranyos volt*, szó nélkül jött velem a Tescoba is ovi után, nem marhult, nem szófogadatlankodott, időnként ugyan sasszézva haladt meg hátrafelé, no de istenem.
Este amúgy voltam a Starbucks-ban feltöltődni, egy órácskára léptem csak le, de ez is jó volt, ittam egy latte-t meg ettem egy narancsos muffint, ó, hát remek volt, de tényleg.
Tegnap amúgy a Boots-ból is és a Tescoból is rendeltem online, előbbiből egy bio babafürdetőt, utóbbiból meg a nehéz dolgokat, amiket nem vagyok hajlandó hazacipelni két gyerekkel együtt.
A mai nap hire meg, hogy Apu postára adta a Fiúk karácsonyi pólóit**, hurrá.
Az eső pedig csak zuhog, zuhog, zuhog, már nem is tudom, milyen a napfény...

*
Hát nem is tudom, mit mondjak, de tegnap nem volt oviban Christian... Az a gyanúm, hogy ezek ketten (meg a többi jómadár) nagyon felpörgetik egymást délelőttönként és ez ilyen hülye viselkedésben nyilvánul meg Petinél. Nem azt mondom, hogy egy szent, mert magától is nagyon akaratos, makacs és sokszor követelőző tud lenni, ami azért nem egy leányálom egy szülőnek, de sosem csinált olyan gyerekes dolgokat, mint mostanság és sosem volt ennyire szófogadatlan. Nem akarok mentségeket keresni a hülyeségére, de szerintem azért viselkedik mostanában ilyen furcsán, mert 1) ezt látja a többiektől az oviban és amilyen kis tökkelütött (= kicsi), nem tudja, hogy melyik viselkedésformákat kell / szabad ellesni másoktól és melyikeket nem, szóval utánoz ő mindenkit 2) AV két hétig nem volt itthon és március óta az apahiány bizony nagyon megviseli csórikámat, ami talán igy csapódik le nála 3) Palika egyre "emberibb", egyre mozgékonyabb, egyre jobban kommunikál és igy (tudat alatt persze) talán most fedezte fel Peti, hogy az öccse nem egy játékbaba, hanem egy teljes jogú családtag, pont, mint Ő és ez azért elég fájdalmas élmény lehet, amivel nem igazán tud megbirkózni...

**

A hét eleje, de bár irhatnám, hogy a vége

Szar ez a hét eddig, azt kell mondjam. Nincs semmi különös, csak a szokásos, de akkor is, talán pont ezért szar.
Hétfőn ömlő esőben ovi után elautóztunk a két gyerekkel a Nutgrove-ba, mert szerettem volna E vitamint venni a krémembe és Peti már régóta nyúzott csillámporért, amit cupcake-re tudunk tenni, hát gondoltam jó arc leszek és veszünk azt is. A két gyerek esőben való navigálása már alapból nem egyszerű (kioperálom a footmuff-ot a babakocsiból, letolom Palikát a kocsihoz ernyővel, beteszem az ülésbe, összecsukom a babakocsit, bedobom hátra, elmegyünk Petiért, ott kiszedem Paját, felmegyünk Petiért a terembe, leimádkozom, visszacsoszogunk az autóhoz, beteszem Palikát, mikor megérkezünk, kiszedem a babakocsit, beleteszem Palikát, Petivel kiabálok, hogy maradjon mögöttem, ne csalinkázzon a kocsik között, majd beszaladunk vásárolni), de ezt most azzal megspékeltük, hogy hazavittük Christian-éket is, ne kelljen már taxira várniuk. Ez szerintem hibás döntés volt (pontosabban Palika szerint), mert ez a 15-20 perc kiesés pont elég volt ahhoz, hogy Christian-éktől a Nutgrove-ig végig orditott. De nem ám csak úgy módjával, hanem mint aki a haláltusáját vivja. (Mivel nagy a teste (11,71 kg, tegnap mértem), óriási hangereje van, komolyan, elképesztő, milyen hangos tud lenni, megkockáztatom, hogy Petinél is erősebb a hangja, de egy biztos: elviselhetetlen, ha zárt térben vagyunk, akkor meg végképp.) Mikor megérkezve kivettem a kocsiból, taknya-nyála összefolyt már, rossz volt ránézni, felpüffedt az arca a sirástól, jajj, nagyon kivolt, de mint tudjuk, Palikáról beszélünk, úgyhogy amint megölelgettem csendben maradt és igy is tett egészen addig, amig haza nem értünk és próbáltam altatni, de nem akart, mert akkor újra rázenditett. Először az E vitamint vettük meg (Peti már itt begőzölt, mert lufit akart vetetni, 4 euróért, na álmodozzál csak tovább, úgyhogy a natura boltot végigüvöltötte - beszarok, hisztizik 4 évesen), majd átsétáltunk a Penney's-be Palika harisnyáért. Amint megleltük a baby harisnyákat (és volt fiús is, hurráááá, igaz, csak 9-12 hós méretig), Petinek pisilnie kellett, igy gyalogolhattunk vissza az épület másik végébe, pisilni. Mivel nagyon szép kis harisnyák voltak a Penney's-ben, visszamentünk értük (bár a 9-12 hós méret kissé aggasztott), vettünk is hármat és elégedetten távoztunk. A következő (utolsó) állomásunk a Dealz volt, itt vettünk ehető csillámport és cupcake icing-ot, de kicsin múlt, hogy nem tettem ezeket vissza, mert a pénztárnál Peti kinézett egy órát magának, majd mikor nem hatódtam meg a nyigásán és nem vettem neki, fogta az órát el eldobta. Ott, a többi vevő és a pénztárosok előtt. Az óra tokja nagyot koppant a linóleumon, én pedig azt hittem kettéhasitom ezt a hálátlan, szemtelen, büdös kiskölyköt. Végül nem hasitottam ketté persze, csak közöltem vele, hogy felőlem azt csinál, amit akar, én hozzá sem szólok, mig haza nem érünk, mert egyszerűen unom, elegem van belőle, én ilyen kis disznóval nem vagyok hajlandó foglalkozni. Innentől szó nélkül jött mögöttem (bevallom, ha nem jött volna, ott hagytam volna, rossz pénz nem vész el), majd amig megetettem Palikát (nem akartam, hogy hazafelé sirjon), addig is ott ült mellettem, csendben. Hazafelé tankoltunk (ez mondjuk vicces volt: beálltam az első kúthoz, hogy férjenek még mögém, mire cérnahangon megszólalt valaki, aki nem a Paja volt, mögöttem, hogy Anya, ez csak dizel - és valóban bakker, csak dizelt lehetett annál a kútnál venni, nem is értem, általában mindenhol van egy fekete meg egy zöld slag, itt csak fekete volt, hát betojok, tolathattam vissza), majd 3/4 4-re itthon is voltunk. Palika persze, hogy a megtépázott idegeimet tovább rágcsálja - nem akart elaludni, 5 óra elmúlt, mire végre beszunnyadt, ami gáz, mert akkor szokott kelni, ergo el lehet képzelni, mikor lehetett este lelőni... Este, hogy legyen valami jó is, sütöttem sütőtökös muffint (a múltkori recept alapján) és némi csokis icing-gel meg csillámporral cupcake-t varázsoltunk belőle. (Nem csillogott túlzottan, nem tudom, mások mit használnak, de legközelebb rákérdezek.)
Kedden, vagyis tegnap, folytatódott az eső: odafelé még kocsival vittem Petit oviba (itt megtudtam, hogy Christian kisöccse úton van, hurráhurrá), de visszafelé ez már nem ment. Az úgy volt, hogy eleve késéssel indultam le Palival a kocsihoz, mert Dean küldött egy képet, hogy megszületett Joey és örömködtünk meg sms-ezgettünk, majd mikor leértem a kocsihoz, megdöbbenéssel láttam, hogy a bal hátsó kerék totál lapos... No most mivel ekkor már 50 volt, már nem volt időm felmenni esernyőért meg Palikának lábzsákért vagy esővédőért, úgyhogy úgy, ahogy voltunk, szóval ahogy a kocsiba ültünk volna, úgy rohantunk Petiért az oviba, de mivel szakadt az eső, mire odaértünk, már akkor totál szarrá áztunk Palikával és akkor még haza is kellett jönnünk. Peti oltári szerencséjére nagyon szépen jött hazafelé, nem kellett noszogatni vagy motiválni, semmi, szedte a lábát, mint a kisangyal, pillanatra ő volt a régi Peti, nagyon hálás voltam érte (illetve azért is, hogy Palika harisnyájából folyt a viz (hiszen csak a fejét védte a babakocsi, a lába kilógott), de szerencsétlen egy szót sem szólt, úgy ült ott a kis kocsijában blazirt képpel, mintha legalábbis száz ágra sütne a nap... Mikor hazaértünk, mindenki átöltözött, tetőtől-talpig, úgyhogy nagyon bizom benne, hogy egyikünk sem fázott meg... A délután csendben telt, sütöttem kenyeret - hiszen boltba nem jutottam el, hömpölygött az úton a viz, nem viccelek, felhőszakadás volt órákon át, az autók tengelyig jártak a vizben - este pedig még palacsintát is sütött AV. A szépséges napunk után szépséges volt az éjszakánk is, de erről már irtam az előbb...
Amikor pedig ma reggel láttam, hogy újra ömlik az eső - hát nagyon közel voltam a sirógörcshöz. AV szerencsé(jé)re megmentett: elvitte Petit oviba reggel, igy nem kellett Palikával szórakoznom, de hogy 3/4 2-kor hogy hozom majd el őkelmét az oviból, no arról gőzöm sincsen, mert most is esik, az esernyőm el van törve és AV épp most van a szerelőnél a kocsival (egyrészt vesz új kereket, ha minden igaz, másrészt meg rossz a fék, nyikorog, azt is kicserélteti). Hát igy élünk mink ezen a héten - szánalmas, mi?  

Vajon erőltessek-e kultúrmosolyt ábrázatomra?

Mert az egy dolog, hogy Petivel küzdelem az élet, folytonos harc, állandó tojáshéjakon mászkálás. De hogy Palika tegnap esti 9 órás lefekvése után 10-kor, 11-kor, éjfélkor, 0.55-kor, 2-kor, 3.20-kor, 5.15-kor is ébredt, majd fél 8-kor végleg felkelt, hát az most már mindennek a teteje. És még ha ez kiugró lenne!
Tö-köm-ki-van.
És még a fos eső is esik és két napja nem jutok el Tescoba vásárolni.

Hétvége

Kicsit túlvállaltam magam mostanság úgy tűnik, nem jutok ide soha.
Peti feletti aggodalmamban bukkantam a Plukkidora, gondoltam rendelek egyet, de mivel jó arc vagyok, megkérdeztem pár ismerőst is és most ott tartunk, hogy 14-et hozatunk ki a jövő héten - de elég macera a dolog, mert szedjem össze a pénzt, utaljuk haza a játékok árát, szervezzük meg a kihozatalt, osszam ki a játékokat - eh, már több óra szervezkedés benne van a bizniszben, no de hát igy jártam.
Ami a hétvégét illeti, ime:

Szombaton szinte egész nap esett az eső (mit esett, ömlött, szakadt), úgyhogy elaltattuk Palikát 11 körül, én pedig Petit elvittem vásárolni a Blackrock Shopping Centre-be. Esőben, hétvégén menni oda nem nagy móka, mivel teli van agressziv nyugdijassal, de hősiesen kibirtuk a dolgot, bár Peti az idegeimen táncolt (mint mostanság mindig, ha bolt(ok)ba megyünk). Benéztünk az ELC-be, a Mothercare-be (nem vettünk semmit, pedig nekiállt hisztizni minimum négy-öt dologért), majd a Supervaluban vásároltunk ezt-azt (kaját) a hétvégére. Mivel mire végeztünk, épp nem esett az eső, elgurultunk a Springhill Park-ba (most fedeztem fel, hogy létezik, pedig Blackrock a szivem csücske ugye), ahol legnagyobb meglepetésemre le voltak törölve a játékok! A hinták és a csúszda is száraz volt, úgyhogy amig nem esett (kb 20 percig) játszóztunk kicsit Petivel illetve megcsináltam a fotókat is a dublinfox-ra. (Kellemest a hasznossal ugye. (Ez a fenti kép amúgy totál jellemző a mostani Petire. Kismajom. Direkt nem vágott értelmes képet.)) Amikor újra csöpögni kezdett, hazaindultunk, örültem, hogy egyáltalán egy kicsit tudtunk levegőzni. 1 órára értünk haza, ekkor összedobtam egy bolognai-t és megebédeltünk. Ebéd után közös játék következett (AV Petivel, én Pajával játszottam persze), majd fél 4 körül, mikor elaltattam Palikát, AV elvitte Petit a Nutgrove-ba, mert tönkrement a szakállvágója és szeretett volna egy újat venni. 6 óra volt, mire hazaértek, AV kissé ziláltan, mert Peti őt is szivatta, hogy ezt kér, azt kér - szóval csak a (manapság) szokásos. (Mondjuk kicsit felhúztam magam, mert egy csomót költöttek: €9-ért hoztak például viaszos vásznat a konyhaasztalra (ráadásul kettőt! €18 kiment két 500 Ft-os árura, hát vérzik a szivem és remélem mindenki tudja, hogy maga az asztallap, amit az IKEA-ból hoztunk múlt héten, €7 volt - igen, mi egy €7-s asztallapot védünk €9-s viaszosvászonnal, hát gyááááá) illetve vettek egy Traditional Christmas Train-t is (istenem, nem engedem el őket többet kettesben vásárolni, istenuccse), ami a tervek szerint "majd a karácsonyfa körül fog pöfögni" (szó szerint, mert füstöt is okád, úgyhogy nem győztünk szellőztetni a kipróbálás után), hát eh meg áh meg legyintés...)    

Vasárnap délelőtt egész szép időre virradtunk és valóban - kissé kegyesebb volt az időjárás, mint szombaton. Amig AV elvitte Petit teniszre, majd utána a Herbert Parkba Christian-ékkel, én főztem (májgombócleves rizses hússal) és lazultam. Mikor Paja felébredt, elsétáltam vele a Boots-ba az online rendelt Weleda fürdetőért (€6,5 volt akciósan a 200 milis flakon, agyam elszáll, szerintem folyékony arany, dehát ugye mindent Peti bababőréért), majd benéztünk a Tescoba is pár dologért (pl vettem egy bigyi-bogyós kis növénykét, lásd alant). Ebéd után jött a szokásos játék, utána pedig Palika altatása, majd felkaptam Petit (mondjuk a felkapás túlzás, érvelnem kellett, fenyegetnem, könyörögnöm, mire hajlandó volt jönni) és elmentünk kettesben Dun Laoghaire-be, a People's Parkba, a játszóra. Mivel már hamar sötétedik, nem tudtunk sokat játszani, egy rövidke hintázás után már indulhattunk is tovább, de a hintázás maga jó volt azért, Peti jóval idősebb kislányokkal kokettált, hehe, a kis szivtipró... A parkban épp piac volt egyébként, igy körbenéztünk, Peti persze elkezdte az ilyet kérek, olyat kérek műsorát (legközelebb már ide sem irom, minden bolt / üzlet / piac szó után képzelje el mindenki a kinomat), de végül sikerült kirángatnom az árusok közül üres kézzel. A kocsihoz visszafelé beugrottunk a Tiger-be, vettünk pár apróságot, majd húztunk is haza, mert már totálisan besötétedett. Az este nem tudom, mit csináltunk, bizonyára semmit.
A meglehetősen pocsék időjárás és Peti tajtékos napjai ellenére jó kis hétvégénk volt, azt kell mondjam, volt benne minden, mi szem-szájnak ingere, soha rosszabbat, juhú.

Szép

Annyira fura számomra barna szemű babát látni... De szerintem tök szép. Ő az unokaöcsém amúgy. Unokaöccs. De fura. 

Tehát Titkos Télapó

Négyen vagyunk, két külföldön élő, két magyarországi. 

A szabályzat egyszerű: Kapsz egy nevet (meg cimet) és az illetőt meg kell ajándékoznod. Az ajándék lehet saját készítésű vagy vásárolt, DE 5-6 €-nál (2000 Ft kb) többe ne kerüljön. Egymást ajándékozzuk, tehát nem a családtagoknak, gyerekeknek, másik családnak küldünk ajándékot, csak a résztvevőnek!

Szerintem a postát ismerve december 1-ig postázni kéne a boritékot / csomit (vagy még előbb), hogy mindenki időben megkapja!

Az ajándékot karácsony előtt (december 24) kibontani NEM SZABAD!

A nevet, amit szerintem a random.org-gal fogok kiválasztatni, csütörtökön küldöm el, addig még várjunk szerintem, hátha csatlakozik valaki (vagy meggondolja magát hehe).

Have fun addig is...

Erős oralitás

Rájöttem, hogy az éjszakai szivás (szó szerint) mellett, Palika milyen területen rejteget több kihivást, mint Peti.
Hát a "mindent-szájba-veszek" tekintetében. Borzalom, komolyan, főleg úgy, hogy Pepi soha, semmit nem vett a szájába még kicsiként sem (de tényleg). Palika bezzeg... Tegnap egy kis játék kerámiacsészét operáltam ki a szájából, mert már fulladozott, még szerencse, hogy a csésze füle kifelé nézett. De kapott már be kinder tojás tartókát, pompomot (ezt rendszeresen rágcsálja, akkor esik kétségbe, ha feltapad a szájpadlására), bluetac-et, gyurmát (alap), makkot, gesztenyét stb stb stb, szétrágott már pár hungarocell dobozt, megrágcsálta a habtapit és a jóga matracot és Peti kedvenc Első Puzzle-ját is leamortizálta (amivel Peti már 9 hónaposan rendeltetés-szerűen játszott, csak mondom (megvan videón, most láttam). Mindig csak legyintettem a "tegyünk el mindent a gyerekek közeléből" szólamokon, mert Peti elkényeztetett ilyen téren nagyon, nem is értem, hogy csinálta, no hát most Paja megmutatja, hogy lehet ezt másképp is. (Ez most épp onnan jutott eszembe, hogy az előbb pár másodperc választotta el szerencsétlent attól, hogy leszopogassa a felmosófolyadékos flakon tetején maradt pár csepp nedűt. Hát ilyet! Hihetetlen, hogy ebben is milyen mások...)    

Autók a tenger felé

Félreértés ne essék, imádok itt élni. Már ebben a lakásban... De hogy bizonyos szempontból borzasztó hülye helyen lakunk, az biztos. Ez a szempont pedig: a nyüzsgés és a hangzavar. Hiszen nézzük:
- itt van a közelünkben az RDS, minden héten több, nemzetközi szintű rendezvénnyel (olyan ez, mint otthon a BNV, csak épp itt minden egyes héten van valami baromi nagy összeröffenés)
- itt van a közelünkben az Aviva Stadion, ahol folyamatosan mindenféle sportrendezvény, koncert van
- szemben velünk két nagy hotel van, amik általában az RDS-ben fellépő / szereplő kiállitók / hirességek hivatalos szállásadói, akik esténként persze szeretnek hangos zeneszó mellett bulizni, lazitani
- rálátunk az izraeli nagykövetségre, ahol nem egyszer tüntettek már (és ha tüntettek, átvonultak az amerikai nagykövetségre is, ami szintén itt van 300 méterre)
- ha maraton vagy bármilyen futóverseny van, az a házunk előtt csorog el, megbénitva természetesen minden irányú forgalmat és idecsőditve a szurkolókat
- egy baromi nagy csomópont közepén vagyunk, ahol négy széles és fontos utca találkozik. (Az egyiken valóban a tenger felé mennek az autók...)
Hát igy. El lehet képzelni a zajszintet. Imádom a várost, imádok én mindent, dehát jáááááááj. Nekem semmi se jó.

Péntek

A tegnapi napunk elég mozgalmasra sikerült, sok mindent kipipálhattunk a to-do-listről. Először is miután leadtam Petit az oviban, elsétáltunk Pajával a postára és feladtuk Anyuéknak a 18-24 hósokra való Palika pólót. Másodszor, oviból hazajövet elmentünk mindhárman a Dundrum Village-be (ez a Shopping Centre mellett van, pár hete fedeztem fel haha, amikor tököt kerestünk) és mivel nem találtam parkolót a Lidl előtt, hátrahajtottam és legnagyobb meglepetésemre egy Polonez előtt tettem le a kocsit. Ha már igy elém sodorta az élet ezt a boltot, beugrottunk ecetért meg sárgahüvelyű zöldbabért (ezek nincsenek az ir boltokban), de mivel sugárzott az eladókról az a tipikus kelet-európai bunkóság (alig tudtam tolni a babakocsit a kupitól, itt egy doboz, ott egy létrácska, de ez még csak hagyján, egy nőci a fél méter széles bejárati folyosót elfogalva pakolta ki csiga lassan a konzerveket és annak ellenére, hogy látta, hogy két gyerekkel vagyok, nem ám, hogy egy mp-re abbahagyta volna a pakolást és elengedett volna, neeem, rám nézett, majd folyatta a rámolást teljes lelki nyugalommal, mig az egy mázsányi szart ki nem tette a polcokra... egyedüli vevő voltam, rajtam kivül négyen voltak benn, mind alkalmazottak, valószinűleg óriási kiesést okozott volna, ha félreáll... eh... beleborzongtam, mennyire Magyarországon éreztem magam, nem értem egyszerűen ezt a hozzáállást, most nem is konkrétan azt, hogy egy kicsit várnunk kellett, hanem hogy érted... egy ir üzletben sosem érzem azt, hogy szivességet tesznek az eladók azzal, hogy beengednek a szentélyükbe...), no szóval mivel iszonyat antipatikus volt a hely, inkább húztunk is tovább a Dealz-be boritékért meg műanyag tartókáért a Weetabixnek. A Dealz után még megcéloztuk a Lidl-t is, bár Peti ekkor már totál bolond volt (nem értem, nem értem, mi lelte, de nagyon remélem, hogy visszatér a régi énje, mert nem tetszik ez az új... Soha, még két évesen sem nyavalygott semmiért, ha bementünk egy boltba, most konkrétan utálok vele vásárolni, mert random rámutat baromságokra (salsa dip - mintha valaha ettünk volna olyat és mintha szeretné!) és nyafog, nyikorog, követelőzik, hogy dedede, igenis vegyük meg. Az én gyerekem! Akire olyan büszke voltam, hogy megérti, hogy a boltban nem nyitunk ki semmit, mig ki nem fizettük és akivel sosem kellett harcolnom, hogy mit vegyünk és mit ne... És erre tessék. Mintha direkt provokálna, mit tehet meg, meddig mehet el... Megőrjit, na. És közben meg nem győzöm imádni a másikat, a Kicsit, hogy legalább vele nincs gond, ül a babakocsiban, toligálom ide-oda, ő meg boldogan nézeget, istenem, hát megzabálom, nem tudom elmondani, mekkora felüdülés ez a gyerek egy Peti után, akivel sosem tudtam boltba menni ilyen kicsiként, mert üvöltött, feszengett, sirt, kinlódott, jajj, hát meg kell a szivnek szakadnia...). Mindenesetre miközben folyamatosan pöröltem Petivel, gyorsan összekapkodtam ezt-azt a Lidl-ben (vettem egy kerámia tortatepsit is, gyönyörű, egy baja van, hogy elég nagy, de igy jártunk) és mehettünk is haza, hurrá.
Mivel pénteken AV előbb végez (5kor), már 3/4 6-ra itthon volt és folytatta a hatékony napomat: leszerelte a rácsot a konyhaajtóról (semmi értelme nem volt, csak feszültséget generált a két gyerek között), felszögelte Peti fogasát a folyosóra, hozzáerősitette Peti fiókos szekrényét a falhoz, mert ha mind az öt fiókot kihúztuk (volna), előredőlt (volna) az egész (rossz konstruckió, bravo IKEA) és felpumpálta Peti bicóját. Mire mindezekkel végzett, fél 8 lett, én pedig egyre rosszabbul voltam, ugyanis megint, életemben másodszor - begyulladt a jobb cicim. Én nem értem, hogy van ez, hogy lehet egy 10 hónapos mellett mellgyulladása az embernek, de itt vagyok élő példaként, hogy előfordulhat. Soha ezelőtt nem volt ilyen, Petinél abszolút nem, most meg 1 hónapon belül másodszor. Szipp. Iszonyat csomókat tapintottam főleg a hónom alatt meg a mellem tetején és hiába próbáltam szoptatni Paját óránként, semmit sem segitett. AV totál beijedt, már ott tartott, hogy menjek el az ügyeletre, de mivel ismerjük az irek szoptatáshoz fűződő viszonyát (és igy tippelhetünk a mellgyulladással kapcsolatos tapasztalatukra is) valamint azt, hogy 6-8 óránál hamarabb úgysem jut sorra az ember, sikerült lebeszélnem róla, hogy elzavarjon a kórházba. Végül 11 körül lefeküdtem egy Algopyrinnel és miután Paját megetettem éjfélkor, utána már nem éreztem a csomókat. Most vagy a gyógyszer hatott vagy az egy óra alvás vagy az ezredik szoptatás, a lényeg, hogy megúsztam a tályogot. (Ettől rettegek, elképzelésem sincs róla, mit kezdenének itt vele...)
Ennyi volt hát a napunk, nem volt egyszerű, az igaz, de örülök, hogy sok mindent elintéztünk, megvettünk, túléltünk...  

Krém

Ezt meg ki kell próbálnom. Ha jó lesz, AV ezt (is) kap karácsonyra egy szép kis tégelyben.

Hozzávalók:

3 ek mandulaolaj
2 ek olivaolaj
20 g sheavaj
20 db méhviaszlencse (kb. 1 kiskanálnyi)
2 csepp E-vitamin vagy egy E-vitamin kapszula kilyukkasztva, tartalmát használjuk fel.

Egy kis lábasba összemelegítjük az összetevőket kivéve az E-vitamint. Műanyag tégelybe öntjük és 2 csepp E-vitamint cseppentünk bele. Kb 75 ml lesz belőle.
Rátesszük a tégely tetejét és mélyhűtőbe tesszük kb. 1 órára.

Amik irritálnak

Mostanság. Meg úgy általában.

1) Van egy ismerősöm, irtam már róla, a BUMP vezetője, három gyerekes anyuka, aki otthon van még a pulyákkal és egyszerűen mindig levelekkel bombáz. Akárhányszor kinyitom a gmail-t, ott egy üzenetecske, hogy találkozzunk a héten, a jövő héten, a jövő hónapban, bármikor. Tudom, hogy antiszociális vagyok, de akkor ez a nő tuti pro- (vagy szim-? mit tudom én)szociális. Eddig egyszer bólintottam rá egy ilyen találkára, még nyáron, augusztus környékén, nem tudom, mit nem lehet azon felfogni, hogy minden percem kiszámitott, amibe nem férnek bele találkák. Ez most roppant fellengzősen hangzik, tudom, de elsősorban nem magam miatt kiszámitott az életem, hanem mert Palika szinte óramű pontossággal alszik délelőtt és délután, amikor pedig fenn van, akkor Petit visszük oviba, őt hozzuk onnan vagy épp vásárolunk és ügyeket intézünk. Ennyi. Nem tudom, minek erőltetni azt, ami nem megy, már nekem esik szarul, hogy sok levelét ki sem nyitom, mert akkor tudok arra hivatkozni, hogy ajjjj, hát elkerülte a figyelmem, hogy irt, hát de sajnálom.
2) Van ugye a Dublinfox, amiben egy csomó munkám van. A napokban irt egy nő, hogy kitennék-e egy survey-t az oldal FB lapjára, amire én lelkesen bólintottam, mert nagyon rendes vagyok ám alapból és segitőkész, de lassan-lassan kiderült, hogy ő egy olyan oldalt szeretne létrehozni, ami összegyűjti a játszótereket, játszóházakat és a gyerekek számára érdekes helyeket Irországban. Igen? Hát bazmeg szerinted én mit csináltam? Láttam, hogy a témában fellelhető oldalak baromi hiányosak, érthetetlenek, kereshetetlenek és összevisszák, ezért készitettem egy egyszerűen használható, nagyon alapos és részletes honlapot iszonyú sok fotóval, amiket a saját kis kamerámmal fotóztam, miután a saját kis kocsimmal egyesével elmentem a helyszinekre. És erre bakker valakinek van pofája odajönni hozzám, hogy neki ez az ötlete van, adjak már tanácsot. Hát anyádat, azt. Arról nem beszélve, hogy akárhányszor odaböffentek neki egy sort, tuti, hogy 1 percen belül reagál egy vagonnyi kérdéssel. (Utálom azokat az embereket, akiknek irok és fél percen belül már vissza is irnak, mindig, kivétel nélkül, tök mindegy, hogy reggel 6-kor vagy éjfélkor jut eszembe, hogy keressem őket. Ez azt jelenti, hogy nonstop a gép előtt ülnek. Fúj.) De most komolyan, nem a pofátlanság teteje megkörnyékezni?! De.

Leave. Me Alone. Mindenki. Ne irjatok, ne hivjatok, ne üzengessetek, kuss legyen mindenkinek. Na. (A jelenlévők természetesen kivételek, a kommenteknek mindig örülök, az más.)

+1) Eszembe jutott még, hogy valamiért idegesit ez a nagy gluténmentes őrület is. De miért, de miért jó az, hogy mindenünk gluténmentes, még ha egyébként tök egészségesek is vagyunk? Oké, ezek itt alant pl finomak, de bakter aranyárban vannak. Mint minden -mentes cucc. Aha. Csak nem itt van a kutya elásva?

Kérdések a publikumhoz

1) Aki "normál úton" szült, annak is húzódik a varrása ekkor-akkor? Peti után én ezt cseppet sem éreztem, de most, mióta kétszer vágtak keresztbe ugyanott, sokszor fáj a vágásom. Nem magától, hanem mondjuk ha törökülésben ülök és a nadrág túl szűk és megnyomja. Vagy ha Palika rátenyerel. Oké, gondolom az ember lába közé ritkán tapos be egy gyerek, de érted. Nem parázom, nem hiszem, hogy gond van nálam, csak azon gondolkozom, ha ez megszokott a hüvelyi szülés után is (hiszen azért elég vaskos vágásokról-varrásokról van szó, valljuk be) ki az, aki az ilyen kellemetlenségek ellenére képes bevállalni egy harmadik vagy negyedik gyereket...
2) Azon gondolkozom, hogy aki erre jár, szeretne-e Titkos Télapózni. Nem röhög. Mindenki, aki szeretne, kapna egy párt és karácsonyig kéne küldenie neki egy kis ajándékot, mondjuk 6-7 euró (2000 Ft) értékben. Na? Valaki?  

Esik az eső, hajlik a vessző

Ó, igazán hasznos napom van ma, eladtam a Tommee Tippee peluskukát €10-ért, csináltam citromos-banános cheesecake-t, átvettem a Boots-ból a csomagomat (Paja 18-24 hós pólója meg pár bébiétel), mostam, teregettem és még főztem is, gombapörköltet tésztával.
Ja, meg kisérleteztünk is.

Shift

Amikor Palika megszületett (meg már előtte is), emlékszem, mindig úgy éreztem, hogy lesz, ami lesz, az én kicsi fiacskám mindig is Peti marad, ő az én szivem csücske, az elsőszülött, jaj, jaj, én sokkal jobban szeretek vele lenni, mint Palikával, aki csak sir meg eszik meg sir meg nem alszik. Tudom, bénán hangzik, de valóban igy éreztem. Eltelt pár hónap és mondjak most még bénábbat?
Ahogy telt-múlt az idő, én szépen lassan átpártoltam Pajához. Ott tartok, hogy inkább vele játszogatok, vele szórakozom, Petit pedig vigye csak az apja, ha épp itthon van...
Hogy miért? Hát nézzük: itt van egy éjjel ugyan folyamatosan kinzó, de napközben mosolygós, ellenállhatatlan, napról-napra magából többet mutató, egyre jobban és jobban kinyiló, ha-megölelgetem-kacarászó, magában néha már öt percekig is el-elpakolgató Palika és egy szófogadatlan, minden másodpercben figyelmet követelő (de komolyan, nem bir ki egy fél percet sem anélkül, hogy kérne valamit, arról nem beszélve, hogy nonstop, de tényleg nonstop beszél, hogy zsong a fejem folyamatosan, ha itthon van, egy gondolatot nem tudok végigvezetni magamban), az oviból idiótábbnál-idiótább szokásokat felvevő* és Palikát folyton piszkáló Peti**. Tisztában vagyok vele, hogy ez egy ördögi kör, amiről én is tehetek és próbálok nem teljesen eltávolodni tőle, összeszoritott foggal igyekszem türelmes lenni vele, mert el tudom képzelni, milyen rossz lehet egy anya, aki folyamatosan rászól, aki mindig fegyelmezi és akinek látszólag semmi sem jó, de basszus, én is ember vagyok, még hozzá egy fáradt ember, akit totálisan kikészit, hogy nem elég a kialvatlansággal megküzdenie, még ráadásképp van egy olyan kiskamasza is, aki csapkodja az ajtót, aki teljes természetességgel felesel, aki szelektiven süket és aki csak akkor fogad szót, ha különböző retorziókat helyezek kilátásba (pl felhivom a Santát). És persze, persze, ő a gyerek, én meg a felnőtt, de bakker mindennek van határa.
Nem hiszek amúgy a horoszkópban, pedig lehet, hogy kéne és akkor foghatnám arra ezt a hülye makacs természetét, hogy tipikus Bika, mint az apja, de egyelőre dühös vagyok rá, hogy ilyen nehéz vele és mérges vagyok magamra is, hogy nincs hozzá türelmem. Pedig olyan különleges kisfiú, komolyan...

Itt épp megsértődött szokás szerint

* Soha, soha nem csinált ennyi baromságot, mint amióta sokat van az oviban... A leggázabb, hogy a hülyeségek után előbb-utóbb mindig kiderül, hogy ezt ettől, azt meg attól látta. Borzalom. Sok pozitiv hozadéka van az ovinak, aláirom, de soha nem volt ez a gyerek ilyen rohangálós, szeles, szétszórt, szemtelen és erőszakos. No jó, ez nem igaz, ő már fél évesen is piszok makacs volt, de most már kifejezetten durva, amit művel. Mindig az övé kell, hogy legyen az utolsó szó, vitázik, érvel, nem ad fel semmit. Gondolom ez majd jól fog jönni, ha felnő, de szerintem amennyire segiteni fogja az életben ez a bulldog természet, annyira hátráltatja is majd. Édescsillagom, de nehéz életed lesz, ha igy haladsz - és ezt nem én, hanem AV mondta múltkor és ő már csak tudja, mert Peti egy az egyben az ő mása, sőt, egyre inkább az. (Előre rettegek a kamaszkorától, eskü, egyrészt emiatt a Bikasága miatt, másrészt meg mert látom előre, mekkora harcok lesznek itthon közöttük.)
** Nem veri meg ilyesmi, neeem, nem bántja nyiltan hálistennek, de folyton ölelgeti, puszilgatja és ennyi figyelem a hozzám hasonlóan Bak Palikának néha már igen-igen terhes. Hallom innen-onnan, hogy a nagytesó le se kakkantja a kicsit - no a mi helyzetünk pont ennek az ellenkezője. Peti mindig Palikázna. Éjjel-nappal. Szerintem egy nagy játékbabának nézi, aki egyre jobban és differenciáltabban reagál rá és ő ezt baromira élvezi. Ha fürdés előtt megpuszilgatom Paja hasát és ő kacag, Peti azonnal ott terem és nem azt követeli, hogy őt is puszilgassam, nem, hanem egyszerűen ellök Palikától és ő kezdi el csikizni. Ha jó napja van Pajának és tetszik neki Peti közeledése, az maga a mennyország anyai szememnek, komolyan, mert látszik rajtuk, hogy már most imádják egymást, Paja istenként néz a nagytesóra, Peti meg óvja-védi-szórakoztatja az öccsét, véletlenül sem bántaná vagy tenne rosszat neki - de Palika még csak 10 hónapos, néha elege van az életből, ingerlékeny, ideges, fáradt, de ezt Peti sajnos még nem képes észrevenni és mindig igyekszik kapcsolatba lépni Pajával, akkor is, ha az piszkálásnak veszi a közeledést és vonyit, ha Peti hozzáér. Szóval az egyik felem imádja Petit és nagyon értékeli, hogy ilyen jó testvér; a másik felem viszont kritikus vele, mert nagyon bosszantó, hogy ennyi idő után sem képes megjegyezni, hogy ha Palika rosszul reagál az ölelésre, akkor egyszerűen el kell kerülni és kész. Tudom, valószinűleg túl kicsi még Peti, hogy felmérje, mikor szeretgetheti az öccsét és mikor nem, de amikor az egész napom abból áll, hogy a rosszkedvű Palikát istápolgatom és egy percre sem tehetem le, mert akkor Peti odarohan hozzá és próbálja jobb kedvre deriteni, ami persze forditva sül el és Palika ordit, akkor azért hajlamos vagyok elfelejteni, hogy Peti még csak 4,5 éves lesz és szimplán szétvet az ideg, hogy miért nem képes szót fogadni és miért nem Legozik, puzzle-zik, gyurmázik, mit tudom én mit csinál a szobájában csöndben.

Paja kunsztok

No kérem. Van dögivel.

• Először is, újra fogzik. 8 foggal a szájában ez mondjuk kicsit vicces, de tényleg. Folyik a nyála, piros a feneke, többször ingerlékeny, mint általában. 
• Végre tud ülni. Tádáááám. Tök szépen elvan néha percekig is úgy, hogy üldögél és a lába közé vett játékkal játszik. Nagyon menő. Sitting for president haha. 
• Október 31 óta pár másodpercig tud állni kapaszkodás nélkül. 1-2-3 mp után persze fenékre tottyan vagy eldől, de akkor is, nagyon ügyes szerintem. 
• Anyu megtanitotta tapsolni. Az ember annyit mond neki, hogy tapsi-tapsi és mint a gép, nyomja, csukott szemmel, mert a zavarja a kezei által keltett erős légmozgás. De komolyan.
• Naphosszat bababázik, mamamázik és papapázik. Borzasztó aranyos, ahogy nyomja, hihetetlen, hogy már ekkora, hát lassan beszél. 
• Erőből növeszti a haját. Ahhoz képest, hogy pár hete még alig-alig volt neki pár szál, most, ha fürdik, lobog a vizben mögötte a haja. Oké, a szemébe nem lóg, mint Petinek ennyi idősen, de hátul komoly loboncot növesztett. (Mókás amúgy a frizkója szine is, nem tudom, honnan szedte ezt a világos koronát, gyanitom, hogy AV-től, mert hogy tőlem nem az tuti.)
• Durván megerősitette a hasizmát. Fürdéskor, ha lefogom a lábát, erőlködve ugyan, de felül. Nagyon nagy. Peti ezt 4,5 évesen is alig tudja, csak mondom. 
• Szépen iszik a free-flow butykosból.
• Tud menni a járássegitővel. Mit menni, rohanni. Néha úgy érzem, Peti feltámadt, csak ő ugye nem ebben a lakásban futott még.   

Egyébiránt 74 cm, 11,8 kg, a kedvenc kajája manapság a Weetabix (alias Tőzeg) és új bizarr becenevei vannak: Palatábla és Palavessző. Hát igy.

Aprók

• Ma megjött a Bord Gais két ajándékkönyve*, hurrá. Igaz, volt 2 hónap is, mire ideért, de ajándék lófog ugye... (Peti roppantul élvezi a matricás füzetét, egész délután azzal szórakozott.)
• Paja még mindig nem képes 1-1,5 óránál többet aludni egy húzásra, nagyon durva, elmúlt 10 hónapos és mindig van valami, ami miatt ilyen sűrűn ébred... 
• Megjött a hideg. Elkel a nagykabát és a sapka is, annak ellenére, hogy ma pedig a nap is száz ágra sütött. 
• Tegnap láttam egy óriási hullócsillagot, de elfelejtettem azt kivánni, hogy aludja át az éjszakát Palika, én idióta. 
• Ma láttam, ahogy a Tescoban felállitják az első karácsonyfát. Mondtam én, mondtam, hogy ezek csak a Halloween elmúltára várnak és beindulnak rögtön.
• Ma AV interjúzott a Prezivel, de azok alapján, amiket mesélt, nagyon remélem, hogy nem lesz második kör, mert baromira nem volt szimpi az interjúztató és különben sem akarunk hazamenni. (Ilyeneket kért tőle valami Rita, hogy Meséljen el mindent a gyerekkoráról (közöd bazmeg?) meg mindenáron azt akarta tudni, mennyi fizetést szeretne, mert ha nem egyeznek az elképzeléseik, ne vesztegessék itt egymás idejét. Igy. Pfff. Hiába mondta neki AV, hogy számára a pozició izgalmassága maga mérvadóbb, mint a fizetés (de tényleg, ő ilyen, akkor sem menne el Mekibe dolgozni, ha több milliót keresne ezzel), a csaj nem hitt el neki... Idióta. Jáááááááj, nem akarok hazamenni, nem és nem. (Oké, oké, lehet, már túlságosan is elszoktunk az otthoni pokróc / pénzközpontú stilustól, aláirom, de akkor is, tök lehangoló volt csak hallgatni is AV beszámolóját, milyen volt az interjú...))
• Tegnap voltam úszni az új fürdőrucimban, mivel elmaradt a terhes-uszi, enyém volt az egész medence, tádáááám. (Kedden 6-7-ig csak a fél pálya szabad, de gondoltam nem érdekel, az is valami, utána 7-8-ig baromi sokan voltak múltkor, annál nem lehet rosszabb és lőn. Mázlim volt, na.)
• Tescoban van egy őrült pénztáros (nem pénztáros, ilyen segitő, mert csak önkiszolgáló pénztárak vannak), aki folyton simogatja meg puszilgatja (!) Palikát. Erőből. Ha ő van szolgálatban, inkább nem is veszek semmit, mert amig csippantom le a cuccaimat, folyamatosan inzultálja Paját. Persze, persze, mosolygós meg cukorfalat gyerek, de akkor is.  
• A hét témája az oviban a "Lifecycle of a Salmon" volt. Hátőőőő.
• Posztzárta után érkezett a hir: Petinek ajánlottak egy helyet az Educate Together-be jövőre. Még meg kell erősitenünk a jelentkezését, de azért ez már valami! Egy helyre úgy tűnik már felveszik... Ó bárcsak, bárcsak.)

*

Szóval itt

Szerdánál hagytam tehát abba. Délelőtt gyönyörű idő volt, úgyhogy először elmentünk Petivel Zsombiékhoz shea vajért (Zsombi anyukája nyitott egy magyar bio-webshopot - nem akarom tudni, mekkora piaca van ennek itt, nem az én ügyem, ők tudják, de pár napig filóztam a dolgon, bevallom, annál is inkább, mert a nyitás után két nappal láttam, hogy még egy magyar bio-webshop nyilt - egy másik csaj ellopta az ötletet és gyorsan ő is csinált egy bio cumókat áruló magyar nyelvű oldalt az irországi magyaroknak - haha, no comment, ez mennyire magyaros már, nem?) szóval elmentünk shea vajért, mert úgy tűnik, Peti arcán csak az segit, minden más kiszáritja, majd utána elsétáltunk az újonnan nyilt játszótérre. Peti természetesen megint rákattant a hintára, semmi mást nem próbált ki, csak lengett, lengett, lengett, azt viszont kitartóan. Mivel AV-vel megbeszéltük, hogy délután megyünk az IKEA-ba, nem maradhattunk sokáig, úgyhogy negyed 1-kor hazaindultunk, gyorsan bekaptuk az ebédet, nyomtunk egy csókot Palika orrára, akit épp sétálni vitt Anyu, majd loholtunk tovább a Céghez, ahol felvettük AV-t és tűztünk is el. Mivel a nyaraláskor elromlott fényképezőgépemet november elejéig vissza kellett vinni a Fuji központba (akkor járt le az 1 év garancia) és ez a központ történetesen az IKEA közelében volt, először odamentünk, leadtuk a gépet, majd onnan hajtottunk csak át a kék dobozhoz, ahol szokás szerint millióan voltak. (Én nem tudom, hogy van ez, de az IKEA mindig tömve van. Szerda 3 óra volt basszus és mégis.) Nem vettünk sok mindent amúgy, a fő célunk az volt, hogy visszavigyünk egy szekrénykét (Peti szobájába AV két fiókos szekrényt vett, de miután az elsőt összeszerelte, rájöttünk, hogy a másodiknak már nincsen hely) és vegyünk a konyhaasztalra egy új "tetőt" vagy mit, mert a régi már borzasztóan nézett ki, össze-vissza felázott és lekopott, fúj, ronda volt, na. Mivel egyikünk sem szeret órákig nézelődni még az IKEA-ban sem (vagy ha szeretünk is, az évek során leszoktunk róla, mert az idő pénz), talán egy órát, ha vásároltunk, igaz, ez nem volt nehéz, mert az asztallapon kivül csak pár apróságot akartunk még venni: szivószálat, műanyag tálkákat, ilyesmiket. Miután fizetéskor Peti a pénztárnál kiszúrta a fagyit, uzsonnáztunk egyet, úgyis régen ettünk már szemetet. (Elnézést, de az IKEA-s hotdog számomra a durvábbnál is durvább kategória, de párszor egy évben belefér azért, nem vagyok teljesen kajanáci.) Érdekes módon hazafelé nem volt nagy dugó, igy 6 körül már otthon is voltunk, ami nem is volt baj, mivel kiderült, hogy Anyunak a lába mellett a foga is elkezdett fájni, hiába, ez egy ilyen ittlét volt, sajnáltam szegényt nagyon.

Csütörtökön szintén sűrű napunk volt: délelőtt Palikával elsétáltam a Tesco-ba meg a Boots-ba átvenni az online rendelt piros, hosszú ujjas pólókat (úgy döntöttem, hogy a 1st Christmas dolgot most már a kezembe veszem: rendeltem három piros pólót a három unokának és Aput megkértem, hogy vasalja majd rá, hogy Első (Petinek Ötödik) Karácsonyom, ő pedig boldogan rábólintott, hurrá), majd miután hazaértünk, felkaptam Petit és elmentünk a rathfarnham-i Lidl-be venni neki egy polár felsőt meg némi kaját. Mivel délutánra randit beszéltünk meg Christiannal, hazaértünk, ebédeltünk, majd Petit azonnal bezavartam a szobájába pihenni kicsit, hogy estére ne legyen teljesen koki. (Mondanom sem kell gondolom, hogy nem tudott ám aludni a nagy izgalomtól.) Christian-ékhez 4-re voltunk hivatalosak, szerencsére nem dugóztunk sokat, mig odaértünk (nem úgy visszafelé, jajj, ezt utálom mondjuk a városi létben, ezt az állandó dugózást reggel 8 és 10 meg délután 5 és 7 között). Mig a fiúk játszottak, mi Marujával beszélgettünk, (végre gyakoroltam az angolt hahaha) és jól elvoltunk mind a négyen. 6-ig maradtunk, de fél 7 után értünk haza, holott délután 10 perc alatt ott voltunk, hát ilyen ez a popszakma, mint mondtam, dugóztunk rendesen.

Pénteken délelőtt Palikával visszavittem a neki szánt pólót a Boots-ba, mert a 9-12 hós méret kicsinek bizonyult, majd Petivel ketten meglátogattuk AV-t a Cégnél, ami jól jött ki, mert Halloween volt ugye, igy a dolgozók 70%-a be volt öltözve. Nem is tudom, hogyan, de sikerült Petit is rábeszélni, hogy Drakulaként vándoroljon végig az épületeken, úgyhogy mindenkinél osztatlan sikert arattunk, vicces volt. (AV ráadásul talált egy John Lennon napszemcsit meg egy Jedward parókát is, úgyhogy Peti hol John Lennon Drakula, hol Jedward Drakula volt, roppantul élvezte a dolgot, úgy vonult végig a folyosókon, mintha legalábbis ő lenne az angol királynő.) A Céges program amúgy a szokásos volt: végigjártuk a szórakozóhelyeket, billiárdoztunk, minigolfoztunk, ettünk ezt-azt a micro-kitchenekben, majd ebédeltünk, megnéztük a zeneszobát és felmentünk a tetőre nézelődni. Fél 2-re értünk haza, Anyu pont sétált ekkor Palikával, majd mikor megjöttek, elaltattam mindkét gyereket és csendespihenőztünk. Délután nem emlékszem, mit csináltunk, egy biztos, hogy a Tescos rendelésünket vártuk, meglehetősen hiába, mert bár azt választottam, hogy 6-8 között jöjjön a bácsi, negyed 10-kor még nem volt sehol. (Éljen a Halloween. Palika már aludt, Petinek meg már mesélt AV, mikor megjött végül a faszi, csak mondom...)

Szombaton magyar ovi volt és ha már itt volt Anyu, ezúttal ketten vittük el Petit Malahide-ra AV-vel. Negyed 11-kor leadtuk az óvónéniknek, mi pedig elautóztunk Portraine-be, ahol nagyjából már ezer éve voltunk legutóbb. (Ezer = 5) Sétáltunk kicsit a parton, nézelődtünk, romantikáztunk, majd fél 12 körül visszaindultunk Malahide-ra ebédelni. A terv az volt, hogy beülünk egy étterembe, eszünk, majd 3/4 1-kor frissen, fiatalosan elhozzuk Petit az oviból. No. Hát ez nem ment. Először is, mire visszatértünk a városba, dél lett, másodszor pedig megdöbbenve vettük észre, hogy 10-ből 9 étterem délután 4-kor nyit. Esetleg 5-kor. Paff. Nagy nehezen találtunk ugyan egy helyet, ami már nyitva volt, de leültünk és az istennek nem jött senki, úgyhogy negyed 1-kor felálltam, hogy ami nem megy, azt ne erőltessük, mivel fél óra alatt kizárt, hogy végeznénk a rendeléssel, a várakozással, az evéssel és a fizetéssel is... Kicsit ciki volt ugyan kisétálni, de ez van, egyszerűen nem fért már bele az ebéd időileg, főleg úgy, hogy frászt kapok attól lassan, hogy mi mindig mindenhová sietünk, mi mindig el vagyunk késve, mi mindig loholunk. Hogy mégse haljunk éhen hazáig, beültünk az étterem melletti Itsa kávézóba és sütiztünk egyet, majd 3/4 1-re épp odaértünk Petiért, hogy indulhassunk haza. Itthon rendeltünk egy pizzát, amit boldogan elmajszolgattuk, majd csendespihenő következett. Ezúttal én is aludtam, mert bár nem annyira, mint elvileg kéne, de azért iszonyatra lemerit az éjszakai 7-8 kelés, szóval egyszer egy héten kénytelen vagyok ledőlni délután,  különben eskü összeesnék. Miután felkeltünk, Petivel és AV-vel hármasban elmentünk a stillorgan-i Lidl-be, már nem is emlékszem, minek, az estét pedig, itthon töltöttük és hallgattuk a szomszéd Halloween buliját. (Tud élni, na.)

Vasárnap délelőtt Anyuval és Petivel felkerekedtünk és elautóztunk Glendalough-ba. Az igazat megvallva tök büszke vagyok magamra, milyen jól vezetek már, hogy ilyen utakat is lazán bevállalok, hiába no, a gyakorlat az gyakorlat. Glendalough-ba ezúttal Dundrum felé mentünk, mert nem akartam autópályázni, mert az uncsi... Igy sokkal szebb volt az út, imádok átvágni Wicklow-n, főleg igy ősszel, amikor minden olyan lehetetlenül barna. Az első parkolóban álltunk meg, a Monastic City mellett, majd szépen elsétáltunk az Upper Lake-ig. Amikor legutóbb (tavaly októberben) itt jártunk, még csak egy úton juthattunk el a tóig, azóta kiépitettek egy klassz kis boardwalk-ot (hogy van vajon ez magyarul?), ami az Alsó Tó felett kacskaringózik át, úgyhogy mivel ez újdonság volt, inkább ezt választottuk. Petivel mondjuk volt gond, nem is kevés, mert az első öt méter után nyafogni kezdett, hogy fáradt, nem akar gyalogolni stb stb, de azért kitartottam és nem vettem fel. (A bringát sajnos otthon hagytuk, szipp, ha ott lett volna, szó nélkül tekert volna, tudom.) Jó fél órás gyaloglás után elértünk a hátsó büféhez, itt megjutalmaztuk magunkat egy kis sült krumplival, Anyu kapott egy latte-t, majd miután Peti megtizóraizott (vittük a lunchbox-ot is, teli finomságokkal), indultunk tovább a tóhoz, ami már csak 10 perc sétára volt. Ekkor Peti már nagyon szenvedett, minden lépésért meg kellett küzdenem, de végülis odaértünk, hurrá hurrá. A Nagy Harc után készitettünk pár fotót, majd közöltem Petivel a rossz hirt, hogy még vissza is kell gyalogolnunk... Mivel ennek cseppet sem örült (hahaha), megkönyörültem rajta és időnként fel-felvettem és cipeltem kicsit, éljen a fitness. (Ja, 18,3 kg amúgy, kis girnyó, meztelenül kifejezetten ropi fiú.) 1 körül értünk vissza a kocsihoz, ekkor haza is indultunk. Először a Braveheart Drive felé vettük az irányt, mint Apuval két hete, készitettünk pár szép képet a romoknál, megjegyeztem, hogy ezen az úton van az ezer éves (?) fa maradvány és a Wicklow Gap is, majd okulva abból, hogy két hete Blessington-on át Tallaght-ban kötöttünk ki, mikor ezt az utat követtük, az első adandó alkalommal megfordultunk és ugyanazon az úton mentünk haza, mint amelyiken érkeztünk, biztos, ami biztos alapon. 3/4 3-kor értünk haza, ekkor AV jól felhúzott egy beszólásával (vagyis kettővel: egyrészt, hogy késtünk (!), mihez képest bakker, másrészt, hogy megköszönhettem volna, hogy vigyázott Palikára ez idő alatt... felvilágositottam, hogy Paja az ő gyereke is, ezzel az erővel ő csókolgassa a lábam nyomát minden nap ezerszer, hogy éjjel-nappal gondoskodom róla, de nem hatotta meg a dolog, csak mufurckodott, gondolom kikészitette, hogy 10-től 3-ig egyedül volt itthon egyetlen darab gyerekkel... eh...). Ebéd után letettem Palikát aludni, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve AV-vel elmentünk a Nutgrove-ba laktózmentes tejért, hogy tudjon este palacsintát sütni. Ha már ott jártunk, kaptam a Starbucks-ból egy latte-t és benéztünk a Dealz-be is, de nagyon gagyinak tűnt minden, úgyhogy egy popsitörlőn kivül nem vettünk semmit. 6 körül értünk haza és innentől a szokásos kerékvágásban haladtak a dolgok: vacsora, játék, fürdetés, altatás.
A hétfőnk - vagyis a tegnapunk - már szomorú pakolgatással telt, Anyu ugyanis a fél 8-as géppel hazarepült. Eredetileg úgy volt, hogy Aircoach-csal megy ki, de végül AV kivitte a reptérre, hiszen úgyis itthon volt, mert fél 3-ra ment terheléses EKG-ra a kórházba (figyelem, májusban kértek neki időpontot, novemberre kapott is, hahaha) és meglepő módon nagyon hamar végzett, fél 4-re már itthon is volt. A nap vicces momentuma volt egyébként, hogy reggel oviból hazajövet átvettem majd oviba menet visszavittem a Palikának rendelt 12-18 hónaposokra való piros pólót, ugyanis láss csodát (!) tök szűk volt rá ez is... (Este rendeltem 18-24 hónaposokra valót hehehe, majd ha megjön, hazaküldöm és Anyuék meg visszaküldik, még belefér az időbe...) Anyu gépe amúgy sajnos késett, igy szegény éjfél után szállt le otthon, gondolom nem volt boldog. Szép volt, jó volt ez a három hét, mint mindig, see you in February-val búcsúztunk, úgyhogy asszem el is kezdem nézegetni a repjegyeket hehehe...