Ma ismét kulturális délelőttöt tartottunk Palikával. Leadtuk Petit az oviban, majd elautóztunk a Merrion Square-hez és leparkoltunk a játszótér előtt. A National Gallery-ben kezdtünk, ahová a Clare street-ről tudtunk csak bejutni, mert máshonnan nem akadálymentesitett. Átrohantunk pár festményekkel teli termen (de a feeling, érted, a feeling), majd léptünk is tovább a National Library-ba. Itt még mindig az a Yeats kiállitás van, amit talán még az első itteni hétvégénken néztünk meg T-vel, 2008-ban. Már akkor is nagyon tetszett a hely, most is csak ámultam-bámultam és megfogadtam, hogy ha Anyu itt lesz, mindenképp el kell majd jönnünk ide T-vel kettesben is, csak hogy szép keretessé tegyünk a mi kis dublini történetünket. (Ilyen a kiállitás amúgy, iszonyat menő.) A könyvtár után a National Museum of Ireland (Archeology) következett, ezen is átrohantunk, majd miután láttam, hogy a Little Museum of Dublin-hoz nem jutok fel babakocsival (oda is el kell mennünk T-vel, jajj, alig várom, csak beleférjen az időnkbe) átsétáltunk a National Museum of Ireland (Nature)-hoz. Palika itt adta fel a harcot és itt biggyesztette le a fejét a babakocsiban, pont akkor, amikor meg akartam neki mutatni a nagy farkasfejet, ami Peti kedvence... Mondjuk várható volt ez a reakció, számára ez a délelőtt azért nem volt túl élvezetes, valljuk be, de komolyan, le a kalappal előtte, egy szó nélkül tűrte, hogy ide-oda toljam, egy nyikkantás nem sok, annyit sem tiltakozott. (Hát igen, ő Palika, ennyi. Csak tudnám, délutánonként mi leli...)
Most fél 2, a délelőtti 15 perces alvás miatt nem akar aludni, óóó jeee. Ebédre amúgy spenótos tócsnit evett (lásd fenn), imádta. Én is. Hurrá.

update: Fél 3-kor aludt el végül és megint hisztizve kelt... Őrület. Délután amúgy rendeltem jegyet egy babakoncertre, március 11-re. Izgi. Maya anyukája fog csellózni haha. Kicsi a világ. Remélem nem lesz akkor beteg Palika vagy ilyenek... (Előtte 10-én megint oltás, basszuskulcs. Eh.)
Ja és a másik: Peti két napja szeret szinezni. De gyönyörűen. Akkurátusan, kidugott nyelvvel dolgozik, roppant aranyos. A szinezés az új tévé haha. Édescsillagom. Veszek is neki a hétvégén szuper szineseket, most filccel szinez és félek, hogy kifogy...

Paja reggel fél 7-kor keltett - egyszerűen nem tudom, mi lelte, máskor 8-ig aludt már mostanság... Gyanitom, hogy éhes, azért ébred fel hamarabb, de nem tudom, mi a megoldás, éjszaka nem akarom megetetni, ha meg fél 7-kor megszoptatom, attól csak még élénkebb lesz... Ha éjfél körül felkelne, bele kéne nyomni egy kis tápszert, mert lehet, hogy este 9-től nem birja ki reggel 8-ig kaja nélkül, de ha felriad 11-12 körül, csak büfiznie kell és alszik is vissza, nem tudom, jó ötlet-e cumisüveget nyomni a szájába, amitől viszont lehet, hogy totál felébred és majd két órán át nem alszik vissza... Eh, nehéz ügy ez.
No mindenesetre fél 7-kor keltünk és azóta szétmegy a fejem. Meg is jött, biztos azért is vagyok fejnehéz, de igazán vége lehetne már ennek a napnak.
Pedig nem rossz ez, nem rossz. Délelőtt ovi után elsétáltunk a Tesco-ba Pajával kicserélni a pelust, amit tegnap hozott a szállitó (4-est rendeltem véletlenül, pfff), majd némi hezitálás után elautóztunk a James Joyce Tower-hez. Ha már ott voltunk, lesétáltunk a Forty Foot-hoz, ahol vagy 15-20 idősebb ember öltözött (vagy már úsztak egyet vagy készülődtek épp úszni), lőttem pár fotót, majd visszagyalogoltunk a Sandycove beach-hez, ott is körbenéztünk és csak ezután mentünk be a múzeumba. 4-5 éve már jártunk itt, T-vel természetesen, gyerekek nélkül és már akkor is tetszett, imádom az ilyen helyeket. Egy kedves öreg néni vezetett körbe minket Pajával, aki meglehetősen jól tűrte a kulturálódást, hiába, egy aranycsillag. A tetőre sajnos nem mertem kimenni Palikával a karomban, mert állitólag nyitott, igy csak a földszinten meg az első emeleten nézelődtünk, de igy is jó volt. (Az első szintre is necces volt feljutni, mert egy szűk csigalépcső vitt fel, de megoldok én mindent hehe...) A múzeum után még sétáltunk kicsit a parton, elmélkedtem, hogy vajon Amerikában lesz-e ilyen szép, nyugodt, csendes, hangulatos tengerpart, majd szépen hazahajtottunk. Ebédre beszékelykáposztáztam, 1 körül elaltattam Paját és vártam haza Petit, majd utána T-t. Palika az alvásából megint iszonyat nyűgösen ébredt, két napja letehetetlen alvás után, csak este, fürdés után nyugszik meg kicsit, addig hadovál, ordit, sikit, üvölt, sir felváltva, már akkor is ha csak közelitem a fenekét a föld felé... Szerintem fogzik, de ki tudja...    

Aki szeretne meghivót irjon!

Ranschburg Jenő feltámadt... Miután Palikának ma olyanja van, hogy a bal karomhoz nőtt, amikor letettem egy másodpercre, üvölteni kezdett. Peti feddően rám nézve:
- Ha sir, fel kell venni és meg kell sajnálni... Nem érted?!

És ezzel le is irtam a délutánunkat. 

Más. Ma ismét játszóházban voltunk Palikával. A Fun Fitness-ben. Nem is értem, eddig miért hagytuk ki, egész jó volt... A hely érdekes keveréke egy play cafe-nak és egy labirintusos játszóháznak, szóval van todder area játékokkal és soft play area is, labdás medencével meg persze több szintes mászókával. Mivel Palika először semmit sem akart csinálni, csak éhen halni, a cafe-ban kezdtünk, egy teával és egy citromos muffinnal. Ezután felfedeztük a placcot, majd 11-től részt vettünk egy kis éneklős műsorban, amit Paja megint (immáron másodszor, múltkor a Cafe O'Play-ben is kifogtunk egyet) ámulva hallgatott és bámult, úgy, hogy öröm volt nézni. Délre értünk haza, ebédre ezúttal nem főztem semmit (holnapra székelykáposztát szeretnék, rápihenek), megetettem Palikát majd 1 körül elaltattam, mint mindig. (Ez nem ment simán, mert miután letettem, felkelt, de én már épp ettem (valami Weight Watchers borzalmat), szóval hagytam sirni egy kicsit, fáradjon csak, de egyszer csak egy tompa puffanást hallottam és a gyanúm beigazolódott: kiesett a kiságyból szerencsétlen. A rácsos kiságyból, ami szinte a földszinten van lenn. Nem tudom, hogy csinálta, én mindig mondom, hogy baromi magas, na de ennyire?! Szegény jól megijedt, vagy 5 percig sirt, ami nála nagy szó, de szerencsére úgy látom, nem esett baja, szóval inkább a fáradtság miatt bőgött... Most alszik, kiváncsi vagyok, meddig és azt is szeretném tudni, mit lehet tenni egy 13 hónapossal, aki képes kiesni a kiságyából...

Tegnap este voltam jógán, de előtte még sütöttem négy kiflit, isteni lett, ma is nekiállok és duplázok, ma nyolcat szeretnék haha, mert a négy egy szempillantás alatt köddé változott.
Este amúgy végre megrendeltem Anyunak az idefelé jegyet is (a visszafelé már megvolt ugye, a miénkkel együtt azt is megvettük) és jól elszomorodtam, mert jött a szokásos húzódozás. Úgy volt, hogy estig hétfőn-kedden 39 ezer volt a jegy, szerdán 31 ezer, a többi napon meg 50-60 körül, de délután-este változtak az árak: szombat - kedd 31 ezer lett, hétfő viszont 47. Mi itt örültünk, hogy hurrá, jön szombaton, 7-én, legalább lesz egy hétvégi napunk, mikor kettesben (esetleg hármasban Petivel) elmehetünk valahová még egyszer, utoljára Dublinban, de neeem, Anyu ragaszkodott a hétfői jövetelhez, ami ráadásul baromi drága is... Ezer évig győzködtem, hogy jöjjön szombaton, hiszen neki az a plusz két nap már semmi, nekünk viszont jól jönne, ha nem is kirándulni, akkor pakolni, mit tudom én; kértem, hogy avasson már be, vajon miért fáj neki szombat este érkezni hétfő este helyett, de semmi értelmeset nem tudott irni, csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy dede, hétfőn jön és kész. A legjobban az cseszte fel az agyam, hogy abszolút nem indokolta meg, miért nem jó neki a szombat... Bevallom, eszembe jutott, hogy bazmeg, ezért akarok én itt maradni Európában, ezért? Hogy két plusz napon igy szarakodjunk, hogy könyörögjek, hogy maradjon már tovább kicsit (jöjjön hamarabb, de érted)? Látom előre, hogy ha egyszer meglátogatnának Kaliforniában, majd akkor is ez lenne... Hogy hááát, hét napra mennénk, ha az jó... Persze, persze, jó, adjunk ki több, mint fél millió forintot két repjegyre, majd maradjatok négy napot inkább, oké? Hátha még a jetlag sem múlik el és már mehettek haza... Szét tudnék robbanni, komolyan. Egyikük sem dolgozik már hivatalosan, nyugdijasok. Akkor mi is az a nagyon fontos erő, ami otthon tartja / hazahúzza őket? Eh...
És én most itt ünnepélyesen megfogadom, hogyha bármelyik gyerekem külföldön fog élni hozzám képest, mindig annyit leszek nála, amennyit szeretné... Nem fogok szenvedni, ha utazni kell, ha kell, akár Ausztráliába is utána fogok menni. Ennyi.

  

Nu és a ma. Ovi után rögtön elhajtottunk Palettával a Meerkat Cafe-ba, mert már ezer éve meg akartam nézni milyen és hirtelen úgy éreztem, nagyon fogytán az időm... Mivel reggel esett az eső és durván fújt a szél, Petit úgyis kocsival vittük oviba, igy egyértelmű volt, hogy most vagy soha, ma fedezzük fel ezt a play cafe-t, mert nem lesz jobb alkalom. Miután Paja fél 7-kor kelt (ez neki bazi korán van, főleg, hogy tegnap este fél 10-kor még fenn volt és napközben is csak 1,5 órát aludt ugye), az odafelé úton kicsit bepunnyadt, de 10 percnél többet nem hagytam aludni, különben sosem tudtam volna letenni a "fő alvására". A Meerkat amúgy pont olyan, amilyennek leirták a többiek: kicsi nagyon, de tiszta és rendezett. €3.8-ért ettem egy scone-t meg ittam egy latte-t, majd mikor Paja is megéhezett, ő kapott egy croissant-t €1,6-ért... €11-ból jöttünk hát ki, ami olyan átlagos, nagyjából mindenhol ennyi. A közönség sajnos vegyes volt: a gyerekek 80%-nak lógott a takony az orrából (broáf), remélem Palika nem szedett össze semmit... A játékok amúgy jók voltak, igaz, 3 év felett szerintem már nem kötötték le a kicsiket, nem is voltak csak Palika-korabeli kölykök, 2-3 éveseket nem láttam... Délre értünk haza, ekkor főztem egy kis adag sárgaborsófőzeléket, majd Paja etetés, altatás, hawaii.

Ó, hányszor látom még kedves
kis épületünket... 

A szombatot már kielemeztem, jöjjön hát a vasárnap: Sajnos szinte egész nap esett, igy nem volt sok lehetőségünk friss levegőt szivni, ami számomra meglehetősen kinos volt, mert roppantul untam magam itthon egész nap. A délelőtt még csak hagyján: főztem (baracklevest meg rántott húst próbáltam sütőben sütni, az utóbbi iszonyatos lett, nem szoktunk kaját kidobni, de ez a kukában landolt, egyszerűen minősithetetlen lett: rágós is, kemény is és nyers is volt, ráadásul a bunda igy is leszakadt róla, mint amikor olajban sütöm ki - nem megy ez nekem, na, nem tudok rántott húst sütni, ez van) és közben Palikáztam, mig a fiúk elmentek valami desszertet szerezni a Dundrumból. Fél 1-kor értek haza, ekkor megettük a baracklevest (az jó lett), meg pár falatot elrágcsáltunk a botrányos fő fogásból, majd utána hogy jobb kedvre derüljünk, tortáztunk: Peti kapott egy Egér sütit, T. egy krémest, én meg egy kávés szeletet, szóval meg volt mentve az ebéd...(Találtunk egy szuper kelet-európai cukrászdát a Dundrumban, onnan hoztak sütit a fiúk.) Miután elaltattuk Palikát, Peti nekikezdett összeépiteni az új LEGO-ját (kapott egy 180 darabosat, €5 volt, a bolondnak is megéri, egész délután elvolt vele, TV-t sem akart nézni), majd jól összevesztem vele, mert nem akart eljönni velem a Poolbegre dagályt nézni. Mivel Paja csak 1,5 órát aludt és 3-kor már fenn volt, nagy puffogva igy kénytelen voltam őt elvinni autózni 4 körül (szegény, még nem tud tiltakozni haha), de nem maradtunk sokáig, csak kinéztünk a parton, szivtunk egy kis tengeri levegőt és 5-re már haza is értünk. Este T. sütött pár pogácsát Petivel és innentől kezdve végképp nem történt semmi érdemleges, vacsoráztunk, fürdettünk, altattunk, just the usual stuff.
Nem merem kiszámolni, hány hétvégénk van még itt...

A hetünk vége szokásosan telik: tegnap este Palika belázasodott (mi más?) és még ma sincs jól, 1 körül 38 volt a láza még mindig. Hmmm. Mi Petivel Malahide-on voltunk a magyar oviban, elsirattam a malahide-i utakat, vicces, hogy már csukott szemmel (= GPS nélkül) is odatalálok ebben a faluban bárhová, ahol már jártam régebben. (Pesten sehová sem találnék el autóval, mivel ott sosem vezettem, mert nem volt rá szükség, ott van tömegközlekedés...) No szóval negyed 10-kor indultunk Pipivel és megdöbbentő módon 10-re odaértünk a foglalkozásra. Mivel még nem volt ott senki, elszaladtunk a Supervalu-ba, vettem ezt-azt, többek között magamnak egy kávét meg egy fánkot (Boston Cream-et, olyat, amilyet még régen lehetett kapni a DD-ban, hát ilyet), majd visszamentünk az ovihoz, leadtam Petit, én meg beültem a kocsiba reggelizni. 3/4 11-kor nekivágtam Swords-nak, körbefotóztam 3 játszóteret és siettem vissza Malahide-ra, hogy még tudjak egy kicsit beszélgetni a többiekkel meg legyen időm enni is valamit. (A fánk kevés volt.) Mivel Peti ovi előtt jelezte, hogy szeretne lila Ribena-t inni és nem volt kedvem €2-t fizetni azért, ami máshol fél, elsétáltam a Supervalu-ba, vettem magamnak egy szendvicset meg egy fél literes kakaót, Petinek meg egy sportkupakos lila üveges löttyöt és beültem az ovi elé enni meg tárgyalni a többiekkel. Sajnos kicsit elefánt a porcelánboltban voltam, mert volt ott egy baba, olyan 4-5 hónaposnak néztem, elkezdtem könnyedén beszélgetni az anyukájával, aki az ölében ültette és a mellkasán pihentette a cumizó gyereket felváltva, majd mikor kiderült, hogy a kisfiú egy éves elmúlt (!), kissé döbbent arcot vághattam, mert a beszélgetés csöppet megakadt. Pár perccel később az anyuka elkezdte lengetni a gyereket, de mintha egy rongybabát ringatott volna, úgyhogy megjegyeztem, hogy jó erőben van, mire a nő közölte, hogy 6 kiló a kicsi, nem nehéz... Innentől nagyon rosszul éreztem magam, mert végképp leesett, hogy valami nem stimmel a kisfiúval és nem tudtam, hogy maradjak természetes, mit jó ilyenkor mondani, mit nem... Hogy oldjam a feszültséget, megkérdeztem, mikor született pontosan a gyerkőc, hiszen ha egy éves, akkor lehet januári is, mint Palika, mire kiderült, hogy 2013 nyarán született... Szipp... Azóta sem tudom kiverni a fejemből ezt az esetet egyébként és hálát adok az égnek, hogy Palika él és virul. Hát jaj. Petiék 1kor végeztek, viszonylag hamar, 3/4 2-re értünk haza, ebédre pizzát ettünk és vártuk az estét hehe. T. és Pipi Palika alvása után elmentek a Herbert Parkba kacsát etetni, de mivel két falat kenyér után elkapta őket egy nagy jégeső, inkább elmenekültek a Lidl-be vásárolni. Az este további részre unalomba fulladt, vacsoráztunk, fürdettünk, altattunk végestelen végig.  
Ennyit hát a szombatról.

Ma amúgy voltunk Palikával délelőtt játszózni. A Shanganagh Park-ba mentünk, Shankill-be, majd átgurultunk a Rathsallagh (haha, ezek a nevek) parkhoz is, de ott a játszó sajnos zárva volt, igy meg kellett elégednünk az első élménnyel. Az idő még mindig hideg, 4 fokban fagyoskodtunk a hintákon, jöhetne a tavasz. Ebédre paprikás krumplit főztem, virslivel, Peti meg Pali spenótos tócsnit kapott és láss csodát mindkettő befalt egy tonnányit belőle hehe. Délután Tesco-ba kéne mennünk, mert se tej, se kenyér, se viz nincs itthon, de nem hiszem, hogy Peti repesne az ötlettől és én sem vágyom két gyerekkel vásárolni. Paletta amúgy roppant okos ám már, mostanság az a szórakozása, hogy ha nyitva hagyom a mosogatószekrényt, kikotor egy tablettát és böte mozdulattokkal próbálja benyomkodni a mosogatógép tartókájába a megszerzett kapszulát. Vicces. Illusztráció:

 
Update: Peti sem különb ám, ő porszivózni szeret:

No kérem, tegnap este nagy nehezen megvettük a hazafelé jegyeket. 26-án repülünk, mert az volt olcsó. A tavaszi szünet előtti utolsó ovi-nap 27-e, elvileg az azt követő hétfőn-kedden akartunk menni, de azok a jegyek már elég drágák voltak - gondolom arra számitanak, hogy sokan utazgatnak a húsvéti szünetben. Szóval 26-án hazamegyünk, T. jön utánunk valamikor, majd együtt repülünk SF-ba április 20-21 körül és nagy a valószinűsége, hogy soha többet nem látjuk Dublint. Roppant szomorú vagyok, szeretem ezt a várost, birom az embereket, élvezem, hogy már nem ismeretlen az ir lét. És még annyi mindent nem láttunk az országból... Kimaradt Connemara, az egész északi fertály (Belfastban voltunk, észak-nyugat maradt ki), nem voltunk még a Hook Head-nél, Waterford-ban, az ország közepén és hát szivesen visszanéznék Cork-ba, Kerry-be, Galway-be, Limerick-be és Wexford-ba is. Nehéz a szivem, nagyon. Vajon Kaliforniában vannak tea-room-ok vagy a napsütésben senki sem akar meleg teát inni? Tudják, mi az a scone? Lesz olyan szép a tenger, mint Seapoint-nál vagy Bray-ben? És különben is: lesznek normális méretű utak vagy csak a tiz sávos autópályák?
Hajjjajj.

Más. Kora reggel már amúgy felhúztam magam, mert az első post, ami fogadott az FB-n, az volt, hogy kérlek segitsetek, mert a 27 éves nagyon jó barátnőm elment Puerto Rico-ba (!) au-pairnek a 4 éves kislányával (!), de kiderült, hogy átverés az egész, úgyhogy facebook-on megismerkedett egy fickóval (!) átkecmergett hozzá Kaliforniába, de jajj, most az a faszi az utcára tette őket egy gettós környéken és nincs hova menniük. Természetesen pénzük sincs. Komolyan mondom, szétdurran az agyam. Roppantul utálom a buta embereket, hát most őszintén hogy lehet valaki ennyire sötét?! Elmegy Puerto Rico-ba a 4 éves gyerekével csak úgy brahiból, majd lesz valahogy?! Bazmeg ha én ilyen kétségbeesett lennék, elmennék Ausztriába vagy Németországba, ahonnan ha balul sülnek el a dolgok, haza tudok stoppolni secperc alatt... És tényleg ennek a csajnak nem volt egyetlen ismerőse, barátja, családtagja sem, aki szólt volna, hogy lányom, idióta vagy? Eszem megáll, eskü.

Amúgy ma már megjártunk egy játszót Palikával meg beugrottunk egy Lidl-be is. Tegnap délután úgy tetszett neki a Herbert parki hintázás, hogy ma leadtuk Petit az oviba és rögtön elvittem a Walkinstown Green-i játszóra (nincs közel, de kiváncsi voltam, milyen), ahol hintázott, mászkált és sétált is. Az idő mondjuk nem volt a legjobb: mig tegnap gyönyörű tavaszban játszózhattunk, 16 fokban, ma jeges szél fújt, igy a hőmérő szerinti 8 fok olyan 3-4-nek érződött, magyarul azt hittem, befagy a sejhajunk. Mázlim volt, mert a játszótól 500 méterre volt egy Lidl, igy nem kellett sokat keringenem és a napi bevásárlást is kipipálhattam. 12 körül értünk haza, ekkor feltettem főni egy kis adag kelkáposztafőzeléket (cikinek éreztem volna, ha megint frankfurti levest ebédelek), megetettem Palettát, negyed 2 körül letettem aludni, most netezgetek és várom, hogy megjöjjön a másik Ördögfióka.
Igy kell-e.  

Két Pipi szösszenet még.
Ma T. vitte oviba, azt mondja, amint belépett az ajtón, ott termett mellette Elijah és Daddy Pig-szerű horkantással köszöntötte Pipettát, mire Peti szintén horkantott egy ordasat, majd fetrengtek a röhögéstől... Ezután Elijah a fejét verve körbe-körbe rohangált a teremben, miközben pont azt az irritáló hangot adta, mint amit Peti szokott - amikor körbe-körbe rohangál a nappaliban... Imádom ezt az ovit, nem lepukkant gyerekek járnak ide, jó a környék, szimpatikusak a nevelők és basszus mégis ez van, terjed a hülyeség, mint a futótűz. (Gondolom máshol ugyanez van, sőt, hiszen itt nincsenek igazán problémás, hátrányos helyzetű gyerekek...)

És egy kis esti elcsipett beszélgetés:
- Peti, ha mondasz egy szerinted vicceset, de mi nem nevetünk rajta, akkor az nem volt vicces és ne ismételd meg.
- (semmi reakció)
- Hallottad, amit mondtam?
- Abrakadabra, felejtsem el azt, amit most Apa mondott nekem.
- (ilyen South Park féle egymásra nézés, csendben, senki nem ért semmit)
- Mi? Micsoda? Mit felejtsél el?
- Amit az előbb mondtál.
- Mi volt az?
- Hát az hogy... (majd kissé feddő hangsúllyal) Hát elfelejtettem, te, hát ezt kértem.

• Tegnapról még azt szerettem volna irni, hogy most, hogy Peti délután viszonylag kellemes jelenség volt, Palika ette meg a nyűgrépát, egész álló nap cipeltette a senekét, ha meg letettem, már a föld felé közeledve üvöltött előre, de úgy, hogy taknya-nyála egybefolyt. Lehet, hogy ez még mindig az MMR (ha 7-10 nap után várható láz, simán dolgozhat még), de lehet, hogy újabb fog közeleg a láthatáron, bármelyik is van, csókoltatom az Életet, mert nehogy már megengedje, hogy egy nap mindkét gyerek vidám, boldog és elégedett legyen... 
• Nem mintha védeném Pipit, de eszembe jutott, hogy ez a nagy TV mánia azért van valószinűleg, mert végre érti a rajzfilmeket... Múltkor nem hallottam egy mondatot, rákérdeztem, hogy mit mondtak? Mire lazán odavágta. Ir kiejtéssel haha. (Amúgy mindig vannak ilyen fellángolásai: egy időben megátalkodottan kirakózott, éjjel-nappal, aztán volt időszak, mikor csak stencilezett, aztán LEGO-zott, majd Apatepizett (autóversenyzett a telefonon) satöbbi satöbbi... Ez a TV őrület is ki fog égni, biztos vagyok benne.)
• Ebédre amúgy maradék frankfurti levest ettem (most úgy érzem, egész életemben képes lennék frankfurti levest enni), majd sütöttem egy kis adag almás crumble-t, ami úgy elfogyott, mintha nem is lett volna, mert ezúttal Peti is rákattant (mondtam, hogy jó kisfiú volt tegnap, szó nélkül nyomta befelé az almákat is). A nagy sikerre való tekintettel ma málnás-almás crumble-t készitek, mélyhűtött málnából, kiváncsi vagyok, ez tetszik-e majd nekik. 
• Este T. szerintem palit fog sütni, mert már tegnap is tervezte (szégyen-gyalázat, hogy Pancake Tuesday-kor nem ettünk csak bolti palit), Peti már le is darált hozzá egy tányérnyi diót - no nem mintha szeretné a diós palacsintát, de a darálót imádja... És ha már pali: remélem az idei húsvéti ünnepkör egy fokkal kellemesebb lesz, mint a tavalyi... (2014-ben március 4-re esett Pancake Tuesday, jól emlékszem, T. akkor került kórházba... Másnap - vagyis ma meg - Ash Wednesday van, ha valakit érdekel. Ilyenkor az ir emberek 90%-nak a homlokán van némi hamu - emlékszem, mikor ezt először láttam, azt hittem véletlen haha... Bővebben itten.)    

Amúgy szokás szerint megint ingadozunk, menjünk-e.
Az a baj, hogy ha nem megyünk, akkor ki kell lépni a Cégtől és ebben az esetben mi a következő lépés? No mi? Hát Magyarország.
Ahonnan több, mint 6 éve nem a kilátástalanság és a pénztelenség miatt jöttünk el, hanem mert elegünk lett a hires magyar undokságból, abból, hogy mindenki (tisztelet a kivételnek) szivességet tesz már azzal is, ha szól hozzád, abból, hogy a morgolódás, az elégedetlenkedés már alapállapot és abból, hogy a legtöbben (tisztelet a kivételnek) ott tesznek keresztbe a másiknak, ott szólnak be, ahol tudnak.
És 2008-ban még nem volt trafikmutyi, oktatási botrányok sorozata és természetesen nem voltak gyerekeink sem, akiket szeretnénk megóvni attól, hogy ilyen környezetben nőjenek fel és azt higgyék, ez a természetes.
Szóval ha nem Kalifornia (egyik ujj harapása), akkor Magyarország (másik ujj harapása).
Maradni kéne, maradni.  

Na panaszkodom kicsit.
Mostanság sok helyen olvastam, hogy vannak időszakok a gyereknevelésben, amik nem illenek a szülőkhöz és ezért baromi megerőltetőek. Nálunk ilyen volt a csecsemőkor (mindig is utáltam az első időszakot, ezt sosem rejtettem véka alá) és úgy tűnik, ilyen a 4 éves kor is. A Fucking Four. Mostanában a kedvenc napszakom a délelőtt, mert akkor Peti nincs itthon, a hétvégéket pedig rettegve várom (vagyis nem várom), mert tudom, hogy akkor viszont egész nap itthon lesz és csak bosszant. Most, hogy a boltbeli követelőzéseknek nagy nehezen vége lett, talált ezer másik módot, hogy törjön borsot az orrunk alá és hogy érje el, hogy lassan ott tartsak, hogy csinálj bármit, leszarom. Nézzük:

• Látványosan unatkozik egész álló nap. Nem puzzle-zik, nem Lego-zik, nem stencilezik, nem rajzolgat, nem társasozik, nem gyurmázik, nem autózik, nem csinál semmit
• Egész nap tévét nézne, 2-től lefekvésig. Ha többszöri figyelmeztetés után kikapcsolom a TV-t, megsértődik, hisztizik, elbújik, bömböl.  
• Ha épp nem akar tévét nézni valami oknál fogva, akkor körbe-körbe rohangál a nappaliban egy elemlámpával a kezében és hiába szólok rá vagy a Palika vagy a saját vagy az én szembe világit vele
• Minősithetetlen hangszinen beszél az esetek 80%-ban, ha szól valamit, undokul, mérgesen teszi, kiabál, folyton megsértődik, olyankor berohan a szobájába és magára csapja az ajtót 
• Minden második mondata az utálom ezt, nem akarom, nem is figyelek rád ami alapból idegesitő, de undok stilusban, karba tett kézzel, agessziv pofát vágva még irritálóbb
• Minden második szava a poo poo, ha épp nem mufurc, akkor borzasztóan infantilis, mint egy két éves, nyújtogatja a nyelvét; ha kérdezek valamit, értelmetlen dolgokat válaszol (pl poo poo), egy normális beszélgetésünk nem volt hetek óta, mert elhülyéskedi
• Dobálózik. Mint Palika, aki épp ismerkedik a gravitációval. Szerinte baromi vicces, ha összefog tiz-tizenöt filctollat és leejti őket egyszerre az ágyról. (Az ilyen értelmetlen, gyerekes viselkedéstől alapból a falra mászom... Mintha egy kis visszamaradott bölcsis lenne... Sosem, komolyan sosem csinált ilyen bénaságokat, erre lassan 5 évesen elkezdi. Kaparom a padlót, esküszöm.) 
• Ha elmegy Palika mellett meghúzza a haját, kiteszi a fenekét, hogy szerencsétlen elessen, ott szemtelenkedik vele, ahol tud. Nem bántja látványosan, nem veri, nem csipkedi, csak ilyen kis alattomosan megneheziti az életét. (Ha Paja jár, elszalad mellette, nem löki fel, hozzá sem ér, csak épp véletlenül olyan hirtelen jelenik meg mellette, hogy az megijedjen és letottyanjon a fenekére...) 

Egy szóval pokol mellette az élet. Undok, mufurc, gyerekes és szófogadatlan. Tudom, 2-3 évesen elkényeztetett, túl jó volt, már-már betegesen egyszerű volt vele és azt is tudom, hogy sok dolog van, ami miatt szorong, ami zavarja, ami kizökkenti (ez az egész Palika születésével kezdődött, majd jött T. kórházas esete, majd az új ovi, most meg ez a költözés), de basszus, mi is emberből vagyunk, van elég gondunk és még ez is. Mindig is ilyen kis megátalkodott gyerek volt, szélsőséges (totyogóként szélsőségesen érett és jó kisfiú volt) és nagy akaratú, szóval akár már meg is szokhattam volna, de nem, én inkább belefáradtam. Unom a folytonos harcot, az állandó ellenállást, a nonstop tojáshéjon sétálást. Azt szeretném, ha megint normálisan viselkedne. Ha szót fogadna. Ha nem kéne vele mindig vitázni, veszekedni. Nem tudom, mit csináljunk. Lassan 2 óra, mindjárt itthon lesz, én pedig már előre utálom a délutánt, hogy megint kezdődik. A harc, a küzdelem, a kinlódás. Én egy szerethető, rendes gyereket akarok. Most.  

Update: Ma délután viszonylag jól viselkedett. Az előző napokhoz képest angyalka volt. Nem tudom, mi lelte. Porszivózott, rendet rakott (mondjuk ezt máskor is csinálja, imád takaritani), nem hisztizett, hogy nem elég neki 3xfél óra tévé (ennyiben állapodtunk meg, 90 perc per nap), nem beszélt undokul és nem szaladgált körbe-körbe. Elővettem a Plukkidot, ha a Manócska felér a hidhoz, mert jól viselkedik, kap extra 15 perc tévézést, a rosszalkodásért pedig strigula jár és ha összegyűjt ötöt, elveszt fél óra TV-időt. Remélem beválik a rendszer. 

Random, crazy stuff

Amig készitettem az alvás előtti tápszerét, Palika elaludt az etetőszékben (WTF?)

Peti roppant szemtelen mostanság, ezért kitalálta, hogy strigulázzunk és büntessük 

Imádom az ir tápszereket, tök praktikusak (bal oldalt lenn le lehet húzni a kanalat)

És a hires cipellők

Délután gondoltam előszedem Peti régi szandálját, amivel végignyomta Ausztráliát majd az őszt is és előkészitem, mint Palika második cipőjét, úgyis jön a nyár, mire meleg lesz, belenő - hát ahhha, az a szandi 4-es, Paja új kis cipője meg 5-ös... Ennyit erről.

Mondjuk baromira röhögtem, mikor ezt kiirtam FB-ra és többen elkezdtek licitálni, kinek a gyerekének nagyobb a lába... Jéééééézus, ez most komoly?! Kedvem lett volna rövidre zárni a kommenteket azzal, hogy tudom, tudom, a 21-es láb egy 13 hónaposnak minyuri, hiszen ahogy elnézem, mindenkinek minimum 25-össel születik a gyereke... Eh. Hát ha, na.

Update: Az oviban Ausztrália a téma, ezzel kapcsolatban elővettük itthon a Sydney-s albumot és kiderült, hogy elnéztem, Peti nem 2-2,5 évesen hordta a szóban forgó szandit. Az úgy volt, hogy Palika miatt - aki roppant kényelmes módon januári - azt hittem, hogy amikor Petinek megvettük a szandált, valami fél éves volt (hiszen nyárra kell a szandi, nem?). Mivel a 1,5 év olyan fiatalnak tűnt valahogy (hogy miért?) úgy véltem, csak 2,5 évesen hordhatta ezt a szandált, ami persze baromság, hiszen 2011 nyarán kapta, amikor nem hogy 2,5, de 1,5 éves sem volt, tekintve, hogy ő nem januári, hanem májusi... Ergo: Palika első cipője 13 hónaposan 21-es, Petié pedig szintén 13 hónaposan 20-as volt... Nahhh, mindjárt jobban hangzik...

No és akkor a máma.
Mert ma is belevágtunk a hétbe, keményen.
Bár Palika meglehetősen nyűgös volt egész reggel, úgy döntöttem, benézünk a Dundrum-ba, mert nem szivesen hordta az aranyáron vett cipőcskéit, gondoltam megnézetjük, nem kell-e kicserélni vagy ilyenek. (Az egyik cipőt mindenképp vissza kellett vinni, mert bele sem ment a lába haha és a másik is necces volt, pedig 20,5-es volt...) No szóval a Penney's-ben kezdtünk, ahol vettem Palikának egy vékony pulcsit, magamnak egy Mickey egeres mackófelsőt és Petinek egy inget. (Mind akciós volt, igy csak €11-t fizettem.) Innen átmentünk a H&M-be, hátha van Petinek rövid ujjas póló (ezer éve rövid ujjas pólók után kajtatok és sehol sincs... oké, nincs még tavasz, de érted... jelenleg egyetlen rövid pólója jó rá, a többi a háta közepéig ér kb), de persze náluk sem volt. A H&M-ből átmentünk a Boots-ba, mert tegnap kaptam egy vouchert, hogy ha a 3-at fizet 2-t kap vitamin akció keretén belül veszek 3 vitamint, akkor kapok érte 500 pontot (vagyis €5 levásárolható kreditet). Mivel úgyis meg vagyunk fázva, vettem két doboz multivitamint magunknak meg egy gumicukor-szerű vitamint Petinek és igen, meg is kaptam az 500 pontot, igy már €13 értékben vásárolhatok majd legközelebb, éljenéljen. A Boots-ból végre a Clarks-ba vettük az irányt, ahol egy szerkezettel lemérték Paleszka lábát és kiderült, hogy 21G a mérete. (21 hahaha, kis Jeti...) Kicseréltük hát a 20,5F-es cipőt 21G-re, kaptunk egy oklevelet, majd boldogan távoztunk. (Palika is boldog volt, mert végre nem nyomta a cipi hehe.) Fél 1-re értünk haza, ekkor feltettem egy nagy lábas frankfurti levest főni, megebédeltettem Palikát, majd 1 körül lefektettem és azóta Tinódi Lantos Sebestyénként krónikázom itten.
A délutánra nincs különösebb tervem, jóga sajnos ma nem lesz, mert mid-term break van, ha igy marad az idő, lehet, hogy lenézünk a Herbert Parkba, de ki tudja... Álmos vagyok, folyik az orrom, Paja nyűgös, lehet, hogy inkább mára akkor ennyike.          

Hétvégi krónikám tehát. Ha minden igaz, a pénteki szar helyzetnél hagytam abba meglehetősen kétségbeesetten...

Hálistennek estére normalizálódott a dolog: T. bevállalta a munka oroszlánrészét, vett mindenféle fertőtlenitőt és olyan este 11-re feltakaritotta a fürdőszobát meg a mosókonyhát is, éljen. Én ezalatt a gyerekek felelőse voltam, de hát az sem volt semmi, mert Palika ugye hulla láz volt, Peti meg kiváncsi, hogy mégis, mi folyik a folyosó - fürdő - mosókonyha bermuda háromszögében és minduntalan segiteni akart, ami ugye nem lett volna túl jó, tekintve a probléma jellegét... 

Szombaton délelőtt, miután feltettem egy nagy adag gulyáslevest főni, elvittem Petit a Phoenix Parkba játszózni. Nem kis ellenállással kellett megküzdenem előtte, itthon akart ugyanis maradni, TV-t nézni... No persze. A nagy dac ellenére jól sikerült a játszózás, sokat hintázott, mászókázott, szaladgált a napsütésben (igazi tavaszi délelőtt volt, enyhe idő, no szél, no felhő), úgyhogy végül megbékélt, hogy ki kellett mozdulnunk, annál is inkább, mert hazafelé a Cafe-ból kapott egy nagyon csokis, nagyon édes, nagyon nehéz sütit... Mikor hazaértünk, befejeztem a gulyást levest, letettem Paját aludni, megebéltünk, desszertként elosztottuk Peti gigasütijét, majd T. elment a Nutgrove-ba venni palacsintasütőt, hogy valahogy megünnepeljük a szar felett aratott győzelmünket. (Az itthoni palacsintasütőink mind bekrepáltak sajnos, totál leég bennük minden, de főleg a kényes pali.) T. 5 után ért haza (nem volt sehol palacsinta sütő, hiszen kedden Pancake Tuesday és már mindenhonnan kifogyott a cucc), én addigra sütöttem egy kis adag ricottás pogácsát, lebeszéltem Anyuékat Skype-on és alig vártam, hogy leadhassam Palikát a karomból és elszaladhassak boltba Petivel, mert totálisan beállt a hátam és a derekam a napok óta tartó Paja-cipeléstől. (Nem csoda, hogy nem hiztam el amúgy két gyerek után sem, amennyit én tartom ezeket a kölyköket a háztartás vezetése közben, az lenne a csoda, ha 70 kilós lennék.)

Ekkora adag felét eszi meg nagyjából

Szóval örültem, mint majom a farkának, hogy kifogyott a pelus, igy volt okom Paleszkát magam mögött hagyva elrohanni Pipivel a Tesco-ba pelenkáért még ezért-azért. Mire hazaértünk, T. már lelkesen újságolta, hogy szuper az új palacsintasütő, úgyhogy vacsorára mindenki palit evett. (Peti konkrétan hármat felfalt, ami megdöbbentő és világszám, mert a kis drága mostanság konkrétan fényt eszik maximum és kezd nagyon vékony lenni, de nem tudok vele mit csinálni, tömni mégsem tömhetem meg...) 

Vasárnap délelőtt a Nagy Fiúk elmentek a Herbert Parkba kacsát etetni és játszózni, majd elszaladtak a magyar boltba is gyulai kolbászért. Én ezalatt Palikával csirkés-tejfölös gnoccit főztem és kifelé vágyakoztam, ugyanis gyönyörű napsütéses nap volt ismét... 1 körül értek haza a fiúk, ekkor gyorsan letettem Palettát, megebédeltünk és elhúztam a városba venni Palikának cipőt. Busszal mentem, mert a városban nem tudok parkolni, igy volt vagy 2 óra, mire célhoz értem. A Clarks-ban kezdtem, felmértem a kinálatot és félretetettem három pár kiscipőt. Átmentem a Penney's-be, vettem Petinek egy macinacit, egy farmert, öt pár zoknit, magamnak egy szürke pulcsit és egy piros pizsifelsőt, Palikának meg három harisnyát. A Penney's-ből a Boots-ba vágódtam át, a Jervisbe, vettem egy vagon édes kaját Pajának (most 3 csomag 4x100 ml-es pot €4 volt), néhány üveges bébikaját meg egy bio habfürdőt. Innen a Dunnes-be mentem, felkaptam egy fél literes vizet meg egy kenyeret és rohantam át az Arnotts-ba, megnézni, ott milyen babacipők vannak. Mivel nagyon megtetszett egy kis kék cipi, lesz, ami lesz alapon megvettem (28 napon belül vissza lehet vinni, ha nem jó a méret vagy valami), majd visszasétáltam az első Clarks üzletbe és ott is megvettem az egyik cipőt, amit még a túrám elején kinéztem az eladóval. Az egyik cipő keményebb talpú, a másik puhább, az áruk €36 volt (per darab), hiába, nem szórakoznak itt sem, ha gyerekcipőkről van szó. Szerencsére pont jött a busz, mire a hidhoz értem, igy hamar, már 4-re hazaértem, ami nem semmi, tekintve mi mindent elintéztem. Fél 5-kor jöttek a szürke kanapénként, €85-ért eladtuk azt is, szipp. Utána T. faragott egy házat az eladott zongora dobozából, úgyhogy megvolt az este további programja: Peti Palikával veszekedett, ki használhatja a házikót, mi meg Petivel, hogy ne bántsa már csóri öccsét... A hétvége megkoronázásaképp néztünk egy Mrs Brown részt, majd éjfél körül feküdtünk le, úgy, hogy - fanfárok zengjetek - mindkettőnk orra folyt. (Percek kérdése és a gyerekek is elkapják, fogadjunk.) 

Hát ennyi volt a hétvége, szarul kezdődött, de viszonylag kellemesen végződött, igy kell ezt... 

My budding photographer...

Igen, Palika igy felmászik a csaphoz, majd explorál

Eddig nem hittem péntek 13 varázserejében, most kezdek... Tegnap este ugye eldugult a retyó... T. ugyan minden erejével próbálta megmenteni a helyzetet, de sikertelenül. Negyed 12-kor még elment a Tescoba is, WC pumpáért, (persze nem volt), de azon kivül bevetett ő mindent, amit itthon talált, erős dróttól kezdve a kézi erőig mindent és semmi... Utolsó erejéből reggel nyitáskor elszaladt egy hardware boltba is, szerzett pumpát, de valami oknál fogva az sem oldotta meg a dolgot, remek. Hivtuk Lorcan-t, majd küld valakit. Köszi. Addig se pisi, se kaki természetesen...  
 A másik vonalon mint irtam, Palika slusszpoénként belázasodott. Este 11 körül 39.1 volt a láza, a Nurofen levitte ideig-óráig, de egész éjszaka fetrengett, nyögött, szenvedett... 5 körül adtam neki még egy adag Nurofent, mert lángolt, ezzel kihúzta reggel 8-ig, de egész nap kivan, sir és bágyadt. Az orvos azt mondja (felhivtam), hogy nem az MMR, mert az még nem hat, inkább a Prevenar, de nem emlékszem, hogy az eddigi szurik igy kiakasztották volna, pedig köztük volt a Prevenar is. Ezt is köszi.
Hogy haladjak a dolgokkal, betettem egy mosást, de ez megint csak hibás lépés volt, ugyanis centrifugáláskor a viz utat tört magának kifelé és elárasztotta a mosókonyhát. Mint a filmekben, úsztak a papucsok, minden, ahogy a nagykönyvben meg van irva. Isteni. Nagy nehezen felszáritgattam a követ Palikával a karomban (szerencsére csak a mosóviz jött ki, nem volt trutyis vagy ilyesmi), majd csengettek, visszajött a légzésfigyelő, mi más, a szerelő sehol.
Paját elaltattam, szegény mondjuk 38 fokos lázzal viszonylag könnyen elaludt, én meg végre megreggeliztem, ittam egy teát.
3/4 2-kor megjött a szerelő, valami bottal lepiszkálta a vizet a WC-ből, de a művelet nem sikerült tökéletesen, mivel a nagy nyomástól a mosókonyhában a cső úgy döntött, hogy befejezi a pályafutását és gyakorlatilag a szennyviz elöntötte mosógép környékét... Magyarul áll a mosógép áll a kakiban.  
Itt tartunk most, Palika nyűgös és lázas, a mosókonyha csupa szar, hurrá, éljen a hétvége...

Király a helyzet, a wc eldugult, T. elment szerezni wc pumpát (hiú ábránd, 11 óra van), Palika meg belázasodott, 39,1... Dolgozik az oltás. Remek.

A napokban amúgy kicsit kivoltam, hogy úgy hozta az élet, hogy két fiunk van. Egyetlen ismerősünknél, barátunknál sincs ez a felállás, a legtöbb családban két lány van vagy maximum egy lány, egy fiú. Azon akadtam amúgy ki, hogy mindketten a kanapén játszottak és egyszer csak Palika minden átmenet nélkül elkezdte ütni Petit, de igy erőből. A végén szegény Pipi ott feküdt összekuporodva, záporoztak rá az ütések és nem tűnt úgy, mintha Paja egyhamar abba akarná hagyni az osztást. (Röhejesen hangzik, de nagyon erős, kifejezetten fáj, ha összetűzésbe keveredünk.) Erről a rövidke konfliktusról eszembe jutott, hogy atyaég, mennyi ilyen lesz még... Ez a két gyerek péppé fogja egymást verni, mire felnő. Persze, persze, a lányok is verekedhetnek, de alapjaiban azért egy fiú - mégiscsak egy fiú. A lányok egy idő után inkább pletykálnak, veszekszenek, piszkálódnak, a fiúk viszont, ha kell, ha nem, verekszenek... Tegnap itt volt Christian ugye és mi volt a legjobb szórakozásuk Petivel? Igen, igen, csépelték egymást, mint a szódás a lovát. Röhögtek közben meg kiabáltak, de azért csak verekedtek... És ez engem tök zavar. Tudom, hogy természetes jelenség, de basszus. Egy egészséges önbizalmú gyereket nem hat meg a vita, a csúfolódás (legalábbis szeretném ezt hinni, hogy tehetünk az ellen, hogy ne meneküljön öngyilkosságba egy gyerek a legdurvább esetben), a fizikai harc, a verekedés, a kakaskodás viszont komoly sérüléseket okozhat. Most irassam be karatéra vagy mi az isten? A veszélyes helyzetekből adódó baleseteket úgysem tudja azzal kikerülni...
Hjajjj, hát nagy az én bánatom. Mi lesz igy?

Peti tehát nem ment oviba, ahogy megjósoltam... Bár láza nem volt reggel, de elég későn kelt, igy nem volt szivem felébreszteni, kirángatni az ágyból, hogy uzsgyi... Úgyhogy ma még itthon maradt velünk, holnap viszont, ha minden jól megy, már mehet. Hurrá.
Hogy ne unjuk halálra egymás búráját, 10 körül elmentünk a KidSpace-be. Ez nem egy play cafe, 0-5 éveseknek, hanem normál játszóház, play frame-mel. (Nem tudom, mi ez magyarul.) A vicc, hogy miután a honlapon külön szekciót kapott a Sensory Town elnevezésű rész, úgy képzeltem, hogy ez egy hiper-szuper, izgalmas, innovativ valami, hiszen még "csoportokat is hoznak kifejezetten azért, hogy kipróbálhassák a helyiséget", de sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez egy baromi nagy torzitás, mert a Sensory Town az tulajdonképp egy 4x4 méteres kis sötét szoba, benne két buborékoszloppal meg egy szines, villódzó lámpával. Először nem akartam hinni a szememnek, hogy ilyen van, mármint hogy egy ekkora lyukat képes valaki isteniteni, de aztán lenyugodtam, mert Peti azért élvezte a játszóházazást, bár elsősorban én ezt a hires ST-t akartam megnézni...
Délig maradtunk egyébként, Peti csúszdázott, mászókázott, én meg Palikáztam ez idő alatt, aki természetesen mindenhol szeretett volna lenni, kivéve a Toddler Area-t. Haha. Ettünk egy muffint, hárman, én ittam egy teát is, tehát a 12 euros belépő mellett még költöttünk 6 eurot - hát, nem ez volt életünk legjobban elköltött 18 euroja, az már biztos. Mondjuk legalább láttuk a helyet és nem fog hiányozni...
Amikor hazaértünk, összedobtam egy paradicsomlevest (isteni lett, én mondom, isteni), meg bedobtam a sütőbe egy kis sült krumplit és két halszeletet ebéd gyanánt. Délután még csinálnom kéne pár kiflit, mert megint hijján vagyunk a kenyérnek, de nem tudom, lesz-e hozzá energiám.
Az IKEA-s sátrat is eladtam, hurrá, hurrá, fogynak a dolgaink, vagyis inkább szipp szipp.    

Jajj, olyan rossz kedvem van, nem tudom, mi ütött belém, csak plötyülök itt és semmi kedvem, energiám semmihez. Peti beteg - vagyis 37,5 volt reggel a láza, ezért úgy döntöttünk, maradjon itthon - repesek az örömtől, tényleg. Palika elég nyűgös, gondolom még az oltás dolgozik benne, nekem pedig semmi, de semmi kedvem költözni, utálom, hogy adogatjuk el a dolgokat, hogy most megint egy átmeneti időszak következik és hogy természetesen még mindig nem indulhat el az igazi életem, mert nem tudom, mihez kéne kezdenem egy újabb időszakos helyen és különben is, szeretem Irországot és nem akarom itthagyni Dublint, a kis kialakult életünket.
Szar, szar, szar minden és még a gyerekek is nyigáznak, elegem van.

Update: Átjönnek Christian-ék, hátha felviditják itt a lepukkant csapatot...
Update 2: Átjöttek, felviditották. Fél 4-től 6-ig legalább elszállt az idő. Közben megjött a Tesco-s bácsi is, hozott mindenfélét, igaz, délelőtt is voltunk boltban, a fiúkkal Lidl-eztünk egyet, mert nem volt itthon semmi. Tényleg semmi. Peti szerintem holnap sem megy még oviba, brühhühühü, pedig randink lenne Palikával délelőtt: egy magyar anyukával találkoznánk a Meerkat Cafe-ban. (Délután meg állitólag elviszik az egyik trike-ot meg a homokozót. Péntek délelőtt visszajön a légzésfigyu, hétvégén meg remélhetőleg elmegy a kanapé, amin T. alszik jó ideje hahaha, jöhet vissza a hálónkba...)

És akkor némi egyéb apróság is:

• Voltam tegnap jógán. Ez már a 4. volt. Jövő héten nem lesz, a mid-term break miatt. 
• Tegnap lecsót főztem, ma paprikás krumplit - valahogy semmi kedvem mostanság a konyhában bravúroskodni. Ötletem sincs semmi, vásárolni is kéne, eh, nem megy ez most... 
• Mondjuk tegnap délután végre elhasználtam az egyik leveles tésztát, amit adott Kriszti múlt héten: csináltam pár csavart sósat (szezámmagot tettem rá meg némi sót, ennyi) és pár apró kakaós csigát. Szerintem jók lettek, Peti a sósért teljesen odavolt, mikor fürdettem Paját, be is jött, hogy "köszönöm anya, hogy ilyen finomat sütöttél, nagyon izlik"... Először azt hittem, az apja küldte, de nem, saját kútfőből jött, néha hihetetlenül hizelgő* udvarias tud lenni. 
• Megint hideg van. Szombaton 7-8 fok volt, azt hittük, vége a télnek, most megint 1-2 fok van. Csak pislogok. 
• Rászoktunk Mrs Brown's Boys-ra esténként. Haláli. 
• Jajj, még rendelnem kell a Tesco-ból meg sütni valamit a másik leveles tésztából**. Meg hajat mosni, körmöt vágni, szemöldököt szedni és zuhanyozni. Huhh.

* Mind a három fiú piros felsőben pompázott, én szürkében. 

T: Nézd már, Anya van csak szürke pólóban, mi mind a hárman pirosak vagyunk...

P: Igen, de Anya igy is szép.

** Végül sütöttem spenótos-ricottás háromszögeket meg apró csavart szezámmagos izécskéket. 

Anyway. Palika érdekességek:

• Megkapta ma az MMR meg a Prevenar oltást. Következő menet március 10-én, 10-kor. (Jól tűrte amúgy szegényke a megpróbáltatást, sirt kicsit, majd morcos volt egy ideig, de összességében itthon már jól volt. 1-1,5 hétig várhatjuk a lázat. Szuper. Update: egész délután nyűgös volt, csak kézben akart lenni... 37.6 volt a legmagasabb hője, ó jeee. Amúgy állitólag az USA-ban a bárányhimlő elleni oltás is kötelező, úgyhogy még azt is meg kell kapnia kinn. Vicces, mert az itt és otthon is fizetős, kinn meg nem. Oltás szédelgők vagyunk, ez van. Azért kóválygunk a világban, hogy minden ajánlott szurit megkaphassanak a kölykök ingyen. Haha. (Itt Irországban is kaptak már egy olyat, ami otthon nem kötelező, talán az agyhártyagyulladás ellenit, de ez nem 100%, mindegy, az egyiket.) 
• Iszonyat magas. 18-24 hós ruhákat hord (pólókból, pulcsikból van pár 2-3 évese is) és alig tudok tőle valamit csinálni a konyhában, mert leránt mindent az asztalról. (Hogy ezt elkerüljem, behajolok mélyen az asztal fölé, de az sem megoldás, mert leszakad a derekam... Sehová nem lehet tenni semmit, mert eléri. Az asztalainkból a középső 10x10 centis részt használhatjuk nagyjából, mert felkapaszkodik mindenért. Őrület. A súlya amúgy stagnál: 12,15 kg. 
• Tud beszélni. Nem röhög. Először azt hittem, csak beképzelem, de nem, mert következetesen csinálja. Az úgy van, hogy ha szeretne valamit kinyittatni, akkor idehozza hozzám a kérdéses dobozt, nyökörög, hogy segitsek már, majd ha rákérdezek, hogy "Ezt nyissam ki?", akkor elkiáltja magát, hogy "E". Ilyen röviden, élesen. Tegnap ezt még tovább cifrázta: a hűtőből szeretett volna valamit, szóval mutogatott, nyivákolt, majd mikor felemeltem, rámutatott a vizre. Kérdeztem, hogy "Ezt szeretnéd?", jött a szokásos "E", majd újra tovább szivattam, hogy "Inni szeretnél?", mire érthetően, Peti hangsúllyal azt mondta, hogy "A-ha!". Meglepődve rohantam T-hez, hogy te jó isten, érti a gyerekünk, mit mondunk neki és reagál is, mire ő blazirt arccal közölte, hogy tudja, ő ezt már napok óta tapasztalja. Hihetetlen. Jó, oké, persze, ez még nem beszéd, de érted. 
• Pár napja már csak jár. Nagyon vicces, már azt hittem, örökre csak mászni fog, erre mostanság már mindenhová gyalog közlekedik. Rájött, hogy kevesebb energiával tovább ér. Ahhoz képest, hogy már augusztusban állt, mint a cövek, nem siette el ezt a járni tanulás dolgot, még a múlt héten is főleg mászott, mint a villám, de a lényeg, hogy ráérzett az izére, ha minden jól megy, a repcsin már nem kell azon stresszelnünk, hogy felnyalja a padlót, hurrá.

Nos. Ezt a videót most találtam. Bizom benne, hogy tőlünk távol lesz mindenféle viz... Az utolsó részlet a legfélelmetesebb... Ahogy ipszilonoznak az autók...

Ma pedig belevágtunk a hétbe, ovi után Palikával a Cafe O'Playben nyitottunk, ami meglepő módon jó kis helynek bizonyult (azért meglepő, mert északon van hehe). Volt sok játék, némi ének (utóbbi Palettának nagyon tetszett, majd megzabáltam, úgy figyelt, hogy csak na), én pedig ittam egy isteni lattet meg ettem egy finom almás-karamellás muffint és élveztem az életet. (A muffinevés közben mondjuk annyira nem élveztem a szitut, mert Paja kiorditotta a számból a falatokat, de egyébként tényleg jó élmény volt a program, komolyan...) Egy baj volt a hellyel összesen: bazi hideg volt, Palikáról egy percre sem vettem le a kabátot, olyan hideg. Hát igy.

Pénteknél hagytam abba, ha minden igaz... Délután elmentünk a Mini Active-re, ami tök jó volt, egyetlen bökkenője, hogy kiderült, hogy piszok drága. 45 perc rohangáltatás €12, ami még csak hagyján, mert a foglalkozás után, ha szerettünk volna, még maradhattunk volna a játszóházban ugrálni, de mivel Palika is ott volt velem, elvileg miatta is kellett volna fizetnem még €9-t, mert ő is gyerek ugye és ha nagyobb lenne, használhatná a helyet... (Játékok nincsenek nagyon, van egy golyóvezető és kész, ilyen soft play area az egész, az a rácsos, amiben lehet mászni meg ugrálni meg ilyesmi, de Palika nyilván még túl kicsi, hogy kihasználja a lehetőségeket, de mindegy. Most nem fizettünk semennyit, mert ez "próba óra" volt, de nem hiszem, hogy fogunk járni sajnos, mert €21-t kiadni arra, hogy Petit 45 percig szórakoztassák, hááát, kicsit meredek lenne, még ha Pipi jól is érezte magát... (Az óra után nem akart maradni, hiába ajánlgattam neki, hogy szaladgáljon kicsit, szóval ténylegesen 45 perc lenne €21... Röhej.)) Este jöttek megnézni a zongorát, T. tiszta ideg volt, mert Peti persze megbolondult, ott kotnyeleskedett végig, hiába könyörögtünk neki, hogy hagyja el a helyszint, kiváncsi volt, hogy is zajlik egy ilyen adás-vétel. A zűrzavar ellenére a zongora jól szerepelt, már este jött az e-mail, hogy elvinnék...
Szombaton délelőtt magyar ovi volt, tehát Petivel Malahide-on jártunk. Ezúttal végig a Parish Center-ben maradtam, mert nem volt kedvem máshová beülni, úgyhogy jót beszélgettünk a többi anyukával, miközben ittam egy teát és ettem egy scone-t. Az ovi vége előtt kiugrottunk Eszterrel a Supervalu-ba bevásárolni, de ennyi, ezúttal nem volt se Itsa, se Insomnia, se semmi. 2-re értünk haza (jaaa, mert hogy nem maradtunk ám a farsangon, Peti beintett, nem akart beöltözni meg bulizni sem, igy jártunk), akkor rendeltünk pizzát és azt ebédeltük. A délután semmittevéssel telt, Palika fél 4 körül kelt fel, a nagyfiúk meg elmentek a Lidl-be péksütiért. Este jöttek elvinni a zongorát, szipp, egy évet sem volt nálunk cucc, de nincs mit tenni, kihajóztatni 50 kg-t Amerikába igen költséges lett volna, örüljünk, hogy ilyen lazán és hamar elkelt, viszonylag jó áron.
Vasárnap délelőtt Rathfarnham-on jártunk, a játszón. Csakúgy, mint múlt héten, most is széjjel fagytunk mind a négyen, hiszen megint 2 fokban játszótereztünk, éljen az enyhe ir tél... (Ahhha...) Mikor hazaértünk, összedobtam egy bolognait és nekiálltam kisütni az előző este begyúrt diós kiskifliket is - mikor is hivott Maru, hogy Christian nagyon köhög, úgyhogy nem tudnak jönni. Szegény Petit nagyon sajnáltam, egész hétvégén a randira készült, de sebaj, még jó, hogy szóltak, nem örültünk volna, ha C. teleköhögi a lakást. Hogy valamivel kárpótoljuk az Urat, mig Palika aludt, T. levitte Pipit autórádiót szerelni meg kitakaritani a kocsit, majd hogy megkoronázzák a napot, elmentek autót mosni és Peti kapott egy Magnumot is. (Mert mi nem kispályázunk, hello.) 5-re értek haza, addigra Paja persze felébredt, úgyhogy négyesben zajlott a nap tovább. 7 körül elvitték a légzésfigyelőt, amiről már megvétel után kiderült, hogy a monitor fele bedöglött (viszi a hangot, az érzékelő is érzékel, csak éppen a hőmérsékletet mutató kijelző fele halott), úgyhogy ennyit a bizniszről, a héten visszahozzák a cuccost és mi meg persze visszaadjuk a zsét, hümm. Az este csendesen telt, mindketten hirdetéseket kreáltunk, T. az elektronikai cuccokat meg a gitárok egy részét próbálja eladni, én meg a gyerekcuccok felelőse vagyok illetve gyakorlatilag amit látok, mindent meghirdetek... Ennyi volt hát a hétvége, vegyes volt, volt benne jó is, rossz is, összességében soha rosszabbat, azt mondom.    

Hogy többek között miért imádnivaló Palika? Hát ezért a széles vigyoráért, ami szinte letörölhetetlen az arcáról meg a hihetetlen cukiságáért, lásd az első képet. (A kopasz bácsit nem ismerjük természetesen.)

Palika egy celluxot rágcsál, én örülök, hogy végre csend van, mire Peti odaszalad hozzá és kikapja a kezéből, én rászólok, hogy ezt most miért kell, mire kioszt rendesen:
- Hát nem látod, hogy eszi a celluxot, az nem ehető, azt akarod, hogy megfulladjon a gyereked?

Beszélgetünk, mi legyen az ebéd:
- Spanyol tészta.
- Az mi?
- Hát tudod, az a hosszúúúú... (A spa végülis stimmelt.)

Kiderült, miért vág mostanság mindenkit ketté...
- Honnan veszed ezt a kettéváglak-ot, ez milyen butaság?
- Christian szokta mondani, mikor kergetőzünk, hogy ájkátjú...
- Az gátjú, te...
- Nem, nem, kát jú. Igy. (Mutatja természetesen. Ennyike.)

Megyünk Malahide felé, rossz az autórádió, de megigértem valakinek, hogy viszek üres bébiételes üvegeket, igy azok csörögnek hátul.
- De rossz, hogy itt ülünk kussban, meg kéne már szerelni ezt a rádiót.
- Minek? Nem hallod az üvegeket? "Elment a vándor, csirr-csörrr, elvitte zsákjában a nyár minden izét csirr-csörr..."

- (viccesen éneklünk a kocsiban) "Hol nem tudják, mi a hó... A nyár forró és mozdulatlan" - no látod, ilyen lesz California...
- (zavartan előrehajol és próbál minél többet látni a környezetből, ahol haladunk) De... De ez még most Dublin, nem?

Tervezzük a jövőt:
- Figyelj, Californiából majd 3-4 év múlva eljövünk és sok mindent csinálhatunk: mehetünk Magyarországra, visszajöhetünk ide Irországba, esetleg mehetünk egy harmadik országba is...
- Hohóóó, a harmadik ország nem jó...
- Na és miért ne lenne jó?
- Mert egy szót sem értenénk abból, amit ott mondanak...
(Ez számomra hihetetlen, mennyire képben van néha, néha meg meg van zavarodva, épp hol is vagyunk, lásd az előzőt...)

Morgolódom, mert két hülye bicajos egymás mellett teker a keskeny úton és nem lehet megelőzni őket, Peti megunja:
- Tudod mit Anya? Meghalnak, meghalnak... Ez van...

Hinnye, szétvetnek a feladatok.
Délelőtt itthon voltunk, mert jött egy fickó a base-ért (€12-ért ment el, kiváncsi vagyok, otthon mennyiért tudtam volna eladni, a hordozót magát €15-ért sem viszi el senki, szipp), igy nem akartam messzire menni, ovi után csak beugrottunk a Tesco-ba Pajával és rohantunk is haza. Kérdeztem Elaine-t van-e ötlete a holnapi farsangi bulis ruházatunkra (Gyerekek a világ körül a téma a Magyar ovi farsangján, nekem nem tetszik nagyon, reggel azon röhögtünk T-vel, hogy ha nincs más, Peti majd beöltözik amerikai kisfiúnak, kap egy baseball sapkát, kitömjük a hasát párnával és a kezéhez ragasztunk egy hamburgert meg egy kólásüveget - már elnézést. De most komolyan, honnan szedjünk nemzetiségi ruhát?! Még egy lánynak csak hagyján, kap fűszoknyát vagy mit tudom én, de egy fiút mibe lehet beöltöztetni, ami nemzeti? Semmi ötletem sincs, no nem mintha agyon törném a fejem rajta, de mégis...), no szóval Elaine azt mondta, próbál keresni egy cowboy szerkót Petinek, hátha... Nem tudom, Peti akar-e maradni egyáltalán a bulin (12.45-ig van a sima ovi és utána 1-3-ig a farsang), de igyekszem felkészülni mindenre.
Ma délután tehát Mini Active 4-től, holnap magyar ovi farsangi bállal, vasárnap meg playdate Christian-ékkel, mondtam én, hogy sűrű a hét. Azt tervezem, hogy vasárnapra sütök diós kiskifliket meg a leveles tésztából csinálok pár kis kakaós csigát, néhány spenótos-ricottás falatkát (ők vegetáriánusok) meg Petinek pár virslis párnácskát. Ha marad tészta néhány csavart sajtos rudat is szeretnék, meglátjuk, mire lesz időm meg anyagom. Pizzát mindenesetre ezúttal nem fogunk rendelni, úgyis 3 körül jönnek, hogy Palika tudjon szunyálni. Ha jó az idő, kimehetünk sárkányozni is a parkba, no ezt még meg kell irnom Marunak. Vasárnap este még jönnek a légzésfigyuért (€75-ért árulom, na, hiszem, ha látom, hogy ennyiért elmegy) és valaki megnézi a zongorát is, ami durva lenne, ha elmenne, mert ha valami, hát az egy vagyon volt. Az utazóágyra is van érdeklődő amúgy (€20 plusz a matrac €15), remélem azt is el tudjuk adni hamar.
Apropó költözés. Tegnap Peti altatáskor mondta, hogy mindenképp sok fotót kell csinálnunk Amerikában és elő is kell hivatnunk sokat, hogy amikor majd visszajövünk ide, meg tudjuk mutogatni, miket láttunk... Jaaaaaj, hát a szivem szakad meg. Édes csillagom...

Jó kis bizi napunk van ma, zajlik az élet, ezt Pál is érzi, ugyanis reggel a szokásos 3/4 8-as kelése helyett már 1/4 8-kor fenn volt, pedig tegnap mint mindig, mióta egyszer szunyál már csak, 9-kor tettem le.
No szóval, mivel korán kelt és az elkövetkezendő napok is sűrűnek tűnnek, úgy döntöttem, hogy leadom Petit a oviban és azonnal tűzünk is a gyerekülésért, amit Krisztiék voltak szivesek kölcsönadni nekünk két hónapra. Mivel a dugót szerettem volna kikerülni, az oviba még gyalog mentünk, majd vissza is talpaltunk, de fel már nem jöttünk a lakásba, hanem egyből pattantunk is be a kocsiba, hiszen az igy (már hogy gyalog mentünk) nyert 15 perc pont elég volt ahhoz, hogy ne a legnagyobb őrületben kelljen a városon átvágnunk. Fél óra alatt ott voltunk Krisztiéknél, Palika azonban szolgált némi meglepetéssel, ugyanis 3/4 10-kor egyszerűen elaludt az autóban... 3/4 10-kor! Mikor máskor fél 2-kor is alig tudom lenyomni, csak mondom. No tehát megérkeztünk, őt persze a kocsiban hagytam hunyni, én meg szépen kicsempésztem a gyerekülést (vadiúj Britax Römer Duo Plus vagy mi) meg két szép nagy leveles tésztát, mert Kriszti azt is adott nekünk ám. Fél 11-re értünk vissza a házunkhoz, usziba igy már késő lett volna menni (10-11-ig van csütörtökönként mama-baba pancsolás az uszinkban), úgyhogy éles kanyarral inkább a Panda Cafe felé vettem az irányt, mert tudtam, hogy fél 11-től BUMP meeting van és ezúttal volt kedvem szocializálódni. (Hiába, tényleg érzem, hogy lassan megyünk...) Fél 11-től fél 1-ig tehát társadalmi életet éltem és ez számomra is meglepő módon jó volt, jól esett angolul dumálni, ismerkedni, egy szóval élveztem a helyzetet, na. Ittam egy latte-t, ettem egy muffint, majd mivel fél 1 felé Paletta is megéhezett, indultunk haza. Itthon feltettem főni a sárgaborsó főzeléket, begyúrattam egy kenyeret a kenyérsütőgéppel, Palikának adtam ebédet, majd amig a tészta kelt, elugrottunk Petiért az oviba. Visszafelé átvettük a Boots-ban a kedden este rendelt cuccokat (némi bio tusfürdő, egy póló Petinek meg pár bébiétel Pajának) és komótosan, vicceskedve sétáltunk haza. Amig Peti ebédelt, bevonultam a szobába Paját altatni, majd mikor le tudtam végre tenni, befejeztem a főzeléket, sütöttem hozzá bacon-t és szépen megebédeltem.
Most mindjárt megformázom a kenyeret, beteszem sütni, keresek valami receptet a leveles tésztához és kééééész, ennyit mára a pörgésből, jöhet az este.

Ja, tegnap sütöttem kifliket, ilyeneket, nagyon-nagyon jók lettek, el is mentettem a receptet, éljen a házi pékségem, éljen, éljek.

Volt délelőtt a bio cuccokért Kriszti, jól elbeszélgettünk megint, hát, nem lesz könnyű lelépni innen, az biztos. Két hete paleozik egyébként szegény, teljesen kivan, nagyjából elfogyott, tűbe lehetne fűzni, de mivel a párja elkezdte, ő jó asszonyként követi - hát, van ilyen is, most mit mondjak. (Én ennél sokkal szenyább vagyok, sosem tudnék fogyózni más "kedvéért", hogy ne vigyem kisértésbe, jajj, a hideg is kiráz a gondolattól, imádok enni...) Ha már kaja, tegnap sütöttem édes kiskifliket, ma sósakat szeretnék, remélem jobbak lesznek, mint a tegnapiak, amik nekem nem nagyon izlettek, de lehet, bennem volt a hiba, mert T. meg Palika odáig voltak tőlük.
Paja egyébként már kb azt eszi, mint mi, a héten úgy falta a túrós tésztát, mint annak a rendje és ma kiwit reggelizett, mókás, hogy már ekkora, lassan érettségizik.
Foglaltam Petinek helyet péntekre a Mini Active-re, megnézzük, milyen és ha jó, jár majd, mig itt vagyunk. Ha nem jó, még megnézhetjük a táncot meg a focit is, valamelyik csak bejön. Apropó foglalás: Palikát kedden viszem oltásra, megkapja az MMR-t, jajjj, szegénykém, előre sajnálom. Igy március közepéig megkaphatja a 13. havi szurit is és kész, végeztünk egy darabig. (Bár a bárányhimlő oltáson még gondolkozom... Lehet, azt otthon adatjuk be neki, gondolom olcsóbb is, mint itt...)
No most to do list irás következik...  

DL

Kedd: 3.15-4: Mini soccer - €9
Szerda: 4-4.45: Mini Dance - €9
Péntek: 4-4.45: Mini active - €9

Ezekre nem megy ám mindre, csak ezek a foglalkozások vannak jó időpontban egy közeli gym-ben. Gyúrni fog, vazze.

Palika táncrendje amúgy a hétre igen teli van, ma voltunk a Panda Cafe-ban* Krisztiékkel, csütörtökön szerintem megnézzük, milyen az úszás a Marian College-ben, de ha nem, akkor BUMP találkozó lesz a Panda-ban, pénteken egy magyar csajjal megnézzük a Meerkat play cafe-t, ha minden igaz, majd hétvégén jönnek Christian-ék, bár az még elég messze van, addig bármelyik gyerek lebetegedhet a négy közül.
Hát igy élünk, program, program hátán és közben befagy a fenekünk.
Ja és el kéne vinni Palettát a 12 hónapos szurira is (MMR), mert szeretném, ha a 13. havit is itt kapná még, hogy ne kavarjuk össze a rendszert (utána már csak iskolában kapnak oltást, úgy tudom - no ezt még jó lesz kibogozni Petinél is, ki tudja, Amerikában hogy vannak a kötelezők)...
* Nem volt túl jó élmény, szegény Palikácskát többen fellökték, taszigálták, bántották. A fellökés még oké, kicsi, érted, néha útban van és a nagyobbak nem figyelnek még rá, de volt két kis köcsög is, olyan 2-3 éves formák, akik direkt fejbeverték és kivették a kezéből a játékokat. Nem tartom magam helikopternek, ha Petit piszkálják a játszón vagy bárhol, már nem termek ott mellette dúvadként évek óta, de bakker, Palika 1 éves múlt éppen csak, egyenlőtlen harc még az övé. Az egyik kislány konkrétan szándékosan többször fejbe verte csórikámat a labdás medencénél, majd ezek után többször rácsapta a babaház ajtaját is a kezére, úgyhogy rá (meg a másik fiúra, aki meg a játékokat tépte ki Paletta kis kacsóiból sorra) kénytelen voltam jól rászólni, ha már a hülye anyjuk nem volt rá képes (sok francia volt amúgy, hallottam, ahogy karattyoltak és náluk okés, hogy nem harap a spenót, de mondjuk ha erről szól a nevelésük, akkor utálom a francia stilust, mert szerintem ha egy gyerek verekedős, akkor a szülőnek igenis kutya kötelessége mellette lenni, figyelni rá, nem azért, hogy megvédje, hanem hogy másokat ne veszélyeztessen és ne más szülőtől hallja már, hogy kitépni a játékokat a többi gyerek kezéből és bántani a kisebbeket nem helyes).

Update:
Mára - keddre - is találtam valamit, elhoztam Ágiéktól a rendelt bio cuccaimat és mellécsaptam Krisztiét is, mert ő is vett egy vagon dolgot. Előtte voltunk a Nutgrove-ban Palikával, benéztünk a Tescoba meg a Boots-ba is, hát nem volt boldog, de a lényeg, hogy ma is kipipáltunk már ezt-azt a to do list-ről. Ja és frankfurti levest főztem délelőtt, hurrá!

Igen sűrű az életünk manapság, no de mikor nem. Borzasztó hideg van egyébként, 2-4 fok napközben és sokszor a szél is fúj, szóval nagy a zimankó.
Szombaton délelőtt voltunk a rathfarnham-i játszón, mert bentről szépen sütött a nap és úgy gondoltuk, kell a levegő. Hát, leérve már nem volt olyan fényes a jókedvünk, mert amint kiléptünk az ajtón, szarrá fagytunk a jeges szélben. A hideg ellenére fél órát azért játszóztunk, de végig azon aggódtunk, hogy most fázik meg mindkét gyerek és akkor nekünk végünk lesz, mint a botnak. Délután ebből kifolyólag nem terveztünk hosszabb kültéri programot, de mivel Peti teli volt energiával (mostanában mint egy félőrült szalad körbe-körbe a lakásban egész délután és minél inkább próbáljuk lehiggasztani, annál inkább vadul, őrület, már keresek neki valami délutáni energiafaló foglalkozást, de nehéz, nehéz, mert ez Irország ugye), az apjával elsétáltak a Herbert Parkba kacsát etetni, én meg Palikával elautóztam a Dundrumba, mert tortát szerettem volna venni a vasárnapi vendégséghez. Tortát sajnos nem kaptunk már, 5 körül már egyetlen darab sem maradt, igy hogy mégis legyen valami értelme a plázázásnak, vettem Petinek egy bio fogkrémet (ezt már Amerikába gyűjtöm, ki tudja, milyen génmódositott cuccok vannak ott) meg beugrottunk a Tesco-ba ezért-azért. (Vettem pl Palikának cukormentes cornflakes-t, de sajnos elég kemények még neki a betűk, úgyhogy vagy fél órát kell meleg tápszerben áztatni őket, mire ehetővé válnak számára...)

Vasárnap délelőtt a fiúk visszamentek a Dundrum-ba a tortáért, én pedig Palikával otthon takaritottam. Dél körül elsétáltunk Arturékhoz, némi pihengetés után megebédeltettem Paját és némi segitséggel letettem aludni, mi pedig fél 2 körül elkezdhettük az ebédet. Húsleves volt lasagna-vel, Artur főzte hehe, ügyes ember, mindig tudtuk. Paletta fél 4-ig aludt, szóval volt időnk beszélgetni, speedezni, tervezgetni, jó volt nagyon. 5 körül indultunk haza, úgyhogy még világosban hazaértünk, ami jót tett a hangulatunknak, mert igen nyomin éreztük magunkat, hiába, ez már kettős honvágy, nincs mit tenni. Az este agyalással telt, T.-ben megint felmerült, jó döntést hozunk-e ezzel a költözéssel, én pedig nem tudtam egyértelműen megnyugtatni, hogy hogyne drágám, jó lesz ez, boldogok leszünk ott és pont. (Egyszerűen zavar a tény, hogy elhagyjuk Európát. Úgy érzem, elraboljuk a gyerekektől a nagyszüleiket. Oké, nem maradunk kinn örökre, de ki tudja, 3-5 év múlva le tudnak-e ülni még melléjük a földre? Lesz-e idejük megismerkedni, játszani, kalandozni? Szomorú ez nagyon, persze, meg kell élni, jól kell élni, de a jólétnél, a karriernél, a napsütésnél nem fontosabb a család? És most őszintén, kinn leszünk x évet, visszajövünk (mert tuti nem maradunk kinn, tuti) és 40 évesen fogjuk elkezdeni az "igazi" életünket? Akkor kezdjük megvenni a saját bútorokat, a saját háztartási eszközöket, akkor kezdjük megvalósitani a saját lakás álmokat? Ehhh, szar ügy ez, nehéz ügy. Te nem érzed ezt a kint.)