No kérem, vagyunk ám, ma volt AV interjúja MV-ba, most este jött egy mail, hogy összeállitják az ajánlat-csomagját, ergo oda is mehetnénk, ha kedvező feltételeket kapunk... (Eddig csak Sydney volt biztos, most MV is úgy tűnik bejött, de mondom, konkrét összegről nem esett még szó.)
Most valahogy eltávolodtam Sydney-től. Annyira eszement messze van, ezt nem lehet elmesélni. Mintha egy másik bolygó lenne...
MV viszont egyre szimpibb valahogy, most úgy érzem, oda indulnék is lassan... Ez ilyen gut feeling. Sydney-t 31-ig el kell döntenünk, igen vagy nem, Amerikát csak az ajánlat után tudjuk komolyan fontolóra venni.
Csak nehogy két szék közül a földre essünk.. Mondjuk akkor marad a langyi Dublin, ahol ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton... Ej-ej.
2014. december 29., hétfő
2014. december 25., csütörtök
Karácsony 2014
No kérem, kész lettünk ám, hurrá, 24-én jött Santa végül.
Reggel AV takaritással kezdett, amig én lefoglaltam a gyerekeket, ő lemosta az ablakokat (zárójelben kérdezem és csak itt és csak most, hogy minek vajon?) és port törölt, pakolászott. 11 körül felkapta Petit és elmentek a Lidl-be reggeliért (haha) és mig távol voltak, én becsomagoltam minden cuccot a saját ajándékaim kivételével persze és feltettem sülni / főni a második fogást az ebédhez (magyaróvári csirkemell volt sült krumplival, köretben gyenge vagyok, tudom). Mivel Paja nem akart elaludni, nem volt egyszerű csomizni és konyhatündérkedni vele együtt, de mint tudjuk, zseniális zsonglőr vagyok, megoldottam, úgyhogy mire megjöttek a Fiúk, már minden kész volt és épp settenkedtem ki Palika szobájából, aki végre negyed 1 körül kidőlt. Jól jött ki a lépés, hogy Paja pont elaludt, mert igy szépen, csendben meg tudtunk ebédelni hármasban és egyikünknek sem kellett Palettát szórakoztatni. Ebéd után persze véget ért a "jólét": Pajika felébredt, majd hogy legyen már egy kicsit levegőn, elvittem sétálni. Hogy AV is tudjon csomagolni, Peti is velünk tartott. (Ki volt ám itt minden számolva kérem...) Fél 5 körül értünk haza, ekkor Peti elkezdett rajzfilmeket nézni, én Palacsintáztam, AV meg igyekezett spontán fotókat késziteni - ezúttal nem túl sok sikerrel, mert valaki mindig bemozdult, valaki mindig hülye fejet vágott, miegymás... Fél 6-kor felmentünk a tetőre megnézni, hátha látjuk Santát elrepülni a házunk felett (nem láttuk) és mire visszaértünk a lakásba, döbbenten láttuk, hogy amig mi bámultuk az eget, ő nagy cselesen valahogy már besurrant hozzánk és berejtette az ajándékokat a fa alá... Peti nagyon örült mindennek*, Palika már kevésbé volt lelkes** (mondjuk úgy, teljesen hidegen hagyta a felhajtás), remélem jövőre már ő is érettebb lesz kicsit és felfogja, hogy a karácsony egy különleges alkalom. Ajándékozás után felhivtuk Anyuékat boldog ünnepeket kivánni, majd miután Palika ugye egyszer aludt csak, már 8 körül megkezdtük a fürdetési procedúrát és igy 9-re már mindkét gyerek ágyban volt, hurrá, szóval mi is nekiállhattunk tüzetesebben megszemlélni az ajándékainkat... Az én Santam egyébként igen bőkezű volt, kaptam egy jógabérletet (csütörtökönként fél 9 - ajjajjj, hogy ezt hogyan tudjuk majd kivitelezni, nem tudom), egy karácsonyos ágymelegitőt, egy mókás egér formájú ajtókitámasztót, három óriási fürdőgolyót, egy vicces jegyzettömböt, egy Mrs Brown's Boys DVD gyűjteményt, egy Michael McIntyre DVD-t és a közös ajándékot, egy gofrisütőt. (Plusz a Bóbitás csoportunk Secret Santa-ját: két kézzel készitett szappant és egy receptgyűjtő füzetet meg Anyuéktól egy diódarálót (ez már nagyon kellett, eddig reszeltük a diót, jaja)).
25-én, vagyis karácsony másnapján, mikor mások ugye családoznak és itt-ott ebédelnek, mi délelőtt Bray-ben jártunk. A nap sütött, az idő szépnek tűnt, úgyhogy úgy döntöttünk, senki sem állithat meg, irány a tengerpart. Paja negyed 12-kor útközben elaludt és végig szunyálta az utat hálistennek, sőt, még akkor sem ébredt fel, mikor a Fiúk kiszálltak játszóterezni. Mivel baromira hideg volt és a szél is fújt a parton, az eredeti programot módositottuk és tekintve, hogy Palika ki sem nyitotta a szemét, őt ki sem vettük a kocsiból, 20 perc hintázás után fordultunk is vissza és húztunk haza melegedni... Mikor hazaértünk, Palika akkor kezdett csak ébredezni, hiszen akkor telt le a szokásos délelőtti alvóideje. Hogy elfoglaljuk Petit ebédig (fél 1-kor álltam neki főzni, igen, barackleves volt és mustáros csirke tésztával), kapott még egy kis ajándékot: egy húzható táskát, benne két kis csomag Legoval. Mivel az hülyén jött volna ki, hogy csak neki van extra meglepije, AV is megkapta az addig az autó csomagtartójában pihenő giga távirányitós autóját és én is átvehettem az utolsó ajándékomat: egy harang alakú esernyőt. (Hurráááá!) 2 körül ebédeltünk, ebéd után AV elvitte Palikát sétálni, majd mikor visszatértek, Paja ment is aludni. A csendespihenő alatt a Fiúk Marioztak, én meg ledőltem kicsit, mert valami oknál fogva olyan hulladék voltam, hogyha nem fekszem el, tuti elájulok a fáradtságtól. Palika fél 6-kor kelt, ekkor AV nekiállt gofrit sütni, ami jó lett, csak épp iszonyat lapos... Ennyit az új gofrisütőnkről... (Mondjuk €10 volt, nem nagy összeg, olyan, mintha elmentünk volna gofrizni és mindhárman ettünk volna egyet-egyet, mert szerintem most felkerül a szekrény tetejére a cucc és elő sem szedjük, mig költözünk, mert oltári macera és dzsuva ám gofrit sütni, főleg, ha a sütő rossz konstrukció.) A Nagy Gofrizás után beszéltünk Anyuékkal, majd az este már úgy telt, mint bármelyik másik: a gyerekek fél 10-kor elaludtak, én meg nekiálltam irish stew-t főzni.
Ma, 26-a van, St Stephen's Day, munkaszüneti nap, Nagyi már úton van felénk, a Fiúk Marioznak, én netezgetek és főzök és tervezgetem, mit is csinálunk az elkövetkezendő pár napban, 5-ig...
Update: Nagyi megjött***, AV láza 38,6 és nem tud a wc 2 méteres körzetéből eltávolodni... Őőőőőő... Jó kis közös programjaink lesznek, érzem.
* Kapott egy dobfelszerelést, egy mini mp3 lejátszót, pár karácsonyos alsót (haha), egy snap circuit dobozt (ez az abszolút hit amúgy, ha valami, hát ez aztán hours of fun-t biztosit neki, valóban) egy connect four játékot és egy Harold-os könyvecskét, amit még vagy augusztusban rendeltem.
** Ő kapott egy V-tech-es kormányt és egy pingvint, amibe bele lehet dobálni tallérokat, de sajnos mindkettőhöz kicsi még úgy tűnik.
*** Természetesen hozott ajándékokat is: Peti kapott egy fogkefe-fogkrém tartót homokórával, egy Mickey Egeres matricás füzetet és egy Akinek a kedve dacos cimű könyvet illetve a tesóméktól egy foglalkozásos puzzle-t és AV tesójáéktól egy vagon csokit; Palika kapott egy fürdős könyvet és a tesóméktól egy gurigatható, felfújható, csörgős hengert. Huhh. Ja, mi meg családilag kaptunk egy infralámpát. Találó.
Reggel AV takaritással kezdett, amig én lefoglaltam a gyerekeket, ő lemosta az ablakokat (zárójelben kérdezem és csak itt és csak most, hogy minek vajon?) és port törölt, pakolászott. 11 körül felkapta Petit és elmentek a Lidl-be reggeliért (haha) és mig távol voltak, én becsomagoltam minden cuccot a saját ajándékaim kivételével persze és feltettem sülni / főni a második fogást az ebédhez (magyaróvári csirkemell volt sült krumplival, köretben gyenge vagyok, tudom). Mivel Paja nem akart elaludni, nem volt egyszerű csomizni és konyhatündérkedni vele együtt, de mint tudjuk, zseniális zsonglőr vagyok, megoldottam, úgyhogy mire megjöttek a Fiúk, már minden kész volt és épp settenkedtem ki Palika szobájából, aki végre negyed 1 körül kidőlt. Jól jött ki a lépés, hogy Paja pont elaludt, mert igy szépen, csendben meg tudtunk ebédelni hármasban és egyikünknek sem kellett Palettát szórakoztatni. Ebéd után persze véget ért a "jólét": Pajika felébredt, majd hogy legyen már egy kicsit levegőn, elvittem sétálni. Hogy AV is tudjon csomagolni, Peti is velünk tartott. (Ki volt ám itt minden számolva kérem...) Fél 5 körül értünk haza, ekkor Peti elkezdett rajzfilmeket nézni, én Palacsintáztam, AV meg igyekezett spontán fotókat késziteni - ezúttal nem túl sok sikerrel, mert valaki mindig bemozdult, valaki mindig hülye fejet vágott, miegymás... Fél 6-kor felmentünk a tetőre megnézni, hátha látjuk Santát elrepülni a házunk felett (nem láttuk) és mire visszaértünk a lakásba, döbbenten láttuk, hogy amig mi bámultuk az eget, ő nagy cselesen valahogy már besurrant hozzánk és berejtette az ajándékokat a fa alá... Peti nagyon örült mindennek*, Palika már kevésbé volt lelkes** (mondjuk úgy, teljesen hidegen hagyta a felhajtás), remélem jövőre már ő is érettebb lesz kicsit és felfogja, hogy a karácsony egy különleges alkalom. Ajándékozás után felhivtuk Anyuékat boldog ünnepeket kivánni, majd miután Palika ugye egyszer aludt csak, már 8 körül megkezdtük a fürdetési procedúrát és igy 9-re már mindkét gyerek ágyban volt, hurrá, szóval mi is nekiállhattunk tüzetesebben megszemlélni az ajándékainkat... Az én Santam egyébként igen bőkezű volt, kaptam egy jógabérletet (csütörtökönként fél 9 - ajjajjj, hogy ezt hogyan tudjuk majd kivitelezni, nem tudom), egy karácsonyos ágymelegitőt, egy mókás egér formájú ajtókitámasztót, három óriási fürdőgolyót, egy vicces jegyzettömböt, egy Mrs Brown's Boys DVD gyűjteményt, egy Michael McIntyre DVD-t és a közös ajándékot, egy gofrisütőt. (Plusz a Bóbitás csoportunk Secret Santa-ját: két kézzel készitett szappant és egy receptgyűjtő füzetet meg Anyuéktól egy diódarálót (ez már nagyon kellett, eddig reszeltük a diót, jaja)).
25-én, vagyis karácsony másnapján, mikor mások ugye családoznak és itt-ott ebédelnek, mi délelőtt Bray-ben jártunk. A nap sütött, az idő szépnek tűnt, úgyhogy úgy döntöttünk, senki sem állithat meg, irány a tengerpart. Paja negyed 12-kor útközben elaludt és végig szunyálta az utat hálistennek, sőt, még akkor sem ébredt fel, mikor a Fiúk kiszálltak játszóterezni. Mivel baromira hideg volt és a szél is fújt a parton, az eredeti programot módositottuk és tekintve, hogy Palika ki sem nyitotta a szemét, őt ki sem vettük a kocsiból, 20 perc hintázás után fordultunk is vissza és húztunk haza melegedni... Mikor hazaértünk, Palika akkor kezdett csak ébredezni, hiszen akkor telt le a szokásos délelőtti alvóideje. Hogy elfoglaljuk Petit ebédig (fél 1-kor álltam neki főzni, igen, barackleves volt és mustáros csirke tésztával), kapott még egy kis ajándékot: egy húzható táskát, benne két kis csomag Legoval. Mivel az hülyén jött volna ki, hogy csak neki van extra meglepije, AV is megkapta az addig az autó csomagtartójában pihenő giga távirányitós autóját és én is átvehettem az utolsó ajándékomat: egy harang alakú esernyőt. (Hurráááá!) 2 körül ebédeltünk, ebéd után AV elvitte Palikát sétálni, majd mikor visszatértek, Paja ment is aludni. A csendespihenő alatt a Fiúk Marioztak, én meg ledőltem kicsit, mert valami oknál fogva olyan hulladék voltam, hogyha nem fekszem el, tuti elájulok a fáradtságtól. Palika fél 6-kor kelt, ekkor AV nekiállt gofrit sütni, ami jó lett, csak épp iszonyat lapos... Ennyit az új gofrisütőnkről... (Mondjuk €10 volt, nem nagy összeg, olyan, mintha elmentünk volna gofrizni és mindhárman ettünk volna egyet-egyet, mert szerintem most felkerül a szekrény tetejére a cucc és elő sem szedjük, mig költözünk, mert oltári macera és dzsuva ám gofrit sütni, főleg, ha a sütő rossz konstrukció.) A Nagy Gofrizás után beszéltünk Anyuékkal, majd az este már úgy telt, mint bármelyik másik: a gyerekek fél 10-kor elaludtak, én meg nekiálltam irish stew-t főzni.
Ma, 26-a van, St Stephen's Day, munkaszüneti nap, Nagyi már úton van felénk, a Fiúk Marioznak, én netezgetek és főzök és tervezgetem, mit is csinálunk az elkövetkezendő pár napban, 5-ig...
Update: Nagyi megjött***, AV láza 38,6 és nem tud a wc 2 méteres körzetéből eltávolodni... Őőőőőő... Jó kis közös programjaink lesznek, érzem.
* Kapott egy dobfelszerelést, egy mini mp3 lejátszót, pár karácsonyos alsót (haha), egy snap circuit dobozt (ez az abszolút hit amúgy, ha valami, hát ez aztán hours of fun-t biztosit neki, valóban) egy connect four játékot és egy Harold-os könyvecskét, amit még vagy augusztusban rendeltem.
** Ő kapott egy V-tech-es kormányt és egy pingvint, amibe bele lehet dobálni tallérokat, de sajnos mindkettőhöz kicsi még úgy tűnik.
*** Természetesen hozott ajándékokat is: Peti kapott egy fogkefe-fogkrém tartót homokórával, egy Mickey Egeres matricás füzetet és egy Akinek a kedve dacos cimű könyvet illetve a tesóméktól egy foglalkozásos puzzle-t és AV tesójáéktól egy vagon csokit; Palika kapott egy fürdős könyvet és a tesóméktól egy gurigatható, felfújható, csörgős hengert. Huhh. Ja, mi meg családilag kaptunk egy infralámpát. Találó.
2014. december 24., szerda
Máma még
Na szóval a máról még: mielőtt Christian-ék megérkeztek, megsütöttem a mézeskalácsokat turbóból. Jó lett, azt hiszem ezt a receptet tartom meg, mert a végeredmény puha, a tésztával könnyű volt dolgozni, éljen. Christian-ék egyébként 5-ig voltak itt (ááááá, Paja már 3/4 4-kor totál fáradt volt, de hiába vittem be aludni a szobába, nem tudott elaludni, csak nyűglődött, pedig mindent próbáltam, etettem, ringattam, simogattam, sirattam, minden - végül negyed 6-kor sirta álomba magát, de 5.40-kor kegyetlenül felébresztettem, igy is 3/4 10 volt, mire este le tudtuk tenni...), no tehát miután elmentek a vendégek rendet raktam, majd AV megjött 6-kor, megcsináltam a zserbógolyeszokat, feltettem főni a tárkonyos levest, megvacsiztattam Paját meg Petit és amig AV összerakta a fát (haha), felügyeltem Palikát, aki persze minden áron jelen akart lenni a faépitésnél. Jók vagyunk amúgy: a fények felszerelve, a fa feldiszitve (egyszerű, de nagyszerű), holnapra marad a:
- takaritás
- hajmosás
- ajándék csomizás
- ebéd főzés (második fogás)
AV szerint 25-én kéne ajándékoznunk, mert akkor nem kéne rohannunk és egyébként is, ide 25-én reggel jön Santa, de még nem győzött meg, majd annak függvényében döntünk holnap, hogy haladunk... Petit már felkészitettük amúgy, hogy vagy holnap vagy holnapután ér ide Santy, de én persze jobban örülnék 24-nek... Hááát... Majd meglátjuk... Mindenesetre boldog karácsonyt az időben elkészülőknek holnap ünneplőknek hehe.
- takaritás
- hajmosás
- ajándék csomizás
- ebéd főzés (második fogás)
AV szerint 25-én kéne ajándékoznunk, mert akkor nem kéne rohannunk és egyébként is, ide 25-én reggel jön Santa, de még nem győzött meg, majd annak függvényében döntünk holnap, hogy haladunk... Petit már felkészitettük amúgy, hogy vagy holnap vagy holnapután ér ide Santy, de én persze jobban örülnék 24-nek... Hááát... Majd meglátjuk... Mindenesetre boldog karácsonyt a
2014. december 23., kedd
1 day before Christmas
Hát kérem voltak a fiúk reggel fülészeten és kiderült, hogy Petinek mindkét fülén slight hearing loss van... Mivel ma már nem szúrnak fel fület, januárban kap majd két kis golyót a hallójárataiba, amik 3-6 hónapig benn lesznek és azok talán segitenek. Letesztelték és egy rakat msh-t nem hall egyáltalán, szóval pont a legrosszabb frekvenciánál van a probléma... Már csak ez kellett, tényleg.
Amúgy dél van, én pedig most reggelizem, ugyanis Paja az ezer éjszakai kelése ellenére úgy döntött, hogy nem alszik el 3/4 12-ig. Nagyon effektiv voltam amúgy eddig ma: elpakoltam mindenhol, berámoltam a mosogatógépbe, leszedtem, összehajtogattam és eltettem a száradt ruhákat, mostam egy adagot, kiteregettem, végigporszivóztam a lakást, elvittem Paját sétálni, közben beugrottunk a Tesco-ba az utolsó cuccokért és mellette természetesen életben tartottam Palikát, azaz felöltöztettem, megreggeliztettem, miegymás.
Ha minden igaz, mindjárt jönnek Christianék, ebédre elővettem egy adag székelykáposztát a fagyiból, Petinek meg maradt tegnapról fasirt, hurrá.
A mai napi penzumom még:
- elpakolni a playdate után
- takaritani valamennyit
- megsütni a mézeskalácsot
-összegyúrni a kókuszgolyót (vagy zserbógolyót, még eldöntöm)
- megfőzni a tárkonyos pulykahús levest
- becsomizni az ajándékok egy részét
Huh.
Amúgy dél van, én pedig most reggelizem, ugyanis Paja az ezer éjszakai kelése ellenére úgy döntött, hogy nem alszik el 3/4 12-ig. Nagyon effektiv voltam amúgy eddig ma: elpakoltam mindenhol, berámoltam a mosogatógépbe, leszedtem, összehajtogattam és eltettem a száradt ruhákat, mostam egy adagot, kiteregettem, végigporszivóztam a lakást, elvittem Paját sétálni, közben beugrottunk a Tesco-ba az utolsó cuccokért és mellette természetesen életben tartottam Palikát, azaz felöltöztettem, megreggeliztettem, miegymás.
Ha minden igaz, mindjárt jönnek Christianék, ebédre elővettem egy adag székelykáposztát a fagyiból, Petinek meg maradt tegnapról fasirt, hurrá.
A mai napi penzumom még:
- takaritani valamennyit
-
- becsomizni az ajándékok egy részét
Huh.
2014. december 22., hétfő
Máma még (no jó, kariig)
Fel kell adnunk a smoothie-s vonalkódokat (posta, bélyeg)Vissza kell irnunk Marunak, hogy jöjjön C. holnapÁt kell venni a Tesco-s cuccokat (4-6ig jöhet ma)- Be kell csomizni az ajándékokat
El kellene mennünk Blackrock-ba szórakozni (Mickey & Minnie énekel a Supervalu-nál haha, kimenni nem tudunk a szél miatt, a játszóházak meg zárva szipp)Fülészt kell keresni Petinek (nem hall megint)Mosni kéne még egyet (ágynemű + sötét)Kari menüt ki kell találni- Takaritani egy keveset
Vásárolni egy utolsót kari előtt- Sütni egy adag mézeskalácsot
Ja, bocs, az nem opció
- Peti, te szeretnél Sydneyben lakni?
- Nem.
- De miért, múltkor még azt mondtad, igen.
- De most már nem.
- Miért nem?
- Mert én Magyarországon szeretnék lakni.
- Nem.
- De miért, múltkor még azt mondtad, igen.
- De most már nem.
- Miért nem?
- Mert én Magyarországon szeretnék lakni.
Hétvégés
No a felsorolt dolgokkal sikeresen végeztünk is szombaton:
Délelőtt AV és Peti visszavitték a Vtech-es könyvet és hoztak helyette egy Fisher Price-osat, de AV eldugta, igy nem tudom, jó-e. Voltak a Lidl-ben is meg hoztak egy csomószart mindent a Dealz-ből, én már nem mondok semmit, ez van. Amig távol voltak, én főztem, mostam, teregettem, pakolásztam, rendeltem a Tesco-ból pár dolgot, majd mikor hazajöttek, leléptem Palikával sétálni egy kicsit, aki épp akkortájt ébredt fel. Útközben beugrottam a Boots-ba AV gyógyszeréért (megint át akartak verni €18-val, már nem először ebben a Boots-ban, nem tudom, mi van ezekkel), de nem maradtunk sokat kinn, mert baromira fújt a szél sajna. Amikor hazaértünk, AV elment a Temple Bar-hoz átvenni a Gripe-ot és mivel már úgyis a közelében járt, benézett a magyar boltba is és hozott ezt-azt. Fél 4 körül ért haza, akkor elaltatta Palikát, mi meg Petivel húztunk a Funderland-be. Vagyis hülye vagyok. Húztunk volna, ha nem ragadtunk volna be a liftbe... Bazzeg, mint egy filmben, szabályosan ott álltunk beszarva, hogy most mi lesz, az ajtó bezáródott, a lift meg se fel, se le. Peti meglepő módon egész higgadt maradt, bár meglehetősen sűrűn tette fel a mikor jönnek már a szerelők kérdést, no de ennyi belefér. Durva, hogy van, aki 80-90 évig nem záródik be egy liftbe, ő meg már 4 évesen kénytelen volt túlesni a tűzkeresztségen... Csórikám. Nagyon hálás voltam amúgy, hogy nem pánikolt vagy ilyesmi, várt türelmesen, bár az utolsó öt percben már kissé ideges lett, mert rájött a pisilés és próbált meggyőzni, hogy nem gáz az, ha ő szépen lepisili a ránk csukódott ajtót... Nem tudtam, hogy sirjak vagy nevessek, bevallom, de nem volt időm eldönteni, mert ekkor AV, a Hős, felfeszitette a lift ajtaját és kiszabaditott minket, mi meg iszkoltunk, ahogy tudtunk kifelé. 45 percig voltunk bezárva, 45 percig, őrület, ilyen is csak velünk eshet meg. Bár Peti felvetette, hogy maradjunk inkább itthon most már, kitartottam és elrángattam a Funderland-be, ha már oda indultunk, úgyhogy 20-25 perc alatt szépen odasétáltunk az RDS-hez és bevetettük magunkat a buliba. Szombat délután volt, de alig lézengtek, ami nem is volt baj, legalább nem kellett sokat sorban állunk a szemerkélő esőben és durva szélben. Először a Spider Man-es ugrálós izét próbálta ki Pipi (vagy hogy hivják azt a hevederes trambulinosat), majd meggyőztem, hogy üljünk fel az óriáskerékre €7-ért. Ez mondjuk annyira nem volt király, mert fenn még jobban fújt a szél, azt hittem lerepül az arcom, de végülis ki lehetett birni meg igy legalább lefotóztam a környékünket madártávlatból. (Peti ablakából látszik az óriáskerék fénye csak mondom, nagyon menő.) Miután lejutottunk, körbesétáltuk a terepet, megállapitottuk, hogy nincs sok minden (gyerekeknek volt még egy hagyományos lovas körhinta meg egy kicsi Santa-s valami és pár ugrálóvár - meg a cirkusz meg egy Santa's Grotto, de az utóbbi kettő fel sem merült bennünk, mert hosszú program), úgyhogy rápillantottunk a jégpályára (itt mondjuk sokan voltak, de Peti amúgy sem akarta kipróbálni a csúszkálást), megkérdeztem, vannak-e kiddies' ride-ok az épületen belül (vannak, de Pipi azt mondta fáradt, igy nem mentünk be - €2 volt a belépő plusz a ride-ok pay as you go rendszerben), majd vettünk egy kis adag churros-t és elindultunk hazafelé. 6 óra körül értünk haza, Palika már fenn volt persze, úgyhogy jöhetett a szokásos menet: vacsora, játék, nyűglődés, altatás, ébredés ezerszer éjjel.
Vasárnap úgy volt, hogy megyünk Eszterékhez, de Livi belázasodott, igy töröltük a programot. Délelőtt elvittem Petit a rathfarnham-i játszóra és mivel nulla forgalom volt, jó sokat maradhattunk, hiszen nem az utazással ment el az idő. Amikor hazaértünk, nekiálltam ebédet főzni, AV meg elvitte Paját sétálni, de fél óra után már jöttek is, mert fújt a szél. (What a surprise!) Ebéd után összedobtam egy cookie-t, ami sajnos igen kemény lett (Lidl-es cookie-t akarok sütni ezer éve, de egyszerűen nincs meg a recept, mert az gondolom teli van minden szarral, térfogatnövelővel, nitrites pácsóval stb stb stb azért olyan finom), majd mikor Paletta elaludt, elugrottam Blackrockba átvenni a Next-ből meg a Debenhamsból a rendelt cuccokat és ha már ott voltam, vásároltam is a Supervalu-ban. A Mothercare-be is benéztem és mivel pár gumis lepedő le volt értékelve, vettem egy csomaggal, mert még sosem láttam 140x70-es lepit Irországban. Az este lazán telt, beszéltünk Anyuékkal, vacsiztunk, gondolkodtunk.
Mit ne mondjak, roppant nehéz úgy a karácsonyra gondolni, hogy minden pillanatban bekúszik, hogy azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk... Más ennyi idősen már rég letelepedett, mi meg megint egy ideiglenes helyen filózunk. Nem tudom elmondani, milyen szarul érzem magam emiatt. Tudom, kussoljak, de akkor is. 35 leszek mindjárt és albérletből-albérletbe költözünk, a cuccaink nagy részét bármikor kidobnám, mert majd veszünk újat, minden folyton képlékeny, szar, szar, szar.
Délelőtt AV és Peti visszavitték a Vtech-es könyvet és hoztak helyette egy Fisher Price-osat, de AV eldugta, igy nem tudom, jó-e. Voltak a Lidl-ben is meg hoztak egy csomó
Vasárnap úgy volt, hogy megyünk Eszterékhez, de Livi belázasodott, igy töröltük a programot. Délelőtt elvittem Petit a rathfarnham-i játszóra és mivel nulla forgalom volt, jó sokat maradhattunk, hiszen nem az utazással ment el az idő. Amikor hazaértünk, nekiálltam ebédet főzni, AV meg elvitte Paját sétálni, de fél óra után már jöttek is, mert fújt a szél. (What a surprise!) Ebéd után összedobtam egy cookie-t, ami sajnos igen kemény lett (Lidl-es cookie-t akarok sütni ezer éve, de egyszerűen nincs meg a recept, mert az gondolom teli van minden szarral, térfogatnövelővel, nitrites pácsóval stb stb stb azért olyan finom), majd mikor Paletta elaludt, elugrottam Blackrockba átvenni a Next-ből meg a Debenhamsból a rendelt cuccokat és ha már ott voltam, vásároltam is a Supervalu-ban. A Mothercare-be is benéztem és mivel pár gumis lepedő le volt értékelve, vettem egy csomaggal, mert még sosem láttam 140x70-es lepit Irországban. Az este lazán telt, beszéltünk Anyuékkal, vacsiztunk, gondolkodtunk.
Mit ne mondjak, roppant nehéz úgy a karácsonyra gondolni, hogy minden pillanatban bekúszik, hogy azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk... Más ennyi idősen már rég letelepedett, mi meg megint egy ideiglenes helyen filózunk. Nem tudom elmondani, milyen szarul érzem magam emiatt. Tudom, kussoljak, de akkor is. 35 leszek mindjárt és albérletből-albérletbe költözünk, a cuccaink nagy részét bármikor kidobnám, mert majd veszünk újat, minden folyton képlékeny, szar, szar, szar.
2014. december 20., szombat
Különben
Ha Ti választhatnátok, melyiket választanátok?
Update: Kérek indoklást is.
- Sydney-be költözés (mondjuk 28 óra otthontól / nem jár utazással / szuper tengerpartok / meleg / néha szélsőséges időjárás / senkit sem ismerünk / különleges / veszélyes állatok / eljuthatnánk Japánba, Új-Zélandra, Indonéziába, olyan helyekre, ahová egyébként sosem)
- Mountain View-ba (vagy valamelyik közeli városba) költözés (mondjuk 20 óra otthontól / esetlegesen utazásos munkával jár / San Francisco elég veszélyes (Amerika, mint olyan, a szememben veszélyes a sok hülye miatt) / vannak ismerősök / a tengerpartok nem olyan királyok, mint Sydney-ben / földrengés-veszély)
- Dublinban maradás a senekünkön (imádnivaló népség / sok jó barát / beállt élet / szar főnök / közel van otthonhoz)
Update: Kérek indoklást is.
Szombat
Sűrű kis napnak nézünk elébe, a mai feladatok:
- Visszavinni a Palika könyvét, mert borzasztóan szar minőségű, kicserélni egy FP-ra, ha az jó
- Petivel Funderland
- Palika séta
- AV gyógyszerét elhozni a Boots-ból
- Cookie-t sütni
- Főzni (gombapörkölt rizzsel), mosni, teregetni
- Szerezni Gripe Water-t (egy ir fórumon irt egy csaj, hogy odaadja ingyen, csak be kell érte menni a városba)
- Tesco-tól rendelni
- Az InternetPatikánál reklamálni, miért nem szállitották ki a cuccokat tegnap, ahogy letárgyaltuk
Tegnap amúgy szépen telt a napunk: odaadtuk az ovis meglepiket, volt nagy öröm, részemről főleg azért, mert Peti kérés nélkül nyomta a Happy Christmas-okat és még azt is engedte, hogy mindenki megölelgesse (ooo yeah, nálunk ez nagy szó). Ovi után elsétáltunk a Herbert-be játszózni kicsit, de nem maradtunk sokáig, mert baromi szél volt és nem akartam, hogy bármelyikünk megfázzon. Délután elkészitettem az univerzális gyógyitó kenőcsöt (ja, olivaolaj nem volt itthon, úgyhogy ovi után, Herbert előtt volt még egy körünk a Tescoba - Peti ezt is jól birta, hurrá), amit este ki is próbáltam Pepi arcán és hát nem akarok hazudni, de szerintem már egyszeri használat után javult valamelyest a bőrszárazsága. Este amúgy AV palit sütött és költöztető cégekkel tárgyalt, atyaég, hát mi folyik Gyöngyösön, most ez komoly? Hát csipjen meg valaki.
- Visszavinni a Palika könyvét, mert borzasztóan szar minőségű, kicserélni egy FP-ra, ha az jó
- Petivel Funderland
- Palika séta
- AV gyógyszerét elhozni a Boots-ból
- Cookie-t sütni
- Főzni (gombapörkölt rizzsel), mosni, teregetni
- Szerezni Gripe Water-t (egy ir fórumon irt egy csaj, hogy odaadja ingyen, csak be kell érte menni a városba)
- Tesco-tól rendelni
- Az InternetPatikánál reklamálni, miért nem szállitották ki a cuccokat tegnap, ahogy letárgyaltuk
Tegnap amúgy szépen telt a napunk: odaadtuk az ovis meglepiket, volt nagy öröm, részemről főleg azért, mert Peti kérés nélkül nyomta a Happy Christmas-okat és még azt is engedte, hogy mindenki megölelgesse (ooo yeah, nálunk ez nagy szó). Ovi után elsétáltunk a Herbert-be játszózni kicsit, de nem maradtunk sokáig, mert baromi szél volt és nem akartam, hogy bármelyikünk megfázzon. Délután elkészitettem az univerzális gyógyitó kenőcsöt (ja, olivaolaj nem volt itthon, úgyhogy ovi után, Herbert előtt volt még egy körünk a Tescoba - Peti ezt is jól birta, hurrá), amit este ki is próbáltam Pepi arcán és hát nem akarok hazudni, de szerintem már egyszeri használat után javult valamelyest a bőrszárazsága. Este amúgy AV palit sütött és költöztető cégekkel tárgyalt, atyaég, hát mi folyik Gyöngyösön, most ez komoly? Hát csipjen meg valaki.
2014. december 19., péntek
Pajaságok
- Sokszor egyedül áll már, baromi vicces ahogy inog a kis feltartott kezeivel, majd letottyan nevetve
- Imád kukucsolni a fürdőszobában a zuhanyfüggönnyel
- Rájött, hogy hason fekve nagy móka a lábával pocsolni a kádban
- Elkezdett berámolni mindent mindenbe (a méret nem lényeg, sokszor egy baromi nagy valamit próbál beleerőltetni egy 5x5 cm-es dobozkába haha)
- Ja és ma éjszaka megkezdjük az alvástréningjét, most lett elegem az óránkénti riasztásból. Ha siratni kell, siratom, egy éves, a bizalmunk már megvan, igy járt.
Csütörtök
Péntek van, pár nap és karácsony, hihetetlen. A fő problémánk per pillanat Sydney, hogy mi legyen, hogy legyen. Kockáztassuk-e meg a maradást vagy ugorjunk bele életünk legnagyobb projektjébe... Marha nagy igy készülődni a karácsonyra...
Tegnap amúgy Palikával voltunk a Nutgrove-ban még ovi előtt, elhoztam az Argosból a cuccokat és gyorsbevásároltam a Tescoban, majd 1.45-re hazatűztem, ledobtam Paját az apjának, aki kivett fél nap szabit és loholtam tovább Petiért az oviba, hogy negyed 3-ra odaérjünk a fodrászhoz. Hááááát... Lehet jobban járunk, ha nem érünk oda... Nem is értem egyébként, mert sokan dicsérték, de egyrészt Peti haját totál elbénázta, most teljesen egyenetlen szegénynek az egész, szóval igy itt-ott lyukak vannak benne; másrészt pedig én úgy nézek ki, mint aki megmosta a haját és kész. Én nem értem, miért nem tudja soha, egyetlen fodrász sem azt csinálni, amit kérnek tőle... Most pl megmondtam, hogy vállig érő hajat szeretnék, amit épp össze lehet kötni, ha kell. Igy. Ehhez képest olyan két centit, ha sikerült levágnia a loboncomból, pedig utálom, amikor már ilyen hosszú, mert semmit sem tudok vele csinálni, folyton lófarokban lifeg. Tök csalódott vagyok, de semmi kedvem megint fodrászt keresgélni, arról nem beszélve, hogy idegesitene, ha most ki kéne adnom 60-70 eurot egy tisztességes vágásért... Marad igy tehát, dehát érted. Gáz.
A délután folyamán azért jó is volt: kidiszitettük a lakást, kitettünk egy csomó matricát, úgyhogy most nincs felület, ahol ne lenne valami ünnepélyes haha. Eladtam a babakocsit is amúgy (igen, azt, amelyik pár napja volt nálunk - nem tehetek róla, bazi nagy volt összecsukva és nehéz is volt, sajnálom), szóval már nincs útban szerencsére, ez is valami. Este becsomagoltam végre az ovis ajándékokat, szóval az is pipa, ami még hátra van, hogy elhozzam AV két kis ajándékát a Next-ből meg a Debenhams-ból (mindkettő Blackrock); megcsináljam neki a krémet, amit már ezer éve terveztem; süssek egy adag cookie-t és kitaláljam a karácsonyi menüt. Ja és mellesleg eldöntsük, mi legyen Sydney-vel...
Isteni.
Tegnap amúgy Palikával voltunk a Nutgrove-ban még ovi előtt, elhoztam az Argosból a cuccokat és gyorsbevásároltam a Tescoban, majd 1.45-re hazatűztem, ledobtam Paját az apjának, aki kivett fél nap szabit és loholtam tovább Petiért az oviba, hogy negyed 3-ra odaérjünk a fodrászhoz. Hááááát... Lehet jobban járunk, ha nem érünk oda... Nem is értem egyébként, mert sokan dicsérték, de egyrészt Peti haját totál elbénázta, most teljesen egyenetlen szegénynek az egész, szóval igy itt-ott lyukak vannak benne; másrészt pedig én úgy nézek ki, mint aki megmosta a haját és kész. Én nem értem, miért nem tudja soha, egyetlen fodrász sem azt csinálni, amit kérnek tőle... Most pl megmondtam, hogy vállig érő hajat szeretnék, amit épp össze lehet kötni, ha kell. Igy. Ehhez képest olyan két centit, ha sikerült levágnia a loboncomból, pedig utálom, amikor már ilyen hosszú, mert semmit sem tudok vele csinálni, folyton lófarokban lifeg. Tök csalódott vagyok, de semmi kedvem megint fodrászt keresgélni, arról nem beszélve, hogy idegesitene, ha most ki kéne adnom 60-70 eurot egy tisztességes vágásért... Marad igy tehát, dehát érted. Gáz.
A délután folyamán azért jó is volt: kidiszitettük a lakást, kitettünk egy csomó matricát, úgyhogy most nincs felület, ahol ne lenne valami ünnepélyes haha. Eladtam a babakocsit is amúgy (igen, azt, amelyik pár napja volt nálunk - nem tehetek róla, bazi nagy volt összecsukva és nehéz is volt, sajnálom), szóval már nincs útban szerencsére, ez is valami. Este becsomagoltam végre az ovis ajándékokat, szóval az is pipa, ami még hátra van, hogy elhozzam AV két kis ajándékát a Next-ből meg a Debenhams-ból (mindkettő Blackrock); megcsináljam neki a krémet, amit már ezer éve terveztem; süssek egy adag cookie-t és kitaláljam a karácsonyi menüt. Ja és mellesleg eldöntsük, mi legyen Sydney-vel...
Isteni.
2014. december 18., csütörtök
A szerda csak egy szerda
Tegnap jó sokat haladtam a karácsonyi készülődést illetően, már látom a fényt az alagút végén, lehet, hogy kész leszek időben mindennel.
Délelőtt jöttek Krisztiék és mivel Palika korábban kelt, mint szokott, jól kijött a lépés: épp mikor felébredt, ők megérkeztek. Paja teljesen odáig volt a vendégektől, szó szerint mutogatta a játékait, nagyon aranyos volt, tiszta extázisba esett, hogy hasonló korú babát lát. (Járni kell vele valahová, érzem az ilyet, főleg, ha átáll az egy alvásra, délelőtt lefárasztom, délután meg alszik 2-4-ig. Óóóó, szép is lenne...) No szóval mivel az élet nem játék és mese, fél 2kor elhoztuk Petit az oviból és onnantól kicsit káoszosabb lett a buli, mert ha vendégeink vannak, Pipi iszonyatosan produkálja magát, zsizseg, rohangál, mutogat, húzkod, szóval maximálisan próbál a középpontba kerülni. (Ezúttal a gyerekek járássegitőjét lopta el és azzal loholt fel s alá a nappaliban, hiába szóltam rá, csak rótta, rótta a köröket, én meg égtem, mint a Reichstag, milyen szófogadatlan...) Krisztiék végül fél 3 körül léptek le, mivel addigra mindkét baba kifáradtés gondolom elege is lett a zűrzavarból. Az alapos fárasztás következtében Palika 4 körül simán elaludt, mondom én, kell a gyerektársaság neki, hátha az egycsapásra megoldja az alvásgondjainkat... Mig Paja aludt, megrendeltem AV karácsonyi ajándékait: a könyv és a házi krém (ez még nincs kész, jajjj, de az összetevőket már beszereztem) mellé kap egy barna szijat (Next-ből még el kell hozni), egy diszdobozos zoknicsomagot (Debenhamsból még el kell hozni) (ez amúgy vicc, arra utal, hogy én nem tudom, mit művel a zoknijaival, de tuti, hogy havonta vennünk kell 5 párat, mert vagy elhagyja vagy szanaszét szakitja őket... őrület) és egy távirányitós autót (Argosból el kell hozni). Ezeken kivül vettem Palikának az Argosból egy zenélős könyvet illetve Petinek egy abc-s buszt, ezeket együtt el tudom hozni remélhetőleg ma a Nutgrove-ból. (Ja és kitaláltam mit kap Palika a szülinapjára: egy új gyerekülést, mert a hordozóba már csak bele tudom hajtogatni...) A költésen kivül az ovis ajándékokkal is haladtam: elkészitettem az ajándékkisérő lapokat, szóval már csak csomagolnom kell és kész, el sem hiszem.
A nap fő hire volt amúgy még, hogy AV-nak jeleztek Sydney-ből, hogy megfelelt, úgyhogy most megy az agyalás, mi legyen... Eh, utálom ezt, utálom.
Délelőtt jöttek Krisztiék és mivel Palika korábban kelt, mint szokott, jól kijött a lépés: épp mikor felébredt, ők megérkeztek. Paja teljesen odáig volt a vendégektől, szó szerint mutogatta a játékait, nagyon aranyos volt, tiszta extázisba esett, hogy hasonló korú babát lát. (Járni kell vele valahová, érzem az ilyet, főleg, ha átáll az egy alvásra, délelőtt lefárasztom, délután meg alszik 2-4-ig. Óóóó, szép is lenne...) No szóval mivel az élet nem játék és mese, fél 2kor elhoztuk Petit az oviból és onnantól kicsit káoszosabb lett a buli, mert ha vendégeink vannak, Pipi iszonyatosan produkálja magát, zsizseg, rohangál, mutogat, húzkod, szóval maximálisan próbál a középpontba kerülni. (Ezúttal a gyerekek járássegitőjét lopta el és azzal loholt fel s alá a nappaliban, hiába szóltam rá, csak rótta, rótta a köröket, én meg égtem, mint a Reichstag, milyen szófogadatlan...) Krisztiék végül fél 3 körül léptek le, mivel addigra mindkét baba kifáradt
A nap fő hire volt amúgy még, hogy AV-nak jeleztek Sydney-ből, hogy megfelelt, úgyhogy most megy az agyalás, mi legyen... Eh, utálom ezt, utálom.
2014. december 16., kedd
Kedd
Hát furcsa kis napunk volt ma... Kezdődött azzal, hogy mindenki 3/4 9-kor kelt. AV szabin volt, igy nem jelentett ez nagy gondot, de akkor is, már csúszva indult a nap. Mivel még este megbeszéltük Krisztivel, hogy 12-1 körül átjönnek, gyorsan irtam neki, hogy jöjjenek előbb, ha tudnak, mert valószinűleg ma lesz a nagy nap, mikor Palika tuti, hogy csak egyszer alszik, még hozzá nagyjából 12-1 körül, szóval akkor ne állitsanak be, ha lehet. Pár perc múlva jött is a válasz, hogy oké, akkor készülődnek, úgyhogy gyors tempóban én is összekaptam a lakást, felöltöztettem Palikát csinibe, megreggeliztettem - majd fél 11 körül ránéztem a telefonomra és észrevettem, hogy jött egy üzenet, miszerint Krisztiék még sem tudnak előbb jönni, mert jön valami futár, akit persze meg kell várni... Ó. A nap innentől lazábban ment: AV elment a Nutgrove-ba karácsonyi dekorért, én sütöttem egy adag citromos kekszet mézeskalácsos izesitéssel és próbáltam kifürkészni, Paja vajon mikor óhajt elszunditani. Mivel AV nem dolgozott ugye és megbeszéltük, hogy ő hozza el Petit az oviból, nem volt nehéz dolgunk, mert igy Palikát bármikor elaltathattam, úgyhogy kérem 1.10 volt pontosan, mikor letettem őkelmét aludni egy olyan 5 percnyi hordozgatás után. Menő. AV és Peti pontban 3/4 2-kor értek haza, ekkor megebédeltünk és vártuk, hogy Palika felkeljen. Sajnos nem aludt túl sokat, 1 óra 15 perc után már fenn is kukorékolt - azaz fél 3 előtt már ébren is volt. Bár először el akartam iszkolni kávézni az Insomniába egyedül, végül megkiméltem AV-t, fél 4 körül hónom alá csaptam Pipit és az eső ellenére (karácsony + fél 4 + eső + irek = rossz ómen) elautóztunk Ágiékhoz átvenni a rendelt fürdőbombákat, amik közül kettőt kénytelen leszek beáldozni az egyik óvónéninek, tekintve, hogy a három szappanka közül az egyiknek letört ugye egy része, ergo az marad velünk itthon... No ami a rossz óment illeti: a 10 perces utat 45 perc (!) alatt tettük meg, iszonyat volt, már tök ideg voltam, ott tartottam, hogy visszafordulunk, de végül fogcsikorgatva kitartottam és végül csak megérkeztünk a célhoz... Mivel Ágiék két centire laknak a Dundrumtól, miután átvettük a cuccot, áteveztünk oda is - röpke 20 perc alatt - majd rá-rácsodálkozva a pláza fényeire, vettünk Petinek egy Christmas jumper-t (ő választotta: piros és egy kövér jegesmedve van rajta) és legnagyobb meglepetésemre kaptunk Lavera fogkrémet is az egyik bioboltban. (Az AloaDent-től Peti öklendezik, olyan szar az ize.) Hurrá. Miután Mr Puhány kezdett nyafizni, hogy fáradt, a Penney's után már csak a H&M-be ugrottunk be és haza is indultunk. 45 perc alatt, 6-ra értünk haza, majd innentől a nap a szokásos mederben folyt: vacsoráztatás, fürdetés, altatás.
Most 3/4 10 van, Paja 3/4 9 óta alszik, Peti pedig szokás szerint köhécsel, azaz fenn van és betegeskedik... Jajj mi lesz ebből...
Most 3/4 10 van, Paja 3/4 9 óta alszik, Peti pedig szokás szerint köhécsel, azaz fenn van és betegeskedik... Jajj mi lesz ebből...
2014. december 15., hétfő
Hétfő még
- Reggel jól ledöbbentett a sydney-i túszdráma. Azt hittem, ott ilyen nincs, annyira kiesik a világból Ausztrália... Erre tessék.
- Ovi után amúgy ezer év után először elsétáltunk a Herbert Parkba játszózni, jó volt, a problémánkat viszont nem oldotta meg: délután Palika pont olyan nehezen aludt el, mint az utóbbi napokban mindig.
- Sütöttem citromos kekszet, jó lett, még Paja is majszolgatta bőszen.
- Mivel pénteken úgy látták az oviban, hogy Peti nincs túlzottan elájulva az elefánttól (jaj), ezért ma kapott egy kis doboz Legot is, amiben volt egy rabló meg egy motoros rendőr. Egész délután azzal szórakozott, majd megettem.
- El is felejtettem dokumentálni múltkor, hogy sétáltunk a buszmegállónál, ahol kinn volt egy baromi nagy filmplakát és Peti szabályosan felolvasta, hogy E-L-F. Elf, hehe...
- Megérkeztek a pénteken délután feladott képeslapjaink Magyarországra. Brutál.
- Ja és megjött AV ajándéka, A Könyv. (So, Anyway)
Palika gondok
Csak az utókornak:
- Pár napja, talán egy hete oltári szorulásos lett... Nem úgy, mint Peti, aki napokig nem kakkantott, hanem ő minden nap kakil, de olyan tankönyvi székrekedéseset. Nem változott semmi, nem kapott új kaját, elképzelésem sincs, mi történt, de nagyon sajnálom... Most 3 napja narancslébe kevert Laevolaccal inditunk, igy nagy sirások közepette szokott sikerülni a (nagy)dolog...
- Az éjszakai alvás után a nappaliak is pokoliak lettek... Eddig szépen aludt kétszer napközben: fél 11 és fél 4 körül. Néhány napja, (hete?) viszont mind a napközbeni, mind az esti altatás őrület: totál fenn van, ficereg, nyikorog, fetreng, mászik ki a kezemből... Lehet, hogy szeretné elhagyni az egyik napközbeni alvását, de nem tudom, ezt hogyan tudnánk kivitelezni, hiszen ha csak egyszer alszik, akkor azt 1-3-ig kéne logikusan, de akkor ki hozza el Petit az oviból?
Ráadásul akkor mi lesz a 1,5 óra délelőtti me-time-ommal? (Amikor ugye főzök, sütök, mosok, pakolászok, netezgetek... Áááááá...)
A hét vége
Pénteknél hagytam abba, hogy AV interjúzott este. Marha nagy volt, én ugyanis belázasodtam és 38.2-vel nyomtam megint egyedül a két gyerek vacsoráztatását és fürdetését. Altatásra AV hálistennek hazaért, úgyhogy negyed 10-kor fogtam magam és lefeküdtem egy Rubophennel és aludtam is egészen 1-ig, amikor először keltem etetni Palikát (addigra AV már 2-3x visszaringatta, de azokra csak halványan emlékszem). 1 után asszem 4-kor keltem újra, megint etettem természetesen (ne kérdezze senki, miért nem tudott AV összeütni egy tápszert este, amit éjszaka odaadhatott volna Palikának, ezek felesleges körök, hagyjuk), majd utána fél 5-től megint szunyálhattam 8-ig. Reggelre sokkal jobban lettem szerencsére, igy el tudtunk menni a magyar oviba - bár emiatt összevesztünk, mert AV szerette volna, ha itthon maradok és ő viszi Petit, de mivel millió ügyet kellett intéznem, ebbe nem mentem bele, naná, két hét van karácsonyig, ez volt az utolsó ovis nap, valószinűleg rábizom, hogy tevékenykedjen helyettem, eh... Szóval fél 10-kor elindultunk Petivel Malahide-ra (vicces volt, mert 2 fok volt, igy 20 percig kapartam a jeget a kocsiról, persze, mi mást is csinál az ember egy kiújult arcüreggyulladással, mint jeget kapar, világos), majd mivel senki más nem merészkedett az utcára rajtunk kivül, csodák csodájára szépen időre meg is érkeztünk az oviba. Miután leadtam Petit, átvettem és kifizettem a rendelt mézeskalácsokat; megkerestettem Peti pulcsiját, amit múltkor otthagytunk; elkértem a Miki ajándékát, amit nem kapott meg múlt héten, mert nem voltunk; elmentem pelust venni a Sparba, mert egy anyuka meghirdette a Nappy & Wipe cimű programot, aminek keretein belül pelust és törlőkendőt gyűjtöttünk a rászorulóknak és bár én is akartam vinni pár zacskó ellátmányt, a héten kapott kis szappankákért is igy fizettem, mert megkért a készitője, hogy a nevében is adjak le pelusokat, ahelyett, hogy kifizetném a szapónék árát; elvitettem az utolsó előtti Plukkido játékot, mert épp ott van nálam; bevásároltam a Supervaluban; feladtam a tesóméknak egy képeslapot és végül 3/4 12-kor lerogytam az ovi előtti teázó egyik székébe pár szót váltani Eszterrel. Hogy ne betegeskedjek már ennyit, ittam fél liter meleg teát és fél liter frissen facsart narancslét - nohát ennek meg is lett a böjtje, ugyanis ahogy jöttünk hazafelé, majdnem összepisiltem magam, úgyhogy miután becsülettel megálltam egy benzinkútnál és kiderült, hogy nincs wc, egyszerűen kinyitottam az autó két ajtaját és egy mellékutcában pisiltem legalább három hektolitert. 2 körül értünk haza, ekkor gyorsan rendbe kaptam a lakást, főztem egy bolognait, megebédeltünk, odaadtam az utolsó társasjátékot is a gazdájának és amig Palika nagy rábeszélések után aludt egy keveset, én is ledőltem. Fél 7-kor AV úgy döntött, nincs itthon semmi finomság, ezért elment a Lidl-be vásárolni, hiába, tudunk élni.
Vasárnap délelőtt elvittem Petit teniszre, de kiderült, hogy hopp, már vége, ugyanis minden ajtó zárva volt. Klassz. Tenisz helyett elugrottunk a Tesco-ba (ha AV boltba megy, célirányosan teszi, nem lehet nagybevásárlást bizni rá, mert húzza a száját és úgysem csinálja 100%-osan, szombat este ő valóban csak péksütiket hozott) és ezúttal Peti tündérien viselkedett, olyan volt, mint régen, nem követelőzött, nem mutogatott rá hülyeségekre, teljesen jól elvoltunk, humorizált, nevettetett, jó volt. Mire hazaértünk, AV felporszivózott és nagyjából elpakolt, majd miután elaltattuk Palettát, Petit elvitte a Családi Céges Karácsonyra. Elvileg én is mentem volna, de mivel Palika tök későn aludt el, kénytelen voltam kihagyni, háááát, nem örültem, szipp. 3/4 3-ra ért haza a banda: ettek, ittak, találkoztak Santával, öntöttek ólmot, festettek kiskardot, Legoztak, kaptak egy lufikukit, volt dizsi és bűvész (ezeket kihagyták) és feltankoltak a Sweet Shop-ból is. Jól érezték magukat, AV cseppet sem volt kiakadva, szóval feltételezem Peti a Cégnél is szépen viselkedett, örülök nagyon, remélem visszatért a jobbik esze... Ebédre császármorzsát csináltam, azt desszertként befalták, készitettem egy fél adag gyömbérszörpöt, majd mikor Paja nagy nehezen elaludt délután, én Petivel olvasgattam, AV meg piszkálgatta az egyik gitárját. Az este eseménytelenül telt, az éjszaka meg gázosan: Palika másfél óránként stabilan ébredt, jajjj. (Egy-két hete volt olyan párszor, hogy csak 3x ébredt, tök jó volt, most megint rémálom az éjjel.)
Vasárnap délelőtt elvittem Petit teniszre, de kiderült, hogy hopp, már vége, ugyanis minden ajtó zárva volt. Klassz. Tenisz helyett elugrottunk a Tesco-ba (ha AV boltba megy, célirányosan teszi, nem lehet nagybevásárlást bizni rá, mert húzza a száját és úgysem csinálja 100%-osan, szombat este ő valóban csak péksütiket hozott) és ezúttal Peti tündérien viselkedett, olyan volt, mint régen, nem követelőzött, nem mutogatott rá hülyeségekre, teljesen jól elvoltunk, humorizált, nevettetett, jó volt. Mire hazaértünk, AV felporszivózott és nagyjából elpakolt, majd miután elaltattuk Palettát, Petit elvitte a Családi Céges Karácsonyra. Elvileg én is mentem volna, de mivel Palika tök későn aludt el, kénytelen voltam kihagyni, háááát, nem örültem, szipp. 3/4 3-ra ért haza a banda: ettek, ittak, találkoztak Santával, öntöttek ólmot, festettek kiskardot, Legoztak, kaptak egy lufikukit, volt dizsi és bűvész (ezeket kihagyták) és feltankoltak a Sweet Shop-ból is. Jól érezték magukat, AV cseppet sem volt kiakadva, szóval feltételezem Peti a Cégnél is szépen viselkedett, örülök nagyon, remélem visszatért a jobbik esze... Ebédre császármorzsát csináltam, azt desszertként befalták, készitettem egy fél adag gyömbérszörpöt, majd mikor Paja nagy nehezen elaludt délután, én Petivel olvasgattam, AV meg piszkálgatta az egyik gitárját. Az este eseménytelenül telt, az éjszaka meg gázosan: Palika másfél óránként stabilan ébredt, jajjj. (Egy-két hete volt olyan párszor, hogy csak 3x ébredt, tök jó volt, most megint rémálom az éjjel.)
2014. december 14., vasárnap
Két apró
- Azon gondolkoztam, mikor Peti tegnap szinezett*, hogy mekkora királyság, hogy ő már valóban érteni fogja az angol dalszövegeket, lazán és természetesen és nem fog leragadni a levelet kaptam lájf-nál hosszú-hosszú évekig, mint a mi generációnk.
- Délután (!) mértem magam és 56,0 kg-t mutatott a mérleg.
* Szinezett és közben mutogatta a zsirkrétákat és énekelte hozzá a Hair-ből, hogy I am blaaack, I am black, I am piiiink, I am pink...
2014. december 11., csütörtök
A hét közepe
Ma reggel egyébként megjöttek a Homestore&More-ból rendelt piros diszek, hurrá, hurrá, alakulunk.
És akkor a folytatás már péntek reggel: Tegnap ovi után elmentünk és vettünk egy használt babakocsit, lábzsákkal. Mivel a fotón nem szerepelt összecsukva, mikor megláttam, mekkora baszom nagy, kicsit megbántam már a vételt, de miután 1,5 órát dugóztunk érte (alapból fél óra alatt megjártuk volna az utat, de esett a eső és az irek nem tudnak vezetni, borzalom, mit művelnek, komolyan, mondom ezt én, aki ugye nem régi iparos, de hát azért már mindennek van határa), szóval ennyi szenvedés, dugózás után már nem akartam otthagyni, nem túl őszinte mosollyal az arcomon inkább elhoztam, lesz, ami lesz. Majd valahogy megoldom: a régi Graco-t az autóban tartjuk majd mindig, ezzel meg sétálni járunk vagy nem tudom, csak €15 volt, maximum ha nagyon gáz, odaajándékozzunk valami nőjogi szervezetnek vagy ilyesmi... Amig Paja aludt, Petivel elkészitettük a házi képeslapjainkat, majd miután teljesen kivoltam a délután sikertelenségétől (vettünk egy rossz babakocsit, Palika egész délután nyűgös volt, stb stb stb), mikor megjött AV, én gyors tempóban leléptem kávézni. Eredetileg az Insomniába szerettem volna beülni, de láss csodát: az zárva volt. Fél 7-kor zárva volt. Ez a világ megérett a pusztulásra, én mondom. Mivel jó helyen lakunk, 300 méterre van az Insomniától egy Starbucks is, úgyhogy végül oda mentem, de érted, milyen már ez, hogy hétköznap fél 7-kor bezár egy népszerű kávézó... Eh, béna. Amig sütiztem, elkezdtem olvasni amúgy a French kids don't throw food-ot, de mivel csak 40-45 percet maradtam kb, nem sokáig jutottam, még szinte el sem kezdődött a sztori. A csütörtök hire egyébként, hogy nagyjából egy tiszta nap után újra taknyos vagyok, egyszerűen ott tartok, hogy felkötöm magam, mivel pillanatok kérdése és fogadjunk, hogy átadom Pajának, ami azt jelenti, hogy a mostani óránkénti kelés újra tovább romlik és majd megint 20 percenként ébredhetünk. Nem tudom, mondtam-e már, mennyire gyűlölöm ezt a telet...
Ami a karácsonyi készülődést illeti: ma végre feladom a képeslapokat a nagyszülőknek, reggel megérkeztek a szappankák az óvónéniknek (egy sajnos eltört, de rendeltem a magyar bio webshopból pár fürdőgolyót, egyet beáldozok és akkor a törött szappanka marad nálunk), ha minden igaz, estére összeirom még mit kaphatna AV meg Palika és kész, passz, lassan, de biztosan meglátom a fényt az alagút végén, érzem az ilyet.
2014. december 8., hétfő
A hét eleje
Ide fogom irni a hét eseményeit - mondjuk bizom benne, hogy nem lesz sok, elegem van a váratlan meglepetésekből, amik általában betegségek formájában érkeznek mostanság...
No szóval. Hétfőn délelőtt mivel Palika igen későn kelt és jól is aludt, bevállaltam, hogy ovi után rögtön elszaladunk a stillorgan-i Dunnes-be átvenni az online rendelt pizsimet. A számitásaim helyesnek bizonyultak, szerencsére Paja nem aludt el a kocsiban sem oda- sem visszafelé. A terveim között szerepelt, hogy a Tescoban veszek neki hosszú ujjas body-t, elvégre tél van és neki egyetlen darab sincs, de meglepő módon nem találtunk body-t a Tescoban egyáltalán. Miután átvettük a pizsamát (ami 10-es és basszus a gatyája akkora, hogy háromszor beleférek, betojok, komolyan, sosem voltam 8-as méret deréktól lefelé, sosem, nem értem, mi folyik itt... mondjuk mivel a felső rész jó, nem fogom visszavinni, csak valahogy kicseréltetem majd a gumiját, ha itt lesz AV anyukája), benéztünk a Lloyd's-ba, de mivel nem volt az a féle vitamin, amit szerettem volna, másodpercek alatt átugrottunk a Dealz-be, ahol vettem egy gombolyag fonalat (neeem, nem akarok kötni, kézműveskedéshez kell Petinek), némi csomagolt apró csokit (sajnos kiderült, hogy AV utálja a Toblerone-t, amiből az adventi kalendáriumát készitettem, úgyhogy most cserélhetem ki a csokikat más fajtákra), egy jégkaparót (reggel rá volt fagyva a jég a szélvédőre, irgalom atyja, ne hagyj el) és egy 5 méteres piros tinsel-t (mi ez magyarul? reggel óta ezen gondolkozom), mert úgy döntöttem, idén piros - max. némi arany fánk lesz. Most lassan 1 óra, indulhatunk Petiért, de előtte még össze kell irnom a teendőket, iszonyatosan le vagyok maradva, iszonyatosan... (Bár a hétvégén három dolgot is kipipálhattam: megvettem Anyuék karácsonyi ajándékát, két jegyet a Madách Szinházba (Tanulmány a Nőkről), vettem AV-nek egy könyvet a bookdepository-tól (So, Anyway) és megrendeltem az ovis Secret Santa ajándékot (minden gyerek kapott egy nevet, akinek venni kell egy kis csekélységet és a pénteken érkező Télapó ezeket a csomagokat fogja kiosztani). Mi Hugo-t kaptuk, rendeltem neki a Marks&Spencer-ből egy kis lovat (Peti szerint Hugo mindig lovakkal játszik, Elijah autózik, Christian Thomas mániás, ő meg folyton LEGO-zik haha) meg egy kis origami készletet, amiből repülőt lehet hajtogatni. Remélem eltaláltam a gyerek izlését, kiváncsi vagyok, minket ki húzott és mit kapunk...)
No már kedd van, tegnap este még rendeltem pár piros diszt a Homestore & More-ból (AV nincs elájulva, de sajnálom, idén én szeretném a fenyőfát disziteni) illetve csináltam ide egy Fűben-fában-gyógyszerekben fület, ahol próbálom összegyűjteni a házi pratikákat a kisebb téli betegségek ellen. (Röhej a köbön egyébként, hogy otthon 25 féle gyógyszer / gyógyhatású készitmény van köhögésre 0 éves kortól is, itt bakker semmi. Semmi az ég világon. Még Petinek sem tudok venni semmiféle köhögés-elleni cuccot, mert mindenki csak széttárja a kezét, hogy jaaaa, ha még csak (!) 4,5 éves semmit sem lehet adni neki, majd 6 év felett maximum. Hát bazmeg. 6 éven át meg köhögjön az a szerencsétlen. Őrület... (Hasonlóképp orrcsepp sincsen, még Petinek sem, csak a tengervizes oldat. Fülcsepp dettó. Gyakorlatilag 6 éves kor alatt csak vitaminok vannak.) No de most összeirtam egy hosszú listát AV anyukájának, bekaphatják az irek.) Szóval hol tartottam. Keddnél. AV szabin volt, igy délelőtt elment Blanchardstown-ba pénzt költeni: vett Pajának is egy kis ajándékot meg állitólag nekem is (illetve még a kocsira vett rénszarvas agancsokat meg piros orrot haha)... Mivel zöldbabfőzeléket főztem még hétfő este, mert nem tudtam, hogy itthon eszik, amig elvolt, főzhettem újra (nem szereti a zöldbabot), hát mit ne mondjak, nem örültem. Végül tojásos nokedlit ebédeltek, mert én ilyen sztár vagyok, de biztos, ami biztos, kikérdeztem, mikor lesz még szabin karácsonyig, csak hogy ne járjak igy újra, hogy kétfelé ebédeltetek. Délután Petivel bebuszoztunk a városba, ami rettenetes élmény volt, egész megutáltam az embereket. Ballsbridge azért jó, mert tök elit, itt nálunk senki sem jár mackógatyában az utcán például, úgyhogy most, hogy ezer év után újra bemerészkedtem a nép közé, szörnyű volt látni, milyen lepukkant emberek vannak, jááááj, hát borzasztó volt, pedig én sem esélyiben meg tűsarkúban tologatom Palikát a babakocsiban, ezt azért tisztázzuk. Eredetileg a Wolfe Tone Square-en lévő kis vásárt akartuk megnézni, de miután odavándliztunk, kiderült, hogy zárva van (óóó, irek, istenem, kiirják, hogy minden nap 12-19-ig nyitva van a christmas market és 4 órakor halál meg hullaszag van, eh), úgyhogy vásározás helyett bementünk a lengyel boltba zöldbabért (azért is) meg Petinek Kubuért, majd a Dunnes-ben vettünk Pajának 5 body-t és húztunk is haza az őrületből. Itthon észrevettem, hogy bár hosszú ujjas body-t szerettem volna, sikerült rövid ujjasat hozni, marha nagy, vihetjük vissza, úgyhogy kimondhatom, hogy ez a kis kiruccanásunk a városba egy az egyben katasztrofálisan sikerült. Este AV sütött palacsintát, az mondjuk jól esett illetve haladtam is a dolgaimmal, végre összeirtam, mit hozzon a nagyi, ha jön karácsonykor.
Most szerda van, ebédünk ugyan még nincs, de már haszonba tettem a napot, ugyanis foglaltam időpontot egy fodrászhoz Petinek meg magamnak egyszerre (jövő csütörtök negyed 3); rendeltem három mézeskalács szivet az óvónőknek karácsonyi ajándék gyanánt, majd megszerveztem, hogy egy ismerős elhozza nekem a magyar oviba; elmentünk Palikával Blackrock-ba Hugo ajándékáért (M&S-ből rendeltem lovat meg egy papirrepülőt ugye) és ha már ott jártunk, a Bootsban vettem egy vagon vitamint, mert most 3 for 2 akció van. Itt tartunk most. Este AV céges vacsorára megy, hosszú lesz tehát a napom, de nem is baj, mert rengeteg dolog van még: mosni, teregetni, hajtogatni, epilálni, képeslapot késziteni a nagyszülőknek, visszavinni a rövidujjas body-kat a Dunnes-be, bevásárolni a Tesco-ban, főzni, begyúrni egy adag mézeskalácsot ésatöbbi ésatöbbi ésatöbbi. (Egyébként azon filózom, hogy rendelni kéne karácsonyra aprósütiket, nem akarok ugyanis a konyhában szenvedni... Vagy esetleg még a karácsonyi menüt is házhoz hozathatnánk, ugyanis a M&S-ben és a Dunnesben is láttam, hogy kiszállitják a kész kajákat, ha 15-ig megrendeljük... Ha már nincs babysitterünk, takaritónőnk, szakácsnőnk vagy cukrászunk legyen ugye. Most nem? De.)
No délután van, az idegeim rojtosak, de voltunk ovi után Nutgrove-ban, visszavittük a bodykat (kicseréltük hosszú ujjasra) és vásároltunk is a Tescoban. Bár igyekeztem türelmes lenni, Peti az agyamra ment, mert két dologgal tud kikergetni a világból mostanság itthon is és ha máshol vagyunk ott is és mindkettőt csúcsra járatta ma.
1) Piszkálja Palikát. Vagyis nem piszkálja, nem bántja vagy ilyesmi, hanem csak játszana vele. Megőrjit ezzel. Nem értem, miért nem hagyja a fenébe, miért nem tud lekopni róla, miért kell folyton ott sündörögnie körülötte. Paja - Petivel ellentétben - néha teljesen jól elvan magában, pakolgat, rakosgat, csörgőzget (szerintem ő is nagyon emberközpontú, nagyon igényli, hogy valakivel legyen, nem szeret egyedül lenni, DE még mindig jobban elvan magában, mint Peti, ami szerintem roppant szánalmas, mivel az egyik 1 éves sincs, a másik meg 4,5...), szóval Palika játszik egyedül, csendben, rendben, mire Peti leül mellé és azonnal vége az idillnek, jön az orditás, amit meg is értek, mert én is rühellem, ha akaratom ellenére valaki nem hagy békén - még ha jószándékkal is teszi ezt. Nem tudom, mit kezdjek vele, sosem telepedtem rá, mindig is erőltettem a szabad játékot és most itt tartunk, még mindig, hogy szó szerint egy percre sincs el magában, őt mindig nézni kell(ene), mellette mindig ott kell(ene) ülni és rá mindig figyelni kell(ene). Totál antiautista. Én meg totál kétségbe vagyok esve, hol rontottuk el, hogyhogy ilyen ragacs még ennyi idősen is.
2) Iszonyat erőszakos. Unom, halálosan unom, hogy hiába vagyok következetes, évek óta ugyanazokat a köröket futjuk. Mindig. Példa: Ha megérkezünk valahonnan, mindig első a kézmosás és mégis, az esetek nagy részében cirkuszol, hátha kibújhatna alóla. Mintha legalábbis savval kéne kezet mosnia, komolyan. Nem fér a fejembe, hogy mit képzel, hogy majd egyszer csak egy napon azt mondom, hogy no jó, akkor egyél csak koszos kézzel? Hiszen ilyenre sosem volt példa. Akkor miért kell még mindig, folyton akadékoskodnia, miért kell kötnie az ebet karóhoz, miért kell bepróbálkoznia? De ugyanez az élet minden területén... Már irtam ezerszer, hogy a boltba járás mostanság pokol vele, mert folyamatosan követelőzik. Holott nagyon jól tudja, hogy ha kap is valami apróságot, akkor egyetlen egy dolgot kap, nem kettőt, nem hármat, egyet. Egyet. EGYET. És mégis. Minden szarra rámutat, hogy ő ezt meg ezt meg ezt szeretné. És ha nem kapja meg mindet (mert persze nem kapja meg, általában max 2 eurót vagyok hajlandó beáldozni extrákra), elkezd szenvedni, hisztizni és követelőzni. Legszivesebben képen törölném ilyenkor, komolyan. Mondjuk képen törlés helyett most azt találtam ki, hogy megfelezzük a karácsonyi ajándékait, egyszerűen nem izgat most már, mit szól hozzá. Hátha az a baj, hogy előbb-utóbb mindig minden vágya teljesül, mindig mindent megkap, amit nagyon szeretne. (És itt most nem hülyeségekre kell gondolni, amiket csak úgy légből kapva kitalál, azokat természetesen hanyagoljuk; hanem ha látjuk, hogy valamit visszatérően emleget, akkor azt előbb-utóbb, szülinapra - karácsonyra - húsvétra megkapja.) Lehet, hogy itt van a kutya elásva... Nekem sosem nyalták ki igy a fenekem (és AV-jét sem), mi karácsonyra általában ruhát, cipőt kaptunk meg egy darab játékot és kész, szevasz. A mai napig tudok olyan játékokat emlegetni, amiket nem kaptam meg sosem és nem hiszem, hogy sérült volna emiatt a lelkem... Viszont követelőző sem lettem... Meg kell tanulnia, hogy nem lehet minden az övé, amit kinéz magának. A saját érdekében is.
No, jól kipuffogtam magam, fel is kelt Palika, vár az esti műszak...
No szóval. Hétfőn délelőtt mivel Palika igen későn kelt és jól is aludt, bevállaltam, hogy ovi után rögtön elszaladunk a stillorgan-i Dunnes-be átvenni az online rendelt pizsimet. A számitásaim helyesnek bizonyultak, szerencsére Paja nem aludt el a kocsiban sem oda- sem visszafelé. A terveim között szerepelt, hogy a Tescoban veszek neki hosszú ujjas body-t, elvégre tél van és neki egyetlen darab sincs, de meglepő módon nem találtunk body-t a Tescoban egyáltalán. Miután átvettük a pizsamát (ami 10-es és basszus a gatyája akkora, hogy háromszor beleférek, betojok, komolyan, sosem voltam 8-as méret deréktól lefelé, sosem, nem értem, mi folyik itt... mondjuk mivel a felső rész jó, nem fogom visszavinni, csak valahogy kicseréltetem majd a gumiját, ha itt lesz AV anyukája), benéztünk a Lloyd's-ba, de mivel nem volt az a féle vitamin, amit szerettem volna, másodpercek alatt átugrottunk a Dealz-be, ahol vettem egy gombolyag fonalat (neeem, nem akarok kötni, kézműveskedéshez kell Petinek), némi csomagolt apró csokit (sajnos kiderült, hogy AV utálja a Toblerone-t, amiből az adventi kalendáriumát készitettem, úgyhogy most cserélhetem ki a csokikat más fajtákra), egy jégkaparót (reggel rá volt fagyva a jég a szélvédőre, irgalom atyja, ne hagyj el) és egy 5 méteres piros tinsel-t (mi ez magyarul? reggel óta ezen gondolkozom), mert úgy döntöttem, idén piros - max. némi arany fánk lesz. Most lassan 1 óra, indulhatunk Petiért, de előtte még össze kell irnom a teendőket, iszonyatosan le vagyok maradva, iszonyatosan... (Bár a hétvégén három dolgot is kipipálhattam: megvettem Anyuék karácsonyi ajándékát, két jegyet a Madách Szinházba (Tanulmány a Nőkről), vettem AV-nek egy könyvet a bookdepository-tól (So, Anyway) és megrendeltem az ovis Secret Santa ajándékot (minden gyerek kapott egy nevet, akinek venni kell egy kis csekélységet és a pénteken érkező Télapó ezeket a csomagokat fogja kiosztani). Mi Hugo-t kaptuk, rendeltem neki a Marks&Spencer-ből egy kis lovat (Peti szerint Hugo mindig lovakkal játszik, Elijah autózik, Christian Thomas mániás, ő meg folyton LEGO-zik haha) meg egy kis origami készletet, amiből repülőt lehet hajtogatni. Remélem eltaláltam a gyerek izlését, kiváncsi vagyok, minket ki húzott és mit kapunk...)
No már kedd van, tegnap este még rendeltem pár piros diszt a Homestore & More-ból (AV nincs elájulva, de sajnálom, idén én szeretném a fenyőfát disziteni) illetve csináltam ide egy Fűben-fában-gyógyszerekben fület, ahol próbálom összegyűjteni a házi pratikákat a kisebb téli betegségek ellen. (Röhej a köbön egyébként, hogy otthon 25 féle gyógyszer / gyógyhatású készitmény van köhögésre 0 éves kortól is, itt bakker semmi. Semmi az ég világon. Még Petinek sem tudok venni semmiféle köhögés-elleni cuccot, mert mindenki csak széttárja a kezét, hogy jaaaa, ha még csak (!) 4,5 éves semmit sem lehet adni neki, majd 6 év felett maximum. Hát bazmeg. 6 éven át meg köhögjön az a szerencsétlen. Őrület... (Hasonlóképp orrcsepp sincsen, még Petinek sem, csak a tengervizes oldat. Fülcsepp dettó. Gyakorlatilag 6 éves kor alatt csak vitaminok vannak.) No de most összeirtam egy hosszú listát AV anyukájának, bekaphatják az irek.) Szóval hol tartottam. Keddnél. AV szabin volt, igy délelőtt elment Blanchardstown-ba pénzt költeni: vett Pajának is egy kis ajándékot meg állitólag nekem is (illetve még a kocsira vett rénszarvas agancsokat meg piros orrot haha)... Mivel zöldbabfőzeléket főztem még hétfő este, mert nem tudtam, hogy itthon eszik, amig elvolt, főzhettem újra (nem szereti a zöldbabot), hát mit ne mondjak, nem örültem. Végül tojásos nokedlit ebédeltek, mert én ilyen sztár vagyok, de biztos, ami biztos, kikérdeztem, mikor lesz még szabin karácsonyig, csak hogy ne járjak igy újra, hogy kétfelé ebédeltetek. Délután Petivel bebuszoztunk a városba, ami rettenetes élmény volt, egész megutáltam az embereket. Ballsbridge azért jó, mert tök elit, itt nálunk senki sem jár mackógatyában az utcán például, úgyhogy most, hogy ezer év után újra bemerészkedtem a nép közé, szörnyű volt látni, milyen lepukkant emberek vannak, jááááj, hát borzasztó volt, pedig én sem esélyiben meg tűsarkúban tologatom Palikát a babakocsiban, ezt azért tisztázzuk. Eredetileg a Wolfe Tone Square-en lévő kis vásárt akartuk megnézni, de miután odavándliztunk, kiderült, hogy zárva van (óóó, irek, istenem, kiirják, hogy minden nap 12-19-ig nyitva van a christmas market és 4 órakor halál meg hullaszag van, eh), úgyhogy vásározás helyett bementünk a lengyel boltba zöldbabért (azért is) meg Petinek Kubuért, majd a Dunnes-ben vettünk Pajának 5 body-t és húztunk is haza az őrületből. Itthon észrevettem, hogy bár hosszú ujjas body-t szerettem volna, sikerült rövid ujjasat hozni, marha nagy, vihetjük vissza, úgyhogy kimondhatom, hogy ez a kis kiruccanásunk a városba egy az egyben katasztrofálisan sikerült. Este AV sütött palacsintát, az mondjuk jól esett illetve haladtam is a dolgaimmal, végre összeirtam, mit hozzon a nagyi, ha jön karácsonykor.
Most szerda van, ebédünk ugyan még nincs, de már haszonba tettem a napot, ugyanis foglaltam időpontot egy fodrászhoz Petinek meg magamnak egyszerre (jövő csütörtök negyed 3); rendeltem három mézeskalács szivet az óvónőknek karácsonyi ajándék gyanánt, majd megszerveztem, hogy egy ismerős elhozza nekem a magyar oviba; elmentünk Palikával Blackrock-ba Hugo ajándékáért (M&S-ből rendeltem lovat meg egy papirrepülőt ugye) és ha már ott jártunk, a Bootsban vettem egy vagon vitamint, mert most 3 for 2 akció van. Itt tartunk most. Este AV céges vacsorára megy, hosszú lesz tehát a napom, de nem is baj, mert rengeteg dolog van még: mosni, teregetni, hajtogatni, epilálni, képeslapot késziteni a nagyszülőknek, visszavinni a rövidujjas body-kat a Dunnes-be, bevásárolni a Tesco-ban, főzni, begyúrni egy adag mézeskalácsot ésatöbbi ésatöbbi ésatöbbi. (Egyébként azon filózom, hogy rendelni kéne karácsonyra aprósütiket, nem akarok ugyanis a konyhában szenvedni... Vagy esetleg még a karácsonyi menüt is házhoz hozathatnánk, ugyanis a M&S-ben és a Dunnesben is láttam, hogy kiszállitják a kész kajákat, ha 15-ig megrendeljük... Ha már nincs babysitterünk, takaritónőnk, szakácsnőnk vagy cukrászunk legyen ugye. Most nem? De.)
No délután van, az idegeim rojtosak, de voltunk ovi után Nutgrove-ban, visszavittük a bodykat (kicseréltük hosszú ujjasra) és vásároltunk is a Tescoban. Bár igyekeztem türelmes lenni, Peti az agyamra ment, mert két dologgal tud kikergetni a világból mostanság itthon is és ha máshol vagyunk ott is és mindkettőt csúcsra járatta ma.
1) Piszkálja Palikát. Vagyis nem piszkálja, nem bántja vagy ilyesmi, hanem csak játszana vele. Megőrjit ezzel. Nem értem, miért nem hagyja a fenébe, miért nem tud lekopni róla, miért kell folyton ott sündörögnie körülötte. Paja - Petivel ellentétben - néha teljesen jól elvan magában, pakolgat, rakosgat, csörgőzget (szerintem ő is nagyon emberközpontú, nagyon igényli, hogy valakivel legyen, nem szeret egyedül lenni, DE még mindig jobban elvan magában, mint Peti, ami szerintem roppant szánalmas, mivel az egyik 1 éves sincs, a másik meg 4,5...), szóval Palika játszik egyedül, csendben, rendben, mire Peti leül mellé és azonnal vége az idillnek, jön az orditás, amit meg is értek, mert én is rühellem, ha akaratom ellenére valaki nem hagy békén - még ha jószándékkal is teszi ezt. Nem tudom, mit kezdjek vele, sosem telepedtem rá, mindig is erőltettem a szabad játékot és most itt tartunk, még mindig, hogy szó szerint egy percre sincs el magában, őt mindig nézni kell(ene), mellette mindig ott kell(ene) ülni és rá mindig figyelni kell(ene). Totál antiautista. Én meg totál kétségbe vagyok esve, hol rontottuk el, hogyhogy ilyen ragacs még ennyi idősen is.
2) Iszonyat erőszakos. Unom, halálosan unom, hogy hiába vagyok következetes, évek óta ugyanazokat a köröket futjuk. Mindig. Példa: Ha megérkezünk valahonnan, mindig első a kézmosás és mégis, az esetek nagy részében cirkuszol, hátha kibújhatna alóla. Mintha legalábbis savval kéne kezet mosnia, komolyan. Nem fér a fejembe, hogy mit képzel, hogy majd egyszer csak egy napon azt mondom, hogy no jó, akkor egyél csak koszos kézzel? Hiszen ilyenre sosem volt példa. Akkor miért kell még mindig, folyton akadékoskodnia, miért kell kötnie az ebet karóhoz, miért kell bepróbálkoznia? De ugyanez az élet minden területén... Már irtam ezerszer, hogy a boltba járás mostanság pokol vele, mert folyamatosan követelőzik. Holott nagyon jól tudja, hogy ha kap is valami apróságot, akkor egyetlen egy dolgot kap, nem kettőt, nem hármat, egyet. Egyet. EGYET. És mégis. Minden szarra rámutat, hogy ő ezt meg ezt meg ezt szeretné. És ha nem kapja meg mindet (mert persze nem kapja meg, általában max 2 eurót vagyok hajlandó beáldozni extrákra), elkezd szenvedni, hisztizni és követelőzni. Legszivesebben képen törölném ilyenkor, komolyan. Mondjuk képen törlés helyett most azt találtam ki, hogy megfelezzük a karácsonyi ajándékait, egyszerűen nem izgat most már, mit szól hozzá. Hátha az a baj, hogy előbb-utóbb mindig minden vágya teljesül, mindig mindent megkap, amit nagyon szeretne. (És itt most nem hülyeségekre kell gondolni, amiket csak úgy légből kapva kitalál, azokat természetesen hanyagoljuk; hanem ha látjuk, hogy valamit visszatérően emleget, akkor azt előbb-utóbb, szülinapra - karácsonyra - húsvétra megkapja.) Lehet, hogy itt van a kutya elásva... Nekem sosem nyalták ki igy a fenekem (és AV-jét sem), mi karácsonyra általában ruhát, cipőt kaptunk meg egy darab játékot és kész, szevasz. A mai napig tudok olyan játékokat emlegetni, amiket nem kaptam meg sosem és nem hiszem, hogy sérült volna emiatt a lelkem... Viszont követelőző sem lettem... Meg kell tanulnia, hogy nem lehet minden az övé, amit kinéz magának. A saját érdekében is.
No, jól kipuffogtam magam, fel is kelt Palika, vár az esti műszak...
Hétvége
Szombaton egy röpke Mikulásozás után (mindkét gyerek megkapta ugyan az ajándékokat, de csak Peti értékelte a Mikulás igyekezetét, Palika még túlságosan is kivolt) AV elvitte Pipit a Rathfarnham-os játszótérre. Nem maradtak sokáig, mert baromi hideg volt és fújt a szél, úgyhogy némi hintázás után inkább fogták magukat és elautóztak Nutgrove-ba, ahol feltankoltak péksütiből a Lidlben, majd átmentek a Homestore & More-ba némi karácsonyi dekorért, mert most minden fél áron van. (Hoztak egy világitós ablakdiszt, Peti szobájába egy égősort meg egy Télapó hivó harangot.) Az autótól felfelé jövet Petivel történt egy kis baleset: miközben nagyban rázta a harangot, orra esett és a szája felett meg a homlokán (ezt igy hogy?) felhasitotta a bőrt, úgyhogy volt sirás-rivás, de azért annyira nem volt vészes a dolog, mert pár perc múlva már vigan rohangált a kis sérült fel s alá hangosan orditva, hogy én vagyok Bajuszka, én vagyok Bajuszka... (Szegény tényleg olyan, mint Salvador Dali per pillanat, hetyke kis sebbajusza van bal oldalon a szája felett.) Ebédre székelykáposztát ettünk, majd kicsit közösen játszottunk és mikor Palika elaludt, Petit felkaptam és elmentünk a dun laoghaire-i Karácsonyi Vásárra. Ezt a vásárt persze nem úgy kell elképzelni, mint egy otthoni vagy európai vásárt, neeeem, itt volt 8-10 kis házikó, amiben helyi kézművesek árultak, volt egy karácsonyfa árus, egy kávé és forralt bor árus (2 deci mulled wine €4, haha) és két kis gyerek körhinta. Bár arra számitottam, hogy alig fogok tudni parkolni, legnagyobb döbbenetemre totál üres volt az egész város. Teljesen lazán megálltam az első helyen, ahol szoktunk, két perc alatt odasétáltunk a kisházakhoz és tádááám, már vásároztunk is. Először Peti felült mindkét hintára (egy kis csészés forgó volt meg egy kézzel hajthatós járműves), majd beültünk az Insomniába és mig én ittam egy koffeinmentes latte-t, Peti evett egy citromos muffint. Hálistennek mire végeztünk már nem izgatták Pipettát a körhinták, körbemehettünk a házikókon, felmérni, ki mit árul. (Eszembe jutott, hogy az oviba kéne vinni az óvónőknek némi kis karácsonyi apróságot, jajj, még ez is.) Miután alaposan megnéztünk minden árust, kicsit játszótereztünk a mini játszón, majd tűztünk haza.
A vasárnap délelőtt hasonlóan alakult: AV elvitte Petit játszózni, szóval Apa-Fiú napoztak. Ezúttal a Phoenix Park-ba mentek, a kis játszóra, majd benéztek Farmleigh-re is, ahol csakúgy, mint 3 éve (óóó, már 3 éve), megkukkantották a kis jászolt, kezet fogtak Santa-val, körbeszaladtak a házon és vettek pár muffint a vásáron. (Ott is van ugyanis hétvégente karácsonyi vásár, igaz, hasonlóan picike, mint mindenhol máshol.) Hazafelé beugrottak a magyar boltba, vettek szaloncukrot, islert (nyammm), néhány őszilét és természetesen Túró Rudit. Ebédre fokhagymás csirkemellet ettünk sült krumplival, majd utána szokás szerint játszottunk egy adagot. Mivel Palika nem akart még 4 körül sem elaludni, mivel amúgy is szerettem volna vásárolni, először elvittem autózni a Poolbeghez, ahol szunyált egy fél órácskát, szippantott némi tengeri levegőt, majd a Ringsend-en keresztül (azért mentünk arra, hogy megnézhessem A Kidiszitett Házat) elgurultunk a Tesco-ba, mert kenyérhiányunk volt. 6 körül értünk haza, addigra AV-ék felszerelték Peti ágya köré az égősort, úgyhogy most már igazán ünnepélyes lett a kis szobája, hurrá. Az este és az éjjel egész csendesen telt: bár Palika orra még mindig totál brutál (én nem értem, hogy létezhet olyan gyerek a földön, akit levernek a betegségek, nálunk mindkét pulya fele annyit alszik, ha beteg, mint ha nem...), szóval bár még igencsak taknyos őkelme, valami csoda folytán csak négyszer kelt este 9 és reggel 8 között, éljen, éljen, éljen, el sem hiszem.
2014. december 7., vasárnap
Amúgy
Pontosan 6 éve, hogy életemben először leszálltam Dublinban. Egyedül. (AV már itt volt csütörtök óta - 2008-ban ugyanigy estek a napok, december 7-e vasárnap volt, 4-e pedig csütörtök.)
Random képek
 |
| Ezt a házat még 2008-ban fedeztük fel, adományokat gyűjtenek |
 |
| Caught in the act by Peti |
 |
| Gyógyszereink... |
 |
| Palikával vásárolunk |
 |
| Ez jellegzetes Peti poén: Véletlenszerűen ráirt egy P betűt egy hivatalos iratra |
 |
| Ennyi a rajztudása... Megjelent a haj, az orr és a kezek |
 |
| Mondjuk ezt szeretem a konyhában, hogy délelőtt igy besüt a nap (már ha süt)... |
Csakazértis!
Már irtam, hogy úgy érzem, Palikában van egy csakazértis faktor, hogy megmutassa, hogy hiába fiú ő is, egyszerűen homlokegyenest Peti ellentéte. Mostanság elkezdett felmászni a bútorokra. Tegnap a kanapéra küzdötte fel magát, ma a két lépcsős fellépőkére a fürdőszobában. Nagyon durva, nekem sosem volt mászós gyerekem, Peti a játszótéren sem mászókázik, mindenhol nekem kell segiteni nagyjából, utálja az ilyen dolgokat, mindig is utálta, úgyhogy most csak lesek Paján, miket művel. Jajj, mi vár még rám.
2014. december 6., szombat
Szép Mikulás
- Mióta Paja is elkapta ezt a szart (szerda este óta - most szombat reggel van, vagyis 2,5 napja), 20 percnél többet nem aludt egy húzásra - se éjjel, se nappal. Nem kap levegőt, fulladozik, köhög, fáj a hasa (!) és roppant szorulása van (!). Egész éjjel tekereg, kiabál, nyög, enni nem eszik (szia mellgyulladás!), ha sikerül is letenni, 20 perc után újra fenn van és sir. Mondjuk a láza legalább elmúlt, tegnap napközben már csak 37,3 volt, szóval ezúttal valami k*rva virussal van dolgunk, gyű-lö-löm ezt az évet, undoritó, szar, fos év.
- Megjött. (Úgy érzem, 30 napból 15-öt megvan, nem értem, hogy van ez. Ráadásul a hasam is fáj, ami soha nem volt rám jellemző.)
- Mindenki feszült, veszekszik mindenkivel, Peti elviselhetetlenül szemtelen lett, fikáz folyton mindent, AV szintén, tegnap este próbáltam főzni életemben először székelykáposztát, azon is kiakadt, hogy minek töltök ennyi időt a konyhában... (Mondjuk ezen szokott, amivel abszolút kiveri nálam a biztositékot, mert 1) aki nálam gyorsabban főz / süt, az hazudik 2) nem magamnak főzök / sütök bssza meg...)
- Minden szempontból elegem van, minden.
2014. december 5., péntek
Zsivány
Peti fésülgeti Paját a szőrös kefével, majd mikor kész:
- Úristen, jajj, de szép lett!
- Te, ha valaki rosszalkodik, akkor annak virgácsot hoz a Mikulás...
- (oldalra pillant) Hallod ezt Palika?
- Úristen, jajj, de szép lett!
- Te, ha valaki rosszalkodik, akkor annak virgácsot hoz a Mikulás...
- (oldalra pillant) Hallod ezt Palika?
2014. december 3., szerda
Plusz
Remélem mindenki sejti, mi a következő update: Igen, Palika is lázas. No comment.
Amúgy azt még nem is irtam, hogy ugye rendeltem pár cuccot múlt héten a sportdirect-től, hétfőn meg is jött a csomag és bakter egyetlen egy rendelt cumó sem jó rám. A cipő kicsi (38-as, de alig fér bele a lábam, pfff, idióták, világéletemben 38-as cipőt hordtam), a mackógatyó, a pulcsi és a kapcnis felső nagy. Pedig a macigatya 10-es, a pulcsi meg a felső meg 12-es. Álmomban nem rendeltem volna 8-as nadrágot meg 10-es felsőket, hát ez Anglia basszus, nem Amerika. (Onnan tudom, hogy kisebb méretet kell rendelni.) Eh. Komolyan, kedvem lenne hizni. Most adhatom el mindet fél áron. (Visszaküldeni egy vagyon lenne és ha rendelek is más méretet, vajon az jó lesz? Nem.)
Amúgy azt még nem is irtam, hogy ugye rendeltem pár cuccot múlt héten a sportdirect-től, hétfőn meg is jött a csomag és bakter egyetlen egy rendelt cumó sem jó rám. A cipő kicsi (38-as, de alig fér bele a lábam, pfff, idióták, világéletemben 38-as cipőt hordtam), a mackógatyó, a pulcsi és a kapcnis felső nagy. Pedig a macigatya 10-es, a pulcsi meg a felső meg 12-es. Álmomban nem rendeltem volna 8-as nadrágot meg 10-es felsőket, hát ez Anglia basszus, nem Amerika. (Onnan tudom, hogy kisebb méretet kell rendelni.) Eh. Komolyan, kedvem lenne hizni. Most adhatom el mindet fél áron. (Visszaküldeni egy vagyon lenne és ha rendelek is más méretet, vajon az jó lesz? Nem.)
Napok
A vasárnapot itthon töltöttük mindnyájan, izgultunk közösen, hogy Peti láza végre lemegy-e 38 alá... Hétfőn ugye óriási programunk volt: a GP-nél voltunk (újabb €100 huss, €40 Peti miatt, €60 meg miattam), de mivel délután már igen le voltam pukkanva, semmi mást nem tudtunk csinálni, pedig AV itthon volt. (Mondjuk estére jól össze is vesztünk, mert komolyan, hiába segitett egy csomót, frászt kaptam tőle. Nonstop szidta Palikát, a világ legédesebb gyerekét, a szivem csücskét, mert sokat akart kézben lenni (10 hónapos bakker, persze, hogy szeret karban ülni), úgyhogy a végén, 7 óra körül mondtam, hogy oké, leszarom, mit nekem 38 fokos láz, mostantól csak nálam van Paja, mert nem tűröm, hogy úgy beszéljen róla, mint egy ötödik kerékről... Majd én cipelem, etetem, fürdetem, altatom egyedül, kelek hozzá éjszaka,
Ma hála istennek Peti megint volt oviban, bár úgy köhögött, mint aki kehes (adtam neki háromféle gyógyszert rá, nem, nem, nem birom ki, ha megint itthon marad, ha nincs láza és be van ide zárva, teljesen kettyó és betegen még annyi türelmem sincs hozzá, mint amúgy).
Itt tartunk, betegeskedünk, jobb időkre várunk...
Helyzet
Hááát, én nem tudom, mikor voltam legutóbb ilyen rosszul fizikailag. Mint mondtam, elegem van és ez azóta sem változott. A náthám kb két hete tombol, folyik az orrom, de ez még hagyján, most már napok óta (vasárnap óta) 38 körül van a lázam és hétfő óta meghalok, úgy fáj a bal fülem meg az egész arcom. Vagyis a bal arcom. Igy végig: a fogaim, az arcom, a homlokom, a szemem. Hétfőn voltunk megint a GP-nél, Peti akkorra egész jól lett, már csak hőemelkedése volt, úgyhogy nem kapott antibiotikumot megint, a dokinő szerint biztosan valami virust nyelt be szegény ezúttal, hát repes a szivem, komolyan. Tegnap már nem volt láza mondjuk hálistennek, de elkezdett a változatosság kedvéért szárazon köhögni. Fogadjunk, hogy hétvégére ismét belázasodik, de akkor felkötöm magam. Ami engem illet, a GP szerint fülgyulladásom van, adott rá antibiotikumot, hétfő óta szedem is becsülettel, de egyre szarabbul vagyok úgy érzem. No nem, hazudok, tegnap egész jól voltam délelőtt, de délután óta rohamosan romlok, mert hétfőn még csak erős fülfájással ébredtem, most meg már a fél fejem kész van. Az antibiotikum mellett Panadolon élek, de most speciel nem is érzem, hogy segitene, pedig már vagy fél órája bekaptam egyet. Brühühühühüüü.
Hogy szinesitsük a képet, Palika tegnap óta folyton a fülét fogdossa, szerintem átvette tőlem ezt a szart, ráadásul szerencsétlen tegnap még a kádban is elcsúszott és amellett, hogy elharapta a felső ajkát, úgy látom, hogy egy darabka le is tört a bal metszőfogából... Idő kérdése volt amúgy egy ilyen baleset, mert folyton álldigál a kádban és mivel csúszik a lába, óriásiakat esik is, de eddig mindig valahogy arccal felfelé érkezett a kádba, most viszont csinosan lefejelte a kád szélét csórikám. Sosem volt még velünk ilyen, jól be is ijedtem, mert pillanatok alatt ömlött a vér a szájából (jaj), először rá sem mertem nézni, megvannak-e még a nagy kinlódások árán megszerzett kis fogai, de öltöztetéskor láttam, hogy hálistennek ott van mind a helyén, csak hát mintha egy darabka hiányozna az egyikből... (Nem is biztos ez, de valahogy úgy látom.)
Szóval igy vagyunk, rettenet, borzalom, kinok kinja, fúj.
Hogy szinesitsük a képet, Palika tegnap óta folyton a fülét fogdossa, szerintem átvette tőlem ezt a szart, ráadásul szerencsétlen tegnap még a kádban is elcsúszott és amellett, hogy elharapta a felső ajkát, úgy látom, hogy egy darabka le is tört a bal metszőfogából... Idő kérdése volt amúgy egy ilyen baleset, mert folyton álldigál a kádban és mivel csúszik a lába, óriásiakat esik is, de eddig mindig valahogy arccal felfelé érkezett a kádba, most viszont csinosan lefejelte a kád szélét csórikám. Sosem volt még velünk ilyen, jól be is ijedtem, mert pillanatok alatt ömlött a vér a szájából (jaj), először rá sem mertem nézni, megvannak-e még a nagy kinlódások árán megszerzett kis fogai, de öltöztetéskor láttam, hogy hálistennek ott van mind a helyén, csak hát mintha egy darabka hiányozna az egyikből... (Nem is biztos ez, de valahogy úgy látom.)
Szóval igy vagyunk, rettenet, borzalom, kinok kinja, fúj.
2014. november 30., vasárnap
Amúgy
Tegnap voltunk Magyar Oviban, ott még minden jó volt, attól eltekintve, hogy hallani nem hallottam a takonytól, de egyébként nagy móka volt: mig Peti ovizott, mi beültünk Eszterrel az Insomnia-ba lazulni, majd bevásároltunk és örültem, hogy jól vagyunk. Hazafelé beugrottunk a portmarnock-i játszóra kicsit, Peti hintázott, én fotóztam, majd siettünk haza felváltani AV-t, aki ezúttal elég.jól viselte Palikát. Délután már éreztem, hogy gyengülök, úgyhogy ledőltem, mig Paja aludt, de az igazi kegyelemdöfés este jött, Peti lázával. Tudom, vannak sokkal szerencsétlenebb családok is nálunk meg vannak nagyobb tragédiák, de bakker. Miért kellett most ez megint? Miért vagyunk ilyen bénák, miért ilyen nyögve-nyelős az egész élet?
Elegem van
Tegnap este megint belázasodott Peti, 38,7-tel feküdt, éjjel hányt és reggel is 38,8-cal ébredt. Mindezt az antibiotikum-kúra után. Palikának fél napot adok még egészségesen. (Egészségesen? Az orra még mindig folyik és köhög is.) Az én náthám is egyre rosszabb, napok óta hőemelkedéssel vonszolom magam, ma is, tegnap is aludtam délután, mig AV elvitte sétálni Paját. Ilyenkor annyira rühellem ezt a külföldi létet, senki, senki nem segit, itt vagyunk négyen, mint az ujjunk és totál kilátástalan az egész.
Ennek örömére az előbb rendeltem €25 értékben vitamint és probiotikumot a gyerekeknek*, hátha... Teljesen le vagyunk törve, nem akarom, hogy március-áprilisig ez legyen, hogy hol az egyik, hol a másik, hol mindkettő beteg.
* Kicsit megszaladt a kezem mostanság rendelésileg, hét közepén ugye rendeltem egy pár dolgot a Sportsdirect-től, péntek este online vettem a Dunnesben egy pizsamát magamnak meg a Marks & Spencer-ből egy csizmát, most meg ez... Asszem AV kezd kitagadni.
Ennek örömére az előbb rendeltem €25 értékben vitamint és probiotikumot a gyerekeknek*, hátha... Teljesen le vagyunk törve, nem akarom, hogy március-áprilisig ez legyen, hogy hol az egyik, hol a másik, hol mindkettő beteg.
* Kicsit megszaladt a kezem mostanság rendelésileg, hét közepén ugye rendeltem egy pár dolgot a Sportsdirect-től, péntek este online vettem a Dunnesben egy pizsamát magamnak meg a Marks & Spencer-ből egy csizmát, most meg ez... Asszem AV kezd kitagadni.
2014. november 28., péntek
Szokásos, hol jártunk zizzenet
Nem igazán értem, hová rohannak a napok, de sebaj.
Szerdán ovi után mindkét gyerekkel felfegyverkezve elmentünk a Nutgrove-ba, mert szerettem volna venni adventi naptárat Petinek, az adventi koszorúra gyertyákat meg néhány karácsonyi sütikiszúrót illetve vissza kellett vinnem a Dunnes-be is valamit. A Penney's-ben kezdtünk, ahol a fenti dolgok persze nem voltak, de találtam Pajának egy aranyos kis kötött pulcsit, €3-ért, hurrá. Innen átvágtáztunk a Tescoba, ahol szintén nem volt sem értelmes naptár, se gyertya (nem akartam Cadbury's naptárat, mert nem jó az ize, ennyi), úgyhogy vettünk kenyeret, tejet, joghurtot és húztunk is át a Dunnesbe, ahol volt ugyan gyertya, de aranyáron. Mivel nem AV kártyája volt nálam, vissza sem tudtam vinni a cuccost, amit akartam, hááát, nem voltam boldog. Utolsóként a Dealzbe mentünk be, itt vettem sütikiszúrókat és megállapitottam, hogy a 99 centes adventi kalendárium igen gagyi, úgyhogy nagyjából dolgunk végezetlen indulhattunk is haza... (Előtte persze még a Burgerbe is benéztünk, mert Peti sült krumplit szeretett volna, nekem meg nem volt erőm vitázni, úgyis rég evett már ilyesmit...) Totál elkenődve értünk haza, mert nem elég, hogy semmit sem kaptunk szinte, teljesen elkeseredtem azon, hogy már most, november végén fullon volt a bevásárlóközpont hétköznap 2-kor. Mi lesz még itt karácsonyig? Alig találtam parkolóhelyet, alig tudtam tolni a babakocsit, eh, azt hiszem idén karácsonyra csak online fogok rendelni, le van ejtve ez a világ... Este AV 10-re visszament a Céghez, mert interjúzott Sydney-vel, 11-re ért haza, mint az őszi falevél úgy hullottam be az ágyba ekkor, azt sem tudom, hogy sikerült neki a dolog. (Mondjuk félek is az eredménytől, bevallom.)
Csütörtökön, azaz tegnap, vicces délelőttünk volt, hiszen Palika alvóidejét kissé megbolygatta, hogy fél 12-re kellett mennünk a védőnőhöz (igen, van itt ilyen, haha, lebuktunk). A 7 hónapos ellenőrzést hajtották rajta végre meg kitöltöttük a papirjait a születésétől kezdve, úgyhogy 3/4 1-kor szabadultunk, úgy, hogy ez alatt a majdnem 1,5 óra alatt csak mi voltunk benn... Palika iszonyú aranyos volt (ez csak természetes), mindenkit levett a lábáról, nem győzték dicsérni, milyen nyitott, barátságos, mosolygós. (Én mondtam.) 11,52 kg-nak mérték és 77 cm-nek. (Utóbbi kicsit soknak tűnik nekem, de ők tudják, nekem nincs ilyen hosszmérő eszközöm.) Dicsértek, hogy még szopik, kicsi feddést kaptam, hogy bébiétellel tömöm (haha), szóval összességében teljesen pozitiv hangulatú volt az egész ottlétünk. (Petit ugye 8 hónaposan vittem először és utoljára ir védőnőhöz, de másik körzetben és az a nő teljesen sötét volt, jó, hogy ezek normálisabbak.) Mivel a dokinő úgy érezte, hogy Paja jobb heréje lehet, hogy kicsit feljebb van, mint kéne, visszatapsoltak minket januárra, hát istenem, remélem addigra minden rendben lesz. A súlyát amúgy jónak tartották, nem kövérezték le (nem is az amúgy, teljesen arányos, mert baromi magas is), bár mindketten egymástól függetlenül használták rá a robust szót. (Ezen azóta röhögök: robosztus a gyerekem. Hahaha.*) Mivel AV szabin volt (van még 7,5 napja karácsonyon túl, nem tudjuk, mikor veszi ki, lassan év vége), délelőtt, mig mi védőnőztünk, ő elment a Swan-ba nézelődni, cserébe délután én léphettem le, úgyhogy miután elaltattam Paját, elmentem a Stillorgan Shopping Centre-be gyertyákért meg naptárért. Bár benéztem a Tesco-ba meg minden utamba akadó üzletbe, végül a Lidl-ből hoztam mindkettőt: a gyertya ugyan nem a legszebb, de már nem érdekel, többet egy lépést sem akarok tenni ezügyben, elegem van. 5-re értem haza, onnantól móka, kacagás, együttlét.
Hát ennyike dióhéjban, off I go rakott padlizsánt késziteni. (És ha Palika felébred, tűzünk átvenni a Plukkidot meg a rendelt bio kencéimet, hurrá.)
* Én tegnap reggel 56,8 kg voltam juhuhuhúúúú, alakul ez, alakul, már csak 2 kg és szebb leszek, mint új koromban.
Szerdán ovi után mindkét gyerekkel felfegyverkezve elmentünk a Nutgrove-ba, mert szerettem volna venni adventi naptárat Petinek, az adventi koszorúra gyertyákat meg néhány karácsonyi sütikiszúrót illetve vissza kellett vinnem a Dunnes-be is valamit. A Penney's-ben kezdtünk, ahol a fenti dolgok persze nem voltak, de találtam Pajának egy aranyos kis kötött pulcsit, €3-ért, hurrá. Innen átvágtáztunk a Tescoba, ahol szintén nem volt sem értelmes naptár, se gyertya (nem akartam Cadbury's naptárat, mert nem jó az ize, ennyi), úgyhogy vettünk kenyeret, tejet, joghurtot és húztunk is át a Dunnesbe, ahol volt ugyan gyertya, de aranyáron. Mivel nem AV kártyája volt nálam, vissza sem tudtam vinni a cuccost, amit akartam, hááát, nem voltam boldog. Utolsóként a Dealzbe mentünk be, itt vettem sütikiszúrókat és megállapitottam, hogy a 99 centes adventi kalendárium igen gagyi, úgyhogy nagyjából dolgunk végezetlen indulhattunk is haza... (Előtte persze még a Burgerbe is benéztünk, mert Peti sült krumplit szeretett volna, nekem meg nem volt erőm vitázni, úgyis rég evett már ilyesmit...) Totál elkenődve értünk haza, mert nem elég, hogy semmit sem kaptunk szinte, teljesen elkeseredtem azon, hogy már most, november végén fullon volt a bevásárlóközpont hétköznap 2-kor. Mi lesz még itt karácsonyig? Alig találtam parkolóhelyet, alig tudtam tolni a babakocsit, eh, azt hiszem idén karácsonyra csak online fogok rendelni, le van ejtve ez a világ... Este AV 10-re visszament a Céghez, mert interjúzott Sydney-vel, 11-re ért haza, mint az őszi falevél úgy hullottam be az ágyba ekkor, azt sem tudom, hogy sikerült neki a dolog. (Mondjuk félek is az eredménytől, bevallom.)
Csütörtökön, azaz tegnap, vicces délelőttünk volt, hiszen Palika alvóidejét kissé megbolygatta, hogy fél 12-re kellett mennünk a védőnőhöz (igen, van itt ilyen, haha, lebuktunk). A 7 hónapos ellenőrzést hajtották rajta végre meg kitöltöttük a papirjait a születésétől kezdve, úgyhogy 3/4 1-kor szabadultunk, úgy, hogy ez alatt a majdnem 1,5 óra alatt csak mi voltunk benn... Palika iszonyú aranyos volt (ez csak természetes), mindenkit levett a lábáról, nem győzték dicsérni, milyen nyitott, barátságos, mosolygós. (Én mondtam.) 11,52 kg-nak mérték és 77 cm-nek. (Utóbbi kicsit soknak tűnik nekem, de ők tudják, nekem nincs ilyen hosszmérő eszközöm.) Dicsértek, hogy még szopik, kicsi feddést kaptam, hogy bébiétellel tömöm (haha), szóval összességében teljesen pozitiv hangulatú volt az egész ottlétünk. (Petit ugye 8 hónaposan vittem először és utoljára ir védőnőhöz, de másik körzetben és az a nő teljesen sötét volt, jó, hogy ezek normálisabbak.) Mivel a dokinő úgy érezte, hogy Paja jobb heréje lehet, hogy kicsit feljebb van, mint kéne, visszatapsoltak minket januárra, hát istenem, remélem addigra minden rendben lesz. A súlyát amúgy jónak tartották, nem kövérezték le (nem is az amúgy, teljesen arányos, mert baromi magas is), bár mindketten egymástól függetlenül használták rá a robust szót. (Ezen azóta röhögök: robosztus a gyerekem. Hahaha.*) Mivel AV szabin volt (van még 7,5 napja karácsonyon túl, nem tudjuk, mikor veszi ki, lassan év vége), délelőtt, mig mi védőnőztünk, ő elment a Swan-ba nézelődni, cserébe délután én léphettem le, úgyhogy miután elaltattam Paját, elmentem a Stillorgan Shopping Centre-be gyertyákért meg naptárért. Bár benéztem a Tesco-ba meg minden utamba akadó üzletbe, végül a Lidl-ből hoztam mindkettőt: a gyertya ugyan nem a legszebb, de már nem érdekel, többet egy lépést sem akarok tenni ezügyben, elegem van. 5-re értem haza, onnantól móka, kacagás, együttlét.
Hát ennyike dióhéjban, off I go rakott padlizsánt késziteni. (És ha Palika felébred, tűzünk átvenni a Plukkidot meg a rendelt bio kencéimet, hurrá.)
* Én tegnap reggel 56,8 kg voltam juhuhuhúúúú, alakul ez, alakul, már csak 2 kg és szebb leszek, mint új koromban.
2014. november 26., szerda
Kalandjaim
Úgy tűnik, egyre jobban vagyunk, Paja tegnap már nem hányt (halleluja) és darabosat is elfogadott, sőt, szinte egész nap zabált volna. Gondolom vissza akarja hizni a ledobott 210 grammját hehe. (Most 11,56 kg és tegnap mértem, 74 cm... Tömör gyönyör.) Viszont. VISZONT.
Tegnap este csak 3/4 10-kor aludt el. Már ez feltűnő volt, hogyhogy nem álmos, de mivel 3/4 1-ig nem kelt, gondoltam csak egy kis múló szeszély volt ez részéről... Ahhhha. 3/4 1-kor ébredt, megetettem, 1-kor letettem, elaludt, majd 3/4 2-kor ismét riasztott - és 4-ig fenn volt. 4-ig! Mások akkor kelnek bakter, én pedig addig egy fél órát aludtam. (Az úgy volt, hogy alapból 11-kor fekszem, de tegnap rendelgettem magamnak cuccokat* a netről és negyed 1-kor kerültem ágyba, de 3/4 1-ig, mig először kelt még nem tudtam elaludni, utána pedig negyed 2-től háromnegyed 2-ig volt időm ugye hunyni... AV-nek nem akartam szólni, mert ma két fontos interjúja is van, úgyhogy egyedül kinlódtam. Etettem, ringattam, betettem magam mellé - semmi. Ha visszatettem az ágyba, sirt. Amikor kézben volt, dumált (most tanulja a ty hangot, oltári, eddig a k volt soron, zabálnivaló úgy egyébként, ahogy lassan, akkurátusan mondogatja, hogy ty, ty, ty, ty, ty, csak ne már hajnalban gyakoroljon), amikor meg magam mellé vettem, rám mászott és mint egy rossz szerető össze-vissza nyalta az arcomat. Kinomban már felváltva röhögtem és káromkodtam, bevallom. Hogy végül hogyhogy kidőlt 4-kor, nem is értem. Óriási szerencséjére 8.15-ig aludt, úgyhogy 4 órát én is pihenhettem, dehát basszus! Nehogy ebből rendszer legyen, mert eldobom az agyam.
* rendeltem egy sportcipőt, egy lila kapucnisfelsőt, egy fekete-piros pulcsit, egy szürke macigatyát meg AV-nek két pólót
Tegnap este csak 3/4 10-kor aludt el. Már ez feltűnő volt, hogyhogy nem álmos, de mivel 3/4 1-ig nem kelt, gondoltam csak egy kis múló szeszély volt ez részéről... Ahhhha. 3/4 1-kor ébredt, megetettem, 1-kor letettem, elaludt, majd 3/4 2-kor ismét riasztott - és 4-ig fenn volt. 4-ig! Mások akkor kelnek bakter, én pedig addig egy fél órát aludtam. (Az úgy volt, hogy alapból 11-kor fekszem, de tegnap rendelgettem magamnak cuccokat* a netről és negyed 1-kor kerültem ágyba, de 3/4 1-ig, mig először kelt még nem tudtam elaludni, utána pedig negyed 2-től háromnegyed 2-ig volt időm ugye hunyni... AV-nek nem akartam szólni, mert ma két fontos interjúja is van, úgyhogy egyedül kinlódtam. Etettem, ringattam, betettem magam mellé - semmi. Ha visszatettem az ágyba, sirt. Amikor kézben volt, dumált (most tanulja a ty hangot, oltári, eddig a k volt soron, zabálnivaló úgy egyébként, ahogy lassan, akkurátusan mondogatja, hogy ty, ty, ty, ty, ty, csak ne már hajnalban gyakoroljon), amikor meg magam mellé vettem, rám mászott és mint egy rossz szerető össze-vissza nyalta az arcomat. Kinomban már felváltva röhögtem és káromkodtam, bevallom. Hogy végül hogyhogy kidőlt 4-kor, nem is értem. Óriási szerencséjére 8.15-ig aludt, úgyhogy 4 órát én is pihenhettem, dehát basszus! Nehogy ebből rendszer legyen, mert eldobom az agyam.
* rendeltem egy sportcipőt, egy lila kapucnisfelsőt, egy fekete-piros pulcsit, egy szürke macigatyát meg AV-nek két pólót
2014. november 24., hétfő
Apróságok
- EZ annyira szánalmas... Tudom, szatyorban élek, de azt sem tudom, mi ez a Frozen. Annyit tudok, hogy szuperül marketingelik, hiszen még a Céges Családi Karácsony is Frozen témájú lesz. (Téma, betojok, minek téma, eddig sem volt és imádták a gyerekek...)
- Peti új kedvenc száma a Where the wild roses grow... Roppant beleéléésel tudja dalolni, hogy my name was Elisa Day...
- Emellett Pipetta megirta élete első számát, szövege: What's the time, baby - I want to subidu...
- Fel kell adnunk Santanak a levelet, hogy még tudjon válaszolni, jajj, el ne felejtsem.
- Némmá, ez meg nem tiszta Nyugati? Vicces:
Itt tartunk
Nohát ez a hétvége nem volt álmaim hétvégéje, ez már bizonyos. De új hét, új remények...
Tegnap annyi volt még, hogy AV és Peti délelőtt Herbert parkoztak, de jól össze is vesztek, mert Peppencstermészetesen megint bolond volt: erőszakoskodott, akaratoskodott és szemtelenkedett. Szeretnék azzal hizelegni magamnak, hogy ez a viselkedés az okos és érett 4 évesek jellemzője csak, hiszen ha belegondolok, amikor makacskodik, akkor érvel, próbál meggyőzni és ez a nem-adom-fel attitűd tulajdonképpen nyerő is (tényleg, most hogy ezt irom, Peti soha nem ad fel semmit, inkább fél óráig elszöszmötöl egy puzzle-val, de nem hagyja abba, kitartóan igyekszik összerakni, hogy közben se lát, se hall), szóval ha egy felől nézem, pozitivnak is tekinthető ez a viselkedés, de elviselni... No az borzasztó. Én már csak tudom, mert AV szó szerint ugyanez. 1) Soha nem ad fel semmit 2) Meggyőződése, hogy mindenkinél jobban tud mindent*. Szörnyű párositás. És itt van nekem kettő ilyen...
No szóval hogy Peti mozogjon kicsit, játszózott az apjával, majd rendeltünk pizzát, ebéd gyanánt. Délután, miután elaltattam Paját, Petivel elmentünk a Supervalu-ba a Blackrock SC-be - és itt kifogtunk egy Grottot, amiben ott ült maga Santa is. Nagyon vicces volt, pont 5-re értünk oda, igy mondta az egyik Elf, hogy ha gondoljuk, még ugorjunk be, úgyhogy fogtuk magunkat és Télapóztunk kicsit. Peti elmondta, mit szeretne (dobkészletet és egy mini bowlingot (Tiger katalógusban látta, őrület, kis semmiség, de kitartóan követeli) illetve, ha lehet pár legót is), majd kapott egy nyalókát (irgum-burgum Santa) meg egy borzasztóan kinéző Pókember-szerű valamit. (A Pókember piros, azt tudom, de ez fekete, biztos kéne tudnom, kit kaptunk meg, de gőzöm sincsen...) Mindezt ingyen és bérmentve persze... €5-ért kaptunk volna egy fotót is Santa-val, de Peti fosott az öreg térdére ülni, ezért ezt kihagytuk... Kár, mert örök emlék lett volna, de mindegy. A Grotto látogatás után bevásároltunk, majd 6-ra már otthon is voltunk. AV amig Palika aludt, ezermesterkedett, megcsinált egy csomó régóta esedékes apróságot, ebből a szempontból mondjuk szuper volt a hétvége, mert apró lépésekben ugyan, de haladtunk, hogy utol érjük magunkat háztartásügyileg. Este megdöbbentő felfedezést tettünk: Palika a tejtermékek után hány csak, pontosabban azután, hogy szopott... (4x szopi után rókázott, 1x egy adag joghurt után.) Utánanéztünk és mivel a tej nyáktermelő, hát, asszem meg is van a bűnös... Az altatás igy meglehetősen körülményes volt, de óvintézkedések után** azért szopival aludt el a Ded és hálistennek az éjszakai kelések során sem hányt ezúttal...
Remélem, nagyon remélem, hogy alakulunk végre...
Ja és frissitettem a venni- és tennivalókat. Van mit tenni. Meg venni. Haha.
* Ezen kivül vannak persze pozitiv hasonlóságaik is, például mindkettőjüknek szuper a humorérzéke és nagyon jószivűek satöbbi, satöbbi, satöbbi...
** Keveset etettem, majd sokat itattam sima vizzel illetve fürdés után kapott toroknyugtató szirupot is.
Tegnap annyi volt még, hogy AV és Peti délelőtt Herbert parkoztak, de jól össze is vesztek, mert Peppencs
No szóval hogy Peti mozogjon kicsit, játszózott az apjával, majd rendeltünk pizzát, ebéd gyanánt. Délután, miután elaltattam Paját, Petivel elmentünk a Supervalu-ba a Blackrock SC-be - és itt kifogtunk egy Grottot, amiben ott ült maga Santa is. Nagyon vicces volt, pont 5-re értünk oda, igy mondta az egyik Elf, hogy ha gondoljuk, még ugorjunk be, úgyhogy fogtuk magunkat és Télapóztunk kicsit. Peti elmondta, mit szeretne (dobkészletet és egy mini bowlingot (Tiger katalógusban látta, őrület, kis semmiség, de kitartóan követeli) illetve, ha lehet pár legót is), majd kapott egy nyalókát (irgum-burgum Santa) meg egy borzasztóan kinéző Pókember-szerű valamit. (A Pókember piros, azt tudom, de ez fekete, biztos kéne tudnom, kit kaptunk meg, de gőzöm sincsen...) Mindezt ingyen és bérmentve persze... €5-ért kaptunk volna egy fotót is Santa-val, de Peti fosott az öreg térdére ülni, ezért ezt kihagytuk... Kár, mert örök emlék lett volna, de mindegy. A Grotto látogatás után bevásároltunk, majd 6-ra már otthon is voltunk. AV amig Palika aludt, ezermesterkedett, megcsinált egy csomó régóta esedékes apróságot, ebből a szempontból mondjuk szuper volt a hétvége, mert apró lépésekben ugyan, de haladtunk, hogy utol érjük magunkat háztartásügyileg. Este megdöbbentő felfedezést tettünk: Palika a tejtermékek után hány csak, pontosabban azután, hogy szopott... (4x szopi után rókázott, 1x egy adag joghurt után.) Utánanéztünk és mivel a tej nyáktermelő, hát, asszem meg is van a bűnös... Az altatás igy meglehetősen körülményes volt, de óvintézkedések után** azért szopival aludt el a Ded és hálistennek az éjszakai kelések során sem hányt ezúttal...
Remélem, nagyon remélem, hogy alakulunk végre...
Ja és frissitettem a venni- és tennivalókat. Van mit tenni. Meg venni. Haha.
* Ezen kivül vannak persze pozitiv hasonlóságaik is, például mindkettőjüknek szuper a humorérzéke és nagyon jószivűek satöbbi, satöbbi, satöbbi...
** Keveset etettem, majd sokat itattam sima vizzel illetve fürdés után kapott toroknyugtató szirupot is.
2014. november 23., vasárnap
Helyzetjelentés
Nohát az állapotunk mit sem javult, vagyis hazudok, kicsit javult, mert Peti már egész jól van, de Palika most már rendszeresen hány. Nem tudom, mit kezdjek vele, gondolom a sok gyógyszer és a nulla evés igy jön ki rajta. Kedd óta zöldséges kaját, Weetabixet, porridge-t, sörkorcsolyát, kölesgolyót, kekszet abszolút nem evett, olyan 2-3 kis üveges gyümis kaját gyűrt le illetve szopik hébe-hóba. Tegnap este amúgy már azt hittük, hű, de jól van, mert játszott, mosolygott végre, aztán 7 óra körül egyszer csak becsipte az ujját egy fiókba, majd a nagy sirás közepette hányt nagyjából fél litert. Inni iszik hálistennek, no de nem ennyit. Aztán az előbb is. Már majdnem elaludt a kezemben, de egyszer csak ficergett kicsit, majd telibe rókázott, újra, hogy mindketten öltözhettünk át (a bugyim is olyan lett). Szegényke amúgy tök jól viseli ezt is, csak néz, hogy ez most mi a fene volt, de mintha a megkönnyebbülés felülirná a kellemetlenséget... AV-ék amúgy elmentek játszózni, mert szépen süt a nap, mi meg itthon ragadtunk, de mivel Pajának reggel már nem volt láza, remélem holnap már kikukkanthatunk mi is, mert kéne a friss levegő mindkettőnknek. (Én mondjuk tegnap délután, mikor Palika aludt, elszöktem a Lidl-be (a Nutgrove-ba indultam, de nem volt parkolóhely, haha, úgyhogy le vagytok ti ejtve kiáltással továbbgurultam a Lidl-hez és némi kaja mellett bánatomban vettem egy tengeri állatos gofrisütőt is, csak €10 volt, a hülyének is megéri és Peti szereti), de a tenger kéne nekünk, hátha az kidugitaná végre az orrunkat...)
Jaj, istenem, legyünk már jól, legyünk már jól, legyünk már jól, az éjjeli tortúra ehhez képest smafu, komolyan.
Jaj, istenem, legyünk már jól, legyünk már jól, legyünk már jól, az éjjeli tortúra ehhez képest smafu, komolyan.
2014. november 22., szombat
Utálok élni
Mint irtam, egyszerűen nem értem, hogy az ember már mikor a Holdra lépett és milyen ügyesen kitalálta az orrszi-porszit, de annyi esze még sincsen, hogy egy vastag, bumszli valami nem megy bele egy babaorrba, ergo hiába erős egy porszivó, szart sem ér az orrszivás. Napok óta ezen szórakozunk, hogy óriási kinok árán próbáljuk megszabaditani Palikát a takonytól (ami alapállapotban ömlik ám az orrából, szóval minden csupa nyálas takony már a lakásban, de ennek ellenére csóri gyerek persze szörcsög, mint a kutya és alig tud szopni) és nem megy, mert a szivófej akkora, hogy az én orromba nem fér bele tisztességesen, nem hogy az övébe...
A helyzet tehát továbbra is katasztrofális. Nátha, köhögés, láz, véget nem érő kinlódás és nem alvás.
Pedig csütörtökön még elzarándokoltam a magyar boltba is, mert kaptam egy fülest, hogy ott kapható lándzsás útifű szirup, az egyetlen reményünk a köhögés enyhitésére*, épp csak azt felejtettem el megkérdezni, mikor felhivtam őket, hogy valóban van-e, hogy mégis melyik tipust árulják, mert mint kiderült, többféle van persze ebből is, van, amelyik már fél éves kortól adható, de van, amelyik csak 3 éven felülieknek jó... El lehet képzelni, a magyar boltban melyik volt... Komolyan, sirni tudtam volna, hogy bebumliztam a városba és jöhettem haza üres kézzel. (Vagyis nem teljesen üressel, mert hoztam két islert, ami olyan szar volt, hogy én jobbat csinálok bármikor illetve hoztam két tökfőzelékes bébiételt is meg egy zacskó csokis perecet.)
Ezen kivül annyi volt még, hogy tegnap Petivel elmentünk a Bootsba és kiváltottuk Palika antibiotikumát is (a GP azt mondta, ha nem múlik a láza, kezdjük el adni neki pénteken és lőn, nem múlt el), de az idióta gyógyszertáros csaj elfelejtette ráirni a dobozra, mennyit kell adni per alkalom, úgyhogy nem mertük elkezdeni a kúrát... Hát ez még nagyon kellett, komolyan. Elhiszem, hogy 40 hetesen az ember már nagyon utál dolgozni, de bakker. Miközben azon küzdöm, hogy ne keverjek le egy oltári pofont az elsőszülöttemnek, aki minősithetetlen hangon követeli, hogy mérjük meg a súlyát a pénzbedobós mérlegen, szóval eközben már miért kéne emlékeznem, mi volt a receptre irva, amit ugye otthagytunk náluk? Tököm kivan.
És persze mindemellett a halálomon vagyok, szédülök, mindennek nekimegyek, a szaglásom elment a sok Vibrociltól, az orrom, mint a beton, de szó szerint, szerintem maxira dagadt a nyálkahártyám, úgyhogy amikor Paja éjjel egyszer aludt másfél órát egy húzásra (egyébként meg ugye óránként kelt), én persze fenn voltam és azon aggódtam, hogy itt fulladok meg menten, mert mindkét orrlyukam pakkra be van dugulva...
Agybajt kapok, esküszöm.
Ja, és Palika továbbra sem eszik ám, egyetlen falatot sem és tegnap éjjel is telibe hányt (hogy mivel, azt nem tudom, sötét volt), úgy, hogy mindketten öltözhettünk át.
Komolyan, rémálom ez az egész.
* Illetve nem, bocs, tegnap kinomban csináltam** hagymateát is, furcsa módon megivott belőle vagy fél decit, de átütő sikert azért még nem tapasztaltam.
** És mivel van még egy gyerekünk ugye, amikor Palika délután aludt fél órát, azalatt Petivel kiszaggattuk és megsütöttük az idény első mézeskalács adagját, amit még csütörtök este gyúrtam be.
Akkor is utálok élni.
A helyzet tehát továbbra is katasztrofális. Nátha, köhögés, láz, véget nem érő kinlódás és nem alvás.
Pedig csütörtökön még elzarándokoltam a magyar boltba is, mert kaptam egy fülest, hogy ott kapható lándzsás útifű szirup, az egyetlen reményünk a köhögés enyhitésére*, épp csak azt felejtettem el megkérdezni, mikor felhivtam őket, hogy valóban van-e, hogy mégis melyik tipust árulják, mert mint kiderült, többféle van persze ebből is, van, amelyik már fél éves kortól adható, de van, amelyik csak 3 éven felülieknek jó... El lehet képzelni, a magyar boltban melyik volt... Komolyan, sirni tudtam volna, hogy bebumliztam a városba és jöhettem haza üres kézzel. (Vagyis nem teljesen üressel, mert hoztam két islert, ami olyan szar volt, hogy én jobbat csinálok bármikor illetve hoztam két tökfőzelékes bébiételt is meg egy zacskó csokis perecet.)
Ezen kivül annyi volt még, hogy tegnap Petivel elmentünk a Bootsba és kiváltottuk Palika antibiotikumát is (a GP azt mondta, ha nem múlik a láza, kezdjük el adni neki pénteken és lőn, nem múlt el), de az idióta gyógyszertáros csaj elfelejtette ráirni a dobozra, mennyit kell adni per alkalom, úgyhogy nem mertük elkezdeni a kúrát... Hát ez még nagyon kellett, komolyan. Elhiszem, hogy 40 hetesen az ember már nagyon utál dolgozni, de bakker. Miközben azon küzdöm, hogy ne keverjek le egy oltári pofont az elsőszülöttemnek, aki minősithetetlen hangon követeli, hogy mérjük meg a súlyát a pénzbedobós mérlegen, szóval eközben már miért kéne emlékeznem, mi volt a receptre irva, amit ugye otthagytunk náluk? Tököm kivan.
És persze mindemellett a halálomon vagyok, szédülök, mindennek nekimegyek, a szaglásom elment a sok Vibrociltól, az orrom, mint a beton, de szó szerint, szerintem maxira dagadt a nyálkahártyám, úgyhogy amikor Paja éjjel egyszer aludt másfél órát egy húzásra (egyébként meg ugye óránként kelt), én persze fenn voltam és azon aggódtam, hogy itt fulladok meg menten, mert mindkét orrlyukam pakkra be van dugulva...
Agybajt kapok, esküszöm.
Ja, és Palika továbbra sem eszik ám, egyetlen falatot sem és tegnap éjjel is telibe hányt (hogy mivel, azt nem tudom, sötét volt), úgy, hogy mindketten öltözhettünk át.
Komolyan, rémálom ez az egész.
* Illetve nem, bocs, tegnap kinomban csináltam** hagymateát is, furcsa módon megivott belőle vagy fél decit, de átütő sikert azért még nem tapasztaltam.
** És mivel van még egy gyerekünk ugye, amikor Palika délután aludt fél órát, azalatt Petivel kiszaggattuk és megsütöttük az idény első mézeskalács adagját, amit még csütörtök este gyúrtam be.
Akkor is utálok élni.
2014. november 21., péntek
Szim-szom
Nem tudom kiverni a fejemből, hogy a kurva Univerzum szórakozik velünk, amiért egy-két hete azon gondolkoztam, hogyha 40 felé járok majd (mondjuk 39 leszek), bepróbálkozunk egy harmadik gyerekkel, mert olyan elszomoritó, hogy ha kettő marad, akkor véget ért egy korszak, soha többet nem lesz őszibarack fej a tenyeremben, soha többet nem lesz fogatlan baba a házban és különben is, soha többet nem láthatom ilyen közelről egy kis élet alakulását. Talán hétfőn még AV-vel is beszéltünk erről, hogy egyszer, a távoli jövőben jó lenne egy harmadik... És erre tessék. Kedd este óta a földi pokolban érzem magam. Palika semmit sem eszik, ellenben folyamatosan folyik valami a fejéből (könny, takony, nyál keveredve, sőt, tegnap még vérzett is a foga helye) és folyamatosan sir, szinte álmában is (álmában? hahaha) és a szivünk szakad meg a szomorú feje láttán.
Szemét világ, legalább úgy adná a tudtunkra Valami, hogy nem kell ide harmadik, hogy nem jönne össze... Miért ezt a szerencsétlent kell szenvedtetni?
Szemét világ, legalább úgy adná a tudtunkra Valami, hogy nem kell ide harmadik, hogy nem jönne össze... Miért ezt a szerencsétlent kell szenvedtetni?
Amúgy
Megörökitem azt is, hogy két szót Palika már szerintem tudatosan használ: Baba, Nyannya.
Előbbit akkor mondja, ha szeretne valamit (elérni a laptopot, egy falatot a kajánkból), utóbbit akkor, ha nem vagyok a szobában és keres. Nagyon durva, nem emlékszem, Petinél ez hogy volt, de szerintem ez nagyon menő, hogy már ilyeneket tud.
Előbbit akkor mondja, ha szeretne valamit (elérni a laptopot, egy falatot a kajánkból), utóbbit akkor, ha nem vagyok a szobában és keres. Nagyon durva, nem emlékszem, Petinél ez hogy volt, de szerintem ez nagyon menő, hogy már ilyeneket tud.
Agybaj
Úgy tűnik, hogy az örök érvényűnek hitt "még pedig egy gyereknek valamikor aludnia KELL" szabályt Palika egyetlen tollvonással keresztülhúzza.
Tegnap és tegnapelőtt napközben háromszor 30 percet aludt ezer évnyi ringatás, tutujgatás, simogatás után, majd a borzasztó szerda éjszakát még meg tudta fejelni azzal tegnap éjjel, hogy húsz percenként ébredt este negyed 9-től reggel 7-ig. Ja nem, bocs, 1-től negyed 3-ig totálisan fenn volt, végig és még csak nem is tűnt úgy, mintha aludni szeretne... Egyszerűen nem tudom, hogy birja. Most fél 11 múlt és természetesen fenn van. Szerintem az elmúlt napokban ha 7-8 órát szunyázott ezermilliónyi részletben, sokat mondok.
Amúgy cáfoljon már meg valaki, az nem úgy megy, hogy ha az ember lázas, akkor bágyadt? No hát Palikánál persze nem, 37,5-38,8 között van a láza kedd este óta és tessék. Frissebb, mint valaha.
A slusszpoén amúgy, hogy én is elkaptam tőlük a kórságot, úgyhogy folyik az orrom, fáj a fejem meg a torkom és szédülök. Ja és slusszpoén kettő: Pajika mindezek mellett ezerrel növeszti az őrlőit is: patakokban folyik a nyála, csikot húz maga után a szőnyegen, mint egy csiga és nem eszik, egyetlen falatot sem... (Inni iszik azért, de már a szopás sem igazán megy, tegnap éjjel egyszer evett csak.)
Tegnap és tegnapelőtt napközben háromszor 30 percet aludt ezer évnyi ringatás, tutujgatás, simogatás után, majd a borzasztó szerda éjszakát még meg tudta fejelni azzal tegnap éjjel, hogy húsz percenként ébredt este negyed 9-től reggel 7-ig. Ja nem, bocs, 1-től negyed 3-ig totálisan fenn volt, végig és még csak nem is tűnt úgy, mintha aludni szeretne... Egyszerűen nem tudom, hogy birja. Most fél 11 múlt és természetesen fenn van. Szerintem az elmúlt napokban ha 7-8 órát szunyázott ezermilliónyi részletben, sokat mondok.
Amúgy cáfoljon már meg valaki, az nem úgy megy, hogy ha az ember lázas, akkor bágyadt? No hát Palikánál persze nem, 37,5-38,8 között van a láza kedd este óta és tessék. Frissebb, mint valaha.
A slusszpoén amúgy, hogy én is elkaptam tőlük a kórságot, úgyhogy folyik az orrom, fáj a fejem meg a torkom és szédülök. Ja és slusszpoén kettő: Pajika mindezek mellett ezerrel növeszti az őrlőit is: patakokban folyik a nyála, csikot húz maga után a szőnyegen, mint egy csiga és nem eszik, egyetlen falatot sem... (Inni iszik azért, de már a szopás sem igazán megy, tegnap éjjel egyszer evett csak.)
2014. november 20., csütörtök
Na ez aztán igazán eh
Kedden annak rendje és módja szerint elvittem Pipit a GP-hez. Jó volt, mert AV kivett fél nap szabit, igy nem kellett Palettát is elcipelnem, ő itthon maradhatott. A doktornő megvizsgálta Peti tüdejét, torkát és fülét, majd miután megállapitotta, hogy rendesen le van rakódva a cucc a hörgőire, felirt neki Augmentint, amit azonnal ki is váltottunk a szomszédos patikában. (€19,5 volt, basszus, otthon is ennyi? hát ki tudja itt megfizetni, ha beteg a gyereke, most őszintén? €50 a vizsgálat plusz €20 a gyógyszer, agyrém) Mivel kedd az "én napom" (kedd esténként járok úszni elvileg, igaz, már hetek óta nem voltam), délután 4 körül elballagtam az Insomniába kávézgatni, miután mindkét gyerek viszonylag rendben volt. Felfedeztem, hogy most €3.95-ért kap az ember egy sütit meg egy forró italt, igy egy koffeinmentes latte-val meg egy almás-karamellás muffinnal felfegyverkezve lehuppantam egy karosszékbe és olvasgattam egy órát. (EZT) Mire hazaértem, éreztem, hogy Palika elég nyűgös, de ekkor még nem gyanakodtunk. Nem úgy később, fürdetéskor, mikor már az egész teste lángolt... 38,7-et mértünk a fenekében (levonás után volt ennyi), úgyhogy Nurofen, hurrá, hurrá. Természetesen Petinek is felszökött a láza ismét, igy két iszonyatosan köhögő és magas lázas gyerekkel vágtunk neki az éjszakának. Bevallom, a magam részéről Petiért nem izgultam, mert ő látott már eleget, még csak le sem verte a 38,5 feletti láz, de Paja... Hát szerencsétlen nagyon kivolt. Mozdulni nem birt csórikám, csak nyögött, nyögött egyfolytában, egész éjszaka, illetve fél óránként felköhögte magát és sirt, mert gondolom fájt a torka...
Szerda reggel azonnal hivtam a GP-t újra, hogy visszamennénk, ezúttal Palikával... Hálistennek volt időpont, fél 1-re mehettünk megint. Paja szokásától eltérően egy órát sem aludt délelőtt, a láza 38 felett volt végig és borzasztóra köhögött. (Peti dettó, mi más.) A doki ezúttal is antibiotikumot adott, de csak a receptet, azzal az utasitással, hogy ha péntekig nem múlik el a láz, akkor kezdjük csak el a kúrát. Isteni. Köhögés csillapitó gyógyszer, csak úgy, mint orrcsepp, csak 2 éven felülieknek van
Most csütörtök délelőtt van (csak hogy tisztázzuk), Peti persze itthon, Palikát fél 12-kor nagy nehezen elaltattam, de fél óra múlva felébredt, úgyhogy újra ringathattam fél órát, hogy... (mocorog, mocorog, köhög) újabb fél órácskát pihenjen.
Istenem, legyen már ennek a hétnek vége, rohanhatok megint vigasztalni, folytatódhat az őrület, picsa, picsa, picsa...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)