Két apró a két fiúról:

Nem emlékszem irtam-e már, hogy Palika bögre függő. Akárhol, akármikor meglát egy bögrét, odatép és ha üres, ivást imitál, ha teli van... hát akkor magára önti a tartalmát. Hasonlóképp függő Peti is, nevezetesen pakolás-függő. Múltkor úgy evett, mint a gép, repült a rizs szanaszét*, kérdeztem, hová siet, mire lihegve közölte, hogy hát természetesen pakolni. (A gond csak azzal van, mikor Palika kezéből is kicsavar valamit, csak azért, hogy a helyére tehesse... Őőőőő... Azt hiszem, sikerült átörökitenem az OCD-met.)

* A kajálásával két bajom is van. Egyrészt szinte fényevő, komolyan, Palika nagyobb adagokat vág be, mint ő (szerdán ráállt a mérlegre, 17,4 kg, "fogytam" jelentette ki könnyedén), másrészt meg úgy eszik, mint egy disznó, rizst, tarhonyát már rühellek adni neki, mert azt képtelenség összesöpörni is, de mindent, egyszerűen mindent leszór, lehullajt, kiönt, úgyhogy általában most már csak ujjnyi itókákat adok neki, mert annyit könnyebb feltörölni, mint 1-2 decit... Ez vajon a fiúságának köszönhető vagy kezdjek aggódni? Nem direkt csinálja amúgy, ha kap pl egy kekszet, mindig kér hozzá tányért is és óvatosan fölé hajolva ropogtat, de hiába, előbb-utóbb igyis minden morzsás körülötte, én meg tajtékzom.

Rájöttem éles ésszel, hogy talán ide is tehetnék linket.

Nem tudom, irtam-e már, mostanság már mindent eszem-iszom, vége a koffeinmentes korszaknak és tömöm magamba a k betűs zöldségeket is, hiszen egy biocuminak nem kell diétáznia. A napokban sárgaborsót is vettem amúgy, úristen, alig várom... (Ma végre sor kerül a káposztástésztára, hiába no, én igy küzdöm a honvágy ellen, nem sárkányfűvel.)

Beadtam Peti jelentkezését a St Briget's-be is (eredetileg már ezer éve beadtuk, de aztán kértek egy megerősitést, kell-e még a hely, majd miután akkor rábólintottunk, a napokban jött még egy levél, hogy hurrá, van helye a suliban Pipinek, HA visszaküldjük ezt az értesitőt... a határidő ma volt, úgyhogy személyesen vittem be inkább, nehogy lemaradjunk...), ha itt maradunk mégis, inkább oda megy, mint az ET-be szerintem, mert közelebb van, az Educate Together meg Sandymount-on... Mondjuk nem sok az esélye, hogy itt leszünk ősszel, de érted... Hátha...
Délelőtt amúgy voltunk Palacsintával Tesco-ban, babakocsi nélkül kihivás volt, no de én akartam.
Valami miatt elkezdtem irni, de most az istennek sem jut eszembe, miért, mit akartam. Amig eszembe jut, megjegyzem, hogy Peti mostanság mindenre úgy reagál, hogy ohhh, crackers, Palika meg... Nos, kijelenthetem azt hiszem, hogy Palika a világ legtündéribb gyereke. Nincs rá különösebb okom, hogy ezt mondom, nem történt semmi, csak a szokásos: alig sir, mindig vigyorog, nyugodt, kiegyensúlyozott, érdeklődő, huncut, ha valamit nem szabad, lebiggyeszti a száját és savanyú arccal üvölt... Egyszerűen mintababa. Imádom.

No szóval miután Palika fél 3-kor felébredt és igy olyan reménytelenül távolinak tűnt a fürdetési idő, felkaptam a két fiút és elnyargaltunk Blackrock-ba, átvenni a Debenhams-ból a rendelt épitőkockákat. Az útépités miatt ezúttal a Frascati Shopping Centre-nél álltunk meg, de igy is 35 perc volt háztól-házig az út, szóval már őszülni kezdett rendesen a hajam és újra és újra hálát adtam magunknak, hogy átirattuk Petit a Gateway-be, mert ha nekem minden nap kétszer Blackrock-ba kéne járnom, hát már megevett volna az ideg, az tuti. No de a lényeg, hogy miután átvettük a kockákat, nézegettünk kicsit a gyerekosztályon és ennek köszönhetően Palika ma délután kapott két vékonyabb pulcsit meg egy vastag kardigánt is a rágcsálható épitő mellé... 5-re értünk haza, beszéltünk Anyuékkal, majd jött a nap fénypontja: épp Petit szidtam valami miatt, aki nyeglén zsebre tett kézzel hallgatott , majd a nagy szidalmazásra reagálva mosolyogva igy szólt: viszont itt a gyűrűd, megtaláltam... A zsebében volt. Basszus, másfél héten át a zsebében volt a gyűrűm. Még jó, hogy nem mostam ki...    
Szóval most dupla örülés van: ma vettünk egy csomó szép holmit olcsóér' és a gyűrűmet is felhúzhattam végre az ujjamra.
Hahhh, az élet szép.

Megvan a fürdőköpeny hehe. Tegnap, ahogy irtam, T. hazajött olyan fél 3 körül, én pedig leléptem a Lidl-be. Az volt a tervem, hogy benézek egy-két health store-ba is, de odafelé tök dugó volt, igy az egész Lidl kiruccanás önmagában 1,5 óra volt, nem akartam még húzni az időt nézelődéssel. A fürdőköpeny mellett amúgy vettem még egy vékony pulcsit Petinek meg Palikának két zöld body-t, mert csak 2-2 euróba kerültek, szóval elégedetten értem haza. Feltankoltam amúgy zöldségekből is, én nem tudom, mi van velem, remélem nem haldoklom vagy ilyesmi, de megőrülök mostanság a zellerért, úgyhogy vettem vagy 2 kg-t, de hoztam padlizsánt, brokkolit is... A zeller felét amúgy már fel is dolgoztam, ma délelőtt csőben sült zellerszárat sütöttem a kitalált káposztástészta helyett, hát elég pepecs munka volt, de a végeredmény nagyon finom, mindenért kárpótol. A maradék zellert egyébiránt magában szeretném elrágcsálni, mondom én, hogy valami nem stimmel velem. (Ezt amúgy onnan is látom, hogy kb egy hete nem ettem felvágottat... És a húst is utálom. Imádom viszont a humuszt, amit most fedeztem fel, a tojássalátát, a franciasalátát, a saláta salátát, jééézus, hát nem hiszem el, hogy ezt én mondom és nem valami robot bennem...)
Peti amúgy ma már valóban ment oviba, Palika meg úgy tűnik, végérvényesen átszokott az egy alvásra, ami igen bajos, mert pont akkor huny, mikor Petiért kéne menni... Szuper, na. Ma T. hazahozza Petit, de hogy holnaptól mi lesz, hát arról gőzöm sincsen.
Ja, úgy érzem, pár nap és kibukkan Palacsinta tizedik foga is: a jobb felső első őrlő. Mondom én, hogy lassan malmot nyithatunk.

Itt folytatom inkább, aztán max. majd egyszer egyesitem a régi és az új blogom...
Szóval az aláirás tegnap megtörtént, kezdődátum még nincsen. Hüpp. Seapoint, a tenger, a játszóterek, a játszóházak már most hiányoznak. A 6 év alatt kialakult barátságainkról nem beszélve. Egyelőre senki sem tudja a nagy hirt, majd személyesen... Egyszer. Ha már megvettük a repjegyeket. Vagy közelebbit tudunk erről az egészről.
Peti egyébként ma még mindig nem ment oviba, mert későn keltünk, de holnap szerintem már mindenképp viszem, mert látszik rajta, hogy rágja az unalom itthon. Amerika miatt izgul amúgy, állitólag várja, de persze 4 évesen az embergyerek azért még nem fogja fel, hogy is lesz ez, milyen változásokkal jár a költözés, miegymás. Hogy teljen a nap, délelőtt elmentünk a Marks&Spencer-be átvenni a rendelt felsőimet (mindkettő mérete jó lett, el sem hiszem!), illetve benéztünk a Debenhams-ba is, hátha megjöttek az épitőkockák, de persze még nem, szóval kénytelen voltam venni Petinek egy kicsi doboz Legócskát, hogy legyen mivel játszania ma... Hiába, én tudom, hogy kell elkényeztetni egy gyereket hehe. Ebédre sült halat ettünk tésztával / zöldségekkel, de holnapra már beterveztem egy kevésbé egészséges káposztástésztát, éljen a változatosság...
Jut eszembe tegnap este voltam jógán, jó volt, bár végig Amerikán agyaltam, szóval nem igazán tudtam meditálni. Palika* fél 5-től 6-ig forgolódott, fenn volt, úgyhogy mivel én is fel voltam pörögve a gondolataim miatt, nem tudtam persze aludni én sem, mit ne mondjak, szuper volt. (Reggel bezzeg tudtunk volna még hunyni, ehhh.)
Ma T. kivesz egy fél napot (igy egyeztünk meg, hogy ha Peti ma még nem ovizik, akkor hazajön előbb, hogy kisegitsen), úgyhogy amint megjön, én eltűzök a Lidl-be, mert tegnaptól van ott akciós fürdőköpeny és bizom benne, hogy még tudok venni egyet Petinek, mert frászt kapok, amikor egy szál pizsiben flangál fürdés után meg egész reggel.
Szeretnék egy másik oldalt is ehhez a bloghoz, Bucketlist cimmel, ott akarom összegyűjteni, miket szeretnék még csinálni, mig itt vagyunk Dublinban... Ezt este mindenképp elkezdem szerkesztgetni...

No, hát igy. Visszaszámlálás indul.      

* Jelentem a kettes számú törpének kijött a kilencedik foga... A bal felső őrlő. Kis malmom.

A kocka el van vetve

Jó messzire.

Egy éves rutin - napirend

Ilyen még úgysem volt, nem is tudom, hogy hagyhattam eddig ki...

fél 8-fél 9 között kelés, rövid szopi (nagyon rövid)
fél 10-10 körül reggeli (Weetabix vagy mostanság banános tejpép)
séta, bolt, játék, takaritás, miegymás
12-fél 1 körül ebéd (általában üveges)
1-fél 2 körül alvás (másfél óra, de van, hogy csak 1 óra 15 perc - az altatás szopival történik...)
3 körül kis gyümölcs (banán vagy alma vagy áfonya vagy ezek keveréke, esetleg üveges desszert)
5-6 körül egy vajas kenyér
8 körül fürdés
fél 9 körül 60-90 ml tápszerrel Weetabix
3/4 9-9 körül altatás (szopival)
negyed-fél 10 körül alvás
éjszaka változó, minimum 3-4 ébredés (ebből mostanság csak 1, max 2 a szopis visszaaltatás), de van, hogy 8-9x is kel még mindig

Ami újdonság: az elmúlt egy hétben, ha egy-két órán belül többször (értsd három-négyszer is kel), inkább magam mellé veszem az ágyba és ha ébred, visszasimogatom (sokszor az segit, ha a hasa alá teszem a kezem, hihetetlen, de szerintem még mindig hasfájás miatt kel - ha épp nem a foga jön...), igy legalább nem kell az ágyból kikelni, ha riaszt... Nem tudom - és egyelőre nem is érdekel - hogy fogom majd leszoktatni a mi ágyunkról, per pillanat beválik ez a módszer, úgyhogy maradunk ennél, I love kötődő nevelés, haha. (Nem, csak a kényszerpálya sok mindenre rávezet...)

Hétvégi szokásos

Peti még mindig beteg. Tegnap már csak 37,8 volt a legmagasabb láza, most megint 38 felett van. Attól tartok, megismétlődik a novemberi rémálom, amikor egy hónapon át nem tudott kimászni a kórságból és oda-vissza adogatták a betegségeket egymásnak Pajával. Komolyan, nem értem, milyen virusok szaladgálnak mostanság körülöttünk, de mindenkitől azt hallom, hogy ez a tél kifejezetten durva, minden gyerek folyton beteg, a lázuk csillapithatatlan, köhögnek, náthásak, kiütésesek állandóan. Marha nagy, mit ne mondjak.
A hétvége amúgy érdekes volt. Szombaton délelőtt Palikáztam, a fiúk meg elmentek a GP-hez, hogy kiderüljön, kell-e antibiotikum vagy sem. A doki a szokásosat javasolta: megirta a receptet és közölte, hogy ha vasárnap is lázas Peti, kezdjük el adni neki a gyógyszert, ha meggyógyul, nem kell. Szuper. Mivel tegnap nem volt 38 felett a láza, nem kezdtük el adni neki az Augmentint, de mivel ma éjszaka köhögni kezdett és most megint magas a láza, délelőtt elugrottunk a patikába kiváltani a gyógyszert és már benne is van egy adag. No de szombatnál tartottunk... Délelőtt tehát GP és Lidl a fiúknak, mi meg Pajával sétáltunk egyet a környéken. A délután totális unalomba fulladt, mind a négyen szenvedtünk a lakásba zárva, úgyhogy olyan 6 körül, hogy megtörjem a rendet, elmentem a Tescoba Palikával, hogy legalább valami finomat vacsorázhassunk. Hoztam egy fél grillcsirkét, pár koktélkolbászkát, drága üditőket, hummuszt, mindenféle salátát, hiába, mondtam, hogy tudunk bulizni.

A vasárnap délelőtt bammm, elszaladt, mintha nem is lett volna (igazság szerint azért, mert főztem: életemben először kipróbáltam, tudok-e paradicsomos káposztát rittyenteni - tudok), majd délután, Palika alvása után (ja, négy napja Palacsinta csak egyszer alszik... erről később), a fiúk takaritottak itthon, mi meg elmentünk Palikával kettesben az Airfield Farm-ra kirándulni. Jó volt, a szél langyosan simogatott, kipróbáltuk a baby area-t, sétáltunk, megnéztünk pár állatot közelről és végre-végre szivtunk egy kis friss levegőt. Hazafelé beugrottunk a Dundrum-ba, a Tesco-ba, vettem a gyerekeknek egy fürdőjátékot, majd benéztünk a Penneys-be, mert szerettem volna Petinek venni egy fürdőköpenyt, de persze nem volt... 6 után értünk haza, AV épp palacsintát sütött, majd mikor kész lett, vacsoráztunk és kezdtük az esti rutint.
Dióhéjban ennyi tehát, a hétvégét alaposan átszőtte Peti betegsége illetve a nem emlitett Amerikán Agyalás (haha), no de ez már csak természetes nálunk...

Update

Peti láza tegnap délután és ma hajnal között nem ment 39 alá, nagyon durva virusok vannak mostanság, hihetetlen. Felváltva tömtük bele a lázcsillapitókat és egyik sem segitett. Este langyos vizben fürdött, az kicsit lejjebb vitte a hőjét, de fél óra múlva már megint perzselt... Nagyon szépen tűri amúgy szegény a megpróbáltatásokat, még azt is engedte, hogy a fenekében mérjük meg a lázát, mert az összes többi lázmérő sz*rt sem ér, hol ezt, hol azt mutat. Továbbra sem fáj semmije, nem folyik az orra, nem köhög, nincsenek kiütései, szóval érdekes egy dolog ez... Remélem Paletta nem kapja el.
Apropó Paletta: nagyon durva dolgokat művel mostanság: megtanult felmászni a szürke kanapéra (ha nem tudja felhúzni magát, a könyvespolcot használja dobbantónak), onnan átmászik Peti két kisasztalán, majd onnan átsasszézik a nagy bőrkanapéra, ahonnan piszkálgatja az előle eldugott gitárokat. Párszor lezúgott már persze útközben valahol, de ha nem akad be a lába / keze valahová esés közben, fel sem veszi... Azt is kifigyeltem, hogy ha megunja a bőrkanapét, simán lemászik, nem fejjel előre, hanem háttal, ahogy kell. Brutális, Peti kb 2-3 évesen sem csinált ilyesmit. Sőt, most sem nagy mászka király. Tegnap fürdés közben is halálra rémisztett Paja amúgy: amig fél percig néztem magam a tükörben és azt hittem, hogy ő fürdik, felállt a kád szélére (!) és a csapba kapaszkodva behajolt elém szemmagasságban. Bakker. Jó lesz vigyázni. (Annál is inkább, mert még egy: a napokban elkezdte azt, hogy csuriba vágja az ujjait és mint a cséplőgép veri a fejemet az ujjaival. Ha rövid a körme, roppant mókás, ha nem... Nos akkor nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okoz.)
(És ide irom azt is, hogy tegnap sütöttem ugye sütőben fánkot, hááát, buktának sem lett az igazi, de még mindig jobb lett, mint a házi hamburgerem, jájjj, annak a zsemle része fűrészpor volt, a hús része meg valami hagymás pép, brrrr. Azt hittem, hambit ebédelek ma, de inkább összedobtam egy lecsót, jobban jártam. (A fiúk meg spenótos tojásfasirtot ettek (spenót, liszt, tojás, só, olajban kisütve, nem tudom, mi a hivatalos neve), szóval a spenót konkrétan nálunk sem harap, még ha más harap is.))

Helyzet

Pipi beteg sajnos, igy most itthon bulizunk hárman. Én mondjuk szarrá unom magam, de ez egy dolog. A kórság már tegnap kezdődött, már úgy jött haza az oviból, hogy betegnek érzi magát (azért még kirángatott a Herbert Park-ba hintázni, de mondjuk az is igaz, hogy nem kellett nagyon rángatni, mert szép idő volt), de amikor hazaértünk, még csak 37,5 volt a láza és mivel egész délután tombizott, szaladgált, ugrált a lakásban, nem gondoltam semmi rosszra. Aztán amikor éjszaka csekkoltuk, hogy van, a hőmérő már 39,3-at mutatott, szóval valóban bujkált benne valami már délután is... Más tünete, a lázon kivül, nincsen, szóval remélem gyorsan átszalad rajta a dolog, holnap még persze nem megy oviba, de hétfőn már nagyon remélem, hogy igen.
Most amúgy TV-t néz (ez (is egy fontos) előnye, ha a gyerek sosem néz TV-t, hogy amikor beteg, akkor képes akár egész nap előtte ülni nyugton és nem unja meg), én meg azon agyalok, hogy kéne sütni egy kis fánkot a sütőben... Palika amúgy későn kelt, igy ma csak egyszer alszik, most tettem le fél 2-kor, bizom benne, hogy 3-ig nem ébred fel és lesz időm sütögetni.
Délelőtt amúgy már élvezkedtem kicsit: rendeltem magamnak a M&S-ből egy felsőt meg egy pulcsit, illetve a gyerekeknek vettem a Debenhams-ból puha kockákat. Ezekkel a kockákkal ezer éve szemezek, mert jó az anyaguk, rágcsálhatók, olyan Palikának valók, viszont €13-t smucig voltam kiadni értük, mert mi van, ha nem érdeklik őt egyáltalán, ez a mostani viszont szuper, mert egyrészt olcsóbb, másrészt ha Paja nem is rágicsálja őket, majd Peti épit belőlük valami szépet. Tiszta haszon, én mondom. Alig várom, hogy elhozhassam a szajrét Blackrockból. (A M&S és a Debenhams egymás mellett vannak.)

Minden napra egy bossz avagy a kibic és a csalán meg a kuki

Nem igazán terjesztjük ezt a költözés dolgot senkinek, Anyuéknak emlitettem ugyan (kivoltak), de egyébként itt a blogon kivül semmi. Tegnap este azért meséltem egy barátnőmnek, hogy ez van, nem nagyon fűlik a fogam hozzá, de nincs mit tenni úgy tűnik, nem tudunk kapálózni és bakker elkezdte nyomatni a hülye vagy te, én mennék dumát, amitől egyszerűen hányok, mert aki otthon van, otthon élt egész életében, lófaszt nem tud arról, milyen külföldön élni és képzelegni lehet, de úgy nyilatkozni, hogy tudom, milyen nehéz lehet, nem. Mert nem tudod, milyen nehéz. Gőzöd sincs róla. Se halvány lila, se kék, se rózsaszin, se fekete.
Ha Molly vagy Béb azt irja nekem, hogy barom vagyok, húzzak a pitlibe Kaliforniába, azt mondom, oké, mások vagyunk, van, aki kalandvágyóbb nálam, hát ez van; de hogy egy olyan ember, aki egy Budapest - agglomeráció költözéstől hetekig kivolt, úgy, hogy ezren segitettek neki, az ne okoskodjon már nekem, hogy tudja, milyen egy költözés és ő lazán, hátra sem pillantva kicuccolna a világ végére...
Hát hogyne. Én is tudom, milyen a hüvelyi szülés, a drogfüggőség, a vetélés. Haha. (Nem, nem tudom ezek milyenek, vicc volt.)
Unom, unom a családi közegből, otthonról észosztókat, hogy én vagyok a hülye, hogy tiltakozom egy ekkora változás ellen. Bazzeg, ez olyan, mintha én azt mondanám, hogy ahhh, hát én bármikor bevállalnék egy péniszhosszabbitást, sima ügy, ismerem az előnyeit-hátrányait... Bahhhhh.    

HTB

Hát ma nem erőltetem meg magam a főzéssel, az biztos, Knorr leves és sajtos tészta lesz az ebéd, hehe, remélem ezzel Peti is elégedett lesz. (Igen.) Majd vacsorára csinálok házi hamburgert, tegnap a Supervaluból rendeltem "fasirtokat" vagy miket hozzá, a Tescoból hoztam salátát meg paradicsomot, huhúúú, alig várom, hogy hazaérjen AV és meglepjem vele őt is meg magamat is. Este amúgy még sütöttem egy gyors citromos sütit, szerintem nem az igazi, de AV-nek bejött, úgyhogy már alig van belőle, lehet a hambi utánra csinálok még egy adagot, ezúttal sütőporral a szódabikarbóna helyett, hátha jobb lesz.
Mára amúgy nem tervezek semmit, láblógatós napunk van / lesz, baromi hideg van kinn, fujjjj, olyan igazi tél, ha nem kéne Petiért menni, ki sem mozdulnék, eskü.

No mi ez?

• 21.30 - 23.00 - 00.00 - 1.00 - 2.00 - 3.30 - 4.20 - 5.20 - 6.20 - 7.15 - Igen, Palika éjjeli ébredései. Már csak röhögni tudok rajta. AV teljesen ki volt reggel, mikor mondtam, hogy nem, nem aludta át az éjszakát Paja, mert ő csak a fél 4-es ébredésre emlékezett, a többire nem, olyan kussban nyomtuk az éjjelt. Mondjuk én sem értem, miért kelegettem most ilyen lazán, az a tippem, hogy azért, mert most sirt, felállt, kivettem, etettem, visszatettem, aludt, 10 perc alatt lezavartunk egy-egy menetet és ez igy jóval könnyebb, mint amikor virrasztani kell mondjuk 2-től fél 5-ig egy szuszra. Attól a falat kaparom, komolyan, olyan mérges vagyok. Ez igy még a jobbik eset. 
• Tegnap kipróbáltam a Lidl-ös cookie-port, hátha tudok belőle puha cookie-kat sütni, hát nem jött be, ölni lehet velük, olyan kemények lettek. Lehet, hogy túlsütöttem, szóval valószinűleg adok még egy esélyt, de áááá. 
• Paprikás krumplit főztem ma ebédre, alig várom, hogy dél legyen és ehessek, van itthon jó kis kenyér, uborka, hahhh, az élet apró örömei. Peti a tegnapi marhapörköltből kap, bár már tegnap is húzta a száját (Azt mondd meg, miért kell nekem minden nap húst ennem, hm? - szinte toppantott is a lábával, de rossz napot fogott ki, úgyhogy úgy leorditottam szegényt, hogy utána alig győzte falni az ebédjét... Később meg is sajnáltam, de hát basszus, tök finom kis marhát adtam elé, sült krumplival (!) és erre nekiállt fujjogni, hát Afrikában éheznek, basszuskulcs.)      
• Tegnap este amúgy voltam jógán, 6-tól fél 8-ig, vicces volt, ez volt életem első jóga órája, úgyhogy keményen hegyezni kellett a fülem, épp mit kéne csinálni... A többiek persze már régi motorosok voltak, hát igy jártam, azt hiszem majd nézek pár youtube videót, hogy megtanuljam az alapállásokat és ne csak nézzek kukán (vagyis inkább buzgón), mi az, hogy kobra vagy mit tudom én, majom. Ettől függetlenül jó lesz ez, 10 hét, 15 óra összesen, jó kis alap lesz szerintem, örülök, hogy végre elkezdtem valamit "sportolni", még ha ez nem is igazi sport, de érted. 
• A gyűrűm egyébként még mindig nincs meg sajnos, tisztán emlékszem, hogy az asztalon hagytam, mikor nekiálltam gyúrni a kiskifliket, de mire másnap dél körül elkezdtem a pizzatésztát összeállitani és feltűnt, hogy hopp, hát nem kell levennem, már nem volt ott persze. Elképzelésem sincs, hová tűnt, nagyon szomorú.
• Aztán mi van még: Tegnap voltunk a Herbert Parkban hintázni ovi után, hátha a vesztibuláris ingerlés segit Palikának jobban aludni (HA-HA-HA), jó volt, főleg azért, mert végre kimoccanhattunk, mert olyan igazi jó kis magyarországi hideg volt: szél sem rebbent, ág sem mozdult, nem volt pára, kicsit sütött a nap, a föld kopogott a száraz hidegben... Ahhh, hát ez már valami, ez mondjuk most kifejezetten hiányzik otthonról, ez a normális, száraz tél, mikor hideg van ugyan, de nincs nedvesség, szél, broáf. 
• Este rendeltem a Supervalu-tól, ma hozzák 6-8 között, kiváncsi leszek, honnan, mert a Tesco ugye Clare Hall-ból jön, ami közröhej, remélem a Supervalu-nak több esze van.  
• Jött levél, hogy Petit felvették a St Brigit's-be, fáj a szivem nagyon, szeretném, ha oda járhatna, két centire van, de persze ha megyünk Amerikába, ettől is elbúcsúzhatunk természetesen, pedig tök egyszerű lenne az élet, ha oda járhatna, a Tesco mellett van, 15 perc maximum gyalog, az ovi közelében.  
• Sokat gondolok mostanság Magyarországra, ami ezzel az Amerikával még távolabbra került. Mint egy réges-régi szerelem, olyan lett, már nem is emlékszem rá, milyen volt ott élni, csak fájóan hiányzik a házunk, már ahol felnőttem és rossz belegondolni, hogy lehet, hogy most majd évekig nem látom viszont. Mindemellett Irországot is siratom, hogyne, hiszen Petit itt neveltem, az összes gyerekes élményem ide köt szinte, neki ez az otthona, számára a Balaton, a Mátra semmit sem mondanak, a Panda Cafe és a hosszú csúszda viszont annál inkább és most maró kettős honvágyam van, siratom a végképp elsüllyedt magyarországi emlékeket és az elmúlt 5-6 évet is, amit itt töltöttünk.     
• Tegnapelőtt Palika életében először evett tejpépet, banánosat, biot. Még Anyuval hozattam ezer éve, most gondoltam kipróbáljuk (úgysem fogjuk kicipelni Amerikába) és szereti. Meglepő módon szereti. 
• Innen jut eszembe: elkezdtem úgy élni, mint ahogy az egyszeri néni ajánlja, aki a halála előtt jön rá, hogy nem hordta eleget a szép kombinéját, mert mindig a tökéletes alkalomra várt... Tekintve, hogy nem fogunk semmi "feleslegeset" kivinni, elkezdtem megenni a felhalmozott finomságokat, elhasználni a félretett kozmetikumokat és egyébként is, tartós tejet nagy kiszerelést már nem veszek semmiből... Persze még mindig nem 100%, hogy megyünk, de már megjött a hivatalos ajánlat és abban az áll, hogy február 19-én AV ott kezd. Mondjuk ez hahaha kategória, de akkor is. Elég valószinű most, hogy költözünk. Szippppp. 
• Ovi előtt - mivel Pali 1 óra után felkelt az alvásból grrrrrr (ennek ellenére délután is csak kemény fél órát tudott hunyni, szuper) - elmentünk a Nutgrove-ba. Bár csak 45 percünk volt, hogy visszaérjünk Petiért az oviba, sok mindent intéztünk, visszavittünk egy inget meg egy pulcsit, mert mindkettő kicsi lett a fiúknak, vettünk egy vicces kesztyűt Petinek; beugrottunk a Dealz-be almás szeletért; a Tescóba kenyérért és a postára, mert eladtam ugye a Bondolino-t, de a használati utasitást kifelejtettem és most pótoltam. Palika elég nehezen viselte a megpróbáltatásokat, de igy járt, legalább sok mindent kipipálhattam ma a kis to do listemről. 
• Mint irtam, elment a Bondolino, jaj, jaj, nagyon siratom még mindig. Mondjuk feladni nem volt könnyű, mert a "mi postánknál" lehetetlenség parkolni, egy fickót kértem meg, aki csak úgy ült a kocsijában, hogy ugyan már induljon már el lassan, mert kéne a helye (nem röhög), hogy beugorjak feladni egy csomagot... (Gyalog is mehettünk volna persze, de nem volt kedvem a szélben és esőben odatolni Paját...)
• A hordozó mellett amúgy igyekszem túladni még pár dolgon, meghirdettem az utazóágyat (€20 + €15 a matrac hozzá, szerintem a kettőt együtt elviszik €20-25-ért), a légzésfigyelőt (€70 - örülök, ha €40-45-ért elmegy, pedig bazi drága volt) és most még felteszem az autós hordozót meg pár apróságot. Mondom én, hogy kilóg a lólábunk... 

Kill me

Hát ez a hétvége az egyik legszarabb volt jó ideje.
A péntek még csak hagyján, jártunk Palikával Tescoban, bár már ez sem volt egyszerű, mert sok mindent kellett venni, igy nem a babakocsiban toltam végig a bolton, mint máskor, hanem betettem egy bevásárlókocsiba és úgy nyomultunk, de nagyon utálom ezt a megoldást, szóval pocsék élmény volt... Egyrészt ki tudja, ki fia-borja ült előtte ott a kocsiban, mennyire volt beteg, taknyos, koszos, fúj, undoritó ez az egész dolog; másrészt meg most már Paja sem az a csendben megülő fajta: amint hozzáért a feneke az ülőkéhez, már állt is fel, én meg agybajt kaptam, hogy a két pontos öv neki röhej kategória és simán két másodpercenként elkezdett kimászni, rám hozva ezzel a frászt... Úgy tűnik hát, vége a boldog vásárlásoknak, marad hát az online módszer, marha nagy, mert az meg a szabadidőmet emészti majd fel.
Szombaton délelőtt Peti és AV elmentek a kukacos játszóra, hurrá, én itthon főztem, mig Palika aludt, no ez mondjuk jó volt. A délelőtti alvásból viszont Paja már kissé szörcsögve ébredt (éljen a hideg & orkán kombó; a játszóház és az összefogdosott bevásárlókocsi - akármelyik és bármelyik kombinációja lehet a hunyó), szóval a hétvége további részét el lehet képzelni. (Nem.) Kimozdulni a szélben és esőben nem akartunk, nehogy romoljon Palika állapota, itthon gubbasztottunk hát mind a négyen és közben szó szerint fossá untuk magunkat. A délutáni alvás alatt AV elment a Lidl-be, hogy hozzon pár búfelejtő péksütit - de valami oknál fogva a bolt teljesen ki volt fosztva, úgyhogy három perecen kivül nem talált semmi mást, amivel meglephetett volna... Ami még ennél is jobb, mikor fizetett volna, észrevette, hogy nincs meg a bankkártyája, úgyhogy elszaladt az utolsó boltba, ahol még biztosan megvolt (pénteken este beugrott valamiért a Tescoba), megnézette cctv-n, nem hagyta-e az automatában a kártyát (nem), majd szomorúan hazakullogott, bankkártya és búfelejtő péksütik nélkül. (Hazafelé amúgy elromlott az autó rádiója is, ó jeee.) Itthon persze szerencsére meglett a kártya, ennek örültünk, no de ennyi, ezzel véget is ért a sikerszériánk. Az éjszaka undoritóan szarul telt: Palika 2-től 4.30ig fenn volt (előtte 9 és 2 között 45 percenként kelt) és ez annál is inkább bosszantó volt, mert nem volt bedugulva az orra, teljesen jól lélegzett, semmi baja nem volt az ég világon és mégis. (Mivel este 37,7 volt a "láza", kapott Nurofent is és azzal együtt sikerült ezt abszolválnia. Mi van, ha még azt sem kap? Egész éjjel dorbézol? (Én amúgy 37,7-re nem adtam volna még lázcsillapitót (röhej), de AV és Nagyi mániája, hogy hőemelkedésből könnyen lehet 39 és akkor azt nagyon nehéz levinni már, igy persze ezen is jól összevesztünk, ami még úgy kellett a nap végére...))
A vasárnap tehát már jól indult, tekintve, hogy a szokásos semminél is kevesebbet aludtunk. Palika 37,2-vel kelt, Peti tombizott, mi meg AV-vel folyamatosan vitáztunk, mert estére volt egy meghivásunk Gyuláékhoz, amit Peti egész héten várt (és nem mellesleg én is ki akartam mozdulni már az itthoni (kialvatlanságból adódó) őrületből), de AV kötötte az ebet a karóhoz, hogy felelőtlenség egy beteg gyereket társaságba vinni blablabla. Hiába mondtam neki, hogy Palikának semmi baja, él és virul, nem folyik az orra, nem rosszkedvű, nem bágyadt és azon kivül, hogyha négyszer megmérjük a fenekében a lázát, akkor 4-ből 3x 36,8-at, egyszer meg 37,2-et mutat a lázmérő semmi nem utal arra, hogy gondja van, folyamatosan erősködött, hogy nem, nem, ne menjünk, mert jajj, mi lesz Pajával. Jó volt a hangulat, na. Végül nagy viták, sértődések után azért csak elmentünk ám a "buliba", ahol csodák csodájára mind a négyen jól éreztük magunkat: Peti Legozott, Pali élvezte az új környezetet, répát és almát rágicsált, mi meg jót dumáltunk a többiekkel és legalább három órára úgy éreztük, van életünk... 3/4 8-ra értünk haza, gyors vacsora, gyors fürdés, altatás és találkozunk hétfőn. (Ahhhha, Palika 9 és 2 között háromszor kelt, majd fél 5-ig fenn volt ismét csak. Fél 5-ig! Esküszöm ott tartottam, hogy földhöz vágom. Napközben 1,5 órát aludt, egyszer, 1 óra körül és mégis. És mégis, mégis ilyen minősithetetlenek az éjszakái. Megőrjit. Komolyan.)
A legjobbat pedig nem is mondtam: sütöttem szombat este diós kiskifliket, amihez levettem a gyűrűmet - és a gyűrűnek azóta hűlt helye. Elveszett. Hiszen mi más is kellett volna még.  

Két gondolat bánt engemet...

... már a TT-vel kapcsolatban.
Egyrészt vajon a "nem jutottam el a postára, bocsánat" azt jelenti, mint én először hittem, hogy megvan minden ám, csak az a fránya posta fogott ki rajtam és nem tudtam feladni a levelet az ünnepek előtt, de még között sem, elnézést, de amint odaértem, megtettem természetesen, úgyhogy úton a kissé megkésett meglepetés - vagy azt, hogy hát ezt már buktam, igy jártunk, nem adtam fel semmit és nem is fogok már igy január vége felé közeledve. Mert erre azért még kiváncsi vagyok, csak a mihez tartás végett, nem akarom ugyanis téves álmokban ringatni magam, hogy egyszer csak majd jön valami, ha már nem karácsonyra, nem is a szülinapomra, majd húsvétra, esetleg jövő karácsonyra.
Másrészt az is izgat ám rendesen, hogy vajon az általam küldött kis valamit sikerült-e már kibontani vagy még mindig ott bujdosik valahol a lakásban. Mert azon kivül, hogy "szuper, megkaptam" majd "jajj, hát elfelejtettem kinyitni" még semmi visszajelzést nem kaptam, ami engem arra enged következtetni, hogy vagy oltári szart küldtem, hogy szóra sem érdemes reagálni, tetszik-e vagy sem vagy még mindig leszarom kategóriában leledzik a boriték és ki sincs nyitva.
Mert elhiszek én mindent. Elhiszem, hogy az élet nehéz, hogy a gyerekek húsrágók, hidverők, hogy az idő véges, de hogy két ember, akik állitólag szivesen olvasnak, akik birnak, ilyen szerencsétlenül otrombán viselkedjenek azt egyszerűen nem tudom hová tenni. Most őszintén, akkor mit várjunk a totálisan idegenektől?
Tudom, én is túlérzékeny vagyok, biztos, de ez kikivánkozott. Téma lezárva. De hogy én soha ebben az életben többet nem veszek részt hasonló hülyeségekben, az hótziher.

Busy bee

A morc idő ellenére (Nyugaton az iskolák ki sem nyitottak, tizensokezren maradtak áram nélkül, a hátsó kis utcánkban pedig beszakadt az úttest, végig, keresztben, úgyhogy nincs mese, közeleg a világvége azt hiszem) tegnap jó kis aktiv napunk volt.
Bár szerda este még le akartam mondani a délelőtti védőnői látogatást az időjárás miatt, végül úgy döntöttem, egye fene, vánszorogjunk oda mégis, jobb túlesni az ilyesmin. 10.45-re mentünk, kocsival, de megállni természetesen csak ezer km-re tudtunk, igy Palikát felnyalábolva, a fákat tövestül kicsavaró szélben gyalog dülöngéltem oda az irodához. (Az ir szél nagyon kis cseles egyébként, nem egy irányból fúj, mint otthon (úgy rémlik otthon úgy fúj, általában szemből haha), hanem igy össze-vissza lökdös, mész két métert, megtaszajt jobbról, haladsz tovább, üt egyet balról, majd szemből, kitámasztasz, betámad hátulról, szóval méltósággal menni, ha szél van, meglehetősen bajos nálunk, főleg, ha közben egy 12 kg-s ficergő csomagot cipelsz.) No szóval 11-re értünk be, 11.10-re pedig már végeztünk is, lenn vannak a golyók hihi, mindkettő a helyén, isteni. 11.25-re értünk haza (néztem az órát, mert ez már rég alvásidő, sóhaj), ekkor gyorsan adtam némi tápot Pajának, ő pedig 11.45 körül el is aludt. Szuper. Volt maradék rakott padlizsán itthon, igy az ebéddel nem szórakoztam, összedobtam hát helyette egy kakaós-diós sütit, azt az egyszerűt, ami kb 20 perc alatt tokkal-vonóval kész van, ráadásul isteni finom is. Mivel Petiért menni kellett az oviba, szegény Palikát 1.30-kor kénytelen voltam felébreszteni (nem értem, hogy csinálja mostanság ezt, hogy éjszaka 1 óra 15 percnél hosszabban nem tud aludni, napközben viszont most már másodszor aludt többet, mint 1,5 óra), hát szegény nem volt boldog. Az oviba természetesen kocsival mentünk (eső, orkán, jajj ugye), majd egy merész ötlettől vezérelve nem haza jöttünk, miután felkaptuk Petit, hanem megnéztük az új játszóházat, a Fraggles-t. Az odaúton kissé paráztam, jól tesszük-e, hogy kimozdulunk ilyen itéletidőben (a kocsit is rángatta a szél, néha komolyan befostam, akkorákat lökött rajtunk), de ha már elindultunk, nem fordultunk vissza. Végül fél 3-ra értünk a játszóházba, ami megérkezésünkkor még meglehetősen tele volt. Amig én fotózgattam, a két fiú játszott, Peti felmérte a terepet, ide-oda kapott, Palika meg leült a terem szélére, adtam neki egy dobot és azzal szórakozott ezer évig. Tudunk élni, tudom. Fél 4 körül Peti elkezdett nyafogni, hogy éhes (nem csodálom haha, nem ebédelt még, sőt, Paja sem ugye), úgyhogy bevonultunk a kávézóba, Peti kapott egy muffint, én egy teát, Palikát meg beszereltem egy jumperoo-ba és mindenféle aprósággal etettem, keksszel, ropival, zabszelettel, ilyesmikkel. Viszonylag szépen rágcsáltunk hát kicsit, majd miután a fiúk úgy döntöttek, elég a tétlenkedésből, még visszamentünk egy rövid időre játszani az időközben szinte teljesen kiürült játszóterületre. Most, hogy alig volt valaki rajtunk kivül, Paja is megindult, megszaglászott mindent, csúszdázott, mászókázott, amit el lehet képzelni, Peti meg ugye alapból elvolt, úgyhogy teljesen menőnek éreztem  magam, két (már mozgó) gyerekkel játszóházazom, hát milyen királyság már ez. Negyed 5 körül indultunk haza (fél 5-kor zárt a hely), azzal a nem titkolt szándékkal, hogy Palika majd elalszik hazafelé a kocsiban. (Tulképp ezért is mentünk játszóházba, mert egyrészt ezer éve nem tudtunk kimozdulni, borzalom; másrészt meg ugye fél 2-kor kelt Paja, tehát itthon tuti, hogy nem tudtam volna elaltatni időben (= fél 5-ig)...) A tervem be is jött, fél 5 körül mindkét fiú (!) bealudt az autóban. Mivel ekkor már nagyon közel voltunk a lakásunkhoz, elkanyarodtam Poolbeg-re, hogy legyen még egy kis idejük aludni és én is megnézhessem a viharos tengert. Az alatt a 10 perc alatt, mig álltunk a tengerparton, irtam egy gyors bevásárlólistát, majd 5 körül hazaindultunk, igy negyed 6-kor már itthon is voltunk. Ekkor begyúrtam egy kis adag pizzatésztát, majd amig az kelt, Palikát megebédeltettem, vagyis adtam neki egy üveges kaját és közben Anyuékkal Skype-oltam. Mire AV megjött fél 7 után, már nagyjából össze is volt állitva a pizza, csak sütni kellett, úgyhogy igazán szupernek éreztem magam, hogy tessék, védőnő, játszóház, süti, pizza... és mindez egy napon. Este még kicsit bütyköltük a dublinfox-ot, majd fél 12-kor úgy feküdtem le, hogy hahhh, hát ez egy szép kis nap volt.
És akik közreműködése nélkül ez nem valósulhatott volna meg:

Utolsó érintés

Tegnap megjött a Bondolinoért €70 a számlánkra, az előbb nekiálltam bedobozolni, de előtte még felpróbáltam. Kár volt. Szipp. Micsoda útjaink, voltak nekünk...

Most azon töröm az agyam, hogy veszek még egyet, használtan. Hehe. Csak mondjuk legyen barna, mint ez. Ezt imádtam. 

Amúgy

- Peti legújabb mániája, hogy amint hazaér az oviból, betűzi a hajába azt a két hajcsatot, ami megtalálható a háztartásunkban (mindkettőt ő találta az utcán) és ki sem veszi fürdésig. Roppant mókás, amikor hazaérve az első kérdése, hogy Hol vannak a csatjaim?
- Palika az előbb elszopogatott egy xs-es Halls cukorkát... (Nem mertem a szájában kotorászni, nehogy riadtan lenyelje action közben.) Most dől róla a citromszag.
- Sütöttem ilyen epres sütit, még hűl. (A fiúknak izlik, szerintem gáz. Alig jött fel, szalonnás, brrr.)
- Tegnap befizettem egy 10 hetes jógára a Ballsbridge College-be. Karácsonyra is kaptam egy "bérletet", de az csak 4 alkalmas lett volna és ráadásul 20.30kor kezdődött volna, igy AV-re maradt volna az egész altatási procedúra. (Volna, volna, volna.) Ez hétfőnként lesz 6-tól fél 8-ig, 8 perc sétára tőlünk és csak €80 volt, mig a másik €60. Szóval AV szépen visszakérte a már befizetett pénzt, én meg visszaforgattam és beiratkoztam erre a másik kurzusra. Mindig csak a varia, tudom.
- Ma végre ezer év óta először nem fúj annyira a szél (otthon még ezt is orkánnak neveznék, de mi már edzettek vagyunk), úgyhogy ovi után játszóztunk egy kicsit, de baromi hideg volt, úgyhogy hamar végeztünk.
- Befizettem a BioAnyu tanfolyamot, tegnap meg is jött az első lecke, de még nem olvastam el. Már most le vagyok maradva, zsir.
- Palika délelőtt aludt egy hosszút, 2 óra 45 percet. Hihetetlen, éjszaka sem alszik ennyit egy húzásra, nem tudom, mi lelte. Fél 1-kor kelt (korán is szunyált, ez is fura, máskor 11-kor alig lehet lelőni, most 9.45-kor aludt el), ami elég korai, de délután egyszerűen nem tudtam letenni a szokásos 4 körül, igy kihagyta a délutáni alvást. (Az úgy van, hogy alapesetben fél 8 körül ébred, 11-kor és fél 5-kor alszik kettőt, a délelőtti 1,5 órás szunya, a délutáni meg 30-45-60 perc, attól függően, mikor aludt el, a lényeg, hogy negyed 6-kor ébresztem mindenképp és igy negyed és fél 10 között tudjuk letenni. Szar rendszer, mert mind a napközbeni, mind az esti altatás horror, háromszor hozom le a szenteket az égből naponta, mire elalszik, de egy darab 1,5 órás alvás viszont még kevés neki, arról nem beszélve, hogy annak az egy alvásnak 1, fél 2 körül kéne kezdődnie logikusan, mikor Petiért kell menni az oviba... Gáz. No most tegnap ezt a megszokott rendszert boritotta azzal, hogy túl hosszan aludt, igy 4-5 körül még cseppet sem volt álmos persze, úgyhogy gondoltam egy nagyot és kihúztuk az esti fürdetésig - amit persze kicsit korábbra hoztunk, igy negyed 9-kor aludt el, vagyis pont egy órával hamarabb, mint szokott.) Az, hogy egyszer aludt, cseppet sem módositotta az éjszakai anti-nyugalmat, ugyanúgy 7x kelt, mint máskor (9-kor, 9.45-kor, 11-kor, éjfélkor, 1-kor, 3.45-kor, 5.45-kor, majd 7-kor végleg felkelt - mondjuk ez még a jobbik forgatókönyv, ezt szeretem, mert úgyis fél 12, 12 körül fekszünk, addig nem is riaszt fel az álmunkból, igy "csak" háromszor szakitotta meg az alvásomat, ez jó, az sokkal-sokkal bosszantóbb, mikor elsőre alszik egy hosszabbat (úgy 2 órát hehehe), majd 1-től nyomja azt a mintát, mint most a lefekvése után, hogy 45-60 percenként kel... no az a gyilkos...), szóval ugyanannyiszor ébredt, mint mindig, viszont legalább az altatás simán ment - kis szopi, kis büfi, majd be az ágyba, szia. Összehasonlithatatlanul jobb volt ez igy, mint a fél-háromnegyed órás közelharc, hogy aludjon.  
- Update: Esett egy kis hó - megmaradni nem  maradt meg persze, de kavargott. Sok helyre amúgy riasztást adtak ki, hóveszély miatt. (Hahaha, nem tudják, mitől döglik a légy, tavaly ilyenkor otthon méteres hó volt, ha jól rémlik, itt a hóveszély azt jelenti, hogy nem olvad el azon nyomban, hogy leesik.)

Anyway

Amúgy meg elég szar kedvem van, mert egyrészt Paja még mindig 8-9x kel éjjel (óránként, ennyi), másrészt meg az amerikai ajánlat pénzügyileg elég gyér, arról nem beszélve, hogy belegondoltam, hogy akar a halál megint költözni, ráadásul a világ végére, ahol a lakosság nagy része mexikói vagy indiai (nem fújjog, tegnap megnéztünk pár sulit és sok osztályban egyetlen fehér gyerek nincsen... oké, mi is büdös bevándorlók lennénk, de tegye a szivére a kezét az, aki könnyedén járatná a gyerekeit olyan közösségbe, ahol ők az egyetlenek, akiknek kék a szemük...ezzel kapcsolatban tök elkeseredtem egyébként este, hogy persze, sokszinűség meg ilyesmi, de most tegyem be Petit húsz indiai közé? hát a francért kell ezeknek mindenhol ennyien lenni... vagy legyenek ennyien, de ne legyenek már büdik... uff...). Szóval most minden szar, nem akarok összecuccolni, nem akarok változást, de közben AV főnöke már pedzegette, hogy itt nem maradhat (pedzegette? ezer éve ezt nyomja) és mindenezek tetejében itt van Palika is ezzel a kurva sok ébredéssel, hogy még éjjel se legyen nyugtunk.
Elegem van.

Szülinapos hétvége

No kérem, ezt is megéltük. 35 éves lettem, te jó ég, Anyu szerint ez már inkább 40, mint 30 haha, no ne. Mondjuk tény, hogy matematikailag a 35-öt már 40-re kerekitjük, de érted. Hogy tudnám, hová tűnt ez a rengeteg nap, hónap, év?! Mikor lettem én ilyen öreg? Eh...
No de nézzük csak sorjában.
Szóval szombaton magyar ovi volt, vittem Petit, ahogy kell. Amig ovizott, én beültem az Itsa-ba reggelizni (bagel & tea - €7,10, tudok élni), mert ott van wifi és valahogy egyébként sem volt kedvem beszélgetni a magyarokkal, akik ott maradtak a Parish Centre-nél. Negyed 12-ig eszegettem, netezgettem, majd átballagtam a Supervalu-ba vásárolni. Mivel baromira fújt a szél és iszonyat hideg volt, vásárlás után nem sétáltam vissza a kocsihoz, hogy betegyem a cuccokat, inkább összeszedtem magam és vacogva visszagyalogoltam az "ovihoz", ahol beültem a magyarok közé és dumálgattunk. Meglepő módon, bár tartottam a többiektől kicsit (az irországi szülős cikk óta mindenkire ferde szemmel nézek cseppet), tök jól éreztem magam; mig vártuk, hogy vége legyen az ovinak, jókat beszélgettünk, nevetgéltünk, úgy tűnik, ezúttal kifogtam az értelmesebb szülőket szerencsére... Pipiék 1 körül jöttek ki, úgyhogy szokásosan 2-kor értünk haza, ekkor befejeztem a gombapörköltet, amit még péntek este kezdem el főzni, megebédeltünk, majd némi játszogatás után, mikor Palikát letettem aludni, AV elment a Nutgrove-ba vásárolni, én meg ledőltem, mig Peti nézett egy Team Umizoomi részt. (Annyira birom, hogy már ilyen nagy, hogy lehet mellette aludni, édescsillagom... Oké, nem órákat hunytam, hanem 25 percet nagyjából, de akkor is.) AV negyed 7-kor ért haza, 7 körül nekiállt palacsintát sütni, szóval kicsit elcsúsztunk az estével, de sebaj, Palikát mostanság úgysem lehet lelőni fél 10kor sem, nem tudom, mi lelte. Az esti "netidőmet" azzal töltöttem, hogy próbáltam utánaolvasni a kaliforniai földrengéseknek (hááát, nem túl biztató a helyzet, az a szemét Nostredamus is 2015-re jósolt egy baromi nagy földmozgást - hová máshová, mint Amerikába, hogy cseszné meg, szóval jól összefostam magam), mire AV előjött a farbával, hogy SF helyett mehetnénk NY-ba is, ahol ugye nincsenek földrengések - ámde ha valahol tartani kell a bűnözéstől, hát ott igen... Szóval marha nagy, kvázi választhatunk, hogy lelőnek, megmérgeznek, felrobbantanak Dublintól 5 órás repülőútra vagy ránk dől egy ház, esetleg elvisz egy cunami Dublintól 12 órás repülőútra. Jó, mi?
Vasárnapra amúgy elfojtottam magamban a félelmeimet, elvégre szülinapom volt. A délelőtt szokásosan telt: pakolásztunk, főztem, rakodtunk, illetve ebéd előtt kaptam egy doboz Ferrero Rocher-t. Kimenni sajnos nem tudtunk ismét csak, mert ronda egy idő volt ezen a napon is: szél, szél, még erősebb szél. Délután AV összeszedett minket, hogy menjünk el a tortáért, amit rendelt valami magyar cukrásztól, legalább kicsit kimoccanunk - de lőn, kiderült, hogy becsapott, mert végül Eszteréknél kötöttünk ki... Amikor Blanchardstown felé jártunk (cselesen más irányba indultunk, totál másfelé), már sejtettem, hogy valami turpisság van a dologban - de nagyon jól esett, hogy igy kifundálta, hogy lephetne meg. Eszteréknél zajlott hát a szülinapi party-m: volt házi hotdog (Limarás recept szerint), pia és banoffee pie torta gyanánt. Fél 5-re értünk oda, fél 8-ra haza, szóval jól elcsúsztunk a nappal, de mind a négyen tök jól éreztük magunkat (meg persze remélem ők négyen is haha): Peti Lindussal játszott (hihetetlen, hogy kijönnek, úgy birom ezt a kislányt, komolyan, Artúrék Lillájával még egy percet sem játszott Peti, bezzeg Lindussal! társasoztak, bújócskáztak, etették egymást, belevaló kiscsaj, na), a fiúk beszélgettek meg gitároztak, Livi meg Palika meg csak lestek, igaz, előbbi a lesés mellett rombolt is: mindent kiöntött, leejtett, összemaszatolt - ajjaj, látom a sötét jövőt. A buli után itthon még vacsoráztunk, beszéltem Anyuékkal, majd megkaptam a fő ajándékomat: egy Father Ted DVD összest, amiből sajnos még nem láttunk egy részt sem, no de majd eljön mindennek az ideje - remélem én... Szép kis szülinap volt, szerettem.    

Peti

• Nem tudom, mondtam-e már, de Peti még mindig nem tudja, melyik ige végződik -i-re és melyik -ja/je-re E/3-ben, tárgyas ragozásban, igy gyakran születnek olyan szavak, hogy elcsenje / ellopi. 
• Az előbb azt mondja: fákszok. Triplázta a többes számot. Zsir.

Paja súlygyarapodása az első évben

Paja mozgásfejlődése az első évben

Palika mozgásfejlődése:

2014. január 2 - születés 3550 gramm és 55 cm (38 hetesen)

2014. január 6 – Először forditgatja a fejét a kiságyban jobbra-balra

2014. március 1 – Először repül

2014. március 31 – Szépen emelgeti a fejét magasra

2014. április 20 – Átfordul az ágyában keresztbe (nem jellemző rá)

2014. május 6 – Letesszük hasra és azonnal oldalra fordul

2014. május 18 – Igyekszik felülni hasizomból

2014. május 26 – Először billen hasról hátra

2014. június 10 – Először fordul hátról hasra

2014. június 27 – Először nyomja ki magát hason úgy, hogy nem ér le a hasa

2014. július 15 – Szépen, szabályosan kutyázik, ingatja magát négykézláb

2014. július 30 – Úgy mászik, tolja magát előre, hogy a feje lenn van

2014. augusztus 13 – Feltérdel „állásba”, majd fel is áll (nem egyenesen, de két lábon áll)

2014. szeptember 4 – Ha leültetjük, nem dől már el

2014. szeptember 5 – Elkezd szabályosan a talpán állni (eddig lábujjhegyen próbálta)

2014. október 22 – Elindul a bútorok mentén tapogatva

2014. október 28 – Mászásból felül magától és e lkezd szépen ülni támaszték nélkül egyedül is

2014. október 31 – Pár másodpercig áll egyedül

2014. november 5 – Elkezd szaladni a járássegitővel

2014. november 10 – Először táncikál zenére, rugózva a lábaival

2014. december 1 – Elkezd felfelé is mászni (pl ágyra)

2014. december 17 – Egyedül feláll a szoba közepén és pár másodpercig álldogál

2015. január 1 – Próbál egyedül lépegetni, de 1 lépés után inkább mászik, néha 2-3 lépés is megy, de ez ritka

Emlékeztetőül, itt van Petié is. 

Semmi különös

Csak egy jegyzet: ma sütöttem vaniliás kiskifliket és nagyon jók lettek. Nem is értem néha magam, ez az egyik kedvenc sütim és még sosem próbáltam megsütni, pedig alig kell hozzá valami, egyszerű összekeverni és sitty-sutty megvan. Be is tettem a kedvencek közé...

Shorties

• Tegnap ovi után elmentünk a Herbert Parkba és döbbenettel láttam, hogy Palika haja a napfényben totálisan szöszke. Remélem nem hiszik, hogy csak a babysittere vagyok. 
• Este rendeltem a Tesco-tól (utálok rendelni a Tesco-tól, mert baromi sok idő, amig itt böngizek, kétszer megjárom a boltot irl), ma hozzák, de nem is ez a lényeg, hanem hogy kaptam tőlük egy €10-s vouchert, mert amikor karácsonykor rendeltem, nem volt egy áru és úgy gondolták rámfér a fájdalomdij haha. Mondtam már, hogy szeretem a Tesco-t?
• Hétfőn lesz offer Amerikából, addig nincs min filózni. Mondjuk én már búcsúzom Dublintól gondolatban, de ki tudja. Most ott tartok, bármi lesz, úgy lesz jó. Ha megyünk azért, ha maradunk azért. Mindkettőnek megvan az előnye. 
• Sütöttem tegnap pudingos kekszet. Nem tudom eldönteni, izlik-e vagy sem. A képen látható kekszekhez képest az enyémek nagyon rusnyák lettek, mert szokás szerint szétfolytak. Nem is értem. 
• Paletta tegnap talán életében először kimutatta a foga fehérjét. 1-2 hónapja már nagyon be tud rágni, ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné (pl ha nem veszem fel, mert dolgom van és elszaladok előle), de eddig csak iszonyatosan szomorú arccal sirt ekkor, tegnap viszont láttam rajta, hogy elönti a méreg, hogy nem nyitom ki neki a gyöngyös dobozkát, amit odacipelt nekem és amellett, hogy üvöltött, totálisan el is vörösödött, majd hozzám vágta a dobozt, de ilyen ennivalóan pukkancs dühvel a szemeivel. Ajjajjjj, látom a sötét jövőt...
• Hiztam 2 kg-t az ünnepi időszak alatt. 58.1 kg voltam reggel. Sirok.      
• Az irországi magyar anyukák között most ezen megy a gittrágás reggel óta. Valaki posztolta a fórumban és egy kissé hisztis csaj nekiugrott, hogy minek az ilyet propagálni, minek ilyen cikkeket megosztani, hát ez szörnyű. Igen, természetesen szörnyű, ott van az elején a figyelmeztetés is, hogy 18+, onnan még bárki visszafordulhat, szerintem nehogy már a hir vivőjét állitsuk pellengérre... Ezzel az erővel semmi negativ tartalmú cikket ne mutassunk meg másoknak, mert jajj, hát felkavarhatja az érzelmeket a világ undoritósága. Szerintem az információ szűrés az olvasó dolga elsősorban, ennyi. Nem is tudom, minek irtam ezt ide, de most már mindegy. A lényeg a cikk. Ami brutáldurva. Én szóltam és mondtam, hogy ezek itt hülyék.   
• Megkivántam az amerikai palacsintát.
• És van itthon élesztő meg dió, kéne valami receptet keresni hozzájuk... 
• Varró Dani Akinek a kedve dacos könyve ezerszer jobb, mint az Akinek a lába hatos. Amikor megkaptuk, húztuk kicsit a szánkat, mert egyikünk sem igazán nagy rajongó, de ez a kötet tök jól sikerült és ami a legjobb, Peti is imádja, halálra röhögi rajta magát. 
• Leszoktam a tejeskávéról reggelente - koffeinmentes teát iszom helyette - szerintem megvan a bűnös, hogy szaladt fel 2 kg... (A kávéba sosem teszek cukrot, a teába igen - 3 (no jó, 2,5) teáskanállal...

Január első hétvégéje

No nézzük, lassan behozom magam, el sem hiszem...
Szombaton délelőtt AV elvitte a Nagyit a Nutgrove-ba vásárolni, mert az szeretett volna az otthoni unokáinak venni ezt-azt. Mi a fiúkkal nem mentünk sehová, mert esett az eső és fújt a szél, fúj. Mivel ezen a napon döntöttem el, hogy lazitok kicsit a gyeplőmön, nem főztem, mert semmi kedvem nem volt hozzá, ebédre igy AV hozott sült krumplit meg bepanirozott csirkemellfiléket és azt ettük meg nagy lazán. Mivel Nagyi még este hatig (!) a városban kóborolt (AV a Nutgrove után elvitte az O'Connell-hez is, hogy ott is nézelődjön), én elvittem Palikát sétálni, AV-ék meg takaritottak otthon, mert hányingerem volt magától a gondolattól is, hogy bármilyen házimunkát végezzek. Mikor hazaértünk, AV palacsintát sütött vacsira és nagyjából véget is ért a nap.
Vasárnap a téli szünet hattyúdalára került sor: Petivel hármasban elmentünk Glendalough-ba. Januárban még sosem jártunk Wicklow-ban, AV kicsit vészmadárkodott is, hogyan fogjuk túlélni az utat (a keskeny, szűk utak lefagyva nem tűntek valami biztonságosnak), de végül másfél óra keringés után csak odaértünk a Visitor Centre-hez, még hozzá azon az úton, amit én sosem találok meg (= ami elmegy a vizesés és a nagy völgy mellett). Hogy ne kelljen sokat gyalogolnunk, ezúttal a fizetős parkolóban álltunk meg hátul, ahonnan elsétáltunk az Upper Lake-hez, ahol készitettünk pár fotót (Peti persze végig majomkodott, vicsorgott, eh), majd visszagyalogoltunk a parkolóhoz és megebédeltünk. Mi Petivel sausage & chips-et, AV pedig chicken burger & chips-et evett és tea helyett ásványvizeztünk. 1 körül indultunk haza, 2-kor meg is érkeztünk, ekkor otthon is megebédeltünk (haha), mert Nagyi rizses húst főzött, majd a délután már a pakolás jegyében telt, hiszen másnap korán, a 7-es géppel már el is ment.
Hát igy. Sok helyen jártunk, sok mindent láttunk, igy telt hát a karácsonyi szünetünk, 26-ig négyesben, 26 és 5-e között pedig ötösben.
Mostantól pedig boldog új év, jó napot.

Első szülinap

No kérem, ezt is megéltük. Palika egy éves lett pénteken.
A nap ugyanúgy kezdődött, mint máskor, AV elment dolgozni, én elvittem Petit a Kukacos játszóra, Palimali meg itthon maradt a Nagyival. Mivel sok dolgunk volt, nem sokat játszóztunk (milyen meglepő hehe), szóval fél órát hintázott Pepi és léptünk is tovább a Tesco-ba, mert kellett ezt-azt vennünk. Dél körül értünk haza, ekkor főztem egy bolognai-t, majd megsütöttem Palika tortáját, ILYET. Bár ebben-abban már evett tejet és tojást is (sőt, a mézeskalácsból is kóstolt párat), úgy gondoltam, ezt a tortát csinálom meg neki, mert egyszerűnek, de nagyszerűnek tűnt. És igy is lett. 30-40 perc alatt sütéssel együtt kész lett a torta, hurrá. Ebéd után AV hazaért, mert csak fél napot dolgozott, Nagyi elvitte Palikát sétálni, mi pedig nekiálltunk kicsit feldisziteni a lakást illetve a tortát. Az ünneplés 4 körül kezdődött, Paja kapott egy kis könyvet a Nagyitól, készitettünk pár fotót, majd nekiálltunk tortázni. Palikának roppantul izlett a süti, kétmarokra fogva tömte befelé a mannát, roppant aranyos volt, egész belelkesedett és két-három vékony szeletig meg sem állt. Petinek annyira sajnos nem jött be a torta, de vettem az adást, ő majd nem ilyet kap májusban... A tortázás után mi is felköszöntöttük az urat, megkapta a kis traktorját, de ebből volt némi feszkó, mivel Peti rávetette magát a cuccra és nem akarta visszaadni a játékot a jogos tulajdonosának... Sajnáltam szegényt, mert régóta gyúrt a traktorra, nagyon bejött neki is, de közben Paját is szántam, hogy szegénynek milyen sorsa van már, hogy az első szülinapi ajándékát fél percig foghatja, majd jön valaki, aki elorozza tőle. Végül nem is tudom, hogy oldódott meg a dolog, de lehet, mindegy is, a lényeg, hogy az ünnepelt jól érezte magát és bizony, bizony, boldogan jelenthetem ki, hogy túléltük az első 365 napot.
Éljen Palika*!      

* Majd még irok róla ilyen kis összefoglalót, milyen is ő, de hát jaaaaj, nagyon nehéz ezt megfogalmazni, idő kell hozzá, aminek általában hijján vagyok. No de majd egyszer. Hamarosan.

Január 1

Azaz csütörtök, azaz új év.
Hogy délelőtt, napközben mit csináltunk az év első napján - no azt szinte teljesen elfelejtettem. Az biztos, hogy házimunkát (értsd mosás, teregetés, takaritás) nem végeztünk, már csak babonából sem, de még csak nem is főztünk - mondjuk ezt tisztán lustaságból. Költeni szintén nem költöttünk egy fillért sem, ez is jó és ha jól rémlik, nem is veszekedtünk, hurrá.
Délután, hogy ne marjon az unalom halálra, AV-vel elautóztunk Howth-ra (azért nem vittük ki játszózni Petit, mert iszonyatos idő volt, tombolt a szél és hideg is volt) és bár csalogattuk Pepeszt is, hogy jöjjön velünk autókázni, ő úgy döntött, hogy inkább marad itthon, hát úgy kell neki, legalább egész évben sokat leszünk kettesben AV-vel... A howth-i kis kiruccanásunk jól sikerült egyébként, sokat beszélgettünk, nosztalgiáztunk és meglepő módon, még sétálni is tudtunk kicsit, ugyanis a kikötőnél (ahol alapból mindig óriási szél van), ezúttal csak valami kis nyámnyila szellőcske lengedezett - holott mint mondtam, a városban, nálunk orkán erejű szél fújt egész nap. Felbátorodva a kedvező időjáráson, a kikötői séta után felmentünk a kilátóhoz is, ahonnan beláttuk az egész öblöt, de mivel ott már azért kissé zordabb volt az idő, egy gyors kitekintés után húztunk is vissza a kocsiba és siettünk haza vacsorázni.
Bár nem csináltunk semmi eget rengetőt (gondolom ez látszik), ha hinni lehet a babonáknak, azt kell mondjam, jó kis év lesz ez a 2015-ös. Jobb, mint 2014-es, amit végigparáztam...
Tehát ha kissé késve is, de boldog új évet, hurrá, hurrá, éljen, hogy ez is eljött...

Szilveszter

Szilveszterkor azaz szerdán Dun Laoghaire-ben kezdtünk, a játszótéren. Hármasban mentünk, mint mindig, ha itt van valaki vigyázni Paleszre. Mi Petivel már láttuk a felújitott parkot, AV-t viszont meglepte, hogy kibővitették a játszót és a szökőkutakat is rendbe tették. Bár ezen a napon enyhült az idő, szóval már 8-10 fok volt, mivel a langyulás meghozta a szelet és a felhőket is, nem sokat maradtunk a játszótéren most sem, mert aggódtunk, hogy a fekete ég egyszer csak ránk szakad és szarrá ázunk secperc alatt. Miután azt hittük, hogy a teázót is felújitották, beugrottunk oda is, hiszen még nem járt le a parkolásunk, de csalódottan kellett látnunk, hogy a hely maradt a régi és igy a kinálat sem valami fényes. Persze ha már ott voltunk, nem sompolyogtunk ki, vettünk két teát meg két croissant-t (a scone szinte szénfekete volt, úgy elégették hehe) és egy szélárnyékos asztalkánál szépen megtizóraiztunk, ahogy kell. Mivel a fiúk már régóta sirtak egy kis rántott húsért, ezen a napon Nagyi megtáltosodott és sütött párat ebédre, úgyhogy végre tisztességes ebédünk volt a nagy rohangálás közepette is. Délután - mivel délelőtt igy ugye nem voltak sétálni - mig Palika levegőzött, mi (vagyis AV, én csak fetrengtem, mert baromi fáradt voltam valahogy) feldiszitette Petivel a lakást, hogy szépen búcsúzhassunk az óévtől. Mikor Nagyiék megérkeztek, hogy szivjunk egy kis friss levegőt mi is, AV-vel kiautóztunk a Poolbeg-hez elköszönni 2014 utolsó dagályától. Bár azt hittem, sokan lesznek kinn, döbbenten láttuk, hogy mi vagyunk az egyetlenek a hullámtörőkön, de persze az is igaz, hogy orkán erejű szél volt, szóval ezen annyira talán nem is kellett volna meglepődnünk... 7 körül értünk haza, ekkor virsliztünk, hogy Peti se maradjon ki a jóból, majd 9 körül szokás szerint lefektettük a kölyköket, mi pedig elkezdtünk "bulizni", vagyis az Argos-ból vett vetélkedős DVD-vel játszani... 11-ig nyomtuk a kérdéseket, ekkor AV-ék elkezdtek TV-t nézni, én pedig alig vártam, hogy éjfél legyen, mert tudtam, hogy Palikát teljesen hidegen hagyja december 31.-e és éppúgy fel fog kelni ezerszer éjszaka, mint mondjuk november 15.-én. (Igy is lett amúgy.) Mivel az RTE-n évek óta nincs visszaszámlálás, a BBC-t néztük, éjfélkor koccintottunk, majd fél 1-kor én már durmoltam is volna, ha Paja nem kelt volna fel akkor (is).
Ennyi volt hát a Szilveszterünk, gyerekekkel és mégsem, magányosan és mégsem, viccesen és mégsem.

Érdekes...

... cikk EZ, meg ez a nő is az. Mikor voltam a gyászcsoportos képzésen, már akkor megállapitottam, hogy kissé fura, de jó, hogy vannak ilyen emberek is közöttünk...
És most nem birom kiverni a fejemből, hogy Nagyapa megvárt, hogy hazajöjjünk Amerikából és csak azután halt meg, hogy "látott". (Vagyis én láttam, ő már nem volt magánál jó ideje akkor.) Szipp.

Események a két ünnep között

Hol maradtam le, hol is, talán pénteknél, hogy Nagyi megérkezett, AV beteg. Utóbbi valószinűleg valami virust kaphatott be, mert 2 napig 38,5 felett volt a láza és minden kijött belőle. Szerencsére nem adta át senkinek a kórságot, ami nagy csoda, mondjuk az is igaz, hogy karanténban volt, szomorú képpel szellemként csoszogott néha ide-oda a lakásban és ennyi, de akkor is, örültünk, hogy ilyen olcsón megúsztuk a dolgot és nem ment végig mind az ötünkön a hányós-fosós.
No szóval, szombaton délelőtt AV szenvedett, Nagyi Palacsintázott (haha, érted), mi meg Petivel elmentünk a St Anne's Parkba, a Christmas Kingdom-ba. Jó móka volt, mint a villám, úgy értünk ki, alig volt valaki az utakon, nagyon menő volt végigsuhanni az üres városon. Miután megérkeztünk, először a North Pole Express-re ültük fel, aminek a kijelzője alól csak kicsit lógott ki a Howth Express felirat, majd körbejártuk a vidámparkot, ami a meghirdetett 10 óra helyett nagyjából fél 12-kor indult be. (Mondjuk ez most annyira nem zavart, mert csak 11 után értünk oda, dehát ááááh, irek és az ő pontosságuk...) Peti szokás szerint kipróbálta a kézzel hajtott buszt, majd mindketten felmerészkedtünk a Kukacra, ami utólag nem volt jó ötlet, mert kockává fagytunk a nagy suhanásban. A dodzsemet, a nagy csúszdát, a hajóhintát és a hagyományos sima- és lovas körhintákat Pipetta veszélyesnek itélte, úgyhogy több pénzt nem költöttünk a vásári látványosságokra, ami nem is volt nagy baj, mert 45 percnyi kintlét után szét akartunk fagyni, olyan hideg volt. A parkból kifelé végignézegettük a kajás bodegák kinálatát és mivel tényleg nagyon hideg volt, kézmelengetőnek vettünk egy adag sült krumplit meg nekem egy koffeines (!) latte-t. (No jó, ezen kivül még vettünk öt szem gigászi méretű hűvöskés gumicukrot is, no de egyszer élünk és én is megkivántam, bevallom.) Amikor hazaértünk, összeütöttem egy kis ebédet a család egészségesebb felének (AV kekszezett), majd csendespihenőztünk és mivel estére AV kissé összeszedte magát, 6 körül leléptünk a Nutgrove-ba bevásárolni és megvenni Paja szülinapi autóját.
Vasárnap, miután AV már tökéletes egészségnek örvendett, a délelőtt a Marlay Parkban talált minket. Peti élvezte az osztatlan figyelmet, roppantul elégedett volt, hintázott, csúszdázott, mászókázott, de azért néha-néha megjegyezte, hogy hiányzik neki Pajika. (Olyan kis ártatlan amúgy, ilyenkor mindig úgy elfacsarodik a szivem, hogy a nagy rohanásban mi mindig azt hisszük, hogy ő már nagyfiú és úgy is kezeljük, pedig szegényke még csak egy kis pöttöm, hát 4,5 éves csak, milyen fiatalka már, mikor voltunk már mi 4,5 évesek, 30 éve basszus!) A parkból hazafelé beugrottunk a dundrum-i Lidl-be, mert szombaton elfelejtettem csirkemellet venni, majd tűztünk haza ebédelni. (Hogy mit, azt nem tudom, talán sajtos tésztát csináltam haha.) Délután Petivel nagy programunk volt: AV elvitt minket a Funderland-be a Fossett's cirkuszba. Pipi nagyon aranyos volt, szépen végigülte az ölemben az előadást. Itt-ott ugyan kicsit unta a banánt, akkor jó hangosan rákérdezett, hogy meddig tart még ez a cirkusz, de alapvetően tetszett neki a dolog azt hiszem. A kedvence a bohóc volt (egész tűrhető volt egyébként a bohóc szereplése, nem volt totálisan idióta és nem nézett ki idegesitően szomorúnak sem) illetve az, hogy az előadás végén műhó esett... Az igazat megvallva egyébként én rosszabb mókára számitottam, tekintve, hogy sosem szerettem a cirkuszt, de ez olyan kis aranyosan családias délután volt, pont olyan Petinek-való. Nem volt túl hosszú (egy óra volt az előadás), nem voltak benne félelmetes, aggasztó vagy túlságosan grandiózus jelenetek, úgyhogy amellett, hogy minden fontos cirkuszi elemet láthattunk (Hajlékony Ember, nőcit eltüntető bűvész, tűzdobáló, légtornász és társaik), 4 éves fejjel is abszolút felfogható és élvezhető volt az egész, szóval örültem, hogy el tudtunk menni. Mivel nagyon hideg volt ezen a napon is, az előadás után nem maradtunk a Funderland-ban vidámparkozni, hanem amint kiléptünk a sátorból, azonnal szóltam AV-nek, hogy jöjjön értünk, mert megfagytunk, úgyhogy 6 óra 10-re már otthon is voltunk.
Hétfőn délelőtt AV fél napot dolgozott, mert ekkor volt az amerikai állásinterjújának az utolsó köre. Mig ő izzadt, mi Petivel elmentünk a Kukacos játszóra, ahol szokás szerint (vagy inkább surprise, surprise) szana-széjjel fagytunk. (Bizonyos elképzelések szerint a globális felmelegedés többek között Irországban jégkorszakhoz fog vezetni, hát ezt most télen tapasztaljuk, az átlagos 6-8 fokos napok helyett ugyanis hetek óta repkednek a minuszok, ami nagyon durva, egyáltalán nem megszokott errefelé.) No szóval miután 40 percnyi játszózás után Peti a hintához, én meg a földhöz fagytam félig oda, úgy láttuk, talán itt az idő hazaindulni. Útközben megálltunk a Lidl-ben, vettem két kést, mert már teljesen kifogytunk a zöldségpucoló késekből (nálunk ezek fogyócikkek, nem is értem, miért) és húztunk haza a melegbe. (Ja, Peti teljesen kigyógyult a "kérek ezt, kérek azt" betegségéből, újra ép elmével tudunk bevásárolni vele egy ideje, szóval amilyen hirtelen jött ez az őrület, úgy el is múlt és nagyon bizom benne, hogy vissza sem tér egy hamar, mert kiboritó, még emlékszem...) Amikor hazaértünk, rakott kelbimbót csináltam (nagyon jó lett, a héten is lesz, hurrrráááá), majd elmentem AV-ért a Céghez, hogy randizzunk kettesben. Sajnos rajtunk kivül eső okokból nem sikerült túl jól a találkánk, de igy legalább tudtuk, hogy ennél már csak jobb jöhet... Az úgy volt, hogy be akartunk ülni a Bewley's-be sütizni, de a Grafton közelében sehol sem találtunk parkolót. Ezer év keringés után végre nagy nehezen letettük a kocsit, odasétáltunk a hömpölygő embertömegben a kávézóhoz és báááámmmm - sorállás volt, hogy az ember egyáltalán bejusson... Egy kávézóba. Érted. Beállsz egy húsz-harminc méteres sor végére és várod, hogy a szerencsések megegyék a kis sütijüket, megigyák a teájukat, fizessenek és cserélhessetek... No ne. Csalódottan kifordultunk hát, mondván sebaj, van itt még kávézó, beülünk máshová, mit nekünk Bewley's. Aha. Ahogy azt mi elképzeljük. Hát ez a Hanyatló Nyugat! Válság, szegénység, éhhalál! No kérem: benéztünk vagy öt másik kávézóba és mindenhol ez volt a helyzet. Nulla hely, sorállás, izzadtságszag. Mentő ötletként eszünkbe jutott, hogy elmegyünk a Dunnes kávézójába, ahol ugyan nem első osztályúak a sütik (jó, hát Irország eleve szar ezen a téren, az én minimális tudásommal eskü jobb tortát hozok össze, mint bárki más a szigeten haha, egyszerűen itt a cukrászat, mint olyan, ismeretlen... lúdláb? dobostorta? tejszinen kivül más krém? egyáltalán egy rétegnél több krém? no neeee, az már szemfényvesztés kategória, olyan itt nincsen...), no szóval becéloztuk a Dunnes-t, hátha ott van hely és tádááám, volt is. Csak éppen a sütik voltak kissé khm... szinvonal alattiak. Volt scone, gingerman bread, valami borzasztóan kinéző gyümölcskenyér meg két szelet citromos süti... (Utóbbi úgy nézett ki, hogy két réteg vastag tészta és középen egy halvány sárga csik, mintegy szerényen jelezve, hogy itt valami más van, nem tészta.) Mivel még ez a "krémes" (hahahaha) süti állt legközelebb a vágyálmaimhoz, megvettük mindkettőt (egyenként €3,6-ért, ez a másik), majd boldogan helyet foglaltunk, kortyoltunk egyet a teáinkból és megkóstoltuk A Desszerteket... Hát. A villa koppant a tésztán... Szomorú szivembe bevillant a Szamos kávézó a KÖKI-ben, hogy ott milyen habos-babos, puha, elomló sütiket ettünk tavaly télen, majd ezzel a gondolattal megerősödve egymásra néztünk és szó nélkül visszavittük a sütiket, hogy bazmeg mindennek van határa, ezek minimum egy hete kinn álltak a pulton, de még az is lehet, hogy látták a Mikulást, amint csokikat csempész a magyar gyerekek csizmájába... Hálistennek pampogás nélkül visszavették a borzalmakat, úgyhogy süti nélkül, gyorsan felhajtottuk az italainkat és húztunk, mert időközben persze a parkolócetlink is lejárt... (Mi aztán tudunk randizni, mi?) Hazafelé, mivel úgy éreztem, hogy nekem ma sütit kell ennem, elmentünk a Natural Bakery egyik üzletébe, Stillorgan-be és vettünk egy mini tortát, remélve, hogy jobban járunk, mint az eddigiekkel. (Jobban jártunk, bár az meg olyan szinten tejszines volt, hogy egész éjjel hányingerem volt, pedig csak egy vékonyka szeletet ettem... Ez van, na.)
Kedden, 30-án délelőtt, immáron hármasban visszatértünk a St Anne's Parkba. Ezúttal hanyagoltuk a vidámparkot, egyenesen a játszótérre mentünk és mig Peti hintázott, mi Sydney-n gondolkodtunk. Mivel ezen a napon kevésbé volt hideg, játszózás után fociztunk is, persze csak úgy módjával, mert minden csupa sár volt. Délután ismét kettesben randiztunk AV-vel: hirtelen ötlettől vezérelve (sütött a nap, mikor indultunk és úgy képzeltük, majd andalgunk a tengerparton a naplementében) kiautóztunk Bray-be. Mire odaértünk, természetesen elromlott az idő, igy vacogva tértünk be a Gino's feletti étterembe teázni és reményeink szerint sütizni. Utóbbi vágyunk megint félresiklott, a Barracuda-ban ugyanis mint megtudtuk, nincs süti-szerű desszert, csak olyan desszert-desszert. Ha már ott voltunk, persze nem álltunk odébb, de bevallom, mindketten kissé csalódottan vettük tudomásul, hogy no, itt sem kapunk csokitortát a teánk mellé. (Mindenesetre a kilátás legalább szép volt...) Bray-ből egyébként ezek után nem haza, hanem a Dundrumba autóztunk, mert AV rendelt valamit az Argosból, amit át kellett vennünk estig. Sajna óriási dugó volt, igy ezer év volt, mire végeztünk, hiába no, tényleg tudunk élni. Fél 7 körül értünk haza, Peti már tűkön ült szegény és gondolom Nagyi is, aki fél 4-től egyedül vitte a két gyereket...
Ennyi volt hát a két ünnep köze dióhéjban, szép volt, jó volt, holnap jön Szilveszter, az Új év és Palika szülinapja, stay tuned.  

Múlnak a gyermekévek

• Hát kérem, az előbb elvettem Peti paplanját az ágyáról, áthúztam a huzatot és a friss illatú gyerektakarót bekészitettem Palika ágyába. Ezután fogtam egy felnőtt paplant és feldobtam Peti ágyára. Szintet léptünk. (Hasonló szintlépés fog hamarosan bekövetkezni az autóban is: Peti kap egy új autósülést (tegnap rádöbbentem, hogy a mostani ülése 18 kg-ig jó, ő pedig már 17,7 kg, de ez még csak hagyján, Palika már hetek (hónapok?) óta nem fér bele a hordozóba, szóval végképp eljött az idő, hogy átüljön egy normális gyerekülésbe és tekintve, hogy második gyerek, hiába vérzik a szivem, ez úgy fog történni, hogy megörökli Peti elnyűtt ülését, Peti meg kap egy újat, hiszen egy 9-18 kg-s ülés kétszer-háromszor annyiba kerül, mint egy 9-36 kg-s és különben is, ez igy gazdaságos, minek vegyünk még egy 9-18 kg-s ülést, ha már van és Peti egyébként is mindjárt kinövi.) 
• Emellett mázsálás történt a héten: Palika 11,83 kg és 78 cm, Peti 17,7 kg és 108 cm.
• Paja új kunsztjai egyébként, hogy tud integetni, ha elmegy valaki, a Nem szóra rázza a fejét és különben is, az elmúlt egy-két hétben nagyon okos lett, röhej, de látszik rajta, hogy elmúlt egy éves, csupa értelem a tekintete, rengeteg dolgot megért és szó nélkül képes nyilt utasitásokat adni (pl ha szeretné, hogy kinyissunk egy dobozt, odahozza és ütögeti a zárját; ha éhes, odamegy az etetőszékhez, ilyesmik).
• És még egy kis Peti is: November-december óta végre éjszaka sem kell pelus. Már nyár óta mondogatta, hogy nem szeretne éjszakára pelenkát, de mivel Paja mellett ezerszer kell éjjel kelni ugye, rábeszéltük, hogy még egy kicsit birja ki, mert a francnak volt kedve a 8-9 Palika ébredés mellett még Petivel is szórakozni éjjel, ha esetleg bepisil... (Oké, ez igy gonosz, de cserélek bárkivel hehe.) Szóval húztuk-halasztottuk a dolgot, de egyszer csak november közepe körül (talán pont 4,5 éves volt) megembereltük magunkat és egyik napról a másikra abbahagytuk az esti pelusozást. És voila: Peti azóta éjjel-nappal szobatiszta. Hát igy.  

Ez valóban egy új év lesz, érzem

No kérem, mától új világ van, úgy döntöttem. Megpróbálom becsukni a szemem a rendetlenség felett, egyszerűen leszarom, ha kupiban élünk. Most, hogy itt van a Nagyi is és öt ember után pakolok, telitődtem. Elaltattam Palikát az előbb és most netezgetek, nem fogom ki- és bepakolni a mosogatógépet, nem hozom ki a poharakat a szobából, nem dobom ki az itt-ott elhullajtott csokipapirokat, nem teszek rendet se a gyerekszobában, se a nappaliban, nem porszivózom fel, nem söprök fel a konyhában, nem teszem be a mosást és nem szedem le a száradt ruhákat és legfőképpen nem hajtogatom őket össze. Meguntam. Meguntam, hogy szélmalomharcot vivok minden nap, hogy rojtosra pofázom a szám, hogy a koszos ruha helye a szennyestartó, a felesleges fecnik a kukába valók, az egy percig használt eszközöket pedig illik visszatenni a helyükre. Ha kiönt bennünket a kupleráj a ház folyosójára, akkor talán észreveszi mindenki magát, kész. Ez van. És nem érv az, hogy én dolgozom - te vezeted a háztartást meg viszed a gyerekeket. Egy munkahely ugyanis hétköznap 9-től 6-ig szivja a véred (minusz ebédidő, minusz itt-ott ellopott negyedórák), a háztartás - gyerek kombó viszont az év 365 napján, éjjel-nappal. Nem értem, a férfiak mi jogon pattognak, hogy nekik is jár a hétvége, a pihenés - nekik IS? Miről beszélünk? Nem tudom, miért hiszik, hogy egy nő legkedvesebb szabadidős tevékenysége a mosás, teregetés, mosogatás, pakolás, takaritás, wc pucolás, bevásárlás. Én személy szerint ugyanis ezeket csinálom a szabadidőmben, mikor végre valaki átveszi a gyerekeket. (Ha nem veszi át senki, akkor meg velük együtt csinálom, igen.) És kurvára unom. Hát hülye vagyok én? Amikor végre nem lóg rajtam senki, akkor nekiesem a fürdőszobának? A mosogatógépnek? A felsöprésnek? Amikor szabadprogramom van, akkor irány a Lidl, a Tesco és huhúúú, nagybevásároljunk?
Lófütyit a hátsótokba. Ahogy látom itt a környezetemben, lehet ezt másképp is. No more tiszta konyhapult, no more (általam) elpakolt játékok, no more egész délelőttös körlet-rendbe szedés. A szennyestartón kivüli ruhák koszosak maradnak, a ki nem vitt poharakba pedig beleszárad az itóka. Nincs több tiszta zokni? Nincs tiszta pohár? Az élet kegyetlen.

Szóval ha már év eleje van, vázolom a terveimet 2015-re:
1) Férfivé válni 
2) Heti egy sport (jóga vagy úszás), ha egyik sem, akkor kávézás a közelben
3) Havi egy mozi
4) Havi egy könyv

Mondjuk nem hittem volna, hogy ez lesz 2015 első bejegyzése

Mondjuk vicces Hevesi Kriszta szűkebb baráti körébe tartozni *

* Persze nem tartozom oda, csak mindig is tudtam, hogy Hevesi Tamás felesége, mert egy évfolyamba jártunk (Batiz Andrással is ha-ha-ha), mókás, hogy a pórnép számára csak mostanság derült ki a kapcsolat.