Voltam ma este a városban és ezúttal a St Stephen's Green-hez gyalogoltam el, mivel a fő célpontom a H&M volt, kismama ruhák miatt. Bár a terhes cuccok nem voltak valami szuperek (még mindig a nyári kinálat volt kinn, halál vékony, rövid ujjas pólók, pfff), a Back to school polcokon rengeteg menő pulcsi és ing volt, ráadásul egy csomó féláron. Igy 13 euróért vettem két pulcsit meg egy galléros pólót. (Az egyik pulcsi nem volt leárazva, az a teljes áron 7 euró volt, a másik két cucc meg összesen 6... Asszem kedden vissza is robogok még 1-2 pulcsiért meg egy sötétkék ingért, mert 4 euróért a bolondnak is megéri.) Hála istennek, hogy itt már 4 évesen iskolába mennek a gyerekek, ezért már P. méretében is voltak filléres ruhák. (P2-nek sajnos nem vettem semmit, pedig néztem, de egy bodyért nem akartam 6-7 eurót adni.)
A szerzemények:

Separation 3

Ezen a héten tehát négyszer voltunk oviban, mind a négyszer 1,5 órát, ebből legelőször én is benn voltam vele, szerdán, csütörtökön meg ma pedig egyes-egyedül hősködött. Nem nagyon tudom, mit csinált, mig benn volt, mert alig mesélt valamit azon kivül, hogy állt a radiátornál és nézte a többieket, de mivel nem tűnik túl zaklatottnak, gondolom nem érezte magát túl rosszul. Ha nézelődik, hát nézelődik. Mikor ma bementem érte, épp egy asztalkánál ült a többiekkel és tizóraizott - még jó, hogy pakoltam neki némi ellátmányt, egy almát, pár kekszet, egy cerVonát (ez olyan, mint régen a nadgág, a cerbona hülyeség, az cervona) meg egy sportkupakos vizet -, igy ezeket meg tudta eszegetni. (Gondolom az óvónő vette elő a táskájából, de vicces volt látni, hogy azt csinálja, mint a többiek.) Mig ő benn volt, én a Supervalu-ban garázdálkodtam, nem túl gazdaságos, tudom, de 1,5 óra alatt nem lehet mit csinálni, ha nem ott laksz a közelben. Legközelebb hétfőn megyünk, akkor fél 10-re és 1-ig marad, juhú. Az egyetlen aggodalmam, hogy nem akar pisilni, mig ott van (ezt igy mondta), szóval most vagy feszengeni fog végig vagy majd jól bepisil, amit sosem szokott. (A kaka nem ügy, dél körül szokott maximum, azt majd elintézi, ha hazajöttünk.)
Juj, izgulok.   

Félidősen

Amúgy az van még, hogy pár napja végre AV is elkapta P2 mocorgását, vicces. Sajnos nem emlékszem, P. mennyit ficergett ennyi idősen, de valahogy úgy érzem, ő mozgékonyabb volt. Nem tudom, miért, de most egy abszolút nyugodt babát várok, aztán majd jöhet a koppanás.
A terhestünetek egyébként elmúltak, már alig van émelygésem, az is gyengén, tudok inni teát, kávét és édeset is eszem meg joghurtot. A hasam nő, bár nem nagy még mindig, de már "nyom", vagyis észrevettem, hogy nem tudok úgy összegörnyedni, mint eddig, mert van ott valami... A cicim oltári módon, kezelhetetlenül nagy lett, kicsit aggaszt, mert olyan, mintha két ólomgolyót varrtak volna hozzám. Ha 10 percnél tovább állok vagy pakolászom, elkezd feszülni a hasam és fájni a hátam, tök kellemetlen, mert le kell ülnöm. Egyébiránt más tünetem nincsen hálistennek, jól vagyok, aktiv vagyok, hajrá.

Két igenis vicces

- Próbálj már meg ma csak hajnalban átjönni, nem éjszaka!
- Nem próbálok. Korán megyek.
- De miért?
- Hát mert szeretlek titeket. Ott van az én fészkem.

(Lehúzza az alsóját és kikandikáltatja a kukiját, de a gatyót azért visszahúzza, hogy rossz nézni.)
- Mit csinálsz, húzd már fel normálisan a gatyádat, hát hol élünk?
- Őőőőő... Dublinban.

Napok

Amúgy éljük ám az életünket is mellesleg, kedden délelőtt voltunk a Zsomboréknál, vagyis annál a családnál, akikkel a Dundrum Shopping Centre-ben találkoztunk még múlt hétvégén. Utána elautóztunk egy Supervalu-ba átvenni a babacsomagot, ami olyasmi, mint otthon a Felicitas csomag. Vicces, hogy mióta itt vagyunk, talán másodszor jártam Supervalu-ban, mert egy sincs a környékünkön és arra sincs, amerre általában járunk. Kedd este AV eladott valami gitáreffektet, ezért este egy jó nagyot autóztunk és újra meg újra káromkodtunk az irek elmondhatatlanul hanyag cimkezelése miatt (nem lennék itt postás, az tuti). A legtöbb ember addig jut el a saját cimét illetően, hogy elárulja, melyik kerületben lakik. Bazmeg. Mintha annyit mondanék Pesten, hogy hát én Kőbányán lakom. És? Utca, házszám? Ja, az nincs. Az okosabbja tudja a ház nevét, ahol lakik, de arra ugye se a gps-ben, se a google maps-en nem lehet rákeresni ugye. 5 év alatt már annyiszor szivtunk emiatt, hogy elmondani sem tudom. A durva, hogy nem csak a magánemberek ilyenek ám, sokszor az intézmények is ilyen gázul adják meg a cimüket és keresgessél... A kedvencem amúgy a honlapokon* szereplő paint-tel készitett térkép, ahol persze nem ott van észak, mint a valóságban, tehát szuper térérzék kell ahhoz, hogy az ember átforgassa a képet és rájöjjön, merre is kell mennie... No mindegy, a 10 percre lévő helyet olyan 40 perc keringés után meg is találtuk, eladtuk az effektet és 3/4 9-re már haza is értünk. Tegnap délután mivel nagyon szép idő volt, összeszedtem magam és elmentünk a kukacos játszótérre, ami szuper volt, attól eltekintve, hogy rengetegen voltak. Este mirelit pizzát ettünk, sajnálom, nagyon megkivántam, ezért ma igyekeztem kiköszörülni a csorbát és rántott halat csináltam karfiollal. (Kedden és szerdán meg a mélyhűtőn könnyitettem, kedden lecsót ettünk, szerdán meg valami szószt olvasztottam ki, volt benne cukkini, az biztos, de nem jöttem rá, mit tettem a tésztámra.)

* AV mondta, hogy az ir cégek 40%-a van fenn az interneten. Nagyon durva. Úgy értem, igen szánalmas a többi európai országgal összehasonlitva.

Separation 2

Megvolt a második nap is, megint 1,5 órát maradt egyedül, én meg nagy vagányan elmentem a Lidl-be vásárolni azalatt. Sirni megint nem sirt, de alig-alig csinált valamit. (Mondjuk a tegnapi semmihez képest ma legalább kirakózott meg autózott is kicsit azt mondja meg az udvarra is kimentek közösen.) Hétfőn 3 órát marad, meglátjuk, hogy birja, mielőtt elhoztam volna titokban meglestem és csináltam egy fotót, háááát, nem túl vidám, hogy úgy mondjam.

Ekkora az udvar amúgy, elég gyér, de ez van, most már igy jártunk. Ez meg a csoportszoba, ahol a héten volt: 

Állitólag nem ebben a szobában lesz hétfőtől és nem is ezekkel a gyerekekkel (hiszen ez csak summer camp), anyósom szerint igy baromság volt vinni szoktatásra, de bazzeg, ez a gyerek sosem volt még gyerekközegben, sosem volt még napi rutinja, most őszintén, mi a jó élet tartott volna vissza, hogy ne vigyem már a héten? Mennyivel lett volna jobb, ha hétfőn viszem először, igaz, a végleges szobába és a végleges gyerekek közé, de úgy, hogy mindenféle előkészités nélkül ott hagyom egy totál ismeretlen épületben egyedül 3 órára? Komolyan, mit vétettem, hogy ilyen sötét, mindenbe belepofázó emberek vesznek körül?  

Separation

Na végre túl vagyunk az első fél napon, ami 1,5 óra volt. Mikor beléptünk az ajtón, az öreg néni elvezette P.-t, én meg leültem a könyvtárba összeirni P. "kedvenc" kifejezéseit, hogy az óvónő tudja majd, hogy ha az csúszik ki a száján, hogy segiccs vagy majd én, akkor mit is ért ezek alatt. (Nyakamat rá, hogy nem fog beszélni amúgy magyarul náluk, de mindegy, hátha.) Még azt találtam ki, hogy adok neki majd minden reggel három-négy kártyát, amin lesz egy rajz meg egy angol mondat (mondjuk lesz egy wc meg az, hogy I have to pee vagy lesz egy alma meg az I am hungry mondat) és majd felmutatja az aktuális kártyát, az óvónő meg felolvasva a mondatot vagy rákérdezve arra lassan-lassan megtanitja neki a túléléshez szükséges dolgokat. Még jó, hogy már olyan értelmes, hogy megérti, miről fog szólni ez a dolog, alig várja, hogy megcsináljam a kártyácskáit. No szóval mig én ültem a könyvtárban, ő benn volt - és semmit sem csinált. Mikor 1,5 óra múlva érte mentem, ott állt a radiátornál és nézte a többieket félszegen. Örülök, hogy nem sirt, mert akkor nehezebb lett volna a szivem, de azért igy is sajnáltam kicsit, mikor mesélte, hogy könnyes volt a szeme párszor, de csak letörölte és nem kezdett el sirni... Persze látszott rajta, hogy nagyon megörül nekem, amint meglátott, elkezdte mondani, hogy a néni adott volna neki játékokat, de ő mindenre csak azt mondta, hogy no... no..., de hogy ezt miért csinálta, azt nem tudta megmondani. Kértem, hogy ha holnap újra megyünk (mert holnap és pénteken megyünk még igy 1,5-1,5 órára), akkor játsszon nyugodtan bármivel, vegyen el bátran bármit a polcról, ami megtetszik neki, de nem tudom, mennyire lesz vagány... Az igazat megvallva, ha betennének egy rakás francia közé, én is állnék a radiátornál és kussolnék.
Ennyi volt hát az első éles nap, félek, hogy lesz ez még igy sem, de ez van, próbálok a célra koncentrálni, hogy milyen jó lesz, mikor ő mindent érteni fog maga körül, én meg még akkor is csak pislogni fogok, vajon mit mond a vizvezetékszerelő.    

Ja, csináltam új cimkét az ovis dolgokról. INNEN van.

Hard to please

Na a másik meg ez a kötelező iskolai tartózkodás 4-ig. Komolyan, forr az agyam a sok tiltakozótól. Kicsit olyan érzésem van, hogy tök mindegy, milyen újitást vezetnek be otthon, a lényeg, hogy az istenadta nép tiltakozzon ellene és átlényegüljön Pattogivá. Mert miről szól a dolog? 4-ig biztositva van a kölykök helye ingyen és bérmentve. Ha valaki szeretné japánra, jazz-balettra vagy jógára járatni a gyereket, ir egy igazolást, hogy keddenként Julika japánra jár és kész. Jár, mint eddig is. Ha viszont van olyan, akinek nincs megoldva a délutáni léte, az szépen benn marad a biztonságos iskolában és kész. Marad, mint eddig is.
A mi időnkben a 25 fős osztályból kb 3-an nem voltak napközisek (azaz 3-an nem maradtak 5-ig, fél 6-ig a suliban), most a felháborodások alapján a 25-ből 3-an maradnának benn 4-ig, a többiek meg hazavinnék a gyerekeiket. A kérdésem csak az, hogy miért is baj, ha XY szülőn, aki egyébként magasról letojja, hol van a gyereke, az utcán, az árokban vagy az iskolában számon lehet kérni, hogy  ki vigyáz a kölyökre? A többiek, a különórások elvihetik a gyereket (ó, bocs, biztos leszakad az ember keze, mire megir egy kikérőt) és mindenki boldog.
Hogy ez elvi kérdés? Mi ebben a kapitalista, pénzközpontú világban elvi kérdés? Ez a sok hirigelő vajon mit szólna, ha az állam egyszerűen széttárná a kezét, hogy déltől-egytől fel is út, le is út, nincsen csak fizetős napközi, aki ki birja fizetni, marad, aki nem, arra vigyáz a nagyi, akinek nincs nagyszülője, az meg mehet isten hirével az utcára játszani. Na ez mekkora felháborodást váltana ki.
AV elsősorban a hülye vezetés miatt nem akar hazamenni Magyarországra, én bevallom lassan átbillenek oda, hogy a hülye hozzáállású emberek miatt nem akarok. Iszonyatosan a tenyerembe mászik ez az "adjatok mindent ingyen, jó minőségben ide nekem az ölembe és akkor majd én hőbörgök ellene, mert az engem kielégit".
Bazmeg ha meg kell venni a drága könyveket az iskolásoknak az a baj, ha kölcsön kell venni és év végén vissza kell adni, az a baj. Akkor most mi van?!
Annyi, de annyi idióta törvény született az elmúlt időszakban (lásd trafikos buli), miért nem lehet azokra koncentrálni, miért kell mindenre kapásból, gondolkodás nélkül bevágni a durcát, mint egy dacos óvodás?
Komolyan, én a törvényhozók helyében egy huszárvágással megoldanám a problémát: vizitdij, fizetős bölcsőde, óvoda, napközi. Lehet morgolódni és elvárásokat támasztani. Ennyi. Azóta vagyok egyébként ilyen kiakadós, mióta rájöttem, hogy 2-3 gyerekkel külföldön már nagyjából olyan életszinvonalon élsz, mintha otthon lennél. Kettesben, párként, egy gyerekkel még tudsz félretenni, de amint több gyereket kell ellátnod (pontosabban óvodába, iskolába járatnod, egy baba még nem nagy kiadás), ott tartasz, mintha Magyarországon élnétek. Ja, nem, bocs, igaz, jobban élsz, mert nem kell hallgatni az állandó sopánkodást meg szenvedést a sósabb könnyekről.
Tudom, fellengzős és divatos mostanság ezt mondani, de hahó, fel kéne ébredni. A szocializmus már jó ideje megbukott, olyan nincs, hogy elvárjuk a vastag és végtelen szociális hálót a semmiért cserébe.  

Óvoda

Tegnap tehát voltunk az oviban. Vicces volt, mert azt hittem, odamegyünk, elleszünk egy órácskát és hazajövünk, ezért ezt harangoztam be P.-nek is, hogy neeem, nem, nem fogom most még otthagyni, ne parázzon, csak a hellyel ismerkedünk, kettesben. Végülis igy is történt, de kiderült, hogy a néni (akit eddig 60-nak néztem, de most láttam, hogy legalább 80), úgy gondolta, hogy beteszem P.-t az egyik csoportba, én meg lelépek kávézni egyet és megnézzük, mi sül ki a dologból. Ezt persze már csak akkor mondta, mikor mentünk, szóval kicsit félrecsúszott a kommunikáció, de sebaj, legalább úgy lett, ahogy én gondoltam. Először tehát beültünk a 4 évesek közé, P. puzzle-özött, mutogatott párat, bámulgatott, én meg ültem egy kisszéken és figyeltem meg beszélgettem a többi gyerekkel. Ezután kimentünk az udvarra, ahol a kicsik voltak és eszembe jutott, hogy szólok a néninek, hogy szeptember 4-11-ig nem leszünk, úgyhogy mondtam P.-nek, hogy kimegyek az irodába, játszogasson nyugodtan, pár perc múlva jövök. Igy is lett, kb 10 percet volt kinn egyedül, traktorozott, motorozott a falatnyi játszóterületen (tényleg falatnyi, gyakorlatilag a traktoron meg a motoron max ülni lehetett, menni nem igazán, mert akkor fellökött volna mindenkit), majd mire visszatértem, már ment az anyázás. Nem sirt, csak az anyanyanyanyanyanya ment. Miután nagy nehezen kirángattam az udvarról, benéztünk a másik terembe is, ahol épp festeni készültek a többiek, de mi berontottunk, P. elkezdett autókázni, én meg beültem a sarokba, nézni, mit művel. (Örülhettek a többiek, de nem tudom, mi a normál menet, beülünk, és...?) Itt csak 10 percet maradtunk kb, majd véget is ért az első napunk. Összesen 1,5 órát voltunk benn nagyjából, végig kettesben. Azt beszéltük, hogy szerdán egy órára ott hagyom P.-t a 4 évesek között, ahol kirakózott egy kicsit és ha 20 percnél tovább sir, hivnak és megyek érte. Pénteken ezt megismételjük és hétfőn jöhet az éles bevetés, amikor egészen 10-1-ig benn lesz egyedül. (Ekkor ott lesz Brúnó is, aki nem tudom, segitség-e, szegény alig-alig beszél magyarul is, de ez van. Ő hétfőn-szerdán-pénteken fog járni, mi hétfőn-csütörtökön-pénteken. Nem mi választottuk a napokat, ők ajánlották.) A legtöbb helyen egyébként nincs ilyen beszoktatósdi, itt szerintem azért lehetséges, mert összesen 3 csoport van, szóval kicsi, családias az egész és ezért próbálnak roppant rugalmasak lenni. Azt beszéltük AV-val, hogyha esetleg nem jönne be a hely, a Wee Care mindig ott van még opcióként (azért az, mert az jónak tűnt és az inkább olyan otthoni óvoda jellegű: nagy udvar, sok csoport, ebéd), szóval ha gond van, a második Montessori évet maximum ott járja majd 2014 szeptemberétől. (Egyébként sem lenne gáz, ha két külön helyen tanulná ugyanazt, mert úgy legalább nem lenne talán unalmas a tanagyag...) No de nem szeretnék igy előreszaladni, remélem bejön majd ez a hely, egyelőre éljük túl az első etapot novemberig.  

Voltunk tegnap az oviban, bővebben irok majd délután, csakúgy, mint a nagy-nagy felháborodást keltő otthoni iskolareformról, ami kapcsán újra megállapitottam, hogy Magyarországon az a lényeg, hogy Mindenért Háborogni Kell, különben tutyimutyi, mindenkori hatalomnak behódoló, utolsó lúzer vagy. Istenem...

P.-nek új kedvence van, Pressertől, a Te majd kézenfogsz és hazavezetsz. Az "üres majd az egész lelátó" helyett direkt mindig azt énekli, hogy "üres majd az egész darált". Gondolom a lelátó ismeretlen szó, a daráló viszont nem, és ha már daráló, akkor inkább darált (hús). Hát igy.
Ezen kivül tegnap pakolom ki a vásárolt cuccokat, odajön és "csipogjál már valamit, Anya".

Anyósom szerint ezek cseppet sem vicces dolgok, nem is érti, mit tudunk ezen nevetni. Hümm.

Jaj sajnos péntek óta kivánós vagyok: éjjel-nappal gumicukrot ennék. A vicc, hogy nem is szeretem, sőt, mióta láttam, hogyan készül, kifejezetten undorodtam tőle, erre tessék, most kétpofára zabálom. Gáz.
Pénteken délelőtt amúgy leugrottunk a Herbert Parkba, de elkezdett esni, úgyhogy elmentünk vásárolni inkább a Tescoba. Délután a városban voltam (4-ig ömlött az eső, kétséges volt, hogy lesz-e szabadprogramom, de végül elállt, piha), vettem egy kulcstartót magamnak, P.-nek meg néhány zoknit meg egy Európa térképes posztert és beültem a Mekibe egy almás muffinnal meg egy teával. (Sok-sok teát iszom mostanság, mióta nincs tőle hányingerem.) Viszonylag hamar hazaértem, nem volt kedvem sokáig lógni, hamar sötétedik már, jön az ősz, az van.
Szombaton délelőtt a Corkagh Park-ban jártunk: AV letett minket, majd elment az X-Music-ba nézelődni, mig mi játszótereztünk és csak dél körül jött értünk. Ebédre P. paradicsomszószos (!) tésztát evett (el sem hiszem, utál minden dzsúzt a kajáján), AV kapott császármorzsát, én meg megettem a maradék lencsefőzeléket virslivel. Délután, bár esett az eső, kimentünk Bray-be, hátha ott nem esik (de esett), úgyhogy egy adag fagyi után ültünk is vissza a kocsiba és jöttünk haza.
Ma délelőtt pizzát csináltam és mivel fájt kicsit a hasam, a fiúk egyedül játszóztak a Phoenix Parkban. Én semmit tettem: hajat mostam, befejeztem a pizzát és néztem pár percet a Mi lenne, ha... cimű filmből, ami tök béna, de ha már elkezdtem, szeretném befejezni. Délután elmentünk a Marlay Parkba játszózni, odafelé majdnem elaludtam, de aztán ott felébredtem, mert tök felhúztam magam azon, hogy AV kiakadt P.-re, mert a bicajos gyakorlóterületen mindig rá kellett szólni, hogy figyeljen az elé betámolygó kicsikre és morgolódott, milyen figyelmetlen és felelőtlen (!) ez a gyerek. Én persze védtem P.-t, hogy bazzeg, az 1 éves kölyöknek van elvileg anyja, akinek a kötelessége lenne a jó helyen bicajozó nagyobbak elől elrángatnia a folyton tiltott területre tévedő kicsinyét, szóval ha ő szarik rá, akkor nehogy már én szidjam a saját gyerekemet, aki csak bicajozni szeretne a kijelölt helyen... Az az igazság, hogy 3 év alatt kicsit meguntam, hogy mi vagyunk mindenkinek a védőangyalai, mert a szülők nagy része nagyivből tojik arra, merre jár az akármennyi idős gyereke. Ha P. berohan a hinták közé, mi őt figyelmeztetjük, hogy figyeljen jobban, mig ha ő van a hintán és ő menne neki valakinek, akkor is rászólunk, hogy álljon meg. Hát a picsába már. Én végig igy éltem a gyerekkorom, hogy mindig rám szóltak, mindig én mentegetőzzem, mindig én szabadkoztam, hát nem, ebből elég volt, mindenkinek van gondozója / szülője, mindenki feleljen magáért és kész. Este egyébként AV sütött sajtos rudat, de a vajat kifelejtette belőle, hurrá. Napok (napok? hetek) óta azon filózik, milyen zongorát vegyünk (zongorát bazzeg), már eladta a régit és most töri az agyát, milyen legyen az utód, valószinűleg ezért volt ilyen szeles, pedig szegény tök lelkesen sütögetett...
Hát igy jártunk.

- Várod már az ovit?
- Ühömm. De ott leszel, ugye?
- Hát az elején igen, aztán ha már jól érzed magad, eljövök.
- És ha nem...?
- Akkor majd telefonálnak nekem és 20 perc múlva ott leszek.
- Neeeee. Hát szerinted van nekem telefonom? Hát ne vicceljünk már... Hát mivel telefonálnak?

Tudom, hogy ezek a mi szófordulataink, de akkor is baromi vicces hallani egy 3 éves szájából, hogy ne vicceljünk már / ne szórakozzunk már / na neeee.   

Zajlik az élet, én meg álomkóros lettem, nem tudom, hogy van ez, hogy elvileg totál fitt vagyok és energikus (19 hetesen), ehhez képest meg két napja ledőlök délután P. mellé és hunyok egy órát. Püff. Kedden tehát Kilruddery-ztünk, ami jó volt, szóval visszatérünk még. Szerdán hivatalos voltam a kórházba (első vizsgálat), úgyhogy 7 óra 5-kor fogtam egy taxit és elzötyögtem a fél 8-as időpontomra. 3/4 8-kor kinyilt a recepció, igy némi adategyeztetés után megkaptam az ukászt, hogy menjek és várjak a védőnőknél. 2 percet sem ültem, jött egy kedves lányka, kezembe nyomott egy fiolát, hogy pisiljek bele, majd mikor ezt ügyesen abszolváltam, lemérte a vérnyomásom és elvonultunk egy szobába, ahol megmérte a súlyom (69 kg haha, ezt ott még nem láttam, hogy elnézte) és a magasságom (169 cm haha, ez is kicsit túlzás, de sebaj, emiatt nem szóltam). Ezután hosszas adatfelvétel következett, kiderült, hogy P. miscarriage-ként szerepelt a rendszerben, mert nem jelentem meg szülni ugye, ezt gyorsan javitottuk, megbeszéltük, milyen kockázati tényezőink vannak, majd a lányka megdicsért, hogy 11 hónapig szoptattam, kaptam egy nagy paksamétát meg két tájékoztató könyvecskét és mehettem utamra. Az utam ez esetben a vérvételt jelentette, sitty-sutty bejutottam egy másik nővérkéhez, aki levett 8 fiola vért és átküldött az orvoshoz. No itt bukott a történet, a vérem ugyanis fél 9-re a tubusokba került, az orvosok viszont csak 10-kor kezdtek... 1,5 órán át vártam, csak vártam. Meg vártam meg vártam. Mivel nem reggeliztem otthon, lementem a büfébe venni valamit, de hanyatt vágódtam az áraktól (egy gépi tea 2,75 euro - nóóóórmális?), igy csak egy citromos muffint vettem, amivel 2 perc alatt végeztem és - várhattam tovább. 10 után nem sokkal bejutottam az orvosnőhöz (épp két nőci volt munkában, egy indiai és egy ir, én az irhez kerültem), aki újra felvett egy vagon adatot és megnézett ultrahanggal. Nagyjából 8 percig voltam benn (ebből 5 perc volt az uh), majd fél 11 körül kijutottam, de ekkor még kellett két időpontot kérnem (egyet az endokrinológiára, egyet egy uh-ra), úgyhogy 11-kor léptem ki a kórház ajtaján. Haza fél 12-re értem, a fiúk nem voltak itthon, mert épp a fennakadt két ovit szemlélték meg újra (Wee Care és Simbas), de 12 körül befutottak, teljes dilemmában, hogy mindkettő jónak tűnt, nem tudják, mi legyen. Ebédre cukkinifőzeléket főztem, majd alvás (én is), délután pedig egy nagy Tescozás volt soron. Az este az ovik latolgatásával telt, végül a fél 10-es kezdési időpont miatt a Simbas győzött, mivel a Wee Care fél 9-kor kezdett volna, azaz a legnagyobb dugóban kellett volna odatotyognunk (meg nekem vissza), ami azt jelenti, hogy negyed 10-re értem volna haza és 11 körül már újra indulhattam volna el...
Ma délelőtt igy a Simbas volt soron: miután kitöltöttem a papirokat (bekenhetik naptejjel, átöltöztethetik, hogyha gond van, készithetnek róla fotót, ilyesmik) elvittük leadni a jelentkezési lapot, amit 2 perc alatt ott is hagytunk. Utána beugrottunk a Blackrock Shopping Centre-be venni ezt-azt és dél körül értünk haza. Mig én lencsefőzeléket főztem, P. élete legnagyobb hisztijét produkálta, ugyanis nem engedtem neki, hogy ebéd előtt megegye a Kinder tojást, amit kikönyörgött magának. Szegényt nagyon sajnáltam, mert fetrengett, őrjöngött, látszott rajta, hogy nincs magánál, olyan dühös és nem birta abbahagyni a szenvedést legalább 3/4 órán át. Én örültem, hogy délben műveli ezt a dolgot, igy nem sokan hallhatták az előadását, bár aki hallotta, szerintem tuti lebeszélte magát a gyerekszülésről, mert iszonyat hangerőn nyomta és valahogy olyan lehetetlenül artikulálatlanul. Olyan rendes gyerek egyébként, nem szokott igy viselkedni, ez egy teljesen hozzá nem illő jelenet volt, nem is tudom hová rakni azóta sem. (Amikor a Kilruddery Gardens-ben sirt pl, az nem ilyen volt, ott is hisztizett, hangoskodott, de inkább szomorúan, most meg kifejezetten mérges volt, félelmetes volt, komolyan.) Ebédre üveges almaszószt evett amúgy (volt még itthon kis bébiétel haha, megevett belőle kettőt és mondta, hogy mindenképp vegyünk még majd), majd hálistennek egy nagyot aludt. Délután elautóztunk a Herbert Parkba és némi játszózás után elmentünk AV elé, akit hazahoztunk, majd útjára is engedtünk, hiszen ha csütörtök, akkor röplabda.            
Igy vagyunk hát, igy folynak a napok.

Anyway

Leadtuk a jelentkezési lapot: IDE fog járni szeptember 2-tól hétfőn, csütörtökön, pénteken reggel 10-től 1-ig. Igen, heti 9 órán tököltünk ennyit haha. (Ez most heti 9 óra, bármikor átrakhatjuk heti 5 reggelre és az már heti 15 óra is van. Több nem lesz még jövőre sem, számunkra megfizethetetlen az egész napos ovi.) A terv az, hogy most 3 délelőttöt megy, márciustól vagy jövő szeptembertől 5 délelőttöt (ildomos lenne, ha ugyanide járna, de nem szigorúak ebben, át lehet iratni bárhová jövőre, csak ugye akkor más csoportot kell megszoknia újra) és 2015 szeptemberében jön az iskola. Junior infant évfolyamba fog járni, vagy a Sandymount-os Educate Together-be vagy pedig a legközelebbi vallásos iskolába. (Mondtam, hogy én ezen nem tökölök még egyszer ennyit, megnézzük, melyik a legközelebbi iskola és szeptemberben beiratom oda, bár szerintem fognak nézni nagy szemekkel, hol az istenben voltunk eddig, mert a többiek már pár hónaposan beiratják suliba a gyerekeiket, mi meg vártunk 3,5 éves koráig... Hm. Ez van, remélem van egy olyan szabály, hogy a legközelebbi iskolába kötelesek felvenni, még ha nincs is keresztlevele, nem is jár oda még senkije és nem is tanit ott egyik szülője sem... (Ez ugyanis a sorrend, felvesznek-e valahová: meg vagy-e keresztelve, van-e már tesód az iskolában és ott tanit-e valakid. Ezek nélkül a legtöbb helyen el vagy veszve, ha csak 3 évesen iratnak be az agyalágyult szüleid, de mondom, nagyon bizom benne, hogy mindezt a marhaságot felülirja a proximity, vagyis hogy ha ott laksz az iskolától két centire, akkor fel kell venniük.))

Alvásos

P. alvása megkettyent kissé, de csak kissé hálistennek és nem is tudom, jó irányba vagy sem. Az egyetlen, ami maradt, hogy 10 körül alszik el (mit kerteljek, pontosan 10-kor), viszont egész jól elalszik magától, ami annyit tesz, hogy fél 10 körül AV kijön a mesélésből, én bependerülök a helyére, lefekszem P. mellé, végigkérdezgetem, melyik zöldségeket meg a gyümölcsöket szereti, viszek neki 3 szem szőlőt, ha kéri megölelgetem kicsit, párszor rászólok, hogy most már aztán alvás van, csönd legyen, ilyesmik, majd 50 körül betakargatom és felszólitom, hogy aludjon jól. Ő ezt megigéri, majd befordul a fal felé és én kijövök. Hurrá. Éber még mikor kijövök és nem tapsol vissza. Szuper. Hajnali 2 és 4 között valamikor aztán átjön közénk, ezt sajnos jóval korábbra tette, régebben, nyáron, volt, hogy 6 körül jött át, most van, hogy amint leoltjuk a nappaliban a villanyt, már oson... Ez gáz. (Javasoltam AV-nek, hogy hagyjunk egy kislámpát égve a nappaliban, de valami miatt elvetette az ötletet, pedig szerintem király.) Aztán. Tovább. Mikor hazajöttünk Magyarországról, felvett egy olyan szokást, hogy a szokásos ébredés helyett (7-fél 8) nekem kellett kiráncigálni az ágyból fél 9-9 között. Aranyélet. Ezután 2 körül aludt el és 3 körül kelt fel, vagyis ebben az időszakban az éjszakai 10,5-11 órát nappal egy órával megfejelte, vagyis volt, hogy 12 órát aludt, ami irtó nagy szó nála, hiszen Magyarország előtt jó ideig ugye ahogy irtam 7-fél 8-kor kelt, azaz éjszaka mindössze 9-9,5 órát aludt, ami mellé nappal szintén csak 45-60 percet szunyált, ami éppen több, mint naponta 10 óra... No most egy-két hete kb újabb váltás jött: reggel magától kel fél 8 körül, vagyis visszatért az éjszakai 9,5 órához, viszont napközben meg képes 2 órát is aludni egyhúzásra. Általában keltem fél 4-kor, mert nem akarom, hogy este 11-kor még fenn legyen, de tegnap pl fél 2-kor aludt el és negyed 5-kor mentem be hozzá, hogy héj. Az majdnem 3 óra napközben! Összességében még igy is 12 óra körül alszik egy nap, de azt hiszem elmondhatom, hogy mikor kisebb volt, sosem aludt ennyit és ilyen szépen, pedig elvileg ugye a kicsik alvásigénye több... Hát igen, elvileg.  

Sajátságok

Vicces, hogy P.-vel úgy vagyunk itt, mint egy öreg házaspár. Teljesen épkézláb párbeszédeket folytatunk nap mint nap és ha nem lenne ilyen irtózatosan beszédhibás (persze mihez képest, gőzöm sincs, a többi magyar gyerek milyen kiejtéssel beszél ennyi idősen) és nem lenne ilyen cérnahangja, bárkivel el lehetne hitetni, aki nem látja, hogy férj és feleség vagyunk.
Ehhez képest a felnőttséghez képest, amivel az őrületbe kerget, az a folytonos majd én viselkedés, ami elhiszem, hogy a fejlődés része meg baromi fontos a megfelelő énkép és önbizalom kiépitéséhez, de amikor képes olyanokat csinálni, hogy az általam felhúzott cipzárat lehúzza, majd akkurátusan újra felhúzza (vagy az általam bekötött biztonsági övet kinyitja, helyére teszi, majd mintha most kezdődne az egész procedúra újra magához húzza és ő köti be magát stb stb) akkor úgy érzem, mentem lerágom a karom.

Szűkül a kör

Három hely maradt fenn a rostánkon: a Wee Care, a Manorbrook Montessori és a Simbas. Jellemző, hogy mindhárom egy rakáson van Monkstown / Blackrock felé, hiába arrafelé kell költöznünk, ha majd egyszer... Délelőtt amúgy voltunk a Kilruddery House & Gardens-ben. Egyszer már jártunk ott, mikor P. elkezdett járni, akkor megnéztük a házat, mig AV anyukája vigyázott rá kinn, majd kicsit sétáltunk a kertben, de esni kezdett, igy beültünk scone-ozni a fedett teaházba. Most, 2,5 évvel később a házat természetesen kihagytuk, helyette homokoztunk egy nagyot (ez múltkor nem volt még (már a homokozós rész)), megnéztük a négy tyúkot, akik a farmot reprezentálták majd egy rövidke keringés után vettünk két sütit meg egy teát a teázóban, ahol P. óriási botrányt csapott, mert nem engedtem neki, hogy ő vigye ki a tálcánkat az asztalunkhoz a forró kannával, pedig szerinte ő azt simán tudta volna abszolválni. Fél 1 körül indultunk haza, jó későn, majd egy gyors ebéd után letettem P.-t aludni és most azon filózom, hogy benézzünk-e délután a Wee Care legközelebbi intézetébe, ami itt van egy köpésre, viszont állitólag csak olyan gyerekeket fogad, akiknek a szülei az RTE-nél dolgoznak. Hm. Azt hiszem nem nézek úgy ki, mint egy bemondónő és az akcentusom is elárulna.  

Osztálytalálkozó update

Ott tart a dolog, hogy kb két hete (több, mint két hete?) kitűztünk három dátumot és közzétettük, hogy mindenki bejelölhesse egy nagy közös dokumentumban, mikor biztosan nem jó neki. 31 emberből eddig 14 adott választ, úgy, hogy közben látszik, hogy a maradék is aktiv FB-on ám, vagyis mindenki látta a felhivást, de arra nincs agya, hogy nagyjából két másodperc alatt megmondja, hogy neki ez jó, ez nem jó illetve nincs annyi vér a bármijében, hogy egyszerűen beikszelje a szintén ott figyelő nem megyek opciót.... Időközben az egyik lehetséges dátum szerintem kiesett, miután két hét van addig és az esküvős időszakban nem tudom, mennyire lehet ilyen rövid távon gondolkozni. Kicsit úgy érzem sosem fogom megérteni az ilyen embereket, el kéne menni találkozni 14-en, a maradék meg hulljon, le van sajnálva.

Plussz 2

Extended 8. kerület

Bár ma reggel nem igazán volt kedvem kimozdulni, végül összeszedtem magam és nekivágtunk játszóterezni, mivel az eredeti tervemet, hogy elmegyünk a Science Gallery-be, keresztülhúzta a tény, hogy hétfőn zárva tart a hely. (Sokáig abban a hitben éltem, hogy hétfőn minden múzeum zárva van, de mivel mostanság bármit néztem, minden nyitva volt hétfőn is, teljes lelki nyugalommal készültem a Science Gallery-be, mert biztos voltam benne, hogy nyitva van, erre tessék.) Szóval Ballymun-t céloztuk meg játszó-ügyileg (igen, nem kedves az életem) és sorba jártuk a Coultry Parkot, a Shangan Parkot és a Whiteacre Crescent-et. Az első játszó még jó volt (főleg a többi fényében), de a második kettő... Botrány. Csupa üvegszilánk, graffiti, kosz, dzsuva volt mindkettő, menekültünk is el, mint annak a rendje. Artúrék szerint ha jó környéken lakunk, akkor a gyerekeket kamaszkorukban is megóvhatjuk egy csomó dologtól, de mivel a város keresztül-kasul autózása során újra és újra kénytelen vagyok megállapitani, hogy Dublin 80%-a rossz környék, kicsit elbizonytalanodtam, meddig is engedhetjük, hogy P. megszokjon itt, mikor kell azonnali váltásra adnunk a fejünket...

Elmaradás

Vagyis a hétvége.
Szombaton reggel ébredés után nekiálltam gombapörköltet főzni és mig készült a cucc, mixeltem P.-nek natúr biojoghurtból epres-banános-áfonyás ivójoghurtot, amit cselesen beletöltögettem a kis ivójoghurtos flakonjaiba, mert csak ivójoghurtot hajlandó enni és csak kis flakonkákból. 10 körül elmentünk a dundrum-i Argos-ba kicserélni a kenyérsütőgépet, mert nem dagasztott jó ideje, pedig még fél éves volt csak. Jellemző, hogy a blokk már nem volt meg, mégis adtak cseregépet, igaz, egyel drágábbat, igy 20 eurót rá kellett fizetnünk. A lifteknél találkoztunk egy magyar családdal, mig AV lebonyolitotta az üzletet, mi velük beszélgettünk. Ebéd után összedobtam egy áfonyás muffint, majd alvás után, mivel még mindig esett (reggel óta), Blanchardstown-ba mentünk és vettünk végre ablaktörlőket a kocsihoz, mert a régiek már életveszélyesek voltak. A Halfords után még beugrottunk a Dealz-be és a Lidl-be, igy 7 után értünk haza.

Vasárnap jobb időre keltünk, igy a rathfarnham-i játszóra mentünk, ami után beültünk a kötelező scone-ra is a teázóba. Én ezúttal almás pitét kaptam, double cream-mel, ami isteni volt, legalábbis mérföldekkel jobb, mint a scone, ami P. nagy favoritja. (Nem is értem, hogy szeretheti, annyira nem illik hozzá, de lelke rajta.) Ebédre csőben sült brokkolit-karfiolt ettünk, majd alvás után nekivágtunk a Phoenix Park-nak, méghozzá a játszónak. Mivel durván sokan voltak (nem viccelek, legalább 150-200-an voltunk a játszón, mindenen gyerekek csüngtek, brutális volt, nem hamisak a hirek, hogy Irországban mindenkinek minimum 4 gyereke van, de inkább 6) inkább kimentünk focizni a játszó előtti kis rétre, majd mikor csillapodott a tömeg 5 után, akkor mentünk be hintázni tizet kb. Este sütöttem még fahéjas csigát és összeütöttem némi fasirtot holnapi ebéd gyanánt és hulladék módon zártam a nappal együtt a hetet is.

Mindig is éreztem, hogy valami nem okés Vida Ágival, de hogy ma reggel a KerekMese dalocskáit ajánlotta a szerencsétlen szülőknek, hát meggyőzött, hogy igazam van.

Főleg ovis meg programos

Csütörtök délután mivel esett az eső, jártunk a Nutgrove Shopping Centre-ben. Már régóta terveztem, hogy majd megyek vásárolgatni P.-vel, mivel nem tudom, miért, úgy gondoltam, ez jó móka, pedig nem, mert baromira unja és össze-vissza cikázik az üzletekben, elbújik a nadrágok közé és halálra idegel azzal, hogy elveszitem vagy kiszúrja a szemét valami akasztósorral. Végül kapott egy pizsamát, egy rövid ujjas pólót, egy kék nadrágot meg egy kockás inget, szóval ügyes voltam, na. A vásárlás után a mozgólépcsőknél észrevettem egy playcentre feliratot és láss csodát, valóban volt ott valami, még hozzá Mr B's Playcentre-je. Érted. Be is surrantunk, felmérni a terepet és bár nem volt egy nagy szám a hely, P. igazán élvezte. Volt egy nagy-nagy, hosszú ugrálóvár, egy labdakifújó izé, egy kis autópálya meg két mini csúszda. P. szinte végig az ugrálóvárban pattogott, vicces volt, szegény teljesen leizzadt a nagy ugrálásban, úgyhogy mikor készülődtünk hazafelé, kérte, hogy vegyük át a nadrágját, mert nagyon tapad hozzá... (Nem pisilt be,
tényleg nagyon izzadt.) Fél 7 után értünk haza, leadtuk a kocsikulcsot AV-nek, aki már rongyolt is el röplabdázni. Miután egész este irtózatosan furcsa fények voltak, fürdés előtt még lőttem pár képet az ablakból, nem igazitottam a szineken, igy nézett ki a levegő szó szerint, mint jobb felül...
A pénteki délelőttünk ovi-lázban égett. Először elmentünk a Simbas másik épületébe, mert Brúnóék úgy döntöttek, ők tuti oda mennek, mivel "ég és föld a két ovi", a templomos meg ez. Valóban, ez a hely sokkal kellemesebb volt, mint a másik, világosabb volt jóval és valahogy emberibb. A probléma (naná, hogy van), hogy nagyon picike az egész: tulképp egy régi földszintes házban alakitottak ki három termecskét és hát oda 3x16 gyereket bezsúfolni hát ajjaj kategória. Mindemellett az udvar is mindössze pár négyzetméter, persze örüljünk, hogy van, tudom én, de akkor is. A Simbas után a Manorbrook Montessori-ba voltunk hivatalosak, ez egy most induló pre-school és ennek megfelelően egy épitkezési terület kellős közepén van... Nem kicsit épitkeznek még, hanem nagyon. Öt-hat markoló, traktorok, mit-tudom-én mik dolgoztak a beállványozott ablakok mögött és bár maga a szoba szuper volt, tiszta, új, tágas (hurrá), kicsit visszavett az értékéből, hogy alig hallottuk egymás szavát, akkora volt a hangzavar. Állitólag szeptemberre a főbb munkálatok befejeződnek, de hát érted... Karácsonyra lesz kész az egész, addig hadiállapot. Ráadásul az udvar az egy nagy üres focipálya, ahol lehet ugyan labdázni, de se egy hinta, se egy csúszda, se egy kismotor... Hm. MM-ből hazafelé még beugrottunk a Links Childcare-be is, ami egy nagy hálózat egyik tagja. Időpontunk nem volt, de lesz, ami lesz alapon becsengettünk. Hálistennek épp szabad volt az ovi vezetője, igy jó hosszasan körbevezetett minket mindenhol és próbált meggyőzni, miért is válasszuk őket. Nézzük csak: az udvar szupi volt, volt egy csúszda néhány motorral, bicajjal, amik közül egyre P. azonnal felszállt, hogy le sem lehetett vakarni. Adnak ebédet, ami szintén plusszpont, mivel ez sem a Simbas-ban, sem a MM-ben nem lehetséges. A szobák nagyjából rendben voltak: nem voltak őrült tágasak, de volt bennük elég játék és összességében kellemes benyomást tettek. Viszont. (Jaj, de utálom, hogy mindig van viszont.) Beszéltünk a gondozónőkkel (bocs, lányokkal) és hát egymástól függetlenül megállapitottuk, amit később Brúnó anyukája is mondott első körben, hogy bizony mind elég nyegle és kedvetlen. A többi ovinál eddig szinte csak a gondozónőkkel nem volt gond sehol, aranyosak voltak, lelkesek, kedvesek, látszott rajtuk, hogy szeretik a gyerekeket, itt viszont mintha csak direkt úgy válogatták volna össze őket, hogy minél unottabbak és blazirtabbak legyenek... Nem voltunk boldogok, na. Ettől függetlenül jó kis délelőtt volt ez a pénteki, örültünk, hogy egyáltalán esélyes helyeket láttunk és úgy döntöttünk, hogy megnézzük még a Narnia Nursery-t és szevasz, eközül a hét hely közül fogunk választani. (Jaj!) A délután sitty-sutty elment, mire kettőt pislogtam, mehettünk AV elé. Az estét a városban töltöttem, megnéztem a Frances Ha cimű filmet, mert mászkálni nem volt kedvem. A film érdekes volt, örülök, hogy megnéztem, bár kétségbeejtő volt, hogy voltak dolgok, amiket nem értettem a nyelvi nehézségek miatt. A film után még kicseréltem P. csütörtökön vett ingét nagyobbra, majd hazabuszoztam és fél 9 körül léptem be a lakásba.
Bár szerettem volna a hétvégét is megörökiteni itt egy szuszra, de hulla vagyok, úgyhogy itt és most megtöröm a bejegyzést és csak holnap állok neki a hétvégi események rögzitésének.

Mix

A hét eddig igen felemásan telt. Hétfőn délelőtt itthon voltunk, mert lusta disznó voltam sajnos kimozdulni, igy jártunk. Hogy mivel ütöttük el az időt, gőzöm sincsen, a lényeg, hogy este Tescoztunk egy nagyot P.-vel, majd felvettük AV-t hazafelé és ennyi. A többi néma csend, gőzöm sincs, mi volt még.

Kedden délelőtt a Phoenix Parkban jártunk, még hozzá ezúttal a Visitor Centre-ben és a kis hátsó kertben. A múzeum annyira nem ragadott magával, a virágok annál inkább, hihetetlen, milyen szép szinű virágok nyilnak még ilyenkor is. (Bevallom, nem értek hozzá, én azt hittem, hogy a virágok össz-vissz tavasszal szépek, utána csak kornyadoznak sorra.) A kert után ettünk egy scone-t meg ittunk egy teát a kávézóban (a scone isteni volt és házi lekvár járt hozzá, nem az a kis dobozos, wow), majd P. óriási patáliát csapott, mert nem vettem neki lila üditőt. Máskor simán túlteszi magát az ilyesmin, de most nagyon nyűgi volt, a kertben is elbőgte magát kétszer valami hülyeség miatt, de ez van, vannak ilyen napok. A délután kakacsalogatással telt, miután ekkor már 4 napja nem volt semmi a pelusban, pedig napok óta reggel és délben is adtam neki Laevolacot... Megunva a szenvedést, reggeli és ebéd után kapott 8-8 csepp Gluttalaxot is (én konkrétan 8 csepptől totál hasmenést kapok), de semmi nem sikerült az ég világon. Miután délután hányt is (ez óriási szó, amit ő egyszer beenged, az általában marad is benn, úgy rémlik, életében eddig összesen háromszor hányt: kétszer Sydney-ben, egyszer meg itt, ebben a lakásban, a kanapéra), irtam AV-nek, hogy hozzon valami durvát, mondjuk Babylax-et, mert gond van, de mire megjött, hálistennek már lett termés, egy (már elnézést) akkora, mint egy kisalma és olyan kemény, mint egy dió. Mivel ennek ellenére továbbra is rosszul nézett ki a kölyök, beadtuk neki a babylax-szerűséget (ez ilyen folyékony kúp, kvázi beöntés, csak nem vizet, hanem valami más cuccot fecskendezel be - istenem, mennyire szeretném, ha nem lennék a téma szakértője), amitől még mindig nem kezdett ám fosni, hanem csak folyamatosan osztogatta az óriási bogyókat. Ismét megállapitottam, hogy normális működés esetén (már ha nem szándékosan tartaná vissza) valószinűleg már rég kakkantott volna, úgyhogy gőzöm sincs, hogyan kéne megelőzni a hasonló incidenseket, külön akarata van, ha ő visszatartja, én nem tudok helyette nyomni... Eh. Este, hogy kiszellőztessem a fejem, elautóztam a Tescoba vizért, mert szerencsére totál kifogyott, igy volt indokom kimozdulni fél órára.
Szerdán délelőtt mint irtam, megnéztünk egy borzalmas ovit, majd mivel totálisan lehangolódtam az élménytől, délután sem volt kedvem sehová sem kimenni. Ebédre a tegnapi krumplis tésztát ettük, igy még csak főzni sem főztem, helyette döglődtem és szenvelegtem, milyen szar már a világ, amiben nincs egy tökéletes ovi sem. Délután csináltam citromkrémet, ez némileg feldobott, olyannyira, hogy abba sem tudtam hagyni az evését. Csodálatos élmény, én mondom. Újra megbékéltem Irországgal, hiszen ahol lehet olyan isteni dolgot kapni, mint a double cream, az rossz hely nem lehet. Ha egyszer hazaköltözünk, nagyon fog hiányozni az ócska és felverhetetlen tejszinek országában, az már bizonyos. A citromkrém-zabálás után AV elé autóztunk, igaz, némi nehezitéssel, P. ugyanis elhagyta a kocsikulcsot... Mivel mindig ő zárja be a kocsit, biztos voltam benne, hogy ő a ludas, nem véletlenül nem találjuk a slusszkulcsot, úgyhogy logikus énemet elővéve kétszer végigjártuk a délelőtt megtett utunkat a kocsitól a lakásig és láss csodát, a ház bejáratánál, a kis sövénybe süppedve megleltük a kulcsot. Ezután hármasban kiautóztunk a Poolbeg-hez, majd a tenger látványától megnyugodva jöttünk is haza.

Ma délelőtt visszamentünk a vérvételem eredményéért, minden okés, kivéve, hogy vas még mindig alacsony. Szuper. Hogy ne érjünk haza 11-re, beugrottunk a Print Museum-ba, ami nagyon kellemes meglepetés volt. Sejtettem, hogy P.-nek tetszeni fog, de 10 percnél többet nem jósoltam volna a helynek, ehhez képest csak 10 perc azzal ment el, hogy papirokat perforált... Nagy nehezen felrángattam a galériára, ott kifejezetten kicsiknek szánt dolgok voltak: rengeteg szines ceruza, szines papir, zsirkréta, origami könyv, pecsét és ami abszolút P. kedvence lett: rengeteg formás lyukasztó. Teljes extázisban lyukasztgatott, le sem lehetett vakarni az emeletről. Dél körül hálistennek pisilnie kellett, úgyhogy lemehettünk és bár vissza akart menni, inkább bevállaltam vele egy scone-t, minthogy újra visszatérjünk a lyukasztók világába. Három csésze tea és egy scone után végre hazajutottunk és mig P.-nek megengedtem, hogy telefonozzon, én főztem. Karfiolos-brokkolis-répás tepsiben sült valamit csináltam. A zöldségek közé potyogtattam némi csirkemell darabkát, meglocsoltam a cuccot némi tejszinnel meg tejföllel, majd az egészet befedtem mozarella sajttal és 10 perc alatt összesütöttem a sütőben. Isteni lett, teljesen odáig vagyok a szakácsművészetemtől, főleg azért, mert a tejszin és a mozarella sajt is lejárt volna ma, de igy én, a hős, mindkettőt megmentettem. Mivel még mindig van tejszin meg sonka, ami mindjárt megromlik, holnapra spagetti carbonara-t tervezek, egyszerűen zseniális vagyok, hogy ezt igy kitaláltam. Mivel 1 óta ömlik az eső, a tervezett délutáni programunk (Kilruddery House and Gardens) ugrik, még töröm az agyam, mit műveljünk, mert AV csak 9 után jön, jajj, utálom a csütörtököket, hülye röplabda.

Egyébként meg ilyen hasas vagyok

Lassan már ott tartok, hogy minden M betűvel kezdődő szótól hányingert kapok, utálom ezt a tehetetlen keresgélést, kutatást, nem, nincs számunkra hely itt, ezek az ovik (Montessorik) kicsik, szűkösek, sötétek és lehangolóak. Ma megint néztünk egyet, az igen igéretes Simbas-t, hát kérem... Az egész egy templom(nak kinéző épület) félemeletén (?) volt, recsegős, vaskos hajópadló aljzattal, de ez még csak hagyján, ettől csak én fosok be, de bakker szinezett ólomüveg volt az ablakokon, ergo a két termecske olyan sötét és borongós volt, mint egy kripta. Ebédet persze nem adnak, kis lunchboxot kéne vinni némi szendviccsel, cerbonával (!), de a nőci büszkén mondta, hogy tizórai az van (nagyjából egy fél banán teszem hozzá, épp ettek a gyerekek, láttam). Mig én az egyik gondozóval beszélgettem, AV felmérte a terepet és kb öt perc után odasúgta, hogy na, ez a hely kizárt, miután összesen egy fűtőtest volt az óriási belmagassághoz (hát templom, mondom én) és a játékok kopottak, koszosak, ósdiak, hiányosak voltak...
Az igazat megvallva duplán vagyok mérges és frusztrált: egyrészt idegesit, hogy mi ilyen szőrszálhasogatóak vagyunk, hogy nekünk soha semmi sem jó, hogy egy hétvégi kirándulásra két hónapig keresünk szállást, mert ebben ez a rossz, abban az; másrészt meg most őszintén, akik idejáratják a gyerekeiket hogy elégedhetnek meg ezzel? Hogy lehet, hogy fullra tele van a hely és 2x16 gyerekkel működik folyamatosan? Hogy?

Weekend

Hol is maradtam el...
Pénteknél talán. Délelőtt egy másik ovit néztünk meg, a Bloomfield Childcare-t, ami itt van a közelünkben - és az előnye ebben ki is merül. A körbevezető nőci ugyan szimpi volt, de a termek roppant picik voltak, az udvar pedig szinte semmi: egy pár négyzetméternyi gumibetonos valami. Ráadásul itt ragaszkodnak hozzá, hogy ha nem beszéli P. a nyelvet, délután járjon, 2-6-ig, ami azért is gáz, mert 2-3-ig alszik, de ez még hagyján, tudnánk csúsztatni, de 2-3-ig van arts & crafts, utána fél óra uzsonna, majd egy óra kinti szabad játék és másfél óra benti szabad játék... Szerintem mindez havi 550 euróért kissé gyér, tekintve, hogy délelőtt normális, kötött foglalkozások vannak, amikor egyrészt még nem hullák a gyerekek, másrészt meg mennyivel könnyebb már utasitásokat követve tanulni (vedd elő az ollót, fessél, homokozzál - hát látja a többit, utánozza le őket), mint csak úgy, szabad játék során, amikor az is kétséges, hogy egyetlen gyerek is veszi a fáradtságot, hogy szóljon Mr Ideiglenesen SüketNémához... Eh. Ebédre gombapörköltet csináltam tésztával, majd délután megsütöttem ezt a kókuszos brownie-szerűséget, ami jó tömör lett, olyannyira, hogy a felét a mélyhűtőbe kellett tennem, mert láttam, hogy nem fogy kellőképpen. Délután alig vártam, hogy AV hazajöjjön, húztam a városba a szabadprogramomra. Ezúttal csak egy csikos pólót vettem magamnak (nem terhes) meg P.-nek egy zöld hosszúujjasat illetve sok kézműves apróságot - dettó P.-nek. A Mothercare-ben ráakadtam erre is, tök izgi, én is szivesen játszom vele, de AV anyukája szerint tűzre kéne vetni, mert veszélyes. (Nem vetjük tűzre.)

Szombaton délelőtt a Phoenix Park-ban jártunk, a Nagyjátszón, ahol iszonyat sokan voltak, de rég jártunk hagyományos játszótéren, igy P.-nek bejött a dolog. Ezúttal csomót játszott a hintán kivül máson is, többek között a kisházban is (lásd kép), én pedig most, hogy nézem itt, megállapitom, hogy ezt a gyereket valahogy csellel juttatták belém anno, mert hogy ezzel az erővel egy fekete kisfiút is kiszedhettek volna belőlem, annyira nem hasonlit rám. Ebédre csirkepörköltet ettünk, majd a délutáni alvás után elmentünk Powerscourt-ba. A házat eleve nem akartuk megnézni (P-vel? haha), de idő sem lett volna rá, igy a kerten szaladtunk végig egy óra alatt - mivel zárt fél 6-kor. (Halálom a verőfényes nyáron korán záró hely, de mindegy.) A rohamtempót P. nem igazán birta, igy kidőlt kétszer, mint a fenti képen is látszik. A kert után még beugrottunk a Dunnesbe vásárolni, igy elég későn értünk haza, meglehetősen fáradtan.

Vasárnap délelőtt a Fiúk elmentek a Kukacos Játszótérre, én meg főztem. Karfiolleves volt paprikáskrumplival hehe. Délután, mivel már rég voltunk, elmentünk Howth-ra és sétáltunk egyet a kikötőben. Fókák sajnos nem voltak (nem tudom, hogyhogy nem), de igy is jót mászkáltunk a tomboló szélben, ezúttal az északi részen. Este elpakoltam P. játékait, jó néhány cucc ment a szekrénybe, a maradék holmit pedig tematikusan elrendeztem, hiába két Montessori intézmény után megirigyeltem a rendet. Az estét tejberizzsel zártuk illetve én nem, mivel már megint (még mindig) nonstop rossz a szám ize, istenem, ez már sosem fog elmúlni.    

Illetve vajon mi ez?

Megfejtés:

Az irónia csúcsa

Elnézést az idétlen vihogásért, de tök vicces volt a jelenet.

Döbb

- Az hogy van, hogy hűtő?
- Fridge.
- És az, hogy pohár?
- Glass.
- Liszt?
- Flour.
- Mint a virág?

Egyébként Mr Chomsky a De mé? (nálunk ilyen a miért korszak) után új őrülettel állt elő: mostanság minden szót kettévesz és rákérdez, hogy az elemek mit jelentenek. Pl az asztalból mit jelent az asz? A szalvétából mit jelent a szalvé? A zongorából mit jelent a gora?
Ja és a Túró Rudi nálunk még mindig Túró Gyuri. (A szomszéd szót pedig nem képes megjegyezni, helyette mindig azt mondja, hogy a mellettünk lévő.)

Mérges

Amúgy meg tök fel vagyok háborodva. Szerdán este AV fél 9-kor - vagyis pontosan akkor, amikor kezdődik az ő műszakja, azaz a fürdetés, a vizből kihalászás, fogmosás, mese (én este csak elkészitem a tápszert, elpakolok, kikészitem P. pizsamáját, fogom a kezét evés közben és mese után bemegyek fél órára hozzá, mig kellőképp elzsibbad) - elment sörözni egy magyar ismerősünkkel. Okés, régóta tervezték, semmi gond nincs, igaz, hogy reggeltől estig kicsit már kivagyok a folytonos dumálástól, ugráltatástól, de sebaj, néha belefér ez is, menjen csak, hurrá. Másnap, csütörtökön ugye röplabda, a bevett, a szokásos, vagyis amikor fél 7-kor beesik felvenni a kocsit, összerakni a tesicuccát és 3/4 7-kor már megint nincs itthon - ergo az este is az enyém az egész nap után. Jó, ez benne van, egy este minden héten csak az enyém és csak az övé, ez tiszta: ő csütörtökön röplabdázni megy, én meg kedden vagy pénteken vagy vásárolgatni vagy moziba, utóbbi az ún. Apa-Fiú nap, P. imádja, alig várja.
No most miután én heti egy magányos estére vagyok kalibrálva és bár itt a blogon egész jól rejtem szerintem, de azért kicsit most már kurvásul unom, hogy minden nap reggel 8-tól este fél 7-ig egy 3 évessel vagyok összezárva mindennemű felnőtt társaság nélkül, tegnap este, mielőtt AV lelépett 3/4 7-kor, már ott tartottam, hogy kidobom az ablakon P.-t, ha még egy pohár almalét kér vagy elkezd nyaggatni, hogy bújócskázzunk és ennek ellenére, hogy bazmeg látta, hallotta, tapasztalta, hogy az idegeimre megy a gyerek lassan a folytonos nyüstöléssel, hogy ezt kér, azt kér, de a lényeg, hogy egy percre se hagyjon békén, volt képe bejelenteni, hogy hát vasárnap délelőtt meg gokart van, mert már olyan régen volt. Igen? Gokart van? Hát magasról fosom le, most őszintén, nem tudom, mit képzelt, hogy boldog mosollyal az arcomon elkezdek bólogatni, hogy naná, édesem, menjél csak, hiszen úgyis olyan fárasztó életed? Vagy mi?! Természetesen egyébként nem mosolyogtam és nem is bólogattam, csak mondtam, hogy lóf*szt fog még vasárnap délelőtt is lelépni, hát hol él? És most meg ezen megy a sértődés, hogy ő, a hős, lemondta a gokartot és én, a sárkány, ennek nem örülök, hanem egyszerűen tudomásul veszem, mint egyetlen lehetséges alternativát.
Komolyan mondom, néha a pofám leszakad, hogy még én érezzem magam rosszul, amiért nem adok kellő szabadságot. Hát milyen világban élünk?!

Ez is egy kicsit, az is egy kicsit

Most, hogy már nagyjából millió helyen láttam linkelve az egyasszony-t, bevallom, én mindig azt hittem, hogy ezt is a csakazolvassás nő irja. Meggyőződésem volt, egészen mostanáig, amikor is újra ráléptem az oldalra és az about alatt nem láttam semmit. Úgy rémlett, hogy amikor először benéztem oda, ott volt a coming-out, de ezek szerint csak képzeltem a dolgot. Fura.
Amúgy sajnos én már roppant cinikus vagyok, isolde kérdésére szerintem a válasz az, hogy valós magvakon nyugvó fikcióról van szó, több asszony történetből összevagdosva. Osztán majd biztosan kiderül hamarosan, mi az igazság.

Ma reggel

- Mit kérsz reggelire? 
- Valami furcsaságot. (Ezt szokta mondani máskor is, megőrjit vele...)
- Sajtos kenyér esetleg egy Cerbona?
- Rózsaszin fánkot kérek. 
- Az nincs. Sajtos kenyér vagy Cerbona?
- Hát sajnos nem tudok mást válaszolni. Rózsaszin fánk.

Hol élünk?!

És ami már nem illik FB-re, csak ide: Pakolászik ki a mosogatógépből ("húúú, de fojjó ez a tányér, húúúú") majd lazán hozzáteszi, hogy "edébként be vadok szajva"...

Mindenes

Aktiv délelőttünk volt, délelőtt megnéztük a Wee Care nevezetű ovit, ami szimpi volt, két dolog kivételével: 1) 20 perc kocsival közepes forgalomnál (ez a reggeli dugót tekintetbe véve mondjuk 40 perc is lehet broáf) 2) jelenleg a RED Montessoriban van csak hely, azaz P. lenne a legfiatalabb a csoportban, mivel mindenki más 2009. októbere és 2010. januárja között született valamikor (jaj). Az épület viszont jó nagy volt, volt három kis játszótér (korcsoportok szerint, egyenként olyan 10-15 négyzetméter) és egyébként is, a gondozók aranyosnak tűntek, igaz a RED csoport vezetőivel nem találkoztunk, mert ők épp úszáson voltak... 16-an lennének egy csoportban, két gondozóra, hát, nem tudom, ez milyen arány, nincs tapasztalatunk, máshol hogy van ez.
Az ovi után bevittük AV-t a munkahelyére és ha már ott voltunk, ott is ebédeltünk. Nem tudom, hol éltem az elmúlt időszakban, de teljesen kivoltam, hogy az egyik épületet úgy átalakitották, hogy rá sem lehet most ismerni, hiába, van itt pénz. Mivel P. kicsit lepipilte magát, ebéd után rövidre zártuk a gyárlátogatást és hazasiettünk ruhát cserélni.
Képek:

Unalmasan hömpölyögnek a napok, megint szerda van, mindjárt hétvége, jaj. Délelőtt elmentünk a GP-hez, pontosabban egy nővérkéhez, aki 30 euróért levette a vérem, hogy ellenőrizhessük a TSH szintemet. (Az eredményt újabb 65 euróért fogom megtudni, fasza.) A rendelő után kigurultunk a Poolbeghez, de olyan koszosnak tűnt a homok, hogy inkább ki sem szálltunk, hanem helyette elmentünk vásárolni a Tescoba, főzni úgysem kellett ma, mert maradt még bableves tegnapról. Tegnap délután amúgy megsütöttem az áfonyás pitét, hááát, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, azaz rossz lett. A tészta túl kevés volt, alig birtam betölteni vele a tepsi alját meg széleit, a "szósz" viszont sok lett, vagy 1,5 dl megmaradt. Ráadásul bár a recept nem irja, én tettem cukrot a tésztába és a szószba is, de igy is maximálisan izetlen lett. Mivel még mindig van itthon áfonya, ma talán kipróbálok egy másik receptet is*, de lehet, hogy maradok a már bevált áfonyás muffinnál, az legalább tuti elfogy. Tegnap délután mikor AV megjött, amúgy elmentünk még a Cabinteely Parkba játszózni, majd onnan beugrottunk a cornelscourt-i Dunnesba, 8-ra értünk haza, te jó ég.
Ma délutánra a Dillon Garden-t néztem ki, itt van a közelben, csodálom, hogy még sosem néztük meg, no de majd most. (Talán.)

* Végül ezt a kis kosárkás akármit csináltam meg, de sajnos eszembe juttatta azt a diós-nem-tudom-mit, az is ilyen kosárka volt, teli lekvárral meg dióval, no olyan kell nekem most. (Ezt az áfonyásat amúgy pár óra alatt megettünk, hat darab lett, sitty-sutty elfogyott.)

Haladunk

Nekem, mint notórius telefon-gyűlölőnek óriási haladás, hogy ma délelőtt végre foglaltam időpontot a GP-hez TSH ellenőrzésre (holnap / 10.15) és az otthoni nőgyógyászhoz általános vizsgálatra (szeptember 5 / 17.20).
Most végig kéne telefonálgatnom a kiválasztott hat ovit, hogy mikor mehetnénk megnézni személyesen az intézményeket, de képtelen vagyok elkezdeni, egyszerűen utálok telefonálni, angolul meg végképp. Hülye Bell.
Délelőtt amúgy főztem babalevest, nem lett rossz, csak mivel konzervbabot használtam hozzá (elnézést), kissé paradicsomos lett. Legközelebb megpróbálom fehér babból, hátha.

Just for the record

P. az IKEA raktár részét (ahol a sok doboz van felhalmozva) öreg Amerikának hivja. Szerintem irtó vicces, főleg, mert nem jöttünk rá, miért.*
Illetve holnap szeretnék sütni áfonyás pitét, de már kinéztem a Rigó jancsi muffint, a citromkrémet és a málnás-kókuszos brownie-t is, de az áfonya már rég itt áll, attól kell megszabadulni legelőször.
Ja meg bablevest sem csináltam még, de nagyon megkivántam, úgyhogy ha holnap eljutunk a boltba répáért meg krumpliért, ebédre ezt főzök, hurrá.

* Amúgy olyan aranyos volt Bray-ben, mondtam, hogy szeretem, mire mondta, hogy ő is és Apa is szereti őt meg biztos engem is, de ő még Apa szakállát is szereti, hát nagyon tündéri volt, már ha lehet ilyet mondani egy kisfiúra, aki tegnap kileste, hogy pisilek az IKEA-ban és röhögve közölte, hogy hehe, nekem tényleg nincs kukim. Meg az is volt még, hogy Bray-be odafelé kitaláltam, hogy gyakoroljuk a gyűjtőneveket vagy mik ezek, hogy zöldség, gyümölcs, állat miegymás, de a tizedik zöldség után leállitott, hogy te csak vezessél inkább, ez ilyen mániája neki, hogy ha én dumálnék, figyelmeztet a kötelességeimre, ha ő, akkor bezzeg nyomja, ha cigánygyerekek potyognak, akkor is.    
És hogy a Másikról is irjak, bár nem hiszek a népi babonákban, pont az előbb néztem a zuhany alatt, hogy teljesen hegyes a hasam, szóval egyetértek az ultrahanggal, szerintem is fiú lesz. Tök vicces, mert tényleg olyan az alakom, mint aki lenyelt egy kissé leeresztett kézilabdát (gőzöm sincs, melyik labda a legkisebb, bevallom, mindig is rühelltem a csapatsportokat (meg a futást)), szóval poén a dolog. Egyelőre.

Nagyjából minden a helyén

Ma bank holiday van, de AV dolgozik, mert ilyenkor ha bemegy, kap egy plusz szabadnapot, amit akkor költ el, amikor szeretne és mivel hétvégén úgyis itthon volt, mi általában ezt csináljuk, hogy ilyenkor megy dolgozni és gyűjtögetjük a szabinapokat. Év végén úgyis szükségünk lesz rájuk.
Mivel lógott az eső lába, úgy döntöttem, elmegyünk az IKEA-ba P.-vel és szerzünk neki huzatot az ágyneműjéhez, mert a neten csak drágábbak vannak, mint az IKEA-ban, ráadásul szinte csak 120x150 cm-es méretben, nekünk meg 110x125-ös kell. Ráadásul úgy okumláltam, hogy a szabadnap miatt szinte semmi forgalom nincs, igy rövidebb idő alatt át tudunk vágni a városon, mintha egy rendes hétköznap mennénk. A számitásaim jók voltak: 25 perc alatt elautóztunk az IKEA-ba és kezdődhetett a móka. Először a gyerekrészlegen tomboltunk, vettem ágynemű huzatot P.-nek illetve egy kis lámpát, majd mindent alaposan kipróbáltunk (P.-nek mutattam a toddler bed-eket, mondta, hogy neki is kell majd olyan, nem mintha a mostani ágya más lenne, de jó ez igy, mert majd P2 megkapja P. mostani ágyát (a rácsokat persze visszaszereljük hehe), ő meg majd kap egy igazi felnőttes ágyat és nem fogja úgy érezni, hogy kitúrták a helyéről). A játék után ebédeltünk, ami nem volt olyan jó, mert iszonyat sor állt és nagyon rosszul voltam a levegőtlen, sűrű sorban, ráadásul P. is unta a banánt és marhult, de a desszert mindent feledtetett. A szokásos mandulás sütit vettük, amit kicsit átalakitottak, mióta utoljára itt jártunk: a tészta és a csoki között most volt valami fehér krém is, ami nélkül talán jobb lett volna a dolog, de sebaj, igy is nagyon finom volt a süti, csak érezhetően borzasztó kalóriadús. Ebéd után még egy kicsit játszottunk a Marketplace-n is, volt ott egy szinezős képernyős játék, ami nagyon bejött P.-nek és mig ő szórakozott, én elbeszélgettem egy csinos ir anyukával. 1 körül keveredtünk ki a boltból, fél 2-re értünk haza, P. azonnal ágyba dőlt, miután ráparancsoltam, szóval gondolom kifáradt csórikám rendesen. Délután, ha marad a száraz idő (felhős az ég, de nem esik), lehet, hogy még utoljára elmegyünk Bray-be, bár most semmi kedvem nincs még hozzá, de holnap már vége a fesztiválnak, jövő héten már nem tudunk menni, ha akarunk sem. Hát igy.
Egyébként tök örülök, mert ahogy nézem magam a kirakatokban, végre nem hájhasat látok, hanem normális terheshasat, szuper.

Update:
Délután tehát elmentünk Bray-be, ahol annyian voltak, hogy ihajj, úgyhogy egy felső utcában találtam csak parkolóhelyet, jó tizenöt percnyi sétára a vidámparktól. A megszokott Truck körhinta után P. bevágódott ebbe a csészés furcsaságba (eddig sosem még csak rá sem nézett, hiába ajánlgattam, most mint akit húznak, úgy ült be a zöld csészébe, hiszen az inge is zöldes volt), majd miután végzett félve kérdezte, van-e még aprónk fagyira is. Azt az arcot látni kellett volna, mikor némi pénztárca turkálás után mondtam neki, hogy még arra van... Elkezdett a promenádon hurrázni meg táncikálni, hogy van pénzünk, van pénzünk, kicsit röhögtem csak ismét. 3/4 6 körül indultunk haza, én meglehetősen ratyi állapotban, mert a hasam rettentőre feszült (én nem tudom, miért van ez, kicsit unom, hogy még a felénél sem vagyunk és már alig birok gyalogolni, tök gáz). Bár nem voltam túl fényesen, hazafelé még beugrottunk a Lidl-be gyümölcsökért, mert megigértem AV-nek, hogy viszek haza almát meg szőlőt, az este további részét pedig a kanapén töltöttem, döglődve.

A hétvége vége

Tegnap délelőtt a fiúk lementek a Herbert Parkba, mig én főztem (krumplifőzeléket fasirttal, ez ám a jó kis vasárnapi ebéd), de mivel esni kezdett az eső, inkább kimentek a Poolbeg-hez meg bicajozni Sandymountra. Ebéd és alvás után elmentünk az IKEA-ba és mig P. játszott a kirakott játékokkal, kerestünk neki egy normális ágyneműt, mert pléddel takarózni már olyan snassz szerintem ennyi idősen és különben is, jön a tél, elkél a melegebb takaró. Huzatot nem vettünk rá, mert az IKEA-s minták kicsit khm... furcsák és reméltük, hogy az amazonon vagy az ebayen lesz szebb mintájú huzat 10-12 euróért. (Hogy ez mennyire nem igy van, lásd a következő bejegyzést....) A játékos részlegen találtam egy két darabos éles gyerek ollókészletet, igy azt is elhoztuk, valamint bepakoltunk még pár egyéb apróságot is. Bár a mandulás sütit nagyon kivántam, mivel jó nagy volt a sor, inkább passzoltuk a dolgot és 6 körül már haza is indultunk. Este AV sütött palit, igy azzal zártuk a napot, what a surprise kategória, tudom, de a szokások emberei vagyunk.

Itt van az ősz

Annyira kemény, hogy megint hétvége van, hogy a jó életben telik igy az idő?! Délelőtt a Marlay Parkban jártunk, de eléggé fújt a szél, úgy tűnik, vége a nyárnak. Ennek ellenére jót játszóztunk, főleg a hosszú hinta aratott, de a hosszú, kanyargós lejtők is tetszettek P.-nek, mert repeszthetett bőszen lefelé a bicóval. Ebédre háromfélét ettünk: én a tegnapi spenótos-ricottás tésztát, P.-nek csináltam spenótból meg darált húsból fasirtot, AV meg kapott császármorzsát. Azt mondja, jó lett és mivel én nem szeretem, kénytelen vagyok elhinni neki, mert meg sem kóstoltam. (A leirt hozzávalókból amúgy nem lesz 6 főre elég morzsi, 2 adag jön ki belőle vagy ha desszertként eszik, mondjuk 3.) Délután kicsit veszélybe került Bray, mert 2 órán át csúnyán esett, de végül nekivágtunk és bár borult volt az idő, esni már nem esett. P. a szokásos kamionba kétszer is beült, majd AV-vel bevállalt valami kukacos attrakciót is és a képen látható repülő autót is kipróbálta. A sok pörgést fagyival koronázta meg, bár piszok hideg volt, nem fosztottuk meg a fagyizás élményétől, mert manapság Bray = fagyi számára. Hazafelé beugrottunk a Lidl-be, vettünk isteni szőlőt, majd 7-re értünk haza, szóval kis játék, vacsora, fürdés, alvás.

Tegnap haladtam bőszen, miután délután elautóztunk a St Stephen's Green-be. Egy mellékutcában parkoltunk, örültem, mint majom a farkának, hogy találtunk parkolóhelyet, mert egyébként lehetetlen azon a környéken letenni a kocsit a szűk utcácskák meg a sétálóutcák miatt. Vicces volt amúgy, mert odafelé az egy sávos úton megállt előttem két taxis (egymás előtt) és a közelebbi közölte, hogy kerüljem már ki őket, mert most ők sokáig fognak pakolni - igen ám, de kerülni csak úgy lehetett, ha a Demszky-csöcsöknek megfelelő Demszky fütyiket megközölve jó darabon a villamos sineken hajtok... Mivel láttam, hogy tényleg sok cuccot fognak kipakolni, mit volt mit tenni, kikerültem őket a villamossineken, paráztam kicsit, szó se róla, de érted, ez Irország, az egy sávos utat lazán blokkolják a taxisok és elvárják, hogy kockáztatva a saját és az autód testi épségét (értem ezalatt, hogy nem csak úgy ráhajtasz a sinekre, hanem szlalomozol a vasrudak között) még te küzdj a továbbjutásért. Eh. Mindenesetre kalandos utunk jó véget ért, mert mint mondtam, találtunk parkolóhelyet az utcán. A H&M-ben kezdtünk, a kismama-részlegen persze, vettem egy szürke terhesruhát meg egy vastag sötétzöld terhesharisnyát (utóbbit nem tudom értelmezni, de csak 3 euró volt, amúgy is megvettem volna) illetve megállapitottam, hogy a H&M-ben vannak jó áron csinos női és fiú ruhák is, úgyhogy mostantól imádom és ide fogunk járni a Penneys meg a Dunnes mellett. A H&M után bevágtattunk a Holland&Barrett-be, magnéziumért (azért oda, mert máshol nem láttunk csak magnézium plusz kálciumot, ráadásul piszok drágán, itt meg akciós volt, 1 centért kaptunk még egy dobozzal (igy 200 db csak 9 euró volt, hurrá és 250 mg-os, nem 100-150 mg-os, mint a többi helyen) majd átmentünk az Argos-ba kézimixert venni, mert mint már irtam, múltkor cserben hagyott a gaz és kézimixer nélkül nem tudunk élni. Itt P. kapott egy lufit is és egyúttal rádöbbent a rasszok létezésére is, AV-nek ugyanis este úgy mesélte el a történetet, hogy egy teljesen barna arcú bácsi adott neki egy lufit (rákérdeztünk, hogy mindene barna volt-e a bácsinak, de azt mondta, nem, csak a feje, a keze olyan volt, mint az övé például, szóval a megfigyelőképességét még van hova fejleszteni). Az Argos után visszasiettünk a kocsihoz (ekkor már esett), 6-ra eldugóztunk AV-ért és elugrottunk a kedvenc hardware boltjába kicserélni az elvásott zuhanycsövet, amit a kereskedő bácsi valamiért ingyen adott nekünk, hiába, szimpatikusak vagyunk, na vagy csak csórónak nézünk ki. Vagy büdösek voltunk. Sandymounton bicajoztunk kicsit, utána kinéztünk a Poolbegnél, majd este tejberizzsel zártuk a napot.
Repjegyünk még nincs sajnos, de elég sok mindent kipipáltunk, hurrá, haladunk-haladunk, csak igy tovább.

Gondolatrendező

Ma anti-halogató napot tartok, borzasztó, mi minden szart kéne csinálnom hónapok, hetek óta és képtelen vagyok nekiállni a dolgaimnak. Le sem irom, mi minden feladatom van, mert csak elszomorodom (meg különben is, tegnap már irtam egy to do listát). Ma foglaltam időpontot a 2. genetikai ultrahangra, Magyarországra. Szeptember 6. Hurrá. Persze ez nem ment csak úgy, sittysutty, ugyanis ezer dolgot kellett figyelembe venni és ebből kb utolsó volt az, hogy pontosan mikor is végzik ezt a vizsgálatot. (Az otthoni protokoll szerint a 18.-20. hét között a legoptimálisabb, az irek szerint pedig a 20.-24. hét között, hát agyaltam és leveleztem párat a kórházakkal meg a védőnővel is, hogy kideritsem, hogy akkor hogy is van ez... Most 21 + 2 leszek a vizsgálat idején, az irek szerint ez szuper, a magyarok szerint kicsit késő (gondolom ez azért van, mert az irek örülnek, hogy juhúú, igy jó sok minden látszik már, a magyarok meg aggódnak, hogy ha gond van, akkor már igen nehéz közbelépni - az ireknél ugye ez nem szempont, majd Isten eldönti, mi lesz).) No szóval az volt a gond, hogy viszonylag kötött az időpont, de augusztus végén már horrorárban mennek a repjegyek (200 a legolcsóbb csomag és biszbaszok nélkül), szeptemberre viszont még viszonylag elviselhetők az árak (130-160 csomag és biszbaszok nélkül), attól függően, mikor megyek / megyünk. És itt bejött a következő kétes kérdés, hogy egyedül megyek-e (ebben az esetben a drágább jegy sem gáz, mert egy főnél még oké, esetleg csomagot sem viszek és megjárom az utat 4 nap alatt) vagy P.-vel (ekkor viszont már 80-140 euró különbség van a drága és olcsóbb jegyek között és biztosan kell csomag, ráadásul ekkor csak bizonyos napokon mehetünk, mert gondolom P. nem dijazná, ha éjfél után szállna le a gép)... Mivel AV-vel nem tisztáztuk, jön-e velem P. vagy sem (utóbbi esetben ugye neki szabit kell kivenni), nem akartam egyedül dönteni, mi legyen, viszont mivel péntek van és a hétvégén a kutya sem fog időpontot adni nekem, engem viszont piszkosul izgatott a dolog, hogy most mi legyen, a különböző lehetőségeket felvázolva egy A4-es lapon (jön P., nem jön P.; augusztus végén repülünk / repülök vagy szeptember közepén; rövid időre vagy 10 napra) összevetve azzal, hogy mennyibe kerülnek a jegyek és a különböző opciók hány nap szabit emésztenek fel, kiokumláltam pár időpontot, ami bárhogy döntünk (már hogy hányan megyünk, mennyi időre és mikor) mindenképp jó repjegy árban is és abból a szempontból is, hogy a vizsgálatnak értelme is van. Ez a számolgatás-latolgatás röpke 1,5 órámat emésztette fel, tudom, undoritó, de mindenképp szerettem volna ma tudni, hogy van időpontom és az kivitelezhető is. Hétvégén tehát - többek között - repjegy vásárlás vár, ehhez viszont kéne tudnunk, mi van az ovikkal, a childminderekkel, jön-e P. vagy sem, áááá, őrület.

Ja és reggel zuhanyzás közben a zuhanycsövet ledobta a csap, azaz azt is sürgősen meg kell oldani, mert én fürdeni nem szeretek, fél kézzel meg nem lehet zuhanyozni vagy legalábbis csak igen groteszk módon. 

P. amúgy délelőtt szinezett egy csomót, eddig abszolút nem izgatta a dolog, de most hirtelen kérte, hogy ugyan, hadd szinezhessen már ki némi zöldséget (kapott egy vagdosós játékot névnapjára, azóta zöldség-lázban ég, már hogy meg nem kóstolja őket, de nagyon izgatja, mik a zöldségek, mik a gyümölcsök, esténként az a program, hogy alvás előtt kéri, hogy soroljam fel, mit szeret a legvilágon és akkor mondanom kell mindenfélét, ő meg rávágja, hogy szereti-e vagy sem) és szerintem egész ügyesen csinálta. Az összekötős feladatokon is meglepődtem, azt hittem, erre képtelen lesz és tessék, a legelső összekötése lett a legszuperebb, onnantól már kapkodott, de azért azok is elfogadhatóak lettek, de az első, hát ott ámultam-bámultam, komolyan. A kis a betűig amúgy még mindig nem jutottunk el, a feladatok már megvannak az agyamban, de még nem állitottam össze a hozzávalókat, jaj, még ez is hátravan, jaj.

Scans

Ebben a képben csak az a vicces, hogy a felső P., az alsó P2. 

Voltunk ultrahangon Blackrock-ban, ott, ahol már P.-t is megnéztük anno. Ezúttal ő már személyesen lehetett jelen, vicces volt, be nem állt a szája, de összességében a benn töltött 20-25 percet tisztességesen végigülte. Állitólag minden okés benn, a lepény már jó helyen tapad, hátul, fenn és a Mr. is jól van, 3 centis a feje és 130 gramm körül van. Szépen nő, most ez a készülék is január 16-ot dobott ki, hát majd meglátjuk, 2013-at nem szeretnék, mondjuk úgy egy január 4-8 közötti dátumban kiegyeznék szivesen. Ja, a nő megjegyezte, hogy nagyon vékony vagyok (haha), szóval hiztam rendesen és valahol örültem P2 édesség-utálatának. A vizsgálat után AV darttal ment vissza dolgozni, mi meg beugrottunk P.-vel a Blackrock Plaza-ba, ahol sok minden nem volt, de az legalább drágán. Utána hazafelé vásároltunk a Tescoban, ahol végre feladtam az egészségügyis számláinkat, szóval pár nap múlva visszacsorog némi pénz a biztositótól, most pedig, mivel süt a nap, arra készülök, hogy elviszem P.-t Bray-be a vidámparkba, hiszen ez az utolsó lehetőségünk, jövő héttől már nincs móka, kacagás a parton, legalábbis nem a körhinták miatt.
Ja, tegnap kész lett a kocsi hálistennek, kapásból ki is mentünk a Poolbeghez tengert nézni és mivel gyönyörű dagály volt, kicsit megfájdult a szivem, hogy benne van a pakliban, hogy ettől örökre el kell majd búcsúznunk a közeljövőben. Szipp.
Tegnap egyébként a nagy esőben P.-vel megismertettem a nagy A betűt*, azaz csináltunk pár feladatot, ami lazán az A-hoz kötődött. Ma este vagy holnap a kis a-val fogunk foglalkozni, alig várom, hogy a z-n is túllegyünk, haha.

*

Ja

Illetve délután azt játszottam, hogy nem szóltam hozzá pár percig, teljesen kivolt, hogy miért nem és kérlelt, hogy beszéljek már, de én csak a fejem ráztam, amin jókat nevetett, majd először elkezdte a kezével mozgatni a számat, mintha megszólalnék, aztán meg mintha mikrofonba beszélt volna, azt mondja: Utolsó figyelmeztetés! Várjuk a beszélést. Nagyon röhögtem.

Szépfiú

Most találtam ezt a képet, nagyon tetszik. Múlt hétfőn készült a malahide-i kastélynál. Kicsit megrettent valamitől.

Holnap egyébként megyünk ultrahangra, mert láttam egy kis barnázást a napokban és különben is folyton feszül a hasam (P.-nél ez úgy a 20. hét körül kezdődött, most meg hetek óta tart) és jó lenne látni, minden oké-e. Mondtam P.-nek, hogy bejöhet ő is, ha akar, mire tök lelkes lett és végigkérdezgette, hogy fogja-e látni a kistesója szemét, száját, fülét, hasát stb. majd mikor mondtam, hogy lehetséges, akkor azért a biztonság kedvéért arra is rákérdezett, hogy tényleg pucér lesz-e. Édes kisfiam.