Egyveleg

Reggel 8-kor indultunk el itthonról és pontosan 20.18-at mutatott az óra, amikor beléptünk a bejárati ajtónkon. Vagyis amikor visszaléptünk. A kis otthonunkba.

Az előbb telefonáltam és feltűnt, hogy Anyu ahogy mond egy mondatot, néhány szót erősen megnyom. Egy perc múlva nem bírtam tovább, rákérdeztem, mi van. Aszongya: Apád csikiz. Így. Hogy csikiz.

"Körömcipő." Ez milyen szó?! Körömcipő. Nézd a szádat egy tükörben is mondd ki ezt a szart szót... Azonnal kiszeretsz magadból... Én már hatodikban is utáltam osztálykirándulásokon a buszon énekelni, hogy szíp iz icicipi nííí cípííí... vagy szűűűűp üz ücüpücü nüü cüpűűű....Hülye tantónénik, beégetik a kölyköket maguk előtt. Én elbújtam és nem énekeltem ezt. Csúnya lett volna a szám közben. 

Mozi és stressz

Megnéztük tegnap a Pingvineket. Elemzés később, mert Aranyvirágnak sürgős játszani való kedve van.

Szóval. A Pingvinek. Kivételesen igazat adok a kritikáknak, nagyon jó LETT VOLNA a film, HA mondjuk értelmes kommentek mentek volna a jelenetek alatt, nem pedig idióta és antropomorf jujjuj,-de-fázom,-anyu-védj-meg-szerű ratyi, szolidaritásra apelláló megjegyzések. Mert szolidaritni lehet ilyen idegesítő alámondások nélkül is... Szerintem.
A képek és a jelenetek magukért beszéltek, felesleges volt túlspilázni és elnyálasítani ezt a jó kis alapötletet.

Ja. És a mozi.. Ugyanott néztük meg ezt a filmet is, mint a Hölgyek levendulábant. Háááát... A hely hagy némi kívánnivalót maga után... Csak annyit mondok, hogy a film 2/3-ánál elment a hang. Öt perc után az egyik néző kiment szólni, hogy bocs, de hang az óne. Jó. Rövid idő elteltével a kép is elment, majd világosság gyúlt a teremben (amit kihasználva az előttünk ülő pacák előszedte a HVG-jét és elkezdte olvasgatni)... Jó. Kis idő múlva visszajött ugyan a film, hangostul, képestül, ámde a villany égve maradt. Újabb két perc elteltével az
előttünk ülő fickó elkiáltotta magát, hogy "Villanyt!". Semmi. A fia, aki az előbb kiment szólni a hang miatt újra végigpattogott a sorokon és megkérte az illetékes elvtársat, hogy legyen szíves kapcsolja le avillanyt. És lőn sötétség végre. És a film folytatódhatott, ekkor már gixer nélkül. Fjú. 

Amúgy MD pénteken azt mondta, milyen aranyos, hogy nálunk az ablakban figyelnek a Mikulás csomagok. Szerintem ez nem aranyos, hanem természetes.
Ja, ma kaptam Nagyapától egy óriási dagadt csomagot, telis-tele DIABETIKUS csokikkal.  

Egyébként pedig Aranyvirágom tovább nyugtat azzal, hogy ha 5 percet töltök a gép előtt, sajnálkozva-csalódottan-szomorúan megjegyzi, hogy ÁLLANDÓAN számcsigépezem.
Tökéletesen ért ahhoz, hogy továbbhergeljen. Persze az én hibám, hogy húzható vagyok meg idegropi, de asszem az év ezen szakaszában ezt igazán megértőbben viselhetné. Hiszen épp ezzel jön ő is folyton. A poén pedig, hogy ő ma szinte egész nap a gép előtt ült. 

Mix

Az elmúlt hetekben négy zokonit is vettem / kaptam, ami állítólag 100% pamut. No most mivel használat előtt szokás szerint kimostam a zokonikat, megfogdostam őket, csak úgy véletlenszerűen... Eskü, hogy bennem több pamut van, mint a négyből kettőben összesen. Fogyasztóvédelem, hol vagy?!

EZT már reggel is megdöbbenéssel hallottam... Mennyire szerencsétlennek kellett lennie ennek a hat éves kissrácnak, hogy egy kocsiban ülve elüsse egy repülő?! Mint egy Monty Python jelenet, komolyan.. Csak épp itt a kisfiú tényleg belehalt az abszurd morbiditásba.

Tegnap ahogy utaztam a metrón, a mellettem ülő jó ötvenes fickó nem törődve a metró zsúfoltságával, azzal, hogy mindenki kényelmetlenül, félig lehúnyt szemmel próbálja túlélni a dolgosan eltöltött nap utolsó nyílt színi fázisát (nevezetesen a hazabékávézást) - elmélyülten olvasott. Ez még csak rendben is lenne, sőt; de ráadásul muksónk nem valami arany dombornyomásos címoldalú ponyvát bújt lelkesen, nem is a Sztárok, a k. anyátok! vagy a Ma hol folyt vér? című napilap betűit falta, hanem a Kincskereső Kisködmönt.... Amikor oldalra sandítottam, tisztán láttam, hogy ott tart, hogy a kis Móra Ferike úgy tanult meg olvasni, hogy az anyukája a párás ablakra ujjal felírta, hogy KINCS - persze fordított S betűvel... Egész elérzékenyültem, komolyan.

 

 

Az előbb brutális kegyetlenséggel megettem Tibor (Csokoládé) Miklóst, aki az ablakon keresztül próbált bejutni a lakásunkba. Jogos önvédelem volt, hiszen már a két ablaküveg között járt, szerintem csak perceken múlott, hogy nem hatolt be a lakásba is. Milyen világot élünk... 

Jujjok

Apu, ha káromkodik, azt szokta mondani, hogy "A kaporszakállú...." (És itt csúnya szavak tömkelege.)
Az előbb vizualizáltam ezt a dolgot. Elég abszurd, azt kell mondjam. Egyébiránt épp reggelizem. Másodszor. Merthogy ma már ágyba is kaptam reggelit.

EZ az ágy egész jó. Meg még talán EZ is... EZ pedig már majdnem Malmö. Jujj, vajon a tükröket hová tesszük majd fel? Jujj, vajon milyen ágyunk lesz, ha nem visszük magunkkal ezt a régit? Jujj, vajon a szekrényeket vigyük? Jujj, vajon milyen asztalon lesz a számcsigép?
Jujj. 

Ja és a legnagyobb jujj, hogy mi lesz a Marcival... Ha itthagyjuk, ki vigyáz rá, ki szól hozzá, ki simogatja, ki hallgatja a prippegését, ki énekel vele? Ha Apu, hát ő halálra fogja nyigázni. Az tuti. Konkrétan róla van szó:
 

Valami amúgy bűzlik a fríbloggal. Iszonyat lassú tempóban frissül. Ráadásul a számlálóm is bedöglött. Lehet, hogy a valós költözésünkkel együtt a kis blogom is költözni fog?

Volán meg lakás

Másfél éve járok be Volánbusszal Budapestre, hetente olyan 3-4 alkalommal; mivel vannak olyan napok, amikor korán kell bemennem és olyankor természetesen Aranyvirágommal megyek, kocsival hehe. Ez alatt a másfél év alatt körülbelül megismertem a buszvezetőket, így amint fellépek a járműre, már szinte nyomják a gombokat és már jön is a jegy a markomba, én pedig leperkálom a 103 forintot. A diákjegyért.

Hát ma reggel ezzel volt egy kis gondom. Nem nagy, igazán. Csak kicsi. Új sofőr gurította be reggel a sárga csúfságot a buszmegállóba. Én fel, mondom, mit kérek. A sofőr valami megmagyarázhatatlan gyűlölettel a
szemében - rámnéz. Elismétlem, mit kérek.
- "Osztán gondolOD, bemondásra megy a diák, mi?"
- "Nem, mutatom mindjárt, csak megszoktam, hogy ismernek a buszvezetők,
ezért nem készítettem ki..." - és közben lázasan kutatok a táskámban.
- "Hát osztán engem ismerSZ-e?"
- "Nem, de látja, keresem..."
- "No látod."
Előszedem, megmutatom, megnézi a KÉPEM, majd nyomja a jegyet. (Gy.k. Az számít van-e MATRICA, a kép lényegtelen...) Odacseszi a kezembe (mintha az ő fizujából vonnák le, hogy tanulójegyet kértem), megköszönöm illedelmesen, hangosan - reakció persze nuku.

Én tökéletesen megértek mindent. Be kell mutatni a diákot. Tudom. Ez így van. De könyörgöm. EZ milyen eljárás? Miért kell lépten-nyomon így beszélni a másikkal? Mire fel a kioktatás, a bunkózás, a paraszt beszéd? Miért nem lehet azt mondani, mutassa meg kérem a diákot. Ennyi. Semmi több. Miért kell az ilyen érzékeny lelkületű emberek (mint én) napját / reggelét / tökmindegy, így beárnyékolni?!
Emberek, Karácsony jön. Miért nem lehet kicsit kedvesebben, normálisabban, tisztességesebben beszélni egymással?! Hátha átragad az év többi részére is ez a hozzáállás... 

Ma voltam gyógyszertárban... Ez a másik. Nem tudom minek bürokratizálni egy vállalkozásban működő szervezetet... Végigállsz egy sort - a nő közli, hogy először fizess - persze egy másik sorban... Végigállod a második sort - fizetsz. Visszaállsz az előző sorba, végigállod a harmadik sort - és megkapod a hőn állított
gyógyszert. Ennyi idő alatt meg lehet halni, komolyan. 

Amúgy holnap megyünk megint megnézni a kiválasztott lakást és méregetünk, este pedig tervezgetünk, mit, hová... Szerdán valószínűleg aláírjuk a banknál a cuccost és arra rá egy hétre utalják a zsét. És akkor költözés jeeeee, 2 nappal Karácsony előtt...

Düh és vígság

Illetve. Akik még nem élnek együtt a párjukkal, örüljenek, mert addig jó, mert a mennyiségi találkákra mindig lehet hivatkozni (még ha ennek a mennyiségnek a 80%-a alvással is megy el) a minőségiekkel szemben.
Mert ugye az alábbi hárpulásomra, hogy ha velem nem, velük miért, a válasz egyszerűen és nagyszerűen jön: Mert veled élek, mert mindig veled vagyok és feltehetőleg mindig veled is leszek. Csakhogy az (ál)mennyiség és a minőség összevetése szar. 

Mert arra nincs idő, hogy bármi felesleges dolgot csináljunk KETTEN (értsd: IGAZÁN szabadidőset, hiszen jön a karácsony, jön a költözés, jön a mittudoménmi), de utolsó hárpia vagyok, mert nem engedem, hogy
találkozzon a "barátaival", akikkel valószínűleg karácsonyi ajándékokat fog felkutatni a városban. 

Visszatérve, azért jól végződött az este (vagyis az éjjel), bár durcaságom kitartott, a gerjedelem (vagyis amit
több, mint 7 éve érzek) erőteljesebb minden fáradt durculásnál hálistennek...

-------------------------------

Szóval Aranyvirágom kötötte az ebet a karóhoz, hogy a Miki december 6-ára virradó reggel jön, ezért, mert tudtuk, hogy akkor mi rohanunk el itthonról, mint a meszes, inkább megkértük, jöjjön 5-én este. Jött is,
kaptam tőle egy dévédét, rengeteg csokit meg kekszet meg egy dizájnos pendrájvot, amivel már el is büszkélkedtem a fénymásoló családnak az Oktogonnál.

Aztán asszem több Mikulás van, mert tegnap, mire hazaértem, az ablakban várt még egy csomi, amiben 4 csillivilli mécses, egy karácsonyi matrjóska fémdoboz és ismét csak csokik és kekszek garmada volt.
Aztán. Korántsincs vége. Este újabb Télapó ajándék érkezett, hosszú, elegáns gyertyák és két Smarties öntestkép formájában. Szerintem ez a Mikulás k*rva feledékeny vagy már szenilis, hogy egy évben háromszor jön, de csitt, nehogy jövőre ne legyen ilyen bőkezű...

Zsák zsák

Tök jó ez a statgép, csak épp azt a két dolgot nem találom benne, amiket néztem volt a másik statisztikában... Nevezetesen hogy mennyi ideig nézték az oldalad és hogy hányan adtak hozzá a kedvencekhez.... Lehet, hogy benne van valahol, de én nem találom.

Reggel Aranyvirágomnak melegítettem egy kis tegnap este készített teát és megrökönyödve hallgattam, hogy aszongya, ebbe biztos belepisilt a Marci éjjel, mert überrossz, sosem ivott még ilyen szart. Először átsuhant az agyamon, hogy hálátlan disznó, nem elég, hogy csináltam teát, meg is melegítettem; még ezek után ő fikkantja a finom kis tejjámat, ő, akinek annyi esze sincs, hogy fogmosás után köztudottan megfurul a tea íze... Erre az előbb. Kimentem én is teát inni, belekóstoltam és pöktem is ki azonnal a mosogatóba azt a löttyöt, amit én tea címszó alatt szolgáltam fel reggel szegénynek.... Tényleg überrosz volt. Valószínűleg az történt, hogy nem mostam ki jól a lábost, amiben főztem a teát. Khm.
Szombat este francia hagymakrémlevest csináltunk... 

Kicsiny korom óta zavarba ejt a kérdés, hogy vajon, mikor is jön a Télapó? Itt van már, hó a subája?
Otthon nálunk asszem mindig 5-én este jött és tett be az ablakba valami jót, bár az is lehet, hogy 6-án este... Aranyvirágom szerint 6-án reggel kell bedugni az ajit az ablakba, de szerintem az hülyeség. Olyan nincs, mert az hülyeség. A Miki este jön. 
Mikor 3-4-5 éves voltam, hozzám jött igazi Télapó is, bizony, házhoz; szakálla volt meg piros ruhája meg minden... Láttam korabeli fotókat is róla. Csak az nem tűnt fel, hogy jött vele Apu sofőrje is, a ppp.. Péter...
Ott vigyorog ő is a fényképeken. Legalább beöltözhetett volna Krampusznak vagy valami. Bármi. Alátét.
Aztán a végképp sokk akkor jött, mikor a Télapó néhány évvel később, gimiben az énektanárom lett, akit a fiúk megdobáltak hógolyóval egy télen, mire ő meg bezárt minket a terembe és ott hagyott. Néhányan
kimásztak az ablakon és szóltak a többi tanárnak, hogy mi kérem itt be vagyunk zárva. Aztán örökölt egy kis pénzt a fickó és otthagyta a gimit meg a hógolyóval dobáló fiúkat is. Meg engem is, aki még Télapóként
ismerte meg... Azért ez fájt.  

Ja, az értékbecslő a vevendő lakást kb másfél millióval többre értékelte, mint a vételár. Most ez jó most?

Visszatérve a Télapómra, kb 4 éve futottam vele össze véletlenül a Rendelő előtt utoljára, asszem épp megszereztem a jogsim, a tesóm megnősült, szóval volt neki mit újságolni. Aztán mikor megmondtam, hogy
ki lett a sógornőm, pikírten megjegyezte, hogy hát, B. biztosan nem a szépségéért vette el azt a kislányt. Ennyit a Mikulások jóindulatú nagypapaszerűségéről, ennyit a Télapóról.

Most egész rosszkedvem van, mert éhes vagyok, de mégsem; ideges vagyok, de mégsem; kaptam is ajándékot, de mégsem; várom is a hétvégét, de mégsem; el is jött Kis Térdszéli Katica, de mégsem... 

Szomorú

Ha lenne blográdióm, most azt adnám rajta, hogy táááám táááám tátááámtátáááááámtááááám. Tááááááám támtátáááámtátáááám tááááááááám. Táááááááámtátátátááááááááám, táááámtátátátááááám...



Tegnap ugyanis:
ELLOPTÁK A TELEFONOMAT! 

A poén, hogy biztosan tudom, hol történt a dolog, sőt azt is biztosan tudom, ki volt az. Szóval a nap röheje:
Egy 16 éves riherongy az Europarkban elcsórta a telefonomat, amit feltehetőleg olyan 10-12 ezerért már el is adott. Rohadna meg ott ahol van.

Asszem most csinálok egy szalmabábut és a házban fellelhető összes tűt akkurátusan beleszurkálom három mécses fényénél, szórok rá három fehér Marci és három fekete Zsóka szőrszálat és motyogok csúnyákat. Mentem. Van egy kis dolgom.


Nyugodj békében.

Remélem 7-kor csöngött szegénykém annál a kis luvnyánál és ő meg szívszélhűdést kapott a rémülettől szombat reggel hehehe. Azt is vizualizáltam már, hogy a szülei megtalálják nála a telcsim és jól felelősségre vonják és becsületesen visszaadják a jogos tulajdonosnak a készüléket (gyk. nekem). De ez csak álom...

Meg még az is lehet, hogy mikor elrohant vele a csajszi, be egy másik WC-be, jól lehúzta a rötyin. Az én telefonomat. A kurvaanyját a sunyi, undorító kis kamaszfejének, aki ennyit tud 16 évesen a becsületről,
tiszteletről, tulajdonról. Rohadjon meg.

Egyébként asszem van valami macskáéknál mostanság, ugyanis Marci - annak ellenére, hogy naponta 3x kell spriccantani a szájába valami baktériumölő szérumot a farklövése miatt - teljesen hülye vadóc; tegnap ahogy gyanútlanul ültem az ágyon (siratva a telefont ugye - ne felejtsük egy percre sem a csapást); Marcesz Vérmacskaként nekem rohant és lendületből megérintette a mancsával a nyaki ütőerem, jelezve talán,
hogy tudna ő, de nem akar, majd önnön merészségétől megrémülve beszaladt a cserépkályha mögé... Mostanság az nála a "ház". 

 

Egyébiránt ma egész nap plázáztunk, végigjártuk a Lurdy ház és a Duna Pláza üzleteit, illetve bekukkantottunk a tegnapi véres események helyszínéül szolgáló bevásárlóközpontba, az Europarkba is. 

Mindezek közben jártunk a Nemzetiben is, megnéztük a Plakátkiállítást, ami jó volt, bár kissé rövidke.

 

Ja, igen, és megnéztük 990 Ft-os DVD-n az Egészséges Erotikát is, amiről először azt hittem, azért fekete-fehér, mert Tescos. 

Rádió tv

Szerdán láttuk a Provokátort. Volt benne egy néni, aki sírva ette a zsíros kenyeret a kis kunyhójában és hüppögve mondta a riporternek, hogy százezer forintra lenne szüksége ahhoz, hogy megvegye azt a kis telket, ahol él és így állampolgársághoz jusson itt, Magyarországon. 10 perce  keresem a műsor elérhetőségét, hogy valamiképpen hozzájáruljunk ahhoz, hogy összejöjjön az a nyavalyás százezer - és semmi. Az MTV honlapján még egy nyomorult fórum sincs, a gúgölön semmi.

Azon kívül viszont:
"És vendégünk lesz egy kisgyerek, akinek a múlt héten hasmenése volt - épp itt az adásban..." M2 - reggeli műsor...
 
Nem tudom, elébe menjek-e Aranyvirágomnak, hogy együtt autókázzunk haza és az egymásra hangolódási időszakot már a kocsiban megéljük... Az mindig olyan jó, együtt ülni az autóban, szidni a nagy forgalmat,
beszélgetni a mivoltmaveledről, hallgatni a Kontrát (majd a Re-kontrát), tervezgetni, gondolkodni, lökdösődni, dörgölőzni, összejönni, lábnyomodban lépegetni, egy levegőt lélegezni... :)
Tegnap is... Az "új" kocsiban ugye egy ősrégi kazettás-magnó (a'la Szokol) van csak, így vagy rádiót hallgatunk (Klub rádiót vagy max Slágert - mert a többi alig jön be) vagy kazettát - ami ugye kissé
idegenül hathat 2005 végén... De nem is ez a lényeg... Tegnap este jövünk hazafelé a Prága után (merthogy ott is voltunk - majd elolvadtam a meghatottságtól) és mintha a Télapó húzná elő a legdrágább ajándékát a puttonyából - Aranyvirágom előszed a mellette lévő ajtózsebből.... egy... egy... kazettát. Egy MC-t. Egy rendes, 60 perces, szalagos, eredeti kazettát. És mi van rajta? Best of Bonnie Tyler. Azt hittem lefordulok az ülésről a nevetéstől meg a végtelen szeretettől, ami hirtelen elárasztott meghallva a totáleklipszofmájhárt
rég hallott dallamát. 

Hírek

Tegnap 38 felett is volt a lázam, ezért ma itthon maradtam, ami csak azért volt hasznos, mert így Apu be tudott jönni és el tudta vinni a macskát az orvoshoz. Kiderült, hogy tényleg eltört a farcincája, kb. a felénél. Egy kutya csippenthette meg valószínűleg, úgyhogy lehet, hogy csonthártyagyullija is van csórikámnak. Kapott injekciót, bezsebelt ismét ezer hűdegyönyörűezacica dícséretet, adott pár autogramot és most elbújt a cserépkályha mögé duzzogni.

Reggel:
- Húúú és a Novák Péter és az Oláh Ibolya összejöttek.
- Nem is, most miért mondod?
- Jah, akkor nem. 

Víkend

A hétvége egyébként igen programdúsan telt, a pénteki mozi mellett szombaton este kártyáztunk L-éknél; ma sütöttünk és takarítottunk, mint őrült, mivel este még Katalin napot ünnepelgettünk itt, nálunk.

Jah. Egyébként a hétvége szomorú híre, hogy Marci tarka fehér farka eltörött... Vagy nem is tudjuk... A régen hetykén zászlóként álló farka ma konyultan takarja csak a csúnyáját. Szipp. 

Kultúr

Az vajon normális, hogy a BME büféjében egy mignon 62 Ft, az ELTE-n pedig 120??

Ma láttuk EZT. Itt-ott néhol rózsaszí levendulaszínűen csöpögős volt, de összességében csak ajánlani lehet mindenkinek.
A Hunniában néztük meg, ahol épp csak nem verik a kedves nézőt, bár lehet, hogy csak rossz napja volt a tetovált jegyszedőfiúnak. Optimista vagyok. Ezen kívül tökhideg volt a nézőtéren, (így kénytelen voltam kabátba burkolózva végigülni a filmet), illetve a WC-t valami rejtélyes oknál fogva nem lehetett bezárni. (Nem a zár volt rossz, hanem, mint olyan, zár nem volt. Se kallantyú.) 

Ma mondta MD, milyen nagyszerű hely a Tropicarium, feltétlen menjünk el egyszer, ha nincs jobb dolgunk... Figyelmeztetett, hogy baromi drága. Hát igen. Most néztem utána. 1700 / fő. Sirály. Éljenek a magánkiállítások. 

Főz

- Óóóóó, te kirúzsoztad a szádat?
- ??? Nem.
- Az előbb... Biztos kifestetted.
- Mondom, hogy nem.
- Akkor bedurrant.
Ezt a reakciót váltotta ki a sült banánom sodójának csokis része a szájamon.

Képes

Ja és ezt a képet is ma találtam a Marciról:

Nyár elején, június környékén készítettem róla ezt a fotót, mikor az utolsó angol szakos vizsgámra
készültem kinn hasalva a kertben. A képről kiderül, mennyire szeretünk füvet nyírni...

Tény

Ma szétküldtem a kérdőívemet vagy 30 embernek és Aranyvirágom ma vett egy új (új?) 12 éves kocsit. Világosban még nem láttam a nagy drágát, de amikor elmentünk a Pluszba, pont egy lámpa alatt álltunk meg és így kiderült róla, hogy kék a színe, arca csupa derü...

Csalód

Ja. Tegnap voltunk az Ázsia Centerben. Hát az egy dolog, hogy ha az ember el szeretne jutni oda, akkor először bőrt kell húzni a fogára; de hogy utána olyan árakon nézgelődjön ruhákat, mintha csak a Westiben lenne, hát az már egy kicsit túlzás... 1-2 pulcsit illetve 1 farmert szerettünk volna venni, de sem egy normális pulcsi, sem egy farmer nem volt 3500 Huf alatt. Annyiért meg a Belvárosban is lehet venni, mondjuk a Rákóczi úton vagy a Nagykörúton. Hm. Úgyhogy egy hűtőmágnessel megpakolva kullogtunk haza a világ végéről.
 

Rekviem

Ma - mivel zord külső körülmények úgy játszottak közre - meg kellett válnunk hőn szeretett Altonktól, a kis világlátott, szaladós csodakocsinktól.

Rengeteg helyen jártunk vele szerte az országban illetve külföldön, hiszen Olasz- és Franciaországba is elvitt hűségesen, egyetlen panasz- vagy zokszó nélkül. Száguldott ő esőben, hóban, napsütésben, ködben és viharban - bohókásan, jókedvűen, énekelve - előzött ő, villogott, duddintott, parkolt, mint senki más a világon... Igazi társ volt a mindennapokban és a  dologtalan szabadnapokon is. Még az utolsó km-eken is velünk mókázott, incselkedett, pedig akkor már tudta, hamarosan el kell válnunk... Mennie kell... Kedden lett volna 11 hónapja, hogy átvettük, nullkilométerrel. Ma, vasárnap átadtuk a következő gazdijának (egy 40-45-ös hölgynek) 25.252 futott km-el.
Kicsi Alto, reméljük ez a gazdid is úgy megbecsül majd téged, mint mi, ő is ugyanúgy sok örömét leli benned, mint mi és hasonlóan hozzánk, ő sem okoz neked soha fájdalmat, szomorúságot, karcot vagy defektet...

Boldog békeidők hangulata:

Költ

Mától - kb. másfél hónapig - új lakcímkártyám van. Most értünk haza az okmányirodából, ahol azonnal (!) elkészítették az új iratot, mondván, hogy fennforgás van, mivel kell a hiteligényléshez. Remélem nem lesz
gáz, hogy látszik a laminált lapocskán, hogy igen hevenyében készült és így tök ferde az egész illetve az egyik oldalán kicsit meggyűrődött a lamináló fólia...

Kissé begyorsultak az események, no de úgy jó az élet, ha zajlik. Mondjuk egyébként sóhajtottam egy mélyet, amikor előszedtem a "régi" lakcímkártyám és láttam, hogy az "előző" lakcímemre 1980 január 11-én
lettem bejelentve... És azt most bezúzzák. Szipp. Egyébiránt kicsit Aranyvirágomért is aggódom, mert neki még inkább rohanás a napja, hiszen én a bankba megyek csak vele, neki pedig addig még egy zsmrizsliárd dolgot el kell intéznie, úgy, hogy csak lélekben vagyok vele.

Aláírtuk a szerződést.

Óó

Holnap szerződéskötés. Zizzz van.

Sűrű

Megnéztük ma a Wallace & Gromit-ot illetve 5 (öt!) darab lakást. Egy hónap alatt olyan 17 lakásban jártunk...

Képes mixes

Nem tudom, miért, de nekem mindig az az érzésem, hogy a lassú számok kevésbé fogyasztják az elemet az mp3 lejátszóban. Ezért, amikor már villog az elemtöltöttséget jelző kis ikonom (ó, régi jó kis fordításaim, kinél jártok épp), szívesebben hallgatok lassú számokat, mint pörgőseket, nehogy az utóbbiak túl hamar leszívják a maradék kis energiát... 

Ma a szomszéd kislány odaszaladt Anyuhoz és közölte vele, hogy a Marci nemrég olyan keservesen ordított az ajtajuk előtt, hogy az apja megsajnálta szegény párát és adott neki egy kis krinolint. Azért ez már több, mint égő. Az a f@szi nyáron lyukacsos necctrikóban járt mindenhová.

Szerdán amúgy voltunk a Prágában. Íme, most kivételesen beszéljen a kép és ne egy link:




Még egy kép. Most találtam a Mancsvárban ezt a barna aranyosságot...

Furcsa

Tegnap volt egy kis (pozitív) afférom egy BKV ellenőrrel, ugyanis az Ecserin 5-e után már nem árulnak bérletet, nekem pedig 30 napos tanulóbérlet kell általában 9-10-től. Így az Ecserin felszállok, utazok
kemény egy megállót a Népligetig (bez jegy), ahol már bármikor lehet bérletet venni. A Népligetnél általában nincs ellenőrzés, de mitadisten, tegnap épp volt, én pedig hősiesen az ellenőrök elé állva hidegvérrel közöltem, hogy jegyem nincs, a bérletem lejárt; tulképpen a Ferenciekig mennék, de most direkt azért szálltam le, hogy bérletet vegyek... Az igazat megvallva, nekem még sosem volt ügyem a BKV-val, eddig csak szörnyülködve hallgattam a rémhíreket, hogy ennek a kezéből csavarták ki a diákját, annak nem fogadták el a jegyét, na gondoltam, most én is megszívom... De nem.

A nő megkért, hogy legközelebb egy nappal korábban vegyek bérletet és felengedett bünti nélkül.

Egyébként azt álmodtam, hogy kiderült, hogy a Big Brother 1 ominzózus dugásjelentének gyümölcse lett és ez a gyümölcs Marci, akit igencsak megviselt az, hogy nem tervezett gyermek és úgy érezte elhanyagolják. Valamiképp a gyámja lettem és naphosszat vigasztaltam, hogy szereti ám őt a BB Évi meg a Renátó is, csak most épp nincs rá idejük - de látja, elküldték őt Franciaországba is tanulni sok pénzért, mire ő azt
válaszolta, hogy persze, biztos csak azért, mert ezzel is távol akarják őt tartani maguktól. Én pedig öleltem a szőrös fehér fejét és simogattam, simogattam, hogy ne sírjon, énekelje inkább azt, hogy szmájl, tüccürü büccürü...

Sherli

Ó de jó, a Viasaton újraindult a Sherlock Holmes kalandjai... Eddig még csak egy rész volt, hurrá, mindjárt jön a második.

Milyen kis csini volt Jeremy Brett 22 évesen...

Mackó

A nap felfedezése: Béla (a mi Bélánk) a Tesco újságban Nagy Chilly Mikulás és Prissy macska között feszít a buta arcával. Valami idióta azt írta alá a neve helyett, hogy Tesco mackó. Hülye. Ilyet nem tudni, hogy ő Béla. Nem Tesco mackó. Hát ilyet...

Filmes

Ha már a filmeknél járunk, nem tudom hogyhogy, de asszem megtáltosodott a magyar filmgyártás, ugyanis négy magyar film is kijött az elmúlt időszakban (vagy legalábbis ki fog jönni a közeljövőben).

Íme: Ég veled!; A fény ösvényei; Egy szoknya, egy nadrág; Fej vagy írás.
És mi mégis a Wallace és Gromitra gyúrunk, ide veled régi kardunk...

Takarít 2

Újabb szemetes probléma: Vajon lehet-é törött teáskancsót a háztartási szemét közé dobni vagy
nem illik egyáltalán, merthogy elvághatja valami turisnak a kezét... Társadalmi felelősségvállalás oké.

Linkségek

Szombattól - reggeli indulással - hétfő délutánig Hévízen voltunk. Azt hiszem, nem is mi lettünk volna, ha valóban elmentünk volna a hévízi tóra fürdeni, ha már egyszer ott vagyunk... Az igazság az, hogy tervbe
volt véve a világ második legnagyobb meleg vizű tavában való lubic, de miután a téli részleget rekonstruálják, úgy döntöttünk, nem kockáztatunk, nem áztatjuk magunkat a 80-as átlagéletkorú öregek között, inkább elmegyünk a jóhírű kehidakustányi élmény-és termálfürdőbe. A fürdő élmény is volt, termál is volt és azt hiszem, sokkal jobban jártunk vele, mint szegény hévízi tóval...

Szombaton Keszthelyen voltunk, ami egy kisebbfajta szellemvároshoz hasonlított - ma pedig a Balaton északi partján végigautózva jártunk ITT,  ITT (ezen belül is a Margit kilátónál - ték ker: 600 Huf / fő az, hogy felmenj a kilátóba (sic!)), ITT és ITT (bár a keresett egykori kőbányát nem találtuk)...

Takarít

Eddig takarítottam, felmostam, mostam, WC-t pucoltam, port töröltem. Tök jó, ha egy órával korábban kelek fel, egy csomó dologgal végzek, amit még csak elkezdenék normál esetben.

Kidobtam két flakon alig használt WC-illatosítót a konyha egyik sarkából, amik már vagy 1 hónapja ott figyeltek, gyűjtve az erőt, hogy majd kigurulnak a kukába maguktól. Hát nem tették. Eddig vártam, de
mindennek van határa felkiáltással hanyagul kidobtam őket a kukkanatba, bár mindkettő olyan 3/4-ig volt.

Most csak két félelmem van. Az egyik, hogy az ilyen WC-illatosítókat nem illik kidobni a háztartási szemét közé, mert veszélyes hulladéknak minősülnek. Végülis nem tudom, hová kéne akkor tenni őket, azt tudom,
hogy tűzbe dobni, ütögetni, felszúrni nem szabad ezeket a flakonokat, de szerintem a fémhulladékos kukarészlegbe is tilos dobni őket, mert összezúzáskor tuti felrobbannak. Úgyhogy most dilemma van, jót cselekedtem-e, hogy simán a normál szemét közé dugtam őket.
A másik félelmem, hogy ha az amerikai filmes élményeimet felidézem, látom magam előtt, ahogy egy szeméttelepen kutakodik pár csövi és diadalittas arccal találják meg a mi két kidobott WC-illatosítónkat és
párfümként használva ezeket az émelyítő (és bizonyosan rákkeltő) sz@rokat, próbálják magukat vonzóvá varázsolni...

Pislogi

A tevém épp légvárat épít.

Semmisemmi

Ami izgi még volt ma, az annyi, hogy ahogy ültem a buszon, észrevettem, hogy egy pók mászik rajtam, pontosabban a gatyómon, a csimpelyemnél. A kezemben lévő újsággal lepöccintettem a földre egy visszafojtott
sikkaly kíséretében - és vége egy kalandnak - mondtam blazírt arccal és James Bondként fújtam rá az újságra.

Rasszista

Ma különben is a villamoson egy kínai pasi mellett álltam és már a szájamon volt, hogy megkérdezzem, vajon azért van-e ő itt, nálunk, mert a hazájában egyetlen gyárban naponta 27 ember veszti el valamelyik végtagját vagy azért, mert egy kínai munkásszálláson általában 10 nm-en 8 ember osztozik.

De megálltam és nem kérdeztem meg. Mert nem volt sem magenta színű gombja, sem magenta színű sütemény dísze, sőt fogadni mernék, hogy magenta színű csengőt sem hordott magánál.

És így... Asszem személyeskedésnek vette volna a dolgot.

Okos

Holnap Ázsia Center. Izgulok, még sosem voltam. Kínai piacon életemben kétszer jártam, a vigyákocsi így megvan, meg az egy darab öccá, sok darab néccá; de amúgy rejtély, rejtély, rejtély számomra Ázsia. Ázsia. Már ahogy kimondod. Ááááá-zsia. A zsé mintha beekebelezné ezt az Á-t. Épp, mint a kínai áruk a magyart.

Fáraszt

- Jajajajaj, de rossz most... Nekem.
- Rossz, miért lenne rossz? Nem is rossz.
- De rossz.
- Nem is.
- Na jó, tényleg nem.

Engedékeny és befolyásolható vagyok mostanság asszem. Vagy gyermeki lényem így követeli ki a szeretetet. Fárasztó módon.

Pauli elv

Néha ilyen szép, napsütéses napokon elgondolkozom azon, hogy ha nem lenne a vonat jó nehézerős acélból, tuti, hogy felborulna, arra az oldalára, ahová nem süt a nap. Az emberek ugyanis követik a Pauli elvet, de szokás szerint - mint mindent - tökéletlenül teszik ezt.

A kezdetek 47

Tegnap reggel, mivel sütött a nap, nekiindultunk Visegrádnak, de mire átértünk az Árpád hídon, begorombult az idő és majdhogynem nekikezdett esni.... Ezért miután megállapítottuk, hogy Visegrádon már voltunk párszor, elázni meg még ott sem szeretnénk, inkább megálltunk Aquincumnál és bementünk a romok között sétálni egyet meg a múzeumba. Aztán ebédeltünk, majd darts látástól mikulásig L-nél, most pedig 37,5 a lázam... A nap neve: Pápai Joci... Asszem jobb, mint a Fillér Béla...

Ma meg, ahogy autóztunk, a fecskék (vagy verebek vagy zebrapintyek fogalmam sincs) szokás szerint cikáztak előttünk és folyton épp hogy csak átértek az út túl oldalára... Aranyvirágom szinkronizálta őket:

- Sikerüüüüüült! Átértüüüüüüüünk megint!
- ...
- Hol vagy?

A mai napon az emberek között töltött óráim 110%-ban azzal voltam elfoglalva, mikor mondja azt a farmergatyóm, hogy reccs és teszi láthatóvá minden előzetes egyeztetés nélkül mindenki számára a cseppet sem kicsinyke hátsóm vagy combom. Más szavakkal: Úgy éreztem magam egész nap, mint egy prágai kötözött sonka darab Húsvét előtt.
Az egész úgy indult, hogy felbuzdulva az október végén jött tavaszon, úgy gondoltam a változatosság kedvvéért felveszem az egyik régi farmerom és abban danolászom végig a keddet, hogy szééééééééép nyári nap, kopott farmerka raaaaaaajtam... Arra azonban nem gondoltam, hogy a fent nevezett farmerka még a jó kis békebeli NEM sztreccs gatyó, így ha reggel szorít - az biza egész nap kordában fog tartani... Egyenleg:
Lépcsőzni a kínok kínjával tudtam csak, ülni úgy, hogy kigomboltam a gombját, állni meg úgy próbáltam, hogy mindig az emberekkel szemben legyek, különben megőrültem a gondoltattól, hogy mindenki azt nézi, no mikor reped a naci... 

A kezdetek 46

Anyuék holnap megnézik EZT, mert Apu nyert az egyik rádiónál rá jegyet. 
Tegnap bár IDE akartunk menni, végül is EZlett belőle. Utóbbi jó lett volna, HA a legérdekesebb kiállítás nincs zárva és HA nem fél 5-kor mentünk volna be az 5-kor (!!!!) záró múzeumba. Nem tudom, mondtam-e már, mennyire egy csökött dolognak tartom, hogy a múzeumok hétköznap 4-kor (!!!!) zárnak, hétvégén meg 5-kor (!!!)... Ötkor, igen. Amikor kinn még süt a nap, még kutyák rohangásznak ágak után, amikor még Anyukák tologatják a babakocsikat a tó partján a kacsákat mutogatva az érdeklődő gyermekeiknek. Nem értem, mit csodálkoznak, hogy nem látogatják az emberek a múzeumokat... Miért olyan nehéz felfogni, hogy egyszerűen fizikai képtelenség kiállításokat nézegetni munkaidő alatt? Most nézem. Az Állatkert is fél 6-ig van nyitva. Kinn. A szabad levegőn. Nem a neonfényben. 

Valaki úgy talált meg a gúgölön, hogy porszívózsákok listája... Vajh' süllyedhetek még mélyebbre?

Ma meg voltam Nagyapánál. Az még csak hagyján, hogy az a hír terjed az öregek között, hogy kamionokra hányva fogják őket áttelepíteni egy másik városba, mert szanálják az öregek otthonát, ahol most élnek, de lehet, hogy ma akaratlanul hozzájárultam Nagyapa egyik szobaszomszédja állapotának a rosszabbodásához. Az egész úgy volt, hogy mikor beértem Nagyapához, ő aludt és miután nem volt szívem felkelteni; a mellette fekvő bácsi kihasználva a helyzetet, megkért, hogy a Nagyapának hozott egyik almát adjam már oda neki. Mit sem sejtve odaadtam, de az, hogy ez nem biztos, hogy jó húzás volt, csak akkor tűnt fel, amikor észrevettem, hogy a bácsinak egy fia foga nincsen és úgy próbálja meg harapni az almát, hogy folyton elcsúszik a szája rajta. Felajánlottam neki, hogy felaprítom egy késsel és kisebb darabokban talán könnyebben megbirkózhat vele, de őrület csillogott a szemében és láttam, hogy ettől bizony vissza nem kapom az almát soha többet - még azért sem, hogy felaprítsam, max ha kicsavarom a kezéből, azt meg ugye már mégse, hiába akarok jót... Aztán Nagyapa felébredt, beszéltünk vagy fél órát majd kikísért és én bevallottam neki, hogy a bácsinak adtam az egyik almáját. Látszólag egykedvűen jegyezte meg Nagyapa, hogy a bácsi csak pépeset ehet, mert a szilárd kajától megfullad.
Azóta úgy érzem magam, mint a Hófehérkéből a hülye boszorkány.

Kezdetek 45

Annyira idióta dolognak tartom, hogy ha végre van egy új, magyar vagy esetleg nem túl kommersz film a TV-ben, azt olyan időpontban vetítik, hogy normális ember biztosan ne tudja megnézni. Ma pl EZ van, ami érdekelne. Háromnegyed egykor kezdődik. Éjjel. Hülyék. Kicsinálták Kenny-t.

A kertszomszéd sztorija tovább gyűrűzött, állítólag 9-en laknak egy házban, nemrég költöztek (mi jöttünk ide másfél éve) és hóts*ggek, szóval megvan az ő gondjuk is, nem hiába szól náluk ezerrel az örökbecsű és megy a gond, megy a gond, megy a gond (halkulóban) Csonka dingdong Banditól...

Ma rájöttem, hogy a lakberendezés mégiscsak férfi meló...
Kérdőívtöltögetés ellenében ma ugyanis az egyetemen a lányok Gyöngyöt kaptak (meg 4 db Always termékmintát - eskü, mint ötödikben... Akkor kaptam utoljára kis zacsiban rózsaszín betéteket használati utasítással....), a fiúk meg Lakáskultúrát vagy WécéGurut. Mikor cserélni akartam egy Gyönggyel a kezemben egy Lakáskultúrára, a nő rámszólt, hogy nemodabuda, lányoknak csak a pletyka jár... Mondjuk mindent megoldunk alapon jött egy külföldi srác és miután azt hazudtam neki, hogy az én újságomban jó nők vannak, lelkesen cserélt velem újságot, mondván lakberendezés - rossz; jó nők - jó.
Vadkapitalizmus. Érdek. Ösztönélet.

Nem tudom kiverni a fejemből azt a szegény feje tetején már jócskán kopaszodó palit, aki a Gyömrői úton ma a zuhogó esőben, az araszoló kocsikat tovább lassítva tolta a lerobbant Lada samaráját...
Ugyanis egy idióta beszorult a gyorsforgalmi hídja alá, így neki köszönhetően bár fél 6-kor elindultunk haza, 7.50-kor léptünk be a kapun. Ömlő esőben. 

Az eső teszi. Mint ezt is...
- Beázott a cipim.
- Melyik?
..
- ???
- A fél.

Ja, ma A-val lógtunk és megnéztük a Földreszállt boszorkányt. Lehet, hogy Nicole Kidman frigid meg unalmas szerető, de mint színésznő, szerintem jó. Az Órákban is tetszett. Pedig pont az ellentétem... Magas és szőkés és semmi cicije. Ja, a film felejthető volt. 1 vagy 2-szer nevettem fel szerintem, pedig vígjáték állítólag. Szar volt a sztori, na. 

Kezdetek 44

Nem sokat haladtam Frommal, ellenben tegnap voltunk a Prágában. Kivételesen nem A-val mentünk, hanem Aranyvirágommal. A poén az volt, hogy először majdnem a Kotyogóba vezettem be a kis csapatot, mert nem ismertem fel a bejáratot. Aztán laptoppal megnehezítve elsétáltunk az Astoriáig, ahol vettünk sajtburgert - 350 Huf / 2 db - és realizáltam, hogy ha már gyorskaja, akkor már inkább a Burger King. Astoriától elballagtunk a Ferenciekre (ezen a távon alig-alig szóltunk egymáshoz, mivel szinte maximum szájról olvashattunk volna, akkora a Rákóczin a zajterhelés), megállapítottuk, hogy itt sem lesz lakásunk; a Puskinból szerváltam Pesti Estet, majd betértünk a fülledt Jégbüfébe, ahol vettünk két sütit, végül visszasétáltunk a kocsihoz a Kálvinon túlra bősz jövő tervezés közepette. Ja, tegnap voltunk 6 év 10 hónaposak. Lassan megtanulunk írni. 

Ma reggel meg elmentünk libegni. Előtte ugyan kicsit összekaptunk, de ez mellékes... A Libegő a szokásos szoci hangulatban várt minket, bár az első pofont azzal mérte az orcánkra, hogy diákjegy - nincs. Vagyis van, de csak 18 év alatt. Köszönjük.
Aztán elmentem pisilni. A kb fél négyzet méternyi - befelé nyíló - WC-ben sem akasztóka, sem hely, ellenben brunyatócsa és firkák az ajtón. Az előttem kijövő nőci nem húzta le a WC-t így kellemes ájer is hívogatott befelé. Jó, jó, fizetni nem kellett, dehátakkoris.
Maga a felfelé út nagyon szép, nem lengtünk ki, nem álltunk meg (csak másodpercekre :) és megkönnyebbülve állapítottuk meg azt is, hogy a nagykutya is él még, akit mindig lesünk úgy félúton. Nagytestű, barna-fehér bernáthegyi. (?) Gyönyörű. 
A hegyen a jól ismert kép fogadott: vattacukor árusok, törökméz, kürtöskalács, perec... És rengeteg ember.
Felcaplattunk az Erzsébet-kilátóba, mert hogy azt meg felújították és most már a csúcsába is fel lehet menni, ahol kb 3 ember fér el kényelmesen (amikor ott voltunk, vagy 8-an szorongtak fenn), dehát ez van, ahogy Máté Petya mondaná, várni kell.
Minden nagyon szép volt, minden nagyon jó volt, a felújított kilátó nekünk csak két tekintetben okozott csalódást:
1: A környék nevezetességeit bemutató plakátok a legalsó szinten csak FRANCIÁUL vannak kiírva.
2: A kétirányú csigalépcső (hogy KÉT lépcső van, az egyiken csak fel, a másikon csak le lehet jönni) jó ötlet, de ha annyi külföldi jön ide, amennyi, igazán ildomos lenne jelezni, MELYIK melyik, vagyis hol lehet fel, illetve lejönni, különben a hely - a tömeg miatt is - kisebb Bábel tornyává válik. Mint ma is. 

Ezen kívül. Esküszöm, nem vagyok ilyen elégedetlenkedő, de még egy dolog volt, ami elrontotta a szájízünk...
A "honfitársaink"... Az a kb harminc-negyven fős fiatal felnőttekből álló társaság narisárga pólóban, senior felirattal a hátukon... Undorítóan, szégyenletesen viselkedtek, már nekünk esett szarul, mit műveltek. Ha valaki közülük neadjisten olvasna, akkor innen üzenném, hogy legszívesebben - a többi kirándulóval együtt - egyesével tekertük volna ki a nyakukat lassan, nyugodtan.
Hótrészegen ordítoztak, káromkodtak, gajdoltak, amit el lehet képzelni. Maxi hangerőn. A természet lágy ölén. Köszönjük.
Magamutogatni nem itt kell. Senki nem volt rájuk kiváncsi. Próbáltunk úgy tenni, mintha leszarnánk őket, de azért a Normafáig tartó sétánk feléig volt egy kis feszültség bennünk... Miattuk. Utálom az ilyet. Amikor el KELL viselnünk dolgokat, amit nem akarunk.  
Mindegy, túlélük, deazértmármégis.
Libegő után elmentünk az IKEÁba, (amiről csak jókat írhatok, de ma ilyen napom van, hogy jó dolgokról nincs kedvem írni, vettünk rengeteg tükröt és néhány egyszerű mécsest. Ilyet. Most már van 10 belőle... 
Aztán vacsiztunk, majd elmentünk az Obiba, aztán haza - ahol olyan hangzavar várt , mintha legalábbis egy romalakodalom lenne a kertünk végében. Borzasztóra berágtunk - miután a házon BELÜL is üvöltött a zene - majd Drágaságom felhívta a rendőrséget, hogy küldjenek ki valakit, mert azért már mégis, miért kell nekünk a saját házunkon BELÜL hallgatni Lajcsit és a többi hasonszőrű szart. A rendőrség 10 percen belül kijött - zene kicsit lehalkult - de miután elmentek, a kedvesszomszédok elkezdtek átkiabálni, majd később petárdázni.. 
Az esethez hozzátartozik, hogy MINDEN héten ez van. Minden hétvégén ezt kell hallgatnunk. Utálom. Utáljuk. Mindenki utálja. És nem merünk, tudunk SEMMIT tenni... 


És:
- A hülye Alonso fog nyerni, mindjárt megnyeri az egészet...
- Miért baj, ha megnyeri? Kinek drukkolsz?
- Raikönnennek.
- De mér'?
- Hát mert a hülye Alonso spanyol. Ez meg finn.
- ????
- Finn... érted... finnugor... ősök... 

Kezdetek 43

Ja, az elmúlt időszak legjobb tévéhíre, hogy holnap... Holnap, HOLNAP:
Igeeeeeeeen, Szomszédok!!!!!!!! Julcsi, Tyúkanyó, Mágenheim, Deziré, Alma, Lenke néni, Taki bá, az erdészek, az anyátlan Feri (akiről később kiderül, hogy mégsem árva, csak a Hacser Józsa az anyja) és a magyar-ének szakos Jutka meg a többiek!!!

És ha még egyszer valaki azt mondjasugalljaérezteti, hogy mézes tejját kéne innom, akkor szólok, hogy egy, a mézre allergiás vagyok; kettő, ha lázam van, a teját is képes lennék kihányni minden további nélkül, úgyhogy nem kockáztathatok. Marad a rakott krumpli kólával.
Neeehem ahakarok holnap suliba mehenni... 12-től 17.15-ig lesz egy likam... Öt óra éhesen, lázasan, esőben... Na neeeeeeeem. 

A hétvégi program még függőben, rájöttem, hogy egy független változót - nevezetesen az esőt - is be kell kalkulálnom és ez bonyítja a dolgot. Kis 2x2-es táblázatban össze fogom hamarosan foglalni, mik a választható opciók. Tervezés éljen.

A magentáról meg nem is beszélve. Mi az, hogy magenta színű gomb? Ilyen szín nincs. Van sárga, kék meg cinóberpiros. Magenta. Ez kitaláció.
Mondjuk engem kb 1 éve világosított fel egy kis rüfke egy fehérneműboltban arról is, hogy a rózsaszín és a pink két külön szín. Mert én 24 éves koromig azt mertem hinni, hogy az ugyanaz... 

Egyébiránt helyzetjelentés rólam:
A gombóc a torkomban nem fonnyadt még el, sőt, nagyobb, mint valaha. Nem vagyok sem ideges, sem feszült, szép az élet trallala, nem idegi alapon van gégedagadásom, hanem nem tudom miért. De eléggé idegesít, mert rágondolok és hányingerem lesz, hogy biztos komoly az ügy, bár a reggeli erőteljes torokfájás ad némi reményt. Lázam nem igazán van, 37 körül stagnál. Nem tudom, mi ez.

Sikeresen Kifestettem a körmöm. Hibajavítófehérre. A bal hüvelykujjam körme ugyan nem tökéletes, de legalább csíkos.
Én nem tudom amúgy más hogy van vele, nekem mindig körömkifestés után kell mennem pisilni, akkor jut eszembe, hogy sürgősen kell valami a táskámból, hogy szeretnék a hajamba túrni...
Talán ezért festem a körmöm max. vasár- és ünnepnapokon. 

Egyik barátnőm kb fél éve költözött új lakásba. Mesélte, hogy megtudta, hogy az alatta lévők elköltöztek, így hát mikor zajt hallott lentről, lement nézelődni... Látott ott pár ismeretlen pasit, nagy virgoncan megkérdezte tőlük, hogy heheee, ti vagytok az új lakók? Erre a pasik rezzenéstelen arccal közölték, hogy neeem, mi a régi bútorszállítók vagyunk...

Kezdetek 42

7 óta itt ülök a gép előtt, hogy jelentkezni tudjak az óráimra (amikre rég jelentkeztem, de valami miatt a jelentkezés érvénytelen lett, az etr fórumban rákérdeztem, vajh' miért, erre az üzemeltető kitörölte, mire megkérdeztem, mégis miafrancérttöröltedkikecccseg?, mire azt mondta, erre már válaszolt, azért, mire mondtam, de nem, mire mondta, hogy de igen, mire mondtam, nem, nem arra válaszolt, de erre ezeddig nem jött reakció - hmm), de 25 perce semmi, nem tudok belépni, vagy azt írja, hogy túlterhelt a rendszer és semmi sem történik, vagy belépek, egy lépés után 4-5 percet várok - továbblépek - ismét 4-5 percet várok - 5 rohadt lépcsőt zongorázok végig így, de már mire ott lennék a folyosó végén, egyszer csak kiírja a képernyőre.... "Kijelentkezés sikeres." Háthogy a píííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí. (kifütty) Ezt eddig 3x játszottuk el.

Ezt csak azért, hogy kicsit jobb kedvem legyen... :)



Hát nem tudom, mi van velem, kb egy hete olyan vagyok, mint akit megcsípett a cecelégy, ha 3 mp-ig nem szólnak hozzám vagy nem történik semmi, a fejem a bögyömre hullik és szinte már hortyogok. Nem értem, miért vagyok ilyen hullafáradt, mikor semmit sem csinálok.
Ezen kívül 3 napja együtt élek egy kedves, szégyenlős, elpirulós herpesszel a szájam jobb szélén, annyira nem zavar a kis szimbionta, csak néha fáááj. Utálom az ilyet. Apu azt mondta, haragszom valakire, azért jött ki. Ezt ő hallotta egy éjszakai természetgyógyász műsorban és el is hiszi. Úgyhogy most jókislányságból házi feladatként töröm az agyam, kire harizom. Csak ne bóbiskolnék el mindig a nagy fejtörés közepette... Kripli lettem. Nincs mese.

Tegnap voltunk Szentendrén, megnézni az országos amatőr lövészversenyt, amiről linket sajna nem találtam. Pedig volt verseny, tuti, merottvoltunk.
3 pálya után meguntuk a felhajtott "füles" miatt Mikiegérre hajazó keményközésű (sic!) alakokat és bementünk a központba sétálni és korzózni a Dunapartra. Szokás szerint ettünk fagyit, szokásunktól eltérően viszont nem vettünk lángost.

Aztán hármasban L-el elmentünk bobozni Visegrádra és miután kétszer egymás után fék nélkül lecsúsztunk a két pályán, a nagy tömegre való tekintettel hazamentünk dartsozni majd Aranyvirágom anyukája következett, akinek végre megmutogattuk a Franciaországi képeket.
Anyuék még mindig nem nézték meg. A Marci nagy örömére 11-re már itthon is voltunk és belealudtunk a Fahrenheit 9 / 11-be... 

Egyébként aki nekem hitelt érdemlően bizonyítja, hogy az ELTE tanárainak olyan különleges gyűrűik vannak, amik leesnek, ha kiírják, hogy mikor tartják az első órát és hol, akkor szóljon és nem nyafogok többet. Eskü.

Most már lassan befejezem...
Csak még annyit, hogy nem értem, miért érzi bárki - még akár egy indexőrző alkalmazott is, hogy attól, hogy valaki az ELTE hallgatója, már alacsonyabbrendű, mint önmaga és hogy felnőtt embereket úgy lehet kezelni, mint ahogy azt ők teszik.
Szomorú, dühös és keserű vagyok.
Utánunk az állam fejpénzt fizet, amiből ők kapják a fizetéseiket, mégis úgy viselkednek, mintha szívességet tennének, ha válaszolnak (válaszolnak? röhej. nem válaszolnak, mert nem tudnak csak, akkor mondja már! szólnak oda az utánam következőnek - mintha én ott sem lennék...) arra kérdésemre, hogy HOL AZ INDEXEM???????????


Lehet, hogy az egész élet ilyen, de nem tudom, aki utálja az embereket, minek végez ilyen munkát. Aki ismer, tudja, hogy ha tőlem ezredszerre kérdezik meg ugyanazt a hülye kérdést, akkor is normálisan és cseppet sem sértőn tudok válaszolni. Nem értem, hogy akkor aki ilyen munkát választott és akitől nem hülyeségeket kérdeznek, az miért nem képes arra, hogy emberszámba vegye a hallgatókat.

Komolyan fel vagyok háborodva. És tudom, hogy nem vagyok egyedül.
De az egész intézmény egy óriási fantom, ide-oda küldözgetnek, cseszik el a napjaimat (és mindenki napját!) sorbanállással és stresszel - és semmi, de semmi nem történik, rohangálok helyrehozni az Ő általuk elkövetett hibát, de mindenhol azt kapom, hogy ez nem az ő asztaluk, nem tudnak segíteni. Vagyis bocs, hülye vagyok. Amit kapok, az ez: Nincs itt az indexe. Kész, passz, ennyi. Semmi jó napot, elnézést, próbálja meg itt és itt, viszlát.
Aki itt tud köszönni, szerintem felkerülhetne az egyetemi nagy Akikre büszkék vagyunk falra. 

Kezdetek 41

A nap jóhíre: Nem találják az egyetemen a BTK-s indexemet!!!!

Reggel negyed 9-re (!!!!!!!!) mentem D-hez, az egész délelőttöt végigbeszéltük, mint két pletykás vénasszony utolsó éves egyetemista jelmezben, ettünk szőlőt meg piskótát meg meleg tejját, mert irtó hideg volt még hajnalok-hajnalán, mikor odaértem.

Aztán bementem az egyetemre, ahol négy helyen álltam kb 15-15 percet sorban és kiderítettem, hogy ad1: elhányták az indexem (szerintem tuti valamelyik takarítónő volt vagy munkás, mert feltételezem, hogy nem valami modellügynökség még-nem-befutott-szépségek-felkutatásáért felelős részlegének túlbuzgó alkalmazottja nyúlta le a szaki kis képemmel a szaki kis indexem), ad2: minden további ügyemmel forduljak ezentúl a PPK-hoz és ad3: nem működik az olcsókávé automata, mert bedobod a zsét és alul kiesik mind egy szálig. Még ez a szerencséje.

Voltunk ma moziban!!! Végre megnéztük a Melinda & Melindát, hálistennek mindkettőnknek nagyon tetszett.... Hiába, Woody-t mindig is komáltuk.

Ja és amúgy megint (vagy harmadszorra)  az Állatfarmot olvasom. Vicces, hogy az 1984-en már gimi alatt túl voltam, ezt pedig már bőven egyetem alatt vettem kézbe először... Talán azért, mert idegesített a könyv elején a grafika... Egy disznófejű ember egyenruhában, napóleoni pózban. Szerintem szörnyen rémálmot keltő...

D-nél reggel megnéztük a szalagavatónkat videón, mert késhegyig menő vitát folytattunk arról, ki-kivel táncolt párban és végül kik voltak azok a szegény lányok, akiknek nem jutott fiú... Mindenesetre váltságdíjat lehetne kérni azért a kazettáért. 

Mindenesetre én a hétre még szabadságot adtam magamnak, nem megyek be sehová, sem óramegbeszélésre, sem követelményismertetésre, se semmire, mert százszor feltettem a kérdést az etr-en, hogy valaki illetékes elvtárs nyögje már be, könyörgöm, hogy 5-től vagy 12-től van suli, de senki le sem sz@rt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy toll mindenki fülébe, le vagytok ejtve és különben is. Állítólag az IZU romokban hever (mondjuk ez nem újdonság, öt év alatt abszolút megszokta már a szemem a folyosókra kitolt, megsárgult iratokkal teli bazinagy üveges ajtajú szekrényeket meg az itt-ott feltűnő létrákat plusz a sittet.... mi az nekünk...) tehát ez is csak megerősített abban, hogy a félév - nálunk 12-én kezdődik. Legalábbis nálam...
Ötödévesként istenkirálynőnek érzem magam, hiszen fél lábbal már kinn vagyok...

Eddig úgy tűnik egyetlen kivétellel mindenhová bejutottam, amiről ismét lecsúsztam, az meg olyan kurzus, amire 20 hely van és vagy 90 jelentkező. Egyenlőre nem izgulok, van ezen kívül egy félévem, ha most nem megy, bejutok jövőre és kész, ha meg jövőre sem jutok be - no olyan aztán nincs. Olyan nincs, mert az hülyeség. Bejutok. Ja.
A jó hír: Ma megkaptam a beosztást, hol fogok próbatanítani.
A rosszabb hír: A nyóckerben. Remek.

- Rajzolj a hátamra és megmondom, mi az franciául.
- Hülye vagy. Egy szót sem beszélsz franciául.
- Jó, akkor megmondom görögül.

Tulajdonképpen az sem érdekel, ha visszakeresnek az IP cím alapján és feljelentenek hitelrontásért...
Ha beidéznek, azzal fogok védekezni, hogy csak az emberiséget, a naiv botladozó 17 éveseket és a sznob szülőket szerettem volna felrázni a következő mondatommal:
Könyörgöm, ha jót akartok magatoknak és gyermekeiteknek, NE az ELTE-re gyertek, mert ez egy... egy... egy... szemétdomb, egy hombár, aminél még egy éppen elvetett marokkó csomag is szervezettebb, rendezettebb.

Ad 1: NINCS INDEXEM. ELTŰNT, ELVESZETT, ELNYELTE A FÖLD.
Ad 2: MA SZÓ NÉLKÜL, HOPP, TÖRÖLTEK AZ ETR-BEN KÉT KURZUSRÓL, HOGY MIÉRT AZT CSAK A JÓISTEN, DE INKÁBB A BÉNÁZÓ ETR-ES PROGRAMOZÓK TUDJÁK.
Ötödévesen töröltek. Holnap versenyjelentkezés. Együtt az elsősökkel, másodikosokkal és a többiekkel. És igen, előfordulhat, hogy egy gyorsabb internet kapcsolattal rendelkező kis harmad-, negyedéves járni fog egy órára, amiről én ugye lecsúsztam, mert a gépem nem volt elég gyors.
Röhej.

Kezdetek 40

Nyírtunk füvet (végre) és voltam Nagyapánál (szintén végre). Nem szeretem a fűnyírásos délutánokat, van ugyan egy speciális hangulata a dolognak (már a fűnyírásnak), de mondjuk fél méteres füvet szerintem még Bob, Gondoland főkertésze sem szívesen vágna... Nagyapához sem igazán szeretek menni sajnos, mert rémisztő, hogy elmúlik az élet, hipphopp, szegény a múlt szombaton volt 79 éves és ez bizony meg is látszik rajta... Próbált aranyos lenni ma is, mint mindig, például figyelmeztetett, hogy nincs olyan távolság az országban, ami rövidebb lenne, mint amennyi idő alatt megváltozhat az időjárás, úgyhogy legközelebb mindenképp pulcsiban jöjjek, mert majd jól megfázom. Neki.

Fú. Az előbb találtam egy blogot egy négy hetes kislányról. Az apuka a születése óta nyomon követi, hogyan fejlődik a kicsi, fotókkal illusztálja, vicces sztorikat ír stb stb. Visszamentem a blog elejére és ott link volt a szülés alatt készült fotókkal! Ez szerinntem azért dúrva. Lehet, hogy én vagyok prűd, de én tuti nem egyeznék bele, hogy a férjem kitegye a netre a szülésem alatt készített képeket... Sőt... Assem engedném, hogy fotózzon... Mi több... Apás szülést sem szeretnék... Ezen mondjuk időnként szoktam agyalni - mármint, hogy szeretném-e, hogy benn legyen a szerelmem a szülésnél vagy sem és még nem döntöttem biztosan...
Hiszen persze, az jó, hogy ott van, fogja a kezem, törli a homlokom, bíztat, ilyesmik; de mégis... Nem akarom, hogy azt lássa, hogy sz@rul vagyok... Nem akarom, hogy szenvedni lásson... Nem akarom, hogy lássam az arcán a döbbenetet és a sajnálatot és azon idegeskedjem, hogy talán, ha mosolyogva szülnék, jobb lenne neki... Asszem kicsit hasonlítok az elefántokra. 

Manapság egyre több helyen látom ezt a mondatot: A férfiak megnézik a nők fenekét és azt gondolják: "Húúúúúú, micsoda segg!" A nők is ezt gondolják, de közben a pasi arcába néznek.

Nagyapát ezért is szeretem:
- Papi, mikor estél le a székről, tegnap vagy tegnapelőtt?
- Igen. 

El vagyok ájulva a dilettánsságon. Vagy egy órája böngészem az egyetem honlapjait, az etr-t és az olyan alapkérdéseimre nem találtam választ, hogy 1: holnap lesznek-e órák 2: fel kell-e vennem az indexem, ha már nem kell beíratkoznom (vitustánc az örömtől) 3: miért írja a rendszer, hogy tartozom egy valag zsével, mikor tudtommal ez nagybaromság, nem tartozom én senkinek, de legfőképpen ennek a kócerájnak nem...

Kezdetek 39

Végülis megoldódott a dolog... ITT voltunk, kicsit fürödtünk, gyrost és lángost ettünk, találtunk négy ládát, közben láttunk két lepukkant kastélyt, szereztünk ezer meg egy szúnyogcsípést és reméltük, hogy látjuk a nadapi kilátóból a tűzijátékokat a tó körül, de nem láttunk, sajna, mert fáradt voltam 10-ig várni a hűvösben, tudva, hogy még haza is kell ótózni... De gyönyörű nap volt.

Ma pedig - mivel már igencsak fennállt a szilikózis veszély - takarítottunk egy kicsit... Ilyenkor mindig megnő a ház, úgy értem, takarítás után; olyan mintha nagyobbak lennének a szobák,franctudja, miért... A némettel viszont alig haladok... Megakadtam az Ihn-nél... Nem tudom, az micsoda... Valami tárgyas alak lehet, de a hülyegimiskönyv nem részletezi, pontosan mit is tesz ez a három betű. Annyit már viszont tudok, hogy Endlich bin ich da. A Doch, doch, zwölf Brötchen eddig is ment, de ez az előbbi újonnan megtanult anyag. Endlich bin ich da. Megy ez.

Iszom egy tejeskávét és nem gondolok az évkezdésre meg hogy valahonnan nem sokára szerválnom kell egy 90 óráról szóló PR-közeli gyakorlatot. Ja, voltam az Afrikás önkéntes f@szinál. Mókás volt. Két fekete, egy mongol emberke mellett az egyetlen európai voltam a lakásban, mégis mindenki magyarul beszél próbált meg beszélni. 

Szakállas és rossz, de az előbb jót vigyorogtam rajta:
Turista betéved egy falusi kovácsműhelybe, épp akkor készül el az új patkó,de még meleg. Mire a turista:
- Megnézhetem ezt a patkót?
- Hát persze.
A turista fel is veszi, de abban a pillanatban el is dobja, mert forró. Mire a kovács:
- Mi van, meleg volt?
- Nem, b+ meg, én ilyen gyorsan tudok patkót nézni!

Kezdetek 38

Délelőtt viszont söprögettem (kizárólag a saját házunk táján) és kihúztam tíz szál gazt. Azért csak tízet, mert jött a Macska és irritálta a fürgén mozgó ujjam, ami szakszerűen próbálta elválasztani a gyomot az anyaföldtől. Engem viszont az éles fogak irritálnak, úgyhogy hagytam az egészet, úgysincs látszatja sem, bármit csinálok a kertben, akkora bazi nagy...
Egyébiránt még mindig le vagyok letörve a tegnapi felismerésem miatt, nevezetesen, hogy 5-én kezdődik az egyetem. Ma már az sem vígasztal, hogy az utolsó év. A tervem az volt, hoy ma összeírom a tudú lisztemet én is. Hogy mi van hátra. Hogy mik hiányoznak. Hogy melyik félévben mit. De egyszerűen nem találom a tanegységlistát. Feladtam. Kész. Egész délelőtt kerestem ITT és ITT és ITT, sőt a Google-t is ráállítottam a témára és SEMMI az égegyatta világon. 2004/2005-ös alapképzéses kurzuskínálat van dögivel, tanegységlista, nem-kredites, szakirányos nincs... Így kell ezt. Aztán utolsó évesen, az etr-es jelentkezés reggelén fogom kiböngészni, mik is kellenek még, hátha addigra reagálnak fentről, hová is dugták a kódokat. Amúgy hülye vagyok. Mit képzelek... Úgysem reagálnak.
De ott ülök majd a gép előtt, mint a Rozi a moziban, nem fogom tudni, mit kell felvennem, milyen kódot kell beírnom, hogy kidobja a lehetséges kurzusokat a program és kétségbeesem... Mindezt persze másodpercek alatt, mert amelyik óráim hiányoznak, azok persze azok, ahová sosem lehet bejutni - elvégre azért maradtak spec. nekem is a végére, mert sosem volt már hely rájuk...
Most őszintén: Biztos, hogy nem lehetne ezt másképp?

Egyébiránt évfolyamunkat az a kedves kormányrendelet is sújtja, miszerint 2005/2006 tavaszáig mindent el kell végeznünk (gyakorlatilag tehát a szakdogán és az államvizsgán kívül mindennek meg kell lenni - abszolutórium, tanítási gyaksi stb stb), különben (reszkessetek!) kredit rendszer szerint kezdhetjünk szinte elölről a cuccost... Elég röhej.

Nem tudom, a kormányrendelet tisztelt kiagyalóinak hogyan kerülhette el a figyelmét az, hogy az ilyen "keménykezű" törvények bevezetése előtt minimum egy év "áthangolódási időt" szoktak hagyni a kedves hallgatóknak; ugyanis így, a mi 2001-ben kezdett évfolyamunk azon hallgatói, aki mondjuk fél évet kihagytak (esetleg épp egy eszükért megnyert külföldi ösztöndíj miatt) mindenképp csúszni fognak, hiszen a pszichológia azon kevés szakok közé tartrozik, ahol a szakirányos képzést NEM LEHETSÉGES kevesebb, mint 4 félév alatt elvégezni, ha az ember fejenáll, akkor sem, mert bizonyos kötelező órákat csak 4 félévente hírdetnek meg... Ennyit erről. Úgyhogy most reménykedem. Mert mást nem igazán lehet tenni, azon kívül, hogy szidjuk az egyetem rendszerét, mint a bokrot és imádkozunk, hogy elteljen ez az egyetlen egy év.

Mindegy. A hétvége... Nehem tudom mihi legyen... A tüzijáték szép meg jó, de tömeg lesz és izzadtságszag.
Gondolkodtunk Sárváron, de szerintem az túl messze van, hogy csalódjunk benne. Javasolnám még Székesfehérvárt vagy a vesszőparipámat, Veszprémet. Nem tudom a Velencei tó milyen hideg mostanság, ha lehetne fürdeni, el lenne döntve a kérdés... De így?

Kezdetek 37

Pénteken lesz a Kamaszkorom legszebb nyara. Már most gyúrok rá. Ma éjjel pedig a Szerelem utolsó vérig. Amennyire gagyiságában is tetszett az első két rész, annyira szar ez az utolsó. Semmi történet, a zene sem az igazi, erőltetett az egész. Moziban láttunk még vagy 4 éve, ott sem tetszett... A Solby Durround ellenére sem...
Pedig mondom, ez a Füge gyerek nagyon bejött nekem anno, talán a neve miatt: Bery Ary, ez olyan titokzatosnak tűnt... Óóó, most nézem, a porton az igazi neve szerepel, Berencsi Attila. Így nem is olyan izgi...

Az előbb gondoltam bekapcsolom a TV-t és nosztalgiaképp belekukkantok a Szerelmek St Tropezben, hátha felismerek valami placcot vagy pálmát vagy mittudomén... Azt hittem ez ilyen kis vidám, szerelmes sztori, rengeteg tengerparti jelenettel, intrikával a jellegzetes utcákban... Erre húsz perce haldoklik egy pasi, mert agydaganata van, a lánya meg - aki egy lóarcú orvos - szenved, hogy nem tud rajta segíteni.... Semmi part, semmi tenger, semmi utcácska. Ennyit erről.

Azt hiszem itt az időm megőrülni a félév kezdetétől... Ma ugyans voltam olyan idióta, hogy felléptem az etr-re megnézni, hátha van már fenn valami. Hát van. Ezer meg egy elsős. És ezer meg kettő szakirányt kezdő. És én, az ötödévesek gyöngye. Aki most azon parázik, hogy nem kredites és így 2005/2006 az utcsó félév, hogy befejezhesse a pszichológia szakot. Különben lehet az egész bulit szinte elölről kezdeni, vagyis felvenni a kreditesek plusz óráit. (Nem mintha nekünk kevesebb óránk lett volna, csak mások. Mindazonáltal szerény véleményem szerint ezt nem rajtunk kéne leverni. Főleg nem úgy, hogy az ominózus évszám előtt kevesebb, mint fél évvel szólt az ország első egyeteme a nagyon tisztelt hallgatóknak. Pppf.)
Szóval kezdődik a szokásos stressz. Hogy mi lesz, ha nem jutok be, hogy mi lesz, ha bejutok, de pont a leghülyébb tanárhoz,  hogy mi lesz, ha egyidőben kell mindhárom szakdogám megírni...
Amúgy tegnap elkezdtem németet tanulni. Én. Egyes-egyedül. A gáz, hogy cseppet sem érzem ezt hülye ötletnek.

Kezdetek 36

Csak tájékoztatásképpen, szerdán hazajöttünk a Balcsiról (fürdés óne, inkább fakutyát kellett volna vinni fürdőruci helyett, ámde sebaj, így is nagyszerűen elvoltunk), tegnap elmentem Agárdra rokonlátogatóba (fürdés ismét csak nuku, részben a víz hőfoka, részben más okokból kifolyólag, de ismét csak semmi gáz, megint jól megvoltunk) most pedig már lassan indulnunk kéne Prágába, mert Apu kitalálta, hogy mi lenne ha. Hát kiváncsi leszek.
Csak meeeenjünk máááár.

Kezdetek 35

Esik, bár ez annyira nem meglepő, hiszen pénteken megyünk a Balcsira... Pontosan IDE.
Most megyünk ötödször vagy hatodszor Balatonszepire, ebből egyszer volt normális idő, a többi esetben mindig legalább a napok felén borult volt az ég... De igazság szerint nem zavart még sosem, mert a környéken annyi más is van a vízen kívül... Szombaton lesz ugyan a Balaton átúszás, de  szerintem az idő nem lesz a legjobb, meg amúgy is, én ugye, mint a nyeletlen fejsze  kb...

Az előbb néztem a Sherlockot, közben kávéztam és kakaóscsigát majszoltam, simiztem a Macskát és hallgattam a fák lehulló levelének lágy neszét. Szép az élet. Vagyis... Beárnyékolja a dolgot, hogy Anyu beteg... Nagyon tropa szegény mostanság, nyár elején kiderült, hogy asztmás és valamilyen szindrómája van, amitől az ujjai fehérednek, a csontjai teljesen meszesek, a visszeres lábai trombózisra hajlamosak és most ráadásképp 38 fokos lázzal kelt reggel. Lázzal. Nyáron. Nem tudom elképzelni, mitől lehet, a feje fáj borzasztóra meg a szíve - bár az utóbbi nála már szinte alapjáratnak tekinthető - és egész nap alszik. Percenként mértem a vérnyomását, a legmagasabb 115 / 89 volt, viszont a pulzusa is 80-90 körüli, az meg borzasztó magas. Jó lenne, ha nem lennék ennyire tök orvoslásból és tudnék rajta segíteni... Egy évig tanultunk az egyetemen élettant és anatómiát, de hol vannak már azok az ismereteim... Meg különben is... Az egészséges működésről taultunk, nem a betegségekről... Pedig szegény a Széchényiben még tök jól volt. Sőt, még tegnap is. De reggel, amikor hívott, már hallottam a hangján, hogy baj van. Nincs annál szörnyűbb, mikor az ember szülője beteg. Szerintem.

Kezdetek 34

Tegnap megint elmentünk a Széchenyibe. Rengeteg külföldi és öregek tömkelege, de jó a hely, csak mindig más részleg van lezárva, ezért azt ajánlom, hogy csak kitűnő térérzékkel rendelkezők vágjanak neki, hogy feltérképezzék az egész placcot (vagy akik a nap járása alapján is könnyen észlelik, merre is járnak).

Ma elmentünk a Trófeába, Aranyvirágom anyukáját ünnepelni. Szegény épp csak tortát nem kapot... Aztán élménybeszámoltunk, képeket mutogattunk és terveztük az összeegyeztethetetlen nyarat L-lel.

Kezdetek 33

Huh. Jó rég. Sietős napok vannak mögöttünk és előttünk.
Csak tőszavakban, magamnak, hogy majd vissza tudjak emlékezni... 
Csütörtök délután úgy volt, hogy moziba megyünk, de óriási dugó volt a Népligetnél, ezért nem jutottunk el a Művészig. Bementünk a Lurdyba, hátha megy a Melinda, Melinda - persze nem ment - így elmentünk billiárdozni. 3-1-re győztem.

Pénteken elmentem kikérni az E111-est, majd körbejártam a számomra ismertebb üzleteket. A-val megnéztük a Mr és Mrs Smith-t, érdekes módon, tetszett, csak a hátam ment szét a sok üléstől, pedig nem is volt kényelmetlen a szék, csak egyfolytában izegtem. Nem bírok én már 2 órát egyhelyben tölteni! Este elmentünk Metróba és Auchanba, de alig vettünk valamit.

Szombaton elmentem könyvtárba Francia útikönyvekért, közben találkoztam V-vel, akit ezer éve nem. Elmentünk az esküvőre a világ végére, majd lógtunk a Corában a fogadásig, ami csak 8-kor kezdődött. 11-kor már eljöttünk, mert Anyuék macskáját és kutyáját meg kellett etetni, mert ugye ők a Balcsin. 2 körül feküdtünk.

Vasárnap 8-kor elindultam a Balcsira, 1-re ott is voltam - vonattal. Ebédeltünk, majd a Nagyvázsonyi várat néztük meg és a Postamúzeumot. (Mindkettőt mindenkinek.) Este még lementünk a partra nosztalgiázni és Balatont nézni, majd már

Hétfőn reggel jöttem haza, útközben vettem egy szinte használhatatlan Franciaország térképet - Dél-Franciát akartam, de állítólag olyan nincs - és itthon mostam kettőt. Este megterveztük, hogyan megyünk és ismét csak fél-3/4 1 körül kerültünk ágyba.

Ma 7-kor keltünk, már sikeresen nekivágódtam a ház előtt álló diófa törzsnek, jól lehorzsolta a lábam - van rajta egy kb 2 darab cekaelem nagyságú vöröslő, dudoros folt... Ma még vásárlás, bepakolás, programtervezés.

A hülyeségek amiket tapasztaltam az elmúlt napok során: (csak válogatás)
- Az OEP-ben olyan vadkan ügyintézőhez kerültem az E111-el, hogy majd felöklelt reggel 9-kor, pedig nem is bénáztam, mindenem ott volt, ahogy kell - az ilyen minek dolgozik emberekkel?
- Budapesten az ötemeletes könyvesházban SINCS Dél-Franciaország térkép, sőt, sima Franciaország térkép sincs.
- A Skálában végkiárusítás van - a legolcsóbb fürdőruci 9000...
- Egy tízszer nyolc centis útiszótár kb 2000 forint...
- A metróban csak magyarul mondják be, hogy felújítás van - amelyik külföldi nem olvasta még a peronon a hirdetést elégedetten próbál helyet foglalni a Deáknál.
- A Nyugati aluljáróban kb másfélszer annyiba kerülnek a cuccok, mint a Westend egyes üzleteiben.

Csakhogy könnyebb legyen a dolgunk...
1, Tegnap este óta valami éktelen nyávogást hallottunk a kert vége felől. Kisebb gondunk is nagyobb volt, mint egy kis macsek harc, úgyhogy hagytuk az egészet, Marci megvan, akkor baj nem lehet. Ma reggel még mindig nyávogás ezerrel, hátramegyek, erre egy kétöklömnyi cica nyifog a fa tetejéről lefelé. Nosza, visszarohantam egy székért, amire állhatok és ötpercnyi egyensúlyozás, káromkodás után leszedtem csórikámat a fáról, de valami asszem nem stimmes vele, mert össze-vissza dülöngél és be nem áll a szája, folyamatosan nyávog. Adtam neki egy szelet sonkát meg egy kis tejet, nem tudom, mit kezdhetnék még vele...

2, Marci teljesen k.o. A változatosság kedvéért most nem f*sik, hanem valszeg szorulása van. Nem eszik, csak iszik, mint a kefekötő és iszonyatosan rosszkedvű. Ha odamegyek, dorombol, ez állítólag annak a jele, hogy fájdalmai vannak... Mit csináljak vele???? Két csepp hashajtót cseppintettem a fél lityós itatójába, ivott belőle, remélem nem ártottam vele sokat neki. Duzzadt a hasa és kemény... Miért van ennek mindig problémája az emésztésével???? És persze mindezt most. Holnap hajnalban indulunk...

Kezdetek 32

Kezdünk hasonlítani az angolokhoz. Mindenki az időjárásról beszél. A TV-ben, a buszon, az utcán, a kávézóban, a bevásárlóközpontokban, bárhol....
Fiúk, most ismerkedjetek. A téma adott.

Az előbb a Híradóban mutatta, hogy verte szét a termést a jégeső szerte az országban. Idős, sokat látott bácsik fordultak el a kamerától, hogy ne mutassa a TV, hogy pityeregnek, mert oda minden. Előtte pedig mutatták a potyókaszilva nagyságú jégdarabokat az inas, cserzett és duzzadt izületű kezeikben. Szipp. Szegények...

Egyébként végre olvasok. Az eső kihozta belőlem a jobbik énem. Bár valószínűleg a napon is olvasnék. 15-ös faktorú naptejjel bekenve. A lábam fenn lenne egy széken... A madarak csiporognának... Enyhe szellő néha-néha rámfújna... Időnként limonádét kortyolgatnék... Ahh... :) Álmodik a nyomor... Mit képzelek én? Július közepén nap? madarak? fény? Egyébként EZT olvasom. 

Rohangálós egy nap. Már MOStam, felMOStam a fürdőszobát és a konyhát, elMOSogattam, kiMOStam a kádat és a csapot, kiMOStam egy befogós színű pólómat és egész nap álMOS vagyok. Kicsit fáj a fejem.
Tegnap nagyon jó volt a Széchenyiben. Elég borsos a belépő, diák nincs, viszont tényleg gyönyörűen felújították és a víz nagyon-nagyon jó. Jól leégett a vállam meg a hátam, annak ellenére, hogy tegnap azért még nem volt az a hajde meleg meg tűző nap.

Sikerült megtudnom, hol lehet E111-es nyomtatványt szerválni, holnap még azt kell szerezni meg meg kell kötni a biztosítást, eurót kell venni meg fürdőruhát (nekem) meg még pár cuccot meg kaját.
Anyuék holnap mennek a Balcsira, vasárnap szeretném őket meglátogatni, úgyhogy a vonatjegyet is ildomos lenne megvenni elővételben (!) meg feltöltőkártyám sincs, azt is szerezni kell még... Meg a gyógyszerek... Kész anyagi csődben leledzem.

Kezdetek 31

Az előbb kaptam egy sms-t Sz-től, akit 12 éves korom óta ismerek, nyaranta minden évben együtt töltöttünk 4-5 napot, 2-t nála, 2-t nálunk, de kb 4 éve nem hallottam felőle... A múlt héten filóztam rajta, hogy felhívom, mikor Aranyvirágom nem volt itthon, de feltételeztem, hogy úgyis más már a mobilszáma, ezért egy áh, legyintéssel le is beszéltem magam. És erre tessék. Ő ír. Hogy találkozhatnánk, ha szeretnék.

Egyébiránt nem tiszta számomra, miért Graz felé vezet Velencébe az út MINDEN EGYES útibeszámolóban. Mikor az hosszabb. Mikor át kell vágni az Alpokon. Mikor az osztrák autópályák valszeg elég borsosak. Nem értem, nem értem, nem értem. Hasznos link a VELENCÉBE készülőknek.

És a megunhatatlan pláza-információs pult:

Látogató: Hello, hol lehet bögrére hímeztetni?

Látogató: Hol van Jókai Mór?
Infós: A Kerepesi temetőben.
Látogató: Ja, ja, a Jókai Mór sétány?

Látogató: Ezek az utcák itt hogy vannak? Vagy mik ezek az utcák?

Látogató: Hol van a Rossmann?
Infós: Az aluljáró szinten, a metró bejárat felé.
Látogató: Akkor jobban járok, ha metróval megyek?

Látogató: Hol lehet anyagra gravírozni?

Látogató: Van itt valami bőrüzlet?
Infós: Bőrruházatra gondol?
Látogató: Nem, bőrkabátot szeretnék venni.

Látogató: Van a Media Marktban Keravill?

Látogató: Hol van az a nagy fal, amelyikről esik a víz?

Látogató (fiatal lány az anyukájának): De anya, hát itt semmi nem gagyi, ez a WestEnd!

Látogató: Elnézést, a ballon az első emeletről indul?

Látogató: Körömfestéssel kapcsolatos szórólapjuk van?
Infós: ???
Látogató: Hát ilyen díszek a körömre...

Látogató: Elnézést, megnézné, hogy milyen adatokat tart nyilván rólam az APEH?
Infós: ???
Látogató: Hát a gépbe' nem tudja megnézni?

Telefonáló: Te csak telefonos információ vagy, vagy pedig el is tudsz mondani valamit?

Látogató: Hol vannak táskaboltok?
Infós: Nagyon sokféle van, milyet szeretne?
Látogató: Amit reklámszatyor helyett lehet használni.
 
Látogató: Van a West Endben Hilton nevű üzlet?

Látogató: Mennyibe kerül az a ló**sz felfelé?
Infós: A ballonra gondol? 3000 Ft per fő.
Látogató: Hármunkat nem vinnének fel 5000-ért?

Látogató: Ebben a várban hol mérik a legfinomabb kávét?

Látogató: A hidroplán mikor megy fel?
Infós: A városnéző ballonra gondol?
Látogató: Én hidroplánnak hívom...
 
Látogató: Hol van x bolt?
Infós: Ezen a szinten, baloldalon.
Látogató: A múltkor a jobb oldalon volt, erre biztosan emlékszem.
Infós: Nem lehet, hogy a múltkor a másik irányból jött?
Látogató: Nahát, tényleg!

Látogató: Hol van New York?
Infós: Az Egyesült Államokban.
Látogató: De a New York üzlet?
Infós: Olyan nincs, csak New Yorker üzlet, ezen a szinten a jobboldalon.
Látogató: Na ugye, hogy tudja!

Látogató: Hol van a Mini Miszter?
Infós: Ön biztosan a Mister Minitre gondol.

Látogató: Szia, hol van egy Pannon bolt, ahol a számlámat tudnám rendezni?
Infós: A házon belül csak viszonteladók vannak, de a WestEnddel szemben, a Váci út túloldalán van egy Pannon bemutatóterem, ott el tudod intézni.
Látogató: Az itt a házban van?
Infós: Nem, a Váci út túloldalán.
Látogató: Az hol van??
 
Látogató: Elnézést, hol vannak a kocsmák?

Látogató: Ez itt van információ?
Infós: Igen.
Látogató: Barátom keresni valamit.
Infós: Melyik üzletet?
Látogató: Egy szép lány kellene neki.

Látogató: Van valami nagy szupermarket?
Infós: Igen, a Match.
Látogató: Csak az az egy van?
Infós: Igen, de az elég nagy.
Látogató: És Smatch nincsen?

Látogató: Elnézést, most fújtam ki az orrom. Megnéznéd, hogy nem ragadt-e valami az arcomra?

Kezdetek 30

Voltunk állatorvosnál, a doki azt mondta egy gyönyörű hős ez a macsek, meg sem nyiffant, mikor megkapta a szurit a combjába... Éreztem ezt a rezignáltságot már itthon is, amikor "Igenis!" hajtotta meg a fejét és besétált a macskaszállító kosárba...

Amúgy már rég nem itthon kéne lennem, de lekéstem a buszt...  Ilyen sem fordult már elő velem rég, el is hárítom azonnal, hogy késve indultam volna és azért nem értem el a járművet; ugyanúgy indultam, mint máskor, ugyanolyan ütemben gyalogoltam és az orrom előtt húzott el 13-kor a busz, holott 15-kor kéne jönnie, általában pedig 20-kor jön. Van viszont egy igen kecseg vezető, ha jól emlékszem, pont ennek a 11-es járatnak a sofőrje, aki mindig olyan arcot vág, mintha az ő fizetéséből vonnák le, ha diákot kérek tőle, no hát tőle ez is kitelik, hogy előbb elmegy, mint a menetrend szerint kéne. Azért ezt nagyon utálom. 14-re ott álltam a buszmegállóban, a sárga busz meg már rég árkon-bokron túl volt. Francegyemeg. 

D-vel végül beültünk a Corvin kávézójába, moziba persze nem mentünk, de jó volt csak beszélgetni, beszélgetni, beszélgetni... Vele sosem érzem azt, hogy jaaaj, menjünk már haza, uncsi az egész... Teljesen természetesen képesek vagyunk 4-5 órát dumálni egyhuzamban mindenféléről...

Ma egy éve van nálunk Marci.

Ott ült az út közepén, fehérlett az éjszakában... Mire visszatolattunk hozzá, kiugrottunk a kocsiból, addigra bement az árokba, de két cicc és már rohant is hozzánk... Felkaptam, hazahoztuk ide (akkor még nem itt laktunk)  és bezártuk a fürdőszobába reggelig, amikor Apu idejött hozzá és megetette. Aztán két-három nap múlva mi is ideköltöztünk...  Végignézte az összes káromkodással színezett lapraszerelt bútor összetákolását... A beköltözést... Kiskorától kezdve imádja két kézzel megragadni a karomat és rágni... Egyszer télen, mikor vastag pulcsi volt rajtam egy ilyen erőteljes kirohanásnál belémtört a foga. Persze tejfog volt még, de olyan mulatságos volt szegény, ahogy csak lesett, hogy hááát.. kitört a fogam... aztán kiköpött egy kb 5 miliméteres kis fehér valamit, mintha épp csak Bud Spencerrel harcolt volna az imént...

Tegnap néztem egy fél részt a Barátok köztből, vagy két hónapja nem láttam egy részt sem, nem is tudom pontosan, épp mi a para...
A lényeg a lényeg, hogy a 15 évesen k*rvásra festett Noémi lezuttyan az András lánya mellé a Rózsában, hogy "Rég volt ilyen ócska napom." Erre a lány, akinek ugye kb 2 hónapja haltak meg a szülei autóbalesetben - ezt még én is tudom: "Pont ezt akartam én is mondani." Ennyit a gyermeki szeretetről.

Az elemzőkre úgy érzem nem hagyatkozhatom, hiszen senki sem objektív. Próbálok a saját paraszti eszemmel reagálni a dolgokra, igyekszem tisztességesen felmérni, melyikük, melyik oldal a korrektebb, de most úgy érzem, egy kicsit elvesztem a megfelelő háttértudás nélkül.
Amit eddig látok: Orbán javasol, Gyurcsány ezt megkérdőjelezi, Orbán tiltakozik, Gyurcsány mosolyog.
Orbán Viktor néha belevág Gyurcsány szavába, Gyurcsány viszont csendesen hallgatja a másikat.

Kezdetek 29

Fél órája fenn vagyok... Éjfélkor feküdtem le....
A Macska kettő óra 23 perckor Catherine Earnshaw gyermekkori szelleméhez hasonlóan kopogott az ablakon, hogy engedjem már be, mert megfagy...
...merthogy esett az eső...
...pedig mondtam neki, még 11-kor, hogy jöjjön be. Nem jött. Inkább felkeltett 2-kor, mikor amúgy is alig aludtam el, mert az életemben eddig látott össz-vissz két-három horrorfilm egyes jelenetei tolakodtak be folyton a gondolataim közé...


6.20-kor csörgött az telcsi, felkeltem, mondván, hogy a kőműves korán jön. Most 9 elmúlt és még sehol senki. Másodpercenként ásítok. A Macska az előbb becsinált a szobába (!) a szőnyegpadlóra 3 helyre és a konyhába is sikerült tartogatnia valamennyit.
Csináltam csinálni akartam neki egy kis rizst, mert ezt mondta ugye az orvos, erre úgy leégettem, mint még soha, semmit. Most minden ablak ajtó nyitva áll, hogy az áldott huzat megküzdhessen a macskasz@rszaggal vegyes égés szaggal. 

Jah, amúgy azt álmodtam, hogy a Galaxis útikalauz stopposoknak könyvet akartam megvenni valami ócska antikváriumban, de 1604 forint volt, azt meg sokalltam érte... Hiába no, smucig vagyok.

Kezdetek 29

Még mindig azon tökölünk, hová menjünk az álomutazásra... Aranyvirágom mindenképp valami hűvösebb, "különlegesebb" (ami persze szerintem iszonyat drága) tájékra menne, pl Anglia, Skandinávia, Dánia, én meg Olaszországot, Törökországot vagy Franciaországot preferálnám. Nem látom még, mi lehetne a közös megegyezés... "Mert akik élnek azok délnek mennek, akik haldokolnak északnak..." - hiába mondom neki, nem érdekli...

Amúgy nem itthon ebédeltünk, úgyhogy ma is megmenekültünk a főztömtől. Délelőtt voltunk az Iparművészetiben (tervezte Lechner Ödön)  és megnéztünk a kártyás és az órás kiállítást. Az órás is jó volt, de engem a kártyás egyszerűen elbűvölt. De komolyan...

Miután vitustáncot jártam az elmúlt napokban az örömtől, hogy megvan az angol abszolutórium meg pszichoból is össz-vissza egy évem van hátra (az összesen olyan 15-18 tanegység) ma ismét lehangolódtam, hallva egy-két ízes sztorit az államvizsgák szívatós világáról, a laissez-faire hozzáállású konzulenseknek köszönhető oltári pofáraesésekről.

Ma voltam Nagyapánál. Szeretek hozzá menni, mert meg van győződve róla, hogy 30 éves vagyok és olyan megnyugtató felvilágosítani, hogy neeem, Nagypapa, nem vagyok még 30, csupán 25. Ilyenkor olyan fiatalnak érzem magam.  Nagyapában azt is szeretem, hogy az szokta mondani, hogy Impol rádió. Az Info helyett persze. De Ő legalább hallgatja az Impolt.

Voltunk biciklizni a temetőben:
- Odass, jobbraaaa....
- (Aranyvirág erősen balra néz)
- Jobbraaa, jobbraaa, jobbraaa... Ott egy rohadt nagy Mária...
- Nincs is!
Pedig volt. Egy 1,5 méteres Mária (esetleg szimpla angyalka) szobrot láttam ma először a református temetőben. Mik vannak!

Szóval ma végre megkezdődött a tűzfalunk újjáépítése, amire oly rég epedve vártunk. Nagyon reménykedem, hogy pár napon belül végeznek, szerencsére az egyik pali Anyu régi játszópajtása volt (általában Ki nevet a végén-t játszottak, mint megtudtam), úgyhogy ha van benne egy cseppnyi nosztalgia, már a régi jó barátságra való tekintettel sem fog itthagyni minket a sz@rban, hogy hetekig húz egy pár napos melót.
Mondjuk kéményünk már nincs, (a viszonylagos tisztasággal egyetemben) sikeresen megszabadultunk tőle. Béke poraira. Bár egyenlőre a porai a konyhára helyesebb.

No. Mindenesetre évek óta először 9 ELŐTT voltam bevásárolni, nagyon furcsa volt, tök sokan voltak. Áru persze alig, mert "még nem pakoltunk ki". Úgyhogy ismét százezer kilométert futva próbáltam pulykahúst keríteni a Macskának, aki - mivel a változatosság gyönyörködtet - még mindig f*sik... Sajnálom nagyon szegényt persze, de azért be vagyok rá rágva is, mert mindig az alma elég trottyant. Jó, jó, sürgős, nem ér oda, de akkor is.

Kicsit kezd káoszosodni az ügy, immáron négy darab autó áll a házunk előtt és a békés kis otthonunkban összesen heten dolgoznak (+ egy Macska alszik). Mondjuk ne szóljak egy szót sem, az előbb még öt autó volt előttünk, ugyanis G. A. (akiről azt érdemes tudni, hogy gégemikrofonja van és a környék legrendesebb szakija és naponta vagy három liter kávét gurít le a torkán, igen, a gégemikrofonos torkán) hozott pár cserepet is... 
Ezek az ácsok amúgy borzasztó ügyes teremtmények. Lenn áll egy szaki és felsom egy cserepet, a másik meg ELKAPJA. Durva. És mindezt vagy tíz méter magasságban. Én egy frizbit alig kapok el, ezek meg...

Kezdetek 28

Ma beirattam az utolsó jegyemet is a Világ Végén Vége után fél kilométerrel. Alig találtam oda, kb 6 embertől kérdezősködtem, hol, merre és szerintem ha a 6-ból 2 tudta az irányt, sokat mondok. Nem értem, ha nem tudok valamit, akkor bevallom, nem kamázom és küldöm el a másikat, hogy húzzon bőrt... Az egyik a keresett utcától 100 méteren belül azt tanácsolta, gyalogoljak vissza a HÉV-pótló busz megállójához, szálljak fel, menjek egy megállót vissza és gyalogoljak sokat-sokat, akkor leszek ott. Fél óra. Ehhez képest mentem előre 80-100 métert és ott volt az utca... Vagyis. Csak azt nem fogom, komolyan, hogy akkor minek utasítgat. Mondaná, hogy gőze sincs.

Láttam a Le a fejjelt. Az ellenségeimnek sem kívánom. Borzasztó rossz volt. Egyetlen vicces beszólás / tett / arc sem volt benne, erőltetett volt az egész, kb. mintha a Szeszélyes évszakok utáni kis humormorzsákat néztem volna 90 percben... Már ott tartottam, hogy kijövök a teremből (SOHA nem akartam még kijönni moziból... na jó... egyszer... 5 évesen... A csillagok háborújáról...) de tudtam, hogy kinn esik az eső. A sztori lapos volt, a poénok ultragagyik, ráadásul azt sem tudtuk meg, mi lett a csótánnyá változtatott Garas Dezsővel. Az valahogy lemaradt a film végéről... És Kamarás Iván ismét remekelt. Ha feleannyira lenne jó színész, mint amilyen macsónak beállítják, nem elégedetlenkednék, eskü... De így... ppppfffff... Egyszóval sz@r volt. De legalább nem áztam el. Az is valami. Szeretem Pestet, mikor ilyen mediterrán. Egyik pillanatban tűz a nap - a következőben ömlik az eső - aztán a következő percben ismét süt a nap és meg lehet fulladni a párától.

Aztán kerestem egy Reno-t vagy Humanicot és az istennek nem jutott eszembe, hol vannak... :( Úgy rémlett, a Móriczon van egy Humanic vagy Reno, de nem volt. Végigcsorogtunk a hetessel az Erzsébet hídon de akkora volt a dugó, hogy pszeudo-ateizmusom ellenére majdem imádkozni kezdtem, hogy én istenem, jó istenem, csak most ne szakítsd le a hidat... Ez régi parám, hogy egyszer majd leszakad valamelyik híd és ippeg ott leszünk rajta, autóban persze, hogy végképp esély se legyen a túlélésre.

Aztán a Nyugatinál kaptam egy 1,5 decis Cola light-ot. Utálom a kólát. A termékmintákat viszont imádom. Úgyhogy kénytelen voltam kapni egyet. Ez a 1,5 deci addig tartott, míg legyalogoltam a Nyugati aluljáróba, végig-végig az árusok között egészen a metróig, majd leslattyogtam, vártam egy metrót és elutaztam a Kálvinig. A biciklibolt közelében dobtam ki a kukába a dobozt. Kár volt. Mert bár a tartalmáért nem voltam oda, a doboz jól nézett ki...

Kezdetek 27

Az előbb kimentem, mert valami éktelen üvöltést hallottam tőle, gondoltam, elzavarom, akárki is bántja csórikámat. Kimentem, de támadónak se híre, se hamva. Közelebb mentem és akkor láttam, hogy egy állat (asszem gyík) kapta be a jobb mancsának puha részét, ez a hülye meg kiabál és rázza a kezét... Mint a villám berohantam egy kesztyűért - vinnyogás ide-oda, csak nem fogom már meg kézzel azt a valamit - kiszaladtam és mint a róka fogta csuka, csuka fogta róka, én fogom mindkettőt, megpróbáltam lehúzni a gyíkot a Macska kezéről. Mondanom sem kell, hogy nem engedte el az a szemét hüllő, a Macska meg csak nyifogott, aztán mikor már kezdtem feladni, hopp, leszállt az állat. Eldobtam jó messzire, de aztán megsajnáltam és utánamentem megnézni, hogy van, mégiscsak egy macska kapta el... Hááát, a farkától búcsúzhatott, azt letörte a Macska, de amúgy egész épen megúszta az esetet. ... A farka meg úgyis kinő, tudjuk ezt a Gőgös Gúnár Gedeonból.

Huh. Ez volt ráírva az 5. oldalam végére:
"Very well written essay. I especially praise its English style and excellent structure."

Megvan pszichóból is az utcsó jegyem a félévben, már csak a jegybeírások miatt kell a tanárok után kajtatni, de amúgy kéééész vagyok szeptemberig. Az előbb beugrott - vagyis Aranyvirágom beugrasztotta - hogy többet nem kell beiratkoznom a BTK-ra... Ezt a megkönnyebbülést csak azok érthetik, akik már átéltek egy ilyen tortúrát.

Kezdetek 26

A francessen már bele tényleg, hogy nem lehet egy kicsit igyekezni azzal a szemét szigorlati jegyekkel. Ma van egy hete, hogy megírtunk és semmi. A pótvizsga július 5-e, ergo, ha most megbuktam, marad kemény 5 napom még tanulni maximum. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor. Napsütésben, madárcsicsergésben, mások nyaralása közepette. Eskü, ha rágondolok, összeugrik a gyomrom, mert fogalmam sincs, van-e esélyem. Hiába mondja mindenki, hogy áááá, biztos megírtad te azt, tuti átmész, ÉN leszek az aki megbukik és nekem kell újra nekiállni, ha mégsem mentem át, nem nekik. Mondjuk ennél már csak az lenne a rosszabb, ha azt hajtogatnák, hogy semmi esélyem a kettesre.

Elmentem a Macska vakcinájáért. Állítólag olyan baktériumok voltak vannak benne, mint a szárnyasokban szokott, ezért (?) a doki azt javasolta, hogy adjunk neki apróra vágott pulykahúst és masszásított rizsát. No most. Végigjártam az ÖSSZES környékünkön lévő hentest (tulképpen 4 db-ot), ezek közül kettő örökre beadta a kulcsot (magyarul zárva volt), egyben nem volt pulyka (!), a másikban pedig olyan ugyan volt, de olyan, hogy szerintem attól a macsek a falnak ment volna ilyen lesoványodott állapotban, amiben most leledzik. Szóval nincs húúús, nincs húúús, nincs húúús, jól kinéz... Az már igazán mellékes, hogy mindezt a kis hústúrát bevásárlás UTÁN ejtettem meg, mert 1, azt hittem, hogy a boltban is van húsos pult, de rá kellett ébrednem, hogy hát NINCS; 2: gondoltam sebaj, úgyis itt van egy hentes a bolt mellett - miért ne vásárolhatnék be? Mindezt persze mondanom sem kell, tűző napon, BICAJJAL...
Mindent a Macskáért. 

Áh, állítólag 2-3 nappal a jegybeírás után teszik fel a jegyet az etr-re. Köszi. Holnap vándlizhatok be csakezér'. Köszi. Köszi. Köszi. Komolyan, épp úgy izgulok, mint vizsga előtt...