Update

Na jártunk a GP-nél, megebédeltünk (lecsó, óóó jeee), lenyomtam a gyerekeket és most végre idejutottam. A doktornő szerint (akiről nem tudtam megállapitani, milyen nemzetiségű, de mindegy is tulajdonképpen) Palika teljesen egészséges, egy (vagyis esetleg két) baja van, nevezetesen: nem kap eleget enni illetve talán túl sokat alszik napközben. (Mondjuk ez utóbbit nem mondta nagyon meggyőzően, kisebb az esélye, hogy ez a probléma, hiszen 2x1,5 órát alszik és az éjszakai vircsaftokkal együtt igy 24 óra alatt összesen maximum 11-12 órát huny, ami azért nem rengeteg egy 8 hónapos cseppnél szerintem...) Szóval marad az A verzió: éhes. Ebben mondjuk lehet valami, mert ahogy mondta, miket kéne ennie, hááát, nem igazán eszik rendesen napközben... Állitólag mivel úgy néz ki, mint egy 1 éves, magas és megtermett (haha), jóval több energiát igényel, mint egy átlag 8 hónapos, úgyhogy most az a terv, hogy megpróbálom jól beetetni napközben (nem zöldséggel, gyümivel, hanem rizzsel, gabonával, "tartalmas" dolgokkal) és megnézzük, segit-e a gondon, ha nem éhezik. Hmmm. Nagyon bizom benne, hogy ennyi a probléma, mert ha ezen múlik, főzök én neki minden nap székelykáposztát meg csülköt, csak aludjon már végre.
A "vizsgálat" után csórikám megkapta az oltásokat is, szám szerint hármat, jajj, nagyon savanyú arcot vágott szegényke meg most délután nagyon sirt, gondolom hat a szer... A rendelő amúgy nagyon mini volt, de közel van, öt perc kocsival és meg lehet állni tőle olyan 5 percre gyalog... Szóval 10, max 15 perc alatt odajutunk. Szuper, ide fogunk járni, hurrá.
Most éppen spenótot főzök egyébként, mert holnap dél körül vendégeink jönnek (összefutottam egy magyar lánnyal a kórházban egyszer és meglátogatnak a kislányával, aki szintén januári), de délelőtt el kell mennem a Smyths-be is, mert máris át lehet venni Sophie-t meg a térképet, amit rendeltem ma.(Ma amúgy megérkeztek a könyveim is Anyuékhoz, szóval éljen, ki tudják hozni őket két hét múlva.) Nemsokára itthon AV, eltűzök úszni, jajj, hát hihetetlenül aktiv életem van, megyek is, mert még hajtogatnom kell (fúj).

Update update-je: Kaptam egy botmixert, ó, öröm é bódottá, kezdhetem gyártani a smoothie-kat. (Eddig csak turmixgéppel tudtam csinálni, de az meg már elég ócska, ráadásul lehetetlen kis adagot késziteni vele...)

Egyébként

Ma megyünk ugye orvoshoz, izgulok, új hely, új GP, remélem meg tudok állni valahol... Ha minden igaz, Paja megkapja az aktuális oltásokat is, hát repes a szivem az örömtől. Az idő amúgy isteni kinn, én nem is értem, mi van, hetek óta ez megy, meleg van, 17-18 fok, zéró szél (idén fújt a szél egyáltalán? panaszkodtam én mostanság? aggódom, hogy leáll a Golf áramlat... (ez amúgy valós veszély, nem röhög, azt mondják, hogy mivel most ilyen bazi melegek vannak, valami áramlat útja meg fog változni valószinűleg és jégkorszak köszönt Irországra újra a közeljövőben... no marha nagy lesz, tényleg...)) és a tegnapi kis eső előtt nem is tudom, mikor esett utoljára. (Ja, tegnap este elsétáltunk AV elé, természetesen megint abban a fél órában esett, hahaha, se előtte, se utána...) Ebédre lecsót tervezek, jó kis házi kenyérrel, ami már sül, hurráhurrá, meg mosok is (jajj, még teregetni is kell meg összehajtogatni a tegnapi mosás száraz eredményét, broáf) illetve már kitakaritottam a fürdőszobát, tetőtől talpig. A mai napra beütemeztem még magamnak egy uszit illetve egy életem, egy halálom, ma megrendelem Palikának ezt a Sophie-t, mert úgy érzem, nem birom ki, ha nem veszünk egyet. (Szerintem Petinek is rendelek egy ilyet, karácsonyra és akkor €6-val kevesebbet kell fizetni - van most egy ilyen akció, hogy ha €25 felett vásárolsz, €6 visszajár. Persze ezt csak a szemfülesek tudják, pl én.) Jajj, hát mit irkálok itt, mikor ezer dolgom van, szevasztavasz.

Gondolatok

Ahogy mentünk ovi után a Tescoba, épp láttuk, ahogy egy taxis elütött egy bicajost.
Tudom, béna, ha egy megerőszakolt lány esetén azt mondjuk, hogy hááát, nem kellett volna berúgni / miniszoknyát venni / bármi és akkor nem történik ilyen, de valahogy a hideg ráz a városi bicajozástól és úgy érzem, felesleges kockázatot vállal az, aki mostanság csakazértis brinyózik a kocsik között. Értem én az okokat, hogy olcsó, gyors, környezetkimélő, de bazzeg. Amig millió autós van az utakon, egyszerűen őrült ötlet bicajozni a városban, ez van. Azt nem értem, hogy a cangások ezt miért nem fogadják el? Nem babra megy a játék, ha kicsit gyorsabb a taxis vagy szerencsétlenebbül esik az illető, simán meg is halhatott volna. Megéri ez? Minek a széllel szemben pisilni? Imádok biciklizni, amikor még gimis voltam, mindenhová bicajoztam, de az idők változnak. Kezelhetetlen már az autók száma az utakon, de ennek nem az a megoldása, ha veszélyeztetve magunkat hűűű, én akkor is biciklizem. Tessék gyalogolni / futni / aláirásokat gyűjteni, hogy fejlesszék a tömegközlekedést, mert ez igy tarthatatlan.
Ja, és akkor arról még nem beszéltem, hogy a dublini utak a legbiztonságosabb fővárosi utak Európában, mert a vezetők rendesek, figyelmesek, előzékenyek, türelmesek... (Meséltem az előbb AV-nek, mi történt, kérdezi, hogy no és veszekedtek, kiabáltak, mire mondtam neki, hogy haha, ez itt Irország, a taxis kipattant azonnal és kétségbeesetten próbált segiteni, egy hangos szó nem esett, mivel sem ő, sem az áldozat nem pattogott egy szóval sem, hogy mit képzelsz, mi a k------ a---- van, vak vagy tán, te f---- - mint ahogy szerintem otthon ment volna...) És a másik: mi van, ha egy gyerek ül a gyerekülésben? Azért egy kicsi biztosan nem ússza meg ennyivel a dolgot... És mégis, naponta látok olyat, hogy gyerekkel bicajoznak... Eh...)
Én szóltam.  

Ez + az

Kész az ebéd, megy a mosás, foglaltam holnapra időpontot a GP-hez. Fél 1. Remélem beadják a fél éves oltást is, igy 8 hónaposan... Új helyre megyünk amúgy, a BUMP ajánlotta, valami Sonja, hát remélem, hogy valóban jó, a titkárnő kedvesnek tűnt mindenesetre.
El kéne mennem fürdeni, mert Paja mindjárt kel, de lust disznó vagyok, mert hajat is kéne mosnom, hát jaj. Azon röhögök három napja amúgy, hogy úgy egy éve hogy meresztettem a szemeimet, hogy van olyan bolond, aki olyasmit vesz a gyerekének 17 euroért, mint ez a Sophie, the Giraffe és bakker két napja keresem a neten, honnan szerezzek, mert úgy érzem, ez a disznó zsiráf megoldaná a fogzásos-rágcsálásos problémáinkat. Ennyit az elveimről...
(A mondat felénél amúgy felkelt Paja, ennyit a zuhizásról is.)

Update: Hahh, elmentem ám zuhanyozni, ügyes vagyok. Igaz, két perc volt, mert közben Palika beszorult egy gitár mögé és ki kellett mentenem, de igy jártunk. 56,9 kg voltam amúgy reggel, hétfő van vagy mi. Mondjuk örülök, mert két hét alatt 1 kg sok szerintem, de most úgy érzem, egyre rosszabbul teljesitek, mert például már a második almástáskát eszem épp... Oviból hazajövet egyébként szépen eláztunk, elkapott egy gyors zuhi, ilyen a mi formánk, pont azalatt a 10 perc alatt ömlött az eső, mig hazajöttünk. A délelőtt jó hire jut eszembe, hogy elvitték a jumperoo-t, 55 euroért, hurrá, van újra készpénz a zsebemben, éljen, éljen.
A tegnapi napról amúgy most látom, nem is irtam még: teniszen AV összeismerkedett Christian apukájával, aki történetesen a FB-nál dolgozik, úgyhogy megbeszélték, hogy majd kölcsönösen meglátogatják egymás munkahelyét és megnézik, melyik a jobb. Peti egyébként egy McEnroe AV szerint, minden labdát visszaad, lelkes, gyors, robbanékony, örülök, hogy felfedeztük ezt a teniszt, komolyan. (Sajnos én a sportok nagy részét utálom, a labdasportoktól eleve hányok, az autóversenyzés veszélyes, a futók, bicajosok mind doppingolnak, a golf meg uncsi... Ez a tenisz pont sirály, szóval elégedett vagyok most rendesen, hogy rátaláltam erre a kis csapatra.) Vicces vagyok különben, múltkor irtam, hogy nem csinálok több házi bébipapit, erre mi fő épp a konyhában? Hát igen, alma- és répapüré készül. A cuppogó amúgy bejött Pajának, imádja kiszopogatni belőle a gyümiket, az egyetlen baj, hogy borzasztóra maszatol, minden egyes evés után vihetem átöltözni, mert totál dzsúz lesz mindene. Mondjuk mig szopogat, én meg tudok ebédelni, szóval valamit valamiért. Na ennyit rólam mára.

Hétvégi kinok

Amúgy meg épp teniszen vannak a Fiúk, én meg gombalevest főzök. És közben természetesen puffogok és verem a fejem a falba, hogy mi az istenért akartam én két gyereket, mikor már olyan szépen alakult az életünk. Teljesen új értelmet nyert számomra, hogy létezik kutya, aki megbánta, hogy hetet kölykedzett mondás.

Ennyire giccsesen szép idő volt,
ennyire jól is érezhettük volna magunkat

Egyébiránt tegnap meg végigveszekedtük a napot AV-vel, az is marha jó volt. A legidegesitőbb, hogy tényleg szép kis nap is lehetett volna, bár milliószor keltem Palihoz és ezért 7kor odadobtam AV-nek, hogy csináljon vele, amit akar, én még alszom, mert összeesem, aki csinált is, minden jó volt, 9kor keltem fel, végre aludtam 2 órát egyben - bár közben fel-felriadtam, mert a nappaliban rajcsúroztak - de azután jól összekaptunk, mert 10re mindennel készen (kaják, pótruhák bepakolva, ebéd a hűtőben (még direkt péntek este csináltam csőben sült brokkolit), glédában ott álltam a gyerekekkel, hogy gyönyörű idő van, hurrá, menjünk valahová, Palika odafelé és visszafelé alszik majd, hjajj de jó lesz - erre mikor indultunk el? 11kor. 1 órán át szarozott, ragasztgatott valami gitár tartozékot, mászkált, pakolászott, én meg már nem tudtam, mit csinálni, csak vártam, vártam a már hullaálmos Palival és felpörgött Petivel A legjobb, hogy mikor a kocsiban rákérdezett, miért vagyok dühös és mondtam neki, hogy azért bakker, mert totál el vagyunk csúszva Palika napirendjével, baromi késő van, akkor volt képe azt mondani, hogy persze, mert én 9ig feküdtem, szóval ne pattogjak, ha korábban keltem volna, már rég elindultunk volna. Ezen annyira elszállt az agyam, hogy azt hittem, megfojtom. Oké, minden reggel átveszi mostanság Palikát olyan 7 körül, mert én 45-60 percenként kelek minden kibaszott éjszaka, de ezt minden egyes alkalommal az orrom alá dörgöli, hogy bahh, hát én tovább alhatok, úgyhogy kussoljak. Ilyenkor mindig megjegyzem neki, hogy cserélhetünk, keljen ő fel Pajához óránként és én ezer örömmel átveszem minden reggel akár 6kor is a stafétát, de neeem, az persze már nem gyere be, csak a piszkálódás, hogy bezzeg én, én minden nap 8kor kelhetek, mert ő, a Hős, 7kor átveszi a robotot. Szóval lényeg a lényeg, mire Bray-be értünk, már nem szóltunk egymáshoz és ez úgy 3-ig kitartott, de közben persze megfagyiztattuk Petit, elvittük a játszóra, levittük a tengerhez, hazajöttünk, megebédeltünk... (Mondom, tök jó kis délelőtt lehetett volna, ezerrel tűzött a nap, meleg volt, szép volt, jó volt minden - attól eltekintve, hogy egy büdös szót nem váltottunk, csak puffogtunk magunkban ezerrel...) Délutánra azért kibékültünk persze, de akkor már mindegy volt, mert addigra meg Palika vált teljesen elviselhetetlenné, egy percre sem lehetett letenni, különben üvöltött, mint az albán szamár és bármit csináltunk vele, csak szenvedett. (Ennek ellenére, mig a Fiúk elmentek Supervaluba, hogy hotdogot vacsorázhassunk , én elvittem még sétálni is Paját, hátha a friss levegőtől majd jobban alszik éjjel, hát ahhha, persze, álmodik a nyomor...)
És akkor ugye egy ilyen nap után jött ez a kilenszeres ébredéses éjszaka...
Eh, esküszöm meg-ő-rü-lök.

Puff

Egyébként azon is felhúztam magam, hogy elvileg eladtam a jumperoo-t meg a cot mobile-t, az egyikért tegnap este, a másikért ma reggel kellett volna jönni, hát lehet tippelni, elvitték-e őket. Komolyan, nekem nem lenne pofám lelkendezni, hogy persze, viszem, hurrá, de jó de jó, majd lefosni az egészet és szó nélkül elsunnyogni a dolgot. Vajon mennyiből tart annyit irni, hogy bocs, meggondoltam magam? Mennyiből tart lemondani egy megbeszélt találkozót?
De leszarom, sosem csináltam még ilyet, mert rosszfejségnek tartottam, de most úgy beirom nekik a negativ értékelést, úgy, hogy csak úgy cseng. Nem kell rosszkor lenne rossz helyen.

Tököm kivan, mint mindig

Szokás szerint tajtékzom kicsit.
Nem tudom, mit csináljak. A már-már megszokott 6-7x-es ébredés után tegnap éjjel 9x kelt. Este 9 és reggel 7 között. Kiszámoltam, 8 órát aludt 9x megszakitva*. Most azon filózom, hogy feltegyem-e ebay-re, vigye, akinek kell vagy irassak fel neki valami nyugtatót, mert egyszerűen nem birom. Ilyen nincs bazmeg, hogy 8 hónapja az őrület határán egyensúlyozunk. Petivel csak orditani tudok, AV-vel nonstop veszekszünk, mert mindnyájan totálisan kivagyunk. Ma reggel Peti azt kérdezte, lenne-e még egy Palika, ha ez itt véletlenül meghalna. Elegem van, felmondok.

* Ja, éjszaka leszakadt a polc is a nappaliban, úgyhogy volt még egy ébredésünk. Leszakad a polc, hát beszarok, komolyan, miért is ne éjjel és miért is ne pont olyankor, mikor alapból 9x kelünk. Nincs isten, én mondom.

S szólt a Holló: "Soha már"

Két tekintetben sem...

Egyrészt... Marci ma meghalt. Anyuék elaltatták, mert beteg volt és nem látták már értelmét a gyógyittatásának. (pfff) Szegényt cserben hagytunk rendesen, többszörösen is, de bizom benne, hogy azért szép pillanatok is voltak az életében és remélem, valahol most örül, hogy annak idején, 2004-ben, kicsit több, mint 10 éve egy meleg nyári napon felszedtük egy út menti bokorból...

Cica, nyugodj békében. Sajnálom...

Másrészt... Ma 6 éve, hogy elindultunk Dániába. Tulajdonképp ma 6 éve, hogy külföldön élünk. Nézegettem ma a dániai képeket és megszakadt a szivem. Hová tűntek az évek? Hol voltam, mig elszaladtak? Mi van most, hogy van ez? 

"Hivott a világ... S indultam..." 

Képek

Hazafelé - Palika arca mindent elárul a kistestvérek hányattatott sorsáról

Már a lift előtt

Ezt sütöttem ma, avokádós süti

Dolgok

Értem én, hogy most a bookline ingyen szállit meg minden (mondjuk kétlem, hogy a probléma eltűnne, ha fizetni kéne a szállitásért, mert nem ezen múlik véleményem szerint), de mekkora gáz már az, hogy 13-án rendeltem három könyvet, 26-i kiszállitással (már ezen ledöbbentem, mi a pics tart 2 hétig, a Kaukázustól hozzák ezeket a könyveket vagy mi?), de most jött egy e-mail, hogy sajnos csúszik a kiszállitás. Egyszerűen nem értem, a világ másik végéből pár nap alatt már itt van bármi, erre Magyarországon belül több, mint két hét az egyik üzletből kivinni egy pesti cimre pár könyvet? Hát mi folyik Gyöngyösön?

Amúgy nem tartozik ide, de Petiék a héten Afrikáról tanultak, tök vicces, minden héten van egy betű, egy szám meg egy téma, amit körbejárnak, gyakorolgatnak, úgyhogy most már fel tud sorolni egy csomó állatot, amik Afrikában élnek és tanult pár bantu szót is hehe, marha jó.

Palika egyébként a héten elkezdett nagyon sértődősködni, ha jön felém és én kitérek előle, szivettépő sirásba kezd, görbe szájjal meg ilyesmik. Hasonlóképp, azon is rettentőre ki tud akadni most már, ha elveszünk tőle valamit, istenem, hát már képes frusztrációt is érezni, hihetetlen.

Tegnap amúgy a szokásosnál is hullább voltam, úgyhogy annyi volt a napi program, hogy reggel elgyalogoltunk Pajával a Tescoba, illetve ovi után elsétáltunk a Mespil Road-hoz, mert food market volt a Grand Canalnál és úgy gondoltam, Peti ott kap ebédet, de végül sztornóztam az ötletet, mert nem találtunk semmi inycsiklandó ebédnekvalót*. Összesen egy vaniliás cupcake-t vettünk, de megfogadtuk, hogy többet ilyet nem csinálunk, nem költünk ir sütire, mert borzasztó volt ez is... Most nem azért, nem vagyok egy pék vagy egy cukrász, de az irországi sütiknél még én is finomabbakat sütök, hát észveszejtő, milyen szarokat tudnak csinálni, komolyan, az agyam elszáll. Ami a mát illeti, ma végre voltunk Supervaluban Palikával (egész héten terveztem, hogy megyünk, de nem jött össze) és ha már Blackrockban jártunk, vettem neki egy etetőt is, ilyet, nagyon menő, remélem használni is fogjuk, mert nem volt olcsó. Nagyjából ennyi amúgy, a héten sikerült eladnunk egy csomó dolgot, gazdagok lettünk, na, hurráhurrá, ügyesek vagyunk. (Én vagyok ügyes... Tényleg, legalább 50 euro értékben eladtam apróságokat...)    

* Lecsót ebédeltünk. Ma meg cukkinifőzeléket sült csirkével. (Peti persze tésztával ette a húst, eh, férfiak.)

És megint, megint 45 percenként fenn volt. Tegnaphoz képest csak annyiban vagyok idegesebb, hogy AV reggel elkezdte a "miért nem fekszel le 10-kor lemezt" (az nem baj, hogy Petitől fél 10 után jövök ki, persze, fürdés és azonnal ágy és az majd hű, de k*rvára megoldja a dolgokat, ha 10kor már ágyban vagyok és riadhatok fel 11-kor, éjfélkor, hogy visszaaltatja Paját, de csak azért, hogy 1-től 6-ig csak én keljek hozzá 45 percenként... hát valóban, biztosan kevésbé lennék hulla, mint most, nyilván (csak éppen még az a maradék illúzióm is elveszne az esti "szabad programmal" együtt (ami alatt Peti még 2-3x behiv persze, ami alatt megcsinálhatom a másnapi ovis ebédet, ami alatt rendbe tehetem a konyhát és ami alatt még netezhetek is, én bűnös lélek), hogy nem egy szerencsétlen rabszolga vagyok, akit még aludni sem hagynak, soha...). Egyszerűen nem értem, hogy 15 évnyi ismeretség után hogy lehet ilyen sötét, hogy kiejt ilyen dolgokat a száján, amitől tudja, hogy a pokolra kivánom. Nem megoldásokra vagyok kiváncsi, nem arra, hogy mit és hogyan kéne csinálnom, szerinte. És ezt ha tizmilliószor nem mondtam el neki, egyszer sem. És ennek ellenére mégis, minden egyes (no jó, az esetek 80%-ban) rosszkedvű és hullaálmos reggelemen felcsesz valami hasonló okossággal. Mintha legalábbis nem elég lenne nekem a magam baja, még azon is rágjam az agyam, hogy hogy lehet ilyen érzéketlen. Valóban, minden férfi faszkalap. Vagy legalábbis az én utamba még sosem került egy normális példány sem. És ebbe beletartozik mindenki, akivel egy fedél alatt élek.

Ja és akkor mi fogad FB-n? Jaj, jaj, segitsetek, mert a 3 hónaposom tegnapelőtt felkelt egyszer, tegnap meg már kétszer...  Már nagyon fáradt vagyok. Anyád, az.

Update: És akkor miután egész délelőtt nem beszéltünk, vidáman hiv az előbb, hogy szombaton gokárt és akkor ő azt javasolta, hogy dél helyett menjenek fél 4-re, mert akkor alszanak a gyerekek és persze nekem tapsikolnom kéne, hogy hűűű, de fasza, mennyire jó, hogy szombat délutáni programot szervez magának, de jó arc módjára odafigyel, mikor kevésbé rosszabb a időpont, hát tudod lószart tapsikolok, mert nekem ilyen helyzetben, mikor élőhalott a gyerekeim anyja, eszembe sem jutna sehová sem menni hétvégén, amikor esetleg tudnék neki valamennyit segiteni, ha már hétköznap minden nap 3/4 7-ig küzd az a hülye egyes-egyedül úgy, hogy hónapok óta nem aludt két órát egy húzásra. Beszarok komolyan. És akkor én vagyok a szemét, hogy pofákat vágok, meg nem lelkesedem. Mikor szerdán úgyis koncert lesz, de hát mi az, az csak annyi, hogy nem jön haza munka után, csak 11 után, hát mi az nekem, mikor Petit már most meg tudnám fojtani, mert folyamatosan csacsog szerencsétlen, Palikát meg legszivesebben kizárnám az erkélyre, miközben én a lakás legtávolabbi pontján alszom. Agybaj, eskü, agybaj.  

A hét feléig

Sajnos Palika nem kegyelmez, bár vasárnap éjjel csak 4x kelt, hétfőn éjjel és tegnap is visszatért a 7x-es ébredéshez este 9 és reggel 7 között. Nem is tudom, mit gondoljak erről.
Az élet amúgy folyik, hétfőn a délelőtti alvása után elmentünk a Stillorgan Shopping Centre-be, mert Peti új ágyára szerettem volna venni gumis lepedőt - de mit ad isten, nem volt sem a Tescoban, sem a Dunnesben, úgyhogy csak a Dealz-ben vettünk ezt-azt meg a Tesco kajás részlegében. Ovi után elvittem Petit fagyizni a Burger Kingbe, vagyis kapott egy Oreos valamit, hát nem volt egy nagy szám a dolog, többet ilyet nem veszünk, fúj. A "fogyókúrám" (haha, nem vagyok hajlandó fogyókúrázni ilyen vészterhes időkben (meg máskor sem), csak most mértékletesebben eszem) eredménye egyébként, hogy hétfőn reggel 57.5 kg voltam. Mondjuk nem tudom, hogy ez a 30 deka statisztikailag szignifikáns csökkenés-e, de nem is érdekel, szerintem az és kész, punktum.
Tegnap nem voltunk sehol amúgy, úgy kivoltam, szédelegtem itt egész nap az álmosságtól, úgyhogy se ovi után, se semmikor nem vittem a kölyköket sehova, én viszont este elmentem úszni, egyes-egyedül, jaj, nagyon jó volt, imádok úszni. A keddem egyébiránt egy az egyben azzal telt, hogy hirdetgettem az eladandó cuccainkat, egy-kettőre volt is vevő, csak még el kell vinniük a szajrét. Este végre megrendeltük a French children don't throw food cimű műremeket, kiváncsi vagyok, milyen illetve ha már rendeltünk, vettem Petinek egy Harold and the Purple Crayon könyvet is, olyan klasszikusnak tűnt, hát nosza. Ha már könyvek: tegnap kaptunk Gyuláéktól egy csomó mesekönyvet (négyet szám szerint, egy Gruffalo-t, egy Teszvesz várost, egy Where is Wally?-t meg egy angol nyelvű Janikovszky-t - lásd a képen), hát hűűű, nagyon örültem nekik, lesz mit olvasni Petinek most egy darabig, mostanában úgysem engedte, hogy mesét olvassak neki, mert szerintem unta már az itthoni könyveket, no de most láttam, hogy felcsillant a szeme a Gruffalo láttán, hiszen az az oviban is megvan. Ma különben a BUMP meetingen kéne ülnöm az Itsa kávézóban, de lemondtam, megirtam, hogy bocs, hulla vagyok, Paja ezerszer kel, elegem van és amúgy is, pont 10kor kéne találkoznunk, ami Palacsinta alvóideje és az én netezős és főzőidőm... Ma ilyet tervezek sütni, ovi után elsétáltunk Palikával a Tescoba cukkiniért, remélem jó lesz.
Mi is van még, mi is van még - ja, semmi. Ha felébred Paja, gyors tizórai és tűzünk a Nutgrove-ba, hátha ott kapunk Petinek gumis lepedőt. Pörög-pörög-pörög.

Update: Voltunk Nutgrove-ban, mert Palika 45 perc alvás után felébredt persze... Először elintéztük a Lidl-t, ahová uborkáért és húsért mentem elvileg, de találtam jó kis hosszú ujjas felsőket is magamnak illetve kiszúrtam, hogy leárazták 3 euróra azt a pizsit, amit múlt héten vettem Petinek, úgyhogy hoztam neki még egyet. Ezután átgurultunk a fő épületbe, ahol vettem csúszásgátlót a kádba (Paját életveszélyes fürdetni, 10 másodpercenként zúg el, mert kicsúszik a lába), gumis lepedőt Peti új ágyára, Halloween-es pólót Palikának és kerekes hátitáskát Petinek (régóta nyúz érte, hát meghozza neki a Mikulás) és megdöbbenve láttam, hogy negyed 2, indulni kell Petiért az oviba. Sajnos jó sok minden kell még, van most egy rakat dolog, amit szeretnék venni a gyerekeknek (mikor nincs), de azt hiszem, azok már jövő hétre maradnak...

Update

Megirtam a Heti to do listemet, hurrá, hurrá, van mit tenni.
Közben pedig ezt hallgattam és te jó ég, mennyi manir, mennyi közhely, mennyi nyál, mennyi kiszámithatóság... De mondjuk tetszik is és ez kissé megijeszt. (Illetve az is megrémiszt, mennyire vége a fiatalságomnak, atyaisten, ezek az erőteljes, dühös, dacos érzelmek, eh, hol vannak már.)

Anyway, 57,5 kg voltam reggel. Éljen.

Update update-je: Mégis van már PPS számuk a kölyköknek, csak mi nem tudtunk róla haha. Titokban adtak már nekik sunyin, mikor megkaptuk a Child Benefit-et, csak nekünk nem szóltak róla. egy gonddal kevesebb, éljen.

A hét legvége

Hol is tartottam... Jó volt a tenisz, Peti szivesen járna, azt mondta, úgyhogy most 10 héten át vasárnap délelőttre (legalábbis 45 percre) van programja potom €80-ért. A vicc, hogy az ovis csoportjából (16-an vannak) két kisfiú is ott volt, Christian és Hugo. Ezért is örülök, hogy átjöttünk ebbe az oviba, igy van esélye, hogy az iskolát nem totálisan új gyerekek között kezdi majd. Ebédre csirkemellet ettünk rizzsel és répás-krumplival, illetve csináltam egy kis adag körtés-szilvás crumble-t is, mert a tegnapi almás-szilvás akkora sikert aratott, hogy már egy morzsa (érted, morzsa haha) sem maradt belőle.
Ebéd után elvittem Palikát sétálni, mert ragyogó idő volt, sütött a nap, de a barna levelek már ott rocogtak a lábaim alatt, ahhh, végérvényesen itt az ősz, úgy érzem. Egy órát sem sétáltunk, mikor Paja bealudt a kocsiban, én pedig sietős léptekkel hazafelé vettem az irányt, de persze mire felértünk felkelt (10 percet szunyált) és még vagy egy órán át szenvedett, hogy újra elaludjon. Amikor végre kidőlt, én is lefeküdtem mérgemben és bár fél óra után felébredt, AV visszaaltatta, igy bóbiskolhattam 1,5 órát, hurrá. Ekkor uzsonnáztam és mig a Fiúk összeszerelték az egyik fiókos szekrénykét, újra levittem Paját levegőzni. Ezúttal a Herbert Parkba vittem, hintázzon kicsit, majd hazafelé beugrottunk a Centra-ba, mert egy deka kenyér nem volt itthon, én pedig elgondolkoztam, hogy a házunktól 10 perces sétára legalább nyolc kávézó és négy kis bolt van, hát hol élünk mink.
Miután a héten szépen kipipáltunk jó sok mindent, úgy döntöttem, hogy ezentúl heti to-do-listet csinálok, mert úgy tűnik, a napit nem tudom betartani, de ha igy egy hetet adok meg határidőnek, akkor az szuperül működik.
Hát ennyit a hétről.

Szokásos

Megint nagyjából óránként kelt fel Paja, 9-kor letettünk, 11-kor sirva kelt, majd utána negyed 1-kor, negyed 2-kor, negyed 3-kor, negyed 4-kor is ébredt. Ekkor 45 percig volt fenn, majd utána még felkelt 6-kor is és 3/4 7-kor végleg. Beszarás, komolyan, egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen van. Mondjuk mentségére legyen mondva, kijött a hatodik foga (felül a két nagy lapát mellett jobbra), de akkor is. Ezer ilyen éjszakára jut egy nyomorék fog, hát nem hiszem, hogy egyetlen kis fogacska miatt keljen fel egy-egy héten keresztül... Eh...
A tegnap délután amúgy őrület volt: AV megjött 6 körül, ekkor Peti elkezdett hisztizni, hogy ő már ma új ágyban akar aludni, úgyhogy elkezdtek szerelni, én meg hogy ne legyünk láb alatt, elhúztam Palikával a Supervaluba hozni vasárnapi ebédnek valót. Negyed 8-ra értünk haza, az ágy fél 9-ig készült, szóval még csak utána vacsoráztunk és kezdtük az esti műszakot, el lehet képzelni, hogy néz ki jelenleg a lakás... AV vett két fiókos szekrényt is, azok még dobozokban vannak, szóval amig azok készen nem állnak a gyerekszobában, neki nem állok pakolni meg takaritani.
Petikécske ilyen ágyat kapott egyébként, nagyon menő, szereti, bár a double bed után kicsit azért sopánkodott reggel, hogy túl szűk neki ez az ágy... (First world problem, sajnálom.) Alig várom, hogy dekoráljuk egy kicsit, csomó mindent ki lehet hozni belőle, ahogy néztük a gugcsiban. Most amúgy azért tudok irni, mert a Nagyfiúk elmentek teniszre, én meg itthon maradtam Palika altatóban, hát, egy könnycseppel a szemem sarkában nagyon kiváncsi vagyok, hogy telt az első különórája a gyereknek...
(Ja és ha már különóra... Keresgéltem és rájöttem, hogy a Mama&Baby jóga is olyan, hogy a gyerek csak felesleges nehezités: csak még mászni nem tudó babákat várnak az órákra. Csesszék meg. (Nem mellesleg, tessék, piaci rés, annyit agyalok, mit kezdjek az életemmel, hát ime, ki kéne találni valami anyukák és babák által együtt végezhető sportot...))

Szombat van

És mintha hétköznap lenne jelenleg, AV ugyanis elment az IKEA-ba, egyedül. Úgy volt, viszi Petit is, de a fent nevezett sarj az utolsó pillanatban úgy határozott, hogy inkább itthon marad. Hiába fenyegettem meg, hogy az itthon maradás annyiból áll, hogy alszik, hajthatatlan maradt - és maradt. Pf. Délelőtt - miután előkészitettem a gombapörköltet - voltam amúgy egy két órás Mindfulness for kids workshopon - ami tulképp Yoga for kids volt szerintem, de igy jártunk, talán jobb is igy. Jó volt, szerintem elkezdem majd Petivel, tuti élvezné (kaptunk ilyen kártyákat is), most már mindenképp szeretnék jógára járni, már hogy felnőtt jógára, szóval neki is állok keresni valamit hamarost. (Tegnap este egyébként délelőtti Fitness 4 Mums órákat nézegettem, de bevallom, óriásit csalódtam, mert azt hittem, hogy a baba-mama sport az olyan, hogy együtt lehet mozogni a gyerekkel - hát egy frászt, annyit tesz ez a megnevezés, hogy elviheted az órára a babádat, aki a kocsijában ülhet, mig te edzel... No hiszen, marha nagy könnyebbség, mennyit tudnék igy ugrabugrálni, fél percet? Eh... Tehát most olyan jógát keresek, ahová vagy egyedül járhatok egy hétköznap este (bár a heti egy úszás mellett nem tudom, AV mennyire lelkesedne az ötletért) vagy Palikával együtt egy szép délelőtt és ő is aktivkodhat... Nem vagyok nagy igényű cseppet sem, tudom.) A workshop amúgy 11-1-ig tartott (a Sors iróniája, hogy két házra volt a Mártiék házától, ahol márciusban laktunk...), fél 2-re itthon voltam, megebédeltettem a jónépet és amig AV nézegette, milyen gyerekágy és fiókos szekrény is kéne az IKEA-ból, én megpróbáltam Peti ovis műveit berendezgetni egy albumba, miközben Paja nagyjából halálra harapdált. Most fél 5 múlt, AV vásárol, a gyerekek alszanak, én pedig almapürét főzök Palikának (maradt még 2 szem bio alma, gondoltam ne menjen veszendőbe) és alig várom, hogy kész legyen életem első alma crumble-je, aminek nincs alsó tésztája. Próbálom ugyanis visszafogni a kalóriákat, jajjj. (Ez őrület amúgy, irom a kalóriákat és annyira szemétség. Tudja mindenki, mennyi kalória van egy csokis muffinban? Ha nem, hát 440. 440 bakker, szétesik az agyam, komolyan. Ami még nagyon durva, az a tészta. Eskü, nem veszek többet tésztát, hát agybaj... Az a probléma egyébként, hogy most már nem tudok úgy nézni ételre, hogy ne azon agyaljak, mennyire hizlal... Mondjuk az tuti, hogy anorexiás nem leszek, mert nassolok rendesen, még igy visszafogott állapotban is, de akkor is... Szeretném megenni a világot.)

Változások

Semmi különös ám, de szerintem worth mentioning, hogy Palika haja az elmúlt pár napban (!) növésnek indult. Szerintem titokban Revalidot szed vagy nem tudom, de az eddigi semennyi haja most göndörödik hátul, felül meg bohókásan eláll. Ahogy látom, jóval világosabb (és sajnos vékonyabb szálú) haja lesz, mint Petinek, vagyis elmondhatjuk, hogy ebben is az apjára üt, mig Peti inkább az én vérem.
Ha már Peti, megyünk ma le a liftben és mivel tegnap elesett a bicóval és beütötte az arcát (röhej, eddig fél év alatt nem szerzett egyetlen foltot sem az arcára (meg tulképp sehová), most egy héten belül ez a második látványos sérülése), szóval megkérdeztem tőle, tudja-e, hogy még mindig látszik, hol ütötte be, mire megpördült és már állt volna lábujjhegyre, amikor is röhögve megjegyezte, hogy nézd már, látom magam a tükörben - eddig ugyanis nem igazán érte fel, most meg simán... És ez szintén az elmúlt időszak eredménye, mondjuk úgy egyik napról a másikra nyúlt meg. Ilyet!
(Egyébként Palikával voltunk a Nutgrove Shopping Centre-ben vásárolni a Tescoban, meg benéztünk az ALDI-ba is, (ami nem lesz a kedvencem, mert szerintem tök gáz), majd ovi után még elmentünk a kajapiacra is, a Grand Canalhoz, ahol találkoztunk magyarokkal és mivel jó arcok vagyunk, tőlük vettünk Petinek ebédet (sült krumplit kolbásszal hehe). Peti persze előadta magát rendesen, a kedvencem az volt, mikor Palikára mutogatva elkurjantotta magát, hogy Anya, mondd már meg nekik, hogy van egy ilyenünk is... Hát ennyike.

Ilyesmik

Voltunk tegnap délelőtt Palikával a gyógytornásznál, a furcsa feszités és jobbra nézés miatt. Hálistennek minden okés, de persze kicsit tornáztatnunk kell, mert a hátizma a rengeteg hason fekvéstől kicsit erősebb, mint a hasizma (átestünk a ló túloldalára másokhoz képest, ez a gyerek háton hónapok óta nem marad meg fél másodpercre sem) és mert a jobb oldala kissé erősebbnek tűnik, mint a bal. Használja a bal lábát, kezét is, de úgy látszik, a jobb cseppet dominánsabb.

Szóval most az van, hogy meg kell tanitanunk ülni (hehehe). Érdekes, nálunk ez családi vonás úgy tűnik, Peti is jóval hamarabb álldogált, mint ült, már tök idős volt, mire végre megtanult csücsülni, hát Palika dettó, leteszem ülésbe és töttyed előre, alig tartja magát. A feladatunk tehát erősiteni a hasizmát, rávezetni a ülés szépségére és biztatni, hogy a bal oldalát is pont annyira használja, mint a jobbat. Egyébként dicsérték, hogy okos, ügyes, mozgékony, szabályosan mászik és áll, szóval minden szép és jó, csak ez a fránya ülés menne végre. 

A vizsgálat előtt amúgy főztem itthon egy adag paprikáskrumplit, igy mire hazaestünk, csak bekaptam az ebédet és már tűzhettünk is Petiért az oviba. Délután Petivel levelekkel nyomdáztunk, majd sütöttem egy tepsi szilvás pitét is, mert a délelőtt úgy megzavarta Palikát, hogy 2 órán át aludt egy húzásra. (Máskor is viszem gyógytornászhoz, eskü.) 

A lakás amúgy már rendben van, még szerda este visszarámoltunk mindent, ügyesek vagyunk, na. A szőnyeg jobb lett, mint volt, bár kétségtelen, hogy lehetne szebb is, de ez egy 15 éves szőnyegpadló, nem várhatunk hát csodát. 

Ma úgy döntöttem nem főzök, oviból hazafelé megnézzük a Grand Canal-nál a vásárt, megigértem Petinek, hogy ha van, kap ott egy kis sült krumplit hússal (haha), most pedig ha felébred Paja, irány az Aldi, veszünk ezt-azt. 

Trallalala.  

Jaj

Most mentek el a szőnyegtisztitók, de olyan, mintha egyúttal bombáztak is volna. Iszonyat kupi van mindenhol, jaj, itt ülök és nem tudom, hol kezdjem, inkább hallgatom a gombapörkölt rotyogását és fázom a huzatban.
Mikor lesz itt rend?!

Az almárúl

Épp feltettem főni Palika almapüréjét és két dolog jutott eszembe.
1) Tök igazságtalan vagyok szegény gyerekkel, mert alapból nagyon jófej ő ám, ha az éjszakái nem lennének ilyen borzasztóak, már-már a hihetetlen kategóriába tartozna. Oké oké, vannak nyűgös napjai, amikor csak kézben jó, vagy ott sem, amikor nyikorog, mint az ólajtó, de alapjáraton egy nagyon-nagyon kedves, mosolygós, vidám kissrác, aki időnként (hangsúlyozom időként) nagyon szépen elszöszmötöl magában is. (No nem kell arra gondolni, hogy üldögél és eljátszadozik egy bottal órákon keresztül (hogy tudok röhögni a játékok dobozán az hours of fun reklámon - hahaha, hát az én gyerekeim soha, semmivel sem játszanak órákat), hanem hogy vannak hosszú percek, talán tiz percek is, amikor nézeget, explorál, játszogat - csendben. Mondok jobbat. Mostanság - lekopogom - az autózást is szereti. 10-15 perces utakra már jó ideje simán lehet vele menni és elmolyolgat hátul szó nélkül. (Ha hosszabb ideig kell autóznunk, úgy időzitem, hogy álmos legyen, akkor elalszik és végigszunyálja az utat - 45 percnél meg nem megyünk messzebbre hehe.) Aztán. Ha sir, annak oka van. Általában az, hogy éhes hahaha. Magától, csak úgy, jókedvében sosem sirdogál. (Újabban már tud idegesen sirni mondjuk, ha játszik valami tiltott gyümölccsel és elvesszük tőle, hőbörög, mint annak a rendje, de ez belefér, legalább tuti, hogy fejlődik...) Ha megüti magát, rossz neki, szivom az orrát, üvölt, mint akinek elmentek otthonról, de ha felveszem, két hüppögés után megnyugszik. Ezt imádom benne. Sokkal-sokkal kezelhetőbbnek érzem, mint Petit anno, persze lehet, hogy ehhez hozzájárulnak az évek meg a rutin is, ezt már sosem fogjuk megtudni. Egyszóval lényeg a lényeg, csak azt szerettem volna mondani, hogy ciki, de úgy érzem, Palikáról folyton csak rosszakat irok, pedig.
2) Birom, mikor azt olvasom, hogy milyen drága az üveges bébiétel a házilag kotyvasztotthoz képest, hát most végzek egy kis kisérletet: 620 gramm bio almából (ami Argentinából jött, te jó ég) készitek almapürét és majd meglátjuk, hogy járunk jobban... Stay tuned, még ma lesz eredmény...
Update:
620 gramm bio almából - €2,49 lett három HIPP-es üveg almaszósz meg még egy fél mondjuk.
1 üveg HIPP bio almapüré - €0,79.
Vagyis 3 és fél üveg almaszósz €2,76, szemben a kézzel készitett €2,49-cel. 27 centért pucolom, vagdosom, főzöm meg az almákat. Őőőőőőő....
(És ez csak az almapüré, ha áfonyát, epret, csirkét, zöldségeket kevernék hozzá, még drágább lenne feltételezem. És még több macera. Hmm.)

Élünk

Tegnap végül voltam aqua-aerobicon, jó volt, kimozdulni is meg mozogni is, bár elég vicces volt, hogy ott ugráltam a 60+ korosztályban. Bakker, maga az edző is volt vagy 55. Esetleg 60. Lehet, legközelebb simán csak úszni megyek, az még olcsóbb is. (€12 volt egy óra most, az úszás asszem csak €8) Van amúgy Baba-mama úszás is, nem tanfolyam, pay-as-you-go, szóval csak ilyen lötyögés, az is €12. Ha egyszer Palika úgy ébred egy szombaton a délelőtti alvásából, hogy odaérünk (11.30-kor kezdődik) lehet kipróbáljuk.
Nyomom amúgy a kalóriaszámolgatást rendesen, ami meglepő, hogy nem is a cukor a túl sok az étrendemben, hanem a zsir. Ez milyen már. Sosem gondoltam volna. Most az a terv, hogy egy hétig megfigyelek, megnézem, miket eszem úgy alapból és azokban mennyi kalória van és majd jövő héten fogom vissza magam, elvégre tudnom kell, honnan indulunk hahahaha.
Tegnap ovi után egyébként átvettük a footmuffot, bazi meleg, nem tudom, mikor fogjuk használni, talán ha átugrunk az Északi sarkra... A biznisz megkötése után benéztünk a South Dock street-i játszótérre, de sajnos még mindig elég lepra, úgyhogy nem is maradtunk sokáig, csak addig, mig Peti jól beverte a homlokát a körhintába és növesztett egy nagy púpot a szemei közé.
Igy vagyunk hát.

Ja, ami a mai to-do-listemet illeti, lásd a tegnapnál. Jajj.

Lindus & Peti 2010 szeptember 10-én

Hahaha.

A folyók nem állnak meg

• Betettem egy mosást
• Kitakaritottam a fürdőszobát: csap, kád, wc, padló
• Feltettem főni az ebédet (csőben sült brokkoli)
• Meghirdettem a jumperoo-t (nem szereti, nem tudja, mit csináljon benne, bénán néz ki benne és nyikorog is - már Palika, nem a jumperoo)
• Kértem időpontot egy magyar fizioterapeutától, mert amint leirtam, hogy Palika nem feszit hátra, természetesen másnap elkezdte, baromi rémisztő, mert csak egy oldalra csinálja, jobbra (csütörtök 11)
• Beirogattam a mai fogyasztásomat a calorie tracker-be (myfitnesspal)

És ami még vár:

• Ovi után megnézünk egy footmuffot a Gasworks mögött, ha jó, megvesszük
• Megnézzük a Sparban van-e lasagna-szett (€4-ért van tészta, két szósz meg egy kerámiatál)
• Este talán Aqua-aerobic
• Teregetni 
• Felporszivózni
• Hajat mosni
• Hajtogatni a száraz cuccokat 
• Levinni a szemetet
• Befejezni az ebédet
• Hétvégi ebédlistát késziteni
• Mosni 
• Teregetni 
• Hajtogatni
• Levágni + reszelni a körmeimet
• Palika körmeit levágni 
• Peti körmeit levágni
• Rendelni a Tesco-tól (vásároltunk)
• Az Aldi-s akciókat átnézni (sosem voltam még Aldiban, de most baba-mama hét lesz vagy mi)
• Petinek PPS számot intézni (hogy? hol? eh)
• Irni a BUMP-nak, hogy vagy az időpont vagy a helyszin nem jó 24-én a találkára
• Mosogatót ki- bepakolni
• Kenyeret sütni 
• Almás valamit sütni (esetleg almalevest csinálni)
• Palikának almapürét csinálni
• Organix kódot beirni (nyertünk, nyertünk, hurrá)
• Smoothie kódokat összeszedni
• Pénzt felvenni
• BookClub-ra rákérdezni (jön a könyv hamarosan)
• Fényképezőgép garijára rákérdezni

Nem kell elolvasni

Szétcsesz megint az ideg, komolyan. 45 percenként kelt fel éjjel Paja - megint. A tököm kivan már vele, komolyan, de a legjobban még is az zavar, hogy gőzöm sincs, mit csináljak, mit próbáljak még ki, mihez kezdjek. Igy nem lehet élni, bakker, hogy 9-kor leteszed, 9.45-kor már fenn van (áll az ágyban, rágja a rácsot és nyikorog), 10-re elalszik, 10.45-kor fenn van, 11-re elalszik, 11.45-kor fenn van, éjfélre elalszik, 3/4 1-re fenn van, 1-re elalszik, 1.45-kor fenn van, jön egy kis extra kicseszés és 2.45-ig nem alszik vissza, majd ébred újra 3.45-kor, 4.45-kor, 5.45-kor és 6.45-kor, amikor kimegyek Peti mellé, hátha alhatok 8-ig egyben 1 órát, de neeem, hiszen negyed 8-kor ő is felébred és dumál, dumál, dumál.
Komolyan, megőrülök. És tudom, hogy ma éjjel ugyanez lesz, holnap megint, azután megint, majd megint és megint, hiszen ez a hülye gyerek még nem aludt egyfolytában többet soha 3 óránál a legjobb napjain sem. Tudom, szörnyű ilyet irni, hogy hülye gyerek, de ezt érzem. Hülye gyerek, hülye gyerek, hülye gyerek. És nekem ne jöjjön senki azzal, hogy biztos baja van, fáj valamije, mert k*rvára nem fáj semmije, különben üvöltene, látszódna, hogy fájdalma van. De erről szó sincs.
Nem tudom, mondtam-e már, mennyire utálom a csecsemőket.

Hetünk vége

Tegnap tehát voltunk az oviban. 1-kor indultunk, 2 órakor álltam meg Malahide-on, baromi bosszantó. Parkolócetlit nem is vettem, mivel megint el voltunk késve,  úgyhogy elrohantunk a könyvtárba, bedobtam Petit és szaladtam is vissza a kocsihoz... Már amikor elindultam, akkor jutott eszembe, hogy bakker, nincs készpénzem és a jumperoo-t ugye nem tudom majd kártyával kifizetni, hiszen magánembereknek a legritkább esetben van otthon kártyaolvasójuk, de megállni újra már nem tudtam, hiszen totálisan beállt a város, én meg időre mentem, parkolóhely pedig nulla volt, dugó viszont ezer... Lesz, ami lesz alapon nekivágtam hát a cimnek és imádkoztam, hogy útközben lássak egy ATM-et. (Mondjuk ezt nem tudom, hogy képzeltem, de mindegy.) Természetesen nem találtam egy automatát sem, de mázlim volt, mert egy mellékutcában megláttam egy Spart, ahol ATM ugyan nem volt, de tudtak adni cashback-et. Hurrá. Szemfülességemnek köszönhetően nagyjából 15 perces késéssel meg is érkeztem a megbeszélt helyre, felkaptam a jumperoo-t és némi duma után tűztem vissza Malahide-ra. Útközben megálltam két játszótérnél fotózgatni, majd leparkoltam a kocsit a tengerparton és visszasétáltam az Itsa-ba inni egy jól megérdemelt latte-t meg enni egy nem túl finom zabpelyhes muffint. (Nem vagyok őrült, csak ilyen volt.) Épp annyi időm volt, hogy felhörpintsem a kávét és megegyem a sütit, amikor ezekkel kész voltam, mehettem is felszedni Petit. A hazautunk - hasonlóan az odaúthoz - egy órán át tartott (14 km - nem értem, nem értem, miért ilyen csiga az itteni közlekedés), ez azt jelenti, hogy fél 6 után értünk haza. Mivel Palika épp bólingolt, némi tanakodás után, miután a fiúk elkezdték összeszerelni a jumperoo-t, levittem kicsit autózni, hátha elalszik - és igy is tett, szépen szunyókált, mig tettem egy kört Poolbegen. Este mindketten netezgettünk: AV vett magának egy új telefont, én meg rendeltem Petinek három könyvet, vagyis két könyvet meg egy Pixi füzetet a bookline-on keresztül. (Hosszas gondolkodás után A Titoktündér-t, a Kippkopp a fűben-t és a Még nem akarok lefeküdni-t választottam. Mint kiderült, mázli, hogy nem a Leszel a barátom?-at vettem meg, mert azt állitólag megkapjuk majd az ovitól - óóóó, de kedves.) Nézegettem footmuff-okat is, licitáltam is, majd éjfél körül feküdtem le.
Ma délelőtt a rathfarnham-i játszón kezdtünk. (Pontosabban előtte Peti hisztizett egy sort, mert meglátta a Catan telepeseit és mindenáron ki akarta próbálni, mondván, ő érti és ő azzal játszani akar, kész, pont. Ahha.) No mindenesetre játszóztunk, Peti meg én, AV meg itthon vigyázta Palika álmát. Az idő 80%-ban Peti persze hintázott, de végül sikerült rábeszélnem némi mászókázásra is, éljen, éljen. A park után beugrottunk a Swan Shopping Centre-be a Dunnes-be, mert akciós volt a pelus, majd fél 1 körül már otthon is voltunk... Ebédre pizzát ettünk, most csendespihi van, a délutáni tervünk, hogy AV és Peti itthon takaritanak, mi meg Pajával lelépünk vagy sétálni vagy sétálni, ahogy elnézem, mert szép az idő. Hümm. És lassan szeptember közepe van, atyaisten.

Tél nyár együtt jár

Tegnap este megsütöttem a kelesztés nélküli csigákat (kipróbáltam, pipa, de nem csinálok többet ilyet, mert nem volt frenetikus, jó volt, jó volt, de kicsit száraz, kicsit semmilyen) ÉS le is mentünk a Herbert Parkba, négyesben, fél 7 felé. Nem maradtunk sokáig, de jó volt kicsit kiülni megint a fűre a lemenő nap fényénél, ó, nagyon fog ez hiányozni, ha igazán tél lesz. (Néha amúgy eszembe jut, hogy lesz, mint lesz az ősz, a tél, Peti ugye még kis csecsemő volt szinte télen; mire mászni kezdett úgy igazán aktivan, már láttuk a hideg végét, szóval kibirta kézben a legrosszabb napokat, járni pont jókor, márciusban kezdett, amikor már le lehetett tenni a földre, mert nem volt nagyon hideg, de hogy Palikával hogy lesz ez? Eleve azt nem tudom, mit adjak rá, Peti az első telét hordozóban töltötte, tettem rá egy meleg takarót és kész, de Palika ugye már sportkocsizik... Mit teszek a lábára, hogy ne fagyjon meg? Aztán már nagyon aktiv, ha kimegyünk sétálni, mászkálni akar, nem jó neki sokáig a kocsiban csücsülni, de a földre ugye nem tehetem le lassan, hát jön a zimankó... És ha elkezd járni, ez még komolyabb probléma lesz gondolom, mert még inkább nyomulni akar majd. Ahogy nézem, karácsonyra legkésőbb járni fog - mi lesz még velünk három hónapig? És különben is, mit kell egy alig járó babára adni télen? Milyen nadrágot, milyen cipőt (!), milyen mit? De furcsa ez a téli születés basszus, teljesen meg vagyok zavarodva...)
Most amúgy csend van - a két nagyobb fiú elment ügyeket intézni (villanykörtét venni, hulladékudvarba elvinni a felesleges tepsiket stb, ilyesmi), Palikát elaltattam, betettem egy mosást, úgy-ahogy rendbe szedtem a lakást a konyha kivételével (ott bomba robbant), zuhanyoztam (közben elment az áram, haha, vicces volt) és most itt ülök, ni. Délután kivételesen magyar oviba megyünk (két hetente lesz csak, most ez csak véletlen, hogy múlt héten is volt és most is lesz foglalkozás), azt tervezem, hogy amig Pepi ovizik, én elhozok egy jumperoo-t Swords-ból meg vásárolok kicsit illetve ha marad időm, mászkálok is a környéken. Jééézus és már esténél tartunk. No jó, megyek a konyhába pakolászni, bár főzni nem igazán kell, mert már tegnap este csináltam egy pörköltet, miközben a fiúknak tejbegrizt főztem vacsorára... Zseni vagyok, na.

A Ma

Ma délelőtt nem jártunk sehol, olyan borongósan indult a nap, hogy gondoltam legyen ez ilyen nap, sötétitsd be ablak. Ovi után - mire addigra kiderült - nekivágtunk, hogy elsétálunk a Grand Canal-ig, de Peti leakadt a fodrásznál, hogy inkább vágassuk le a haját. Hát ha ő igy, én is igy - lesétáltunk a föld alá a Grafton Barber-hez és 7 euroért megigazitották a frizuráját. Direkt nem akartam most rövid hajat neki, úgyis jön az ősz, a tél, jobb, hogy kicsit bohókásabb, nem szerettem volna centis hajat neki ezúttal.
Most bár tűz a nap (én komolyan, nem tudom, mi van, lesz még ennek böjtje, attól tartok), nem megyünk sétálni, parkozni, piknikezni, az a tervem, hogy sütök kiflit és ha marad időm, csinálok pár ilyen kelesztés nélküli csigát is*. Persze azt is el tudom képzelni, hogy Palika egyiket sem fogja jó szemmel nézni, akkor igy jártunk.

* Illetve ki akarom próbálni a hétvégén a Nutellás tekercset is meg a Nutellával töltött csokis kekszet is. Eh, én meg a fogyókúra.

Este jó

Nem tudok megálljt parancsolni a konyhában, este mérgemben (Palika nem aludt, nyűgi volt, bráááá) sütöttem egy banánkenyeret is. Jó lett.
Mondjuk biztosan még jobb lett volna, ha a vajat nem hagyom ki belőle egy az egyben. (És legközelebb fele ennyi cukor kerül bele...)

Nagyjából minden a helyén

Jelentem jó lett a kenyér, hurrá, már meg is kóstoltuk, rántottához (Peti) és paprikás krumplihoz (én) is kiválóan alkalmas. Ovi után amúgy voltunk a Belgrave Square-en játszózni, roppant meleg volt és rengetegen voltak, ha holnap is marad a jó idő, eskü kiviszem Petiéket a Seapointhoz, hát meg lehet rohadni máskülönben. Délelőtt egyébként Palikával kinéztünk a Poolbeg-re is, miután korán aludt és be akartam neki iktatni egy extra szunyát, gondoltam, ha kiautózunk tengerhez, majd alszik. És lőn. Aludt is, én meg megirtam a bevásárlólistácskámat és olvasgattam az Amit rosszul tudtunk...-ot. Minden szép, minden jó - lenne, ha Palika egy órája nem szenvedne, mint a kutya, mert nem tud elaludni... Máskor 4 körül tuti elalszik, lazán, most 5 óra és üvölt az ágyában miután 4 óta ringattam, etettem, ringattam, etettem felváltva, mig meg nem elégeltem. Eh.

Tegnap miután Palika felébredt, elcuccoltunk a Nutgrove Shopping Centre-be venni neki rugikat. Sikerült is, kapott három szép kiskutyásat. Beugrottunk a Tescoba is, némi rágcsáért (egyszer megjavulok én... jó leszek majd...) meg a Dealz-be elemekért. Épp visszaértünk Petiért az oviba 3/4 2-re. Mivel tűzött a nap, elautóztunk a Herbert Parkba, piknikeztünk kicsit a vadi új pikniktakarónkon és siettünk haza ebédelni meg csendespihenőzni. Az este csendese(bbe)n telt, sütöttem békebeli sós rágcsát és fél 10-re mindkét gyerek ágyban volt, igaz, Petit még 3/4 11-kor is hallottam motyogni. (Palika meg már negyed 10-kor megejtette az első kelését - ő fél 9-kor hajtotta álomra a busa fejét.)
Ma amúgy jól indult a reggel, Paja csak 4x kelt éjjel, egész friss vagyok, hahaha. Az oviból hazajövet vettem egy koffeinmentes latte-t a szemközti Kiosk-ban, 50 méterre van basszus, de eddig eszembe sem jutott, hogy tudok ott venni igazi (értsd nem por) kávét és tádáááám, kiderült, hogy ezt a kávét szavazták meg 2014 egyik legjobbjának Dublinban. Mókás. (Nem mintha én érezném a különbséget kávé - kávé között, de ez más mese.) Egyébként fél 11, Palika 3/4 10-kor elaludt, én meg már feltettem főni a paprikás krumplit és megdagasztattam egy kenyeret a kenyérsütővel. Folyik az élet, mint a parancsolat. Ja, és kiderült, hogy Peti kedvenc kisfiúját (azért a kedvence, mert nagyon szép... azt mondja, szebb, mint ő hehe...) az oviból úgy hivják hogy... hogy Elijah. Gondolom rajtam kivül mindenki tudta, hogy kell ezt a nevet kiejteni... Pf.
No hát itt tartunk most.
És akkor pár kép az ovi környékéről:

Itt szoktunk bal oldalon végiggyalogolni, ez a mi utcánk tkp

Ha kocsival kéne menni, inkább ezen a hátsó úton mennénk, mert reggel a Pembroke forgalmas 

Ez már az ovi - jó sok parkolóhely van és széles az út is, imádom

Ez a bejárat

És a hires udvar... Hehehe. 

Illetve még az jutott eszembe, hogy ezer éve meg akarom venni a spenótos könyvet, tegnap este rá is kerestem a bookline-nál, mert ugye ők ingyen viszik ki 14-ig a pickpack pontba a könyveket (köszi az infot!) és 2900 Ft basszus. A book depository-nál átszámolva 2200. És házhoz szállitják, ingyen,  nem Anyuéknak kell kihozni majd október közepén... Mik vannak!

Sportos

Csak az utókornak jegyzem fel, hogy ma reggel 57,8 kg voltam, de ez nem újdonság, mivel hónapok óta 57,8 és 58,8 között mozgok. Mivel szeretném elérni újra a versenysúlyom, ami olyan 54-55 kg, elhatároztam (kb ezredszer, haha), hogy próbálok tenni is valamit az ügy érdekében. No nem sokat, csak úgy... módjával.
Jelenleg ott tartok, hogy

• igyekszem heti egyszer elmenni aqua-aerobic-re (7-8-ig van, hétfőnként, hát kiváncsi vagyok, sikerül-e)
• ha lemaradok a hétfőről, akkor egyszer egy héten szeretnék elmenni úszni valamikor hétköznap (szintén egy órára)
• este próbálok hamarabb lefeküdni, mondjuk 11-kor éjfél helyett és igy kevesebbet fogok rágcsálni esténként
• illetve szeretnék naponta 10 percet (nem röhög) combot és feneket erősiteni (inkább napi 10 perc, mint heti háromszor fél-fél óra, azt mondom) 
• (plusz próbálok keresni egy calorie tracker-t vagy mit, amin követhetem, mennyi cukrot, sót, zsirt stb-t eszem, miből kéne kevesebbet, ilyenek)

Egy hónap után jelentkezem. (Mondjuk nem látok rá sok esélyt, hogy fogyjak ennyi mozgással, nem is ez lenne a leglényegesebb, hanem inkább az, hogy ne plötyüljek tovább, hogy úgy érezzem, van tartásom* vagy valami... 

* Ha egy hónap letelt, keresek egy pilates tanfolyamot, mert a hátam kivan rendesen a cipeléstől. Már most is elkelne, de a vizezés most jobban izgat, úszni szeretnék, vizben, jól.

Szomorú

Én amúgy nem tudom, más apukák hogy birják a kiképzést, az biztos, hogy nálunk Palika születésével valami erősen megváltozott. AV előtte sem volt a türelem bajnoka (oké, én sem), de már az első hetekben kijelentette, hogy neki ez most nem megy. Pontosabban jóval kevésbé megy, mint Petivel. Talán az elveszett újdonság varázsa, talán a több munkahelyi stressz, egy biztos: szerencsétlen Palika sokkal-sokkal kevesebbet kap az apjából, mint az elsőszülött. Emlékszem, mikor Peti született, AV szinte minden reggel és délután elvitte sétálni, egyedül. Mikor már itt Dublinban voltunk, bevett szokása volt, hogy megjött a munkából, letette a cuccait és indult is tovább Ringsend Parkba, hogy szivjon némi friss levegőt ő is és Peti is. Amig ők távol voltak, nekem volt időm rendbe tenni a lakást, pakolni, takaritani, mosni, teregetni, főzni, mit tudom én, bármi, alátét...
Ehhez képest most... Próbálkozik ő, próbálkozik, néha pelust cserél, reggel ő van Palikával, hogy én tudjak még egy kicsit aludni az éjszakai műszak után, de az egész gyerekezéshez való hozzáállása... Borzasztó. Friss példa: tegnap reggel felkelünk, reggeli rutin, pelucsere, öltöztetés, készülődés, Palika sir, Peti megállás nélkül dumál - és ő megjegyzi, hogy igy nem lehet élni, ilyen nincs, hogy egy perc kuss nincsen. Jelzem, fél órája voltunk ébren. Jelzem, ő két perc múlva elsétálhatott a munkahelyére, ahol megfizetik, ahol szeretik, ahol fejlődhet és ahol halad az élete valamerre. Nehogy már nekem morgolódjon, hogy ez nem élet... Igen csezd meg, ez ilyen. Sőt, ilyenebb, mert minden reggel, minden napközben, minden este ez megy, zéró pihenővel. Palika valami miatt mindig zsörtölődik, Petinek pedig mindig van mondanivalója és / vagy kérése, kérdése. Aztán ugyancsak tegnap. Negyed 8-kor hazaér, fél 8-kor felhivja a Nagyit Skype-on, átveszi a kezemből Palikát és amikor az feszeng, nyög, szenved, úgy kommentálja a dolgot az anyjának, hogy az őrület határán mozgok Palika miatt. Ő, érted? Negyed órája volt itthon! 15 perce.
Én nem tudom, más férfiak, apukák hogy birják, de nekem ez nagyon nem tetszik. Nem hiszem el, hogy napi 4 óra két gyerekből (ennyit látja őket nagyjából, ennyit vannak együtt, már hogy nem ő vigyáz rájuk ez idő alatt, hanem ennyi időt vannak egy térben) ennyire megterhelő lenne. Más apukák vajon hogy vannak ezzel? Minden férfi ilyen vagy csak én nyúltam ebből a szempontból mellé? Néha olvasok olyan férjekről, akik takaritanak, főznek és bevállalják a gyerekeket is egyszerre, ilyenek tényleg léteznek? És rendesen, lelkesen segitenek meg ilyesmi?
Áh, komolyan, tök el vagyok kenődve. Nem tudom, hogy lesz ez igy.  

A 7 eddig

Reggel rádöbbentem, hogy már megint szerda van, durva. A héten eddig amúgy semmit sem csináltunk szinte, mivel mindkét gyerek taknyos (ójeee), összesen annyi történt, hogy hétfőn, miután Petit leadtuk az oviba, Palikával elsétáltunk a Boots-ba a rendelt cuccokért (természetesen mind Peti pizsije, mind Palika rugijai nagyok lettek ezúttal - mondjuk ez még a jobbik eset, elteszem őket későbbre, de áááá, a ruhahiány nincs megoldva), tegnap meg délelőtt megjártuk a Lidl-t (Peti kapott két hosszú ujjas pólót, egy pizsit meg egy vékony pulcsit), majd ovi után Petivel még elandalogtunk a Burger King-be egy smoothie-ért. De erről már azt hiszem irtam haha. Este AV-től kaptam két kis ajándékot: egy vizhatlan (?) nagy, kockás pikniktakarót, amit össze lehet egy kis táskává hajtani meg egy Easy massage cimű könyvet. Hurrá.
Nagyon csalóka idők járnak egyébként errefelé: reggel hideg van, szinte kabát kell, de mire 2 felé megyek Petiért, már elég egy póló, mert meg lehet rohadni. Szél nincs, eső nincs, a nap süt.
Hát igy.

El ne felejtsem...

Az mondjuk elég kemény, hogy az óvó néni kérdésére, hogy melyik dalocskát szeretné meghallgatni (minden nap más gyerek választ), Peti úgy felelt, hogy Elton John-tól a Rocket Man-t.

Ma amúgy különösen mókás az élet Petivel, reggel miközben cseréltem Palika pelusát, bekapcsoltam a rádiót, amin épp a Like a prayer ment, Peti a lassú résznél csak figyelt, figyelt, feltartott mutatóujjal, majd amikor jött a refrén, szó nélkül elkezdett táncolni önfeledten, mintha egy discoban lenne, cifrázta, nyomta, de nem csak úgy össze-vissza, hanem totál komoly képpel, mint akit megkoreografáltak. Aztán a lassú résznél leállt, megint figyelt, a refrénnél újra kezdte, azt hittem meghalok, kész voltam. Kismajom.

Ja meg még három ilyen kicsi:

- Ne röhögj, mikor kicsi voltál te is úgy etted az édeskrumpli-répa pürét, mint kacsa a nokedlit...
- Nokedlit? Talán kenyérhéjat.. Vagy bagettet...
(Végülis logikus.)

Palika sikongatva mászik (befelé szivja a levegőt és valami irtó édes hangot ad ki), mire Peti megjegyzi, hogy lehet, hogy mostantól már mindig ilyen lesz Palika hangja, mert a cica elvitte a nyálát...
 
A Burgerben magyar volt a kiszolgáló, kértem, hogy köszönjön már, (már a Peti, nem a nőci), az istennek nem akart, majd mikor hazajövet rákérdeztem, hogy ugyan árulja már el, miért nem hajlandó soha köszönni senkinek, aszongya: mert nem szeretem azt hallani, hogy  (csúfondárosan) jáááj, de aranyos, jáááj, de aranyos.... Hát most erre mit...

Második

Van az az elcsépelt mondás ugye, hogy a harmadik gyereknél már a kutya hozza vissza a leesett cumit - no ma hazajöttünk az oviból, Peti betette a babakocsi tálcájának a kis tartókájába az epres-banános smoothie-ját, elmentünk kezet mosni - majd mire visszatértünk, Palika vidáman szivószállal szipókázta a jéghideg löttyöt...
Bezzeg mikor múlt héten bébiitalt akartam neki adni igy, nem értette, mit szeretnék, én meg el is könyveltem, hogy hülye vagyok, hát tudna szivószállal inni egy ilyen kicsi. Erre tessék.
Nyolc hónaposan elveszette a Burger King szüzességét. Ciki.

Kajás aprók

• Tulajdonképpen hálás vagyok, hogy nem lehet az oviba édességet (értsd müzli, jokis mazsi, csoki (mondjuk ezt eddig is hanyagoltuk)) vinni, mert igy Peti jóval kevesebb cukrot eszik, ami menő.
• Palika ma kapott egy zacsi paradicsomos rágcsát, szépen eszegette az oviból hazajövet. Nagyfiú.
• Sütöttem ma citromos sütit, borzasztó lett, ezt a szakácsot asszem hanyagolom ezentúl... Meg a citromot is kezdem megutálni.

Amúgy a hétvége

Egész jól telt, bár a kialvatlanság eléggé feszültté tette részemről.

Szombat délelőtt Petivel Malahide-on jártunk az első magyar ovis foglalkozáson. Jól elkéstünk, az évnyitóról igy lemaradtunk, de sebaj, legalább eldöntöttük, hogy legközelebb DART-tal megyünk, mert agyrém ennyit autózni még a szombati gyér forgalomban is. A foglalkozás fél 11-től 3/4 1-ig tartott. Amig a kicsik benn voltak, mi Eszterrel vettünk egy-egy kávét és próbáltuk elaltatni Livit (Lindus húgát), úgyhogy sétáltunk egy nagyot a parton, még szerencse, hogy sütött a nap ezerrel. (Azért neki sem könnyű, Livi olyasmi, mint Peti volt, örökmozgó, nem-alvó, nyikorgó, jáááj, végignyögte a sétát is, nem aludt ám el.) Szóval miután a sétás altatás nem jött be, Eszter elvitte Livit autózni, én meg vettem fel pénzt (€160 a magyar ovi dija az egész évre plusz €40 az eszközdij, de azt már kifizettük), besurrantam a gyógyszertárba köhögős szirupért Petinek (péntek reggel óta köhög, rondán, jáj), illetve bementem a Supervalu-ba is venni ezt-azt. Egy méz és egy muffin vásárlása között felhivtam AV-t, hogy tegye be a sütőbe az este előkészitett mustáros-tejszines csirkecombokat, majd mivel fél 1-re járt az idő, visszasétáltam a templomhoz, ahol az ovisok voltak. Hálistennek Petinek nagyon bejött az ovi, lelkesen mutogatta, miket csináltak, alig akart elindulni haza. Végül negyed 2 körül vágtunk neki az útnak, ami 45 percig tartott, úgyhogy 2 óra múlt, mire hazaértünk, mit ne mondjak AV ehhez képest elég nyugodtan fogadott minket. Miután megebédeltünk (Peti és én, AV nem evett, mondván ő utálja a csirkecombot - emiatt olyan mérges vagyok rá, komolyan, hihetetlen, milyen válogatós, halat, csirkecombot nem eszik, zöldségeket alig, ez sem jó, az sem jó, megbolondulnék, ha hétköznap is nekem kéne főzni rá), letettük a két pulyát és netezgettünk egészen 4-ig, amikor is Peti kiszólt a szobájából, hogy most már unja a banánt, kijönne hozzánk. Szuper. Délután ismét ketté osztottuk a csapatot: Peti és AV elment a Dealz-be elemért (persze zárva volt, igy csak a Lidl-ben voltak), én meg Pajával sétáltam egyet - tádáááám: sportkocsival. Roppantul élveztük mindketten a helyzetet: elballagtunk a Grand Canal-ig, megnéztük a Kavanagh szobrot, majd visszafordultunk és a Wellington Road-ot érintve hazasétáltunk. Készitettem egy csomó fotót, úgyhogy ez egy eléggé alaposan dokumentált első út lett. Miután hazaértünk, vacsoráztunk (AV-ék hoztak Mekis kaját, jaj, nem volt jó, úgyhogy most jó pár hónapig megint nem eszünk gyorskaját - a pizza kivétel hehehe), majd kezdődött az esti szeánsz és az éjszakai szenvedés.

Vasárnap reggel Petivel a Marley Parkban kezdtünk, AV itthon maradt Palikával. Sütött a nap, bár elég hideg volt, úgyhogy csak egy órát maradtunk és jöttünk is haza. (Mindezt GPS nélkül, mert AV szombaton felhozta a lakásba, mikor megjöttek a Lidl-ből és elfelejtett szólni. Áááááá. Csak a világ végén van a Marley Park, semmi baj.) Ebédre rántott húst ettünk sült krumplival meg megsütöttünk fél-fél mirelit pizzát, majd csendespihenőztünk. Mivel hulla voltam, én is ledőltem, majd 5 körül elmentünk az új játszóra a Merrion Square-re. A játszón AV Petizett, én meg Palikáztam és mindketten megrökönyödve néztük a kamaszokat, akik - 6 óra lévén -  ott vandálkodtak és cigiztek a hintákon bandákba verődve. (Istenem, de nem várom ezt a korszakot, de nem...) 7 körül értünk haza, AV sütött pár palacsintát vacsira és hamarosan véget ért a móka vasárnapra, fél 10-re mindkét gyereket lefektettük, királyok vagyunk, na. Peti amúgy péntek óta köhög, szárazon, főleg reggelente vagy ha fekszik, tegnap óta már az orra is folyik, szivjuk neki ezerrel, no most ha belázasodik és nem tud oviba menni és / vagy átadja Palikának a taknyot és az sem fog tudni lélegezni, én felakasztom magam.

(Nem) alvás

Szomorú, hogy annak idején azt hittem, Peti szarul alszik. No most megmutatta az Univerzum, mekkorát tévedtem. Mondjuk tény, hogy napközben Palika jobb alvó, mint Peti volt (illetve ha épp nem jön a foga, kevésbé nyűgös, sirós), mert Peti 20-30-40 perceket aludt születésétől kezdve nagyjából úgy 1,5-2 éves koráig, amikor is áttért az egy darab nappali alvásra és azt 1,5 órára kalibrálta be, szóval összevonta a rövid alvásokat egy hosszabbá - most néztem a naplójában, pár hónaposan sem aludt többet, mint 2-3 óra napközben sok-sok-sok részletben - csak tudnám, hol vannak a napi többször 2-3-4 órákat alvó babák), de éjszaka Palkó mérföldeket ver Petire, már ha lehet ezt igy fogalmazni.
Peti ugyanis nagyjából 2 hónapos korától 8 hónapos koráig aludt éjjel, mint a parancsolat. Hogy úgy mondjam, "szent volt az éjszaka". Letettük este 10-kor és 8-ig meg sem nyikkant. Úristen, aranyélet (lett volna, ha napközben nem verte volna le rajtunk százszor az éjjeli nyugalmat.) Aztán úgy 8 hónapos kora körül elkezdett fel-felébredni éjjelente is és ahogy nézegettem most reggel, először heti 1x, aztán heti 2x, aztán heti 3x, aztán heti 4x ébredt fel és itt leállt. Egyszer-kétszer volt, hogy 6x ébredt, de jellemzőbb volt, hogy 2x-3x-i ébredéssel megelégedett. Mivel ő éjjel sosem evett úgy 2 hónapos kora óta, ringatni / simogatni kellett. Hosszasan. Egy-egy ébredés általában fél órás volt, de ha rosszul jártunk vagy csak egyszer ébredt, volt, hogy 2-3 órán is fenn kukorékolt. A helyzet úgy 1,5-2 éves korára rendeződött, onnantól nem voltak problémásak az éjszakáink. Aludt, mint annak a rendje. 2,5 éves kora körül ugyan elkezdett hajnalban átmászkálni közénk (mókás igy visszagondolva, hogy arra ébredtünk, hogy suhog a hálózsák, majd egyszer csak tompa puffanással beveti közénk magát egy kismajom és alszik tovább, mintha mi sem történt volna), de ez az átjárkálás 3 éves korában - amikor Amerikában voltunk - megszűnt. Azóta vidám az élet: este fél 10-10 között (extrém esetben fél 11-kor) elalszik és reggel fél 8-8-ig szunyál. Szuper.
Nem, nem szuper, hazudok. Hiszen itt van Palika. Az ő nappali alvása úgy-ahogy oké, főleg úgy, hogy kevésbé irritábilis, mint Peti volt (hangsúlyozom akkor, ha nem fogzik épp, mert iszonyat ki tud akadni, ha jön egy-egy foga, én nem is értem, hogy létezhet olyan, hogy a szülő észre sem veszi, ha fogzik a gyerek, hát nálunk mindkettő a halálán volt minimum 2 hétig egy-egy fog kijövetelekor), de az éjszakái... Hát forr a vérem, ha rájuk gondolok. Komolyan, már rühellem az estéket, mert tudom, hogy kezdődik a tortúra. A nyaralás előtti 1-2 hétben már úgy-ahogy jól aludt, éjjel 2x kelt, rövid időkre, kezdtem úgy érezni, hogy kinn vagyunk az erdőből, túléltük (hiszen addig, már a nyaralás előttig is borzasztóan aludt, születése óta), de azóta, augusztus 16-a óta egyszerűen pokoliak az éjszakák. 5-6-7-8x ébred, hol negyed órára, hol másfélre, az általános az, hogy miután leteszem, pontosan 45 perc múlva újra fenn van. Már nem tudok mit kitalálni. Kapott Gripe Water-t, hátha a hasa, kipróbáltam, hogy este tápszert / bébirizst / anyatejet kapott csak, hátha éhes marad, bekentem a száját Bonjelával, hátha a foga, tegnap éjjel adtam neki Nurofent is és semmi. Pontosan ugyanaz a minta: óránként ébred. Tippem természetesen több is van, mi a gond:
1) fogzik (kijött az ötödik foga btw)
2) tombol a mozgásfejlődése (amikor elalszik a karomban és letenném, már négykézlábra érkezik és azonnal állna fel, csukott szemmel)
3) szeparációsan szorong (ez mondjuk biztos közrejátszik)
... de hogy hogyan javitsak a helyzeten, elképzelésem sincs.
És most már kezdek nagyon kidőlni. Egyszerűen elegem van, hónapokon át nem lehet 30-40 perceket aludni minden éjszaka.      
Ó, Petikém, tanitsd már meg aludni az öcsédet, pliz.

Kisszombat

Hát a mai parkozásunk sem ment simán, úgy tűnik, ez egy ilyen széria. A délelőtt sem volt frenetikus, mivel Pali fél 7-kor kelt reggel és ennek következtében hulla volt már 9-kor, úgyhogy negyed 10-kor be is dobta a szunyát, majd mikor 10-kor felébredt, már nem tudtam visszaaltatni, bár még jócskán álmos volt. Ennek megfelelően egész délelőtt nyűglődött, mint egy vert vad mászott utánam, miközben én próbáltam haladni a dolgaimmal, de ha utolért, akkor sem volt jobb, akkor is csak mondta a magáét és elégedetlenkedett. Délig húztuk az időt igy szenvedve, majd akkor elmentünk a Supervalu-ba, mert biztam benne, hogy az úton elalszik (igy is lett). Mialatt gyökkettővel dugóztunk Blackrockba az úton végzett munkálatok miatt, áldottam az eszünket, hogy ovit váltottunk, mert a lakásunktól a Supervalu-ig 25 perc volt az út és onnan még öt perc a régi ovi, ergo autókázhattunk volna Palikával naponta két órát, hogy Peti 3,5 órát tölthessen angol nyelvű környezetben. No neeeem. Vásárlás után visszatűztünk Petiért az oviba, (pont 3/4 2-re értünk oda), majd kimentünk a Herbert Parkba, mondván ott van a biopiac ma 11-5-ig, tök jó, majd Peti ott kap ebédet, juj, de jó lesz, jajj, de várjuk. Már ott rosszul indult a dolog, hogy alig találtam parkolót, egészen a park végéig el kellett gurulnom egy nyomorék helyért, de gondoltam sebaj, legalább tuti van piac, hiszen biztos azért ez a sok kocsi hétköznap 2-kor... Oké, találok tehát helyet a világ végén nagy nehezen, átslattyogok a parkolóórához - ami out of order. Anyád. Gyerekek ki a kocsiból, Peti vészmadárkodik, hogy le fogják clampelni a kocsit, menjünk inkább haza, Palika rázendit, de nem adom fel, Palikát cipelve elgyalogolunk a park elejére a másik parkolóóráig, bedobjuk a pénzt, megszerezzük a cetlit, visszasétálunk a kocsihoz, betesszük a papirkát jól látható helyre, visszavánszorgunk a park elejére, már-már orrunkban érezzük a piac illatát - és nincs. Nincs piac bazmeg. Azt hittem felrobbanok. 600-800 métert gyalogolunk a semmiért, bedobok 3 eurót a parkolóórába, izzadok, mint egy ló a 11 kilós Palika alatt, Peti mi-lesz-most csalódott képpel néz és ennyi, Nincs Piac. Hogy mentsük a menthetőt, becsületből leültünk a harmatos vizes fűre, (hát igen, Paja már második gyerek, kétségtelen), próbáltunk mókázni, de nem ment túl jól, majd 10 perc után feladtuk és hazakullogtunk. Itthon megebédeltettem mindkét kölyköt, bevágtam őket az ágyba negyed 5-kor és bár leragad a szemem, inkább netezgetek, hogy úgy érezzem, van életem... Ehhhhhh.

Dühös

És most nem is azért, mert tegnap megsütöttem a citromos sütit és amilyen jól néz ki a képen, olyan szar lett a valóságban (először is nulla az a tészta, ami ennyi összetevőből kijön. nulla. másodszor, a(z elvileg) tetején billegő citromos akármi egyrészt lefolyt a tortaforma résein a sütő belsejébe, másrészt meg a maradék, ami nem találta meg az utat, 30 perc alatt ráégett szinte a lapos, morzsálódós alapra... borzasztó, egyszerűen borzasztó lett.), hanem mert tegnap este nézegettem Peti videókat, kiskorából és bakker miért nem szólt nekem senki, hogy nem normális, ahogy kifeszit? Emlékszem, irtam egyszer egy volt osztálytársamnak az aggodalmaimról, aki gyerek-gyógytornász, képet is csatoltam és szart válaszolni. Most még ha engem utál is valami miatt, szegény gyerek szerintem megérdemelt volna annyit, hogy hát igen, azonnal vidd el valami szakemberhez, te hülye. És a nagyszülők. Hogy nem tűnt ez fel senkinek, hogy ez gáz? Vagy mi miért nem vettük a fáradtságot, hogy utána járjunk? Iszonyat, komolyan, szinte a fenekét éri a feje néhány videón, olyan feszes. Szerencsétlen... Most látom, Palika után, aki sosem csinálja ezt a kényszertartást, hogy ez mennyire nem fért volna bele Petinél sem. Hálistennek most úgy mozog, mint egy átlaggyerek (nem, hazudok, nem úgy mozog, én sokkal félénkebbnek, bizonytalanabbnak érzem, mikor mászókázik, mint másokat, nem vakmerő egyáltalán, mintha minden pillanatban attól félne a magasban, hogy leesik - nem is igazán mászókázik mondjuk, inkább hintázik éjjel-nappal), de mi van akkor, ha ez súlyosabb következményekkel jár?! Eh...

Érdekes amúgy, hogy úgy rémlett, Peti 8 hónaposan már mászott, mint a csik, jobban, ügyesebben, mint Palika, no most néztem pár mászós videót is és legnagyobb meglepetésemre Palkó most, kb 32 hetesen szakszerűbben, gyorsabban mászik, mint Peti 32 hetesen. (Pedig vagy 3 kilóval nehezebb, hahaha.) Tegnap egyébként Palikánál is megkezdődött a felállok, mint a cövek bárminél, majd ha elfáradok, hátradőlök, mint egy bot, lesz, ami lesz fázis, de ha Petiből indulunk ki, egy hét és szépen megtanul majd leülni is állásból, mert volt egy videó, Pepe 34 hetes korából és azon olyan szakértelemmel jött le állásból, majd mászott tova, hogy öröm volt nézni. Vicces amúgy ez, hogy 1-2 hét eltéréssel maximum, szóval nagyjából egy időben csinálnak mindent. (Az meg szomorú, hogy Peti minden videója úgy végződik, hogy elkámpicsorodik a feje és keservesen sirni kezd...)

Csütörtök délután

Vicces kis délutánunk volt / van... Ovi után elmentünk a Merrion Square-re, mert oltári meleg van, ugyanis visszatért a nyár a november végére emlékeztető múlt het(ek) után. Kicsit döcögve indult ez a játszózás, mert késve szedelőzködtünk össze (elfelejtettem, hogy nem cseréltem ki egész délelőtt Palika pelusát, úgyhogy 40-kor álltam neki, ráadásul mikor már lecuccoltam: a gyereket bekötöttem a hátsó ülésbe, a babakocsit összehajtogattam és becentiztem a csomagtartóba, akkor jutott eszembe, hogy égve hagytam a tűzhelyet, rajta a borsóval, a sütőben meg a hallal, úgyhogy ezerrel nyomva a gázt beálltam a ház elé, felrohantam, elzártam a tűzhelyet (a borsó már szénné égett, mert elforrta a vizét), majd loholtam le Palikához és csak ezek után indulhattunk az oviba), majd a parkolás körül is adódtak gondok... Ezúttal szépen meg tudtam állni, a Merrion körül jó sok parkolóhely van, igen ám, de a parkolóóra elég messze volt, úgyhogy mire odarohantam, kivártam, hogy hárman fizessenek előttem (a háromból egy ráadásul el is cseszte, mert csak kártyával lehetett fizetni (!) a parkolásért és háromszor rossz PIN-t irt be, tehát húzta az időt rendesen), megvettem a jegyet és visszaszaladtam a kocsihoz, már mindkét gyerek sirt, Palika csak úgy, Peti meg mert azt hitte, ott hagytam örökre... No mindenesetre némi vigasztalás után jót játszóztunk azért: jó ideig mindketten hintáztak, majd Peti mászókázott, Palikát meg letettem a fűbe ficeregni, úgyhogy szép volt, jó volt, nagyjából minden ott volt a helyén, egészen addig, amig észre nem vettük, hogy Palkó bekakkantott és már átáztatta a kis helyes kordgatyáját is, úgyhogy ekkor fogtuk magunkat és hazaindultunk. A középső részen (mert annyira gyönyörű szines virágágyak voltak ott) 5 percet ugyan ücsörögtünk még (Peti evett egy kis zacskó joghurtos mazsolát, Palika rámmászott és az álldigálást gyakorolta, én meg napoztam és lelkendeztem, milyen meleg van), de amint elfogyott a mazsi, akkor már valóban nekivágtunk a kis hat perces hazautunknak és igy negyed 4-re már itthon is voltunk. Jaj, hát mondtam már, hogy szép az élet? Holnap, ha jó idő lesz, kimegyünk homokozni a Seapoint-hoz, ha rosszabb, marad a Herbert, péntekenként úgyis biopiac meg vásár van ott és már régóta meg akartam nézni, hát itt az alkalom.
Lelk-lelk-lelk, most megyek sütni, van még egy kis időm, hurrá.

Napjaink úgy váltják egymást

Jajj, úgy élvezem én amúgy ezt a szabadságot (értsd az 5 órás ovit).
Haladok a dolgaimmal, tudok főzni (tegnap csőben sült brokkoli volt hehe, ma szeretnék citromos muffint meg krumplis-baconos-bolognai szószos valamit csinálni (én találtam ki haha)), éjjel-nappal mosok, teregetek, hajtogatok, mint a veszedelem, tudok naponta kétszer zuhanyozni (de minimum egyszer), szépivű a szemöldököm, a körmeim nem karmok sehol (sem a lábamon, sem a kezemen), a hónapok óta szanaszét kallódó cuccok végre meglelik hazájukat és nagyon lassan, de biztosan kezdem utolérni magam. (Terveim között szerepel, hogy délelőttönként néha majd nagyot fürdök, kádasat (Lush-ba menni - fel kell irnom a to do listre...), esetenként elsétálok egyet kávézni (hogy hogy fogja ezt Palika birni, nem tudom), olvasok (van 2-3 könyvem, amiket el kell olvasnom záros határidőn belül) és tádáááám unatkozom*.)  
Programunk mondjuk nincs túl sok (oké, tegnap ovi után kitűztünk a Herbert Parkba meg ma elsétáltam a Tescoba**, miután leadtam Petit***, de ennyi). Élvezzük az életet, nyaljuk a fagyit (nem) és jól vagyunk. Hurrá.

* Úgy szándékozom ezeket megejteni, hogy Palesz kezd rendesen kiszámitható lenni napközben, a borzasztó éjjelei után fixen kétszer alszik az ágyacskájában (hurráhurrá, hogy nem az autóban alszik az ovi felé menet), igy van időm magamban lenni itthon (vagy ha úgy hozza úri kedvem, máshol és akkor ugyan az autóban alszik Palkó, de az én választásomból). Egyszer tehát van 45 percem délelőtt (ha mázlim van, vissza tudom altatni még 45 percre, ha felriad, ha nincs mázlim, hát kisnyúl), egyszer pedig van másfél órám délután (néha ezt is megfelezi 45 percnél, de visszaaltatható, biztosabban, mint délelőtt). Mivel Peti hiperrugalmas, úgy szoktam irányitani, hogy akkor csendespihenőzzön, mikor Palika elalszik, úgyhogy lehet mondani, hogy minden nap van biztosan 45+90 percem magamban, csendben. (Ha oltári szerencsés vagyok, ez ugye 2x90 perc, azaz 3 teljes óra!) Komolyan, ha ez igy marad, úgy érzem, meg fogom váltani a világot. Legalábbis a sajátomat.    

** Valami kávézóba indultam, gondoltam, ha már Palika hetek óta szivat azzal, hogy 6-8x ébred éjszakánként (tegnap 9.45-kor, 23.45-kor, 00.45-kor, 1.45-kor, 2-kor és 4.15-kor ébredt, majd kelt 7-kor, mint szokott), kapjak már egy decaf latte-t egy jó kis sütivel vigaszdijként, amit majd otthon elmajszolgatok, de nem minden kávézó 10-kor nyit az utcánkban? (Van vagy 5.) De. A Burger nyitva volt mondjuk, de érted. Ne már. Úgyhogy hoztam a Tescoból egy luxusmuffint (haha) és itthon csináltam mellé egy teát. Tudom, tudok élni.

*** A legjobb amúgy, hogy Peti is imádja az új helyet, nagyon kis alkalmazkodó, imádom. Alig akar hazajönni, mikor megyek érte, még maradna, szépen köszönget mindenkinek és csomó új szót tanult. Tegnaptól Christian a barátja. (Egy nagyon szép kisfiú, szerintem keverék, az apukája ir, az anyukája szerintem nem, mert nagyon nem irnek néz ki és a gyerek sem igazán ir arcú... Úgy tűnik, Peti bukik a keverék gyerekekre, Maya is félvér volt, mint kiderült, neki az anyukája volt ir, az apukája meg félig thai (!) vagy tán egészen az - ez fel sem tűnt először hahaha, azért látok rá esélyt, hogy nem teljesen volt ő sem thai).) Jó lesz ez, érzem.

Ja és nem nyitok új lapot, de tegnap este megrendeltük a jegyeket: ha minden igaz, jönnek Anyuék október közepén. Éljen-éljen. (AV meg megy Amerikába szipp, én is akarok, de Paleszmaleszt nem tudjuk itthagyni, pedig de jó lenne, de jó lenne, de neeem****...)

**** Ezt Peti szokta mondani, hogy de jó lenne egy kis gumicukor, de jó lenne, de biztosan nem kaphatok, neeem, neeem, nem kaphatok, pedig de jó is lenne. (Néha azt is szokta, hogy elváltoztatja a hangját és Palikaként beszél, pontosabban beszélget önmagával: az ő hangja a normális, ha épp Palkót személyesiti meg, akkor meg elvékonyitja a hangját és elvan, én meg röhögök nagyon.)

Évforduló (no jó, fél)

Az epis beszélgetésről eszembe jutott, hogy nem is mondtam még a felfedezésünket.
Kiderült, hogy az a gyógyszer, amit AV szedett a Baleset idején, pont olyan hatóanyaggal működik, mint egy másik gyógyszer, amit egyszer 18 évesen szedett és amitől akkor elájult... Ergo nagy a valószinűsége, hogy ha mégsem a fáradtságtól / kimerültségtől (bár erre lett volna oka) esett össze, akkor a gyógyszer lehetett a ludas a dologban. Ez azt jelenti, hogy egyik oldalon van az a lehetőség, hogy a semmiből egyszer csak lett egy rohama, ami miatt elájult és beverte a fejét (bár az EEG, MRI sosem mutatott ki rendellenes tüskéket a kórházban), a másik oldalon meg ott a remény, hogy vagy a fáradtságtól vagy a gyógyszerérzékenységtől összeesett, beütötte a fejét és amiatt jött rá a roham. Szóval most 1:2-höz az esély. Bizzunk benne, hogy a 2 valóban több, mint az 1 és akkor akár el is felejthetjük ezt a dolgot...
Tegnap egyébként kiszedte AV hátából a varratokat a GP (leszedték az egyik anyajegyét) és csak úgy mellékesen odabökte, hogy oltári mázlija van ám, hogy igy megúszta ezt az egészet, mert a frontális-temporális lebenyt ért ekkora ütés általában nem múlik el nyom nélkül, a legtöbb esetben valamelyik végtag nem tud többet működni... No királyság, mi? Meggyőződésünk, hogy ha nem a kórház mellett esik össze, ma már tolószékben ülne és ez eléggé riasztó kép, valljuk be...
(Ma van amúgy a fél éves évforduló. Szóval mától lekerül rólam a vezetés terhe, ha együtt megyünk valahová. Halleluja.)

Két Peti meg két szerzemény

Jövünk haza a parkból, Palika sir, Peti dumál, kérdez, nyaggat...
- Anyaaaa, hogyhogy puha a földigiliszta?
- Hogyhogy hogyhogy, nem tudom, miért puha...
- Hát gondolom, mert nincsen csontja, igaz?

Ööööööööö. Ja.
Mostanság nagyon szemérmes lett, eddig a szoba közepére tette a bilijét, ha jött az ihlet, most bezárkózik a fürdőszobába és külön is kéri, hogy ne leselkedjek. (Miért leselkednék? No mindegy.)

Egész nap a Boots-ot böngésztem, végül némi bébiétel és pár ez-az mellett a lényeg, hogy vettem Petinek pizsit, Palinak meg három rugit. Ők lesznek az én szörnyeim.